Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Én félejk attól,hogy nemtudom őket meglátogatni.-felete,majf szomorúan sóhajtott.
-Tudod nagyon elfoglalt vagyok,nappal meg az otthonomat takarítom,este meg meló,főleg,ha továbbképzésekre is kell járnom.-egyetelet a dolgot,de kezdett a kifogásokból kifogyni.
Nemakarta bevallani.hogy nappal nem mehet ki az utcára,mgáraharagítaná a lányt,talán megijedne tőlle.Ez más érzések voltak.Úgyérezte,mintha Norfit a huga lenne.Bár nem volt az,de megbízottbenne,de emésztette a lelkét ,hisz ő hazudott neki.nem is egyszer.
~Talán emiatt nincsenek érzelmei a vámpíroknak?~-gobdokodott el ezen.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

* Nofrit szomorúságot vél felfedezni a lányban. Megpróbálja jobb kedve deríteni, el is felejtve, hogy többen vannak. Most csak az a lényeg, hogy Karolinát mosolyogni lássa. Olyan szép a mosolya! Nofrit nem szereti, ha a barátai közül is valaki szomorú. Szereti hallani az emberek nevetését. Őmaga sokszor magányos és szomorú, főleg a múltja miatt, de erről nem szeret mesélni. Se a barátainak, se a családjának. Ez az ő keresztje, amit egyedül kell vinnie, neki kell majd szembenéznie vele, ha eljön az ideje.*
- Ne légy ennyire pesszimista!! Majd csak megoldódik. Amíg nem tudsz hazamenni a munkád miatt, addig telefonon beszélsz velük! Erre nem szabad sajnálni a pénzt! Szerintem, most azonnal hívd fel őket! Ha te nem tudsz menni hozzájuk, beszéld rá őket, hogy látogassanak meg. Biztosan lenne kedvük a kirándulásukat nálad befejezni. Nem hiszem el, hogy nem tudnának majd neked adni egy hét szabadságot.
*Nofrit érzi, hogy Karolinát nehezebb lesz meggyőzni, mint gondolta. De nem adja fel!*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Nem ojan egyszerű kedves Norfit.Nekem szoros az időbeosztásom,és sajnos két éve az éjjeli fentlérhez szoktam,nappal meg alszom.Sajnos ez a bevtések átka.Szóval nemhinném,hogy összetudna jönni.Ismerve apámat ős és édesanyám csak nappal tud fentlenni,hisz öregek,és nemvárhatom el tőllük,hogy alkalmazkodajank hozzám.-magyrázta,de ezt már saját magának is magyarázta.
~Nem tudhatnak semmitsem róllam.Túlságosan fltenének,Jobb ha nem hívom fel őket,mert még idejönnek,és llepleznének.Nekem már más a családom.~hallota a vér hangját,és tudta,hogy igza is van neki.Neki már más a családja.Halál az apja,és a s ötétség a huga.Anja a főld,nővére a vér.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit elszomorodik azon, amit hall. Ő nem tudná elképzelni az életét, hogy ne beszéljen a családjával. Még ha nem is találkoznak, de tudnia kell, hogy ott vannak mindig mellette. Nagyon sokáig a család volt az életében a legfontosabb dolog, nekik akart megfelelni. Most kezdi csak próbálgatni a szárnyait, de még mindig úgy érzi, hogy egy végtelen hosszú madzagra van kötve, és a másik végén ott vannak az őt figyelő szülei. Neki ez a természetes. Bármikor felhívhatja, éjjel nappal, tőlük kapja a pénzt a lakbérre, a kajára, tőlük kapja a lelki támogatást. Igaz, most esze ágában sincs elmondani nekik, hogy mi is történt itt. Amennyire racionálisak, biztosan utána utaznának, és azonnal kórházba vitetnék, hogy az ő kisbogaruk megbolondult! A család szégyene lenne, ujjal mutogatnának rá, senki sem hinné el, mi is történt vele valójában. Azokat a piros bogyókat kellene szednie egész életében, amiket az ostoba pszichológus felírna neki. Inkább, csak annyit mondott nekik, hogy gyenge, mert megfázott. Ez is éppen elég volt nekik, rögtön pánikba estek, alig tudta megnyugtatni őket.*
- Kar, ne aggódj, bitzosan megoldódik, s hamarosan találkozhatsz velük! Tudod, mit? Addig meg itt vagyok én neked, mintha tesók lennénk, na , rám mindig számíthatsz, ha valami baj van. Tudod, én is magyar vagyok, nekem is hiányzik a hazám.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

Sentrey immár aligha tudott volna gyorsítani tempóján amikor hirtellen baljós érzés vette birtokába lelkét.A hideg is kirázta ahogy a herceg sötét lelkének takarója ráborult.És ő mit sem sejtett erről.Csak életét akarja menteni ami semmit nem ér számára mégis oly soknak tartja...
Ahogy a nó ujjai gyengéden de ellentmondást nem tűrően karjára kulcsolódtak a lélegzete is elált.Hallotta a dallamos és különösen nyugtató hangot.Mintha egy anya nyugtatta volna gyermekét hogy semmi baj nem érheti.De nem volt képes átadni magát a hangnak.Szemében félelem az ismeretlentől fejében a gondolat:
~menekülj.Fuss.Nem számít merre csak fuss...
De tudja nincs esélye.Egy sikertelen próbálkozáson már túlesett.Lehetetlen ebból a fogvatartásból kitörni.A nő már szinte egész lényével tartotta fogva.Nem tudta volna megmagyarázni senkinek mit érzett.Félt a nőtől mégsem ellenkezett többé.De már nem azért mert tudta hiába.Már nem akart elmenekülni...Próbált hátrálni de ezt nem tudata diktálta neki hanem ösztönei.Aztán hirtelen megállt.Szívverése egyre gyorsabb és gyorsabb lett.Nem tudta mi fog történni.Sejtelme sincs róla...

