Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

beleuntam az egész keresésbe,elhatároztam hogy elutazok,el is indultam a ligeti Pálya udvarba hogy elmehessek a ligetböl... már a jegyeket is megvettem amikor a vonatra szálni akartam megláttam azt az embert aki üldözött a barátjával és a motorjaikkal.Felpattantam a buszra és pár megálló után már megunták az üldözést,mivel töbször nem akarok velük találkozni elhatároztam,hogy 1 coltot veszek a megmarad pénzemböl,hogy megvédjem magam,Nagyon elfáradtam,így hát haza mentem,hogy állást keressek,hogy megélhessek.A hirdetés felét már megnéztem de unalmasnak találom.Majd holnap folytatom a munkakínálatok keresését.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Lassú léptekkel sétált végig a parkon. Törékeny alakján lágyan csillogott a Holdfény. Hosszú szőke haját a fekete tavaszi kabát bő kapucnija alá rejtette. Túl feltűnőnek találta…nem szokta még meg. Annyira másnak látott mindent. A fákat, a tisztást, az embereket. De nem is várt mást…sőt, nem várt semmit, hisz Ő meghalt. Gondolataiba merülve állt meg a tisztáson, ahol eldördült a lövés, ahol a nap porrá égette Őt…És Honovere. Honovere nem bírta halálának terhét. Önként rohant a halálba. Shira szeméből könnycsepp gördült majd elmosolyodott. A mosoly keserű volt...
~ Még mindig tudok sírni…ezért kellettem igaz? Ezért vettél el tőle? ~ sóhajtva ülte le a padra. Fájt a szíve Honoverért, szerette…annyira mint soha senki mást.
~ Hazug vagy! Őt szereted…Ő az akire állandóan gondolsz…Aki álmaidban beszél hozzád…~ hallotta fejébe saját hangját. Nem! Ez nem az Ő hangja volt. Aurore hangja, Aurore gondolataival Ő is látta. Jobban látta, mint Shira valaha. Hirtelen furcsa érzése támadt, és mégis oly ismerős volt. Lába magától engedelmeskedett, talpra lökte, és rohanni kezdett a parkon át... nem tudta mi hajtja csak azt tudta, merre menjen. Rohant egyenesen a biztos halál felé…már megint. *

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Fejéről a szél lekapta a kapucnit, szőke haja fáklyaként lobogott körülötte. Már majdnem ott volt. Egyre jobban érezte …megtorpant.
- Nem lehet…nem lehetséges…ne játssz Velem. Hát nem volt még elég? Nem eleget gyötörtél, míg éltél? – a hangja mintha egy kripta mélyéről jött volna. Pár száz méter választotta el a biztos haláltól. A Vámpírok Kastélya, a hely, ami vonzotta, ahová mindennél jobba vágyott. Le kellett ülnie. Még jócskán a fák között volt, nem láthatta senki. Hátát egy vastagabb fa törzsének vetette, majd a földre csúszott. Szeme egy halvány fényt árasztó ablakra szegeződött.
~ Halott vagy…nem lehet, hisz láttam. Halott vagy…én is halott vagyok. Mit keresünk itt? Nem így kéne lennie ~ nyitotta meg érzékeit, és tudta a Halál már a közelben ólálkodik, hogy újra, véglegesen megkaparintsa. Tudta mekkora kockázatot vállal…kockázatot? Nem…számára nincs kockázat. Hisz mit veszíthet? Az életét?...ugyan már… Lelkében vészcsengőként ugrált Aurore, Ő érezte a közelben ólálkodó veszélyt. De Shirát nem érdekelte. Tudnia kellet az igazat! Éreznie kellett Őt, még ha csak egy pillanatnyi ábránd is! Nélküle az életben is halott volt!*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Sötétben léptek,és alakok mozogtak.Karolina ment előll,és vezette az öregebbet.Egyenesen a kapufelé.Nemvezette be teljesen,Neki még volda a városban.Rendőrségen sok a munka és Kiki is talált valamit ami nagyon érdekelhetné.Lépte igaz lassúak,de már biztosak voltak.Kezdte megszokni az új életét,igaz sötétben kell élnie,devalahogy hívogató is tud lenni.Sok veszély és bizonytalanság,a sors vagy elhagyja,vagy mellé ál.Janus követte,de Karolina csendes volt.Gondolkodott.A vér amit ivott teletette hasát,nm kell éheznie,de egyvalamit nemértett.Miért nem érzett sajnálatott a halot iránt.
~Lehet,hog azért mert maga a gonoszvolt?Vagy mr már mint táplálékom vlt?Mint a többiembe lesz?Nemtudom.De az biztos,hogy neméreztem szánalmat sem.Vagy egy kicsit?de féltem.Féltem,hgogy észrvesznek,vagy kitőr a kezeimből.~nemsokára a kastély kapujaelé értek.Janus lemaradt egy picit.Karolina megállt és a hóld fényében várakozott.Még éjfél sem múlt el.Hiosszú még az északa,és teele teendővel szám,ára.Északai bevtésekre és felügyeeletre kell jelentkeznie.Nappal még a kocsiig sem tudna eljutni.Enniyt olvasott egy könyvben a vámpírokról még régebben.
~Tényleg,Alister.~Egy gyengéd mosoly majd egy ördögi tekintet.~Talán kicsit meg kellene látogatnom.Bár,ha jobban belegondolok,az csak holnap fog menni.~hajába túrt és egy terv fogalmazódott meg benne.
~Találnom kelle egy embert aki várável feltudna tartani.~

Vendég

Másnap,amikor Aleksander felkelt,folytatta azt amit multkor elkezdett.De hiába,inkább elment a barátjához kérni valami munkát....a barátja sem tudott adni munkát de beszélt valamien maffiózó bandáról,hátha ott több szerencsével jár...elis ment a bandához.Beszélt a góréval hogy be léphet-e a bandába.a góré igent mondott.Elmondta Aleksnek minden szabályt elmondott és a gyilkos listáról is.Aleks mivel még uj volt ezért neki valami piti áldozatot adtak.Aleks elis ment felkutatni az áldozatot.Meg is találta.ám az áldozat fegyvertelen volt.Aleks nem merte megtenni.De végül megtette.Vissza ment a bandához,elmondott mindent.
-Holnap még találkozunk.-mondta s így haza ment kipihenni magát.

