Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

*Egy rég nem használt raktár ajtaja résnyire tárul, ahogy egy férfi battyog be. A gyér világítás miatt nem lehet testének minden részletét kivenni. Csoszogó lépteinek zaját a vastag porréteg jótékonyan tompítja. Sötét sziluettjéből csak annyit lehet kivenni, hogy nem épp most volt suhanc. Az idő súlya meggörnyesztette hátát, felesége vasszigorának és az ötven évének köszönhetően dereka már nem a régi daliát idézi. belépve egy pillanatra megtorpan, míg szeme hozzászokik a benti sötétséghez. Eztán halk kattanás, majd egy zseblámpa fénye nyújt némi támaszt és segítséget, hogy ne essen orra ténykedés közben. A kicsit jobb fényviszonyoknak köszönhetően némi fény vetül őszes hajára, régimódi ruháira. Az imént nem alkottunk teljes képet róla. Nem csak az idő és maria Charón törte meg az öreg akaratát. Volt ott valami más is...valami, mely túlszárnyallja mindkét korábbit. Egy bilincs, mely általában csak azokat köti, akik már az árnyékvilágban léteznek. Az ő esete azonban különleges. Még élőként láncolta magához a halál, s ennek bilincsét magán hordja egy gyűrű képében. Ez az az erő, melynek érdekeit képviseli most is. Lelemel hátáról egy zsákot, mely csörömpölve ér földet, háta pedig egy nagyot reccsen a megkönnyebbüléstől. Elkezd matatni a zsákban, majd munkához lát.....
Körülbelül fél óra múlva kipőirult arccal lép hátra, hogy ellenőrizze, minden úgy ment-e ahogy Ura megparancsolta. tekintete egy vörös földre festett pentagrammra vetül, melynek közepén egy kisebb durván faragoptt kődarab található. Valami oltárféle, melyen a nemrég szétlocsolt vér lassan kezd megalvadni. A nemrég még békés raktár padlójának egyenletes porrétege gondosan el lett takarítva, így már kikövetkeztethetetlen, hogy hány ember járt a helyen, főleg egy laikus számára. Halkan sójat egyet.*
~A Herceg meg lesz elégedve.~
*Azzal ismét hátára veszi a zsákot, eloltja a zseblámpát, s a tőle telhető legnagyobb elővigyázatossággal elhagyja a raktárat. A közelben parkol egy öreg autó, melybe bepakolja holmiját, s elhagyja a város ezen részét.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Aki a raktárfelé mentvolna torlaszokat és útlezárásokat láthatott a raktákörül.Rengeteg rendőrkocsi és komandósokat.A lezárt részeket rengeteg rendőr őrizte,hogy senkise mehessen át a barikádokon,és más lezárt részen.Az emberek aki este kintjárkáltak kiváncsian gyülekeztek a rendőrök előtt és kíváncsian nzelödtek.A főnök is megérkezett.Besietve az elkerített részbe egy nőhözlépett.
-Mitjelentsen ez Karolina?-kérdezte félve.
-Uram a raktárban egy járörőzés alkalmával egy fura dologra lettem figyelmes a raktár belsejébe,de ahogy láttam pár fura alakot akik vért csurgattak bele meglepődtem.
-Mondja már a lényeget!-sűrgette.Közben elindúltak befelé.
-Egy oltárt találtam.Az az igasság mire akcióba léphettem volna eltüntek.Fura imákat mormóltak.Szerintem sátinisták,akik rituálékat vezetnek le a városban.-mondta és ahogy beléptek a sötét helységbe elkisérta a fönöket a felelt tárgyhoz.Az ledöbent.Nehitte volnahogy a városban efféle dolog lehet.
-Ez hihetelen!Uram isten!Körözést kell kiírni,hogy elkapjuk a tagokat.Nemlátta az arcukat?-kérdezte sápadtan a nyugodt Karolinátl,aki mintha érdeklődött volna a helyzet kimenetele iránt.
-Uram nemláthattam mert csukja volt a fejükön,de viszont bőr karkötőr viseltek.Azt láttam.De ahogy előléptem az árnyékból elfutottak.-és ahogy közelebb értek a vizsgáló,és kutató csoporthoz azok megerősítették Kar igazátVért áldoztak fel itt nemolyan régen.
-Et a szimatolók nemtudhatják mg,mert nagypácban leszünk.Lehet,hogy leváltanak engem!-rémüldözött.
-Uram milenne ha elsumákolná az ügyet?Csak a rendőrök rudhatják,kötelezze őketva titoktartásra vagy ijesmi.-javasólta.
-Nem azt nemlehet.Ezek a mai idők összetartást kivánnak.A nép és a rendőrség összefog a sátánisták ellen.Itt folyamatosan örködnifog valaki.
-Viszont valakinek be kell jelentenie.-majd a Karolinára tekintett aki nyelt egyett.
-Uram ezt a kegyet vissza utasítom.Nemvagyok egy magyarázkodó alkat,és nemlenne rá időm sem.Szerintem valaki mást bízzon me evvel.-majd intett és elment.A főnök ledöbbent,hogy ij könnyen átpaszólja ezt a fontos ügyet,de mintha a nő hangjában félelem lett volna.Majd ahogy Kar elment a rendőrök tovább serénykedtek.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

~Na, mégis csak jobb itt lenni.~
*Lélegez fel Nofrit, ahogy az eget kémleli a raktárépület előtt. Látni a holdat, néhány csillag is világít az égen. Hűvös nyári szellő lepi be az ott tartózkodókat. Itt sincs tisztaság, mégis Nofrit úgy érzi magát a sikátorok után, mintha most lett volna kifertőtlenítve a hely, és minden makulátlanul tiszta.
Por lepi be az utat, nyomot hagy a bakancsuk, cipőjük, de mégis ez a szabadságot jelenti a lánynak. Nincs az a nyomasztó érzése, ami a sikátoroknál uralkodott rajta.
Szétnéz, és rajtuk kívül nem lát senkit sem, de ez nem azt jelenti, hogy nem is lehetnek. Nem gondolkodik el ezen, inkább a társaira figyel, mit szólnak a helyhez. Reméli, ők is megfelelőnek tartják majd. Úgy gondolja, hogy fel kéne terepezni a környéket, kik is járnak erre, és hol a legbiztonságosabb a támadás. Kint az utcán, vagy bent egy épületben? Hol várják azt a vadászt? És ma este lesz, vagy csak napok múltán, hogy találkoznak eggyel? Hogy néz ki egy? Miben különbözik egy átlag embertől?
Nofritban rengeteg kérdés megfogalmazódott, de nem ad nekik hangot. Most megjelent a kétely szikrája, de erről nem akarja tájékoztatni a társait. Inkább csak a közömbösség álcája mögé bújik.*
- Na, mit szóltok? Megfelelő helynek bizonyul?

