Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

I.A fura tanár.
Sötét kellemes nyári estén Teresa éppen a folyóparton sétált,amikor két sötét alakot látott meg egy pad körűl.Gyanús nak tűnt neki.
~Mit kereshetnek ezek itt?Talán táplálkoznak?Nem.Nemlátok álldozatot.~
A tizen nyolc éves Teresa lassan kezdett közeledni a padfelé.Előhúzott egy egy vasbotot a háta mögüll egy tartoból.Megállva egy pillanatra hallgatózott,majd nekirontott a két alaknak,akik neglepődve futottak el.Ezen nagyon meglepődött ,és padhoz sétált.
~Hát ezek be meg mi ütött?Nemszoktak csak így elfutni.~-de amikor odaért és a padra tekintett minden világossá vált előtte.Már tudta,hogy miért csoportosúltak a pad körül.Egy fekete pójában egy kisgyermek.Az anyagon egy nagy piros jel is volt.Teresa még nem látta a jelet,ezért lepődött meg rajta.A csecsemő éppen őt nézte,és mosolygott.Bőre porcelán fehér,és egy halvány jel homlokán,de eltűnt hamarosan.Az ártatlan tekintettől a vadász szíve meglágyúlt.Teresa felvette a padról,és egy levél esett ki a pólyából.
~Hát ez meg micsoda?~felvette és kibontva a pecsétet beleolvasott.
*Kérem vigyázzanak Karolinára!
Sajnálom ha gondot okoznék evvel önnek.*
A levél sietősen íródott,és a tinta is igen frissnek tűnt.
Teresa elrakta kabátjába a papírost,és elindúlt a kollégium felé.Vörös hajába belekapott a szél néha.

Húsz év múlva a sötétutcákra az emberek alig mertek kimenni.De a fiatal tiniket éjjszakai bulik és a diszkók hívogatták.Egy húszéves férfi ment az utcán.Haverjaival akart találkozni,de túlságosan messze volt a mulatóhely.A megoldást egy sikátor jelentette,mert így gyorsabban lehetett haladni,és biztos,hogy nem késne el,mert lerövidítené az utat.Belépett a sötét sikátorok egyikébe.A házak sötét falain kis lápák világították meg a keskeny utcát,ahol rengeteg szemét,és kuka volt.Lassan és nehézkesen haladt előre.Csend,és szemét szag terjengett mindenhol.A fiú lassa,és félénken klépkedett a macska köves sikátorban.Farmerján néha megcsörrent oldal lánca is.Már a sikátor felénél jártmanikor a sötétben valaki belerugott a főldön lévő konzerv kupacba,amiből pár darab a halálra réműlt fiúfelé gurúlt.Az gyorsan megfordúlt,és szemeivel a sötét részelket pásztázta.Egyszercsak a sötétből egy patkány iszkolt elő,kezeiben egy nagy darab sajtal.Megkönyebbűlve sóhajtott,és elindúlt tovább,de ekkor a lámpák biztonságot adó fénye lekezdett pislákolni,majd kialudtak sorban.A sötétség rátelepedett a sikátorra.
~Jajj ne.Biztos megint valahol lecsapták az áramszolgáltató vezetéket.~gondólta dühösen és ment vólbna tovább,de egyzerre csak a levegő egyre hidegebbé kezdett válni,és lépteket is hallot.Halk sutogás és suhanások.A fiú forgott,míg egy vörös szempárba nem bottlott,és csak nézte a fura szempárt.Érzete,hogy kiabálnia kellene,de nemtudott.Valami miatt nem mert.Nehéz és nyomasztó percek teltek el,és a szempárhoz még négy csatlakozott.Majd egy erős lökés,és a fiú nekiütődött a falnak.Érezte a hideg kezeket,amik atestét a falnak szorították,és nem engedték mozdúlni.A kétségbe esés hatrán volt,mert érezte,hogy a nyakán tapogatóznak.Besukta szemeit,hogy ne lásson semmit.Felkészűlt a legroszabra.Mielőtt az alakok megharaphatták vólna,egy sikítást lehetett hallani.Az egyik bizonyára nő lehetett.Kinyitva a szemeit már a világosság visszatért.Egy fekete ruhás nő állt előtte.Fekete bőrcsizmi,é nadrág,egy fekete felsővel,ami igen csak bő lehetett,mert az újja és a vállrésze lógtt kissé.De a nő kezében egy igen éles tőr.Nem láthatta az arcot.Éjjfekete haj és egy maszk takarta el előlle.Az egyik támadója fejét látta meg a főldön maga mellet,ami el is porladt.A misk három hátrált,de végűl az erősebbik nekiugrtt a védelmezőjének,és egy balhorgott akart adni neki,de az kivédte,és elkapva a vámpír karját elrántotta,és gyomronrugva letérdeltette.Az levegő utánn kapkodva lihegett,de ekkor a penge belehasított a húsába,és a tőr elszakította a fejét a testétől.Majd a test elprladt.
