Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

- A vörös gyertyákkal? Azzal aligha, szerelmi kötésre valók... Nem lehet, hogy pont ezért követ? *kacsintott Jen cinkos mosollyal Karolina-ra. Nem igazán hitt abban, hogy valaki meghal, aztán mégis föltámad, csak azért, hogy kísértse gyilkosát. Ha ez így lenne, az ember elhihetné az összes zombis fikciót, és nem aludhatna többé nyugodtan.*
~ Mon Dieu! Még csak az kéne! Nem szívesen lennék így temetőőr...~
- Szerintem pont az a tény, hogy nem találták meg a testét biztossá teszi, hogy túlélte. Pláne, hogy még mind a ketten láttuk is...
*Éppen sikerült bepakolnia az edényeket a mosogatógépbe, amikor csöngettek. Jen kisietett az ajtóhoz, és kinyitotta. Gerda mint akit üldöznek, úgy rontott be a házba Sarah-val a nyomában.*
- Olyan hideg van kint, hogy jégcsap nőtt az orromon!* jelentte ki, mire Jen helyeslően bólogatott, főleg a nyitott ajtó okozta huzat miatt, amit egy szál kimonóban igen alaposan meg is érzett.*
- Mindjárt nekem is, ha nem csukjátok be gyorsan az ajtót magatok után! *mondta Jen és inkább hátrált egy kicsit, hogy a hideg levegő ne érhesse. Sarah félbe hagyta cipője levételét, és fél kézzel becsukta az ajtó, majd újra visszatért cipőfűzője kibogozásához.*

Vendég

*A nap lassan kezdett eltűnni a horizonton, rózsaszínűre, égő vörösre, majd lilásra festve a téli égboltot, aztán végleg alábukott. A télikertben csönd honolt, a személyzet is hazament már, a szülők pedig csak másnapra tervezték a hazatérést. A szépen rendezett kert közepén lassan gyertyák gyúltak, egyik a másik után, amíg egy nagy kör nem rajzolódott ki. A négy égtáj irányában, a kör négy pontján a négy uralkodó elem jelképeit helyezték el, északra sót, keletre füstölőt, egy vaskos gyertyát délre, és vízzel tel serleget nyugatra. Középen, az oltáron, ott feküdt az Árnyak könyve, amit Jen készített nagy odafigyeléssel. Jelképesen megtisztították a kört, majd mindenki a helyére lépett. Jenny ekkor nagy levegőt vett, és kezébe vette a fekete markolatú tőrt, az Athame-t.*
- Sokkalta jobb beleszaladni e tőrbe, mint rettegve belépni a körbe, hogyan lépsz be hát? *kérdezte Sarah-tól, miközben a tőr hegyét a lány nyakához tartotta, és mélyen a szemébe nézett. Arca rezzenéstelen volt, pedig érezte, hogy eljött élete nagy pillanata. Most elkezdődött az, amire talán egész életében várt, és már nem volt senki és semmi, ami visszatartsa. A halványzöld muszlinruha volt rajta, hajába borostyánlevelet font, és most az egyszer arcán nyoma sem volt festéknek. Most a természet gyermeke volt, tiszta és feddhetetlen.*
- Szeretettel és bizalommal...*válaszolta Sarah, majd átvette a tőrt. Fekete markolata éles kontrasztot alkotott hófehér ruhájával, aranyló szőke fürtjeivel. Gerda-hoz lépett, aki kárminpiros ruhájában olyan volt, mint eleme, a tűz, fekete haja pedig mint az ébenfa, amely a lángokat éltette. *
- Sokkalta jobb...*kezdte Sarah a kérdést, és Gerda ha lehet még nagyobb átéléssel válaszolt, mint társnője. Ezután Karolina-ra került a sor, akinek bár ruhája színe olyan volt, mint a háborgó tengeré, most mégis nyugodt volt és határozott. Amikor Jenhez visszakerült a tőr, a mennyezet felé tartotta, amely üvegből lévén, szabadon át engedte a hold ezüstös sugarait.*
-Velünk az ég!* kiáltotta, majd a tőrt maga elé a földbe szúrta* Velünk a föld!
* A hó lassan szállingózni kezdett, de az üvegfalak védelme mögött ők mindezt nem észlelték. A szertartás tovább folytatódott, s bár mindenki legbelül izgatott volt, mégis minden úgy ment, mint ahogyan előre eltervezték.*
- Üdv néked, Észak fároszainak őrizője, a Föld ura, s mindennek ősanyja, halld szavunk! *kiáltotta Jen, karját lefelé irányítva, átszellemült hangon.*
- Üdv néked, Kelet fároszainak őrizője, a lég és a szellemiség ura, halld szavunk! *vette át a szót Sarah, karjait oldalra tartva a körülöttük lévő levegőt jelképezve.*
- Üdv néked, Dél fároszainak őrizője, a tűz és az ösztönök ura, halld szavunk!* hallatszott Gerda rekedtes hangja, és karjait az égnek emelte.*
-Üdv néked, Nyugat fároszainak őrizője, a víz és az érzékek ura, halld szavunk!* mondta ki Karolina karjait előrefele tartva, az utolsó, a többiek által oly' régen várt negyedik megszólítást. Hangja erőteljes volt és határozott, egy pillanatra sem csuklott meg.*
- Halld szavunk, hívó szavunk! Áldd meg varázslatunk e téli éjjelen! Ó, hatalmas Földanya, adj nekünk egészséget, erőt és szeretetet az eljövendő napokra. Segíts meg minket az előttünk álló kihívásokban, oszd meg velünk isteni bölcsességed. Tanítsd meg tisztelni a mindenséget, fogadj minket gyermekeiddé, áldott légy!
*Jen hangja betöltötte a kertet, ott visszhangzott az egész helységben. A havazás eközben havas esővé alakult át, majd villámlani kezdett. Az ég óriásit mennydörgött, hogy majdhogynem megsüketültek, aztán hirtelen fuvallat kerekedett, a kertajtó becsapódott, és minden gyertya kialudt.
A szertartás után nem sokkal már Jen szobájában ültek, halovány gyertyafényben. Mindannyian úgy érezték, hogy valami megváltozott, nem voltak már olyanok, mint régen.*
- Próbáljuk ki, hogy mit tudunk...*körbeadtak egy pohár vörösbort, majd mindannyian kívántak valamit.*
-Testemben véretekkel, kívánom, hogy a lehető legközelebb legyek a természethez...*kezdte Jen, majd továbbadta a poharat Sarah-nak.*
- Testemben véretekkel, kívánom, hogy Gary O'Maley belém szeressen...*mondta Sarah pirulva, miután belekortyolt a borba, aztán tovább adta Gerda-nak.*
-Testemben véretekkel, kívánom, hogy megtanuljam szeretni embertársaimat...*hallataszott Gerda most egy kissé érdes hangja, majd a poharat Karolina kezébe adta...*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

