Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

~Fura volt ez a lány. Jól éreztem vele magam, mégis mintha teljesen máshol járt volna, mikor mellettem volt.~ gondolt Miguell Acquielre ~ Vajon Anton mit akarhat tőlem? Azt beszéltük, habnyagoljuk egymást addig, míg nem csillapodnak a kedélyek.~
* Felhívta régi barátját, és egyeztette vele, hogy jobb lenne, ha valamelyikük lakásán futnának össze. O'men miatt A kertesházban állapodtak meg. Miguell kicsivel ezután vett egy üveg vodkát valamelyik szupermarketben, és azonnal felült egy a kerváros családi házas övezete felé tartó buszra.*

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

*Látta,hogy igencsak hidegre fordul az idő és már egy tea is nagyon jól jött volna,amúgy is rég nem járt már arra,ez a helyzet meg potosan kapóra jött,hiszen összekötötte a kellemest a hesznossal,ismerkedett és közben kedvenc teakeverékét szürcsölgethette*
-Semmi baj,igaz nincsen valami becsületes képem,éppen üzletembernk való ám én csak egy diák vagyok a koleszban.Hmmm,rendőr? És miért hagyod ott a melódat?-
*Így lassan bevették a kanyart a kávézó irányában és hamarosan már az ajtón is beléptek*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan sétált az utcákon,és nézelődött, a hideg szél belekapott hajába.Lassú léptekkel halad a sötét utcán,és érezte a szél kelemes simogatását az arcán.A hold fénye is kezdte beborítani az utca kövezetét.Az utca kövezetén lévő tócsák szép ezüstös színben úsztak.A hó amit a szél felkapott gyönyörű csillogásával kápárztatta el az embereket.A csillagok között néhol egy hulló csillag bukkant fel.A lány szemeiben ez mind tükröződött.Érzete,hogy magányos,és,hogy igen csak egyedül van.Nem akart senkivel lenni,csak egyedül.Elbújni,és elmenni a város utcáiról.Máshová.Csendes,békés helyre,ahol nem látják.Kabátja barna egyszerű.Régen volt otthon.Kezein fekete kesztyű.Jövője bizonytalan,rideg.Szemeiben a keménység,és rejtelem csillant.Egyenesen a ligetfelé ment.Ott talán egyedül lehet,és nem követheti senki.Egyik zsebében egy fehér furulya volt.Csalódott volt,mert nem választották be a zenekarba.Most legszívesebben megölte volna magát.De nem tette,mert hitt.

Vendég

* Miguell szép lassan hazakísérte a lányt. Még megvárta, hogy bemenjen az a ház kapuján, utána tovább folytatta útját az éjszakában. Ezen kis epizód segített lecsillapodnia, és pár dolgot kezdett tisztábban látni, mint azelőtt. Lassan rótta az utcákat, még maga sem tudta hova. Jól esett neki az éjszakai levegő.*

Vendég

*Az éjszaka bársonynehéz súlya alatt sétálgat a vámpírlány, komolyabb tervei ezúttal nincsenek az éjszakával, a munka még egy kicsit várhat.*
~Jó lett volna még Furiával beszélgetni, de most úgy tűnt, nem nagyon alkalmas a dolog. Majd talán máskor. Van hogy napokig nem beszélgethetek senkivel, Carlost is rég nem láttam már. Arról nem is beszélve hogy Ketrin szinte teljesen eltűnt a süllyesztőben. Nem hibáztathatom emiatt, ő vadász én meg vámpír, egyikünk "felettesének" sem esne jól egy ilyen barátság. Kíváncsi vagyok mikor fog majd belémkötni egy vérfarkas vagy egy vadász, de úgy emberesen. Nem mintha hiányozna, de ami késik...~
*Hosszú fehér kabátja tökéletesen simul a testéhez, platinaszőke hajával és papírfehér bőrével úgy néz ki mint egy földreszállt angyal. Persze a látszat ismét csak csal, a lány örök kárhozatra van ítélve a vámpírléttel. Most azonban jókedvű, máramennyire egy vámpír jókedvű lehet. Épp az egészséges határvonalon lépked az éhség és a jóllakottság között és a kedve is normalizálódott. Derűs arccal járja a kivilágított utcákat, és élvezi az estét, amíg még lehet.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Lassan sétált az utcán.Kabátjába néha belehasított a szél,de semmi más nem történt ezen kívül.Minden csendes,normális kerékvágásban ment tovább.-A rügyezőfákon néhol verebek üldögéltek,vagy röpködtek.Mindíg csak vancha járt a fejében.Miért nem jüön?Mi a baja,vele?ahogy gondolkodott nagyon elszomorodott,de elterelte egy fura kutya a figyelmét.Tiszta ápolt szörűvolt,de nemlátta sehol a gazdáját.Ez nagyon furcsa volt neki.
~Lehet,hogy elszökött.~gondólta ,majd ment tovább.