-Gyertek szemetk.-hallatszott a hang.A megmaradt kettő összenézett,és egy ugrással eltűntek a sötét házak falán-A fiú hálásan fordúlt a nő felé.aki megmnetette,de az elindúlt kifelé,és nemsokára el is tűnt.
Másnap reggel a kolléágiumban a diákok gyülekeztek tantermeikben.Készülődtek az órákra.Karolina is sietve érkezett be.Már régen becsengettek,de elaludt.Mindíg elaldt mostanában.Pedig az a hír járta,hogy egy új tanár érkezett a suliba.Felfelé rohant a második emeltre,és ott is a hatodik ajtóhoz ment jobb oldalon.Bekopogott elössz9r.
-Tessék!
Lassan kinyitotta az ajtót és elézést kért egyből.De ahogy feltekintett a padlóról elkerekedtek a szemei.Vele szemben egy vörös ruhába öltözött,hosszú szőkehajú férfi állt.Kezében bot,és szemén napszemüveg.
Vak volt szegény.
-Sem,mi baj kisasszony.De legközelebb ne késsen az óráról,mert kénytelen leszek büntetést kiszabni önre.-felete mosolygva.Karolina idegesen megigazította a kék pulcsiját,és leűlt a második padba közben.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Az óra elkezdődött.Szegény Karolina nemtudta hova tenni a vak tanárt.Szeplős arcán virított a pír,mert érezte,mhogy sokjan nevettek rajta,és csontsovány kezeit tördelte izgtottan.Következő óra testnevelés volt.Mivel régi osztályfőnökük tesit,és törit tanított.Most a forradalmak kitörésének okáról,és áldozatairól beszéltek.Az ablakon finom,kellemes meleg áramlott be a terembe.Úgyérezte,hogy szívesebben lennekint mint bent a tereben,és a könyvet nézze,vagy jegyzeteljen.Ahogy eltöprengett padtársa oldalba bökte gyengéden,és nevetve mutatta a tanári asztalt.Az asztal szélén rengeteg sok apró csontok,és iratok tornyusúltak.Az uttóbit lökte le a tanár véltlenűl.Mindenkinevetett,ezen,de Karolina egyből felálltés segített Tabitával egyetemben összeszedni a papírokat.Tabita egy néger lány volt,de igen jó eszű,és kitűnő sportól is.
-Köszönöm bárkik is szedik fel,sajnos még idegen a környezet számomra.-mondta csendesen a tanár.
-Szivesen tanár úr.Nem esett nehezünkre.-felete Tabita,és látszott,hogy belezúgott a jóképű tanárba,aki tényleg nem volt egy csúnya férfi.Erősnek,és tudatonak tűnt.Arcvonásai lágyak,és szépek voltak,de a vörös kabát passzolt legjobban a hajához.Ezekért szerette meg Tabita.Ezt észlelte legjobban Karolina és pár fiú és lány is.
-Az óra vége előtt mindenki bemutatkozik,és csak utánna mehet szünetre.
Bólintások sokasága jeleztehogy egyet értenek.Mint visszaűltek a helyükre ment tovább az óra.Jelzőkor azonban elrakták a könyvet,és sorban mutatkoztak be.Utoljára a tanár.
-Pedró Abagon a nevem.És üdvözöllek titeket.Mától énfogok titeket tanítani történelemre,és testnevelésre.Na figyelem!Ha valami baj adódna megtaláltok a hátsó részlegben.Ott leszek ezentúl..Felvette a könyvet az asztalról hosszas tapogatózás utánn,és Tabita egyből felpatanva kikisérte az ajtón.A többiek erre kitőrtek a nevetéstől,és pletykk kezdtek terjedni Tabitáról.De nemtudtak sokáig beszélni ezeklről,vagy vihorászni,mert indúlni kellett átöltözni.Az öltözők az uskola déli zárnyában voltak,az alsószinten.A sietős diákok remélhetőleg időben elértek oda,mert a rengeteg tanár,és diáktársuk akadájozták a haladásban őket.Az öltőzőben egyből a vörösödő Tabitának estek.
-Na mivolt?Bevallotad neki?-kérdezgették.
-Mit kellene?-zavartan kérdezte,és arcát rejtegette.