*A Vércsepp liget közelében lévő kastély elhagyatott ódonságával, mintha csak elszívná a környezetétől az életet, tavaszt, vidámságot. Minden egyes köve át van itatva az elmúlással. Az korhasztó idő már rég rálehet a kastély kertjének fáira, melyek, mint csonka csontváz meredeznek a földből, mintha csak menekülnének erről a bűnös helyről. Az idő mintha megállt volna, semmi nem mozdul a környéken, kivéve egy dolgot. A legmagasabb torony legfelső szobájában fény gyúl. halovány és sápadt, mint a Hold, ami éppen megjeleni készül a távoli hegyek felett, ám mégiscsak fény.

Hátradől karosszékében, kezében egy pohár vörösborral. lassan kortyolja a vérvörös nedűt, s közben kedvtelve nézi új szerzeményét, s egyben szobája ékét, a rodin szobrot.*

~Örök tavasz. Mintha csak rólunk szólna. örökké fiatalok. Az ölelés megfagy. Örökre egymással, de sosem együtt. soha nem olvadhatnak össze abban az lelésben.~

*Halkan sóhajt. gondolaai a lány krül járnak. Bár mostanában el volt fogalava a Kamarilla ügyeivel, elméjének egy kis szegletét mindig fentartotta Neki. Most azonban egész lelke Őt keresi, Rá koncentrál minden idegszála. Tudja, érzi, hogy itt van a közelben. Felkel a székből, a poharat leteszi az asztalra, s lassan az ablakhoz sétál, melyen vígan táncol be a nemrég felkelt Hold fénye. Kitekint a sötétbe. Szite eggyé válik az éjszakával. Arcán halvány mosoly jelenik meg.*

~Itt vagy hát.~

*Tekintete átfúrja a sötétség függönyét, s szinte rabul ejti a közeledő farkas tekintetét, aki talán nem látja csak halvány emlékszerű elmosódott alakját az ablakban, de Anonnak ez is elég. Nem engedi el Shira tekintetét,*

~Légy türelemmel. Miénk az örökkévalóság, Kedvesem.~

*Egy hosszú percig csak áll, s lelke valahol a lány körül lebeg minden gondolatával együtt.*

~Most menj. Veszélyben vagy. De ne félj, megkereslek. Talán előbb, mint hinnéd.~

*Kihúnynak a fények a szobában, s akastély most már minden ízében a mozdulatlanságot, és élettelenséget sugározza*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Egy újabb nap a Vércsepp ligetben.Minden olyan furcsa és nem nyugalmas.Azt nem értem hova tűnt Karolina?Biztos úgy tünt el mint a többi ,,ember''.Meg kell találnom.Előszöris az ismerőseit kéne megkérdezni ha ismerném őket.
~Aleksander végre megérkezett a városba.Hallottam hogy máris balhéba keveredett.Jobban kéne magára vigyáznia.Ennek a ligetnek még a neve is hátborzongató:Vércsepp Liget.Ez a hely túl csendes reggel.Ahogy a taxis mondaná szerintem:Ez a hely nem halandóknak való.Már megint arra gondolok hogy tegnap mi történt.De elég legyen ebből!Megnézem a rendőrségen hogy még ki dolgozik.Irány a kocsim.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Már megint itt vagyok de most fényképezővel meg minden ahhoz hasonlóval,bár nem is tudom igazán hogy mért.Talán azért mert azt hiszem hogy végre megtudhatom az igazságot.
-Itt este mindig nagyon hideg van.Túl hideg.
}Levél csörrenés{
-Mi volt ez??!?!?!!...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

A bokorból egy furcsa ember lépett ki.Elég furcsa volt mert az arcát úgy takarta mintha egy szent dolog lett volna.Az ember csak körözött körülöttem,és valamit megláttam csillanni az eltakart arcánál.
~Ki lehet ez?Talán egy eltűnt?
A hold körül pont akkor mentek el a felhők nagyon félelmetes volt.Az az ember készült valamire oylan mintha ugrani készülne.A hold csak rá világított olyan volt mint egy természeti csoda.Amit csak egyszer lát az ember.Amikor készültem elővenni a fényképezőmet komorabb lett.Ezért eltettem mert ha lefényképezem ugyis ő fog gyorsabban futni gondolom.Csak közözik körülöttem,mint az oroszlán a kis nyúl körülött.Én egy lépést hára léptem és az idegen egyet előre.Úgylátszik nem akarja elveszíteni az áldozatot.Már reggel 05:00 volt.Még egy kis tekintetet vethettem az órámra.Aztán a különös szerzet ott állt nézetben pont a hold előtt,és a körvonala ismerős volt de még mindig nem ismertem meg.A pisztolyomat meg nem tudtam elővenni.De ez a lény megállt egy percre és valahogy hagyta hogy jó sokat lépjek hátra.De csak lassan szabadott láttam rajta.Így eljutottam már szinte a liget végéig.Már csak pár méter kellett a járdáig onnan meg szabad az út a kocsiig.De ez a szerzet megunta a várakozást és ugrott egyet és máris kb. 4 méterre volt tőlem a 40 helyett.Nagyon megijedtem és megálltam.Valahogy mintha kővé váltam volna.
~Bárcsak felkelne a nap vagy lenne nálam legalább egy kereszt!