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Lelkében érezte a férfi fájdalmát, amely összecsavarodott saját furcsa szégyenével. Önzőség volt tette, még ha már nem volt más választása, akkor is. Az önzősége sodorta bele a szerencsétlen halandót ebbe az állapotba. A férfi ösztönösen hátrálni kezdett, de Shira stabilan tartotta a karját, majd lassan közeledni kezdett a nyaka felé. Az utolsó pillanatig tartotta vele a szemkontaktust, látta beletörődését, lelkének tanácstalan vergődését. Fogai pillanatok alatt váltak borotvaélessé. A férfi érezhette a nő forró leheletét, ahogy a fülébe súgta.
- Ne félj…Vigyázok Rád- ezt mondja a Halál is mielőtt elvisz, ezt Shira jól tudta. Mindent megígér, hogy aztán legnagyobb kínzásképp elvegye a reményt. Egyik keze a férfi tarkója alá csúszott, biztosan tartva, ahogy foga a puha húsba süllyedt. Érezte, a másik teste megremeg a fájdalomtól, ahogy fogai rázárulnak a nyakára. Érezte a férfi vérének ízét, és csak nehezen fogta vissza magát. Egy pillanatra felsejlett benne az első és utolsó alkalom, mikor engedett a benne lakozó vadnak. Azóta is eltéphetetlen a kötelék közöttük…Érezte ahogy a vírus a férfi szervezetébe jut, ahogy pattanásig feszült izmai lassan elernyednek. Shira elengedte, majd óvatosan az ölébe húzta. Keze óvó anyaként simogatta ki a férfi szeméből elkószált tincseit.
- Már vége…már nem fáj…- suttogta nyugtatólag, pedig tudta az igazi fájdalom még csak most jön, egy re nagyobb adagokban, és sosem ér már véget!

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

Sentrej érezte ahogy a nő húsába vájja fogait.Érezte ahogy vérének pár cseppje végigfojik a testén beszennyezve ruháit.És érzett még valamit.Egy különös érzést ami egyre jobban eluralkodott benne.Először szédült.Aztán iszonyatos fájdalomtól feszült meg teste.Ahogy Shira elengedte óvatosan tehetetlenül rogytak meg lábai.Nem ellenkezhetett.Szinte pillanatokon belül eszméletét vesztette.De előtte még átélte azt a kínt amit eddig soha.Egész testét égette valami.Mintha széthasadtak volna csontjai apró szilánkokra törve és úgy szabdalták volna bőre alatt izmait.Aztán a sötétség.És álomba zuhant.Valamelyest érzékelte a külvilágot.Egy részét biztosan.Shira óvó és nyugtató érintését végig érezte.Álmában menekült.Menekült valami elől de nem távolodhatott el tőle.Egyre közelebb és közelebb ért.Aztán hirtelen zuhanni kezdett.Iszonyatos mélység tátongott alatta.Majd hirtelen a mélyben kirajzolódott egy arc.Shira arca.A nő sírt.Könnyei úgy hullottak akár nyári eső a száraz növényre.Ahogy egyre közelebb ért a nő arca eltűnt.Helyette egy erdő jelent meg.A következő pillanatban már az erdőben sétál és valaki szólítja,hívja.Húzza magához.Egy barlang szájánál áll immár.A hang belépésre készteti de egy erő ezenfelül szinte parancsolja neki.Nem ellenkezhet ezt tudja jól.Aztán feladva a tipródást belép, és szemei hunyorogva kinyílnak...

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina figyelte barátnőjét,majd kicsit elmélyedt a z égben,és feete.
-Tudod azért nemvagyok elveszve.Tapraesettnek mondankak,és szívósnak.Talán emiatt is vagyok annyira makacs.De ittvannak a barátaim,és vigyáznak rám,hogy nehogy butaságot tegyek.-mosolyodott el.
*Lelkében érezte,hogy most igazat mondott,hisz Norfit igazán kedves,és nyugodt egyéniség.Megbízható,és titoktartónak nézki,de mégis,valahogy ő is titkol valamit előlle.Csa nemtudta,hogy mit.Erre még töprengenie kell.
Nagy volt az esélly,hogy a herceeg ivott Norfotból,és igazán aggódot érte.
~Nemtuidom,de szerintem nagyveszéjben van.Bár attólfügg.hogy milesz vele.Nemszólhatok bele a nagyobbak dolgába.~ahogy ezeket elgondüólta beéeborzongott.