~ Milyen üres ~ * Gondolta Asariel miközben oldalra fordítva fejét rápillantott az ágyban üresen hagyott helyre. ~ Riam elment, hát mégis elment. ~ * Elnyúlt balra és elvette a cigarettásdobozt a szekrényről. Rágyújtott és csukott szemmel fejét a falnak döntve kifújta a füstöt. Már majdnem dél volt és ő még mindig az ágyban ült hátát a falnak támasztva mezítelenül, és élvezettel pöfékelte tele a szobát. Nemrég ébredt föl.. ~ Nagy ez a csend ~ * hallgatta a csendet mely most nyomasztó ürességgel töltötte meg a szobát. Hallotta Riam hangját, ahogy matat a konyhában, és ahogy a gitárján látszott. Most megint olyan üres volt a ház mint mielőtt megismerte volna a lányt. Azonban ez az üresség most sokkal feltűnőbb volt mint annak előtte. * ~ Hideg… ~ * Állapította meg miközben megérintette a lepedőt ott ahol nemrég még Riam feküdt. Minden érzékszervével érezte még a lány közelségét, de tudta kénytelen elfogadni Riam elment. Persze nem örökre, de őszintén szólva ez is megfordult a fejében. Erőt vett magán, és vett egy forró zuhanyt, felöltözött, és csinált valami ebédfélét. Úgy érezte elvesztett ismét valami fontosat, de furcsa paradokszon költözött lelkébe. Valahogy nem viselte meg annyira. Nagyon kötődött a lányhoz, de akkor sem érzett mást, mint hogy hiányzik és ennyi. Leginkább ez nyugtalanította. Most először bántotta az a dolog hogy érzéketlennek érezte magát. ~ Valami nem stimmel velem. Vissza kell mennem. ~ * Gondolatai villámként cikáztak a fejében és próbálta kitölteni azt az űrt amit lelkében érez mióta visszatért Topolyába.
- A büdös francba erről meg megfeledkeztem. * Jutott eszébe hogy munkát kapott, és hogy vészesen fogy a határidő. Fölment tehát az emeletre bekapcsolta a gépet és kicsomagolta a filek-at. Fölvett egy laza trikót, egy rövid sortot, levetette cipőjét, bekészített egy adag kávét, bekapcsolt egy durván pörgős zenét. Megteremtette azt a hangulatot ahogy annakidején tette mikor leült a „tervezőasztal” elé, és várta az ihletet.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Mint ahogy mindent ezt is képes volt már megszállottsággal kezelni. A végletekig képes volt magát hajtani hogy rájöjjön a megoldásra. Nem bírta elviselni ha belefog valamibe akkor azt ne fejezze be. Most így volt. Annyira belemerült, hogy az időt sem vette észre, még Riam hiánya sem jött elő. *
- A szentségit pedig itt van az orrom előtt. Érzem…Tudom…- * Próbált még kávét inni de már megitta az egészet. Néha egy- egy részlet eszébe jutott, de mindig belerohant egy zsákutcába. *
- Az irányító egység, Túlságosan szemet szúr. * Nem akarta belátni, bár már kezdte sejteni, hogy amit eddig megtervezett nem ér semmit. Egész munkáját kezdenie kell előröl, mert egy fontos szempontot nem vet figyelembe, hogy az autónak átlagosnak kell tűnnie. Már kezdett fölpörögni, hisz tudta nincs másik út, de azért még kínlódott, mert ha volt amit utált az a felesleges munka, főleg ha egy evidens bakiból származik. *
- Az a tetves, kib….ott irányítóegység - * Üvöltötte és a falhoz vágta a kávéskannát mely ezer darabra tört. Ha kívülállóként látta volna magát igencsak megrémült volna. Ez már túlmutatott az egészséges megszállottságon. Viselkedése és indulata átlépett minden emberi, és morális határt. Testének irányítását átvette valami. Valami ami magából a haragból táplálkozott. Erősnek érezte magát. Pont úgy amikor nekitámadt a taxisnak. Fölrúgta a székét és leviharzott az emeletről. ~ A mocskos tetvek. Nem tudtuk megcsinálni, erre csak te vagy képes… ~
- Nagy szart. Ki akartok csinálni. De miért nem lőtök le az utcán, ha ez a tervetek. Legyek megint célpont? Ezt szeretnétek? Szórakozni velem? - * Teljesen kifordult magából. Már- már a parnoia jelei jelentkeztek rajta. Kényszerűségből csak járkált a szobában, és néha néha kinyitotta hűtőt bekapni valamit, vagy inni egy keveset, és egyre jobban eluralkodott rajta az ösztönös kitörni akarás. Bolhából csinált elefántot, de ezt ő már nem látta. Számára ez teljesen normálisnak tűnt.
- Az a liba is csak úgy lelépett. „ Dolgom van, el kell mennem” – Francokat! - * És a kezében lévő poharat a szemben lévő falhoz vágta melyen hirtelen megjelent Riam képe. A képzelete játszott vele, de már nem igen tudott különbséget tenni a közül, hogy mi valós és mi nem az. Hirtelen csöngetést hallott. Valaki folyamatosan nyomta a csengőt. Hirtelen, mint akit hidegvízzel nyakon öntenek föleszmél, és ismét ott állt a katona. Feje kitisztult, és máris a menekülési útvonalat tervezte, mert nem tudta ki lehet az. *

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Odament az ajtóhoz, és kinézett a kémlelőnyíláson. Kissé megnyugodva vette tudomásul, hogy csak a főbérlő asszony jött el hozzá. * ~ Már csak ez a banya hiányzott nekem. Bár jobb mintha az interpol lett volna. ~ * Kinyitotta az ajtót és betessékelte a nőt. Vagyis nem is igen kellett, hiszen Asarielt szinte fellökve berobbant a házba. *
- Kerüljön beljebb! - * Mondta azért a férfi szinte csak magában és bevágta az ajtót. Látszott a nőn hogy majd szétveti a méreg. *
- Ha esetleg a bérleti díj miatt emlékeztetném, hogy 2 havit előre…
- Hol van? Felment az emeletre? Nem ebben egyeztünk meg. Vagy teljesen madárnak néz?
* Asarielt már kezdte bosszantani a dolog, de még tudta türtőztetni magát. Nem értette mit rikácsol neki az asszony.*
- Kit keres? Miről beszél?
- Miről beszélek? Tudom hogy nem egyedül lakik itt. Azt hiszi átvághat Úgy egyeztünk meg hogy csak maga, és senki más.
- Miről beszél én vagyok itt egyedül. * Asariel ismét érezte hogy kezdi elborítani a méreg. *
- Különben is az én házam nem kupleráj. Nem tűröm hogy mindenféle lotyót idecipeljen…
* Asarielben fölment a pumpa. Pislogva forgatta a fejét. Az izzadság patakokba folyt le a homlokán. Mind a két tenyere izzani kezdett. Már nem is hallotta mit mond neki a nő. Pusztán csak a gusztustalanul kirúzsozott száját látta amint egyre csak tátog, néha héha nyálat köpve ki magából. Az egyetlen hang ami eljutott hozzá annak az undorító kis vakarcsnak az állandó szűnni nem akaró csaholása. Asariel csak bámulta meredten az állatot, és….
- Áááá! - * Tört ki belőle valami állatias ordítás, majd kikapta kutyát gazdája kezéből, és egy mozdulattal letépte a fejét, majd a falhoz dobta a kutya testét, és az véres pacát hagyott ott a falon. Néma csend lett. Az eddig fölényesen üvöltöző asszony arcára halálfélelem ült. Asariel visszafordult, és ránézett az asszonyra. Szeméből látszott, már nem önmaga. Legalább is nem egészen. Gonoszan elégedett vigyor ült az arcán. Átlépett egy határt, egy pontot amit eddig akár milyen dühös volt nem lépett át soha. *
- Szóval mi is itt az igazi probléma? - * Kérdezte félelmetes arccal, melyen kis mosoly ült, és már hátborzongatóan nyugodt volt. Az asszonyból előtört a menekülési ösztön. Próbált sikoltani, de nem volt rá képes menekülni kezdett az ajtó irányába. Asariel meg utána. Hátulról elkapta a haját és másik kezével az állánál fogva a szemközti falhoz dobta az asszonyt. Az kissé lelassult az ütéstől, de még mindig képes volt menni. Ami a keze ügyébe került azt hozzávágta a férfihez. Asariel mindig kitért előlük, de egy igen súlyos kristály hamutartó pont fejen találta. Hirtelen iszonyatos düh lett úrrá rajta és végleg befejezte ezt a macska egér játékot. Átrombolva a kisasztalon ledöntötte az ijedt nőt a padlóra. Kezeiben furcsa izzást érzett. Az ujjai elvékonyodtak, és körmei nőni kezdtek. Ezt persze nem látta Asariel. Ő csak lendítette a kezét és egyetlen csapással eltörte az asszony nyakát, és körmeivel átvágva az artériákat a gégeporcot kicsapta a helyéről. A nő többé nem mozdul nem dobálózik. Csendes lett az egész lakás. *

