Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina rábólintott,és elindúltrak az utcán.A rengeteg kocsma,és a szórtakoztató bárak a legfényesebben csillogtak ma.De a lányok nemsokára elhagyták ezt a fényes utcát,és egy szűk mellék utcán haladtak egyenesen a folyóparthoz.Belépve csendes,nyugodt környezetbe egyensesen a halkan csordogáló folyóhoz mentek.Karolina nézte a vizet,hogy hogyan fete a tükrét a hold ezüstös fénye.Nézték a tályat is.
-Miért nem dolgozol máshol?

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

* A parton erősen fújt a szél, Karolnia és az én arcomat már teljesen kifújta. De este volt már, így nem is volt csoda az erős széllökés. Csöndesen baktattunk a parton. A hold fénye ragyogott az égen és türöződött a folyó vizén, melyet a szél is fölkavart egy kicsit. Én csak bámultam az eget. Szép tiszta volt aznap este. Hirtelen megtörve a cendet megszólaltam.*- Te miben hiszel?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kicsit kérdőn nézett a lányra,és elmosolyodott.
-Hát sokmindenben.Tudod a misztikumok nagyon érdekelnek engem.-felete./bocs mennem kell holnap folyt köv/

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

~Nem is értem miért kérdeztem meg.~* De azért folytattam a beszélgetés, csak, hogy legyen miről beszélnünk.*- Én szeretnék hinni a misztikus dolgokban, de amíg nincs rá kézzel fogható bizonyítékom, addig sajnos nem. A holdról jutott eszembe a kérdés, de ne kérdezzd miért. És az eleve elerendeltetésben? Abban hiszel?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina is figyelte a szép ezüstös holdat és elmlázott begy kicsit.
~Vajon miért is vagyok itt?Mileszek,ha meghalok?Tényleg van lélek vándorlás?Vagy talán második élet?Nemtudni,mde vannak akik hisznek benne.Annyira fura.Bár amióta én vagyok a dél azóta már semmi sem kizárt.Bár Jennyi is régen oda van valahol,és a többieket sem láttam.Főleg Vanchát.Jó lenne látni.~ahogy gondolkodott egy kérdést halott meg.
-Nem is tudom.Úgyvagyok vele,hogy van ami eg van előre írva,de vannak afféle fehér lyukakmahol lehet változtatni.Tudod ez már talány,hogy ltezhet egy könyv,a sors könyv,De ez csak legenda.
*Sóhajtott,és megkérdezte Emmát.
-És te hiszel ezek ben a dolgokban?Tudod sokan úgy vannak vele,ha nem ismerik fének tőlle,és elakarják puszítani.Sajnos ez az ősiszabáj benne maradt az emberben.-hangja halká,és rejteklmessé vált.
A szél ismét feltámad,és a két nőt megfújta rendesen.Néha a hajukba kapott,és mint a sejmet lobogtatta meg.A csillagokat is nézegették.

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

*Érdekesnek találtam amit mondott Karolina. Így válaszoltam is a kérdésére.*- Valami olyasmiben hiszek mint te. A sorsunk egy része el van rendelve, de nagyrészt mi döntünk róla. Tudunk rajta teljesen változtani, ha nagyon jól csináljuk. De az nehéz, mert egy régi ismerősöm szerint az ösztöneinket egy felsőbb lény irányítja és mi asszerint cselekszünk.*majd mély levegőt vettem és folytattam*-Az ismeretlen:*megint megállatam egy kicsit és összedtem azt amit mondani akartam*- Az ember fél az ismeretlentől, így nem csoda, ha el akarja azt pusztítani. Ez az emberi természet, másképp mondva, amit te mondtál.*Majd felnéztem a tiszta égre és elgondolkoztam.~ Vajon a sors rendelte, hogy ide jöjjek Toplyába?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-A sorsot maga Isten írta.Mindenkinek ő írta.A miénket is.Nemvagyok nagy hívő,de ezt elismerem.Volt egy barátom,akit azthittem elvesztettem,de él.A sors akarta így.Nem tudhatjuk,hogy mit hoz a holnap.De aztsem,hogy mikor halunk meg.Vannak,aakik emiatt elkezdenek randalírozni,vagy éppen élvezni akarják az életet.Az élet tele van meglepetésekkel,mint egy könyv,és váratlan fordulatokkal is.Nem lehet előre tudni,hogy mi fog történni a jövőben.-majd egy padot kerestek és leűltek oda.Karolina balábára helyezte a jobbat és órájára tekintett.Azon semmi sem volt látható.Ez feltűnt Emmának is.
-Te hogy érzed?Hogyan akarod alakítani a jövődöt?-érdeklődött.
~Tényleg.Vajon mit rendeltetett nekünk az Úr?Vajon kik leszünk?Mit érünk el?Minek teremtett minket e főldre?~

