Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Belépve az étterembe azonnal egy hangulatos boxhoz kísérték őket. A négyzet alakú asztalt barátságosan fogta körbe a bőven a fejük felé érő, puha vörös bársonnyal bevont, kényelmesen kipárnázott, összefüggő „kanapé”. A férfi udvariasan előre engedte, mire Shira helyet foglalt az asztal hosszabbik végén, hogy a férfi logikusan szembe tudjon ülni vele. A pincér kérés nélkül tette eléjük az étlapot, de Shira egyetlen kézmozdulattal utasította vissza a sajátját. A gazdagoktól szokatlanul festő kedves mosollyal nézett a fiatal pincérre, hangja nem volt fölényes vagy parancsoló.
- Egy száraz Martinit kérek. – a pincér csak mosolyogva bólintott, és még egy pillanatig legeltette pillantását a gyönyörű lányon, mire Nicholas felé fordult. A lány megvárta míg rendel a férfi, majd ahogy távozott, újra a másikra emelte tekintetét.
- Már elnézést akartam kérni Arnold otromba viselkedéséért, amit pár napja követett el. Olykor azt gondolja, ha nem teljesíti azon nyomban amit kérek, a vérét veszem .- Shira ösztönösen mosolyodott el a mondatára, de ez a mosoly az idős farkasok sajátja volt. Velük együtt fejlődött, és tudatosan használták, mert tudták, egy halandót ledöbbent, furcsa megmagyarázhatatlan érzéseket ültet a szívükbe. Nem viszolygást vagy félelmet, csak a tudat apró magját, hogy bármiről is van szó, az ellenállás felesleges, és meddő.
- Nos, most hogy kicsit kötetlenebb a helyszín, visszatérhetünk az üzletre…ha gondolod. – jól tudta a pillanat amíg szünetet tartott, és az utána lévő két szó, millió más gondolatot szőtt a férfi fejében, mint az üzlet. Körbe pillantott az étteremben, hagyva hogy a férfi észrevétlenül rendezze gondolatait, arcvonásait, majd egy pár másodperc múlva pillantása a másikéba fúródott, ismét fogva tartva azt. Mosolya olyan édes volt, mint a méhek számára a legszebb nyíló virág, édes nektárral kecsegtető. Tudta a férfi szép lassan akarva- akaratlanul elkezd belegabalyodni a Neki szőtt hálóba*

V Ifjú farkas

*Nicholas többször járt ittléte alatt ebben az étteremben, de a boxok közelében még sosem volt. Megvárta, amíg Shira leül, majd maga is kényelmesen elhelyezkedett a nővel szemben. A pincér azonnal ottermett, és felvette Shira rendelését...*

~ Rázva, nem keverve... ~

*Viccelődött magában, és miközben becsukta a szemét, szinte harsányan nevetett magában. Nem vette észre, hogy a pincér már az ő italrendelését várja, és amikor már nyomasztónak tűnt a csend, kinyitott a szemét és a pincérre nézett:*

- Dupla konyakot...

*Hangján újra érezni lehetett a lekezelő stílust, de ez nem volt meglepő, hisz a "személyzettel" mindig így beszélt, és ezen szokását nehezen vetkőzné le. Shira ekkor emlékeztette a napokkal ezelőtti esetére Arnold Boudreaux-val, és a férfi akaratlanul is elmosolyogta magát. Látva, hogy Shira is vele nevet, még oldottabbá vált, és már-már képes lett volna elfelejteni az előbbi lelepleződést, de a nő emlékeztette az üzletre, s ez gyorsan letörölte arcáról a mosolyt.*

*Figyelte, amint Shira körbenéz az étteremben, és szinte hálás volt azért, hogy ezen rövidke idő alatt rendbeszedheti gondolatait. Mielőtt leült tárgyalni, több tervet is kieszelt magának, mivel szerezhet minél nagyobb befolyást a casinoban, de látva, hogy előző kis trükkje milyen könnyen siklott félre, kidobta az összes addigi gondolatát, és új stratégiába kezdett. Még nem tudta mi lesz az, de sejtette, hogy azonnal választ kell találnia erre a kérdésre. Addig is időhúzásba kezdett...*

- Furcsa dolog, hogy megtaláltál ebben a városban, és emlékeztél rám... Nem is tudom, mikor találkozhattunk utoljára...

*Amikor Nicholas szavai elhagyták száját, tekintete egybeforrt Shira szemeivel. Nem tudta miért, szinte megbabonázta a nő majdnem fekete szemeivel, s bárhogy próbált szabadulni Tőle, ne tudott. Az italokat felszolgáló pincér mentette meg attól, hogy végleg elvesszen abban a csodálatos szempárban, és Nicholas-tól nem várt mondat hangzott el, amikor a pincérre nézett:*

- Köszönöm...

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Shira hosszan mosolygott a férfi gondolatain, már-már sajnálta, hogy nem teheti szóvá. Ahogy a pincér kihozta az italokat, újra a fiatal nőre mosolygott, mire Shira látványosan viszonozta a gesztust. Tudta a férfi felfigyel rá, hisz minden mosoly, mozdulat, és „véletlenül” elejtett szó is a terv része volt. De időközben Nicholas gondolatai labilis talajra tévedtek. De Shira fel volt készülve, hogy esetleg emlékszik arra az alkalomra, mikor gyermekként még a birtokukon járt az apjával. Hangjából, mimikájából semmilyen zavart nem lehetett leszűrni, hideg kedvessége továbbra is megmaradt, ahogy a férfira nézett.
- Abban hogy megtaláltalak semmi furcsaság nincs. Nem dolgozom kezdőkkel, legyen az jogász, könyvelő, vagy bármi egyéb. Mikor Arnold említette a neved, hogy a Hotel vendége vagy, azonnal megismertem. Nem sok Hardestadt rohangál Európában, aki meg tudja fizetni az elnöki lakosztályt….- egy kis szünetet tartva ujjai játékosan futottak kecses nyakára, mintha csak egy tincset akarnának arrébb tessékelni, melyek csiklandozni merik hófehér bőrét. Arca réveteggé vált, mintha csak emlékeibe kutatna.
- Találkoztunk volna valaha? Nem hiszem… persze sokat találkoztam a Hardestadt névvel apám által, de nem emlékszem hogy találkoztunk volna. Valószínűleg a bátyámmal keverhetsz, Ő pár évvel idősebb lenne most, mint Te… - nem fejezte be a mondatot, egy pillanatra igazi érzelem költözött az arcára, szeme fájdalommal telt meg. Az este folyamán valószínűleg ez volt az első és az utolsó pillanat, hogy Shira egy szemvillanásnyi időre nem parancsolt minden arcizmának és mozdulatának. De ez sem tartott soká, igazán kevés ideje volt a férfinak, hogy észrevegye, hisz a lány arca pár másodperc múlva ismét kedves mosolyra húzódott.
- Nos Nicholas? Van még egyéb kérdésed, követelésed? – kérdezte, de szavaiból egyértelmű volt, hogy az üzlet megkötetni készül, még így is hogy a férfi egy szóval sem mondott igent. Shira tudta, ha egy kicsit is jó üzletember, nem fog kihagyni egy ilyen lehetőséget, és tudta rágódni sem fog rajta túl sokat, hiszen ez egy kecsegtető ajánlat volt. Ha Shira nyíltan meghirdeti a részvényeket, napokon belül befektetők százai fognak jelentkezni. De Shira nem akarta darabolni a részvényeket! Olyan ember kellett, aki egybe veszi meg. Túl sok részvényes, túl sok bajt és bonyodalmat szül a jövőben. Nem adott időt a férfinak, csak nézett a szemébe, és várta a választ.*

V Ifjú farkas

~ Megvagy... ~

*Halkan suttogta magában a férfi, amikor Shira a testvéréről beszélt, és szeméből eltűnt az a magabiztosság, ami egész este folyamán jellemezte. Annyi tárgyaláson vett már részt, hogy szinte kifejlesztett egy hatodik érzéket, mellyel olvasni tudott üzleti partnerei arcának legkisebb rezdüléséből is. Most úgy érezte, talált valamilyen fogást Shira-n, de még nem tudta, hogyan használja ki a megszerzett tudást...*

*Újra megyújtott egy cigarettát, és füstjét mélyen beszívta, s közben megkóstolta az konyakot, amit a pincér hozott neki másodpercekkel ezelőtt. Nicholas hagyott időt magának, hogy szájában teljesen szétterüljön a nemes borpárlat, s ez idő alatt rendezte gondolatait. Hatalmasat nyelt, s a dupla mennyiségű alkohol egyben lecsúszott a gyomrába...*

- Igen... Biztosan a bátyáddal találkozhattam... Olyan hirtelen hagytad abba a mondatot, amikor Róla beszéltél... Csak nem?

