Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Mindig a legjobb helyen!

*Maranwe sétál az után és néz maga elé ~Tényleg ő volt? Tényleg ő tette?~. FIgyelmen kívül, hagyja a külvilágot. Felemelte a fejét és gyors léptekkel elindult otthona irányába.*
-Jobb lesz ezt otthon átgondolni. Itt nem biztonságos.
*Futni kezdett. Már szúrt az oldala, de csak futott tovább és az egyik sötét sikátorban eltűnt.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Megint itt van, ahol az egész elkezdődött. Mert ha akkor nem idecsalja azt a pultost, akit szerinte nem is hiányolhatnak túlzottan, hanem mondjuk ledobja a csatornákba, akkor nem kellene most a barátai fejével játszania. Az övé nem is izgatja annyira, mindig is szerette a veszélyeket, csatákat, de a barátai miatta kerültek egy olyan helyzetbe, amit nem érdemeltek meg.
~Megint ez a bűz!~érzi, mint akkor éjszaka, és írtózik tőle. Most még jobban, mert csak a hibáját hozza fel, s azt, hogy régen ezért egész életében csak bűntudatot érzett volna. Bűntudat? ~Háááááááát, egy cseppnyi, mintha lenne...~
Kosz van, hülye hangokat adnak a rágcsálók, akik szeretik a sötétet, a bűzt és a szennyet. Mert itt aztán mind a háromból van! Persze, Nofrit csak örülhet a sötétnek, hiszen nem szándékozik elégni a napfényben, de a másik kettőnek egyáltalán nem. Szereti a szépet, a tisztaságot, a rendet, de ezek innen hiányoznak.
Nagy óvatosan hozzádől egy sötét mélyedésszerűségben a falhoz, onnan figyeli a többieket, Karolinát és Vanchát. Kíváncsi, milyen ötletekkel állnak elő a többiek. Most úgy érzi, hogy üres a feje, nem tud gondolkodni, ez a hely az összes gondolatát kiszippantotta a fejéből. Csak egy rossz emlékkép világít a tudatában, az áldozatának a szeme, ahogy az utolsó pillanatban ránéz.
Megpróbálja elhessegetni, és inkább rákérdez a többiek tervére.*
-Vancha, mire gondoltál a kocsmában? Mesélj!

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy a sötét sikátorba értek a bűz megcsapta az orrukat.Kar elfiontorodott,utálta ezt a környéket,bár gyszer azért járt itt még rendőrként.Ahogy Norfitot követték ő kicst kezéveel megkereste Vancjűha kezért és megfogta.Kezdett izgúlni,és félni is egyben.
~Nem muszáj megtennünk,de viszont éehetne változtatni az egészen.Vagy nem?Ez nagyfalatlesz,de szerencsére ittvannak azok akire számíthatok,é biztos hárman megcsihnáljuk.~gondólta magában és azután ahogy Noorfit kérdezte Vancha teervét Kar is kíváncsian tekintett a férfire,hisz ha van egy ürs terv a buksiban azt elő kell adni,és felkell használni.
Ahoghy a kis lápa fénye ami az egyik ház falán volt megvilágította őket a némaságban valami ura érzés kerítette hatalmába.Mikor New Yourk bam volt.akkor egy ehhezhasonlóhely volt.Akkor másokvoltak a körülmények.Utcai harcok,és öldöklés.Ember ember ellen.Visont az öresterük aki alatt szolgákt és partnere volt mindíg bíztatta őket,és mintha ő is ijen sápadt lett volna.Vuisszatérve a jelenbe Vanchára tekintett.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Mind a hármuk lépései felválltva keletkeztek és haltak el a sötétség leple alatt amit néha egy-egy lámpa tört meg.
A bűz és rágcsálózajok között voltak most.Ez néha apró undor jeleit csalta Karolina és Nofrit arcára,de Vancha szinte ösztönösen nem lélegzett már.Főleg ilyen helyen.Bűz volt és ember egyenlőre nem volt a közelben hacsak nem rejtőzködött előlük így nem kellett törődnie a tüdejének használatával.
Karolina megfogta Vancha kezét.A férfi örült ennek a gesztusnak és ezzel azt is megtudta,hogy Kar fél egy kicsit.Keze hideg volt és néha meg-meg remegett.Ez vagy az izgalom hatására volt vagy pedig,mert félt.
Vancha a Nofrittal szemben lévő falnak támaszkodott és a válasz előtt egy kicsit elgondolkodott.*
-Hát, tulajdonképpen konkrét ötletem nincs,de elképzeléseim vannak.Mivel a vadászok szktak éjszakánként járőrözni ezért lehetséges,hogy valaki lesz a közelbe.Azért jó ilyen helyen lenni,mert itt vagy olyan emberek laknak akik hozzászoktak,hogy néhány alak a sötét utcán susog és talán terveznek cvaléamit tehát ők nem jelentenek gondot,mert nem fognak figyelni.A vadászok pedig lehet,hogy pont ezért járhatnak erre hisz ha elég magabiztosak akkor nem félnek attól amit találhatnak a sötétben és gondolom tudják,hogy a vámpírok esetlegesen szeretnek itt tarztózkodni,mert nem keltenek feltűnést annyira,mint ha egy sétáló utcán vagy egy téren lennének.
Tehát ha jár erre egy vadász és megérzi,hogy három vámpír jár együtt az feleltheti az érdeklődését és lehet,hogy felfedi magát előttünk.Szerintem a vámpírok nem mindig szoktak csoportokba járni.Inkább magányos ragadozók a "hétköznapi életükben".
Tehát eddig ennyi az összes tervem.Eléggé furán hangzik,hogy csak sértálunmk és sétálunk éjszakákon keresztül.Ha tudnánk kitűzni valami célt magunknak amivel el tudnánk tölteni az időt és a feladat szempontjából hasznos is lehet.Ezen kéne gondolkodnunk és kitalálni valamit.
*Mondta és várta az ötleteket.Zsebéből ismét előkotort egy dobozt,majd belőle egy cigarettát és rágyújtott.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

