Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ahogy egyszer mondtam máskor remélem időzhetek itt.Na most megvalósult ide osztottak ma be járőrségbe.MIvel már gyanakvó vagyok a lényekre magammal hoztam a fényképezőmet.Reméljük ma lesz a szerencsém.~De jó a társamat alig ismerem de majd megismerem.
-És te találkoztál furcsa dolgokkal ebben a városban?
-Hmm..Nem nagyon.
-Ó,rendben.-Karmel ezen elmosolyodott.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit a folyó mellett gugol, éppen egy követ dob be, amikor a háta mögül hangfoszlányokat hall. Még a kezében lévő követ eldobja, megpróbál kacsázni, de a kő egy csobbanással el is merül. Feláll, a kezét nadrágjába töröli, majd szép lassan a hang felé fordul. Két férfi beszélget nem is olyan messze tőle. Nem vették észre, mert a fák takarják a lányt, de a lány éppen rájuk lát. Az egyik kezében egy teleobjektíves fényképezőgépet tart. ~Nem semmi! ~gondolja a lány. Régóta vonzódott a fényképezéshez, de nem volt hozzá tehetsége. Neki a megfigyelés volt szánva, és a nyelvi fogalmazványok. Mindent le tudott írni, amit csak akart. Akár egy csendéletet kellett neki, akár egy érzelmet. Mindenre talált egy megfelelő szót. Élvezte a két férfi közötti társalgást, még akkor is, ha nem hallotta őket. Csak a szájuk mozgásából tudta, épp melyikük beszél. Nem volt jó szájról olvasó, nem is szerette titokban kihallgatni az embereket, csak akkor ha tényleg érdekes dolgot fedezett fel, amiből tanulhat az ember. Elmosolyodik, amikor meglátja, hogy az egyikük elmosolyodik. Legszívesebben odament volna hozzájuk, de úgy döntött, hogy inkább hazamegy. Nem is zavarta őket, megfordult, és elindult haza.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ma este is kijöttem a folyóra járőrözni.Már valamennyit tudok Émiről:annyit hogy nagyon kiszámíthatatlan és goromba.~Felszállt a köd, a kikötőben ilyenkor érkezik meg a legtöbb hajó.Ez az Émi nem nagyon ismer engem.Már Karolina is furcsán viselkedik.MIndenki csak utál ebben a városban úgylátszik.Nekem is ilyennek kéne lennem*Vizsgálta az eget.Közben Émi őt figyelte hogy máson jár az esze.
-Min jár az eszed,hé?
-Ja bocs,elbambultam.
-Persze.Majd elis hiszem hogy elbambultál az egen.
-Kösz a megértést-mondja Karmel sértően.
-És te hiszel a lényekben?Most ezt én is megkérdem.
-Hát fogjuk rá akkoris ha nevetségesnek tűnik.
-Az is.
-Hallod még a megrajzolóságodból azt hiszik hogy férfi vagy.-mondja Karmel messzebbről.
-Naaagyon vicces.Ja és majd a fényképeződet ne keresgéld!
~PErsze majd pont rá fogok hallgatni.Már a képet úgyis megtaláltam de amint tettem kidobtam.
A hold szépen ragyogott.~Ahogy a mesékben van ez a farkasemberek kedvenc időszaka.Mért pont éjszakára vagyok berakva nem tudom,csak azt hogy már Karolina a főnököm és ő dönt hogy hova kerülök.
-Émi te nemtudod Karolina mikor szokott járőrözni?
-Nem.-hazudik mint a vízfolyás.

}felhők jöttek az égre{

-Szerintem mennyünk vissza a kocsiba.
-Rendben van.[/list][/b]

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Halk léptek és egy alak suhant el a fák között,a sötétségben.Sápadt bőr titokzatos szemek csillantak a hóld fényében.Léptek és egy kis dúdolás,de utánna csend.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Az eget felhőklepték el.Az erdő sötétségbe borúlt,és a madarak is elhallgattak.Csend és nyugalom áradt széjjel a tren,de valami titokzatosság és feszűltség volt jelen mégi.Nemnagyon lhetett érezni,de aki nagyonfigyelt észrevehette az aprócska jeleket.A csnedben halk lépteet lehtett hallani,és valami suhogást.Skan a szélnek gondólhattákvólna,de nem az volt,hanem egy kabát suhogott a szélben,és gazdája utánn aki gyorsanfutott.Nemsokára a hold halvány fényében egy ői sápadt arc jelent meg.Mint egy törékeny baba arc,de a szemekben tűzlobbant fel.A lépteek elcsendesűltek,és megállt az alak fátyolos fényben.Feketekabát takarta testét.Nemsokára pár csillag nehézkesen jutotatta fényhez a növényeket,és az arc,és a szőke haj megvillant fényében.
Várt,és várt.Várt valakire.Talán valakikre.Bár éhezett de várt.Tudnia kell pár adatiot ami segíti a nyomozésban.Nem mondott le terveirőlsem.Valahogy megteszi amit tud,de nappal nemlehet az utcán.Emmioatt klezd este gőzerővel dolgozni.Hals süvítés,emberi beszédeket.,és emlékek jelennek meg elméjében.Kezei zsbében pihentek.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Elmentek a felhők.
-Gyere ki már eltüntek a felhők.
-Jó van na-mondta Émi dühösen.
-Hozzád aztán nem lehet közel kerülni.
-Sokan mondták...
~Megint a folyópart.A víz csendesen folyik.Mást már nem lehet hallani,legalábbis egy emberi lény nem hall többet.De ez benne a jó,semmi aggasztót nem hallasz csak a természetet.Ahogy elnézem Émit ő nem nagyon élvezi ezt.Igaz hogy nekem sem szabadna,de midenki csak egyszer él.Utána ki tudja mi lesz.*A csillagok fényében valamit Karmel meglátott de nagyon messze volt,nem is nagyon érdekelte hogy mi az.
-Karmel még van idő reggelig bőven, éld csak bele magad.
-Ez nem igaz.
-Mi?
-Hát az hogy te anélkül szóltál hozzám hogy én szóltam volna előbb neked!
-Naagyon vicces én is ember vagyok-mondta egy nagyon kicsit csüggetten.
~Hmm...itt Topolyán divat a nőknél hogy ilyen sápattak?Eddig akivel találkoztam mind azok.Ellenben,Karolina nem volt mindig az.*A folyó partján Karmel észrevett egy árnyékor de nem volt ismerős.
-Na öt óra induljunk-szólt Émi.
-Rendben van.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nemsokára a hóld fényében egy női alak kezdett kibontakozni.Egy rezzenéstelen arc,és sokatsejtő tekintet.Kékszemek,amikben a gondolat és a m,erengés sziokrái homályosan világítottak.De nemtartottak sokáig.Hangokat hallott,és egy autót vett észre.felismerte a rendőrök járgányát.Odament,és felűlt a motorháztetejére,és várt.Legalább elviszik a városba,de nemnagyon van erre szükség.Csak annyi,hogy hírkeet tudjon meg,és valami új nyomot,ha van.Émit és a kotnyeles újságírót ide osztottákbe tudta,hisz ő maga kérte.Nemsokára két alak jelent meg a hóld fényében,és karolina szemei kezdték lassan észlelni őket,mikor a szél virágszírmokat fújt,és a lány arcát eltakarta szőke fűrtjeivel.Teste ugyanojan volt mot régen,gy kedves.bájos női test,de lelke már félig sötétségben élt.A léptek zaji egyre erősödtek,majd ahogy közelebb értek felemelte a kezeit,és vidáman köszöntötte a két barátját.
-Szépjóestét kedvekék!-és egy mosolyal nézett rájuk.Remélte,hogy felismerik.Mostmár ideje,hogy visszatérjen az emberjk közés,és kergesse a bünözőket,akik sokmindent tudhatnak.-

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy Karolina köszönt nekünk mi is vissza köszöntünk:
-Jó estét Kar-egyszerre.
-Mit keresel itt?-szólt Émi.
-Hírekért jöttem.
-Ilyen ruhában?
-Igen,mért baj?
-Öm,nem csak furcsa egy nőtöl.
-Amúgy hír semmi különös sincs-szólt Émi végre.
-Ja és amúgy kiléptem az újságok szolgálatából.
-Az rendben van ah vehetjük hírnek.
*Csöndben vártunk 5 percet.
-Na induljunk mert fél hat van-néztem az órámra.
-Rendben van.

