Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*elindultak ,végig a folyó melett maradva.Erős ,és hideg szél söpört végig a városon ,felkorbácsolva a folyó vizét, mely hullámokba tört a part felé.
-arra menjünk...
*javasolt Mordon egy kiviágitott utra mutatva ,mely elkanyarordott kissé a hömpölygő viztől ,de legalább ki volt világitva ,és nem fenyegette őket a ki-kicsapó hullámok.Az utat kétoldalról fák ölelték körbe ,melyeket meg-megszakitva egy-egy utcalámpa világitott meg.*

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

*Mordon felajánlotta, hogy msáfelé menjenek, aminek Emma nagyon is hálás volt.*-Rendben, menjük arra-* Bólíntott a nő és követte a férfit. Ahogy távolodtak a folyóparttól, úgy enyhült a szél, bár még mindig erős volt, de közelsem annyira hogy Emma alig bírja összehúzni a kabátját. Tovább sétált a páros, csenbe burkolózva. Majd a nő megtörte a nagy hallagtás.
-Mivel fogalalkozik, Mordon?

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*A hűs szél ,mely eltévedve fujdogált az utcán ,már sokkal kellemesebb volt ,mint ami a folyó vizét korbácsolta fel.A fák ági összecsukódtak a fejük fölött, ezzel eltakarva a csillagos eget.Már csak az utcalámpák fényei világitották meg a két embert ,akik csendben sétáltak, mig a nő fel nem tett egy kérdést a férfinak.*
-Mivel fogalalkozik, Mordon?
~Na ezzel most fején találta a szöget...~
*gondolkodott el ,majd továbbra is az előttük lévő utat figyelve válaszolt.*
-jelenleg nincs munkám.Régebben nehézsulyu boxoló voltam ,de már visszavonultam.Azóta szabaduszó zsoldos vagyok.Tehetős embereknek dolgozok ,akik különböző feladatokkal biznak meg.De a legutóbbi találkozónál, meghalt a leendő főnököm.Igy most munka nélkül vagyok egy darabig...
*fejezte be a monológját ,remélve ,hogy kielégitette a nő érdeklődését*
-és ön ,mivel foglalkozik?
*kérdezte vissza ,mintegy folytatva az ismerkedést*

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

*Mikor a férfi megkérdezte Emma mivel foglalkozik, kicsit elszégyellte magát. A feje olyan volt mint a főtt rák. De szerencsére melege nem volt, arról a szél gondoskodott.*
- Nos én sztriptíz-táncosnő vagyok. De gonodlom ez nem látszik rajtam.*Majd hagyta, hogy a férfi reagáljon.

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*mikor Emma válaszolt ,enyhe pir jelent meg az arcán.*
-táncosnő?Az elég jól fizető állás.És ha még szereti is amit csinál ,akkor nincs mit szégyenkezni rajta.A saját választása, a saját élete...
*próbált egy kis önbizalmat önteni a melette sétáló nőbe ,aki láthatóan zavarban volt a kérdés miatt...*
-és hol dolgozik?Itt Topolyában?Tudja én nemrég érkeztem ide ,és nem ismerem még a várost eléggé...

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

- Igen itt Toplyában-*felete a nő, felbátorodva. Mordon egy kis önbizalmat csempészet belé.*-A bár fölött lakom. A tánccal semmi bajom, régen táncoltam, csak nem vetkőzve. A bárba se mindig barmok járnak, van egy-két normális alak és a főnököm is jó fej. Szóval semmi bajom az életemmel. Csak a múlt kísért, de ki nincs így vele, nem?

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Egy nő távolodó alakját pillantotta meg amikor követte Vitruvius tekintetét és utánna amikor még mindig követte észrevette,hogy a Herceg pillantása Rá esett és mint egy közelebbinvitálva tekintett rá.Vancha odament és akkor Atyja megszólalt.Kiváncsi volt,hogy miről szeretne beszélni vele,de annyit már rég megtanult a Sötétség Világáról,hogy jobb ha a kérdéseit bizonyos esetekben féreteszi,hisz egyszer valószínüleg úgy is választ kap rá.Vancha tekintete a másik férfi tévedt.Rajta is látta,hogy nem mostanában látta az utolsó naplementéjét,ám ő is halgatóság volt csupán.Legalábbis egyenlőre.Nemzője tekintete az égre tévedt egy röpke pillanatra,majd vissza rájuk.Kis udvariasság hagyja el Vitruvius ajkait,majd tekintetét rájuk emeli miután kis szünet áll be a beszélgetésbe.*
-Igazán nem rabolja az időmet
*Mondja Vancha,mint egy választ arra amire talá nem kellett volna.De hát mit tegyen.Még tanulnia kell,de ha magába néz akkor azt látta,hogy nem volt baj,hogy kifejtette a kis "költői kinyílvánulásra" a válaszát.Magában "megingatta a fejét" persze csak képletesen,hogy önmagával vitatkozik már megint azon,hogy mit kellett volna és mit nem.Ezután azonban csendben marad és várja a folytatást.Amíg a Herceg mondja a mondadóját addig ő magában tartja a sajátját és később közli csak.Arcán a szokásos arckifejezés ül.Erről csak azok tudják megállapítani,hogy mit érez vagy mit gondol akik belelátnak a fejébe.Ebben az esetben pedig nagy a valószínüsége annak,hogy csak az ő feje nyitott úgy,hogy másokon nem lát semmit.Ami azt illeti nem is keres.Évsztázadok -és talán évezredek- nehezednek a két férfi vállára.Ez alatt az idő alatt megtanulták elrejteni érzéseiket és gondolataikat.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*mikor a mult kisértését hozta fel Emma ,szemei előtt akaratlanul is felvillantak a régi idők eseményei.Mikor szemrebbenés nélkül ölt meg bárkit ,akit a főnöke kijelölt.Többnyire csalók ,és árulók voltak ezek az emberpatkányok, akik a barátukat ,családukat árulták el pénzért.Mordon hű társával a fegyverével (mely most is nála volt) segitette át ezeket a férgeket a pokol kapuján...*
-igen ,sok embert kisért a multja...
*szólalt meg ,mert nem akarta félbehaqgyni az ismerkedésnek induló beszélgetést*
-és mondd csak...elnézest.Ugye tegeződhetünk?
*félbeszakitotta amit akart mondani ,mert ezt még nem tisztázták.*