Halandó

*mikor az elhagyatott raktár épületekhez értünk Darla-val, megkerestük az első épületet, ami sötét volt, de nem volt hideg* -kellemes az idő idebent mondtam Darlanak. Mikor még jobban bementünk a helység tele volt ajtóval. *Én oda mentem az egyik ágyhoz és leültem, és akkor láttam, hogy a seb a hátamon nagyon rosszul néz ki, és nagyon vérzik* Közben Darla elindult valahova és bement az egyik ajtón. ~nem tudom, hogy hova megy, remélem, nem talál még pálinkát. Hihi. Na jó ennyi elég volt kipróbálok valamit, amíg nincs itt.~ *felálltam és oda mentem az egyik tűzhelyhez beledobtam pár fadarabot és meg gyújtottam. Utána fogtam egy vasrudat és bele tettem a tűzbe. Mikor már elég meleg volt levettem a pólómat és rányomtam a sebemre, a forró vasrudat* -ÁHH ~ez nagyon fáj. Na jó ez rosszabb, mint ha pálinkát öntenének a sebemre. De legalább már nem vérzik~ *oda mentem az egyik tükörhöz és bekötöttem a sebet.* –remélem ez most már jobb lesz így. *az egyik szekrényben találtam egy félkész csirkét* -áá, ez most jól jön. *visszamentem a tűzhöz és megmelegítettem a csirkét, mikor kész lett, oda vittem az asztalhoz és letettem.* ~De én most nem is vagyok éhes, na mindegy majd Darla megeszi, ha kell neki, nem is tudom, hogy miért kezdtem el megcsinálni ezt a csirkét, *így hát visszamentem az ágyhoz és lefeküdtem de, nem tudtam elaludni és csak most vettem észre, hogy nincs rajtam a póló* ~na mindegy, most már nem fogok felkelni az ágyból~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Régen járt itt,de semmitsem változott ez a hely.Ugyanoijan koszos,és elhanyagolt,de mégis tiszta,mint a sikátor,és a doghos szeűag utánn a proros levegő tisztának tünk.Majd szemeivel a két társára tekintett.
-Rendben.Akkor kezdjük el az akciót.Remélem sikerülnidfog.Nincs kedvem megsebesűlni.Gondolom erős lehet az a vadsz akire leakarunk csapni.-motyogta alig hallhatóan,és a lehetőségeket viztslantotta semmitmondó arcal.Inkább Norfitért aggódott,mert még nemgyógyult meg teljesen.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha beleszagolt a levegőbe és a már jól ismert illatot vélte felfedezni a raktárak körül.Tekintetével végigmérte a helyet és végignézett társain is.*
-Tökéletes hely a harchoz.Van hely,csönd és a szétszórt töredék,törmelék és cső is segítségünkre lehet.
*Mondta és szemeivel már alkalmas búvóhelyet keresett az ő posztjaként.*
-Szerintem ne tétovázzunk tovább.Ti -lehetőleg együtt- kezdjetek itt a raktárak körül és között sétálni én pedig valahol ott leszek a nyomotokba.Legyetek felkészülve arra,hogy megtámad titeket valaki vagy valami,de az se biztos,hogy ma éjszaka ránk akad valami.
*Mondta és komoly tekintettel nézett rájuk.Tudta,hogy mostantól kezdve bármely rossz mozdulat vagy apró döntés az életet illetve az életük végét is jelentheti.*
-Sok szerencsét!
*Mondta és elindult.Nemsokára elnyelte őt a sötétség és Karolina és Nofrit szeme elől már biztos elrejtőzött.
Ha elindulnak akkor az árnyak takarásába végig a nyomukba marad.Mostantól nagyon ébernek kell lennie.Érzékeit amennyire tudta megpróbálta kiterjeszteni,de mivel még nem tudott biztosan támaszkodni vámpíri megérzéseire ezért csak remélte,hogy a Bestia apró érzésekkel tudatja vele,hogy ha baj van...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit úgy érzi eljött a pillanat. Eddig is azon voltak, hogy találjanak egy vadászt, de most úgy gondolja, ténylegesen tesznek is érte. Itt vannak, egy olyan helyen, ahol már ő is jobban érzi magát, nem nyomasztja a hely rossz szeleme, inkább egyfajta türelmetlenséget érez. Nem az a rossz fajta, inkább az, hogy egy olyan esemény, amit nem kívánnak, minél előbb véget érjen. Nem akar ő vadászni egy vadász ellen, soha nem is gondolta, hogy ez lesz a feladata. De most egy olyan szituációba került, hogy muszáj megtennie. És akkor már minél előbb, mint később. Főleg úgy, hogy itt van most vele két barátja, akikre számíthat, akik segítenek neki. *
- Akkor indulás!
Karol bele Karolinába, hogy elinduljanak. Mintha csak két jó barátnő beszélgetne a legtitkosabb titkaikról egy lepusztult környéken, ahol biztosan nem hallgathatják ki őket. Persze, félszemmel csak az utat kémlelik majd, legalábbis Nofrit biztosan. Minél előbb túlesnének a harcon, annál megkönnyebbültebb lesz. Nem csak az ő élete múlik ezen, hanem két másik vámpírré is. És ez nem tetszik neki... Fontosak a számára, de mégis halálos mókának tekinti az egészet...*