}reggel 7 óra,Karmel háza{

~Remélem hogy ők is hazaértek szerencsésen majd este úgyis találkozunk.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

}Rendőrség{

*Útban a kocsi felé:
-Már megint egy éjszaka a folyópartnál nem igaz Émi?
-De...
~Már megint úgyviselkedik mint egy...Persze nem várhatok többet egy tökéletesen kiképzett nőtöl,legfeljebb egy pofont de igyekszem úgy tenni hogy ez ne következzen be.Annyira unalmas lesz így a rendőr munka-gondolja Karmel.
-Sok a duma kevés a cselekvés.Indulj már.
-Jó,jó.

}folyópart{

~Most a szél sokkal jobban süvít mint máskor.Talán valami történt valahol?Ha történt is nagyon rossz dolog történhetett.Ideje jobban körül nézni a folyóparton ,kitudja mi történhet ilyenkor?

Megcsillant később valami Émi pisztolyánál.

~Ez a nő ezüst golyókat tart magánál?Mi a fenének?Azt tudom hogy erősek de egy rendőrnek csak valamivel gyengébb kéne.KÜlönös dolgok történnek ez a nő körül gondolom én.Egyáltalán ki ellen kéne ezüst golyó?Majd megkérdem erről Kart.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ma is nagy a csend itt.Valami csoda folytán sosincs itt semmi komoly dolog.Nekem csak járkálnom kell itt a csendes folyó körül.
-*ásítás*-Karmel által.
-Miaz álmos vagy?
-Eléggé.Túl órás vagyok,ha nem tudnád.
-Tudom...
~Már megint.Már megint ilyen!Persze az első mondata nem teljesen olyan.Fejlődünk mindannyian.DE neki ez sokáig tartana.Olyan üres ez a hely hogymár holnap este már horgász felszerelést is hozhatnák.Csak nincs miért.*Karmel leült egy fa alá és várt.Émi nem szólt semmit.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A víz halkan zúgott a medrében.Halk lépteket lehetett hallani a fűben.Egy női alak jjelent meg a fűben.Hosszú feketekabát és szőke haj.Szemek kéken csillantak meg.Sápadzbőr,de nyugodt viselkedés.A nő mögött egy férfi lépkedett,egy tisztásig.
-Jólvan.Most az lesz a dolgod,hogy bevegyűlj a bandába.Kérlek ne bukj le.Bár akkor teszívodmeg a legjobban.-mondzta csendesen,majd eltünt a féri a fák között,és eltűnve a sötétben Karolina elégedetten nézett utánna.
~Ha ez sikjerűl akkor elkapok egy veszéjes bandát.Legalább a főnököm elégedett lesz a működésemmel.Bár belegondólva.Nemnagyon kedvelem a főnököt.Pedig kedves meg minden.De nembántom.Mg nem.~gondólta és ment tovább.Keresett valamit,vagy valakit.Azthallotta,hogy a közelben van egy bandatag.
~Meglátogatiom.Remélem nemfog haragudni,hogy meglátogatom.Pár kérdét felteszek nekik.Majd Éminak odadom,ha megtudtam amit akartam.1gondólta és tárgcsázott is egyből.
-Émi itt Kar.Tíz perc,és jöhettek az öreg tőlgyhöz.-és ennyivel lerakta és nemsokára elérve a bandatag helyét meg is látta.Az nagyban cigizett és a tjat nézte.halkan közeldett hozzá.Nem is lehetett hallani,csak a kabátja suhogását.Az meghallva megfordúlt és annyira volt ideje,hogy benyuljon kabátja alá,de Karolina gyorsabb volt,és kilőtte egyből a fegyvert az övvel együtt.Szerencsésn célzott.A gatya is lement és egy szivecskés alsót pilantott meg.A férfi zavartan vörösödött el,és felkapva a nadrágját a nő fegyverébe bambúlt.
-Miatakrsz?-kérdezte remegve.
-Kérdésekre választ.-felete és a férfi szemeibe tekintett.
-Ki vagy te?Ki a főnököd?Kik az újjak?Hol van a banda?
-A bandafőnök Garsija.Az újjakat nemismerem.Nemláttam egyiketsem.-rebegte.Karolina felhőzta a szemöldökét.Majd kibiztosította a fegyverét.
-Felejj!Vagy kilövöm a hasadat és plussz egy lyzukad lesz!-fenyegette meg.
-A Ligeti tisztáson van a találkozó.Két óra és megint gyűlés lesz ott.Tbbet nemmondk!-makacsólta meg magát.De látva a nő mosolyát elbiozonytalanodott.
-Van négy perced,hogy megondóld magadat.-és a tarkóühozrakva a fegyvert vezette előre a férfit.Az bátortalanúl ment.
-Most várunk.Remélem nemkésnek.-sutogta és várta Ámit.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Karmel és Émi nagyon sietett hogy elérje Karolinát.
-Te,Émi ahoz képest hogy Kar téged hívott nem sietsz nagyon.
-Te csak fuss!Gyorsan a kocsiba!
-Köszönöm hogy minekt választott hova lesz?
-Ne hülyéskedj csak menj ahova kell!
*Karmel padlóig nyomta a gázt és egyikük sem hajlódott nagyon el a kanyarogban.
-Te,én már látom őt!
-Én is.
*Egy kecses farolással megálltak Kar előtt.
-Jónapot,itt vagyunk.Köszönjük hogy a Karmel Dimon taxi céget választotta!