*Nicholas arcán hamis részvét jelent meg, hangja mély volt, kellemes és szinte baráti. Talán egy pillanatra elhitetheti Shira-val, hogy tényleg törődik azzal, hogy mi történhetett a nő bátyjával, de valójában önmagának akart jobb opciókat kiharcolni a szerződéssel kapcsolatban. Talán bekapja a horgot, talán...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Shira nyitott könyvként olvasott a férfi elméjében. Magában kacagni kezdett, ahogy a férfi álsajnálkozását látta.
~ Okos…nagyon okos…becsülj csak alá…~ gondolta Shira, majd a férfira nézve magabiztosan elmosolyodott.
- Az egész Volden család meghalt egy tűzvészben. Engem megmentett a bátyám de ez az életébe került. Rég volt már…lezártam az életem eme szakaszát, és azt hiszem nem azért vagyunk itt, hogy az én múltamon sajnálkozzunk. Főként hogy nem mondok újdonságot a haláluk történetével. – mosolyodott el fölényesen, hisz tudta a férfi „kémjei” rendesen utánanézek mindennek, de csak azt látták, amit Shira a szájukba adott. Időközben a hallban várakozó hűséges farkas felé fordította gondolatait.
~ Noel, kérlek hozd ide az összes iratot! Unom már ezt a macska-egér játékot, főként hogy tudom csak én lehetek a macska. Mr. Hardestadt kész aláírni a papírokat. ~ Érezte ahogy Noel rekedtesen felnevet a hallban. Shira imádta ezt a hangot. A leghűségesebb farkasa volt, és egyben a barátja is. Mióta Honovere meghalt, tudta Noelre mindenben számíthat. Az életét is a férfira bízta volna. Shira újra elkapta Nicholas pillantását, és mézédesen elmosolyodott. Érzékeit megnyitotta a férfi felé, ereje forró tűzként áramlott ki a testéből, és lassan körbe fonta a férfit. Hallotta ahogy a máik szívverése, egy pillanatra felgyorsul, ahogy a nő láthatatlan hatalma a bőre alá csúszik. A férfi nem tudhatta mit érez, maximum férfias vágyának vonzataként foghatta fel a furcsa bizsergetően simogató érzést, amely lassan libabőrt csalt a tarkójára. Shira még egy hosszú pillanatig játszott érzékeivel, majd visszahúzódott, és már az asztal felé közelítő magas, a halántékánál őszes férfi felé fordult. Noel végtelenül sármos volt, Shira már sokszor megfigyelte, és most is mosolyogva mérte végig az elegáns szabású öltönyben. Noel habár Shira egyik legjobb barátja volt, képtelen volt leszokni a megfelelő tiszteletadási ceremóniáról, amely a falkában élt. Habár törzsben nem hajolt meg, mélyen fejet hajtott Shira előtt. Hangja rekedtes mégis minden nő számára csábító volt.
- Kisasszony – mondta, majd eléfektette az iratokat.
- Köszönöm Noel, a hallban várj rám. – mondta és egy bólintással elbocsátotta barátját, majd újra Nicholasra nézett.
- Nos Nicholas, azt hiszem itt az ideje, hogy visszatérjünk az üzlethez… - nézett a még mindig hideg szépségével a férfira, aki talán még ebben a pillanatban is a hatása alatt volt, de már nem a lány ereje által, hanem a saját felerősített vágya miatt. Talán már az üzlet sem volt olyan fontos*

V Ifjú farkas

*Nicholas-t valóban nem érte meglepetésként, hogy a Volden család egy tűzvész során elhalálozott, de azt remélte több érzést kelthet a rossz emlékek felidézésével, ami talán megzavarhatta volna Shira-t. A gondolat jó volt, de sajnos nem élt el vele eredményt...*

*Azonban ezzel a ténnyel nem ért rá sokáig foglalkozni, mert érezte, amint testén végigkúszik egyfajta bizsergő érzés, mely feje búbjától lábának kisujjáig megremegteti. Talán Shira váltotta ki belőle ezt a vágyat, majdnem fekete szemével, tejfölszőke hajával, alabástromszín bőrével... A vágy végigvonult testének minden porcikáján, és amerre járt, libabőrössé változtatta Nicholas napbarnított bőrét...*

*Érezte, hogy pillanatok múlva rávetné magát az előtte ülő Shira-ra, de egy karcos férfihang visszarepítette a valóságba, kinek tulajdonosa asztaluk mellett tornyosult, s a kezében tartott iratokat átnyújtotta a nőnek. Miután Shira megköszönte a dolgot, az ismeretlen férfi sarkonfordult, s amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan el is tűnt...*

*A nő mondott valamit, ami Nicholas-ban felkapcsolt egy kapcsolót, s igazat kellett adnia Shira-nak: valóban vissza kellett térniük az üzlethez. Kicsit még mindig az előző érzések hatása alatt volt, így egy hatalmas krákogással és aprócska fejrázással véglegesen visszatért az élet racionálisabb dolgaihoz, és Shira-hoz fordult:*

- Gondolom az iratok ott a kezében, a szerződések... Ha nem bánja átfutnám őket...

*Egyik kezével a belső zsebében matatott, és nagyapja ezüst töltőtollát kereste, míg a másikkal Shira felé nyúlt, és kérte el az iratokat. Amikor megtalálta a tollat, elővette és az asztalra tette. Nem azért kellett neki oly hirtelen, hogy azonnal aláírja a szerződést, hanem sorvezetőként szokta használni a mívesen gravírozott íróeszközt...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shirát kevés tartotta vissza hogy ne kacagjon fel a férfi reménytelen köhögésén, amivel gondolatait próbálta tisztába tenni, de végül arcizma sem rándult. Az iratokat átnyújtotta Nicholasnak.
- Természetesen, parancsolj. – hogy meglátta a tollat, elmosolyodott. Tudta a férfinak nincs sok lehetősége, a családi ereklyével fogja megpecsételni a sorsát, örökre! Ahogy olvasott, Shira fürkészte az arcát. Jól tudta már milliószor olvasta végig a sorokat, már szinte kívülről tudta. De ami a szerződés mellé járt, nem volt benne az aprótűs részbe hiába is kereste. Shira elmosolyodott a hamarosan elkövetkező jövőképen, miközben kortyolt egyet a Matriniből. Már túl akart lenni az egészen, de mégis élvezte a játékot. Tudta a férfi élete immár a kezében van. Hirtelen újra az a furcsaérzés futott át a lelkén mint már jó párszor az elmúlt napokban. Akaratlanul is Hercegre gondolt. Mintha néhány gondolatát Ő sugallta volna...de nem! Ezek Shira saját gondolatai voltak, saját meglepően kegyetlen érzései…nem értette. Sosem volt ilyen…sosem döntött élet és halál fölött, most mégis könnyedén készült erre, csupán üzleti érdekből. Nagyot kortyolt az italból, próbálván kiverni fejéből a rideg gondolatot. A férfi az iratok végéhez közeledett, de Shira nem szólt…már tudta a döntést. Már rég ott volt a férfi fejében, amit Shira jobban látott, mint Nicholas saját maga. Már csak pár pillanat kellett, és a férfi a falka kezébe adta magát.*

