Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

A hirtelenjött eseményeket felfogni sem volt ideje nemhogy védekezni ellenük.Teste hatalmas erővel egy fa törzsémek csapódott szerencséjére egy-két bordatörésnél nagyobb baja nemlett.Keze is megsérült ojannyira hogy mozdítani sem tudta.Figyelte a nőt ahogy rávetette magát a férfira.Nem emberi mozdulatok voltak ezek.Ember nem mozog így.Semmi amit eddig ismert nem vihette volna ezt véghez.Érthetetlenül figyelt még gondolatai is lebénultak ahogy a két alak viaskodását figyelte.Majd eszébejutott ha marad lehet hogy életével fizet.Lassan és nehézkesen fájdalmaktól gyötrődve felállt és sántítva elindult a ki a ligetből.Iszonyúan lassan haladt.Pár lépést megtéve már tudta semmiképp nem fog tudni elmenekülni.Órák múlva sem jutna elég messzire.És nem számíthat senkire.

*Zsarolási potenciálja jócskán lecsökken, mikor kitépik a halandót kezei közül még olyan áron is, hogy a nagy része jócskán az ő kezei közt marad. nem bosszankodik a dolog miatt. egyrészt Shira brutálisabban bánt el a szerencsétlannel mint nagy hirtelenjében ő tette volna, másrészt nincs ideje ezen töprengeni, mivel a farkas támadásba lendül, harmadrészt felesleges is lenne bánkódnia egy ilyen apróság miatt. ha ez leveszett, hát majd kitalál mást, amivel megnyeri a harcot. Hátrébb ugrik, mikor a felé lendülő kar mokat pillanja meg, majd megpörgdül saját tengeje körül hátrafelé, s közben rúgásra emeli egyik lábát, hogy oldalról mérjen csapást a farkasra derékmagasságban. Közben kezeit védekezően maga elé emeli, hogy ne érje túl nagy meglepetés, mikor ismét szemben találja magát a lánnyal.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Leszállt az este.Talán ez hozta a kellemes hűvöst is a várora.A csillagok is fent ragyogtak az éjfekete égen,a hóld maga alárendeltette a vlágot.A fényében egy női alak stált.Fekete ruházata egy csizma,és testhezsimuló fekete nadrág,és felső,aminek ruvid volt újja.Szőke haja most is derekán pihent.Megállt a fűben,azon a helyen ahol történtvalami.Kíváncsian nézett körbe,de az eget kémlelte.Mintha várna vaakit,pedig csak a csillogásban gyönyörködött.Ahogy a szellő odafújta a jkellemes levegőt megnyugodott,de tudta,hogy nincsen semminek vége.Jönn majd msik próbatétel,és azt fogadnia kell.Talán nem is sejtette,hogy mijen hamar eljön a probléma.Gondólta,hogy az estében tud gyakorólni.Egy fát keresett,ahol tudna meditálni,vagy kis gyakorélatokat vgezni.Talált is egyet.A fa öreg,de masszívnak nézett ki.Odalépett és megpaskolta annak törzsét.
~Szuper nagyonjó.~gondólta és elhejezkedve a fától pár méterre becsukta szemeit,és koncetrált a célra,de ahogy próbálta nemjött össze.Nagy volt a zavar fejében.De nekifutásból egy rugást akart rámérni,de ahogy beerugott a fába a sung vissza taszította pár lépéssel.
~Gyakorólnom kelle sokat.Ha egy fa egsebzése nehézségeket okoz akko a támadókkal sem tudok megbírkózni.~ahogy ezen töprengett mintha a természet életrekel volna.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira reflexből hanyatt dobta magát, hogy a férfi rúgása ne érje el, de már esés közben is egyik lába a térde felé rúgott, és ahogy talajt érzett a keze alatt, a másik lába megpróbálta kisöpörni a vámpír stabilitását. Tudta hogy a harc ami kettőjük között folyik, meddő küzdelem. Vagy megölik egymást hosszas huzavona után, vagy egymáshoz sem fognak érni. Shira nem állt fel. Fejét a fűre fektette, haja szétterült a fekete földön.
- Anon…a maszkabál…nem ér ennyit. – és igaza volt. Nyílt területen voltak, bárki láthatta őket . Egyetlen halandó nem mozgott úgy mint Ők, nem volt nehéz észrenni. Shira oldalra tekintett. A férfi próbált menekülni, de szánalmas állapotban volt. A liget kijárata mesze volt, tudta bármelyikük egyetlen mozdulattal beéri, így nem törődött vele…még. De jól tudta, a férfinek így vagy úgy, de befellegzett. Pillantása újra a vámpírra siklott.
- Ne öld meg őt…kérj bármit, de ne öld meg. – hangja halk volt és lemondó. Tudta nagy áldozatot hoz az ismeretlen halandóért, de ahogy ránézett csak Honoveret látta visszaköszönni. Nem cselekedhetett másként…a férfi miatta került ilyen helyzetbe, tartozott neki ennyivel.
~ Talán egyszer majd megbocsátasz…ha túléled a következő 1 percet.~ gondolta Shira, de szemét nem vette le a vámpírról. Helyette felé nyújtotta kezét, de nem mint egy behódolt vesztes, hanem mint egy egyenrangú és büszke partner. Pillantása elszánt volt, és Anon jól láthatta. Ha megöli a férfit, Shira nem nyugszik, míg a tűző napra nem láncolja.