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

*Leültem Karolina mellé és mosolyogva feleltem*- A jövőt mi formáljuk, a könyv következő mondata is mindig tőlünk függ, de a vázlat megvan, az a vázlat, hogy mit fogunk cslekedni. Csak a variációk végtelenek, a vég, a lényeg ugyanaz: halál. Mindenki ettől fél, senki nem szeretné. Én nem félek tőle. A fájdalom, az az igazi ellenség, az tesz minket próbára. Az örök fájdalom az igaz büntetés. Számora ennyi a lényeg a jövőben. Hogy ne legyenek fájdalmaim. Mellesleg sietsz valahova, hogy az órádat nézed? Mert ha igen menj nyugottan, én nem zavarlak*és barátságosan Karolinára mosolyogtam még egyszer.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Nem az.Csak lemerűlt az elemje.Holnapra igérték,hogy megnézik.Szóval van időm.-felete éls elgondolkodott Emma mondatain.
-Igazadvan emma.De a fájdalom csak a fejünk ben létezik.Azért is érzed.Nem a seb fáj,hanem a az egyik részébe vetített inger.-majd elmosolyodott.
-Tudod egyfajta tudományos dolog kéánt fogom fel az egészet.Meghívhatlak egy italra?Kávézó vagy Kocsma?-kérdezte.Felálltak,és elindúltak sétálni.Lassan,és nevetgélve haladtak.
-Abnnyira békés ez a környezet.Megnyugtatja az embert.

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

- Nekem végülis mindegy. Legyen a kávézó, ott még úgyse voltam.*Majd a két nő elindult a kávézó felé. Útközben hajukba bele-bele kapott a csípős szél, és néhány felhő jelent meg az égen mely eltakarta a holdat. De csillagok tovább ragyogtak, a felhőkön keresztül furcsa módon.

Vendég

*Magzati pózban hever a parton. Szemeit ólom nehéz fáradtság zárja le, de agyának minden energiájával próbálja letapogatni a környezetet, ahová került. Még mindig a tegnapi ruháját viseli: egy puha, szűk bársony fekete nadrágot és egy fekete pólót aminek az egész első részét betölti a flitterekből és trasszkövekből kivarrt angol zászló. Tűsarkú velúrbőr kiscsizmája lábszáközépig elnyeli a bársony nadrágot. Csípőjét egy nagy csatos öv öleli át, amely szerinte biztonságérzetet ad.
Orrát megtölti a friss, zöldillat és a folyóparti hordalék rothadó szagának keveréke. Nagy sohajtással ülőhelyzetbe tolja magát és a szemével is megkísérli beazonosítani a helyet.*
~Semmi sem ismerős... Hol a francban vagyok?~
*Fázósan végigsimít a karjain és talpra kecmereg. Mivel fogalma sincs hová került, csak az ösztöneire hagyatkozva elindul valamerre*
~Vannak itt ilyenkor emberek? Jó volna találkozni valakivel, és megkérdezni, hogy merre van a város. Éhes is vagyok... Talán egy büfé, vagy legalább egy benzinkút van itt valahol....~
*Esetlenül bukdácsol a folyó mellett a túsarkújában és már bánja, hogy nem vett fel tegnap valami kényelmes játszócipőt. Talán észre sem veszi, de egyre szaporábban szedi a levegőt, léptei sietőssé válnak.*
~Találnom kell valakit, aki útbaigazít, vagy legalább fényeket látnék....~

Vendég

×lassan kanyarodik ki az egyik kis utcából a folyópartra. Szokásos öltözetét viseli - sötét öltöny, szétvetett szövetkabát, gondterhelt tekintet. Tekintete végigsiklik a folyón, annak elhanyagolt partján, és a városon. ~Szemét világ~ Szokásosnál is rosszabb hangulatban van. Valami változás fog jönni, érzi a csontjaiban, csak az a kérdés, hogy jó lesz, vagy rossz. Sóhajt egyet, ajkai előtt párafelhő gomolyog. Félmosolyra húzza a száját, és egy elrúg egy szemétdarabot, ami pattogva gurul tova. ~Apró örömök. Milyen nyugodt is ilyenkor a világ. Ha nem mardos az Éhség...~ újabb sóhaj szakad fel belőle, és tovább baktat egyedül, halkan, mint maga a Halál×

