Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira nem számított rá hogy a nő hozzá lép. Ha őszinte akart lenni magához, nem volt kedve a bájcsevelyhez egy tizedrangú vámpírral. Szemében értetlen kifejezés ült, ahogy a nő megszólította. Végig mérte a lányt, a farkasok megszokott, talán kissé fölényes mosolyával nyugtázta a rendőrségi jelvényt.
- Tán ismerjük egymást?- kérdezte áratlanul, miközben rabul ejtette a lány tekintetét. Pillantása átszúrta a nőt, bepillantást adva minden gondolatába, és érzésébe.
~ Nagyon fiatal vagy még…de jól teszed...gyanakodj csak…mást úgysem tehetsz.~ Tekintetével egy pillanat múlva el is engedte, nehogy gyanakvásra ébressze még annál is jobban mint ami már így is megvolt. Kérdő tekintettel várta a nő válaszát, bár nem nagyon érdekelte, hisz jól tudta a választ. Indult volna tovább végre, már várta a falka.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy tekintetük találkozott valami fzra érzés vett rajta hatalmat.Mintha máslenne a nő.Más,de mégis ugyanaz.Két lélek,de eggy.Majd ahogy érezte,hogy beléfuródik,kicsit a tekintete meglepetségből kis dühbe,majd kérdő tekintetre alakúlt.
-Még nemismerjük egymást hölgyem.De majd meguismerjük.Ha a sors is így akarja.-mond ta halkan.Érezte,hogy nagyhatalommal rendelkezik a nő,ki veleszemben volt,de már ment elfelé.
-Csak gondóltam egy kis beszélgetés nemnagyon árt senkinek.De ha nemérá nemzavarom.-avval megfordúlt és most ő is elindúlt.
De sokminden fura érzés ébredt benne.íkétej,és izgalom.
~Vajon ki lehet ő?Honann jött?Ami erőt érzek,az is hatalmas,pedig alig alig tudok érezni valamicskét.~gondólta ésfeszűlten figyelt,hátha történik valami.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira kérdően nézett a fiatal lány után, majd fejét ingatva tovább indult. Akaratlanul is halkan felkacagott…
~ Kedvesem…nevelned kéne a kölykeidet~ küldte a gondolatot a férfi felé, hangjában némi cinizmus vegyült. Tudta célba ér, akár hol is van a városban. Befordult a legközelebbi sarkon, majd körül nézett a kietlen utcában. A csatornafedél hangtalanul emelkedett fel, majd csukódott le a lány mögött, mintha ott sem lett volna.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Talán érzett valamit,ami beárnyélkolhatja amit tett.Nemfoglalkozott vele.
Mintha valami máson járvolna az agya.Az idegen nőnek furákvoltak a vonásai,és a viselkedése.Valamiféle tisztaekletet parancsoló,de nyugtató tekintéj.Neki viszont másképpen hatott ez.Mintha tartana tőlle.Újjabb rejtéj,amire rá kell jönnie.Annyirejtéj,és megoldatlan ügye van még.De most egy békés,elrejtett helyez keres,ahol tudna koncetrálni a lelkére,és valahogy harmóniát kell teremtenie a lelkében.Nem mhet ez így tovább.Lelke háboro,szinte harctér.Vér és akarta küdsz egymás ellen,de ezt a harc csak az embert emésztifel,míg az egyik győznifog,de ezt nem engedhetio meg.Tudja,hogy mejik fog győzni.Szemei becsukódtak.Majd egy üres utcaelőtt megállt.
~Magara kell talállnom,és megszüntetni a belsőzavart,ami itt bent dúl.~kezei a lassandobogószívére helyezte,és szemei kinyíltak,ahogy felemelte az égre a fejét.A csillagok között a ráirányuló és a városra irányulófényben valami misztikum lenne.hívja,csábítja őket el az égfelé.Repűlni,és vágyakozni.Majd Karolina egy fordulattal befordúlt az üres utcán és futnikezdett.Közben néha elgondolkodott,de egyját a fejében.Elérni a célokat,szabadmaradni,és fügetlen.Léptei gyorsúltak,és nemsokára már elhagyta a város belsőrészét,haladt kifelé,ahol talán egymagalehet,és biztosnásgba a kíváncsi tekintetek előll.Az ég ezer szeme kisérte végig útját,talán még a jövőjét is fogják látni.Nemtudni.Csak annyit,hogy most rendezniakarja dolgait,és próbálja a legjobbat majd kihozni magából.Talán átér a karatéra,ésaz valami lelki egyensújt hohat rá.Sok köyvet olvasott,járt órákra,de neki kell eszt fejleszteni tovább.Alakja egyrejobban távolodott a sötétben,míg el nem tűnt.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

}Kórházban{

Kiron ahogy felkelt csak azt nézte hogy Karmel azon gondolkodik hogy mien hülyeséget csinált.
-Igazad van.
-Miben?-kérdi Karmel.
-Hogy hülyeséget csináltál.Legalábbis a nézésedből arra lehet következtetni.
-Szerintem nem volt hülyeség.Hanem bosszú volt mert...haggyuk.
-Mért ne lett volna hülyeség?Ezzel veszélybe sodortad magad!Hát nem érted?
-Minek az élet kombinálva rendőri posztal ha az ember nem áldozhatja fel magát az emberekért?A becsület fontos.
-Te és a filozófiád.

Bejött a beszélgetés után egy lány,fiatal volt 19 éves körüli.
~Ki ez?Csak nem...Kiron mesélte hogy van egy huga...Ez ő lesz.
Aki bejött tényleg Kiron huga volt és azt nézte éppen hogy mennyire sebzett volt.Látszott a szemében a sajnálat.
~Hugom ne sajnálj engem!Mert én azt szánalomnak veszem,tudod hogy milyen vagyok.-gondolta magában Kiron.
Amiután Kiron hogya kiment(Susy)Karmel és Kiron egymásra nézett egy pillanatra utána mind ketten húzták a lóbőrt.

