Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó

*Mikor a temetőbe értem közbe néztem, hogy hol lehet virágot kapni. Mikor találtam akkor gondolkoztam* ~vajon merre lehet?~ *elindultam és mikor az egyik sírhoz értem, akkor megláttam őt. Oda mentem hozzá és a sírja elé tettem a virágot. És leültem a sir elé* - szia, ismét itt vagyok, ahogy megígértem. Sok dolog történt velem amióta te nem vagy mellettem. Képzeld megismertem egy lányt kicsit különös, de kedves és megmentette az életem. Kár hogy ilyen hamar elmentél, és nagyon hiányzol. *kicsit elkezdtem könnyezni, már szinte sírtam.* -de komolyan, nagyon hiányzol és örökké szeretni foglak. *A karkötőmet a virág mellé helyeztem. És mikor felálltam éreztem, hogy nem vagyok egyedül, valaki van mögöttem és figyeli, hogy mit csinálok, de nem foglalkoztam vele* most másra koncentráltam.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Figyeltem miközben letette a virágot és beszélt. Szomoru volt. Megsajnátam, én még nem vesztettem el senkit ezért nem tudtam, hogy milyen érzés csak gondoltam, hogy nagyon rossz lehet.Hirtelen eszembe jutott, hogy miért is rohantam hozzá ennyire.*
- Falcon!! szóltam neki.
-Van egy ötletem, hogy hol lehetnek a kölykök. Van egy buli a közeli utcában. Lehet, hogy ott lesznek, nézzük meg hátha.
Vártam mit felel, de láttam rajta, hogy még gyenge.
~Lehet, hogy egyedül kellene mennem? Vajon sikerülhetne?~
~Valahogy segitenem kell neki, de hogy~
Miközben ezen gondolkoztam Falcon felémfordult ....

Halandó

*mikor megfordultam akkor a szemébe néztem,* - buli? Milyen buli? Nincs kedvem most buliba menni, de ha a könyvem ott van akkor rendben. Csak várj még egy kicsit. *visszafordultam* -most megyek, de amint lehet vissza, jövök. *ismét oda fordultam a lányhoz. –na akkor menjünk, bulizni tudod, hogy merre van ugye? Gyorsan vissza szerezzük a könyvet utána nem tudom mi lesz, én vissza jövök még egy kicsit ide.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-Rendben! Mivel ez egy házi buli, gondolom egy kertes házben lesz. Én sem bulizni akarok hanem neked segiteni.Aztán majd meglátjuk, hogy mi legyen. De akkor se ronthatunk oda és támadhatjuk le őket. mondtam neki.
-Van valami ötleted? kérdeztem tőle és közben figyeltem ahogy gondolkodik.
-Szerintem csináljunk ugy először is ott mintha nem ismernénk egymást.
Aztán... nem tom nincs ötletem, de lehet, hogy most ezt hagyni kéne mert te még gyenge vagy elöbb felkéne rendesen épülnöd.
Ez csak lehet, hogy ártana. Nem?
Vártam mit mond és közben arra gondoltam, hogy vajon mit fog mondani. Reménykedtem, hogy azt mondja hogy hadjuk ma és majd máskor és inkább itt marad a sírnál, de erre nem igen láttam esélyt.
- Nem azért mondom mert kételkedek benned. mondtam neki, hogy nehogy félre értse amit mondtam.

Halandó

*nem törődtem a lánnyal és el akartam indulni, hogy minél hamarabb visszaszerezem a könyvet, de hirtelen elestem* - igazad van még gyenge, vagyok, itt maradok egy kicsit, addig is, tudok még beszélgetni a barátnőmmel. De ha ez téged zavar, akkor előre mehetsz, és majd én követlek. - amúgy, jó a te ötleted, de tegyük bele az enyémet is, na. *felültem és elkezdtem mondani a tervem* Az, az ötletem hogy mikor bemegyünk a házba külön akkor én, leülök valahova, és úgy csinálok, mintha csak egy sima vendég lennék és várok addig, amíg meg, látom valamelyiket és elkezdem követni. Te addig azt csinálsz, amit akarsz de, ha eltűntél és több percig, nem látlak, akkor megkereslek. Az hogy nem ismerlek téged az jó ötlet. Remélem, nem kell külön belépőt szerezni. Mert a hosszabb idő lesz. De ha van még ötleted, akkor várom. ~kicsit örült a lány de igaza van. Lehet, hogy valami orvos, mert tudja, hogy még nem vagyok annyira jól. Vagy ennyire látszik?~

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Láttam amint elindul épp utánna akartam menni amikor megbotlott és elesett.Leültem mellé a fűre és hallgattam amit mond. Végig hallgattam a tervét.*~ Nem rosszt ötlet.~gondoltam magamba.
-Rendben én elindulok mindjárt te meg gyere utánnam ugy 10perc után.
Szerintem felesleges balhét csapmi, ezért csináljuk azt hogy kifigyelem melyiknél van táska és hogy hova rakja. Én lefoglalom te meg ellopod tőle a könyvet. Utánna meg mondjuk felkérsz táncolni engem. Ebböl tudni fogom, hogy sikerült.
-Igyekszem nem eltünni, hogy ne kelljen velem foglalkozz. Aztán meg találkozzunk ugyan itt. Ez igy jo??
*Fölálltam és vártam a válaszát ugy láttam tetszik neki az ötlet ezért elindultam.
Folyt. köv a családiházaknál.