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Vitruvius-Geru-Dzsamila Afati játéka

Emésztette a fájdalom, és csak egyet kívánt. Azt hogy ő is lehagyhasson mindent, és Max után mehessen. Az élete volt, és kicsúszott a kezei közül, pedig már félig az övé volt. Legalább megtudta, Max is hasonlóan érzett. De számít ez? Semmit szinte.
Már az utcákat koptatta, bosszúra szomjazva, vért akart ontani, és pusztítani. Hogy kikkel és mit, az nem számított. A falnak támaszkodva bámult fel az égre, mikor megcsapta az a csontokat felborzoló érzés~vámpír~ Gyorsan törölte le könnyeit, és ölésre éhesen nyúlt fegyvereihez.
-Gabriel,- vette észre és életuntságát igyekezvén takarva lépett hozzá. Mosolyt erőltetett arcára, és együtt indultak el a folyópartra.
-Max elment-mondta érzelemmentesen, mikor már a parton voltak.-Nem jön vissza. Soha, egyedül maradtam-folytatta dühösen már, majd egy földről felkaptt követ vágott a vízbe. A csobbanás után kapta azon magát, még valaki van itt. Megfordult, és kétkedve mutatott a sötétbe.
-Az meg ki a fene?Gabriel?-érezte az erőt, és hamarosan már ennek birtokonsát is megláthatta.

Vendég

×tovább baktat, nem is igazán figyelre környezetére. Felpillant a fátyolos égre, melyek közt csak néhány csillag pislákol. Elvigyorodik. ~Csak ez az egy nem változik sohasem. Kissé olyanok...mint én.~ Megáll a parton, szálfaegyenesen, és csak a kavargó, mocskos vizet figyeli. Nappal ide szerelmesek járnak, no meg azok, akik őket lesik meg...de éjjel...éjel minden megváltozik. ~Ha a halandók tudnák..~de gondolatmenete félresiklik, elméje határán egy rezdülés zavarja fel a gondolatok nyugot folyamát...valaki érkezik×

Vendég

*Geru követte Dzsamila tekintetét ,és amit látott nem töltötte el jó érzéssel. A tőlük jónéhány méterre álló férfi nem volt más, mint a város hercege. Bár még csak egyszer találkoztak, ezt az arcot nem tudta elfeledni. A lányra pillantott, és halkan csak annyit mondott,*- Vele vigyázz, nagyon vigyázz.- Majd visszafordult a herceg felé, és enyhe meghajlással üdvözölte.*

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Megrökönyödve figyeli az eseményeket. ~Vigyázzak?kiváncsi lennék miért is.~Ahogy elősejlik az alak, már kezdni érteni az okot. Már a kisugárzás is arról árulkodik egy vezető. Amennyire utána nézett a város erőviszonyainak, sejtette ki lehet. Még ironikus is, hogy hamarabb találkozik a herceggel, mint saját vezetőjével. Így jóformán tanácstalan.
Gabrielhez hasonlóan ő is tiszteletét teszi, bár Dzsami épp csak hogy megbiccenti fejét. Valahol tartania kéne ettől a tekintélytől, most mégis inkább kiváncsi, és izgatott kezdett lenni. Ha meg balul ut ki, legalább megszabadul bánataitól.
-Dzsamila Afati-jelenti ki határozottan. Keze már szablyái tokján pihen, ha szükség lenne rá, legalább megprobálja használni.
-Gabriel, ő mit keres itt-kérdi súgva, és végig igyekszik úgymond szövetségese mögött maradni. Igen, szövetséges. Csak már nem hárman vannak Maxel, hanem csak ketten. Ettől függetlenül tudják majd még egymást támogatni, a másik érdekeit előrébb vinni.

