Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Ahogy a férfi mellé ült, Aralina akaratlanul is hátrébb húzódott, majd bocsánatkérő pillantást küldött a férfi felé. Nem tudta hol kezdhetné, és hogyan. Csak azt tudta, jobb most túl esni rajta, míg a helyzet nem válik bonyolultabbá. A férfi próbálta vele felvenni a szemkontaktust, de a lány szomorúsággal teli mozdulattal hajtotta le a fejét. Hangja fájdalmasan csengett, ahogy elkezdte a történetet.
- Sosem tudtam milyen máshol élni, mint az árvaházban. Már 8 éves voltam, mikor meghalt a zárda papja. Ő volt az egyetlen, aki emberként kezelt minket. De megszoktam az apácák kegyetlenségét, megtanultam elviselni a veréseket, a büntetőmunkákat, hisz sosem tudtam, hogy másként is lehet. Mikor megérkezett az új kirendelt pap, mind viszolyogtunk tőle. Negédes volt, túlzottan közvetlen, és nyájas. Egy este mikor már mindenki lefeküdt, én még mindig a kápolna kövét sikáltam, és ő kijött a sekrestyéből. Beszélgetni kezdett velem, azt mondta feküdjek le, majd holnap befejezem, és hogy majd Ő tartja a hátát a nővérek előtt. Én hálásan vettem az ajánlatát, és indultam is hogy lefeküdjek, de még mielőtt elmehettem volna, megfogta a karomat, és azt mondta még szeretne nekem adni valamit. Elindult, és intett hogy kövesem…és úgy tettem ahogy mondta. A sekrestyében elkezdett a könyvek között keresgélni, majd hogy hozzá férjen az ajtó mögötti polcokhoz, becsukta az ajtót. Én örültem, hogy talán kölcsön ad egy könyvet, amit kiolvashatok a véletlenül adódó szabad perceimben…de akkor megfordult…és…- hangja elakadt, szemében hatalmas könnyek gyülekeztek. A férfi láthatta, ahogy karja és nyaka tiszta libabőr lesz, ahogy reszketni kezd a hidegtől. Próbálta visszafojtani könnyit, lenyelni az előtörő zokogását. Az emlékek feltorlódtak, és újra élte, amit mindig is próbált elfelejteni, törölni magából. Hangja elvékonyodott, hallani lehetett hogy erővel próbálja elfojtani a zokogást.
- Ahogy megfordult, a szeme…olyan más volt…egy könyv volt nála, ahogy mellém ült a régi kanapéra…és a keze…ahogy hozzám ért…ahogy beszélt hozzám...és csak 8 éves voltam… - itt végleg elakadt a szava, néma zokogás rázta végig a testét, ahogy kezeibe hajtotta az arcát. Képtelen volt tovább folytatni, de valószínűleg nem is volt rá szükség, a férfi így is értett mindent.*

V Ifjú farkas

*Nicholas végignézte, ahogy a lány a történet mesélése közben teljesen összetörik. Meg akarta vígasztalni, de félt attól, hogy ha átkarolja, méginkább előtörnek belőle az emlékek, s ez inkább rontana a helyzeten, mintsem javítana.*

*A férfi nézte a lányt, és szemében egyetlen könnycsepp jelent meg. Kicsit meg is lepődött a dolgon, és gyorsan letörölte. Ha a lány felnézne könnyekkel áztatott tenyeréből, akkor egy erős Nicholas-t lásson, akire nyugodtan támaszkodhat.*

- Nem gondoltam...

*De nem fejezte be mondatát. Igazából nem tudott tanácsot adni a lánynak, csak együttérzését tudta volna felajánlani. Gyorsan körbenézett a szobában úgy, mintha keresett volna valamit. De amit keresett ott volt zakójának zsebében, s amikor erre rájött, átnyújtotta a zsebkendőjét a lánynak...*

- Nekem más volt a gyermekkorom, mint Neked, s el sem tudom képzelni, hogy most min mész keresztül... De egyet ígérhetek: mindent megteszek azért, hogy kiérdemeljem a bizalmadat...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Hosszú percek teltek el, ahogy újra a férfira nézett. Még mindig reszketett, csontjaiban végtelen hideg költözött. Úgy érezte, mintha 5 foknál nem lenne több a nappaliban. Szorosan fűzte össze a karját maga körül, ahogy könnyes szemeit Nicholasra emelte.
- Hát érted már?...Nem tudok mit adni Neked…én képtelen vagyok rá, és nem várom el hogy ezt megértsd. Nem várhatom el senkitől, mert nem tudom képes vagyok- e változtatni rajta….- maga sem tudta mért mondott el mindent a férfinek. Sosem szégyellte még annyira magát, mint ebben a pillanatban. Jól tudta egyedül soha nem lesz képes változtatni ezen a viszolygáson, de nem kérhette a férfit, hogy legyen türelmes annak fejében, hogy a siker kétséges. Lábait maga alá húzta, vigyázva a sérülésére, így még jobban látszott ahogy tartásával is magába zárkózik.
- Sokszor gondoltam Rád a héten…sokszor vágytam vissza, csakhogy lássalak. De tudtam csak egyre bonyolultabb lenne, és álmomban sem gondoltam volna, hogy megkeresel. És most újra itt vagyok...de az álom lassan a fájdalmas valósággá válik. És én ezt nem akartam. – mondta halkan, és csak remélhette, hogy a férfi érti mire céloz. Nem volt képes ennél nagyobb vallomásra, és nem akarta ámítani sem magát, sem a másikat. Hosszan nézett Nicholas szemébe, majd szomorúan lehajtotta a fejét.*

V Ifjú farkas

*Nicholas-t évek óta először érintette meg valami, s most érezte először, hogy pénze és hatalma nem jelent semmit. Eleddig legtöbb problémáját el tudta intézni a készpénz mindeható erejével, de most olyan helyzetbe került, ahonnan nem látta a kiutat. Elméjében ezernyi gondolat támadt a megoldás kétes reményét ígérve, de egytől-egyiket elvetette. Mi van, ha csak ront a helyzeten? Áttvitt értelemben, most a lány jövőjét tartotta kezében, s a gondolat kicsit megrémítette...*

- A változást nem lehet kierőszakolni... Hagyni kell, hogy önmaga útját járja, és ha ebben támaszra van szükséged, akkor rám számíthatsz...

*A férfi előbb megfogadta, hogy nem érinti meg Aralina-t, de felülbírálta önmagát. Bár nem tudta mi történt pontosan abban a bizonyos sekrestyében, csak remélni tudta, hogy közeledését a lány nem azonosítja be az ott történtekkel. Lassan, óvatosan elindult a keze, és figyelve a lány reakcióját, átkarolta. Egyenlőre nem húzta oda magához, csak rátette kezét a vállára...*

- Ha zavar, elvehetem...

*A férfi gyors szemmozdulataival fürkésze a lányt, hátha valami tudatalatti mozdulattal jelez neki a lány, vagy szavakban kéri arra, hogy vegye el a kezét...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Lina kislányos szemekkel nézett a férfira, pillantásába hála költözött a szavaira. Ahogy a férfi karja gyengéden a vállára csúszott, Lina enyhén megremeget, de nem húzódott el. Pillantása a férfiébe fonódott, majd mély levegőt vett, és kezére támaszkodva közelebb húzódott hozzá. Szíve mélyén legszívesebben a férfihoz bújt volna, de valami távoli erő megakadályozta. Talán félt a saját reakciójától, amit nem Ő irányított. Újra érezte Nicholas karakteres, semmivel össze nem téveszthető illatát. Vágyott a közelségére, mégis végetlenül feszült volt. Az benne dúló ellentétes érzések kemény csatát vívtak. A férfi érezhette hogy a lány gyötrődik, és a cél még nagyon messze van. De azt is láthatta, hogy Aralina mindent megtesz, ami tőle telik.
- Nocholas…én 18 éves vagyok…ugye tisztában vagy vele? – kérdezte halkan, majd végre újra a másik szemébe nézett. Ez volt az első alkalom, hogy nem fordította el a tekintetét záros határidőn belül. Csak nézett a férfire, szemeibe furcsa fény költözött.
~ Bár ne jönne az ébredés~ gondolta, miközben szája alig látható apró mosolyra húzódott.*

V Ifjú farkas

*Nicholas visszamosolygott Aralina-ra, és egy kicsit megnyugodott, amikor mosolyogni látta a lányt. Természetesen egy beszélgetés nem oldja meg a lány problémáit, de ez ígéretes kezdetnek tűnt a férfi számára. Majd elgondolkodott azon, amit a lány mondott...*

~ Még csak 18 éves... ~

*Ennyi szörnyűséget kellett átélnie ilyen fiatalon. De Nicholas azt is tudta, hogy a lány nem ezért említette meg életkorát. Mindketten tudták, hogy a férfi sokkal idősebb Aralina-nal, de azt csak Nicholas tudta, hogy kerek 14 évvel. Amint a lányra nézett, észrevette a csillogást a szemében, és nem akarta, hogy elaludjanak, de hazudni sem akart a lánynak...*

- Igen egyszer már mondtad, hogy hány éves vagy, és igen, jól érzed, hogy én sokkal idősebb vagyok Nálad...

