Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina iszgatta vörösborát,és észlelve Jennyi intését kicsit felvonta egyik szemöldö9két,és felállt.De amit a másik kettő nőt megnézte lemerevedett.Visza emlékezett egy másik álmára,és egy nagy csörre nést hallotak csak.A pohár kicsúszot a kezéből,és ripityára tőrt a padlón.
~Ők lenénnek azok?Ők ketten?Vagy hárman?~gondolkodott,de utánna ijedten letekintett főldre.Az egyik pinmár fel is söprötte.De azutánn oda is ment a lányokoz.
-Szép estét.Leűlhetek?-kérdezte szagatottan.

Vendég

*Karolina felállt, hogy átülhessen Jenny-ék asztalához, de hirtelen megmerevedett. Szemét le sem tudta venni Sarah-ról és Gerda-ról, úgy bámulta őket, mint aki szellemeket lát. Kezéből lassan kicsúszott a borospohár, majd nagy csörömpölés közepette földet ért. A bor véres foltként terjedt szét a földön, mahagóni színűre festve a halványbarna padlót. Az egyik pincér odasietett Karolina-hoz, hogy megtudakolja, jól van-e. A nő lassan bólintott, bár halott sápadt arca nem erről árulkodott. Bocsánatot kért a kis incidensért, mire a pincér szabadkozni kezdett, és feltakarította a vörösbor szánalmas maradványait. Gerda "hát nem megmondtam" nézéssel tekintett Jenny-re, mire az mélyet sóhajtott.*
- Sose tudhatjuk, ki lesz a negyedik. Az új felállásban hiányzik Dél, nélküle pedig semmire sem megyünk. Ráadásul Karolina szereti az állatokat, nemrég két kiscicát fogadott örökbe...
- Te is tudod, hogy ennyi nem elég, ennyi erővel minden második nyugdíjas néni alkalmas lenne erre a szerepre...*ellenkezett Gerda, de Jenny hajthatatlan maradt.*
-Legalább tegyünk egy próbát...
*Ezek után ért oda asztalukhoz Karolina. A lányok köszöntötték, majd hellyel kínálták. Jenny bemutatta őket egymásnak, majd aggódva fürkészte a lány falfehér arcát.*
- Mi történt, talán rosszul érzed magad?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kicsit lesüttte a szemét.
-Elnézést a kis incidens miatt.-kért bocsánatott,majd egy mosolyt húzott arcán.
-Örülök,a szerenbcsének,hogy találkoztunk.-mondta és visszanézett a vérszínű foltra.Látszott,hogy valami nagyon dolgozik benne.Talán a félelem?Vagy a kíváncsiság?Nemntudni.Majd a lányokhoz fordúl.
-Remélem nem zavarok senkit.Hogy telt a napjuk?-kérdezte.Kicsit szégyelte magát ezért,de a kát lány nagyon hasonlított az álmában láttakra.
~Nyugi.Csak agy a hajtás,és fáradt vagy.~akarta et bemagyarázni.

Vendég

*Sarah és Gerda sokatmondóan egymásra nézett, de Jenny nem hagyta annyiban a dolgot. Az asztal alatt bokán rúgta Gerdát, mire az fájdalmasan felszisszent, és a tea túlzottan magas hőmérsékletére kezdett panaszkodni. Ám a kis ösztökélés megtette hatását, arcáról eltűnt a bíráló arckifejezés. *
-Szerintem nyugodtan tegeződjünk, hiszen egy korosztály vagyunk, a magázódás meg olyan rideg... A napunk meg köszönjük jól telt, ugye, lányok?* a két nő helyeslően bólogatott, barátságos mosolyt erőltetve arcukra*- Viszont nekem úgy tűnik, te korántsem vagy ilyen jól... Talán hosszú volt a műszak? Nekem ma szerencsére szabadnapom van. Úgy gondoltuk, elmegyünk a közeli ezoterikus boltba, hogy legyen mivel játszani, ha érted, mire gondolok...*mosolygott Jenny bíztatóan a lányra. Úgy érezte, ha lehet a dologból valami, akkor az most kiderül. Persze tartott attól a lehetőségtől, hogy Karolina nem hisz a természetfelettiben, de remélte, hogy egy ilyen esetleges kis apróság megoldható. Ha Karolina is megtapasztalja azt, amit ők, akkor biztos a siker.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kicsit elmosolyodott,és bólintott.
-Hát a főnök beppúlt.Úgymond kezdem azt érezni,hogy azt akarja,hogy felmondjak.-mondta kissé sziszegve,mert utálta a főnökét.Majd a lányok progjamját hallva felcsillant a szeme.
-Én is szerettem volna eljutni oda,de eddig nem volt rá időm.Meg hát új asztakt is kellet vennem ma.-mondta kissé szomorkásan.
-Jólenne oda eljutni tényleg.-sóhajtozta,majd megrázta picit a fejét,és kicsit felhúzta a baloldali szemöldö9két.
-Csatlakozhatok?

