Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A kis erdei „kiruccanás” után Alister hazament és vett egy jó forró fürdőt. Megpróbálta értelmezni a látottakat, de nem sokra ment. A pogány temetés, amit látott kissé fölkavarta érzelmileg. Nem gondolta volna, hogy az ilyesmit engedélyezik, de Alister biztosra vette, hogy a hatóságok nem tudtak a hamvasztásról. A fürdő után úgy döntött sétál egyet a Kertváros meghitt utcáin. Magára kapta fekete kabátját és útnak indult. Céltalan bolyongás volt ez, mely segített a benne megfogalmazódó kérdések tisztázásában.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar éppen egy kis ujság ciket nézegetett,de maga az újság hatalmasnaktűnt.Azthitte,hogy senkisincs rajta kívül az utcán,és elkezdett beszélni Tommal a telcsijén.Ahogy beszégettek egyszercsak egy nagy puffanással találkozott egyik ismerősévél.Ijedten nézett volna fe,de az újság ráesett a fejére.Így semitsem látott csak színes fóltokat.
-Ki oltotta le a villanyt?-kérdezte ijedten,és kezeivel tapogatózni kezdett,hogy megnézze kinek is ment neki.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Épp gondolataiba mélyedt, mikor Karolina tűnt fel az utcán. Alister intett neki, de a lány nem vette észre, újságot olvasott. Végül egymásnak mentek, Karolinát szinte teljesen elfedte a nagy hírlap. Alister elvette a lány arca elől a méretes papirost, majd köszöntötte.*
-Üdv. Én a helyedben nem olvasnék újságot az utcán sétálgatva.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Meglepetten pislogott a távolodó betűkre,majd meglátta Alistert.
-Szia.Tudom.De megszoktam.-felete,majd kicsit megvarata a fejét,mert ha zavarban volt ezt szokta tenni.Majd elnézést kért régi barátjától.
-Remélem nemnagyon ütötedd meg magadat.-és elrakta az újságot.
-Jó hogy találkoztunk.-majd észrevette,hogy barátja nagyon zaklatott,és sápadt.
-Mi a baj?Talán rosszul vagy?-kérdezte ijedten,és készen állt,hogy hívjon orvost.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Nem, semmi bajom.
*Alister visszagondolt az erdőben látottakra. A titokzatos lányra, a farkasra és a hamvasztásra. Úgy gondolta ő kivételes egyén, mert átélhette ezeket a misztikus, bár kissé ijesztő dolgokat. Látva Karolina rémült tekintetét, próbálta megnyugtatni.*
-Tényleg nincs semmi bajom, csak egy kicsit fáradt vagyok. Ennyi az egész.
~Miért történnek velem mindig olyan dolgok, amiket nem mondhatok el másoknak? Vagy nem értenék meg, vagy egész egyserűen nem rájuk tartozik.
*Mosolyt erőltetett az arcára.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Huhh.Megnyugodtam.-mosolyodott ell Kar,és tett egy javaslatott.
-Van kedved egy kis teát inni?Nem messze lakok,ha akarod főzök neked egy kis teát,vagy csokit.-kérdezte,mert szeretett volna beszélgetni Alisterrel,hisz régen találkoztak,meg beszéltek.
-Egyébként hogy telnek a napjaid?-érdeklődött.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-A teát elfogadnám *mondta, majd elindultak Karolina lakása felé.*
-A napjaim? Hát… mozgalmasak.
~Mozgalmasak?! Talán még ez a fogalom áll legközelebb a valósághoz.
*Az utcán sétálva Alister fölnézett az égre. Épp egy csapat varjú haladt el fölöttük, folyton változó alakzatban repültek. Alister csodálta a madarakat, és a legtöbb állatot. Mostanában egyre többet volt a természetben, valahogy olyan érzése volt, mintha megunta volna a civilizációt.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Az jó.Legalább nem unatkoztál,mint én.Ismét állás keresek,mert a rendőrfőnöktől nemtudtam maradni a rendőrégnél.Pedig igen jó haverokat szereztem,de mindeggy.-legyintett,majd megérkezve a házhoz Kar előkereste a kulcsát,és kinyitotta az ajtót,majd beengedve a vedégét,becsukta,és levetették a kabátjukat.
-gyere ülj le a napaliban,mindjéárt hozom a teát.-mondta,majd eltünt a klonyhában.