*Gondolataiba bevillantak azok az képek, amikor ötven, meg hatvan éves aggastyánokat látott fiatal lányokkal enyelegni... De ez most más volt, más helyzet, más érzés... Ezt most ő élte meg, és érzései valódinak voltak...*

- De tudod, a vonzalom nem ismer életkort...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Aralina habár felhívta a férfi figyelmét a korára, Őt magát nem érdekelte hogy Nicholas sokkal idősebb. Olyan férfit látott benne, aki képes mindig oltalmat adni. Nem volt ereje küzdeni saját maga ellen, nem akarta hallani a lelkében lévő vészharang hangos kolompolását. Újra felnézett a férfira, arca hirtelen túl közel került. Zavartan sütötte le a szemét, majd kicsit hátrébb húzódva újra a másikra nézett.
- Nocholas, a Te életed máshol van. És a közöttünk lévő szakadék…nem csak a kor…minden más…én nem tudom mit hogyan kell…én… – szavai összezavarodtak gondolataival. Nem tudta hogyan tovább, és nem is látta a célt. A férfi karja még mindig a vállán pihent. Lina érezte forró bőrének érintésér a nyakán, vágyott rá, hogy átölelje, mégis reszketett.
- Annyira fázom…- suttogta, és a férfi érezhette, ahogy a lányt újra és újra kirázza a hideg, ahogy tarkóján az apró pihék az égnek állnak. Láthatta, hogy a ruha által szabadon hagyott bőrén jól látható lúdbőr képződik újra és újra. Lina legszívesebben a férfihoz bújt volna, hogy meleget és vele együtt megnyugvást lopjon tőle, de nem mert. Talán maga miatt nem, talán a másik miat…Ő sem tudta pontosan.*

V Ifjú farkas

- Akkor gyere közelebb...

*S ezzel Nicholas magához húzta Aralina-t, és egy apró csókot nyomott annak fejére. A lány beleborzongott a férfi érintésébe, és Nicholas minden rezdülését érezte. Nem akarta elengedi a lányt, de tudta, ha a legkisebb jelét mutatja, azonnal kiengedi öleléséből. Aralina hallhatta a férfi szívének dobogását, mely a lány közelségétől egyre hevesebben vert...*

- És Téged mi tart itt Topolyán?

*Nicholas nyugodt és kiegyensúlyozott hangot tette fel kérdését. Amit a lányról tudott, az azt sugallta neki, hogy semmi, de a lánynak is fel kell ismernie ezt. Ha ő mondaná neki, akkor az úgy tűnhetne, mintha meg akarná mondani a véleményét, mintha kényszeríteni akarná...*

*A lány válasza előtt még volt Nicholas-nak pár másodperce, hgy kiélvezze Aralina közelségét. Érezte testének melegét, bőrének illatát, haja selymességét. Ha megtehette volna, akkor megállítja az időt, hogy sose felejtse el ezt a különleges pillanatot. Azonban erre nem volt képes, és úgy tűnt Aralina szavai megtörik ezen idilli hangulatot... Vagy mégsem?*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* A férfi gyengéd mozdulattal húzta közelebb a még mindig reszkető lányt. Habár Aralina magasnak volt mondható, még így is elveszett a férfi hosszú karjai között. Ahogy a másik magához húzta, Lina arca hozzásimult a férfi ingéhez. Mély levegővel szívta be az illatot, ami újra és újra megnyugtatta. Ahogy a hátán érezte Nicholas karjait, szíve a torkában kezdett dobogni. A levegőt hosszan tartotta a tüdejében, majd halk sóhajjal fújta ki. A férfi úgy beszélt hozzá, mint egy törődő apa a gyermekéhez. Kérdésén hosszan elgondolkodott a lány, nem távolodott el, de mozdulni sem mert. A férfi érezhette tartásán, hogy izmai pattanásig feszültek, hogy olyan mintha egy riadt madarat tartana a karjai között. Lina nem tudta mit válaszolhatna…hisz semmi nem tartotta itt. Nem volt múltja, ami ebben a városban, ebben az országban foghatná. És mégis, szíve valami okból idehúzta. Szerette a város parkjait, a folyót, a ligeteket, a zordnak tűnő, mégis olykor hívogató hegyvidéket. Nem akart volna elmenni innen...ez a táj csodálatos volt, a város különös illatával, furcsán rideg, mégis körbeölelő hangulatával. Vonzotta, és birtokolta őt. Ujjai a férfi mellkasára futottak, tenyere a makulátlan inghez simult. Gyengéden tolta el magát, figyelve hogy ne tűnjön eszeveszett menekülésnek, mert nem volt teljesen az. Ahogy távolabb került azonnal visszahúzta kezét, megszüntetve az érintést. Nem húzódott hátrébb, nem ült odább, akaraterőt parancsolt magára, ami talán nem is volt olyan nagy kényszer, mint ahogy elsőre gondolta. Ahogy a férfi szemébe nézett, még tűnődött egy pillanatig, hogyan mondhatná el, azt az érzést, ami ide köti, de mindenhogy felszínesnek tűnt volna. Nem akart sekélyes lenni. Kezét félénken a másik kezébe csúsztatta, szemében némi szégyenlős fény csillant, majd felállt, és az előtte ülő férfira pillantott.
- Gyere velem, és megmutatom… - mondta halkan, még mindig a másik szemébe nézve, várva a választ.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* A fekete autó begördült a Hotel kapujába. Egy pillanat múlva a sofőr kinyitotta az autót. A atlaszselyembe öltözött nő kilépett, hozzá illő fekete csipke kalap alól szemlélődött körbe. Egy kissé kajla járású férfi sietett elé a bejárattól.
- Miss Volden, örülök hogy megérkezett. Már vártuk önt. – mondta és a karját kínálta. Shira hideg mosollyal bólintott, és a férfiba karolt.
- Az igazgatótanács már összegyűlt, csak az ön megérkezésére vártunk. A vacsora kötetlen beszélgetés lesz, ahogy kérte.
- Mindent elintézett, amit kértem Arnold? – hangja halk volt, de hallani lehetett, nem viseli jól az ellentmondást.
- Természetesen kisasszony, minden úgy van, ahogy mondta. – egyenesen a szálló étterméhez mentek, ahol számos fekete öltönyös férfi várta az ismeretlen befektetőt. Ahogy Arnold megjelent karján a gyönyörű, és fiatal tejfölszőke nővel, a férfiak értetlen képpel néztek Shira ügyvédjére. Egyenesen a nő által kért ovális asztalhoz vezette a férfi, ahol az asztalfőhöz állt, és karját vérbeli arisztokrata mozdulattal tárta ki.
- Uraim, kérem foglaljanak helyet. Köszönöm, hogy elfogadták a meghívásomat. – mondta mosolyogva és leült. Az öltönyös sereg sorban követte, szemüket le sem véve a nőről, aki könnyeden húzta ki a hajtűt a kalapból, és a mellette álló fiatal férfinak adta, aki vele együtt érkezett, mégis eddig senki nem figyelt fel rá. A férfi elvette, és eltávolodott az asztaltársaságtól. A pincérek láthatatlanul forogni kezdtek az asztal körül, frissítőket, és előételt szolgálva. Shira körbehordozta a tekintetét, majd határozott, mégis nőies hangon kezdett beszélni.
- Térjünk a tárgyra Uraim. Arnold mindenről tájékoztatta már önöket, amiről tudniuk kell. A Hotel felépítésével önök, a részvényesek, jócskán eladósodtak, az egész épületen jelzáloghitel van. Habár az ötlet felettébb jó volt, nagyobb magántőkére lett volna szükségük a beindításhoz. Mint tudjuk a bank rövid határidőt adott a visszafizetésre. A kimutatások, és a turisztikai forgalmat figyelembe véve, habár az üzlet nem fog rosszul menni, az első években még nem fog olyan profitot termelni, amellyel a hitelező bank száját be lehetne tömni. Röviden szólva maguk szépen lassan tönkremennek. – néhány férfi meglazította a nyakkendőjét, látva hogy a hölgy felkészültsége mellett, nem először ül tárgyaló asztal mellett. Habér Shira kegyetlen üzletpolitikát végzett, a kész tények elé állítást tartotta a legfairabb módszernek üzlettársaival szemben. Az utóbbi években nem foglalkozott vállalkozásaival, minden a mindig hűséges Arnold kezében futott össze. Shira rendesen megfizette fáradozásait, és nem kellett tartania attól hogy a férfi hazudna, hisz úgy olvasott gondolataiban, mintha könyvet tartana a kezében. Habár azt is jól tudta a férfi nem keveset lop a cégtől, nem érdekelte. Így is bőven profitáltak az üzletek, és most hogy Arnold két hete személyesen is megismerhette munkaadóját, még alázatosabb lett. És még óvatosabb. Érezte hogy a nő több egy fiatal, arisztokrata szépségnél, de nem tudta hova tenni viszolygását tőle.
- Uraim, én megoldom az önök kényes problémáját. Részvényeik 51%-át megveszem, kifizetve a bankokat, és a hiteleket. Önök a pénzzel, egy jobban megfontolt, és kisebb szabású projektbe kezdhetnek. A maradék 49%-ot egy másik befektető fogja megvenni, akivel már folynak a tárgyalások – blöffölt a nő, miközben az arca sem rezdült – de természetesen erről is időben fognak értesülni. Az asztalon fekvő szerződésekben minden benne foglaltatik, természetesen olvassák el, beszéljék át, és gondolják meg hogyan cselekszenek, hisz a lehetőségeik korlátozottak. És most jó étvágyat kívánok. – mosolygott kedvesen a profi, de mégis feszengő üzletemberek előtt. Az este további része zökkenőmentesen zajlott. Voltak még ugyan kérdések a szerződéssel kapcsolatban, de két óra elteltével szinte mindenki belátta, hogy nincs választási lehetőségük.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Ahogy az utolsó öltönyös is távozott, Shira sóhajtva engedte el magát a kényelmes fotelben. Hosszú lábát keresztbe fonta, és intett a vele érkezőnek. Noel, Shira leghűségesebb farkasa közelebb lépett. Shira szó nélkül intett a pincérnek, aki az előző fogásokat Noel elé hordta. Shira fáradtan mosolygott a férfira, hogy egyen csak nyugodtan. Arnold izzadságtól fénylő homlokkal ült vissza az asztalhoz, miután kikísérte a partnereket.
- Miss Volden, igazán jól ment minden. – Shira csak bólintott, majd csukott szemmel orrnyergét masszírozva kérte számon a férfit.
- Arnold, talált már megbízható befektetőt, a maradék 49%-ra? - a férfi idegesen köszörülni kezdte a torkát.
- Még nem egészen kisasszony. Akik eddig szóba jöhettek, vagy nem érdeklődtek Topolya iránt, vagy nem volt elég szabad tőkéjük egy ilyen méretű projekthez. – Shira a férfi felé fordította a tekintetét, de a férfi máris folytatta.
- De meglesz kisasszony, napokon belül. Megtudtam hogy az épület elnöki lakosztályába tartózkodik Mr. Hardestadt…- Shira felkapta fejét a névre.
- Nicholas von Hardestadt? – kérdezte meglepetten, hisz a férfi neve ismert volt a megmaradt kevés arisztokrata között. Shira emlékezett hogy az apáik üzleti kapcsolatban is álltak még anno. De azóta mindketten felnőttek, sőt Nicholas valószínűleg férfikora virágát éli…míg Ő..egy huszonéves fiatal nő maradt…örökre.
~ Még szerencse, hogy nem tudhatja hány évesnek kellene hogy legyek~ gondolta, ahogy arra gondolt, hogy minimum egyidős a férfival, vagy talán még kicsit öregebb is. Lendületesen Arnold felé fordult.
- Minél előbb vegye fel a kapcsolatot Mr. Hardestadtal, és kérjen tőle egy időpontot. Ő lesz a mi emberünk! – mondta majd Noelre nézett aki éppen végzett a vacsorával. Bólintott, és felállt. Ahogy kalapját újra a hajához tűzte, rá sem nézve Arnoldra mondta.
- Kell nekem az az ember! Szerezze meg! Nem akarok csalódni. – mondta és ahogy kifordult az ajtón még hallotta, ahogy a férfi száraz szájjal nagyot nyel. Shira elégedetten ült vissza az autóba. Több mint egy hónapja ki sem tette a lábát a barlangokból. Számos elintézni való torlódott fel, és a falka pénzügyeiben is hatalmas rendetlenség volt mióta elment. Itt volt az ideje minden helyretenni…élvezte hogy a falka erőt ad neki, hogy szívük ritmusára ébred minden este…de valami, vagy inkább Valaki hiányzott. Valaki akinek nem ver a szíve, és nem ad életet senkinek…de mégis éltet egyetlen személyt…Shirát.*