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira szemei az ablakra szegeződtek. Az ott álló árny nem engedte el a pillantását. Nem ismerte, sosem láttam, és mégis talán az egyetlen ember volt, aki igazán ismerte. Közel volt…annyira közel, és mégis fényév távolságra. A hang amire oly rég óta vágyott, amit azt hitte sosem hall viszont, halkan szólt a fejébe. Lágy volt…szokatlanul kedves, óvó, simogató. Shira arca felragyogott a sötét éjszakában, ahogy újra talpra állt.
~ Ne hagyj többé magamra…~ érezte, ahogy a férfi megnyílik előtte, és Ő gondolkodás nélkül viszonozta. Lelkük egy pillanatra összesimult. Shira levegője elakadt, akaratlanul is a fa törzsét használta támasznak. Erős volt…erősebb mint valaha, de egy pillanatig úgy érezte nem bírja megtartani saját testének súlyát. A férfi ereje bekúszott a bőre alá, felborzolva minden érzékét és idegsejtét. Shira úgy érezte magas láza van.
~ Ki vagy Te…ki lettél? Hogyan? ~ tette fel a kérdést, pedig a választ tökéletesen tudta. Vége volt…nem menekülhetett többé előle. A vér, a függés, a szerelem, és a gyűlölet kötötte egybe Vele örökre. Igen…függött és szerette azt a férfit, akivel esküdt ellenség volt. A város Vámpírhercegét.

*Hátat fordít az ablaknak, s ismét a bornak szenteli figyelmét. A korábban érzékeit annyira kényeztető ital azonban elveszítette varázsát. Gondolatai nem szabadulnak a kertben álldogáló lánytól.*

~Még mindig itt van.~

*Gondolja magában. Egy percig boszúság tölti el, mivel Shira nem engedelmeskedett szavainak. Másrészről viszont.... abban mi élvezet lenne? Arra itt van egy egész kastélynyi vámpír.Egy pillanatig töpreng kettejükről. Már korábban beismerte magának, hogy a lány többet jelent számára mint holni beteges játékot. Sokkal többet. Ő szmára az élet. Ők csak együtt tudnak látezni, egymás nélkül soha.*

~Egymás nélkül soha...~

*Isételgeti magában, majd a felismeréstől felvillan a szeme. Ismét megjelenik a halvány mosoly arcán, ám most egy lehelletnyi kajánság is belevegyül.*

~Ám legyen.~

*Azzal megfordul, s ismét farkasszemet néz a Holddal. Az ablakhoz lép, srakig tárja, majd széttárt karokkal lehúnyt szemekkel nagyot szippant az esti levegőből. Miközben ezt teszi, elméje visszatér a parkban lévő lányhoz. Körbeveszi, nem enged menekvést, de egyben védelmezően el is takarja a farkast az esetleges kutakodó elméktől, akiknek szintén otthont ad a kastély. Nincs szüksége közönségre. Ezután ellentmondást nem tűrve elkezdi húzni maga felé. Közelebb és közelebb egyre nagyobb erővel, míg a lány már nem tehet mást, vagy megszakítja a kapcsolatot, és elmenekül, vagy enged a csábításnak, s hagyja, hogy a kastély keblére ölelje.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Hosszú pillanatokig állt földbe gyökerezett lábbal. Aurore hangosan sírt a lelkében, rángatva az indulásra. De Shira képtelen volt…a döbbenet a földhöz láncolta. Próbálta levenni szemét az immáron sötétbe borult ablakról, de nem ment. Tudta indulnia kell. Aurore hisztériás rohamot kapott a lelkében, de Shira egyetlen gondolattal végleg csendre intette. Sosem nyomta el…tudta igaza van, de nem mehetett el. Oly régen elveszítette már. Szüksége volt a közelségére. Hirtelen úgy érezte, elnehezednek a tagjai. Meleg takaróként fogta körbe a férfi gondolata, óvta, vigyázott rá, elfedte mindenki elől. Akaratlanul is a kastély felé lépett. Már egyre közelebb volt, az ablakban álló alak élesen rajzolódott ki a szeme előtt. Menekülhetett volna, megszakíthatta volna a közöttük lévő kapcsolatot, de nem tette. Akarta, vágyott rá, szüksége volt rá. A halálban is csak Őt kereste, és most újra itt volt…nem mondhatott nemet. Lassan sétált keresztül a kastély parkján, mintha csak hipnózisba lenne. Talán arra sétáló vámpírokat is látott, de Őt nem látták. Könnyedén mászott fel a függőleges falon, egészen a torony ablakáig. Már közel volt, el tudta érni Őt. Tekintete a férfi szemébe fúródott. Felé nyújtott kezéből visszahúzódtak a karmok. Szemében egyszerre volt öröm, és fájdalom, élet és elgyötörtség. Tudta, érezte hogy a férfi vágyik rá. Nem kellettek hozzá szavak vagy gondolatok. Ez örök tény volt…amíg csak léteznek.