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

*Miközben lenyelte az utolsó darabot is valami megérlelődött a fejében:
~mi lenne,ha elmennénk egy kicsit gyakorolni?Megkérdem van-e kedve hozzá,majd elválik,hogy milyen paaszban van~
-Figyelj!Nem volna kedved egy kicst gyakorolni?Én is rég nem fogtam már vasat a kezemben,rám férne egy kis mozgás a finom sütid után-

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Figyelte egy kicsit Bustert,aki igen hamar eltüntette a második szelet süteményt,majd a kérdésre gondolkodott.
-Van kedvem,de nemtonm,hogy hol lehet edzeni.-de bevillant neki.
-Szerintem mehetnénk a kolesz edzőtermébe.Ott tudunk gyakorólni.-mondta,és öntött egy kis italt vendégének.
-Várj egy kicsit.Felveszem az edzőrucimat.-majd elsuhant a szobájába.Pár perc múlva visszajött egy fekete testhet simuló nadrág,és egy fehér blúzba,egyfajta rövidújúban.
-Mehetünk.-mosolyodott el.

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

*kissé meglepte a hírtelen adott igenlő válasz,hát még mikor megjelent a lány "edzőruhájában"*
-Háttt..elég gyors vagy.*és közben a bozontos fejét vakargata*
-igaz én nem vagyok amolyan edzőruhában de akár az utcán is helyt kellene álljak ezért,mindig hordom magamnál a fegyvereimet meg a ruhám is viszonylag tűrhető.Na..induljunk!
*Ezzel felkapta a kabátját és kiment az ajtón,utána meg a láyn8elvégre ő volt a házigazda és ő zárta az ajtót)

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

{Karolina lakásán}
*Kissé elámúlt a lakás egyszínű mivoltán.*
~Minden kék, halványkék.
*Átvette a teát, majd kényelembe helyezte magát a kanapén. Belekortyolt a forró nedűbe, közben tovább néázelődött.*
-Miért pont kék? A kék olyan... olyan... lehangoló. Nem? Mondjuk, lehet, hogy csak én látom így.
*Ismét belekortyolt a teába, ám ezúttal félre nyelt. Köhögni kezdett.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar elmosolyodott a krdésen,majd felellt.
-Én szeretem a kéket,mert a vízre emlékeztett.A víz meg nyugtató hatású.-trette hozzá,majd egy kis kekszet is előhozott,amikor Alister félre nylt.
-Jajj!Flrement?-kérdezte és hátba veregette a férfit.
-Remélem semmi komolyabb baj.Mostanában sokan megbetegednek.Ez a nagy időváltozás.-panaszkodott az időre.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

{Karolina lakásán}
-Már jobban vagyok *köhintett még párat.
*A vízre emlékeztet? Hmm, a keleti kultúrákban a víz, mint például a tengerek, az alvilág részei.
*Vett a süteményből, majd folytatta.*
-Én biztosan nem festeném kékre a szobámat. Inkább vörösre. *Elgondolkodott.* És mi történt a munkahelyeden?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Beintettem a főnöknek,és kiléptem a rendőrségből.Bunkó egy főnököm volt.Megkeserítette az életemet.-felete rövidenNemszerette azokat a témákat,amik igencsak alattomosak voltak.
-Veled?Van munkahelyed?-kérdezte,majd leűlve belekortyolt teájában,élvezte,hogy a tea végigmelegíti a testét.
-A víz,mint a tisztaság,és a békélés van jelen sokhelyen.-tette hozzá.
-A víz kimossa a gonoszt a lélkből.

