Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

II Ősi Lycon

* Hosszú hetek óta járt már a nyomában. Pontról pontra tudta a szokásait, általános napirendjét. Mindig gondos alapossággal választotta ki potenciális áldozatait, majd tudatos megfontoltsággal ölte meg Őket. Farkashoz mérten szokatlanul gyilkolt. Nem dühből, vagy saját ösztöneinek vezérletéből ölt, hanem élvezetből. Ő farkasnak „született”, sosem tagadta, büszke volt rá, és ezt minden egyes lélegzetvétele alátámasztotta. Megjelenése, kegyetlenségének tudatos kielégítése, finom úri modora már-már vámpírrá hasonlatossá tette. De farkas volt ízig-vérig. Méghozzá a legkegyetlenebb fajtából.
Lezser eleganciával támaszkodott a bárpultnál, és Whisky-t kortyolgatva figyelt a szőke nő minden rezdülését. A szűk szabású, makulátlan fekete öltönye, melybe diszkrét, halszálka vékonyságú bordó csíkok vegyültek, finoman simult rá tökéletesen kisportolt szálkás alakjára. A bordó nyakkendő, mely harmonizált az öltöny alig észrevehető, mégis kitűnő csíkjaival, finoman kihívő, szolidan feltűnő eleganciát kölcsönzött a férfinak.
A művészien metszett poharat forgatva a kezében pillantása a rulett asztalnál játszó tündöklő angyalra szegeződött. Már oly régóta vágyott rá, mégis millió alkalmat szalasztott el, csupán azért hogy egyetlen pillanattal tovább figyelhesse légise mozdulatait, kihívó, mégis mézédes mosolyát, mellyel olykor másokat jutalmazott. Tudta hogy már túl rég húzza a pillanatot. Nem jó ha az érzések felszínre törnek a vacsora mellet…Christer profi volt, sosem követett el ilyen hibát. Habár kedve szerint játszott áldozataival, sosem kötődött hozzájuk. És most mégis őszintén sajnálta, hogy egy ilyen gyönyörűségtől fosztja meg a világot.
~ Egy gyémánttal kevesebb…így is marad elég a világban.~ gondolta, majd halk koppanással a pultra tette a poharat, és ellöket magát az ébenfa bártól. Már a nő felé indult, mikor az Égikek, talán a Nő védelmezői keresztbe húzták a számítását. Egy fiatal férfi lépve az „angyala” mellé, beszédbe elegyedett vele.
~ Az Istenit…ez sem az én estém…~ szitkozódott, majd egy elegáns kézmozdulattal jelezte az újabb italkör igényét. Újra pohárral a kezébe kezdte figyelni a nőt. Szeme akaratlanul siklott végig alakján, majd belekortyolt a márkás italba. Tudta nincs több türelme. Érezte ahogy ösztönei életre kelnek, és ritkán szerette türtőztetni magát. De most más volt a helyzet. Nem csak egy sánta szarvas hevert előtte. Ez a nő egy fejedelmi vad volt, hát kiérdemelte a vadászt, aki megbecsüli. Sötét pillantása a nő szemét kereste, majd megnyitva ősi erejének érzékeit halk hangon szólalt meg a nő fejében.
~ Nézz Rám!~ a nő fel sem foghatta hogy nem csupán véletlen a mozdulat, nem csak ösztönös a gondolat, amellyel arra készteti, hogy a bárpultnál álló férfira tekintsen. Christer nem mosolygott, csupán rendíthetetlen magabiztossággal figyelte vágyának tárgyát. Hidegen hagyta a mellette álló férfi. Nem volt sem ellenfél, sem akadály. Nem törődött vele. Nem volt kérdés hogy ezt a vadászatot ki nyeri majd…legalábbis Christer ezt hitte. De még ily vénen sem tanulta meg, hogy a sors mindig hozhat meglepetéseket, még egy halandó nő alakjában is.*

Újabb kör vette kezdetét,s a kerék újra mozgásba lendült.A férfi nem válaszolt,így gondolta,akkor minden bizonnyal ide csatlakozik.Újra a forgandó szerencséje felé fordult,s izgatottan nézte,vajon Fortuna ma este újra kegyeibe veszi e,mint ahogy azt tette már jó néhány körben.A barna szemek izgatottan figyelték a forgást,s a kis golyó mozgását,majd az hirtelen megállt...melynek következtében a szeme felcsillant,tehát úgy fest,hogy ma este a szerencse mellé állt.Mikor ez tudatosodott elméjében szépen festett ajkai vadmacskás mosolyra húzódtak.Nem hiába hurcolta akkor mindig magával Juan,ugyanis a szerencsejátékokban sikeres volt,nemúgy mint a férfiakkal,akik csak egy tárgyat láttak benne,akik azt hitték ő is csak egy üres szőke szépség,ám ezzel hatalmasat tévedtek,sokkal okosabb volt ő annál,mintahogy beállították,s erre csak akkor döbbentek rá az erősebb nem egyedei,mikor már késő volt,s akkor már nem tehettek semmit.Köszönhetően olasz vehemenciájának addig sosem került el,hogy megalázzák,vagy egyszerűen átsétájlanak rajta.Volt tartása,és nem kevésbé volt nagy szája mindemellé.S bár olykor szeret játszadozni a férfiakkal,mint macska a kisegérrel,azért mégis óvatos.
Majd a körök alatt végül úgy döntött,hogy rendel is magának valamit,ha már hirtelen ilyen izgalmakba keveredett.Még sikerült gyorsan leintenie egy pincért,s leadta a rendelést.Nem is kellett sokat várakoznia,a feketébe öltözött pincér fényes tálcán hozta is az italt.Kezébe vette a formás,hosszúkás finom kidolgozású üvegpoharat,melyben aranyszínű pezsgő gyöngyözött.Édes pezsgő,ezt szerette a legjobban,bár azért olykor nőket meghazudtolóan húzott meg erős italokat is,mely nem fordult elő oly sűrűn,de már volt rá példa.De most itt van,s akkor kihasználja,s igazi igényeit elégíti ki.Már kortyolna bele a csábító nedübe,ám ekkor egy hang fészkeli be magát gondolatai közé,eleinte suttog hozzá,majd egyre erősebben és csábítóbban hallja.Ez láthatóan kicsit zavarba hozza,majd akaratlanul is,ösztönösen körbajáratja tekintetét a termen.S ekkor pillant meg egy alakot a bárpultnál.Öltönyös,elegáns és nem utolsó sorban vonzó férfi.Ekkor tekintete akaratlanul is összefonódik a férfiéval,legalábbis annyira,amennyire a köztük lévő távolság engedi.Közben az asztalnál újabb kör kezdődik,de ekkor ezt szinte már meg sem hallja.Csak a fejében zúgó hang motoszkál benne,s az előtte álló férfi,tudatában még nem kapcsolódott össze a két dolog,mintha teljesen önkívületi állapotba esett volna.Majd hatalmas taps és örömujjongás szakította el tudatát,s zavartan tért vissza a jelenbe,s fordult az asztal felé.Majd a mellette álló férfire tekintett.Zavartan felállt,és elnézéstkérően mosolygott Strahdra.
-Elnézést,most kicsit magára hagyom.-mondta kedvesen.
Majd elindult a terem másik végébe,s ahogy elhaladt a pult előtt,tekintete ösztönösem kereste a férfit,majd ahogy elhaladt tőle kb.2méterre,gyorsított léptein,s egy folyosóra fordult be,látszólag a mosdót kereste.Ám ehelyett egy csendes,finom megvilágítású folyosón találta magát.Hirtelen még a szavai is elakadt,vajon hol is lehet most,s ahogy lassan halad tovább,remélve,hogy megtalálja amit keres,egy tükör mellett haladt el.Visszament a tükörhöz,majd végignézett magán.A csinos és nőies ruha anyaga lágyan ölelte körbe vonalait,s egy cseppett sem gyűrődött meg.Ám mikor arcára nézett,azon halvány pír látszott,s barna szemeiben oly zavartság tükröződött,mintha legalábbis térben és időben éltévedt volna.~Mi van velem?!~Tűnődött el,miközben a tükörképét nézte mereven.

