Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

- Szia Anton! Én is örülök, hogy látlak. Ennyi idő után, csak a cuccok érdekelnek? *mondta miguell sértődötten, sosem tudta elfogadni barátja fanatikus rajongását a misztikus tárgyak iránt*
- Amúgy biztonságban vannak. Béreltem nekik egy raktárt a belvárosban. Ma éjszaka érkeztek meg hajóval. * Ahogy anton beengedte a kapun, Miguell szétnézett a kertben. Tetszett neki. Békés volt és szép. Épp, mint gyermekkorában. A lugasban pislákoló kis olajlámpás adott az egésznek valami kis romantikát. Mihuell elindult a lugas felé.
- Hozz két poharat! * szólt barátjának, maj mosolyogva meglóbálta a vodkásüveget. Miguell nem nagyon szerette az italt, de szláv barátja annál jobban.*

Vendég

* Anton a két pohárral kezében lassan baktatott a hegyoldalban lévő lugashoz. Miguell épp a széken ült és bámulta a város panorámáját. Régóta voltak jóban. A professzor nem igazán tudta elfogadni, hogy miguell szerzeményeikben csak árut látott. Miguell nem nagyon hitt a misztikus tárgyak, ereklyék erejében. Antonnak más tervei voltak.
- Miguell ugye tudod, hogy a tárgyakat nem adjuk el!?
*Kérdezte hirtelen barátját*

Vendég

*Miguellt Anton mondata hirtelen hozta vissza a valóságba.*
- Mi az, hogy nem adjuk el?! Mi a búbánatot akrsz akkor csinálni velük? Csak nem egy saját kis múzeumra vágysz? A koroddal kezd meglágyulni az agyad. Megállapodtunk, nem fogod áthúzni a számításom! Én kockáztattam ezekért a tárgyakért. Azért tettem, hogy ne olyan csóróként éljek, mint apámék.
* Miguell elárulva érezte magát. Több éve ismerte Antont, úgy tekintett rá, mint bátyjára, vagy apjára. Nagyon jó barátok voltak. Mindig megbízott magában. Ez a bizalom most megingani látszott.*

Vendég

A nap első sugarai lassan villágitották meg Razor testét. Felkelve szokatlan gyengeséget érzett magán, kissé ki is rázta a hideg.
~ Mi lehet velem? ~ kérdezte magától Razor, úgy érezte, hogy semmihez sincs ereje, ám végül összeszedte magát és felüllt az ágyról. Megmosakodott, megreggelizett, majd felhívta Hans-t:
"Hans das Fleugzeug ist fertig?"- kérdezte a maga kis német stílusában.
"Ja, natürlich fertig. Jöhetsz mikor akarsz."- mondta Hans.
"Rendben Hans. Köszönöm"- mondta fájdalmasan Razor.
"Nincs mit Razor, nincs mit Razor én köszönöm."- mondta Hans szintén lehangova.
Ekkor lerakta a telefonkagylót, majd bepakolt a kocsiba és elindult a reptér felé.

Vendég

- Fel fogjuk használni ezeket a tárgyakat, arra amire rendeltettek. Ennél többet viszont egyenlőre nem mondhatok. Rövidesen mindent meg fogsz érteni. azt, hogy miért loptuk el ezeket a kincseket. Azt, hogy miért kellett Topolyába jönnünk, és azt is, hogy miért küldtelek a kolostorba Dominique atyához. Szeretnék neked mindent elmondani, de még nem vagy rá felkészülve. Ezt a harcot magadnak kell megvívnod, ezt az utat csak te tudod végigjárni. *
Adta meg Anton nimbuszokban meghökkentő kijelentésének magyarázatát. Tudta, hogy barátja semmit sem ért, és valószínű elmebetegnek tartja, de nem tudott mást tenni. ~ Szegény Miguell, ha tudnád mennyire szeretnék neked mindent elmondani, de nem tehetem. Szeretnélek beavatni, de az én erőm még kevés ahhoz. Remélem találkozol majd azzal, akivel kell~*

Vendég

* Miguell lesújtva hallgatta Régi Mentorát, barátját. Úgy érezte az öreg teljesen meghibbant és elárulta őt. Anton a Műkincsek megszerzésében nem vett tettlegesen részt. Mindig csak a tippet adta, és a múzeumok tervrajzait. A végrehajtás Miguellre és katonai múltjára várt. Miguell Kockáztatott igazán mindent. Most pedig az öreg fel akarja rúgni megállapodásuk valami elmebaj miatt.*
- Azt hiszem ezt nem te döntöd el. A raktárkulcs nálam, és csak én tudom kettőnk közül, hol a konténer. Te addig nem is fogod megtudni, míg ilyen elmeroggyantságokon töröd a fejed! Ha észhez tértél beszélünk, ha nem majd én eladok egyedül mindent. * Azzal földhözvágta a vodkásüveget és elindult a kertkapu felé. A kapun kilépve mék visszaszólt a professzornak.*
- Ne azelőtt menjen el az eszed, hogy meggazdagodhatnál!
* Azzal elindult a Vércsepp liget felé. *