*Sötét árny kúszik a folyóparton. Szél kel a fák ágai közt, ahogy a sötétség egy teremtménye közelít. A víz balsósan fodrozódik, szinte figyelmeztetve a mólón fekvó farkast. A hely szelleme egy ideig ellenkezik, ellenáll, próbálja védeni az oltalmában lévő farkast, ám akarata végül meghajlik, s beengedi a jövevényt. Az árny körefonja a magányos lányt. Bekúszik a bőre alá, és hidegen átöleli. Minden erejét felhasználva igyekszik megérinteni a farkas lelkét. Ujjai makacsul fonódnak a lányhoz, nem engedve el. Ha Shira felpillant, a móló végén egy fekete alakot lát. Nagyon is ismerős lehet számára. A sápadt holdfény tompán táncol márvány arcán. Feklete íriszei kitágulnak, s bennük vad tűz gyullad. Lángol a lelke. nem üres többé. A vágy, a sóvárgás és a harci szellem teljesen betölti. Nem engedte, hogy a kárhozottak útjára lépjen. Ő több ennél. Szabad, mint mindenki, akit nem köt az élet, így szabad, de ég benne a tűz, s ez erőt, és elszántságot ad neki. ha pillantásuk találkozik, halkan így szól.*
Nem engedlek el. Mi összetartozunk.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Elméje kitisztul a Hold sápadt fénye alatt. Pillanatnyi nyugalmat erőltet magára, de tudja, ez nem tarthat soká. Gondolatai akaratosan kúsznak vissza a kastélyba. Lehunyt szemel éli újra a férfi hideg ölelését, a csókjait, amelyek egy pillanatnyi felhőtlen boldogságot adtak, még ha hazug is volt, és végül a lelkét darabokra törő édes fájdalmat. Sóhajtva nyugtázza reménytelen küzdelmét, amely saját makacs emlékeivel vív meddő csatát. Újra a holdra pillantott, de már nem volt ugyanaz. Baljós szemekkel nézte megtört gyermekét, de segítséget nem nyújthatott. Hideg levegőt hozott a szél, körbe táncolva Shira testét, bebújva a könnyű ruha alá borzongást csalva testére. A lány keserű boldogsággal elmosolyodott. Nem nézett a móló vége felé…miért tette volna. Hisz jól tudta, nem szabadulhat tőle. Szemét újra lehunyta, és hagyta, hogy egymás felé nyúló erejük összefonódjon. Lassan húzni kezdte a férfit, és az hagyta magát. Könnyedén ellenállhatott volna, de nem tette. Ő is így akarta. Hangtan lépteit Shira tökéletesen hallotta, mégsem nyitotta ki a szemét.
- Sosem szabadulhatok tőled igaz? – kérdezte elgyötört hangon a lány. – Ugye már sosem engedsz el többé, menjek bárhová, rejtőzzek bárhol…azt gondolod, hogy a Tiéd vagyok. - hangja nyugodt volt és kimért.
- Nem leszek a szolgád, sosem voltam az. Ne merj többé használni, mint egy tárgyat!-
Szeme kinyílt sárgás izzás töltötte el, de teste mozdulatlan és nyugodt maradt. Még az előzőeknél is halkabban folytatta.
- Hát nem látod? Ha uralsz elveszítesz…csak Nálad lehettem megnyugvásra, de Te megtagadtad. De valamit elfelejtettél. Ugyanolyan szánalmas vagy nélkülem mint én nélküled! Számító vagy…és mégis…hogy követhetsz el ilyen hibát? – hangjában nem volt cinizmus vagy él. Sokkal rosszabbat kapott egy lelketlen vámpír. Szánalmat…végtelen szánalmat és sajnálatot.

Ha az enyém lennél, nem jöttél volna el a kastélyból.
*Válaszolja cinikusan, majd tovább hallgatja a lány szavait. érzi a szánalmat és a sajnálatot. Először dühösen megvillan a szeme, majd még soha nem látott módon elkomorul. Ismerős helyzet. Legutóbb ugyanez történt. Akkor ugyan nem volt elég ereje, hogy az akaratát a lányra erőletesse, kénytelen volt cselhez folyamodni, aminek egy halandó itta meg a levét, de a következmény ugyanaz volt, mint most. Ugyanúgy kicsúszott a kezei közül az irányítás. Mit tegyen most? Azt amit a múltkor? Semmiképp. Az nem vezet sehova. Aki makacsul kapkod a hatalom után, az mindent elveszít. Révetegen néz maga elé, majd folytatja.*
Tudod, mikor Te meghaltál, elkedted az utolsó táncodat. A közönséged a Halál volt. Mindenkinek megadatik az esély, hogy táncoljon a Halálnak, de csak az tud vele élni, aki elég erős ahhoz, hogy ne rántsa magával rögtön. Idővel abbahagytad volna a táncot, és behódolsz Neki. Ez így van rendjén. Mindenkinek ez a sorsa, az ember életében ez az egy biztos dolog. De az én esetem más. Egy vámpírért eljön a Halál, mikor megölelik. Csak azért nem ragaja magával, mert egy idősebb társának ereje megakadályozza ezt. A fél-élet, mely sorsunk az utolsó táncunk ezen a Földön. És a Halál kritikus közönség. Mindig a nyomunkban van, és ha nem vagyunk elég erősek, megbotlik lábunk, és akkor a Feledés elragad. Mi már a Halál jegyesei vagyunk régen, s ha a tánc végetér, az örök semmi vár ránk. Sorsunk azrt kegyetlen, mert míg a többiek erre csak haláluk pillanatában döbbennek rá, mi egy örökkévalóságon keresztül is vislejük ezt a súlyos terhet. Azonban, mikor elveszítettem a testem, nem ért véget a tánc. Te voltál az, aki itt tarttt, mert Te még szórakoztattad a Halált. Csak egyszerre léphettünk volna át a semmi kapuján. Erre még nem volt példa, ezért is akart minket, s akkor elsőroban Téged, mivel a Te táncod tartott engem is itt. De áthúztuk a számításait, mert kaptunk még egy lehetőséget. Ahol Te jártál, az csak az előszbája annak, ahova én kerültem, s ahova Téged is szántak. Ahol Te jártál, az az én életem.
*Nehéz sóhaj szakdt fel mellkasából, ahogy rádöbbent az igazságra. Őket egy világ választja el egymástól.Ő makacsul kapaszkodott a lányba, aki először önként nyújtotta kezét. Most rémlett fel benne, hogy mire is készült valójában. Azzal, hogy nem engedte el, csak annyit ért volna el, hogy berántotta volna a lányt a saját poklába. Őt, aki életet adott neki. Ezt nem tudja megtenni Vele, s elszörnyűlködik, ha arra gondol, hogy majdnem sikerült neki. egyszerűen nem képes rá, mert...mert szereti. Igen. Ez a szeretet a sajátja. Ezt ő érzi, nem mástól lpta. Ironikus, hogy ez első saját érzése az, ami arra az útra segíti rá, hogy ne legyenek többé érzései. Az ő ideje az élők közt már lejárt. Ezt ideje tudomásul venni, s az a néhány perc, míg a lány jóvoltából újra élhetett, már így is sokkal több, mint ami neki jár. Tekintetük ismét találkozik. Látszik rajta, hogy súlyos döntést hozott meg. A legsúlyosabbat talán egész léte során. Önmagát készül feláldozni.*
Talán ideje visszatérned a falkához.
*Mondja halkan. Szavai mintha csak sorsát pecsételnék meg. pár perccel ezelőtt még rettegett a semmitől, s ez sarkalta harcra, most ő maga öleli keblére a sötétséget. Megfordult, s lassan, méltóságteljes léptekkel elindult a mólón minden egyes lépéssel közelebb kerülve a feledéshez, ahova valójában tartozik.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar rátekintett két társára és bólintott.A férfi már a kocsiba űlt.
-Kössz,hogy jöttetek.-mondta.Vidámsága,és az arcánlévő mosoly mind járék.Nemakarta,hogy a férfi megtudja ki is a feletese.Játszotta az élet szerepjátékát.Mind úgy tett mint az ölelés előtt.Természetesen mozgott,nem mutatta valódi érzelmeit,amit a haláll szipojoznikezdett.Talán idő,s elveszti a gyöngédség,és az öröm érzeteét.Nem lesz más mint egy szobor aki arra itéltetett,hogy a sötétben járva éljen,vagy haljon.A sorsát féligtudja csak irányítani,ezt tudta.Harapáskot a herceg egy darabát vette a sorsának.Félig ő irányít.Tudta,hogy ez kötődés,de elkell érzelmeit,gondolatait rejtenie,mint az idősebbek.Majd visszatért abba a jelenbe ami nem is az ő világa már félig.
-Szereztem pár hírt a banda helyéről.Nemsokára leakarok csapni rájuk.Lekell majd zárni egy nagy területett.Remélem segítetek nekem a dolog elintézésében.A főnök engedéjt adott,de jobblenne,ha tudna tervemről.Ha akarjátok elmondom nektek,és ha veszljesnek találjátok akkor negyertek.-fejezte be.Émire és annak társár tekintett.Majd mosoly arcán.Émi értette a mimika lényegét,s ő is kezdte használni.
~Szerepjáték.Játszuk szerepüket,ami régen mi voltunk.Ha valaki vámpír az eljátsza sajátmagát?Embereknél muszájj,nemtudhatják meg.Nemlenne jó.~gondólta majd figyelte társait.Emberneklátszatta magát,pedig egy éjjei lényévált.Néma szívvel,ami ritkándobbant,csak annyira,hogy lélegezni és teste éljen.Megosztottnak éreztemagát.Bár e szinjáték kiválóan fedte őt,de nembiztos,hogy tudja sokáig folytatni.Ha a rendőrségnél marad akkor óvatabbnak kell lennie.Avval is tisztában van,hogy ha jarcol erősebet üt egy halandólnál,és kicsivel gyorsabb.Rátekintett az egyetlen halandóra közöttük,és minthanelmeregett volna annak tisztaságában.Hisz neki a fény megadatott,de viszont a sok cigi vagy ita roncsólhatja eglségét,vagy egy balesetben meghal,míg ő nem.Bár pillanyatni irigységfogta el,de már elmúlt.Őezlett.Eztakarta a sorsa.Hát mostmár a sortól elkezdett utatkezdi bejárni.Abban reménykedve,hogy nelesz baj és,hogy az út tiszta járható lesz.De még nincsennek szövetségesei sem.Bár Vancha is vámpír,de ő már biztos elmenne mellette,mert alacsonyabbrendű,és gyengébb is.
~Ha eljön az ideje talán visszatérek a kastélyba,de most még fejlődnömkell.Túl gyenge,és fiatalvagyok.Muszájleszz tanúlnom,és alkalmazkodnom.Ha már eléggé erős,és képzetnek érzem magam,ahhoz,hogy cselekedjek és visszatérjk megteszem.~szemei a sötétbe emelkedtek a kastélyfelé képzeletben.De ha a erceg hívná menne.Vagy nem?Hisz a hercegvére folyikereiben,aki megmarta.Engedelemmel tartozott neki.De csak akkor ha hívja.Addig is emberi életének régi flyamát folytatja színdarabokkal,amik eykortermészetes volt neki.Ami feltünhet,hogy csak este fog nyomozni,mint most.Majd társaifelé tekintett akik várakoztak.
-Nos?Akkor milegyen?-kérdése halk,és most egy kis félelem is sugárzott,de minimális.Émi vette csak észre ezt.Kérdőn,kicsit aggűdva pilantott rá.
-Félsz?-sutogta.
-Kicsit.Lehet,hogy sokan lesznek,és nemtudom elfogni őket.-mondta mejátszva az aggodalmat,és eltakarta a valódi félelem okát.Csak abban tudott reménykedni,hogy teremtője nem árulónakfogja hinni,hogy a városban lesz hosszú ideig.Vannak még lezáratlan ügyek.Meglett régiházának ára is,azt elrejtette egybankban.De most a drogosokra,és más bandákra fog koncetrálni.Hisz katona és rendőr is egyben.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Karmel erősen nézett Karolinára.Furcsa érzése volt.~Na mindegy most haggyuk a ,,furcsa'' megérzéseket.
-Rendben van,segítünk.De sok ídőbe fog telni amíg lerakjuk a lezárásokat.-szólt Karmel a nagy csönd után.-Szálj be.
*Ahogy Kar beszállt Karmel ismét padlóig nyomta a gázt ezuttal a rendőrség felé.