Vendég

- Persze, hogy jöhetsz, miért is ne? *válaszolta Jenny. Úgy érezte, most az egyszer sikerült találnia valakit, aki alkalmas a betöltendő szerepre. Remélte, hogy ez már a többieket is meggyőzte, de azért a biztonság kedvéért még rátaposott az asztal alatt Gerda lábára. Az gyilkos pillantásokat lövellt a lány felé, aztán felállt, hogy megelőzzön egy esetleges újabb támadást.*
-Akkor induljunk is...*javasolta Jenny, majd gyorsan felhajtotta a teáját. Kíváncsi volt, hogy Karolina mi iránt fog érdeklődni a boltban. Tulajdonképpen ez is a próba egyik része volt. Azt már azért jó pontként könyvelte el, hogy nem kellett győzködnie a lányt, ráadásul még az ezotériának sem ellensége.*
~Vajon mit tudhat már, mihez ért? Na, most majd ezt is kiderítjük...~
*Intett a pincérnek, majd felállt, hogy ő is felvegye a kabátját. Gerda már egy ideje ott toporgott mellettük, "furcsa" módon, ő egy kicsit jobban sietett az öltözködéssel. Amikor a pincér az asztalhoz ért, fizettek, majd mind a négyen távoztak a kávézóból.*

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover a kávézó előtt megállt és betekintett az ablakon amennyire a félhomály engedte.Szomorú hangulatát nem javíthatták az itt átélt események emlékei sem.Belépni nem akart mert ebbe a hejben nem szívesen tett volna kárt.Túlságosan az élete része volt ez is.És habár tudta már nem tartozik sehova ezt a hejet menedékei egyikeként tartotta számon.Ahova visszahúzódhat az élet elől.Ahol biztonságban gondolhat bármire.A többi szórakozóhejet megfertőzték a vámpírok...
~Vámpírok...
Ismételte a szót magában és újra útnak indult.Ezúttal a külváros felé vette az irányt.Lassan haladt kerülve a feltünést árnyékban maradva lehetőség szerint..

Vendég

* Miguell belépett a kávézóba és rendelt magának egy erős feketét. A hely nagyon puccos volt számára, nem igazán szerette az ilyen helyeket. Életét eddig mindig másodosztályú kocsmákban élte. A belső tér szinte hivalkodott, hogy ide a topolyai elit járhat. Persze ehhez az elithez anyagi helyzete miatt ő is tartozhatott volna, de nem igazán volt hozzá gyomra. Mindig is útálta a képmutató embereket, nem tudott velük azonosulni. Bármennyi pénzt is harácsolt össze ő csak az egyszerű spanyol sráz maradt, egy varrónő anya és egy asztalosmester apa gyermeke Sevillából.*

Vendég

* Miguellt gondolataiból mobiltelefonja pittyegése hozta vissza a való világba. SMS-t kapott. O'men írt neki. Az üzenet a lakás címét tartalmazta, majd ennyit: "Kulcs a lábtörlő alatt". ~ Végre. Már itt volt az ideje. Azt hiszem ideje megnéznem újdonsült otthonomˇ~ Miguell megitta kávéja maradékát pénzt tett a csésze mellé, és elindult hogy megkeresse a címet, és belakja az új lakást. Útját a bérházak felé vette.*

