Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

*Árnyék leül az asztalhoz, szorongva várja a választ.*
~Most vagy soha.~gondolja aggodalmasan.
*Szinte hallja a lapok zörgését, szíve egyre gyorsabban ver.*
-Rendben van Árnyék a papírjaid nagyon meggyőzőek, fel vagy véve! De ne feledd, csak munkakapcsolat, és munkában én vagyok a király, a császár, az atyaúristen.-mondja a férfi.
-Köszönöm, Mr. White.

*Majd megfogadva a férfi tanácsát elmegy lefeküdni a szobájába.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline nem ment ki egész nap a szobájából. Ott gubózott, a tévét nézte, a szobájába kérte az reggelit, ebédet, de még uzsonnára is hozatott fel magának egy kis nyalánkságot. Már évek óta nem tehette meg, mert Pierre soha semmi lazsálást nem engedélyezett meg a nőnek. Csak akkor volt nyugton a férfi, ha a nő naponta legalább egy-két új tervvel előállt. Mindegy volt, hogy egy különleges estélyit tervezett meg, vagy cssak egy zsebbel bővítette ki az előző rajzát, csak egy volt a lényeg, új legyen, és a piacon sikeresen fogyjon.
Aline eddig eleget tett a feladatnak, s az egyik legnagyobb divatcég legkeresettebb tervezőjévé nőtte ki magát. De most úgy érzi, besokkalt. A szerelmi élete is válságba került, aminek a következménye egy fájdalmas szakítás lett, és divatbemutatók is csak egyre sokasodtak. Úgy érzi, nem volt magánélete, ezért most le kellett lépnie, meg kell találnia önmagát.
Nem akar végig a szobájában gubbasztani, már azon túl van, hogy ezt is kipróbálja. Most csak ki akar kapcsolódani, szórakozni, és elmerülni az igazi életben. Gyorsan felöltözik, egy kecses fekete ruhát választ, hozzá megfelelő kiegészítőket. Divatos, hiszen ezt tanulta, a divatban él, valamilyen szinten ő is teremti a trendet.
Amikor úgy érzi elkészült, lemegy a bárba. Odasétál a pulthoz, nem néz körül, nem nézi a mellette lévő embereket, inkább kér egy cosmopolitant. Csak az első korty után fordul meg, és veszi szemügyre a bárt.*

Vendég

*Nézte ahogy a nő lassan távolodik az ajtó mögött, majd hírtelen megpillant egy másik nőt aki gyönyörű igényesen megtervezet Aline Béhart modellben tündöklött.
Ez az a tervező akit minden olyan ember aki a felsőbb rétegbe tartozik!
Csak nézte ahogy oda megy pulthoz, teljesen bele feledkezet a látványba .
A nő teljesen magával ragadta csak nézte, nézte és közben teljesen elfeledkezet arról hogy ezt nem illik és a szomszéd asztalnál ülő érdekes alak is kiment az eszéből!.Majd észhez tért és ránézet az üvegre*
~Üres! Mért üres? Hol ez a idióta pincér~
- Pincér! Mért üres a boros üveg? Hogy meri ezt tenni velem Áhim Whiteval? Tudja, ki vagyok?
*Ordított rá a megszeppent pincére! *
- Bocsánat uram….
Nem bocsátok meg!*Mondta elég alkoholos állapotában!*
- Bocsánat uram de úgy gondolom nem kéne többet innia.
Micsoda hogy merészeli azonnal hozzon még egy ugyan ilyet vagy kirúgatom!
*A pincér megszeppenve hozott még egy üveggel az erőszakos Whitenek. *

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy megfordul, kezében a cosmopolitannal, egy fiatal lány sétál ki a teremből. Ösztönösen utána néz, hátha meglát benne valami különlegeset, amit a későbbiekben fel tudna használni, de hasztalan. Most a fantáziáját semmi sem tudja megmozgatni, se egy ruha, se egy különleges anyag. Semmi se. Üresnek érzi magát.
Visszafordulva észreveszi, hogy egy fiatal férfi figyeli a távolodó lányt. Aline nem veszi le róla azonnal a tekintetét, mert mintha ismerősnek tűnt volna, és azt találgatja, kire is hasonlít. Ahogy így figyeli a férfi is észreveszi őt, amitől gyorsan zavarba jön, és elfordul, belebámul a poharába, mielőtt inna belőle egy kortyot. Kiszáradt a szája, és nem érti, miért. Régen soha nem zavarta, ha illetlenül megbámult valakit, viszont most nagyon is bunkónak érzi magát. Pedig tudja, pontosan olyan helyen van, ahol ez megszokott dolog.
A szeme sarkából figyeli továbbra is a férfit. Még mindig nagyon hasonlít valakire... Egyszer csak elordítja magát a férfi, amitől Aline összerezzen. Most veszi csak észre, mennyire ittas a férfi, és el akarna fordulni felőle, de még mindig nem jött rá, kire is hasonlít. És amíg ezen tanakodik, nem nyugodhat...