Vendég

*Egy hosszú, fekete hajú férfi bukkant fel az utca egyik végén. Köpenyt viselt és nézte a Topolya városában lévő szép dolgokat: a házakat, a növényeket, a tájat....Kevesen voltak az utcán, még a légy zümmögését is lehetett volna hallani, ha lett volna ott légy. Így csak a férfi cipőjénak kopogását lehetett hallani. Csak néha-néha nézett fel, hogy megszemlélje, h mégis merre menjen.Nem is volt szüksége rá.*
~A mester arra tanított, hogy a szívünkre és ne az agyunkra hallgassunk. A ShaoLin Kung-Fu egy olyan sport, mejynél nagyon kell koncentrálni, és ha valaki kapkodik, akkor sosem lesz belőle igazi harcos.Én ezt be is tartom, sosem kapkodok és megfontoltan cselekszem, ezért lettem harcos. A valódi nevem Steve, de amikor abba a templomba mentem és küzdöttem a tudásért, a sors a Vegito nevet ajándékozta nekem, ami szerintem nagyon jól cseng.~
*Nagy gondolkozás közepette sétált a sötét, azonban barátságosnak tűnő utcán...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nagyban sétált hazafelé.Fekete kabátottviselt,és haja most ki volt engedve.Kezében fegyvere csilant meg.Hangtalanul lépkedett,és szemeit napszemüveg fedte.Lábán jó kis bakancs.Haladva a háza fel elmerengett.
~Nem azért,de nehéz volt a mai nap.Főleghogy adatokat kellet fordítani,kodólni.Ez nem az én területem,ha jóltudom.~feltekintett a csilagokra,lassan megállt,és figyelte a hullócsilagokat

Vendég

*Az utca rideg volt, itt-ott pocsolya fedte.Más helyen szép fák nyúltak ki a földből.Élőlény nem sok volt, egy-két madár elszállt Vegito feje fölött, de nem lehetett mondani, hogy egy állatbarát hely. Mindenfelől furcsa hangok hallatszanak. Egyszer csak valami megcsillant a köpeny alól, az ember azt hinné, hogy egy fegyver, de az ilyenfajta harcművészetben a kéz a leghasznosabb eszköz. A a tárgy egy őskori nyaklánc lehetett, nem biztos, hogy annyira, de az igen, hogy régi.*
~Mik lehetnek ezek a hangok, mindenesetre nagyon furcsák és rémisztőek. A szőr feláll a hátamon ettől a hangtól. Majd egy kicsit gyakorolnom kéne a fogásokat, mert már rég nem használtam a harcművészeti tudásomat. Ideje elkezdeni. Igen, ez az az utca, itt fogok lakni. Ezt a házat mostantól otthonomnak hívom. Azt Mondtaák elég szép és saját kedvemre dekorálhatom.~
*Azzal befordult az utcába és mint valami postás a papíron is nézte a házszámot, meg a házon is, elindult keresni a "telkét".*