Halandó

Olaf, ahogy hallgatta a nőket, látta, amint Karolina elszomorodik és amint a honvágy fogalma terül előtérbe, feltápászkodik a földről megporolja kicsit magát, majd megszólal: "Bevallom én már 10 éve nem láttam egyik hazámat sem. Állandóan elhívott a sors, mindig valahova utaznom kellett. Nagyon sajnálak téged Karolina. Ritkán találkozni, ennyire érzelemgazdag nővel."- majd halkan folytatta: "Nem folytathatnánk ezt a társalgást egy kissé kellemesebb helyen? Mondjuk egy vacsora mellet így hármasban, egész álló nap egy falatot sem ettem.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy elmerengett a Norfit álltali szavakon ekkor megszólalt Olaf is.Ráfelejtett,hogy a férfi ittvan.
~Enni?Remek ötléet,majd a mosdóban szerzekk egy áldozatot magamnak,és kicsit kajolok belőlle,de az ételt hogyfogom legyűrni?~elgondolkodott ezen.Majd Norfitra tekintett,hogy ő hogy gondólja.Mert neki mindeggy.Majd felállt,és megigazította nadrágja szárát,és készen állt az indulásra,mikor megcsörrent mobílja.
-Tessék?-kérdezte mikor hangos kiabálást éehetett hallani,hátrzeneként diszkós,bömbölős zenét.
-Sia kar!Gyere diszkószni!A főnök elengedett minkeet!
-Jöjjön örmester!Nembánná meg!A fiúk hiányolják!.-egy másik hang is belebeszélt.Karolina feje jkezdett a dühtől vörösödni.Majd beleordította atelcsijébe.
-Megmondtam,hogy engem hagyjatok ki a buliból!Pihenni szándékozom,és szolgálaton kívül nemvagyok örmester!-remélte,hogy meghallják a társai,de a vonal megszakadt.
-Elnélzét régebbi társaim a katonaságtól.Nemvették észre.hogy leszereltem.-mentette ki magát.
~Fenébe.Ha ezek megint felhívnak akkor veszéjbekerül a titkom.Semmi kedvem magayrázkodni akomandós egység miatt.~egy kis düh csillant szemében,de elnézést kér társaitól.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit követi a tekintetével Olafot, ahogy az feláll. Meglepődve hallja, hogy a férfi milyen régen is távol van az otthonától. 10 év, az hosszú idő. El sem tudja képzelni, hogy 10 év alatt egyszer sem menne haza, hiszen anno annak idején minden hétvégét otthon töltött a szülői házban. Most nem hiányoznak még neki ugyan, de biztosra veszi, hogy hamarosan megint együtt fog lenni. A következő karácsonykor biztosan, az a családi szent ünnep.
Még jobban megdöbben, amikor a férfi a hazáit említi.*
- Olaf, hogyan értetted, hogy a hazáidban?
*Majd Kar is feláll, miközben megcsörren a telefonja. Nofrit nem sokat hall a beszélgetésből, nagy zsivaly jön a telefonból, de látja, hogy a barátnője ideges lesz. Ezért úgy dönt, ő is feláll.*
- Semmi baj, Kar, ez azt jelentheti, hogy szerettek az előző helyen, s hiányolnak.
* Mosolyodik el. A vacsorához nem túl sok kedve van, de még szivesen lenne a barátaival.*
- Én nem vagyok éhes, de ha közelben van valami finom kajálda, akkor oda elmehetünk, felőlem.

Halandó

Olaf valahogy észrevétlenül vetkőzte le gátlásait, most már egyre kevésbé volt újságíró: "Hazáim? Hát persze, sejthettem volna, hogy ez kissé zavaró, de nevemből adódoan svéd-magyar származású vagyok. Nagyapám ugyanis megunta a rákosi-rendszert anno annak idején és apámmal együtt 56-ban kivándorolt Svédhonba. Én is ott születtem, de amint 1990 lett visszatértem őshazámba. A pécsi egyetemen tanultam egy ideig és utána hivatásomból adódoan bejártam a fél világot. Tudnénk sok mindent mesélni. De ezt inkább egy kellemes vacsora mellett" - mondta, s Olaf valahogy egyre furcsábban érezt magát, ahogy családi titkaiba beavatta ezeket a nőket, de ez már különsebben nem zavarta - "Na de visszatérve a lényegéhez, habár még a városban alig voltam, de a Cafe la Platában állítólag isteni kaját szoktak felszolgálni. Ha volna kedve a hölgyeknek velem tartani - mondta miközben egy apró mosolyt engedett meg az arcán.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina egy kicsit elkuncogta magát.
-Olaf akkor ketten vagyunk vándorok.Én is bejártam a fél világat katonai koromban,mikor még kis kezdővoltam.Bár amióta ittvagyok nemnagyon vgyok vissza utazni.Nemérekrá,és veszéjes.-nagyban elentmondott magának,mert igenis akart utazni,de mivel vámpír nemehetett el nappal a városból,pedig csak akkor van sok busz és vonat is.Bár nem is akarja itthagyni barátait.
-Rendben emberek irány a kávézó!emelte fel jobbkarját a magasba,mintha megjátszani,hogy most a vezér,pedig csak próbálta emelni a hangulatot.Majd elindúltak.
~Különös,ha nemkorogna a hasam akkor embernek érezném magamat.Pedig a testem az ember,de mégis valahogy más is vagyok.De miért?~gondolkodott el,és fokozatisan lemaradt a többiektől,míg a hátuk mögött nem ment.
~Ember vérrel táplálkozom,De milesz,ha őket is megtámadom,~vetette fel a kérdését,ami nagyon valószínű lehetne,de szereencsére eddig még nemtörtént m,eg ez a kis malőr,dnem is akarta,hogy megtörténjen.
~Ők is emberek,de jóbarátaim lettek.Nemakarok nekik ártani.~ahogy töprengett ezen,addig a többiek jóízűt beszélgettek.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