~Jó ilyen helyen lenni?~
*Nofrit egy pillanatra megborzong Vancha szavai hallatán, de alig észrevehetően, inkább figyelmesen hallgatja társát. Azért a "jó" szócska nem megy ki a fejéből. Persze, valóban jó ilyen helyen lenni, de benne még él a régi vonzódása a szép és tiszta dolgokért. Inkább Renoir kék lovát nézegetné órákon keresztül, mint egy ilyen mocskos helyen legyen úgy önszántából, hogy nincs is semmi célja. Először amikor itt járt, azt hitte, volt értelme, aztán rájött, hogy mégsem. Sőt csak bajt okozott neki a hely. Elismeri, vadászni a hasonló helyek a megfelelőek, ahol senki sem veszi észre, s ha van egy csatorna a közelben még jobb, de csak úgy járkálni egy ilyen helyen önszántából, hát attól borsódzik a háta.
Viszont abban igaza van Vanchának, hogy a vámpírok inkább magányos jószágok. Ők pedig hárman lófrálnak. Ezt meg is jegyzi a többieknek.*
- Vancha, mivel azt mondtad, hogy a vámpírok magányos teremtések, ezért lehetséges, hogy egy vadász is könnyebben támad meg egy egyedüli vámpírt, mint hármat. Ha többen vagyunk, akkor meg lehet, hogy annyian jönnek, hogy nem tudunk velük elbírni. Egy elég lenne, nem kell itt hősködni! Azon töröm a fejem, hogyan lehetne megoldani, hogy egyedül lennénk, és mégis együtt. Akkor ha az egyikünket - mondjuk a prédát - megtámadná egy, akkor a többiek váratlanul felbukkanának, és így meglephetnénk a vadászt. Egyedül lennénk, mégis a figyelnénk a másikra. Csak nem tudom, ez mennyire lehetne kivitelezni. Mit gondoltok? Akkor mind hárman prédák lennénk, és mind hárman vadászok. Szétválunk, de mégsem. Csak egy megtévesztést játszanánk, és a rajtaütés sokkal sikeresebb lehetne, mintha együtt arra várnánk, hogy a vadász megtámadjon minket.
*Néz a többiekre választ remélve.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar figyelt,és már nem vett levegőt.Minek is.Nemhasznál.Így nem is érzi a förmedt büdösedt.Szemeivel a két társát figylte,és helyeselt Vancha ötletére.Majd elgondolkodott.Figyelembe vette a széleségeket,a hely magasságát is.Gondolatai egy tervet kezdtek kihozni a ködös elméből amire a sötétség leple is lehúlt.
Kellene egy csali vagy kettő aki ide csalogatja a vadászt.Persze mivel vancha idősebb leghet meg tapasztaltabb is ő lesz aki majd megtámadja a gyanútlan áldozatot,és mi meg leszünk a csalik.Csak kellene valami fegyver is.Nemhinném,hogy a fegyverlővést nem vinné el a falak miatt létrejövő vízhang vagy micsoda.A taktika egyszerű lenne.Norfit és én keresgélnénk vadászok utánn,míg te a háztetőkön követnél minket Vancha,és ha egyel össze akadunk te ráveted magad vagy ha más ötletetek va szóljatok.
-Amíg a vadász Vanchával lenne elfoglalva addig mi megtámadjuk a vadász előről is.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Hallgatja az ötleteket,de nem tartja mindenképp jónak.Illetve főleg Nofritét.Ha külön válnak akkor nem biztos,hogy lesz esélyük jó támadást indítani.*
-Az a gond az ötleteddel Nofrti,hogy így talán sebezhetőek lehetünk.Mivel egy olyan vadász aki nem érzi meg,hogy vámpírok vannak a közelben az nem feltétlenül figyel három "csavargó emberre" ,de aki tud megérezni az azt is tudja milyen erősek vagyunk.Legalábbis én így gondolom.Márpedig ha ez így van akkor nem fog segítséget hívni,mert érzi,hogy hármunk közül a többség még nem olyan erős,hogy nyíltan biztos győzelmet arasson -itt rátok gondolok-és a harmadik is vagy méltó ellenfél neki vagy gyengébb annál,mint,hogy le tudja győzni.Tehát ha nem tudja mindegyikünk erejét külön-küléön felmérni akkor valószínű letamad,de ha igen akkor meg valószínű elég erős,hogy legyen esélye három vámpírral szemben.
*Meghallgatja Karolina szavait is és itt kicsit megváltozik a véleménye*
Ha felhasználjuk a szétszakadásos ötlethez Karolináét akkor viszont egész jó lehet.Ti ketten lesztek a csalik és,majd én fogok őrködni valahol a házakon.Tehát akkor ti majd csatangoltok vagy csináltok valamit én pedig a közelben leszek, persze a sötétség leple alatt.Aztán ha gyanús alakot látok vagy ha gyorsan támadnak meg titeket akkor én is támadok.Remélhetőleg nem fogja megérezni az én közelségemet vagy nem fogja fenyegőnek venni és így kevésbé körülményesen próbál elintézni titeket.
*Mondta és várt.Szívott ismét egyet a cigiből,majd kifújta a füstöt.Utána mégegyet,majd lepöckölte e hamut a szálról és várt tovább.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Végülis Nofrit csak egy ötletet mondott, és most érdeklődően figyeli Vancha kritikáját, illetve Karolina jónak bizonyult ötletét. Nem zavarja, hogy elvetették az ajánlatát, mert visszagondolva rá ő maga is felelőtlennek tartja.
~De nem ugyanazt mondtam, mint Vancha?~ morfondíroz közben, mert a vadászokat illetőleg, neki is hasonló volt az érve.
Válljanak ketté, és a lányok legyenek a csalik... ~Miért pont a lányok?~ nevet fel. Észérvekkel meg tudja válaszolni a kérdését, de néha a feminista otthoni tanítás felülkerekedik benne. Mindig is azt tanították neki, hogy egy nő nem ér kevesebbet egy férfinél, sőt sokkal többet!
Persze, nem akar vitatkozni, de még egy pillanatra ellenvetni sem, hiszen Vancha tényleg öregebb, és ezzel szemben erősebb is, mint ő, vagy Karolina. De jól esett meghallani azt a figyelmeztető, felháborodott csengőt, ami a női mivoltot védi a férfiak hímsovinizmusával szemben.*
- Szivesen leszek csali, de...
*A hellyel még mindig kétségei voltak. Tudta, hogy a sikátor lehet az egyik legmegfelelőbb hely egy találkozásra, de még mindig kirázta tőle a hideg.*
- De nem igazán akarok itt csatangolni a sikátorban. Nem lehetne egy másik helyet találni, ahol nincs ennyi mocsok?
*Néz megint körbe, és az undor összeráncolja a homlokát. Nyugodtan kifejezheti az alapérzések egyikét, most már úgysem kell attól félnie, hogy öreg korában ráncos lesz a bőre. Megmarad ilyen halovány üdének. A paradoxon gondolatán felnevet, amit nem igazán érthetnek a többiek, de most nincs kedve megmagyarázni nekik.*
- Vancha, mit értesz azon, hogy gyanús alak?
*Figyel fel Vancha kifejezésére. Minden egyes ember gyanúsnak mondható addig, amíg nem ismerik fel a vadászokat. Ha már felismerik, akkor meg már nem gyanús, hanem vadász, vagy lehetséges vadász.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar figyelte Norfit ls Vancha beszédét,bár ketőjük tervét biztos összevonta a férfi,mert Norfit és a saját ötletét hallotta vissza átkőltve picit,de nemnagyon vette a veszekedésre a fárdaságot.Inkább eltűnődött,de abban ihgaza volt Norfitnak,hogy minden ember gyanús,nemtudni,hogy mejik hova tartozik,de Vanchának is van némi igaza,de ebbe már nemszól bele,ő inkább csendes megfigyelő szerepet fog most betőlteni,figyel,és tanúl.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha egy szemernyi elgondolkodást vélt felfedezni Nofrit arcán ami talán nem a mostani témához illett,de amit mondott az már minden esetre az "akcióhoz" kapcsolódott.*
-Találhatunk másik helyet ha gondolod,de úgy is jó szerintem ha egy tisztább területre megyünk innen.Lenne esetleg ötleted ahhoz,hogy milyen helyet válasszunk? *kérdezte*
*Ő úgy gondolta,hogy a sikátorok tökéletesen megfelelnek a feladat végrehajtásához szükséges kritériunoknak,de lehet,hogy Nofrit tud olyan helyet ahol szintén meg lehet küzdeni egy vadásszal.*
~A hulla eltüntetése nem nagy gond,de az,hogy kik látják az már sokkal nagyobb.Bár itt van Karolina aki a rendőrség vezetője és el tudja intézni ha az emberek gyanúsat látnak.~
*Elmélkedett magában,szőve a terveket a a helyszínt mégis változtatni kell.*
-Egy vadász nem úgy gyilkol vagy támad véleményem szerint,hogy egy egyszerű halandó képében csatangol és amikor pont elmennének egymás mellett az áldozattal akkor előkap egy kést vagy pisztolyt vagy akármit és gyorsan végez vele hanem megfontoltan.Megnézi,hogy mit akarhatnak,hova mennek és gondolom mérlegeli,hogy hogy tud elbánni velük.Nameg megfigyeli,hogy tiszta-e a terep.Utánna támad.Mivel ha én fedezlek titeket akkor én ezekere fogok figyelni és ha meglátok valakit a sötétben vagy a tetőkön vagy bárhol aki figyel titeket vagy nem csak a teendőit végzi- vagy végezte el akkor én is felkészülök.
Tehát ha nem csal a gondolatmenetem akkor észre fogom venni,hogy ki a "gyanús alak"
*Monda válaszképpen,majd szemét egy pillanatra Karolinára irányította aki mindeddig csendben figyelt és úgy nézett ki,hogy amíg nincs érdekes téma amibe véleményét kinyílvánítha addig csak figyelni fog továbbra is.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