IV Vadász

*Az éjszaka csendjét egy élettel teli köpés hangja töri meg. nem éppen idilli jelenet, de nem éppen idilli a helyszín sem, a főszereplő meg aztán végképp nem. Busa szemöldökeit kissé összeráncolja, mivel most kénytelen volt hátrahagyni drágaságát, a kis harákoló mocit, s gylog a nyakba venni a várost. De hát mi mást is tehetne? nem éppen a legmegfelelőbb stratégia lenne egy bömbölő Harley Davidsonnal végigdöcögni a sikátorok közt arra várva, hogy valami süket vámpír, akit nem riasztott el mérföldekről a hang talán a horgára akad. Ő jobban szereti azt a kárhozottat, amit ő tesz ynomorékká, és nem úgy találja az útszélén.Lényeg a lényeg, csizmái most a sikátorokat róják. Bőrdszekije alatt szíve felett ott nyugszik a desert eagle-je, ezüsttölténnyel megtöltve, biztos ami biztos. Ki tudja mit hoz az éj? Egy hullaszagú szúnyogot vagy egy bolhás csaholót? Majd elválik. Majd? Helyesebb lenne azt mondani hogy most. Érzékei riadót fújnak.*
~Kárhozottak~
*Keményednek meg vonásai, s előhúzza fegyverét, csőre tölt, majd így folytatja útját. Nem érzi, vagy legalábbis nem fiogyel arra, hányan vannak, csak megy a legarősebb jel után. Kisvártatva meg is pillant egy szőke bőrabátos férfit.*
Szia Szöszi.
*Dörmögi az orra alatt, majd választ nem várva lő. A férfi kezdetben háttal állt neki, ám Thomas nem éppen elővigyázatosságáról híres, így előfordulhat, hogy mikor a lövés eldördült, már szemtől szembe álltak. A gólyó a vámpír feje felé veszi az irányt. A vadász jó lövő, és ellenfele szőke haja elég jól kiváűlik a sötétből, így nem túl nehéz célpont, ám az előkészületekre nem éppen a macskaóvatosság és a körültekintés volt a jellemző, így persze elképzelhető hogy nem talál telibe.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Nofrit és Karolina elindultak a sikátorokba és Vancha követni kezdő őket.Az árnyék tökéletes búvóhelyet nyújt,de csak reménykedhet abban,hogy aki vámpírokra vadászik éppen az nem őt észleli hisz a haja elárulná a sötétben.
Nem túl messziről hall valamit ami nem a sikátorok zajai közé tartozik.Olyan,mint egy köpés,de mivel amikor oda pillant nem lát semmit ezért megy is tovább.*
~Túlságosan izgulnék talán,hogy esetleg képzelődöök is?Jobb ha kicsit lenyugtatom magam.~
*Gondolja,de most kimarad az az emberi gesztus,hogy megmosolyogja magát.
Nem sokára még egy dolog üti meg a fülkét.Egy apró kattanás,mint ha egy golyót töltenének be egy fegyverbe.Vanchának volt annyi szerencsélye akkor,hogy mégsem fordított sok gondot arra,hogy kizárja magából az aggodalmat így ismét megpördül.Alig tíz-húsz méterre tőle egy férfi áll, kezében fegyver és a vámpír már tudja mi következik.
Emberfeletti reflexeinek köszönhetően hamar meghozza a jó döntést és lábait maga alá rántva arrébb bukfencezeik,de a következő pillanatba már áll is.
Karolina és Nofrit nem lehetnek messze ezért biztos meghallották a lövést,mely erős visszhangot verve törte meg az éjszaka csendjét.*
~Most kell a fegyvered Karolina.Siessetek!~
*Gondolta,de a fohászkodásból egyenlőre ennyi is elég volt.Máris azon törte a fejét,hogy hogyan tudna menekülni,de mégis olyan helyzetbe kerülni,hogy támadhasson.A táv túl nagy,hogy dobhasson a tőrrel és ahhoz is,hogy nekiugorjon a vadásznak.Mivel valószínüleg vadász volt ha ilyen hirtelen támadt és minden különösebb emberi ok nélkül.*
~ Test a test elleni küzdelem kell.De hogyan?~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit belekarolva Karolinába elindult a sikátorok felé. Reménykedett benne, hogy Vancha követi őket. Tudta, hogy valamivel el kellene terelnie a gondolatait, vagy Karral beszélgetnie, hogy csak egyszerű járókelőknek tűnjenek. De mégsem jött ki a hang a torkán. Inkább Kart hallgatta, ha ő mondott valamit, ha nem akkor csendben haladtak egyre távolabb a kiinduló ponttól.
Alig telt el néhány perc, amikor egy dörrenést lehetett hallani. Nofrit azonnal megállt, összerezzent, megszeppent, és hallgatózni kezdett, honnan is jöhetett. Persze, első gondolata Vancha volt. Talán ilyen gyorsan megtalálta őket egy vadász. Viszont elméletileg őket, fiatal lányokat kellett volna megtámadnia, nem pedig az őket követő szőke férfit, aki elméletileg rájuk vigyázna.
Gyorsan Karolinára pillantott, és visszafordult. Elengedte a barátnőjét, és már szaladt is a hang irányába.
Már látta a barátját, amint az életéért küzd. Nofrit nem ment teljesen oda hozzájuk, egy árnyékos helyen megállt, és csak figyelte a két férfit. Tudta jól, hogy nem készült fel eléggé a harcra, mert most jött rá arra, hogy nincs semmije sem, amivel felvehetné a harcot a férfi ellen. Visszapillant Karolinára, akinél tudja, hogy van fegyver, és csak reménykedhet benne, hogy a barátnője tökéletesen tudja használni. Az életük múlik rajta. Majd szétnézett, hogy esetleg mégis talál valamit, amivel fel tudná venni a harcot. A két férfi mögött meglátott egy hosszú botot. Még otthon néhányszor elment egy harcművészeti oktatásra, ahol használtak botokat is. Igaz, csak nagyon kevésszer ment el, de valamicske mégis megragadt az emlékezetében. Bár most nem tudta, hogyan is lehetne alkalmazni azokat az emlékeket. Valahogy át kénne kerülni a férfiak mögé. Talán Karolina elvonhatná a férfi figyelmét, mire ő átcsusszanna, és hátulról megtámadhatná a bottal a vadászt...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Halkan indúltak el.Norfit se szólalt meg,ő sem szólalt meg.Valahogy a hallgatáshoz párosan hozzávegyült valami izgatottság és feszűltság.A csendes környezetben hallgatóstak,lábaik koppanása a kövezeten nemvertek annyira nagy zajt.Kar szemeiben valami rossz érzés és félelem csilant meg Vancha miatt.Nemsokára egy lövést lehetett hallani.Kar ledermedt,de összenézve Norfittal elkezdtek futni.Barátja már megelőzte,mert ő egy másik irányba tért le.Ahogy futott elővette fegyverét,ami megcsillant a halvány fényekben amit a hóld és a csillagok mellett egy egy kis lápácska adott neki.Átugrálva a zsákokat nemsokára ki ért oda ahol vancha állt szemben a vadásszal.Efy kuka mellé lépve,hogy ha a vadásznál van fegyver,és ha vissza lő eltudjon rejtőznimajd célzott és lőtt.PÜróbálta megzavarni a vadászt,de csak egy lövést adott le,és egy picike hatás szünet utánn,megint lőtt,de már egy sorozatot.Figyelte a reakciókat.Arcán semmitsem lehetett látni.