V Ifjú farkas

*Nicholas maga elé tette a papírokat és kezébe vette a tollat. Kívülről úgy tűnhetett, hogy problémái vanank az olvasással, mert a toll gyakran megakadt egy-egy hosszabb szó fölött, s a férfi ilyenkor némán, csak a száját mozgatva mondta magának a szavakat. Természetesen ez is a színjáték része volt, s ezt a darabot minden üzleti partnere előtt eljátszotta. Már-már a génjeiben hordozta ezt a viselkedést és nem tudott tőle szabadulni...*

*Az előtte fekvő lapok igen lassacskán fogytak el, s amíg olvasott, szinte egyszer sem nézett fel a papírokból. Szemének sarkából látta, hogy Shira többször is iszik poharából, de ezt is csak azért jegyezte meg, mert addig nem nyúlt az italához...*

*Amikor az utolsó laphoz ért, hosszan elidőzött az utolsó bekezdésen, melynek végén két pontozott hely állt. Az egyik pontvonal alatt Shira Volden szerepelt, míg a másik alatt saját nevét találta. Arra a vonalra kellene a nevét aláírnia, de egy pillanatra habozott. Felnézett a papírból, és tekintete Shira fekete szemeivel találkozott. Amint a nő szemeit figyelte, kicsit úgy érezte, hogy Shira talán másfele jár gondolataival, de nem tudta teljes biztonsággal megmondani...*

*Újra a lap fölé görnyedt, és pár csavarással levette a toll kupakját. Kézbe vette a tollat és határozott mozdulatokkal aláírta a szerződést. Amikor végzett nevének leírásával, megint megállt egy pillanatra és nézte amint a fekete tinta megszárad a papíron. Elméjének legmélyén tudta, hogy remek döntést hozott, de az nem tetszett neki, hogy nem teljesen a szájízének megfelelően alakultak a dolgok...*

*Visszaadta a papírokat Shira-nak és az asztalon lévő poharára pillantott, melynek tartalmát az előbb itta ki. Szeretett volna koccintani a sikeres szerződéskötésre, de nem volt kedve újra italt kérni a pincértől. Ha már a tárgyalás egészében nem ő irányított, legalább a végét rendezze olyannak, mint amilyennek ő akarja...*

- Miután Te is aláírtad, fel akarlak hívni a lakosztályomba... Van egy kiváló évjáratú pezsgőm, ami behűtve várja, hogy koccintsunk vele... Mit gondolsz?

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Shira ajkára elégedett mosoly húzódott ahogy a férfi könnyedén alákanyarította a nevét.
~ Az enyém vagy…~ gondolta mosolyogva és megint a kegyetlenség furcsa szorító érzése költözött a gyomrába. A férfi elé tolta a papírokat, miközben Shira hófehér ujjai a férfi felé nyúltak.
- Megengednéd? – kérdezte a tollra mutatva, majd ahogy a férfi egyszerű természetességgel bólintva felé nyújtotta, Shira mintha csak véletlen lenne, átvéve a becses tárgyat ujját végig húzta a férfi csuklóján. Lendületes betűkkel írta alá a nevét mindhárom példányra.
- Gratulálok! Mától eme Hotel és Casino résztulajdonosa vagy. Nem kell fizetned a lakosztályért. – kacsintott hívogatóan a lány, miközben gyöngyözően kedves nevetése melegséget varázsolt a fagyos pillanatba. Majd Gondolatait isméét Noel felé fordította.
~ Térj vissza a falkához, és ne feledkezz meg Arnoldról…~ közben továbbra is Nicholasra mosolygott, mintha csak mérlegelné az ajánlatát, pedig már rég tudta a választ. Kapóra is jött.
- Igazán remek ötlet. Egy jó üzlet jó pezsgőt érdemel. Indulhatunk. – mondta és felállva lapos hasától végig simította a ruháját, megszokott mozdulattal rendezve el az alá hulló selyem ráncait. A férfi karját nyújtotta, mire Shira könnyedén fűzte bele kezét. A liftbe érve a simára csiszolt felületen keresztül nézett a férfi szemébe. Pillantása olyan dolgot ígért, amit a férfi látni akart, pedig közel sem volt kedvező a valóság. A lift halk zeneszóval nyílt ki, vészjóslóan csilingelve a férfi jövőjét.*

V Ifjú farkas

*Immár a liftre vártak, és Nicholas-t kettős érzelemmel gondolt az előbbi tárgyalásra: egyrészt örült annak, hogy a casino és szálloda 49 százaléka az ővé volt, de ugyanakkor ez volt mérégének forrása is. Egy huszonöt éves lány fogja neki megmondani, hogy mit tehet és mit nem a szállodával. Azzal nyugtatgatta magát, hogy valamilyen módon majd megszabadul Tőle, s amikor a polírozott alumínium ajtón megpillantotta Shira szemeit, mosolyra görbült szája...*

*Az ajtó kinyílt, és Nicholas engedte, hogy Shira lépjen be először a kabinba, ő egy kicsit lemaradt, és pillanatokkal később követte. Ezen rövid időre elengedte a lány kezét, és miután megfordult és megnyomta a legfelső szint gombját, már másik kezét tartotta, hogy Shira abba karolhasson bele. A nő "engedelmeskedett" a férfi akaratának, és apró kezét a férfi hatalmas alkarja köré fonta.*

*Nicholas néha elgondolkodott azon, hogy megtöri a liftben uralkodó csendet, de igazából nem jutott eszébe semmi értelmes dolog, amiről beszélgethetnének, s az időjárásról nem akart látszatpárbeszédet kezdeményezni...*

*Amikor a kabin megállt, a masszív ajtók kinyíltak, s szabad utat biztosítottak kettejüknek. Átvéve Shira lépéseit, lassan közeledtek az ajtó felé, s Nicholas már készítette a kulcskártyát, mellyel kinyithatta lakosztálya ajtaját. Határozott mozdulattal nyitott ajtót, s csak tekintetével jelezte, hogy maga elé engedi Shira-t...*

- Érezd Magad otthon... Hisz többségében a Tiéd...

*Hangja kicsit irónikus volt, s arcán furcsa, savanyú mosoly jelent meg...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shira könnyed léptekkel ment be a férfi előtt, érezte hogy Nicholas pillantása minden mozdulatát követi. Otthonosan mozgott, és könnyed eleganciával ült le a fehér kanapéra. A fekete selyem engedett keresztbetett lábainak, mintha tudná a dolgát, egy leheletnyivel feljebb csúszott. A kanapé karfájától pont akkora távolságra ült, ahová még a férfi még kényelmesen elfért, ha mellé akarna ülni.
- Nos hol az a beígért pezsgő? – kérdezte kihívó, és csalogató mosollyal. Nicholas a bárhűtőhöz lépett, és két művészien metszett kristály pohárba töltötte a gyöngyöző italt. A lány minden mozdulatát követte, majd ahogy megfordult, tekintete rászegeződött. Nem tudta hová ül majd le a férfi, mikor hozzá lépve átnyújtotta a poharat. Shira hívogató tekintettel nézett rá, hangja sokat sejlően csendült.
- Azt hiszem virágzó lesz a kapcsolatunk. – mérte végig a férfi alakját, majd szemébe nézve édesen csendültek a poharak, végleg megpecsételve a jövőt. Fogva tartva a másik tekintetét kortyolt bele a drága italba és már jól tudta a folytatást.*

