Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

*Egy magas, fiatal nő lépett ki a városi kórház kapuján. Arcából nem sok látszott, hosszú, fekete haja takarta gondterhelt arckifejezését. Az őt fürkésző emberek, gyorsan elfordultak, amikor rájuk tekintett, mintha csak félnének tőle. Szemei oly feketék, mint egy feneketlen mély kút, sötét, és kiismerhetetlen. Megszokta már, hogy így reagálnak rá, már kiskorában is ujjal mutogattak rá az emberek. Különös, hogy ilyen kis apróságok mennyire megváltoztathatják, alakíthatják az ember sorsát, ez a viselkedés őrá is rányomta bélyegét. Nem igazán szerette az embereket, kerülte társaságukat, ahogy ők is az övét. Ezért is volt az testhez álló foglalkozás, amely betöltötte napjait , a halottak már nem néznek rá csúnyán, szeretett kórboncnok lenni. Sokan nem is gondolnák, hogy a holtak mennyire beszédesek, és mennyivel értelmesebb dolgokról árulkodnak neki. Új munkahelyén is sokkal jobban kedvelte pácienseit, mint kollégáit, nem nyaggatták felesleges ostobaságokkal. Amikor a kávézó mellé ért, hirtelen megtorpant, ekkor jött rá, hogy aznap még nem evett, és nem is ivott semmit. Személyiségéből fakadóan nem sokat foglalkozott saját létszükségleteivel, csak akkor, amikor szervezete már nagyon követelőzött. Márpedig most úgy érezte, így estére eljött az idő, hogy egy croissant és egy csésze cappucino boldog tulajdonosa legyen. Mély levegőt vett, majd a kávézó előtti lábtörlőn cipőjéről gondosan leverte a sarat, és belépett a helységbe.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*miután a szinház hátsó részén át kijutott az utcára ,elindult, hogy találkozzon az uj megbizójával.Csak egy cimet kapott ,és egy időpontot ,amin az állt, hogy Topolya, Cafe La Plata ,és az időpont.
~holnap este, találkozom vele, de nem árt ,ha már ma bevizsgálom a helyszint...~
*gondolkodott el, miközben a járókelőket figyelte....*
~hmm, itt élnek a világ egy eldugott szegletében ,és élik unalmas kis életüket...*elvigyorodott*
Szürke hétköznapjaik évekig tartanak, miután egyszercsak eljön értük a halál.Van aki kinok közt, mig mások ágyban párnák közt fejezik be ellaposodott életüket.~
*Mordon csak mosolygott ezeken a szürke figurákon.Az ő felturbózott élete tele volt izgalommal, pörgéssel, és veszéllyel.Soha nem unatkozott, mindig feltalálta valamivel magát.Mint a jelenlegi helyzetben is.Eljöhetett volna vonattal, busszal ,vagy legegyszerűbben egy személyszállitó repülővel.Ő mégis inkább felloppakodott egy teherszállito repülőre, és potyautasként tette meg az utat a céljáig ,egy ládában rejtőzve...
~minek okozzak csalódást, és miért éljem unalmasan az életem?
Ez nem nekem való...*vigyorodot el ujra...*

Vendég

*Miguell tengervizes ötletét megkacagja, közben magában pozitiv csalódásokat könyvel el. ~Nem gondoltam volna, hogy egy tengerész lehet ilyen kellemes társaság!~ Végignézi a férfit, máaramennyit láthat belőle így maga mellett. ~És tessék, mégis! Aki nem kéne ennyire skatulyáznod!~ Továbbra is csak mosolyog... Egészen a férfi ezután következő kérdéséig. Mitnha megállt volna körülötte minden, és csak egy dologra tudott gondolni, a férfira, akit szeret, Baltazarra. Úgy érzi szívében mintha üresség tátongna, amit az a rockerforma alak hiánya okoz. ~Az a zöld szempár!~ Lassan érzi ahogy a sírás kerülgeti, de nem nem teheti meg, hogy minden gondját egy vadidegennek mesélje el. Így igyekszik minél inkább elfojtani magában vágyódását. Hangja mégis megremeg, ahogy a kérdésre választ indít.
-Öoh, tudja keresek valakit...
*Még inkább igyekszik magára nyugalmat eröltetni, de látszik rajta, nem szívesen beszélne erről a témáról. Közben lassan megérkeznek a kávézóhoz. Aki pedig igyekszik új témával előállni.*
-S Ön? Milyen indíttatásból lett tengerjáró? Meséljen nekem, nem nehéz életforma? Mióta csinálja ezt?