Vendég

*Vegito összevissza bolyongott, mivel csak most költözött ide. A biztonság kedvéért elővett egy térképet, hogy végállomásul ne az Ikertorony mellett kössön ki.*
~Aha, itt jobbra aztán balra, majd megint balra.......Igen, itt van, a kocsma.Micsoda bonyolult térkép, remélem tényleg ez az, nem pedig valami szemétlerakó hely.~
*Majd hogy biztos legyen benne körül nézett és a ház ajtaja felett ezt a feliratot látta: "Kocsma a teli korsóhoz".*
~Nem kétség, ez lesz az. Már régen nem ittam boroskólát, most valószínű azt fogok kérni. Imádom az ilyen szórakozóhelyeket, ahol ilyen finom ételek-italok vannak. Ááá, és milyen olcsók is......úgy néz ki, nem sok idő kell és törzsvendég leszek.~
*Ezzel a gondolattal be is lépett a "Paradicsonba".*

Vendég

*Vegito sétált a továbbra is rideg utcán, ahol a családok az étteremben töltött idő után indultak hazafelé. Amint meglátta ahogy a gyerekek beszélgetnek szüleikkel, eszébe jutott, hogy milyen volt a családtagjaival élni. Arra emlékezett vissza, ahogy a szüleit látja, amint sikoltoznak és valami hűzza be őket a csatornába, majd a fröccsenésre, az egyre halkabb sikolyra és a arra a hangra, amely olyan volt, mint valami szörnnyé. De ezeket az emlékeket hamar elkergette, mert nem szeretett szomorkodni. Ezért hamar szép dolgokra emlékezett vissza, ahogy társasjátékoztak, számítógépen játszottak és ahogy vicceket mesélnek egymásnak. Azon nyomban kicsi mosoly üllt ki az arcára.*
~Szép és csúnya emlékek tömkelege. Valyon mi lehetett az a hang? Mi húzta le a csatornába anyáékat? Ezer éve ezen gondolkozom, de csak nem derül ki...........Mi lehet az? Mi? Kár hogy visszaemlékeztem, így mindig csak ez fog járni az eszemben és nem fog hagyni nyugodni. Ha csak apát húzta volna le az a szörny, anya biztos adna tanácsot, vagy fordítva. Mindketten a lehető legjobb szülők voltak. Lehet hogy jó, de lehet hogy még rosszabb lett volna, ha lett volna egy tesóm....Na mindegy, ezt a témát inkább elűzöm a fejemből, mert végöl belezavarodok.~
*Lehajtott fejjel sétált tovább és szemében könnycseppek kezdtek fényleni.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Napos idő volt, néha kis szellő lebbent át a fák ágai között. Az idő szép volt, a madarak az ágakon ülve énekeltek. Selena hosszú fekete haját a szél enyhén hátra fújta. A műtét helye még fájt egy kicsit neki ahogy lépett, de nem nagyon érdekelte a dolog. Elment mellette egy nő, aki épp sétáltatta a kutyáját ami az ő kutyájára emlékeztette, amit még a szüleitől kapott 15. születésnapjára s, erre előjöttek neki a régi emlékei a családjáról, barátairól, és a régi otthonáról.* ~Talán megkéne látogatnom őket, nagyon rég nem találkoztam a régi ismerőseimmel...~ *Futott át a hirtelen ötlet az agyán. A nap már kezdett lefelé menni, hisz már lassan negyed hét volt.* ~Talán haza kéne mennem már. Két órája itt sétálgatok.~ *Hátrafordult, és hazafelé vette az irányt. Amikor az utcasarokhoz ért befordult, és egy kis bolt volt az egyik ház aljában. Lassan betolta az ajtót, s egy pillanat alatt megcsörrent a számára speciálisan felszerelt "jelzőcsengő".*
-Jó napot! *Köszönt illedelmesen a nőnek aki épp pakolt valamit. Az eladó nem válaszolt neki. Selena a polcok között keresgélte, hogy mi kell neki. Körülnézett, levette ami kell neki, és odament a pulthoz. Lerakta az asztalra a cuccot, majd az oldaltáskájából elővette a pénztárcáját. Kivett belőle nem publikus összegű pénzt, odaadta a nőnek, aki már bele is rakta egy papírzacskóba azokat amiket Selena vásárolt. Kiment a boltból és az egyik nagy lakótelepi ház felé vette az irányt, amiről egy nagy 1-est kilehetett venni, de az utca név nem láttszódott. Odaért a ház elé, elővette a kulcsát belerakta a zárba, és belépett az ajtón.*