II Ősi Lycon

* Átszellemülten figyelte a nőt, ahogy íves ajkához emeli a poharat, majd lágy, nőise mozdulattal diszkréten belekortyol. Ha Christer nem az aki, ha nem tudatos ura minden rezdülésének, mozdulatának, szíve dobbanásának, most akaratlan kényszermozgásba kezdett volna az izgatottságtól. De túl öreg és túl tudatos volt már eme forrófejű viselkedéshez. Érezte, ahogy lelke mélyén mocorogni kezd a benne szunnyadó vad, most még csak szelíden követelve azt amit a férfi hosszú hetek óta ígér neki. A nő sötéten csillogó szeme felpillantottak. Christer tudta mit keres, mégsem mozdult. Csak várt, hogy a nő pillantása rátaláljon. Ahogy összefonódott a zajos teremben a két szempár, hirtelen csend lett, legalábbis számukra. Christer ajka alig mozdult, mégis vonzó fölényes félmosolyra húzódott.
~ A sorsod megpecsételődött…most már menthetetlenül az enyém vagy.~ gondolta, majd belekortyolt az italba. Figyelte, ahogy a nő egyetlen rövid mondattal elhagyja az asztaltársaságát, majd felé indul. Szemét nem véve le róla követte minden apró mozdulatát, pillantása diszkréten simította végig a nő lágy vonalait, majd újra rabul ejtette a pillantását. Érezte a nő saját maga számára is érthetetlen zavarát, ahogy a bárpult előtt elkanyarodott. Christer, végig követte a folyosó bejáratáig, ahol szem elől veszítette. Mélyen szívta be a nő gyengéd illatát, amely a fák árnyai alatt napozó virágok illatára emlékeztette. A pohár koppant a pulton, de a férfi addigra már a folyosó irányába indult. Lépteinek amúgy is halk neszét elnyelték a puha szőnyegek. A folyó lány fényben úszott, valószínűleg a mosdó is erre lehetett, de Christer jól tudta a nő számára mindegy volt, hisz nem azt kereste. Egy pillanatig elnézte a magát réveteg szépséggel bámuló angyalt. Újra felsejlett elméjében a sajnálat, hogy még ma véget vet ennek a gyönyörű teremtés tündöklésének, de hamar elűzte fejéből az érzéseket keltő gondolatot. Észrevétlenül került a nő háta mögé, sötét sziluettje keretet adott a tökőrben álló angyali szépségnek. Hangja lágy volt, mégis magabiztos, a mély kellemes tónus a nő bőre alá lopakodva borzolta fel érzékeit.
- A teremben kihunytak a fények. Vissza kell térnie, mielőtt mindenki elveszíti a fejét – Közelsége, forró ereje, érintés nélkül simította végig a nő törékeny alakját. Talán megijedt, de ahogy pillantásuk találkozott a tükörbe, a férfi sötét szemei megnyugtatták. Christer nem mosolygott, arca kifejezéstelen volt. De szemében olyan mélységes elhatározás és valamiféle, a nő számára érthetetlen, és még sosem látott vágy lángolt, ami talán kételyt kelthetett, mégis ellentmondást nem tűrően vonzott mindenkit akire így csillant, mint a megveszekedett, életüket feladó lepkéket a gyönyörű, de porrá égető láng.*

Amint tekintete elveszett a tükörben,s az ott felsejlő önmagában mintha újra a hang motoszkált volna a fejében.Lehunyta szemeit,s visszaidézte a sötét szempárat,mely határozottan,magabiztosan nézett rá,mintha belelátna gondolatai legmélyébe,sőt egész lényébe,minden egyes porcikáját érezné,s egyben birtokolná is.S ez a tekintet fogva tartotta,hosszú pillanatokig rabul ejtette,sőt,úgy néz ki célt ért,hiszen most is ezen gondolkozik.~De vajon ez ejtett volna ennyire zavarba?~kérdezte önmagától,s mikor belegondolt,hogy abban a pillanatban,mikor elhaladt az idegen férfi előtt,milyen tekintettel nézett rá,teljes testében beleborzongott,ám ebbe a borzongásba egyszerre vegyült a félelem csírája és valami érthetetlen és megmagyarázhatatlan vágyódás.Nem értette,azt hitte álmodta vagy legalábbis képzelte az egészet,s a férfi valójában ott sem volt,ezzel nyugtatta magát.Szemei még mindig lehunyva,s megtámaszkodott a tükörrel szemben,mintha csak valami kapaszkodót keresne,hogy valóban a valóságban jár,s nem pedig álmodik,vagy eltévedt egy másik idősíkban.
Halk sóhaj szakadt fel mellkasából.sosem hitte,hogy egyszer ilyen hatással is lesz rá az alkohol,ugyanis képzelgését,amit ő annak hitt a pezsgőnek tulajdonította.Képtelen volt felfogni,hogy hogyan viselkedhetett így,s igyekezett szép lassan megnyugodni,majd lassacskán szívverése is visszaállt a normális ütemre,arca is visszakapta hamvas barackszínét az előbbi pírhoz képest.Érezte,miként hatja át a nyugalom testét,s az előbbi zavar miként hagy alább,mint amikor a háborgó tenger megnyugszik,miután kitombolta magát.
Igyekezett annyira magához térni,hogy meg sem hallotta az amúgy is nesztelen lépteket.Majd egy mély hang szólalt meg,közvetlenül mögötte,mely túl hirtelen rántotta vissza a valóságba.Kinyitotta szemeit,s a tükörben maga mögött egy sötét alak sziluettjét vélte felfedezni,majd ahogy egyre inkább tisztult a látása az első,amit meglátott a jól ismert szempár,mely a pillanat törtrésze alatt képes volt birtokába venni egész lényét.Egész testében megremegett.
-ez lehetetlen...-csúszott ki a száján,hiszen tudatosult benne,hogy amit csak egy árnynak hitt,az mégis maga a színtiszta valóság.A tükrön keresztül nézte a mögötte álló férfit,majd elszakadva az eleinte korlátozó félelemtől megfordult.Ott ált a jólöltözött idegennel szemben,aki valamivel magasabb volt nála,és nagyon közel volt hozzá,túlságosan is...
Először fel sem fogta a férfi szavait,majd hosszas közjáték után zavartan kérdezett vissza.
-Áramkimaradás?Ugyan mit tehetnék én?-lágyan csengő hangjából még kiérződtek kisebb remegések.s közben tekintete képtelen volt szabadulni "fogvatartójáról."Szívverése újra felgyorsult,szinte már már hangosan kalapált,ám ahogy nézte a féri sötét tekintetét,lelke legmélyén megnyugtató,bizsegő érzés lett urrá,ám ez mégsem oltotta ki maradéktalanul óvatosságát.Viszont minél tovább nézte e tekintetet,egyre inkább úgy érezte,hogy távolodik a valóságtól,s nem is itt jár a casinoban,hanem valami földöntúli térben és időben.