/folyt. Köv. Kastély/

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ma ide osztottak be.Félelmetes ez a hely éjszaka.A tegnapi járőrség sem volt semmi de ez már télleg nem az.
~Hoppá itt van az a hely ahol eltűnt.
-Figyelj én itt fogok járőrözni.
-Rendben van.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Csendes,rideg éjjel köszötöttbe a városra.A sötétben egy alak futott a ligetben arra a helyre ahol megmarták.Valamit keresett.Fekete kabátja lobogott utánna,míg haja is.A szél lágyan fújt,de fent égiháború kezdődött.A felhők őrűlten kavarogtak a magasban,néhe homálybakerítve a lenti szintet.A csillagok néha tudták ezüstösre festeni a füvet és a fákat,de néhány madár ébrenolt.A fájk között bagjok villogószemei figyelték áldozatukat,hátha megjelenik végre.Az alak nemsokára egy tisztáson állt meg,és körbetekintett.A fűben kutatott valami utánn.Szemek vilantak meg.Egy táska.Kékellett valami a fűben,és az a táskavolt.Odalépett és felvette a fpldről.
~Megvan.Végre.nem kell aggódnom,hogy megtalálják.~gondólta majd egyszercsak mafarak röpentekfel az égbólkba,menedéket lelve.Feltekintett Karolina és elgondokodott.
~Valami történhetett.~Állva hallgatózott.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Léptek.Halk léptek és emberi beszldek.Karolina figyelt.Kezei a fegyveréhez húzódott,de nemsokára egy női arc jelent meg.Émi volt az.Megismerte a zőld szemekről,és a sápadt arcról.A lány felébicentett és odament hozzá.
-Megtaláltad a táskát?-sutogta neki.Karolina bólintott s oda adta Éminek.
-Dugd el.-mondta,mikor egy férfi is megjelent.Émi megforúlt és gyengéden megbökte a lányt.
-Te ez az a fura hapek aki nemrég lépett be.Másodálása rendőr,.Igazábol újságíró.-súgta neki.Karolina valhol már látta.Odament hozzájuk a férfi.
-Üdvözlöm uram.Mit tehetek önért?-kérdezte kíváncsian.
-Készíthetnék riportot önnel?-kérdezte ragyogószemekkel.Karolina és Émi
összenéztek miree valami villanyt és egy fénykép kezdett előbújni a fotógépvből.Émi mérgesen csapta ki a férfi kezéből a gépet,és elkapva eldobta jó messzre.
-ne itt!Ne most.-szidta le ingerűlten.Karolina körbetekintett.
-Mit kerestek itt?-kérdezte kíváncsian.
-Éjjeli járőrőzés szerencsére.-mondták egyszerre.Karolina egy halvny mosolyal jelzte,hogy rendben.Majd elindúltak valamerre egy sétára.Émi és Kar nagyonfigyelték az ujságírót,aki szomorkodott a fényképezője miatt.
~Remélem nemfogja megtalálni a képet,mert akkor kitudódódik,hogy mik is vagyunk.~nemsokára elérték a park kijáratát.Émi és Karolina körbetekintettek.A felhők engedtek a hóld fényének,mely megvilágította a nők sápadt arcát.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*karolina ekkor észbekapott,és Éminek mondta.
-Te nekem van egykis elintéznivalóm.Vigyázz erre a mindenlében kanálra.-majd elfutott hazafelé.Útközben összeszedte,hogy mikre is lessz szüksége a kastélyban.
~Ruha az biztos kell,néhány kis tárgyacska,könyvek a polcra.~majd befordúlt egy sarkon,és egy eldugott,üres utcába találta magát.Egyből elkezdett erőteljesenfutni.OPár oerc múlva már a házafelé futott.Hazaérve benyitott,és szobájába sietve kezdett összepakólni.Fényképek,más kis ketyerék,amiket még utazásakor hozott,vagy vett meg,azokat mind vinni akarta ,agával.Meg megtalálta régi naplóját is amit egy hete fejezettbe írni-Az is bedobáta és amikor a ruhákat csomagólta egy másik bőröndött szedett elő.Ahogy pakolászta egy fura szoknyás estéjiruhát talált.Fekete anyagből és bíborszínből állt.Azt kicsit nézegette majd bepíkólta.
~Nem hinném,hoghy kellene,de nemlehet tudni.Jobb ha a fontosabb dolgokat elviszem magammal.Nemklehet tudni,hogy éppen mire lesz szükségem.Bár lehet,hogy semmire sem lesz.De az biztos,hogy ladom ezt a házat.~Felállva a főldről iratokat is dobált a bőröndbe.Majd levonszólva a főldszintre azkat mág körbetekintett,és gondolkodott,hogy mi is vogyen magával.Mindene ittvolt.Majd kinyitva az ajtót elindúlt egy hivatali házfelé.Oda bekopogva kinyitották az ajtót.Karolina belépett és a nővel kezdett el beszélgetni.
-Szerené eladni azt a sárga kis házat,amiben laktam.El kell költöznöm.-mondta egyből.
-Rendben.Hólnap elmegyünk és értékbecslés tartunk.Ha nemkíván jeléenlenni akkor adja át a kúlcsot.-mondta szigorúan a nő.
-Parancsójon.-avval Karolína egy kulcsot adott át a nőnek avval intett és eltűnt az utcában csomagjaival.Ahogy rótta az utcákat fáraddhatatlanúl gondolkodott,hogy hol is van Vancha.Histz régenlátta.Csak attól félt,hogy megtámadja majd,és megöli.Pedig arra nemlenne képes,de félt ettől.Nemsokára ismét a ligetbe ért.Émi és a másik már régen a liget belsehjében nomoztak.Lépteit meggyorsította,és eltünt egy régi sövéány mentén.Talán eltűnik örökre.Vagy mégsem?nemtudni.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-Főnök kiszeretnék lépni az írói munkából,felmondok.
-Rendben van de hagy tudjak meg egy dolgot.
-Jó,micsodát?
-Mért lép ki?
-Nem akarok ennyire minden lében kanál lenni.
-Értem...Kihúzom a munkások listájából.
*Gondolhatni lehet hogy máris indultam a Vércsepp Ligetbe.Megint oda mentem ahol Karolinával találkoztam meg Émivel járkáltam.
~Hmmm...Émi megint itt van,vajon mit keres itt?Lehet hogy azt a fényképet mert igenis a földön keresgél.*De én előbb vettem észre és egy halk hasalással el is értem.De már nem érdekelt.Inkább beledobtam a kukába.És indultam a rendőrségi irodámba.Kérelmet kértem hogy Karolina Mendez legyen a főnököm.
-Rendben van...Az okot mondja.
-Igenis uram kezdem is....