Vendég

*Abra vidáman baktatott az utcán, végre már semmi sem tudta meggátolni abban, hogy azzal foglalkozzon, amit igazán szeretett. Az egész este az övé volt, és másnap, hétvége lévén nem is sietett haza. Újfent a jól bevált "Jenny-nél alszom" trükköt alkalmazta, bár már lassan kezdte úgy érezni, hogy a pofátlanságnak is van határa., és itt az ideje új kifogást találni, mert ez a mostani már kezdett túlzottan elavulttá válni. Például azt, hogy barátja van, és nála alszik. Ezt az ötletet viszont hamar elvetette, hiszen úgyse hinnék el otthon, vagy rosszabb esetben kitörne a harmadik világháború. Ezt az utóbbi lehetőséget sokkal valószínűbbnek tartotta, így végül úgy döntött, vár még ezzel a bejelentéssel. A másik megoldás az lett volna, hogy azt mondja, Jenny-hez költözik, de tudta, hogy amit ezért kapna, az fölérne egy természeti katasztrófával. Így maradt az az eset, hogy feljelenti nevelőapját molesztálás vádjával, a gyámhatóság visszaviszi az árvaházba, és akkor majd prostitúció helyett, amely korabéli sorstársai gyakori elfoglaltságának számított, elmegy az éjszaka teremtményeire vadászni. Ezek után arcán magabiztos mosollyal lépett be a kollégium kapuján, tudta, hogy így vagy úgy, de mindenképp megoldja a dolgot.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*Mivel csak most érkezett a városba, fogalma sem volt hogy merre lehet az a bizonyos kávézó.Információ hiányában,találomra elindult, az egyik irányba, hátha talál egy fogadót, vagy kocsmát ahová betérhet, és megkapja a számára szükséges tudnivalókat.Ahogy ment az utcán, alakja messziről kitűnt a tömegből.Elég megtermett volt a maga 192 cm-ével ,és 105kg-os testsúlyával.Pár éve még nehézsúlyú boxolóként kereste a kenyerét, de az egyik meccsét eladta a menedzsere.Előre megkapta a kenőpénzt a mérkőzésért, veszitenie kellett.Ugy gondolta ,hogy ha lúd ,akkor legyen kövér.Felmarkolja a pénzt, és kiüti az ellenfelet.Ráadásul egy fele akkora ember volt az másik boxoló, mint ő.Nagy szégyen lett volna számára kikapni, ezért kiütötte a fickót,majd lelépett a pézzel, mielőtt meglincselték volna.Elhagyta a várost, és máshol próbált szerencsét.Attól a pillanattól kezdve, már nem élte megszokott mindennapjait.Illegális versenyeken verekedett, ketrecekben küzdött a pénzéért.Már bő egy éve harcolt az éjszakai viadalokon, mikor felfigyelt rá egy különös figura ,aki munkát ajánlott neki.Mordon találkozott párszor az alakkal, mire elfogadta a felkinált lehetőséget.Kiderült, hogy ez a fickó ,csak közvetitő, a főnökkel viszont nem találkozhat.Azóta neki dolgozik.Lassan öt éve ,hogy kapja a megbizásokat.Egyszer testőr,máskor behajtó, és volt ugy ,hogy értékes tárgyat, tárgyakat kellett megszereznie.Mindenben szabad kezet kapott, teljesen rá volt bizva ,hogy milyen módszerrel teljesiti a feladatot.Most pedig ,egy isten háta mögötti helyre küldi a főnöke, hogy találkozzon egy férfival, aki meg fogja bizni egy számára fontos dologgal.Mordonnak ez nagyon gyanus volt, és csapdát vélt a dolgban.Mégis ,most itt van ,és várja a holnapot.*
~ha a legapróbb jelét látom annak, hogy ellenem készül valami, azt nagyon megbánják majd...~
*fogadja meg megában, miközben egy zajos épület elé téved, amiből zene, és emberi beszéd, kiabálás furcsa egyvelege szűrődik ki.Mikor jobban megnézi az objektumot, egy táblácska hirdeti ,hogy ez a ,,Kocsma a teli korsóhoz''nevezetű épület.*
~na lássuk ,milyen errefelé az élet...~
*fintorodik el magában, és benyit a füstös helységbe...*