II Ősi Lycon

*Ahogy a nő felé fordult, meglepően közel került, még a férfi sem számított rá. Szemei a nő pillantásába fúródtak, tartva egész testét, nehogy hátrébb lépjen. Érezte a nő megmagyarázhatatlan érzését, ajkai akaratlanul is a szokott félmosolyra húzódtak, amely alapvető felsőbbrendűséget és fölényt sugallt, mégsem volt bántó. A nő hangja halkan csendült, és alattomos kígyóként mászott be a férfi fülébe. Kérdésén a farkas ismét elmosolyodott. A nőknek volt stílusa, humora. Nem válaszolt azonnal, csak figyelte a másikat. Tudta a csend lassan olyan feszülten zavaróvá válik, hogy a nő menekülni akar majd belőle, de pillantását nem lesz képes elszakítani. Türelmesen várta, hogy a nő lassan meginogjon, és nem kellett hozzá erő, hogy tudja a folyamat már rég elkezdődött. De végül, maga sem tudta milyen okból megkegyelmezett, és egy aprót hátrébb lépve válaszolt.
- Kegyed hiánya sötétségre ítéli a termet. A barátja vesztésre áll az Ön ragyogása nélkül. – válaszolt, és csak Ő tudta szavainak igaz jelentését. Szeme még egy pillanatig a sötét szempárba fonódott, majd karja felemelkedett, és a nő hamvas, alabástromszín karjára vetült a pillantása. Neveltetéséből fakadóan, dekadens szokásaihoz ragaszkodva fejet hajtott a nő felé.
- Megtiszteltetés, hogy visszakísérhetem az asztalhoz! – nem kérdés vagy kérés volt. Szimpla kijelentés, amiben hallatszott, nem tűr ellentmondást, mégsem válik tolakodóvá vagy modortalanná. Várta hogy a nő karja a fekete szövethez simuljon, hogy érezze a nő oly rég várt érintését. Pillantása újra a másik csillogó szemeit kereste, nem félve az elutasítástól. Sötét szemeiben bíztató kifejezés költözött, némi sürgető várakozással, de ebből tartása, szavai, hangja, vagy mozdulatai nem árultak el semmit. Tengernyi ideje volt, vagy még annál is több…*

Kicsinek és védtelennek érezte magát a férfi közelében,pedig sosem volt egy elveszett kislány,ám most valami mégis más volt.Egy erő,egy láthatatlan szál,mely következtében védekező rendszere cserben hagyta,s helyére a zavart kislány képe költözött,pedig őt aztán igazán nem lehetett zavartnak vagy elhagyatottnak nevezni,családjától örökölt vonásai voltak a talpraesettség,és a nagy szája.Ha ezek nincsenek meg benne,akkor szakmai sikereit sem érte volna el,másrészt talán ma sem állhatna ittakkor,mert már rég halott is lehetne...de a saját erejéből kiharcolt magának mindent,valamint taktikus lépéseivel ügyes prédának bizonyult,ugyanis mindig üldözői előtt járt két lépéssel,ami bőven elegendő volt ahhoz,hogy mentse magát.Ám most képtelen volt rá,tudalattija mintha blokkolva lett volna a férfi közelében.A pillanat egyre kínosabbá vált,nem szólva a köztük beállt csendről.Szinte már már hangosan hallotta saját szívverését,olyan nagy volt a csend.~Mint a vihar előtti nyugalom...mely egy óvatlan pillanatban mindent elsöpör~gondolta Christer szemeibe pillantva.S ahogy a férfi mosolyra húzta ajkait önkéntelenül is beleborzongott.Végül lassan kezdett visszatérni önmaga egy darabja.
-Megtudhatnám mi olyan érdekes rajtam?Talán van valami az arcomon?-kérdezte,ezzel áttörve a kínos csendet,s a férfi átható pillantását.
Majd utána a férfi is válaszolt a kérdésére.Kíváncsian felhúzta világos szemöldökeit,s a folyosó kivezető vége felé tekintett.
-Nos,akkor vissza kell mennem,különben még az én rovásomra fogja elveszíteni a ma esti vagyonát,s nem áll szándékomban kártérítést fizetni neki a ma estéért...-felelte,most már újra sejtelmesen mosolyogva.
Már indult is volna vissza,ám a férfi felajánlotta,hogy visszakíséri.Meglepődött eme udvarisságon,s bár eleinte kissé vonakodott a gondolattól,hogy megérintse a férfit,aki ilyen haátssal volt és van rá,pedig nem is ismeri,sőt,idegen a számára,ám végül megadta magát.Talán egy felsőbb hatalom összekuszálta már amúgy is kusza gondolatait,talán csak szeret a tűzzel játszani,ki tudja milyen megfontolásból,de elfogadta kísérőpartnere felajánlását.FEhér keze kinyúlt,majd belekarolt az öltönyös,sportos karba.Apró remegés futott át rajta,remélte,hogy ez nem volt oly feltűnő,s hogy a férfi ebből nem érzett semmit.
-Akkor ne várakoztassuk tovább Fortunát.-jegyezte meg,s visszaindultak a casinó forgatagába.Az asztal felé haladtak,ahol a férfit ott hagyta,vagyis a rouletteasztalok felé.Amikor odaértek,megérintette Strahd vállát,hogy bemutassa egymásnak a két férfit.
-Mr.Zarovich,engedje meg kérem,hogy bemutassan önnek...hm...-s ekkor döbbent rá,hogy nem is ismeri a férfit.Segélykérően nézett a férfire boci szemeivel.Majd megvárta,hogy a két férfi üdvözölje egymást valamilyen módon,s hellyel kínálta Christert,majd várta,hogy történjenek tovább az események.

II Ősi Lycon

*Jót mosolygott önmagában a nő kislányos zavarán, már-már bájossá tette szívének felgyorsuló ritmusa, lélegzetének pillanatnyi elakadása, pimasz kérdése mely csak a zavarodottságának leplezésére szolgál. A férfi rezzenéstelen arca mely tudatosan nem árult el érzelmeket, most őszinte mosolyra húzódott.
- Az arcán? Nos… - halálos komolysággal mérte végig a nő arcát, pillantása lesiklott a nyakán, majd megálljt parancsolva magának, újra a nő tekintetét kereste. – Azt hiszem sokkal érdekesebb, ami a pillantása mögött rejtőzködik. – mondta miközben érezte hogy a nő bársonyos érintése a karjára siklik, érezte ahogy a nő teste halványan megremeg, hallotta szívének felgyorsult ritmusát, vérének sistergő morajlását. Akaratlanul is győzelemittasan csillant meg a szeme, de ezt a Nő nem láthatta. De szíve mélyén mégsem érzett felhőtlen örömöt…maga sem tudta mért. Választott, már oly rég…Őt figyelte…talán túlzottan is soká.
~ Nem kellett volna eddig húzni…már rég véget vethettem volna ennek~ mérgelődött, de közben minden érzékével a nő lassan ringó járását figyelte, ahogy minden lépésnél leheletnyivel közelebb siklik a teste, csupán hogy karját ne kelljen tartania, hogy a férfi karja tényleg kényelmes támaszt adjon, ne csak formalitás legyen. Valószínűleg Ő maga észre sem vette, de ez így volt jó. Ahogy a rulett asztalhoz léptek, Chriseter egy fejbólintással köszönt a társaság felé, majd a férfi felé fordult, akit a nő bemutatni készült. Nem feledkezett meg arról a tényről, hogy habár célba értek, a nő hófehér keze még mindig a karjába fonva pihent a zakó finom anyagán. Ahogy a nő szeme segélykérően siklott rá, Chirster másik kezének ujjai a nő bőrére siklottak, majd kibontakozva a karjából gyengéden tartva a másik kezét, meghajolva az etikett szerint csókolt kezet. Ajka alig érintette a nő bársonyos bőrét, már-már csak álomszerűnek tűnhetett, ahogy forró lehelete végigsiklott a nő hűvösebb bőrén. Majd felegyenesedve, de még mindig – habár nyitott ujjakkal – tartva a nő kezét, mélyen a szemébe nézett.
- Christer Grip, szolgálatára Kisasszony! – majd mikor a nő megszakította az érintést, Christer a férfi felé nyújtotta kezét.
- Christer Grip –bólintott, várva a férfi gesztusára.*

