Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Sötét tekintete a gyertyafénynél még sötétebbnek hatott,ám mögötte nemcsak árnyék de a fény is ott lobogott,mely lassacskán,de kihunyni látszott.Talán pont ezt a csöppnyi fényt igyekezett ébren tartani,hiszen ha minden elvész belőle,akkor vajon mivé válik?!Talán a félelem is közrejátszott,bár inkább félt önön magától,mint bármi mástól,hiszen ura,a sötétség és káosz igába hajtója ,a Halál már megmutatta magát neki,s másodszor is felajánlotta neki az élet eme sötét kis csíráját,s ő készakarva elfogadta,így nem gynegülhet meg annyira,hogy mindezt eldobja magától,vagy tán mégis?
Mélyen elgondolkozott,ám különös érzés kerítette hatalmába,s másodpercek sem teltek bele,hogy rájöjjön mi ez az érzés.
-Isaac...-suttogta halkan,s már fordult is meg,hiszen tisztán érezte,hogy egy farkas közeleg felé,ám mihelyst megfordult egy sötét ruhás nővel találkozott a tekintete.a hirtelen lobbant fény ahogy megjelent,ki is aludt szemeiből.Helyére a ridegség,s fájdalom költözött,melyet minden bizonnyal a másik érezhetett,nem kellett hozzá nagy tudomány.Akarta,hogy mások is érezzék a fájdalmát,de valahol igyekezett ezt mégis elnyomni.Végigmérte a nőt,s valahogy olyan érzése volt,mintha egy azon hajóban eveznének,ezt nem mint vámpír,hanem mint nő érezte,de biztos nem lehetett benne.A nő méltóságteljesen állt előtte,s a belső hang azt súgta neki,hogy egy ősi erővel áll most szemben.Tudta,hogy hasonló kedveséhez,ám mégis sokkal több volt nála,s hiába az ellentétek,az oly mély szakadék,mely őket is elválasztotta egymástól,ezen a helyen a béke és nyugalom honolt,itt nem voltak különbségek,ez volt az egyetlen hely,ahová a sötétség árnyai képtelenek voltak bekúszni,itt mindenki egyenlő volt és sérthetetlen.a sötét íriszekben a kimondatlan kétórdés bújkált,hogy vajon mit kereshet itt a nő ezen az éjszakán,de ugyanezt kérdezhette volna a másik is tőle,s hogy mit felelt volna...még ő maga sem tudta igazán.Mit is keres itt,békét,emlékeket,megnyugvást,az elvesztett férfit?Talán mindegyiket,talán egyiket sem...
-Üdvözöllek a templomban...-szólalt meg végül csendes,szokatlanul nyugtató hangon,melyből a korábbi ridegség most hiányzott,s helyére csak a fájdalom gyökerei kúsztak.Tudta,hogy érzik egymásról,hogy mindketten egy hatalom alárendeltjei,mások,sőt többek egy átlagos halandónál,ezért nem is említette ezt meg,egyfajta néma jelét adva a másiknak,hogy tiszteletben tartja kilétét,itt a templomban mindenképp,hiszen ez mindenki otthona.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Ahogy a vámpír felé fordult, szemébe lobogni kezdett a reménység lángja. Farkast várt, de nem Shirát. Ahogy ajkai egy nevet suttogtak, Shira ajka azonnal hamiskás mosolyra húzódott.
~ A sorsunk közös Kedvesem...~ gondolta, majd maga elé idézte Isaac Tatselt. Régen látta már a falkában. A napokban kérdezősködött is róla, de senki nem tudott semmit. Ritkán tűnik el csak úgy egy falkatag…de talán itt az ok. A nő felé indult, miközben egyetlen bólintással viszonozta köszöntését, majd a sötét selymet lesimítva leült a padra. Hangja halk volt, az éjszaka apró repkedő démoni szállították hátukon nyugtató, dallamos csengését.
- Tudsz valamit Róla? Most közöttünk lenne a helye…nehéz időszakot él meg… - nézett Shira a vámpír szemébe, érzések után kutatva, majd a választ sem várva körbepillantott és folytatta.
- Vele voltál akkor? – kérdezte miközben fehér ujjai könnyedén futottak végig a tömör fapadon lévő mély karmolás nyomon. A választ tudta ugyan, mégis várt. Talán arra hogy a nő mesélni kezdjen, hogy egyetlen elejtett szavából megtalálja az elveszett falkatagot, aki most senkire nem számíthat, aki nem lel nyugalomra, csakis a társai között.*