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel ott volt fél térdre ereszkedve az asszony mellett, és az arcába spriccelő vér melegsége kezdte felébreszteni ebből a lidércnyomásból. Eleinte csak nézte a halott nőt később azonban kezdte agya felfogni tettének súlyát. Fokozatosan hátrált, mígnem a falnak támasztva a hátát csak bámulta már ismét normális, véres kezeit. A képek valós értéke azonban falba ütköztek, melyet elméje emelt, valamiféle védelemként. Talán ösztön, talán a beidegződött túlélni akarás, Nem lehet tudni, de Asariel Pillanatnyi gyengeségéből felocsúdott, és ismét felvette hideg arcát. * ~ El kell tüntetni a nyomokat. A francba minden csupa vér. Nem gond ezzel majd később foglalkozunk. Először a hullától kell megszabadulnunk. ~ * Először bement a fürdőbe és lemosta a vért magáról, aztán visszatért a nappaliba. Cselekedett mintha valami katonás sorrendet követett volna. Pont úgy viselkedett, mint amikor bevetésen voltak és takarítani kellett maguk után. A szívében már nem volt az az állatias hidegség, inkább a következetes katona volt, aki csak a jelen problémákkal foglalkozik, minden más ráér utána. Leszaladt a garázsba és felhozott egy ponyvát. Beletekerte a nőt majd levitte a garázsba. Kibélelte az autót fóliával és beletette a nőt. A kutya maradványait egyszerűen kidobta a kukába. Egyetlen mozdulattal felborította az ágyat majd a vért leszórta sóval, és leöntötte hypoval. Ezzel nem tüntette el, de már kevesebb eséllyel lehetett beazonosítani, hogy emberé volt-e vagy nem. Kellet még valami. A tűz. Ez volt a kertvárosban a leglepukkantabb ház és ezért nem is igen építkeztek mellé. Tudta hogy nem fog átterjedni a többi házra hiszen azok messze vannak tőle, és nem fogja észrevenni senki hogy elmegy autóval. Fölment és összeszedett mindent, ami csak árulkodhatott róla. És bepakolt mindent a kocsiba. Eszébe jutott, hogy az asszony mikor kiadta a házat említette hogy nem a nevén van, Asariel tudta hogy előbb utóbb el fognak jutni a nőhöz, de lesz így is elég ideje eltűnni. Többet ezzel nem foglalkozott. ~ Gyorsan kell kiégnie.~ * Gondolta és az egész házat fellocsolta benzinnel, majd eltörte a gázvezetéket. Egy műanyag palackba benzint rakott, odakötözött hozzá egy kanalat és bedobta a mikróba. Beállította az időzítőt, és leszaladt a garázsba. Beszállt az autójába, és elhajtott a sötét éjszakába, lekapcsolt lámpákkal. *

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A szertartás nagyon fura és érdekes volt számára.Jenny nagyon erős varáslatot mondhatott el.Majd a szobába mentek.Nagyon izgatottak voltak a társai.Ő viszont kissé félénk,hisznemtudta,hogy mt tudnának tenni az erejükkel.És nem is tudta,hogy miben rejlik.Majd Jenyi szavai csengtek fülében.
~Lehet,ogy túlélte,és ezért követ,és elvarázsolhattam.Csak ez az észerű magyarázat.Na és a fog?A hegyes fog?Ami...~ekkor értette eg.Ez a saját titka marad örökre.Majd a szobába lépve körbeültek,és egy javaslat hangozott el.
-Próbál juk i..
~Fura mit várnak ?Nem tudom,hogy sikerül e.~gondolkodott el.Majd a boros pohár ambe a többiek bele ittak.Karolina csak nézte a vörös lötyöt,és szemeiben valami fura cikázó fény jelent meg.-
~Mit kívánjak?Milegyen az?~töprengett,majd kissé remegő hangon mondta.
-Adj igasságot dolgaimban!-mondta ki,amire a többiek megdöbentek.Hisz csekéj,de veszéjes dolgot szeretett volna.
Karolina az álmainak jelentését akarta tudni.

Vendég

~ Igazságot az álmainkról? Hát igen, azt mindannyian tudni szeretnénk...~
*Az este további része kellemesen és bensőségesen telt. Jót mulattak az elmúlt este eseményein, és hogy mennyire meredek az, amit hinné véltek a történésekkel kapcsolatban. Végül elvetették azt az ötletet, hogy bármiféle szörnyeteg is lenne a dologban, egyszerűen csak túl sok volt a kóbor kutya mostanság a környéken. Túl nagy feneket kerekítettek az egésznek, és biztos csak az ijedtség okozta.*
- Lehet, hogy előtte nem kellett volna annyit inni...*kacsintott Gerda Jen-re, és ha már témánál voltak, jól meghúzta a "játéknál" használt borosüveget.*
- Na persze, lehet, hogy a teámba belecsempésztek egy kis pálinkát, bár én nem tudok róla...*nevetett Jen, majd kivette Gerda kezéből az üveget, és követte példáját. Nem tudta, ha így folytatja tovább, hogyan fog eljutni a saját lakásáig, bár régen is mindig egymást támogatták haza Gerda-val. Sarah persze mindig csak szidta őket ezért, de ennek ellenére Jenny-ék nem voltak hajlandóak változtatni a szokásaikon.*
~ Nem élhetjük le az életünket minden szórakozás nélkül... Csupa munka, semmi móka, Johny fiú unatkozik...~*kuncogott magában, amikor eszébe jutott a Shining című film, nem volt kedve megvárni, amíg ő is teljesen bekattan. Másnap amúgy is várta a munka, az aznap viszont a szórakozásé. Így az este hátralévő része a vidámság jegyében telt. Nehezen ment az elválás, főleg, hogy Gerda a végén már alig állt a lábán, de Sarah vállalkozott rá, hogy hazakíséri. Amikor kiértek a fagyos utcára, Jen sem volt benne teljesen biztos, hogy zökkenőmentesen eljut, akár az utca másik végéig is, de azért bátran nekivágott.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

(Malcolm-02. 26.)