Vendég

*Ronda, borult idő; ez jellemezte Topolyát azon a délelőtt. Emberek, nem nagyon voltak az utcákon. Pocsolyák, kihaltság, esőkabátban kutyát sétáltató arcnélküli alakok, unottan kószáló rendőrautó.

Egy Mitsubishi L200-as hajtott a kertvárosi utcákon, külföldi rendszámmal. Félreállt, a vezető térképet vett elő. Keresett valamit. Egy utcát, egy házat. Remegő keze végigsiklott a térképen, megállt egy ponton, majd a gyújtáskulcshoz nyúlt és indított. Néhány utcával arrébb a kocsit vezető férfi kiszállt, lassú, de határozott léptekkel elindult egy ház felé. A postaláda előtt ismét megállt egy pillanatra. Ujjbegyeivel megtörölte a két táblát ~ Peter Smith ~olvasta magában a saját nevét. Már nem csak az eső gyöngyözött az arcán, a másik név a felesége neve volt. Vett egy nagy levegőt, és bement a házba.

Folytatás: kertvárosi házak

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*A válla még mindig csak a gyógyulási folyamatok elején volt ,de legalább ,már a fájdalmak alábbhagytak ,hála a természet gyógyitó növényeinek.Még desszantos korában tanulta meg ,miből ,mi készithető a természet lágy ölén...
CSak pár hetet töltött a vadonban ,de ez is elég volt számára ,hogy megtisztuljon az elméje ,és feledésbe merüljön az bizonyos éjszaka...*
Az elmult időt egy erdészházban töltötte a Topolyát körülvevő erdők egyikében.Élelem mindig volt a természetben ,ruháját ,mellényét ,pedig a közeli hűs patakben tudta tisztitani.
Szerencséjére ,a faház tulajdonosa nem látogatta meg 'birtokát' ,de Mordon minden napja ugy telt ,hogyha mennie kell ,akkor megy...
Most viszont önként hagyta el rejtekhelyét ,és tért vissza a civilizációba.Sétált a kertvárosi utcákon ,és elhaladt a kereszteződés mellett ,mely nem is olyan rég ,még három ember halálát jelentette...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*A lány hirtelen ötlettől vezetve megállítja a taxit, és gyorsan pénzt nyújtva a söfőrnek elindul az utcán. Néha vannak ilyen bolondságai. Sokkal inkább érzékeire, érzelmeire hallgat, mint józan eszére. Sokszor került ezek miatt bajba, de valahogy mindig megúszta. Könnyed léptekkel indul el az utcán, s a finom, tavaszi illatokat követve keresi a liget bejáratát, amelyről a taxis adott útmutatást.
Vörös haját lágyan borzolja a friss tavaszi szellő, észre sem veszi, hogy egy marcona, nagydarab férfi közeledik felé, épp' egy bokron csicsergő feketerigó párra lesz figyelmes. Megáll, hogy közelebbről is megnézze a kedves állatokat, de amint továbblépne beleütközik a szemből érkező férfival. A karján tartott kiskabát a földre hull. Ma már másodszor botlik bele az emberekbe.*-Ne haragudjon! Borzalmasan figyelmetlen vagyok! -*mondja sajnálkozóan, és lehajol, hogy fölvegye a kabátját.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*Ahogy megy az utcán ,figyeli a munkába tartó embereket ,figyeli az utca emberét aki óvatosan körülnézve benyúl egy szemetesbe ,és kivesz egy félbehagyott szendvicset.Az erdőben ,még ha kis ideig is ,de el tudta felejteni a civilizáció e részeit...*
~valami nincs rendben ezzel a világgal.A dolgoknak nem igy kellene menniük...~
Gondolatmenetét egy vörös hajú ,gyönyörű hölgyemény szakitotta félbe ,aki a reggeli lágy napsütésben egyenesen belébotlott...*
-Ne haragudjon! Borzalmasan figyelmetlen vagyok!
*Mentegetőzik látható sajnálkozással a nő ,majd lehajol a kabátjáért ,amiért közben Mordon is utánnyúlt.Mikor felállnának a fejük egy hangyányit összekoccan ,amitől ujabb sajnálkozások tömkelege hagyja el ,de most már mindkét fél száját*
-jajj ,annyira sajnálom.Nagyon beütötte a buksiját?
*Kérdezte Mordon mosolyra huzva a száját ,mert még ilyen szituációba nem keveredett...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Az egész jelenet olyan filmszerűen ügyfogyott, hogy a lány önkéntelenül is elneveti magát. A férfi marcona kinézete mögött - úgy tűnik - érző ember lakozik. *-Egyáltalán nem. Mostanában ilyen a szerencsém. Reggel, alig léptem ki a kollégium ajtaján máris átesett rajtam egy úr... -*kedvesen mosolyog miközben beszél.
Látszik rajta, hogy őszinte, kellemes lány, amolyan egyszerű, nem túl kirívó. Kis akcentussal beszél, s néha látszik rajta, hogy erősen gondolkodik azon, hogy vajon jól mondta-e a mondatot. Némi gondolkodás után hozzáteszi:*-Pokoli rossz a kiejtésem, igaz? Le se tagadhatnám, hogy ír vagyok.-*kicsit fanyar arcot vág, de pillanatok alatt ismét kisimul az arca. *-Tart valahová? - *kérdi hirtelen. Eszébe jut a néhány nappal ezelőtti kellemetlen élménye, és valahogy nem akaródzik egyedül kószálnia, még fényes nappal sem. Nyugtalanság fogja el, ahányszor Topolya eddig ismeretlen arcára gondol. *~Rémes!~*gondolja, s arcán egy másodpercre felhő suhan át, ám amikor a férfire néz, már újból mosolyog.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*Mikor nevetve tisztázzák az előbbi eseményt ,már egészen oldottan beszélgetnek...*
-Ir származású?Micsoda véletlen!Az egyik ismerősöm is irországban van jelenleg.Az ottani állatvilágot tanulmányozza...
*Mordon őszintén mosolyog ,tetszik neki a lány egyszerű ,de elragadó stilusa...*
-hogy merre tartok?Hmmm ,kicsit megszomjaztam.Lenne kedve velem tartani? ,és beszélgethetnénk...mondjuk az ir állatvilágról...
*viszi tovább a beszélgetés fonalát ,miközben a lány tiszta ,és gyönyörű szemébe néz*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Jót nevet a férfi megjegyzésén. Draide észre sem vette, hogy mennyire oldottan beszélgetnek. Sokszor előfordult vele, hogy idegenek megszólították, bár neki nem is tűnt föl, hogy mennyire közvetlenül beszélget. A lényéből áradó kedves visszafogottság varázslatossá tette az amúgy átlagos leányt.
*-Szívesen tartok önnel, semmi dolgom. Nem hiszem, hogy sok mindent tudnék mondani az ír állatvilágról... -*mondja még mindig mosolyogva, és kicsit zavarban. Zöld szemeit lekapja a férfi arcáról, és majdnem tudományos arccal kezdi vizslatni kabátja apró bojtjait. *-Akkor szerintem mehetünk-*tekint ismét a férfire, és zöld szemében megcsillan egy halovány napsugár. *-Talán segíteni is tudna nekem... Tudja, néhány napja érkeztem, és máris eltévedtem. Volt egy-két kellemetlen élményem. Ha meg tudná mondani, hogy hová ne tegyem be a lábamat Topolyán, annak örülnék - *néz a férfire esdeklően. Látszik Draide-n, hogy valaki rendesen ráijesztett az utóbbi napokban.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*mikor látja ,hogy egy taxi lassan közeledik az úton ,int neki hogy igénybe szeretnék venni a szolgáltatást...*
-nos ,ha az állatvilágról nem is tudunk sokat társalogni ,a veszélyes helyekről viszont tudok tartani egy szinvonalas előadást...
*Mondta halkan ,mosolyogva ,de a mosoly gyorsan lefagyott az arcáról ,mikor meglátta a lány rémült arcát ,mikor a 'kellemetlen élményről' beszélt neki...
Közben a taxi megállt mellettük.Mordon udvariasan kinyitotta az ajtót a lánynak ,majd ő is beszált.*
-a Bonaparte Bárba szeretnénk menni.
*szólt a sofőrnek ,aki elindult a belváros felé ,a szórakozónegyedhez.*
-a Bárról nemrég olvastam az egyik helyi lapban ,hogy felszolgálót ,és biztonsági őröket is keresnek.A képek alapján elég szinvonalas helynek nézett ki ,oda nyugodtan bármikor betérhet ,akár egy teára ,vagy egy kávéra...
*közben elérték a belvárost ,ahonnan már csak pár perc választotta el őket céljuktól...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Ha széttárta volna karját a dombtetőn, a villámok örömest csaptak volna le a közelében. Szemében olyan emésztő tűz éget, mely világítani látszott a Hold sápadt fényében. Lángoló dühe furcsán gyönyörűvé tette, mint a kárhozott lelkeket, akik fájdalomtól, és bosszútól éhesen róják az örökkévalóságot, magukhoz csábítva a gyengéket. Egyszerű szépségének démoni bájt kölcsönzött a haraggal átitatott éjszaka. Haját erőtlenül kapta fel a tavaszi szél, próbálván visszarántani a lányt a jelen pillanatba. De Aralina már percek óta túllépet a jelen nyújtotta problémákon és lehetőségeken. Gondolatait eszelős tervek milliói hálózták be szorgos pókként, esélyt sem adva a belé gabalyodó áldozatnak a menekülésre. Cipője baljósan kopogott a kocakövön, minden lépéssel egyre jobban tudatosítva a lányban a bosszú gondolatát. Lelek mélyén egy apró csengő csilingelt vészesen, próbálva felébreszteni azt az embert, aki valójában volt a lány. De dühe egyetlen intéssel hallgattatta el értékrendjének riasztóját. Már tudta mit kell tennie, és a következményekkel nem törődött. De ez kevés volt. Segítségre volt szüksége, és tudta kihez kell fordulnia. *