Vendég

Geru az érkező férfi felé pillantott. Egy pillanat alatt világossá vált előtte, hogy a férfi, aki megtörte magányukat, vagy a Herceg egy szolgálója, esetleg egyik gyermeke volt. Egy pillanatra átfutott a fején, hogy jobb lett volna, ha Dzsamila is itt van még, de aztán egy pillanat alatt elhessegette magától ezt a bosszantó gondolatot.
A herceg szavaira csak egy néma biccentés volt a válasza. Majd mikor a férfi, akit a herceg Vanchának hívott, odaért Geru végig hallgatta őt, majd száraz, mély hangon megszólalt.
- Üdvözlöm Vancha, a nevem Gabriell Mc’ Leen-
Arcán a bosszúság árnya rebbent át, miközben hideg kék szemeivel végig mérte Vanchát. Ezután a herceghez visszafordulva újra megszólalt.
-Nos hercegem, hallgatom!

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

-Persze nyugottan*mosolygott a nő és feltünt neki, hogy a férfi egy pillanatra komor lett a múlt említésére*~Talán nem kellett volna mondanom a múltat. De ez az igazság. De itt Topolyában nincs olyan ember, akinek ne lenne sötét a múltja~- Nekem úgy tünt akart valami mondani. Mi volt az?

Vendég

×felsóhajt, és egy pillanatra a távolba réved, tekintete elhalványul, ahogy kutat az ismeretlenben...de midnez csak egy röpke pillanatig tart, aztán szeme újra acélossá válik, olyanná, mint aki parancsoláshoz szokott egész életében, és még azon is túl×
Változások jönnek, érzem a csontjaimban. Ebben talán még Ön is igazat ad nekem, Geru. A változások pedig általában nem jók. Tennünk kell valamit. Bármennyire ellenemre van, a kis vadász hölgy igazat beszélt. Sokan vanna a farkasok, ők is, mi pedig csak álljuk a történelem viharait, de ki tudja, meddig? Össze kell szednünk testvéreinket, és a versengésünket félre kell tenni...hogy valami nagyot tehessünk...
×hangja őszinte, anincs oka hazudni az előtte állóknak..×

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*A másik vámpír bemutatkozik neki és végigméri.Vancha,mint ha látna rajta valamit.Valamit ami azt sugallja,hogy nem mindenképp jó,hogy ő idejött.Vagy nem kellett volna,hogy kiváljon az a nő a csapatból.Az utóbbi csak egy feltételezés volt.*
-Engem Vancha Marchnak hívnak.
*Mondta bemutatkozásképpen.Miután átestek ezen a formaságon a Herceg hozzálátott ahhoz,hogy elmondja miről is van szó.Pont jó volt a téma és így egyben Vancha is hozzáfűzhette saját mondanivalóját.Mostmár végképp világossá vált előtte,hogy a lány aki az imént elment nem közönséges halandó volt.A vadászok egy tagja méghozzá ha idejött és élve megúszta a beszélgetést a város hercegével és az egyik nagy erejű vámpírral akkor vagy elég erős ahhoz,hogy a két férfi úgy gondolja,hogy értelmetlen megtámadni vagy valameikük védelmét élvezi.*
-Ehhez az összefogáshoz igen jók a körülmények.A mai éjszaka találkoztam két farkassal.Mindkettejük valami furcsa betegség áldozata ami miatt,mint ha újra halandóvá váltak volna.Az egyikük nem élte túl a találkozást ám a másik elment.Nem tudom mekkora ez a "járvány",de ideális alkalom talán arra,hogy tegyünk valamit.Egy ilyen dolog talán megbonthatja a rendet és így még könnyebb kihasználni.
*Mondja és kérdőn néz a másik két vámpírra.Várja a véleményüket a mondandójáról.Lehet,hogy már tudták,de Vancha ezzel akkor ott nem törődött.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*Mordon elgondolkodott egy pillanatra ,mert hirtelen elfelejtette amit mondani akart.Igy nemes egyszerűséggel a legkézenfekvőbb dolog után érdeklődött.*
-csak azt akartam megkérdezni ,hogy mit keresel kint az éjszakában ,ebben az itéletidőben...
*Közben az ut végére értek, ahonnan már lehetett látni a kertvárosi házakat.Fél óra mulva már a családi házak között sétáltak ,ahol sokkal kellemesebb volt az utcai összkép ,mint az erdőben.*