IV Vadász

*Több kellemetlen esemény is arra ösztönzi,m hogy homlokán a gondterheltség redői jelenjenek meg. Más szóval, igencsak bosszús lett. Egyrészt azért, mert lövése nem talált, másrészt azért, mert meglepetten tapasztalhatta, hogy a vámpírok összefognak egymásért. Azt hitte, csak egymás közelébe vetődtek vadászat közben, vagy le akarnak számolni egymással. A lényeg, hogy eddig mindig azt tapasztalta, hogy a vérszívók magányos vadászok. Mordul egyet, mikor szemmel láthatóan rosszabbra fordulnak az események. Egyenlőre csak a szőke férfivel és a rá tüzelő nővel foglalkozik. Először ismét tüzet nyit a férfire, majd mikor dörrenéseket hall, és azok határozottan nem az ő fegyveréből származnak, a falhoz simul, s egy konténer mögött lel menedékre. Egyenlőre nem tud mit csinálni, csak kezében fegyverével, övében késével várja, hogy megközelítsék. A neki szánt golyók közül egy sem talál célba, ám a konténer és a fal fémtartalma jelentősen megnövekszik. Egyenlőre jobbnak látja meghúzni magát, legalább addig, míg ki nem derül, hogy azzal a sorozattal kilőtte-e az összes töltényét a vámpír, vagy maradt még talonba neki. úgy helyezkedik el, hogy a konténer takarásában maradjon, s ne tudjanak rálőni csak úgy ha a támadó magát is felkínálja mint lehetséges célpontot.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha egy kicsit megnyugszik amikor arra gondol,hogy Karolina és Nofrit még biztos nem járnak messze és igaza is lesz.Amikor körültekint,látja Nofritot megbújva és egy távoli tárgyat nézve és mivel nincs fegyvere és a tekintet irányába egy igen jól használható bot van ezért Vancha arra asszociál,hogy az a megszerezni kívánt fegyver.
Nem messze a bottól volt egy konténer és a mögé húzódott be a férfi aki tüzelt Vanchára.
Közben Karolina is befut és tüzelni kezd a vadászra.Nem találja el,de egy konténer mögé kényszeríti.
A vámpír lázasan gondolkodni kezdett,hogy mit is tegyen most.Eszébe jutott egy terv amivel kockáztatja a saját épségét,de muszály megtennie.
A konténer és a bot úgy helyezkedett el,hogy a sikátorban volt egy kereszteződés és annak a sarkához közel volt a szeméttároló és a kereszteződésben volt a bot.
Vancha meglódult iszonyatos sebességgel.Ha nem is tűnhetett fel a halandóknak milyen gyorsasággal szeli az éjszakát akkor is felfigyeltek rá,hogy nem egy lassú fajzat.Amikor úgy érezte eléggé közel ven a földre vetette magát és mivel gyors volt és nagy volt az induló sebessége, sokáig csúszott.Egészen a botig elér ha a vadász nem reagál gyorsan.Aztán amíg csúszik egy kicsit ismét kihasználja a lendületet és feláll.A kezében a bot.Mint egy gerelyt úgy hajítja el ha eddig semmi ellentámadás nem érte és a tárgy Nofrithoz közel fog megállni vagy leérkezni így mindannyian fegyveresek lesznek.Nem is vár tovább.Amint minden egyes mozdulatot ebben az akcióban ezt is eltervezte.oldalra vetődik be a kereszteződésbe és így, igaz közel van az ellenséghez,de felkészült.A kezáben már ott villog az egyik tőr amit vetődés közben előhúzott.
Ha eddig nem támadta meg a vadász akkor az imént említett be van kerítve fegyveresekkel,de sajnos még közel sem reménytelen a helyzete...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina meglepi a vadászt, aki egy konténer mögé menekül. Menekül, vagy csak a támadást készíti elő, nem tudja Nofrit, csak azt látja, hogy túl közzel van a bothoz, és ha meg akarja szerezni, akkor nagy eséllyel a vadász céltábla lesz. Hiszen semmi sem védené meg, ha odarohanna, hogy felvegye. Neki csak a bot lenne, de már az is későn, oldalról a vadász simán lepuffanthatná.
A gondolatra is beleborzong, inkább valami más megoldást keres. Úgy gondolja, hogy Karolina még tudja használni a fegyverét. Megkérhetné, hogy fedezze, ezzel is magára terelve a vadász figyelmét, és akkor talán odaosonhatna a bothoz. Ez látszik a legmegfelelőbb ötletnek, bár utána nem tudja, hogyan is fog harcolni egy bottal egy pisztoly ellen. Majd mint a Star Wars-ban, ő is kivédi a lövéseket a bottal, mintha lézerkardja lenne. Hiába az abszolút kiszolgáltatott helyzet, mégis elmosolyodik egy pillanatra a gondolatra. Tudja, nem a tökéletes megoldás a bot, de most hirtelenjében nem lát más lehetőséget.
Már Karolinára nézne, és a szájával a "Fedezz!" szót suttogja, amikor észreveszi, hogy Vancha is a botot figyeli. Ismeri már annyira a barátját, hogy sejthesse, most rajta próbál segíteni, hiszen ahogy Dumas mondaná, mindenki egyért, egy mindenkiért!
Nofrit jól sejti, hogy Vancha segíteni próbál neki, hiszen már a következő pillanatban azt látja, hogy a földre veti magát, a bot felé csúszik. Nofrit csak reménykedni tud benne, hogy a vadász nem tudja megállítani Vanchát, és a botot oda fogja dobni neki.
Ha Vanchának sikerült megszereznie a botot, és eldobnia, akkor a bot szinte Nofrit lábaihoz esik. A lánynak elég egy hirtelen mozdulattal leguggolnia, és felvennie a most már fegyverként szolgáló tárgyat. És ugyanolyan hirtelen ugrik fel, biztonságba helyezve magát, mint ahogy megfogta a botot.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar figyelte a történéseket,és ahogy a vadéász eelbújt intett Norfnak,hogy fedezi őt az egyik oldalról.Volt még egy töltönye,de szerecsére hozott egy plusz tárat magával,így talán nem lesz balhé ebből a kis tárkifogyasztásból.
~Most milesz?~gondolkodott l és kikukucskált egy picit a kondér mögüll.