V Ifjú farkas

*Nicholas figyelte, amint Shira érzéki ajkaihoz emelte a kristálypoharat, s a pezsgő utolsó cseppjét is kiitta belőle. A férfi tekintete végigszalad a nő tőkéletes vonalain, majd amikor szemei Shira lábaihoz értek, megakadtak a felcsúszott selyemszoknyán, mely többet engedett láttatni a nő hófehér lábaiból. Nicholas nyelvével kicst benedvesítette kicserepesedett ajkait, és szájához emelte a kezében tartott poharat. Hatalmas kortyokkal nyakalta be a pezsgőt, mintha csak erőt merített volna belőle...*

*Újra Shira szemeibe nézett, s látta amint tekintete hívogatja magához a férfit. Nem vette le róla tekintetét, és engedni akart a csábításnak, de eszébe ötlött valami... Valaki... Azonban gondolataiból gyorsan kiverte Aralina-t, s nem törődve a következményekkel, letette a poharat a kanapé előtt lévő asztalra, majd Shira felé közeledett...*

*Kis lépések voltak azok, amik a lányhoz vezették, mivel időt akart magának hagyni, hogy kétségeitől teljesen megszabaduljon. Minden lépéssel közelebb került Shira-hoz, s kétségei a távolsággal egyenes arányban csökkentek. Amikor közvetlenül a nő előtt állt, érezte annak különleges illatát, mely szinte afrodiziákumként hatott az önmagáról már-már teljesen megfeletkező férfira.*

*Felső testét kicsit megdöntötte, s hosszú kezeivel a kanapéra támlájára támaszkodott, közrezárva velük Shira-t. Pillanatokig habozott, hogy tényleg ezt akarja, de meggyőzte magát, hogy a lány is azért jött fel, amit ő most csinálni fog. Halkan, szinte suttogva szólt oda Shiranak:*

- Csak szólnod kell, és abbahagyom...

*De nem várta meg a lány válaszát, és az érzéki ajkakra, amik az imént még a pezsgőt kortyolták, egy szenvedélyes csókot nyomott...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Miközben pillantásával kísérte a férfi mozdulatit, tudatával gondolatainak ellentmondó kavalkádját vizsgálta. Mikor érezte hogy a férfi pillanatok alatt űzi lelkének legeldugottabb részébe a felsejlő barna nő képét, Shira elégedettel elmosolyodott.
~ Pontosan így gondoltam én is…férfiak…~ ahogy a másik fölé támaszkodott, Shira feje hátrahajlott, kiszabaduló tincsei beleolvadtak a fehér bőrhuzatba. A férfi mondatára, akaratlanul is halkan felkacagott, miközben egyik szemöldöke felhúzódott, egyszerre kérdően a buta kérdés miatt, és egyszerre bíztatóan. Nem kellett ennél több a férfinak, ajkai szenvedélyesen találtak rá a nőre. Shira szabad keze a férfi hátára siklott, ujjai könnyedén és magabiztosan futottak a zakó alá. A csókjuk hevessége egyértelművé tette mindkettőjük vonzódását…legalábbis a férfi számára. Shira kicsit előrébb dőlt, tenyerét a másik mellkasának támasztva kissé eltolta, épphogy annyira, hogy a gyönyörű kristálypoharat biztonsággal az asztalra tudja tenni. Majd mikor vére felszabadult a másik keze is, játékosan megfogta a férfi nyakkendőjét, és maga felé húzta, le a kanapéra. Tudta hogy határozottsága csak fűti a másik vágyát, és épp ez volt a cél. Lábait felhúzva felé fordult, a combját takaró selyem a mozdulatra még feljebb kéredzkedett a bőrén. Alabástromszín térdei a férfi combján nyugodtak, ujjai gyakorlott mozdulattal kötötték ki a precízen megkötött csomót a nyakkendőn, majd megszabadulva a felesleges „tehertől” közelebb hajolt, és hosszan, ellentmondást nem tűrően csókolta meg a férfit. Ujjai pillanatok alatt bujtatták át a felső gombokat, majd az ing engedelmesen szétnyílva fedte fel a férfi kreolos bőrét. Shira végig pillantott Nicholason.
~ Kár érte...~ mosolyodott el saját gondolatán, és akarva húzta még az eljövő pillanatot. Ajka a férfi nyakára csúszott lágyan kényeztetve bőrét. Ujjai egyre lejjebb gombolták az inget, majd alásiklottak, és gyengéd akarattal simították végig a férfi feszes bőrét. Érintése alatt az izmok fürge táncba kezdtek. Shira jól szórakozott…előre sajnálta hogy meg kell szakítania ezt a játékot.
~ Talán majd máskor…majd ha már közénk tartozol…~ gondolta, és újra elfogta az a furcsa érzés, körbefonta a gyomrát, hideget költöztetve forró tagjaiba. De nem volt ideje ezen gondolkodni, Nicholas nem hagyta. Késleltette a percet…tudta bőven van ideje. Nem akart nagyobb fájdalmat okozni annál, mint amit muszáj.*

V Ifjú farkas

*Nicholas hagyta, hogy Shira azt tegyen vele, amit akar: engedte, hogy az érzéki ajkak végigcsókolják az arcát és nyakát; hagyta, hogy a pajkos ujjak kigombolják ingét és kockásra edzett hasán játszadozzanak...*

*De a nő egy pillanatra megállt, s tekintetében lehetett látni, hogy valami zavarja a helyzettel kapcsoltban. Nicholas talán észrevette Shira rövid tétlenségét, de nem törődött vele. Annyira vágyott a nő után, hogy számára csak a most és az itt létezett és a külvilág teljesen megszűnt létezni.*

*A tétlen pillanatot kihasználva Nicholas vette át a kezdeményezést, és megragadva Shira kezét, egyre feljebb és feljebb csókolgatta a selyem tapintású végtagot. Miközben egyre feljebb haladt, egyre inkább húzta lefelé Shira felsőtestét, majd miután Nicholas a nő vállához ért, újra megcsókolta annak ajkait. A csók, ha lehet, még tüzesebb, még forróbb volt az eddigieknél, de Nicholas nem állt meg ennél a pontnál...*