Vendég

* Anton még sokáig barátját a hegyoldalban megbúvó lugasból, ahogy eltűnik a topolyai éjszakában. Kicsit bántotta az előbbi affér. Sajnálta, hogy nem fedhette fel magát barátja előtt. Úgy érezte, hogy annak ellenére, hogy nem áll hatalmában beavatni Miguellt talán, ifjú barátja sincs még rá felkészülve. Anton a köveken széttört vodkásüveg cserepeit bámulta. Nézte, hogy szívja fel a föld a kő repedésein keresztül az italt. Hirtelen feltámadt az esti szél. Anton megborzongott, behunyta szemét és képzeletben a meleg afrikai tájakon járt.*

Vendég

* Egy idő után Anton már nagyon fázott. úgy gondolta ideje bemenni a házba. Ahogy összeszedelőzködött a lugasban lefele menet üvegcserepek roppanását hallotta cipője talpa alatt. Lenézve az üveg cserepeit látta ismét. ~ Na erről jól megfeledkeztem! Mindegy. Holnap, majd összetakarítom. Ma lefekvés előtt, még dolgozgatok egy kicsit.~ Azzal beérvén a házba, rögtön leült íróasztala mögé. Leltárt készített a tárgyakról, valamint régebben készített feljegyzéseit tanulmányozta róluk. ~ Mennyi szép csecsebecse! Gyönyörű kiállítás lenne belőlük. Mégis avatott kézben hatalmas hatalommal bírnak. ~ Gondolta, majd töltőtollát letéve nekikészült a lefekvésnek.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Edea bevezette Milánt a házba. Szépen levették akbátjainkat és cipőjüket. Edea felhúzott egy papucsot.*-Menj csak be nappaliba, én addig készítek egy teát.*Azzal bevonult a konyhába és hagyta hadd csodálja Milan az antik magángyűjteményét. Aminek nagy része nem volt legális, de ezt nem akarta most az orrára kötni. Majd, ha eljön az idő és nem árulja el úgy mint a férje. Aki ezért az életével fizetett.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy figyelte a gyüjteményt elcsodálkozott.Régi,és értékes darabok voltak azok.
~Csodaszép,és nagy a gyüjtemény.Biztos egy vagyonba kerűlt,mire minden egyes darabja meglett.~gondólta és az üvegen keresztül figyelte az antik darabokat.Néha tükörképét is megnézte.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Milánt egyszerűen lenyűgözte Edea gyűjteményének szépsége. Közben Edea is végzett a tea készítéssel. A teát a kedvenc kínai porcelánjába öntötte át és bevitte. Csinált egy kis helyet az asztalon a sok papír között.*-Bocsánat a nagy rendetlenségért, de ma költöztem ide és még nem volt időm rendbe rakni a papírokat. De szerncsére a többit igen.*azzal öntött magának és Milannak egy-egy csésze teát, kortyolt egyet a sajátjából és kérdezett*-Nos, Milan. Válalnád a munkát amit ajánlottam? A fizetésre és a körülményekre nem lesz gond, az alkalmazottak viszont lehet, hogy előbb ellenségesek leszenek. Szívesen segítek bármiben is, ha a helyzet úgy adódik akáér nálam is aludhatsz néhe, ha annyi a munka. Nos? Vállalod?

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan kicsit még nézte a lakás e részét,és azután végig hallgatta az ajánlatot.
-Elvállalom.Éppen akartam munkát keresni.És mi lenne a felaldatom pontosan?-kérdezte,és elvette a nőtől a neki szánt csészét.
-Köszönöm a teát.Beleivott egy kicsit.
~Ez nagyon finom.~gondolta.Majd figyelte a további mondatokat.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-Tudom, hogy finom a tea*-mosolygott Edea*- Saját recept, titkos. A feledatod a következő lenne. Tanácsokat adnál, hogy amit csinálok mennyire jó, és közben volna néhány papírmunkád is amit én nem tudok elvégezni a sok tárgyalásom miatt. Persze a tárgyalásaim nagy részére te is jönnél velem, mint tanácsos. De lesznek olyanok melyekre csak akkor, ha én azt jónak látom. De azon kívül, ha példálul új helyre költözteténk mondjuk az egyik gyárunkat, akkor te is segítenél. Tetszik? Persze, ha mondjuk van barátod és vele szeretnél lenni, vagy családi problémáid akkor elengedlek. Persze azért nem szeretnék ilyet minden héten, a határ meg van.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Elvállalom! Nekem nincsen barátom.Már régen nem találkozunk,és szakítottunk.-mondta.-Szüleim Kínában élnek,és ott dolgoznak.-mondta,és átgondolta a hallotakat.
-Rendben leszek az ön tanácsosa.-egyezett bele.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-Nos rendben, ennek örülök-*mondta Edea mosolyogva és letette a teáscsészéjét.*-Van hol aludnia? Mert, hogy őszinte legyek, én már egy kicsit fáradt vagyok és szeretnék pihenni. Szivesen elszállásolom itt magamnál, ha akarja. Úgy is három hálószoba van fennt.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Kedves öntől,de énnekem van még pár elintézetlen dolgom a városban.Akkor nem is zavarok tovább.-mondta,és felállt.
-Megyek is,hogy ne zavarjam.Viszlát.-mondta a kabátját felvéve,és cipőjét,majd kilépett a házból,és elment dolgára.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-Várjon*kiáltott a nő után Edea*- Ezt rakja el*-és egy névjegykártyát adott a nőnek.*-Ezt tegye el és holnap keressen meg az irodámban.*azzal visszament a lakásába, lezuhanyozott és lefeküdt aludni.