IV Vadász

*Minden idegszálával a vámpírokra koncentrál. Tekintete feszülten pásztázza azt a teret, melyet a konténer látni enged, érzékeivel pedig szinte hallja ahogy a vámpírok szíve dobban...illetve nem dobban. A lényeg, hogy mikor azt érzi, hogy egyikük közeledik a konténere felé, ugrásra készen áll, míg el nem érkezettnek látja a pillanatot a támadásra. Elpmerészkedik rejtekéből, és automatikusan tüzel a mozgó alakra, aki éppen a földön csúszik, s öröklét ide öröklét oda, az, ha valaki elkenődik a betonon nem múlik el nyom nélkül, még akkor sem ha egy vámpírról van szó, bár az ő esetükben a "nyom" gyorsan begyógyul, de arra mindenesetre elég, hogy egy ne tudjon a kúsz alak száz százalékosan legalább addig, míg a padlótörlést végzi, s ilyen állapotban könnyű prédává válik. Szinte a dörrenéssel egy időben a fekvő férfi felől egy bot repül egy védett rész felé ezzel elárulva az ott rejtőző harmadik vámpír hollétét. Ezen azonban már csak akkor tűnődik el, mikor ismét visszahúzódott rejtekébe úgy, hogy a másik fegyveres vámpírnak ne legyen esélye sebet ejteni rajta.*
~Rendben, akkor tisztázzuk a helyzetet. Egy fegyverrel, egy talán sebesülten, egy bottal. Kiút nincs....Hát jobb mint otthon TV-t nézni, az biztos.~
*Továbbra is figyel minden mozgásra, hogy ha szükséges, ismét cselekedni tudjon.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Mikor bementünk az épületbe én elmentem keresni valami élelmet és a sebére gyógyszert.
Az egyik helységben találtam egy üveg szeszt és tisztának tünő rongyokat gézt. Magamhoz vettem öket és visszaindultam Falconhoz.
Mikor észre vissza értem láttam, hogy az ágyon fekszik és nincs rajta polo. Izmos teste volt lehetett látni, hogy biztos sportolt valamit.*
-Találtam pár cuccott a sebedre. Majd még jól jöhet.
Észre vettem az asztalon egy sült csirkét. - Ebböl lehet enni??
-Én nem vagyok éhes megeheted. mondta
* Hamar megettem és utánna ledöltem a földre és elaludtam.

Halandó

*fel keltem az ágyból láttam, hogy Darla elaludt, nem akartam felébreszteni, megpróbáltam csendes lenni, és az egyik asztal felé közeledtem, kinyitottam a fiókot és elővettem egy papírt és egy ceruzát, és írtam neki egy kis levelet*

„Darla nem akartalak felébreszteni, ezért írom ezt a kis üzenetet, sajnálom de, el kell mennem, rájöttem, hogy ha velem tartasz, akkor még valami bajod lesz és én, ezt nem akarom. Köszönök mindent, amit értem tettél, remélem azért remélem, még barátok maradunk.
A könyvemet megtarthatod nekem már nem annyira fontos, remélem, még találkozunk valamikor. Nem írom le, hogy hova megyek, nem akarom, hogy utánam, gyere! Örülök, hogy megismerhettelek! Vigyáz magadra”

*oda mentem a lányhoz, betakartam, és mellé tettem a levelet. Utána fel vettem a pólómat és kimentem az ajtón és becsuktam magam után. Az eső hirtelen elkezdett esni és a szél is nagyon fújt. ~most már elindultam, nem fogok vissza fordulni~ Még mielőtt elindultam volna, körülnéztem itt a környéken. ~hmm szép ez a hely sok a raktár épület nem is értem, hogy minek ennyi ide. Mentem, mentem mikor a sarkon meg láttam a kölyköket. Oda mentem hozzájuk* –hé te már megint te vagy, keresed a bajt ember? Ketten elém álltak az egyik elő vett egy bicskát és elkezdett fenyegetni –meg foglak ölni téged, jobb lesz, ha vigyázol.
Hirtelen felém jött és elkezdett szurkálni a levegőbe. –na mi van, nem akarsz megölni? Vagy csak gyáva vagy? Azt hiszed, hogy félek a haláltól? Nekem már úgyis mindegy. Mondtam szomorúan -Mi van veled ember? Megörültél? Elgurult a gyógyszered? Normális ember nem mond ilyeneket. Eltette fegyvert. -Na gyertek ez megörült nem érdemes vele foglalkozni. Elfutottak. ~na ez bejött, még én magam is elhittem, na mindegy megyek a temetőbe~ *visszafordultam oda ahonnan jötünk, mikor elmentem az épület mellet akkor láttam hogy az ajtó félig nyitva van* ~ez fura én becsuktam, lehet hogy Darla felébredt és látta hogy mit csinálok a kölykökkel. de akkor miért nem jött oda hozzánk, na mindegy~ mentem tovább*. folytatás temető