*Miután elengedte a lány karját, kezeivel Shira csípőjét, derekát és vállait fedezte fel, feltérképezve partnere tökéletes alakját. A nő ruhája hátul mélyen volt kivágva, s a férfi felfedező ujjai egyre mélyebben hatoltak be ruha alá, e vágás mentén és kedve lett volna letépni Shira ruháját, de nem tudta, elmehet-e olyan messzire...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Mosolyogva biccentett a recepciósnak, már megismerték a nyúlánk csinos barna lányt. A háta mögött a „milliomos üdvöskéjének” hívták. Alig várta hogy lássa a férfit. Egyre jobban érezte magát a társaságában, egyre jobban feloldódott. Voltak esték, hogy hosszan sétálgattak folyóparton, és a férfi végtelen türelmes volt az óta az este óta a teraszon. Csak annyira közeledett, amennyire a lány. A boltban is jól mentek a dolgok, élvezte a munkáját, kezdett egyenesbe jönni az élete. Nem merte kijelenteni, de szíve mélyén érezte, valami megváltozott. Gyomra idegesesen szorult össze, ha a férfira gondolt. Alig várta hogy újra lássa, meglepetést akart okozni. A lift pillanatok alatt érte el a legfelsőbb szintet. Lina hangtalan könnyedséggel lépett az ajtóhoz, és már emelte a kezét a csengőhöz, de észrevette hogy az ajtó résznyire nyitva van. Látta a zár nem kattant rá. Tenyere a hűvös fára simult, majd lassan résnyire belökte az ajtót. Már lépett volna beljebb, mikor mozdulata megakadt, keze maga mellé hanyatlott. Nem tudott szólni, a levegő elakadt tüdejében, úgy érezte megfullad. Most döbbent rá…Szerette ezt a férfit, aki épp egy másik nő karjaiba űzött a félénkségével, a türelemre intésével. De a férfi vállalta, és most becsapta…a lány lelke apró darabokra hullott. Nem akarta látni többet. Lassan fordult meg, mintha csak apró csigák húznák el attól amit lát. Szeméből potyogtak a könnyek, ahogy visszaszállt a liftbe. Már alig várta hogy a földszintre érjen. Rohanni kezdett végig a hallon egyenesen ki az éjszakába. A recepciós könyökével diszkréten meglökte a társát.
- Azt hiszem Mr. Hardestadt nem számított látogatóra… - mosolygott pletykára éhesen a másikra.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Érezte ahogy a férfi forró tenyere egyre lejjebb csúszik a hátán, egészen a derekát simítva. Teste engedelmesen simult bele az érintésbe, halkan felsóhajtva csókolta végig a férfi nyakát. Majd pillantása hirtelen találkozott egy másik pillantással. A lány szeme fájdalommal volt teli. Shira szívében sajnálatot érzett…és még valamit, amit nem tudott megmagyarázni. A lány hátrálni kezdett majd eltűnt.
~ Jobb ez így kedvesem…hamarosan úgysem lehetne másként…~ gondolta Shira, majd figyelmét a férfira fordította. Lassan a másik ölébe csúszott, egész testével hozzá simulva a férfihoz. Ujjai végig simították a férfit, majd egyik keze megállapodott a hátán, és ajkai újra a férfi nyakára siklottak. Másik kezével a féri tarkóját cirógatta, terelve figyelmét az érintéssel. Csókja egyre forróbbá és szenvedélyesebbé vált. Fogai izgató gyengédséggel harapdálták a féri nyakát, amire a másik teste azonnal válaszolt. A lány érezte ahogy ruhájának könnyű pántja lecsúszik a válláról, talán a férfi érintésétől, talán magától. De lényegtelen volt. A játék lassan a végéhez közeledett. Shira fogai egyetlen pillanat alatt pengeélessé váltak. Még utoljára végigcsókolta a férfi nyakát, majd forró sóhaja megsimította a makulátlan bőrt. Tenyere a másik hátához és tarkójához simult, stabilan fogva, majd egy utolsó, futó csók után fogai a férfi nyakára záródtak, könnyedén hatolva át a bőrön. Érezte ahogy a fájdalomtól a férfi teste megremeg, de talán fel sem fogta mi történt…talán a „játék” részének fogta fel. A méreg bejutott a szervezetébe, lassan terjedni kezdett a véráramba, és Shira tudta ez mivel jár. A férfi élete ebben a pillanatban megpecsételődött. Csak másodpercek kérdése hogy érezni kezdi majd az elgyengülést…sokak el is ájultak, de nem volt törvényszerű.
~ Sajnálom ~ gondolta Shira keserűen…gondolata igaz volt, de mellé a kegyetlenség hideg érzete is társult.
~ Anon…mi történik Velem…ez Te vagy! ~ de rájött hogy ez már nem kérdés…ez már maga a válasz.*

V Ifjú farkas

*Nicholas élvezte a csókokat és az apró harapásokat, amikkel Shira kényesztette őt. Végérvényesen átadta magát az élvezeteknek, és kezeivel egyre mohóbban markolászta az ölében ülő nőt. Elméjében nem létezett más, csak ez a pillanat, de a gyönyörből egy szempillantás alatt felébredt, amikor hasító fájdalmat érzett a nyaka környékén...*

*Először nem fogta fel mi történik vele, csak azt érezte, hogy testében minden ideg egyszerre sikít fel, és vadul követelték, hogy a fájdalomnak legyen vége. Elméje szenvedett a fájdalom hatalmas terhet alatt, és tudata azonnal kitisztult, feledve a Shira-val töltött gyönyörteli pillanatokat. Pupillái összeszűkültek, s torkából elemi erővel tört elő egy artikulálatlan kiáltás. Fejét próbálta a harapás irányába fordítani, de nyakában az izmok nem engedelmeskedtek. Erejéből csak arra futotta, hogy szemét fordítsa a kínzó érzés felé, de nem hitte el, amit lát: Shira vérvörös ajkakkal húzódott el a fájdalom helyétől...*

*Elméjében azonnal megszületett a gondolat, és el akarta hajítani a nyakát mardosó nőt. Próbált parancsolni kezeinek, de azok nem mozdultak meg, és ernyedten hullottak a kanapéra. Ujjait még tudta mozgatni néhány másodpercig, de nem sokra ment a meddő próbálkozással. Testén eluralkodott a paralízis, és érezte, hogy elméje is lassanként cserbenhagyja. Még próbált kiáltani egyet, de erejéből már arra sem futotta. Szemei becsukódtak, majd pillanatokkal később elájult...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shira érezte ahogy a férfit elhagyja az ereje. Hátát támasztva könnyedén fektette a kanapéra az ájultan heverő újdonsült farkast. Felállva megigazította a ruháját, majd végig nézett a férfin. Ujjai végig futottak az arcán.
- Üdvözöllek közöttünk...üzlettárs – mondta majd felvette a kristálypoharat, a bárhoz lépve töltött még pezsgőt, majd lassú mozdulattal kinyitva a terasz tolóajtaját, kilépett az éjszaka hűvösébe. Nem akarta itt hagyni a férfit, míg magához nem tér. Bár egy pillanatig elgondolkodott a dolgon, de végül a maradás mellett döntött. Nem kockáztatta meg, hogy valami baja essen, vagy első ébredési mámorába felhívja a kórházat, és csak bonyodalmat okozzon. Tudta az ájulás állapota nem tart soká. Pillantása végig siklott a tájon. Azonnal máshol járt…folyton csak Vele volt. Hiányzott Neki, és maga sem tudta mért nem indul azonnal felé. Talán így kellett volna, de mégsem tette. Sóhajtva fújta ki a levegőt, majd hátat fordítva a városnak újra az impozáns nappaliba sétált. Leült a kanapéval szembeni fotelba, lábát kényelmesen keresztbe dobta, és várt. Várta a közel sem kellemes ébredést.*

V Ifjú farkas

*Nicholas az oldalára feküdve ébredt fel ájulásából, de nem tudta, hogy csak perceket vagy órákat volt eszméletlen. Először csak szemeivel pislogott, de látni lehetett rajta, még ezt is csak hatalmas fájdalmak árán volt képes megtenni. Fejében egyetlen épkézláb gondolattal sem tudott előhozakodni, melyet részben a még mindig jelenlévő fájdalomnak, részben hasogató fejének köszönhetett...*

*Megpróbált felülni, de izmai nagyon nehezen reagáltak az agya által generált ingerekre. Úgy érezte magát, mintha egy teherautó ütötte volna el, és amint egyre jobban kiegyenesedett, a fájdalom egyre inkább erősödött. Amikor végre felült, újra becsukta szemét, és végiggondolta, mi történt vele, ami ebbe az állapotba juttatta. Elméjébe felidézte az ébredést, a tárgyalást, Shira-t...*

*Szemei szinte kivágódtak, amikor a nő nevét mondta ki magában, és azonnal a nyakához kapott. Ott, ahol ájulása előtt a hatalmas kínokat érezte egy apró sebet fedezett fel, s a seb körül alvadt vért tapintott ki. Szemei hatalmasra kerekedtek, majd próbált felállni, de nem sikerült neki. Gyorsan körbenézett a szobában és a legközelebbi telefont keresve végigpásztázta a nappalit, de szeme egy ismerős arcon akadt meg...*

*Shira volt az, és a kanapéval szemben lévő fotelból figyelte. A férfi meg sem próbált odaugrani, és elégtételt venni az előbbi sérelmeiért, hiszen úgyis tudta, nem lenne képes még felállni sem. Kezét újra a seb környékéhez tette és miután megkereste, fájdalmas hangon szól Shira-hoz:*

- Mit... Mit tettél velem?