Halandó

A taxi percek alatt megérkezett a Ligetbe, közben az éj bakacsin szinű fátylát fokozatosan terjesztette ki az égre. A kocsi megállt, utasa kiszállt, ruházata fekete volt akár az éj, hosszú fekete haja a vállára simult, szemüvegét megizgatta, majd rákérdezett az elkerülhetetlenre: "Mennyi lesz?"
"20 Euro"- válaszolta vissza a sofőr.
"Kész rablás"- jegyezte meg Olaf, majd fizetve, elindult a nő keresésére. Sokat kérdezősködött, végül meglátott egy női alakot, amint egy fát megütve, az valósággal meghajolt előtte.
~ Ő lesz az ~ gondolta magában, majd fennhangon megszólalt, miközben kezével néhányat tapsolt: "Bravó! Szép ütés volt. Úgye ön Ms. Karoline Mendez?"

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy merengett a rugás erőségén,pontoságán,egy alak szólította meg.Füleivel meghallotta a lépteket,de ahogy szemei a férfire kúsztak felvonta szemöldökét.
-Én vagyok.Maga meg kicsoda?-kérdezte de csndesen.nem volt kedve kiabálni.Majd feléfordúlt,és összefonta karjait.
-Talán segíthetek valamibe?-maj kérdőn a va sötétjében maradva nekidőlt a törzsének,várva a feleetelet,vagy a reakciót.Valahogy ismerősnek tünt,hisz a tv-ben is mutatták a sajtótájékoztatót,Émi figyelmezette,hogy ez a fickó,mert illikrá a leírás nagyon kíváncsi fazon.

