Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Semmivel sem törődve ledobta a kabátját, és beleroskadt a fotelbe. Pocsékul érezte magát; egyfolytában a ház képe lebegett szemei előtt. Már nem érzett dühöt, csak azt a néma ürességet, ami olyankor környékezte meg, ha arra a férfire gondolt, aki átverte és játszott vele. Asariel mindeközben a konyhában sürgölődött. Néhány perc múlva meg is jelent egy csésze forró kávéval, s a lány kezébe adta. Riam hálásan elmosolyodott. Pillanatnyi gondolkodás után a férfihez fordult:
* - Asariel..., én nem szeretném visszakapni azt a házat... Szerettem, ez igaz, de csak olyan dolgokra emlékeztetne, amelyekről meg akarok feledkezni örökre - *és még hozzátette:*- Bocs, a hisztiért... Nem akartam elrontani ezt a napot. Mégis nehéz megfeledkezni arról, hogy kinek köszönhetem azt a kemény 14 hónapot, amit csövesként eltöltöttem - Aztán eszébe jutott egy vidám gondolat, és kuncogva mondta:* - Viszont neki köszönhetem, hogy megismertelek Téged! - *Belekortyolt a kávéba, s valami egészen bolond vidámság vett rajta erőt. A férfihez bújt, s élvezte azt, hogy Hozzá tartozik, hogy Mellette lehet. Most nem nyugtalanította Asariel szokatlan vadsága, állatias dühtől villogó szeme. Most nem látta ezeket. Túl boldog volt ahhoz, hogy tisztán lásson...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira álmában egy magas alak tornyosult fölé. Kezében ezüstösen csillant meg valami. A lány a sötét alakra emelte a tekintetét. A lény gyengéd, de mégis fölényes mosollyal nézett rá. Shira hálásan visszamosolygott, a Halálra.
~ Már vártalak~ suttogta, miközben kezét felé nyújtva várta hogy végre nyugalom szálljon mindenre. A halál keze magasba lendült, Shira mélyen beszívva a levegőt, várta hogy lecsapjon. De hirtelen a semmibe foszlott minden. Shira kinyitotta a szemét. Honovere a földön térdelt, magánkívül volt. A lány felült, és mellé térdelve fogta a kezét az arcába.
- Meg kellett volna tenned…de majd megteszi a valaki más, ha a sors is úgy akarja, ha ez van kiszabva. – mondta üres tekintettel, automatikusan már-már csak megszokásból simítva végig a férfi arcát. Majd felállva az ajtó felé indult. Nem tudta a férfi követni akarja-e. Hálás volt neki, de mégsem érzett semmit az üresség fájdalmán kívül.
- Fel kell mennem a sziklákhoz…oda kell mennem…-mondta halkan, tudta csak ott találhat békére, közel a falkához. Az egyetlen dolog, ami elterelheti a figyelmét a halálvágyról, az a rá váró feladatok, amiket el kell látnia. Álmatagul lépett ki az ajtón. Minden mindegy volt, csak azt tudta hová tart, de nem tudta milyen úton. Az ösztönei vezették a legközelebbi lejárat felé. Közben csak a hamuvá porladt férfit látta maga előtt. Nevetett…újra nevetett.
~ Igen Te nyertél…megint Te győzedelmeskedtél. Remélem boldog vagy a pokolban...és vársz Rám…~ tűnődött keserűen, nem látván a mellette elhaladó embereket, nem hallván a város zaját, nem érezvén a hideg szél hozta illatokat.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* A férfi figyelmesen hallgatta a lányt. Megértette, de belül egy kicsit csalódott volt. Maga sem értette hogy miért. Forrt benne valami ami arra akarta sarrkali, hogy vegyen elégtételt. Most először tűnt fel neki, hogy legbelül áthatja valami nyugodni nem akaró indulat. Nem tudta lereagálni a dolgokat. Kissé önmagától is megriadt. Viszont amint a lány odabújt hozzá, egyszerre mind ez semmivé vált. Újra érezte a lány bőrének puhaságát, és illatát. * ~ Mit tettél velem te lány? ~ * Kérdezte magában és szorosabbra fűzte ölelését. *
- Nincs miért mentegetőznöd. Fáj ha az ember szívét kitépik a helyéről. Légy inkább büszke magadra, hogy nem adtad föl. Láttam elvetni életet ezerszer apróbb dolog miatt. * Mondta Asariel és csak bámúlta a falat. Közben eszébe jutott, hogy hányszor szerette volna ő is feladni, de nem tette, és most itt fekszik, karjaiban egy gyönyörű nővel. Akaratlanul is az elégedettség érzése töltötte el. Valami azomban még mindig hiányzott neki. Nem tudta mi az ,de a lelkét még mindig üresnek érezte kissé. Hirtelen pittyegést hallot fentről. * ~ A francba még ez is !~
- Ne haragudj, de úgy hallom levelem érkezett. muszály megnéznem. Addig is pihengess csak. Jövök nem sokára, utánna a tied vagyok. - * Mosolygott, majd megcsókolta a lányt, végigsimította tenyrével az arcát és elindult az emelet felé. *