-Lányok!Szerintetek hogy áll rajtam?-kérdezte mentőleg Karolina.
Mindenki odatekintve elnevettáék magukat.Annyira sovány volt szegény lány,hogy a legkisebb méret is lógott rajta.A cipő timmelt,.de a nadrág,és a fehér póló nevetségesen állt rajta.Rövid göndör vöröses haja összetűzve kétoldalt.Tabita rájott,hogy őt akarta társa kihúzni a csávából,és hálásan tekintett rá.Becsengettek.Már az udvaron várakoztak,ami egy park közepén volt található,mivel maga a kollégium egy hatalmas parkba épűlt,és így nyáron,és tavasszal szép volt a természet,és rengeteg,sokfajta növényt láthattak a diákok.A szél lágyan fújta meg a fákat,és a madarak is énekleltek egyből.Pedró lassan megérkezett,sé egy ismeretlen nő kisérte.Szőke haja,és ég kék szemei voltak.Sportos ruházata,és erős testalkata volt.
-Na gyerekek én vagyok Pedró segíéde.Améliának hívnak!Aki nem teljesíti nrmálisan a felaldatokat büntetést fog kapni!Világos!-kiabálta.
-Igen!-hallatszott vissza.Afiúk nagyon megbámúlták Améliát,és némejik már a szemét tartotta vissza,hogy ki ne essen.
-Jólvan gyerekle húsz kür futás egy kettő!-mondta Pedró.Amélia oda állt mellé és figyelte a futó fiatalokat,akik duzzogtak.Karolina Tabita mellett futott.
-Köszi,hogy kimentettél a többiek gúnyából.
-Semmi gond.Szivesen.Nemszeretem,ha valakit sértegetnek,vagy kibeszélnek.
-De így téged fognak csúfolni.Nem lesz baj belőlle?-kérdezte.
-Nem.
-Nem beszélgetni!Főleg ne csontosok jártassák a szájukat,mert még leesik.
Nagy nevetés.Karolina elpirúlt,de ekkor egy írtózatos fájdalom hasított bele jobb lábába,és elesett.Mindenki megállt,és ijedten néztk a főldönfekvőt.
-Ne bolondozzon velem.-lépett oda Amélia,de amikor Karolina szédelegve,és sápadtan nézett fel rá,egyből az orvoshoz kisérette Tabitával.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

Nemsokára már az orvosi részlegben voltak,és szegény Karolina lába sajgott.Mintha forró vasat raktak volna a bőrére.
-Mi a baja a lábadnak?-kérdezték az orvosok.
-Nemtudom.Néha előfordúl,hogy fáj.De,hogy miért nemtudom.Egyszer volt eltörve a lábam.
-Meg kell röngeneztettni sürgösen.Lehet,hogy nem jól forrt össze a két csont.Most azonnal el kell menni vele,ne hogy az izmoknak is baja essen.Mert akkor nehéz,fájdalmas lesz a feléülés.-a két lány bólintott,és Tabitának hála,aki segített a szökdelésben,kimentek az öltözőbe.A folyosón szembe találkoztak Dorina Mortálezzel,aki igen csak módos család csemetéje,és avval együtt igen öntelt csaj is volt.
-Na mivan csontika,.Felmondta a lábad a szolgálatot?Szegényke.
-Hagyj békén Dorina.Semmi kedvem most veled beszélni.-sziszegte fájdalmában Karolina.
-Ha ismernélek biztosravenném,hogy gyűlölsz.-egy gonosz mosoly jelent meg arcán,és elment.
-Kár,hogy nem fogsztudni résztvenni a bálon,amit jövőhéten rendeznek a tanárok nekünk,diákoknak!-mondta még visszafordúlva.
Tabita,erősen megfogta barátnőja karját,mert az képes lett volna oda ugrálni,és megverni Dorinát,aki már régen elhagyta a folyosót.
-A kis szemét.
-Tényleg,hogy fogsz eljönni?Hisz járni sem tudsz.
-Megoldom.Egyébként nem én fogok jönni,hanem unoka hugom,hisz neki adtam a jegyet.Be akartam mutatni,de mindíg el volt foglalva.
-Hú!Az jólenne,és mit fog viselni?Hogyan fogom felismerni?-kérdezgette.Nemsokára odaértek az öltöző ajtajához.Kinyitva az ajtót leűltette a sebesűltet Tabita,és egyből levette a cipőjét,és addig Karolina feélvette a felsőjét.
-Na pillanat,csak felveszem a lábamra a cipőt.Kérlek hozzál egy kis vizet a táskámból.Tudod holvan a teremben?-kérdezte.
-Igen.Máris hozom.Ne menj el inenn.