Halandó

"Óhh... Persze milyen otromba is vagyok! Olaf Silberthron vagyok. "- mondta miközben meghajolt a nő előtt, afféle lovagias gesztusként majd továbbfolytata: "A mai sajtótájékozatón nem volt, amit kissé furcsáltam és hát bevallom hiányoltam a jelenlétét. Mert hát végtére is ön volt az a bizonyos akció szervezője. És hát az a sajtószővivő, az a bizonyos Markes, egyetlen egy kérdésre se tudott értelmesen válaszolni. Így hát úgy gondoltam, tán ha ön tudna pár kérdésemre felelni.." -mondta miközben a nőre nézett, meg kell hagyni elég gyönyörű látványt nyújtott így a holdfényben.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*karolina egy mosolyt ejtett arcán,de az gyorsan eltünt,majd előlépett a kissé fényesebb közegbe.
-Ön volt az az író aki azt a fura riportot készítette,és meg is jelent az újságban.-majd közelebblépett a férfihoz.Szemeiben valami kutakodás jellegű,de nemmélyedt a számpíárokba.Majd úgy felelt.
-Tudja Olaaf úr a szóvivőnk nagyon akaratos ember,de nemtud rendesen szonokólni.Határozatlan kissé a magyarázatokban,de ez így van.
*Szemeivel végigmérte az ujságírót,és hozzátette.
-Igen én vezettem le az akciót,de sajnos az útlezárásokat ahogy kértem nemagyon csinálták meg.Ezt már ön is tudja.Bár ha belegondolok...-kicsit megfordúlt és a füvet kezdte nézni.
...nemvagyok az a fajta aki nagyon nyilatkozik.-nenagyon volt beszédes az effajta kimenetelű dolgokutánn,de ezt elmendhatni arról a jól kivitelezett dolgfokról is amiben résztvett,és nem volt halálos áldozata,sem sérűltje.Nemtudta,hogy kivezette ide az írkászt,de ha már ittvan akkor intett,hogy üljön le a fbe,majd amikor a férfi leűltő is leűlt.

Halandó

"Nyugalom kedves Karoline, nem vagyok a kínzó típusú újságíró, habár ez nyilvánvalóan nem tükrözödött le a Markes úrral való bánásmódoban. De értse meg, néha határozottnak kell lennie az embernek, hogy elérje a célját. "- mondta, majd egy apró mosolyt eresztett meg az arcán, ekkor elővette cigarettatárcáját, majd rágyújtott - "Zavarja esetleg a füst? Esetleg kér egy szállal? Ja és amit mondtam az előbb, azt be is tartom. Nem tudna előbb egy kicsit magáról beszélni, így kötetlenül, szeretem megismerni azokat, akiket meginterjúvolok.- mondta miközben a nőre tekintett.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina hallgatta a frfit majd kicsit elmerengett ezen.Nemtudta,hogy egbízzon e ebben az írkászban,de sejtette,hogy valami más is áll a hátrében,talán ismerkedni akar,lesüt rólla,hogy a munkájának él.Majd sóhajtott és elkezdte mondani.
-Magyarországról jöttem Franciaországba.Egy kisfaluban születtem,és katonai iskolába íratak be a szüleim,majd felnőve katona lettem ennyi.Idejöttem,és itt telepedtem le.Ön mióta lakik itt?-kérdezte vissza,nehogy csak a férfi kérdezgessen.Főleg.hopgy ha rátér a munkájára,de megelőtzve tette hozzá.
-Most ahogy itt lakom beáltam rendőrnek,otthagyva a katonaságot.-majd kérdőn tekintett a férfira.Pontsabban,részletesebben neemszándékozott beszélni életéről.Így is kezdett kissé éheslenni,és betervezett egy vadászatot is,de sajnos Olaf kicsit csúsztatja a tervet,de nemzavarta.Legalább megismerkedik egy írkászal,ahogy itt is hívják őket.A magyar írkászok kissé makacsabak,és tiszteletlenebek voltak,de itt másvolt,érezhető volt a külömbég.