Köszöntése után a nő lassú léptekkel közelebb jött,majd leült mell a padra.Különös,érezte annak mivoltát,mégsem érzett gyűlöletet vagy bármi mást.sokkal inkább csak a feltörő emlékek súlyát érezte,melyet nő most akaratlanul is képviselt az ő szemeiben.
Annyi minden kavargott benne,pont azért jött ide vissza,hogy felejtsen,hogy végre lezárja magával és a férfivel ezt a dolgot,melyet tudják,hogy nem folytathatnak,amikor elindult,még határozott volt és elszánt,de mihelyst egyre közeledett a templomhoz,majd betért határozottsága pillanatok alatt szilánkokra tört,mint egy tükör,és szanaszét hevert a poros földön.Remélte,hogy érzései után ő nem fog darabokra törni,ezt semmiképp nem engedheti meg magának.De a sors kifürkészhetetlen.
Tekintete a mellette ülő nőre tévedt,amint annak ajkait elhagyta a kérdés.Meglepődött,de valahogy érezte,hogy valószínűleg náluk is olyasfajta kötelék létezhet,mint amely van testvérei és a herceg között.
Először csak némán a fejét rázta,majd tekintete az előttük lévő oltárra siklott.
-Pár napja itt hagytam egy tomboló fenevadat...-kezdett neki halkan.
-Először nem akartam,gondoltam valahogy majdcsak megállítom anélkül,hogy neki baja ne essen.-mondta,~akár a saját életem árán is~ezt már csak gondolatban fűzte mellé.
-De a helyzet kilátástalanabb lett,mint ahogy számítottam,így bezártam ide,s most jöttem csak vissza.Azóta semmit nem tudok róla...-sötét íriszeiben a fájdalom vette át a hatalmat.
-Először még csak félig változott át,akkor magamra hagyott,nehogy bántson,és most ez...azt hittük együtt átvészelhetjük a dolgokat,a nehézségeket,de a kettőnk közötti szakadék mégis túl hatalmasnak bizonyult.-mondta halka hangján,melyben egy cseppnyi ridegség sem volt,feledtetve egykori önmagát.
-A sötét erők továbbra is működnek,a kerék forog tovább,nincs megállás,s előbb utóbb kiküszöböli a keletkezett hibákat...bármi áron.-jegyezte ezt meg,mintegy mellékesen,ám ezzel mégis nagyon sokat mondott el.Egy halk sóhaj szakadt fel belőle.Nem is értette,miért beszél egy farkassal erről,de valahogy úgy érezte,a nő megérti,s bizott abban,hogy nem fedi fel ezt a kis titkot.Ha egyáltalán még ez titok bárki előtt...
Most ő nézett Shirára.Pár pillanatig csak némán kereste annak tekintetét.
-Ezek szerint ön sem tudja mi lehet vele...-állapítja meg csendesen,ám igyekszik erős maradni,amennyire csak lehet.Tudta jól,ha elveszítené,akkor a szíve szakadna meg,nem tudta mi lenne jobb,így elveszíteni,vagy önként tépni ki saját szívéből...nem tudta,kétségek közt hánykolódott,s egyenlőre még nem találta a helyes utat,mely kivezeti innen,de remélte,hogy hamarosan megleli.Hogy segítő kezet várt e a nőtől,vagy csak megértést,vagy bármi mást?Nem tudta,de mégis úgy érezte bízhat a nőben,kiléte ellenére.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Amikor belépek hirtelen olyan csöndessé válik minden, nem ugy mint kint az utcán. ~Azért szerettem mindig is a templomokat, mert amikor belépünk kintröl olyan mintha egy másik világba csöppenénk. ~
Elsétálok egy fiatal fiu mellett és az elötte lévő padra leülök, egy csendes imába kezdek.*

Halandó

~Én ritkán járok templomba, engem nem igy neveltek a szüleim de most úgy érzem hogy elkellett jönnöm~
~ ohh, most ült le elém egy lány oda megyek hozzá és le ülök mellé~ *- Bocsi hogy zavarlak de most vagyok itt elöször és nem tudom hogy mit kell csinálni, tudnál segiteni?*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Látom, hogy közeledik felém az ismeretlen fiu.~ vajon mit akarhat?~
Megszolit!
Hirtelen nem tudok mit mondani csak annyit, hogy
- Persze!!

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

~Mit csináljak? Úgy unatkozok...Jaj, a templomot még nem is láttam~
Beléptem. Gyönyörű látvány tárunl elém. Mindig elcsodálkozok, hogy milyen nagyok a templomok. Olyan kicsinek érzem itt magam. ~Nocsak, egy fiatal pár ül ott.~
LEültem én is és csodáltam a templom falait.

