Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

/boltban/
*Karolina mosolygott a két lány veszekedésén,de a bútort már megrendelte.Nem volt kedve erről beszélni.De amikor beléptek a bólta elkerejedett szemekkel nézelődött.Egyből egy fura kosarat vett célbe és két piros,és két fekete gyertyát vett ki,és nézegette.Majd egy fehéret is.
~Azta.Ezekkel lehet szellemet idézni.~majd egy fura lötyös gömböt vett elő,amiben nem volt eleinte semmi.De ahogy néegette hírtelen egy szem jelent meg és rákacsintott.Majdnem elejtette,de unuralma is volt,és visszadugta a dobozvba vagy mibe.Tovább kutatva egy amulatett vett elő.
~Azta vízi amulett.Jaj de szép.~gondólta és az ezüst jelek között fénylő kék valamit nézegette.De amint az árát meglátta kissé elszomorodott.
~Túl drága.Na mindeggy.Megveszem részletre.~ezen mosolygot egyett.Majd a többiekre nézve picit meglkepődött.Mind a három lány mindíg mást nézett.Mintha mások lenének.Majd egy szép boton állapodott meg a szeme.Odament és vizsgálta.

VI Újszülött farkas

*Mintha valami mély sötétségből húznák ki.Elősször csak hangokat hallott.Szirénát.Majd sürgő forgó emberek zaját.Kinyitotta a szemét.Homályosan látott.Visszacsukta.Percekig ébredezett és nyerte vissza szép lassan az eszméletét.Pár perccel később már látott normálisan.Egy rendőr jöt od hozzá.Oldalra fordította a fejét és a rendőröket is észrevette.A rend őrein és a mentősökön kívül még koránkelő emberek is voltak ott.Óvatosan felült.Lenézett a karjára és látta,hogy egy kis csövön keresztül vért juttattnak a testébe.Egy fehér ruhás alak is odalépett.*
-Hol van Furia?Mi történt?
*Ezek voltak az első dolgok amik az eszébe jutottak.*
-Nyugodjon meg kérem!Egy névtelen betelefonálással riasztottak ide minket.*Mondta a mentős.*Azt mondta,hogy látott egy férfit aki egy nőt ráncigált ki ebből a WC-ből*Fejével a kis építmény felé int.*Benézett és meglátta magát.Idehívott minket.Valószínüleg megrémült és elment.
~Elvite Furiát.Eljött érte.Remélem nem esett semmi baja.Sajnos nem tehetek semmit ennek érdekében.Nem tudom hol van és nem indítok nyomozást mert semmi kiindulópontom nincs.~
-Mondjon el mindent amit tud!*Mondta rekedt,mély és határozott hangján a rendőr.*
-Nehéz napom volt tegnap és bejöttem a belvárosba,hogy pihenhessek valamilyen szórakozóhajen.Megláttam egy nőt aki alig tudott sántikálni.Odamentem hozzá és tényleg rossz bőrben van.Megkérdeztem mi történt.Azt mondta,hogy a barátja nagyon sokat ivott és megverte.Segítettem neki bejönni ebbe a nyilvános WC-be.Amikor kész volt akkor a nyakamba borult és hát...elkezdte csókolgatni a nyakam.*Itt egy kicsit elpirul,de a rendőrökön és mentősökön nem látszik semmi különös.*
-Azutánra már nem emlékszem.
-Értem.Bizonyára berontott az a bizonyos férfi,mert észrevette magukat és az ütéstől nem emlléákszik semmire.
*David fején volt egy sérülés.Furia véletlenül okozta.Amikor elhelyezt őt és elment akkor Dave kimozdult a helkyéről és beverte a fejét.*
-Itt helyben láttuk el önt és haza is visszük.Arra kérjük maradjon otthon nééhány napig és ne dolgozzon.Akkor én most el is köszönnék.Jobbulást kívánok.
*Mondta és elment.Kettesben maradt a rendőrrel.*
-Jöjjön.Hazaviszem.
*A többi rendőr már elment.Ők beültek a kocsiba.David néha-néha megbotlott még,mert szédült,de nagyjából bonyodalommentesen hazaértek.Őt kitette és végignézte ahogy bemegy.*