Vendég

* A kora hajnali napsugarak ébresztették a professzort. Dolgozószobája díványán érte az álom. Félálomban ránézett a jegyzeteire, de most nem volt kedve folytatni őket. Összeütött valami reggelit, megmosdott, Majd elindult, hogy keressen valmai templomot a közelben.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Lassan kezdett lenyugodni a nap. A narancsos égbolton a felhők is kezdtek eltűnni, semmivé foszlani. A varjúk is eltűntek. Még néhányat károgtak, majd elaludtak végleg, hogy másnap ismét folytatódjon egy veszélyes, és túlélési nap. Az éjjel leple leszállt, belepte a házak tetejét. Milan kezdett ébredezni. Kinyitva szemeit kikelt ágyából, és nyújtózva azt vette észre, hogy nem fáj a torka. Ez megnyugtatta egy picit, majd elindult lezuhanyozni. Majd végezve megmosta haját, és megszárította. Majd egy szép kék kötött blúzt vett fel, aminek nyaka hosszú volt. Majd egy farmert is. Cipője egy vastag csizma volt. Majd egy fekete kabátot is vett fölé, és egy gyors reggelit ejtett, ami pirítósból állt és egy bögre teából. Majd magához vette táskáját, és elindult az ajtó felé. Kinyitva kilépett a kellemesen hűvös levegőre. Becsukva az ajtót, nagyot szippantott a levegőbe és elindult sétálni, és dolgait elrendezni.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

// Riam de LaVey//

*Nem nézett hátra, nem bírt... Tudta, hogyha megfordulna menthetetlenül sírva fakadna, de egyelőre nem akarta a férfit még jobban elkeseríteni, bár érezte, hgoy most sem túl kedves Vele. Lelke mélyén még maga sem fogadta el, hogy vámpírrá vált. És a sírás? Már hiába ontott könnyeket - vagy inkább vércseppeket -, nem oldozták föl őt. A nyomasztó tények súlya ugyanúgy nehezedett rá.
A lakásban pokoli sötétség uralkodott, ám Riam teljes biztonsággal megtalálta az asztalon fekvő ernyős lámpát. Asariel csak ekkor láthatta meg teljes egészében a hatalmas, ízlésesen berendezett nappalit. A kandalló előtt csodásan mutattak az antik bútorok és az óriási, feketemedve-szőrme. Egyetlen dolog zavarta meg az összhangot, mégpedig az, hgoy a zsalugáterek mond szorosan be voltak zárva, s vastag brokátfüggönyök takarták még ezeket is. Riam mindezt idegesítő precizitással ellenőrizte, majd leült az egyik kényelmes, süppedős bőrfotelbe.*- Kérlek foglalj helyet... Üdvözöllek az otthonomban, most legalább van némi fogalmad arról, hogy honnan érkeztem, és hová süllyedtem. Gondolom, kitaláltad, hogy ez az egykori házam. Már láthattad. Némi hercehurca árán megszereztem - *szólt Asarieljez, ám hangja meglepően merev és érzéketlen volt. Képtelen volt elfelejteni, azokat a szenvedéssel töltött napokat, amelyeket a férfi elvesztésének tudata okozott. Az emlék fájt, s ebben a pillanatban megmozdult valami a lelke legmélyén... Valami istentelen tűz, amely azóta üldözte, mióta az a másik a sikátorban hagyta. Azt sem tudta, mit tesz. Csak akkor eszmélt föl, mikor már állt, kézfejét gyorsan szája elé kapta, és köhintett, csahogy elrejtse kivillanó szemfogait.* ~Nem támadhatom meg! ~*súgta annak a kitörni készülő szörnyetegnek, amely Ölelésének éjszakája óta lappangott benne. Atyjának utolsó szavaira gondolt: "a kastélyban". Ez a bűvös szó segített abban, hogy ne őrüljön bele az élőholt létbe. Vonzotta a hely, és egyben rettegett is tőle... Hogy zavarát leplezze a bárpulthoz sétált, és töltött két pohár absinthe-ot, majd lerakta az asztalra, és visszaült helyére.
Elég következetesen kigondolta, hogy mit fog mondani.* - Azt hiszem ezt a napot a mesékre szánjuk, habár fogalmam sincs, hogyan fogom bírni -*szünetet tartott, majd folytatta, de tekintetét minduntalan elkapta, ha találkozott Asarielével.* - Kezdem én -*jelentette ki meg sem várva a férfi beleegyezését. Túl akart lenni rajta, mert már hosszú ideje őrizte magában félelmét.*- Nem tudom, hogy mennyire vagy tisztában azzal, hogy a... a... harapás után mivé lettél..., de megváltoztál. Láttam, mit tettél a taxissal, láttam, ahogy leugrottál a fáról! ... Emlékszel arra a napra, mikor azt mondtam, el akarok költözni? Féltem! Rettegtem, de nem attól, amit csináltál, hanem... a legborzasztóbb a tekinteted volt. Az a mosoly az arcodon egy állaté volt..., nem Asarielé... Sohasem fogom elfeledni. Rettegtem tőled, és egyben... Asariel..., most végre kimondom: beléd szerettem! -*elhallgatott, látszott rajta, hogy küzd feltörő könnyeivel, habár hangja még mindig szenvtelenül csengett. Fáradtnak, elgyötörtnek tűnt arca, ezen az éjszakán először. Egy mély sóhaj után, azonban folytatta:* - El akartam tűnni, mert féltem - *nem merte kimondani, hogy Asarieltől*- A halálom nekem nem számított volna igazán... -*ennél a mondatnál cinikusan elmosolyodott* - , te viszont - ha igazán szeretsz - örökké szenvedtél volna. Nem akartam... Jobbnak láttam, ha eltűnök, és utánajárok bizonyos dolgoknak..., de keményen megfizettem kiváncsiságomért... - *elcsuklott a hangja. Ökölbeszorított kezével iszonytatót csapott a mellette álló asztalra. Ebben a mozdulatban benne volt a tehetelen düh, a fájdalom, a kétségbeesés, és a reménytelenség minden, borzalmas árnyalata. Hirtelen fölpattant helyéről, és Asarielhez rohant. Föléhajolt, néhány másodpercig a férfi szemébe bámult azzal a tintafeketén örvénylő tekintetével. Hisztérikusan kacagva állt szemben Asariellel, ám még idejében észbekapott.
Pillanatok alatt el is múlt az a hihetetlen őrület, amely megszállta, és mint egy rongy a földre omlott. Szinte kántálva mondta, már maga sem tudván, hogy kihez intézte szavait:* - Mi legyen... mi legyen... mi legyen?! Te... -*hangja fájdalmas nyögésbe fulladt. Képtelen volt kimondani, hogy a férfi vérfarkas, pedig már hetek óta egyre borzalmasabban nyomasztotta a titok. S mióta nem áldozatként, hanem vadászként élt, szenvedése még egy titok súlyával nőtt. Fejét erőtlenül a férfi ölébe ejtette. Most már ellenállhatatlanul feltörtek könnyei, vörösre festve Asariel farmerját.*