Vendég

*Árnyék épp a kádban relaxál, amikor megszólal a telefon*~Ki lehet az ilyenkor?~*Magára csavarja a törölközőt, s kimegy a hálóba felvenni a telefont.*
-Jó estét Miss Árnyék! Elnézést a zavarásért. Kérem jöjjön le a koktélbárba, s vigye fel magával Mr. White-ot.Elég ittas állapotban van, s elnézést a kifejezésért, de ráférne egy kis alvás.-mondja a bár pincére.
-Máris lemegyek.
*Gyorsan magára kap egy farmert és egy inget, s lesiet a bárba.*

Vendég

*miután meg kapta bor elmélyül gondolataiba vagyis merülne mert észre veszi hogy az elegás nő aki Béhart estélyiben volt a szeme sarkából figyeli! Ez inpozás számára így magához rendeli a pincért! A pincér félve megy oda White hoz*
- figyelj annak a nőnek ott a pultnál a Béhart estélyiben vigyél oda egy üveg pezsgőt!
És invitáld meg az asztalomhoz!-
Míg elindul a pincér Áhim mereven bámulja a nőt (már amennyire lát 3 üveg bórtól!*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*A pincér odavisz egy üveg pezsgőt Aline-hoz. A nő meglepődik, hiszen ott ül a pultnál, és ő nem kért semmiféle pezsgőt. Csak akkor érti meg a dolgot, amikor a pincér a fülébe suttogja.*
- Az az úr, a szomszéd asztalnál, a pezsgővel arra szeretné kérni, csatlakozzon hozzá.
*Aline felhúzza a szemöldökét, és elfogadja a pohár pezsgőt, amit a pincér nyújt át neki. Bólint egyet a pincérnek, aki azonnal el is tűnik a szeme elől, nem kérdez semmit, nem mond semmit. Aline egy kicsit megemeli az asztalnál ülő férfi felé a pezsgős poharát, mielőtt a szájához emelné, és megnedvesítené az ajkait.
~Miért is ne? Menjünk oda hozzák, úgysem tettem még soha életemben ilyen őrültséget!~
Gondolja, és szép lassan komótosan odalépked a férfihoz.*
- Köszönöm a pezsgőt, Uram! Nagyon finom. Helyet foglalhatok?
*Nem várja meg Áhim válaszát, már ül is le, és kényelmesen hátradől a széken.*
- Minek köszönhetem ezt a finom pezsgőt? Amúgy hagy mutatkozzam be: Aline Béhart!
*Nyújtja kézfogásra a kezét.*

Vendég

*A lány leérve a koktélbárba megpillantja a mámoros Áhimot. Ahogy odaér az asztalhoz, hallja, hogy mit mond a férfi a pincérnek. Elszomorodik, de maga sem érti, hogy miért. Úgy érzi, kidobná a nőt a bárból ,ha tehetné.
~Nem engedhetek meg egy botrányt. Gondolj a munkádra. Ő csak munka, semmi érzelem.~
-Jöjjön,Áhim. Felkísérem a szobájáig. Egy hideg fürdőre van szüksége. Jöjjön.

Vendég

*A lányt észre sem veszi a főnöke, s úgy dönt, nem marad itt tovább. Dolgavégezetlenül megy fel a szobájába.*

Vendég

Míg elindul a pincér Áhim mereven bámulja a nőt (már amennyire lát 3 üveg bórtól!*
Mielőtt oda érne a nő elé ugrik árnyék és felpróbálja rángatni az asztaltól ő mérgesen rá förmed!
Mit akarsz?
Eddigre oda ér a nő az asztalhoz és kényelmesen leül mintha nem is látná Árnyékot! És bemutatkozik. Áhim álla leesik mikor meg haja a nő nevét!*
-Igy már értem a ruhát- *Szól Alinehez mintha Átnyék elment volna!

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Érti a ruhát?
* Kérdőn elmosolyodik, nem érti mire gondol a férfi. Persze, most is egy egyedi tervezésű ruhát visel, de kevés olyan ember van, aki azonnal felismerné, hogy az ő neve szerepel a kis matricán a belsejében.*
- És Önben kit tisztelhetek?
* Na most kiderül, honnan is ismerheti a férfit, ha ismeretlen a neve, akkor viszont rá kell még jönnie, kire is hasonlít.
- Még egyszer köszönöm a pezsgőt, nagyon finom.
*Kortyol bele, mintha csak megerősítené, amit mondott.*
- Ki volt az a fiatal lány, aki az előbb idejött Önhöz? Nagyon csinos volt..
*Fordult az ajtó felé, ahol eltűnt a lány. Most már a lány helyett, egy fiatal párt láthatott, akik karon fogva sétáltak be a bárba. Valószínűleg szerencsejátékoztak, mert most nagyon boldogoknak tűntek, és egy hatalmas zsákot tartott a férfi a kezében.
Aline elmosolyodott, soha rá nem vetemedne, hogy játszon. Igaz, arra is ezt mondta volna még a mai nap folyamán is, hogy soha nem ülne le egy ismeretlen részeg emberhez.