Vendég

*Jenny a botot tanulmányozó Karolinához lépett. Szemügyre vette a lány kezében szorongatott holmikat, majd halvány mosoly jelent meg arcán. Biztos volt benne, hogy a nő nem igazán ért a gyertyamágiához. Viszont amikor észrevette a láncot, nagyon megörült, isteni szerencsének tartotta a Karolinával való találkozást.*
- Tudod, hogy mire valók azok a gyertyák? Most szerelmi varázst akarsz csinálni, vagy szellemet idézni? *mosolygott elnézően, majd a közeli könyvespolchoz lépett, és leemelt egy vékonyka könyvet Gyertyamágia címmel. Visszasétált Karolinához és a kezébe adta.* - Ezt érdemes elolvasnod, mielőtt használnád őket. A szerelmi mágia nem vicc, nem visszafordítható. Jól fontold meg, kire alkalmazod... Az a lánc meg nagyon szép, de másra nem igazán jó, nézd meg inkább ezt.
*Jenny kinyitotta az egyik vitrint, rövid ideig kotorászott benne, majd kivett egy ezüst pentagrammát. Pontosan ugyanolyan volt, mint az ő régi medálja. Úgy érezte, itt az ideje újra elővenni, és rendeltetése szerint használni.*
-Ez majd segít téged a mindennapokban...*mondta, miközben átadta a medált. Az eladónő időközben előbújt a függöny mögül, és afelől érdeklődött, hogy segíthet-e. Gerda a pulthoz lépett, és egy kis fekete kötetet rakott az eladónő elé.*
- Én ezt kérném...
- Szellemidézés? Az nem játék...*ráncolta homlokát a negyvenes éveit taposó nő.*
- Tudom, de én akkor is megvenném. *mondta Gerda ellentmondást nem tűrő hangon. Ez a könyv nem csak egy gyerekes szellemidézéshez adott alapot, ennél sokkal komolyabb volt, ezt már ránézésre is tudta, pláne miután belenézett. Sokkal nagyobb erők fölött adott hatalmat használójának.*
- Vigyázz, az ember mindent háromszorosan kap vissza, jót is, rosszat is.*figyelmeztette az eladónő, de azért becsomagolta a kötetet.*
- Hogyne tudnám?*válaszolta Gerda, miközben kifizette a könyvet. Látszólag semmi kedve nem volt az eladónő akadékoskodásához.*
- Valami gond van? *lépett oda hozzájuk Sarah, ártatlan mosollyal arcán, majd kipakolta a pultra az általa választott fehér gyertyákat és füstölőket. Gerda közben átvette a szatyrot az eladónőtől, fizetett, majd bosszús arckifejezéssel távozott a boltból.*
-Ne is figyelj oda rá, ezt minden egyes alkalommal eljátssza .*magyarázta Karolina-nak Jenny, majd fogta az üres, naplónak való könyvet, amit választott, és a pulthoz kísérte a lányt*- Kint mindig megvár minket...

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Szerencse.-mondta halkan,és még egy polchoz ment és egy fur kis tárgyat vett le.
~Ha jól olvastam ez segít a kapcsolat teremtésben,és igen jól fejleszti a másiknak a tudatát,és szellemi erejt.Megfogva a kékes zőld kis tárgyat,és levette egyből.Megforgatta.Amit Jennyitől kopott az is elrakta.Még picit kutatott,és nemsokára egy fura üvegcsével tért vissza,és lerakta a púltra.A nő meglepődött a gyertyákon,és a sok medalionon.Na meg a többin.
-Ezt mind?
-Igen,.Talán baj?-kérdezte.Jenny kuncogott hátúl.Karolina kicsit meglepetten fordúlt felé,de elmosolyodott.Kifizette a vásárólt holmikat,és kimentek az üzletből.
~Végre kiélhetem magamat ezekkel.Végre én is tudok varázsolgatni.~gondólta nagy örömmel.

Vendég

*Jenny-nek volt egy olyan érzése, hogy a nő ránézésre vásárol, és nem rendeltetési cél szerint. Mert ha Karolina mégiscsak tudatosan válogatta össze a holmikat, akkor nem akarta tudni, milyen necrofil orgiára készül. Aztán végül inkább elmosolyodott ezen a feltételezésen, és kifizetve a könyvet követte a többieket. A lányok kint vártak rá, Gerdából egyszerűen sütött a türelmetlenség.*
- Már azt hittem, sosem jössz. Nincs nagy kedvem beállni hóembernek, márpedig azt hittem, hogy mire jössz, benő az aljnövényzet. *bosszankodott a lány, miközben önkéntelenül is lóbálta szatyrát.*
- Jól van, na. Meg ne egyél!
- Na jó, sziasztok, én mentem haza. Holnap találkozunk...*mondta Gerda türelmetlen hangon, majd sietős léptekkel elrobogott. Hosszú fekete ballonkabátjába belekapott a menetszél, léptei gyors egymásutánban koppantak a kövezeten, majd befordult az első sarkon. Jenny szomorúan ingatta a fejét, majd Sarah-hoz fordult.*
- Menj utána, és beszélj vele, még mielőtt megint valami butaságot csinál.
- Mi vagyok én, őrangyal? Na jó, megyek... Örülök, hogy megismertelek...*mosolygott Karolina-ra* - Holnap te is jössz a szeánszra?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Persze szia.-köszönt el s amikor a másik is elment kérdőn nézett Jennyire.
-Mi az a szeánsz?-érdeklősött,és leűltek egy padra ami a sétáló utca egyik sarkában volt.Ott egy könyvet kezdett bújni és egy fehér gyertyát vett elő.Sokfajtát vett.
~Remek idézhetek.Talán kidríthetek pár dolgot Ken ről,és megtudom az igazat is vele szemben.~gondolkozott és igyekeztt kétfelé figyelni.
Nemsokára megtalálta azt az oldalt amit keresett és belemélyedve olvasgatta.Meglepődött,hogy megannyi dolgot kell csinálnia,nem úgy mint a tv-ben.Nagyot nyelt,de azért olvasta tovább.
-Mi ez?Boszorkányság?-kérdezte meglepve a könyvet olvasgatva.