}rendőrség{

-Én kint várok,amíg beszéltek a főnökkel.-szólt ismét Karmel.

}Később{
*Karmel hirtelen meglátta Kiront a túl oldalon.
-Kiron!Gyere át ide!
-Oké.

-Kiron mit keresel itt?Neked otthon lenne a hejed.
-Na és?Én is vállaltam egy kis éjszakai munkát.Nagy előny.
-Értem.Segíthetnél felfedni egy bandát.Így jelentősen megnőnének az eséjeink.
-Rendben van.Még kik jönnek?
-Két nő.Az egyiket Karolinának a másikat Éminek hívják.Ne próbálj közel kerülni hozzájuk-mondta karmel nevetve.
-Mióta szokásom ez?Annyiszor csajosztam amennyiszer meghaltam,vagyis egyszersem.Ezt te is jól tudod.
-Igen,csak vicceltem.
*Karmel rágyújtott és látta már hogy minden szolgálatbeli fent van az irodájában,kivéve Kart és Émit.Mivel máshol voltak.
-Látom már hogy a többiek most léptek be az ajtaján a nagyfőnöknek.Szálljunk be a járműbe és várjunk amig kinem jönnek.
-rendben van,de a csikket dobd el!Tudod hogy nem vagyok olyan öreg mint te.
*És vártak amíg a többiek ki nem jöttek.
Persze úgy hogy közben semmi sem történt és halálra unták magukat.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Beűlve a kocsiba elindúltak.Néhány életveszéjes kanyar utánn kiszálltak.
-Köszi a fuvart.-mondta Kar mosolyogva és a mérges Émit bevonszólta magával,aki majdnem elkáromkodta magát.
/bent/
Karolina lassan lépkedett a padlónahol léptei kopogtak.De Émié is.Ketten haadtak a főnk felé,mikor Émi megkérdezte.
-Miért vagy ennyire feszűlt?-Karolina kicsit elgondolkodott,majd felelt.
-Tudod Amióta ide beileszkedtem még más volt a helyzet.Bár szerintem te is átélted ezt.Bár te öregebb vagy nállam.Szóval neked könnyebb.
-Talán egy pasi van a dologban?-kérdezte csöndesen.
-Igen.Bár őmis a fajunkbólvan,de régi érzelmeimmiatt szerelmesvoltam belé.Bár nemtudom,hogy mardat e még valami érzelme irántam.Kiderűlt mikor láttam őt egyszer,de tudod mit él át az aki megijed,és kissé fél is.-majd beforsúltak egy nagyobb folysóra.Ém végighallgatta társát és kicsit összébbhúzta a kabátját,mert pő éllandóan fázott.
-Tudod ez más kérdésNyugodtabb körülményeközött aztmondanám,hogy harcolj érte,dee ez lehetelen,hisz nem vagy ember.-szavai sutogásra halkjúltak.Bár csak ők ketten voltak bent azon az épületi részen.Karolina kicsit elszomorodott,de Émi vígazstalóag megveregette a hátát.
-Még tartozol egy világkörüli beszámólóvbal a régi melód miatt.-és gyorsítottakl lépteiken.Nemsokára elérték azt a helyet ahova annyira igyekeztek.Bekopogtek a főnökhöz,aki felelt i.
-Bejöhetnek!
Belépve elhűlten nézték a főnöküket aki nagyban sziovarozott,és kezeiben egy egy levél volt.
-Nyugi csajok ez nem a titek.Egy balfék örmesteré.Elrontott egy melót,ki kell rugni,civilek is elestek.-majd elrakta a leveleket.
-Hallotam,hogy ti is sikerrel jrtatok.-Meséljetek.-és a két székre mutatott.Kar és Émi összepilantottak és elűltek.
-Hát arra gondóltunk uram,hogy lecsaphatnámk egy drogos bandára.Van információm,hogy hollesznek,mikor ,és kb mennyien.De,hogy fegyveresek e nemtudom.De ha kapnánk emberekt,és lezérnánk azt arész elkaphatnánk őket,és még drogot is találnánk nálluk.-magyarázta Kar,és a főnök kis elenvetését látva Émiretekintett segítőleg.Az nagyban bólogatott,majd folytatta.
-Nézze főnök legalább Szarkát is eltudnánk kapni evel a csoport etüntetésével.Ey főcsoport ami előttünk van-.Ha ők nincsenek könnyen átvehetik mások a helyüket,de tőllünk lesznek a szereplők,nem a maffiától.-mondta Karolinát kisegítve.A főök fontolóra vette.,majd felállve tőltött nekik.Egy őszhajú,de magas erős ember volt a főnökük,és igen rend,szigr kedvelő.Tőltött egy kis bort.Ebből is látszott,hogy vérig francia,hisz néha képes volt vaccsólni is.
-Rendben lanyok tiétek a dolog,de az útkerítésen kívül nemtudok segíteni.Konferenciák lesznek.A csapatot nektek kell összeállítani.-mondta és intett,hogy elmehetnek.Kar és Émi el is mentek.
/lent/
Leérkezve a kocsihoz egyből meglepődtek,hisz egy másik férfi is űlt a söfőr mellett.Egymásra sandítottak és majd oda mentek.
-Hellóke.Akkor most irány a folyóopart ott van egy kis megbeszélni való ügy,régebbi haverokkal.Avval beűétek és a kocsi elindúlt.Veszéjes kanyarokra számítottak.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Ahogy a férfi szeme megvillant a dühtől, Shira pupillája összeszűkült. Izmai megfeszültek a móló deszkapadlóján, készen arra hogy cselekedni tudjon, ha a férfi rátámad. Írisze borostyánként világított a sötét éjszakában. Majd hirtelen furcsa érzés öntötte el a lelkét. Idegen, és rideg, de érzés. Önző félelemmel összefonódott végtelen szerelem…ez nem az Ő érzelme…Közben a férfi beszélni kezdett. Hangja halk volt és, és réveteg. Shira ahogy hallgatta, izmai ellazultak, és az utolsó mondatoknál ismét sötét szemeibe szomorú megértés költözött. Jól tudta mit érez a férfi, mikor tekintetük összefonódott. Vívódása már- már fizikai fájdalmat okozott a lánynak. Shira felülve nézett fel a sötét alakra, ahogy kimondta azt amit sosem gondolt volna. Talán először és utoljára cselekedett önzetlenül, csak a másikra figyelve. Shira szeme elkerekedett ahogy a szavakat értelmezte, majd egy pillanat múlva lehajtotta a fejét.