Vendég

×ahogy odalépnek hozzá, lasan fordul meg, emberi arckifejezést erőltetve magára, és olyannal kerül szembe, akire nem számított. Biccent a férfinak×
Gabriel, Gabriel. De rég láttam Önt. Mi szél hozta erre a mocskos partra ezen a kései órán? Hogy szolgál a kedves egészsége?
×végigméri a nőt, és elmosolyodik×
Üdvözlöm Önt is. Látom,hogy egyesek sosem tanulnak a hibáiból...
×magabiztos mosoly kúszik arcára. ~Érdekes helyzet. Mit keres ezzel a kis npcskével Gabriel? Jó lesz tisztázni bizonyos dolgokat, amit még nem volt alkalmam...~ újabb sóhaj, de immár megkönnyebbült×

Vendég

Geru, mikor érzékeli, hogy a lány megpróbál kissé mögé állni, megnyugszik. Azután a lány hangjára csak kissé felemeli kézfejét, mintegy nyugalomra intve azt.*- Nem tudom, hogy ki hívta és, hogy mit keres itt. De itt van, és ez a lényeg. *- Majd a herceg felé fordul és, halkan megszólal. *- Köszönöm érdeklődését, és higgye el engem is meglep , hogy itt találkozunk. *- miközben ezek a szavak elhagyják ajkait, kissé lazít kabátján, és szemét egy pillanatra sem veszi le a hercegről. *- Igen én is úgy érzem szerencsés, hogy találkoztunk-* Arcán gonosz vigyor jelenik meg.*- Főkép most, hogy annyi minden változik, itt a városban.-

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

~Szerencsés~gondolkodik el cinikusan, szinte hallhatóan.
-Változások, igen-kapcsolódik be önkéntelenül a beszélgetésbe.-Változások, amiket meg kéne torolni...-gondolkodik továbbra is hangosan. Tudja, nagyon is jól, hogy több vadász is elhagyta a várost, zsigereiben érzi már, hogy az összecsapás a fajok között elkerülhetetlen. De hogy ki ki mellett áll, ez egyáltalán nem ennyire egyértelmű. Főleg számára nem, most hogy minden ennyire felkavarodott.
-Ön kicsoda? Miért jött utánunk?Vagy egyszerűen csak erre tévedt?-kérdi tiszteletteljesen, remélve hogy mostmár választ kap, hisz megérdemli. Az esetleges összeütközést, bármennyire is elege van mindenből, igyekszik halogatni.

Vendég

Kisasszony, láthatólag ott, ahonnan jött, nem tanították meg arra, hogy hogyan kell viselkedni. Sebaj, ne aggódjon, csak talál majd valakit, aki megneveli...de talán Önök követtek engem, hisz én már itt vagyok...jó ideje.
×jelenik meg egy ragadozómosoly az arcán, aztán Geruhoz fordul×
A változások...ki tudja mikor érnek véget, és ki tudja, mi lesz a következményük. De ennél sokkal fontosabb kérdés foglalkoztat most: _hosszú_távon ×nyomja meg a szót× itt marad a városban? Mert akkor számítanék Önre...bizonyos dolgokban.
×kellemesen érzi magát. Érzi a nő feszélyezettségét, és ez mindig megmosolyogtatja×

Vendég

*Geru kissé meglepődött Vitruvius válaszán, nem egészen erre számított. Nem válaszolt azonnal a herceg kérdésére. Tekintetével a partot és a sötét vizet pásztázta. Közben észre vehetően egy fél lépéssel hátrébb állt. Így most teljesen egy vonalba került Dzsamilával. Talán azért mert így ő maga is messzebb került a hercegtől, talán ezzel akarta jelezni, a lányt egyenlő partnernek tekinti. Majd lassú megfontoltsággal megszólalt. Hangja mélyen és egyértelműen csengett.*- Igen a maradásomat hosszú távra tervezem-* eközben egy enyhén cinikus mosoly jelenik meg egy pillanatra az arcán, ami gyorsan tova is száll*- És természetesen megtisztel azzal, ha úgy érzi, bármiben is a segítségére lehetek. Számíthat rám.-* Az utolsó mondatnál arcán újabb furcsa árny libben át.*