Egész eddigi életében sosem volt annyira zavarban,mint a férfi közelében,pedig munkájából kifolyólag sűrűn vették körbe férfiak,ügynökök,fotósok,ügyvédek,magánemberek,szinte mindenkivel érintkezett,ám a közeli kapcsolatot inkább elkerülte.Kivéve Juannal,akivel rendesen rá is faragott,dehogy eddig bármikor zavarbahozták volna,nagyon ritkán fordult elő,erre most a semmiből idepottyant ez az idegen férfi,és pillanatok alatt már azt sem tuda,hogy fiú e vagy lány.Akaratlanul is beférkőzött gondolataiba,amit ugyancsak nem tudott hová tenni.Már már félelmetes volt a gondolat is.S mikor a férfi elmosolyodott...
-Ami a pillantásom mögött van?!-kérdezett vissza,s kérdőn nézett,legalábbis nézett volna,ha a terem helyett a férfire néz,ám szándékosan nem tette.Tudatosult benne,hogy e tekintet még végzetes is lehet a számára,így inkább elkerülte.-És maga szerint mi van mögötte?-kérdezte,s a tekintete a termet járta körbe,minthe keresne valakit,vagy valamit,de ez csak egy elterelés volt,mégha udvariatlannak is tűnt,s talán volt benne valami gyerekes is.De úgy gondolta inkább legyen gyerekes,mintsem áldozat.Mert a férfi mellett részben így érezte magát,részben viszont teljesen másként.
Keze végül elszakadt a férfi karjáról,melyről szinte majdnem meg is feledkezett,s csak ekkor jutott eszébe,hogy valószínűleg ezért néztek rá olyan furcsa tekintettel,hogy mégcsak ma este jött ide,smáris két különböző férfival társalog,ráadásul egy azon éjszakán.Nem szégyelte magát,sőt,nem sokan büszkélkedhetnek egyszerre két úriember társaságával.A gondolatra újra a jól megszokott vadmacskás mosolyra húzta sejtelmesen ajkait.Nem volt feltűnési viszketegsége,ám már most úgy gondolta,hogy a mai este felejthetetlen marad mindenképp,s titokban végignézett a két férfin.Ekkor a mellette álló férfi bemutatkozott,s habár egy pillanatig megfeledkezett arról,hogy mit okoz neki a férfi közelsége,nos,az most tett róla,hogy újra eszébe vésse.Kezet csókolt neki,lágyan,épp csak annyira,mintha egy pillangó szárnya könnyedén érintené bőrét.A barna szempár úgy meredt rá,mintha most látná életében először,meglepődött,de valójában is épp csak ma este látta meg,véletlenül...de valóban csak véletlen lett volna?!
Majd Stradhra nézett újból,majd utána a rouletteasztalra,s a forgó kerékre.Hosszú pillanatokig nézte,s már már elveszett a kerék forgásában,s a golyót már nem is látta.~Christer Grip~visszhangzott benne a név,majd a kerék összemosódott előtte,a hang visszhangzott benne,s érezte miként fordul meg körülötte lassan a világ.A két férfire nézett,de már összemosódtak előtte az arcok,s a hangok is erősen kezdtek zúgni a fejében.Valójában nem tudta mi van vele.Annyit érzett,hogy le kell ülnie,vagy legalábbis valamiben meg kell kapaszkodnia.Erős jellem volt,ám most valami mégis hatalmába kerítette...talán most jött elő rajta az időeltolódás,vagy a pezsgővel nem volt rendben valami,lehetne találgatni,ő sem tudná a pontos választ,csak annyit,hogy a szíve újra hevesebben kezdett dobogni,ám most kivételesen nem a férfiak közelségétől...

Vendég

Strahd a legelőkelőbb felső körös etikett szerint hajtott fejet mind a nő szándéka, mind a távozás ténye miatt. nem kérdezte, mi az oka, nem tolakodott, egyszerűen tudomásul vette, és egy fél pillanatig tartotta csak fogva a nő tekintetét, aztán figyelmét újra az asztal, és a rajta folyó játék felé fordította. soha nem értette, mi vonzza az embert a szerencsejátékban. a háboróban ugyan van szerepe a szerencsének, ám egy hadvezér soha nem alapoz egy elhanyagolható kockázati tényezőre, mely csak rossz vezetés alatt válhat döntővé. figyelt, és közben az emberek arcát tanulmányozta.
~szenvedélyesen várják, hogy szerencséjük valamelyik este beteljesüljön. bolondok. mint a marhák, bár nem is. az állatokra nézve szégyen, ha hozzájuk hasonlítom őket. inkább játékbábuk. nincs önálló értelem, gondolat, csak igába hajtott fejek nap mint nap. az ilyenekért nem kár egy percig sem.~
bár volt még hely az asztalnál, de nem ült le, ellenben a helyet fenntartotta a hölgynek, hogyha visszatér, ne kelljen várnia. sétapálcáját maga előtt a földhöz szegezve, kezeit összekulcsolva támaszkodott rá, egyenes derékkal. külső szemlélő a régmúlt klasszikus lovagalakját láthatta megelevenedni ebben a majd kétméteres, hollófekete hajú, ám szemei körül már enyhén szarkalábas férfiban. gondolatai vadul cikáztak, amikor egy lágy érintést érzett a vállán. neveltetésének hála, nem támadt azonnal, habár ösztönei vadul villódzva követelték a kizökkenést okozó esemény likvidálását. hiába próbált tenni ez ellen, aki élete legnagyobb részét harcban, háborúban töltötte, nem tudott elszakadni az ilyen apró megmozdulásoktól.
megfordult, és halvány, előkelő mosolyt küldött a nő felé. majd az ismeretlen férfi felé fordult, és szoborszerűen megdermedt ábrázattal várta, hogy választ kapjon, mi a helyzet. ekkor Marissa bemutatta neki a férfit, akiről, mint kiderült, nem is tudta még, kicsoda. ezen magában jót mosolygott, de arcizma egyetlen rándulása se adott erről külső jelet. a felé nyújtott kezet keményen szorította meg, elegyítve egy király és egy hadvezér szorítását benne. elvégre mindkettőnek alapja volt. egyiket származás útján hordozta, másikat tapasztalat útján.
-Lord Strahd von Zarovich! Örvendek mylord Grip!-mondta színtelen, mély hangján, majd figyelmét egyből újra Marissára irányította, tőle várva, mit is óhajt velük most kezdeni. ám ha csak egy fél pillanattal is tovább tartana a kínos semmittevés, egyből megszólalna:
-Esetleg lenne-e kedvük csatlakozni hozzám egy asztalnál egy ital erejéig? mylady Moore, mylord Grip?