Vendég

*Neobae most érkezett a városba. A 20 éves srác, igazi művészlélek. Nem is csoda, hogy azonnal bámészkodni kezdett. Igen ám, de a bámészkodás túl jól sikerült és most valahogy itt találta magát a sétálóutcában. Persze fogalma sem volt, merről jött, vagy merre kellene mennie, hogy valami szállót találjon*
- Elnézést... elnézést... legyen szíves... egy pillanatra...
*szólongatja meg találomra a járókelőket, hátha valaki reagál rá.*

Vendég

*Senki nem felel neki, mintha észre sem vennék. És különben is mintha már rémlene neki, merre volt a szálláshelye... el is indul abba az irányba, és eltűnik egy utcasarkon.*
~Kettőt balra,aztán jobbra... és egyenesen a második kereszteződésig...ouhh.,...sosem voltam jó labirintusjátékos...~

Vendég

*Vegitónál az akkori időkben volt a "Visszaemlékezés időszaka". Mindenre emlékezett, mintha csak tegnap lett volnam, de olyankok is voltak, amik tényleg tegnap történtek vele( Very Happy

). Arra hogy milyen volt mogyorót zabálni a repülőgépen, nézni a gépen lévő TV-t, aminek mellesleg nem volt olyan nagy a képernyője, CD- és mp3 lejátszót hallgatni. Mind csak szép emlék volt, mivel az utazás alatt nem volt szomorú dolog. Mestere is vele utazott, de az útjuk ketté szakadt a reptéren való leszállást követően. De Vegito biztos volt benne, hogy még találkozni fog tanítójával. Nagyon szerette és tisztelte őt, de sajnos már nagyon öreg és már nem nagyon csinál hátraszaltókat. Nagykorában Vegito mesterét tanításait szeretné követni, vagyis ő is kung-fu-t szeretne tanítani. Szülei hiánya végig kísérte egész életén át, ezért nem hallhatta anyja és apja milyen foglalkozást ajánlott volna neki. De Lee Youngra (mesterére) úgy nézett fel, mint ha az apja lenne. A testvéri szerepet pedig a rajta kívül ott tanuló gyerekek nyújtották, a család nélküli gyereknek. Legjobb barátjával egész idő alatt hülyéskedtek, de 2-3 év után rájöttek, milyen fontos is ez az életforma. Hiába a "felvilágosodás", Lio csak kicsit lett komolyabb, még mindig mindennek meglátta a mókás részét. Vegito tényleg megváltozott, sokkal komolyabb lett, rájött, hogy már nem 5-6 éves kisgyerek, hanem 20 éves felnőtt férfi.....*

Vendég

*Neobae ismét feltűnt az utcán. Kicsit még hajlamos volt elmélázni, de már kezte megszokni az új utcákat. Ismerőse nem volt itt senki. Olvasott valahol a kisváros szépségéről, az vonzotta ide. Neobae imád festeni, és egy jó témáért a világ végére is elmenne. Megteheti. A családja elég pénzt küld a bankszámlájára, ahhoz, hogy utazgasson. Sok barátja nincs, így egyedül jár az ilyen kiruccanásokra. Most is épp nála van a vázletfüzete, hátha valamit azonnal meg akarna örökíteni. A hosszas sétától megszomjazva a kocsma felé veszi az útját.*
~Egy jó sör csak emeli a napot!~
*Gondolta, és be is tért.*