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nem szólt semmit Asariel megjegyzésére. Mit mondhatott volna? Amikor az utcán volt sohasem gondolt arra, hogy vége legyen. Fiatal, és vidám természetű volt. Csak jó kedélye mentette meg attól, hogy véget vessen az életének. Viszont, ha Asariel nem karolja föl..., valószínüleg már rég hat láb mélyen pihenne. Mikor a férfi felszaladt az emeltre, Riamot ismét elfogta egy kissé a félelem. Asarielnek még mindig nem mondta el az általa sejtett igazságot.
Nagyon fájt az emlék, amit a ház ébresztett benne, s hiába próbálta elfelejteni, a szemei előtt lebegett.*- Oh, az a ... - *lkeseredett sóhajba fulladt a halkan súgott mondat. Eszébe jutott, hogy nem rég szerzett egy gitárt, s most az egyetlen dolog, amibe menekülhet az a zene. Legalább is addig, míg Asariel vissza nem tér. Még mindig érezte azt a fojtogató félelmet, amit a férfi viselkedése keltett benne, s nehezen tudta elfelejteni azokat a benyomásokat, amelyeket akkor érzett, mikor meglátta, ahogy Asariel majdnem megölte a taxist. Talán nem is a viselkedése volt nyugtalanító.* ~Hanem az arca... ~*gondolta a lány, s az emlékbe beleborzongott.
Eközben előkereste a gitárt. Egy szép mívű akusztikus hangszer volt, amióta megvette, szinte nem is használta. Nem volt rá ideje. El kezdte pengetni, néhol hangolnia kellett rajta.
Eszébe jutott egy dal, amelyet nagyon-nagyon régen, még tizenéves korában a gimiben játszottak.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel fölment a szobájába és bekapcsolta a monitort. E-mailje érkezett a zárt láncon. *
- Az első munka. Ezek nem vesztegetik az idejüket. - * Mondta és ismét érezve azt az érzést, hogy meg van kötve a keze bosszankodva olvasta a levelet. *
~ Üdvözöllek ismét a csapatban Lord ( ez volt a seregben a hívójele ). Régen találkoztunk. Hidd el nekem sincs ínyemre ez a dolog, de szükség van a szakértelmedre ~
- Képmutató agyagkorsó! - * Tört ki belőle miközben olvasta a levelet és mind két keze ökölbe szorult. * ~ Nos csomagolt file-ban elküldtük annak a jármű prototípusának a modelljét, amit Szudánban készülünk bevetni. Ezen felül elküldtük a legújabb fejlesztésű nehéz fegyverünk prototípusának modelljét. A fegyver működésére utaló információk „A” szinten vannak titkosítva nincs jogosultságod tudni róla. Minden egyéb mérési, és tesztelési adat mellékelve. Feladat: A fegyvert el kell rejteni a járműben. A járműnek civil jármű látszatát kell keltenie. Tudom, hogy vakrepülés, amire kérünk, de ha meg tudtuk volna ezt oldani, nem fordultunk volna hozzád. 3 hónapod van rá. 17: 00-kor nyitjuk meg újra a csatornát. Sok sikert Lord. Üzenet vége. ~
- Ne építsek inkább egy csillaghajót Spock! * Mondta ércelődve a kissé lehetetlennek tűnő feladat láttán. Persze dühítette is a dolog. Már éppen kattintani akart a becsomagolt file-ra, mikor egy dallam kúszott fel az emeletre. Először azt hitte Riam bekapcsolta a rádiót, de aztán rájött hogy Riam az, aki zenél. Megbénult a keze és csak hallgatta, ahogy Riam játszik. Aztán felállt a székből és lement a lépcsőn. Megállt a lépcső alján és csak figyelte, ahogy Riam gitározik. A lány nem is vette észre. A dalban volt valami személyes, amit csak Riam érthetett meg. Hirtelen valami régi érzés kerítette hatalmába. Valami, amit már régen eltemetett magában nagyon mélyre. Nem szerelem volt, de erős kötődést érzett a lány iránt. A szíve egyre hevesebben vert, és nem akart mást csak hogy olyan közel legyen hozzá, ahogy egy férfi közel lehet egy nőhöz. Odalépet hozzá és leült mellé az ágyra. A lány meglepődött, de a szemén látta Asariel hogy örül a jelenlétének. Abbahagyta a gitározást. Asariel kivette a hangszert a kezéből és lágyan egyik kezével megfogta a lány tarkóját, magához húzta és megcsókolta. Nem szólt semmit, mit is mondhatott volna ebben a helyzetben. Olyan mélyről jövő vágy hajtotta, amit nehezen tudott kordában tartani, de őszintén szólva nem is igen ellenkezett ellene. Mozdulatai bátortalanok voltak nem volt benne biztos, hogy a lány is akarja. Puhatolódzó mozdulataiban kérdés volt elrejtve merre várta a lány válaszát *

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A férfi jelenléte megtörte az idillt, de Riam örült, hogy ott van mellette. Arca nem árult el semmit, csak az a lilás fény mosolygott a férfire. A gitárt letette a földre, s épp' mondani akart valamit, mikor a férfi megcsókolta. A lány beleremegett ebbe a csókba; minden gondot elsöpört az a hihetetlen vágy, amit a férfi érintése keltett benne. Régen élt át ilyesmit, s élvezte a pillanat gyönyörét.
Viszonozta a csókot, talán kicsit forróbban is, mint kellett volna, s lángoló szemekkel nézett a férfire.
Átkarolta Asariel derekát, és maga fölé húzta. Nem gondolta végig, hogy mit tesz, átadta magát ösztöneinek. Gyöngéden hátrasimította a férfi haját, s néhány pillanatig csak nézte a markáns vonásokat. Leírhatatlan érzéseket keltett benne a férfi közelsége. *

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* A férfi és a nő ott feküdtek egymás karjaiban. Ruháik szerteszét hevertek a szobában. A szenvedély ami a férfit hajtotta olyan erős, olyan ösztöntől vezérelt volt, hogy emberi gátlásai felszínre sem tudtak törni. Kilépett térből és időből, mikor teste és lelke eggyé fort a lányéval. CSak bámúlta a szemben lévő valat, miközben a lány szorosan hozzábújva, fejét mellkasára téve pihent. Ujjai között lágyan vonaglottak Riam hajszálai, és közben furcsa érzések törtek föl belőle. Úgy érezte megvan mindene amire vágyott. DE valami mégis hiányzott. Nem tudta hogy mi az csak mintha lelkének egy darabja máshol lett volna. Elveszve valahol messze. Azomban tagathatatlanul boldog is volt egyben. ~ Ezt el sem hiszem. Milyen békés. Milyen nyugott. ~ Gondolta ahogy nézte a lányt.~
- Mellettem biztonságba leszel Riam. Többé nem bánthat senki. Nem hagyom! * nem tudta miért mondta ezeket a szavakat. Egyszerűen kikívánkozott belőle. Álla alá tette a kezét és megcsókolta ismét a lányt. Azután fölkelt mellőle és elindul a fürdőszoba felé. Alig hagyta ott már hiányzozz is neki. Visszanézett és moslygott a lányra. Gyönyörű látvány volt ahogy ott feküdt az ágyon magához szorítva egy párnát. *
- Rögtön jövök - * Szólt és eltűnt a fürdőszobában *