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

- Biztos, fontosabb volt amit akartál kérdezni.* mondta halkan Emma, majd normális hangerőn folytatta.*-Csak gondolkodni jöttem ki. Elmerengtem a múlton.* Közben már nem is fújt a szél és lassan beértek a családi házakhoz.* - És te miért sétáltál erre felé?

/folytasd a családi házaknál/

Vendég

Geru némán hallgatta előbb Vitruvius, majd Vancha szavait. Sok igazság volt abba, amit mondtak. Hiszen ha most sikerülne össze fogniuk a vértestvéreknek, már felléphetnek a farkasok ellen. Rövid gondolkodás után mély, száraz hangon szólalt meg.
- Nos uraim, teljes mértékben igazuk, talán soha nem fog, még egy ilyen remek alkalom kínálkozni, és ezt most őrültség lenne nem kihasználni. Viszont ahhoz, hogy támadásunk igazán hatásos és átütő erejű legyen, úgy érzem, nem árt, ha külső segítséget is igénybe veszünk. Mivel a jelen esetben a legkézenfekvőbb az, ha a vadászokat is bevonjuk, szerintem fel kell velük vennünk a kapcsolatot velük. Mivel nekem teljesen véletlenül van ott egy kedves ismerősöm, szerintem nem is lenne ez kivitelezhetetlen. Egyesült erővel eltörölhetjük egyszer és mindenkorra a fattyakat erről a környékről.-
Hangja, amint mondandója vége felé közeledett egyre erősödött, az utolsó néhány szó szinte már mennydörgésként dörgött. Majd némán végig pillantott a két férfin, várva azok reakcióit.

Vendég

×bólint×
Sok az igazság van az elhangzottakban, de nem hamarkodhatunk el egy ilyen nagy volumenű döntést. A vadászokkal szövetség? Nem. Azt soha. Kihasználjuk őket? Talán. De szövetségről szó sem lehet. Soha nem bízom meg....halandókban. Soha. De egy esetleges kijátszásról szó lehet. Feru, kérem a 'kedves ismerősét' ×szinte köpi a szavakat, messziről érezni a gyűlöletet× nyugodtzan tüzelje, és nyugodtan híresztelje, hogy mi is tervezünk valamit...de a szövetségre való kérdéseket kerülje ki.
×tekintete perszel, süt belőle az elfojtott düh, és a gyűlölet, amit a vadászok iránt érez, s ami talán még nagyobb, mint amilyen érzések a farkasokhoz fűzik×
Egyszóval szeretném, ha a vadászok figyelmét a farkasok felé fordítanák, és hitessék el velük, hogy szövetségesek vagyunk. Önök járnak a legtöbbet a városban, és önök vegyülnek el, ezért szóltam önöknek.
×kérdő tekintet, bár ez csak önigazolás lesz, hisz nem igazán kérés volt...inkább valami visszautasíthatatlan, legalábbis Vanchának×