Vendég

*Az utca minden volt, csak nem barátságos, Vegito továbbra is furcsa hangokat hallott, azt hitte, hogy csak képzelődik.......hát, rosszul hitte. Lehet, h mások azért nem hallották ezt a hangot, mert nem koncentráltak erre. Meg csak nem lett volna jó "ismerkedés", ha úgy ment volna oda, hogy "Cső/Jó napot, maga/te nem hallasz/hall hangokat?". Aztán meg válasznak egy olyasmit kapott volna, hogy "Úristen naga teljesen hülye, szerintem kezeltetni kéne az agyát". Hát, ezért nem jó ötlet ilyen témával odamenni. Nem tudta merre, de bátran ment és csak nézett ki a fejéből, mint valami............idióta.*
~Kíváncsi vagyok valahol van-e focipálya, olyan régen rúgtam labdába, hogy már szerintem egy cselt sem tudok.~
*Ebben nem csak a környéken való futballpálya hiánya hátráltatta, hanem az, hogy elkezdett esni az eső. Az idő ebben a városban sosem volt kedvező, ez az egyetlen hátránya az itteni élet tervezésnek.*
~Lehet, hogy elfogok utazni innen, de ha el is, akkor is csak 1-2 év múlva, ugyanis itt szeretném leélni hátralévő életemet, nem fogom elsietni a választást, majd megtalálom azt akivel tényleg leélném az életem~
*Azzal befordult egy utcán és szintén csak ment a saját feje után......*

Vendég

*A tegnapi kései időzgetés után a kávéházban, már sötétben kellett hazbaktatnia. Tulajdonképpen tetszett neki ez a városka, és mivel sikerült egy kisebb albérletet találnia, ma már be is költözött. Az egésznapi pakolgatás után, nem nagyon volt kedve visszamenni a kávéházba, és vázlatolni*
~Egy művésznek is pihennie kell néha...~
*Szóval inkább a hóna alá csapott egy könyvet, és a sétálóutca felé vette az írányt. Keresett egy viszonylag csendes padot, és ovasgatni kezett. Más kismilliószor olvasta, de imádta ezt a könyvet:Interjú a vámpírral. Egész egyszerűen lenyűgözőnek tartotta.*
~Olyan érzékletes, ahogyan ábrázolja Louis viszonyát a világhoz, vagy a vámpírrá válása.... és.... ahh! Az Armandhoz fűződő viszonya...~
*El-el ábrándozott arról, mi játszódhat le egy emberben, amikor vámpírrá válik, és milyen más szemmel látja ezután a világot.*
~... de ez csak egy regény, és vámpírok pedig nem léteznek. Milyen kár...Tulajdonképpen, ha választhatnék, hogy meghalok, vagy vámpír leszek-e, habozás nélkül a vámpírlétet választanám. Elvileg napok végtelen sora állna a rendelkezésemre alkotni, befejezni a képeim... létrehozni, ha névtelenül is, valami tökéleteset. Évszázadok alatt mennyit fejlődhet a tehetség???~
*De aztán abbahagyta az elmélkedést, és újra a könyvbe feledkezett.*

Vendég

~Eleget olvastam! Valamit elfelejtettem... mit is? Áh, megvan! hallottam valamit egy kertvárosi temlomról.... azt hiszem megnézem. Ha tetszik, aholnap le is festem. Végre egy téma...~
*Így hát Neobae nekiindult, hogy megkeresse a Szentháromság templomot.*

Vendég

*Egy szelid arcu fekete ruhás lány jelent meg a sétálóutcában. Kezében két hatalmas bőrönd. Vonszolja maga után, de igazán nem tudja, hogy merre tovább, s így megáll az utca kellős közepén, és nézelődik.*
~Ez nem lehet igaz! Ez az Syen, már megint sikerült eltévedned! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Keresnem kell egy szállodát. Az éjszakát az utcán mégsem tölthetem. Csak akadjon egy telefon a kezembe, és adok apám titkárának... Méghogy egy taxi fog várni? Ugyan már...~
*Körülnéz, hogy segítséget kérjen valakitől, de igazából túl gyáva bárkihez is odamenni, ezért leül egy padra, és búsan bámul maga elé*
~Miért kellett meghalnod? Miért hagytál itt? Ezt igazán nem teheted a lányoddal? Mit vétettem, hogy ennek kellett történnie? Úgy hiányzol!~
*S homlokát kezeibe fektetve halk zokogásba kezd.*