Vendég

- Azt hiszem csalódást kell okoznom önnek Acquiell kedves. * Mondja Miguell a lánynak mosolyogva*
- Nem vagyok tengerjáró, csupán hajóval jöttem két napja a városba. Valamint most azért voltam a kikötőben, mert családi örökségeim érkeztek meg azzal a hajóval, melynél találkoztunk. ~ Azt hiszem ez így hihető, lesz. Mégsem mondhatom a kislánynak, hogy a hatóság elől menekülve jöttem hajón, sőt azt sem hogy a nevemre érkezett konténerben több csempészett és lopott műkincs, van ,mint amennyi valaha Topolyában csak volt. ~
- Tudja archeológus vagyok. Sok ásatáson vettem rész a közel keleten és észak afrikában. Az utóbbi időben a középkozi spanyol eretnekmozgalmak és fekete mágiával foglalkozó szekták kutatásába ástam el magam.
* Miguellt szórakoztatta, hogy a lány egyszerű tengerésznek nézte, bár valahol mélyen érezte, lehet jobb is volna, ha az lenne.*
- Hát nagyvonalakban ennyit rólam. Ön viszont nagyon úgy tűnik mintha egy gaz lator miatt bánkódna, aki összetörte a szívét. Ami nem zavarna, aha a lator én lennék. *Próbálta a feszültséget oldani Miguell. Ekkor értek a kávézó ajtajába melyet Miguell kinyitott. Megfordulva ennyit szólt hátra a lánynak.*
- Na van még kedve kávézni velem így, hogy nem vagyok Popeye? Viszont olyan vagyok majdnem, mint Indiana Jones. * Azzal maga után húzta a lányt a helységbe.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Csendes éjszaka köszöntött a városra.A csendes időben sokan járkáltak az utcán.A hideg szél is néha feltámadt,és a havat néha felkapta,és az emberek arcába hintette.Az utcákat rótta imét.Pár nap szabadság utánn ismét munkába állhatott.Kedéjesen,és vidáman járkált.Figyelte az üzleteket,és a tömeget.Próbálta kiszűrni a tolvajokat,vagy a rablókat.Sokszor sikerűlt is.Mostanában az ég is tiszta volt,és a csillagokat is látni lehetett,amik letekintettek a messzegésgből az emberekre,és végigkisérhették azoknak életét,vagy sorsukat.Karolina nézniszokta őket,és elmerengett mindíg,hog mennyit is rudhatnak,vagy láthattak a főldrő,és a múltról.Néha kiráézta ezen a gondolkodáson a hideg,de jobban belegondólva tényeket állítanak fel.Bár hiába maradtak írások könyvek,ha eltűnhetnek,vagy megsemmisűlhetnek.De a csillagok azok nem.Egy fatörzshöz lépett és nekidőlt.
~De régen láttam Vanchát.Vajon mi lehet vele?Nagyon érdekel.Biztosvalahol sétálgat.Mindeggy.~gondólta és a túloldalon járkéáló embereket nézegette.Mintha nem is zavrta vólna őket a csípős hideg,mert gyerekeket is hoztak magukkal,és együtt mentek vásárólni,vagy mozizni.De akkor is barátokkal voltak,ha hidegvan,és tudtak beszélni valakivel.Ez egy fura érzést támasztott fel benne,és tvább is állt nyomban.

Vendég

*Antikváriumok...Shar egyik kedvenc helye egy igen eldugott helyen van, de megéri megkeresni, hiszen itt mindent megtalál, amire általában szüksége van. Nem beszélve az információkról. Most is éppen legkedvesebb antikváriumából lépett ki, kezében táskájával, ami csak úgy duzzadozik a sok értékes könyvtől. Sharon már bejárta a várost, de ennél alkalmasabb helyet keresve sem találhatott volna. Ismeri az antikváriust, így még némi kedvezményt is kapott, jobb napja nem is lehetne. Értékes holmijaival megpakolva indul el az utcán autójához, amit nem is olyan messze az egyik mellékutcában parkolt le. A lakosoktól forgalmas utcától végre megszabadulva eléri az említett autót és megkönnyebbülten indul vissza Kertvárosba. Meglehetősen tömegiszonya lett mostanában...*

Vendég

Újra feltűnt a sétálóutcákon. Lassan bandukolt, és próbálta minél jobban a fejébe vésni, vajon mi merre található. Szerette, hogyha új helyre kerül, hogy minél jobb helyismerettel rendelkezzen. Nemegyszer nagy segítség volt számára, hogy tudta, mikor merre kell kanyarodnia...vagy merre nem. Kis táskájában mindig ott lapult pár fontos dolog. Egy diktafon, jegyzetfüzetecske, tollak, digitális fényképezőgép az egyik legmodernebb típusból, újságíró kártya, és persze a piperecuccok.
~Egy kávézó, egy műszaki bolt, na ide még visszajövünk, itt látom lehet képeket is előhivatni...~tett megjegyzést szinte minden bolthoz magában. Miközben így sétálgatott, és figyelte környezetét, annyira belemerült ebbe, hogy az emberekre szinte már elfelejtett figyelni.

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*Mikor kilépett a kellemes félhomályba burkolt kocsmából, a kinti erős napfény szinte kiégette a retináját...*
~a francc, nincs nálam a napszemüvegem~
*vette tudomásul, miután sikertelenül turta végig a zsebeit...*
~majd veszek egyet utközben, ugyis tele van itt a sétáló utca kis árusbódékkal~
*döntötte el magában, és az egyik árustol vett egy Okley 'Gascan' napszemüveget.Felrakta ,és máris jobban érezte magát.Folytatta utját a kávézo felé ,és ahogy ment a tömegben az emberek sorra tértek ki az izomkolosszus elől.Senki nem próbált meg az utjába kerülni, kivéve egy kirakatot bámuló nőt ,aki teljesen véletlenül nekiment...*
-hé cicám, lehetnél kicsit körültekintőbb...
*szolt mosolyogva a nőre.*
-nem kell megijedni, nincs semmi gond...
*nyugtatta meg ,miközben lehajolt, és felvette a kis kézitáskát, amit az ütközéskor elejtett a nő.*