Halandó

*mikor láttam, hogy Darla elmegy akkor vissza, ültem a sir elé* ~tudtam hogy örült, de hogy ennyire, visszalopni a könyvem nem lesz egyszerű dolog.~ - nem tudom hogy ki ez a lány, a templomba ismerkedtem meg vele és kedvesnek tűnik, na megyek vissza, szerzem a könyvem, és utána vissza jövök hozzád, és ha Darla is akar akkor hívom őt is. Most hogy a környéken vagyok, többet leszek veled igérem. *felálltam és elindultam a családi házak felé* folyt. családi házak

V Ifjú farkas

*A kobaltkék Mercedes veszett sebességgel közlekedett a Kertváros utcáin, s a külső szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy a sofőrje céltalanul bolyong a városrészben. Pedig nem erről volt szó: Nicholas minél távolabb akart kerülni a Ligettől, s olyan helyet keresett, ahol méltó módon búcsúzhat el Szerelmétől. Kiutat keresett a városból, de az alig kivilágított utcák kuszasága nem engedte, hogy elhagyja Topolyát…*

*Az autó hatalmas csikorgással állt meg, amikor a férfi megpillantott egy el nem téveszthető jelet, mely egy temető jelenlétére figyelmeztette a várost nem ismerőket. Nicholas néhány másodpercig gondolkodott, de gyorsan meggyőzte magát, hogy ez a hely lesz a megfelelő, hiszen Aralina teste nem nyugodhat a várost körülölelő hegyek valamely eldugott szegletében. A kocsi újra elindult, és a férfi behajtott a temető kapuja felett lévő, díszes betűkkel megformázott, hatalmas „St. Klára Városi Temető” felirat alatt…*

*Nicholas egy aprócska házikó mellett parkolt le, amit a temető egykori gondozójának szerszámos kamrájának vélt, s nem is csalódott megérzésében, hiszen egy ásó mellett csákányt és lapátot is talált. Amint öngyújtója fényénél végigkutatta a kamra belsejét, egy furcsa tárgyra lett figyelmes, melyet az évek során vastagon ellepett a por és gazdagon szőtték be a kamrában élő pókok…*

~ Jean-Claude Belois, 1933-1979 ~

*Nicholas fejében gondolatként jelent meg a dísztelen kereszt fémlapkáján szereplő név és dátum. A fejfának egy évtizedekkel ezelőtt elhunyt embernek kellett volna emléket állítania, de kereszt szárán látszott, hogy sosem használták. A férfi lepattintotta az aprócska fémlapot, s egy nagyobbacska szeggel két betűt karistolt a helyére: „AR”…*

*Nicholas a Mercedes csomagtartójába tette a szerszámokat és a fejfát, majd a vezető ülés felé indult. Tekintete a kocsi hátsó üléseire tévedt, ahol Aralina teste feküdt az örök mozdulatlanságban. Szemeit becsukta egy pillanatra, sóhajtott egy nagyot és beszállt az autóba. Sokáig körözött a temető szük sorai között, de amikor meglátta a megfelelő helyet, gondolkodás nélkül tudta, hogy az lesz az igazi: a temető egyik távolabbi szegletében állt egy aprócska domb, melyet egy sűrű sövényrengeteg védett a kíváncsi szemek elől…*

*Nicholas először a szerszámokkal ment fel a dombra, s rövid keresgélés után elkezdte ásni Szerelme végső nyughelyét. Minden rög, melyet ásójával lazított ki, minden kődarab, melyet a csákánnyal tört darabokra és minden merítés, melyet lapátjával dobott félre végérvényesen beleivódott elméjébe, s bár nem számolta, a végére pontosan tudta, hogy hány csákányütéssel és lapátlendítéssel ásta ki a hat láb mély gödröt…*

*Aralina teste könnyű volt, amikor a férfi kiemelte a kocsiból, s bár testének minden porcikája fájt a harapás emlékétől és az ásás fáradalmaitól, összeszorította fogait, s erősnek mutatta magát… a lány előtt. Lassú, méltóságteljes léptekkel ment fel a domb tetejére, és óvatosan eresztette le a lány pokrócokba bugyolált testét a gödör mélyére. Felállt, lehajotta fejét és szomórúan csengő, mélyen búgó baritonján megszólalt:*

Pater noster, qui es in caelis:
Sanctificetur nomen tuum,
Adveniat regnum tuum,
Fiat voluntas tua,
Sicut in caelo et in terra,
Panem nostrum quotidianum
da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
Sicut et nos dimittimus debitoribus nostris.
Et ne nos inducas in tentationem;
Sed libera nos a malo.
Amen.