// Asariel Larson //

* Asariel követte a lányt. Ram nem fordul meg, és nem mondta hogy kövess. Csak ment előre. Beléptek a házba. ~ Atya ég! Mi folyik itt? ~ * Gondolta mikor körbenézett. Kellemesen izlésesen, viszont kultikusan lehangoló látvány tárult a szeme elé. Minden ami körülvette ridegséget, és valami rejtett fájdalmat sugárzott. Ami azonban ezután következett, szinte letaglózta Riam le sem pihenve mesélni kezdett. Olyan gyorsan száguldoztak feléje az információk, hogy alig tudta felfogni őket. De nem ez zavarta a legjobban hanem Riam viselkedése. Olyan volt mintha valami baj érte volna az értelmét. Az egész történetet úgy mesélte el mintha magába beszélt volna. Folyton járkált, és hirtelen kitörései voltak. Asariel már igen csak kezdte magát rosszul érezni, és félt hogy a lánnyal valami komoly baj történt, vagy trauma érte vagy drogok hatása alatt ált. Készenlétbe helyezte magát, hogy ha kel akkor ő mozdulhasson elsőként. Azután meghallotta mit is akar Riam elmondani neki. A döbbenet ismét a székébe nyomta. Mintha szembeöntötték volna egy vödör hidegvízzel úgy ébredt föl Asariel. Egyszerre minden világossá vált számára. Azután Riam Végleg kifakadt. Mintha megadta volna magát a ránehezedő tehernek, és úgy hajtotta fejét Asariel térdére. És akkor Asariel meglátta a könnyeit. Mintha éles karmai mélyen hasítotttak volna a szívébe. Könnyei kicsordultak, de nem vitték magukkal a fájdalmat. Ráébredt hogy alány szereti, de valami hatalmas dolog kettőjük közé áll. Ez pedig az Hogy Asariel vérfarkas.
- Nézz rám!- Mondta Asariel miközben lecsusszant a székből le a a földre a lányhoz, majd megfogta az állát és kezében lévő szalvétával letörölte a vörös könnyeket. - Többet nem kell mondanod. * Majd egy csókot lehelt hideg ajkaira áadva magából szeretete minden melegét. Ismét a szemébe nézett, és most elérkezettnek látta az időt, hogy ő beszéljen. *