Vendég

Éppen az egyik ruhabolt kirakatát nézegette. Már most ki voltak téve a tavaszi kollekció darabjai. Kissé elmerengve megfordult, és elindult, amikor hirtelen nekiütközött valaminek, aminek következtében a táskája a földre esett. Felnézett, és egy izomhegyet látott magával szemben. Talán az arcára is kiült a megrökönyödés, kis félelemmel keverve, hogy vajon mit fog most csinálni vele ez a 110 kg tömény őserő, mert a férfi, Pamela számára váratlan fordulattal, nyugtatni kezdte, és segített összeszedni a cuccait. Mikor összepakolt, felnézett a férfi napszemüveges arcába, és kemény, határozott arcot vágott.
-Nem vagyok cica, pláne nem a magáé-aztán a többit már csak magában merte hozzátenni. Aztán hirtelen észbekapott~talán nem jó ötlet magamra bőszíteni egy ekkora embert, dehát, kockázat nélkül nincs győzelem, megmondták a római Imperatorok is~.
-De azért kössz a segítséget-tette hozzá kissé mosolygósabb hangnemben.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Csendes éjjel ereszkedett le Topolyára.Csendes,nyugodt,de hideg éjszaka.Az utcákon alig sétál egy egy ember.A házak ablakin néhol világít a fény,ami jelzi,hogy az emberek még nem alszanak.Máshol az áldott sötétég leple hullott le a házak belsejében,és az alvó emberek nemtudnak semmit a kis életükön,gondjaikon,vagy boldogságukon kívül.Karolina járja az utcákat.A kivilágított utcán cipője halk kopanássa adja csak a hangot.Szolgáatának elején tart,és igen elmerengett az álmán.Ijesztő,és kegyetlen volt.Most döbent rá,hogy nem minden amit a külső mtat,és nem mindenki az aminek látszik.Vannak mélyebb dolgok,amikkel jobb ha vigyázik,mert könnyen a főld lehet a legújabb háza.A kopasz fákat megfújta a csípős szél,ami a várost futotta át nem is egyszer,és havas felhőket hozott kisérője képpen.Az idő kezdett enyhébb lenni,de a szél visszahozta a hideg érzetett az embernél.Jennyit is régen látta,és nemtudta,hogy mi is lehet vele.A többieket sem érte utól.Bár hol lehettek a városban.
~Hát amióta megismerkedtem velük valahogy megváltoztam egy szinten.Mintha óvatosabb lennék,és megfontóltabb.Bár káromra nem fog vállni,ha így változom.De nem szeretnék üldözési mániába szenvedni.Így is a főnök pikkel rám még mindíg.De ő tudja.~gondólkozott el ezen és közben egy pad hoz ért.Kicsir félénken nézett kőrbe,és leűlve nézelődött a csendes utcán.Amióta Jenny ékkel van rémisztő álmok gyötörték.Nemtudott megszabadúni tőllük.Félt,hogy ismét aludnia kell.Azt hitte,hogy a valóéletnél nincsen félelmetesebb világ,de az élmok félelmetesebbek lehetnek.Ekkor egy halk pityegést hallot meg.Felkapta a telefonját.
-Tessék itt Karolina.
-........................................................
-Szia anya.Hogy vagytok?
-.....................................-...........................
-Tényleg?Az nagyszerű.Akkor ud majd járni rajta négy hónap múlva?-kérdezte meg.
-................................................... ..........................?
-Én megvagyok.Éppen dolgozom.De nem zavartok.Jó,hogy hívtatok engem.Régen beszélgettünk.
-.....................................................................................................................................
-Hát nemtudom.Nem hinném,hogy mostanában,és a elkövetkezendő jövőben eltudnék szabdúlni.De igyekszem apa szülinapjára elkéreckedni a főnökömtől.Remélem elenged.
-..............................
-Jólvan vigyázatok magatokra szia.-letéve a mobílt mosolyogva gondólt vissza édesanyjára,aki mindíg jót akart neki.Na meg persze a kutyájukra,aki nagyon hiányzott neki,főleg,hogy máj leköjkedzett.Imáédta a kiskutyákat.Annyira édesek,és tündérek voltak.Felállt,és indúlt tovább.Majdnem elkésett,ezért nem tudott vacsorázni.Elindúlt.Dzsó büféje felé,ahol istenifinom szendvicseket lehetett venni.Dzsó egy félig kopasz férfi volt,akinek hordónagyságú hasa,és apró fekete szemei voltak,de nagyon kedves,és barátságos alak volt.Minden vevője kedvelte,é meg kérdezték,hogy hogy van az asszony.Bár amijen kicsi termetű,ojan ravasz is az öreg.De így szerették.A sarkon volt a boltocska,ahol dolgozott a jó öreg.Kicsit megállt a bólt előtt,és nézte a kirakatot.Zárva.
~Úgylátszik elutazhattak vagy betegek lettek.Mert nemszoktak bezárni este.Ez fura..~gondólta magában és betekintett a heklységbe az ablakon keresztűl.Semmi mozgás,és még a macskát sem látta.Feladva a kötatát kicsit még várt,hátha végre elbújik valaki a hátsó ajtó mögüll,de nem.Valami történhetett,mert pár tányéron ott volt az étel és észrevett pár kabátott.
~Lehet,hogy csak vendégek?Lehet.~