Lassacskán végre kezdett minden zökkenőmentessé válni a mai estén.Legalábbis ő most még ezt hitte.A hirtelen betoppanása,majd a lord megjelenése,s azután a különös idegen,nos,nem volt hétköznapi az indulás,ám most talán végre nyugodtabb vizekre evezhetnek.Ám az aprócska belső hang azért még így is óvatosságra intette,s ez mindkét férfi felé vonatkozott.A lorban volt valami csendes,mely már túlontúl is nyugodt volt,mint a vad,mely lassan cserkészi be a prédát,kivárva,bizalmat csepegtetve ellenfelébe,s mikor nem számít rá a másik,s végre biztonságban hiszi magát,akkor csap le rá a vad.Tekintete Strahdon időzött egy kicsit,majd a másik férfire siklott.Na igen,benne pedig a tipikus ragadozó testesült meg,legalábbis ahogy ő érezte.S bár a férfi ennek különösebb jelét nem adta,mégis mintha a heves,kitartó ragadozó lenne,mely nem törődik holmi taktikával,hanem erőből és gyorsan csap le,mindent magával söpörve.Majd a két férfi után maga elé nézett,és elmosolyodott.
~A két vad között én lennék a préda ma este?És vajon kié lesz ma a királyi vacsora?~somolygott magában~DE ne higyjétek,hogy a préda túl könnyű lesz,legalábbis harc nélkül nem adja meg magát...s nehogy végül még forduljon a kocka,s a vadból váljon a préda...~gondolkodott el csendesen,s érdekes látványt nyújthattak,a két elegáns férfi öltönyében,s köztük a tőlük valamivel alacsonyabb szőke látszólag törékeny nő,mely azért közel sem felel meg a valóságnak.Talán ezért néztek rájuk néhányan kíváncsi szemekkel,mégha igyekeztek is úgy tenni,hogy senki se lássa,az ő figyelmét nem kerülték el a kutakodó,olykor már már kissé tolakodó szempárok.De csak jót somolygott magában a dolgon.Nem túl kihívó,ám nagyon is nőies és csinos fekete koktélruhájában,s szőke hajával,valamint két férfival karöltve minden bizonnyal egyesek gondolatai már-már továbbszövődtek,s ez látszott is szemükben.Nem törődött ezzel,ő csak élvezni akarta az estét,újdonsült ismeretségeit,s kíváncsi volt arra is,hogy vajon a két férfi hogy fog egymáshoz viszonyulni.Megmozdult benne a kisördög tagadhatatlanul,ám ezt nagyon jól leplezte kifelé.Végül csakhamar helyreállt minden,már a feje sem szédült,légzése lassan visszaállt a normális iramhoz,s szive is a jól megszokott ütemet verte.Nem tudta,mi volt ez a kisebb közjáték,melyet a teste produkált,de örült neki,hogy már elmúlt,s remélhetőleg ebből a többiek mit sem vettek észre.Ugyanis nem akart gyengének mutatkozni,sőt,nem szorult soha segítségre,s titokban hálát mondott mindezért,hogy gyorsan regenerálódott minden.Csendben neszelte a két férfi bemutatkozását,majd különösebb terve nem volt,így a lord ajánlata nem is tűnt olyan rossz ötletnek.
-azt hiszem egy pohár pezsgő csábításának nem tudnék ellent mondani...-jegyezte meg mosolyogva-s mivel Fortuna ma kegyeiben részesített,így azt hiszem nem kísértem tovább a sorsot.-mondta,majd felállt,s elindult a nyüzsgő rész felől a csendesebb terembe,ahol az asztalok voltak,s remélhetőleg a férfiak is csatlakoznak hozzá.Nyugodt léptekkel haladt,egyszerű tempóban,járása légiesen könnyed volt,majd találva egy asztalt afelé vette az irányt.

II Ősi Lycon

* A kézfogás talán a kelleténél erősebb volt, talán egy halandó neheztelt volna, de Christer valójában meg sem érezte. Figyelmét a férfi gondolatai kötötték le, de erre sem figyelt túl sokáig. Megtudta amit akart, és ez egyenlőre éppen elég volt. A Lord javaslatára az etikettnek megfelelően a hölgyre pillantott, várva a döntését. Christer fejében akaratlanul is ott csengtek a nő gondolatai, melyen hangosan felnevetett, de csakis önmagában. Egy külső szemlélő, csak egy rezzenéstelen szobrot látott.
~ El is várom hogy egy ilyen préda harcoljon~ gondolta, és egy pillanatra megint elkalandozott. Hetek óta, mióta figyelte ezt a tüneményt, napról napra jobban vágyott a pillanatra hogy újra a nyomában legyen. Lázas izgalommal töltötte el a gondolat, ha maga elé képzelte a pillanatot, mikor majd igaz valójában szemben áll vele. A nő utolsó percét, mielőtt egy farkas áldozata lesz. De mikor ehhez a részhez ért furcsa, eddig sosem tapasztalt kétely költözött a szívébe. Azonnal rendre utasította magát, de nem volt ideje tovább ezen töprengeni, mert a nő a kellemes kis boxok felé indult, amely ugyan távolabb esett a casinótól, csendesebb volt, mégis szerves részét alkotta. Christer a leülni készülő angyal mögé lépett, és könnyedén segítette alá a tömör fa széket, mely vastagon volt bevonva fekete bársonnyal, végtelen eleganciát kölcsönözve a helynek. Christer körbetekintett, pillantásával pincért keresve, de érzékeivel azonnal megtalálta a megfelelőt. Mióta a falka tulajdonába vándorolt a Hotel és vele együtt a Casino is, a fontosabb posztokat farkasok kapták meg, mint a Casino és a hozzá tartozó vendéglátóegység vezetését is. Ahogy a férfi szeme találkozott a fekete, makulátlan öltönyben lévő férfival, az megtorpant, és egy diszkrét fejhajtással üdvözölte Christert.
~ Üdvözöllek. A legjobb pezsgőtökből küldess az asztalhoz, kérlek. ~ A férfi hamis mosollyal bólintott, mire Christer újra az asztaltársaság felé fordult.
- Remélem megjelenésemmel nem rontottam el az esti terveiket? – kérdezte, és a választ is tudta. Diszkrét mosollyal a férfira tekintett, pár másodpercig tartotta a szemkontaktust, majd a nőhöz fordult, és elveszett a pillantásában. Mindkettőjük válaszát jól tudta, de nem is ez számított.
~ Vagy talán előbb kellett volna jönnöm?~ tette fel a kérdést, mintegy magának, de figyelt arra, hogy Marissa fejében is visszhangozzanak gondolatai. A lány azt hihette saját akaratlan kérdését hallja viszont, de pont ez volt a lényeg. A kétely volt Christer legjobb barátja. A lány pillantásából egy odalépő pincér tépte ki.
- Uram, a pezsgő. – fordult felé az idegen pincér udvariasan, majd Christer szúrós szemmel bólintott, és tölteni kezdett.
~ Ostoba~ gondolta, és pillantásával a társát kereste, de az már nem volt a közelben. Végül nem foglalkozott a kérdéssel, csak poharát felemelve a Hölgy felé fordult.
- Igyunk az éjszaka legbájosabb teremtményére. – mondta halkan, szavai sűrű hálóként fonták körbe a nő testét, erejével libabőrt csalva a tarkójára. Majd a Lordra pillantva röviden bólintott.*

Vendég

a különálló kis box Strahd ínyére volt, így legalább nem kellett a sok ostoba, bábember közelében legyen. előreengedte Marissát, és Grip-et is, majd mikor mindketten helyet foglaltak, ő is csatlakozott hozzájuk. Sétapálcáját maga mellé állította, a falhoz, majd mikor a pincér kihozta a pezsgőt, ránézett fekete szemeivel, és színtelen hangon közölte vele, miközben egy akkora címletű pénzt adott át neki, ami az egész estés kölcségeit fedezné egy háromfős társaságnak.
-nekem száraz vörösbort hozzon, ha van, akkor lehetőleg ausztrált.-majd újra a társaság többi tagja felé fordult. Rájuk nézett, és egyből levonta a számára egyértelmű következtetést.
~ááá, szóval ez a Grip meg akarja szerezni Marissa-t. te jó Isten, micsoda bájgúnár. Ennyire nyálasan legyen valaki "úriember"...pfhűű.~gondolta. nem tehetett róla, őt az élet ilyenné tette. bár a legelőkelőbb nemesi nevelést kapta, és az egyik legősibb főnemesi család sarja volt, a huszonhat évnyi háború valahogy leradírozta belőle a túlzott etikettet. mindig megadta a kellő illemet az adott személynek, de annál többet soha. nem ez volt a kenyere, ő már úgy érezte, lassan nem is ért hozzá, habár, sok szeretője elmondása alapján, még mindig talpig úriember volt. de egyben hadvezér, harcos is.
-zavarná önöket, ha rágyújtanék? mylady Moore, mylord Grip?-kérdezte. ha nemleges választ kap, akkor előveszi hosszúkás, keskeny szivarka tartóját, és kivesz belőle egy koporsószöget, majd gravírozott öngyújtójával rágyújt, és egy mély szippantás után, oldva a hangulatot, megkérdezi őket.
-Szabadna megkérdeznem, ön mióta él itt, mylady?-ha válaszolt, ugyanezt kérdezi Christen-től is, legalább ő elkezdve a beszélgetést. majd mikor az ő italát is kihozzák, csatlakozik a pohárköszöntőhöz.
-jól látja, mylord Grip, az éjszaka legelbűvölőbb teremtésével ülhetünk egy asztalnál.-majd ő is emeli poharát. Lágy koccintásra tartja először Marissa, majd Christen felé. Bár a 'hivatalos' etikett szerint nem illik első alkalommal koccintani, de Strahd régi vonalas etikettet tanult, ő nem híve a "két fogáshoz hat különböző villa illik"-vonalnak, hanem a klasszikus, régivágású illemtan a kenyere.