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Amikor felébredtem akkkor nem találtam Falcont. Az asztalon találtam egy cetlit amin az állt hogy elment.
Miközben olvastam nagyon szomoru lettem, gyorsan elindultam hátha még utol érem. Mikor kinyitottam az ajtot láttam, hogy kint van és a kölykökkel beszél. Az egyik egy késsel hadonászott, hirtelen azt hittem leszurja, de nem Falcon mondott neki valamit és az erre eltette és elmentek. Gyorsan vissza húzodtam nehogy észre vegyenek. Mikor újra kinéztem láttam, hogy eltünt Falcon is.*

*Vissza sétáltam és leültem.*

~Miért ment el? Végre megismertem valakit és még meg is szerettem erre elmegy. Mindig ez történik és nem értem miért!~

Feláltem és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Kezembe vettem a könyvet, de valamiért nem volt merszem kinyitni. Beraktam a táskámba azzal az elhatározással, hogy elmegyek a temetőbe és ha ott találom Falcont akkor vissza adom. Ha nem akkor leteszem a sírhoz ahol rátaláltam a multkor és ott hagyom. folytattam a pakolást és lázasan járt a fejem azon hogy hova tovább.

Halandó

Mikor vissza értem a raktárépülethez Darla éppen pakolt valamit, szerintem el akart menni valahova. *Odamentem az ajtóhoz és kopogtam* -szia, zavarok? Tudom furcsa, hogy csak úgy elmentem és most visszajöttem. Remélem nem haragszol, hogy elmentem. *oda mentem az egyik székhez, leültem és lehajtottam a fejemet* -mikor aludtál visszamentem a temetőbe, de nem tudtam ott maradni egyedül. Nem tudom, hogy mi van velem, lehet, hogy kezdek megbolondulni. Érzek valamit, amit csak egyszer éreztem. *Darla-ra néztem* De ő nem nézett rám, csak pakolt tovább. – na jó, azért jót beszélgettünk, bocsi, ha zavartalak. *felálltam, és elindultam az egyik ajtó felé, visszanéztem*
-lehet, hogy fura, de azt hiszem, hogy szerelmes vagyok beléd. Darla hirtelen abba hagyta a pakolást. ~jézusom mit tettem azt hiszem, hogy ez valami szerelmi vallomás volt vagy mi, ez nagyon égő lehetett, na mindegy inkább ki megyek nem várom meg a reakcióját~ *ezzel a gondolattal kimentem az ajtón, és vártam*

Halandó

~valahogy megkönnyebbültem, hogy ezt sikerült kimondanom, de nem gondoltam volna, hogy sikerül, ez olyan jó érzés így utólag, de félek hogy, rossz lesz a válasz, de nem érdekel a lényeg, hogy túl vagyok ezen és most már sokkal könnyebb így. Azért kíváncsi lennék most Darla gondolataira, hogy mit érezhet most, és hogyan reagál.

Szerencse hogy nem a bejáraton mentem ki. Ez a szoba olyan fura sokkal kisebb, mint a többi, amit kint láttam. Csak egy ágy van itt, és egy szekrény, szerintem ez valami pihenőszoba. A fal szép fehér, csak a pókhálók zavarnak egy kicsit, azt hiszem, hogy én ide fogok költözni. Ez nekem nagyon tetszik.

*oda mentem az ágyhoz és leültem* ~ez nagyon jó, puha, és kényelmes pont elférek benne. Remélem, itt még nem lakik senki.~ Annyira meg voltam elégedve, hogy el is felejtkeztem arról, ami pár perce történt, de aztán hittem ismét eszembe jutott. -lehet hogy nagy ostobaságot csináltam, de most már nem tudom vissza csinálni, azért mégsem mehetek vissza és mondhatom, azt hogy bocsi nem akartam ezt mondani. ~Ami megtörtént, az megtörtént. Áhh már magamba beszélek, a végén mégis csak megörülök~
*lefeküdtem az ágyba és néztem, hogy mikor nyílik ki az ajtó* és mikor jön be Darla.
~de az sem biztos, hogy bejön lehet hogy már összepakolt és elment. Nem tudom, hogy most mit csináljak. Még nem voltam így összezavarodva soha. De nem tudom elfelejteni, szerintem olyan kedves és aranyos lány, na meg többször is megmentette az életemet.~

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Hirtelen nem tudtam mit csinálja, erre nem számitottam. Láttam amint be megy egy másik szobába és becsukja az ajtót. Zavaromban folytattam a pakolást, de közben lázasan járt az agyam azon hogy mi legyen.*

~ Szerelmes belém?! Pedig észre se vettem rajta, ez hogy lehet? Most mit tegyek? Én is megszerettem de .... de ... lehet hogy én is szerelmes vagyok? Nagyon rég éreztem ilyet nem tudom, hogy valódi e.
de nem hagyhatom kételyek között.~

*Leraktam a táskámatés elindultam az ajtó felé. Nagy levegőt vettem és benyitottam.
Falcon az ágyon feküdt, rám nézett és várt.*
-Beszélnünk kell! mondtam neki. - Én ... én is többet érzek mint barátság és lehet hogy ez szerelem.
*Hirtelen nem tudtam többet mondani igy vártam a válaszát.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Vártam, de nem jött válasz igy kimentem és befejeztem a pakolást. Kivettem a táskámból két szendvicset. Az egyiket megettem , a másikkal meg bementem Falconhoz.*
-Tessék egyél biztos éhes vagy. Én most elmegyek a döntést rád bízom. Ha szeretnél valamit .. ha szeretnéd hogy legyen köztünk valami akko tarts velem vagy csak mond és maradok. Ha nem akkor hagyj elmenni.
Örülök hogy megismerhettelek.

*A kezébe nyomtam a szendvicset és elindultam az ajtó felé, de mikor oda értem hirtelen ötlett villant át az agyamon és vissza mentem hozzá.
Letérdeltem az ágy mellé hogy a fejünk egy magasságba legyen és megcsókoltam.....