Vendég

*Sarah helyeslően bólintott, majd elbúcsúzott, és Gerda után sietett, még mielőtt az teljesen felszívódna. Jenny meglepetten pislogott Karolina-ra, majd amikor az megkérdezte, mi is az a szeánsz, még meglepettebben nézett rá.*
~ Akkor miért mondta, hogy jön, ha azt sem tudja, mi az? Ehh, furcsa egy dolgai vannak, de mindegy... Az a lényeg, hogy eljön...~
*Karolina leült egy közeli padra, és szólt Jenny-nek is, hogy üljön le, aztán új szerzeményei tanulmányozásába mélyedt. A lány nem teljesen értette, hogy bír ilyen hidegben egy padon ücsörögni, dehát egy rövid ideig talán ő is kibírja. Leült Karolina mellé, és megpróbálta összeszedni a gondolatait, mit is mondjon az újoncnak.*
- Ezt hosszú lenne így elmagyarázni, de röviden összefoglalom, mi a helyzet. Sarah egy beavatási ceremóniára szeretett volna elhívni, csak sajnos elég nehezen fejezi ki magát. Nem tudom, mennyire hiszel a természet erejében, a szellemekben és a mágiában. Mi középiskolás korunktól fogva foglalkozunk ezekkel, több-kevesebb sikerrel...*Jenny ekkor az ajkába harapott. Sajnos a legutóbbi állításából inkább a kevesebb volt az igaz. Hiányzott a negyedik fél, nélküle pedig nem sokra mentek, ezzel a ténnyel teljes mértékben tisztában volt. Remélte, hogy nem hamarkodja el Karolina beavatását, de ha már így felgyorsultak az események, kénytelen volt megtenni ezt a lépést.* - Tulajdonképpen csak kisebb varázslatokkal szeretnénk foglalkozni, amelyek még nem befolyásolják a természet rendjét. Biztos neked is vannak olyan vágyaid, amelyekhez egy kisebb csoda kéne, hogy megvalósuljanak. Ezért gondoltuk azt, hogy összeülünk holnap, és megpróbálunk tenni ez ügyben valamit. Úgyhogy, ha gondolod gyere el, és akkor elvégezzük a beavatási szertartást. Persze bárhogy is döntesz, azért szeretném, ha erről nem beszélnél senkinek...

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina intha nem is fázna.Csak a könyvet bújta folyton,és felet Jennyinek.
-Ne hidd,hogy csak ti tudtok varázsolni.Sokszor a jövőbelátok esténként ha lehet ezt mondani.-és megint kis szünet.
-Nyugi tartani fogom a számat.-majd egy füstölőtt vett a kezébe.
-Ha jól értesűltem egy könyvből négy elem van.És a három nem megy semmire na negyedik nélkül.Vagy tévednék?És a könyvben rototak,mert nem hat,hanem öt gyertya az idézés.

Vendég

- Nem, egy pillanatig sem gondoltam, hogy kisajátítanánk ezt a képességet, minden bizonnyal mások is "értenek" ehhez rajtunk kívül.
* A lány arcán immáron letörölhetetlenné vált az elnéző mosoly, bár amikor Karolina az álmairól kezdett beszélni, őszintén megdöbbent. Talán ő is álmodott valamit, aminek köze van az övékéhez? A nő egyre kíváncsibbá tette.*
- Igen, jól tudod, négy tag kell, ugyanúgy, ahogy égtájból is négy van. Mi már régóta keressük a negyedik nővért, de eddig nem találtuk meg az erre alkalmas személyt. Dél még hiányzik, és amikor a boltban láttam a kezedben azt a medált, biztos voltam benne, hogy rád van szükségünk. Ilyen véletlenek nincsenek... Említettél valamit arról, hogy álmaid által bepillantást nyersz a jövőbe. Álmodtál valami olyasmit ami fontos lehet?
*Jenny úgy érezte, hogy elérkezett a döntő pillanat. Ő teljesen kiteregette a lapjait, most már minden csak Karolinán múlik. Tudta, hogy ha a nő elutasítja, sosem lelik meg negyedik társukat. Nem hagyhatta, hogy ez a lehetőség elvesszen. Gerda bármit is mond, érezte, tudta, hogy ő az, akit keresnek.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kicsit elkomorúlt,és kicsit lesütötte a szemeit.
-Tegnap veletek álmodtam.De egy hete.-szava elakadt,és düh költözött szemeiben.
-Egy réten voltamés akartam inni egy tiszta vízből,de az vérré véltozott,és azután egy temetőben voltam.És Ken...-ekkor valami leeett a hátuk mögött.Megfordúltak,és a sötétben egy férfi arc rajzolódott ki.De csak félig.Homályosan látták,de Karolina felismerte.De mielőtt megszólalhatott vólna a férfi eltűnt.
~na ne!~és picit Jennyre tekintett.
-Veszéjes alak.