- Az elhagyott raktárépületek? Ott szerintem senki sem láthat meg minket. Bár én ezekben mindig tévedek...
* A sikátort is tökéletes megoldásnak vélte akkor, de most már rá kell jönnie, akkor is tévedett, amivel bajba sodorta a barátait. Szétnéz, de a szemétdombokon nem lát mást.*
- Viszont ha itt maradunk, akkor nem fog egy vadász sem ránk találni. Olyan helyre kellene menni először, ahová ők járnak. Utána majd becsalogathatjuk ide, vagy egy másik megfelelő helyre. Szerintem mobilon maradjunk mindig érintkezésben egymással, ha az egyiknek valamilyen gyanús alak feltűnik, akkor tudjon szólni a többieknek is.
Nem gondoljátok?
*Kérdezi a többieket, majd válaszra várva a két barátja között ingáztatja a tekintetét.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Falken,miután jutott a csatornarendszerből,körültekintett,és felsóhalytott.
-Ma már nem megyek haza!Valahol itt meghúzom magam!-mondta,azzal elidult,hogy felfedezze a terepet.
Lassú,halk lépésekkel járta át az összes fellelhető sikátort,és utcát,és közben egy kis füzetbe alaposan felrajzolt minden egyes részletet.
Másfél óra múlva Falken elkészült a terepszemlével,és elkezdte keresni
ma esti szállását.
Felmászott egy tetőre,hátha onnan jobban fel tudja mérni a területet.
Falken úgy döntött,átugrik egy másik tetőre.
Nekirugaszkodott,ugrott,és földet ért.Kicsit felhorcsolta magát,de nagyobb sérülése nem lett.
Az egyik sikátorból mintha suttogás zaját hallotta volna.
Közelebb mászott,meglazította shurikenjeit,és hallgatózni kezdett.
-Nem!Reemous már halott,de mi még elkaphatjuk Falkent!
-.....................................................!
-Jó!Hozd a legjobb fegyvered!Hajóval megyünk a fegyverraktárig,onnan meg valahol leszálunk,aztán irány Falken bázisa!Találkozunk éjfélkor a kikötőnél!
-Rendben!Ott leszek!-hallatszott két csukjás beszélgetése.
Falken rájött kik ezek.Reemous emberei.
Elkezdte követni a fegyveréért menő ember.Lassan,óvatos léptekben haladt az árnyékos helyeken,mintha ő is az lenne.A férfi bement egy raktárba,fegyverért.Falken előkapott egy shurikent,megcélozta a férfi fejét,elhajította.
Talált,süllyedt.
Telitalálat,az ember halott.
A raktát tele volt kis,kézi használatú fegyverekkel.Falken elrakott két pisztolyt,megtöltötte őket.
-Ideje átöltözni!-mondta,és levette a csukjás ruhát Reemous emberéről,majd ő maga felvette.
A hullát berakta egy fekete zsákba,és kivitte.Belerakta egy szemetes kukába,és a kukát tolni kezdte a raktárak mögé,mintha csak a szemetet vinné ki.Ez volt az álca.
Mikor hátra ért,felnyitotta a fedelet,kivette a zsákot,a kukát egy olyan helyre vitte ahol mindenki azt hiszi,hogy ott volt,és úgy,hogy senki ne lássa,felnyitott egy aknafedelet.Bedobta a zsákot,majd utánaugrott.Visszarakta a helyére,és a hullát jó mélyre vitte,hogy senki ne találjon rá.Mikor leért,meglátta az áradó szennyvizet,odament,és a zsákot beledobta.Nézte egy percig,hogy nem-e akad meg.Miután meggyőződött,elindult visszafele.Mikor már fent volt,felnyitotta az aknanyílást,kimászott,és visszarakta.
Elindult a kikötő felé,hogy Reemous másik csatlósával is végezze...
Folyt. kikötő