Vendég

*Abra lelkét jóleső érzés töltötte el, amikor belépett a hangulatos kis helységbe. Szinte semmi nem változott, amióta utoljára itt járt, csak Alister hiányzott belőle. Lassan a férfi kezdett a rögeszméjévé válni, de hát biztos volt benne, hogy amíg ez így van, legalább nem foglalkozik mással. És amíg Alister nem adja be a derekát, addig is fontosabb ügyekkel foglalkozhat, mint holmi kamaszos időtöltésekkel. Egyébként is úgy tervezte, hogy mostanság ellátogat az edzőterembe, még ha Dzsami nincs is ott, hogy ne csak az edzéseken gyakoroljon. Otthon féltette az értékes leleteket és műtárgyakat, amelyeket egy óvatlan mozdulattal a vesztükbe küldhet, ha gyakorlás közben nem vigyáz eléggé, így otthon nem is nagyon mert kardozgatni. De hát erre találták ki az edzőtermet, ráadásul az sokkal jobban felszerelt, mint a kislány otthona valaha is lehetne. Már csak azt kell majd megállnia, hogy ne automatikusan a társalgóba menjen olvasgatni, vagy csevegni az épp arra járó vadászokkal. Nehéz, ám ez is hozzá tartozik. Meg hát hogy akar ő bármilyen szörnyeteggel elbánni, ha nem edzi magát eleget, hiszen az elméleti tudás korántsem, elegendő.
Lassan odasétált szokásos asztalához, és hagyta, hogy Lexi válasszon először széket. Majd egy másik szék támlájára terítette kabátját, és rendelt maguknak a kedvenc teakülönlegességéből.*
- Tudod, régebben gyakran jártam erre, csak az utóbbi néhány hétben, vagy talán megvan az egy hónap is, nem sok időm maradt a pihenésre. De azt hiszem, itt az ideje, hogy végre elengedjem magam, nem lehet örökösen csak tanulni, még a végén strébernek néznek...*magyarázta Lexi-nek, aki erre hevesen bólogatott, aztán kavargatni kezdte teáját, hátha úgy hamarabb kihűl.*
- És te mennyi ideje élsz ebben a városban?
- Hmm, lássuk csak, hát lassan már három éve, ám néha még mindig meglepő dolgokat tár elém... Látod, például az iskolába sem sikerült teljesen beilleszkednem, pedig azért ennyi idő alatt nem ártott volna...
- Igen, ezt furcsálltam is, de hát nekem is elég elvontnak tűnt az osztály, vagyis inkább túl hétköznapinak... Engem sem igazán vonz a "letört a műkörmöm" téma.
- Hehe, akkor nem csak nekem tűnt fel. Figyelj, szerintem, ha tennél egy kis tejet a teádba, hamarabb lehűlne...

Vendég

*Amy járta a város utcáit, elment pár épület előtt. Lassan a kávézóhoz ért, majd eldöntötte, bemegy, és iszik valamit. Az ajtót kinyitotta, az kis recsegéssel kinyílt. A hideg csempén Amy léptei halkan verődtek vissza a falakról. A kávézóban ültek pár asztalnál, de azt nem mondhatni, hogy igazán tele volt. Szemével körbefutott a kávézón, majd egy asztalnál két lányt látott beszélgetni, akik olyan tizenöt éves körül lehettek, a fekete hajú, mintha kissé idősebb lett volna. Lassú lépteivel odament az asztalukhoz, ami közben odament, bőrkabátja a padlót súrolta. Valami hangot hallott, megfordult, de csak valami leeshetett, mert nem látott semmit. Visszafordult a lányok felé, majd megkérdezte tőlük, hogy szabad-e ide ülnie hozzájuk.*
-Sziasztok, csatlakozhatok hozzátok, mivel nem sok embert ismerek a városban, és szívesen ismerkednék. Ha zavarok, elmegyek, ne finomkodjatok. *Mondta mosolyogva, és várta mit válaszolnak. A szőke hajú lány, rokonszenvesebbnek tűnt neki. Tán azért, mert nem volt olyan megviselt, mint a másik. A fekete hajú lány igen sápadt, vékony volt.* ~Szegény, csak nincs valami baja?~ *Kérdezte magától. Haját kicsit megigazította, majd várta a válaszukat. Lábát végighúzta a padlón, és kis csikorgó hangot hallott.* ~Kavics ment a bakancsom talpába.~ *Gondolta a témától teljesen eltérve, majd figyelmét újra a lányok felé fordított.*