Hamarosan a helység merően megváltozott,a hangos beszélgetéseket,valamint a játékgépek hangjait felváltotta a csend,s halk beszélgetések egy egy apró nesze.A hely sokkal inkább mutatott eleganciát az előzöekhez képest.De egy casinóba általában nyerni és játszani megy egy ember,de most kifejezetten örült annak,hogy teret váltottak.Christer mögé lépett,s mikor leült,a széket alá tolta,ahogy az illemszabályhoz illik.Egy röpke mosolyt küldött felé köszönésképpen.Tekintete elkalandozott a termen,s a fekete bársonyon,melyen mindenki helyet foglalhatott,elismerően fürkészte a helyet.Terepszemléjéből az odaérkező pincér zökkentette ki.Míg vártak,Christer egy kérdést tett fel,melyet kettejüknek célzott,először Strahdra tekintett,majd újra a férfire,s kisebb szünet után válaszolt.
-Igazából én úgy érzem ez az este mégcsak most kezdődik el valójában.-mondta csendesen,de határozottsággal a hangjában.-Nem hiszem,hogy bárkinek is konkrét tervei lettek volna mára...egy kellemes estét kivéve...-szándékosan fejezte ki így magát,majd szép lassan úgyis kibontakozik minden,ezt tudta jól.Közben gondolataiban kérdések visszhangzottak fel,s eltűnődött,hogy vajon ő most arra gondolt valóban,hogy szerette volna ha a férfi előbb jön.Kicsit összezavarodott,de kifelé ezt nem mutatta.Közben megérkezett a pincér,kiváló minőségű pezsgőt hozva magával.Elismerően bólintott.Most a koccintás következett.Ujjai finoman fogták át az üvegpoharat,majd a magasba emelte,megvárta,míg a két férfi is így tesz,majd még mielőtt bármit is mondhatott volna,megelőzték.A férfiak bókjait őszinte mosollyal nyugtázta,mely mindkettejüknek szólt.Érezte,hogy a két férfi között,most ő van nyeregben,de ezzel nem akart visszaélni,legalábbis egynelőre semmiképp...majd ő is mondott néhány szót.
-Én viszont magukra iszok,nem sűrűn találkozik az ember udvarias férfiakkal,pláne egyszerre kettővel egy azon estén.-s koccintásra emelte poharát,külön külön koccintott a férfiakkal,s külön mindkettőnek mélyen a szemébe nézett,de épp csak oly röpke pillanatra,hogy nehogy elmélyüljenek a pillantásban,ez olyasmi lehetett,mint a kóstoló a főétel előtt.Majd utána megízlelte a pezsgőt,szemei elégedetten csillantak meg.
Közben Strahd rákérdezett,hogy zavarja e őket ha rágyújt.Ő némán jelzett a fejével,hogy nyugodtan rágyújthat felőle.
Közben olykor magán érezte Christer tekintetét,melynek hatására borzongás futott rajta végig.Csak olykor olykor nézett rá,de akkor is csak rövidebb pillanatok erejéig,hiszen tudta,ha tovább időzne nála a tekintete,akkor bizony nem szabadulna tőle egykönnyen,s ezt nem akarta.
Másrészről viszont a másik férfit sem akarta hanyagolni.Egyenlőre élvezte,hogy a helyzet magaslatán foglal helyet,s nagyon is kíváncsi volt a fejleményekre.Női megérzése azt súgta neki,hogy sok meglepetést fog még tartogatni hármójuknak a mai éjszaka.
Majd közben Strahd beszélgetést kezdeményezett,ráadásul rögtön bele a közepébe.A kérdésre nem felelt azonnal,talán ez először kicsit meglepő is volt.
~Ejha,pont beletrafált,hogy erre én nem gondoltam?!-korhollta magát~nem mondhatom el nekik,hogy hogy kerültem ide,azzal magamat sodornám veszélybe,sosem tudhatom hol találhatnának rám,neki mindenhol vannak befolyási övezetei.Nem.Gyerünk kislány,okos vagy,kivágod magad ebből is,mint eddig bármikor~szaladtak rajta hirtelen végig a gondolatok,de arcán ez egy cseppet sem látszott,majd félmosolyra húzta ajkait,és nekikezdett.
-Valójában nem nevezném igazán ittélésnek a dolgot.Egy ideje érkeztem Topolyába,s azóta itt tartózkodom,de még nem volt időm arra,hogy teljes mértékben berendezkedjem.-válaszolt a kérdésre.-Talán idővel arra is sort kerítek,hogy otthonosabbá tegyem az életem...-fűzte hozzá még.
-És szabad megtudnom Önök mivel foglalkoznak itt eme nagyszerű városban?-kérdezte kíváncsian,majd nőiesen felkönyökölt az asztalra,s állát összekulcsolt kézfejére helyezte,s barna szemei érdeklődve pillantottak hol az egyik,hol a másik férfira.Majd ezután végül Christeren állapodott meg,hiszen válasza után a férfi volt soron.Kíváncsian fürkészte őket,talán most megtudhat egyet s mást a két küzdőfélről.