V Ifjú farkas

*Nicholas már réges-régen a Kertváros utcáin kóborolt autójával, amikor a hangok egyszerre elhallgattak... Nicholas egy határozott mozdulattal beletaposott a fékbe, amire a Mercedes gumijainak hatalmas csikorgásával megállt és hosszú féknyomot hagyott az aszfalton.*

*Az aszfaltcsík mellett fekvő járdán egy lány sétált gondolataival elfoglalva, s amikor a kocsi megállt, kicsit megijedt a hangos csikorgástól. Nicholas figyelte a lányt, aki hosszan végigmérte a mellette álló autót.*

~ Talán miatta vagyok itt... ~

*Gondolta magában, és gyorsan kiszállt, amikor látta, hogy a lány elindult. A kivilágítatlan utcán nem tudta megfigyelni a vonásait, de belül ösztönösen érezte, hogy vonzódik hozzá. Amikor a lány már méterekkel előtte járt, kétség fogta el, s életében először nem tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel...*

- Ismerlek Téged?

*Kiáltotta el magát bariton hangján, melytől akár a halottak is felkeltek volna. A lány egy pillanatra megállt, és visszafordult a kocsi mellett álldogáló férfire. Nicholas magabiztosan áll a Mercedes mellett, de megunva a tétlenséget elindult a lány felé. Nem tudta mit várjon e sötét helyen, egy ismeretlen személytől, de az éjszakája démonai ide vezették, és tudni akarta miért. Válaszokat akart, amiket lehet, hogy csak a lánytól szerezhet meg. Amint közelebb ért hozzá, már kicsit visszafogottabb hangon újra feltette kérdését:*