*Hideg tekintettel figyelte ahogyan Malcolm lerakja fegyverét a többi közé, már kezdte megszokni ezt a közeget, és egyáltalán nem volt ellenére. Mégcsak az sem hatotta meg, mikor A férfi a kis segédeszközeivel bűvölésbe fogott, ám de, percről percre egyre jobban valóság szaga lett az egésznek. A szobában a hangulat teljesen megváltozott, az levegő egyszerre volt forró és vérfagyasztó. Malcolm, 'na de a szellemekben sem hisznek az emberek' kijelentésére végig borsózott a háta, és csak egy laza félvigyort engedett el, akaratlanul is megszorítva a karfát. Egy kicsit feszélyezve érezte magát, no de ez érthető. Elég realista ember, és ez a wodoo dolog, hát. A kenőcs elkészült, Malcolm mellé telepedett. Viszolyogva, de meg kell vallani, kiváncsian vette le polóját, hogy sebeit el tudják látni. Vajon tényleg hatásos ez a kence fice?gondolta magában. Eddig sem okozott neki gondot, a gyors felépülés, ha még ez is rátesz, no, akkor igazán készen áll majd négy nap múlva.*
-Szellemek?Ne szédíts, te komolyan hiszel bennük?-szemei kérdőn kikerekedtek, majd komolyra fordította a szot*
-Tényleg léteznek?-A válasz után témát váltott, és az őt jobban érintő kérdésre tért át.
-Négy nap múlva, pontosan milyen ellenfelet fogok kapni?Ugyanott lesz, ahol most voltunk?-

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*végig ment a macskaköves uton Jenny házáig.Elővette a katanát ábrázoló kulcstartót, amit szerelmétől kapott, majd kinyitotta az ajtot, az apró, csilingelő kulcsal.Belépett ,levette a kabátját, amitől láthatóvá vált a hátára csatolt katana.Majd végigjárta a házat, de sejtése bizonyitást nyert.Nem volt otthon senki.Legalábbis Jenny nem. *
~biztos még a munkahelyén van...~
*gondolkodott el, miután nekilátott, hogy csináljon egy kiadós vacsorát, mie kedvese hazaér...*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* A férfi már megnézte a házat. Kész volt megvenni csak éppen az volt a gondja hogy eléggé rendhagyó ha kp kifizeti az egész összeget.
- Na és miért költöznek. Csak nem vége a síszezonnak? * Kérdezte férfitől kicsit viccesen. Azonban a pasas nem találta annyira viccesnek, komor volt és a félelem tükröződött a szeméből *
- Higgye el jó okom van eltűnni innen, és bár rontom a boltom, de magának is azt tanácsolnám hogy ne maradjon itt. Ez a város bűzlik. * Asariel tudta miről beszél a férfi, és kissé ironikusnak tartotta a helyzetet. Főleg ha a fickó tudná hogy ki akarja megvenni a házát. Arra gondolt Asariel hogy ki lehet ne használni ezt a helyzetet.
- Nézze arra gondoltam, hagyjuk ki az ügyvédeket, meg a többi hercehurcát. Én kifizetem itt és most kp, és mi ketten kötünk egy eladási szerződést. Annak fejében már én is tudok intézkedni a hatóságoknál. Ez gyors, tiszta, és törvényes. * A férfi gyanakodva nézett a férfira de a félelem erősebb volt benne. Szabadulni akart és tudta hogy ennél gyorsabban nem fog. Már hozta is a papírokat, és mire Asariel megérkezett a táskával már készen is volt. Csak aláírni kellett.
* Asariel átolvasta a szerződést, majd megkérdezte.* - Tetszenek a bútorok. Azok is eladók? * Úgy gondolta ha bejön ezzel sem kell foglalkoznia többet.
- A bútorok a kutyaól, és az istenverte madáretető is csak vigyék.
* Ezzel megpecsételődött a ház sorsa. A pasas fogta a pénzt, hívott egy taxit, és elment többé nem is jött vissza. Asariel gyorsan elpakolt mindent, majd összeépítette a rendszert. Beépítette régi meghajtójának másolatát, amit biztonsági okokból egy trezorba záratott a bakban. Az eredeti ugyanis bennégett a házban. Belépett a rendszerbe, majd időt nem hagyva magának nekikezdett a melónak. A lehető leghamarabb akart vele végezni. *

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel fönt ült az irodának kialakított szobában. Annyira belemerült a munkájába hogy egy jó ideig nem is gondolt másra. Talán szüksége is volt erre. Annyi minden történt vele mostanában. Fenekestül felfordult vele a világ. Új életbe kezdett, és minden erejével megpróbál ehhez alkalmazkodni. A munkájával jól halad. Meglepően gyorsan. Az ötletek mint a villám úgy cikáznak a fejében. Régen művelte már ezt a szakmáját. Szerette csinálni. *
- Most elkaptalak. - * modta kajánul vigyorogva, mikor rájött korábbi hibájának megoldására. Mikor elért egy szintet hátradőlt a székében, rágyújtott, és megengedte magának azt a luxust hogy egy kicsit elmélázzon. Ismét visszagondolt az elmúlt napokra. Hiányzott neki a falka. Pont ugyanazt érezte mint amióta megharapták, és nem volt a falka közelében. Már nagyon szeretett volna ott lenni ismét közöttük. Ezért is sietett befejezni a munkát. Már nem érezte magát gyökértelennek. *
- Ez hihetetlen. Még most sem tudom felfogni. - * közben nézegette a kezét. Átfutó gondolatként megpróbált arra koncentrálni, hogy körmeit megnövessze, de sikertelenül. *
- Vajon hogy működik. - mondta mosolyogva, és párat karmolt a levegőbe merő poénból. Nem lehet letagadni annyira élvezte új életét, mint amennyire félt is tőle. El is komorodott, mert Riam jutott az eszébe. A lány aki annyi év után ismét melegséget hozoztt a szívébe. Eltöprengett azon, ha úgy alakul legyen bármilyen erős érzés is iránta, akkor is képes lenne-e bántani. Az ember benne képtelen volt ezt elhinni, de nem merte megkockáztatni. *
- Hiányzol Riam. Merre járhatsz most?- * Hirtelen arra gondolt mi lenne ha a lány tudná róla az igazat. * ~ Az nem lenne jó nem sodorhatom veszélybe őt és a falkát. Nem mondom el neki. ~ * határozta el Asariel, és titkon, bár tudta túl kockázatos Riamra nézve, de remélte mihamarabb találkoznak. *
* Ablaka a hegyek felé nézett. Tudta a többiek ott vannak. Szinte hallotta a hangjukat. Honvágyat érzett, pedig nem is volt messze tőlük. Elnyomta a cigarettáját, és ismét belevetette magát a munkába. Érezte nincs sok hátra. Gyorsan akart hát végezni, hogy minnél hamarabb visszatérhessen, a falkához *