~Igazán gyönyörű volt ez a templom, Na most merre menjek?~

Halandó

látom rajta hogy zavarban van ~valami könnyüt kérdezek tölle~ -csak annyit szeretnék kérdezni hogy, nem tudsz egy olyan helyet ahol egyedül lehetnék?, mert én most vagyok itt elöször és nem tudok egyet sem.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shira szótlanul hallgatta a vámpírt. Szinte látta maga előtt pörögni az eseményeket. Érezte a nő fájdalmát, látta a kételyt a szemébe, melyet saját érzései keltettek.
- Ne okold magad semmiért…nem tudtad volna megállítani. Az ösztön…az „éhség” nagy úr, ezt Neked nem kell magyaráznom. – apró mosolyra húzódott a szája, ahogy kiejtette a szavakat. Szándékosan tegezte le a nőt, jelezve hogy amit tud közöttük marad. Hosszú pillanatokig csend volt, ahogy elétűnődött a vámpír szavain.
- Olykor a dolgok nem ennyire egyértelműek…idővel magad is rádöbbensz majd. A kerék megállítható, de csakis annyi időre, míg a részévé válsz. Két hibás fogaskerék is tud egyazon szerkezetet működtetni, de a gép akadozni fog…sosem lesz igazán gördülékeny. És ha a tervező meglátja a hibát, kicseréli a törött alkatrészt. – hangjába nem vegyült fenyegetés, vagy parancs. Inkább csak figyelmeztetés…jól tudta a Herceg nem rajongana ezért a hibrid kapcsolatért. Saját gondolatán akaratlanul is elmosolyodott. Furcsa helyzeteket szül a sors. Pillantása újra a karmolásnyomokra vetült.
- Nem tudok róla semmit…rég járt közöttünk. Reméltem hogy Te nyomra vezetsz. – a nő szemében furcsa láng gyúlt. Habár Shira nem nyúlt az elméje mögé, mégis úgy érezte a nő vár tőle valamit. A szemébe nézve halkan szólt hozzá, hangja egy farkasnak megnyugtatott volna, forrongó lelkét puha óvó takaróként vette volna körbe. De a nő vámpír volt…rá nem hatott, Shira tudta jól…jobban ismerte a fajtáját, mint azt bárki is hitte volna.
- Vissza fog jönni…a vére visszahívja, nincs választása. De nem lesz jobb…Ő farkas marad és Te vámpír. A dolgok nem változnak majd. A mi sorsunk nem közös utakra íródott…mégis olykor szeszélyesen összegabalyodnak a szálak. Habár a különböző színek feltűnően virítanak a fonatban, mégis egyazon kötél részeivé válnak…de ahogyan ez megtörténik, soha többé nem lesznek saját gombolyaguk részei. A valamit valamiért elv életbe lép…és ha nem figyelsz jól, kettészakít. Jó esetben saját gyötrődésed öl majd meg…rossz esetben maga a gombolyag fojt halálra, nem tűrve elszakadni vágyó engedetlenséged… - nem szólt többet, és nem tudta a nő érti-e e szavainak súlyát. Ha jól figyelt a vámpír, egyszerre érezhette a szavakban rejlő figyelmeztetést, tiltást, de egyben a bíztatást is. A templomban halk suttogások hallatszottak. Egyik pillanatról a másikra több halandó lézengett a hatalmas térben. Shira körbetekintet, majd felállva, légies mozdulattal simította el a nehéz selyem ráncait.
- A döntés sosem lehet jó…még csak kisebb rossz sincs…Csak rajtatok múlik, hogy mily veszélyt vállaltok majd magatokért. – nézett a nő szemébe, majd egy aprót bólintva indulni készült.*