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

-szivesen...
*szólt, majd a mosoly eltűnt, és kicsit megbillentette a fejét lefelé, hogy a nő szemébe nézzen*
-ha nem cicus, akkor mi a neve?
*Kérdezte sziszegve a fogai közül, majd mirvel a nő ujra összerezzent, inkább kezdte ő a bemutatkozást*
-Én Mordon vagyok.Mordon Wendsel...
*majd ujra halvány mosoly tűnt fel a férfi arcán...*
-És magában kit tisztelhetek?

Vendég

~Ezt az állati kisugárzást, annyira nyers, annyira természetesen ösztönös, olyan...állatias~gondolta elképedve, majd önkéntelenül a kezét nyújtotta a férfinak, mikor a bemutatkozásra terelődött a szó. Lassan, tagoltan mondta a nevét, mint aki meg van hökkenve, mint akinek a tekintetét rabul ejtették, úgy nézett a férfi szemeibe. Persze mindez szintén csak színészkedés volt, de lassan már nála is ösztönszerűen jött az, hogy félrevezessen embereket.
-Pamela Defoe vagyok, Mordon.
Majd elővett egy névjegykártyát a kis táskájából, és még mindig a férfi szemeibe bámulva, odanyújtotta neki a kicsi, halványlila lapocskát.
-Tessék, itt a névjegykártyám, kérem keressen fel valamikor. Riporter vagyok, és a különleges emberekről készítek tanulmányt. Remélem segít nekem-a mondat végére már magabiztos, határozott női hanggal beszélt. Gondolatban megdícsérte magát, jól színészkedett.