-Oks.
Ahogy kiment Tabita az ajtón,Karolina kitekintett az ablakon,és megrőkönyödve vette észre a tanárjukat,aki éppen a szemüvegét levette,és egy újságot kezdett olvasgatni.
~Ez nem vak?Nekem ez fura.Hol van Amélia?Jézusom!Biztos egy csaló!~fordúlt meg a fejében,és a függönymögüll leste meg a férfit,aki nagyban olasgatott,és a lány meglepetésére,még egy mobilt i elővett,és simán tárcsázott.Karolina nem vette észre,hogy az ablak laza,és egy kis súlytól,már kinyílhat.Jól rátámaszkodott az ablakra,hogy hallhassa,hogy mit beszél a tanár,amikor az ablak elmozdúlt,és kinyílt.Karolina,meg kiesett az ablakon.Egyenesen az ablak alatti asztalra,ahol a tanár is űlt,csak picivel távolabb.
-Jéusom!-hallatszott a lány hangja,és beverve a homlokát terűlt széjjel az asztalon.Pedró ijedten tekintett a lányra,aki az ablak mögűll tűnt fel,és felkapva a szemüveget,úgy tett,mintha nemtudná,hogy mi is történne.
-Mi az?Mi történt?Ki volt az?-kérdezte.
-Elnézést tanárúr!Csak én vagyok.-motyogta.
-Na de ki az az én?-
-Karolina.Éppen most estem ki az ablakon.Csak jelzem.
Ekkor lépett be Tabita,ios aki egyből odarohantm,és vissza hgúzta barátnőjét.Annak a homlokán,egy szép méáretes pupli növekedett.
-Ajajj.Ez igen szélp pupli.Mi ütött beléd,hogy kihajóltál az ablakon?
-Nem az én ötletem volt,hanem az a buta ablak volt gyenge.-panaszkodott Tabitának.
-Elnézést tanárúr,hogy Karolina ennyire kíváncsi.Viszlát,és becsukva az ablakot oda adta a vizet.
-Kösike.-gyorsan megitta,és megtapogatta a puplit.
~Ez tényleg nagy.Jó ég.Hogy fog elmúlni?~
-Na indulás a röngeneshez!-az ajtón kilépve egy kicsit mg mentek a folyósón,mag el nemérték a kijártaot,és kilépve a finom meleg levegőre,egy kocsi állt meg előttük.
-Szia Tabita!Hova mentek?
Tabita öccse jelent meg egy szép kocsival.
-Á csak Karolinát viszem el a röngeneshez.Asszem rosszul nőttek össze a csontjai.-felete mosolyogva.Majd az autó ajtaja kinyílt felőllüök.
-Gyertek elviszlek beneteket.-beűlve a szép kocsiba el is hajtottak.Eleibnte minden szépen,és nyugisan indúlt,de ahogy kiértek az egyenesbe Tabita öccse beletaposott a gázba,és kilőttek.A két lány hátra esett az ülésen,és sikítva mondták.
-Jézusom meg akarsz őlni minket!
-Nem.De most kaptam meg a jogsit.Ki akarom lvezni.
Tabita arcára megrökönyödés,és düh költözött.Már kezdett vörösödni a feje,amikor egy rendőr leintette őket.
-Szép volt öcsisajt.Így tovább,és biztos,hogy egy háét utánn bevonják a jogsidat.-csipkelődött Tabita.
-Száljatok ki kérlek.Nincsen messze ugye.
Bólintott növére,és kiszáltak.Tabita egyből segített Karolinának,aki egylábon próbált egyensújozni.A rendőrök igazóltattak még két kocsit rajtuk kívül.Nem figyeltek fel a két lányra,akik lassan eltűntek.Beérve végre az orvishoz,várakozni kellett.A várakozü terem nagy,és hofehér színre lett festveA csempék kékek voltak,és a padok,székek,meg sírgák.Leűlve vártak.
-Mond miért vagy ennyire sovány?
-Nemnagyon eszek.Egyszerűen nembírom az ételet.-felete.
-Ez egy betegség?-érdeklődött.
-Igen.A baleset óta,agyomrom nem működöik rendesen.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Miért?Talán valami sérülés miatt?
Karolina bólintott,és kicsit sóhajtott szomorkásan,sé kitekintett az ablakon.Atz ablak előtt,egy hatalmas fa állt,és annak zőldellő lombjába bele fújt a szél.Néha eltudott merengeni.Tabita megsajnálta barátnőjét,hisz hallott már a balesetről,hogyan lett ilyen roncs.Lehet,hogy még belűről is emészti a múlt.Lassan magaelénézett,és vártak.Idő elteltével kinyílt az ajtó,és kilépett egy apró öregasszony,és utánna a védőnő.