A nő szavai legmélyére hatoltak,s félig gyógyírként fájdalmára,félig méregként hatolt csontjaiba.Tiltakozhatott volna,tagadhatott volna,de oly fölösleges lett volna,hiszen minden nyílvánvaló volt,egy farkas és egy vámpír nem osztozhat egy életen,vagy halálon.Ez a különbség csak még inkább megforgatta a tőrt a szívében,de úgy érezte talán készen áll arra,hogy továbblépjen,legyen az bármilyen nehéz is.A vastag bástyafal,melyet Isaac oly hirtelen és maradéktalanul ledöntött,most újra felépülni látszik,ez a fal lassabban épül,mint az előző,ám sokkal erősebbre és megrendíthetetlenebbre,mely ezentúl ismét körbefonja majd létét,amíg szükséges.
A nő tegezi,nem vszi rossz néven tőle,ez egyfajta kimondatlan megállapodás maradt köztük.
-Ok?Annyi mindent és mindenkit okolhatnék...de mind hiábavaló lenne,hiszen a saját hibámból kerültem ebbe a helyzetbe,így a magam erejéből kell kimásznom belőle...legyen az bármilyen nehéz is.A döntés előttünk volt,mindketten ezt azutat választottuk,de úgy tűnik rossz döntés volt.Talán jobb lesz ez így...egymás nélkül.-folytatta csendesen.
-S bár mindig voltak és mindig is lesznek kiskapuk,de sajnos a vérünk nem tagadja meg önön magát,így ezzel kellett volna együtt élnünk,de talán nem lettünk volna képesek rá...ám ezen már nincs mit fejtegetni.Újabb választás elé érkeztünk,s ezt a választást Isaac már eldöntötte...-felelte már éledező keménységgel a hangjában,majd ő is felfigyelt az érkezőkre.~Túl sok a halandó,megtörik a csend~gondolta,majd látta,hogy Shira feláll.Nem tudta,hogy ez most a beszélgetés végét jelenti,vagy csak azt,hogy ideje lenne csendesebb helyre vonulni.Tekintetében ott bújkált a kimondatalan kérdés,s közben ő is feláll.
~Esetleg folytathatnánk ezt a beszélgetést egy nyugodtabb helyen,mondjuk a templom másik részében,mely nyugodtabb,és idegenek előtt zárva van.~ajánlotta fel,de csak gondolatban közvetítette javaslatát.
Majd elindult a templom másik vége felé,remélve,hogy a nő talán majd követi.
A nő hangjából kiérzi a figyelmeztetést,melyet nekik szánt,de azt már ők is tudták akkor,mikor belesodródtak ebbe a kapcsolatba,bár talán megfelelőbb lenne a szó,hogy szándékos választásuk volt.
-Számoltunk a következményekkel,hiszen egy ilyen mértékű dolgot nem lehet sokáig titokban tartani,de nem törődtünk vele,azt hittük valahogy megoldhatjuk,de addig is nem akartunk a lehetséges jövőről gondolkodni...holott akár az életünkkel is fizethettünk volna ezért a kapcsolatért.-Folytatta tovább,s ezzel szinte már nyitott könyv lehetett a dolog a nő előtt.
-De így történt,ezen már nem lehet változtatni.Visszajön...persze,hiszen számotokra is fontos a falka,s a szellemi kötelék,mint számunkra a vér általi összetartozás.De hozzátok fog visszamenni...és nem hozzám.-majd halkan felsóhajtott,fájt neki,de megértette.
-Ezen nincs mit tovább rágódni,ennek így kell lennie,s én sem várhatok többé semmi mást.Harcolhatnék,de mind hiába lenne,sezt kellett megértenem.Már értem azt,amit az elején nem tudtam,vagy csak nem akartam megérteni...de a sors úgyis közbeavatkozik,ha látja,hogy valami nem úgy működik,ahogy azt kellene...mind csak egy apró kis bábuk vagyunk egy hatalmasabb erő kezében,mely úgy játszadozik velünk,ahogy csak akar.Érdekes dolgokat szül,megbonyolítva ezzel a szálakat,kicsit összekuszálja őket,hiszen annál nagyobb az élvezet az egészben.-kissé érdekes hasonlat felé tért ki,de ő így érezte magát jelenleg.
-Ám elég a nyavajgásból...ezzel nem jutunk előrébb.-mondta,de közben már el is érkeztek(ha ment a nő is)egy vastag faragott ajtóhoz a templom hátsó szárnyában.
-De udvariatlan is vagyok,a nevem Tyara von Mortalis.-kapott észbe,és bemutatkozott a nőnek.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Shira állva hallgatta a nőt, miközben fél szemmel az érkezőket figyelte. Suttogásukat oly tökéletesen hallotta,akárcsak a nőt aki hozzá beszélt. Akaratlanul is elmosolyodott egy-egy elkapott halandói eszmecserén.
~ Óh áldott tudatlanság~ gondolta miközben fejében megszólalt a nő hangja. Shira újra felé fordította teljes figyelmét, szépen ívelt szemöldöke kissé feljebb húzódott. Meglepte hogy egy vámpír ilyen nyitott legyen egy érezhetően öreg farkas irányába. Akaratlanul is elmosolyodott, ahogy arra gondolt, hogy a nő épp annak a farkasnak önti ki a lelkét, aki egyetlen mozdulatával söpörheti el a föld színéről tiltott viszonyukat, és magát a férfit is. Ahogy a vámpír felállt, és elindult egy ajtó felé, Shira egy pillanatig elgondolkodott kövesse-e? De végül lassú léptekkel indult utána. Talán kíváncsisága győzött, talán az hogy maga is hasonló helyzetben volt valaha, ami azóta már széttéphetetlen és örök. A különbség csupán annyi, hogy a Herceg és közötte, ezt a végzetes viszont nem a szerelem formálta…az ok közel sem volt ilyen tiszta és magasztos. De mi volt az ok? Voltak egyátalán okok? Persze hogy voltak…de már mindegy volt. Ami anno oknak számított, az mára már elhanyagolható apróság lett. Mostanra már csak Ők léteztek, az okokat a vágy váltotta le, az elválaszthatatlan tiltott, és beteg vonzalom. A hosszú ruha halkan suhogott léptei alatt, ahogy a halkan beszélő nőt követte. Ahogy a tömör faajtóban fordult a kulcs, a nő hirtelen felé fordult. Shira lepillantott a vámpír kinyújtott alabástromszín kezére, nevét örökre megjegyezve. Nem tudta Isaac valaha beszélt-e a falkáról a nőnek, nem tudta hogy neve mond-e majd valamit a vámpírnak. Egy pillanatig eltűnődött hogy hazudnia kéne, hogy a nő biztosan ne jöjjön rá, hogy a falka vezérének fedet fel lapjait, de végül mégsem tette. Ajka farkasmosolyra húzódott, forró bőre a nő hűvös tenyerébe simult.
- Shira Volden – mondta ki valós nevét, miközben foglyul ejtette Tyara pillantását, hosszú pillanatokig nem engedve máshová nézni. A csend amely hirtelen kiszorított minden neszt, végtelenné és mégis kézzelfoghatóvá vált. Majd hirtelen Shira mosolyogva engedett az egyre feszültebbé váló pillanatnak, és elengedte a lány tekintetét.
~Több van benne mint egy átlagos vámpírban…~ gondolkodott el, majd felvette a leejtett szálat.
- A tetteitekért Ti vagytok a felelősök. Nem tudnátok titokban tartani…talán már így is túl sokan is tudják…nem vagytok hozzá elé erősek, hogy elzárkózzatok sajátjaitok előtt…még. – az utolsó szót halkan tette hozzá. Nem akarta bíztatni vagy eltántorítani a nőt. Az igazságot mondta csupán, hisz tudta a közös út létezik. De közel sem idilli. Fájdalommal, és lemondással van kikövezve, és csak röpke pillanat az amiért megéri…ha megéri…*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Nem sajnos, én is új vagyok. Szerintem ez elég nyugis hely és egyedül is tudsz lenni. Én szeretem a templomokat.
~ Érdekes egy fiu, olyan titokzatos vajon honnan jött?~

Halandó

- azért köszönöm, de én nem nagyon szeretem az ilyen helyeket, inkább a természetben érzem jól magam. ~ez különös érzem hogy valamit kérdezni szeretne~. - te miért vagy itt?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Nyugalmat keresek és barátokat. Valami új környezettre vágytam.
Te?