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

-Pamela Defoe, Mordon.*mutatkozott be a nő, majd egy névjegykártyát nyujtott a férfi felé.*
*megforgatta az ujjai közt a kis lila lapocskát, majd a zsebébe csusztatta...*
~riporter?, mi a fene...~
-szóval különleges emberekről készit riportokat?
*legszivesebben azt mondta volna, hogy akkor keresgéljen máshol ,,különleges emberek'' után ,de végül meggondolta magát...*
-Jó ,akkor majd megkeresem, Miss Pamela Defoe...
*apró gunyolódás volt érezhető a hangjában, és arcára erőltetett egy laza mosolyt*
-akkor a legközelebbi viszont látásra hölgyem...
*lassan elindult a nő mellett, de a fejét folyamatosan forditotta vissza Pamela felé mozgás közben, aki viszont kisérte a szemével a férfit.
Miután visszatért fejével a menetirányba ,felvette ujra a szemüvegét ,és folytatta utját a kávézó felé...*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*Miután elhagyta a kávézót, egyenesen a fegyverbolhoz sietett.Fél óra mulva találkoznia kell az uj megbizójával, és addig még a fegyveréhez lőszert akart venni, mert kevésnek találta a meglévő 4 tele tárat...*
~Lőszerből sosem elég...~
*Ezt még a parancsnokától hallotta a seregeben.Mindig ezt szajkózta, és igaza volt az ,,öregnek''.Közben befordult az egyik sarkon ,amit még a kávézó felé menet figyelt meg.*
~Ebben az utcában kell lennie az ujság szerint a fegyverboltnak...igen, ez az!!!~
*Megállt az egyik kirakat előtt, ami álcahálóval volt kibélelve, és késektől ,az M60-as géppuskáig minden megtalálható volt az üvegfal mögött.Igaz mind hatástalanitva, és csak a látvány miatt lettek kiállitva, de mindenesetre az összhatás nagyon el lett találva.Bement ,vett két tárat ,és 3doboz acélmagvas lőszert a Desert Eagle-jéhez.*
~ennek már elégnek kell lennie...~
*Számolta össze magában a meglévő 4 tele tárat, és a 3*20db töltényt, amit most vett.Miután elhagyta a boltot ,keresett egy nyilvános wc-t ,és odabent betárazta a 2 üres tárat, majd a mellénye két üres rekeszzsebébe tette.Mikor ezzel is végzett ,elindult az irodanegyed felé ,ahol állitólag a Bank előtt ,már várta egy fekete limuzin ,és benne az uj főnöke...*
~De miért most kell vele találkoznom?!?Holnap este lett lebeszélve!És honnan tudhatta meg, hogy már a városban vagyok?!?*
*Ezek a gondolatok kavarogtak a felbőszült zsoldosban, miközben elérte azt a keresztutcát ,ami az irodanegyedet választotta el, a többi városrésztől...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina sietett végig az utcán.Már civil ruhában.Tom éppen egy sarkon fordúlt be,amikor neki ütközött az izom kolosszusnak.
Kicsit meghétrált,és feltekintett.
-Ó.Szia Tom!Hogy vagy?-kérdezte vidáman,és ekkor még négy haverja jelent meg Tom mögött.
-Miu srácok?-a többiekkel össze ölelkezett,és leűltek egy padra.
-Képzeldt már elég jól tudok futni.Sajnos az a baleset..-mondta a történetét Kriz,aki nemrégiben gyógyúlt fel az autóbalesetből.
Véigmondta mindenki,hogy mi is volt vele.Karolina nem mindent mondott el,de nagyrészét.
-Meg van még a fegyveretek?-kérdezte.
-Ja.!-elővették a szép ezüstös fegyvert,és összemérték,hogy nem sérűlt a meg nagyon valahol bármeik.
-Biztos vagy benne,hohgy újból össze áll a nagycsapat?Max még hiányzik.-a többiek legyintettek.
-Ő mindíg késik nyugi.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Tudom.Mindíg ő késett el a legjobban.Emlékeztek,amikor egy hamburgerrel a szájában állított be,és a szemüvege,meg a nyakában lógott?-feknevettek.
-Emlékszem.-felete Jon,és ekkor megjelent Tom felesége,két hatlmas kosrral a kezében.Meglepetten pislogtak,ahatalmas asszonyra.
-Hadd mutasambe nektek Marit,drága feleségemet.Mari ők itt a legjobb barátaim.-a bemutatkozás utánn elindúltak sétálni.Rengeteg információt,és történetet meséltek el egymásnak.
-Rendben.Most most menjünk újjítassuk fel a régi ruhákat.Szerintem híztam.-mondta Karolina nézve magéára.
-Cö cö.Még hogy híztál.Inkább fogytál.-legyintett rá Tom.
-És ha előkeresnénk a régi cucokat,vagyi eszközöket?-mondta Max eléjük toppanva.Kócos vörös haja,és sápadtas arca volt.Arcán kis pír a futás miat.Ruházata elegáns.
-Végre megjöttél öregem.-csapta hátba egyik haverja.Karolina elnbétzegette a többieket,és érzete,hogy nemsokára el kell válniuk,mert van más dolga is.A szél feltámadt és a kissé esős időben a hideget növelte.
-Nekem mennem kell.Sziasztok.Még találkozumnk.-avval elbúcsúzott barátaitól,és elindúlt hazafelé.
~Van pár dolgom még.~gondólkodott el.