Halandó

A nő szemei kicsit emlékezteték Szilviájéra, nagy fekete szemek, amelyek szinte izzanak az éjszakában. Kicsit bele is borzongott, milyen nagy a hasonlóság. Hallgatva a nőt kissé elszomorodott, a válaszai túlságosan is szárazak, kemények voltak, olyan volt, mintha egy diktafont hallgatna. Mindenkit, akit eddig meginterjúvolt örömmel vette a felkérést, a legkisebb cégvezetőtől egészen Szaddam Husszenig. Mindenki örömmel beszélt eddigi munkájáról, sikereiről, kudarcairól, ám ez a ő nő más, volt benne valami, amit nem tudott megmagyarázni, ami egyszerre vonzotta és megijesztette. Ám ekkor egy kérdés csapta meg a fülét: ~ A beszélgető partner visszakérdezz. Na ilyen se volt még! ~ gondolta magában.
"Én nemrég érkeztem Topolyára, bevallom eredetileg nem is ez a város volt a célpontom, hanem Minneapolis. Tudja én a Skeptical Journalnek dolgozok, egyfajta szkeptikus-tudományos magazinnak. És bevallom elég sok furcsa alakkal találkoztam életem során, akik hisznek az Ufokban, a Yetiben, vámpírokban. Csupa őrült alak. Csak hát az iroda tönkrement és én itt maradtam ideglensen."
Aztán a következő válasz is kissé meglepette és rögtön rá is kérdezett: "Miért hagyta ott a katonaságot? Nem sok olyan emberről hallotam, aki a katonaságról, a rendőrségre ment át..."

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Telik az idő.Tudja van egy modnsá.Egyszer fent,egyszer lent.-majd a kérdésre meglepetten,de nyugodtan felelt.
-Személyes ügy.Nemleetek egyszerre két helyen.A többi meg titok.-egy kiss csalfinta mosoly jelent arcán,de az ottmaradt.Egyfajta próbatételnek nézte az ujságíró kérédseit,de ott volt a veszéj is,amit elakart kerűlni.Kicsit elmerngett,majd hozzátette egy kissé merengőbb hangon.
-Vannak akik megmaradnak egy munkánál,vagy befejezoik,és elmennek máshova,de én azért hagytam ott a katonaságot,mert lejárt a bentőltött idő utolsó napja is.Leszereltem,nemvlt rám szükségük.-hazudta,még mindíg a katonaságnál dolgozik,de mint komandós,egyfajta zsoldos.Bár hűbb hazajához,mint máshoz,de ez nemlátszik sohasem rajta.Ahogy a szél feltámadt a szél belekapott a hajukba,és kissé cirógatta arcukat is.Karolina holtsápadt bőrére a hold rávetűlt,úgynézett ki mint egy szellem.Főleg.hogy fekete ruhája is ezt segítettte elő.
-Pontosan mit akar tudni az akcióról?-kérdezte már kissé tudakolóan.