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Csak nézte a férfi alakját, ahogy eltűnik a fürdőszobában. A gondolatai őrült táncot jártak fejében. Annyira zavarodott volt, hogy jóformán egy értelmes mondatot nem tudott volna megfogalmazni. Nagyon jó volt ilyen közeli érezni azt, akihez most már szinte minden köti. Asariel mellett biztonságban tudta magát, annak ellenére, hogy kettőjük ügye veszélyes játék, és rengeteget veszthettek rajta.
Összeszedte a ruháit, és felöltözött. A halovány alkonyi napsugarak narancssárgára festették a szoba fehér falait. Szemében ott lángolt a lilás fény, de amióta átverték, most először csillogott őszinte boldogsággal.
Az ablak tükröződésében meglátta kócos fürtjeit, s megpróbálta emberi formába simítgatni. Gondolatait még magának sem tudta megfogalmazni, így csak élvezte ennek a napnak a szép emlékeit.
Nem érdekelte, hogy holnap is így lesz-e - bár remélte -, már eljutott odáig, hogy az élet legapróbb ajándékát is hálásan megköszönje, nemhogy ezt az óriási szerencsét.* ~Ne remélj, semmi sem tart örökké!~ *súgta egy alattomos hang, emlékeztetve a lányt arra, hogy egy férfi már eljátszotta a bizalmát. A gondolat keserűsége kicsit visszarántotta a földre, de boldogságát nem tudta elmosni.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel megengedte a vizet és be állt a zuhany alá. Fölemelte a fejét és csak hagyta hogy a víz végigcsurogjaon a testén. A forró víz bizsergette a bőrét. Úgy érezet hogy minden ami egykor volt kimosódik belőle, és eltűnik a lefolyóban. Büszén nézett a tükörbe melyben arca fokozatosan kezdett eltünni a lecsapódó pára mögött. Nem gondolt semmire, csak egyszerűen hagyta hogy az érzései vezessék a zestét. Úgy érezte szabad, mintha súlyos láncoktól szabadulna meg. * ~ Félek valami beüt az tuti megint ~ * Gondolta mert úgy érezte kezd ideálissá válni az élete, és mint ahogy korábban tapasztalta ez olyan mint avihar előtti csend. Nem távozott ez agondolat a fejéből. Mélyen befészkelte magát, de nem volt több egyenlőre mint pusztán csak egy gondolat. Ahogy törülközött megint előjöt az a furcsa érzés mely mostanában folyamatosan kísértette. Úgy érezte mennie kel mintha hívná valami, de nem tudta hogy mi. Igazából értetlenül állt az érzés előtt, mert nem tudta mit jelent. *
* Be fejezvén a tusolás csak egy törülközőt csavart a derekára, és egy másikkal törölgetve nedves hosszú haját lépett ki a fürdőből. Riam már nem volt az ágyban rendet csinált maguk után. Megláta a férfit és akaratlanul elkuncogta magát. *
- Mi az? Mi olyan vicces? - * Nezett végig magán Asariel nevetve.
- Semmi, semmi csak pusztán jó a kedvem - * Válaszolta riam. Aztán furcsán de nem igazán észrevehetően elkomorodott. Meglátta Asariel sebét. Nem takarta el a törülköző. Persze ebből a férfi nem vett észre semmit. A seb már furcsa mód teljesen behegedt. De elég csúnyán tükrözve hogy míg él ez meg fog maradni. *
- Jól esett ez a zuhany. Tele vagyok energiával. És éhas is vagyok fel tudnám most falni a világot. - * mondta nevetve. * - Rögtön jövök csak felkapok valamit. Előttünk az egész nap találj ki valamit mitcsináljunk. * És hngaját fokozatosan nyelték el a falak ahogy haladt fölhelé az emeletre. *