Halandó

Az utcák körvonalai megelevenedtek a felkelő nap fényében, a város feléledt, s lassan egyre több ember kezdett megjelenni utcák végtelen sűrűjében, habár a város még mindig csöndesnek volt mondható. Olaf is csak egy volt a többiek közül, s halk léptei megtörték a gyakran még kihalt utcák csöndjét. Még mindig az álom járt a fejében, nem tudott Szilviától szabadulni, pedig már több, mint négy éve történt. Elmélkedését hirtelen egy kellemes illat, kávészag szakította meg, az üzletek is nyitottak, s az autók is kezdtek megjelenni, emiatt úgy döntött, hogy beugrik meginni egyet. Hamarosan egy bár előtt találta magát, rajta a felirat: "Cafe la Plata".
~ Azt hiszem ez jó hely lesz ~ gondolta magában, s belépett az ajtón.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan sírva futott az utcákon.Sok ember fellökött,vagy félre lökött.Csak futott és futott.Most igazán megsértették,és fájt neki,hogy Adam ennyire önfejű és kegyetlen volt vele,hisz ,eg se bántott a férfit soha.Megállt egy fa mögött messze az emberektől és sírdogált tovább.Édesanyjára és a rokonjaira gondolt.Féltette anyját.Távolvoltak,és már nem fiatal annyira anyukája,mint tíz éve.Telnek az évek,és az emberek öregednek.Igaz eddig nemnagyon jelzett nekik,de tudjják,hogy holvan,mitcsinál meg minden.Most valahogy ottakart lenni velük,segíteni unokatestvérének is,édesanyjának is,de nemakart inenn sem elmenni,hisz a falkához fog egyzszer tartozni,és akkor talán tartozni fog valahova.Bár a távoli jövő ez még.Csak álmok,és tervek,amik nembiztos,hogy sikerűlnek.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel nyugodt tempóban vezetett. Bőven volt ideje a megadott találkozó kezdetéig. Már nem gondolkodott az elkövetkezőkön. Mint amikor vizsga előtt a diák mikor nem olvasgatja a könyvet, mert akkor begörcsöl, és csak azok jutnakaz eszébe amit utoljára olvasott. Bekapcsolta a CD lejátszót és csak vezetett. Riam jutott az eszébe. ~ Vajon mi lehet vele. Merre járhat. ~ Aztán meg az hogy ő is olyanná vált mint akit elpusztítani készül. Valahogy úgy érezte, hogy amikor azt az undort az arcára öltötte nem esett nehezére. Tényleg azt érezte és ez nem abból eredt hogy gyűlölte Adamot a családja kiirtásáért. Ez sokkal mélyebbről jött. Ez az undor a vámpír énjének szólt. Riam ott táncolt a gondolatai között. Nem akarta hogy a lány iránt is valaha így érezzen. Túlságosan is fontos volt a számára. ~ Hiányzol Riam ~ * Hirtelen valami ismerős képet látott a szeme. Egy lány volt a falnak dőlve. Milan volt az. Asariel hatalmasat fékezet, és visszatolatott. Milan látta hogy egy elegáns autó megáll előtte de a sötétített üvegeken nem látott be. Asariel kipattant az autóból és a lány máris a karjaiba volt. *
- Milan! Te jó ég! Jól vagy? Mi volt ez mond?