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina lépkedett befelé a halkan suhanó fűben.Talán tud valamit egy bandáról,de a tagokat fel kell keresnie.A rendőrségi jegyzeteket erre az esetre elolvasta,de komandós parancsát is teljesíteni kellene.Émi utánna nézett,nemrégen jött ki a korházból.
~Furéák az emberek.Bár én is azvóltam.Irónikus.~Nézett fel a csillagos égre,mintha valami utatkeresne felfelé.Amióta nincsenek érzései mintha elvesztette volna azt a régi önmagát,amikor még mosolygott,örűlhetett,vagy szabadon válthatta az érzelmeit.De ez már eltűnt.Mintha a halál maga kisérné,és elszívná az érzelmeit is.Régenem járhatott a napsütésben,és bnézhette a gyönyörűszép cserezsnyefákat Kínában,vagy Japánban.De most milett belőlle?Egy érezelemnélküli test,amiben a szív sem dobban meg.Csak ritkán.Még talán a szerlem ami kis szikrája éledhetne fel.Félt,hogy azt is elveszíti.,De nemakarta elcveszteni.Érezni akart érezni,és álmodozni mint égen.Talán ezét is volt rosszkedvű.Egy eméke maradt fenn,mikor arról ábrndozott,hogy repűlhessen a szél szárnyán,fell az égbe,a csillagok közé,társa a szél,és a védangyalaki elvinné,de most mintha minden eltűnne belőlle.Mintha ez keserűséget hozottvolna szívére,ami már mérgezett volt.Megmérgezte a vér.Azthitte.Egy hullócsillag suhant ét a fekete égen.
~Annak már leáldozott az ideje.Talán nekem is lefog egyszer.De addig is meg kell tennem azt amire kijelőlt az ég,és amerre visz az utam.A hercegnek nemszabad csalódást okozni~