Halandó

- én csak be néztem ide, ~nem tudom hogy elmondhatom neki hogy miért vagyok itt, szerintem megbizható de még várok egy kicsit~ amúgy meg szeretek ismerkedni, és szeretem a szép helyeket.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

~ Látom rajta, hogy valamit titkolni probál, de egyenlőre nem faggatozom. Inkább ismerkedek.~ - Honnan jöttél ide? Itt van a családod vagy csak egyedül vagy itt?

Halandó

~ különös, ismerkedni szeretne ez aranyos~. -a családomról nem tudok sokat, lehet hogy fura de kiskoromba megszöktem otthonról és pár évet erdőkben éltem, utána meg oda mentem ahova vitt a sors, de legtöbbször erdős helyeket választottam, mert én ott érzem jól magamat és most itt vagyok, majd körülnézek itt is, szerintem ez egy jó hely, ha akarsz velem jöhetsz, de ha nem akarsz akkor békén hagylak és többet nem is zavarlak.

Az ajtó előtt állva eddig be nem következett pillanat történt,kezet fogott a nővel,aki nem pusztán egyszerű halandó volt,vagy fajtársa,sokkal nagyobb különbségek választották el őket egymástól,hiszen a nő farkas volt,ám most ezzel a röpke kézfogással talán megpecsételődött valami,talán...
Egy dolog szokatlan volt még előtte is,hogy képes ilyen nyíltan beszélni titkos ügyeiről a nővel,hiszen pont olyas valakivel osztotta meg féltett kis titkát,aki bármelyik pillanatban a vesztét is okozhatná,csak akarnia kellene.Ám egy különös,láthatalan fonal valahogy mégis hozzá vezette,bizalmat szavazott neki,holott igenis veszélyes volt,mert a tűzzel játszott.~De vajon mi ennyire ismerős benne,két külön vilég,két külön élet,s mégis úgy érzem,van bennünk valami közös,valami hasonló.~gondolta,miközben a nő hosszú pillanatra fogva tartotta tekintetét.a fekete Íriszek kitágultak,~Ez a tekintet...~s lassan a nő személye egy másik,ugyancsak jól ismert személyképévé mosódott el,olyas valakié,akinek nem lehet köze a nőhöz,egy sötét és alantas hatalomé,ki most kötelékük új őre,a vámpír herceg képe.Majd azt hitte csak képzelődik,hiszen tudta,hogy a két személynek semmi köze nem lehet egymáshoz,legalábbis ő ezt hitte.Majd ezután elfordította tekintetét,s kitárta a finom kidolgozású ajtót.Majd beléptek,s egy kissé homályos folyosón végighaladva egy kisebb teremhez érkeztek.Gyertyafény világította meg a helységet,ahol egy másik,sokkal kisebb oltár volt,ám itt más szobornak adóztak tisztelettel,méghozzá egy olyan szobornak,melynek láthatóan nagyobb szemfogai voltak az átlagnál,a szobában volt még egy asztal,bíborszínű bársonydívány,székek,egy kisebb társalgóhoz emlékeztetett,mely szentélyel van összekombinálva,ám mégsem volt túl nagy és hivalkodó a hely.
-Foglaj helyet.-invitálta beljebb a nőt.Közben a szobor mellett meggyújtott egy kialudt gyertyát.s egy ideig nézte a lángot,majd újra folytatta a társalgást.
-Nem is áll szándékomban másra hárítani a felelősséget.CSakis a saját ostobaságomnak köszönhetően kerültem ilyen helyzetbe.Egy csorba melyet ki kell küszöbölni,s jobb,ha ezt magam teszem meg,mielőtt valaki más tenné meg helyettem...-fordult Shirához,s mintha ezzel talán célzott volna valamire,vagy valakire.
-Valóban,egyeseket talán megtéveszthettünk,de sokáig ez úgysem működött volna,főleg nem olyan hierarchikus társadalmakban,mint a mieink.Előbb vagy utóbb de rájöttek volna a mi kis titkunkra,s azt minden bizonnyal egyik fél sem hagyta volna keresetlen szavak nélkül...De talán Isaac ezen lépésével még időben sikerült helyrehoznunk a dolgokat,talán akaratlanul is...-mondta.Szemében a fájdalom,a szeretet és a gyűlölet keveréke izzot.-Tiltott gyümölcsbe haraptunk,ellenben nem értem ezen ellentétek mivoltát.Shira,te farkas vagy,és én vámpír,ám most mégis itt beszélgetünk egymással anélkül,hogy bármelyikünk a másik torkának ugorna,és hidd el,ez nemcsak a templom miatt van így...Hát oly szükséges,hogy a háromszög három csúcsa ennyire távol álljon egymástól?!Szükséges ez,hogy esztelenül írtsuk egymást,holott mégcsak nem is tudunk egymásról semmit?!-fordult egyenesen a nő felé.
-A hajdani testvérek egymás ellen fordultak,s mi kegyetlenül folytatjuk azt,amit ők korábban elkezdtek.Kilétünk és sorsunk nem tagadhatjuk meg,pláne nem ösztöneinket,de vajon tényleg ez a helyes út?S egyáltalán létezik ez a bizonyos"helyes út",amit mindenki jónak hisz?!-szokatlan kérdések egy vámpírtól,ám ő kertelés nélkül kimondja.
-A bestia bennem is a gyilkolásra készen született,s sosem szunnyad,vérre szomjazik,s bár testem halott,az elmém és a lelkem ép,mégha magát a Halált is szolgálja,de feltétlenül a halállal kell,hogy párosuljon mindannyiunkban az ősi átok?!-folytatta,ám itt szünetet tartott,hagyva időt a nőnek is,hogy reagáljon,legyen az a reakció bármilyen.Talán itt helyben egymás torkának ugranak,talán titkos szövetség pecsételődik itt ma meg,vagy csak egyszerűen beszélgetnek egy jót.Mindenesetre vállaja kimondott szavai súlyát.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