*Szavai végén tartott egy rövid szünetet, majd a roppant földmennyiséget visszalapátolta a gödörbe. Kezei már sajogtak és hólyagok kíséretében fájdalmasan könyörögtek a munka befejezése miatt, de Nicholas nem érdekelte a testi fájdalom. Azt ki fogja heverni, de lelkében ez egy örök törés marad, melynek nyoma talán évtizedek múltán sem fakul...*

*Amikor végzett, gondosan elrendezte a sírhelyet és helyére szúrta a keresztet. Pár lépést tett a Mercedes felé, de megállt egy pillanatra és újra a kereszt felé fordult. Most tudatosult benne végérvényesen, hogy Szerelme már csak emlékeiben fog élni, s a gondolat könnyeket csalt a szemébe. Arcát kezeibe temette és egy hatalmas puffanással rogyott térdre a sír előtt. Észre sem vette, hogy a láthatáron már megjelentek a Nap első fénysugarai…*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aznap éjjel nagy felhők takarták el Topolya egén a csillagokat.A szél fújt,esett az eső.
Falkennek menekülnie kellett,ha nem akart börtönbe kerülni.
Rettenetes élmény volt,ami a házaknál történt.Falken előtt a saját testvére állt,egy rendőr személyében.Falkent ez nagyon megrázta.Szemében égett a tűz,a vágy,hogy végre ennek végelegyen.*
~Elárultak!Már a saját testvérem is ellenem dolgozik.~*gondolta magában,és előrántotta fegyverét,hátha szükség lenne rá.
Hirtelen egy golyó süvített el lába mellett.
Falken lassan felállt,és szemében a tűz,már erdőtűzzé lobbant.
Elővette a másik pisztolyát is,így már mindkét kezében volt egy.
Látszott rajta,hogy az adrenalin szintje nagyon felszökött.
Előretartotta fegyverét,és fejbelőtte üldözőjét,egy rendőrt.
Ezt a személyt követte még hat ugyanolyan rendőr.*
~A hullákat nem hagyhatom itt!Túlságosan feltűnőek!~*gondolta,és ásott a bokrok közé egy nagy gödröt,belerakta a rendőröket,és visszaásta az általa készített sírt.
Falkent három golyó találta el a küzdelem hevében.Egy a vállát egy a lábát,és egy a hasát.Vérzett mindenütt.A golyókat kiszedte,így már csak a sebet kellett volna begyógyítani,bekötni.A sebeket leöntötte egy kis vízzel,kimosta a sebet,hogy kisebb legyen annak az esélye,hogy elfertőződik.Kicsit továbbvánszorgott egy fa alá,leült,és elkiáltotta magát*
-Segítség!
*Ott feküdt azzal az eséllyel,hogy elvérzik,és remélte,hogy nem a rendőrség jön oda,hogy segítsenek neki.*

Halandó

*Mikor vissza értem a temetőbe, már nagyon fájt mindenem menni is alig bírtam, csupa vér volt a hátam*. -Nincs itt senki? Valaki segítsen. Ordibáltam fájdalmamba. *Mivel senki sem válaszolt nekem, elindultam a barátnőm sírjához közben többször is elestem. Mikor oda értem ledűltem a sir mellé.* -megint itt vagyok, és úgy érzem, hogy most már melletted leszek egész végig. Remélem, örülsz, majd ha látsz. *hirtelen elájultam* -most már minden rendben lesz, legközelebb vigyázz magadra. Úgy éreztem, hogy a barátnőm szólt hozzám, de nem tudtam oda figyelni semmire és csak a fájdalomra gondoltam.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Amikor a temetöhöz értem nem láttam senkit. Eszembe jutott, hogy egy lány sírjánál volt múltkor Falcon igy elindultam oda.
Amikor a közelbe értem észre vettem, hogy véres a fű. Nagyon megijedtem, hogy netán Falcon vére az ezért gyorsabban mentem tovább.
Amikor oda értem a sírhoz akkor vettem észre, hogy Falcon ott fekszik eszméletlenül és egy kés van a hátában.
Megpróbáltam kiszedni belöle, de féltem, hogy csak rosszabb lesz. Erőt vettem magamon és kirántottam a hátából. utánna amilyen gyorsan csak tudtam letéptem a polóját és azzal bekötötttem.
Tudtam, hogy ez nem lesz elég, ezért elöszőr magához próbáltam téríteni, de nem sikerült.
Kivettem a táskámból a pulcsimat és azt is rá tettem a kötésre.
Most már sajnos nem igen tudtam mit csinálni, csak reménykedni és várni.
~Térj magadhoz kérlek!!! Segítened kell, mert így nem tok mit csinálni veled.~ Elkezdtem sírni és nem tudtam abba hagyni féltem, féltem, hogy elveszítem.Pedig csak most ismertem meg és szerettem meg.