Vendég

-Eeek, nem szeretem a tejes teát, te így meg tudod inni? *kérdezte Lexi őszinte döbbenttel arcán, majd vicces fintort vágott. Abra nagy élvezettel kortyolt tejjel higított teájába, még rá is játszott egy kicsit, aztán szélesen elmosolyodott.*
- Naná, az ír krémtea, csak így az igazán jó... Fujj, vidd innen azt a gonosz citromot! *nevetett, majd arra lett figyelmes, hogy egy fekete kabátos valaki állt meg közvetlenül mellette. A karistoló hang, amely az idegen cipője irányából érkezett, összerezzentette a fekete hajú lányt, de Abrának úgy látszott, meg se kottyant. Amikor felnézett, azt hitte először, hogy vámpírt lát, de aztán be kellett látnia, hogy olyan vámpír még nem született erre a világra, aki szürkületkor már kint randalírozik az utcán, így hát hamar elvetette az ötletet. De azért számára még elég bizarrul hatott, ez a „darkolós” stílus, nem sokat közösködött goth-okkal. Persze minek után rasszizmusnak nyoma sem volt benne, a nő ismerkedési kísérletére egykedvűen vállat vont, és hellyel kínálta.*
- Hmm, fekete hajúak inváziója a városban? Te vagy ma a második, ha szabad tegezzelek, aki új vagy itt, ráadásul egy asztalnál! Akkor azt hiszem kénytelen leszek felcsapni idegenvezetőnek, és megmutatni nektek az arra érdemes helyeket. Bár jobb lenne, ha ezt ma csak elméleti síkon ejtenénk meg, mert nem vagyok éppenséggel városnézős kedvemben, ahhoz ma túl kényelmes vagyok, de a közeljövőben megejthetnénk... És merről jöttél, külhoni vagy, vagy csak meguntad a falusi életet, és azért jöttél a városba?

Vendég

×magas, jól öltözött férfi lép be a kávézó ajtaján, halvány mosollyal arcán. ~Most biztos nem örülnek nekem, vendég nincs, gondolom hamarosan zárnak...illetve csak zárnának..~ szélesedik kissé tovább a mosolya, aztán beljebb lép×
Kellemes estét..
×köszön a felszolgálóknak, aztán egy szabad asztalhoz ballag, s miután levetette a szövetkabátját, azt az egyik szék hátára dobja, majd helyet foglal×
Lássuk csak. Kérnék egy..hmm...legyen egy hosszú kávé, meg egy mai újság...
×rendel a hozzá lépő pincértől, és lemondó sóhajjal kezd bele a nyilvánvalóan hosszú várakozásba×

Vendég

~Hmm, egy kávé végülis jólesne. Úgyis éjszakai bagoly vagyok~gondolja, mikor meglátja az egyik bazárt mellett megbúvó kávéházat. Belép az ajtaján, majd maga után becsukva az ajtót, körbenéz.
~Hát nem sok vendég~állapítja meg, mikor látja, igazából csak egyvalaki üldögél, és olvassa éppen az újságot.
~Wow, egy helyes pasi, aki még az újságok iránt érdeklődik ebben az internetes korban. Érdekes.~mosolyodik el, majd felakasztja kabátját az egyik fogasra, és a férfihoz közeli asztalhoz telepszik. Rendel egy nagy adag karamellás capuccinot, aztán elővesz egy jegyzet füzetet, és elkezd bele irogatni, azokat a dolgokat, amik első ránézésre eszébe jutnak a férfiról. Valahogy sejti, talán sztori van a levegőben.
~Jóképű...fess...konzervatív...vezetéshez szokott-talán~ezek állnak egyelőre a füzetben, mikor szokott kiváncsisága erőt vesz rajta, és átszól a férfinak.
-Jó estét uram! Elnézést a tolakodásomért, de van kedve segíteni nekem? Válaszolna pár kérdésemre?-néz rá, és próbálja bevetni az ilyenkor szokásos pillantását, hátha bejön itt is.