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Csendben hallgatja a két idős vámpír szavait,majd amikor befejezték egy időre mondanivalójukat ő is hozzáfűzi a sajtáját.*
-Nekem is van köztük egy...mondjuk úgy,hogy ismerősöm.Túl emberi a gondolkodása ezért valószínüleg könnyű lesz meggyőzni arról,mhogy "szövetségbe vagyunk".
*Itt egy kicsit Vitruviusra néz,mer gondolja,hogy Atyja sejti kiről van szó,de tulajdonkéépen mindegy,mert a lényeg megmarad.A város Hercege beszéd közben eléggé dühös lesz.Szinte tapintható a gyűlölet és a megvetés a környezetébe amit a halandók,de főképp a vadászok felé tanusít.*
-Ez az ötlet tetszik nekem is.Tulajdonkéépen a lényeg benne az "oszd meg és uralkodj".
*Tovább hallgat és választ kap egy korábbi kérdésére amit magában tett fel.A kérdés az olt,hogy miért jó,hogy ők vannak itt.Az elvegyülés volt rá a válasz.*
-Nem tudom mennyire jön össze,de megteszem amit tudok
*Mondja és arra gondol,hogy megvan az alapkő.Akármennyire is Ketrin ellene van a régi hódítással meg tudja fűzni.Csak "jól kell viselkednie" a közelében és akkor lehet,hogy be fog jönni.Minden esetre ezzel a dologgal ráér később foglalkozni.Ha Geru elmegy valamikor akkor reméli,hogy ő még itt maradhat beszélni Vitruviussal.Lenne néhány kérdése amire választ szeretne kapni.Lükurgosz már eltűnt valahova -lehet,hogy továbbvándorolt vagy valami- így már csak ő -és mostmár Geru- marad akiktől kérhet kis okítást.Ám most Nemzőjétől várt segítséget.Kis tanítást,de legalábbis választ a kérdéseire.Bár még a beszélgetésnek nem volt vége,de tulajdonképpen már a lényeg lezárult azzal a fura érzéssel ami Vitruvius mondandójának a végén érzett.Ha nem akarta volna megtenni önszántából a vadászok farkasok elleni fellázítását akkor is megtette volna.Késztetés érzett arra,hogy teljesítse az egyszerű kérést ami tulajdonképpen így már csak egy utasítás volt.Ekkor találkozott elősször ilyen érzéssel.Ekkor gyakoroltákj rajta elősször ezt a "képességet" és egy kicsit tényleg meglepődött.Tudta,hogy ez csak ízelítő abból az erődől ami Atyjában lakozik,de mégis rettentő volt ha belegondolt,hogy mikre lehet ezzel képes.*

Vendég

*Geru kissé meglepődött a herceg heves reakcióján, a vadászokkal kapcsolatos összefogás gondolatára, de biztosan meg van rá az oka, amiért ennyire vonakodik megtenni ezt a lépést. Viszont, ha a Herceg ennyire nem szeretné ezt a szövetséget, és az oka is megvan rá, akkor már csak rá kell jönni, hogy mi ennek az ok. De ennek még nem jött el az ideje. Mikor Vancha is befejezte mondandóját. Geru is bólintott, egyetértése jeleként. Majd mély, kimért hangon megszólalt.*
-Nos rendben, legyen úgy, hercegem, ahogy jónak látja. Meg fogok tenni mindent azért, hogy a fajtánk a farkasok fölé emelkedjen, egyszer és mindenkorra, ebben a városban.-
*Ebben a pillanatban, mintegy végszóra megcsördült a Geru zsebében lévő telefon. Elővette, majd egy rövid gondolkodás után kinyomta a hívót.*
-Nos uraim úgy érzem, tisztáztunk mindent ezzel az üggyel kapcsolatban. És ha most megbocsátanak, mennem kell.- *Egy-egy rövid fejbiccentés a Herceg és Vancha felé. *
-És amint bármilyen érdemi előre lépést tudok az ügyben, jelentkezem.-
*Mondta búcsúzóul. Majd, lassú léptekkel elindult a park kijárata felé. *

Vendég

×bólint a két férfi szavaira×
Akkor ezen túl is estünk..
×miután Geru befejezte a telefont, megszólítja×
Rendben Geru, de nyomatékosan kérem, hogy _ne_ tartson fél évig, míg jelentkezik..
×megnyomja aszót, hiszn célja, hogy még a msodik legerősebb vérszipoly is az irányítása alatt legyen...így, vagy úgy.×
Vancha, akarsz még valamit, vagy mehetünk mindketten a dolgunkra? Ami a az én esetemben lenne pár, szóval..
×udvarias. Túlzottan is. Furcsa ez tőle.×