Vendég

*Ott, aznap reggel a napsugarak tanúi lehettek örök szerződésüknek, mely összekötötte őket, ezzel hidat teremtve a két faj között. Szerelmük fényes bizonyítéka volt annak, hogy emberi énjük erősebb a másiknál, érzéseik képesek leküzdeni az eléjük háruló akadályokat. Nem beszéltek többet arról a végzetes napról, mely majdnem örökre elválasztotta őket, ugyanúgy, ahogy fajtájukról sem. Megpróbáltak újra rendes életet élni, olyat, mint még tudatlanságuk idején. Remélték, életük újra felhőtlen lehet, még akkor is, ha tudták, illúziókba ringatják magukat. Nem sokkal később Jen elvitte Gordon-t Harnsberger Manor-ba, hogy bemutathassa szüleinek, és hogy a pihenésre szánt időt nyugodtabb környezetben tölthessék el. Idősödő szülei meglepetten fogadták a hírt balesetéről, őket nem értesítette senki, ám örömmel fogadták Gordon-t, hiszen ilyen vendég, aki ennyire közel állt volna lányuk szívéhez, még nem tette tiszteletét náluk. Jen persze kivágta magát azzal az ürüggyel, hogy nem volt annyira komoly a probléma, már fizikailag teljesen fel is épült, csak a lelkének van szüksége egy kis nyugalomra. Talán még ő maga sem tudta, mennyire közel járt ezzel a kijelentésével az igazsághoz. Lelke üres bádogdobozként kongott belsejében, idegileg teljesen kimerült. Úgy érezte, nagyon elfáradt, és ezen a fáradtságon már nem segíthetett az alvás. Lassan beköszöntött a szép idő, és a lány Gordon oldalán sokat üldögélt a folyó felé néző teraszon, gyakran egy szót se szólva, vagy régi emlékekről beszélgetve. Úgy érezte, most már sokkal jobban ismeri Gordon-t, ám mégsem eléggé. A férfi lelkének egy része, tudta, mindig zárva lesz előtte, s ehhez az ajtóhoz, sosem lehet kulcsa, talán nem is létezett soha. A legjobb dolog, ami a városban nem állt rendelkezésükre, az az volt, hogy kora reggel kilovagolhattak a folyópartra, frissítőként reggeli előtt. Jen tudta, hogy ekkor hiányzik valami neki, vagy inkább valaki. Egy évvel ezelőtt még másnak az oldalán ülte meg Pandora-t, kedvenc kancáját, és nem Ibn Galal volt lovas társának hátasa. Tavaly ilyenkor még egy szőke kislány kísérte az izabellafakó Babilon hátán ülve, akit mindketten ismertek, ám a lány már oly régen nem látta.*
- Emlékszel még Abra-ra? Szőke, sápatag, beteges kislány...*kérdezte kedvesét, miközben egy rövid vágta után ügetésre, majd lépésre fogta hátasát. A ló néhány percig vígan poroszkált a hűs vízben, majd íves nyomokat hagyva az iszapos talajban újra a szárazon lépdelt.* - Különös tréfát űz velünk a sors. Neki köszönhetjük, hogy megismertelek, és nem is olyan régen még elképzelhetetlennek tartottam, hogy akár csak egy napot is eltöltsek nélküle, mégsem láttam már jó ideje... Nem tudod, mi lehet vele?

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Gordon imádott lovagolni ,viszont mióta Toplyában élt nem űzhette ezt a fajta szenvedélyét.A városi élettel megszűnt számára a kikapcsolódás e formája ,de mióta kedvese szüleivel megismerkedett a családi birtokon, minden reggel kilovagoltak pár órára.Ma is épp a közeli hegyekben ügettek szerelmével ,kihasználva minden egyes pillanatot a nyugodt ,és érintetlen természetben.Beszélgetésük ráterelődött Abrára, akivel már rég nem találkoztak.*
-sajnos ,én is már jó ideje nem láttam szegényt...
*Válaszolt Gordon ,majd leszállt a nyeregből ,és az egyik terebélyes fához vezette lovát.Jenny követte ,majd letelepedtek a hűs árnyékba ,mig hátasaik a frissen zöldellő füvet legelészték békésen.Gordon háttal a fának ült ,Jennyvel a karjaiban.*
-nem tudom mi van vele, de talpra esett lánynak imertem meg.Tud vigyázni magára...
*folytatta halkan ,majd átölelte kedvese vállát ,fejével hozzásimulva szerelméhez, miközben az éledő tavaszi természetet ,és az őket körülvevő hegyeket nézték.A csúcsokat még hó fedte, de a téli álmából ébredező táj ,már zölden tündökölt Gordonék körül...*
-nagyon örülök ,hogy elhoztál ide.Itt a természet tökéletes egyensulyban van.Tökéletes mint...mint otthon...
*Fájó szivvel gondolt vissza hazájára ,a kis szamurájfalura amit otthagyott mikor atyja keresésére indult.A hazájára emlékezett most vissza ,mely az elzüllött civilizációtol oly messze volt.A hegyek között ahol nem uralkodtak ellentétek ,ahol összetartottak ,és megbecsülték egymást az emberek.Ott ahol minden tökéletes ,és érintetlenül tiszta volt.Pont úgy ,mint ezen a helyen...*