~ Elhagyta a családját?? Ez ismerős!~
- Én is elhagytam családomat, de néha elmegyek és megnézem, hogy hogy vannak. Persze csak ugy, hogy ne vegyenek észre. Tudod ők ugy tudják, hogy meghaltam. Miért pont az erdős helyeket szereted?

Halandó

~ miért érdekli ennyire az hogy hol szeretek lenni ~ -azért mert szeretem a természetett és a kedvenc szinem a zöld és az erdőben minden zöld, és még szeretem az állatokat is. ~ na mondj még valamit~ -sokan hülyének néznek azért, hogy igy vissza húzodom a természetbe, de én ott érzem magam a legjobban, ~ na jó ennyi elég, a végén még elszólom magam~ és te miért hagytad el a családod?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

~Várható kérdés~ *Elmosolyodok.*- Én körülbelül 5éve szöktem meg. Azért mert valami újat szeretnék kipróbálni és nem csak élni az átlagos emberek hétköznapjait. Mivel tudom, hogy soha nem térek vissza családomhoz, ezért ugy intéztem, hogy ugy tudják meghaltam. Azótacsak utazgatok és keresem a megfelelő helyet a letelepedésre.

Halandó

~valami újat kipróbálni? vagány csaj, vagy csak nagyon unatkozik, 5 éve szökött meg, nem sok~. -a szüleid úgy tudják hogy meghaltál, ez durva. Te is utazgatsz az jó, de veszélyes is.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

~Ha azt hiszi, hogy könnyü préda volnék bárkinek akkor téved.~
- Tudom, de én nem félek és tudok magamra vigyázni. Tudom, hogy sok pasi ugy gondolja, hogy egy csaj nem képes erre, de ha te is ezt hiszed sajnálom. A válaszom a kérdésedre az, hogy ha nem zavarlak akkor szivesen veled tartanék.

Halandó

-én nem mondtam azt, hogy nem vagy képes és nem is gondoltam, rendben, de még nem tudom hogy hova megyek

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Fölállok és a kezemet nyujtom neki. Várok, vajon vissza utasítja e a gesztusomat.*
-Na?

Halandó

*felállok -rendben egy darabig együtt megyünk, de utána nekem dolgom van, de remélem még találkozunk bár kicsi az esély. Elindultam a templom kapuja felé, amikor vissza fordultam és gyorsan vissza mentem a könyvemért ~ez az én életem~ és mikor vissza mentem a lányhoz* ezt kérdeztem: - biztos hogy velem akarsz jönni?. de a lány nem felett