___________________________________________
a sötétség az ember legjobb barátja,mindig segíti őt.
Falken

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*kar figylte két társát,és csendesen megfontólta a javaslatokat.Bár ez neki mindeggyvlt,a helyszínt Vancha é Norfitra bzta.Ő inkább azért aggódott,hogy milesz ha majd a vadásszal összetalálkoznak.Sok gondolat futott át az agyán,és egyiksem volt egy kecsektető érzés,de mégis reményük volt,nem is kicsik,de nem is sok.Bólintott pá javaslatra,és fegyverére tette kezét.
~Ha lesz annak is efgyvere kilövöm a kezéből,ha lesz rá alkalmam.~gondólta és figyelte két barátját.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

-A raktárak? Igen, azok nagyon jó terülteket.És ami még inkább mellette szól,hogy ismerem a helyet eléggé jól,mert sokszor volt ott dolgom.
*Mondta és elgondolkodott,hogy ez eddig miért nem jutott eszébe.
Azután hallotta,hogy Nofrti még mindig a szétválást feszegeti.Vancha belemegy sok mindenbe ezzel az akcióval kapcsolatba,de ekkora kockázatot nem vállal a sikerért.*
-A különválást határozottan ellenzem,mert úgy túl nagy esély van rá,hogy egyikünknek vagy akár kettőnknek esetleg mind a hármunknak végünk.Tehát szerintem mindenképp együtt kell maradnunk,de a raktáros ötleted jó.
*Mondta határozottan és eszébe jutott valami annak érdekébe,hogy ne folytassák ezt a "vitát".Ezt az ötletet pedig Karolina apró mozdulata hozta amivel a pisztolyát érintette meg és ezzel Vancha figyelmét egy kicsit magára terelte.*
-Karolina, mit gondolsz váljunk külön vagy ne? Mivel mind a ketten más véleménnyel vagyunk *mondta és egy pillanatra Nofrtira nézett* ezért szeretném tudni,hogy mit gondolsz erről.
*Nem a legjobb ötlet talán ilyenkor tulajdon képpen szavazásra bocsájtani a vita tárgyát,de most megtette egyrészt azért,hogy Karolina is tudjon segíteni és ezzelé hátha jobban bevonja a tervezésbe, bér ő a fegyverével lesz eredményes inkább.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit furcsán érezte magát. Nem akart ő vitába szállni egyikükkel sem. Ő is Karolinára bízta most a döntést, és reméli, hogy a lány Vancha ötletét tartja majd helyesnek. Belegondolva, tényleg igaza lehet Vanchának, hogy maradjanak hárman együtt. Viszont ha csak itt beszélgetnek, akkor vajmi kevés az esélyük, hogy egy vadásszal fussanak össze.
Nofrit megvárja Karolina válaszát, majd akárhogy dönt is a barátnője, rábeszéli a többieket az indulásra.
Nem szívesen marad itt ebben a koszfészekben. Soha nem hitte, hogy ennyire zavarja majd valaha is a mocsok. Nem a higiénia hiánya miatt van kellemetlen érzése, hanem inkább a tudat, hogy itt rontott el mindent, ezért kellett neki szenvednie.*
- Mit szólnátok, ha innen akkor elindulnánk?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kicsit előette fegyverét tisztítani,e fülével ottvolt majd Vancha odafordúlt hozzá és Norfit is.Ő felpilantott és kicsit elgondolkodott.
-Nézzétek kezdetben leheetünk együtt,de nemtudjuk,hogy a vadásznak van a fegyvere,ha van külön kell válni.Ha együttmaradunk nem csak egyikünkben tud kártenni,hanem a tmindenkibe egyszerre is.-magyarázta majd elrakta fegyverét.
-Ha harcra kerül a sor együtt maradunk.De ha lövöldözésre akkor nemszabad.-modta és elindúlt kifelé.
-Nekem bűzös ez a hely.Menjünk a raktárba,ahogy akartad Vacha.-mondta.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha hallgatta Karolina szavait és teljességgel megbízott benne hisz ő jobban ért a fegyveres ütközetekhez.*
~Ha pedig fegyveres harcra kerül a sor akkor mindenképpen Karnak kell maradnia tüzelni és mi ketten Nofrittal máshogyan oldjuk meg.Én remélem eléggé fogom tudni használni a tőrjeimet.De ez már a jövő zenéje.~
*Gondolkodott el magában,közben Nofrit is megszólalt méghozzá,hogy indulhatnának.Vancha bólintott és elindultak az elhagyott raktárépületek felé...*

*A raktárak közelébe érve egyre tisztább lett a terep és egyre csendesebb is.Már távolról meg lehetett látni a holdfényben az épületeket amiket teljesen üresen hagytak,de le már nem bontották.Jól tették hisz így van hely ahol nem csak az éjszaka gyermekei tudnak harcolni hanem akár halandó bandák is össze tudják mérni erejüket,de szerencsére most ők nem voltak itt.*

//folyt. köv. "Elhagyott raktárépületek"//

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Azóta az évekkel ezelőtti éjjel óta már teljes összhang uralkodott a lelkében. Elfogadta a tényt, hogy nem tagadhatja meg azt, ami benne él. Habár éveken át uralkodott felette, végül nagy árat fizetett érte, bármily erős is volt. A hajnal illatát már érezni lehetett a levegőben, mikor a hófehér farkas hátrébb lépett az áldozatától. Ritkán ölt, de ha megtette, akkor azt rideg kegyetlenséggel, élezettel hajtotta végre, hagyva tombolni a benne élő vadállatot. Mindig célzatosan választott áldozatot, akik egytől egyig gyilkosok voltak. Ezzel nyugtatta lelkét, hogy olyan ember szakít ki a társadalomból, aki nagyobb kárt okoz, mint fajtája. Olykor el is tűnődött, hogy talán szolgálatot is tesz ezzel a halandóknak, de jól tudta ezzel csak önön lelkét nyugtathatja. Játékosan ölt, szeretett előtte elszórakozni az áldozattal. Most is így tett. Nem volt nehéz elcsábítani, és a sikátorba csalni a férfit, akitől alap esetben a hideg is kirázta volna. De ilyenkor más volt minden. Könnyed kéjjel rándult össze minden izma, amikor az alapvetően jól szituált férfi hozzáért, és közelségében érezte vérének halk dobolását, szívének ritmusát, amely most még csak a nő szépsége miatt volt szaporább. Az áldozatokat mindig letaglózta, mikor a gyönyörű nő, lassan farkassá vedlett. Sosem siette el, szerette érezni félelmük szagát, hallani szívük egyre vaduló ritmusát. Most is így volt ez. Elégedetten lépett el a tetem mellől, majd a közeli pocsolyához sétálva, halkan kortyolt belőle. Nem sietett, nem volt miért. Nem sokan merészkednek a sikátorok mélyére a már hajnali órákat köszöntő, mégis még az éjbe bőven benyúló időpontban. A hűvös víz vérrel keveredett, ahogy lemosta a farkas fehér szőrét szennyező vörös pecséteket. Komótosan nyújtotta előre lábait, ahogy újra a tetem felé fordult.*