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel bár tudta mit akar mondani a lány, akkor is képtelen volt erről beszélni. Azon gondolkozott, hogy hogyan kezdjen bele. Végül vett egy nagy levegőt és kimondta az első hangot, aztán hagyta hogy a gondolatai irányítsák. *
- Én is beléd szerettem. Oly hosszú idő után már nem is reméltem hogy ez velem megeshet. Azomban mintha átokkal lennék sújtva. Végre minden rendeződött közöttünk, és most ismét hatalmas szakadék áll kettőnk közé. Hidd el érzem azt a terhet amit cipelsz, és udom hogy ez számodra azért teher, mert érzéseid komolyak irántam. Viszont közel sem olyan tiszták és őszinték mint ott a parkben. - kérdőn nézett a lányra hátha valamit ki tud olvasni a szemeiből, de azok csak meredten néztek rá Asarielt vonzva abba a feneketlen sötétségbe ami ott tátongott. - Nem kell tovább cipelned ezt a terhet. Most leveszem a válladról. Tudom hogy féltél, és tudom most már miért mentél el. Nem magad miatt hanem miattam. Minden akkor kezdődött igen, mikor megharapott az a "kutya" .
Nem kell erről többet mondani. Én is képtelen vagyok rá. Félek ha kimondom akkor bekebelez. Ez az én kereszten nem kell tovább cipelned. Nem akarom hogy szenvedj többet miattam. - * Asariel elgondolkodott egy pillanatra és látta a lányon hogy pontosan tudja miről akar beszélni. Végigsimította a lány arcát és enyhén elmosolyodott. *
- Tudom azt hitted hogy odavesztem a tűzben. Sajnálom de nagyon roszkor mentél el, és nem tudtalak utolérni, hogy elmondjam jól vagyok. Az igazat megvallva jobb is talán, hiszen akkor nagy veszélyt jelentettem volna rád. Nem voltam önnmagam, de ettől többet ne kérdezz. Meg volt rá az okom hogy így kellett cselekednem. Legyen elég ennyi. Muszály azzal beérned, hogy sajnálom. - * Azzal a tenyrébe temette a lány arcát és ismét megcsókolta. A csók íze nem volt édes. Hideg és hűvös volt. *
- Az életem most már nem lehet többé ugyan az mint eddig volt. Azomban te is megváltoztál. Ezt érzem és látszik is rajtad. Látom hogy szenvedsz tőle. Érzem hogy megint csak megakarsz óvni valamitől, csakazt nem tudom hogy mi lehet az. Talán körülményektől, talán önnmagadtól. - * ekkor határozottan belenézett a lány szemébe erősem sugallva azt hogy legbelül érzi mi is az ami velük kettejükkel történt. Fölállt és a bárpultoz indult. Mint aki otthon érezte magát töltött egy italt és egy csapatra le is húzta. Arra gondolt amit Shira mondott neki. Hogy nem ura a benne lévő bestiának, és amíg ez így van addig senki sincs biztonságban mellette. Tudta hogy már így is többet mondott mint amit lehetett volna. Ezér nem érezte túlzásnak folytatni. Szétnézett a szobában. Szomorún bámulta az elhúzott függönyöket. Már nem lepődött meg semmin. Amit már itt látott az meggyőzte arról hogy az emberek élete mögött van egy másik világ. Egy rejtettebb. Tudta hogy Riam és Ő között olyan szakadék tátong amit soha nem lehet áthidalni. ~ Legalább iis még nem.~ * Gondlta hiszen nem akarta elengedni a lányt. Tudta helyette is erős kell hogy legyen. Hogy ez lesz az ami erőt ad neki hogy megpróbálja megtalálni magában az egyensújt. Azonban azzal is tisztában volt, hogy ha most próbál megoldást kierőszakolni akkor abból még komoly baj is lehet. Meg kellet hoznia egy olyan döntést amit látta hogy a lánynak az már túl nagy teher. Letette a poharrat és odament a még mindig a földön kuporgó lányhoz. *
- Nézz rám Riam! Kezdettől fogva jól érezted a dolgokat. Nem vagy biztonságban mellettem. Nem tudnám elviselni, hogy neked bajod essen. Egyikünk sem így tervezte, de látom hogy neked is meg kell találnod azt az ösvényt ami kivezet ebből az útvesztőből. Csak azt sajnálom hogy nem lehetek az aki segít megtalálni az utad. Szeretlek, és ez nem tud megváltozni. Ha rajtam múlik nem. - és itt elhallgatott egy kicsit. abba belegondolva hogy mi lesz ha nem lesz elég erős, és legyőzi a fenevad. *
- Most nekem kell mondanom hogy elmegyek. El kell mennem. Pont azért mert szeretlek. Nem tudom mit hoz majd a jövő egyikünknek sem, de egy biztos. Hiszem hogy újra együtt leszünk, de az még nem most lesz. * Átkulcsolta a lány mind a két kezét, és bárhogy próbált erőt venni magán képtelen volt, könnyei elindultak. * - Te leszel az aki rőt ad majd nekem. Nem kérhetem hogy várj rám, de szívem titkon reméli, hogy nem lesz hiábavaló a harcom. Az idő most már nem vet gátat közénk, de most még nem vagyunk felkészülve arra, hogy ezt a prodlémát veszély nélkül kezelni tudjuk. * Utoljára még megcsókolta a lányt és elindult kifelé. Tudta ha marad akkor nem lesz elég ereje elmenni. Riam azomban utánna szaladt megfogta a karját és visszahúzta. Szemei most először voltak beszédesek. Szinte ordították " Ne menj. Ne hagyj magamra", de mielőtt megszólalt volna egy piros könnycsepp gördült le az arcán, és ekkor értette meg kívánsága sosem hagyhatja el a száját. Ezért csak megcsókolta a férfit. Hidegen és röviden, és csak annyit mondott :
- Igen! Még nem most. * Majd hátrálni kezdett hiszen tudta hogy a hajnal sugarai betörnek az ajtón amikor Asariel kinyitja és akkor már nem nem lehet ott. Fájdalmas búcsú volt mindkettőjüknek, de Asariel mikor kilépett az ajtón és elindult vissza a hegyek irányba úgy érezte most helyesen döntött, és tudta hogy csak türelemre és időre van szüksége mert Riam ott lesz ahogy azt remélte. *