Vendég

- Ez az egész mostani helyzet annyira különös számomra. Igen, talán ez a legmegfelelőbb szó, különös...*mondta Jen halkan, miközben a szirt alatt elterülő várost nézte. A kilátás nem sokat változott az elmúlt húsz év során, amiből tizenötre talán még emlékezett is. Az emberek ugyanúgy hangyákként nyüzsögtek a kockacukor nagyságú házak körül, a felhők ugyanolyan vattacukorszerűek voltak, nem változott szinte semmi. Csak Jenny volt teljesen más, mint akár egy évvel ezelőtt. Tudta, az általános elképzelés szerint jó irányba változott, ő ennek mégsem tudott örülni. Kicsit hiányzott neki a régi, tomboló énje, érezte, hogy akkor is, ha csak részben, de vissza kell ehhez térnie. Nem akarta már most eltemetni magát, és biztonságos, ámde unalmas életet élni. El is tervezte, hogy amint összeszedi magát, megkeresi Abra-t, aztán elrángatja valahová bulizni... Ekkor eszébe jutott a munkahelye, és hogy már nem sokáig lehet betegállományban. Ez egy kicsit elszomorította, hiszen azt jelezte, hogy a Gordonnal szabadon eltölthető idő vészesen fogy, viszont azt is tudta, ez majd nagyon sokat fog segíteni abban, hogy visszatérjen régi életmódjához. Bár mindezek ellenére biztos volt benne, innen első útja az öregerdőbe vezet, tudta, most ott a helye, a tavaszi szellő örökösen ezt suttogta a fülébe.*
- Látod kedvesem, a természet mindig velünk van, erről beszéltem... Az otthon az egy relatív fogalom, az ember élete során helye rengetegszer változik... Bár az is kérdéses, mit nevezünk otthonnak. Én a családom...

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Ott ültek kettesben a terebélyes fa alatt, és hosszu perceken át nem is szólaltak meg, csak élvezték a tavaszi nap sugarait, és a lágy szellő érintését.Szavak nélkül is tudták mit érez a másik miközben egymás karjaiban pihentek ,érezve a másik szivverését.Gordon még mindig a szamurájközösségre gondolt ahol felnőtt ,és harcossá érett.Ez a multat jelentette számára ,hiszen a jelen teljesen átrendezte életét.Felnyitották szemét, és rátalált a keresett boldogságra.Tudta ,hogy a hivatása ,a sorsa ,és szerelme már teljesen Topolyához kötik...*
-el kellett hagynom az otthonom...
*szólalt meg halkan Gordon ,megtörve a csendet mely rájuk telepedett.*
-a multam még mindig kisért ,de tudom hogy mostmár ide tartozom.A sorsom ,a szerelem ,és a végzetem is egyet jelent ezzel a hellyel...
*Hangja csendesen szállt a tavaszi szellővel, mely szomoruságot ,de ugyanakkkor határozottságot is tükrözött...*

Vendég

*A lány behunyta szemeit, majd elengedve magát belesüppedt a férfi ölelésébe. Egyik kezét az őt átkaroló kézre tette, majd rövid ideig némán élvezte a nap meleg sugarait. Egy pillanatra elsötétült előtte a világ, halk gyereknevetést hallott, valaki egy zongorán játszott egy lassú, mélabús dallamot. A függöny finom csipkéje fellebbent, halk léptek zaja hallatszott. A teraszon néhány szál virág árválkodott megsárgult szirmaik szétszóródva feküdtek a földön. A lány a gyermekzsivaj irányába nézett, halk kuncogások, fehér muszlin szoknya lebbenése a fák rejtekében. A diófára akasztott hinta üres volt, mégis lassan, nyikorogva lengett előre-hátra. Fehér pihék szállingóztak a levegőben, ahogy a tavaszi szél a szárnyára kapta őket. A nap fényesen ragyogott a tiszta, felhőtlen égbolton, s ahogy Jenny belenézett, fényes karikák ugráltak szemei előtt. Mire látása újra kitisztult, már az öreg tölgyfa előtt állt, melynek kérgébe különös rajzolatokat véstek ismeretlen, számára mégis oly’ kedves kezek. Rövid ideig kezét a fa napfénytől meleg törzsén nyugtatta, majd ujjaival végigsimított a rajzolatok mentén. Kacskaringós vonalak és nevek. Shira neve… Az ő neve… Hirtelen elsötétült az égbolt, a nap eltűnt, és nyomasztó feketeség ereszkedett a tájra. Minden irányból síró-zokogó hangok hallatszottak, és a nevek vérezni kezdtek, rubinvörös cseppek gördültek alá a fa egyre feketedő törzsén. Jen hátrálni kezdett, futni akart, ám a mély sötétségbe zuhant.*
- Mennem kell, nem késlekedhetek... Hívnak, szükség van rám...*mondta halkan, mikor újra kinyitotta szemeit, majd felállt, és Gordon felé fordult. Szemeiben aggodalom és kétségbeesettség tükröződött.* - Addig kell vigyáznom a családomra, amíg még van kire, sajnálom...