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha éppen a bot felé csúszik és már várja a puska dörrenését amint rá tüzel a vadász,de nem hallja meg.Gyorsan áll fel a bottal a kezében és már dobja el amikor tüzelés hangja hallatszódik és abban a pillanatban Vancha combjába belenyilall a fájdalom.Összeesik,de van annyi lélekjelenléte,hogy beguruljon oda ahova tervezte és ott nézze meg a sebet.
Érzi,hogy nadrágjának azon része átázik vérrel.A golyó csontot nem ért,de valószínű,hogy egy izomkötegen keresztül hatolt.Ekkor érzi ahogy a regenerálódás megkezdődik és a vámpírlét újabb előnye érvényesíti önmagát.Valamennyire fájdalmas,de hasznos ahogy a bőr a hús és az izom hiányzó rész kezd visszaforrani,majd ránézés nélkül is tudja,hogy nincs ott többé a seb csak a helye fáj még valameddig.
Ez a folyamat nem túl gyorsan játszódott le ezért reméli,hogy a vadász nem őt támadja,de ettől függetlenül amint vége a gyógyulásnak igyekszik előhúzni a tőrt és szép lassan lábraáll ha van ideje rá.
Reméli a bot célba talált és Karolinának van elég golyója még és nem használja el meggondolatlanul...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

Nofritnak sikerül felvennie a botot, de ezzel a tettel a vadász könnyen kitalálhatja, hol van, illetve nincs más nála. Különben Vancha nem kockáztatta volna, hogy a bot után veti magát. Hálásan köszönömöt rebeg - magában, amit a másik vámpír nem hall.
Közben Vanchát eltalálják. Egy pillanatig nem látja, hogy mi történt a barátjával, mennyire sebesült meg. De aztán észreveszi, hogy lassan mozog, kezd felállni. Jó, akkor még mindig hárman vannak egy ellen. Egy vadász ellen. Végre, találtak egy vadászt, bár nem úgy, ahogy szerették volna.
Azon gondolkozik, hogy Karolinának mennyi lőszere van még. Na meg a vadásznak, mert ha egyre kevesebb lesz neki, akkor már tényleg könnyebben, és nagyobb eséllyel támadhatják le, majd vehetik a fejét. De ha Karolinának kevés lőszere van, akkor egy bottal, kevés esélye van, hogy sikerüljön megtámadni. Az árnyékban megpróbál úgy mozogni, hogy a férfi ne vegye észre, és minél közelebb legyen hozzá. Ha sikerülne, akkor mögé osonhatna - igaz, ez elég nehéz a konténer miatt mégis lehetségesnek tűnik - , és hátulról váratlanul a bottal leüthetné. De egy bibi van a tervvel, ott a ha. Mégiscsak úgy dönt, megpróbálja.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Figyelt,látta ahogy a golyók sűvítve vágták ketté a levegőt,és az egyik Vancha combjába talált,és az még sikeresen eltudott bújni.Tőltött fegyverében frostár,de mégis nem lő.Nem szándékozik most elpazarólni.Sötétben tapogatózik,hisz nemtudja,hogy mennyi töltény van a vadásznak.Távolvan,így nemtudja eltalálni.Lassan megfeszített izmokkel gugolt egy konténer mögött,és várva az alkalmat négy méter távolságban volt egy másik,nagyobb,terebéjesebb-
~Ha oda eljutok mefogtam isten lábát.Onann könyedén kitudom lőni,hha kihajól.~gondólta,de látva Norf szándékát egyből neki indúlt.Kilőtt mint még soha.Gyorsan kellett mozogni,és nesztelenűl.Ha eléri a menedéket tudja fedezni barátait,és talán kilőhetio a fegyvert.Nagyon nehétz vadászat ez,és nem kis munkájuk lesz benne,bár lehet,hogy valaki nagyon rosszul fog járni így.

Halandó

~bejött Darla az ajtón és megállt, na erre nem számítottam. Annyira meglepődtem, hogy nem tudtam megszólalni. Na most mit csináljak? Nem tudtam, hogy jó ötlet volt-e, ez egyáltalán a barátnőmet is elvesztettem. Nem akarom öt is elveszíteni.~ Mikor válaszoltam volna már kiment. De visszajött kezében egy szendviccsel. Oda adta nekem, és mondott valamit, de nem figyeltem rá, mert éhes voltam és a szendviccsel voltam elfoglalva. *Gyorsan megettem.* Darla közben az ajtó felé indult. De hirtelen megállt, és felém fordult. Letérdelt elém és megcsókolt. Hirtelen melegség öntötte el a szívemet. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége ennek a csóknak. *Most felültem, és Darla szemébe néztem.*
-ez most mi volt? ~na erre már tényleg nem számítottam, de nagyon jól esett. Csak nem tudom, hogy ez mit jelenthet~ Kicsit össze voltam zavarodva. Teljesen meglepődtem.
~még most sem hiszem el, hogy ez velem történik meg. Most mit csináljak? Nem tudom, hogy most mit érezhet, de nekem ez nagyon jól esett.~

IV Vadász

*Elégedett rikkantással nyugtázza, hogy lövése talált. Azt ugyan nem tudja pontosan, hova is csapódott a golyó, mármint a vámpír melyik részébe, de abban biztos, hogy ez lelassítja majd jó időre.*
~Akkor tehát már csak kettő van.~
*Pillantása a repülő botra vetül, majd észreveszi, hogy valaki felvette azt. Előbbi sikerein felbátorodva megpördül tengelye körül és lő. Otromba dörrenések törik meg az éjaszkát, ám mindez nem zavarja a nagy zajhoz szokott fülét annyira, mint a három négy lövés után beálló csend, melyen csak néhány halk kattanás száguld át.*
~Na, most gáz van.~
*Azzal gyorsan elteszi lőfegyverét, és előkapja kését.*
~Ha kell, puszta kézzel is elintézem ezeket a nyamvadt szúnyogokat.~
*Reméli, hogy a lövések találtak, ám reménye alaptalan; mind egy szálig a sikátort övező fal ezüsttartalmát gazdagították. Most tehát még mindig ugyanott áll, védve a pisztolyos vámpír golyói elől, kezében késével, mindenre elszántan.*