VI Újszülött farkas

* A sikátor sötétjében egy fiatal, 20 év körüli férfi jelent meg. Kissé feszült volt, ami már messzirő látszódott rajta, mivel minden egyes konzervdobozt, vagy éppen sörösüveget arrébrúgott ami az útjába esett. Ígyhát eléggé nagy zajt keltett felverve ezzel a környék rég megszokott csendjét. Viszont nem hagyták nyugodni a kocsmában történtek.
~ Valyon mi lelhette azt a kocsmárost? Kérdezte magától, visszaemlékezve minden egyes kis részletre, ami ott történt. Sajnos sehogysem tudott napirendre térni a dolog fölött. Eléggé érdekes volt, csak az a baj, hogy rájönni sem tud a fickó hírtelen rosszúllétére.
~ Nem baj, meglesz a holnapi témám az irodában. Jót nevetünk a fiúkkal az egészen.
Ment tovább, majd a gondolattól fütyörészhetnékje támadt. Így hát belekezdett egy ismerős nótába. A fütyörészés kicsit elvette figyelmét hírtelen keletkezett bajairól, bár egy kis aggódalom jelent meg rajta, mikor egyre beljebb ért a sikátorban. A mocsokról ami itt van szólni sem lehet, bár az a jellegzetes ázott szag sem akármilyen.
~ El ne felejtsek holnap kerülő úton menni. Gondolta magában, miközben rendületlenül fütyörészett, ezzel bíztatva magát az út folytatásában. *

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Sárga szemei a hang irányába villantak…valaki közeledett. Pillanatok alatt eltűnhetett volna, mégsem tette. Ha farkas alakban volt, átadta magát a farkasnak, és ritkán bírálta felül tetteit. Pillantása körbesiklott a sikátoron. Újra a tetem felé fordult, de végül meggondolta magát, és a helyén hagyta a vérben fürdő testet. Lassú léptekkel indult a közeledő alak felé, aki már a saroknál járhatott. Majd végre megpillantotta. A Hold ezüstös fénye fürdette bundáját, ahogy léptei lelassultak, majd borostyán tekintetét a férfira szegeződött. Nem mozdult, de tudta a háttérben lévő test tökéletesen kivehető. Csak állt a férfi előtt, majd lassan változni kezdett…nem siette el, hisz tudta ha a másik nem taglózza le a látvány, akkor is pár lépéssel beéri majd. Pár pillanat elteltével nyoma veszett a farkasnak, helyén egy átlagon magasságú törékeny nő állt. Tejfölszín haja hosszan omlott le derekáig, majd jótékonyan takarta be alabástrom szín testét. Ha a férfi nem rohant el, lassú léptekkel indult felé, ajkán fölényes, kiismerhetetlen mosollyal. Cseppet sem zavarta a helyzet, a tudat, hogy testét csupán a felhőket szégyenlősen maga elé rántó Hold átható fénye öltözteti. Természetesnek hatott, és a szemérem sem jelentett gondot egy olyan férfi előtt, aki hamarosan így vagy úgy, de új „életformát” kezd *

VI Újszülött farkas

* Niko ahogy ment, valami írtózatos büdöset kezdett érezni. No nem mintha eddig nem lett volna elég szag, de ez nagyon fura szag volt. Kicsit hallkabban kezdett lépkedni, és természetesen a fütyörészést is abbahagyta. Ahogy egyre jobban közeledett a bűz irányába, mintha erős félelem is úrrá lett volna rajta. Hátán, felállt még az a kis szőr is ami van, és gerincén a hideg futkosott.
- Óh...mamám, óh mamám. Suttogott alig hallhatóan, majd mikor befordult a sarkon...
- Szent isten! Ordított egy hatalmasat, meglátván egy igazán hatalmasra nőtt Farkaskutyát. Elkezdett hátrálni.
- Jó kutya, jó kis kutya. De nagyra nőttél. Nyugtatgatta a kutyát, bár mikor meglátta mögötte a holttestet, kicsit elszállt az önbizalma.
- Te jó isten. Ez nem lehet igaz. ez egy álom. Mondta, majd jött a finálé. Mikora a kutyából egy eleven, meztelen nő lett. A nő gyönyörű volt. Teste izgató, míg arca akár egy angyalé. El sem lehetne képzelni róla, hogy nem ember.
- Képzelődöm. Esküszöm nem eszem több pizzát. Mondta majd elkezdte csipkedni, pofozni magát, hátha felébred. Sajna nem történt semmi azonkívül, hogy a lány szeszélyes vigyorral az arcán elkezdett közelíteni felé. ígyhát maradt a "b" terv.
- Ne közelítsen, tudok karaténi, izé... feketeöves vagyok. Apám bokszoló. Na jó, csak volt. De örököltem a géneket. Motyogott, majd felvett egy karate mozdulatot, és elkezdett ugrálni.
- Hjaaa, húú. Ordibált, meg kapadozott a kezeivel. De mi haszna, a lány rendületlenül ment előre, nem érdekelte a férfi hülyéskedése, eszetlensége. Niko tudta, ítt ma ő csúnya véget ér.
- Öhm. Hölgyem, szavát ne feledje. Mondta ijedten, majd megfordult, és futásnak eredt. Úgy futott mint még soha. Még talán Forest Gump is megirigyelte volna. A sikátor széle felé megállt, majd hatalmas lihegések közepette nevetett.
- Hehe leráztam, a mutáns nem ért utól. Hú. Esküszöm holnaptól elmegyek kondizni. hu. Mostmár aránylag biztonságban érezte magát a férfi. Remélhetőleg...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shira megtorpant, haját könnyedén táncoltatta a feltámadó gyengéd szellő. Felhúzott szemöldökkel szemlélte az idétlenkedő férfit, majd akarata ellenére hangosan felkacagott. Hangjának simogató dallama fényt lopott az éjszaka csendjébe. Mindenfajta reakcióra számított, de erre nem. Mikor a férfi végre az életösztönéből adódóan futásnak eredt, Shira emberi szemnek felfoghatatlan gyorsasággal mozdult a hulla felé, és egy jól irányzott rúgással belökte a nyitott csatornába, majd mintha csak hópehely lenne, helyre tette a tömör vas fedelet. Felkapta a sarokba hajított táskáját, és kihúzott belőle, egy fekete alapon ezüst mintás kimonószerű selyem anyagot, és magára kanyarintotta. Nem foglalkozott a táskával, hisz semmi egyéb nem volt benne. Egyetlen ugrással a közeli ház tetején landolt, majd könnyed de mégis embertől felfoghatatlanul gyors futásba kezdett, és tetőről tetőre ugorva érte be a férfit. Ahogy elé ugrott, ajkán még mindig az a különös farkas mosoly ült, amely az öregek sajátja volt.
- Tán sietsz valahová? Pedig már reméltem hogy karate bemutatót kapok… - hangjában jókedv, és mégis hideg fenyegetés bújkált. Szeme már újra sötét volt, nem csillogott benne sárgás izzás. Haja szabadon omlott a fekete selyemre. Ha cipő is lett volna rajta, talán a férfi elgondolkodott volna, jól látta-e amit látott. Közelebb lépve, csupán néhány centiméterre csökkentette a távolságot. Mozdulata által testéből a fák alatt megbúvó esőáztatta jázminok, és gyöngyvirágok illata szállt fel.
- Van egy ajánlatom kung-fu harcos… - mondta, miközben ujjai bilincsként záródtak a férfi karjára, ajkai súrolták az idegen fülét. – Ma jó napod van…választhatsz…*