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Gordon értetlenül figyelte a karjaiból kiugró nőt, aki szinte már indulni is készült.Kérdő szemekkel figyelte ,majd hirtelen világossá vált számára ,miről is beszél Jenny.~
~A farkasok.A farkasokhoz megy...~
-ha menned kell ,akkor menj.Nem tartalak vissza, és valószinűleg fölösleges is lenne maradásra kérnelek...
*Hangjából szomoruság, és elhagyatottság furcsa keveréke vált érezhetővé.Határozottsága lassan kezdett visszatérni felülkerekedve, előbbi bizonytalanságán.Közben Jenny már a lovánál volt, és felpattant a nyeregbe.Bucsut intett ,majd elvágtázott.Gordon is odalépett a hátasához ,mellyel érkezett ,megsimogatta az állat fejét ,majd felült a nyeregbe.Nézte távolodó szerelme alakját ,mig az apró ponttá zsugorodott ,és végleg elnyelte a horizont.Mikor eltűnt a látómezőből ,Gordon az ellenkező irányba forditotta csődörét, és lassan elporoszkált a terebélyes fától ,ahol pár perce még karjaiban pihent a nő ,akit mindennél jobban szeretett....*

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Elköszönt Jen szüleitől ,majd elhagyta a birtokot.Mivel fogalma sem volt hogy hol lehet szerelme ,inkább a kolllégiumba ment a vadászokhoz, minthogy sem a kertvárosban üldögéljen magába roskadva ,hazavárva kedvesét.Lassan feltünt Toplyolya körvonala ,de pár óra mulva már a kertvárosi utcákon sétált.Gondolatai áthelyeződtek a Jennel eltöltött időről ,az előtte álló feladatokra.A tudását növelni akarta ,testét pedig edzésben tartani.Leintett egy taxit ,és a belvárosba vitette magát az Egyetemi Kollégiumhoz ,ahol teljesen más életet élt ,mint a hétköznapi emberek.Azon a helyen ,ahol különös energia áramlott a levegőben ,mely rendszeresen feltöltötte őt.Azon a helyen ,ahol egy felsőbbrendű közösség tagja volt.Azon a helyen ,ahol gyakorolhatja a harcművészetet ,melyet mostanában eléggé hanyagolt.Bármikor tettre kész volt ,és a kardja is készen állt, de a gyakorlás az ő számára is fontos volt.Az auto végigsuhant a városon ,belsejében a szamurájjal ,aki élete rögös ösvényét folytatva új állomáshoz érkezett...*

Vendég

//Loiseleux ház//

*Shar leveszi orráról a szemüveget és álmosan megdörgöli szemeit. Mégegyszer végigpillant az előtte heverő papírhalmon, majd nagy sóhajjal a telefonhoz nyúl. A mozdulat azonban megszakad, mégsem emeli fel a kagylót.*
-Felesleges, nemsokára úgyis ideér.
*Morogja magának. Felkel a dolgozóasztal mellől és lesétál a konyhába. egy forrón gőzölgő teával sétál be a nappaliba. Jobb dolga nem lévén, bekapcsolja tévét és még éppen elcsípi a híreket. "bandaverekedés a Belvárosban"*
-Na persze...inkább egy vámpír keresett magának valami kis szórakozást.
*Elhessenti gondolatmeneteit, hiszen nem tulajdoníthat minden összecsapást vámpírtámadásnak. Ez már megszállottságra vallana. Unott mozdulattal kikapcsolja a tv-t. Még néhány percig élvezi a gyümölcstea telt ízét, majd előkotorja a mobilját és tárcsáz. A készülék kicseng. egy jodarabig azonban semmi reakció.*
-Gyerünk vedd fel! Vedd már fel Gab...
*Kissé indulatosan mormog maga elé és várja, hátha Gabriel végre felveszi a mobilját.*
~Nélküle úgysem jutok tovább és hasztalan az egész munka. Vedd már fel!~