~ Ne higgy neki! Ne bízz benne~ halotta belső riasztójának hangját, és tudta igaza van. Mért kellene bíznia…Anon jó játékos volt, és ismerte a lányt. Shira kettészakadt a vágya és az ésszerűség súlya alatt. A férfi még egy pillanatig előtte állt, majd lassú léptekkel indult útnak. Shira szájába érezte keserűségének ízét, és azt amire oly régen vágyott. Az érzést, ami nem csupán lopott ábránd volt. Az érzést mely nem tőle jött bár miatta gyökerezett. Az érzést, amely ugyan elfajzott és rideg volt, amelyet senki nem láthatott soha, de Shira most először tudta hogy létezik. A kegyetlen vámpír szerette a farkast.
Shira felállva nézett utána. Még mindig bőrén érezte a férfi érzéseit, és szavait. Akaratlanul cselekedett.
- Ne menj el…kérlek. – Hangja halk volt, ha nem egy vámpír lett volna, meg sem hallja. Ahogy a móló szélén állt, egy múló tüneménynek láthatták volna a halandók, ha a partról nem nyújt takarást a kicsiny, deszkákból összeácsolt raktár. Haját felkapta a feltámadó szél, és a túlparton lévő barlangok felé táncoltatta, mintha csak a helyes utat mutatná.
- Hát nem érted? Nem élhetünk egymás nélkül…Én már nem táncolok tovább nélküled...Te vagy a zene…legalábbis azt hittem tegnap éjjel. De Te kihasználtál...elvetted azt amire vágytál, pedig tőlem is megkaptad volna, mindennel együtt amit csak életnek nevezel. Cserében csak oltalmat vártam…megnyugvást, amit csak Tőled kaphatok meg. De Te megtagadtad…- suttogta, hangjában élő fájdalommal, majd hangtalanul lépett az időközben megtorpant férfi mögé. Hófehér ujjai a vámpír vállára csúsztak, gyengéden, alig érintve.
- Fordulj felém…nézz rám…miért? Miért teszel egy halott tárggyá, mikor csak Neked táncolok? – kérdése hosszú pillanatokig kavargott körülöttük, majd elnyelte a közelgő sötét éj.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ahogy a lányok megérkeztek Karmel látta hogy meglepődtek.
-Nyugi,ő itt egy régi barátom igaz hogy 25 éves.De ő is zsaru.Szálljatok be.Ja és a neve:Kiron
*Karmel szokás szerint padlóig nyomta a gázt mivel a benzin majdnem tele volt.És a lányokon látszott hogy erre felvoltak készülve.De Kiron meglepődött mivel nem látta Karmelt így vezetni.
-Lassabban te őrült!Még a végén itt lesz a halálunk!-mondta Kiron és a csajok hátul elmosolyodtak.
-Hoppá éles kanyar a kedvencem.
*Karmel megint csak farolással kanyarodott be és látta hogy úthiba van előttük.De látott ott egy lépcső alakú felrakott fa sort és mit lehet gondolni,átugratott rajta.Mindenki óriásian meglepődve nézett.
-Figyelj Karmel,azért azt nem hittem volna hogy ennyire extreme is tudsz lenni-mondta Kiron.
-Még sokat nem tudsz rólam.Egyetemes korod óta nem találkoztunk!
Oda értek a találkozási helyre,még épen.Látszott hogy már vlamicske ember csoport össze gyűlt de egy kicsit messzebb.50 méterre.
*Kiszálltak és Karmel röktön arra gondolt.
~Ismerős vidék,mivel itt járőrözök.De most a többi ember miatt nem annyira ismerős és megszokott.
-Na itt vagyunk emberek!
~Ideje megbeszélni a hadi tervet.*Karmel egy fa alá ült,Kiron egy bokor mellé,a csajok vártak ezzel.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina és Émi mosolyogtak nagyon,de egy éles kanyar utánn már a kocsi baloldalára nyomódtak.Majd az ugratáskor kifeküdtek az ülésen.Megérkezve Émi dühösen szállt ki,Vörös haja kócosan lepte hátát,és fekete szemeiben a harag tüze gyulladt fel.Karolina látta már íg y a kklányt,nem is szólt hozzá.Majd ő is kiszállt és az emberekhez lépett,akik felé is közeéedtek pár lépést.Ahogy az árnyékokból előléptek mindegyiken lehetett látni egy fura jelet.Árnycsillagok voltak.Kar intett nekik.
-Jólvan fiúk.nagyfogásra lehet készülni.Elhoztad?-kérdezett egy kis vékony emert aki bólintott és egy dobozt adott át nekik.Kar kibontva egy egy feketeruhát adott a többieknek.Vegyétek fel.Evvel az öltözettel eltünhettek a sötétben.Jó kis holmik is vannak ám még.Majd fegyvereket is adott nekik.Majd elvonúltak átvenni ruhájukat.Előlépve Karolia már ott állt és várta őket.Majd intett,hogy üljenek le.
-Jólvan.A terv a következő.Fél óra és a találka elkezdődik.A fék között lesz.Így sok a búvóhely,és nehezeb felismerni ki az elenség,és ki a barát.Emiatt kis neonfényeskarperecet tetettem a csuklóra,ami vörösen világít.-mondta és megmutatta,majd egy fura szemüvegett vett elő.
-Ez egy sötétbe való szemüvegfajta látcső.Infr és mindent látsz vele,még egy barlang ban is.Ezt kell használnotok.A fegyvereket egy kis pöcökkel lehet kibiztosítani.Nos a fáközött fogjuk megközelíteni őket.llehetőleg csendesen,és láthatakanokká kell lennünk.Körbekell zárnunk őket,úgy támadni meg.Van egy emberem is beépítv,ő majd eltávozik.Amint elmegy a csoportól kezdődhet a buli.Rendben?-kérdezte.Tetsére simulófekete ruha golyóálló is volt,így több ideig kibírták tűzvonalbajn is.
Mindenki bólintott.Majd a rendőrökre nézett.
-Benne vagytok?-és egy kis mosolyt engedett feléjük.Émi bolintott.A feketeruha kiegyensújozta testét.De a kát lány mint egy szellem úgy néztek ki.