Vendég

*A lány a puha zöld szőnyegen ült a szobája közepén, ölében rég nem használt naplóját tartotta. Régen járt a szülői házban, de előző este lábai önkéntelenül is ide vitték. Nem tudta, hogy mennyit barangolt kint a sötét utcákon, csak a hold fényére és a léptei nyomán nyikorgó hóra emlékezett. Gyermekkori szokásához híven, hátulról közelítette meg a családi birtokot, pedig a karámok üresek voltak. A lovak a jó meleg istállóban pihentek, de a lánynak mégis nagyon jó érzés volt végigsimítani a karám girbegurba cölöpjein, megállni a nagy ősöreg tölgyfánál, kezét a göcsörtös kérgén nyugtatni. Még ilyenkor, télen is érezte a belőle áradó életerőt. Szinte látta, ahogy zöldellő rügyek bújnak elő égnek törő ágaiból. Érezte a tavaszi szellő lágy simogatását, a nap cirógató melegét. Lelkében nyoma sem volt se a sötétségnek, se a fagynak, úgy érezte, újra gyermekien fiatal. Éjszaka újból álmot látott, újra ott volt a sötét és nyirkos sikátorban, újra látta Gordont karddal a kezében közeledni. Megfordult, és elkezdett visszafelé sétálni, a sikátor másik végében fényt látott. Léptei egyre gyorsabbak lettek, nem akadályozták a kényelmetlen ruhák, hosszú, vörös haja szabadon lebegett, fején borostyánkoszorú, könnyű, halványzöld muszlinruha volt rajta, amelyet a lágy fuvallat szárnyaira kapott. Újra látta az öreg tölgyet maga előtt, óriási zöldellő lombkoronával, megállt a tövében, és felnézett az ágak közt átszűrődő fény irányába. Amikor visszafordult egy magas, megtermett alakot látott felé lépni, kezében óriási pallost tartott, ám az erős fénytől csak sziluettjét látta, a fény ragyogó glóriát vont köré. Halálos csapásra emelte kardját, és lesújtott. De ekkor csilingelő kacaj hagyta el a lány száját, majd ezernyi pillangóvá válva repült szerteszét. Amikor felébredt, már nem érezte azt az emberfeletti fájdalmat, mint hajdanán, szívébe melegség és nyugalom költözött. Naplója kinyitva hevert a földön, megsárgult lapjain egy mélyzöld borostyánlevél feküdt. Felkelt, leült mellé a földre, halványzöld muszlin hálóinge lazán terült szét körülötte. Az ölébe vette a naplót, rövid ideig csak nézte, majd tollat ragadott, és írni kezdett.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Riam csak állt ott, s döbbenten nézett maga elé. *~Teljesen megbolondultam?! Hiszen Asariel egy vérfarkas! ~ tört ki belőle a félelem.~ Azt hiszem egy időre el kéne tűnnöm ismét az utcákon... Csak találnék valami jó kifogást ~ gondolta, de fájt a szíve, hogy át kell vernie Asarielt, s az sem nyugtatta meg lelkiismeretét, hogy a saját illetve Asariel érdekeit nézi. Nem igazán szerette volna kipróbálni, milyen széttépni egy halandót a telihold beteg fényében. Borsózott a háta még a gondolattól is.
Aztán eszébe jutott, hogy a férfi említette, hogy éhes. Riam is úgy érezte, hogy mindjárt elájul, ha nem eszik egy-két falatot, s nekiállt a konyhában valami szendvicsfélét összeütni. Asariel mosolyogva jött le az emeletről, a lány belemélyedt a paradicsom szeletek rakosgatásába. ~Valahogy meg kell mondanom Neki, de nem most. Halogatom örökké, de többet kell megtudnom erről az egészről~ gondolta, s ez kicsit megnyugtatta. Mikor a férfi lejött az emeletről a lány komoly arccal, de szelíden nézett rá, s megpróbálta beadagolni neki, hogy eltűnik néhány napra: - Asariel, mondanom kell valamit. Mikor az utcára kerültem egy nagyon fontos ügyön dolgoztam, s ennek az ügynek a részletei a mai napig foglalkoztatnak. Addig, míg a dolgaid nem rendeződnek, s nem kezdhetjük el a munkát, szeretném, ha a sajátom végezhetném. Ehhez azonban lehet, hogy hetekre el kell tűnnöm -* kiváncsian várta a választ. Remélte, hogy Asariel nem ellenkezik és nem kérdez túl sokat. Riam nem akarta, hogy aggódjon miatta, másrészt a túl sok kérdés kellemetlen lett volna számára.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Riam a konyhában ügyködött. Asariel lelért a lépcsőn. Jó kedve volt. Hátulról átkarolta az éppe szendvicset készítő nő derekát és megcsókolta a nyakát. *
- Szendvics! Ez jól fog esni. * mondta a férfi majd elindult az előszoba irányába. Belehuppant a fotelbe és hátradőltötte a fejét. Riam megérkezett, és neki kezdtek a falatozásnak. *
- Szokatlanul szótlan vagy. Baj van? * Kérdezte Asariel. Riam elmodta hogy el akar tűnni néhány hétre. Volta a hangjában valami furcsa. ismerős félelmet érzett rajta a férfi. Pont olyat mint amikor az autószalonba voltak. ~ Csak nem menekülni akar? Miért ? * Gondolta a férfi. Tudta Asariel hogy a nő kissé félre beszél. Nem mondja el az igazi okot. Azonban eszébe jutott, hogy köze lehet az előző életéhez, amikor még meg volt mindene, és arra gondolt, hogy a multkori sétájuk alkalmával mikor elmentek a volt házuk előtt, ismét előtörtek belőle ezek az eltemetett érzések. Eszébe jutott hogy ő miért is jött ebbe a városba. Hajtotta a bosszú és az igazság kiderítése. Úgy gondolta Riam is valamiféle elégtételre készül, ám titkolózása arra engedte következtetni, hogy nem szívesen beszél róla. Asariel végül enyhe vigyorral nyugtázta a dolgot. ~ Ha nem akarod nem kell elmondanod. Értem én mire készülsz. ~ * Fel sem merült ás lehetőség a fejében.*
- Értem. Nos. Ha dolgod van akor dolgod van. Ám ha tudok valamiben segíteni csak szólj bátran. Még kapóra is jöhet. * Mondta Asariel és fölszaladt az emeletre, de mire Riam utánna tudott volna szólni már vissza is tért egy mappával a kezében. *
- Ezen már sokat gondolkozdtam. Neked mint belső munkatársak tudod kinél, Szüksége lesz egy lakásra. A pénz egy részét mindenképpen be kell fektetni. Ebben a dossziéban megtalálsz mindent ami a banki tranzakció engedélyéhz szükséges. Ezzel a rendelkezésedre álló kerettel vehetsz egy házat, vagy egy lakást. Viszont ami fontos az ingatlant a nevedre kell írtanod Ezáltal a saját tulajdonod lesz. A dosszié tartalmaz egy záradékot mely felhatalmaz téged, hogy egy számlát nyiss a bankban, amelyre egy jelentős összeg fog kerülni. Ezzel szintén szabadon rendelkezhetsz. Úgy gondoltam jobb ez így mintha havonta kellene álltranzakciókat végrehajtani fizetés gyanánt. A lakás berendezését már ebből fedezd. Hidd el bőven futni fogja. Gondolkoztam azon hogy Bérelni kéne valamilyen irodát, csak az nem jut eszembe hogy mit kezdjünk vele. ha van rá a dolgod mellett energiád elgondolkodhatnál rajta.
* Asariel érezte, hogy már megint a maga katonás tempójában rázúdított a lányra mindent, aki miközben hallgatta félúton megállt az evéssel. A férfi elmosolyodott, majd letérdelt a lány mellé, megfogta a kezét, és belenézett a szemébe. *
- Tudom eléggé ilyesztő volt amit mndtam, és nem gondolt azt hogy örülök hogy elmész. Egyszerűen az a biztonságos lépés ha mindenki számára látható hogy több lábon állsz tölem függetlenül. El kell menned, mert valami olyan ügyed van ami csak rád tartozik. Tudom milyen. Menj, nem foglak visszatartani. Azt viszont tudd itt számodra mindig van egy hely. Jöhet bármi itt mindig itthon vagy. * Megcsókolta a lány kezét majd ismét fölegyenesedett. Úgy érezte elveszít ismét valamit, de valahogy nam volt szomorú. érezte legbelül, hogy kettőjük között lévő kapocs nagyon erős, és hogy ezzel nem lehet vége.*
- különben is Topolya nem a világ. Meg a telefont is feltalálták már. Erről jut eszembe vegyél azt is. * Nevetve modta Riam szintén elmosolyodott. Látszott rajta hogy megkönnybült, mintha valami tehertől szabadult volna meg.*
- Farkas éhas vagyok. mondta Asariel és visszaült a fotelba enni. - Félid tele szájjal azért még megkérdezte a lányt.*
- Mikor tervezted az indulás?