Halandó

Olaf kissé furcsálta a választ a kérdésre, tudta jól nem teljesen őszinte. 8 év alatt már kiismerte a riportalany valamennyi gondolatát, érzéseit és gyakran előbb tudta gondolatait, mint ő maguk. Ám érezte, hogy most még nem feszegetnie a kérdést, most még nem... Kicsit meg is mosolygott magában, mert most már értette, miért kapta az Odüsszeusz becenevet, túlságosan is kiváncsi, túlzottan is... De hát csak ember. A nő halovány alakja eközben valósággal megtükrözödött a Holdban, ez kissé meglepette: "Kissé fehéres a színe, eleget van a napon?"
~ Az a fehérség, szintén emlékeztette Szilviára, ő se volt túl sokat a napon. Egészen addig a napig.. ~ gondolta magában, s kissé el is szomorodott a gondolatra, s arcán is megjelent némi keserűség, ám erőt vett magán: "Nos az akcióval kapcsolatban... A hivatalos propaganda mindenütt azt hangsúlyozza, hogy mekkora győzelmert arattak, te mit gondolsz erről? Milyenek értékeled az akciót?" - ekkor vette észre, hogy az önözése tegezésbe megy át, s képzeletben a szájára is csapott. Elemi hiba.
~ Van valami ebben a nőben, ami megszédít ~ gondolta magában.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina figyelte Olaf arcát,és érezte,hogy mintha kissé szomorú lenne,de ahogy a köetkező kérédst feltette neki kicsit mintha nemértené a dolgot,eleinte magázta,most meg tegezte,de nemszólt erre semmit.
-Szerintem akkorlenne győzelem,ha a rendőrség tűpontosan aztenné amire kérik,és megbízhatóbb embereket keresnének a feladatokra.Mivel az a táborniok is a küldetés előtt ment el,nemtudtam flmérni a terepet ennyi volt az elsőhba,de valmiféle felréképezést tudtam tenni,csak arra nemszmítottam,hogy erősítést kaphatnak.A leveleket meg elküldtem azoknak akiknek megsérűlt,vagy meghalt egy hozzátartozójuk.-mondta és balábára helezve a jobbat kicsit szünetet tartott.Hallotta a cerua hegyének a halk horzsolóhangját.Figyelte,ahogy Olaf írta a cikket,de nemnagyon tudta elképzelni,hogy minek is keol ekkora fehajtás,de mindeggy.
~Remélem nemlesz ebből baj,de az biztos,hogy egyre éhesebb vagyok.Csak nehogy azlegyn,hogy Olafból legyen a mai vacsim.~erre a gondolatra emosolyodott.Van önuralma,amit betud vetni ha kell,de akkor ingerűltebb lenne,amitől még nem kell tartani.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofritra valóban nyugtatólag hat a fák közelsége is, de nem annyira, mint a folyóé. Mintha lett volna itt valami, valami titokzatosság lepi be a ligetet. Először végigfut a hátán a hideg, de ahogy egyre több időt tölt a ligetben, annál természetesebbnek érzi a hely varázsát. Igen, itt van valami láthatatlan, érzi, de nem tudja, mi az.
Egyszer csak a fűben két alakot vesz észre. Közelebb megy feléjük, miközben megigazítja a szemüvegét. És mglepve, de annál boldogabban tapasztalja, hogy az egyikük az újdonsült barátnője, Karolina, aki egy idegen férfival beszélget. Nem tűnnek túl barátságosnak egymással. Mintha csak kötelességből váltanának egymással szót.
Nofrit odasétál hozzájuk.*
- Hello, Kar!
*Először a barátnőjét üdvözli, majd csak aztán fordul az ismeretlen felé.*
- Jó napot kívánok! Lil Grand. * mutatkozik be, s a kezet nyújt a férfinak, aki vagy elfogadja, vagy nem.
Majd leül melléjük ő is a fűbe, törökülést választ, a táskáját pedig csak úgy ledobja maga mellé, mintha nem is érdekelné.*
- Mi újság? Jaj, el is felejtettem megkérdezni, nem zavarlak titeket?
*Néz Karolinára bocsánatkérően.*

Halandó

"Aha értem..."- mondta miközben jegyeztelt magának. Sokan használnak ma már computert gondolataik leírására, ő még a hagyományos ceruza, papírnál maradt, ezzel is megtisztelve az újságírás szentségét.
"Még egy utolsó kérdésem lenne, mit gondolsz, mikor lehet véglegesen felszámolni a maffiatevékenység, eme nyílt formáját?"- mondta miközben a nő szemébe tekintett, ami némi mosoly jelent meg.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina egyszercsak azt vette észre,hogy egyismerős né jön feléjük.Nirfit.Elmosolyodott erre,majd ahogy leűlt mondta neki.-Nem nemzavarsz.Már úgy is a végefelé tartunk.-majd felet az író kérédére.
-Sohasem.A affia olyan élősködő,ami mindent kibír.Hiába írtjuk őket,csak meggyengűlnek,de kihullani sohasem lehet.Ha egy nagyon maffia veezért elkapunk,más lép helyébe,ha ki is tudnánk írta a nagy gyártójukat,.ujabbat hoznának létre.Amíg az emberek bizalmatlanok,és nemhajéandók segíteni,és retegnek addig nemlátok semmi eséjt arra,hogy elkapjuk őket.
-Maga a drog is istenített eszköz.Rengetegen szedik,és nehajlandók együtmüködésre sem.-ahogy befejezte a beszámolóját megkérdezte.
-Még szeretne tudni valamit?-kedves volt hangja,de mögötte a kegyetlen üresség.Talán barátnője mellett valahogy emberibbnek érezhette magát.