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*~ Éppen itt volt már az ideje ~ pillantott az órára, ahogy a férfi kezdett magához térni. Nem ugrott oda hogy segítsen. Értelmét sem látta, és úgyis csak ellenállásba ütközött volna, ami érthető volt. Ahogy Nicholas szeme megakadt rajta, hangja feltette az örök fájdalmas kérdést. Shira halkan sóhajtott, majd a férfira nézett.
- Örök időkre az üzlettársammá tettelek…és ezt szó szerint értsd. Nem látom értelmét, hogy óvatosan vezessem be azt aminek részesévé váltál. Jól emlékszel. A lány akivel a Volden birtokon találkoztál én voltam. Tudom most nehéz gondolkodnod, valószínűleg hasogat a fejed, de ha röpke számítást végzel, közel 50 éves vagyok. Hogy ez hogy lehet? Vérfarkas vagyok, mint ahogy most már Te is…kérlek kímélj meg attól hogy őrült vagyok és nem hiszed, és takarodjak innen…stb. Ez mér olyan unalmas. – sóhajtott némi cinizmussal. Hangjában azonnal érezte a Herceget. Egy pillanatra behunyta a szemét. Ki akarta űzni szívéből a férfi egy részét…nem akart kegyetlen lenni. Lehunyt szemmel folytatta, hangja megenyhült.
- Nicholas… kérlek ne ellenkezz. Felesleges erőfeszítés, és a vége csak az hogy meg kell hogy ijesszelek. Vérfarkasok léteznek…nem is kevesen, és most már Te is a falka tagja vagy. Hamarabb belátod majd mint gondolod. A helyedben nem mennék kórházba, rendőrségre, mert akkor rövid lesz a pályafurásod közöttünk, erről én gondoskodom. – szeme kinyílt, fekete íriszét borostyánsárga fény borította, ahogy a férfira nézett. Várt hogy a másik elkezdje emészteni a hallottakat, de tudta ehhez ennyi idő nagyon kevés. Felállt, és egy jó nagy adag whiskyt töltött a férfinak, majd a kanapéhoz lépett, és odanyújtotta.
- A nyakad miatt ne aggódj, reggelre nyoma sem lesz. A farkasok gyorsabban gyógyulnak, mint a halandók.*

V Ifjú farkas

*Nicholas hitetlenkedve hallgatta Shira monológját, és nem akarta elhinni a sok sületlenséget, amit a fülével hallott. Ha nem fájt volna minden porcikája, akkor biztosan elnevette volna magát, de nem volt kedve nevetni...*

*Sosem hitt a természetfeletti létezésében, s a vérfarkasokat pedig becsapható emberek mítoszának és gyermekek rémmeséiben szereplő bestiáinak gondolta. De Shira magabiztossága, amint a farkasok létezéséről beszélt, gondolkodóba ejtette. Azonban racionális énje megkongatott egy képzeletbeli vészharangot, mely hatására még a lehetőséget is levetette, hogy higgyen a nőnek. Kételkedését nem mutatta ki, nem akarta, hogy Shira kihasználja pillanatnyi tehetetlenségét, és méginkább ártson neki…*

*Szemével követte a nő minden mozdulatát, ahogy felállt; ahogy kitöltötte a pohár whiskey; és ahogy közeledve feléje átnyújtotta az alkoholt. Nicholas felnézett Shira arcára és tekintetével a nő szemeit kereste. Bár jól esett volna neki a whiskey, mégsem fogadta el az alkoholt a nőtől. Arcán harag jelent meg, de túl gyenge volt ahhoz, hogy tettekkel is alátámassza érzéseit. Szerette volna kiütni Shira kezéből a poharat, de nem tette meg, nem tudta megtenni…*

*Bár még mindig kételkedett a nő szavaiban, elméjében tervet eszelt ki, mely szerint belemegy a nő játékába és elhiteti Vele, hogy hisz Neki. Ha elment, akkor még mindig lesz ideje felhívni a rendőrséget…*

- És most mi fog történni?

*Hangja már valamivel nyugodtabb volt, mely szintén tervének része volt, s ezzel is Shira kételyeit akarta elültetni. Szemében valódinak tűnő kíváncsiság csillogott, s arca is kisimult, feledve a harag grimaszait…*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shira úgy lapozgatott Nicholas tudatában, mintha csak egy könyv lenne. Mikor felé tartotta a poharat, és a férfi nem fogadta el hangosan felkacagott.
- Gyerünk Nicholas. Légy férfi…Üsd ki a kezemből a poharat…hisz ez minden vágyad. – mondta még mindig mosolyogva, majd letette az asztalra a Whyskit, hogy a férfi elérje ha meggondolja magát. Újra a fotelhoz sétált, és visszaült a helyére.
- Nicholas, ha akarod ha nem, ha elfogadod, ha nem, Te már közénk tartozol. Ne játszd meg magad, nekem nem tudsz hazudni, felesleges az erőfeszítésért. Öreg farkas vagyok már ahhoz hogy egy egyszerű halandó elhitessen velem bármit, ami nem igaz. Látom a kételkedésed, hallom a hangját…nem tudom mért nem lehet elhinni elsőre…mér kell mindig ugyanaz a huzavona. Hogy aztán csak újra elájuljatok… - sóhajtott Shira majd újra felállt, és közelebb lépve a férfihoz mellé ült a kanapéra. Pillantása a máik tekintetébe fúródott, majd fölemelte hófehér makulátlan kezét, amely alig egy órával ezelőtt még a férfi bőrét simogatta. Pillantása saját ujjaira siklottak, csakhogy a férfit is oda terelje. Kézvejében lassan nyúlni kezdtek a csontok, elvékonyítva emberi kezét. A keletkező izmok inakat láncoltak magukhoz, majd lassan pengeéles körmök kezdtek nőni az újhegyek végén. Shira a férfi arcának minden rezdülését figyelt. Látta az eluralkodó rémületet, amely ésszerű reakció volt. A másik keze mely eddig az ölébe nyugodott, könnyedén fordította a férfi felé, felfedve makulátlan alkarját, majd egyik körmével mélyen végigszántotta saját bőrét. A seb szétnyílt, a vére mint egy nyíló bíborvirág hullott térdére. Fülében hallotta a férfi egyre gyorsuló szívének vad ritmusát, lélegzetének el-elakadó szaporaságát. De a műsor még nem ért véget. Shira karján lévő seb pár másodperc elteltével elkezdett összehúzódni, majd látványos gyógyulásba fogott. Fél perc sem telt bele, és nyoma sem volt a sérülésnek. Már nem élezte ki a visszaalakulást, nem lassította le, nem látta értelmét a további játéknak. Pillanatok alatt vált kézfeje újra olyanná amilyet a férfi látni akart. Nem volt értelme a további győzködésnek. Shira kérdő tekintete a férfira siklott.
- Elég volt a bemutató, vagy folytassam? – természetesen a kérdés költői volt. A férfi kénytelen volt hinni a szemének…*

V Ifjú farkas

*Nicholas még levegőt is elfelejtett venni, amikor Shira szavai a fülében visszhangoztak, s az előbbi gondolatai hagyták el a nő száját. Szemei újra elkerekedtek, majd tekintetét levette a nő arcáról és mereven bámult maga elé. Szeme sarkából látta, amint Shira leteszi a poharat, és a foteljéhez sétál. Hallotta a nő szavait, melyek hihetetlennek tűntek számára, de ahogy a gondolataiban olvasott, kezdett hinni Neki. Talán Shira megérezte a még mindig jelenlévő, de egyre inkább fakuló kételyt, és leült mellé...*

*Nicholas először nem értette, mit akar Shira előrenyújtott kezével, de amikor látta a lassú átalakulást, végleg tudatosult benne, hogy a nő előbb elhangzott szavai nem egy őrült légbőlkapott gondolatai voltak, hanem a valóság. De ez még nem volt elég Shira-nak, s keze megvágásával végérvényesen bebizonyította igazát és végképp legyőzte Nicholas kételkedését...*

*Amikor a "műsor" befejeződőtt, a férfi határozott mozdulattal jelezte, hogy elege volt a bemutatóból, és nem vágyik több bizonyítékra. Remegő kezével a pohár után nyúlt, és gyorsan megitta annak tartalmát, s bátorságot remélt tőle. A whiskey túl erős volt neki, és marta a torkát, miközben utat keresett magának a férfi gyomrába. Kicsit jobban érezte magát az alkohol elfogyasztása után, s csendes hangon, kicsit talán félve Shira-től újra megkérdezte:*

- Most mi fog történni?