Vendég

//Loiseleux ház//

*amint felhangzik a sípszó, mely jelzi, hogy Gabriel nem hajlandó felvenni, Shar dühösen lecsapja maga mellé a telefont. Néhány pillanatig csak fújtat maga elé, majd erőt vesz dühén és kiissza az utolsó kortyot is csészéjéből. Visszasétál az emeletre, dolgouzószobája relytekébe. Egy pillantást vet csupán a monitorra, ahol nagyban villog az ikon, "e-mail". Tudja jól ki keresi, minden nap kap levelet munkatársától. Kissé elgondolkodik, hogy most vajon miért, hiszen elméletileg már a repülőn ül és ide tart. Szöget üt fejében ez a gondolat és leül a monitor elé. A levél olvasása után dühe méginkább fokozódik.*
-Mi az, hogy nem kapott engedélyt?! Oldjam meg egyedül, mi?...Gyáva nyúl.
*Egy mozdulattal kikapcsolja a gépet és dühében már képtelen másra, minthogy felpattanjon, lesiessen az emeletről, felkapja kabátját és kiviharozzon az utcára. Muszáj sétálnia, mielőtt bármit is összetörne.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

// Asariel háza //

* Amikor becsukta maga mögött az ajtót, hirtelen félelem fogta el. Izzadni kezdett a tenyere és kiszáradt a torka. Elindult rögtön az emelet felé. Olyan érzése volt mintha a lépcső minden lépésénél messzebb került volna. Torkában dobogott a szíve, amikor leült a gépe elé és megnyitotta a zárt csatornát. Ismét egy videó üzenet egykori barátja arcát látta. Nem erre számított. Azt hitte csak adatokat fog találni. Azonban Alex úgy látta jónak ezt nem lehet vele arc nélkül közölni. Asarielben is rögtön tudatosult hogy komoly dologról van szó. *
„Ismét látjuk egymást. Tudom azt ígértem hogy többet nem mutatkozom de azt hiszem rendhagyó eset. Rólad van szó és a családodról. Nem tudom elfelejteni mit tettél értem egykor. Most nem lennék itt ha te nem vagy. Úgy érzem ezzel rendezhetem az adósságomat. Nyomozást folytattam az ügyedben a háttérben. Nehéz volt nyomokat találni, de egy titkosított kormányzati aktában rábukkantam egy jelentésre. DNS minták voltak benne. Nem vagyok orvos, de szerintem ezeket nem véletlenül rejtették el. Azonban azon csodálkozom, hogy nem semmisítették meg. Minden szál egy bizonyos Adam Mabius-hoz vezet. Már három hasonló gyilkosság fűződik a nevéhez. Mind a háromnál ugyan az volt a módszer. Sajnos több adatot nem találtam róla. Se születési dátum, se iskolák, se anyakönyvi kivonat. Nagyon valószínű hogy ez nem is az igazi neve. A mellékelt fotó is csak puszta véletlen hogy hozzám került. Ez is három éve készült. Az aktához volt csatolva. Ez egy kísértet Asariel, ami tudod mit jelent. Vagy a kormányunk embere, vagy nagyon befolyásos embereket ránthat magával. Ez az akta azonban mégis létezik róla. Nem tudom miért. Mind ketten tudjuk Asariel hogy ez az ember soha nem kerül bíróság elé. Túl magasra nyúlnak a hozzá kapcsolódó szálak. Rettentő befolyásos fickó lehet. Én is megsemmisítettem minden kutatási anyagomat róla. Tudom mennyire kevés ez az információ számodra. De van itt még valami. Kiszivárgott hírek szerint ott van most abban a városban ahol te vagy Asariel. A férfi a megszokások rabja. Minden pénteken a helyi kaszinóban szórja a pénzt. Azonban nem mard sokáig. A hónap második felétől már nem lesz ott. Le fog lépni, és félek nem lehet majd a nyomára bukkanni, hacsak nem lesznek újabb gyilkosságok. Barátom tudom hogy ezek szörnyű hírek. Sokat gondolkoztam rajta hogy elmondjam-e egyáltalán. Mind a ketten tudjuk hogy mi az egyetlen megoldás, de ne feledd csak ez az ember képes tisztázni a neved. Senki, és semmi más. Tudom hogy ez egy ördögi kör. Ezért fordult meg a fejemben az hogy talán jobb ha nem szólok, de úgy véltem ezt a döntést neked kell meghoznod. Sajnos ennél többet nem tehetek érted. Dönts bölcsen, bár félek ebben a helyzetben nem lehet, és vigyázz magadra. Isten veled barátom. A 3-a protokoll ezzel törölve.”