V Ifjú farkas

*Nicholas észrevette, hogy Aralina milyen merevvé vált, miután magához húzta. Amikor a lány a kezével hozzáért mellkasához, elméjében egy pillanatra azt gondolta, hogy a lány végre eléggé bízik benne, hogy engedjen neki. De amikor a lány alig érezhetően eltolta magától, azonnal felismerte, hogy Aralina - valamilyen fokon -, de még menekül tőle. Nem akarta, hogy erőszakosnak tűnjön, ezért lazított ölelésén, és hagyta, hogy a lány "biztonságos távolságra" húzódjon tőle...*

*Figyelte, amint Aralina a kezébe csúsztatja sajátját, és amikor a lány felállt, minden mozdulatát követte. A lány kérésére felállt, és követte, de nem tudta, hogy Aralina hová akarja vezetni...*

*Az intim pillanatot, egy kopogás szakította ketté, és Nicholas izzó szemekkel nézett a lakosztály ajtajára, ahonnan a hang jött. Először nem foglalkozott vele, és próbálta követni a lányt, de amikor a kopogtatás már harmadszorra is megismétlődött, Aralina-hoz fordult, és bocsánatkérő tekintettel nézett rá...*

- Azonnal visszajövök...

*Amint elengedte a lány kezét, valami furcsa hiány érzett... Aralina közelsége és érintése volt az, amitől megfosztották, és bárki is volt ezért a felelős, az most meg fog fizetni érte. Kezeit ökölbe szorította, és hosszú lépéseivel közeledett az ajtó felé. Egy hatalmas rántással kinyitotta azt, majd a lehető leggorombább hangján ordította le az ajtóban állót:*

- Mi van!

*Egy magas, nyúlánk férfi állt az ajtóban, és látni lehett rajta, hogy kicsit megszeppen Nicholas közvetlen modorától. Zsebéből egy fehér kendőt vett elő, és megtörölte kissé izzadt homlokát. Miután eltette zsebkendőjét, határozott hangon, bár kicsit dadogva kezdett hozzá mondandójához...*

- Arnold Boudreaux vagyok, és egy ingen befolyásos ember alkalmazásában állok ügyvédként, aki szeret...

*Nicholas nem várta meg, amíg a férfi befelyezi mondatát, és már arra készült, hogy becsapja az ajtót. A férfi észrevette ezt, és gyorsan kimondta alkalmazója nevét...*

- Shira Volden...

*Nicholas megállt egy pillanatra. Elméjében a név felkapcsolt egy kapcsolót, és érezte, hogy ismernie kellene ezt a nevet. Többször is kimondta némán a nevet, és néhány másodperc múlva rájött, hogy Arnold Boudreaux kinek dolgozhatott...*

- A család neve ismerősen cseng, azt hiszem a családom üzletelt velük... De mit akar most tőlem?
- Ms Volden felhatalmazott, hogy a nevében meghívjam Önt egy igen nyereségesnek tekinthető befektetéssel kapcsolatos tárgyalásra...
- És miből gondolja, hogy ez érdekel engem? És egyátalán, hogyan veszi a bátorságot, hogy a lakosztályomon zavar?

*Nicholas dühe valamelyest csillapodott, de még mindig mérges volt, hogy félbeszakították intim helyzetét Aralina-val. A lányra akart nézni, de az ügyvéd újra megszólította, és Nicholas kénytelen volt újra rá figyelni...*

- Ezért elnézését kérem, de Ms Volden olykor igen akaratos tud lenni, és az volt a kifejezett kérése, hogy a lehető leghamarabb kerüljek Önnel kapcsolatba...
- Akkor mondja meg Ms Volden-nek, hogy ha akar tőlem valamit, akkor személyesen jelenjen meg, s ne egy bérencét küldje rám...