Vendég

×biccentéssel fogadja el a kávét, és az újságot, s nagy hanggal nyita ki, s kezd el kutatni olyan helyi hírek iránt, melyek érinthetik őt, esetleg gyermekeit. Igyekszik belemerülni a dologba, de a kávéhoz nem nyúl még...talán nem is fog. Csak olvas. Ekkor zavarja meg a nő, akinek érkezését különösebben nem is vette észre. Kényszeredetten elmosolyodik×
Békésebb estét Önnek is, kisasszony. Hát, ha ennyire szépen kér, talán nem mondhatok ellent, de azért megkérdezném, hogy pontosan miről is van szó? Tudja termékkóstolást, és politikai jellegű kérdéseket nem vállalok, valamint szeretném, ha a privát szférámat is tiszteletben tartaná...ha ezeket elkerüli, akkor nem bánom...
×mosolyodik el, immár kissé őszintébben×

Vendég

Arcára földöntúli mosoly költözik, mikor a férfi nem utasítja vissza. Feláll, térd alá érő vajszínű szoknyáját kissé megigazítja, halványlila kötött pulcsijának ujját feltűri, majd kezébe véve jegyzetfüzetét, tollát és capuccinóját, odalép a férfihez.
-Köszönöm! Akkor remélem nem baj, ha ideülök ön mellé uram, így talán kényelmesebb mindkettőnknek-avval kihúzza az egyik széket, és leül, feltéve persze ha a férfi nem ellenkezik. Mikor elfoglalja helyét, megigazítja felszerelését, majd szemüvege mögül rápillant.
-Természetesen uram, tiszteletben tartom a magánszféráját. És attól sem kell félnie, hogy esetleg valami terméket, vagy politikai csoport szórólapját szeretném önre tukmálni-mosolyodik el bűbájosan.
-Tudja, szabadúszó riporter vagyok, és Topolyáról készítek helytörténeti tanulmányt. ezzel kapcsolatban lenne pár kérdésem, hátha tud rájuk válaszolni. az első egyben a legfontosabb is lenne.-megköszörüli a torkát, majd belekezd.
-Ha szabadna megtudnom a nevét, és azt, hogy ön helyi lakos e, uram-
~Hitesd csak el vele, kezdő fruska vagy, aztán majd bekeményítesz a végén. Ne feledd Pam, cél a Pulitzer-díj~gondolja vidáman magában.

Vendég

×egy biccentéssel fogadja a nő enyhe tolakodását, ahogy lecsüccsen az asztalhoz, s törelemmel vár, amíg amaz befejezi a mondókáját.~Szóval riporter...mostanában megszaporodtak...hogyan is hívták azt a másikat? Áh, igen, emlékszem...~ nyugtázza magában az emléket, aztán kínos lassúsággal kortyol egyet a kávéból, és teszi vissza az asztalra×
Marcus Mortem vagyok, üdvözlöm..
×~Remélem nem felejt el bemutatkozni~ kuncog magában, aztán folytatja×
Nem egészen vagyok helyi lakos. Tudja nem itt születtem, de itt élek nagyjából tíz éve..
×a kor, mely külsején látszik, nagyjából igazolja is állítását, így nem hazudott a nőnek×