VI Újszülött farkas

* A férfi már teljesen megnyugodott, mikor ugrásokat, és zajt kezdett hallani.
- Na ne, ez nem igaz. Mondta, majd éppen újra futásnak eredne, mikor az előző nem éppen normális lány előtte ért földet.
- Mamám! Ordított majdnem hátraesve.
- Figyeljen, beszéljük meg egy kávé mellett, oké. Vagy azért dühös, mert láttam meztelen? Egyébként ha látta volna eltakartam a szemem. Igérem nem mondom el senkinek. Próbált könyörögni, mikor a nő összekulcsolta kezeit, és a fülébe sutogott.
~ Választási lehetőség? Persze nyárson egyen meg,vagy nyersen.
- Figyeljen, gyerekeim vannak, feleségem. Meghát magácska igen szép, dehát nem az esetem. Allergiás vagyok a szőrre meg izé... Mondta de már elkerülhetetlen volt a halál.
~ Miért velem történik ez? miért? Kérdezte magában, majd becsukta a szemét.
- Hölgyem nem búcsúzhatok el a családomtól? Kérdezte a lányra nézve. *

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Vajkén hatolt át lelke a férfi tudatán, gondolatai mosolyt csaltak arcára.
- A nyerset választanám…de most Te választhatsz… - mondta, szándékosan a férfi gondolataira felelve, majd ajkáról lefagyott a mosoly. Szemében könyörtelen fény gyúlt, még mindig a farkas szólt belőle. Shira valahol mélyen, mintha külső szemlélőként figyelte volna az eseményeket, de valójában hidegen hagyta...sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatták annál, minthogy a benne lévő vadnak játszadozni kívánt kedve. Már megszokta, képes volt teljesen elkülönülni ilyenkor, mégis Ő maradni. Egyik keze elengedte a férfi karját, de még így is olyan szorosan fogta, hogy egy halandó képtelen lett volna kitépni magát a szorításból. Szeme sárgán izzott fel, miközben felemelt ujjai elvékonyodtak, ahogy lassan, pengeéles körmök csúsztak elő belőle. Érezte a férfi félelmének jellegzetes szagát, szívének felgyorsuló ritmusát.
- Remélem nem kell ecsetelnem a lehetőségeidet?...Ha az életet választod, akkor játszunk…Előnyt adok. Te futhatsz…de ha elkaplak, úgy végzed mint az akit vesztedre a sikátorban láttál. Ha a másik lehetőség felé húzol…nos akkor egyszer talán majd Te teszed fel ezt a kérdést egy magadfajtának. Persze csak ha megéled, ami közel sem valószínű… - hangja végtelenül kedvesen csengett, tökéletesen illett angyali vonásaihoz, természetes szépségéhez. De a szemében gyúló sárga fény, az előcsúszó körmök ezt mind elfeledtették egy halandó számára. Shira játékosan oldalra billentette a fejét.
- Nos mi a válasz? Jó futónak tartod magad, hogy kockáztass? – kérdezte miközben újra fölényes mosolyra húzódtak vékony ajkai.*

VI Újszülött farkas

* A férfi látszólagosan félt. Épp, hogy nem csurogta össze magát. Dehát mutánsnő ide vagy oda, azért büszkesége van, mégha kicsi is, meg ebben a pillanatban igezán elrelytené.
~ Még a gondolataimban is olvas, igazán nyugtató. Gondolta magában, bár akármit mond azt a nő hallja. Érzi, ahogy a lány újjaiból karmok nőnnek ki.
- oh anyám, oh anyám. Kérem ne bántson. Könyörgött, de hasztalan. A nő látszólagosan forralt valamit a felyében. Tehetetlensége révén az égre pillantott. Látta a csillagokat, és természetesen a holdat. Amit keresett azt persze, hogy nem találta meg. Egy húllócsillagban reménykedett, hátha tud kívánni tőle valamit.
~ Már, hogy lenne ilyenkor húllócsillag.
Ekkor egy kis izzó körte jelent meg a feje felett...
~ Hisz ez egy vérfarkas! A holdról jött rá a dologra, mior azt megpillantotta. Nagyapja sokat mesélt ezekről a dolgokról, mítológiai lényekről, a szentháromság legendájáról, Káin és Ábel történetéről. Még az öreg olyat is mondott, hogy apját egy vérfarkas ölte meg.
Természetesen fiatalon elhitte ezeket a meséket, sőtt még félt is a vámpíroktól, és a vérfarkasoktól. De ahogy nőtt fel, csak nevetett ezeken. Nagyapját bolondnak tartotta, hisz nagyon sokat ivott.
Majd egy napon nem találta otthon a bohókás öreget. Nyomtalan eltünt. Még csak a holdtestét sem találták meg. Bizonyosan egy farkas intézte el.
- Mit akar tőlem? Kérezte mostmár kicsit tisztábban látva a dolgokat, bár esélyei a túlélésre még lejjebb csúsztak. *