*Nicholas most nem várta meg, hogy a férfi mondjon valamit, és egy hirtelen mozdulattal bevágta az ajtót. Még hallotta, amint a férfi kopogtat az ajtón, de nem törődött vele. Neki most fontosabb dolga is volt az üzletnél, és ez Aralina volt... A lány még mindig ott állt, ahol az előbb hagyta, és Nicholas újra felvette a bocsánatkérés arcvonásait, majd lágy hangon szólt hozzá:*

- Meg tudsz nekem bocsátani?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Ahogy a férfi feláll, hirtelen vészesen közel került a lány testéhez. Lina épp hátrébb akart lépni, mikor kopogtattak az ajtón. A lezajló incidens megmutatta a férfi másik oldalát is. Mogorva, goromba, és végtelenül fölényeskedő volt. De ahogy újra felé fordult az arca ismét kedves volt, hangja végig simogatta a lány testét. Kérdésére, Lina csak megértően mosolygott.
- Az üzlet az üzlet…- mondta halkan, majd rájött mit is akart mutatni.
- Szóval azt kérdezted mi köt ide…nem tudom elmondani, de meg tudom mutatni. Mondta, és lábujjhegyre állva, ujjait gyengéden végig húzta a férfi szemhéján, jelezve, hogy csukja be. Kezét újra megfogva óvatosan vezette a terasz felé, amelyről gyönyörű kilátás nyílt a folyóra, mely kettévágta a várost, a mögötte magasodó hegyekre. Aralina újra a férfi szemére tette a tenyerét, hogy még ne nyissa ki, majd halkan beszélni kezdett. Hangja körbe fonta a férfit a lenyugvó nap fényében.
- Érzed a város illatát? Semmihez nem hasonlítható…ahogy a por és a folyó illata szövetséget köt az éjszakával, a tavasszal, a frissen sülő kalács zamatával... és hallod a város énekét? Ahogy a szél halkan hegedül a fák ágain, ahogy a hegyekben a farkasok éji dalukat zengik… - keze közben lecsúszott a férfi szeméről.
- És most nyisd ki a szemed…és nézz körül. Ez a város az édes börtönöm. Fogva tart, és én nem szabadulhatok. A zárdában nap mint nap a kapuban állva vágyakozta erre, hogy végre szabadon ezt érezhessem, amit talán most Te is érzel. Maga a város az ami itt tart. Az illata, a hangja örök láncot kovácsolnak. És aki egyszer megérzi a mámorító valóját, örökre rabul esik ebben a csapdában. – nem tudta hogy a férfi érti –e mi az amit megmutatott. Csak bámulta a város fényit, miközben keze a férfi tenyerébe csúszott. Haját felkapta a tavaszi szél, és játékosan az arcába dobta. Aralina mosolyogva hajtotta ki szeméből a rakoncátlankodó tincseket. Élvezte a kezdődő éjszakát, talán úgy mint még soha azelőtt.*

V Ifjú farkas

*Nicholas miután becsukta a szemét, kicsit kellemetlenül érezte magát átmeneti vakságában. Nem ismerte még annyira a szobát, hogy biztonsággal közlekedjen benne, de Aralina jó vezetője volt, és nem botlott meg semmiben. Hallotta, amint a teraszra vezető üvegajtó kinyílik, és arcán érezte a szabad levegő frissítő érintését. Miután megálltak, hallgatta, hogy a lány milyen odaadással beszél a városról, annak környékéről. Képzeletében látta maga előtt mindazt, amiről a lány beszélt, hallotta és szagolta a hangokat és illatokat, amiket Aralina lefestett neki...*

*Amikor újra kinyitotta szemét, érezte, hogy ezután nem fog úgy gondolni Topolyára, mint eddig és kezte a lány szemével látni. Bár számára eddig nem voltak elérhetetlen helyek, hiszen gazdagsága révén mindenhova eljuthatott, ami szívének kívánsága volt...*

*Nicholas először a lány kezét figyelte, amint az az övét keresi, majd amikor ujjaik egybefonódtak, Aralina arcára fordította tekintetét. A lány a messzeségbe révedt, és arcán egy mosoly jelent meg, s a férfi elgondolkodott, hogy talán ez volt az első önfeledt mosolya, amióta találkoztak...*

*Nicholas még percekig csendben állt a teraszon, s hol a város egy-egy részletében veszett el, hol Aralina arcát figyelte a lenyugvó Nap vöröses fényétől megvilágítva. A hosszú perceknek elég időt kellett volna biztosítaniuk, hogy Nicholas kitalálja, mit mond Aralina-nak, de elméjében a gondolatok nem álltak össze szavakká, mondatokká...*

*Nicholas újra a lányt nézte, s bár agyának minden sejtje tiltakozott az ellen, hogy valami meggondolatlan cselekedettel elriassza a lányt, de szívének nem tudott parancsolni... Elengedte Aralina kezét, mely egy kicsit meglepte a lányt, és a férfira nézett. Nicholas ekkor jobb kezével a lány állához ért, és kicsit megdöntötte fejét, majd alig érezhetően megcsókolta...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy keze a másikéba fonódott, Lina elmosolyodott. Így akarta, és jó érzés volt. Olykor lopva a férfira pillantott, aki úgy tűnt megértette, átérezte amit mond. Tenyere hozzá simult a másikhoz, és hosszú pillanatokig felhőtlenül élvezte a férfi érintését. Most először nem érezte azt hogy menekülnie kell valaki elől. De a pillanat szertefoszlott, ahogy a másik kihúzta a kezét. Araina felé fordult, már - már sajnálta hogy a férfi eltávolodik, de ahogy meglátta tekintetét, ahogy érezte ujjai gyengéd érintését az állán, szemébe akaratlanul is rémület költözött. Ahogy a férfi közelebb hajolt, Lian izmai megfeszültek, keze akaratlanul is a korlátot kereste. A férfi ajkai gyengéden simították végig a lányét, alig érintve, vigyázva hogy ne követeljenek többet, mint amit a lány magától adna. Aralina minden akaraterejét összeszedte, de érezte ahogy teste megremeg az érintéstől. Egy órának tűnő másodpercen át elviselte a férfi ajkának érintésén, talán lelke mélyén még vágyott is rá, de még képtelen volt erre. Túl gyorsan történtek a dolgok. Hátrálni kezdett egészen a terasz korlátjáig. Nem akarta megbántani a férfit…annyira vágyott rá, tudta hogy a dolgok másként is lehetnének, de a benne élő emlékei megakadályozták. Lassan a férfira emelte tekintetét.
- Ne haragudj Rám…talán jobb, ha most elmegyek. – mondta halkan, de mégsem mozdult még. Csak nézett a másikra bocsánatkérő szemekkel, miközben szíve mélyén igazán vágyott rá.*

V Ifjú farkas

- Nem, ne... Ne menj... Az... Az én hibám...

*Nicholas új oldalát mutatta a lánynak, egy olyan oldalát, amit talán még senki sem látott, és a férfi sem tudta, hogy egyátalán létezik. Nézte, amint Aralina elhúzódik tőle, és biztonságot keres a korláthoz támaszkodva. Nicholas gondolatban megtette a következő lépést, de látva, hogy milyen reakciót váltott ki a lányból, inkább nyugalomra intette szívét...*

- Ne menj... Kérlek, ne menj el!

*Testével újra Topolya felé fordult, s kezét - melyet Aralina nem láthatott - ökölbe szorította és lesulytott vele a korlátra. A mozdulat nem volt erős, Aralina talán észre sem vette, de Nicholas tudta, hogy ezzel a meggondolatlan fellángolással végleg elriaszthatja a lányt...*

*Újra a lány felé fordult, és mélyen a szemébe nézett. Szemében még mindig jelen volt a bocsánatkérő tekintet, de Nicholas tudta, hogy nem a lánynak kell elnézést kérnie. Ő "támadott" a lányra, neki kell vállalnia a következményeit... Tekintetét a föld felé fordította, és így folytatta:*

- Tudom túl gyors ez Neked, de nem tehetek róla... Te hozod ki belőlem... De szeretnék végigmenni Veled ezen az úton, és nem érdekel, hogy meddig tart...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aralina nézte a férfit ahogy új oldalát mutatja, ahogy ismét megváltozik. Érezte ahogy a korlát egy pillanatra megremeg a férfi dühének levezetéséül esve áldozatul. Szavai annyira őszintének hatottak, hogy Aralina akaratlanul is elmosolyodott, feszültsége a másik megértésétől tovatűnt. Lassan lökte el magát a korláttól, majd a férfi mellé lépett. Kezével félénken simította végig a karját, ujjai gyengéden fonódtak a másik kezébe, majd pillantása a férfiébe fonódott, már-már engedélyt kérve, ahogy másik keze a zakó alá csúszva megállapodott Nicholas derekán. Lassan lépett közelebb győzködve saját magát, hogy ennek így kell most történnie, majd a férfihoz simulva fejét a vállára dőltötte. Élvezte a férfi testéből áradó meleget, felgyorsult pulzusának ütemes lüktetését, illatát, amelyet emlékezetébe vésett.
- Köszönöm Neked…olyan szívesen maradnék…de csak egyre nehezebb lesz Neked…és talán nekem is. – suttogta a férfi fülébe. A másik érezhette forró leheletét a nyakán, de Aralinának eszébe sem jutott, hogy ezzel is csak ingerli a másikat. Túl ártatlan, túl gyermek volt még ehez, és csak kérdés volt, hogy Nicholasnak tényleg elég türelme volt-e ahhoz, hogy egy olyan kincset kapjon, amit talán el sem tudott képzelni*