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Ahogy jött ,olyan észrevétlenül el is tűnt a ligetből.Senki nem vette észre ,alakját elnyelte az éjszaka sötétje ,lépteit a nyirkos füveny tompitotta.A város ezen részén nyugalom volt ,nem ütközött semmilyen elenállásba ,és kósza élőhalottakba.A járőrözés sikerrel zárult ,nem volt halandó polgár veszélyben.
Szemei előtt feltűnt az Egyetemi kollégium ,mely az éltető energiát hordozta magában ,és mely hazavárta az éj harcosát...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Léptek,csendes léptek,suhogás,mej a szél lágy dallamai is lehetne,de nem.Karolina lépései és hajának halk suhogása a szlben,ami itt uralkodott.A csillagfényben lépkedett egy helyet keresve.A fű lágyan hajladozott a szél akarata alatt,míg az ifjú vámpír nyugodt léptekkel indúlt a fákfelé.De útja közben sokszor nézett körbe a nyugodt,és alvó tájon,ahol napalonta rengetegen jártak,de ijenkor a rejtéjek,titkoké az egész.A fákat elérve pár virágot is látott,és az egyiket letépte,de az elhervadt azonnal kezében,mint minden vámpírnál.Erre meglepődött,és beletörődve,szomorúan ejtette ki a kezéből,és nekieredet az erdő sürűjének,hogy helyetkeressen,egy tisztást.A bokrokonáthaladva,és kerűlgetve a fákat,amejek sokmindent megélhettek,és tudhatak,lombjaik védelmezően nyúltak feöléhjee,és a félhomályban néhol fénysugarak jelentek meg,mejek ezüstösen csilogtak a sütétségebn.Néhol szetnjánosbogarak is köröztek a lvegőben,pár virág felett.Nmesokára egy tisztást látottt meg.Elkezdett futnifelé,és érezte,hogy a levegőtisztább lett,és a csend már kezdi magáhozölelni,de a haláll a nyakában volt,árnyékéntz követte őt,bárhova is ment.Sejtette,hogy örökké ottlesz mellette,és egy érintés,és elhúzhatja a sötétség legméjebb részbe.De nemengedte.Egy fatőrzs,mej a régebbi viharakban dőlhetettki,az ékeskedett a tisztás közepén,a magas fűben.A tisztásra a csillagos égbólt adta a fényt,és inenn még a hóldat is lehetett látni.Halk,elhaló madárdal volt még.Karolina lassan sétált az eldugott helyen,távol teremtőjétől,és fajától.Majd leűlt a fatörzsre,törökülésbe és behumta a szemeit.Leakart nyugodni.Kezeit összekulcsólta,és trdeire hajtottamajd a szl lágy cirógatására felemelte ismét tekintetét,és ériszeiben egy csillag hullott alá az ezernyi közüll,egy ívet hagyva maga utánn,és etünt a sötéségben.A sok millárdéfényévi területek,ahova nemlehet eljutni.,úgy hívogatták,és nyugtatták. A csand átkarólta karjaival,de árnya,a haláll ottfigyelte minden mozdulatát,és várta az ideját,hogy eljöjjön a pilanat,de ennek az érzetét elnyomta az a csend,é a biztonságérzett amit a táj érintetlensége,és körbeölelése nyújtott.Becsuka szemeit relakszálnikezdett.A világ megszünnikezdett,fejében csak azok az érzések maradtak meg amik a legjobban nyomothagytak benne.Azmölelés,a fogak harapása,a haáll érintése,a herceg aki oj kegytelen,de kedves.egyszerre életmentő és gyilkos.De apja és gyílkosa is.Minden vámpír megostott szemjiség,és egyedi,ez teszi őket ojanná amijenek.A szél átzúgott a a fák között,és éjje bagjok repűltek fel az égre vadászatukat elkezdve.Éjjeli álltaok kezdték meg éjjeli életüket.
Ahogy a gondolatk cikáztak az ifjú fejében egyre több aggodalom,és bosszúság hagyta el.Kinyitva szemeit a sötétbe ,eredt teintete,mintha keresne valakit.Belső énének egyike üvőltött.
~Őlj!Őlj!Vért vegyél élj!~e szavak vízhangoztak fejében.Míg másik éne felháborodást nemtűrve mondta.
~Ne vár!Nemkell őlno,ha nemuszáj!Nyugodj le!Légy szabad!~ezek az elentmondások,és féjdalmas emlékek ostormolták,de nemsokáig.Szembekell néznije sajátmagával,addig nemtud mást tenni.Az elsőlépést neki kell megtennie,a többi jön magától.a rakoncátlan tincsek szemébe,arcába kerűltek,és kezeivel helyreigazítva figyelte a környezetet,az éjjeli álatokat.
~Vajon én mivagyok?Állat?vagy emberi lény?~sokminden lehet hasonéó az éjjeli vadászokban,de mégis van ami különbözik bennük.
~Nem nelehetek az,én másvagyok.Én vámpírvagyok,aki szabad mint a madár,de a halál szövetségese.Nemvagyok állat,hanem egy szemijéség.
Mindenki az aki l,vagy félig él.Nemvagyobb külömb semmivel sem a társaimtól.Gyenge,de tanulékony leszek,nyitott a tanulásra.~szemeiben eltökéltség látszott.Már a csilagokat figyelte,és látszott,hogy messzejár.Szemeielőtt egy férfi arc vonalazódott ki.Kinek szőke tincseit mintha a szél fújta ólna ,és mintha ottlett vólna,de mégsem.
~Vancha!Te is ez vagy!Mégis kegyensújozott,és öntudatos,mintha egyéváltvólna a két éne.Eggyélett.~valahogy neki is megell tennieje.Becsukva szemeit koncetrálnikezdett.Tudatába sűjedt,hogy megtalálja a megoldást.Ha sikereljár,bátran néz szembe a jövővel,és a herceggel,aki nemfogja megkönyítni éeleté,minta töbieknek.Ha nem próbálkozik.Ameddig nemsikerűl.Egyesíteni kell énjeit,ha éltben akar maradni,meg kell szüntetni a belső harcot.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Sötéség.Mindehol csak a sötétség,és a jéghidegség.Leveg.Csak a levegés,a légüres tér veszi körben.Szemei kinyílnak és két alakot vettek észre.Veszekedtek.Az egyik szép vörösen tündökőlt,mint a vér,a másik meg fehérmint a legfehérebb szín,a tisztaság.És ő a kettőközött lehetett,de nemvették észre.Ő maga csak egy sima kis sárgás valami volt.Mintha nemlenne ott.Ahogy jobban megfigyelte az egészet puőilái összeszükűltek.Sajátmagai.
~-Nemérdekel,hogy milesz,de a puszítás nagyobb,és dicsőbb dologmint minden,Szabadlesz,és uralkodó!-mondta a vörösmíg a fehér aki nagyban rázta a fejét.
-Nem!Nem fog őusztítani,ő igenis tiszta marad!AS hatalmat másképen os lelehet érni,nem csak pusztítással,hanem okosággal,türlemmel,és munkával!-a feszűltsget lehetett érezni.
-Hazudsz!Az én utam könyebb,és gyorsabb,.ha sikerűl,még a hatalmasokhoz is odaférkőzhet!
-Nem kell!Ha tehetséges felfigyelnek!Nemkell alázkodónak lenni ahoz,hogy hatalmas legyen!-ez folytatódott sokáig,míg össze nem csaptak.Ahogy egymáshoz élrtek a vörös bíbor,és izzó vörössévált,mg a fehér kékké,mint a víz.Ahogy a kát énje összecsapott szokrák jeentek meg.Ahogy a gyors mozgást és a modor figyelte magátfedezte fel bennük.Mindegyikbe egy kis részét.majd megszólalt kinyújtott kézzel.
-Hagyjátok abba kérlek!Ne hadakozatok!-szavaira a támadások abamaradtak.Majd ereszkednikezdett és a kt énjeközé ért főldet.Kitartva oldalra kezeit.
-Álj!Miért nem lehetne együttműködni?Miért kell bitorólni,és harcólni?Ha simán együtt is lehetne működni?
Kérdésére csend következett.
-Tudod az uralom erőszakkal lehet megszrezni,és az kell nem?-kérdezte a prios,de ekkor a kékség egybelvadt vele.mintha megtalálta volna a leki nyugalmat,majd a szemek találkoztak.
-Ha együtműködünk előbb elérjük a célunkat,és ha kiegészítjük egymást mindketten elérjük az amit akarunk,és tervezünk.Nem lenne ez egyszerűbb?-kérdezte és a vörös körvonalak mintha élesedtek volna.
-Hogy érted ezt?Nemértelek?
-Eghyszerűbblenne,ha egyévánánk,öszhangothozva a testbe.Nemlenne egyszerűbb?-csend.Majd a vörös körvonalak halványulnikedtek,és vágük a lányba egyesűltek.Majd egy halk hang.
-Igazadvan.Próbáljuk meg.-és utánna a sötétség elmúlt.Kinti meleg sél érintette orcáját,és szemei megrebentek.Az íriszek teljesében befogadták nemsokára a fényt ami beszűrődött.Majd Karolina lehajtotta a fejét,és hallgatózott.Mintha a feszűltség,és idegessge szünőben lett volna.Felállva indúlt kifelé,hogy a következő lépcsőfokot is megtegye,de az nehezebb lesz,mint a vért és az énját egybe,öszhangra kényszeríteni.Ettől nagyntart,hisz mostmár gyakorólni,és vadásznia kell.Közben amunka.Ahogy kiért a fék közüll,már meglátta a kijáratot,és el is érta lasacskán.Majd mennikészűlt.Vándorólgatni fog a városban,ha kell visszafog térni ide.Mégegyszer visszatekintett,és elnyelte a söttség,és csak a viág jelezt,hogy ittjárt.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