Vendég

Mikor bemutatkozik neki Marcus, Pamela kissé megemelkedik, és kezét nyújtja a férfi felé, miközben ő is elmondja nevét.
-Üdvözlöm, kedves Mortem Úr! Én Pamela Defoe vagyok-mondja, majd visszaül, és elkezd jegyzetelni.
Hallgatja a férfit, közben végig mereven a szemébe néz, mintha lenyűgözné az, amit hall, de csak éppen annyira játsza szerepét, ami még nem tűnik nyálcsorgatásnak.
~Elvégre vérbeli riporter vagyok~kuncog ismételten magában.
Az asztal alatt keresztbe teszi lábait, így a vágásnál a fél combja kilóg.
-Értem, tehát tíz éve. És szabad érdeklődnöm, mi a foglalkozása, illetve Topolya melyik területén van tapasztalata? Turisztika, gazdaság, úgyértem...-közben belekortyol capuccinójába, ám az feltűnik neki, hogy a férfi még mindig nem ivott bele sajátjába.
~Talán csak feszélyezve érzi magát. Így is kissé merevnek érzem valahogy~

Vendég

A tapasztalat furcsa dolog. Sok munkát végeztem, sok dologgal foglalkozom, de jelenleg a helyi banknál vagyok az értékesítési terület vezetője. Jelenleg itt dolgozom...de hogy mit hoz a jövő...
×sóhajt fel fájdalmasan, aztán felkuncog×
Tudja ritkán ülök meg egy helyen sokáig..
×a nő helyezkedését jórészt figyelmen kívül hagyja, inkább állja nnak tekintetét, nem támadva vissza, csak élvezve a párbajt annak lélektökreivel. Továbbra is magabiztosan mosolyog, s felvont szemöldökkel várja a következő kérdést×

Vendég

~Nagyszerű, határozott férfi. Nem tudtam elvonni a figyelmét. Szimpatikus vonás.~gondolja majd felteszi további kérdéseit:
-Szóval az élet sok területén kipróbálta már magát? Például? Úgyértem, nagyjából mindig a bankszakma területén, vagy tágabb értelemben a gazdaság területén belül maradt, vagy voltak gyökeresen más próbálkozásai is?-Marcus szemei szinte akadály nélkül hatolnak keresztül rajta, legalábbis így érzi magát. Valahogy olyan, mint amikor a régi mesében arról olvasott, hogy a kígyó valamilyen hipnotikus tekintettel ejtette rabul zsákmányát. De megemberelte magát, elvégre ő volt Pamela Defoe, a Pulitzer-díj várományosa, neki szempárbajban nem lehet senki ellenfele. Nézett már farkasszemet terroristával is, mikor a közel-keleten volt haditudósító.
-Illetve, mondja csak, kedves Mortem Úr, volt-e valamilyen különlegesebb oka annak, hogy Topolyába jött anno? Felkeltette valami a figyelmét a várossal kapcsolatban, vagy semmi ilyen drámai oka nem volt?

Vendég

Ó, hát ha mindent töviről-hegyire elmesélnék, akkor itt ülnénk reggelig, ezt pedig nem akarhatja..
×mosolyog még mindig, aztán egy újabbat kortyol a kihűlni készülő kávéből×
Nagyjából az 'általános' utat jártam be. Fiatal koromban könnyű nyári munkák sorozatával tartottam el magam, pincérkedés, gyárak, ilyesmi, aztán amikor diplomát szereztem közgazdaság-tudományból, akkor próbálkoztam. Gazdasági vezető, most a bank, ki tudja, talán alapítok egy PR céget a közeljövőben..igazán sok minden lehet még..
×folyékonyan hazudik, ha nem lenne ennyire furcsa a helyzet, még talán ki is nevetné magát, de így marad fent az álca, és a nyugodt hangsúly, hogy a nő ne sejtsen semmit..×

Vendég

-Értem, szóval eredendően közgazdász.-csak címszavakat jegyzetel a füzetébe, gyorsírással persze, amit szinte senki nem tud elolvasni.
-Mit gondol Topolya turisztikai látványosságairól? Nyílván, mivel itt él már jó ideje, volt alkalma meglátogatni ezeket a helyeket. Mostanában olyan hírek kapnak szárnyra, hogy csökken az érdeklődök köre. Ön ezt alaptalan szóbeszédnek tartja, vagy esetleg észrevett valamilyen változást?-teszi fel soron következő kérdését, majd elnézést kérően tekint a férfira.
-Zavarja, ha rágyújtok közben, Mortem Úr?-kérdezi. Ha Marcus nemet int fejével, rágyújt, de ha látja rajta, hogy húzza a száját, vagy esetleg zavarná, természetesen nem.