V Ifjú farkas

*Nicholas fejében furcsa gondolatok kavarogtak, amikor a lány átölelte. Aralina még sosem "merészkedett" ilyen közel a férfihoz, s közelsége méginkább vonzóvá tette. Érezte minden egyes izmának rezdülését; hallotta, amint a lány visszafogottan lélegzik; s bőrének illata teljesen megigézte...*

*Elméjében már lépésekkel előre járt a lánnyal való kapcsolata, de az előző "tévedéséből" okulva megfogadta, hogy nem ront újra ajtóstul a házba. Aralina ölelése arra buzdította, hogy ő is a lány derekára merészelje kezeit. Lassan megmozdult, és óvatosan elindította kezeit, majd Aralina derekán megpihentette őket, miközben a lány minden mozdulatát figyelte. Nem vett észre vagy nem akart észrevenni egyetlen menekülésre utaló mozdulatot sem, ezért ölelését egy kicsit szorosabbra vette, de annyi lehetőséget hagyott a lánynak, hogy bármikor kihátráljon onnan. Lassan a füléhez hajolt, és visszafogott hangon megszólalt:*

- Amit ingyen megkapunk, azt sosem értékeljük igazán, csak azt, amiért megküzdöttünk...

*Nicholas fejét újra hátrahúzta, és figyelte, hogy a lány hogyan reagál az előbb kimondott szavakra. Nem látta, nem láthatta Aralina szemeit, de szerette volna, ha tekintetük találkozik...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Lina érezte, ahogy a férfi meleg tenyere a derekára csúszik, majd megállapodik egy ölelésben. Ahogy a férfi gyengéden, de mégis határozottan tartotta, Aralina teste egy pillanatra a másikhoz simult. A lány feje a férfi vállára hajlott, élvezve a pillanatot. Annyira hinni akart az őszinteségében, a létezésében, hogy kétségei egy pillanatra elbújtak lelke egy sötét szegletében. Ahogy Nicholas a fülkéhez hajolt, Lina érezte ajkának vészes közelségét. Ahogy beszélt forró lehelete csiklandozta a lány bőrét. Szavai hatására a lány egy pillanatra újra a testéhez simult, mozdulata akaratlan volt, inkább ösztönös, Ő maga sem fogta fel. Majd lassan kibontakozott az ölelésből, hogy Nicholas szemébe tudjon nézni. Mosolya gyengéd volt, hálával teli. Ujjai végig simították a férfi arcát, majd lábujjhegyre állva karjai átfogták a nyakát és kislányosan átölelték.
- Köszönöm…- suttogta, majd félénken csókolta meg a féri arcát. – Jobb ha most megyek. Tudod hol találsz meg, és én várni foglak…Őszintén. – mondta halkan, majd kibontakozott a férfi öleléséből, még utoljára a szemébe nézett, majd halkan elhagyta a lakosztályt, mintha ott sem lenne. Tudta így kell most lennie, tudta ebben a pillanatban képtelen többet adni. ÉS mégis boldog volt, úgy érezte, nagy lépést tett ma az úton, amin azt hitte, sosem indul el.*

V Ifjú farkas

*Nicholas csak szereplője volt az eseményeknek, mely végülis azzal végződött, hogy Aralina elhagyta a lakosztályt. Látszott a lányon, hogy valóban boldog, és Nicholas is érezte, hogy ezek után semmiképpen sem lesz számára Aralina közönbös...*

*Amikor a lány becsukta az ajtót, Nicholas mosolyra görbítette a száját és elővett egy cigarettát, s miközben mélyeket szippantott belőle, végignézte a naplementét. Topolya valóban gyönyörű volt, és örült neki, hogy ezek után Aralina szemével láthatja...*

V Ifjú farkas

*Nicholas a következő napokban gyakran látta Aralina-t, de az egyik reggelen, miközben éppen reggelijét fogyasztotta, furcsa hangra lett figyelmes. Napok óta nem csörgött mobilja, hiszen otthon meghagyta, hogy semmilyen körülmények között ne zavarják, kivéve, ha nagyon fontos. Amikor kezébe vette a telefont, annak kijelzőjén az "Anwalt" szó jelent meg, mely Nicholas ügyvédjének címkéje volt. Még mindig rágott egy falatot, amikor felvette a telefont és beleszólt:*

- Remélem tényleg fontos...
- Szerintem az lehet... Figyelj Nicholas, már két napja folyamatosan zaklat egy ügyvéd Topolyáról, valamilyen Arnold...
- ... Boudreaux?
- Igen, igen... Ismered?

*Nicholas csodálkozott rajta, hogy emlékezett az őt zavaró férfi nevére. Harapott még egyet az előtte lévő, enyhén megvajazott croissant-ból, és miközben rágott tovább folytatta a beszélgetést:*

- Egyszer találkoztam vele. Valamilyen üzleti ügyet emlegetett...
- Igen, engem is azzal keresett meg, hogy a munkaadója valamilyen befektetési üzletben szeretne Veled társulni, és hogy találkozót kér Tőled...

*Nicholas viszonya ügyvédjével szinte barátinak volt mondható, hiszen egyetemi éveik alatt ismerkedtek össze, és amióta kikerültek onnan folyamatosan munkakapcsolatban voltak. Az ügyvéd időközben Németország egyik legelismertebb fiatal jogásza lett, aki azzal vált híressé, hogy sem ő, sem az irodájában dolgozó beosztottai még sosem veszítettek peres ügyet. Nicholas-nak pontosan egy ilyen emberre volt szüksége, hogy jogi ügyeit intézze...*

- És mit mondtál neki?
- Tudom, hogy szeretsz mindenről tudni, ami az üzleti ügyeket illeti, ezért inkább nem válaszoltam... Majd keres még, és akkor küldöm el a francba...
- Ez nem olyan biztos...

*Nicholas határozott hangon válaszolt ügyvédje vicces megnyilvánulására, és erre a férfi a vonal másik végén tudta, hogy ügyfele komolyan gondolja. Nicholas-ban még volt egy tüske, amiért Boudreaux a lakosztályán kereste fel, de ha ennyire makacsul szeretne vele találkozni, akkor adhat neki egy esélyt. Gondolatmenetének a telefon másik végén várakozó ügyvéd tüsszentése vetett véget, és folytatta a beszélgetés:*

- Hogy hívják a munkaadóját?
- Várj egy picit... Felírtam valahova... Csak meg kell keresnem... Őőő... Shira Volden...

*Amikor Nicholas meghallotta a nevet, újra eszébe jutott, hogy régen milyen üzleti kapcsolatai voltak a Hardestadt Aluminiumwerke és a Volden család üzleti érdekeltségei között. Nagyot sóhajtott, majd folytatta:*

- Amit csak lehet információt, szerezz meg erről a nőről. Tudni akarom ki az ellenség...
- Rendben Nicholas, ahogy akarod...

*Nicholas köszönés nélkül tette le a telefont, s bár hallotta, hogy ügyvédje egy erőtlen "Szevasz"-szal lezárta a beszélgetést, nem igazán törődött vele. Újra a reggelije felé fordult, s mintha mi se történt volna, folytatta azt. Miután végzett mindennel, zakójának zsebéből előhúzott egy cigarettát, és a teraszon fogyasztotta el a "desszertjét".*

*Nicholas ügyvédhe nem csak arról volt híres, hogy még sosem vesztett pert, hanem arról is, hogy rövid idő alatt szinte mindenkiről ki tud deríteni mindent. Ezen másik tulajdonsága miatt is áll a Hardestadt vállalat alkalmazásában, s az információkkal, amiket az üzleti partnerekről összeszedett, milliókat spórolt meg nekik...*

*Nicholas egész napja szinte eseménytelenül zajlott le, nyugalmát csak egy esti fax zavarta meg, amit ügyvédjétől kapott és amelyik Shira Volden-ről hivatott a férfit informálni. Nicholas szinte unottan bontotta ki a borítékot, melyben a faxot hozták neki, és alig figyelve a részletekre, elkezdte olvasni. Annak ellenére, hogy az összeszedett információk között szerepeltek a nő különböző adatai, ha megkérdezték volna tőle, hogy mikor született Shira Volden, biztosan nem emlékezett volna rá.*

*Nicholas számára akkor vált érdekessé az iromány, amikor Volden pozícióit és üzleti érdekeltségeit olvasta. A különböző építettői nagyvállalatok, import-export cégek, termelő üzemek lenyűgözték a férfit, és az impozáns sor láttán kezdte érdekelni az ügyvéd által kínált befektetés. A fax végén még szerepelt egy rövidke bekezdés, mely a nő üzleti módszereit taglalta, s ez végképp meggyőzte Nicholas-t. Felhívta ügyvédjét, aki a késői időpont ellenére már várta a hívást:*

- Tudtam, hogy érdekelni fog...
- Hívd fel az ügyvédet, és beszélj meg vele egy időpontot és a helyszínt... Minél hamarabb, annál jobb!