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Mostmár szinte szemtől szemben áll a herceggel, ami nem is zavrja, hisz nem egy elveszett vadász és már számtalan harcban helyt állt. Természetesen, most azért mások voltak az erőviszonyok, de ez már egy cseppet sem érdekelte. Tudja, Geru feltehetőleg úgyis mellette áll.
-Uram, higyje el, ahonnan jöttem mindent megtanulta, amire csak szükségem lehet.-húzta vigyorra a száját.
-Azt nem vette észre hogy sorra buknak el gyermekei?Vagy ha nem az ön porontyairai esnek el éjről éjre, akkor valaki munkálkodik maga ellen.-jelentette ki, közben hanyagul a mellette lévő fának támaszkodott féloldalasan. Mikor úgy vélte, talán egy értelmes beszélgetés is kialakulhat folytatta:
-De van még valami. Bizonyos teremtmények mindkettőnk szabad mozgását akadályozza. Ha esetleg, valamilyen módon-húzta el a szavakat-Nevetségesen hangzik, így ha jobban belegondolok, de hosszútávon mindkét fél előnyeit szolgálná, ha ideiglenes szövetségre lépnék a farkasfattyak ellen. Egyedül gyengék vagyunk ellenük, együtt egycsapásra végük...-
Egyik kezét még mindig a kabátja alatt lapuló szablya markolatán tartja, úgy hogy a két vámpír ezt ne vehesse észre.

Vendég

×biccent Geru felé×
Helyes. Én is így képzeltem el a dolgokat. A továbbiakat majd megbeszéljünk egy adandó alkalommal, amikor avatatlan fülek nem hallhatják..
×mosolyog rá a lányra. Magabiztos, félelem nélküli. Az ilyen szokott gyors halált halni. Bezzeg aki fél...a természet nem véletlenül hozta létre azt...a túlélést szolgálja, nem pedig a győzelmet. Közben kissé oldalra hajtott fejjel hallgatja a lányt, és helyes×
Ó, igen, bizonyosan megtanult mindent, amit kellett, sőt, ne adja az ég, talán még többet is, mint kellett. Ki is kezdte el kiképezni magát? Tán csak nem az előző vadászvezér, bizonyos Xandria?
×farkasvigyor jelenik meg az arcán. A vadászok biztosan ölni tudnának ezért az emlékért...sőt, talán még kevesebbért is×
De ne agódjon, majd csak megtanulja, mire kell igazán oda figyelni ebben a vad és erőszakos világban...
×újabb vigyor×
Ugyan már, ne ugrasson. Miért szolgálná ez az előnyünket? Mit tudnak felajnálnai, amit ők nem? Valamint honnan veszi, hogy ők már nem a szövetségeseink?
×emeli fel az egyik szemöldökét kissé×

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Gúnyosan felnevet-Xandria, életemben nem hallottam róla. Egy vámpír szegődött tanítommá, később Nathan Hawkins tanított, majd összehozott a sors egy idős vadásszal, Rufussal. Hogy a vámpírok és a farkason szövetségesek lennének?Ez képtelenség, főleg mert a farkasok még nálunk is jobban megvetnek titeket. De ha nem áll az alku én nem erőltetem. Azért nyissa ki egy kicsit érzékeit-mutat a lány a folyó túlpartja mögött magasodó hegyekre-pár napja nincs mozgás. Érzem, most gyengék, az okot nem tudom, de láthatóan esendők. Nem merészkednek le a hegyekből. Én a végére járok, és kapva kapok az alkalmon, ha előérzeteim nem csalnak. Most sebezhetőek-ismételi meg nyomatékosan a lényeget.
-Az előnyök pedig, terület. Ha kiírtani nem is tudjuk őket, sok ideig nem lesz merszük semmihez. Ez az alkalmas pillanat. Ön a hercege a városnak, döntsön.-mosolyodik el ravaszul. Minden szót őszintén komolyan gondol, és szinte biztosan tudja, megérzései nem csalnak. Hamarosan erről teljes bizonyságot is szerez majd. Ha a herceg belemegy az üzletbe, akkor nyert ügye van mind a két fajnak...remélhetőleg.

Vendég

*Geru szemei kissé összehúzódnak a lány utolsó szavaira. Kíváncsian várta a herceg válaszát. Arcán kaján vigyor ült ki. Tudta, a herceg nehezen adhat megfelelő választ, tükrében annak, amit utoljára Dzsamilától kérdezett. Az igazat megvallva tetszett neki a lány viselkedése, és az is, hogy most ezzel valós döntési helyzetbe hozta a herceget.*