-Kérem a papírokat.-Tabita egybőlk oda adta az orvosi beutalót,amit kaptak még a kollégiumban.A védőnő bement,majd pár perc múlva hívta is őket befelé.Karolina belépve a rendelőbe összerezzent a hideg miatt.Bent sötét,és minmden idegen volt számára.Egy asztalra kellett felülnie.Az orvos egy másik ajtó mögüll bukkant fel egyből,amint Tabita elakarta mondani a problémát.
-Nézzük a sebesűltet.Egy mozdulattal rácsapott Karolina fájó lábára,aki erre összeszorította a fogait,és tűzes szemekkel nézett a dokira.
Tabita megrőkönyödött ezen,és megakarta említeni,de a doki egy pilanatra elgondolkodott.Majd átkisérte a sebesűltett a röngenrészlegbe.
-Nos!Kérem feküdjön nyugodtan,és csuka be a szemeit.Karolina engedelmeskedett.Érezte,hogy a hideg műszer a bőre felett elsuhant,és egy villanás.
-Rendben.Holnap jöjjenek a leletért.-evvel el is lettek intézve.Kilépve a rendelőből Karolina egyből kifelé ugrált.Semmi kedve nem volt maradni.Attól félt,hogy rácsapnak ismét a lábára.Tabita a lépcsőnél találta meg.
-Te hallod ez a doki kratasztrófa.Azthittem mindjárt eltörik újból a csonton.Többet nemfogok ide jönni.-duzzogott.
-Én is megijedtem egy picit.Na gyere hazakisérlek.
-Köszi,de csak a lépcsőn segíts le.Hazabirok menni egyedűl is.Jó az egyensúj érzékelő képességem.-viccelt.De mivel társa nem nagyon nevetett rajta engedelmeskedett,és engedte,hogy hazakisérjék,akolesz felső emeletére,a hatos szobába.Az ajtóban elköszönt Tabitától,és bebicegett a kis szobájába,aminek fala szép kék színűmés ablakai meg fehérek voltak.Egyből belezuhant az ágyába,és becsukva szemeit el is aludt.Nagyon fáradt volt,de ha alszik nem érzi a fájdalmat szerencsére.Lassan az álom a szemére ereszkedett,és elaludt.Két óra múlva az ajtaja kinyílt.
-Piszt!Csendesen te hatökör.Még felébred a kicsike.-sutogta Dorina,és óvatosan két csicskásával blopakodott,kezükben teli vödörrel.A vöröben víz,jó hideg.Már az ágy nál álltak,amikor Karolina köhögött egyett,éds baloldalára foúlva nagy roppanást hallotak.
Az egyik elejtette a vödör vizet,mert megijedt.Erre Karolina dfelébredt,mert a fémvödör nagy csörrenéssel ért főldet.Kinyitva szemeit,feltekintett,és dühösen űlt fel az ágyában.Bőre sápadt,és vértelennek tűnt.A többiek erre leöntötték,és elfutottak a szobából.Az ajtó becsapódott egyből,ahogy kiértek.Szegény Karolina ott űlt csurom vizesen az ágyában,és elkezdett sírni.Mindíg ezt csinálták vele.Mindíg kitaláltak valamit a többiek,hogy megnehezítsék az életét.Majd felállt,és kibicegett a fürdőszobába.
Másnap nem ment órára.Sem azon a héten.A leletek szerint Karolina csontja megrepedt,és a forradás rosszul hejezkedik el.Mostanáig bírta csak.Bármikor eltőrhet,és keresztüldöfheti az izmait.Eltelet a hét.Szombaton mindenki izgatottan készűlt a bálra.Csak egynap,és eljön.Tabita éppen hazafelétartott,amikor meglátta Pedrót,aki egy vö9rös kocsiba szállt be.Szíve megdobant.Valami melegség árasztotta el.
~Annyira jóképű.Bárcsak veletudnék táncólni.~A merengéséből azt zavarta fel,hogy a tanár odahajtott mellé az úton,és megkérdezte.
-Van kedved eljönni egy körre?Bátyám elvinne minket.
Tabita elpirúlva bólintott,és beszálva az autóba elhajtottak.A hátsó ülésen űlt,és meglapődve vette észre,hogy a söfőr úgy néázki majdnem mint Pedró.
-Nyugi.Ikrek vagyunk.Csak ő lát én nem.
-oh.Értem.Köszönöm,hogy elvisznek haza.
-Szivbesen Tabita.Mond csak.Mit tudsz Karolináról?