Vendég

Turisztikai látványosság? Háát, ezen hadd gondolkozzak el kissé...
×meg is vakarja a fejét, a látványosabb előadás miatt×
Nem igazán gondoltam még bele ebbe. Van ugye pár múzeum, az a kastély, vagy talán a könyvtár? Nem hiszem, hogy lenne olyasmije a városkánknak, ami igazán vonzhatná a vendégeket...és hogy mi történik mostanában, pláne nem tudom..sosem szoktam figyelni, hány turista lődörög az utcákon...
×egy pillanatra megáll, s int kezével, hogy csak rajta, gyújtson rá nyugodtan×

Vendég

Szemével jelez, köszöni, majd fog egy szál cigarettát, és rágyújt. Lassan szívja le a füstöt, aztán kifújja, ügyelve rá, nehogy Marcusra menjen.
-Tudja, azért kérdezem, mert mindenhol azt hallani, tele a város turisztikai látványosságokkal. De nem is ez a lényeg.-látványosan kihúz valamit a füzetében, ezzel is még jobban továbbjátszva a kezdő riporter szerepét.
-Mostanában más miatt is kezdenek érdeklődni Topolya iránt. Fura gyilkosságok, eltűnések, események. Önnel történt már valami furcsa eset, mióta itt él? Vagy tud-e esetleg valamit mondani ezekről az érdekes eseményekről?-szemei felcsillannak, látszik, most kezd még csak tűzbe jönni. Kíváncsi arcot erőltet magára, fejét kezébe támasztja, lekönyököl az asztalra, és úgy néz tovább Marcusra, közben jobb kezében lévő toll gyorsan, szabályosan mozog a papíron, és jegyzi, miket mond neki a férfi.

Vendég

Lehet, hogy tele van, szó se róla...csak még nekem nem tűnt fel, de ez lehet az én hibám is...
×von vállat, aztán belekortyol a hideg kávéba, majd inkább leteszi az asztalra×
Furcsa esetek? Igen, rémlik valami. Cikkeztek mostanság valami gyilkosságról pár napig, nagy port kavart az ügy. De amennyire követtem az eseményt - hozzátenném, elég kevéssé -, a rendőrség elkapott valami félőrültet, alapos gyanúval..de más különlegességről nem tudok. De hangsúlyozom, az is lehet, hogy én szerzem rossz helyről az ismereteimet...

Vendég

Beleszív a cigijébe, mely félig már leégett, aztán még egyet, és elnyomja végül, ne zavarja őket a füst.
-Igen, erről én is hallottam, de nem teljesen erre az esetre gondoltam. Ez csak egy volt a sok közül, úgy tudom. De inkább evezzünk más vizekre.-mondja, majd megissza capuccinója maradékát, leteszi mindkét lábát a földre, és kicsit kutatóan belenéz jegyzeteibe. Talán csak pár másodpercet böngészik, majd újra a férfira emeli barna teintetét, jobb füle mögé segíti egyik rakoncátlan hajtincsét, elmosolyodik, aztán újabb kérdést tesz fel.
-Tudja, régebben, még kiskoromban sokat jártam itt, családi látogatás címén. Aztán újra csak mostanában jöttem ide, mivel kaptam pár érdekes fülest. Állítólag találtak a helyi rendfenntartó szervek néhány alakot, akik furcsa lényekről beszéltek. Beutalták őket a központi pszichiátriára, de ami a legérdekesebb az egészben, ezek az emberek minden teszten teljesen normálisnak tűntek, egyedül egy probléma volt velük. Mindannyiukat akkut képzelgősnek állította be a média. Mi a véleménye önnek erről, és hisz-e ön bármilyen más, idegen létformában?