Vendég

*A Sétálóutcák próbáltak imbozánsnak hatni, mégis olyan lehangolóak voltak. Az épületek nem voltak valami jó állapotban, itt- ott egészen romos hatást keltettek. Dr. Volovskának az egész miliő szülőföldjét, Lengyelországot juttatta eszébe. ~ Hát nem épp a délfrancia Riviéra. Az egész város nedves, és ködös, olyan, mintha nem is Franciaországban lennék.~ A professzor tanácstalanul forgolódott. Kedve lett volna beülni meginni valamit, de csomagjai hátráltatták volna, így elindult a kertvárosba, hogy beköltözzön a már előre kibérelt kisházba, a családi házas övezetben.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nem rg érkezett ide,de jólérzi magát most egyedűl.A beszélgetés Emmával elgondolkoztatta eléggé.Főleg,hogy megtalálták majdnem a közös témáét.Ennek örűlt,de sajna semmi sem trart örökké.
~Halál?Talán az elmúlás adhatja meg azoknak a bocsánatot akik roszak voltak?Nemtudni.De az biztos,hogy mindenki egy szer elmúlik,mint ősszel a fák,de annyi külömbséggel,hogy az ember máér nem fog fölébredni hosszas álmából.Nemtudom,hogy félek e tőlle,erre még nemgondóltam.Bár ha jól emlékszem Ady verseiben megemlítette az elmúlást.Ő félt.Talán az a jó,ha mindenki fél tőlle?Nemtudom.De nem is gondolok rá,hisz remélem még messze az az idő,amikor kezel kerülök e gondolatok gazához.~ahogy sétált a macskakoves utcán a kirakatokat is figyelte.Mostanában kevés volt az ideje efféle dolgokra.De miért?Nemtudta.Talán a munka,és a sok olvasás,amit munka utánn csinált.Ismerősökbe is alig bottlott.Kezdte elfeledni a társoságt,és nem is nagyon akart belekeveredni egy beszélgetési társoságba.Most egyedűl akart picit lenni.
~Talán,ha elmennék az uszodába,akkor gyakorólhatnám a vízalatta úszást.De nemjó ötlet.Inkább sétálok.A hideg most jólesik valahogy.Igaz fázok,de nem bánom.~feltekintett a csillagos égre,é révedten nézte azokat.Oly messze,és fényesek voltak.Mindíg érdekelték a csillagok,de nemtudta őket,nem is fogja őket elérni soha.Mégis misztikus és titokzatosok voltak.Biztos azért mozgatják meg az emberi fantáziát annyiszor.
~Jólenne egyszer közöttük lenni,repűlni a csillagokkal.Bár butaság,de jólenne.~elindúlt,hogy folytassa sétáját,amikor egy pocsojába lépett a csizmája,és a kabátja igen cak piszkos,sáros lett.
-Fenébe!Nem rég tisztítottam meg a csizmámat,és mostam ki a kabátomat.
-Megint durcáskodsz?-kérdezte egy hang.Karolina megfordúlt,és meglepetten nézett régi ismerősére Ken-re.
-Hát fogjuk rá.Beleléptem a sárba,és nemszeretem,ha valami piszkos.,-felete nyugodtan.Az elmúlt napokban egyszer már beszélt vele,és mindent tisztáztak.Most a férfi normlis ruhában jelent meg előtte.
Fésült haj,és fekete Dzseki fedte testét,és az elmaradhatatlan farmer.Lábán csizma.
-Tudom.De azthittem inőtedd.Mijót csinálsz errefelé?
-Á csak sétálok.Néha kell az embernek,hogy tisztázza a fejében felgyüremlett dolgokat.Főleg,ha a főnöke egy öntelt disznó.
Felnevettek erre.
-Milyen a munkahelyed?Tetszik?-érdeklődött a férfitól.
-Igen.Elmegy.Mostanában lég sok rendelést kapok.Mindíg kell egy lakberendező.Nem de?
-Ja.Ha már itartunk,ha egy másik színű tükröt akark venni,akkor hova rakjam?A régi helyére,a sárga falra,vagy máshova.
-Az attól függ,hogy változtatsz e a színén.Mármint a keret színén.
-A régebbi zőld volt,de most szép kéket szeretnék.
*Ken elgondolkodott.Ahogy lépkedtek,a zsebébe nyúlt,és egy katalógustvett elő.
-Tessék.Ebben az újsáhban rengeteg tükör van.Méret,forma,és szín szerint.De sajna a keret plusz pénz.Mostanában így viszik.
-Köszönöm.Hálás vagyok.Meghívjalak egy italra?
-Bocsás meg,de most nem érek rá.Van egy ügyfelem,akihez el kell mennem.Tudod a házi asszonyok mindíg a tökéjt akarkják.
-Szia.-köszönt el,mivel majdnem késésbe lett.
-Szia!Sok sikert!-kiabálta már a sötétben eltünő férfi utánn.
~Örülök,hogy neki van egy rendes,megbízható munkája.Remélem lesz is egy hozzáméltó asszony is.Tényleg a munka.Valahogy ki kell lépnem a rendőrségből.Nem akarok mindíg az utcákon állni vagyasztó hidegben,és küszködni a gyors hajtókkal meg minden.Keresek egy nyugisabb állást.Csak tudnám hol!sóhaj szakad fel ajkaiból,amikopr eszébe jutott a katalógus.Kíváncsian nyitotta ki az ujságot és menet közben olvasgatta a benne leírtakat.Pár méret,és ár le volt húzva tolall,és felé lett írva a jó.
~Van aki veszi a fáradságot,és átjavítja.~ahogy haladt egyszercsak neki ment valakinek.Megtntorodott,és kicsit megfogta az orrát,mert igen csak sajgott neki.
-Elnézést figyelmetlen voltam.-feletkintve egy ismeretlen nőbe botlott.Valamijen biztosítótól jöhetett,mert szigorú,és precíznek nézett ki.Nem volt fiatal.
~Tiszta öreganyja.~gobndólta,hisz a nő teljesen szeplős,és néhol volt egy kis bibírcsók is az arcán.Vastag szemöld9ke,és vastag ruházatban egy boszorkány nak is elment.
-Legközelebb vigyázon,hogy hova lép kisasszony!-szólította fel a hölgy,majd elment egy üzlet irányába.
Karolina kinyújttta a nyevét,és ment tovább.
~Még,hogy én vagyok a hibás.Na jó,de ő is figyelhetett volna,hogy hova megy.De amennyire ronda volt az arca te jézusom..Ha nem lenne a hold biztos megijednék tőlle a sötétben.~Fintor jelent arcán.Ahogy ment néha meg megállt egy üzléet előtt,és figyelte az üzletben lépkedő embereket,és a portékákat.Néha elábrándozott,vagy éppen egy anyagot vizslantott a szemével.