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Riamot meglepte a férfi könnyedsége, s nem is értette. Azt hitte, hogy gyanakodni fog hirtelen jött ötletére. Azonban a férfit láthatóan nem zavarta a lány terve, s ez megnyugtatóan hatott rá. Furcsa érzések kergetőztek benne, amelyek teljesen összezavarták. Néhány pillanatig még gondolataiba mélyedt, mielőtt válaszolt volna Asariel kérdésére.* - Azt hiszem még ma el kell innen mennem - *a lány félelemmel vegyes örömmel nézett körül. A mappát átolvasta, aztán letette az asztalra. *- Azt hiszem ezekre egyelőre nem lesz szükségem. Tudom, hogy meg kell vennem, de ahová most megyek, oda nem célszerű ilyen értékes dolgokat vinni. Majd jelentkezem, ha szükségem van valamire. Hidd el, megtalálom a módját - *mondta nyugodtan, de - a kemény álarc mögött - szemeiben csak szomorúság csillogott. *- Nem tudom, mikor végzek ezzel az egésszel. Lehet, hogy egy napnál tovább sem tart, de az is lehet, hogy hónapokig is elhúzódhat. És sajnos ez a biztosabb. Lehet, hogy nem fogsz hallani rólam nagyon sokáig - *ezt már gyöngéden mondta, próbálta fölkészíteni a férfit arra, hogy bizony ez nem egy luxus kirándulás lesz.* - Asariel, ismét ki kell mennem az utcára. Ne kérdezd miért. -*aggódva várt a férfi válaszát.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* A férfi most már egy kissé megijedt. Nem gondolta hogy ekkora horderejű a dolog. Elvette a mappát.*
-- Rendben ahogy akarod, viszont a számlád él. Ha pénzre lenne szükséged nem lesz rá gondod- * kissé zavarbaa jött. A lány simán leszerelte. Nem volt ehhez szokva. Elgondolkodva harapott a szendvicsébe. ~ Talán követnem kellene. Nehogy bajba keveredjen ~ Aztán szépen lassan meggyőzte magát arról hogy az lesz a legjobb, ha nyugton marad és engedi a dolgokat történni úgy ahogy azoknak történnie kell.*
- Nem örülök hogy elmész. Most mikor már kezdett rendeződni minden. Nem akarlak elveszíteni. Ígérd meg hogy vigyázol magdra, és azt is hogy visszajössz. * nem volt már éhes a lemenő napra bámúlt, és arra gondolt, hogy sólyom szárnyakon száll az idő. Nem akarta elvesztegetni.*
- ha ez így van akkor azt hiszem jobb ha ma már nem foglalkozunk mással csak kettőnkkel. * Azzal letette a szendvicset, és magához húzta a lányt. Megcsókolta, és abban a pillanatban nem törődött a holnappal csak Riammal akart lenni, viszont legbelül tudta nagyon rövid lesz ez az éjszaka. *

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

*Egy nő állt egy ház előtt. A vállán egy hátizsák volt, tele megtömve ruhákkal. Unott képett vágot, mint aki úgy érezte, hogy nincs értelme az életének. Fekete bakancsot, barna farmernadrágot és fehér pólót viselt. Az arca viszont furcsán volt smikelve, egyáltalán nem illett a ruhájához. Nem különleges jelek voltak rajta, vagy hasonló dolgok, csak nem illettek hozzá. A szemhéja zölden volt kifestve és a szája erősen pirosra. A haját felfogta szoros kontyba.*~Kíváncsi vagyok vajon itt is galibát fogok-e okozni. Világéletemben követett a szencsétlenség.~* gondolta a nő és tovább sétált. Egy szerelemes párt látott csókolózni.~Legalább ők boldogok~*gondolta és közben mosolygott. Direkt úgy ment, hogy elmenjen melettük, de mikor a pár mellé ért megbotlott és egy hatalmas puffanással elesett. A nő felnézett a földről és bocsánatkérő képet vágott.
- Bocsánat.

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

-Elnézést*szól még egyszer a nő majd feltápászkodott és elrohant. A hó és jég ami az utat borította még mindig csúszott, így össze-vissza csúszkált az úton. Többször majdnem neki ment egy-egy embernek, de ő csak futott és futott. ~ Miért kellett megzavarnom őket? Mindegy nem az én dolgom. Le kéne szoknom az önmarcangolásról~*gondolta. Csak futott és futott, a lába nem engedte, hogy megálljon végül egy liget bejárata előtt találta magát. A Vércsepp Ligetben.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Nohát végre hazaértek Malcolmhoz. ~Woodos kenőcsök, ám legyen. Ha mán eddig belekavarodta, egy ilyen apró humbug mifene, nem lesz para. Csak hát, nehogy feláldozzon engem is, mint oltári csirke~
*Kiszálltak a kocsiból, Ragnar megigazította magán zöld télikabátját, és nyomban Malcolm után eredt. Egész pofás házikóban lakott a kicsákó, és láss szerencsét, Ragnarék háza innen csak egy két utcára volt, így nem okozott gondot, hogy még mindenhol van, csak otthon nincs.*
-No tesó, milyen krémeket tudsz te adni nekem??Egyet kérek, semmi csirke áldozás és egyebek. Nem igazán hiszek az ilyesmiben-vigyorodott el, majd folytatta.
-Ja Malcolm-magyarázott, közben a berendezést szemlélte, és egy kicsit körbesétált a szobákban, hogy felmérje a terepet-Pár hete, még azt akarták velem elhitetni, de ez télleg haláli volt, hogy itt vámpírok és farkasok vannak-a vámpírt és a farkasok szót, cinikusan megnyomta.
-Érted ezt?Ezekután, he, persze, hogy simán benne vagyok a gyógyításban.-
*Legyintett egyet, majd letelepedett egy ülőalkalmatosságra, és várta, hogy Malcolm belekezdjen. -Aztán, remélem hogy tényleg hatásosak a módszereid, mert nagyon fáj az oldalam, és minden tagom-nézett fel egy kicsit kiszolgáltatottan.*