VI Újszülött farkas

*Néhány nap alatt kiheverte azt a "kis" incidenst ami Furia kapcsán történt vele.Igyekezett elfelejteni a lányt is és mindent ami történt.A munka és fáradtság elfeledtette vele tehát jól haladt,de tudta,hogy ezt az emléket nem lesz egyszerű elfeledni és valószínüleg nem is fogja teljesen.*
*Korán reggel ébredt.Egy pillanatra nem jutott eszébe,hogy meik nap is van.Aztán rájött,hogy a hétvégéhez közelít már.Végül beugrott,hogy csütörtök van.Nem tudta,hogy aznap hánykor kezdi a rendelést,de úgy emlékezett,hogy valamikor tíz után,Kikászálódott az ágyból és elindult,hogy elvégezze reggeli teendőit.Miután megreggelizett és felöltözött,úgy döntött,megnézi,hogy ki az első páciense ezen a napon.Kinyitotta egy jegyzetfüzetet amiben azt jelezte,hogy ki és mikor jön hozzá.Megkereste az aznapi bejegyzést és végigfuttatta a szemét rajtuk.Tekintete mgállapodott az első bejegyzésen.Anders Jörgkvist.A név mellett a tizenegy óra szerepelt.David órájára nézett és átta,hogy még van rengeteg ideje addig.Nem állt mellette semmi.Sem baj,sem,hogy mivel készüljön.Így hát csak várt.Ám előtte még visszagondolt,hogy mit is beszélt vele.Egy kicsit hülyének ehetett nézni a beszédstílusából,de nem azért akart jönni.Vállat vont és felkészült.Előszedte a jegyzetfüzetet amibe a véleményeit a páciensről.Kitett egy tollat és kiment az irodászobából.Amíg várakozott addig kisebb nagyobb dolgokkal elfoglalta magát.*

Vendég

A taxi megállt a ház előtt. Nagyon elegáns mégis teljesen visszafogott stílusban épült.
*Megkértem a taxist, hordja be a bőröndöket a házba. Kinyitottam az ajtót.* Kissé ódon hangulat csapott meg. *Beljebb léptem.* Középen lépcső vezett fel, balra egy tágas nappali, jobbra az étkező. Poros volt minden és a bútorok le voltak takarva lepedővel. A spalettákat behajtották. Kellemes félhomály ült a házon. *Elindultam felfelé a lépcsőn.* Mikor felértem, idefennt pár hálószoba fürdővel, dolgozószoba és könyvtár fogadott. ~Micsoda por van itt. Már régóta nem használták. Elkélne egy bejárónő ide. Szellőztetve sem volt már rég. Remélem melegvíz van, jól esne egy fürdő.~
- A bejárat mellé rakhatom a csomagokat? - törte meg a sofőr rikácsoló hangja a csendet és gondolataimat.
- Igen jó lesz, köszönöm. - *mondtam neki*
Mire végzett leértem. *Kifizettem.* Most itt maradtam egyedül ebben a nagy házban teljesen egyedül. Bementem a nappaliba.

Vendég

Kellemesen csalódtam. Nem kell a házat átrendezni, dehogy is. Régi elegáns bútorok, mértéktartó mennyiségben. ~Honnan tudott ennyi szép régi darabot összeszedni. Eszem ágában sincs ezekből egyet is kitenni a házból.~ A nappaliban egy szép ülőgarnitúra volt a sarokban pedig egy komód lába látszott a lepel alól, selyem függönyök, régi szőnyeg, lámpák. A falban középen egy kandalló aminek a párkányán rengeteg fénykép. *Odaléptem és lefújtam a port róluk.* Ezeken a képeken én voltam a férjemmel. Hirtelen rengeteg emlék tört elő. Ellepte a könny a szemem. *Az egyiket kezembe vettem és leültem a fotelba. Egy darabig ott ültem mélabúsan. Végül talán a sok fájdalmas emléktől és persze a hosszú utazástól elgyengülve elaludtam*

Vendég

Már majdnem este volt mikor megébredtem. Kissé elgémberedtem a fotelban. *Visszatettem a helyére a képet. Elindultam a csomagjaimhoz. Megkerestem azt amelyikben a pipereholmimat pakoltam majd felmentem a fürdőszobába. Megengedtem a vizet.* ~Van melegvíz, ez jól fog esni.~ Félórás fürdőzés után szinte megújulva léptem ki. Felvettem a hálóruhám és elindultam az egyik hálószobába. Le dobtam a földre a lepedőt ami borította majd ágyba bújtam. Korai volt még kicsit az alváshoz, de holnap korán kell kelnem sok dolgom lesz. ~ Hírdetést kell feladnom, bankba elmenni, kocsit venni. Még szerencse, hogy a munkám itthonról végzem nincs szükségem irodahelyek kutatására a dolgozó szoba pont jó lesz.~ Lassan álomba szenderültem, gondolataim elhalkultak.

Vendég

* A kisház szép volt és hangulatos. Már teljesen kint volt a hegyoldalban, így a kert végéből az egész város panorámáját meg lehetett csodálni. hátul kis rózsalugasok voltak, igaz a virágok nagy része zörgősreszáradva himbálózott az ágakon. A kert legvégében kis szőlőültetvény volt, bár igen kevés tőkével ahhoz, hogy bárminemű borászkodást végre lehessen hajtani ott. A professzor holmiait már rég kipakolta, jegyzetei a dolgozószoba faragott íróasztalán hevertek.* ~Na ezzel is megvolnánk! Azt hiszem, jó lesz itt. Megérkeztem Topolya!~

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Eltelt pár nap mióta Asariel munkához látott. Elszántsága mindig is híres volt egykori társai körében. Egyszerűen ki nem állhatta a megoldatlan ügyeket. Végül is elkészült. Szinte rekordidő alatt.
- Ez az! Igen, igen, IGEN! Utolérhetetlen vagyok. – Önfeledt volt. Ismét alkotott, hogy fegyvert, vagy műkincset, az nem érdekelte. Az érzés leírhatatlan hogy valami olyasmit művelt, amit a világon senki. Vérbeli mérnök volt. Mindig a megoldások embere. Jó szokásához híven munkája végeztével letekerte kedvenc itala üvegének a nyakát és egy pohárral töltött magának. Majd elővette az ilyenkor mindig beígért szivarját, és tehetősen rágyújtott. Semmi értelmes zenéje nem volt, ezért fölment a netre és egy aktív rádiót keresett. Most nem volt válogatós. Bármi megfelelt a számára csak ne legyen körülötte csend. Tudta max 20-40 percig maradhat csak fönt. Alex készítette tűzfal, csak eddig tudta megzavarni a keresőket. ~ Ennyi épp elég is lesz, aztán indulás. ~ * Majd kitekintett az ablakon, és a hegyek felé nézett. Egyre jobban szeretett volna már a falkában lenni. Azonban ez a bevett szokása amit sosem hagyott ki egy elvégzett munka után, túl régóta volt beidegződve ahhoz hogy egy-két órát ne váratott volna az indulással.
- Ez jó lesz! – mondta mikor talált valamit. Hátra dőlt, nagyot kortyolt a pohárból és élvezte ahogy a „zöld tündér” kényezteti az érzékeit., majd elkezdett jóízűen pöfékelni. Fejéből folyamatosan tűntek el a munkájával kapcsolatos gondolatok. Párszor átrágta ízlelgette még saját sikerét, aztán csak úgy hagyta, hogy ezek a gondolatok távozzanak a fejéből. Megpróbált csak az ízekre figyelni. Ez a rituálé, tette egésszé mindig a munkáját. Azonban nem tudta ezt megtenni. A zene ami a rádióban szólt kizökkentette. Egy régi dallam volt amit nagyon szeretett. Egy Black Sabbat feldolgozás a Planet Caravan. Borzaszóan melankolikus, mégis nyugodt szám volt. Ahogy hallgatta a lassú dallamot, úgy változott a lelkében lévő nyugodtság. Valami készült előtörni belőle előtörni. Valami ami eddig képtelen volt. Ami talán csak ezekre a dallamokra várt. Asariel csupán csak érezte, de nem tudta mi ez.
- Istenem! – Mondta ki spontán. Aztán egy legördülő könnycseppel elkezdődött. *