- Valamilyen szinten most már én is vándornak érzem magam.
*Állapítja meg Nofrit. 'Ha tudnák, hogyan került ide Topolyára...'
- Irány a kávézó!
*Nevet fel Karolina vezériességén. Hagyja, hogy Kar egy fokkal lemaradjon, mert érzi, szüksége van rá. Pedig most ő mennyire szeretne a gondolataiba mélyedni. A utazások eszébe hozták az elmúlt eseményeket.
Most már tudja, hogy Párizsban egy vámpírt látott, de abban is biztos volt, hogy az a vámpír az áldozatát megölte. Majd csak ránézett, és ideküldte. Nofrit meg jött, szó nélkül. Mintha tudta volna, hogy ide kell jönnie. De miért? Mi okból? És eddig eszébe sem jutott az a gondolat, hogy amaz könnyedén megölhette volna, hiszen látta, amit tett. De nem, életben hagyta. Miért? S itt Topolyán az a vámpír? Jean, vagy akárhogy is hívják... Nem ölte meg, életben hagyta. Csak kiszívta minden erejét. Mintha csak játszadozott volna.Igen, játszott vele. Nem hiszi, hogy annyi vérrel jól lakott, s mégis életben hagyta. Csoda? Nem, azt nem hiszi... Valami miatt mégis úgy döntött, hogy életben maradhat... De ez már a második alkalom... Igaz, a mostani rosszabb volt, mert őt támadták meg, tőle szívtak vért, őt szipolyozták ki. De mégis él! *

Halandó

"Három vándor..." - jegyezte meg Olaf, s egyben megmosolyogta Karolina vezéri mozdulatát, s egyben meg is jegyezte: "Nyugi Karolina, a világ és utazás nem annyira veszélyes, voltunk mi már nagyon cifra helyzetben is." Ekkor vette észre, hogy egy taxi fordult be a sarkon, Olaf ekkor new-yorki módra lefüttyentette azt, mire az megállt: "Nos akkor vándorok, gyerünk!"- mondta miközben halkan nevetett lelkesedésén. Mikor beszálltak pont befértek a hátsó ülésre, ő pedig halkan odaszólt a sofőrnek: "A Cafe la Platába legyen szíves". Mire az elindult, Olaf a hölgyekhez: "Nos ki melyik konyhát részesíti előnyben?"

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy beszáltak a kocsiba Karolina az ablakhoz űlt,és a kérdésen elgondolkodott.
-Talán eddig a kínai konyha fogott meg.Bár az olasz sem rosz.Talán a kínai kaja melett paksolok.-mosolyodott el,és még a három vándoron is derűlt egyet.Majd a többiekre szegezte kérdő tekintetétakik ugyanezt akarták kitalálni,hogy ő mit is szeret igazából.Mos rajtuk a sor.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofritnak tetszik a "három vándor" kifejezés, jót mosolyog rajta. Most valóban egy vándornak érzi magát, aki keres valamit a nagyvilágban.
A taxiban az ablakhoz kerül, de nem néz ki rajta, nem érdekli a kinti sötétség. Inkább az ételkülönlegességeken gondolkodik.*
- Végülis, én nagyon szeretem a francia konyhát is, de a kedvencem az olasz. Tészta tészta hátán. Na meg a paradicsom. Képzeljétek, egyszer egy paradicsomos pizzát ettem, amire még öntöttem pluszban paradicsomszószt, és még bloody mary-t ittam hozzá. Fincsi volt...
*Nyalja meg egy cseppet az ajkát az emlék hatására, és még hümmög is hozzá egy keveset.*

Vendég

Aleks este elment sétálni....mikorra a ligeti parkba ért,gondolta lepihen egyett,....látot valami tárgyat ami az utcai lámpa világítot meg.Csak egy érme Sad

nagy unalomban haza sétálgatot.Mikor haza tért,ellazult...másnap Aleks az ablakból meglátja Karmel-t.Csöndesen figyeli vajon miben sántikálhat....