- Ismerlek Téged?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Maga sem tudta hogyan kezdhetne hozzá, de lelke mélyén érezte hogy terve nemcsak hogy felelőtlen, de még őrültség is. Mégis valami földöntúli erő hajtotta egyre tovább, egyre előrébb a kétséggel kikövezett ösvényen. Gondolatai hálójából egy hangos fékcsikorgás rántotta ki. Mintha millió kezdő hegedűs tépte volna a húrokat a fejében. Akaratlanul is ugrott egyet a hirtelen hangra, szíve pillanatokig gyorsabb ütemben vert. Rosszalló pillantással mérte végig a mellette satuzó autót.
~ A világ kívül s belül is őrült.~ sejlett fel a gondolat, de már indult is tovább, újra hagyva magát behálózni. De a egy mély hang ismét visszarántotta a valóságba. Lina lassan fordult meg, végig mérve a kocsinak támaszkodott kissé pökhendinek tűnő férfit. Nem volt benne biztos hogy neki szól, hisz honnan is ismerhetné? Az árvaházba nem járnak ilyen alakok. Majd a férfi határozott léptekkel közeledni kezdett. Aralina lelkében újra visítani kezdett a vészcsengő, egy pillanatra elgondolkodott, futásnak eredjen-e? De tudta ez nem fog megoldást nyújtani az élet problémáival szemben. Nem futhat örökké, ha megszólítja egy férfi. Azért lopva körülnézett, ha kell tudja merre induljon. A férfi közben elé lépett, és újra feltette a kérdést, ami Aralina számára oximoron volt. Hogy Őt valaki ismerje? Ugyan már…Habár lelke mélyén sérült verébként vergődött, mégis kifele csak határozott magatartást mutatott. A „kedves” nővérek jól megtanították, ha gyengének látszik, az is! Sötét szemei késként szúrták át a férfi pillantását.
- Kétlem…nem hiszem, hogy azonos helyekre járunk szórakozni. – nézett végig a férfi kifogástalan öltözékén, majd az autón.
- Vagy tévednék? – tárta szét a karját, utalva saját egyszerű rövid tavaszi ruhájára, mely finoman emelte nőies alakját, amelyről sütött az „ártatlanság”. Hangja nem volt cinikus, vagy irónikus, csak tényszerű. Hirtelen éles dördülés rázta meg az éjszaka csendjét. Csak egyetlen egy és nem több. A hang még pillanatok múlva is a levegőben csengett, de Aralina ezt már nem hallotta. Éles fájdalom tépett bele a combjába, majd érezte ahogy lába elveszti a biztos talajt, és a földre omlik. Ösztönösen a fájlalt területhez kapott, ujjai közül mélyvörös vére a földre hullott. Reszketve fedte fel a sebet, ahol a lövés a lábát érte, és ahol pár pillanat múlva el is hagyta testét. A közeli bokrok felé pillantott, ahol pár gyermek hangos sírás közepette rohanni kezdett a másik irányba. Egy kisfiú még hátranézett, és Aralina azonnal megismerte. A gyermek akinek ételt adott pár napja. Egy pillanatig tartották a szemkontaktust, majd a kisfiú is eszelős rohanásba kezdett. Aralina halkan felnyögött ahogy mozdulni próbált, pillanatokra el is felejtkezett a férfira, aki mindennek szemtanúja volt.*

V Ifjú farkas

*A férfi közelről is megnézte magának az előtte álló lányt, s amikor az a kérdésére felelt, ő is biztos volt benne, hogy nem ismeri. De valami idevonzotta, és valaminek történnie kellett vagy majd történni fog, ami miatt ezen a helyen, ebben az időben kellett lennie...*

*Elméjében gondolatok ezrei cikáztak, s önkéntelenül is cigarettáért nyúlt, melyet reflexszerűen gyújtott meg. Mélyet szippantott a dohányból, és azon tűnődött vajon mi lesz majd ezután, amikor gondolatait egy hatalmas durranás szakította ketté. Először azt hitte, hogy az ég dörgött, de akkor eszmélt, hogy a mennydörgést villámlásnak kell megelőznie, s az éjszaka ébenfekete leplét egyetlen cikázó villám sem törte ketté.*

*A dörgésszerű hang hosszan visszhangzott Topolya Kertvárosában, s csak másodpercekkel később tisztult ki annyira, hogy önmaga hangját hallja. Szemeivel addig az eget kémlelte, de mivel nem látott semmit, újra a lányt kereste velük.*

*Amikor meglátta őt, először csak azt vette észre, hogy a lány a földön fekszik, s arcán a fájdalom jelei ültek ki. Nicholas először egy lépést hátrált, és próbálta azt a látszatot kelteni, hogy neki semmi köze ehhez az incidenshez. Azonban egy belső hangtól vezérelve legyőzte önnön magát, és eldobva a szájában éktelenkedő cigarettát, a lány mellé gugolt.*

- Minden rendben?

*Kérdezte nyugalmat sugallva hangjával, de belül a kíváncsiság mardosó szörnye rágta, és tudni akarta, miért fekszik a földön a lány. Amint közelebb hajolt hozzá, kezét letette a földre, egy hatalmas vértócsa közepére. Ekkor szemét levette a lányról, és megnézve kezeit nyilalt bele elméjébe a felismerés, hogy az előbb nem mennydörgést, hanem fegyverdörrenést hallott, s a kezén végigfojó anyag nem más, mint a lány vére...*

*A felismerés szíven ütötte Nicholast, de ő olyan ember volt, aki ha nem kellett nem avatkozott bele mások problémáiba. Bár valahol lelkének legeltemetettebb bugyrában szeretett volna a lánynak segíteni, de nem hazudtolhatta meg önmagát, és inkább a biztosnak tűnő menekülést választotta. Visszaszaladt kocsijához, és a Mercedes motorja szinte azonnal felbőgött. Egy utolsó pillantást vetett a lányra, aki még mindig a járdán feküdt, és a gondolat megszületett benne:*

~ Nem tudom itthagyni! ~

*Röviden előregurult a kocsival és kinyitotta az ajtót a lány előtt, majd kikiabált:*

- Szállj be!!!