Halandó

Miközben feltette a kérdést, egy nő jelent meg a fák között. Kezet fogott vele, s röviden bemuatkozott: "Olaf Silberthron vagyok Ms. Lil Grand. És engem egyáltalán nem zavar."- mondta miközben egy mosolyt eresztett meg az arcán.

Halandó

"Ennyi lett volna"- jegyezte volna Olaf, ami tisztára úgy hatott, mintha egy műtétet fejezett volna be, ezen kissé el is mosolyodott - "Köszönöm az interjút" - mondta Olaf.
"Esetleg hazakísérhetem a hölgyeket, vagy még maradnék kicsit?"- kérdezte érdekledően.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit ahogy hallgatja Karolina válaszát, rájön, ez a férfi az újságíró, aki azt a furra cikket írta a rendőrségről. Nem ilyennek képzelte el a cikk olvasása után. Azt hitte, egy vénember, aki csak azért van, hogy mindenkit lefikázzon. Erre egy fiatal, helyes srác ül mellette, aki bőszen jegyzetel. ˇ~Jé, hasonlóan jegyzetel, mint ahogy én szoktam~ mosolyodik el Nofrit. Szóval, ilyenek az itteni újságírók. Kíváncsivá tette a férfi.*
- Ha jól gondolom, ön újságíró? Ön írta a cikket Kar előző bevetéséről...
*Majd Karolina felé fordul, helyeslésért. S vissza Olafhoz, a válaszáért.*

Halandó

Látta a nő mosolyát, aminek hatására ő is jókedvűbb lett kissé:"Természetesen az volnék. Egy firkász-féleség, aghogy a berkeinkben mondjuk"- mondta miközben elmosolyodott - "Igen én írtam azt a cikket Karoline bevetéséről, bevallom a cikket megrendelésre kellett készítenem. A helyi lap szerkesztője kért fel, hogy izzazam meg kisé a szóvívőt. Egyesek szerint túl jól is sikerült. Na és te mit csinálsz Topolyában? Mikor érkeztél ide?"- mondta miközben kíváncsian tekintett a nőre, határozottan felkeltette az érdeklődését.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofritnak tetszik a férfi mosolya. Sokkal barátságosabbnak tűnik általa. Örül, hogy megismerkedhetett vele, hiszen mindig is a szíve csücskében érezte azokat, akik írnak. Azokat meg különösen, akik ezzel is keresik a kenyerüket. Nofrit úgy érzi, hogy neki soha nem fog megadatatni, hogy az írásaiból tartsa fenn magát. De ki tudja, hogy mit hoz a jövő. Felnevet a férfi kérdésén, vérbeli firkász.*
- Te aztán igazi újságíró vagy! A kérdezés már a véredben van. Még egyszer gratulálok a cikkedhez, élvezetes volt, bár szerintem, a rendőrséget egyáltalán nem mutattad be jó fényben! Nem olyan régen érkeztem a városba, magyar vagyok. Úgy döntöttem itt fogok tanulni, francia szakra iratkoztam be az egyetemre. Ne kérdezd, miért Topolya! Nem tudnám megmondani...
*Neveti el magát. Reméli ezzel le is zárta az erre irányuló kérdéseket. Nem szeretne erről beszélni, még túl zavaros az egész.*