Vendég

*A lány egyik döbbenetéből a másikba esett. Ha róluk álmodott, akkor megvan a közös pont. Ez már biztosan nem véletlen, egyszerűen nem lehetett az. Viszont ebben az esetben azok a láthatatlan erők, amelyekben hitt, hogy körülveszik őket, mégiscsak léteznek. Hirtelen nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen, a sors teljesen új távlatokat nyitott előtte. Mire egyik célját eléri, új lép a helyébe. Viszont Karolina másik álma komolyan aggasztotta, a halál fenyegető jelenlétét érezte ki belőle. A halálét, akit legnagyobb ellenségeként tartott számon, akiről tudta, hogy nem győzheti le. Már éppen meg akarta nyugtatni Karolina-t, amikor különös zajra lett figyelmes. Megfordult, és egy férfi halovány sziluettjét látta kirajzolódni a sötétből. Egyik pillanatban még ott állt a sarkon, és őket nézte, majd mint aki ott se lett volna, köd előtte, köd utána, el is tűnt.*
- Veszélyes alak...*sóhajtott szomorúan Karolina, és látszott, hogy aggasztja a férfi feltűnése. Jen úgy döntött, nem hagyja annyiban a dolgot, nem abból a fából faragták. Felállt, és intett Karolina-nak, hogy kövesse, majd a veszélyekkel mit sem törődve, belépett a sikátor kísérteties sötétjébe.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kicsit meglepődött Jenny kijelentésén,és követte.Nem akarta egyedűl hagyni,és valahogy kíváncsi lett,hogy miért mennek a sikátorok felé.De meg is kérdezte.
-Miért megyünk erre?Nem szeretek efféle helyeken mászkálni.Veszéjes.-mondta,de úgylátszik hasztalan volt.Mert a másik csak futott,és vezette őt is a sötétségbe.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Céltalanul a nap enyhe pírjában megvilágítva rótta az utcákat, s csak az éjszakára várva. Várta már azt a pillanatot mikor belép azon a bizonyos ajtón, s meglátja őt, a nőt. A sztriptíz bár előtt elhaladva apró emlék foszlányok jutottak az eszébe, de nem ment be, hogy ezeket még elevenebbé tegye. Úgy érezte volna, mintha azaz éjszaka meggyalázása lenne, attól függetlenül, hogy talán másnak nem jelent annyit, mint neki.
Lassan haladt, s végül a Színház előtt találta magát, jó pár órával a megbeszélt idő előtt. Egy darabig, csak nézte, majd a céljával szemben egy padon találta meg a megfelelő helyet a várakozásra, a gondolatok ápolására. A tiszta barna padot néhány fa tette még otthonosabbá, ha lehet ezt mondani. A kacskaringós karfán megpihentette könyökét, s arcát tenyerébe temette. Hosszasan nézte a Színházat, majd szeme ellaposodott, s be is csukódott. Nem aludt el, de gondolatiba temetkezve hamarosan a külvilág teljesen megszűnt benne. Valami újat érzett, de nem tudta hova rakni, valamihez kötni. Néhány óra múlva apróképek, jelenetek jelentek meg, s erősödve látomásokká alakultak.
Egy lány a 20as évek elején, egy sikátorban vérbefagyva. Testéből több helyen nagyobb darabok hiányoznak, s a vér jókora teren pirosra festi a hót, mely beszívva jegesre fagy. Hosszasan ezt a képet látja, a külvilágról mit sem tudva észre sem veszi az arcán megjelenő grimaszt, s az olykor-olykor megfeszülő tagjait. Mikor már elég gondterheltnek érzi a képet kicsit megerőltetve magát gondolatát egy szebbre irányítja, s ezt tartja míg van ereje. Tyara-ra gondol, s az estére, hisz ezek az érzések a legfiatalabbak, s ezek még semmit sem halványultak az idő múlásával. Jól esik a pillantok sokasága, amiket átélt, s újra át akar élni. Egy idő után azonban úrrá lesz rajta a tétlenség, amit a hosszantartó meditálás kényszeríttet ki. Gondolatainak nem volt ura, s akaratlanul is újabb rémkép, majd már valóságosnak tűnő látomás követett.
Újra a lányt látta maga előtt, s a már teljesen megdermedt vért, mind a lány tátongó sebein, és a hóban is. Teste megfeszül, a kép vált. A lány jókora távolságban sétál, attól ahonnan épp látja. A kép hirtelen ide-oda zötykölődve megiramodik a lány iránt. Lassan fordul meg gyanútlanul, de mikor meglátja végzetét a biztos haláltudat jelenik meg tekintetén, s mélyről feltörő sikoltás lesz úrrá az egész sikátorban. A kép kínzó mozgása átvált egy finom egyenletes mozgásba, mely a nő felé magaslik, aki még mindig az életéért kiállt, de a remény szertefoszlik, mikor a kép lassan ereszkedni kezd, s a nőn állapodik meg. Mintha az egész világ beremegett volna, s a nő ennek hatására zuhant volna a földre. Ijedten feltekintett, de a kép már mellette volt, s lecsapni készült. Lecsapott…
Szinte minden izma megfeszült, s mint aki a letüdőzött víztől szabadult volna meg, hörögve négykézláb a fölre zuhant. Hangos zihálással a közel a földhöz, nem csak az érzései, de a por is felkavaródott. Keze ökölbe szorult, s egy idő után lassan öntudatra ébredt. Szemét kinyitva, fejét felemelve hatalmas ordítás hagyta el torkát. Könnyekkel küszködött, melyek sötétebbre festették az utca porát, ahol csak egy csepp is lehullt. Lassan feleszmél, s a külvilág is érezhető lesz számára. Nem egy ember figyelmét felkeltette, kik épp a Színházba jöttek. Elég hülyén, és kiszolgáltatottan érezte magát a „kutya pózban”, így hát fel is kelt, ahogy lelki állapota engedte. Mintha a világot épp most építenék, feltűnt, hogy már az égen a csillagok tündökölnek. Az emberek kíváncsi tekintetét kerülve, elindult célja felé. Kissé elkerülve a Színházat végül is mögé került, s láthatóvá vált a „hátsó ajtó”, melyről Tyara említést tett. Reméli úgy van, ahogy azt a nő mondta, és nyitva lesz. Lassú léptekkel halad az ajtó irányába, s keze megpihen egy időre a kilincsen. Próbálja összeszedni magát, könnyei már felszáradtak, légzése lassult, s gondolat, hogy csak álom volt megnyugtatja. Egy mély levegő után erőt véve magán a kilincset lenyomta.*