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aralina nézte a távolodó gyermeket, majd felfogta, nem csak Ő menekül, hanem az idegen is. Nem lepődött meg, elég ideje volt, hogy megszokja, csak magára számíthat. Újra a távolodó gyermek felé nézett, aki most fogta fel, hogy még mindig a pisztolyt szorongatja, amit valószínűleg a sikátorban találhattak valahol, és játékszernek hittek. Sikítva dobta be a közeli csatornába, amely valamilyen munkálat miatt körbekerítve nyitva állt. Lina már értette, nem támadás volt ellen vagy a férfi ellen. A fegyver véletlenül sült el a gyerekek kezében. Halkan sóhajtott, ahogy újra belé nyilallt a fájdalom, és a kocsi felvillanó lámpájára szegeződött a tekintete. Tudta még pár pillanat, és csak a port hagyva maga után távozik az idegen. Nem lesz más, csak egy elmosódott kép, amely egy pillanatra a szó szoros értelmében másnak hitte mint aki. A kocsi meglendült, ahogy várta, de ahelyett, hogy amilyen sebességgel csak lehetséges elhagyja az amúgy csendes utcát, mellé gurult, és fékezett. Kinyílt az ajtó, majd a férfi kissé rideg, és parancsolónak ható hangját hallotta a lány. Más helyzetben sosem szállt volna be egy idegen autójába. De most nem volt sok választása. A férfi határozott hangja hatott rá, eszébe sem jutott ellenkezni. Szánalmas látványt nyújtott, ahogy felállt, és egy halk szisszenés mellett beült a kocsiba. A bőr kellemes illata csapta meg az orrát, ahogy az ajtó becsukódott mögötte.
- Össze fogom vérezni az ülést. – Nézett bocsánatkérően a férfira, mintha ez lenne a legnagyobb probléma. A ruhája alja átnedvesedett a vértől, amely a szervezet csodájának hála kezdett megalvadni. Aralina körbenézett az autóban. Abban a pillanatban döbbent rá, hogy még sosem ült autóban. Nevetségesnek hathatott ez a XXI. században, de a szemlélődését keresztbe szakította a fájdalom, amit az autó indulása okozott.
- Kérlek ne vigyél kórházba…- mondta halkan, és karján az apró pihék égnek álltak a gondolattól. Hirtelen emlékek torlódtak a fejébe. A kórház, és gyengélkedő egyenlő volt a fájdalommal, amelyet az előtte lévő verés okozott, amit sosem tudott mért kapott a „Szent Házban” Ahogy vezetett a férfi, Aralina lopva végigmérte. Az elsuhanó lámpák fényénél olykor sötétbe borult alak titokzatosan vonzónak hatott. Minden mozdulatában látszott, mindig eléri amit akar, mindig tudja mit miért csinál. Elgondolkodva ragadt le pillantása a férfi állán, nyakának vonalán, de ahogy észbe kapott elfordította tekintetét, és az utat kémlelte, miközben csak remélte hogy a másik nem vette észre pillantását, amit nem tudott volna megmagyarázni még önmagának sem. Végül újra felé pillantva csak halkan ennyit mondott.
- Aralina Rosenbaum - kezét nem nyújtotta a férfi felé, félve hogy megzavarja a vezetésben.*

V Ifjú farkas

*A férfi büszke volt kocsijára, és amikor látta, hogy az éppen beszálló lány összevérezi a bőrüléseket, a szíve szakadt meg. Természetesen kifelé nem mutatott semmit, csak egy mosollyal válaszolt a lány felvetésére.*

*Nicholas nem látta a merénylőt, és nem tudva, hogy vajon az újra lecsap a lányra vagy - ami még rosszabb lenne - rá, hatalmas gázfröccsel indította el az autót, melytől a kocsi utasai szinte belepaszírozódtak az üléseikbe. Néhány pillanatig vacilált, amikor egy táblán megpillantott egy hatalmas H jelzést, de engedelmeskedett a lánynak és messziről elkerülte még a kórház környékét is.*

*Bár nem tudatosan, de amikor sávot váltott vagy a visszapillantó tükröt ellenőrizte akaratlanul is a lányra nézett. Próbálta elképzelni milyen lehetett valójában, amikor a fájdalom nem torzítja el így az arcát. És akkor megszólalt...
Hangja negédesen csengett a Mercedes utasterében, és ha nem lenne komoly a helyzet, Nicholas talán még el is nevette volna magát. De most nem tette, nem tehette, hiszen Aralina most számít rá, s neki erősnek kell lennie. Ezt nevelték bele a szülei, tanárai.*

- Nicholas...

*Tartott egy kis szünetet, s azon gondolkodott, hogy vajon elmondja-e a vezetéknevét. Egyenlőre nem bízott a lányban, hiszen a nevén kívül semmit nem tudott róla.*

- Természetesen jogod van eldönteni, hogy hova akarsz menni, de ha azt mondod, hogy hallani sem akarsz a kórházról, akkor rendben. De ha kórházba nem, akkor hová?

*A kérdés közben egyenesen a lányra nézett, s szavaival próbált nyugalmat sujkolni a lányba, s remélte, hogy próbálkozása nem lesz hasztalan. Majd újra az útra szegezte tekintetét és úgy várta Aralina válaszát.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* ~Nicholas~ ismételgette párszor a lány a nevet magában. Nem félt attól, hogy elfelfelejti, inkább csak a hangzása miatt. Pillantása találkozott a másikéval a tükörben, majd egy másodperc múlva tovasiklott. A férfi kérdése hosszan csengett Aralina fülébe, és tanácstalanul nézett körbe. Fogalma sem volt merre járnak. Ennyire még nem ismerte a várost. Még csak utcanevet sem tudott mondani, ahol a lakást bérelte. Zavartan nézet a férfira.
- A belvárosban lakom, de nem tudom merre. – a helyzet komolysága ellenére halkan elnevette magát, saját nyomorúságán. Hangjának halk csilingelése betöltötte a teret, kedvesen simogatva végig környezetét. Mindig is volt öniróniája, csak így lehetett túlélni azt amin keresztül ment.
- Nem vagyok bolond, ha erre gondolnál. Még egy hete sincs hogy…- a szó bennakadt. Mit mondhatott volna? Hogy egy hete sincs hogy kiszabadult börtönéből, amit anno öröknek hitt? Vagy hogy egy hete van a városban? Hisz ez hazugság lett volna…mindig is itt élt, ha életnek lehetett azt az állapotot nevezni. Pár pillanat után folytatta, de a férfi jól láthatta zavarát.
- Még egy hete sincs, hogy új helyre költöztem. Nem ismerem a várost, és még utcanevet sem tudok mondani. Csak azt, hogy a belvárosban egy bérház, amely olyan mint a többi. Szóval esetleg megismerem…~ sötétben? Kétlem…~ tette hozzá gondolatban, de nem akarta tovább terhelni a másikat.
- Köszönöm hogy segítesz. – mondta halkan, hangjából igazi hála csengett, nem volt mesterkélt. De érezni lehetett a bizonytalanságát, amit a számára szokatlan helyzet okozott. Valaki önzetlenül segítsen egy kitaszított árván…tudta ilyen nem létezik. Pláne nem kétszer egy hét alatt. Félve várta az árat, amit majd fizetnie kell érte.*