Sentrey ütemesen lépkedett Shira mellett mintha ő is tudná merre tartanak de azért figyelte a nő mozgását ugyanis fogalma sem volt arról hol van...
-Hogy hogyan kerültem ide?Hú az elég extrém helyzet volt.Tulajdonképpen nem akartam idejönni.Kényszerítettek rá.Hogy kik voltak arról fogalmam sincs.Elhurcoltak,megvertek,és itt tettek ki az utcára.Itt aztán szembesülnöm kellett a sok furcsa pillantással és a néhai leszólításokkal.Sokan véltek felismerni bennem valakit.Mostmár legalább én is értem a dolgot.De nem kell aggódni amint látja már kutya bajom.
Észre sem vették de már ott voltak a liget határán.Sentrey körbetekintett majd ahogy Shira továbbindult követte.Közben akaratlanul is feltűnt neki Shira különös viselkedése.
~Hmm...elég férreérthető mit ne mondjak.De ne siessük el...
Gondolta mosolyra húzott szájjal majd így szólt a nőhöz.
-És kegyed mióta él a városban?
Majd ahogy a Nő felé fordult akaratlanul is egyből a szemét figyelte és nem tudott szakadni a pillantásából.Még talán a szája is tátva maradt bár ezt nem tudta biztosan.Hosszu haját felkapta a szél és az eddig összevissza álló szálakat szépen hátrarendezte szivességet téve a férfinak aki eközben Shira mellett haladva várta a választ.

*Csendben suhan a liget fái közt. Sötét, békét soha nem találó lélekként járja a parkot. A mindent elnyelni készülő űr, aminek otthont ad teste, követeli jussát. Valaki ma meg fog halni. A park néptelen. Már eszébe jut, hogy esetleg rossz helyet választott, mikor ismerős érzés keríti hatalmába.*
~Shira.~
*Az arcán átfutó mosolyba a következő percben már a kihívás élvezete vegyül.*
~Nincs egyedül.~
*Egy halandó jelenlétét is érzi. Vegyes érzelmek kerítik hatalmukba. Mindkettejük számára próba lesz ez a találkozás. Nem akarja bántani, de tudja, ez elkerülhetetlen lesz. Az éhség erős, és nem tagadhatja meg magát.*
~Túl korán van még. Egyikünk sem kész letérni a saját útjáról. Enegm a halál, téged az élet hajt. Bocsáss meg Kedvesem.~
*A hideg szellő körbeöleli a két sétáló alakot, s mögülök egy cinikus hang csendül fel.*
Hát nem aranyos? Házhozszállítást is vállalsz?
*Arca hideg érzelemmentes. Tudja, hogy egyenlőre még csak a Halál bábja, de egyenlőre nem tud mit tenni ellene. Tekintete taláélkozik a lányéval, s a kihívás tüze lobban fel benne.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira révetegen hallgatta a férfit, de gondolatai máshol jártak. Értékrende viaskodott a vággyal, az önzőséggel. Olykor felháborodott.
~ Te is ezt tetted velem…beletaszítottál…~ de egy pillanat múlva a férfi története visszahúzta a valóságba.
~ Ő nem Honovere…nem teheted ezt Vele. Élnie kell az életét, amit az Úr rendelt el…de vajon ezt rendelte? Az elmúlást? Halandó gondokat, halandó fájdalmat?~ tette fel a kérdést amire nem lelhetett választ….gondolataiból egy ismerős érzés szakította ki. Gyomra összeszorult, édes érzés járta át a testét. Felkapta a fejét, szeme egy pillanatra emberfelettien villant át a sötétségen. Majd felcsendül az imádott hang, mely a gyűlölete rabszolgája. Shira ösztönösen kapott Sentrey karja után, és óvón a háta mögé húzta, ahogy a vámpír felé fordult. Sápadt bőre, a jeges hidegség melyet a teste árasztott elárulta éhségét.
- Nem! Őt nem! Ő az enyém! Menj, vacsorázz máshol!– hangja nem tűrt ellentmondást, vagy vitát. Olyan magabiztosan állt a Herceg előtt, hogy látszott képes vérre menni a férfiért. A farkas forró ereje lassan kígyózott elő testéből, körbefonva őket. Keze még mindig a halandó karját fogta, vigyázva ugyan szorítása erősségére, de valószínűleg így is meglepte a férfit.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

Meglepve tapasztalja hogy a nő gyengédségnek nyomát sem mutatva maga mögé rántja.
~Húha.Nem mondom jó erőben van.
Látta az előttük álló alakot.Nem látszott erősebbnek nála testileg de ahogy ránézett kirázta a hideg.Mintha félne tőle pedig nem is ismeri.Annyit tud biztosan hogy már most gyűlöl a közelében tartózkodni.A nő viszont mégjobban meglepte.Próbálja elvenni kezét de a nő tartja.Kicsit erősebben próbálkozik de hiába.
~Valamit nem értek...Hogy lehet ez...Mi folyik itt?..Miféle vacsora?...
Most ijedten és zavarodottan néz a nőre majd a férfira.Egyszerűen nem képes felfogni miről tárgyalhat a két fél csak azt érzi biztosan hogy a nő nem önmagát hanem őt,Sentreyt védi...Érthetetlen...