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*A csendes,utcán,a hidegben nemsokan jártak.A lámpák fénye a házak falára festette színét,és egy alakot világított meg.Ketrin lassan lépkedett az utcán.Kicsit unatkozott,de jólesett a friss levegő számára.Érezhette a fris hideg levegőt,és nem volt négy fal között.Léptei halkan kopantak a kövezeten.Néha a szél belekapott vörös hajába.Éjfekete hosszú kabátja lobogott kissé a szél invitálására,de egyénként semmi fura nem volt rajta.Csak szemei előtt egy fekete szemüveg volt.Ennyi.Nemsokára megállt,és egy kirakaktott nézett.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Az utcán pár sétálgató ember látszott, Selena csak ment az úton, majd az oldaltáskájában rezegni kezdett valami. Belenyúlt, előhúzott egy fekete Samsung SGH-X660 -as fekete mobiltelefont, aminek kijelzője jelezte: Akku lemerült...* ~A francba! Nem tudom hány óra, és már egy ideje eljöttem attól a saroktól, ahol utoljára néztem...Fogok valakit, aki megmondja, mennyi az idő.~ *Gondolta, majd keresgélni kezdett az utcán olyan embert, aki talán nem valami sötét elmebajos bankrabló. Meglátott egy vörös hajú lányt, akin egy fekete bőrkabát volt, odament hozzá kissé sietős léptekkel, és megszólította.*
-Szia, a mobilom lemerült, és nem tudom, mennyi az idő. Megtudnád mondani? *Kérdezte reménykedve Selena majd beleszívott az épp kezében tartott cigarettába.*
-Jajj, milyen tapintatlan vagyok, kérsz egy szálat? *Kérdezte bájos mosollyal az arcán a lánytól.* ~Egész aranyosnak tűnik. Tán új barátra leltem?~ *Kérdezte magától, majd várta a lány válaszát.* ~Lehet, hogy megkérdezem, hogy beülünk-e valahova inni, vagy enni valamit. Szomjas vagyok…~

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina nagyban nézte a kirakatott,amikor valaki megszólította.Megfordúlt s egy lányt látott meg,aki az időt kérdezte.Megnézte az óráját és mondta.
-Nemsokára négy perc múlva háromnegyed tíz.-és kicsit kíváncsian nézett alányra,aki nem vette észre a szemüvege matt.
-És hogy hogy egyedűl mászkál egy éjjel?Nem fél?-kérdezte és vissza utasította a cigit.
-Nem élek vele.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*A lány nem kérte a cigarettát amit Selena felé nyújtott. A lányon szemüveg volt amitől nem lehetett látni a szemeit.*
-Ááá, nem, nem félek. Lassacskán kezdem megszokni. *Mosolyodott el Selena.* ~Háromnegyed tíz… hmn… Na nem baj.~ *Gondolta, majd jobb kezét felemelve beleszívott a cigarettába egy utolsót, majd a csikket eldobta az utcán. Az idő kellemes volt, enyhe szél fújt az öreg, korhadt fák között. Selena kicsit megigazította a fekete földig érő bőrkabátját, majd kicsit lenézett a földre, a még égő cigaretta csikkre.* ~Na ezt inkább eloltom, ha nem akarom felgyújtani az egész várost.~ *Gondolta, és 20 soros bakancsával rálépett, hogy ne égjen tovább. Figyelmét újra az idegenre fordította.*
-És Te mit keresel itt ilyen későn? Vagyis Ön mit keres itt ilyen későn inkább, mivel szerintem nem nagyon ismerjük még egymást. Én még nem láttam erre felé. *Mondta a nőnek, aki kicsit igazított a szemüvegén. Selena elővett egy újabb szál cigarettát, a másik zsebéből kihúzott egy öngyújtót, majd meg gyújtotta vele a szálat. Az öngyújtóval együtt kezét visszadugta a kabátjának a jobb zsebébe, ballal a cigarettát tartotta.*

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Ketrin figyelte a lány mozdulatait,majd kicsit elgondolkodott,de hamar visszatért a valóságba.
-Rendben.Akkor menjünk egy kis bor fogyasztásra.Jöjjön.A kocsmában nagyon finomak a borok.-majd elindúltak az utcán.
-Egyébként Ketrin a nevem.Önt hogy hívják?-kérdezte kíváncsian.Lépteik lassúak,és kissé céltalannak tűntek.Már keztek gyarapodni az emerek az utcán.