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan állt és sírt.Csak egy fékezésre lett figyelmes,majd kinyílva a szemei megvilantak,de mikor Larson jelent meg egyből,és odasment hozzá.Milan feltekintett a férfire és kisírtszemeiben valami töprengés villant meg.Majd kiadta a fájdalmat.
-Utálom azt a nagyképű majmot!Kiakarja írtani a családomat,és tönkre akarja tenni a céget.-és ismét sírnikezdett,Már a fájdalom is erősebb lett, a szívében.Átkarólta Larsont erősen,és zokogott.Az a nagy gyűlölet és az a hideg gonmosság meegrémisztette.
-Nem volt ijen Adam.Kedves,és bidám volt.Mostanába vaéahogy megváltozhatott.Nemtudom milett vele.-majd arcát Larson ingjébe temette.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel hallgatta ahogy Milan kiadja magából a fölösleget. Átkarolta és egy könnyed de együtt érző puszit nyomott a lány fejbúbjára. Azonban nem érzett dühöt. Nem tudni miért. Talán mert már nem tudta meglepni semmi. Nem kérdezte honnan ismeri Adamot.
- Gyere szálljunk be a kocsiba. Megnyugszol kicsit. * Milan szót fogadott és beült. Asariel pillanatok alatt beszált és már Milan mellett ült. Egy zsebkendőt nyújtott át neki. *
- Hidd el ez az igazi arca. Én tudom. * komorodott el. * - van még vele egy rendezetlen ügyem. Hamarosan lezárjuk a dolgokat. Nem fog többet bántani ezt megígérhetem. * Milant látva hihetetlen önbizalmat érzett. Nem volt benne kétely. Nagy lökést adott a lány neki. Tudta Adam megérdemli a sorsát. *

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Bár ne lett volna az a vírus,akkor kitekerhettem volna a nyakát.-szipogta,és ekkor észbekapott.Nemakarta kiterelni a szót farkas múltjára,de kicsúszott.Majd könyes szemeit Larsonra terlte.
-Hogy érted,hogy soha többet?Egyébként jó,hogy ittvagy,Legalább van akiben bízhatok,és rátámaszkodhatok,ha bajvan.-mondta kicsit zavartan,de tényleg jólesettneki,hogy Larson törődik vele,és segítneki.Bár ez kölcsöns,hisz ő is akarneki segíteni.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* A férfi nem akarta elmondani az igazat, de úgy érezte hogy már így is túl sok titok lengi körül, és ez lehet hogy bizalmatlanságot szül Milan irányába. *
- Tudod ő olt az aki hat éve kiirtotta a családomat.- * akaratlanul is tartott egy kevéske szünetet * - Ismerem őt rég óta, de csak most tudtam meg hogy ki ő valójában. Sajnos nagyon magasra nyúlik a keze. Soha nem fog bíróság elé állni. Ezért lépek én. Ma este lezárul életem ezen szakasza, és a családom végleg békében nyugodhat.
* Tekintete a végletekig komoly volt. Tisztán határozottságot mutatott. Milanra nézett. Letörölte az utolsóként legördülő könnycseppet az arcáról. *
- Persze hogy bízhatsz bennem, és én mindig vigyázni fogok rád. Hiszen egy család vagyunk, és amint kiderült életük egyik része közös szálon fut. Most azonban mennem kell. Meg kell tennem azt ami elkerülhetetlen. Már nem sok időm van. Ha most futni hagyom akkor félek örökre eltűnik a szemem elől. Ezt nem hagyhatom. A gépezet már beindult. Ha elvihetlek valahova mond és elviszlek, de tovább nem maradhatok. -