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Shira hosszan figyelte a nő megváltozott pillantását, majd tudatának vékony ujjai a nő elméjébe férkőztek. Habár alapvető erejével is képes lett volna rá, de a Herceggel való vérkötelékének hála, észrevétlenül, és ellenállás nélkül, vajként szelte át a lány gondolatait. Akaratlanul is mosolyra húzódott az ajka, ahogy a nőben felsejlett a lehetetlennek tűnő gondolat, és az ellentmondás ahogy győzedelmeskedve elfeledtette vele a Herceg felsejlő árnyképét. Az ajtó kitárult, és Shira kétely nélkül lépett be a vámpírok Isteneinek nyughelyére. Pillantása körbejárta a szobát, egy pillanatra megpihenve a szobor, halandók számára elképzelhetetlen formáján. Ahogy Tyara hellyel kínálta, Shira méltóságteljesen bólintott, majd kimért, lassú mozdulatokkal a bársony kanapéra ült. A fekete, nehéz selyem sóhajtva simult hozzá az ellenséges anyaghoz, feledve a közöttük lévő szakadékot. Tyara kezében apró láng lobbant, majd tovavándorolva, és birtokba véve a kanócot, bágyadt fénnyel folyta körbe a szentélyt. Shira hosszan nézte a vidám lángocska táncát, elmélázva apró hatalma végtelenségén. Tyara szavai rántották vissza a valóságba. Hosszan hallgatta szavait, mely millió gondolatot, ellentmondást, okot és érvet szült. Annyi mindent mondhatott volna, megnyugtathatta volna a nőt, nyíltan együtt érezhetett volna fájdalmával, és mégsem tehette meg. Valójában ha megtehette volna sem tette volna meg. Erre az útra mindenkinek magának kell rátalálnia, ha valóban létezik. Lehet csak számukra valós ez az út, hisz a halált is megjárták érte. Talán csak az Ő sorsuk a közös tánc, és ez másnak nem adatott meg…talán jobb is így. Tyara hangja elcsendesült, szeme véleményt, válaszokat várt. Shira hófehér ujjai légisem mozdulattal simítottak hátra egy tejfölszín tincset, amely akaratos harcának köszönhetően kiszabadult az ezüstösen csillogó hajtű alól. Szeme Tyara pillantását kereste, hangja mozdulatlan hálót szőtt a szentély falai között.
- Tyara…mért bízol egy öreg farkasban…többségünk nem olyan mint Isaac, nem fordítanánk hátat egy vámpírnak. Én megtehetem, mert tudom, ha hátba támadsz, akkor is esélytelen vagy velem szemben. De Te mért Teszed meg? Hát ez lenne a Hercegetek tanítása? Feltétlen bizalom a farkasokban? – ajka kétkedő mosolyra húzódott, szemében furcsa tűz lobbant. Hallotta a lány szívének ritmusát, lopott vérének halk áramlását testében. De mielőtt válaszolhatott volna Shira elfordította tekintetét, és az Istenek fénylő pillantásának tűnő remegő lángokba bámult.
- Hogy ostobaság –e amit tettetek, mint farkas azt mondom igen. Teljes mértékben az, és halált érdemelnétek mindketten. De mint nő, akiben még maradt némi emberség, azt mondom, mi végre az öröklét, ha van valami amit nem mersz megtenni, amit nem érhetsz el? Ne hibáztasd Őt. Mint ahogy Te minden este vadászatra indulsz, mert ösztöneid követelik jussukat, Ő sem tehet másként, ha a benne élő vad szólítja. Idővel megtanulja uralni testét, de most még a vad uralja Őt. Nem hibáztathatod tettéért, főként úgy nem, hogy tisztában voltál vele, milyen csapdába lépsz bele. – a pillanatnyi csend hátán tartotta szavainak lágy mégis határozott csengését, majd lassan tovarepítette.
- A háromszög csúcsai közelebb vannak egymáshoz, mint azt gondolnád. Pont ez az a tény, ami az ellentéteket szüli. Minél több idő telik el – ha számít valamit számunkra az idő fogalma – annál jobban megérted majd, és látod majd, hogy a törvényszerű viszály amely közöttünk van már nem is olyan szemetszúró. Az érdekek lassan összesimulnak, egy pontba sűrűsödnek megszűntetve a háromszög csúcsait, csupán egyetlen fényes mindent beragyogó csillaggá állva össze. – alig hallhatóan sóhajtott, majd sötéten ragyogó pillantása újra Tyara szemét kereste.
- Mégis az ösztön a gyűlöletet oltotta belénk. Ez volt büntetésünk legfájdalmasabb pontja. A két testvér, mely imádta egymást, mely ugyanabból a sötétségből emelkedett ki, ugyanaz a Hold ringatja karjaiban őket, és ugyanazon éj Ura előtt hajt fejet, ádáz csatát vív, ha találkozik. Nem ugrok a torkodnak mert már megtanultam, eme gyűlöletet le lehet győzni. Megtanított rá az idő, az élet, és főként talán a sors, hogy habár Ti a halál bérencei vagytok, fejet hajtva előtte, szolgáljátok Őt, mi sem vagy jobbak, vagy rosszabbak. De ezt egy ifjú farkas nem érti…nem értheti, nem adatott még meg neki a tudás hogy értse. Bevallom Isaac is meglep…Téged értelek. Te érezhetően más vagy…több vagy mint Társaid többsége. Nem véletlenül vagy a Kamarilla papnője. – légies mozdulattal mutatott körbe szavai alátámasztásaként, majd folytatta. – Amíg egyetlen frissen ölelt, vagy a Hold ezüstös könnyei alatt megszülető farkas lesz, addig a vérükbe oltott ösztönös viszály is létezni fog. De ritkán fogsz látni vérre menő harcot két öreg testvér között. – szavainak súlya hosszú pillanatokig kézzel fogható volt, uralva a mozdulatlan csendet, a gyertyák remegő lángját.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

~ Szoval leakarsz rázni, értek én a szép szóbol.Látom amint elindul a kijárat felé, de vissza fordul és valamit elrak a kabátja mögé. Egyenlőre nem felelek.~* Elséálok a kapuig, de ott megállok és figyelem amint jön ő is. ~Érzem, hogy külömbözőek vagyunk. Nem egy a célunk,de mégis ezt válaszolom neki:~
- Biztos! Aztán majd a sors eldönti, hogy látjuk e még egymást. Akkor irány a folyó part.* kisétálok a kapun.

Halandó

-rendben *kifelé menet még magamban elmondtam egy rövid imát ~ Kérlek úram segitsd meg utamat és add hogy jó útra térjek köszönöm~
. Mikor kisétáltam a kapun a fény kissé megzavart és el indultam a folyópart felé*. folytatás folyópart