Vendég

~Végre rendbe szedtem magam kissé~
*Épp most lépett ki az egyik ruhabolt ajtaján, ahol ősrégi, szakadt és koszos ruháit cserléte le. Még korábban vett egy olcsó mobiltelefont is, és adott föl álláskereső hirdetést is. Eldöntötte, hogy rendbeteszi végre az életét. Elégedetten húzta összéb magán újonnan beszerzett hosszúkabátját, hogy védje magát a hidegtől.*
~Nem ártana valami rendes szállást is keresni~
*El is indult a közeli bérházak közé, hogy valamilyen olcsóbb szállást keressen magának. Majd ha lesz állása, akkor majd keres állandó lakást.
Útközben elővett egy cigarettát, és nyugodtan rágyújtott. Élvezettel szívta be a füstöt, de igyekezett nem letüdőzni. Határozottan úgy gondolta, hogy végre jobbra fordul a sorsa. Út közben megnézett magának néhány embert. Boldogan gondolt rá, hogy végre hozzájuk fog hasonlítani: Nem lesz több utcán alvás, nem fog többet egyik napról a másikra élni. Elégedetten elmosolyodott, és lassan ballagva folytatta útját*

Vendég

* Miguell ismét embernek érezte magát. Újdonsült ruhái ismételten arról tanúskodtak, hogy jólnevelt ápolt emberről van szó. Kissé bánta, hohgy nemk vehette meg a drágább öltözékeket, de úgy gondolta, újdonsült lakótársa talán gyanút fogna, hogy a tegnap, még toprongyos spanyol csöves, mára igazi úr lett. Nem akarta magára felhívni a figyelmet. ~Majd Alexejéknél lehetek önmagam. Egyenlőre asszimilálódnom kell. Nem szabad felhívnom magamra a figyelmet. Így nem szúrok senkinek szemet. ~ * még megnézte tükörképét egy kirakatban. A westwrncsizmát horgó farmeror, bőrkabátos figura szinte le sem tagadhatta volna mediterrán vérét. Miguell úgy érezte jó lesz itt Topolyában. A sok bugyuta legenda miatt nem igazám mernek sokan idejönni, talán ezért lesz itt könnyű dekkolni.*

Vendég

*Szerencsére még sikerült egy épp bezárni készülő boltostól kikönyörögnie, hogy másolja le akulcsot. A boltból immár három lakáskulccsal a zsebében távozott, egyet csináltatott vésztartaléknak.
~No most akkor irány haza.
Alaposan elfáradtam, ez egy zsúfolt nap volt. Bár ettől függetlenül eddigi életem legboldogabb napja: mivel megismerkedtem a szépséges Emma Shadow-al.
Miközben a lányon járt az eszem, magamban vidáman dúdolgatva indultam hazafele. Mikor visszaemlékeztem a lánnyal töltött időre, kis híján elkezdtem az utcán cigánykerekezni.

Vendég

*Geru kényelmes léptekkel sétált a kovácsoltvas kandeláberekkel szegélyezett utcán. AZ elmúlt három hét eseményei jártak a fejében, amit a városon kívül töltött. Arcán elégedett mosollyal konstatálta a városon végbe menő változásokat, amikhez úgy érezte , neki is köze volt. Elmaradhatatlan fekete szövet kabátja most, is mint mindig körül ölelte alakját, csak néha-néha egy éji szellő lebbentette meg azt. Ekkor láthatóvá vált sötét öltönye, melynek sötét egyhangúságát csak vér vörös nyakkendőjének színe tört meg.*

Vendég

* Miguell egész nap az utcákat járta. Egyik boltból a másikba járkált. Nem vásárolt sokmindent mindössze annyit, amennyire szüksége volt. Feladta a postán a jelentkezését egy állásra, melyet az újságban talált. Cimboráit nem igazán akarta felhívni. gondolta van elég bajuk nélküle is. Újra egyedülinek esetlennek érezte magát a városban, melyben még csak másfél napja tartózkodott. ~ Muszáj lesz kiépítenem egy nagyobb kapcsolatrendszert, hogy jobban eligazodjak itt.~ A tényfergést megunva elindult a kávézó felé, úgy döntött ráfér már egy kávé.*