Vendég

×türelmesen hallgat. ~El sem rejthetné, hogy vérbeli nő...~ kuncog magában a nő gesztusa nyomán, de hamar leküzdi, és továbbra is mosolyog×
Őrültek, akik furcsa lénykeről beszélnek? Bármi megeshet. sokan vannak, akik különböző talk-showk vendégeiként tetszelegnek, azzal, hogy elvitte egy ufó, megerőszakolta az intelligens mosópora, ésatöbbi,ésatöbbi. sosem adtam igazán ezeknek alapot, ezt inkább a bulvárhírek közé sorolnám, valahova a heti rendszerességű világvége mellé...
Idegen létforma? Bizonyára léteznek idegenek, más világokon. Hisz annyi csillag van, ha csak ezen a pici planétán van élet...akkor sok kihasználatlan hely maradna, nem igaz?
×kacsint a nőre×

Vendég

-Nagyszerű, örülök, hogy erről egyként vélekedünk. Tudja, én csak azt hiszem, amit látok, amit meg tudok fogni-kacsint vissza Marcusra játékosan, aztán újra hivatalos arcot vesz fel.
Kis ideig csak szemléli a férfit, figyeli apró mozdulatait, majd kérdez tovább, de közben Marcust, mint egészet vizsgálja, ahogyan a vevők szokták mustrálni az aukción az eredeti kézzel festett kínai vázát.
-Kíváncsivá tett, kedves Mortem úr! Ön amolyan tipikus közgazdász típus, aki csak a reaális, logikus dolgokban lát értelmet? vagy esetleg vallásos? azért kérdezem, mert az is érdekelne, mit tudna elmondani erről az új vallásról, ami itt Topolyában ütötte fel a fejét. A neve a Szentháromság tanai. Biztos, hogy ön, mint helyi lakos, többet tud erről, Marcus-vált át egy pillanatra bizalmasabb hangnemre.

Vendég

Látja, ebben alaposan megcsalta az újságíró-szeme...a turistákról és a kultúrálsi dolgokról sem tudtam sokat mondani, erről miért tudnék? Igaz, ennek egyik oldala az, hogy elég racionális alkat vagyok, nem hiszek azilyen intézményesített dolgokban, mint bármelyik egyház. Azonban azt hiszem ,hogy vannak annyira fejlett lények, akik esetleg beavatkozhatnak kicsiny, jelentéktelen életünkbe. Innentől fogva már csak értelmezés kérdése, hogy mi az isten...
×mosolyog továbbra is. ~Nem is baj, hogy ideült. Egész csinos, és talán még valami besézlgetés is kikerekedhet ebből, nem csak ez a kikérdezés..~×

Vendég

Halkan elneveti magát.
-Tudja, kedves Mortem úr, magam is hasonló állásponton vagyok. Véleményem szerint az isten, vagy nevezzük akárhogy, természetfeletti entitás, Szellemek, satöbbi, nem foglalható egy keretbe, vagy vala...-ekkor egy halk kis csippogás hallatszik, majd egy dallam fiszlányai kezdődnek. Talán Vivaldi, négy évszak...
Pamela bocsánatkérő kifejezéssel arcán nyúl be barna bőr táskájába, és halászik elő egy kis, elegáns vonalú telefont.
-Igen?-veszi fel. Arcán semmi nem látható, hangja sem árulja el, jó, vagy rossz hír. Fél percre rá leteszi a telefont, majd Marcus felé fordul. Elővesz egy kis tárcát, és egy névjegykártyát vesz elő belőle. Átnyújtja a férfinak.
-Bocsásson meg kérem, de mennem kell, ám itt a névjegykártyám. Ha nem tartott túl elviselhetetlen személynek, örömmel venném, ha esetleg keresne valamikor, és folytatnánk ezt a beszélgetést. Szeretném-néz bele mélyen, félig lesütött szempillái mögül Marcus szemeibe, aztán magára kapja kabátját, még az ajtóból visszainteget a férfinak, aztán kilép, és tovasiet.