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Visszafordult, s úgy érezte, hogy az a másik elvett tőle minden boldogságot, mindent, amit az élet adhatott volna neki. Tehetetlen volt azzal a hatalommal szemben, amely elválasztotta tőle Asarielt.*~ A halál kérlelhetetlen erő...~*jutott eszébe egyik olvasmányának fülszövege. *- Az istenverte! -*üvöltötte a lány magából kikelve. Dühe eddig ismeretlen lángokkal csapott fel, s elméjét elborította. Embersége képtelen volt megfékezni a Fenevadat. A lelkében valami végleg megszűnt, vagy legalább is úgy érezte, hogy nem létezik tovább: maga az a tény, hogy ő ember. *- Rohadj meg! -* kiáltotta, irtózatos dühöt táplált mindenki iránt, s ha most Asariel hallotta volna, hogyan átkozódik, s üvöltözik a fenevaddal, valószínűleg sohasem ígérte volna azt, hogy visszatér. Éktelen dühében fölkapott egy súlyos levélnehezéket, és belevágta a szemközti vitrinbe. A szekrény üveglapja apró darabokra tört, s hatalmas csörömpöléssel a földre zuhant. A lány csak most kapott észbe, s hirtelen undor tört rá. A világnak, de főleg önmagának szólt az arcán végigfutó sötét árnyék. *~Asariel elment. Talán jobb is... Nincs más lehetőségem, csak várni... Ha még visszajön egyáltalán... Ha tudná, hogy már rég nem félek tőle, mert van rosszabb is, mintha megölne... Én tudom, milyen meghalni, és utána egy rohadt örökkévalóságot kapni, ahol szenvedhetek! ~*gondolta, s tekintetében gyűlölet izzott. A férfit gyűlölte, mert vak volt, nem látta a saját kínjának vérvörös fátylán át, hogy Asariel mennyire szenvedett. Legalább is most még nem látta. A kastély járt a fejében, s eldöntötte, hogy megkeresi azt a férfit... Bármiáron!*

Vendég

A felkelő nap sugarai végigtáncolták a házat. Már egy ideje ébreszgetett a nap kecses karjaival mikor végre sikerült gonosz terve, hogy korán kicsaljon álmamimból. ~Ahhoz képest, hogy első éjszakám volt itt nagyon jól aludtam~ *Felkeltem majd egy kiadós fürdés után összekészülődtem és hívtam egy taxit.* Bemegyek a belvárosba elintézek pár dolgot.
Már lennt vártam a nappaliban mikor végre megérkezett. *Bezártam az ajtót, majd beültem a kocsiba.*
- A belvárosba legyen szíves. -elgondolkoztam. ~Kíváncsi vagyok milyen lehet a város, első nap biztos nem fogok sok mindent elintézni, először még ki kell ismernem magam. De a hírdetést mindenképpen feladom. Meg a bankot is muszáj lesz elintéznem. A többi ráér...~

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Mikor a taxival, a kertváros felé tartottak, Gordon elgondolkodott az elmult néhány napon.Végig kedvese mellett volt, és közelről figyelhetette, őrizhette álmát, mely sokszor oly nyugtalan volt.Érezte kedvesében a lappangó farkast, de valami ujat is felfedezni vélt benne.Nem tudta pontosan mit ,de abban biztos volt ,hogy nem vámpir ,és nem is a benne élő még gyenge farkassal egyenlő.Valami más, valami titokzatos felsőbb energia.Kedvesére nézett ,aki hozzábujva figyelte az ablakon tuli ,számára ismeretlen világot.Csodálkozó tekinettel nézte ahogyan elhaladnak az Elizium Disco előtt, majd a kertvárosi rész felé vették az irányt.Mikor megérkeztek a macskaköves utcába, kiszálltak az autóbol, és miután Gordon kifizette a sofőrt, elindultak a ház felé.Akkor előkerült egy kulcstartó ,mely egy katanát ábrázolt, rajta a halkan csilingelő kulccsal...
-ezt tőled kaptam...*szolt csillogó szemel szerelméhez, majd kinyitotta az ajtót.Mikor bementek ,Jenny elindult ,hogy felfedezze magának az otthonos kis épület belső zugait.Addig Gordon nekilátott teát főzni.Pár percel később Jenny előbujt a hálószobából ,kezében egy fényképet őrizve.Egy apró fényképet ,mely Gordont ábrázolta...*