Halandó

*pár óra múlva, mikor magamhoz tértem Darla ott volt mellettem, rá néztem* -szia, ki vagy te, az őrangyalom vagy valami hasonló? Mert mindig ott, vagy ahol én és mindig megmentesz. Nem tudom, hogy hogyan köszönjem meg neked, de másodszorra mented meg az életemet. De miért sírsz, mi történt? ~ remélem nem miattam sir~ *felültem* -mikor a buliba voltunk akkor a táskából kivettem a könyvet és a te táskádba tettem bele. De ezt te nem vetted észre azért tettem bele, mert éreztem, hogy történni fog velem valami rossz és benned megbíztam és tudtam, azt, hogy ha észre veszed a könyvet, akkor nem fogsz vissza jönni értem. Amúgy meg köszi és most már tényleg sokkal tartozom neked.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Amikor megszólalt egy hatalmas nagy kő esett le a szivemről.Jó volt hallani a hangját.*
-Azért sírok, mert féltettelek/féltelek. Nem tartozol semmivel ez természetes, hogy segítettem.
*Kinyitottam a táskámat és elkezdtem kutatni benne a legalján megtaláltam a könyvet. Benne hagytam a táskában és fölálltam.
- Szerintem nem fogsz örülni annak amit mondok, de muszály. Segítek fölállni és elviszlek egy orvoshoz vagy korházba. De elöbb kicserélem a kötésed.
*Nem vártam meg a válaszát hanem rögtön elkezdtem levenni a kötését.
Erre már nem tudott mit csinálni, mert fájt neki.
Leszedtem a kötésnek használt pulcsit és polot és kerestem valami más tiszta rongyot a táskámba.
Miközben turkáltam a táskában találtam egy üveget is.*
- Hogy ez nem jutott eszembe hamarabb. kiáltottam fel.
*Egy üveg tiszta szilvapálinka volt. Kinyitottam az üveget ... *
- Ez most fájni fog, ne kérdezd mi, mert akkor csak rosszabb lesz. mondtam neki. *Rálocsoltam egy rongy zsebire. Körbe törölgettem a sebet aztán a nyilt sebbe öntöttem egy kicsit.
Miután végeztem vele bekötöttem és ránéztem Falcon arcára.
Egész eddig szótlanul türte, de észre vettem, hogy könnyezik a fájdalomtól.*
-Kész, segítek felállni. Induljunk ehez orvos kell. Ez pár óráig ha kibirja több anyagom nincs, hogy bekössem. *mondtam neki és adtam egy puszit az arcára. *
-Kitartás!!

Halandó

*-orvoshoz? milyen orvoshoz és hova? Kérdeztem össze zavarodva és felültem*. Mikor elővet egy üveget a táskájából kicsit furán, néztem, csak egy kis feliratot láttam rajta. ~”pálinka” mit akarhat azzal? Ugye nem? Ha a sebemre önti, akkor nem tudom, mit csinálok vele~ de már késő volt mire ki mondtam volna, hogy nem öntse rá a sebemre, hirtelen égető fájdalmat éreztem a hátamba. ~áhh hát még is ráöntötte, hogy menyire utálom az erős italokat.~ nem akartam üvölteni, mert még is csak egy temetőbe vagyunk. Így hát tűrtem. *Nem mertem megszólalni és hirtelen elkezdtem könnyezni a fájdalomtól*. ~nagyon rendes lány, szerintem, lenne más dolga is, mint hogy engem ápolgasson, nem tudom, hogy mit keres itt mellettem.~ *mikor felálltam még nem tudtam, hogy hova akar engem vinni,* ~orvoshoz? Egyet sem ismerek, és nem szeretem őket~ Nem tudom miért, de hirtelen megpuszilta az arcomat. Megkérdeztem volna, hogy miért kaptam de, mást kérdeztem helyette. –hol van az az orvos? Messze van? Kérdeztem töle

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Láttam, hogy meglepődött amikor puszit adtam neki és, hogy mondani akar valamit, de végül csak az orvosrol kérdezett.*
-Még nem tom, hogy hova mehetnénk, de kéne valami doki, mert csúnya a sebed és elfertöződhet. Bár nem ismerek senkit itt és gondolom te se.
Valamit majd kitalálunk. Mennyünk egy eldugott helyre ahol nem találhatnak meg téged a kölykök és én majd szerzek ködszert és fertőtlenítő szert is. Meglátjuk, hogy mennyire tudlak ellátni. Ha nem lesz gond akkor nem kell doki, de készülj fel rá, hogy nem lesz egy kellemes pihenés ez.
*Mikor befejeztem a mondatot figyeltem az arcát és láttam rajta, hogy nagyon gondolkozik. feálltam és elkezdtem összepakolni a táskámba a cuccokat. Maradt még egy kis pálinka is, ennek nagyon örültem és elraktam. ~Legalább lesz mivel fertőtlenítsem egyenlőre míg nem szerzek valami mást. Jaj csak bírja ki.~
-Gyere segítek felállni. Menjünk az elhagyatott raktár épületekhez. Ott biztonságba leszünk. mondtam neki és átkaroltam.
Ő rámtámaszkodott és nagy nehez felállt.
Folyt. köv. elhagyatott raktár épületek

Halandó

–nem, nem ismerek én se itt senkit, csak a temetőbe jöttem de, szerintem tovább maradok, mint terveztem. ~hmm. nem kell orvoshoz mennem ez jó, rendben mehetünk, de nem kell több pálinka a sebemre, akkor majd inkább megoldom egyedül, csak még nem tudom hogyan~.
*Egy kis ideig néztem, ahogy pakol a táskájába. Közben a táskámból elővettem egy szelet kenyeret, amit még a buliból szereztem, és elkezdtem enni.* Utána, elmondta, hogy hova megyünk. -elhagyatott raktár épületekhez. Rendben menjünk oda. *gyorsan összepakoltam magam után* ~remélem nincs messze~ *odafordultam a barátnőm sírjához, de nem szóltam semmit*. *nehezen, de sikerül felállnom megpróbáltam tartani a lépés. Először elestem, de hamar felkeltem és próbáltam tovább menni.* folytatás elhagyatott raktár épületek

V Ifjú farkas

- Segítség!