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Az ital elfogyott, a szivar végigégett. A férfi csak ült székében fejében ezzel a soha véget nem érő dallammal, ami fokozatosan csalogatta elő azokat a régi érzéseket, majd emlékeket, melyek talán utolsó jelzőfényei voltak emberi mivoltának. Mire a könnycsepp elért az álláig az érzéseket képek váltották föl. Mint egy film peregtek előtte az események, és a hangok helyét kitöltötte ez a mélyen nyugtató, mégis kissé depresszív zene. Az otthonában volt. A születésnapját ünnepelték. A legboldogabb napja volt akkor, és most a legfájdalmasabb emléke. Testvére velük együtt lakott. Ő és felesége együtt léptek be a szobájába és köszöntötték föl. Kedvese játékos kedvességgel ráncigálta el munkájától és vezette őt a nappaliba ahol testvére állt, a megterített asztal mellett. Énekelve köszöntötték a szülinapost, és felesége táncolva kísérte az asztalhoz. Mikor leült lágyan a fülébe súgta az ajándékom várni fog a vacsora után. Az z az este igazi családi este volt. Hosszú órákig beszélgettek, és egy pillanatra nem jött föl sem a munka sem pedig egyéb gondok. A vacsora végeztével a kedvese fölcsalta szobába és egy piciny dobozt adott oda neki. Asariel kibontotta, és két kicsiny cipőcske volt benne. Asariel akkor volt a legboldogabb. Szavak nélkül ölelték át egymást és váltak eggyé azon az éjjelen. *
- Istenem Mónika ! – fogta meg a homlokát Asariel és temetkezett a könnyezve a tenyereibe. Mert tudta melyik kép következik. Ahogy térdel abban a nappaliban és karolja át halott feleségét, és öccsét. Az asztalon még ott voltak az előzőnapi ünneplés nyomai. *
* Asariel nem tudott megszólalni. Születendő gyermekének emlékét olyan mélyre rejtette, hogy tudta semmi, de semmi hozhatja a felszínre. Ez a dallam pedig megtette. Fájdalmat és szégyent érzet. Úgy érezte nem volt hű szerettei emlékéhez. Valahol a legbensőjében megértett valamit. Tudta hogy a benne lévő ember volt az aki ezeket hagyta a felszínre törni, hogy figyelmeztesse mennyire közel áll ahhoz, hogy új élete rossz irányba terelődjön, és hogy olyanná váljon, mint akiket üldöz. Már értette hogy új élete inkább átok mint áldás. Tudta hosszú élete során ez az emlék végig fogja kísérteni, és minden áldozata után szembesülni fog önmagával miután elhagyta a fenevad. A valóság ismét arcul csapta, és fájó lelkével együtt fölöltözött és elindult vissza a falkába. Tudta csak ott lelhet nyugalmat, és csak ott tanulhat, hogy mihamarabb az uralma alá tudja hajtani ezt a fenevadat. Kemény leckét kapott. Könnyei felszáradtak és csak úgy ballagott vissza az övéihez. *

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Már a vacsora kezdte elvesziteni az eredeti formáját, és ehetetlen állagura romlott, de Gordont sokkal nagyobb baj foglalkoztatta, mint a nehezen elkészitett több fogásos étel.Hiába próbálta felhivni Jennyt a mobilján ,egyszerűen nem érte el.Ez nagyon aggasztotta ,és ugy döntött, hogy megkeresi kedvesét.Legalábbis a munkahelyén megnézi, de ha ott sem lesz, akkor tényleg nagy lehet a baj.Mivel már több ,mint egy nap telt el, hogy várta haza szerelmét, nem tétlenkedett többet, felöltözött, magára csartolta a katanáját, és kiviharzott a házból...*

Vendég

*A professzor épphogy kipakolt, úgy gomdolta, ideje személyes ügyeit intézni. Elővette mobiltelefonját és írt egy üzenetet egy kedves régi barátjának. " Megérkeztem. Találkozzunk a Teli korsóban! Fontos! Anton." A professzor remélte, hogy a találkozó ltre fog jönni közte és kedves tanítványa között. Sok dolgot kellett megbeszélniük. Sok olyan dolog, melyről Miguellnek még csak fogalma sem lehetett.*

Vendég

* Miguell a kis girbegurba utcákat járta. Számításai szerint a kis fehér házikó már a megadott cím lehet. melyen anton tartózkodik jelenleg. ~ semmit nem változott. Mindig is konformista volt az is marad.~ gondolta miguell a takaros kisházat meglátni. Már majdnem négy hónapja nem találkoztak egymással. Bár ez nem is volt meglepő, hisz megegyeztek a balhék után, hogy ez így is fog maradni még egy daraboig. Miguell a házhoz érve megnyomta csengőt. többször egymás után, mert tudta, ha cimborája épp szunyókál akkor nehéz lesz felébreszteni.*

Vendég

* A professzor csodálkozott, hogy Miguell annyira ragaszkodik ahhoz, hogy valamelyikük lakásán találkozzanak, de nem lepődött meg nagyon. a spanyol mindig is óvatos volt talán túlzottan óvatos is a kelleténél. Épp egy könyvet olvasott, mikor több csengetés zavarta meg. az ablakon kinézve meglátta a kapuban Miguellt. Lassan elindult, hogy beengedje. A kapuban üdvözölte régi barátját.*
- Örülök hogy látlak Mortimer. * csak ő hívta miguellt ezen a nevén*
- A cuccok biztonságban vannak?