Vendég

- Álomszerű? Igen, szerintem is az...*válaszolta meg Jenny Karolina kérdését, és hagyta, hogy egy levél a tenyerébe hulljon. Az, amikor leért hirtelen megmozdult, mintha csak megrázná magát, és a pillangó elrepült. Jen elkerekedett szemekkel nézett utána, eddig ijedt arcán most boldog mosoly terült el. Nem volt benne biztos, hogy mi történhetett a sikátorban, de örült, hogy már nem kell ott lennie. Igazándiból azt sem tudta, hogy került ide, csak egy erőteljes alakra emlékezett, karddal a kezében, aki vállára kapta őket, és kitépte arról az iszonytató helyről. Amikor eszébe jutott a kard, az emlékbe kicsit beleborzongott. Visszaemlékezett mindkét álmára, bár az utóbbi sokkal élénkebben élt emlékezetében. Talán a fényárban úszó idegen nem is ő ellene támadt, hanem esetleg arra, ami vagy aki mögötte volt... De ki is volt mögötte? Lelki szemei előtt újra lejátszódott az álombéli jelenet. Ott állt a fényárban, és a kard lesújtott, ő pedig pillangókká válva repült szerteszét. Az idegen kardja viszont nem állt meg, és a mögötte álló óriási tölgyfába hasított. A fán keletkezett sebből lassan vér kezdett folyni, a levelek hullani kezdtek, és a kéreg barnás színe szürkére váltott. A végén már csak egy kiszáradt, óriási csonk maradt a helyén, a hó is hullani kezdett, és gyászos lepelként takarta be fa a száraz gallyait. A törzsben csak egy rozsdás kard maradt, hirdetve a természet felett aratott győzelmét. De ki is volt mögötte a valóságban? Az a farkasszerű lény, aki a nőt is elragadta...*
~ De mi köze lehetett a fához?~
*A felismerés villámként csapott belé. A vérfarkasok Gaia gyermekei, és aki ellenük támad, olyan, mintha csak a Földanya testébe vágná a kést.*
- Nem tudom, hogy ki hozott ide minket, de nem is akarom tudni... Az az igazság, örülök hogy már nincs itt, annak viszont már korántsem, hogy tudja, hol élnek a szüleim. Ez ugyanis a mi télikertünk. Azt hiszem most inkább zuhanyozzunk le, és nézzünk valami ehető után, hiszen már reggel van!

Vendég

*Mikor felértek a lakásba, Malcolm a nappaliban kínálta hellyel Ragnart, majd bement a hálóba, és behajtotta a szobaajtót. Elővette piszolyát, majd az ágy alatti táskába tette, a többi fegyvere mellé. Aztán levette pulcsiját, és elővett egy másik dobozt az ágy alól. Feketére füstölt fából volt, rajta Malcolm karjain lévő tetoválásokhoz igen hasonló minták voltak belevésve. Szélei ezüstötvözettel voltak kiverve. Malcolm kinyitotta a füzet nagyságú dobozt, majd kivett belőle egy fa edénykét, melynek belseje furcs, lilás-kékes színben virított, valószínűleg a sok, benne kevert anyagok miatt. Elővett még egy fa keverőpálcát is, ami tele volt vésve apró jelekkel, és a végén három piros, kicsiny toll lengedezett. Elővett még négy kicsi üvegcsét, azok tartalmaiból a megfelelő mennyiséget kimérte az edénybe, majd halkan kántálva elővett egy fekete festékkel befestett üvegcsét. Kihúzta a dugót, így a szobát gyorsan megtöltötte egy édeskés, fémes illat. Kiöntött a sötétbíbor folyadékból is megfelelő mennyiséget, majd továbbkavarva és kántálva, összekeverte ezeket, míg nem kapott valami kenőcsszerű anyagot. Kiment Ragnarhoz, és miközben letelepedett mellé, azt mondta neki:*
-Vedd le a pólód, és bekenlek ezzel a kenőccsel. Gyorsabban gyógyulnak a sebek tőle. És ne félj, ma nem te vagy az oltári csirke-*nevette el magát, majd kissé még csollogó szemekkel válaszolt Ragnarnak a természetfelettire utaló kérdésére.*
-Nem hiszek a farkasokban, vámpírokban, de az átlagemberek sem hisznek a Szellemekben.-*mondta sejtelmesen, aztán elkezdte bekenni Ragnar sebeit.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina bágyadtan állt fel,és ösztökélte lábait a járásra.Majd elgondolkodott.
-Jólenne tudni,hogy ki hozott ide minket.De igaz.Ha ide talált biztos itt van még.Ha gyorsak leszünk elkaphatjuk.De lám kcsit idegesvagy.-fedezte fel jenny arcán az ideges pilantásokat.Majd elindúltak kifelé.
-Végre zuhanyozás.De jó lesz nekünk.-mondta vidáman,amikor kiértek a helységből kicsit meglepetten néztek a ház felé.Mintha senkisem élne itt.
-Biztos bent serénykednek.-mondta Karolina Jennyinek aki igen izgatott eltt.