*Nicholas egy hangos kiáltásra lett figyelmes, mely az egész temetőt körbejárta, s végül a fülében visszhangzott. Még mindig térdelt a sírhely mellett, de kezeivel már egy zsebkendőt keresett öltönyének zsebeiben. Amikor rálelt a könnyű selyemből készült, kézzel varrott kendőre, megtörölte szemeit s az utolsó könnycseppet is letörölte arcáról. Nagyot sóhajtott miközben felállt, és mintha meg sem hallotta volna a segítségkérést, elindult a Mercedes felé. Léptei lassúak voltak, járása gondterhelt…*

*Amikor az autóhoz ért, egy pillanatra megállt és ruháját megigazítva, megszabadult a sártól és a portól. Épp ki akarta nyitni az ajtót, amikor elméjében újra felsikoltott az előbb hallott szó, melyet az előbb oly gyorsan elfelejtett. Egyfajta furcsa kötelességtudat dolgozott benne, hogy segítsen a hang forrásának, de a gyász, melyet a szívében érzett, egyfajta gátat szabott ennek…*

*Lassan elengedte a kilincset, s ekkor már tudta, hogy nem fog beülni a kocsiba és nem hagyja sorsára a bajbajutottat. Lassan a hang forrása felé fordult, és miközben hosszú lépéseivel elindult abba az irányba, egy cigarettát vett elő és meggyújtotta. Hosszan és mélyeket szippantott a dohányból, miközben kerülgetve az egyes síremlékeket a hang forrásához közelített.*

*Nicholas ekkor hiretelen megállt, és egy férfit pillantott meg egy sírkőnek dőlve. Ebből a távolságból csak azt tudta megállapítani, hogy a férfi a hasát fogja és apró nyögésekkel ad hangot fájdalmának. Nicholas eldobta a csikket, melyet időközben végigszívott és újra elindult, közeledve a férfi felé. Minden lépéssel többet tudott meg a férfi állapotáról, s amikor már elég közel ért hozzá, egy furcsa szag csapta meg orrát: ugyanaz a szag, amit a Ligetben érzett…*

*A vér szaga volt az, s ez újfennt megtorpantotta Nicholas-t, de már túl közel volt a férfihoz, hogy minden szó nélkül megforduljon és elfelejtse a látottakat. Kicsit közelebb húzódott a földön fekvő férfihoz, s úgy három méterre lehetett Tőle, amikor egy magasabb sírkőre ült. Sóhajtott egy nagyot, mintha csak ezzel akarta volna felhívni magára a figyelmet, de elméje legmélyén tudta, hogy a férfi már régen tudott Nicholas ottlétéről. Miután kifújta a levegőt, Nicholas nyugodt hangon szólt a férfihoz:*

- Nem tudom, mit csináltál Magaddal, de ha egy kis kötszer kell…

*Nicholas rezzenéstelen arccal nézett a férfira, s minden apró mozdulatát figyelte. Izmait megfeszítette, és készen várt arra, hogy a férfi talán valami ostobaságot követ el…*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Falken fájó sebei takarása közben léptek zajára lett figyelmes.Valaki mögötte leült egy sírra,majd egy mélyet sóhajtott.
Miután a férfi hozzászólt,Falken lassan fájdalmasan felállt,és elfogadta a kötszert.
Bekötözte lábát,és leült a férfi mellé,majd elővett egy kis dohányt,egy kis papírt,és tekert egy kis cigit magának.Rágyújtott,majd nézte,hogy a füst hogy formálódik az éj szelében.
A bosszú vágya égett a szemében.
Odafordult a férfihoz,és azt mondta neki:
-Köszönöm! Megteszek bármit,amit csak kíván!
A férfi komoran fordult felé,majd egy kis mosoly jelent meg a száján.Mintha a szemében gyász látszott volna.
Csak csönd... A cigaretta füstje egy koponyához hasonló alakot vett fel,és Falken gondolta,hogy hosszú éjszakákra számíthat...

V Ifjú farkas

*Nicholas figyelte, amint a férfi lassú mozdulatokkal feláll, majd sebeit egymás után bekötözi. A fájdalmas mozdulatok egyre-másra akaratlan grimaszokat csalhattak a férfi arcára, de Nicholas nem törődött velük. Egy furcsa érzés motoszkált benne, s egy olyan érzése volt, hogy valahonnan ismeri Őt. Nézte, amint gyakorlott mozdulatoknak hála a dohányból és a papírból egy cigaretta kerekedett ki, s Nicholas-nak a katona évei jutottak eszébe egy pillanatra…*

*Sorkatonaként szolgált két évet a német Bundeswehr-ben, s bár lett volna rá lehetőség, hogy kapcsolatait kihasználva megússza a szolgálatot, Nicholas-ban élt a kötelességtudat, mely nem engedte, hogy kibújjon ezen felelőssége alól. E két év alatt ismert meg a kaszárnyában egy bajor hivatásost, aki ugyanilyen ügyességgel készítette el a sodort cigarettákat…*

*S ekkor Nicholas egy pillanatra megállt, arca kicsit elfehéredett, de meglepettségének gyorsan véget vetett, s nem engedte, hogy a vele szemben ülő ennek bármilyen jelét észrevegye. Elméjében összeállt a kép, és már tudta, miért hívta elő agya ezt a rég elfeledett emléket: felismerte a férfit… Egy újság képe jelent meg előtte, melyet az elmúlt napokban olvasott, ami egy körözött bűnözőre hívta fel a lakosság figyelmét. S most ez a bűnöző itt ül előtte, s felajánlja szolgálatait. Nicholas egy újabb cigarettáért nyúlt, s közben elméjében gondolatok ezrei kavarogtak…*