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shira szórakozottan hallgatta a férfi gondolatait, nézegette a fel- felvillanó emlékképeit, mintha csak egy fotóalbumban nézelődött volna. Majd kérdésére összevonta a szemöldökét…
~ Édes ég…mért csak hülyékbe botlok mostanában? ~ tette fel a kérdést magának, majd karja az ég felé emelkedett hogy lesújtson a férfi nyakára, ezzel befejezve az idétlen eszmecserét. Unta már a mai estét, és lelkében szunnyadó másik énje, aki most kegyesen hagyta érvényesülni, is sürgette, hajtott.
- Rossz válasz…így én választok… - suttogta, majd elengedte a férfit, de abban a pillanatban le is csaptak a borotvaéles körmök, emberfeletti gyorsaságát egy halandó nem kerülhette ki. Szándékosan nem vágta keresztbe a férfi torkát, csupán a rajta lévő ing anyaga adta meg magát halk reccsenéssel, mély de még mindig csak felszíni sérüléseket okozva a mellkasán. Az anyag jótékonyan kezdte magába szívni a férfi kiserkenő vérét, de mire elfuthatott volna, Shira már újra mozdult, hatalmas pofont adva az idétlenkedő idegennek, aki egyenes irányban a falhoz repült. Körmeinek nyoma az arcára csalták vörös pecsétjüket, majd vérpatakok indultak le az álla felé. A nő lassú léptekkel fordult felé, körmei visszahúzódtak. Leguggolva a férfi mellé, ujjáról kéjes mozdulattal nyalta le az idegen vérét.
- Igazad van…talán a halál jobb választás…pedig volt lehetőséged… - mondta halkan, majd felállva lassú mozdulatokkal elkezdte kigombolni a kimonót, jelezvén, hogy ha a férfi nem mond gyorsan valami életmentőt, míg el nem kezd változni, akkor vége a vicces kedvű halandóságának!*

VI Újszülött farkas

* A férfi meglepődve tapasztalta, hogy a lány elengedte, már éppen rebesgetett volna egy imát, mikor az egy hatalmas ütést érzett a mellkasán. Természetesen meghátrált, és a nyilaló fájdalom sem éppen hétköznapi érzésként hatott a férfire.
- Á! Ordított a fájdalomtól, majd éppen, hogy felnézett a lányra, kapott egy nagyot az arcára is. Az a baj, hogy a fal adta a másik pofont, így kicsit megszédült, és összeesett. Figyelte, amint a nő mellé telepedik, és a halálról beszél. A férfi megrázta a fejét, majd koncentrált, hogy a lényből ne kettőt lásson. Mikor a szemei újra összhangba keveredtek egymással, azt vette észre, hogy a lány vetkőzik.
- Várj, uh. Nyöszörgött, hisz a sebei eléggé égtek a fájdalomtól.
- Mi van azzal a másik választással? Vagy a halált választom, vagy én is vérfarkas leszek. Az előbb említetted. Nem lehetne, hogy a halál helyett én is a farkaslétet válasszam? Tudom, nem vagyok az a falkatagnak való, de az életem nekem is fontos. Ezt gondolom te is tudod, hisz téged is más tett farkassá. Mondta, majd kezét mallkasán lévő sebre tette.
- Tudod, milyen a halandó élet, milyen drága. Bár most neked egy halandóélet egy jó kis pipihús. Nekünk embereknek egy érték. Lehet előző életedben szerényebb voltál a ma született báránynál, mostmeg nézz magadra, meztelenül állsz előttem, arra gondolván melyik lehet a legfinomabb testrészem. Nem tudom, hogy az előbb elfogyasztott vacsorád mit tett, mit mondott, volt-e talán választási lehetősége, de én inkább az életet választanám.
Mondta, majd becsukta a szemét. Véres, szétkarmolt ingét leszaggatta magáról, majd szivére mutatott. Utána fejét baloldalra elfordítva meztelen nyakát próbálta feltüntetni a lány előtt. *
- Kérlek. Tette oda hozzá, még fájdalmas hangon. *

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

*Shira ujjai megálltak a gombokon, ahogy hallgatta a férfit. Hirtelen emlékezete Honovere felé repült, arra az éjszakára, amikor a férfi átölelte, és örökre eldöntötte a sorsát, csupán mert kellett Neki. Gyűlölte, és szerette érte…mennyire hiányzott Honovere, sosem heverte ki a halálát, ami közvetve miatta történt. De ez most nem az elmélkedés ideje volt.
- Sokkal jobban tudom milyen érték a halandóság, mint Te! Rossz helyre tévedtél ma…kár volt. – ingatta meg a fejét, miközben a férfi elé térdelt. Egy pillanatig elnézte a fehér bőr alatt szaporán lüktető kék eret, majd fogai mintha csak egy vámpír lenne, enyhén kiélesedtek, hegyesedni kezdtek. Forró lehelete hűvösen simította végig a férfi bőrét, ahogy beszélt.
- A halál jobb választás lett volna… idővel majd rádöbbensz… - súgta, de nem tétovázott tovább, fogai villám gyorsan a férfi nyakába süllyedtek, majd álkapcsa enyhén rászorult a sebre. Érezte az idegen vérének jellegzetes, sós ízét, és nehezére esett megállni, hogy ne végezzen vele. A férfi érezhette ahogy a méreg beáramlik szervezetébe, ahogy eluralkodik egész testén a fáradtság, a kimerültség. Shira eltávolodott, majd gyengéden kisimított egy tincset a férfi egyre jobban üvegessé váló szeméből. Talán felfogta hogy valami megváltozott. Már nem a farkas nézett rá, hanem Shira, a falka alfanősténye, aki felelőséggel tartozott újszülött gyermekéért. Hangja simogató volt, pillantása nyugalmat lopott a férfi szívébe.
- Most már hozzánk tartozol…el fogsz ájulni, ez természetes. Mikor felébredsz, már nem leszek itt, de idővel az ösztöneid elvezetnek hozzám, és az új családodhoz. – mondta, és vele maradt, míg eszméletét veszette, majd könnyedén a földre fektette, és a szemben lévő ház tetejére ugrott. A férfi már nem láthatta, de Ő ott várt, míg magához nem tért, még akkor is ha tudta, senki nem fog a sikátorok eme eldugott részén ténferegni ilyen korai órában. Ahogy magához tért, már senkit nem láthatott, álomnak hihette csupán, csak a kicsit gyorsabban gyógyuló sebhelyek nyújthattak bizonyságot, hogy ami volt az valóban megtörtént.*

VI Újszülött farkas

* A férfi nem tudta mi fog vele történni, még hallotta, hogy a lány beszél hozzá valamit. A félelem, és a kiváncsiság mellett sajnos nem tudta eléggé kivenni annak szavait. Már csak egy harapást érzett nyakán, és annak fájdalmas utóhatását. Érezte, hogy egyre fáradtabb, és álmosabb lesz. A harapás már annyira nem is érdekelte, csak azt várta mikor lesz már vége. Szemei már csak résnyire voltak nyitva, így a lányt sem látta már. Még kicsit vergődött a mocsokban, majd végül elájult.