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Karjai óvóan ölelték az újszülött farkast, ahogy oldalra nézett a vámpírt keresve. Már hűlt helye volt. Shira érezte ahogy az őket takaró fekete lepel lassan visszahúzódik.
~ Köszönöm Hercegem~ küldte felé az őszinte gondolatot, majd az ölébe fekvő férfit nézte. Kezdett magához térni. Lázálmát végigkövette a nő, amely valóságosabb volt, mint amiről a férfi valaha is azt hitte ez a valóság. A lassan kinyíló szemekbe nézett. A férfi tekintet zavaros volt.
~ Honovere…az idő így vagy úgy de ismétli önmagát~ gondolta a nő, ahogy emlékeibe kalandozott. Mosolya szomorkás volt, de mégis bíztató, ahogy Sentreyre nézett.
- Üdvözöllek a falkában. Nézz körül egy farkas szemével. – mondta halkan, majd óvatosan felültetve körbemutatott a tájon. Érezte hogy a férfi teste megremeg a fájdalomtól, amelyet Ő okozott annak érdekében, hogy megmentse az életét.
- Egy héten belül érezni sem fogod… - látta a férfi értetlen tekintetét, hisz eltört válla, és az a néhány borda normális esetben nem pár nap gyógyulást vesz igénybe. Shira elmosolyodott, majd felfelé fordította tenyerét, hogy a férfi tökéletesen lássa hófehér alkarját. Másik kezének mutatóujja lassan vékonyodni kezdett, a csontok elmozdultak, majd egy pillanat múlva új helyükre kerültek. A lány ujja végén hosszú farkaskarom jelent meg. A férfi szemébe nézve a pengeéles karom hosszú vágást ejtett a lány alkarján. Shira meg sem rezdült. Vére apró patakot hagyva maga után a földre cseppent, de a következő cseppeknek már nem volt idejük előtörni a bőr alól, mert az önkényesen szabva határ nekik azonnali összehúzódásba kezdtek. Shira látta ahogy a férfinak elakadt a lélegzete, ahogy szívverése természetellenesen felgyorsult. Mire újra levegőhöz jutott, a lány karja ismét makulátlan volt, körme szépen ápolt, és nőies. Szeme a férfi arcát fürkészte, várva a pillanatot, mikor az menekülni kezd.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

Sentrey kábán emelte tekintetét a tájra ahogy a nő felsegítette ülő helyzetébe.Azonnel nem vett észre semmit amit eddig ne látott volna.De kisvártatva rájött.Érezte a fák illatát de nem úgy mint eddig.Most szinte biztosan tudta meik illat meik fáé.Szinte minden apró rezdülésre felfigyelt.És ami mégjobban megdöbbentette,hallotta a legapróbb bogarak neszeit is amik a közelében voltak.Hirtelen mindent sokkal intenzívebben érzékelt.Nem tudta hova tenni ezt az érzést.Hasdonlót még soha nem érzett.Aztán már nem tudott ezekre figyelni.Shira szavai méjen belevágtak tudatába és észveszejtő visszhangot vertek fejében.
~ez nem lehet.Ez lehetetlen.Ilyen nincs...
Aztán szemei Shira felemelt karjáratapadtak.Amit akkor látott felülmulta legvadabb képzelgéseit is.Ilyet elképzelni se tudott.Aztán hirtelen bevillant agyába a felismerés.
Hirtelen próbált meg eltávolodni a nőtől aki immár kevésbé tűnt neki vonzónak.Menekülési kísérlete fájdalmas kudarcot vallott.Ahogy hátrálni próbált törött válla ismét elmozdult szörnyű kínokat okozva.Teste összerándult és hanyattesett.Képtelen volt újra próbálkozni.Rettegett attól mit fog most vele tenni a nő.Elméjében egyetlen kép villant fel újra és újra.Ahogy a nő kezén az az éles karom megjelent...
~Ez nem is ember...mi a fene történik itt...
-Mi ez az egéész?
Kérdezte immár kimondva szavait halkan,nyögdécselve és félelemtől remegő hangon...már biztos volt abban hogy élete a nő kezében van...