~ Te lészel a kard, mely lesújt a Szerelem nevében és bosszúm általad teljesül be… ~

*Nicholas fejében ez a Perinius idézet kavargott szüntelen, s miközben a cigarettáját szívta, a bosszú terve egyre csak körvonalazódott benne. Még nem tudott pontosan minden részletét, de a szája sarkán megjelenő apró mosoly azt jelentette, hogy azon apróságok is csakhamar kitisztulnak. Újra mélyet szippantott a cigarettából, s miközben kifújta a füstöt, egy gyors mozdulattal felállt és az előtte ülő szemeibe nézett…*

- Azt mondod, megteszel mindent, amit kívánok? Legyen… Szükségem van egy olyan emberre, aki ilyen kvalitásokkal rendelkezik, mint Te… S ha igazat írnak az újságok, akkor Neked is szükséged van a pénzre, amit ajánlok, hogy elmenekülj a városból… Ugye igazam van, Falken?

*Nicholas végig a férfit nézte, egy pillanatra sem vette le Róla tekintetét. Figyelte minden arcrezdülését, s tudni akarta, hogy milyen hatást vált ki, ha meghallja a nevet, amit kimond. Hangja végig nyugodt és lassú, már-már túlzottan lassú volt, de amikor a Falken szó elhagyta a száját, kissé keményebb lett, ezzel is reakcióra kényszerítve a sírkövön ülőt…*

Vendég

~Itt talán végre egyedül lehetek...a gondolataimmal, az érzéseimmel.~gondolta Árnyék
*Közben egyre beljebb megy a temetőbe.*
~Az a férfi annyira hasonlított rá...~*Könnyek folynak le az arcán.*
~Ez az utazás sem lenne, ha nem történt volna az a baleset. Miért nem én ültem abban a kocsiban?!~
-Aú!*Figyelmetlenségében belerúg egy eldőlt betonvázába.*
* Valami neszt hall a távolban. Ösztöne azt súgja neki, hogy forduljon vissza, semmi köze mások dolgaihoz, de kíváncsisága sokkal erősebb nála. Felmegy a dombra, ahonnan jól látja az alakokat, de ők nem vehetik ott észre. Két férfit lát. Az idősebb Falkennek vagy ilyesminek szólítja a fiatalabbat.Szerencséjére a beszélgetést is tisztán hallja.*

Vendég

* A dombon hasalva nagyon is ismerős volt számára a fiatalabb férfi neve.*~Honnan olyan ismerős...Az Újság! A ma reggeli újság címlapja:Keresik a Falken nevezetű gyilkost~, melyet ma látott az egyik újságosbódé ablakában.*Mivel a két férfi nem mozdul, ott hagyja őket. Halkan, vigyázva, hogy zajt ne csapjon becsukja maga mögött a z ilyenkor kihaltnak tűnő városi temető vaskapuját*
//folyt. szórakozónegyed//

Halandó

Ismét a temetőhöz érkeztem, de ez most más volt. Szomorú voltam, de nem tudom hogy miért. A szél fújt, az eső már elállt. A nap kezdett kisütni, a levegő olyan volt mintha az őserdőben lettem volna párás és meleg. *Odamentem, a barátnőm sírjához, és leültem* ~ mi lesz most Darlaval, remélem nem haragudott, meg azért mert ott hagytam egyedül, na ez jó, itt vagyok a barátnőm sírjánál és egy másik lányra, gondolok, akit még nem is ismerek, kezdek megörülni~ pár perc, gondolkodás után rájöttem, hogy rossz ötlet volt Darla-t egyedül hagyni azt hiszem, kezdem megkedvelni. –Bocsi, de vissza kell mennem, mert szerintem már vár az új barátom. Remélem nem haragszol ezért. *felálltam és elindultam a kapu felé. De hirtelen megálltam* ~most már tényleg nem tudom, hogy mit akarok csinálni, valami azt súgja, hogy maradjak, valami, azt hogy menjek vissza Darlahoz. Tényleg nem tudom~ *De akkor fura dolog történt velem, elindultam vissza Darla-hoz, de nem gondolkoztam csak mentem, oda, ahova a lábam vitt.* Folytatás Elhagyatott raktárépület

Vendég

* Belépet hogy szétnézzen de a nap már jócskán lement és semmit nem látott és mivel zseblámpa nem volt nála elő húzta a telefonját az övtáskája zsebéből.
Telefonja ledje elég nagy fényt adtak így nádjából átlátta a temetőt. Síremlékek emelkedtek mindenfelé nem egy hagyományos temetőnek tűnt. Nem hasonlított a jól ismert történelmi egyházak által kreált temetőkhöz, talán épp ezért tetszet neki ennyire!
Haladva temető belsejébe csodálta a magasba emelkedő síremlékeket elért a temető végébe ahol egy ravatalozót talált faragot oszlopok tartották a tetőt és a homlokzatra ez volt írva az élet igazán a halál után kezdődik. Ez előtt meg állt és bámulta néhány percig! ~Milyen érdekes a élet a halál után ? Ezen még sose gondolkodtam ! nem volt időm ilyenekkel foglakozni .Milyen lehet belülről?~ *közelebb lépet az ajtóhoz de nem tudta kinyit ni a nagy kilincset hát elindul a temető kapuja felé!