Vendég

* Miguell ismételten a Belváros utcáin volt. Topolya nagyváros mivolta ellenére elég néptelen volt. Megigazítva bőrkabátját a bár előtt rágyújtott. ~Elég érdekes hely ez. Az emberek elég maguknak valók, visszahúzódóak. Lassan két napja járom a szórakozóhelyeket, és még mindig, csak O'mennel és Alexejjel ismerkedtem meg. Alexej ráadásul szintén nem idevalósi. Vagy az itteniekkel van hiba, vagy én csinálok valamit rosszul. a lány a bárban sem hallgatott meg, egyszerűen hátat fordított és elment. nem lesz könnyű dolgom itt az biztos.~ * Miguellt egy lány zavarta meg, Csak ellibent előtte, majd ránézett. Megjelenésében volt valami túlvilági, miguell bele is borzongott. Ahogy eltűnt az utca forgatagában Miguell megrázta fejét ~ azt hiszem nem kellene annyit innom. Ha nem röhögnék én is a babonás hülyéken, akár meg is esküdnék rá, hogy a lánynak hosszú hegyes szemfogai voltak. Bár az sem kizárt, hogy igaz, és csak valami jelmezes partyra igyekezik. Persze, ez mindent megmagyarázna. Azt hiszem kezdek öregedni, vagy hülyülni.~

Vendég

* Miguell még nézte az utcákon hümpölygő tömeget. Nem értette ezeket az embereket. ám úgy döntött nem foglalkozik velük.ˇ~ Ha topolyában mindenki holdkóros, az legyen az ő bajuk. nekem viszont ideje ténylegesen berendezkednem itt. Úgy érzem ez nem a kapcsolatkiépítések napja, de talán mást el tudok intézni.~ Gondolta miguell, majd erőteljes léptekkel elindult az irodaházak felé*

Vendég

*Abra most először, hosszú idő után nem egyedül rótta a város utcáit. Amióta Jenny annyira beletemetkezett a munkájába, hetente legfeljebb csak kétszer - háromszor találkoztak, nem úgy, ahogy régen, amikor minden egyes napot közös futással kezdtek. A kislányt rettenetesen nyomasztotta barátnője hiánya, ha lehet, így még magányosabbnak érezte magát. A futást viszont nem hagyta abba, ez volt az, ami a legjobban emlékeztette a közösen eltöltött időre, és arra a fogadalomra, hogy örökké együtt maradnak. Így általában egyedül rótta az álmos kertvárosi utcákat, még így, télvíz idején is. Megszállottan tört előre hóban, fagyban, és sokszor már csak elképesztő akaratereje tartotta benne a lelket. A nevelőnő aggodalmaskodó kérdéseire mindig csak azt válaszolta, hogy csak azért csinálja, mert nem akar elhízni, és tartani akarja az alakját. Persze ekkor következtek az olyasfajta macerálások, hogy túl sovány, meg hogy nemsokára elfogy, miért nem eszik többet. Erre persze válaszként jött a cipő fogkrémmel való megtöltése, a slusszkulcs elrejtése, a kulcs zárba törése, csak hogy megakadályozhassa, hogy a nevelőnő a maga aggodalmaskodó módján, kövesse őt kora hajnali, magányos útján.
Ám most végre, úgy érezte, talált valakit, aki elkísérheti őt, és akivel megoszthatja társaságát, bár tudta, hogy Jenny-t sose pótolhatja igazán. Alexia Vegnier nemrég érkezett a városba, anyjával és kishúgával költöztek ide, szülei válása után. Még nem teljesen dolgozta fel az apjától való elszakadást, így legalább annyira elveszett volt, mint ő nap, mint nap... Abra sokáig figyelte a lányt, ahogy az iskolában minden egyes nap inkább félrevonul, mintsem hogy ráerőltetné a többiekre társaságát. Nehezen vette volna rá magát, hogy odamenjen a magányos lányhoz, de végül a tanár megoldotta a problémát helyette, amikor a teremben mellé ültette. Eleinte csak szótlanul méregették egymást, de a nap végére nagy nehezen megtört a jég. Abra borús színekkel ábrázolt képei nagyon megfogták a másik lányt, főleg azok, amelyek egy titokzatos, szablyás nőt ábrázoltak. Az utóbbi időben szinte minden kép róla készült, Lexi-t csak egy dolog döbbentette meg nagyon. A képeken sohasem látszódott a nő arca teljesen, a hajába kapó szél mindig csak sötét tincsei közül elővillanó, perzselő tekintetét engedte látni.*
- Létezik ez a lány, vagy csak úgy fejből rajzoltad? *kérdezte Lexi kíváncsian, amikor kiléptek az iskola kapuján. Abra eleinte nem tudta, mit is válaszoljon, hiszen a vadászokról nem beszélhetett senkinek.*
- Álmaimban gyakran látom őt, és úgy érzem, közelebb áll hozzám, mint bárki más a világon...*adta a kitérő választ, ami tulajdonképpen igaz is volt.* -Tényleg, nincs kedved eljönni velem holnap reggel futni, ott lakok tőled két saroknyira, legalább nem kéne egyedül menjek...
- Futni? Ilyen időben? Nem szoktál fázni?
- Eleinte igen, de hamar bemelegszik az ember...
- Hát rendben, legalább nem fogok elhízni. Láttam egy helyes fiút a szünetben, mondjuk az a gond, hogy végig téged nézett...
- Engem? *kérdezte Abra döbbenten, de aztán rájött, kiről is van szó. Az a srác volt az, aki miatt most kálváriáját járta, pedig ő még soha felé sem nézett. Nem szerette azt a fiút, félt tőle, és úgy érezte, mostanság talán túlzottan is rászállt.*
~ Bezzeg, ha Alister velem lenne, ez a fazon biztosan békén hagyna. Legalábbis remélem...~
- Tudod mit? *kérdezte végül, egyik szemöldökét felhúzva* -Megtarthatod, nekem se kedvem, sem időm nincs hozzá. A fiúk úgyis hívtak bulizni a közeli diszkóba, ő is biztosan ott lesz, akkor majd bemutatlak neki. Ne, ne érts félre, nem igazán szoktam ilyen helyekre járkálni, de a kedvedért kivételt teszek.
- Nono, pedig én úgy hallottam, nemrég még a sztriptíz bárban is voltál...*mondta megjátszott rosszallással Lexi, bár tudta, hogy az a kis kilengés egyáltalán nem volt komoly.*
- Vigyázz, nagy franc vagyok ám...*kacsintott rá Abra kacéran, majd vidám nevetésben törtek ki. Amikor a kávézó mellé értek, Abra hirtelen megtorpant, mire Lexi értetlenül nézett rá.*
- Nem megyünk be? *kérdezte a szőke kislány, mire Lexi csak megvonta a vállát, majd beleegyezően bólintott, és beléptek Abra törzshelyére.*