Vendég

*A nyüzsgő város látványa boldog mosolyt csalt a lány arcára. Tetszett neki a hely, a környezet, ahol elvileg mindig is élt. A taxi motorjának zúgása azért zavarta egy kicsit, elnyomta a föld álomba ringató zúgását, amely örökösen ott csengett fülében. Érezte, hogy a földhöz tartozik, ezt biztosan tudta, ez az érzés mélyen gyökeret vert lelkében. Amikor kiszálltak a taxiból a fák mintha csak régi ismerősükként köszöntötték volna, a kora esti szélben lágyan ringatták ágaikat. Hallotta, hogy Gordon beszél hozzá, így tekintetét kénytelen volt elszakítani az örök barátoktól, majd a kis réz kulcstartóra vetette pillantását. Szégyenlősen pislogott a férfira, nem emlékezett rá, hogy ezt ő adta volna neki, de abban már biztos volt, hogy nagyon jó ízlése van. Pláne, amikor beléptek a kis kertvárosi lakásba, akkor érezte úgy, hogy itt képes lenne leélni egy életet. Nagyon tetszett neki otthona minden egyes zuga, örült neki, hogy végre hazajöhetett. Amikor a nagy franciaágy sötétbordó ágytakaróját tanulmányozta villámcsapásként érte a felismerés... Hiszen ha eddig itt lakott, és ez volt az otthona, berendezését bizonyára ő válogatta össze, ezért tetszik neki annyira. Fáradtan rogyott az ágyra, rövid ideig csendesen üldögélt, gondolataiba merülve, majd tétován az éjjeliszekrényen álló képkeret felé nyúlt. Egy kép volt benne Gordonról, ahogy megnyerő mosolyt villant a szemlélő felé. Zavart érzés kerítette hatalmába. Ott volt körülötte egy teljesen felépített élet, amelynek nem volt már igazán részese. Felállt, és odasétált a kandallóhoz, melynek párkányán több kép is sorakozott, elmúlt életének pillanatait örök mozdulatlanságba merevítve. Most már tudta, hogy valaha díjnyertes lovon lovagolt, zongorázott és balettozott. Egyik ámulatából a másikba esett, nem értette, mi lehetett az oka, hogy hátrahagyott egy ilyen csodálatos életet. Talán baleset volt, nem lehetett más. Hiszen ki hagyna maga mögött a teljes boldogságot... Azt már tudta, hogy egyetemre jár, van állása, lakása, és egy szívdöglesztő kedvese, ezért sem értette, mi történhetett vele, teljesen összezavarta jelenlegi állapota. Gordon képével kezében lépett ki a hálószobából, és indult a férfi keresésére, akire a konyhában talált rá. Éppen teát főzött, és a lánynak rémlett is valami, mintha már sokszor látta volna ilyen helyzetben kedvesét, de nem volt benne biztos, hogy kitartóan hajszolt emlékeinek egy morzsája tért-e vissza, vagy ez csak a kora reggeli naplóolvasgatás szánalmas maradványa.*
- Gordon, kérdezni szeretnék valamit...*nagy levegőt vett, majd kapaszkodót keresve az ajtófélfának támaszkodott*- Mi történt velem, hogy nem emlékszem szinte semmire? Miért van ez? Valaminek történnie kellett, ez nem normális állapot, ebben az egyben teljesen biztos vagyok...

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Gordon már várta ezt a kérdést, mert ez a gyógyulás jele.A lassu ,de biztató gyógyulásnak.*
-hogy pontosan mi történt veled ,azt sajnos nem tudom...*kezdett bele, majd mikor leült az egyik székre Jenny, ő leült vele szembe ,és kezébe temette a kezét.*
-de a balesetedet megelőző órákat*szomoruan sóhajtott egyet*
elmesélhetem neked...
*próbált egyszerűen fogalmazni, és érthetően ,bár maga sem tudta, hogy hogyan fogja előadni az egészet a kedvesének...*
-azon az éjszakán, mikor megsérültél ,mi találkoztunk.Találkoztunk ,de azelőtt valamivel több ,mint egy hétig nem is láttuk egymást.Én nagyon aggódtam érted, de fogalmam sem volt ,hogy hol lehettél...
-viszont ,azon az éjszakén megtaláltalak.Vagy te találtál meg engem, nem tudom ,mert minden olyan gyorsan történt.Megtámadtak engem ,és a vadá...
*elhalgatott egy pillanatra.Az esküjére gondolt, amit nem szeghetett meg.*...és a társamat.
-Jenny, kedvesem*szolt halkan ,majd szerelme zölden ragyogó szemébe nézett*benned van valami, aminek nem kellene lennie.És én azon dolgozom ,hogy ezt a valamit elűzzem belőled, mert szeretlek ,és nem akarlak elvesziteni...Azon az éjszakán tudtam meg, mikor ujra találkoztunk.Akkor nem tudtam ezt feldolgozni ,és ,és...
*Szemében csillogó nedvesség keletkezett, mely könnycsepp formájában csordult végig az arcán...*
-és elhagytalak.....

Vendég

*Jen szótlanul hallgatta végig Gordon beszámolóját, próbálta feldolgozni a hallottakat, bár nem teljesen értette, hogy a férfi miről beszél. Jól esett neki, ahogy megfogta a kezét, de akkor már komolyan kezdett megijedni, amikor a férfi arcát egy könnycsepp tette nedvessé. Már éppen meg akarta nyugtatni, de a következő szavak villámcsapásként érték. A kép elhomályosult szemei előtt, majd néhány pillanat múlva újra élessé vált, de már nem az otthonos lakást látta maga előtt, hanem egy erdei csapást. Sietős léptek zaja verte fel az erdő csendjét, ahogy egy feldúlt lány a sötétséggel és a rossz terepviszonyokkal dacolva rohant a fák közötti keskeny úton. Szemeiből patakzottak a könnyek, ruhájába, és hosszú vörös hajába az út fölé nyúló gallyak bele-beletéptek. Az egész képsor lassú volt és vontatott, ahogy a hold fénye megvilágította sápadt, feldúlt arcát, ahogy lenge, bő szoknyája minden egyes lépésnél fellibbent, haja vadul lángoló tűzként lobogott utána, néhány tincs a nedvesség miatt az arcára tapadt. A következő képen csak azt látta, ahogy a lány széttárt karokkal dől előre, és zuhan le a feneketlen semmibe. Már biztos volt benne, hogy ez a lány ő volt. Meg akart halni. Újra beléköltözött az a torokszorító érzés, ami annak idején annyira fojtogatta, szemei megteltek könnyel. Átölelte a férfit, csókot lehelt nyakára, lehelete lágyan simogatta halántékát.*
- Ne mondd tovább, mert a végén még én is sírva fakadok... *suttogta fülébe alig hallhatóan, majd finoman ajkába harapott* - Nem számít, mi történt régebben, csak az a lényeg, hogy most együtt vagyunk...
* Szíve egyre hevesebben vert, tudta, hogy mindennél jobban szereti ezt a férfit, és soha többé nem akarja elveszíteni. Izzó szenvedéllyel csókolta meg nyakát, arcát, száját, úgy kapaszkodott belé, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba. Nem számított, hogy a másik miért ment el, vagy miért jött vissza, egyszerűen csak az volt a fontos, hogy abban a szent pillanatban ott van...*