V Ifjú farkas

*Nicholas hosszan nézte a férfit, s a másodpercek hosszú, várakozással töltött napoknak tűntek neki. Nem értette, hogy a vele szembenülő miért habozik ennyit, és minden pillanat, amit a válaszra várva töltött, egyre inkább a türelmetlenség felzaklatott állapotába terelte…*

*Nichlas sóhajtott egy nagyot, melyet a figyelemfelkeltés első eszközeként vetett be, de próbálkozása hasztalan volt: akit Falken-nek hitt, még mindig gondolataiba merülve nézte a földet és mozdulatlanul bámult maga elé. Agyában újabb gondolat jelent meg, s egy apró mozdulatot indított a férfi felé, de keze már nem ért hozzá Falken vállához. Elméjében felsikoltott a gondolat, mely az újságcikkre figyelmeztette, s ha csak a fele igaz mindannak, amit ott olvasott, akkor a férfi akár támadásként is felfoghaja Nicholas érintését. Keze visszahullott teste mellé és inkább szóval próbálta fehívni magára a figyelmet:*

- Ha nem vetted volna észre, akkor még itt vagyok…

*Nicholas hangja erős volt, mégsem tűnt sem agresszívnek, sem támadónak, de a keményen mondott szavak sem érték el a kívánt hatást: a férfi még mindig némán ült a sírkövön, s mozdulatlanságával egyre inkább idegesítette. Szemében cikázó villámok jelentek meg, de haragját – habár csak egy pillanatra – csillapítani tudta, és kihasználva ezt a nyugodt pillanatot felmérte az előtte álló helyzetet…*

*A gondolatok fénysebességgel cikáztak a fejében, és megszületett a terv, mely végre lezárhatja kettejük viszonyát. Bár néhány pillanatig tépelődött magában, hogy a férfi kinek fog beszélni a furcsa, német akcentussal beszélő férfiről, aki valamilyen munkára akarta felbérelni. Azonban gyorsan meggyőzte magát, hogy túl keveset mondott el neki ahhoz, hogy bármilyen sejtése is legyen valódi céljairól. Nicholas egy hirtelen mozdulatta a tárcájához nyúlt, kinyitotta és a papírpénzek között kutakodott. Amikor megtalálta, amit keresett, egy kisebb vagyont tartott ujjai között, melyet egy könnyed mozdulattal vágott a férfi elé…*

- A felejtés bére…

*Miközben a szavak elhagyták száját, sarkonfordult és elindult kocsija felé. Gondolataiban tovább szövögette tervét és próbálta elfelejteni, hogy kivel hozta össze a sors. Cigarettára gyújtott és lassú léptekkel hagyta ott a férfi, aki még mindig mozdulatlanul ült a sírkövön…*

Vendég

Az árnyék szélsebesen haladt Topolya sötét, csillagtalan egén, teljes észrevétlenségbe burkolódzva. Rég halott szívét most az aggodalom sötét marka szorította össze, ám töretlenül haladt tovább. Érezte, energiái végesek, akármilyen erős félisten is, egyre jobban szomjazott a vitae-ra, szüksége volt ereje utánpótlására. A temető fölé érve mozgást érzékelt a sötét sírok között, hallotta az ismeretlen szívének dobogását, és szinte már rérezte vérének lüktetését ereiben. Lassan ereszkedni kezdett, majd megállt az egyik szomorúfűz alatt. A sötét köd lassan alakot öltött, az árnyak formálódni kezdtek, és a fekete ruhás jelenés ismét anyagiasult. Szórakozottan méregette az idegent, ahogy sikertelenül próbálkozik egy lezárt kriptába való behatolással. Nem szólt semmit, csak várta, sikerrel jár-e. A férfi egy idő után feladta, majd a temető kapuja felé vette az irányt, ám ezt a nő már nem várta meg.
- Sose add fel ilyen könnyen, halandó... - mondta jéghideg hangon, majd kezét a kripta rézkilincsére téve, lassan lenyomta. A zárnyelv halk kattanással engedett a hatalmas természetfeletti erőnek, és akár egy vékony pálcika, úgy tört ketté. Az ajtó lassan, nyikorogva kinyílt, feltárva a kripta sötéten tátongó belsejét, mire a nő arcán a szokásos felsőbbséges vigyor jelent meg.
- Csak ön után...