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel úgy érezte megáll körülötte az idő. Szűk csatornán keresztül látta és hallotta a dolgokat. A körötte lévő világ megszűnt létezni. Elméje azonnal gátat emelt az információk elé, de a mélyre eltemetett emlékek nem hagyták ezt. Olyan erővel törtek fel a mélyből hogy elsöpörtek minden érzést, gátat, és más gondolatot az útjukból. Asariel olyan gyorsan kapkodta a levegőt, hogy már szinte kiszakadt a tüdeje a helyéről. Végül egy keserű, de eget rengető ordítással törtek ki belőle az eltemetett fájdalmak. Elhagyta az erő és olyan hangos sírással rogyott a fal tövébe mint amikor felesége élettelen testét szorította magához. Majd egy teljes napig feküdt ott miután elfogytak könnyei katatóniás érzéketlenségben. A kívülálló számára csak egy ürességbe bámuló szerencsétlennek tűnt, üres elmével. Azonban ez az elme nem volt üres. Folyamatosan dolgozott. Számtalan lehetőség, és variáció játszódott le benne. Előre próbált kiszámítani több lépést is mintha egy sakkjátszmát épített volna föl önmagában. Már fölkelt a nap mikor először megmozdult. Arca kifejezéstelen volt. Mintha semmilyen érzést nem sugározna. Fölállt rendbe szedte magát, rápillantott a képernyőre és Adam arcvonásait kitörölhetetlenül belevéste a fejébe. Azután lement a garázsba. Leszedte a ponyvát az autójáról majd kitolatott és kifelé kezdett hajtani a külvárosból. *

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

// Asariel háza //

* Asariel kint parkolt le a felhajtón, majd bement a garázsba és magára csukta a garázsajtót. Felkapcsolta a villanyt és a táskát a szerelőasztalra tette. Levette a kabátját és leült a táska elé. Egy pillanatig csak nézte aztán vett egy nagy levegőt és felpattintotta a zárat. A táskában, kis rekeszekben biztonságosan elcsomagolt robbanószerek voltak, valamint gyutacsok, és jeladók. Asariel sorban ellenőrizte az egységeket. Bekapcsolta a jeladókat, és kicserélte az elemeket a távirányítóban. Majd kicsomagolta a C-4-ket és ellenőrizet az állagukat. Miután mindent leellenőrzött becsukta a táskát és beszállt az autójába. A raktárak felé vette az útját. Ezt a holmit még a katonaságból mentette, és most áldotta az eszét hogy nem tartotta otthon az előző házban, mert akkor ez is porráégett volna. Sőt talán a szomszéd ház tetejéről le is vitte volna a cserepeket. Ez volt a B terve. Tudta kivel fog szembenézni, de nem tudta mennyire erős. Mindenre fel akart készülni. Nem használta fel az összes robbanóanyagot. Mikor visszajött, már kezdett lebukni a nap. Eldugta a táskát, és lezárta a garázsajtót. Felnézett lenyugvó napra*
- Itt az ideje készülődni. - * Azzal fölment a szobájába és a szekrényből kivette modernül elegáns, de mégis szolid hatást keltő öltönyét, és elindult fürdeni. Úgy érezte, hogy a víz megtisztulást hoz lelkének. Nem tudta mit hoz a jövő, de azt tudta, hogy életének ez a szakasza véget ér ma este. Vagy így vagy úgy de véget ér. Megborotválkozott, majd miután leöblítette az arcát, elhúzta kezével a párát a tükörről, és farkasszemet nézett önmagával. Nem érzett félelmet. A végletekig elszánt volt. Nem tudni mi járt az eszében, de egy-egy könnycsepp indult útnak mindkét szeméből, ám mire földet értek volna Asariel már ki is lépett a fürdőszobából. Megszárította a haját és felvette az öltönyt. Már igencsak estére járt mire elkészült. Felhúzott a lábára egy elegáns csizmát, majd összekötötte a haját. Kiment és beszállt az autóba. Egyenesen a Casinoba indult. *