II Ősi Lycon

*Christer önmagában mosolyogva nyugtázta a nő pillanatokra fellépő zavarát, melyet igen ügyesen palástolt. Érezte a másik oldalról a férfiból áradó ellenszenvet, és ehhez sem közel 150 évesnek, sem farkasnak nem kellett lenni. Olykor akaratlanul is elkapta a Lord egy-egy gondolatfoszlányát. Talán máskor elszórakozott volna a helyzeten, de most nem volt kedve hozzá. Türelmetlenül várta a pillanatot hogy elszabaduljon, hogy a nő egyedül maradjon végre…beleborzongott a gondolatba, de kívülről mindez nem látszott. Ahogy a Lord feltette a kérdést, azonnal észrevette a nő zavarát. Máskor is érezte már felőle ezt a furcsa félelmet, de nem tudta az okát, sosem kutatott olyan mélyen áldozatainak múltjában. Tudta hogy a nő hazudik, érezte minden szaván és mozdulatán. Könnyű volt látni, ha valaki hazudik…még az illata is más olyankor a halandóknak. Ahogy a nő, válasza után könnyedén az asztalra könyökölt, arcát összefont ujjaira helyezte, Christer tekintete akaratlanul is az arcát fürkészte. Ahogy a hangulatvilágítás lágy fénye végigsimította hosszú, kecses nyakának vonalát, majd megcsillanva a sötét szemekbe veszett. Akár egész éjjel is elnézte volna…végül a rágyújtani készülő férfi felé bólintott, mutatván hogy cseppet sem zavarja.
- Már a városban vagyok egy ideje. Mostanában ideköt a család…már talán épp ideje volt. – bólintott saját gondolatára, ahogy a falkát megfogalmazta. Nem hazudott, tényleg a családja volt, és tényleg idekötötte sok-sok év kóborlás után.
- Szerteágazó üzleti vállalkozásaink vannak Európa szerte. Ezek felügyelete és összefogása elég sok idővel és utazással jár. – nem mondott többet foglalkozásáról, hisz mit is mondhatott volna? Nem látta értelmét, hogy történeteket találjon ki. Minek? A Lordot valószínűleg nem látja többé, a nő meg már nem fog utána nyomozni a mai este után…Élvezettel szívta be a dohány kellemes illatát. Ő maga nem élt hasonló szenvedéllyel. Mégis szerette nézni az illatosan gomolygó füstöt, amely harcol a levegő feloldása ellen. Hosszan elnézte a felizzó parazsat, majd a felszálló füstcsíkot, míg a Lord beszélt. Mintha egy réveteg álomból ébredt volna, mikor a Casinot vezető farkas mellé lépett. Nem szólt, csak fejet hajtott Christer felé, és a szemébe nézett. A férfi bólintott, majd a társaság felé fordult.
- Sajnálatos módon szólít a kötelesség. – felállva Marissahoz lépett, majd hosszan a szemébe nézett. Észrevette hogy a nő eddig tudatosan kerülte pillantását, de most újra rabul ejtette azt, nem hagyván menekvést.
- Kisasszony, egy élmény volt Önt megismerni. Bizonyára nem ez volt az utolsó találkozásunk. – majd várva, hogy a nő felé nyújtsa a kezét, mélyen meghajolva csókolt kezet a gyönyörű angyalnak. Talán egy pillanattal tovább maradt kezében a nő keze, de ezt csupán Ők ketten vehették észre. Majd a Lordhoz lépett, és kezet nyújtott.
- MyLord, Nagyon Örültem. – használta szándékosan a férfi szavait. Habár a dekadencia rabságában élt, akárcsak a hozzá hasonló korú vámpírok vagy farkasok, mégis a mindennapokban próbált XXI. századinak tűnni, ami általában sikerült is. Egy utolsó pillantást vetett a nőre, majd megfordult, és a férfi után indult. Valójában semmi dolga nem volt, Ő hívta oda társát. Közelébe érve, megérintette a vállát.
- Köszönöm Richard! – a férfi hamis mosollyal bólintott, majd dolgára indult. Christer nem ment messzire, csupán a Hotel bejáratával szembeni, aránylag alacsony épület tetejére ugrott, majd zakóját levéve kényelmesen a hűvös tetőkerti fűbe hasalt. Tudta senki nem láthatja, de Ő mindent pontosan látott. Végtelen türelemmel kezdte bámulni a kijáratot. Tudta hamarosan vége a várakozásnak, és akkor…*

Vendég

keményen szorította meg a távozni készülö Christen kezét. no nem lenézésből, vagy bármi más esetleges hátsó szándéktól vezérelvén, pusztán a megszokás játszott szerepet ebben, és a neveltetés. miután eltávozott közülük a férfi, megvárta, míg Marissa újból helyet foglaljon, feltéve ha maradni akart még, aztán ült csak ő is le. figyelte a két partnere közötti furcsa, szinte észrevehetetlenül lejátszódó történéseket, és tudta, nem von le téves következtetést, mikor arra jutott, hogy Christennek kell ez a nő. nem különösebben zavarta, vagy érdekelte a dolog, hisz számára csak egyetlen nő létezik, aki viszont már halott, bár pont emiatt kutat a természetfeletti és a mágia irányába. gyermeteg remény ez, melyből nem hajlandó ereszteni. meg akarja találni a módját, hogy visszahozza Tatjanat. szüksége van arra nőre, és érzi, a nőnek is szüksége lehet őrá. bár halott, de érzi. majd hirtelen pislant párat, hisz nagyon is elképzelhető, hogy kissé elkalandoztak gondolatai, és emiatt illetlenül, de elbambult egy nő társaságában. hogy zavarát és fájdalmát elkendőzze, felállt, kezébe vette Marissa törékeny, lágy kezét, fejet hajtott, megcsókolta, és szabadkozva, de távozni készült.
-kérem nézze el nekem, hogy íly egyszerűen csak magára hagyom, de olyan oka van távozásomnak, melyet bizonyára megértene, habár nem oszthatom meg önnel. így csak bízom abban, hogy megbocsájtja udvariatlan tettem-avval elindult ki a casinoból.
mikor az utcán sétált már, és mélyen szívta be az éjszakai város levegőjét, csak akkor tudott végre nem Tatjanára gondolni.
~soha nem fogom feldolgozni. de feladni sem~szabadkozott esküvel.

Figyelte a körülötte zajló eseményeket,olykor olykor elkalandozott kicsit,dehát ez előfordul néha.Majd figyelmét ismét a férfiak felé terelte,s teljes odaadással hallgatta azok beszámolóit.Olykor el-elmosolyodott,s arca végig természetes derűről árulkodott.Kezdett kicsit felszabadulni,talán a pezsgő hatása volt,vagy egyszerűen valami láthatatlan szál vonzotta egyre inkább magához,melyeet nem tudott mire vélni.
Ekkor Christer távozni készült,sajnálatosan vette tudomásul,s ez pillantásában is érződött,melyet akaratlanul is a férfi felé küldött.Felállt,s elköszöntek,apró biccentés.
-sajnálom,hogy távoznia kell...máris.-de csak ennyit fűzött hozzá.
Tekintete lopva végigkísérte a távozó férfi akalját,majd újra helyet foglalt,s Zarovichcsal folyt tovább a beszélgetés.Ám ez sem bizonyult hosszú életűnek,hiszen a férfi hosszas és látszólag fájdalmas töprengése után ugyancsak elbúcsúzott.
-Örülök,hogy megismertem Mr.Zarovich.Remélem még találkozunk.-s azzal a férfi is csakhamar eltűnt a látóhatárról.
Halkan felsóhajtott,majd a pezsgőt még elfogysztva lassan ő is távozni készült.
Felállt,majd lassú ám picit bizonytalan léptekkel távozott a casinóból.
**Épület előtt**
Lassan jött ki a hatalmas kivilágított épületből,majd kint megállt.Felsóhajtott,majd felnézett az égre,melyen már magasan tündököltek a csillagok.Pár hosszas pillanatig eltűnödött rajtuk,zöld szemeiben viszont csillogtak az éjszaka eme gyöngyszemei.Végül úgy döntött lassan ideje lenne továbbállnia,bár egy aprócska pillanatig azért megérezte a pezsgőt,noha nem volt ittas állapotban,ám mégis kedélyes lett tőle.
~Kicsit talán fáradt vagyok,de talán taxi helyett jobb lesz ha sétálok~döntötte el végül,s balga mód gyalog indult neki az útnak.