V Ifjú farkas

*Nicholas gyanakvóan ráncolta homlokát, amikor a lány szabadkozva válaszolt kérdésére... Ő sem ismerte a várost, csak annak egy bizonyos pontját: a casinot. Gondolatban eljátszott a lehetőséggel, hogy meghívja magához Aralina-t, de a gondolat gyorsan tovaszállt elméjéből. Próbált valami értelmes megoldással előhozakodni, de hirtelen semmi nem jutott az eszébe.*

*A férfi először csak lassított, majd amikor talált egy megfelelő helyet, akkor indexelt és leparkolta kocsiját. Még a motort is leállította, s reflexszerűen kivette a kulcsot az indítózárból. Öve nem volt bekapcsolva, így könnyen a lányhoz fordulhatott, aki csodálkozva figyelte az egész folyamatot.*

- Nem tudom ki vagy és honnan jöttél, de ha azt akarod, hogy segítsek, válaszolnod kell néhány kérdésre, vagy kinyitod az ajtót, és a Kertváros egyik sötét sikátorában fogsz elvérezni...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aralina ösztönösen az ajtónak húzódott ahogy a férfi lassított, majd megállva felé fordult. Hangja ércesen csengett, pillantásán látszott hogy nem tűr ellentmondást. A lány lesütötte a szemét, majd hang nélkül az ajtónyitó kilincs felé nyúlt. Mielőtt kiszállt volna még utoljára a pillanatnyi megmentője felé fordult, szemébe visszaköltözött a fájdalommal fűszerezett megszokás érzése. Hangjában mélységes szomorúság csengett, talán még csalódás is. Bár maga sem tudta mért érez így. Hisz erre számított.
- Mit akarsz tudni? Hogy egy árvaházba felnőtt kis lelenc vagyok, akinek nincsen sem múltja, és talán jövője sem? Hogy egy 18 éves kislány vagyok, aki egy héttel ezelőttig soha életében ki sem tette a lábát a kerítésen kívül, pedig valószínűleg ebben a városban született…vagy aki 18 év alatt többet szenvedett mint azt Te el tudnád képzelni? Mégis melyikről szeretnél hallani! Mert szerintem egyikről sem…kétlem hogy bármelyik érdekelne. Hisz mért is foglalkoztatna Téged ez az egész? Mindened megvan és valószínűleg ez mindig is így volt és lesz is. Mért törődnél Velem… - hanga nem volt bántó, vagy éles. Lemondó és beletörődött volt. Keze a kilincsre fonódott, és az ajtó egy halk kattanással kinyílt. Aralina helyzete ellenére büszke volt, és ez volt az egyetlen, amit nem vehetett el tőle soha senki. Lassan hátat fordított a férfinak, és a legkevesebb fájdalommal próbált kiszállni.*

V Ifjú farkas

- Csukd be az ajtót!

*Nicholas ellentmondás nem tűrő hangon beszélt a lányhoz, aki egy pillanatra megállt és elgondolkodott a férfi "parancsán". Nicholas újra a kormány felé fordult és kényelmesen elhelyezkedett. Leengedte a vezető oldali ablakot, és cigarettára gyújtott. Megkínálta volna vele Aralina-t is, de ebben a helyzetben inkább nem próbálkozott vele.*

*A cigaretta füstje szinte teljesen betöltötte volna az utasteret, ha az ablak nem lett volna lehúzva, de így tudott némi friss levegő kintről beáramolni. Nicholas még mindig előre nézett és rá sem nézett a lányra amikor elkezte mondandóját...*

- Nem kérek elnézést azért, amit az előbb kérdeztem, de tudni akartam, hogy egy ilyen lányt milyen okból támadhatnak meg. Tudod én racionális embernek vallom magam, s ebbe a racionális világnézetbe nem igazán illik bele egy lábonlőtt, tizennyolc éves kislány, aki...