Vendég

*White meg lepődötten fordult meg! Nézte a nő márvány színű bőrét és sötét szemét. Nem értette, hogy került oda és nem is tudta mit akart tőle.*
- Nem veszélyes ilyenkor a temetőben egy nőnek…-*a nő újára nézet *
~ Nincs férjnél hajrá!~
- Elég sok a rosszarcú alak mászkál erre felé ilyenkor
És különben minek löszhetem hogy egy ilyen gyönyörű nő meg szólít és be invitál egy 5 csillagos zárt kriptába?-
* hírtelen a nyitott ajtóra nézet majd rossz száj ízel így szólt*
- Látom jó erőben, van. De valószínűleg én már kilazítottam és emiatt nyílt ki!
*Nem bízott a nőben de könnyű kalandot remélvén elindult be a kriptába*
~Kriptában még nem voltam nővel. Meg hát meg is kell néznem hogy jó ez a hely a klip forgatáshoz. Szóval, muszáj bemennem!~
*Azzal belépet a kriptába ami ravatalozó is volt egyben. Öntelt szemekkel nézet a nőre amíg eltűnt a ravatalozó sötétjében*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Falken a férfi után nézett,és kicsit örült,kicsit bánta,hogy elmegy.
Örült azért,mert egyedül akart menekülni tovább,ez neki így is nehéz volt,nemhogy most már lenne egy púp a hátán.
De bánkódott azért,mert a férfi megmentette az életét,ő meg nem hálálta meg.
~Na mindegy! Visszatérek a meneküléshez.~gondolta magában,és felállt,mert eddig a sírkövön ült.
Hirtelen szirénák zaja törte meg az eddig tartó "síri csöndet".
~Na Falken,most légy észnél!~gondolta,és előkapta az egyik pisztolyát,majd felmászott az egyik fára,hogy onnan váratlan támadást hajtson végre.
Megérkezett három rendőrautó,és kiszállt belőle tizenöt rendőr.
Az emberek szétváltak egyedül folytatva utukat...és otthagyva a járőrkocsikat!
A rendőrök elmentek,és Falken leugrott a fáról,és felvett a földről egy erős,éles követ.Odament egy autóhoz,és lassan ovatosan,-hogy ne okozzon zajt-kilyukgatta az összes gumit,aztán egy másik járőrjárművel is így tett.
Az egyik roncsolt jármű motorháztetejére ráírta az éles kővel:
"Kedves Uraim! Sok sikertelenséget kívánok további keresésemhez!"
A ti "jóakarótok", Falken
Azzal előkapott egy rablókulcsot-amit drótból készített,-és kinyitotta az épen maradt járőrkocsit,majd rövidre zárta a kábeleket,és elindult a belvárosba,a kocsma felé...
folyt. köv. Kocsma a teli korsóhoz. [/i]

Vendég

- Bizonyára... - sziszegte a nő, majd hideg tekintetével nyomon követve megvárta, amíg a férfi befárad a kripta ajtaján. Belépve a sötétséget szinte tapintani lehetett, csupán a nő lépteinek halk koppanása törte meg a halotti csendet. A különös fekete anyag, mely testét fedte az avatatlan tekintetek elől, szinte hangtalanul suhogott, ám ezt a hangot teljesen elnyomta az ajtó nyikorgásának zaja. Nagy döndüléssel zárult be a két alak mögött, annak a kevéske fénynek is útját állva, amely a szűk nyíláson szűrődött be eddig. A nő a kripta nyirkos falához érintetve egyik kezét lassan lesétált a boltívvel fedett lépcsősoron. A talajvíz monotonan kopogott a fekete kövezeten, mintha csak az időt mérné, amely egyre lassabban és lassabban telt. A levegő áporodott volt és dohos, akár a régi borospincék jól ismert illata, ám az elmúlás kesernyés szaga mégis ott terjengett körülöttük. Nofertari otthonosan mozgott a vaksötétben, számára olyan volt, mintha csak nappal lenne, óriási előnnyel rendelkezett a férfival szemben. Elsétált a kőből faragott ravatal mellett, mely olyan volt, akár a régi királyok kőkoporsói, majd kezét végifuttatva az egyik gargoyle kiálló gerincoszlopán a férfi mögé lépett. Hátulról átölelte, és hideg lehelletével csímogatva halántékát a fülébe suttogott.
- A játszmának vége...

Vendég

* hallása kiváló volt a férfinek hisz a zene volt az élet és ehhez a szakmához kellet igazán a hallás. Figyelte a halk kopogásokat és a furcsa ruha susogását amit avatatlan fül nem hallana. Zavarta a sötét így elő vette a telefonját, ami nem is olyan rég tett az övtáskájának zsebébe. Gondolta körbenéz de ahogy megmozdult volna a nő lehetet érzi a nyakán. – óh hova sietsz még itt az egész éjszaka! Még nincs vége csak most kezdődik-
* Mondta értetlenül és kibújva a nő öleléséből és szembe fordult vele*

Vendég

- Valóban, a legizgalmasabb része még csak most kezdődik... - suttogta, majd szorosan a férfihoz bújva végigsimított hátán, tarkóján, s ujjai már dús tincseivel játszottak, miközben közelebb hajolt Áhimhoz. Vérvörös ajkai a férfiéhoz értek, csókjai lassan haldtak nyaka felé, miközben keze már a halandó inge alá kúszott. A szoros konty, melybe haját feltűzte, most minden külső ráhatás nélkül megengedett, és éjfekete fürtjei lágyan omlottak karcsú vállaira. Érezte a fenevad izgató tombolását, sürgette, hogy minél hamarabb a férfi vérét vegye, ám Nofertari nem siette el. Olyan volt, akár hőn szeretett macskái, az éjszaka vadásza... Kiélvezett minden egyes pillanatot, játszani akart a zsákmánnyal, még mielőtt végérvényesen a magáévá teszi. Finoman a ravatal irányába terelte Áhimot, majd arra kényszerítette, hogy leüljön. Egyik lábával a kőasztalra térdelt, miközben lágyan a férfi ölébe csusszant, ám egy pillanatra sem engedte el...