*Hangja komoly volt, s még elméjének legeldugodtabb szegletében sem gondolt a rendőrökre, nehogy Shira újra olvasson agyából, és azt higgye, hogy hívni akarja őket...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shira érezte, hogy a férfi agyában lévő makacs ellenállás megszűnt. Sóhajtva dőlt hátra, fejét a támlának támasztva fáradtan hunyta be szemeit. Tudta a neheze még csak most jön. Csukott szemmel kezdett beszélni. Elmondta a szentháromság történetét, az igaz és a hamis legendákat, mesélt a vámpírokról, és a vadászokról. Mesélt a hegyekben lévő falkáról, az életükről, a hierarchikus rendjükről, arról hogy ezentúl milyen változásokat fog tapasztalni magát. Tudta, érezte hogy sokkolja a férfit. Csupán egyetlen dolgot hagyott ki a meséből. Azt hogy Ő maga az alfanőstény. Úgy érezte ez most nem fontos. Idővel úgyis megtudja a férfi, és érezni is fogja.
- Nicholas, tudom hogy ez most sok…de jobb ha tudod, később nem ér majd meglepetés. A falka, a barlangok ezentúl tárt karokkal várnak majd. Mindig lesz hová jönnöd, és idővel rájössz nem is tudsz létezni nélkülünk. Minden ösztönöddel hozzánk vágyol majd. Nem kívánom, hogy tarts most velem. Nem várom el…magadtól is rádöbbensz majd, hogy nincs választásod. – Shira kinyitotta a szemét, és a végig szótlan férfira nézett, majd felállt, és a majdnem teli üveggel tért vissza. Töltött a férfinak egy újabb pohárral, majd letette az asztalra az üveget. Várakozóan nézett rá, szemeiben némi szomorúság tükröződött. Csupán üzletből tette magához hasonlóan kárhozottá, és tudta a férfi sosem fogja ezt megbocsátani. Mégis az Ő gyermeke, örökre kötődni fog hozzá.*

V Ifjú farkas

*Nicholas-t lenyűgözték Shira történetei, s elméjében a vámírokról szóló legendák ragadtak meg leginkább. Nem tudta miért fogták meg az éjszaka vérszívó fantáziáját, de nem is ért rá ezzel foglalkozni. Most csak az számított, hogy Shira mivé változtatta, s ezzel kellett megbírkóznia...*

*A férfi hallgatta, amint a nő a falkához invitálja, de most inkább egyedül akart maradni, és nem volt kedve kimozdulni lakosztálya biztonságából...*

- Ha nem bánod, akkor most nem mennék... Időre van szükségem!

*Hangoztak elszavai, miközben Shira felállt és a bárpulthoz ment. Nicholas hangja szokatlanul halk és megtört volt, mintha a felismerés, hogy mivé kárhoztatott, egy kis részt megölt volna benne. A nő egy tele üveg whiskey-vel tért vissza és újra leült mellé. Amikor teletöltötte poharát, nem habozott kiinni annak tartalmát, majd újra odatartotta, és kért még egy adagot. Shira megértette Nicholas kérését, és újra teletöltötte a férfi poharát, amit ő egy újabb határozott mozdulattal nyakalt be...*

- Szeretnék egyedül maradni...

*Hangja még szomorúbb lett, s egy apró könnycsepp jelent meg bal szemének sarkában. Amint észrevette, azonnal letörölte, nehogy Shira észrevegye, de akkor jutott eszébe, hogy próbálkozása hasztalan, hiszen a nő végig agyát fürkészi. De nem érdekelte, az a könny az övé volt, bár nem tudta miért ejtette. Talán önmagát siratta, talán elkárhozott életét, talán mindkettőt, vagy valami olyasmit, ami szívének legmélyén lakozik, de nem tudja szavakba önteni. Újra Shira fekete szemeibe nézett, s a szomoú hang újra megszólalt:*

- Szeretnék egyedül maradni...

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shira bólintott, tökéletesen megértette a férfi érzéseit. Tudta min megy keresztül. Felállva lesimította a ruháját, és egy pillanatra még megállt a férfi mellett.
- Ha szükséged van rám, megtalálsz…csak kövesd a megérzéseidet. – mondta halkan, majd még egy utolsó pillantást vetve a férfira elindult az ajtó felé. Mögötte halkan kattant a zár, pillanatnyi nyugalmat adva az újdonsült farkasnak. Shira megállt, és háttal a férfi ajtajának dőlt.
~ Remélem egyszer majd meg tudsz bocsátani ~ sóhajtott, majd beszállt a liftbe. Ahogy végig sétált a még az éjszaka közepén is népen hallon, Arnold sompolygott elő valahonnan. Shira hallotta hogy mögötte lépked, és halkan sóhajtva, tempóját nem lassítva és rá sem nézve szólalt meg.
- Nincs jobb dolga Arnold? – hallotta ahogy a férfi lélegzete elakad meglepetésében. Hangja megszeppent volt, mikor Shira mellé sietve megszólalt.
- Csak gratulálni akartam Kisasszony… - mekegte szaggatottan – Ön ismét fölényes győzelmet aratott. – hízelgett csinált mosollyal.
- De még milyet… - sóhajtott Shira, majd kilépve a szálló ajtaján pillantása találkozott Noelel. A férfi bocsánatkérő pillantással nyitotta ki az autó ajtaját, majd beszállt a nő mellé.
- Aggódtam érted…mostanában megváltoztál… - fogta meg az öreg farkas Shira kezét, aggodalma őszinte volt. Shira fáradtan a férfi vállára hajtotta a fejét. Honovere halála óta Noel volt az a támasz, akiben tudta sosem fog csalódni. A ujjai óvóan szántották végig Shira haját. Soha senki nem láthatta Őt és a falka vezérét ilyen közvetlennek egymáshoz. Noel mindig tartotta a megfelelő távolságot, de ha ketten voltak, baráttá vált. Valószínűleg végtelenül szerette a nőt, talán olykor többről álmodott, de sosem terhelte ezzel a lányt. Shira fáradtan hunyta le a szemét, hangja fásult volt, és beletörődött.
- Már vége Noel…menjünk haza… *

V Ifjú farkas

*Nicholas nézte, amint Shira halk lépteivel elhagyta a lakosztályt, és magára hagyja a személytelen nappali magányában. Ezt kérte Tőle, hiszen érzéseivel egyedül akart szembenézni, s bár a nő biztosan tudott volna neki segíteni, ha marad, de azzal többet segített, hogy elment...*

*A férfi mindig magányos farkasként tekintett magára, s amikor elméjében képpé alakult a gondolat, arcán egy savanyú mosoly jelent meg. Ettől a perctől a kifejezés, melyet annyian aggattak rá az évek során, a valóságot tükrözte...*

*Még mindig a kezében tartotta a poharat, amit Shira hozott neki, majd megmarkolta az asztalon álló whiskey-s üveget, és egy lassú, kimért mozdulattal felállt. Bár testének minden izma és csontja tiltakozott a mozdulat ellen, Nicholas erőt vett magán, s amikor már biztonsággal állt a két lábán, elindult kifelé a teraszra.*