*Nicholas újra köszönés nélkül tette le a telefont, és várta, hogy ügyvédje újra jelentkezzen. Közben elszívott néhány szál cigarettát és hozzá megivott egy-két pohár konyakot. Az ügyvéd telefonja nem késlekedett sokat, és csak a helyszínt és az időpontot közölte Nicholas-szal. Holnap délben, a szálloda éttermében...*

V Ifjú farkas

*Nicholas órák óta ébren forgolódott ágyában, és nem tudta, hogy hogyan bírja rá magát az alvásra. Voltak éjszakák, amikor egy ágyúval sem tudnák felkelteni, de akadtak olyanok is, mint ez a mai, amikor semmilyen trükk, semmilyen házipraktika nem válik be. Felült ágyában és megnézte óráját az éjjeli szekrényen, mely éjjel egy órát mutatott...*

*A férfi felállt, és átvonult a nappaliba, ahol a hatalmas üres terek lehetőséget biztosítottak a testedzésre. Olykor segített neki, ha kifulladásig ismételgeti a felüléseket, a fekvőtámaszokat és a gugolásokat. Egy átlagos napon három tizes szériát szokott a különböző gyakorlatokból csinálni, de most, amikor már a hetedik sorozattal is végzett, tudta, hogy a fizikai fáradtság ellenére sem fog elaludni...*

*Bekapcsolta a nappaliban lévő televíziók egyikét, és vadul váltogatva a csatornák között, nem talált egyetlen nézhető műsort sem. Amikor a kanapéra dobta a távirányítot, akkor a televízión egy német csatorna műsora ment, és valamilyen unalomig ismételt korház-sorozat futott rajta. Nicholas-t igazból nem érdekelte, de kellett neki valami, amivel megtölti a hatalmas lakosztály ürességét...*

*A férfi bement a fürdőbe és lezuhanyozott, hiszen az előbbi testedzésnek hála igencsak megizzadt. Miután megborotválkozott, kijött a nappaliba és megnézte az ott lévő egyik órát, mely háromnegyed kettőt mutatott. A tévében még mindig a sorozat ment, s Nicholas egy pillanatra megállt, és végignézte, hogyan mentik meg egy autóbalesetes nő életét...*

*Tudta, hogy a mai éjjel már nem fog álmot álmodni, ezért egy gyors elhatározásnak hála úgy döntött, hogy megnézi magának a topolyai éjszakát. Pár percre eltűnt a hálószobájában, és amikor visszatért a nappaliba, egy sportos zakót, színben hozzáillő nadrágot és inget viselt. Tárcáját, cigarettáját és öngyújtóját különböző zsebeibe tette, s miután felmarkolta a Mercedes kulcsát, elindult belevetni magát az éjszakába...*

*A liftben szerencsére nem találkozott senkivel, így nem láthatta senki, hogyan próbálja meg elhallgatatni a hangszóróból áradó, idegeit felborzoló zenét. Tettét sajnos nem koronázta siker, mert a hangszórók túl mélyen el voltak rejtve a kabin belsejében, s egyszerűen nem fért hozzájuk. Miután a mélygarázs szintjére ért, beszállt kocsijába, és elindult a Szórakozónegyed felfedezésére...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Arnold szokásához híven a nő elé sietett. Apró meghajlást követően halkan hadarni kezdett, hogy mindent elintézett. Shira felemelte a kezét, mire a férfi azonnal elhallgatott. A nő cipője diszkréten kopogott végig az előcsarnokon. Nem volt hangulata a tárgyaláshoz. Furcsa érzés kerítette hatalmába, amit a Herceggel töltött este óta nem tudott megmagyarázni, de egyre biztosabban érezte, hogy valami megváltozott benne. De most nem volt ideje ezen gondolkodni. Belépve a kisebb tárgyalóba, egyenesen az asztalfőhöz lépett. A tölgy sima lapján, már várták a előkészített iratok.
- Arnold, elmehet. – az ügyvéd kérdően nézett a nőre, de nem mozdult. Shira feltekintett az iratokból, és ellentmondást nem tűrő várakozással nézett a másikra. Arnold meghajolva akarata előtt, lassan kihátrált a szobából. Shira szórakozottan az órára pillantott.
~ Késik~ gondolta, miközben apró mosoly futott át az arcán. Az iratokkal a kezében, melyek Nicholas egész életútját takarták, a hatalmas székkel hátat fordított az ajtónak, lábait keresztbe téve a finoman fodrozódó éjfekete selyem alatt, kinézett a mögötte lévő panorámaablakon, amely csodás kilátást adott a városra. Szemét behunyva a Herceget kereste lelkének ujjaival. Ahogy végre elérte, elégedetten fonta körül, végig simítva a rózsa szirmait, csakhogy bosszantsa a férfi körül ólálkodó halált. Halkan sóhajtva „simult” hozzá utoljára, majd lassan visszahúzódva intett pillanatnyi búcsút. Szeme ismét végigfutott Nicholas életrajzán, majd ujjai szórakozottan kisimítottak egy nem létező ráncot a gyönyörű anyagból. Hosszú tejfölszín haja apró csigákba tűzve adott porcelánbaba hatást az arcának, melyen a fekete csipke kalap némileg öregített, de még így is jól látható volt, hogy alig több 24 évesnél. A tárgyalópartnerei mindig meghökkenve vették tudomásul, hogy Ő az a Shira Volden, aki kivásárolja, vagy épp elutasítja Őket. Shira már megszokta. A személyes iratai rendszeresen hamisítva voltak az anyakönyvi hivataltól kezdve a sosem keletkezett, mégis létező orvosi leletekig. Mindennek megadta a hátterét, hisz tudta, egy jó partner utána néz a dolgoknak. De Nicholas veszélyes pont volt. Ismerte az apját, és Shira emlékezett, hogy már 19 éves volt, mikor Nicholas a birtokukon járt az apjával. A férfi akkor még csak 4 éves volt. Valószínűleg nem emlékezett rá, hogy az a nő akivel most élete szerződését készül megkötni, igazából 15 évvel idősebb, és mégis vagy ugyanennyivel fiatalabb is egyben.
~ Az aláírásoddal megpecsételed a sorsod ~ mosolyodott el Shira keserűen, ahogy a visszautasíthatatlanul előnyös szerződésre pillantott. Tudta, ha a férfi csak feleannyira profi, mint a híre, akkor órák kérdése és a neve a papír alján fog izzani.*

V Ifjú farkas

*Nicholas unottan ébredt ágyában, s fejében még mindig kavarogtak a tegnap éjszaka - ami tulajdonképpen a ma hajnal - eseményei. Pillanatokra felidézte magában Karolina arcát, s a módot, amint elváltak egymástól, de egy nagy sóhajjal megszabadult ezen gondolatoktól. Ránézett az éjjeliszekrényen hagyott órájára, és elmosolyodott...*

~ El fogok késni... ~

*Nicholas értett valamennyit a tárgyalások alapvető technikából, s tudta, hogy nem illendő a tárgyalásokról elkésni. De ritkán követte ezeket a technikákat, s inkább a megérzéseire hagyatkozott, s most azok azt mondták, ha Shira-nak szüksége van a pénzre, meg fogja várni...*

*Ha sietett volna, akkor valószínűleg csak pillanatokkal a megbeszélt időpont után érkezett volna, de Nicholas nem így tett. Minden lépését, mellyel a tárgyalásra készült, a végletekig elhúzta: alaposan, szinte már-már túlzott alapossággal zuhanyzott le; reggelijét hosszan élvezte ki, miközben a helyi lap szinte minden cikkét elolvasta; gondosan válogatta ki ruháit és a legapróbb részletekre is figyelve nézegette magát hálószobája tükrében...*

~ Tizenöt perc... ~

*Nicholas ezt mondta magában, amikor újra megnézte óráját. Negyed órás késésével nem törődve cigarettáját, öngyújtóját és nagyapjától örökölt ezüst töltőtollát a fekete öltöny belső zsebeiben osztotta el, és még egy utolsó pillantást vetett a lakosztály kijárata mellett lévő tükörre. Megjelenésének minden részlete a tökéletesség hiú képzetét keltette: haja egyszerűen volt fésülve, arcán nem égtelenkedett borosta; fekete öltönye remekül harmonizált az alatta hordott kék inggel és a hozzáillő fekete nyakkendővel. Amikor mindent rendben talált, egy apró mosolyra görbítette száját, és elindult a megbeszélésre...*

*A lift kabinja, mintha Nicholas külön kérte volna, három emeleten is megállt, s tovább dagasztotta, a már addig is tetemes késését. Amikor megérkezett az előcsarnok szintjére, Arnold Boudreaux várta, aki éppen homlokát törölgette egy kendővel...*

- El fog késni... Ms Volden nem szereti...