Vendég

*A forró, nyári délután Árnyék bejelentkezik a Bonaparte Hotel & Casino-ba. Belépve a forgóajtón a hall vendégei egy pillanatra felé fordítják a tekintetüket.A férfiak örömmel, míg a nők kissé irigykedve néznek rá.*
~Már megint engem bámulnak. Sose fogom ezt megszokni.~gondolja.
*Odamegy a recepciós pulthoz.Harmadszori csengetésre előlép a recepciós.*
-Neve?-kérdezi a hotel alkalmazottja
-Miss Árnyék
-Elég érdekes név.
-Születési ideje?
-1988.04.18.
*Megkérdezte még a születési helyet és az útlevél, illetve a személyi számát is elkérte.*
- a 666-os szoba az Öné.
-Köszönöm.
-Felvitessem a csomagjait?
-Köszönöm, nem.
* A lifttel felment a hatodik emeletre. Belépett szobája ajtaján,és ledobta csomagjait az ágya mellé.
~Akkor is betartom a programot, ha ő nincs itt.~*Közben kibújt ruháiból, s elment zuhanyozni.*
*1 Órával később, miután végzett a kipakolással, bezárta maga mögött az ajtót, s elindult a Cafe La Plata & Restaurant-ba vacsorázni.
//folyt. ott/

Vendég

*Belépve a száloda fogó ajtaján fintorogva néz szét majd vissza fordulva a söfőrhoz szól*-hozzod már a csomagom;-
*Majd a recepcióhoz indul amikor a söfőr elejtia az egyik táskát*
-mit csinálsz te ütődött?-*ordít rá*
-Bocsánat uram töbet nem fordul elő-*sipogja megrendülve a sofőr*
-Jó mindegy tedle és hozzd a töbit!-
-Mind a 10 böröndöt?-*kérdezieész hallkan ép hogy halhatóan
Igen förmed rá lágoló tekintettel!
majd tovább megy a recepcióhoz*
-A legjobb lakosztályt kérném!
és had kérdezem hány csilagos ez a panzió?
-5 szól a válasz
_Igen?Kérdez visza meg lepeten én olyan 3ra gondoltam max na nem baj -Hanyas szoba az enyém?
-667
*szónélkül elindul a lifthez majd a lift ajtóból oda szól a söfhöz intézd el a te és a töbiek szálását majd hozd fel a csomagjaimat de ha fel ébresztesz véletlenül is farkas eledelt csinálok belőled!
*Majd beszált a liftbe fel ment a 6ik emeletre, a szobába szietve lefeküt aludni.

Vendég

*Felébredve ilyeten veszi észre hogy ha nap már lemenőbe van!*kapkodva öltözik fel sietve és örjöng ve*
-Nem értem hogy voltam képes át aludni az egész anpot ezzer dolgom let volna többek közöt a ponzorral is ma kellet volna találkoznom!*lesiet a lépcsőn még a liftet se várja megközben próbál telefonálni de a telefonja is vacakol!bele telik talán 5 perc is mire kapcsol és feltudja hívni a menedzserét!
-Tim mért nem hívtál elég a bakikból ki vagy rúgva! Majd felkeresem Paul Everlit ő intéz nekem szálást meg emlékeztett a programokra viszlát!
*Lekapcsolva a hívást ismét tárcsáz*
-Jó napot mr. Mr Smit tudom ma lett volna találkozónk de közbe jöttek dolgok át tehetnénk máskora vagy mondja meg hol van a szálása és felkeresem.-*néhány perc csend következet*
-Értem nem tudott leutazni ide de leküldi az egyik emberét ok nem nem ez tökélettes lesz igy mikora érkezik . Értem köszönöm Viszont látásra-
*eltéve a telefont lelasítva lépteit ugy döntött szét néz ebben a kis városban*~Úgy is új helyet kell kersni a kliphez hát szét nézek , sétálok egyet~*ezzel a gondolattal kilépet az ucára
//folyt. az utcán//

Vendég

~Végre megérkeztem! Mindenhol jó, de a legjobb itt.~
*Belép az ajtón, s úgy ahogy van belehuppan az ágyába.
Két óra alvás után felébred, s bemegy a fürdőszobába rendbeszedni magát.*

Vendég

*Meg érkezve a hotelbe Felsiettet a szobába de lefekvés előtt még csengetett a szoba pincérnek és egy fantazi turmixot és egy tál francia salátát rendelt vacsorára(ugyan is vigyázni a kell a hízással)
Majd kényelmesen elhelyezkedve a hatalmas francia ágyban aludni próbál*

Vendég

*Árnyék az útravalós alapanyagokból szendvicset készít magának, de nem találja a kést. *~Hova a csudába tettem? Biztosan a táskában lesz.~
*Belenyúl a táskába, s a késsel elég mélyen elvágja a kezét.*
-Aú!Ez fáj!
*Tudja, hogy nincs nála sebtapasz, ezért reménykedve kopogtat a 667-es szoba ajtaján. *~Talán van valaki bent.~

Vendég

*hírtelem kopogtatás hallatszik*~ki a franc lehet ilyen kor~
kimászik az ágyból és alsó nadrágban kinyitja az ajtót és mogorván förmed az ajtóban álló gyönyörű nőre*
Mi van?
- Mi van, akarsz?
Nem tudod, hogy nem illik ilyen kor zavarni-
*De amit meg pillantja a gyönyörű nőt azonnal vissza fog magából*
-jaj bocsánat nem tudtam hogy ilyen szép élményben lesz részem!
Miben segíthetek?

Vendég

* Hát a lány nem ilyen fogadtatásra számított. A kinézettel nincs baja, de a modor, az hagy kívánnivalót maga után.*
-Elnézést, hogy ilyen későn zavarom, de elvágtam a kezem. Kérhetnék egy sebtapaszt?

Vendég

- Hát nem tudom van ebben a lakosztályban de nézze meg az elsősegély ládát ott van a fürdőben.~ Gyere be aztán elcsavarom a fejed semmi perc alatt elcsavarom a fejed~

Vendég

* A lány bemegy a fürdőbe, s szerencséjére talál sebtapaszt az elsősegélyládában.*
-Bocsánat, hogy felhozom, de annyira ismerős vagy nekem, de nem tudom, honnan.Ó, tegezhetlek?-*kissé elpirul*

Vendég

*Bezárja az ajtót a lány mögött , majd a francia ágyra fekszik,kezeit a feje alá teszi határozott és magabiztos pózban majd a lány megszólítja és egójának igazán sértő mondatott mond. Ő persze nem reagál agresszíven, mert tervei vannak lánnyal ma estére, így ennyit mond.*
-Áhim White vagyok Mexikóból egy énekes.*próbál alázatos maradni de, nehezére esik.*
Most lesz a harmadik arany lemeze kiadva a vér a vér ellen.

Vendég

* Morcosan végigméri a férfit, majd sarkon fordul, hogy elhagyja a szobát.
- Kösz a segítséget, de most vissza kell mennem. Egy nagyon fontos telefont várok.
*Ráteszi a kezét a kilincsre, lenyomja, de az ajtó nem nyilik. Hirtelen megfordul, s a szeme villámokat lövell.*
-Engedj ki, különben felébresztem az egész nyavalyás hotelt!-követelőzik.

Vendég

*Nem fél a fenyegetéstől de eszébe jut, hogy mit érzett az utcán és arra gondol hogy milyen élet ez amit ő él és ettől elszomorodik s elmegy a kedve a sextől.
Mindazáltal meg is lepődi a lány reakciójától, nem ehhez van szokva, hisz minden nő akit csak akart meg kapott eddig. Így megszeppenve, mint egy kisfiú válaszol a lánynak*
- Figyelj ne haragudj bunkó voltam. Csak..csak… itt a kulcs

Vendég

*Árnyék átveszi a kulcsot Áhimtól, s besiet a szobájába. Lefekszik aludni, de egy idő után sajnálja a férfit. Elhatározza, hogy egy levelet ír neki.
-Bocs, hogy olyan hamar kiborultam. Remélem elnézed. Csak tudod most minden összejött. A barátom két hónapja halt meg autóbalesetben, a gyerekkori barátnőm bátyja ma leesett a létráról, eltévedtem a szórakozónegyedben. Összefoglalva: rám jár a rúd. Meg kell azért jegyeznem. Nem ismersz, ha azt hiszed, hogy azonnal az ágyadban kötök ki bármilyen nagy zenész is vagy. Sajnálom, hogy kiabáltam veled. Mit szólnál holnap este egy vacsorához a Café la Plata-ban? Várlak.
Bocs. Árnyék-
*Kioson a folyosóra, s becsúsztatja a levelet Áhim küszöbén.*