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A zsalugáterek mond szorosan be voltak zárva, és ezt nem tekintette túl jó jelnek, azonban hajnal előtt mindenképpen találnia kellett menedéket. A csengőt háromszor hosszan nyomta meg, mire végre az emeletről világosság szűrődött le. Dühítőnek találta, hgoy mint egy kirakott kutya a saját háza előtt kuncsorog, más választása mégsem volt.* - Ki az? - *kérdezte az ajtó mögül egy álmos, kicsit nyafogó női hang. Riam úgy-ahogy összeszedte magát, hogy minél bizalomgerjesztőbben nézzen ki, aztán válaszolt a tőle telhető legszívélyesebb hangon:*- Jó estét, asszonyom! A ház ügyében tárgyalnék önnel. Elnézést kérek a késői zavarásért, de a... -*ekkor eszébe jutott fiktív főnöke, és szemvillanásnyi szünet után folytatta - megbízóm korábban nem nélkülözhetett engem - *Nagyon tetszett a lánynak önnön előadása, s remélte hogy a túlsó oldalon is honorálják majd. A zárak kattanása jelezte, hogy a közönség tetszését is elnyerte játéka. A szobából kiömlött a fény elárasztva az utcát. A lány sietett megmagyarázni szakadt öltözékét, s közben néhány lépést tette a bejárat felé, rákényszerítve a nőt, hogy utat engedjen neki.* - Bocsásson meg, hogy ilyen öltözékben jöttem, de a megbízómmal pikniken vettünk részt a hegyvidéken - *eközben újabb és újabb lépéseket tett, míg be nem ért a szobába. A nő csak bólintott, s Riam érezte, hogy teljes sikert ért el az ostoba történetével. A másik nem volt az intelligencia csúcsán, az biztos. A lány megfontolt céllal használt divatos szavakat, tudta, hgoy sznob körökben bármit mondhat, csak azt úgy mondja, ahogyan megkívánják. Ez esetben sikerült. A nő a hatalmas nappaliba vezette őt, és leültette. Riam megelégedve állapította meg, hogy jóformán semmi sem változott azóta, mióta kitette az a senkiházi a szűrét.* ~ Annak a mocsoknak ízlése sem volt, hát kihasználta ezt is ~ *gondolta, és halványan elmosolyodott, mikor arra gondot, hogy meghalt.*- Tudja, én már réges-régen meg akartam szabadulni tőle, de a férjem nagyon ragaszkodott ehhez a házhoz... De tudja mit? Elég is az üres fecsegésből, hiszen a főnöke biztos látta az irányárat. Mennyit ajánl ő? - *csicseregte negédes hangon, amitől a lánynak az összes haja égnek állt.* - A megbízóm igen nagylelkű, és az irányáron felül még annak negyedét is fölajánlja - *a nő szemében csinos kis zöldhasúak villogtak a megjegyzés nyomán* - azonban még nem biztos, hogy a városban szándékozik maradni, ezért valószínűleg csak bérelné néhány hétig... - *Riam elérte a kívánt hatást, az asszony tekintetében azonnal megjelent a kétségbeesett mohóság, és szinte rögtön válaszolt:* - Öööö, igazán nem akarok akadékoskodni - *itt annyira gusztustalanul bájosan mosolyodott el, hogy Riamnak felfordult a gyomra* . de akár lejjebb is adhatom, bőven beérem kevesebbel. Szerencsére már csak néhány személyes holmim van itt, így akár holnap be is költözhet a főnöke.*
A végén sikerült lealkudni az irányár negyedrészét, s ezzel meg is elégedett Riam. Fölajánlotta, hogy a szerződést kössék meg most. Tapintatosan tudtára adta az asszonynak, hogy megbízójának fontos, hogy másnap hajnalban már beköltözhessen. Élvezte szerepét, mert végül is őt erre oktatták. Újságíró volt, nem szentéletű apáca. Magára vessen az, akit ő átver. Nagy nehezen arra is rávette a nőt, hogy összecsomagoljon, és természetesen ígéretet tett a pénz átutalására másnap éjfélig.
Már nem igazán figyelt a nőre, inkább a ligetre gondolt, oda vágyott most.
Szerencsére az asszony hamar összepakolt, a mélygarázsban beült a kocsijába, és elhajtott az éjszakába. Nem érdekelte, hová megy a nő, vagy mit tesz. Másnap majd átutalja a pénzt.
Még érződött a másik fülledt, drága parfümjének szaga a lakásban, ám a lány érezte házának jól ismert illatait. Ismét boldognak tűnt minden. * - Végre itthon vagyok! - *sóhajtotta örömtől reszkető hangon. Nagyon rég várta ezt a pillanatot.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Riam boldogan elterült a nappaliban a parkettára terített a feketemedve-szőrmén. Legszívesebben kacagott volna, hangosan, boldogan, mégsem akart. Asarielre gondolt, és szíve megtelt félelemmel és fájdalommal. Az ősi krónikákban és sagákban a vérfarkasok és vámpírok örök ellenségek voltak. Nem tudta, hogy ez a kor mit hozott, de szíve mélyén sejtette, hogy ők mindörökre együtt, mégis külön... Csak bámulta a magas mennyezetet, és nem akarta elhinni. Végig pörgette magában az elmúlt néhány éjszaka eseményeit, és rá kellett döbbenie, hogy ő már nem az a Riam, aki eltűnt a férfi mellől egy hajnalon. Többet érzett magában annál, minthogy elmeneküljön Asariel elől. Ha még volt ki elől elrohannia... Képtelen volt elfogadni, hogy a férfi halott. Tudta, érezte, hogy él, és nekik még van dolguk egymással! De vajon hol? Talán csatlakozott az igazi családjához, és többet nem gondol rá, s örökre elenyészik számára. Már ő sem gondolt Asarielre annyit, mint régen, s nem is bánta volna, ha elfelejtik egymást, de tudta, hogy ez lehetetlen. Valami összehozta őket, s a lány számára az is bebizonyosodott, hogy több rejlik a régi mondák hátterében, mint amennyit egy ember képes lenne földolgozni, így abban is biztos volt, hogy ez az erő ismét közös útra tereli életüket.
Érezte, hogy egyre inkább fárad, s ez a napkeltét jelzi. Felállt és az ablakhoz sétált, hogy ellenőrizze a zsalugátereket. Aztán a vastag, kék brokát függönyöket is összehúzta. A kanapéra feküdt, és várta, hogy ráboruljon az álom hatalmas, nehéz szárnya.
Mikor az első napsugarak aranyszínnel behintették a környéket, Riam egy hűvös, sötét ház mélyén az igazak álmát aludta. Olyan volt, akár egy békességben meghalt, fiatal nő, s csak az éjszaka árnyai tudhatták, miféle fenevadat rejteget ez a törékeny test...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Egy fekete limuzin hajtott be az utcába és megállt az egyik ház előtt. A ház kertjében egy tábla pihent, melyre egy 'eladó' felirat volt ragasztva. A limuzin ajata kinyílt és egy krém színű kösztümbe öltözött nő szőke nő lépett ki belőle. A huszas éveit járta a hölgy, de arca szigorúságot és kegyetlenséget tükrözött. Igazi üzletasszony volt, aki bármit megtett volna a cége fejlődésért. A nő odasétált a táblához és egy mozdulattal letépte az 'eladó' feliratot. A ritküljéből elővett egy kulcsot és közben ellenmondást nem tűrő hangon a kocsi sofőrjének szólt.*-Chuck, a csomagokat!* Mire egy fekete öltönyös, fekete sapkás férfi kiszállt a kocsiból és felnyitotta a limuzin csomagtartóját. Közben a nő a ház ajtajához lépett és a riktüljéből elővett kulccsal kinyitotta, majd belépett. Közben Chuck a csomagokkal követte munkaadóját. A nő beengette a férfit, majd megszólalt*
- Köszönöm Chuck, innen már egyedül is megoldom.
- Biztos, Lobna asszony?
- Biztos és itt a borravalója - azzal a férfi kezébe nyomott egy ropogós bankjegyet.
- Köszönöm asszonyom, engedelmével mennék - *azzal megemelte sapkáját és elindult a limuzin felé. Közben Edea Lobna mélyen gondolkozott*~Nos megjöttem. Sok a dolgom ebben a városban és oly kevés az időm. Ideje munkához látni. A Lobna Corps körül még sok a tenni való~*Azzal Edea bezárta az ajtót.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Edea csöndesen pakolta az új lakásában a ruháit, iratait és személyes holmiait. Közben komolyzene szólt a hi-fi berendezésből, melyet elsőnek pakolt ki és rakott össze. Üzletasszony létére, csak kettő nagytáskája volt, amibe a csomagjait pakolta. A ruhákat most szépen kipakolta az üvegasztalra és pakolta befelé a szekrénybe. A lehető legelegánsabb és legdrágább ruhákat vásárolta és hordta. Nem tehetett róla, egyszerűen imádta a nemességet, csillogást és eleganciát. Ezt külsejei is mutatta: enyhén göndör szőke haja tisztán csillogott, a krém szíű kosztümje kifogástalan volt, a bőre tiszta és selymes. Egyedül magas sarkú cipője nem volt rajta. Helyette egy pamut papucsot vett fel, otthoni használatra. A ruhákkal végzett, most jöhettek az antik műtárgyak. Szobrok és festmények tömkelege került elő a táskákból érthetetlen módon, mert elméletileg alig fért volna el bennük. De a táskák a Lobna Corps által voltak fejlesztve, ezért bizonyára nem volt nagy titok Edea számára, hogy hogyan fértek bele a műtárgyak. Két óra kemény munka és komolyzene hallgatás után Edea végzett és ledölt a nappaliban lévő fotelba és behunyt szemmel élvezte a zenét.~Ez a Mozart. Egyszerűen csodálatos~ Annyira belemerült a zenehallgatásba, hogy az álom el is nyomta azonnal.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Hirtelen álmából mobilja csengése ébresztette. Nagy nehezen felkelt a fotelból. Haját elaludta, a kösztümje összegyűrödött és a zene már nem is ment. ~Mégszerencse, hogy a mobilomat nem állítottam vissza, hogy ne jelezzen. A ruhám összegyűrődött, a hajam kócos. Hm, Istenem. Na jó felveszek valami mást, a hajamat megcsinálom és iszok valami erős kávét.*Azzal elindult a konyhába, hogy csináljon magának valami erőset. De odaérvén észre vette, hogy még nem vásárolt be.~A fene. Elfeljtettem vásárolni. De azt se tudom hol vegyek mit. Mindegy, mégegyszer nem játszom el azt a razziát az inasokkal. Inkább élek egyedül. Na jó, megigazítom a külsőm és irány valami elegáns kávézó.~*A kosztümjét szépen lecserélte egy világos kék ingre és térdig érő szoknyába, ahhoz felvett egy ugyan olyan színű magassarkú cipőt, szépen elegánsra kismikelte magát és elindult egy kávézóba*