*Nicholas nem engedte, hogy az ügyvéd befejezze mondatát és szúros szemeivel egyértelműen jelezte neki, hogy ittléte nem kívánatos. Arnold megérte a férfi szándékát, és azonnal elhallgatott, majd a férfi látómezejéből kikerülve eltűnt az előcsarnok forgatagában. Nicholas léptei a szokásosnál lassabbak voltak, de a hosszú lépések mégis gyorsan elvitték a tárgyalás helyszínére. Egy pillanatra megállt a dupla ajtó előtt, újra megnézte óráját, ami már húszperces késést mutatott. Arcán mosoly jelent meg, melyet egy határozott mozdulattal letörölt arcáról, és miután kinyitotta az ajtókat, belépett. A szoba szinte teljesen üres volt, csak néhány asztal és szék szolgált berendezésként, melyek egyikében ott ült Ő, hátat fordítva az ajtónak. Egy hatalmas krákogással jelezte ottlétét, és elindult a nő felé...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Shira tökéletesen hallotta a férfi közeledő lépteit, Arnold korholó hangját.
~ Idióta ~ gondolta bosszúsan Shira, majd mosolyogva fogadta a férfi köhécselését, de ezt Ő nem láthatta. Az elegáns fehér bőrfotel lassan fordult a férfi felé. Shira arcán már nyoma sem volt a jókedvű mosolynak, helyette hideg kedvesség költözött a gyermeki vonásaira. A Fehér fotelban úgy nézett ki mint egy fekete angyal. Nem köszönt azonnal, csak diszkréten, de mégis láthatóan végig mérte a férfit. Majd alig láthatóan, de mégis észrevehetően elégedett mosoly futott végig az arcán. Ez csupán pillanatok műve volt. Könnyed ruganyossággal állt fel a fotelból, pár határozott lépése alatt a finom selyem jókedvűen fodrozódott a térdén. Tökéletes alakjához, - ami a férfi termetéhez mérten igen apró volt,- diszkrét szemetgyönyörködtető eleganciával simult a testéhez. Alabástromszín kezét határozottan a férfi felé nyújtotta. Sötét szemei a férfi pillantásába fonódtak, fogva tartva azt, tudatának ujjaival vajként hatolt át a férfi elméjén.
~ Direkt késtél…hm…~ mosolyodott el kedélyesen a férfin.
- Mr. Hardestadt, igazán örülök, hogy időt szakított rám- hangja már-már cirógatóan kedves volt, majdhogynem manipulatív. Egy hosszú pillanatig tartotta még a szemkontaktust, és tudta a férfi addig képtelen elnézni, míg Ő nem akarja. Látta a másik határozottságát, és nem húzta tovább a dolgot, nehogy feltűnjön valami a másiknak.
- Foglaljon helyet kérem…gondolom már mindenről tájékozódott. – mondta, majd egy elegáns mozdulattal a székekre mutatott. Hajából kihúzta az opállal díszített hajtűt, amely a kalapot tartotta a helyén, majd levéve az egyik üres székre tette. Így még fiatalabbnak és ártatlanabbnak tűnt, elrejtve azt aki valójában.*

V Ifjú farkas

*Nicholas figyelte, amint a hófehér bőrfotel lassacskán elfordult, s a benne ülő személy alakja lassacskán kirajzolódik előtte. A fekete selyem hatalmas kontrsztot jelentett a fehér bőrkárpit mellett, de a férfit most legkevésbé sem érdekelték ezen apró részletek. A fotelben ülő hölgy foglalta le összes érzékét és gondolatát. Szemöldökét kissé felvonta, amikor észrevette üzleti partnerének fiatalságát, s nem akarta elhinni, hogy Európa egyik legsikeresebb üzletasszonyát látja maga előtt. A meglepettség apró grimaszainak csak pillanatokra engedett, majd szinte azonnal visszaváltott, és a kiegyensúlyozottság mintapéldányaként viselkedett...*

*Amikor a férfi látta, hogy Shira feláll a fotelből és elindult, Nicholas megállt és megvárta, hogy a nő érjen oda hozzá. Közben végig Shira-n tartotta a szemét, és apró fejbiccentésekkel követte csípőjének mozgását, de a nő kezének nyújtásával kibillentette Nicholas-t. A férfi először kezet akart fogni Shira-val, de amíg nyújtotta a kezét, meggondolta magát és inkább kezet csókolt neki. Ritkán hódolt ennek az elavult köszöntési formának, de most úgy érezte a hangulat megköveteli a kézcsókot. Hatalmas kezében szinte eltűnt Shira aprócska tenyere, s amint szájához emelte a kicsiny kezet, volt ideje megfigyelni azt: hófehér kezeinek tapintása a selyemre emlékeztette Nicholas-t, s amikor egy aprócska csókot nyomott Shira kezére, a nő bőrének illata teljesen elvarázsolta...*

*De Nicholas nem engedhetett a csábításnak, most az üzleti ügyek miatt van itt, és amint elengedte Shira kezét, az előző gondolatok szinte teljesen kitörlődtek elméjéből. Újra krákogott egyet, s végre viszonozta a nő üdvözlését:*

- Részemről a megtiszteltetés Ms. Volden...

*Hangja határozott volt, s miközben beszélt figyelte, amint Shira hellyel kínálta, amit a férfi azonnal elfogadott. Kigombolta zakóját, és figyelve, nehogy nyakkendője az asztalon kössön ki, hasához szorította, és úgy ült le. Nicholas figyelte, amint Shira kimért mozdulatokkal szabadul meg kalapjától, s amikor az a székre került, újra megszólalt:*

- Az ügyvédjén keresztül természetesen kaptam némi információt az üzlet mibenlétét illetően, de ha nem bánja, akkor szeretném, ha Ön is mondana néhány dolgot. Csak azért, hogy könnyebben tudjak dönteni...

*Mondandója közben végig Shira-t nézte, s amikor végzett egy mosolyt engedett meg magának, majd figyelte a nő reakcióit...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Shirát nem lepte meg a kézcsók, tudta Nicholas még azt a nevelést kapta, amit anno Ő is. Egy pillanatra a nosztalgia édes érzése ragadta magával, de ahogy a férfi felegyenesedett, újra visszazökkent a valóságba. Ahogy a szék felé tartott, érezte ahogy függ a férfi pillantása minden apró mozdulatán.
~ Nagyon helyes ~ gondolta, majd elegánsan lesimítva ruháját helyet foglalt, lábai könnyedén keresztezték egymás. Sötét pillantását újra a férfira emelte, és üzleti mosoly futott az arcára. Egy, a könnyű csigákból kiszabadult tincset a fülke mögé hajtott. Mozdulata tele volt érzéki bájjal, finoman vonzó nőiességgel, már-már nem is egy merev tárgyaláshoz illett, mégsem lógott ki a környezetből. Shira jó játékos volt, és még jobb üzletasszony. Tudta mit miért csinál, és mit mivel ér el. Habár mozdulatain végtelen természetesség uralkodott, mégis mind egy terv részét képezték, tökéletes megfontoltsággal követve egymást.
- Ugyan Mr. Hardestadt… nem szeretem feleslegesen lopni a partnereim idejét. Jól tudom, Ön behatóan ismeri a beruházás lehetőségnek minden apróságig kiterjedő részletét, akárcsak az életemét… és nem Arnoldtól. Ön egy profi, és ha nincs igazam, igazán nagyot csalódnék Önben. – mosolyodott el, és tudta a férfi értékelni fogja a bókot.
- Kétlem hogy szükség van arra, hogy érveljek emellett a befektetés mellett…Ön már döntött. Ezt mindketten jól tudjuk. A kérdés csupán abban rejlik, hogy mi a döntése, és hogy mi az a feltétel, amihez Ön ragaszkodik. De ha ragaszkodik az érvekhez, hát lássuk… - mondta és saját számító mosolyát egy beleegyező bólintással nyugtázva, kinyitotta a férfi aktáit, és úgy futotta át, mintha keresne valamit. De mozdulatán látszott, hogy kívülről tudja az egészet.
- Ön is jól tudja, a színesfém kereskedelem lassan leágazóban van…az kimutatások szerint évek óta csökken a vállalatainak nyeresége. Habár még így is igen jól jövedelmező, valószínűleg önnek nem lesznek anyagi gondjai a közeljövőben, mégis azt kell mondanom, az ön előtt fekvő lehetőséget kihasználatlanul hagyni már-már felelőtlenég lenne a jövőjére nézve. Ön egy előrelátó ember, gondolnia kell a jövőre is. És pont olyan jól tudja mint én, hogy a jövő a turisztikáé. Ez a város fejlődésének csúcsára ér hamarosan…és talán Ön is érzi, talán talált is már valamit, amiért úgy érezheti, érdemes hosszabb távra számításba venni ezt a helyet. – Mosolyába ismét alig észrevehető fölény csúszott, de nem volt bántó, csak egyértelmű, hogy ezt a tárgyalást Ő vezeti. Szándékosan emelte ki a férfi emlékei közül a nőt, aki iránt érzett valamit, aki miatt talán már a városba sem lenne. Ujjai finoman simítottak ki egy ráncot a ruhájából, de szemét le sem vette a férfiról. Tudta merész üzletpolitikát folytat. A sarokba szorítás kevés embernek jövedelmezett, de Shira olyan mértékben tudta ellensúlyozni ezt nőies bájával, hogy mire a másik fél észbekapott, már a hálójában volt. Minden apró mozdulatából az eső áztatta erdő illata, a jázminok és gyöngyvirágok finom elegye szállt fel és ravaszul fonta körbe a férfit.*