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

//Karolina lakásán//

*Alister azon kapta magát, hogy elbóbiskolt miközben Karolinával beszélgetett.*
~Elég érdekfeszítő témáról beszélhettünk, ha képes voltam elaludni.~
*Rápillantott a karórájára.*
~Már ilyen későre járna?~
-Sajnálom, de nekem most mennem kell. Sok dolgom lesz holnap és szeretném kialudni magam.
*Miután elköszönt a lánytól távozott a lakásból és egyenesen haza indult.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*A Kertváros egy csendes szegletén két alak halad. Első pillantásra emberek, olyanok, mint akárki más. De ki ítél első pillantásra? Ha kicsit tüzetesebben megnézzük őket, felfedezhetünk valamit, ami sokmindent elárul. Az egyik férfi magabiztosan halad, s minden mozdulatáról süt az erő, és a határozottság. Annak ellenére van ez így, hogy láthatóan a másik vezet, ő tudja merre kell menni, hogy céljukat elérjék. A másik viszont...látszik, hogy elismeri a másik feljebbvalóságát. A férfi jobbján halad, kicsit mellette. Néha halkan megszólal, hogy merre induljanak tovább. Ha valaki közelebbről megnézné az utóbbit, s venné a fáradtságot, hogy a szemébe nézzen, vegyes érzelmeket fedezhetne fel bennük. Hát, igen, eseménydús napjai voltak mostanában. A Kölyök elvesztése...most meg ez. Látszik, hogy nagyon agyal, vaon milyen élményeket hoz számára a közeljövő. Nem találkozott kedvesével már jó ideje, s most éppen hozzá igyekeznek. S ha ez még nem lenne elég, bonyolítja a helyzetet, hogy milyen céllal indultak el. Nem tudja mit gondoljon, végül úgy dönt, hagyja, hogy a pillanat adja meg a választ kérdéseire. Lassan elérik, a kiszemelt házat, ahol a lány lakik. Az ajtó előtt megállnak. Oldalra sandít, mintha csak engedélyt kérne, majd tudván a választ, megnyomja a csengőt.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

//Riam lakása//

Az előtér hűvös levegője végigsimogatja arcát.Lehunyja szemét, és hosszú perceken át csak áll az ajtónak támaszkodva, és hallgatja ahogy az ódon ház deszkái pattognak, téglák csusszannak el egymáson, egyáltalán az egykedvű, ismerős hangokat. Aztán ellöki magát az ajtó vaskeretes fájától, lelkét kiszakítja egy másik világ vonzásából, és elindul a nappali felé. Szeme végigsiklik az összehúzott függönyökön, a pompás kandallón, a feketemedve-szőrmén, a mély, süppedős bőrfoteleken, és rá kell döbbenie, hogy ez a világ már nem az övé. Már-már olyasmi, mint egy másik dimenzió, amelyben ő már csak szellemként; vándorló, testnélküli lényként létezik. Ekkor eszébe jut egy szempár, egy arc, mely egykor nagyon kedves volt számára.*-Asariel-*súgja, de inkább sóhajtásnak, mély fájdalommal kilehelt egyetlen kétségbeesett próbálkozásnak tűnik a férfi nevének kiejtése.* - Évezredek választanak el Tőled... A halál, s az élet egyaránt... - *mondja csak úgy magának. Gyötrődve leül egy fotelbe, s szemei előtt megelevenedik az a nap, amikor elhagyta őt. Szemei meredten bámultak a vele szemben fekvő fotelre, amelyen Ő ült, a szőnyegre, melyen Ő állt... Öklét szemére szorítja, hogy ne lássa Asarielt minden pillanatban. Szívszaggató, fájdalmas mondatfoszlányokat csal ajkára a bánat.*~Bár itt lenne! Annyira, annyira egyedül vagyok... ~*ilyen gyötrő gondolatok közepette merül álomba a fotelben összekuporodva*