Vendég

*Jenny-t egy kicsit nyugtalanította az a tény, hogy nem látott az udvaron egy teremtett lelket sem, pedig ez csak ritkán fordult elő. A lovászok ugyanis a télikertnél szokták levágni a ház és az istállók közötti útszakaszt. Remélte, hogy ez is csak egy véletlen, hiszen tartott is egy kicsit titokzatos "megmentőjüktől". Lépteit sietősebbre fogta, és beléptek a már majdhogynem kúriának számító épületbe. Az előszoba kongott az ürességtől. Jen levette kabátját, és a fogasra akasztotta.*
- Anya? *kiáltott fel a nagy lépcső mellől az emeletre, hátha meghallja valaki, de nem jött válasz, csak saját hangja visszhangzott a lépcsőfeljárónál.* - Biztos bementek a városba vásárolni... Gyere, adok valami tiszta ruhát, aztán megmutatom, hol van az emeleti fürdőszoba. Azt hiszem, nekem sem tett valami jót a földön éjszakázás...
* Felérve a szőnyegborítású lépcsőkön egy kisebb társalgószerűségbe jutottak. Innen egy nagy tölgyfaajtó választotta el Jenny szobáját, amely pontosan olyan volt, ahogy a lány előző nap hagyta. A szoba hátsó részébe sétált, és beléptek a gardróbszobába, ahol ruhák egész tömkelege lógott, a szemközti oldali szekrényben, pedig legalább ötven pár cipő sorakozott.*
- Szerintem válassz egy kedvedre valót, vagy olyat, amelyik jó rád, bár ahogy elnézem, nagyjából ugyanaz lehet a méretünk...
*Ezután bevezette a tágas fürdőszobába, és magára hagyta Karolina-t, hogy nyugodtan lezuhanyozhasson. Ő maga pedig lement a földszintre, hogy hasonlóan járhasson el. Úgy döntött, zuhanyozás után rendel valami ehetőt, de az utcán összeszedet mocsok eltávolítása elsőbbséget élvezett. A földszinti fürdőben kilépett ruháiból, beállt a zuhany alá, és megengedte a vizet. A forró víz nyugtatóan hatott, behunyta a szemét, és teljesen átadta magát a víz simogatásának.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina megköszönbte a lehetőséget,hogy lefürödjön.Becsukta az ajtót.és gyorsan ledobálta ruháit magáról.Kicsit nyújtózott,mert a csontjai kissé elmozdúltak,amjd bement a zuhanyzóba,és megengedte a kellemesen langyos vizet.Érzete ahogy a vízcseppek lehűtik testét.Hosszú szőke haja rásimúlt testére.Kicsit csent a samponból,is.Pár perc múlva,már száraz hajjal,és lefürödve lépett ki a szobába.Szemügyre vett mindent.
~Öregem!Ezeke piszok gazdagok lehetnek.Jó nekik.Ha visszagondolok apám is efféle módon élt.Na de az régen volt.~ghondolkodott és egy fehér inget vett fel magára,és egy kényelmes rövidnadrágot.Lábára meg egy papucsot.Nemtudhatta,hogy Jenny mitis akar.Amikor az egyik polcra tekintett egy levelet látott meg.Elolvasta és megnyugodott.Gyorsan leszaladt az előszobába,és megvárta Jennyit.
~Szerencse.Nagy bevásárlás ra mentek a szülei semmi baj nem lesz.~é örömében akart egyett ugrani,de a papucsban előrecsúszott alába,és elvesztve az egyensúját elesett.Szerencsére semmi törékeny nem volt körülötte.Majd finom illatok csapták meg az orrát.

Vendég

*Mire Jen kilépett a zuhany alól, a tükör teljesen bepárásodott. Megtörölközött, aztán felvette az egyik kimonóját. Kisétált a fürdőből, aztán a vezetékes telefonról felhívott egy éttermet, hogy végre ehessenek is valamit. Farkas éhes volt, ezért több fogást is rendelt össze-vissza, az előételtől a főfogáson át a desszertig. Úgy gondolta, ha ilyen nagy a választék, valami Karolina-nak is biztos jó lesz. Amíg a futárt várta, visszament a fürdőbe hajat szárítani, mire elkészült, már csöngettek is a kaputelefonon. A futár a kocsifelhajtónál állt, két nagy szatyornyi étellel. Jenny kifizette, aztán a konyhában kipakolta a dobozokat. Kihalászta az ételeket egy-egy tányérra, és szép sorjában betette őket a mikroba melegedni. Közben Karolina is lemászott az emeletről, nagy csattanással fenékre esett az előszoba csúszós kövezetén, de aztán arcán boldog mosollyal jelent meg a konyhaajtóban, kezében egy papírlapot lobogtatva.*
- A szüleid csak vásárolni mentek, hagytak üzenetet, csak eddig nem vettük észre... Hmm, mi lesz a...*egy pillanatra elakadt a szava, amikor meglátta a reggelinek nem éppen nevezhető felhozatalt*... az ebéd?
- Hmm, valóban, egy kicsit elméreteztem a dolgokat, de így legalább van választék...
*Az ebéd vidám hangulatban telt, nyoma sem volt az előző esti rettegésnek. Közben Jen mesélni kezdett a természetről, a mágiáról, és a velük való szoros kapcsolatukról.*
- Szerintünk például Isten is csak a világ egy része, a természet sokkal több annál, minthogy egy istenség uralkodhasson fölötte...

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kissé meglepődött a rengeteg ennivaló láttán,és amikor Jenny hívta az asztalhoz nyomban ott is termett.Elcsodálkozott a sok ételen.Ahogy ettek Karolina figyelmesen hallgatta Jennyait.A feltételezései megdöbentették.Majd a levesébe nézett,aminek szép sárga volt a teteje.
-Tudod én úgy gondolom,hogy Isten üzen a főldre,és a természetnek is van külön istene.Azok parancsra indítják megtorlásukat,vagy segítenek az embereknek.-majd elfogyasztva a levest a sültek jöttek elő.Karolina most igen hallgatag volt.Valamire rájött,d nem akarta elrontani barátja kedvét.Inkább evett,és figyelte.
~Szerintem Ken volt az aki megmentettminket.Hisz mindíg követett engem,és figyelt.Van egy olyan érzésem,mintha most is figyelne.Megköszöném neki,de nemtom holvan.~Ahogy töprengett kicsit összeégette a száját a malac sűltel.Felszszenve nyelte le az égető falatot,és gyorsan ivott rá egy pohár vizet.
-Huhh ez nagyon meleg volt.-és picit lihegett még.,