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*A beszélgetés végén Geru telefonja megcsörren,de a vámpír nem veszi fel.Inkább úgy dönt,hogy távozik és valószínüleg a telefonáló félhez igyekszik majd.Egy-egy fejbiccentés,kis végszó és elindul a sötét éjszakába.Ketten maradnak Vancháék és Vitruvius is jelzi,hogy távozni szeretne,de még előbb megadja a lehetőséget újabb mondanivalóra.A fiatal vámpír kihasználja ezt az alkalmat és megszólal.*
-Most,hogy kezdek bekapcsolódni a város fajainak csatájába szeretném ha többet tudnék.Eddig is szereztem sok tapasztalatot,tanultam is már,de úgy érzem több tudásra van szükségem ahhoz,hogy eredményes legyek.Ketrint lehet,hogy nem tudom meggyőzni és rám támad.Ő most tanultabb és erősebb,mint én.Ezért szeretnék erősödni és úgy belevágni ebbe a számomra így kockázatos dologba.
*Vancha elmondta érveit arra,hogy miért lenne szüksége tanulásra és,hogy miért fontos az,hogy megerősödjön.*
-Tehát jó lenne ha a fajokról tudnék többet,hogy felhasználhassam egymás ellen a vadászokat és a farkasokat.Azon kívül szeretném ha beszélne nekem olyan dolgokról amik még fontosak.
*Elmondta a konkrétabb kérdéseit is.Igyekezett nagyon udvarias lenni,de még nem tudta teljesen azt se,hogy más-e vagy mennyire hasonló a Topolyában élő vámpírok általános etikai kódexe.Biztos volt benne,hogy ha megerősödik akkor több az esélye Ketrinnel.Úgy meg tudja jobban védeni magát.Miután mondandóját befejezte elhallgatott és várta a válaszokat vagy a visszautasítást.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Ugyan Kar ne mond,hogy félsz ettől a posztól.Eredményes vagy meg minden.Egy örmesternek nem jelenthet gondot.-mondta bíztatva a lányt,kinek arca tűzpiroslett.
-Hát nem is tudom.Nagyon örülökneki,meg minden,de hírtelen jött.Ma jöttem haza és hírtelen jött dolog,nemtudtam feldolgozni.Tudod a feletesek rendeltek nyaralni.-mutatta kezével az idézőjelet,hisz nemnagyon sikerűlt nyaralásnak.
-Látom,hogy lebarnúltál meg minden,még a hajad is dúsabb lett,és valahogy kipihentebb is lettél.Mitcsináltatok?Sok jó pasi volt?-kérdezte mohón,közben sétáltak a pardús fűvében.Néha a szél is feltámadt,de nem volt vészes.
-Jó meleg volt de a tenger gyönyörű,főleg naplementekor.Bár ottklehettél volna látni.Bár a kaja kicsit fura,de finom.Nekem elhiheted,főleg a rákok és a tengeri gyümölcsök.Ittunk még kokusztejet is.-mesélte,Lili ámulva hallgatta és nemsokára megállt.
-És Tom felesége is eljött veéetek?
-Elám!Egéstz nyaralás alatt csak főzni és sütnitanúlt.Látnád a szakácskönyvét.Már az ezredik oldalon tart a jegyzetekkel.Rengeteg receptje van.Én láttam,és igencsak nehéz.
-Azokat mind meg is csinálta?Vagyis megsütötte?
-Aztmondta tom,és elkezdett nekünk áradozni a megyespitéről,a tortákról meg minden.Főleg vacsora előtt.Gondólhatod,hogy hogy beindúlt a nyálelválasztásunk.-mosolyodtt el.
Lili nyelt egyett majd pajkosan meglökte társát.
-Ne mond,mert korog a hasam.Reggel nem is ettemsemmit.Szal ne beszélj előttem kajáról,mert még megszlek.-ezen nevettek majd leűltek egy padra.
-És itthon mi a helyzet?-érdeklődött Kar.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Semmi különös.Képzeld Bettinek meglett a második gyerek.
-Na mondcsak a sztorit.-bíztatta Kar sikeresen elterelve a szót az előléptetésről.
-Képzeld fgiú lett,és Bob nagyon bűszke lett.Kicsit fenhordta az orrát emiatt,de lassan majd visszatér a rendes nyugis viselkedésbe.Csak tudod hogy van ez.-mosolyodott el,jhisz Bonot jól ismerték.Nem is ojan rége Bob is rendőrnek állt.Lili egy levelet bontott fel,amiben sok kép bújt meg.Elővette őket,és megmutta azokat társának.Kar elvette őket és nézegetni kezdte.
-Áh ezek a nyaralóról készűltek Lengyelországban?-kérdezte mert Lili álma mindyg egy Lengyel nyaraló volt.
-Igen,.Nagyon kényelmes,és precízen lett megcsinálva.Ide eltok szökni néha Pettel egy kis pihenésre.Hidd el neked sem ártana.Csak jkerítened kellene egy srácot,akivel összekötnéd az életedet.Valahogy ezt a témát nagyon kerülöd.
-Hát van egy fiú aki nagyon tetszik meg nagyon kedves is,de nemtartom vele már a kapcsolatot.Sajnos nagyonn elfoglalt.Kicsit félek is,hogy már elfelejtett,de azért reménykedek.-mondta tépkedve a füvet.
-Mesély hogynézki?
-Hát rövid szőkehajavan,de a szemei annyira varázslatosak.Ugyérzem,ha beletekintek a szempárba akkor a tengervbe néztek bele.-nagy sóhaj és Kar álmodozni kezdett.Lili megrázta a fejét már vigyorogva.
-Te csajszika.Reménytelenűl belezúgtál abba a csávóba.-majd órájára nézett.
-Na megyek,mert elkésem az eligazításrólSzia!-köszönt el Kartól,és elment.Karolina is felállt,de nem mozdúlt.Mintha elmerengett volna.