-Sajnos bármikor eltörhjet a csontja,és az izmait átszúrhatja a csont.Már a korházban fekszik.Szegény.Nagyon sajnálom,hisz mindíg balszerencse éri.Kiskorában vesztette el a süleit.
-Értem.Ez sajnálatos.De tényleg annyire csonts,ahogy hallani lehet?
-Igen.Nemkívánja az ételt,Megsérűkt a gyomra vagymi.
Pedróü felhúzta a szemöldökét erre,de azután nem kérdezett semit.
-Ugye el fog jönni a bálra?
-Nem Tabita.Sajnos nem.Hisz nemtudok táncolni,és nem is látok.-felete.Tabita szomorúan nézett ki az autó ablakán,és az elsuhanó fákat figyelte.
-Nade honan tudja,hogy holakom?-kérdezte hírtelen.
-Onann,hogy egy emelets házban lakunk,csak én egy emelettel feljebb.
Tabita elmosolyodott,sé gondolatai cikázni kezdtek,amikor a kocsi megállt.
-Azthiszem megérkeztünk.
-Köszönöm a fuvart Pedró.-avval kiszáűllt,a kocsiból,és intve kinyitotta az ajtót,és felrohant a lépcsőn.
Perdó ekkor intett a bátyjának.
-Menjünk.Van még egy kis dolgom.-és elhajtottak.
Tabita visszafordúlt,hogy segítsen a felfelé jövő tanárnak,de azok eltűntek.
~Hova mehettek.Mindeggy.Most megyek próbálom a ruháimat.~avval ferohant a lakásához.Másnap este az iskola hatalmas tornatermében a kellemes zene száűrődött ki.Az emberek szép estéji ruhában voltak.Tabita nézelődött,hátha meglátja Karolina unokahugát.De nemlátrta meg.Csak egy női seregletett,amiben Dorka is benne volt.Kíváncsi lett.Azthitte,hogy Dorinát figyelik.Odalképkedve egy Hosszú hofehérhajú férfit látott meg,szép fekete ruházatban.Arca bájos,és szelíd.Éjfekete szemeiben a komolyásg,és a kedvesség tükröződött.
-Jajj de helyes!Leszel a partnerem?-krdeztáék a lányok.De az nemfelellt,és belépett a terembe.A zene felerősödött.A árok kialakúltak,és elkezdődött a tánc.Tabita éppen Filippel,az évfolyam társával táncolt,amikor egy fekete,és vérpiros estéjiben egy nőt látott belépni.Hosszú éjfeketehaja a derekát belepte.Dús hajzata,és gyönyörű arca volt.Teste karcsú,és annyira törékenynek tűnt.Vörös rúzs,de nem volt rajta szemfesték,se smink.Belépve a terembe,egy székhez lépett,és nézelődött.Közben a székre lerakta kis váltáskáját,és a táncolókat vizsgálta.A számnak nemsokára vége lett.Dorina táncólt az idegen férfival,és mindent elkövetett,hogy sikerűljön elcsábítania,de nem jött össze.De amikor meglátta az új jövevényt elsápadt.Szebbnek látta,mint ő.Ezt nem hagyhatta megtorlatlanúl,mert még a partnere is felfigyelt rá,é elindúlt felé.
-Elnézést kiszasszony.Nem lenne kedve táncólni?-kérdezte az idegen.
-Ha szabad.-felete a nő.Ekkor lépett oda Tabita.
-Elnézést kiszasszonby.Ön Karolina unokahuga?
-Igen.Leja a nevem.Elég,ha ennyit tudsz.-majd elindúltak táncolni.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A tánc közben Tabita figyelte Karolina rokonát.Nagyon furának tünt.Mert arcra nagyon hasonlított barátjára.
-Kiszasszony.Nagyon megtisztel,hogy önnel táncolhatok.-mondta a férfi,aki éppen megpörgette a nőt.
-Enyém a megtiszteltetés.Megtudhatom az ön nevét?
-Migel a nevem.És az öné?Mert egy bájos teremtésnek mindíg van neve.-mondta csendesen.
-Leja a nevem.-felete,és befejeződött a szám.Majd az órára tekintett.
-Sajnálom,de menem kell,Karolinát is meg kell látogatnom.-avval elindúlt az ajtó felé.Kilépve az utcára megállt,és körbetekintett.Senki sem volt kint.Majd eltűánt egy sikátroban.Pár perc múlva egy fekete bőrnedrágban és felsőben jelent meg.