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

A férfi félelmének szaga terjengett a levegőben, ahogy a fájdalmával küszködve próbált hátrébb húzódni. Shira nem akadályozta meg, Ő mégis feladta. A meddő közdelem helyett csak a kérdés maradt, amit meg kellett válaszolni. Shira halkan sóhajtott, szeme a távolba révedt.
- Sokat tudsz rólunk, mégis csak mesének hitted eddig…pedig a legenda igaz. Vannak farkasemberek, vámpírok, és egyéb természetfeletti lények. Ez a város a likantrópok, a vámpírok, és a vadászok tanyája. Gondolom már sejted, a férfi ki, vagy inkább mi volt, és én mi vagyok…és most már Te is. A történet nagyon távolba nyúlik vissza… - hangja dallamosan nyugtató volt. Ahogy beszélt, kezével intett, hogy a férfi dőljön neki a közeli fa törzsének, hisz a történet nem rövid. Mindenről szót ejtett, amire csak szóban fel lehet készíteni valakit. Talán egy óra is eltelhetett, mire a történet véget ért. A férfi szemébe nézett, fürkészve gondolatait.
- Akik eddig felismerni véltek, összekevertek Honoverevel, valószínűleg mind farkasok voltak, hisz Ő is az volt. Talán a legjobb közöttünk… - hangja egy pillanatra elhalt, észrevétlenül nyelte le a torkában gyűlt gombócot. - A falka tagjai szólítottak meg, ahová most már Te is tartozol, ahol otthonra és családra lelsz. Tudom, most még nem fogadod el, nem is kényszerítelek. Én is így voltam vele…idővel majd érezni fogod, hogy már hozzánk tartozol. Ha eljön az idő, tudni fogod hol találsz meg minket. És most gyere, hazakísérlek! Jobb ha nem mászkálsz egyedül éjszaka. Sokan néznek ilyenkor könnyű vacsora után…egy farkas egyenesen trófeának számítana…még így is hogy el sem hiszi amit hall. – mosolygott a nő együtt érzően, majd felsegítve a férfit állt, és várta, hogy a másik mutassa az utat.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Elhagyták a barlangokat, és az Öreg erdőn is túl voltak már, mikor a park szélénél Asariel megállt egy pillanatra. Hirtelen végig futott a hátán a hideg. Egy pillanatra felvillant benne az hogy „ Biztos jó ötlet kijönni?”, de aztán ismét visszatért önmagához. Ránézett Milanra mosolygott és mentek tovább. Nem haladtak gyorsan, de nem is andalogtak. Kissé furcsának tűnhettek hogy viszonylag hétköznapian elegánsan előkerültek a fák rejtekéből. Az úton sokat beszélgettek. Teljesen hétköznapi dolgokról. A parkban elvegyültek az emberek között. Asariel szemében megváltozott a világ. Ez egyszerre volt újszerűen csodás, és mégis valahogy mélyen szomorú. Tudta hová tartozik, és hogy ez már míg él így is marad. Néha felvillant benne mikor félig farkas képében látta magát a tükörben az álmában, és ez kicsit félelemmel töltötte el, de furcsamód nem volt elrettentő. Nem vonzotta már a kinti világ. Nem volt számára fontos. Csak Riam. Ő még a kinti világhoz tartozott. Egyre többet jutott az eszébe, és ilykor igazságtalannak tartotta a világot. Most azonban Milannal sétál. Sokat köszönhet ennek a lánynak. Jó volt az ő társaságában. Valahogy nem tudott mellette szomorú lenni. Mindig vidámságot csalt az arcára. *
- Már látom az autót. Nem kell már sokat gyalogolni. – * mondta, és az autó felé mutatott. Egy mélyzöld Honda Legend állt a liget bejáratánál szolid eleganciával. *
- Addig is míg odaérünk. Legyen most a te kívánságod szerint. Válassz! Hová menjünk? És a határ a csillagos ég. - * mondta mosolyogva jelezvén a lánynak hogy ne fogja vissza magát.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Csendesen sétáltak a liget előtti kis járdán,ahol más emberek is.A fényben lágyan csillogott szemük.Milan kicsit elmerengett,de fúrcsálta,hogy Larson nagyon csendes mostanában,de nemszólalt meg.Valahogy ő is hallgatag volt.Nemtudta,hogy miért is.Talán,mert van valami ami hiányzik neki.Amíg a férfui aludt homvágyak törtek rá.Szerette volna láni édesanyját,és másodunka hugát is,de annyira messzinek tüntek,és távolinak,hogy belefájdúlt a szíve.Visszagondólt Kínára,a kerjükre,ahol jkiskorában örömmel futkározott,és kutyájával,Chivel játszahtott.Tavasszal a fák rózsaszínesfehér virágokat hoztak,és mennyei illatukkal árasztották el a környéket.A házuknál egy kis patakocska csordogál,a kert közepén.Hiába ha valakinek gazdagok a szülei a legszebb vidákén lakik akkor,de nem a pénzmiatt volt boldog,hanem,hogy a természeben lehetett,élvezhette kutyája társoságát,és a gyönyörű cseresznyevirágok.Oj gyönyörűek voltak.Minden virágbaborúlva.Mindenre pontosan emlékezett.Hiányolta azt a szépséget,és békét.Topolyában minden másképen volt.A kligetben nemvoltak cseresznafák,sem az a légkör.de jólérezte magát itt.De mégis hazája,otthona hívogatta vissza.Pedig tudta,hogy nemlenne szabad mennie,nem is megy.Ekkor Larson szólalt meg,megszakítva a csendet.Feltekintett a férfira,és elmosolyodott.Hát szerintem menjünk egy sima éterembe.,Nekem mindeggy,de a kávézóba is mehetünk.Evileg egy kis kávésem lenne rossz ötéet.-mondta,hangja csendes,de könyedvolt.Majdnem beleveszett a szél zúgásába.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Karmel halja az utasítást hátulról,vagyis indult a liget felé.Nagyon kicsit gyorsított a ligetfelé,mert hagyta hogy Nofrit nyugodtan telefonáljon.Az úton alig járt pár autó szinte nem is lehetett őket hallani csak ha elsuhantak mellettük.Karmel becélzott egy parkolóhelyet a liget mellett.Ügyesen beparkolt.Aztán a kocsitól és Nofrittól egy kicsit távolabb ment mert rágyújtott amíg várta Kart.