*Kifutva a templomból, át a ligeten, végül elért a Folyópartig. Nem tudta pontosan, miért jött el a templomból, azt sem, hogy mi az, ami hajtja, de tudta, mennie kell. Zihálva futott végig a folyóparti fák árnyékában, s mikor már teljesen kifáradt, megállt és nekidőlt egy öreg fűzfának, hogy egy kicsit kifújhassa magát. A lehelete megfagyott a kora tavaszi hűs éjszakában, fehér párát képezve ezzel minden egyes lélegzetvételkor. Janus éhséget érzett, torka kiszáradt, s teste egy pillanatra görcsbe rándult. ~Ahh, mi ez, mi történik velem?~ A távolból ritmusos, kopogó hang hallatszódott Egy pár női lábbeli hangja volt ez, ami elnyomta a távoli tücsökciripelés halk neszét. Janus a hang irányába fordult, tekintetét a nőre szegezte. Éhsége egyre csak fokozódott a nő közeledtével. Már nem tudta, mit cselekszik, nem volt a maga ura. Kilépett a fűzfa mögül és megindult a nő felé, lassú kimért léptekkel haladt. Mikor odaért, megállt vele szemben. Furcsa gondolatai támadtak, miken még maga is meglepődött, sőt elborzadt.*
-Segíthetek valamiben? *kérdezte a nő. Janus nem válaszolt, még egy lépést tett felé, aztán fölébe hajolt és mélyen belenézett a szemébe.