~Reszklesetek vámpírok.~körbetekintett és egy ugrással felugrott a ház falára és felmászott anak tetejére.Onann mindent belátott.A szél kezdett feltámadni,és igen hűves kezdett lenni.Lent vagy négy sötét alak sétált.Nem vették észre a rájuk leselkedő veszéjt.Leja viszont sas szemekkel nézte őket.ˇPontosan a sikátorok hoz mentek.Követte őket a nő,de amint a sikátorkat figyelte valaki megjelent mögötte.Megfordúlva lassan egy hofehér hajú,porcelán börű férfit látoitt,vörös szemekkel.
-Mit akarsz?-kérdezte.
-Mit keresel itt vadász?
-Téged.Most megöllek te gaz!-és egy ugrással a körmeit beleméjesz tette a férfi arcába,és egy jókora sebet hagyott rajta.Az elkapta a nő karját,és egy pörgés utánn eleresztette azt.Laja lábba érte el a ház oldalát,és amint teljesen a lábai rajta voltak a falon vissza ugrott.
-Most megöllek!ÁÁÁ!-de nem jött össze,mert az felugrott,és a lány csak a háztetőben tett kárt.
-Gyere vissza te!
-Nem lehetsz vadász.Biztos is.
-Mit tudsz a vadászokról?Nem hinném,hogy sokat-vágott vissza.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Eleget,hoy kiírtsam őket a többiekkel.-gúnyos nevetés hallatszott.
-Nemhinném,hogy összejönne.Ha legyőztél megteheted te mocsok!-szoszegte,és a másik háztetőre ugrott,ahol az elensége volt,de az egy hátraszaltóval eltávolodott tőlle.Majd eltűnt a sötétben.Tudta,hogy a lány nemlát a sötétben.Lassan,hangtalanúl mozgott,és amikor a lány össze-
zavarodott kilépett mögülle,és egy hatalmas rugással,amit a herékra mért belepaszírozta a kémyénbe,ami ledőlt.
~Ezt nem élhette túl.~gondólta,megforúlva akart menni tovább,de fura morgást halott valahonann.Majd penglk összecsapását.Kíváncsi lett,mert éerezte,hogy egy másik vámpír is van a környéken.Gyorsan eltünt a helyszínről.A téglák alóll egy kéz jelent meg.Leja felűllt,és mérgesen csapott egy téglára.
-A fenébe.Ez nem fog menni.Erősebb,és mindjrt holdtőlte.-felállt,és leugrott a házról egy misk utcára.
Nem messze az egyik sikátorban nagy harc dúlt.Egy farkas és egy vámpír verekedett éppen.A farkasnak sikerűlt a falhoz szorítania ellenfelét.Mindketten sebektő voltak elcsúfítva.
-Add fell vérszívó!-szólította fel a lihegő férfit,de az egy gúnyos mosolyal felete.
-Csak szeretnéd farkas.-majd egykisebre lett figyelmes,aki a sötétben űllt,és figyelte őket.Nem volt erős,fiatal volt,pár hónapos csak.
Szemein megvillant egy terv.Összeszedve az erejét elökte magától a farkast,majd a fiatalabb felé ugrott,amikor Leja ugrott rá,és a főldhöz teremtette.A farkasok meglepődtek.Főleg a vámpír.Nem bírt felállni,és még a nő sem volt hajlandó leszállni rólla.
-Bocs fiúk,de nemlátatok egy fura fickt ezen kívül?-kérdezte,majd felmérte a helyzetett.
-Nem.Lefoglallt a harc.Miért?
-Bajvan.Bár nemhinném,hogy rátk tartozna.
A farkas rámorgott.
-Ha a vámpírok is bennevannak akkor mond.
-Felakarja az egyik borítani az egyensúlyt.Kiakarja írtani a vadászokat.Tudom te sem kedveled őket,de ez mégis borzasztó.
A kisfarkas addigra már elő battyogott a sebesűlhöz.
-Talán igazadvan,Nemkedvelem őket,de a vámpírokat gyűlölöm.-megsimogatta a kicsi fejét és gyanakodva nézett a nőre.
-Honann tudod ezeket?Te is vérszívóvagy?Vagy vadász?
-Éjszakai vándor.De engem is megtámadott egy szipókás,szóval kikotyogta nekem,azthitte,hogy megtud őlni.-ennyi.-kezeit védekezőleg rakta.A farkas gyanakodva szipantott a levegőbe.
Majd elfintorodott.
-Tinők!Mindíg kölnizitek magatokat.-morogta,majd a szeretcséztlen vámopírrhoz lépett,de az már eltünt.Valahogy felszívóott,de hogyan nemtudták.Mjd leűlt és megtörőlte verejtékeshomlokát.