*Minden lépés ólomsúllyal nehezedik rá, de érzi, helyesen cselekdzik. Előre tekint, nézi a horizontot, mint aki célját véli felismerni valamelyik pontjában. Egyszercsak azonban a lány hangja csendül fel visszarántva figyelmét a móló végére, ahol első és utolsó emberi érzelmét érezte, és ahol ott is hagyta azt, az érzelem kiváltójával együtt.*
~Miért teszed nehezebbé?~
*Kérdezte lemondóan. nem tudta megtenni a következő lépést. Mintha földbe gyökerezett volna a lába. Ironikus. A nagy vámpírherceget most egy farkas rángatja kedve szerint, és ő nem bír ellenállni. Talán nem is akar. Ironikus és szomorú is. próbálja kizárni shira szavait a fejéből, de azok makacsul megtalálják az utat elméjéhez. Mikor a lány odaér hozzá, és befejezi mondandóját, ismét megfordul, s tekintetük ismét találkozik. keserűen megszólal.*
Hát nem érted? Én a halál zenéje vagyok. Ha engem követsz, a semmibe táncolsz. Én nem halott tárggyá teszlek, hanem a saját életemet adom Neked. Ugyanúgy ahogy Te a Tiédet. Én is táncolok, de a Te zenédre. Én készen állok arra, hogy kövesselek Téged a Te utadon. De ez csak akkor működhet, ha Te készen állsz arra, hogy kövess engem az enyémen. Sokáig azt hittem elég, ha magam rántalak rá az útra. "Idővel, majd beletörődsz" - gondoltam. De rá kellett jönnöm, hogy csak Te léphetsz rá, és csakis önszántadból. De Te nem állsz készen. Csalódottságot érzel, mert azt látod bennem, amit látni akarsz, és nem azt, ami valójában vagyok. Én a Halál vagyok, Kedvesem. A mindent elnyelő Sötétség, aki kész feladni magát az életért. De ez sak azon az áron történhet, hogy az Élet is feadja magát. Azt mondod, halottá teszlek. De ez nem igaz. Én ugyanúgy nem tudlak halottá tenni, ahogy Te sem engem élővé. A mi utunk egy haramdik út, mely nem érinti egyiket sem. A mi táncunk az élet és halál határmezsgyéjén játszódik. Én készen állok arra, hogy lépjek az élet felé, ezt Te is tudod, érzem, hogy érzed. Te készen állsz rá, hogy a Halál jegyese légy?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ahogy mentek az autóhoz Karmel nagyon meglepődött.
-Öcsém.Kar szólhattál volna hogy kommandós kocsival megyünk.
-Ez viszont nekem jó-szólt Kiron-Most én vezetek én tudok ilyen kommandósbuszt vezetni.
-Az rendben van,mert ezt én nem vállaltam volna.
~Hmm... ezt aztán most óvatosan kel lvezetni nehogy észre vegyenek minket-gondolja Karmel.Valami bökdösi az oldalam.Ez nem igaz!Ebbe is beleraktam az UZI-t amit a szökött rabtól szedtem!De még hasznár vehetem.*Amire Karmel kilépett a gondolataiból már az út felénél jártak,Kiron télleg tud ilyet vezetni.Érdekes.
-Megérkeztünk-suttogta Kiron.
*Karmel gyorsan ellenőrizte a felszerelést,és röktön felnézett.
~Ez jó buli lesz-gondolta Kiron.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira némán hallgatta a férfi szavait. Most először tudta, igazat beszél. Mögötte nem volt számítás vagy taktika. A rideg igazság sütött mind szavából, a maga könyörtelen mivoltában. Hosszú pillanatokig hallgatott a lány…töprengett a válaszokon, de nem voltak válaszok. Csak milliónyi kérdés.
- Már oly rág óta a Halál jegyese vagyok. Már akkor elfogadtam a sorsom melletted, mikor megláttalak aznap éjjel vérbe fagyva. Tudtam hogy csak így tehetek…igen talán reménykedtem, hogy változhatsz. Ma már tudom hiú ábránd volt…talán én magam sem tudnék mit kezdeni a változással. – tűnődött inkább magának, mint a férfinak mondva. Majd pillantásuk összefonódott.
- Ha a zene elhallgat, mi végleg meghalunk…mindegy, hogy felkészültem vagy sem. Aznap választottam sorsot…otthagyhattalak volna, de nem tettem. Aznap az ujjamra húztad a gyűrűt, amely levehetetlen. Húzhatok kesztyűt, de attól még ott van. Még a Halál is kevés volt hozzá, hogy elfeledtesse velem ezt az apró ékszert…miközben vasláncok kötnek a falkához, amit nem tudok megtagadni…Ők bennem élnek, mint ahogyan én bennük. Nem csupán egy vagyok az alfák között. Én vezetem Őket, én felelek értük. Nem tudom létezik-e harmadik út… - egy pillanatig csend volt, mintha csak a szél is elfeledte volna időtálló keringőjét a Holdfénnyel, várva a kérdést, amire talán már mindketten tudták a választ. - Te készen állsz rá, hogy egy egész falka Hites Ura légy?