A terem rengeteg ősi emléket tükrözött vissza,hangulatos volt,mégis tisztán tükrözte fajuk dícséretét és tiszteletét,egyenesen az ősök és maga a Halál előtt is.Nem volt hivalkodó semmi,ám ez most mégis szokatlan esemény volt,hogy a vámpírok szentélyében egy farkast üdvözölhet.Ez volt az első ilyen eset,s talán az utolsó is,de sosem lehet tudni,mit hoz a jövő,ha egyáltalán létezik számukra az a bizonytalan a kozmoszban és káoszban.Tapasztalatlan volt még,legalábbis nagyobb hatalommal nem rendelkezett,ám mégis úgy érezte,elméje nyitott könyv a nő számára,volt már hasonló élménye,mikor a Herceg beférkőzött gondolatai legmélyére,s a velejéig látott,most is hasonló érzése volt,mintha egy pillangó lengené körül,melynek szárnyai lágyan suhanják körbe gondolatait,emlékeit,ismerős volt,ám mégis más.Szavait rövidebb csend kísérte,Shira nem válaszolt azonnal,ám ennek ellenére benne a kétely legapróbb szikrája sem jelent meg,hogy szavait,gondolatait kimondta,megosztotta egy olyan személlyel,aki merőben más mint ő,s sokkal hatalmasabb erőket tudhat birtokában.Talán pont ez volt az oka,remélte,hogy tapasztalatai helyes döntést szülnek,bár könnyen eshetne abba a hibába is,hogy feltevése téves,s a nő is inkább őrzi hagyományit,s fajának vonásait,mintsem tárgyaljanak egy ilyen mélybeható és kényes témáról.Ezzel akár a saját sírját is megáshatta volna,talán meg is tette,talán nem...
A nő szavain úgy tűnt elgondolkozik,majd aztán egy titokzatos félmosoly keretében válaszol.
-Nem mondtam,hogy bízom...talán csak ostoba vagyok,és fecsegek össze vissza...talán nem.A hatalmasabb erőket a magamfajta viszonylag képes felismerni,s te is tudod,ha nem is mondtam volna semmit,mindent kiolvastál volna belőlem,és mégcsak erőlködnöd sem kellenne hozzá.Ezzel nem vagy egyedül...-felelte nyugodt hangon.-Másrészről viszont van egy közös kapocs bennünk...Isaac...-folytatta,s mégcsak nem is sejthette,hogy a férfin kívűl még mekkora kapocs van köztük,mely talán lényegesen több,mint az ő kis aprócska kapcsolatuk.
-Tisztában vagyok vele,hogy könnyedén a halálomat okozhatnád,ellenben úgy gondolom sokkal inkább jobban jön egy szövetséges,mint egy halott vámpír,mely okot szolgáltatna egy összecsapásra.S hogy a Herceg ezt tanítaná,nos,nem tudom...számomra már rég más adja a leckéket,nem a Vámpírkirály...tisztelettel adózom felé,hiszen felnyitotta a szemem,s a vérkötelék óhatatlanul is összakapcsolt vele,ám oly sok testvéremmel ellentétben felettem nincs hatalma többé,nem uralkodik rajtam,s ezt ő is ilyen jól tudja.Bármikor könnyűszerrel végezhetne velem,de azzal csak saját erejét csökkentené.Fogalmazzunk úgy,hogy egyfajta közös megállapodás ez,egy kétoldali szerződés...de hogy a kastélyban milyen viszonyok uralkodnak,úgy gondolom nem ide tartozik.-zárta le ezt a dolgot.Csendben fürkészte a nő arcát,majd folytatta.
-Mégha érdekein ütköznek is,mint két nő,megértjük egymást.-s ajkai félmosolyra húzódnak.
-Hibák...annyi hibát halmozunk fel magunk körül,de milyen élet lenne az olyan,mely szigorú keretek közé van szorítva?!Sosem szerettem a láncokat,kockázatos dolog,ha valaki átlépi a határokat,de ha nem kockáztatsz,vagy mégcsak meg se próbálod,akkor nem nyersz,s még esélyt sem adsz arra,hogy nyerhess.Talán az a jutalom is csak egy röőke időre szól,mert utána eljő a megtorlása az engedetlenségnek,de arra a rövid időre is szabad voltál,s amit akartál egy kis időre a tiéd volt.-célzott itt kapcsolatára a farkassal,a jelen helyzetre,s talán egész helyzetére az életben,s most a vámpírhierarchiában.
-Megértettem Issacot,ahogy ő is elfogadott engem,az bánt,hogy szó nélkül fordított nekem hátat,anélkül,hogy akárcsak megpróbált volna egy kicsit is küzdeni.Én mellette álltam volna,ezt megígértem neki,ahogy akkor este ő is megígérte...s mégis cserben hagyott.Megforgatta bennem a tőrt,akár akaratlanul tette,akár nem.S talán ez volt az óva intő jel,hogy itt és most zárjuk le ezt a tiltott kapcsolatot.Talán még időben.-egy sóhajjal nyugtázta mondanivalóját,jelezve,hogy ezzel mindenkorra igyekszik zárolni a témát,hogy magában is megemészhesse,s eltemethesse.S továbblépett a következő lépcsőfokra.
-Remélhetőleg igazad lesz,s hamarosan a három "faj"újra egy család lehet.S bár mindannyiunkat hajt a véres belső motor,ám idővel talán eljön az az idő is,mikor már nem kell ölni,sem egymást,sem másokat,sem azért,hogy táplálkozhassunk.-s ekkor egy pillanatig elgondolkozott,egyszer ölt,azóta okosabb lett,tapasztaltabb,s csak annyit vesz el,amennyivel életben marad,s a bestia is csillapítja éhségét,ezzel nem csorbítva erejét.Ehhez nem kellett mindig a halál,csak akkor ölt,ha muszáj volt.-Ezt előbb utóbb az ifjak is megtanulják majd,de addig még sok idő fog eltelni.-felelte,majd ellépett a szentélytől,s leült Shirával szembe.
-Hogy más lennék?!-kérdezte,s tekintetét a nőre szegezte.