Madarak röppentek fel a közeli fák lombkoronáinak sűrűjéből az elfojtott női sikoly hallatán. Aztán néma csend, a szél fölborzolja a part menti sást. A nő ott hevert Janus karjaiban, nyakán két apró sebből csordogált a vére mely végigfolyt a nyakán, ahol aztán több kisebb folyamra ágazott szét. Janus kisebb fajta transzba esett. Emlékei, a múltja özönvízként sodorták magával a férfit, a fontosabb események apró buborékokban jelentek meg előtte gondolatainak pezsgő vizében. A háború kezdete, a német katonák, a horogkeresztes lobogók, a krematóriumok kéményein át a magasba törő füstoszlopok, a bombák becsapódása… Képek, melyek egykoron még a valóság részét képezték, ma már csak múló látomás, emlék csupán. Janus fölriadt a révületből, amit a friss vér íze idézett elő nála. Hallotta a lány kapkodó lélegzetvételeit, és egyelőre még hevesen verő szívének egyre lassabb dobbanásait. Kifésülte a nő kusza tincseit a homlokáról és az arcából. Egészen közel hajolt hozzá, és a fülébe sugdosott, negédes szavai megbűvölték a lányt.*
-Köszönöm neked. A te áldozatod nélkül talán soha nem kapom vissza az életem. De hála neked most ismét önmagam lehetek. *a nő arcán legördül egy könnycsepp.* Na, miért sírsz? *csitította.* Talán félsz a haláltól? Hidd el, a nemlét nem olyan szörnyű, én már csak tudom. Egészen a mai napig jómagam is ebben az állapotban voltam, több mint 60 hosszú éven át.
*A nő szemeiben kialudt az élet lángjának utolsó szikrája is, tekintete üveges lett, feje saját súlyánál fogva hátradőlt. Janus, a karjaiban a nővel, komótosan útnak indult a folyó irányába. Pár lépést haladt vele a hideg vízben, aztán gyengéden „vízrebocsátotta”. A nő testét lágyan ringatták a hullámok, de végül elnyelték a habok.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar nézte a csillagos eget.Egyfajta varázslattostrasznba eshetett,mert nem is pislogott.Valahogy várt.Valakire,vagy valamire.Talán egy égi jelre,de netudta úő sem.,Csak állt miont egy szobor,és néha csak a szél kapottbele hajába,mej mint a zásló oly szépen suhogott a levegőben.Nézte a csillagokat és halgatta a halk ciripelést,még addig,hogy már csak gondolatait hallota.Mintha egy másik világba lenne.Ott volt egy emberrel szemben,ki beszélthozzá,de nemértette szavait.Ken,aki mára sikeres kereskedő lett,valamikor társavolt a katonaságnál,mint kém.Néha igencsak vissza emlékezett ezekre.Bár már jkettős életet kell élnie,hisz Topolyában rendőr,sőt nyomozólett,míg New Yourk-ban meg örmesteri tiszt.Lili már régóta elment,de az idő múlását egy sikítás jelezte.Pislogott párat,és felismerte a hangját,és elszorúlt a szíve.Elkezdett futni,talán megtudja,hogy mitörtént,de igencsak távol lehettek.A terület hatalmas,és titokzatos volt.Aggódott.Lépte már futásba költöztek,de így is lassan haladt.A fű susogását elnyomta goondolatai keringése.Mint az a megtébojodott árvíz,mi kikészül robbanni a gántból.Nemsokára egy gyökérben megbotlott és elesett.Felállva leporólta magát,és ment tovább.Lassasn érezte,hogy odaér,a víz mellé.Ott már sétált lassan.Nézelődött ,de nemtalált semmit,csak a víz kicsit volt sötétebb,majdnem,hogy véres.Betudta a halaknak,hogy rabólzt egy harcsa vagy mi,de Lilit nemtalálta sehol.Csend borúkt a ligetre,de füleiben vízhangzott a sikítás.Egyszercsak eg miobílt találta főldön.Felvette és léehajtotta a fejét.Lili eltünt,vagy meghalt.Nemtudtudrta pontosan,hogy mitörtént,de fájt,hogy egy közeli társát vesztette el most.Hideg futkározott hátán,és feltekintett a csilagokra.Talán onann akart erőt meríteni.
~Hol vagy?Mi történt veéed?Miért nem vártál meg?~gondolkodott,de válaszokat nemtalált.Pedig Lili sem volt egy gyönge szeméj,nem annak ismerte.Valami lehetett,mert eltűnt.A fű már nemutatja a jeleket.Első rejtéje.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Talán a titkok,vagy a sok eltünés vitte arra Kart,hogy viosszajöjjön ide Topolyába.Sokminden kezdett szállingózni az emberek között,és éjjeli lényeket mondtak meg minden.Kar nemnagyon hitt bennük,de meggyöződése,hogy valakik ölnek a városban.Ezeket akarta kideríteni,de feletesei hallgatnak,nem engedéjezik.Csak állt és felnézve az égbóltra,ahol csillagok néztek visszará.Szemeiben a gondolatok csilogtak.Bár ahogy jobban megnézzük csak a csillagok voltak azok.
~Vajopn mi lehet odafent?Az űrben?Annyira távoli,és mégis oj közeliek neek tűnnek.~Nézte a fekete égboltot és a milliárdnyi csillagot.Amióta az embeer létrejött azóta figyelik a csillagok őket,és azemberek is őket.Mintha üzeneének egymásnak.Bár sokan nemtudják a jeleket megfejteni.
~Bár feljuthatnáűék a nagy űrbe,a kozmoszba.Csendes,nyugott a fenti világ,minden bozonnyal.~ahogy így néázte a csillagokat pár hullócsilagott vélt felfedezni.A víz tükrén is látszottak.Mintha a másik világban is ez lenne éppen.De ahogy Kar figyelte kívántz is valamit,de magányát egy férfi,Robertó zavarta meg.Robertó egyik társavólt még akkot amikor elösször belépett a rendőrökhöz.
-Karolina!Te vagy az?-kérdezte meglepődve és örömmel arcán.
A lány rámosolyodott,és kérdőn nézett rá.A férfi meg sóhajtott,megkönyebbűlt.
-Segítened kell.Méri eltünt már negyedjére.Ma kellett volna visszajönnie az rvostól,de eddig nem vette fel a teelefonjátsem,pedig hívtam.Nem csak én,hanem Pista is.
Karolina meglepődött és elgondolkodott.
-Megnéztétek otthon?
-Igen,de nem volt ott.Ágya érintettlen,de a fürdőszobában egy levelet láttunk csak,fura írással.Gondóltuk,hogy tudnál segítenui.-nézett komolya,és kétségbe esetten a lányra.Az éjj sötétjében, a csillagok fényében alig látszottak Kar arcvonásai,sem a redőré.Majd Karolina megmozdúlt,de lassan és mélázva.
~Egyre töben tünnek el a rendőrségtől is.Legtöbbjük női egyed.Fura.nem gyilkosok lehetnek.Nem,akkor már rájöttek volna.~Majd társáranézett.
-Jólvan holnap elkezdjük a nyomozást.Reggelre minden eltünt aktáját,és utolsó napjaikat kérem lejegyezni,és az asztalomra tegyék le.Megnézem őket,és talán lessz valami összefüggés.-mondta az első parancsát.
-Nade a főnök?Nemfog haragudni?-kérdezte meglepődve.
-Majd megbeszélem vele a dolgokat.Azért még is gyanus nem?-majd elment a rendőr,Kar magáramaradt ismét.Reménytelebbek tartotta a helyzetet.De valahogy megolja.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Gyengéd szellő suhant át a víz és a partaán.Karolina figyelte a tájat és a vizet.Gondolatai messze cikáztak.Talán emmiatt is érzékelte a víz rezgését,és halk mondatait.Majd legugólt és a csillogó vízet nézte.Mintha az apró fények táncoltak volna a víz hullámzótükrén.A kékes fények messzinek és sokatsejtőnekérezte.Bár ahogy látta saját arcát ekkor vette csak észre,hogy minden embernek más és más sorsa van.Hisz sokan már megváltoztak,talán már nem is a régiek.Szemeileőtt Jennyi és Vancha arca jelent meg a vizen.Lehet,mhogy kápráztak szemei,de lehet,hogy megjelentek a víz alóll barátai,de nem az vólt.Kékes szemeiben csillogtak a fénecskák,mejek a vízről verődtek vissza.
~Változnak őkl is.Nemcsak én.Topolya meg egyre veszéjesebb kezd lenni.Mintha bábok lenénk a sors fonalán,mely valamiféle gúnyos táncot lejt velünk.Talán három főbb mozgatórugó,mi e táncot yomja?Vagy a sötétben állnaka bábosok és egy jeére várnak?Mi lessz velünk?Káosz és pusztulás vár ránk?Vagy talán a bék,és a nyugalom?~A víz tükrén a hátébelévő fák koronája is megjelent.Karolina csak nézete a vizte,mintha választ várna tőlle.Pedig ha joban belegondól,csak saját világában kezd lenni ismét.
~Meg kellene találni az aranyutat,és kidetríteni a sors útját.De félek,félek,ogy mindent elvesztek,amik a régi önmagamhoz kötnek.Ha valamibe belekezd egy ember legtöbbször megváltozik,elfeledi minden mivoltát,és minden régi érzelmeit.Nemakarom,hogy az idő bekebelezzen,és elemésszem,míg nemteheték valamit a város jóbbátételén.~A mögött lévő fáról egy zőld levél hullott e a vízre,és a két arckéáp eltünt a víz iriszei között.Flállt és a virágzó fákra nézett.Reményt akart látni,és érezni.Valakinek segíteni klellene,mert ha buiztonságot,és jót akarna tenni,ahjhoz többre lessz szüksége.mint fizikai erőre és gondolkodásra.Ide barátság,és társk kelenek,.akik támogatják munkáját.De ezek hiányában még nemtud tenni semmit.Pedig a bandák,és az utcai verekedek kezdenek elszaporodni.Majd lassan felállt,és elindúlt kifelé a folyópartról.Messze a városba,vagy a ligetbe.,ahol tzalán kap majd válaszokat a kérdésére.De a talán ottvan.Mindíg van valami ami kisérti az embert.Karolina esetében ez a bizonytalanság,és a félelem a holnaptól.Nemtudhatja,hogy milesz holnap.Lépteinek zaját elnyelte a szél,és a madarak halk szerenáda.Lassan érte el a kijáratot.Szemeiben eltökéltség és tudat csillant meg.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