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

*A sötét estében a cudar szél a haját libbenti,mikor belépik a sétálóútcába*
~De rég nem jártam már erre,éppen itt az ideje,hogy egy kicsit körülnézzek~
*tovasétál*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy nétzelődött nem figyelt a lába elé,és véletlenűl nekiment valakinek..Feltekintett,mert azthitte,megint az a fránya biztosítós,de nem.Egy férfi volt.
-Jaj kértem bcsáson meg.Figyelmeten voltam.-mondta kicsit elszégyelte mgát.

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

*mély gondolataiba merülve észre sem vette a kanyart bevevő nőt és nekiment.Egy kicsit elszégelte magát*
-Elnézést!Jaj,miért nem figyelek az orrom elé?
Mi járatban ilyenkor este egyedül egy kihalt sétálóutcán?-

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Csak szeretk sétálgatni.-flelete kicsit mosolyogva,hisz az ütközést szerencsére nem látta senki.
-Mégegyszer sajnálom.Nemakartam.Kicsit el éláztam.-remélem nemnagyon lett baja uram.Egyébként Karolina a nevem.-nyújtotta kézfogásra a kezét.
-Az öné?-kérdezte.

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

*Látta,hogy nincsen próbléma,nem szívbajozik a lány ezért mosolyogva fogadta a bemutatkozást*
-Buster vagyok*és viszonozta a kéznyújtást*...érdekes,én is éppen sétálgattam,mivel már egy ideje nem jártam a belvárosban és amúgy is szükségem volt egy kis friss levegőre.Nem zavar,ha tegeződök?Nem vagyunk öregek.*És a szokásos mosoly villant végig az arcán*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Rendben tegeződjünk.-és kezetráztak.
-Megtudhatom,hogy mióta élsz itt a városban?Mert ahogy kivettem a szavaidből,biztos régóta élsz itt.-mondta kíváncsian.Nagyon kíváncsi tudott lenni,főleg,ha idegen szeméj állt előtte.
Majd kicsit megigízatotta a kabátját,és táskáját.
-Biztos te is egy utazós nagy céges vagy.Mostanában egyre több gazdag jön a városba.-és körbetekintett.
-Sétálunk egyett?-kérdezte,mert kezdte érezni a hideget.

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

-Hogy mióta? Én mindig itt élek és sohasem,mert folton elkullogok valahova,egyébként már jópár éve itt élek,a koleszban lakok.Folyton mozgásban vagyok és régóta nem jártam már itthon.Jól esik kinézni egy kicsit.Üzletember?Ezt néznéd ki belőlem?-
*Észrevette,hogy vacog a lány,ami nem is csoda,hiszen fagypont alá ment a hőmérséklet.*
-Persze,nyugodtan sétálhatunk bár ahogy elnézem jobban esne egy forró tea,igazam van?-

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kicsit megrezzent a hideg szél miatt,és figyelte a férfi mondatait.Majd zavarba jött.
-Sajnálom.Már mindenkiben üzletembert látok.Elnézést.-majd elindúltak sétálni a világított utcán.A kirakatokból sok fény szürődött ki a kövezetre.
-Jó ötlet.Szeretem a teát.A kollégiumban laksz?Tanár vagy?Vagy ijesféle?-kérdezte,hisz tényleg érdekelte a férfi,mert igen kedves,és nem tolta le,mert neki ment.
-Én most lépek ki a rendőriségből.Nemsokára máshol fogok dolgozni.De igaz nemtom hol.-felete,és a kávézó felé vették az útjukat.
-Egyébként ,már régóta lakom itt.-és befejezte a beszédet,mert úhyérezte,hogy kihűlik a gyomra,és untatja a férfit is.

Vendég

~Fura volt ez a lány. Jól éreztem vele magam, mégis mintha teljesen máshol járt volna, mikor mellettem volt.~ gondolt Miguell Acquielre ~ Vajon Anton mit akarhat tőlem? Azt beszéltük, habnyagoljuk egymást addig, míg nem csillapodnak a kedélyek.~
* Felhívta régi barátját, és egyeztette vele, hogy jobb lenne, ha valamelyikük lakásán futnának össze. O'men miatt A kertesházban állapodtak meg. Miguell kicsivel ezután vett egy üveg vodkát valamelyik szupermarketben, és azonnal felült egy a kerváros családi házas övezete felé tartó buszra.*

Vendég

~Fura volt ez a lány. Jól éreztem vele magam, mégis mintha teljesen máshol járt volna, mikor mellettem volt.~ gondolt Miguell Acquielre ~ Vajon Anton mit akarhat tőlem? Azt beszéltük, habnyagoljuk egymást addig, míg nem csillapodnak a kedélyek.~
* Felhívta régi barátját, és egyeztette vele, hogy jobb lenne, ha valamelyikük lakásán futnának össze. O'men miatt A kertesházban állapodtak meg. Miguell kicsivel ezután vett egy üveg vodkát valamelyik szupermarketben, és azonnal felült egy a kerváros családi házas övezete felé tartó buszra.*