-Kölök gyere ide!-kiabált az elkoborólt kicsinek,aki odafutott.
-Menj vissza a többiekhez.Ne szólj senkinek erről rendben?-akicsi bólntott és eltűnt.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy a kicsi eltűnt a nagydarab farkas a nőhözlépett.Végigmérte,majd kérdezte.
-Miért is kell neked az igaság osztót játszanod?Nemérzek rajtad vadász szagiot,de valami mást.Te is vámpír vagy ugye?-kérdezte a nő szemeibetekintve.
-Az nemlészen vámpír aki tud a fényben mozogni.Ugyebár.Kain irásait lehet,hogy nemvagyok egy megfelelő vámpír,vagy vadász,de van életem,és titkaim is.Kérlek a titkaimat tiszteld.-morogta a férfinek,aki meglepődött.
-Megnyílt a szád kislány.Én már akkor harcoltam,mikor te még pólyásvoltál.És aki meg is mart az remélem már halott.Sárvérű vámpírfatty.-ahogy ez kimondta a nő egy erős rugást mért rá,amit nem bírt kivédeni,és a falnakcsapódott.és torkához éles karmok tapadtak.
-Vondt vissza te szemét!-kiáltotta indulatosan.A farkas elvigyorodott.
-Mivan kislány?Már nemtiszteled a másikat?Vagy talán őlni akarsz?-vigyor jelent arcán,majd ahogy Leja nemfigyelt eltaszította,és egy hatalmas pofont adottneki,mitől alány megtántorodott,de a következő ütést kivádte kezével.Megfogva a farkas öklét rátekintett.
-Nemvagyok vámpír!Nem is akarok azlenni.
-Akkor mivagy?-kérdezte,de ahogy a lány elengedte az öklöket,hátrébb is uigrott tőlle.Valamire készülhetett,mert nemtámadott.
-Félvérvagyok.Félig vagyok csak elátkozott.Félig meg embervagyok.Félvér,akit kitagadnak a többiek,és csak az emberek fogadnak nagynehezen be.Érted?-kérdezte gúnyosan,mire a farkas felmordúlt.
-Nemhiszek neked.Hiszem ha látom.Ha jóltudom,és nemtévbedek a fény ezt megoldja,vagy a tűz.-ahogy elkezdett Lejafeléfutni,az elugrott,de a farkas elkapta a nő lábát,és megrántva az elesett.Majd az erőskarok ráfonódtak,és egy ugrással a tetőn voltak.Egy igenmasszívdrótot keresett,és elkábítva a nőt kikötözte a legközelebbi kéményhez.Órák teltek el mire Leja felébredt.A fekete ruhája nemtakarta az arcát.Meglepetten nézte a hajnal fényeit.Míg a férfi egy igencsak árnyéjos részről figyelte őt.
~Ha igazatmond,akkor nemhalmeg,de ha hazudik akkor igazamvolt.Bár ahogy megmentette a köjköt..~figyeme az első napsugárra esett,ami a nőmelléesett,de a következők már rá.Leja haja kiszökűlt,és bőre megtelt élettel.Nemvolt sápadt.Egészen emberi lett.Ingerűltenkezdett fészkelődni.Nemsokára a drót engedett,de nemtudott szabadúlni.Ekkor a farkas elmosolyodott.
-Igazat szóltál.De miért változik a külsőd?-kérdezte.
Nemhallottválaszt.Kilépve az árnyékból kioldozta a nőt,aki megdörzsőlte a kerjeit,és egy mozdulattal leugrott a háztetőről,a farkas meg utánna.Ahogy futottak Kar átugrott pár szemetest,és zsákot is.A farkas könyebben kövbette,és valamivel gyorsabb is volt.Mígnmem a lány eltünt.Lefékezve körbetekintett,majd visszament pár lépést.Ekkor szitkozódva rázta meg ökleit.A csatornafedő nem volt visszarakva a helyére,és belesett a csatornába.Egyből utánna is ment.Kar egyrejobban kezdett beljebbhaladni a víz álltal.Ahogy kievickélt a szenyesléből köhögöt párat.A bűz elviselkgheteklen lett számára.Patkányok,és más férgek laktak odalennt.
~Hogy lehet ijen büdös?Hol a higénia?~botránykozott,majd elindúlt egyenesen,hátha kitud jutni valahol.Léptei halkan kopogtak a kis járdán,de a sötétben alig látott.Szerencsére jkezdett a sötéthez szeme hozzászokni,így valamicskét már látott.Addig haladt,míg másik lépteket nem hallott szemből.
~Kilehet ez?Ellenség?~ahofgy gondolkodtt ezen megállt,és fülalet.