*A lány rúgása elsöpri stabilan álló lábát, ám szinte még földet sem ért, már pattan is fel, s villogó szemekkel fordul Shira felé, aki viszont a földön marad. Már éppen támadna ismét, mikor a farkas megszólal. Szavai hallatán fölényes mosoly ül ki arcára.*
~Megadsz bármit? Hát tényleg ennyit ér neked egy emlék?~
*Hirtelen több galádabbnál galádabb ötlete is támad. De ezek egy pillanat alatt. Mit érne el azzal, ha bármelyiket is kérné? Bármelyik kívánságával csak jobban ellökné magától a lányt. Nincs értelme akár a vérét kérni, akár őt magát, akár azt óhajtani, hogy vegye Anon vérét. Bár mind csábító ajánlatnak tűnik első látásra, csak akkor érhetik el céljukat, ha a lány magától adja, és semmilyen kényszer nem viszi rá. Ha most bármit kérne, az csak egy újabb rántás lenne a Halál felé, és így soha nem érne véget a harc, soha nem kezdődne az igazi tánc. így bármily fájón, de egy lemondó sóhajjal csak ennyit mnd, ahogy kinyújtja kezét a lány felé, és egyngéden felsegíti.*
Minden amire csak vágyom értékét veszti, ha nem magadtól adod, hanem kényszerítelek rá. Vidd ezt a halandót. Játsz vele kedved szerint, ha ennyire fontos Neked, lemondok róla.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kicsit figyelte báratnőjét,majd elmerengett.
~Vajon miért lettem vámpír?Talán egyszerűen csak mert a hercegnek arra volt kedve,hogy gyarapítsa a gyermekit?~ahogy elgondolkodott nem vette észre a kibontakozó kis románcot-csendben maradt,inkább elmerengett egy csöppt,histz vannak még dolgai,de barátaival szívesen van együtt.Talán azért,mert néha eltudnának bolondozni,ha Kar tudna ,ég bolondozni.
~Miért ijen a bőröm?Talán a naphiánya miatt?Nemtudom.Lehet.Majd kiferűl.~nemnagyon tőrte ezn a fejét.Inkább azon gondolkodott,hogy vajon miért kell ennyi titkot őriznie.De azt is sejtette,hogy az életével játszk.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira tenyerébe érezte a férfi jeges érintését…éhes volt…látszott rajta. A bőre márványosan világított a holdban, érintése a szokásosnál is hidegebb volt. Nem engedte el a kezét, csak közelebb lépve a szemébe nézett.
~ Köszönöm~ szeme hálát rebegett, ahogy ujjai gyengéden futottak végig a férfi oldalán. Lassan a távolabb kúszó halandó felé fordult, keze még mindig a férfiéba simulva…
~ Ha nem jössz, talán nem tettem volna meg…most már nincs más választásom…~ mondta, miközben hátát kényelmesen a férfi hideg testének dőltötte.
- Elfednél míg beharapom? Ilyen állapotban nem vihetem sehová…- kérdezte teljes természetességgel, bár Anon érezhette, hogy már most vérzik a szíve azért amit még nem követett el. A férfi karját saját maga köré ölelte, mintha csak ettől nyerne megnyugvást, mintha csak általa elfeledhetné azt, amire készül. A halandó megállt, és már semmit nem értett. Szemében félelem tükröződött. Shira még utoljára sóhajtott egyet a hideg karok között, majd lassan kibontakozva, biztos léptekkel indult a földön fekvő férfi felé.
~ Csak ne ellenkezz…nem akarok több fájdalmat okozni~ reménykedett magában, de tudta az életösztön nagy Úr.