*És itt abbamaradt mondandója, mert Aralina valamelyik irányba megmozdult. Nem tudta eldönteni, hogy valóban becsukja-e az ajtót, mint azt ahogy az előbb "parancsolta", vagy tényleg kiszáll a kocsiból, s akkor valószínűleg sosem látják egymást újra...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aralina mozdulata megállt, részben a fájdalomtól, részben a férfi parancsától. Szeme villámokat szórt ahogy a férfi felé fordult. Hangja most először volt némileg cinikus.
- Soha nem kértek tőlem elnézést semmiért…most miért tenné bárki is? - a közöttük lévő feszültséget tortakánt lehetett volna szeletelni, de egyetlen éhező sem lakott volna jól a csemegéből. A lány halk elfásult sóhajjal csukta be az ajtót, maga sem tudta miért.
- A kisfiú, aki meglőtt… Napokkal ezelőtt ételt adtam Neki. Kétlem, hogy céllal tette volna. Valószínűleg találták a sikátorok között a fegyvert, és talán játéknak hitték, míg el nem sült. Láttam az arcát, hallottam a sírását, ahogy kétségbeesetten eldobta a fegyvert. Csak egy gyermek volt, aki nem tudta mivel játszik. Nézz rám…senki nem ismer, és én sem ismerek senkit. Egész eddigi életemet az apácák között éltem le. Szerinted vannak ellenségeim? – hangja kérdő volt, ajkán félszeg mosoly jelent meg ahogy a férfira nézett, majd pillantása a combjára tévedt. Hófehér makulátlan bőrére rászáradt a vér. Lina lejjebb húzta a kicsit felcsúszott szoknyáját, majd újra a férfire pillantott.
- Nem tudok többet mondani. Ez is túl sok, ahhoz képest, hogy én annyit tudok, Nicholas…szóval megköszönöm, ha kiteszel valahol a belvárosban, és nem leszek többé a terhedre. Elfelejtheted a mai estét, és elmondhatod, hogy jót tettél egy szerencsétlenült járt lelenccel. Ezt igazán kevesen mondhatják el magukról… - hangjában keserű irónia vegyült. Ujjai még mindig a kilincsen pihentek, felkészülve a reakcióra, és a kiszállásra.*

V Ifjú farkas

- És ezt olyan nehéz volt elmondani?

*Nicholas úgy mondta ki ezeket a szavakat, mintha egy megértő apa mondta volna a lányának. Megengedett magának egy apró mosolyt, amikor a lányra nézett és próbált jó benyomást kellteni. Először a lány szemébe nézett, majd amikor meglátta, hogy keze még mindig a kilincset markolássza, oda fordította tekintetét. A lány észrevehette ezt, és kezét levéve onnan, az ölébe tette. A férfi újraindította a motort és a Mercedes újra elindult. Most már nem ment olyan eszeveszett sebességgel, hiszen őszintének érezte Aralina szavait és hinni akart neki.*

*A vezető oldali ablakot időközben felhúzta, hiszen a topolyai nappalokkal ellentétesen az éjszakák még mindig hidegek voltak. A férfi másodpercekig szótlan maradt, majd megtörve az egyre inkább nyomasztóvá váló csendet...*

- Nem gondolnám, hogy azzal segítenék Neked, ha kitennélek a Belvárosban. Egyrészt azt a sebet el kell látni, másrészt nem bolyonghatsz a városban így, tiszta véresen...

*Hangjában ismét a megértő apa volt felfedezhető, és egyátalán nem emlékeztetett az étteremben megismert Nicholas-ra. Amint alaposabban megfigyelte a lány, észrevette, hogy anyagilag hátrányokkal küzd, s bár sosem hitt az alamizsnában, most megesett a szíve rajta.*

- Mit szólnál egy saját szobához egy szállodában?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* A férfi hangja az előbbi parancsolóból kedvessé, talán kissé atyáskodóvá vált. Már-már cirógatta a lány bőrét az eddig nem hallott hanglejtés. De amit mondott éppoly bosszantó maradt, mint pár perccel ezelőtt. A lány szemében a pillanat tört része alatt olyan tűz lobbant, hogy a férfi joggal elgondolkodhatott azon, hogyan fogja eloltani a dédelgetett autóját, ha Lina pillantásától lángra lobban. Hangja halk volt és visszafogott, mégis sütött belőle az égető hidegség.
- Igen nehéz…legalább annyira, mint kimondani a vezetékneved. Talán még egy árnyalatnyival nehezebb is volt. – cinikus él vegyült a mondatba, majd ahogy belé költözött a düh, egy halk lemondó sóhajjal távozott is, maga után csak a kétség émelyítő érzését hagyta. A gyanú rostélyon sütögette lelke minden egyes darabját. Annyira szeretett volna hinni abban, hogy az emberség nem csak üres frázis a mai világban. Talán még voltak emberek, értékrendjükben élt eme fogalom, de csekély esélyét látta annak, hogy egyetlen hét alatt két ilyen emberrel akadjon össze. Bár Eliotban bízott, de az ellenérzésére sem adott okot, így a férfi iránti kétségeit talonba tette. De hogy Nocholas milyen ember volt? Nem tudhatta, de kevés esélyét látta annak a lehetőségnek, hogy pillanatnyi megmentője egy letűnt kor lovagja lenne. Tekintete a férfira szegeződött, mintha minden rezdülését látni akarta volna.
- Miért segítesz nekem? Hisz sosem láttál azelőtt…- hangja kétségekkel teli volt.
- Mit kérsz cserébe a segítségért? Elég időm volt, hogy megtanuljam, az emberek sosem segítenek önzetlenül. Mindennek nagy ára van, és legtöbbször sokkal nagyobb, mint a segítség értéke. – hogy milyen választ várt, maga sem tudta. Ha hitt volna a tündérmesékben, talán a kedvesen mosolygó, lelkét kiöntő és a világot a lábai elé fektető herceget várta volna. De nem hitt a mesékben, és soha nem is volt alkalma arra, hogy higgyen bennük. Számára a rideg valóság mellett még egy egyszerű álom is fájdalmas hazugságnak tűnt, csak az Ördög kezében lévő újabb játékszernek. Tudta a férfi válaszával a továbbiakról is határoz, még ha nem is áll szándékában. Aralina őszinte volt, és viszont is elvárta, szeretett nyílt lapokkal játszani, ha már muszáj volt. Tudta, ha a férfinak egyetlen szava, arcának egyetlen rándulása a gyanúját erősíti, végleg kiszáll a kocsiból, még akkor is ha az út szélén fog elvérezni. Büszke volt, és ebből nem engedett.*

V Ifjú farkas

*Nicholas nem vette észre a lány vad tűzben égő szemeit, hiszen figyelmét szinte teljesen lekötötte a vezetés. Aztán amikor meghallotta a lány kérdését, újra lelassított, de most nem állt meg. Biztonságosabbnak érezte, ha a Mercedes-ével kicsit lassabban megy, s így nyugodtabban tudott válaszolni Aralina-nak...*

- Ne azt kérdezd, hogy miért, amikor a hogyan sokkal érdekesebb...