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Mikor Jenny átölelte, és magához huzta, érezte a szivverését, mely egyre hevesebben vert, érezte a szeretetet ,mely feléje irányul, és érezte ,hogy nem lenne képes ujra elhagyni őt...
Mert ők összetartoznak, még ha különböző vér csordogál is az ereikben ,de a szeretetükkel győzedelmeskedhetnek a gonosz felett...
Gordon kicsit hátrahajolt ,hogy kedvese szemébe nézzen ,és meg akart szólalni ,de csak annyit tudott mondani:
-szeretlek...
*Majd gyengéden megcsókolta.Ajkaik ujra ,és ujra egybefonódtak ,mint régen ,mikor még lelküket nem gyötörték kételyek és gondok, mikor még felhőtlenül örültek egymásnak, és semmi nem álhatott közéjük...
*most ujra éledt bennük minden elfeledett érzés, minden csöppnyi szerelem, és a mindent elöntő boldogság.A külvilág teljesen megszűnt számukra ,mikoron csak egymásnak éltek ,és a lemenő nap utolsó sugarai lágyan simogatta őket...

Vendég

- Én is téged...
*A lány csak ennyit tudott mondani, mielőtt ajkuk szenvedélyes csókban vált eggyé, ezzel teljesen meggátolva a feleslegessé vált szavakat.... A férfi ölébe vette a lányt, majd felemelte, és elindult a hálószoba felé. Jen-ben egy pillanatra felmerült a kérdés, hogy lehet, nem kéne ilyen gyorsan haladniuk, de aztán rájött, hogy ez teljesen hülyeség, hiszen valójából már régóta ismerték egymást. A gyönyörű, bordó ágytakaró puha melegséggel vette körül őket, szinte eggyé válva a lány tűzvörös hajával. Már nem fájt semmije, sebei, talán abból a különös okból kifolyólag, amit Gordon is említett, mostanra már teljesen begyógyultak. Kezei határozott mozdulattal siklottak a férfi inge alá, végigsimítva megfeszülő izmain, kigombolva az ing gombjait. Mikor végül sikerült a férfi mellkasát szabaddá tennie, fölé gördült, majd megcsókolta száját, nyakát, mellkasát, érzékien izgató lassúsággal, egyre lejjebb haladva. Ujjai gyakorlott mozdulatokkal csatolták ki az övet a férfi nadrágján, mélyet sóhajtott, majd lehúzta a cipzárt....*

VI Újszülött farkas

*David újbb szabad órákat nyert,mert Anders felhívta őt,hogy nem tud eljönni és máskorra halasztják a beszélgetést.Pontos időpontot nem beszéltek meg csak azt,hogy majd felhívja és akkor egyeztetnek valamit.Belenézett a határidőnaplójába és kikereste a következő nevet.Karolina Mendez.Mellé még egy kis szöveg volt írva."Magánéleti problémák."Csak ennyit írt le,de úgy emlékezett,hogy nem találkoznak sűrűn a barátjával és féltékeny.Nem próbálta felkutatni elméjében a beszélgetést,mert valószínüleg egy-két óra múlva úgy is hallja a problémát.Addig is igyekezett magának valami normális elfoglaltságot keresni.Lenyúlt az asztalnál és elővett egy könyvet.Kinyitotta és fellapozta azt a fejezetet amiben tartott.Ezután hozzálátott olvasni.Nem tudott órákon át olvasni ezért abbahagyta idővel.Elment és leült a TV elé.Bekapcsolta és megnézte a híreket.Valami történt a Vércsepp Liget kapujával.Megrongálták a lázadó természetűek.David fejcsóválva nézte a képeket amik a helyszínen készültek.*
~Nem teljesen normálisak akik ezt csinálták.Mondhatom igazán jó szórakozás.Remélem elkapják akik csinálták bár nagyon sokat nem érnek el vele.Ha megrongálnak valamit és elkapják a tetteseket attóól még nem áll helyre minden.~
*Tűnődött el magába.Majd az órájára nézett.Karolinát délután egy órára beszélte meg.Addig még volt egy kis ideje.Összeütött magának egy kis ebédet.Rántottát csinált,mert az gyorsan kész és finom.Miután "végzett vele" visszament a nappaliba.Várta Karolinát.Még volt tíz-tizenöt perc.ddig csak relaxált kicsit.Várta,hogy "elkezdődjön" a nap.Ez egy viszonylag könnyű munkanap,mert ahoz képest későn kezdett,hogy néha mikor szokta fogadni az első "vendéget" és mennyire zsúfolt a nap.Meg most el ismaradt egy páciens így még később kezd.*