Vendég

- Persze, mindenki másban hisz. Én inkább úgy döntöttem, nem bízom holmi istenekre a sorsomat. A Földanya az, aki segít minket, és ő nem istenség. Ez egy olyan dolog, mintha Isten és az Ördög játszana egy focimeccset, és Ő lenne a sportcsarnok, vagy a nap, ami rájuk süt. Az erőt tőle kapjuk, hogy ne az istenek, hanem, mi alakíthassuk saját sorsunkat...*kacsintott a másikra pajkosan, biztos volt benne, hogy előbb, vagy utóbb, de Karolina úgyis megtapasztalja azt, amit mondott. Már alig várta az aznap esti beavatást. A télikertbe tervezték, de most egy kicsit félt, hogy az a titokzatos alak figyeli őket. Szólnia kell a többieknek, hogy nem lesz jó az eredeti felállás, vagy legalábbis nagyon oda kell majd figyeljenek. Végül is már minden megvolt az aznapi szertartáshoz, és Sarah sem szólt, hogy Gerda-val valami gond lenne. Jen nagyon aggódott lányért, mostanság nagyon feldúlt állapotban volt, és már a középiskolában sem volt valami jó híre. Nem akarta, hogy megint valami nagy bajba keveredjen, annak ellenére, hogy tudta, régen csak a rossz nyelvek terjesztették róla a rémhíreket.*
- Huhh, ez nagyon meleg volt...*lihegett Karolina, miután pórul járt a levessel. Jen felállt, és kivett a hűtőből egy üveg ásványvizet, hogy a nő lehűthesse leforrázott nyelvét.*
- Legközelebb csak egy percig hagyom a mikróban, azt hittem, nem lesz ilyen forró... Késő délután Sarah-ék is átjönnek, akkor majd belekezdhetünk az előkészületekbe... Addig is, mesélj valamit magadról, régóta dolgozol a rendőrségnél?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kicsit elmosolodott,és felelt.
-Hár tíz éves krormban apám beiratott egy katonai iskolába.Persze ő volt az igazgató,hisz régebben tiszti ragja volt,és ő akarta ezt,hogy utódai katonák legyenek,de bátyám orvos lett,és külföldön dolgozik.Úgyhogy engem kűldtek el.Anya elenkezett emiatt,mert ő tanárnak akart neveleni engem.De mindeggy.Amikor kijártam a tinnégy oztályt,é leéretségiztem meg minden kezdődött a katonai kiképzés,és terorr elhárytási gyakorlatok.A vizsgákon átjutottam,és összekerűltem egy kémmel,Ken-nel.-Kicsit ivott a vízből,és folytatta.
-Sok helyen jártunk és a csapatom is alátámaszhatja.Voltunk Egyiptomban,Németországban,Svájcban,még sorólhatnám,de egy este sajnos megtaláltak minket a Liverpuli hadiszálásunkon,és tűzpárbajba keveredtünk.Nagy volt a zsivaj és minden gyorsan történt.Sajnos az egyik lövésem férre ment és Kent eltalátam.Azután a küldetés utánn két évet voltam szabadságon,mivel tovább képzés meg ijesmik,utánna jöttem ide,az osztagommal.Leszerelés utánn rendőr lettem.-mondta el dióhélyban Karolina az életét.
-És te?-kérdezte kíváncsian.
-Biztos szebb gyerek korod volt mint nekem.-és hátradőlt a széken.

Vendég

- Hát valóban, az én gyerekkorom teljesen másmilyen volt. Engem a szüleim magániskolába járattak, külön órákra jártam, zongorázni, táncolni tanultam. Rámerőltették a latint és az illemtant, csak hogy eldicsekedhessenek velem, mint egy édes kis porcelánbabával. Két osztályt átlépettek velem a suliban, így nálam sokkal idősebb diákokkal kellett együtt tanulnom. Az sem volt egy leányálom, nehéz volt megfelelni az elvárásoknak. Most pszichológiát tanulok, két év múlva fejezem be az egyetemet.* Jen egy pillanatra elfintorodott, gyűlölte azt az életet, amit a szülei erőltettek rá, ő nem erre vágyott. Régen ő is együtt akart játszani a korabéli gyerekekkel, de ehelyett csak a szobája ablakából nézhette őket, miközben az illemtan tanár néha rápirított, hogy már megint nem őrá figyel. Amikor a felnőttek nem figyeltek oda, sokszor kiszökött kis barátjához, Hans-hoz, de miután a kisfiú meghalt, sokáig nem barátkozott senkivel. Középiskolában aztán találkozott Sarah-val és Gerda-val, aztán később Abrával. Így lassan javult a helyzet, bár még mindig nehezen nyílt meg mások felé. Sok idő után Karolina-nak engedett először.*
- Ken? Várjunk csak, nem őt láttuk tegnap este? Dehát akkor ez hogy lehet, ha egyszer már lelőtted?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-De.Lelőttem,és őt is láttuk.-mondta bólogatva.
-Az összecsapás utánn nem találtuk meg a holtestét.De az a mániája,hogy követ és kémkedik utánam.Pedig nincsen minek.De igen szeret esténként a szobámban járkálni,és kutatni a holmiim között.Egyszer fejbevágtam egy serpenyővel.-mesélte kissé elmerengve,mivel egy ismerős ételt kezdett eszegetni.
-Akkor meg kitőrt egy foga.Azóta nem mer esténként fényképezgetni a szobámban.-mondta,mintha sokványos volna a dolog.
-Bár néha megszívja,ha felébredek.De mindíg felboszant.Tipikus Francia.-és az utolsó mondatoknál kissé fálháborodott ezeken.
~Na majd megtanítom őt illemre.~gondólta.
-Egyébként nehéz eset voltam a suliba,mert senkivel sem álltam szóba,és sok szabájt megsértettem.De mindíg kitünőek voltak a zhk,és sok dolgozatom.-mesélte átváltva.

Vendég

- Mi? Azt akarod mondani, hogy egy hulla járkál a nyomodban?* kérdezte őszinte döbbenettel. Ezt valahogy nehezen tudta elhinni, de biztos volt benne, hogy ebben a kaotikus világban bármi megtörténhet. De az döbbentette meg leginkább, ahogy Karolina erről a témáról beszélt. Nem értette, hogy veheti ennyire félvállról a dolgot, azért az ilyen események nem annyira megszokottak. Egyre jobban aggasztotta ez az egész ügy. Tudta, hogy minél hamarabb túl kell esniük a beavatáson, hogy felvehessék a harcot az efféle szörnyetegekkel szemben.*
- Ezt nem mondhatod komolyan! Dehát, hogy lehetséges ez? *kérdezte Karolina-t, hátha az választ tud adni erre a kérdésre, bár nem igazán hitt benne*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina befejezte az előételt és a deszerte eszegette és úgy felelt.
-Tudod vannak mócerek,hogy ehet megfenyegetni valakiket,még akkor is hullák.-nyelt egyett és a finom süti jóleső mosolyt csalt arcára.
-Minden kinek van gyenge pontja.Ken-nek is.De az igaz,hohgy nagyon zavart.Tudod azokkal a gyertyákkal valahogy távoltudtam tartani az ágytól.-mondta a vörös gyertyákra érve.
-Azért is vettem meg őket.Mást nemtehetek sajna.-és eszegetett tovább.