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Lassú, fáradt léptekkel sétál az utcán. Szerencsésen túlélte ezt az incidenst, de nem sok jó érzéssel tölti el a várossal kapcsolatban. Azelőtt hallott egy s mást erről a helyről, de a szóbeszéd ellenére festőinek találta. S most itt van... teljesen egyedül, védtelenül. Nem különösebben okos, nem különösebben erős... Sőt semmi extrém vagy kirívó nincs akár a kinézetében, akár a viselkedésében. Ezt tudja ő is nagyon jól, s pont ezért érzi magát annyira elesettnek, árvának.
A divatos boltokat lassan felváltják a XIX. század elején épült neoreneszánsz bérházak. Feketén ásító ablakszemeikkel fenyegetően méregetik az utcán sürgő embertömeget. Draide csak nagy nehezen tudja elvenni szemét róluk. Valahogy két évvel ezelőtt az egyetemen nem ijesztették meg ennyire ezek a házak. Akkor látott először képet Topolyáról, és elbűvölte őt a hegyek félkaréjában elterülő színes, mozgalmas városka. Oldalra pillant, és egy emléktárgy-bolt kerül látókörébe. Eszébe jut, hogy édesanyjának még nem vett semmit. Utazó táskáját az ajtóban hagyja amint belép az üzletbe. Zsúfolt, apró helység, ahol még a mennyezetről is ajándéktárgyak lógnak, hogy az ember majd beveri a fejét.
Végül hosszas nézelődés után egy karkötőn akad meg a tekintete. Elveszi, és a pulthoz megy vele. A pénztárgép mellett egy idős, borzalmasan kifestett hölgy ül, és egykedvűen bámul a lány arcába. *-Más nem lesz? -*kérdi apatikus nyugalommal. Draide csak megrázza a fejét, és benyúl a kabátja zsebébe, hogy elővegye a pénztárcáját. Ám keze csak a levegőt markolja meg. Elpirulva néz rá az asszonyra, és hebegve mondja neki:*-Ne haragudjon, de elvesztettem a pénztárcámat... Meg tudná mondani, hogy bankautomatát hol találok? - *Kétségbeesetten siet a táskájához, hogy elővegye a hitelkártyáját. *-Nyugalom, kislány. Nem kell pénzt kiszednie, tud hitelkártyával is fizetni - mondja továbbra is fásult unalomba merülve a nő. Draide átnyújtja neki a kártyát. Fizetés után összeszedve holmiját sietve távozik.
Hamarosan egy impozáns épület emelkedik ki a többi közül. Végre megtalálta a kollégiumot.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*MIla halgatta és szemeiben valami fura csillanás jelezte,hogy érte a férfit.Megérti őt.Majd megszólalt.
-Nemcsoda,hogy utálodmegveted.De ne tégy ostobaséágot kérlek.Csak benned bízom,és rád hallgatok.Tudom nem helyes,de igazságszerint én is farkas voltasm régebben,de egy vírus megfertőzte vérünket,és vissza változtunk.ezért tudunk visszatérnui,és így is tudtunk össze ismerkedni.Ez a sorsanak a hálás keze.Hiszek abban,hogy megvéd tged a sorsod a rosztól.-szübetet tarva gondolkodtt el,hogy hova is kérje a menetet.
-Itt megálhatsz nyugodtan.Itt jólesz.-mondta egy kis kávézó előtt.
-Inenn visszatalálok a csatornákhoz.Várlak majd az oduknál,vagyis a fészkednél.Ha visszajössz épségben megint fürödhetünk.-mondta majd Larson megállt,és ő meg kiszállva búcsút intett a férfinak.Majd egy kis várakozás után szétnézett,majd eltünt a legközeéebbi csatorna alatt.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Milan arcáról felszáradtak a könnyek, de a szemében még mindig a szomorúság csillogott. Aggódva nézett a férfire, és bár szíve azt súgta neki „Ne menj!” mégsem szólt semmit. Valahol érezte hogy a férfi a végletekig elszánt, és nem tudja visszatartani. Asariel végig hallgatta Milant, és ahogy mélyen belenézett azokba a szomorú szemekbe, ismét úgy érezte van mit veszítenie. Kissé komor lett, de a határozottságából nem vesztett semmit. Milan kiszállt a kocsiból és eltűnt a csatornákban. Nem nézett hátra, és nem búcsúzott. Asariel hosszasan nézte amint a lány eltűnik.* ~ Ég veled Milan. Köszönök mindent. Ne félj! Megfizet mindenért, és újra ott fogunk ülni a medencében hatalmas szivart szívva, és absinthe-ot kortyolgatva. ~ * Gondolt bele Asariel, és elmosolyodott. Szíve még dobbant egy nagyot, és azután keménnyé vált mint kő. Elméjéből pedig minden kósza gondolat háttérbe szorult. Az órájára pillantott.
- Nincs sok időm. Remélem eljössz te szemétláda. Abból a raktárból csak az egyikünk fog visszajönni. Ezt megígérhetem.
* Azzal gázt adott és meg sem állt a találkozó helyszínéig. *