*Tartott egy apró szünetet, és emlékeiben felidézte a filmet, amelyikben ezt az idézetet hallotta. Már nem emlékezett a film címére, de amióta hallotta, folyton idézgette ezt a betanult sort belőle. Azonban a gondolatok gyorsan tovaszálltak és folytatta mondandóját:*

- Ha azonban mégis választ keresel a kérdésedre, akkor tekintsd ezt egy befektetésnek... Most segítek Neked, talán megköszönöd és pár nap múlva el is felejtessz. De egyszer kerülhetek én is olyan helyzetbe, amikor a pénz nem segít, s akkor egy kopogást hallasz majd az ajtódon...

*A mondatot nem fejezte be. A lány fantáziájára bizta, hogy milyen befejezést biggyeszt a mondat végére. Hangjából sugárzott a német racionalitás, és látszott rajta, hogy komolyan gondolja azt, amit mondott. Szemeivel egész végig az utat figyelte, s csak az utolsó szavait kimondva fordult oda a lányhoz. Egyik szemöldökét kicsit felvonta és így várta a választ...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Végig a férfi arcát figyelte, ahogy beszélt, majd egy percre elkapta pillantását. A lány most először elmosolyodott, de inkább a férfi válaszának minőségén, mint a helyzeten.
- Politikus vagy? Mert a diplomatikus válaszod hibamentes volt. Ennek ellenére a vezetéknevedet még mindig homály fedi. Vagy talán olyan nehéz megmondani? – kérdezte, hangja kissé feloldódni látszott egy pillanatig. Figyelte az elsuhanó fákat, ahogy a fények könnyű hálót szőttek köréjük.
- Mintha tündérek táncolnának. – halk hangját talán meg sem halotta a férfi, de ha igen, Aralina azt sem fogta fel. Csak révült pillantással bámult ki az ablakon, eszébe sem jutott, hogy felsejlő gondolatát ki is ejtette. Lina sosem járt a város ezen részén. Pillantása a férfira siklott. Figyelte, ahogy könnyed egyszerűséggel pihenteti kezét a kormányon. Uralta az autót, oly fölénnyel, amilyennel valószínűleg az életben is uralt mindent és mindenkit.
- Nem valószínű, hogy valaha viszonozhatnám majd a segítséged…megfelel a belváros, valahol a sétálóutca környéke. Onnan már valószínűleg megtalálom az épületet. És a Te drága idődet sem rabolom tovább- mondta halk hangon, miközben elképzelte a helyzetét. Még ha könnyen meg is találja az Eliottól bérelt lakást, még ha valahogy el is jut odáig, fogalma sem volt hogyan fog felmenni a hatodik emeletre. Tartott tőle, hogy hosszabb ideig állni sem tud a lábán, nemhogy fellépcsőzni a fájdalommal kikövezet „toronyba”. De erről egy szót sem szólt.
~ Majd megoldom~ gondolta magában, de pillanatnyilag nem volt se „A” se „B” terve. De még ennek ellenére sem akart kiszolgáltatottá válni a férfival szemben, pedig nem volt túl sok választása. Most Nicholas döntött, és neki vajmi kevés ereje volt, hogy ellenkezzen.*

V Ifjú farkas

~ Lenne néhány dolog, amivel viszonozhatnád... ~

*Gondolta magában Nicholas, és ha akarta volna, akkor sem tudta volna elrejteni kaján mosolyát eltorzult arcáról. Ekkor fejét újra az aszfalt felé fordította, és tekintete újra az utat fürkészte. Néhány pillanatig gondolataiba merülve vezette az autót, se nem tűnt fel neki, Aralina alig hallható megjegyzése. Majd egy hatalmas jobb kanyarral letért az útról, és a casino felé vezető útra próbált felhajtót kereseni.*

- Akkor megyünk a szállodába...

*Szavai úgy csengtek, mintha meg sem hallotta volna a lány kérését a bérházakkal kapcsolatban, s esélyt sem adott neki, hogy ellenkezzen tette ellen. Elméjéből teljesen kiűzte az előbbi gondolatokat, így arcán a komolyság jeleit tudta előcsalogatni. Vett egy mély levegőt, s miután kifújta azt újra megszólalt:*

- És a nevem von Hardestadt... Nicholas von Hardestadt...

-= Folyt. Szórakozónegyed - Utcák =-

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

//Egyenlőre Selena házában.//

*Selena még mindig a vajszínű kanapán üldögélt, és TV-t nézett, de már nagyon unalmasnak találta az egészet.* ~Basszus, nekem nem megy itthon üldögélni egész álló nap…~ *Zsörtölődött magában, majd felállt, és elindult a fürdőszoba felé. Kisminkelte magát, és már az ajtóban állt. Felvette a földről a táskáját, kivette a kulcsot, és kiment az ajtón az utcára..

//Utcán.//

Egy percre megállt, körbenézett az utcán, ahol az emberek épp haza tartottak, vagy épp mentek el.* ~Miért siet mindig mindenki?~ *Kérdezte magától, majd továbbindult. A fák egyhelyben álltak, teljesen szélcsend volt. A nap erősen sütött, igen tavaszias idő volt. Ment össze vissza, maga sem tudta, hogy hová, de nem akart otthon gubbasztani a házban. Teljesen máshol jártak a gondolatai, szinte egyáltalán nem törődött azzal, hogy mi történik körülötte. Így sétált, nyugodt léptekkel az tág utcán, amikor egy autó egyre gyorsabban közeledett felé. Selena egyáltalán nem vette észre az őrülten közeledő autót, rá sem figyelt.* ~Munkát kéne találnom, különben soha nem tudom eltartani magamat normálisan…~ *Mondta magában, és még mindig nem vette észre az autót. Csak nyugodtan sétált tovább az út kellős közepén, és a mobilját nyugodtan nyomogatta tovább azt. Majd oldalra nézett egy pár másodpercre, de utána újra elmerült a mobilozásban, fittyet hányva a közeledő járműre.*