*Súlyos kérdés volt ez. Ő vámpír, azok közül is az a fajta, aki utálja a társaságot, még akkor is, ha az saját fajának képviselője. Mégis visszatért a Kamarillába, és a vállára vette a közösség vezetését.Nem jelentenek neki túl sokat. Nem gondoskodó atya, nem vigyázó anya. Ő vezér, aki csak erőt merít az alatvalóiból, aki ugyan felelősséget vállal értük, de csakis önérdekből. Kölcsönös partnerkapcsolat ez minden egyes vámpír és közte; ő vezeti őket, nem hagyja hogy elkallódjanak, cserébe ők erőt adnak neki. De Shira más. A lány sokkal több. Ő nem pusztán erőt ad neki, hanem magát az életet.*
Én Hozzád kötődöm. A Falka benned él. Néha még én is érzem őket. De ahogy Te nem vagy a vámpírjaim ura, úgy én sem lehetk a Falkáé. Mindketten csak annyit uralunk belőlük, amit a másik. És azt sem uraljuk, mert azzal egyek vagyuk. A falka az élet. Én nem uralhatom az életet, csak azt a részét, ami behódol a Halál előtt. De azt kész vagyok bennük meglátni. rajtad keresztül. És készen állok arra, hogy egyre többet lássak meg bennük azzal, hogy eggyé válunk, és elindulunk a harmadik úton. De ez csak akkor működik, ha együtt, és önszántunkból indulunk el rajta. Ez minden, amit ígérhetek.
*Miközben beszél, kezei közé fogja a lány kezét. Fogadalmaikat nem hallja senki, csak a Hold.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A sötét éjszakában az emberek haakn sutogtak csak.A kocsi mely lindúlt útnak nemsokára célba ért.Halkan gurúltbe egy fás részbe,ahol atalálkozó lessz pár perc múlva.Karolina figyelte a többieket.Páran iugúltak.Ujjoncok vólta.CVserélődött a banda,vannak akik lemondtak posztjukról,és a régi csapat felbomlott.Majdnem.Karolina tudta,hogy ő sem maradhat örökké velük.Egyszer elkell játszania halálát,hogy újból visszatérhessen hozzájuk.Émi nyugodtan űlt,és csendes volt,mintha alaudna.Társuk Karmel viszont izgatottan fészkelődött a helyén.
-Nyugalom.Ha minden a tervszerint alakúl akkor nemlesz semmi baj.De a bandával le kell számolni.Nem maradhatnak túlélők.-sutogta majd az ablakon kitekintve bólintott.Majd a söfőrnek szólt.
-Jólvan megérkeztünk!-kinyitva az ajtót kiszálltak.Karolina kiszállva a kocsiből kőrbekémlelt a természet adotságain,és valami fura érzés fogta el.Valami amit eddig nemérzett míg halandó vólt.Most gondólt csak bele,hogy miféle örökárhozat része lett.Mint a természet ő is egyfajta körforgásba kerűlt.Míg a természet megujúl,vagy elhal,ő mindíg ugyanazmarad.Nemtud megujúlni,de megsem tud hallni.De újjszületni igen.Ahányszor iszik vért újjáéled beenne mivolta,de mindíg egyre halványabban.Majd észbekapott,hogy csak rávárnak.
-Jólvan.Émi ,Karmel,Rob,Kitti ti velem jöttök.A többiek meg balról menjenek.-majd egy kisebb csoporthot fordúlt akik mögötte álltak.Ti hátulról menjetek.Osztódjatok ketté,és ha odaértünt elhelyezkedünk gyűrűbe.-sutogta,majd lehúzta szemére az infrás szemüveget.Mindenki ígytett.
-Jólvan emberek.Halkan,óvatosan,és mint egy puma úgy.-és elválltak.Karolina egyből az erdőbe ment,utánna társai.Lassan,óvatosan lépkedett.Egy kis mikrofon volt szájánál.Az volt a rádióösszekötető berendezés.
Az erdő mozdulatlan volt.mintha nemlenének llatok itt.Az ajnövényzet halk ropogása jelezte lépéseiket.Csak a szél mozdúlt rajtuk kívül.,A kis karkötőmisztikus fénye adta a fényt mi megvilágítota az utat.Nekarata,hhogy feldejék kilétüket,de ez szükséges óvintézkedés volt.A sötétbe beleolvadva loakodtak,míg egy kis halvvány pislákoló fényt nem vettek észre.eddig csak ezüstös hóld sugarai adták a világítást,de ez sérgáspirosvolt.
~Tűz!Táboprtűzlehet.Akkor közeévagyunk.~gondólta és intett,hogy kövessék.Már eléggé az erdőben lehettek,mikor egy köves,fás szegélyű kis tisztst kezdtek meglátni.Ekkor a rádión bejelentkezett egy férfi.
-Ittvagyunk.Alfa csapat helyén-Várjuk a jelet.-Karolina füléheznyúlt,hogy haja a kis hangszoró keresztűl.
-Rendben.Mindjárt ottvagyunk.Pár pillanat.-sutogta majd haladtak.Néha hátrafelétekintett,hogy megnézze,hogy mi is a helyzet.Mindent rendbentalált ez megnyuggtatta.Émi utánnahalat közvetlen.A sofőr is velüktartott.De folyton Émit figyelte amit a lány nemnagyon tűrt,de Karolina aztmondta,hogy csend,és egybeoilvadás a sötéttel.Lassan,de megérkeztek a találkára.Ott a fáközöt,és kidőlt fatőrzsek mögött elbújtak.Majd a Bravócsapat is jeltadott,hogy itvannak.
-Rendben.Most körbehelyezkedni.-sutogta.-aogy ez megtörtént kitekintettek a fák közüll,és meglepődve vették észre,hogy tizenöten vannak fegyveresek,és plusz még négy etestőr,jkét férfi körül.
A tisztáson egy lá,pa adta a fényt.Egy kivágott fatönkön viszont három nagy bőrönd.Az egyikben heroin lehetett,a másikban pénz.A harmadikban nemtiudták.A két nagyfej eléggé elbízták magukat.Karolina végigmérte őket,majd kereste az emberét,akik beépített.Lassan megtalálta,hisz ő vólt a legsápadtabb a sok vérveszteségtől.Ahogy észrevette Kart bólintott,és jelezte hogy várjanak még pár percet,hogy beemerűljenek a beszélgetésbe.De a mellete állót nagyban piszkálta a fiura tag.
-Te haver.Miért vagy ennyire sápadt?-kérdezte,és odfalépett hozzá.
-Azthiszem leesett a vécukorszintem.-felete a férfi vissza,és kékes szemeivel rávilantott a másikra mire az megvonta a vállát,és elmet.Majd a bőröndüök kinyíltak.Karolina és Émi elhűlten,megdöbenve néztk a fehér port.Rendgeteg heroin,kokain volt.És még a pénz sehol.
Majd ahogy teltek a percek egyre jobben kezdett feszűlt lenni a légkör.Egyszercsak a férfi eloldalgott,és jelzett,hogy kezdődhet a támadás.Karolina csak egy szót mondott ki.
-Támadás..e hír végigvonúlt a csapaton,és a fegyverek megmozdúltak.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

A kezdő lövést Kar majd utána Émi adta le.A 3 csapat mester lövészei máris 3 ember terítettek le.A banda midnenhova elbújt és már csak a szemüvegekkel láttuk őket.*Karmel kifogyott mert úgy lőtt mint a vadállat.5 másodperc alatt ujra is tudott tölteni és egy jól célzott lövéssel leterített ő is egy embert.Egy bandatag kilőtte a lámpát mert azt hitte úgy nem fogjuk látni őket.
-Arra is felkészülhetett volna hogy infrás szemüvegünk van-sugta Kiron.
-Igen de nézd mi van az egyik kezében.Füst gránát.Úgy is fogjuk őket látni de még nehezebben-szólt a Bravo csoportból a mesterlövész.
-Most beszélgetni jöttünk ide hogy milyen bénák vagy inkább eltörölni őket a föld színéről?-szól Karmel.
Karmle már az 5. tárnál tartott és már csak 3 an maradtak.A 2 vezér és egy testőr.
~A francba kifogytam!Ez nagy gond.Mindenki most tölt most ők fognak lőni!
*Lőttek is és Karmel nagy nehezen előhúzta az UZI-t a két vezérnek kiesett a kezéből a fegyver de úgy hogy már használhatatlanok.A testőr elővett egy óriási puskát.
~Ezt nem hiszem el!Még mesterlövész puskájuk is van!És nagyon is tudják használni.
Karmel UZi jának lőttek-szószerint-mert a puskás eltalálta.Már lassan mindenki az utolsó tárnál volt az Alpha csapatból.
-Figyelj Karmel szólhattál volna hogy van egy UZi-d is!-szólt megint csak Kiron.
Hirtelen valamit hallottak...~Mi mi ez?Jaj ne csak ezt ne!Erősítés nekik.5 gépfegyveres!
szokása szerint Kiron sérült meg elsőnek ebben a tűzpárbajban.Már majdnem mindenki kifogyott,de az ellenség teljesen.Karmel elvette Rob-tól a kispisztolyát.
-Dimon mit csinálsz!
-Mester lövészkedem-fogta meg nagyon pontosan a pisztolyt rezgés nélkül,kijött az erdősből és egy tárral megölte őket persze úgy hogy közben hátulról segítettek nagyon is.
-Asszem elfogytak-szólt az egyikük.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