*A hatalmas üvegajtó lassan nyílt ki, hiszen a férfi még mindig szenvedett a harapás okozta fájdalmaktól, de talán az idő, talán a megivott alkoholt, csökkentett a kínzó érzésen. Gyenge szellő csapta meg a férfi testét, amikor kilépett a nappaliból, s nyitott inggel szabaddá vált mellkasán minden szőrszál az égnek meredt. Kicsit talán fázott is, mert a kezében tartott üveget és poharat letette az egyik asztalra, és begombolkozott. Teste még kicsit remegett, és az üvegből kiöntött whiskey-vel próbálta enyhíteni az érzést. A poharat majdnem félig töltötte, s úgy indult el a terasz végét határoló korlát felé...*

*A városban már világítottak a fények, s a nap is már órák óta lenyugodott. Nézte, amint az apró fénypontok, amik az utcákon haladó autókat jelentették, keresztül-kasul átszelik Topolyát, s elméjében furcsa gondolat jelent meg:*

~ Több lettem Nálatok, vagy kevesebb? ~

*De a város nem felelt kérdésére, nem is törődött azzal, hogy Nicholas addigi élete egy szempillantás alatt végetért. Egy új létezés töltötte ki a férfi életét, mely a kárhozat rögös ösvényeire vezette, de még nem tudta, hogyan birkózik meg a "feladattal". Tudta, nem a ma éjszaka lesz az, amikor feldolgozza a történteket, s miután kiitta poharát elindult hálószobája magányába lefeküdni...*

Valójában azt sem tudta igazán mit is keressen,csak nekivágott a városnak.BÁr voltak halovány emlékei a város körvonalazódásáról és helyeiről,ám semmi konkrétum nem élt az emlékezetében.Lassan haladt az utcákon,cipője halkan verte a rideg aszfaltot.Tekintete ide-oda cikázott a környéken,memorizálta a helyet,hogy tudja merre jár,vagy mi hol van.
Hamarosan közeledett a város valamelyest forgalmasabb pontjához,ezt onnan tudta,hogy többen jártak keltek az utcákon,és megsűrűsödtek a neonfények,reklámok,táblák a neszek és zajok.
Nem sokkal később egy ugyancsak kivilágított táblán akad meg a tekintete.a barna szempárban felcsillant valami.
~Ez lesz az...Hamupipőke a bálban~gondolta,mihelyst meglátta a Casino feliratot.Nem is teketóriázott sokáig,hanem igyekezett beljebb kerülni.
A benti fények,a terem elegáns csillogása teljesen ámulatba ejtette,már el is felejtette,milyen,mikor egy ilyen helyre betér az ember.Felidézte "Al Capon-és"korszakát,és azért be kell látnia,voltak helyzetek,amiket igenis élvezett akkor,mégha most már a pokolba is kivánná az egészet.
Kabátját leadta,és érezte,hogy néhány szempár egyenest rászegeződik,amint a fekete kis selyem koktélruhában végigvonul a termen.Vadmacskás tekintet suhant keresztül a barna íriszeken.Eleinte csak nézelődött,járkált,pezsgőzött,majd egyre inkább csábította magához a roulette asztal.Ő volt Juan"szerencsehozója",ahogy akkoriban a férfi nevezte,de volt benne valami,női megérzései azért többnyire helytállóak voltak,mellyel nem csekély mértékű anyagiakra tettek szert.Eleinte csak nézte az asztalt,ahogy forog a kerék,és egyes arcokon mosoly illetve csalódás játszik.Ám egyre közelebb merészkedett,már kacérkodott a gondolattal,hogy hamarosan tétet is tesz.De egyenlőre mégcsak szemlélő maradt,de valószínű,hogy nem sokáig...

Vendég

lassan koppan a sétabot acélos vége a gyorsan átvonuló esőtől nedves betonon, miközben Strahd lassan, méltóságteljesen sétál az utcákon. fekete szemei cikáznak, magukba szívják az információkat, melyek életet, vagy halált jelenthetnek, függve a felhasználótól.
~casino!miért is ne? ott biztosan lehet találni olyanokat, kiknek nem számít már semmi, és sokmindenre rávehetőek. egy próbát megér~gondolja, majd arrafelé veszi lépteit.
amikor odaér, csak alig észrevehetően biccent a két kinnálló férfinak, akik meg sem mozdulnak. hisz miért is tartóztatnának fel egy már látványra is gazdag, előkelő férfit?
Strahd bent leadja ballonkabátját, majd besétál a központi terembe. itt a pultnál rendel egy nem túl erős italt, és miközben vár arra, eldönti, hova is menjen, hol érdemes keresnie embereket, kik segíthetnek neki.
magas, majd kétméteres szálegyenes termetével, hollófekete hajával elég látványos jelenség, ám ehhez még hozzájön ruházata is. szénfekete öltöny, fehér selyeminggel és halváníkék nyakkendővel, melyen ott virít kitűzőként a család diónyi rubintja.
italát megkapva feláll a bárszékből, és a roulettasztalok felé kezd indulni, mikor szeme megakad egy fekete suhanáson, ami a jelenlévő majd összes férfi tekintetét egy pillanatra elszakítja az asztalok és Fortuna istennő csodás dolgai felől. Strahd is megnézi, ám ügyelve, hogy bőven az illendőség idején és mértékén belül. majd mikor a nő helyet foglal, ha leül, odamegy hozzá, és ha rápillant, fejet hajt, és bemutatkozik neki.
-Strahd von Zarovich vagyok, kisasszony! bocsássa meg tolakodásomat, de úgy vettem észre, nincs a mai estére partnere. felajálnhatom szolgálataimat?-kérdezi, szemei érdeklődve csillognak a nőre, mely érdeklődést nem a ruha, illetve a kilátszó test buja vágyakra ösztökélő hatása váltott ki, hanem a lehetőség, hogy Strahd esetleg olyan információkat tudhat meg a nőtől, melyek segítik, hogy minél hamarabb befejezze kutatásait.

Tovább figyeli az arcokat az asztalnál,míg végül mégis dönt az ész:Márpedig most játszani fogok!Jó megfigyelő volt,barna szemei követték,mikor hol áll meg a golyó,s nagyjából egy gyors statisztikafélét is lepörgetett maga előtt.aztán nem sokat teketóriázott,amint egy férfi csalódottan és kissé dühösen felállt a székről,ő azonnal,ám mégis nőiesen huppant a helyére.Vadmacskás félmosoly jelent meg ajkain.
-Tegyék meg tétjeiket!-hallatszik a már jól ismert mondat.Először is kisebb összeget tesz fel a fekete 21-es számra.Majd közben elindul a kerék,minden arcon feszült izgalom,kis mértékben ő is izgatott,ám sokkal jobban leplezi a többi vendégnél,akár még pókerezni is beállhatna ilyen fars tekintettel.
És lám,megállt a golyó:fekete 21.Mosolya kissé szélesedik,majd egyre nőnek a tétek,s egyre több körben van szerencséje,s egyre nagyobb lesz az újongás is a rouletteasztal körül.
Ám ekkor egy férfi lépett mellé.Mivel ült,így fel kellett néznie,az amúgy sem alacsony alakra.Majd ravaszkás mosoly húzódott végig ívelt ajkain.
-Valóban jól látja Mr.Zarovich.-s kezet nyújt a férfinek.-Marissa Moore.-mutatkozik be ő is illedelmesen.
-Esetleg lenne kedve csatlakozni hozzám a rouletteasztalhoz,vagy mondjuk pókerezni kíván?-és szemeiben különös csillogással néz a jólöltözött idegenre.
Már volt előtte bőven zseton,s harosan újabb kör vette kezdetét.