~Kiron,remélem nem halsz bele abba a sebbe.Mostanában semmi nagyon különös sem történik,mert te nem vagy itt.A rendőrmunka nélküled uncsi,persze nem kívánom hogy Émi most itt legyen-gondolta elmosolyodva hogy látszódjon rajta a bánat a barátja iránt.*Karmel meghallott egy kicsi motorzajt úgyhogy eldobta a csikket és indult egy csap felé hogy kimossa a száját,utánna meg ment a kocsihoz.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit kiszáll az autóból, és magába szívja a természet illatát. Karmel arrébb megy tőle, ő meg elindul be a ligetbe. Majd utolérik a többiek. Szereti ezt a helyet, olyan ismerős neki. Mintha otthon a kertjében sétálgatna, mint régen, egy szebb időben. Igen, szebb volt, felhőtlenül boldog volt, szeretett. Nyitva állt a szíve, amit most megint zárva tartott. Miért? Mert nem akart megint szenvedni. Egyszer elég volt! Azt hitte akkor, hogy belehal, de túlélte, megkeményedett tőle, és most egy új életet kezd itt Topolyán. Itt nincs egy gyűlöletes fa, itt nics hinta, amit lengethetne, itt nincs ő sem. Itt egyedül van, csak a természettel. Bár érezte, van itt még valami, amit nem lát, tudja, hogy itt van, de nem tudja, hogy mi az. Úgy van most vele, hogy ez is hozzátartozik a hely varázsához, és bármi legyen is az, nem zavartatja magát. Lát egy idős fát, ami mégis csak a régi, szörnyű fájára emlékeztette. Ha nem is volt olyan, mégis hasonlított rá azzal a kinyúló vastag ágával. Mindig is a fát hibáztatta a veszteségéért, pedig semmi köze sem volt hozzá. Csak látta az eseményeket, amelyeket még ő sem, pedig ő volt a legközelebb hozzá. De a fa tanúja volt a szerelmüknek és a végzetüknek is, és ezért őt írigyelte, és hibáztatta, mert ott volt, de nem tett semmit. Soha nem gondolkodott el azon, hogy a fa nem is tehetett volna semmit, hiszen csak egy helyben álló növény, amit ő személyesített meg még pici korában. De ez a tudat még a mai napig is benne él.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar leparkolva elindúlt barátai felé,akik már a ligetben voltak.Sietett mert igencsak messze állt meg a bejárattól.Karmel,és Norfit már eléggé bentvoltak.Kar ahogy belépett a kligetbe kicsit megenyhűlt,és nyugodtabb lett.A fűben sok virág volt,de most összecsukták kejhüket,aludtak.Ahogy ment a holdvilágos tályon megtalálta a többieket,egy meszebbi,és csendesebb helyen.Odafutott hozzájuk.
-Sziasztok megjöttem!.-mondta mosolygva.
-Végre megvagytok.Hogytudtok ennyire eltünni ebben a ligetben?-kérdezte vicelődve.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit észre sem veszi a többieket, amíg Karolina hangja el nem ér hozzá. Szomorúan rámosolyog, és csak a vállát vonja meg. A hely megnyugtatja, de most szomorúsággal is tölti el lelkét. Most legszívesebben egyedül lenne, Vele, az emlékeiben, ahol még együtt lehettek, ha nem is hosszú időre. De most itt van az újdonsűlt barátaival, és most nem tud az emlékeibe mélyedni. Akármennyire is szeretne, muszáj a többiekkel is törődnie. Főleg azért, mert az ő ötlete volt, hogy idejöjjenek. Már az autóban tudta, hogy miért is szeretne idejönni. Itt tud a legjobban emlékezni rá, mert a kertben volt a legboldogabb, és most megtalálta a fát, amit azóta keresett. Otthon nem tudott kimenni többé a kertbe, nem tudta újra látni a hintát, ahol először szerelmet vallottak egymásnak, gyűlölte azt a helyet, ahol el kellett veszítenie. Ott volt a legboldogabb, és a legkétségbeesettebb. Nem tudta elképzelni az életét nélküle, de mégis talpon maradt. Itt van, de miért? Miért vezette ide a sors? Itt csak ez a fa emlékezteti Rá, otthon minden, és mégsem tudott ott megmaradni, muszáj volt neki repülőre ülnie, és landolnia Topolyán.*
-Észre sem vettem, hogy ennyire bejöttünk már.
*Válaszolja Karolinának, de amint kimondja, egy picit elfordul tőlük, és visszanéz a fára. Réveteg tekintettel issza magába a látványt, és próbálja összevetni az otthoni képekkel. Sajnos, túlságosan is sikerül neki, látja maga előtt azt a pillanatot, és egy könnycsepp jelenik meg a szemében.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