*
- Nagyapa! Ordított Niko miközben futott le a lépcsőn. Zajokat hallott a konyhából. Dulakodás, és ordítás zajait. Az alig pár fokos lépcső, hírtelen végtelennek tűnt. Nem érte el a végét a mégcsak 10 éves kissrác. A hangok pedig egyre furcsább alakot öltöttek. Harapás, tépés, néhol hörgések hangzottak el. Ekkor Niko végre az utolsó lépcsőfokra lépett. Immár a 20 éves férfi lépett a konyhába.
- Nagyapa! Ordított rendületlenül, mikor megpillantotta. A földön, saját vérében feküdt, szeretett rokonát. Belsőszervei már nem voltak meg, sőtt jobb elülső karja sem volt a helyén. A konyhabútor eltakarta a gyilkost. De lépései, mocorgása, félelmetes csaholása, még így is nagyon kivehető volt.
Tehetelennek érezte magát. Mozdulatlannak, lábai földbe gyökereztek.
Szeméből könny csordult ki, míg keze ökölbe szorult.
Ekkor a gyilkos felnézett. Mondhatni kikukucskált a szekrény mögül. Egy farkas volt. Egy hatalmas fekete farkas. Szőre csapzott volt, és vérrel borított. Szája, és fogai is a vértől szineződtek el. Ahogy megpillantotta a férfit, felterebéllyesedett, és rámorgott. Mintha a szemébe nevetett volna.
Mintha ezt rebesgetné
~ Igen, kinyírtam nagyapád, és most te jösz.
Nikoval ekkor fura dolog történt.
Izmai a duplájára dagadtak, míg érzékei kiélesedtek. Hírtelen szőr nőtt ki testén, míg ruhái szerte széjjel szakadtak. Fogai hegyesek lettek, majd szemfogai is megjelentek. Immáron a fiatal férfi helyén, egy hatalmas gyönyörű ezüstszürke, ám szivében keletkezett düh miatt, bosszúra éhes vadállat állt. Köztük forrt a levegő, elkerülhetettlen lett volna az összacsapás. Az idegen farkas márcsak dicsőségből is megakarta őlni Niko-t, míg őt csak a bosszú éltette. Megvetette a farkasokat, annak ellenére, hogy már ő is az volt. Ekkor végre összecsaptak... *

*
Úristen! Ébredt fel hírtelen Niko rosz álmából. Szétnézett, majd megnyugodott. Az egész csak álom volt. A nő aki üldözte, majd megharapta, a halott a sikátorban, mind csak álom.
- Hú, azthiszem nem kellett volna ennyi sört... Ekkor pillantott hiányos ruházatára és sebeire. Természetesen még erős rosszullétet is érzett.
- Ne. NE! Ordított, valahogy feltápászkodott, majd elkezdett futni. Közben néha elesett, de mindezt mintha megsem érezte volna. Nem tudta, hova siet. Futott abban a reményben, hogy egyszer valahogy csak haza keveredik, és kialudja a mai nap "fáradalmait". *

Vendég

** valahol északon **

A szőke kislány belenyúlt a hátizsákjába, előkotort egy zöldalmát, majd újra visszadőlt a sötétszürke pokrócra. Belenézett a mesterlövészpuska távcsövébe, végigpásztázva az alatta elterülő utcát, hogy minden rendben van-e, majd mikor látta, hogy a sikátor teljesen kihalt, beleharapott az almába.
~ Basszus, én h.ülye, elfelejtettem kikapcsolni! ~
Érezte, ahogy zsebében elkezd rezegni telefonja, ám mielőtt megszólalhatott volna, gyorsan felvette.
- Halló, modjad!
- Szia, Lexi vagyok! Csak tudni szerettem volna, mi van veled mostanság...
- Este tízkor? - kérdezte Abra, miközben egyik szemöldökét kérdően felvonta.
- Hát, már rég hívni akartalak, csak így jött ki... Szóval, milyen az új lakhelyed?
- Csodás, megöl az unalom... - dünnyögött a lány, és újra beleharapott az almába.
- Ehh, akkor gondolom semmi nagyobb változás.
- Nem igazán, semmi különös, a suli is elég s.zar.
- Hát az itt is az, nem történik egész nap semmi. A legnagyobb esemény az, hogy tegnap lehúztam Maya fejét a slozin. Erre ma bejött az anyja reklamálni az igazgatóhoz, mire az én anyám is felkapta a vizet...
- Jujj, ez gáz.
- Jahjah, öcsém, az én anyám tiszta ciki, ott sopánkodott egész délután. A végére meg sikerült azt kihoznia, hogy feljelenti a sulit, mert pedofil a tesitanár...
- Ne mondd, ez meg hogy jön ide? - a kislány ekkor észrevett valami mozgást, mire előre dőlt, hogy újra belenézhessen a távcsőbe.
- Na ez az, fogalmam sincs. Dehát az egésznek az lett az eredménye, hogy most szobafogságban vagyok, és egész nap bámulhatom a Sólyom közt az ablakomból.
- Hmm, ehhez képest mi vagyunk az állóvíz... - Abra észrevette a célpontot. Az utca főút felőli vége felől közeledett, és egyenesen egy elhagyatott raktárépület felé tartott. A leírásnak tökéletesen megfelelt, és valószínűleg nem is sejtette, hogy az egyik bérház tetejéről, maga a halál les rá.
- Pasik?
- Mi van velük?
- Van már pasid?
- Dehogyis, hova gondolsz? Hogy lenne? - kérdezte Abra döbbent hangon, miközben az egyik uszodai srác formás fenekére gondolt, és önelégült mosoly jelent meg arcán - Nem foglalkozok ilyen elvont baromságokkal...
- Hát, ahogy gondolod... Akkor ugye nem zavar, hogy Chris elkérte a telefonszámom?
- Miért zavarna? - Abra célzott...
- Hát akkor jó, megnyugodtam. Csak mert ugye régebben rád hajtott.
- Nem, randizzatok csak nyugodtan... - a kislány kicsit hunyorított, aztán lőtt. Az ezüstgolyó láthatatlanul suhant áldozata tarkója felé, majd kifröccsentve vérét a másik oldalon távozott.
~ Ez az! ~
- Bocsi, most mennem kell. A pótmami nyafog, hogy későre jár, és tegyem már le a telefont...
- Ok, semmi gond, majd még hívlak.
- Jó éjt.... - kattanás, majd sípolás...