~~Ma reggel szabadnapom van gondoltam lemegyek a folyópartra halászni.Már sokan ott voltak de találtam egy üres,nádas helyet.Lepakoltam a cuccom és máris vetettem a horgot,persze mivel ez egy folyó nehezen fogok halat de azért mint a többiek próbálkoztam.
Aztán véletlenül megszólalt a mobilom szerencsére gyorsan vettem fel nem zavartam a többi ,,embert''.
-Haló?
~~És kiderült hogy egy régi barátom volt az azt mondta:
-Én is talán elmegyek abba a városba,nagyonm közel vagyok.
~~Ezért haza mentem és fújhattam az egész horgászatot.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

MIcsoda érdekes vidék,talán egyszer több időm lesz ittt időzni.

Vendég

*Steve a kemény házfelújítás után lement egy kicsit a folyópertra sétálni.Megint köveket dobált mint kiskorában.Sütött a nap nem volt semmi baj!!!Egyszer csak megcsörren a telefon!*
-Maga keresett dobost??-kérdezi-
~Igen én.Talán ön lesz az egyik tag?~
-Hát ha esetleg még nincs dobosa akkor igen szeretnék.
~Nagyszerű akkor találkozzunk ma a folyóparton~
-Mikor?
~Legyen dél~
-Ott leszek.Válaszolta a dobosjelölt és ezzel letette.Steve nagyon megörült hiszen meg van az egyik tag.
Egyszer csak megint megcsördült a telefon és egy fiatal hang szólt bele mint Steve aki körülbelül 24 éves volt.
-Jónapot kivánok uram, ön keresett 2 elektromos gitárost rockzenekarhoz??
~Igen én,de hadjuk már ezt az urazást,még csak 24 éves vagyok~
-Ja bocsi!Vagyunk itt ketten akik szivesen gitároznánk zenekarba!!
~Remek akkor találkozzunk délben a folyóparton~
-rendben ott leszünk.S ezzel letette.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit szerette a vizet. Megnyugtatóan hatott rá. Valószínűleg ezért is ment ki a folyópartra az úszás után. Amíg az uszodában a víz csak eszközként szolgált, addig a folyónál ő volt az úr. Ő moralylott a lány mellett, ő adott élőhelyet halaknak, ő vitte a homokot, köveket messzi-messzi tájra. Belőle táplálkoztak a körülötte álló fák, a madarak belőle merítettek hűsítőt. A gyerekek itt játszadoztak, a vándorok itt pihenték ki az út fáradalmait. Nofrit is közéjük tartozott, legalábbis úgy érezte. Ő is csak egy vándor, aki eljött a családjától egy idegen országba, egy idegen városba. És érezte, hogy ez lesz most már az ő otthona, az ő vára. Legjobban a kutyája hiányzott neki, akitől nem búcsúzott el. Amíg a családjával telefonon tudja tartani a kapcsolatot, addig a kutyuskáját nem tudja a vonalon megnyugtatni, és ő várni fogja haza. De reméli, az otthoniak elkényeztetik majd, ahogy ő tette azt régen.
Fájdalmában, honvágyában felvesz egy követ a földről, és erőteljesen beledobja a vízbe. A kő nagyot csobban, majd lemerül. Lemerül, mint ahogy a lány gondolatai is eltűnnek. Meghal egy madarat csiripelni, amit eddig nem vett észre, és a fájó gondolatait elűzi, csak a természetre koncentrál. És érzi, hogy minden idegszálával megnyugszik.*