Vendég

* Újra az utcán kerülgette az embereket. Már alkonyodott. Bár Miguell már nagyon sok helyen járt a világban, valahogy mégis olyan szokatlannak és borzongtatónak találta a topolyai estéket és éjszakákat. Először azt hitte ez csak neki valami téveszméje, de ahogy figyelni kezdte az embereket észrevette, hogy mindig, mikor közeleg az alkonyat, a lakosok arcára a félelem feltesz egy láthatatlan maszkot, mely a legtöbb ember képéről eltüntet mindent, ami az életre emlékeztet, vagy utal. Persze Miguellnek most nem a topolyai lakosok pszichoanalízise volt a legfontosabb, így lépteit megnyújtva a kikötő felé vette az útját.*

Vendég

Pamela lassan sétált az utcákon, a kora tavaszi hűvös szél összeborzolta néha egyenes, barna haját. Már lassan alkonyodott, de szemei előtt ott volt az elengedhetetlen napszemüvege. Bár ezt soha senkinek nem mondta el, nem nagyképűségből, vagy 'trendiségből' hordta, hanem mert szemei nem bírták az erősebb fényeket.
nézelődött körbe, és bámulta a kirakatokat. Az egyik gyorséttermesnél vett egy gyrost~élt-halt ezért a kajáért~majd, miután megette, sétált tovább.
~Nem bírok magammal. Sztori kell. Érzem, van a levegőben valami, itt Topolyában mostanság nagy dolgok vannak. Nekem csak ki kell szagolnom, és megírnom. Talán akkor végre felvesznek állandó munkatársnak valamelyik nemzetközi, nagy hírű laphoz.~itt elmosolyodott.~Vagy akár Pulitzer-díjat is kaphatok~gondolta, majd vállán megigazítva retikülje pántját, magán összefogva vajszínű ballonkabátját, tovább sétált. Nézte a körülötte tolongó embereket, és várt. Arra a szikrára várt, ami jelezte neki kezdő újságíró kora óta, sztori, érdekesség van...

Vendég

-Szerencsém?!
*Kérdi valami igen összetett hangés érzésnemben. Őszintén ő sem tudja pontsan örüljün-e neki. ~Lehet pont azt keresem?!~ Gondterhesen sóhajt egyet. ~Baltazar... Hol vagy?~ Feltekint az égre, mintha csak valami magasabb erőtől várná a választ. ~Persze Istenke te is hallgatsz inkább! És mi van, mi van akkor ha Ő farkas?! Miattam lett az... Az én hibám! Baltazar!~ Tudattalanul ökölbeszorítja kezeit. Belső örlődéséből Miguell ébreszti fel. Kicsit kábán pillant a férfi arcába.*
-Ööö igen, menjünk oda! *Készseredett mosoly* -Hát igen reméljük, hogy beengednek minket... *Kabátja ujját orrához emeli* Hm hát én nem érzek semmit, remélem tényleg nem vettem át azt az igen... khm karakteres aromát! *Újból mosolyog, de mostmár őszintén...*

Vendég

- Ne féljen! Ha eddig Miguel Mortimer Muerte be akart jutni valahova, akkor be is jutott. Bár hozhattam volna egy kis tengervizet, az biztos hatásos lenne.
* Miguell figyelte a lányt. Néha az a benyomása támadt a lány teljesen máshol van lélekben, de próbált nem törődni vele. Jól érezte magát Acquiellel. Először érezte önfeledten magát ebben a városban. Nem érdekelték Topolya fura éjszakai borzalmai, és pillanatokra esetleges üldözőiről is el tudott felejtkezni.*
- Ha nem vagyok tolakodó, megkérdezhetem egy ilyen csinos, és védtelen lány mit keresett a kikötőben éjszaka? Én se jó érzéssel mentem ki, de hát nekem elrendezni való ügyeim voltak.
* Miguell kissé megbánta a kérdést. Nem akart annyira belemászni a lány intim szférájába*