V Ifjú farkas

*A kobaltkék Mercedes furcsa látványt nyújthatott a külső szemlélődőnek, amint bekanyarodott az Iparnegyed egyik szűk sikátorában. Egyetlen férfi ült benne, de a sötétített ablakok és a rajtuk megcsillanó hajnali napsugarak miatt ezt nem lehetett látni. A kocsi gyors tempóval, a pocsolyák kerülgetése nélkül haladt az utcácskákban, majd a hatalmas, elhagyatottnak tűnő raktárépülettől néhány tíz méterre megállt. A motor még mindig ment, és monoton járása színfoltot vitt a halottnak tűnő városrészbe…*

*Az autó újra elindult, irányként pedig a raktárépület felé kormányozták. A söfőr most lassabban haladt, hiszen megfelelő helyet keresett, ahol leparkolhat autójával. Keresgélése nem volt hasztalan, hiszen egy rozsdásodásnak indult vaskaput nyitva felejtett a raktár egykori tulajdonosai. Az óvatos manővereknek hála a Mercedes méltóságteljesen gurult be az épület gyomrába, s amikor sofőrje ismét leparkolta, a motorok is elhallgattak. Ajtónyitás, majd egy hatalmas puffanás zaja törte meg ismét a csendet: a kocsi tulajdonosa kiszállt. Néhány pillanatig némán nézett körül a hatalmas csarnokban, majd hosszú lépteivel a kapu felé igyekezett. Minden erejét latba vetette, hogy a berozsdásodott zsanérokon újra megmozgassa a hatalmas szárnyakat, és Nicholas a benne bugyogó farkasvérnek köszönhetően sikerrel járt. A hatalmas fémszerkezet ősi szörnyként kiáltott fel, tiltakozva évszázados nyugalmának megtörése ellen. A férfi még a hatalmas vaspántot is a helyére tette, mellyel a kíváncsi szemek fürkésző pillantásait zárta ki…*

*Nicholas fejében a terv elkészült, de idő kellett neki ahhoz, hogy az előkészületeket elvégezze, s nem akart szem előtt lenni. Tudta, ha a Falka bármit is megsejt abból, hogy mit akar tenni, akkor halhatatlan léte végetér, amit nem engedhetett meg magának, hiszen célja volt ebben a kárhozatban: a bosszú…*

*Körbenézett a csarnokban, s bár nem az ilyen körülményekhez volt szokva, tudta az elkövetkezendő napokban e falak jelentik neki a biztonságot nyújtó otthont. Szemeivel egy kisebb szobácskát pillantott meg, melyhez egy ódon vaslépcső vezetett. Talán a műszakvezető vagy valami más fontos ember irodája lehetett, amikor a raktárépület még fénykorát élte. Nicholas léptei egyenesen az iroda felé vezették őt, de amikor meglátta a lépcső állapotát, egy kicsit megtorpant: nem volt biztos abban, hogy a fokok elbírják méretes alakját, de kétkedése csak pillanatokig torpantotta meg. Gyorsan, mégis óvatosan lépkedett egyik fokról a másikra, s bár a nyekergő hangokból nem erre következtetett volna az ember, biztonsággal lehetett használni a rozsdától teljesen elvörösödött acélszerkezetet…*

*Az iroda még rosszabb volt annál, mint amit Nicholas elképzelt: olcsó sör és cigaretta állott szaga lengte körül, valamint por és hamu vastag leple borított be mindent. Nicholas undorral, de belépett az ajtajától már régen megszabadított szobába, hiszen egy cél lebegett a szeme előtt, s legyen bármi az ára, mindenképpen véghezviszi a kidolgozott tervét, dacolva bármilyen akadállyal. Elméjében ismét gondolatok cikáztak, de megálljt parancsolt magának és keresve egy viszonylag tiszta sarkot, lefeküdt. Álmában újra egy táncparketten találta magát, ahol Szerelmét tartotta kezében, s a zenekar csak játszott tovább...*

V Ifjú farkas

*Nicholas egy kutya távoli vonyítására ébredt, melyet a szél kilométerekről terelgetett a fülébe. Hirtelen vette a levegőt, mintha csak leforrázta volna a kezét, s egy pillanatra nem tudta, hogy hol van. Szemei gyors ütemben fürkészték végig az irodát, s a kétség felzaklatott másodpercei gyorsan elillantak, amikor eszébe jutott a hatalmas raktár képe…*

*A vonyítás azonban csak egy utolsó csepp volt abban a képzeletbeli pohárban, ami végül is az ébredéséhez vezetett. Rémálmok gyötörték, melyek mindegyikében újraélte Aralina szenvedését és halálát. A kényelmetlen fekhelye és álmai meg is tették hatásukat, hiszen ha lehet még fáradtabb volt, mint amikor lefeküdt. Egy hosszú nyújtózással próbált a fájdalmaktól megszabadulni, de izmai még inkább sajogtak a megváltást reményében végzett mozdulattól. Összetörten és kialvatlanul lépdelt kifelé az irodából, majd már-már öreguras lassúsággal haladt lefelé a lépcsőkön.*

*A Mercedes ugyanúgy várta, mint amikor hajnalban leparkolt vele, de a raktárban felkavart por alig észrevehető filmréteggel tompította a fényezését. Nicholas a kocsi hátsó ajtajához lépdelt, majd miután kinyitotta, félig eltűnt benne és apró zörejek kíséretében kutakodni kezdett a hátsó ülésen hagyott táskájában. Annak ellenére, hogy a nemes bőrből készült táskában mindig rend uralkodott, a férfi most mégis nehezen találta meg a mobiltelefonját, melyet a biztonság kedvéért mindig magánál hordott. Amikor újra felegyenesedett kezében már a készülékkel keresett egy helyet, ahol kényelmesen elhelyezkedhet…*

*Nicholas választása egy fadobozra esett, melyre leült, s amikor a nyakában lévő izületeket egy-egy roppanással kilazította, készen állt arra, hogy tervének legutolsó részletét is kidolgozza, megszervezze. A telefon csilingelve és különböző fényjelenségek kíséretében kapcsolt be, s a néhány másodperces várakozás végén készen állt, hogy Nicholas életének talán legfontosabb telefon-beszélgetéseinek legyen az eszköze. Az első számot mobiljának memóriájából kereste elő és a készülék kijelzőjén az „Anwalt” szavacska jelent meg…*