Vendég

×szemeiben vad lángok lobbanak×
Saját tudatlanságát hagnoztatja, kisasszony...ha nem tanl a múlt hibáiból, nem viszi sokra...amit meg is értek. Egy kérészéletű nem foghat fel ilyen dolgokat...De csinál, amit akar, egy ideje ez már egy szabad ország, mindenki annyira ostoba lehet, amennyire csak akar, nem szól bele senki. Szövetség? Önökkel? A farkasok ellen? Menjen, a kicsinyes bosszúhadjáratát, megtorlását, vagy akármi is legyen az indok vigye csak végig, meglátjuk, ki lesz a nevető harmadik, aki túlél. És hogy megelőzzek minden magyarázkodást - ne akarja megmagyarázni nekem, hogy tapasztaltabb e téren...mert igazán jóízűt fogok nevetni...
×derül fel igazán, szája mosolyra húzódik, ami elég szokatlan tőle×

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Cinikus mosollyal hallgatja a herceget. Meg is lepődik azon, hogy egy ilyen fontos személyiség ennyire nem látja át a helyzetet.
-Már elnézést tisztelt Uram, akkor vegye úgy, hogy jön egy szivességgel. Olyan információt kapott amit senki mástól, de legyen ahogy akarja. Akarom mondani kettő fontos információt adtam át, ami létszükségű ahhoz, hogy megmaradjon a helyén. Nevető harmadik nem lesz, ezt garantálom. Egyszer maguk is gyengék lesznek, egyszer lesz egy olyan vámpír aki megdönti trónján, olyan aki képes kihasználni lehetőségeit. Ez vámpíréknál pedig nem is ritka...--mosolyodik el.
Enyhén meghajol, majd látván hogy egy nagyobb társaság közelít, akik között egy két vadászra is ráismer, sarkon fordul, és feléjük indul.
-A szivességet ne feledje-teszi hozzá, bár a vámpírokról tudja, hogy ha külön nem is mondja, ezt nem feledik, már csak a tartás miatt sem.
Mikor már közelebb van a társasághoz mint a két vámpírhoz még egy pillanatra visszaforudul Gabrielt keresve szemével. Ha tekintetük találkozik, elenged egy rövid mosolyt. A következő pillanatban már a társasággal van, és el is veszik a part melletti házak sűrűjében.

Vendég

*Geru érdeklődve hallgatja a lány monológját. Majd elégedettsége tanú bizonyságaként enyhe fejhajtással tiszteli meg a lányt, mikor az távozik. Mikor tekintetük találkozik egy hosszú pillanatra, mintegy helyeslően, lecsukja szemeit.
Majd egy gyors mozdulattal a herceghez fordul, és hangjában némi játékossággal megszólal.*- Nos Hercegem -* kihangsúlyozva a szót, majd egy pillanatnyi szünetet tartva*- említette nem is oly rég, hogy szeretne megtárgyalni velem egy-két dolgot. Szerintem itt a kiváló lehetőség, bár ,ha úgy érzi erre sort keríthetünk a későbbiek során is.-* Hangjában, nyoma sincs a tiszteletnek, bár sértőnek sem lehet nevezni. Vitruvius számára olybá tűnhet, mintha Geru egyenlő partnerként kezelné.*

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Lassú léptek.A hold fényében minden másképp nézett ki,mint régenNagyon ritkán járja az utcákat.A vadászok társoságát kerűlte.Kivetetnek érzete magát.Nem is tartotta velük a kapcsolataot.Csak úgy járta az jszakai utcákat.Ha eltünne észre se vennék.Azon gondolkodott,hogy elköltözik máshova.Messzitevek voltak majdnem eek.Bár nálla nemlehet tudni.Meg a vezérrel sem találkozott.A többi társa is jobban haldt mint ő.Úgy is lehetne mondani,hogy kerüli a vadászatt,és a többieket.Most is azért jött ide,hogy egyedül lehessen terveivel,és gondolataival.Talán túl régen jért erre,és beszélgetett Vancháéval,akit ár elenségként titulált el.Ha öszeakadnának biztos megölné,vagy megpróbálnáAuóta biztos erősebb lett.
~Bár ha kihívnám biztos kitépné a fejemet.Ez van.gondólta,majd leűlt a fűbe.

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

*Ugyanakkor éppen arra járt Buster,nem is sejtve,hogy valaki nagyon is kerüli őt meg a fajtáját.De hát erről nem tehetett,csak sétálni ment le a folyópartra.Egy ideje már nem mozdult ki,pontosan azóta,mióta a kávézóban volt és megismerkedett két emberrel.*
~wahh,sehol senki,milyen kihalt a hely.~
*És ekkor pillantotta meg a közelben levő lányt,lassan és csendesen közelítette meg hátulról*