*Pillantása a halandó arcára vándorol. Ez ritka esemény nála. Már nagyon régóta nem nézi áldozatai arcát. Nincs rá szüksége. Lényegtelen. A halál előtt senkinek nincs arca. Ez az arc viszont megragadj a figyelmét. Látta már. de nem ez az érzés kapcsolódott hozzá. Egy farkas arca! Tekintete visszavándorol Shiráéra, sgúnyos kacaj tör ki belőle.*
A Tiéd? Hát igen. Le se tagadhatnád. De ha már itt tartunk, elmondod, miért éppen a Tiéd? Nem elég egy játékszer? vagy a régi már elkopott?
*Közben megindul a páros felé. Az ő fellépésében is érződik, hogy nem szándékozik meghátrálni. Menet közben folytatja monológját.*
Szval ha én öröklétet adok neki így vagy úgy az brutális kegyetlenség, de ha te mutatod meg neki a Hold szépéségét, az merő jócselekedet?
*Mondja, hisz kitalálta mire megy ki a játék.*
~kettesben sétálsz egy halandóval, aki megszólalásig hasonlít egy elvesztett ordasra. nekem hazudhatod, hogy csak meg akarod ismerni, de legalább magaddal légy őszinte.~
*Közben odaér a lány elé, s megáll Tőle nagyjából fél méterre. közben nem szakítja meg a szemkontaktust.*
Vagy ha nincs igazam, hát add Őt nekem.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira még mindig a férfi karját fogta, érezte hogy próbál szabadulni, de nem tud! Követte a vámpír pillantását a férfi arcára. Hallotta gúnyos kacaját, és tudta, felismerte a férfi vonásait. Ahogy beszélt, Shira szívébe forgatta a tőrt. Ahogy a vámpír egyre közelebb lépett, Shira már tudta, nem hátrál meg. Mikor már fél méterre volt, Shira egy aprót hátra lépett. Hangja halk volt, de fojtott düh remegett benne.
- Mit foglalkozol vele, hogy kit tartok érdemesnek arra, hogy velünk tartson…én sem szólok bele, hogy kinek adod át az ajándékodat! – mondta miközben szeme villámokat szórt. A Herceg érezhette, ahogy visszafogott ereje kitörni készül, ahogy forró szikraként táncol a hideg bőrén. Shira tudta a férfi cinizmusa mögött ott lapul az igazság…Nem jócselekedetre készült. Abban sem volt biztos készül-e rá. De nem engedhette, hogy a férfi egy szimpla esti vacsora legyen, vagy még annál is rosszabb! Érezte ahogy a mögötte lévő halandó egyre erősebben próbálja kihúzni a kezét. Ingerülten fordult meg, szeme borostyánszínre váltott.
- Ha kedves az életed, akkor nyugton maradsz! – mondta hangjában türelmetlenséggel. Nem volt most türelme egy izgága kölyökre. Tekintete újra a vámpírra vándorolt. Szeme fényben izzott.
- Nem adom Neked…ha kell megöllek, de nem ölheted meg! – hagyta hogy érzékei megnyíljanak, hogy a Herceg kétkedés nélkül láthassa, egy szemernyi hazugság sincs a kiejtett szavakban.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

Sentrey keze tehetetlenül elernyed.Értelmetlen volt a szabadulásért küzdeni.Inkább megpróbálja most felfogni és megérteni miről is beszélhetnek.Már abban sem volt biztos hogy van jó oldal a két fél közt.Szinte már rettegett a két alaktól.Ide-oda jár tekintete miközben egyre biztosabb abban hogy valami olyanba keveredett most ami egész életére kihathat...Majd hirtelen megértett valamit.Ez a két alak őt akarja.Mindkettőnek céljai vannak vele és mindkettőjük nagyon elszánt.Akár ölremennek egymással.De el nem tudta képzelni hogy a nőnek bármi esélye is lehet a férfival szemben.Aztán mégegyszer megpróbálja kirántani a kezét de hiába.Shira hirtelen hátrafordult és tekintete most szinte égető volt.Sentrey azonnal abbahagyta a küszködést.Nem mondott semmit csupán tekintete követelt magyarázatot ahogy a lány szemeibe nézett.

Azzal már elkéstél.
*Mondja ki a végszót, majd a tettek mezejére lép. egyenlőre nem a lányt támadja. Miért is tenné? Eredeti céljai sem hozzá fűződnek. Egy utolsó mosolyt küld Shira feé, majd eltűnik a páros szeme elől. Olyan gyorsan mozdul ki oldalra, hogy szemük nem tudja követni. ez nem lelki erejének trükkje, mellyel a nála gynegébbeket tőrbe tudja csalni. ez igazi gyorsaság. megkerüli a párost úgy, hogy a férfi mögé kerüljön. halálos biztonsággal ragadja meg a férfit egyik kezével a nyakát, másikkal a törzsét. könnyedén dönti oldalra a fejet szabaddá téve a nyakat, melynek vékony bőrétől csak pár centire vannak a hófehér szemfogak.*
Én a helyedben elengedném, különben gondoskodom róla, hogy ne térjen meg a teremtőjéhez még egy jó ideig.
*Mondja villogó szemekkel az idő közben valószínűleg megfordult farkasra nézve.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira látta a halandó kérdő tekintetét, de nem volt ideje magyarázkodni, mert Anon már mozdult is…a Halandó nem foghatta fel, de Shira még látta az elmosódott csíkot, ahogy megmozdult. Azonnal szembe fordult a halandóval így szembe került a harapni készülő Herceggel is. Nem foglalkozott semmivel, csak a járt a fejében, hogy meg kell mentenie a férfit. Ahogy emberfeletti gyorsasággal fordult felé, már látta a felvillanó szemfogakat, a lecsapni készülő vámpírt. Nem volt ideje, már a fordulatban hatalmas erővel rántotta meg a férfi kezét, érezte ahogy kirántja az izületet, ahogy a vállcsontja nagy reccsenéssel törik el a vámpír kezei közül szabadulva. A lendülettől a férfi egy közeli fának a törzsén landolt, Shira csak reménykedett hogy nem törte el a gerincét, de nem volt ideje hátranézi. Olyan dühvel lendült a Herceg felé, amin maga is meglepődött. A férfi mellkasa felé lendült, körmei láthatatlan gyorsasággal nyúltak ki a torka felé kapva. Tudta a düh rossz tanácsadó, de nem volt más választása! Időt kellett nyernie a halandó homokórájában. Meg kellett mentenie…kellett neki a férfi, szüksége volt rá…nem akarta hogy elhalványodjon a kép. Honovernek így vagy úgy de élnie kellett emlékeiben. És ezt az ártatlan halandó meg tudta adni!