*Alig láthatóan bólint a lány kérésére. Ez már semmiség. Jóeső érzéssel tölti el, ahogy a farkas hozzábújik. Sokkal jobban érzi, hogy megérinti a lelkét, mintha maga rántotta volt közel. Ahogy shira hozzábújik, s karjait köréfonja, ismét felsejik benne az érzés, amit korábban is érzett. Szereti a lányt. Ezt egyre biztosabban tudja. Ahogy shira elindul a halandó felé, lehunyja szemeit, s szétteríti lelkének sötét leplét a helyen elfedve a lány szerint szörnyű tettet minden kíváncsi szem elől. lelke még egyszer végigsimítja a lány testét átölelve, s szinte elnyelve azt, majd szabadjára engedi. Kinyitja szemeit, s csendben néi végig egy új farkas születését.*
~Mindig mnden kínnal kezdődik. A kín a kezdet, legyen bármilyen csodás a vég.~
*Vonja le a brutális tett szemtanújaként a tanulságot. Türelmesen megvárja, míg a lány végez, ám ha végül hátrapillant, csak hült helyét találja majd, és a helyre ismét visszatérő jó szellemeket, ahogy a gonosz távoztával visszaveszik jogos tulajdonukat. Az élet mindig teret hódít. vagy így vagy úgy... Az elszáló árnyak helyébe lépő szellő mélabúsan bábáskodik az éjszaka legifjabb gyermekének születésénél.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Lassan lépkedett egyre közelebb a férfihoz. Érezte ahogy a Herceg által, tette sötétségbe borul, halandó szemek elől láthatatlan fátyolként véve körül őket. Fájdalom tépte a szívét ahogy a földön fekvőre nézett. Talán mindenképpen így alakult volna…maga sem tudta. Csak abban volt biztos, hogy vérre ment volna, hogy a férfiból ne legyen vacsora. Ahogy egyre közelebb ért, érezte ahogy Anon hűvösen „végigsimítja” a testét, majd végleg útjára engedi. Shira sóhajtva állt meg a férfi előtt.
- Sajnálom…nem kellett volna hogy tanúja légy. De most már nincs választásom…soha többé nem fognak üldözni akik eddig üldöztek. Otthont és családot adok neked mindörökre…- mondta halkan, hangja nyugtató volt, ahogy a férfi elé térdelt, de szemei izzottak, mintha csak parázs lett volna.
- Ne ellenkezz…úgy csak fájdalmas… - suttogta ahogy keze a férfi kezére csúszott, és magabiztosan, gyengéd akaratossággal köré kulcsolta az ujjait.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

* Nofritnak tetszik az újságíró stílusa, de nem szeretné, ha róla faggatna. Ő nem is híres, nem történt vele semmi különös. Mert úgy érzi, hogy ami vele történt a könyvtárban, az mást nem érdekel, és úgy érzi, nem is olyan különös, mint amilyen neki volt.Igen, neki ismeretlen volt az egész, álmában sem gondolta, hogy ilyesmi történhet vele. Vele? Senkivel! Az, hogy valaki, egy idegen, akivel akkor találkozik, megharapja, de úgy, hogy a nyoma azonnal el is tűnik. Ez képtelenség! És ezért nem is szeretné megosztani senkivel, se a barátnőjével, se a firkásszal. Különösen azzal nem!
Kapóra jön neki, hogy észreveszi, Karolina egy kicsit háttérbe húzódott, révatagon figyeli csak őket. Mintha nem ott járna közöttük. *
- Kar, te meg min gondolkodol?
*Odafordul, s rá mosolyog, visszarántva ezzel a barátnőjét.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Talán az idő,vagy a csillaghok ragadták magával,mikor valaki megszólította.Pislogva kicsit a lányra tekintett és felet.
-Otthonjártam a szüleimnél.Tudod van egy kis honvágyamn,főleg,ha nincsen itt akit várok,szeretek.-utalt egy ismerősére,vagy szerelmére.Régenlátta,és halott felőlle.Talán már nem is szereti őt.úgy mint pár éve.Félt ettől a gondolattól.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

~Honvágy...~ Nofritban is néha néha felmerül, de most már másképp- Tudja, hogy az idő csak még jobban fel fogja hozni, ahelyett, hogy elnyomná. Azok a régi családi veszekedések, viták, ünnepek, mind olyan szép pillanat volt a lány életében, most meg itt egyedül a nagyvilágban.*
- Honvágyad van? Igen, azt elhiszem, nekem is hiányzik az otthonom, a barátaim. Sokat gondolok rájuk én is, főleg a szeretett állataimra. Ha jól emlékszem, neked kutyád van, igaz? De szerintem, nem sokára megint hazamehetsz, találkozni fogsz velük. Addig meg ne is gondolj szomorú dolgokra! Olyan szép ez a liget, élvezd, s vele együtt a mi társaságunkat!