A nő tanácsára megvetette hátát egy közeli fa tövében és úgy hallgatta Shira mondanivalóját.Nem tudta hogy a füle rossz e vagy csak álmodik de képtelen volt elhinni a történet igazát...Pedig látta,érezte.És biztosra vehette volna hogy Shira minden szava igaz.De valahogy ez összeütközött eddigi világnézetével.Nem tudta elfogadni hogy ez lehetséges.
-De mégis...hogyan nem vettem eddig észre?Vagy miért nem veszi észre senki?
Fogalmazódtak meg ezek a mondatok de választ nem várt...Tudta jól az emberek ködben élnek,de ekkora titokra még sosem derült fény szeme előtt.
Aztán azon kezdett el gondolkodni valyon amit a nő mond,hogy mostmár ő is a falkához tartozik igaz lehet e.Erre is megkapta a választ.Az átalakulása lassú és iszonyatos lesz.Nem a fizikai fálydalomra kell felkészüljön...a lelkét tépi majd a benne lakozó vad.Shira elmesélte neki miként vált ő maga farkassá.És Sentrey egyre inkább tudta hogy ennek az egésznek ő nem lehet a része.Hisz az lehetetlen.A fejében keletkezett zűrzavart nem tudta eltüntetni.Képtelen volt tisztán látni.Feladta a gondolkodást amibe már a feje is belefájdult és igyekezett a lehető legóvatosabban felállni.
Aztán eszébe jutott hogy hova is mehetne.Nincs otthona.Nincs hova menjen.Aztán Shirára nézett és így szólt.
-Nem tudom megköszönjem e a segítséget vagy kinevesselek a történetedért.Tudom mit láttam de az teljességgel lehetetlen...Annyiban vagyok most biztos hogy nincs hova mennem.Szóval akár el is mehetsz.
Aztán nem is volt már bene olyan biztos hogy ez jó ötlet e...Eszébejutott az a férfi.
~Ha mégegy olyan alak megtámad már biztosan nem lesz esélyem...De mivan ha ez a nő is meggondolja magát és eltesz láb alól?...Egy legyintéssel megölhet ha akar...
Gondolta át de abban maradt hogy jelenleg inkább teszi ki magát ennek a veszélynek mint annak a jeges érintésnek amivel az a sötét alak ajándékozta meg...
-Ha megtennéd hogy mutatsz egy helyet ahol meghúzhatom magam megköszönném...
Aztán hirtelen felnyílt a szeme és gyorsan hozzátette.
-...Lehetőleg távol az ilyen "éjjeli gyilkosoktól".
Mondta ki és hangjából egyértelműen kiderült hogy nem csak a vámpírokra gondol.Se farkast se vámpírt nem akar látni ebben biztos volt.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira figyelt a férfi reakcióját, és tökéletesen megértette. Talán Ő volt az egyetlen anno, aki nem így reagált. Ő Honoverevel akart maradni. És talán el sem akart válni tőle soha többé…a sors mégis másképp hozta. Mára már Honovere nincs, és Neki sem kéne itt lennie.
- Tudom hogy nem könnyű ezt megérteni…de idővel nem lesz más választásod. – mondta miközben talpra segítette a férfit, aki érezhetőleg nem örült az érintésének.
- A férfi vámpír volt. Sokan mászkálnak a városban. Idővel megtanulod majd érzékelni őket, mint ahogyan a vadászokat is, akikről már szót ejtettem. Gyere, elviszlek egy helyre, ahol biztonságban leszel mindentől, kivéve önmagadtól. – mondta, majd elindult a régi kertvárosi háza felé. Évek óta be sem tette a lábát, nem tudta milyen állapotban van, de a célnak bizonyára megfelel majd. Csikorogva nyílt ki a kertkapu. Shira ösztönösen a párkányon lévő cserép alá nyúlva vette le a már kissé rozsdás kulcsot, ami meglepően könnyen fordult a zárban. Kitárva az ajtót betessékelte a sérült férfit. Szeme körbesiklott valaha volt élete beporosodott tárgyain, majd egy pillanatra lehunyta, ahogy megrohanták a ködös emlékek. A kulcsot a férfi kezébe adta.
- Mindent megtalálsz, amire szükséged lehet, addig maradsz itt amíg csak kedved tartja. Ha igazán meg akarsz majd találni, csak kövesd az ösztöneidet. – mondta, majd mint akinek fájdalmat okoz beljebb menni a saját lakásába megfordult és kilépett az ajtón.
~ Honovere…mért tetted ezt?~ nézett fel az égre, majd egy halk sóhajjal eltűnt az éjszakában.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Karmel csak megállt egy fánál és figyelt.Látta hogy Nofrit csak azt az egyetlen fát figyeli.Mintha más nem is létezne.De nem zavarta Karmelt csak megvonta a vállát magában és figyelt.Kívül talán boldognak látszott de belül szomorú volt.Úgynézett hármukra mintha ugyanolyan bajuk lenne.Mintha csak egyek lennének.De tudta hogy nekik más bajuk van.És biztos hogy valamivel rosszabb mint az ő baja.Tudta,hogy másnak akkor is rosszabb baja volt mint neki.De ez a liget a régi hazájára emlékeztette.Minden ami ebben a ligetben van arra emlékezteti hogy milyen boldog volt a barátaival.De már külön vannak.Majdnem teljesen mert Kiron még itt van de nem változott,mindig eltalálják.
~Itt minden csak a szülőföldemre hasonlít.A fák az emberek a viselkedésük-gondolta elmosolyodva.~Az ember csak akkor talál barátot,ha a ,,barátnak'' nevezett dolog is annak hiszi.Az emberi tragédia eléggé ilyen.Nincs miért azt hidd hogy a barátod ha ő nem hiszi azt.
*Elment a fától és elindult a lányok felé mert egy nagyon kicsivel távolabb volt tőlük.