V Ifjú farkas

*Nicholas szótlanul figyelte a nő mondandóját, és tekintetével végig Őt fürkészte. A legapróbb részletegig megfigyelte Shira hófehér arcát, tejfölszőke hajtincseit, tökéletes alakját... Amikor a nő egy pillanatra megállt, tudta, hogy fontos dolgok hangzottak el az elmúlt pillanatokban és nem akarta, hogy Shira észrevegye, hogy milyen hatással van rá, ezért Nicholas is mosolygott. Próbált valamiképp emlékezni, hogy mit mondhatott a nő, de tudatáig nem jutottak el azok a szavak...*

*Nicholas megfogadta magának, nem engedi, hogy Shira nőiessége újra elvonja figyelmét az üzleti ügyektől, de a kísértésnek nehezen tudott ellenállni. Egy pillanatra becsukta a szemét, rendezte gondolatait, és észre sem vette, hogy Shira az akták között lapozgat. Figyelmét az egyes lapok hajtásakor hallható hang keltette fel, s miután kinyitotta szemét, látta, hogy a nő valamit olvasgat. Kicsit előrehajolt, s próbálta kiolvasni, hogy mik lehetnek a lapon, de túl messze ült és a fejjel lefelé olvasás soha nem volt erőssége...*

*Shira újra megszólalt és amit mondott, felizgatta Nicholas...*

~ Semmi közöd hozzá! ~

*Pedig igaza volt... Gyárai évek óta egyre kevesebb alumíniumot adnak el az egyre inkább telítődő világpiacra, s már Nicholas-ban is felmerült a kérdés, hogy más profilú cégekbe is befektethetne. Mérgét természetesen semmilyen formában nem mutatta ki, bár kedve lett volna felállni az asztaltól és lekeveni egyet Shira-nak, a szemtelen megjegyzésért. Azonban az üzlet fontosabb volt, mint a személyes elégtétel, így folytatta:*

- Természetesen igaza van abban, hogy többféle lehetőséget ki kell használnunk ahhoz, hogy hosszútávon életben tudjunk maradni az üzlet világában, s valóban magam is gondoltam arra, hogy belevágok egy turisztikai vállalkozásba...

*Székében újra hátradőlt, és belső zsebéből előhalászott egy cigarettát, amit öngyújtójával azonnal meggyújtott. Amíg e rituális mozdulatsort végrehajtotta, elgondolkodott, hogy Shira vajon mit érthetett azon, hogy talán talált valami, ami a városhoz kötheti...*

~ Aralina... ~

*Hasított bele elméjébe a gondolat, de nem tudta, hogy Shira vajon tényleg a lányra gondol, vagy csak vaktában lövöldözik. Mélyet szippantott a cigarettából, s amíg a füstöt kifújta az orrán keresztül, újra megszólalt. Hangja komorabb lett és sokkal lekezelőbbé vált...*

- Akarod hallani a döntésemet? Akkor jól fülelj... A 49 helyett legyen 51 százalék, és akkor egy kaszinó boldog társtulajdonosa leszel...

*Számára is váratlanul jött, hogy tegezni kezdte Shira-t, de mintha megérezte volna, hogy sarokba akarják szorítani, és akkor mindig egy megoldás volt számára a megfelelő, a támadás...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shira alig észrevehető mosollyal kutatott a férfi gondolatai között, válogatva a szükséges információkat. Voltak pillanatok, mikor majdnem hangosan felkacagott egy-egy bosszús érzelmen, vagy épp férfias felindulásain. Mikor alapvetően tiszteletlenül letegezte a lányt, önmagától is elárulta érzelmeit. Shira mosolyogva húzta fel szemöldökét a helyzetre, mozdulatában tökéletesen látszott, a dolgok a tervek szerint mennek. Ahogy a férfi befejezte, Shira könnyedén cserélte meg lábait, mintha az eddigi pozíció kényelmetlenné vált volna. Figyelte a férfi minden rezdülését, amit számító mozdulatai váltottak ki, majd a karfára támasztott kezei kissé felemelkedtek, és egy könnyed, elegáns mozdulattal kezdték bevezetni mondandóját.
- Kedves Nicholas. Én szíves örömest belemennék az ön ajánlatába, de ezt legelsőnek a cégbíróság vétózná meg. Mi egy zártkörű részvénytársaság leszünk. A mai cégalapítási jogszabályok szerint a részvénytársaság ügyvezetését, mint főrészvényes, csak abban az esetben láthatja el, ha kevesebb mint 3 egyéb társaság ügyvezetését látja el. Pontosan 3 saját társaság vezetője vagy. – tegezett vissza szándékosan - Egyéb ellenkező jogszabályt is tudnék mondani, de azt hiszem feleslegesen húznám az időt, hisz épp oly jól értesült vagy a mai gazdasági viszonyokról, és ehhez kapcsolódó jogi formulákról, akárcsak én. Így a blöff tökéletes ugyan, de jól tudod nem megvalósítható. – Shira tudta a játék egyre veszélyesebb, így mielőtt a férfi szólhatott volna, könnyedén felállt, és kezét nyújtotta.
- Azt hiszem mindkettőnknek jól esne egy ital. Most hogy megismerkedtünk, folytassuk ezt kötetlenebb keretek között. – karját olyan vérbeli mozdulattal nyújtotta, hogy tudta ha a férfi talpig Úriember – márpedig az volt – nem utasíthatja el a karját. A lány mosolya kifürkészhetetlen volt, újabb tincs szabadult ki a tűzött csigákból, bájosan hullva alá az arcának oldalán, mintha csak ez is akaratának engedelmeskedett volna.*

V Ifjú farkas

- Ha mondhatom, igen remek forrásaid vannak, s könnyen átláttál a kis trükkön...

*Hangja szenvtelen volt. Tüdejét újabb adag füsttel töltötte meg és érezte, hogy az apró hörgőcskék fájdalmasan nyögnek az újabb adag nikotin és kátrány szorítása alatt. Mérgesen nézett a cigarettacsikkre, de ez a harag inkább szólt volna Shira-nak, mert így átlátott a szitán...*

*Haragosan nyomta el a csikket és figyelte, amint a nő feláll és a kezét nyújta felé. Úriemberként szinte már kötelességének érezte, hogy ő is felálljon és belekaroljon Shira-ba. Talán csak pillanatokra, de úgy gondolta, itthagyja az egészet és nem törődik azzal, hogy élete egyik legjobb lehetőségét dobja el. Kapzsisága azonban erősebbnek bizonyult, és meggyőzte magát, hogy Shira Volden csak egy újabb akadály, amin át kell verekdnie magát, s majd egyszer meg is szabadulhat majd Tőle...*

*Arcára egy enyhe mosolyt erőltetett, és követve a nőt, ő is felállt és nem hazudtolva meg önmagát, belekarolt Shira-ba. Egy pillanatra úgy érezte magát, mintha valakit az oltárhoz kellene vezetnie, de gyorsan megszabadult e gondolattól, és a nő arcát kezdte fürkészni. A hajtincs pont ebben a pillanatban hullott alá, s a férfinek kedve lett volna a rakoncátlan hajszálakat a helyükre tenni. Azonban megfékezte magát, és nem engedett Shira csábításának... Újra megszólalt, de hangja most sokkal barátságosabb volt:*

- Akkor indulhatunk? A casino felett van egy hangulatos vendéglő, ahol már jól ismernek...

*Azonban nem várta meg Shira válaszát, és azonnal elindult a szobából kifelé, és egyenesen a vendéglő felé vezette a nőt...*