Vendég

A fekete színű Ford lassan hajtott be a Bourbon utcába. A ház kerítéses bejárata előtt két őr állt a különleges alkalom miatt. Miután a bejárathoz hajtott, azok megszólították:
"Jó estét Uram! Akarom mondanni jó estét Mr. Razor! Hogy telt az eddigi estéje?"- kérdezte nyájasan a biztonsági ember.
"Érdekesen... Kérem nyittasa ki a kaput."- válaszolta hidegen Razor.
"Azonnal uram!"- válaszolta, s közben beleszólt a kis mikrofonjába - "Kaput kinyitni!"- s ezzel Razor lassan behajtott a házhoz vezető feljárón. Beállt a garázsba, átvette a szmokingját és elindult a kertbe, hogy üdvözelje a vendégsereget. A dzsesszbanda ép akkor fejezett be egy könyed számot, s nagyhangú, vidám fekete énekese észrevéve Razort, azonnal felszólalt: "Hölgyeim és Uraim! Fogadják nagy szeretettel házigazdájukat! Nagy tapsot Topolya új s egyben egyik legkiválóbb polgárának Mr. Razor-nak!"- s ezzel a vendégsereg hatalmas tapsviharral üdvözölte őt. Ám Razor legbelül érezte, hogy ezt a tapsot nem érdemli meg, s egy fanyar mosollyal fogadta a köszöntést. Ekkor lement a kertrészbe, s fogadta az ekkor szokásos gratulációk sokaságát, majd tartott egy apró beszédet. Hans-t a beszéd végével a házba kérette. Miután megérkezett, Razor azonnal hozzáfogott mondanivalójához: "Hans sajnos rossz híreket kell közölnöm. El kell hagynom egy időre Topolyát, mert bajba keveredtem."- közölte idegesen.
"Oh mein Gott! Mi történt?"- kérdezte meglepetten Hans. Razor ekkor egy pillanatra gondolkozott, majd a következőket mondta: "A múltkori rablóbanda, melyet leszereltem a maffia szerves része volt és most az alvilág hadat üzent nekem. Holnap megyek. Ezért visszadom nekem a házadat. Csak egy valamit kérnék tőled tudnál nekem segíteni a menekülésben?"
"Persze, hogyne. A magánrepülőm a tiéd. Azonnal szólni is, hogy késziteni elő holnapra. Egy perc és jönni."- mondta Hans és ezzel elment a telefon irányába.
"Köszönöm Hans. Addig én felmegyek és bepakolok. Ha végeztél kérlek szólj be."- mondta Razor s ezzel felment az emeleti szobájába és elkezdett összepakolni. Bepakolta a ruháit, kb. 70000 dollár bankót, a mobiltelefonját, a naplóját és még néhány apróbb dolgot. Mindössze két bőröndbe elfért. Hans ekkor szólt be neki, hogy a repülőt elkezdték előkészíteni holnapra. Razor ekkor lement elbúcsúzott vendégeitől, majd felment vissza a szobájába és lfeküdt aludni, ám az álom alig jött a szemére.

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A napnyugta már ébren találta a lányt. Finom ösztönei azonnal figyelmeztették, hogy az utolsó napsugár is eltűnt a hegyek meredező csúcsai mögött. Egy sóhajtással fölkelt a kanapéról. Minden nap egyre nehezebb volt, és egyre borzalmasabb. Emberi énje kívánta látni még egyszer a napsütés gyönyörűségét, de a benne lakozó új, ismeretlen szörnyeteg elnyomta ezeket az érzelmeket. Sokkal furcsább követelései voltak ennek a borzadálynak...
Lassan indulni készült, ugyanis már elintézte a közeli autókereskedésben, hogy egy használt Landrover-t kikupálnak számára. Volt néhány furcsa kérése a kocsival kapcsolatban, de szerencsére bizonyos összeg kézhezvétele után a szerelő nem akadékoskodott tovább.
Fölkapta a bőrkabátját, és lendületesen elindult az ajtó felé.*