A férfi ismét a semmire tett ígéretet, de mégis mindennél több volt.
- A táncnak folytatódnia kell…nincsen választásunk, se Neked se nekem. – súgta, ahogy a férfi hideg keze az övébe kulcsolódott. Szája szomorkás mosolyra húzódott, és már-már beletörődött fájdalommal teli örömmel hajolt a Herceghez. Futó csókot lehelt a hideg ajkakra, ahogy hozzá simult, pillanatnyi oltalmat találva. Veszélyes játékot űztek…a kapcsolatukra nem derülhetett fény, az mindkettőjük vesztét okozhatta. Shira jól tudta mit kockáztatnak egyetlen nyilvános érintéssel, amely nem vért és harcot eredményez. Azonnal hátrébb húzódott, majd körbetekintett. Senki nem volt a parton, és a kicsiny épület is jótékony takarást adott.
- A falka már vár…indulnom kell… - hangja határozott volt, jól tudta, mennie kell. Ujjai könnyedén siklottak végig a férfi hideg arcán, reményt és bizonyságot adva egyszerre. Még egy pillanatig a szemébe nézett, majd elindult a part felé, maga mögött hagyva gyűlölködő szerelem szobrát, az Ő hercegét, magát a Halált.

*Mikor a lány hozzábújik oltalmazóan átöleli. De ez a pillanat nem tart örökké. Shirának mennie kell. Tudja, el kell engednie a lányt. Most válnak el harmadízben, és talán mindhárom közül ez tart majd leghosszabb ideig, mégsem érez tehetetlenséget, fájdalmat vagy dühöt, mint az első két esetben. legbelül tudja miért. valójában nem váltak el. Most kezdődött igazán kettejük tánca, melyben a Halál és az Élet együtt táncolnak egy merőben új táncot. Keserédes sóhaj szakad fel mellkasából. Mindketten megtették az első lépést. A lány után fordul, ahogy az távozik, s mozdulatlanul nézi, amint fehér alakja eltűnik a sötétségben. Sokáig áll még ott az éjszaka leple alatt, rejtve a kíváncsi szemek elől, míg végül úgy dönt ideje indulni. Lassaú, ráérős léptekkel indul meg a mólón, s kis idő múlva őt elvész az éjszakában.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

/folyóparti iis erdő/
A lövések hangját elnyelte a fák suhogása.Tompított hangúak voltak.A sötétben Kar és Émi akcióba léptek.
-Felállás!-halatszott egy hang.A fegyverek befejezték a lövést,és eltüntek a sötétben.Kar és Émi lassan hangtalanúl közeéedtek az emberekhez.Nekik könnyebb volt viosszafójtani a lélegzetüket,de mégis néha sikertelenűl.A lézer fénye jól látszódott a sötétben.Ez kihasználták,és ügyesen ki is kerűlték.Pár lövés elkrűlte őket szerencsére.Nekik az infrásszemüvegük engedte látni az elenfelet.Ahogy közeledtek Émi megragadta a bőröndöket,míg Kar és még négy ember kábítólövéssel elkábították a férfiakat,de így is a sötétben két emberük sérűlt meg,és négy életveszéjesen.A kábítólövedékek találtak,és már vihették is el a testeket.Mindent eltakarítottak.Ahogy befejeződött a tűzpárbaj Kar és Émi bepakolták a bőröndöket,és félrevonúltak megnézni a sebesűlteket.Ahogy a Karmel mellé értek mondta Kar egyből.
-Lécci Émi vigyázzrá.Nemlenne jó,ha valami nagyobb baja lenne.Kérlek vidd majd el a korházba.-és egyet kicsintott Karmelre.Intett a fiúknak,hogy ő nem fog menni.Most nem.Van még pár dolga.Azok bólintottak,és beszálva az autóba becipelték Karmelt is a hátsóülésreés Mellé Émi űlt be.Majd a kocsi motorja életrekélt és megmozdúlva elhajtottak.
~Remek elmentek.Nehéz játszani az élet játlkát.~gondólta és mosolya lehervedt.Komor,és gondterhelt arc helyett egy egyszerű semitmondó,üres tekintet és komoly arckifejezés.Talán elkell gondolkodnia egy fura dolgon,ami a jövőjének hívta magát.Ahogy töpregett mgmozdúlt a fa mögötte.A tolvaj jelent meg mögötte.Két sújos lövöttsebbel a karján.Kar megfordúlt és mintha segítene lépett oda.
-Köszönöm segítségedet kedves.Sokat segítettél nekem.-egy gonosz kis mosoly arcán jeklent meg.
-Máskor is.Hazamehetek?-kérdezte reménykedve.
-Nem.Nemmehetsz haza.-és egy mozdulattal kitőrte a nyakát a férfinak,aki holtan zuhant a fűbe.Karolina figyelte a testet,majd sóhajtott.
~Túlsokat tudotzt az akcióról,és mégis csak egy tolvaj volt semmi más.Majd a tetemet elégszépen eltüntette.Legfejlebb évekmúlva találják meg.Az akció sikerűlt.De mégsem volt jókedvű.Mintha szomorúlenne.Lassan sétált a víztükörhöz.Beléetekintve nemlátott semmitsem,a csillagok és a hóld tükörképén kívül.Leűlt a fűbe és é figyelte a lassan hullámzóvíztükröt.
~Vajon tényleg még én vagyok,vagy másleettem?~kérdezte magától,és a víztükörfelé emelte kezét,de nemlátta tükörképét.
~Nemvagyok már ember,nemvagyok már senki.Se tükörképem,se életem.Egy éjelivilág újabb tereménye lettem,erre itéltetett.Vajon miért lettem kiválasztott?Miért én?Milesz ha a nap felkel és elér?~szemei a csilagokat figyelte,Nem volt biztos abban,hogy ismeri már magát,és abban sem,hogy amit tett eddig helyes e.Felállva a szél feltámad és szőke fürtjeit szerte akarta hordozni a levegőbenahol a virágok illata terjengett.Feketeruhajá rejtette testét,mi rásimúlt alakjára,csizmája mej tárdéig ért,és benne egy veszéjes tőr.
~Vajon a herceg mit fog tenni?Félek tőlle,rejtéjes alak,és nemismerem.Nemtudom,hogy mitvárhatnék a jövőtől.Egyltalán várhatok valamit?~arcát a szélell szembe fordította és a csilagos égre emlte kék ériszeit,és azokban a csillagok nyugtatófénye csilant meg.Mintha az ezüstös fény védőlegkarólná át.Meg kell ismernijae magát,és a környezetét.De ahhoz sokmindent kell tennie.Tanúlnija kell,és alkalmazkodni.Talán az alkalmazkodás lsz a legnehezebb.
-Éjszaka.A titkok,rejtéjek otthona.Eyszerre véd,eltakar,de megőlhet,halállall paktálhat le.-mondta halkan és elindúlt sétálni.Kezein megigazította kesztyűjét.Tartott a hercegtől,nemiste,ereje htalmas lehetett,míg ő egy kis gyenge ifjú.De Vancha is idősebb,és nemnagyon foglalkozott vele.Bár ez már mellékes lett.Fejlődni,és kiharcólni a tisztelet a többiektől.Ha ők is elvárják a tiszteletett akor Karolina is elvárja tőllük.De még nem.majd ha erősebb,és bőlcsebb lesz.Akkor majd visszatér a kastélyba és nyugodtan fogja ott tudni magát.De ég nem,nemjött el az ideje.Megkell ismernie új énjét,a sötétséget.