Vendég

*Áhim a kérdésen csak mosolyog* - Értem e a ruhát?
Az én szakmámban, muszáj értenem!
Ha nem öltözködik valaki jól vagy nincs tisztábban a nevekkel annak a jó híre úszott.
Áhim White vagyok.*azzal kezet csókol a nőnek*
-A hölgy? Ő a menedzserem azt gondolja részeg vagyok De hova lett el is ment?
Észre sem vettem!
Körbe nézz azzal a bárban bár nem nagyon lát az italtól!

Halandó

Olaf közel félórás keresés után végre megérkezett a bárba, kiszállva egy könnyü ruházat volt rajta, ami kissé meglepő, hisz őt mindig elengánsan látják öltözködni. Hiába ne nemcsak szexre jó a hátsó ülés, hanem arra, hogy az ember átöltözzön végső esetben. Belépve a bárba az éjszaka jellegzetes alakjait látta, ám őt ez most nem érdekelte finoman végigkérdezett mindenkit, majd lassan odalépett egy férfihez: "Igaz ön Mr. Áhim?"

Vendég

~Levegőnek nézett! Engem!~
*Árnyék a szobájában mérhetetlen dühöt érez. Mérgében földhöz vág egy antik kínai vázát.*
~Le kell mennem. Végezd a munkád, amiért fizetnek mondta mindig apa. Én ne fogadjam meg az egyetlen tanácsát, melyet nekem szánt?!~
*Kinyitja a minibárt. Kever magának egy ütős koktélt, majd nekiáll összeszedni a váza maradványait. A szedegetés közben belevág a kezébe.*
~Úgy látszik, nincs szerencsém az éles dolgokkal~
*Kendőt köt a kezére, majd lesiet a bárba.

*A bárban odamegy Áhimhoz és a nőhöz.
-Jó estét! Miss Árnyék vagyok. Mr White menedzsere.-kezet nyújt a nőnek.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline most már csak kapkodja a fejét. Nem hitte volna, hogy ilyen eseménydús lesz az estéje. Nem elég, hogy Áhim meghívta egy pezsgőre, most még a többiek is.*
- Á, csak nem a híres énekessel ülök egy asztalnál?
*Nevet fel, de már választ nem kaphat azonnal rá, mert hirtelen visszatér a menedzser, akivel tisztelettudóan kezet fog, és megjelenik egy férfi is, Áhimot keresve.
Észre veszi, hogy a fiatal lánynak megsérült a keze.*
- Jaj Istenem, mi lett Önnel?
*Kérdezi, mert elképzelte, hogy mennyire vérezhetett, és azonnal az együttérzés támadt fel benne.*

Vendég

*Épp hogy beszélgetni tudja árnyék ott terem hát int neki hogy üljön le. Folytatná a a beszélgetés erre még egy férfi jelenik meg aki őt keresi !~ kezd elegem lenni ebből a napból ez megy otthoni is~ -Igen én vagyok Áhim White miben segíthetek?-~ már mindegy a mai estémnek úgy is annyi!~*közben Aline szavaira figyel fel ahogy sajnálkozik Árnyékon Ráé néz Árnyék kezére és akkor látja hogy egy elég nagy vágás van rajta*- mi történ? Mit csináltál?-

Vendég

*Épp hogy beszélgetni tudja árnyék ott terem hát int neki hogy üljön le. Folytatná a a beszélgetés erre még egy férfi jelenik meg aki őt keresi !~ kezd elegem lenni ebből a napból ez megy otthoni is~ -Igen én vagyok Áhim White miben segíthetek?-~ már mindegy a mai estémnek úgy is annyi!~*közben Aline szavaira figyel fel ahogy sajnálkozik Árnyékon Ráé néz Árnyék kezére és akkor látja hogy egy elég nagy vágás van rajta*- mi történ? Mit csináltál?-

Halandó

Olaf kissé meglepődik a kérdésen : ~ Inkább itt az a kérdés, hogy én hogy segíthetek neked ~ gondolja magában, majd megszólal: "Nem ön keresett engem véletlenül délelőtt a Topolyai Szerkesztőségben? Olaf Silberthron vagyok." - majd a hölgyekre nézz és kedvesen rájuk mosolyog, ám észrevéve a másik nőn lévő vágást kissé elkomorodik: "Mi történt?"- kérdi, majd leülve egy székre várja váaszt az összes kérdésére.

Vendég

*Árnyék leül az egyik székre.*
-Ó,semmiség!Csak nem tetszett a szobámban az antik kínai váza.Mikor összeszedtem a darabjait, megvágtam a kezem.Már nem is vérzik annyira.-mondja vidáman
*Lenéz a kezére, s látja, hogy a csuklóján a vágás felett vörös a fehér kendő.*
-Azt hiszem, jobb lesz, ha most felmegyek a szobámba. Ne haragudjatok, de nem érzem jól magam. Biztos a koktél ártott meg.
*Azzal feláll az asztaltól, s elindul a szobájába.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline megnyugodik, hogy semmi komoly nem lett Árnyék kezével. Majd a szemével követi, ahogy elhagyja a termet.
Viszont ahogy meghallja, hogy a férfi, aki leült melléjük újságíró, összeráncolja a szemöldökét, és azon gondolkodik, milyen okos lehet ez a firkász. Ha rájött, hogy ő Béhart, akkor neki vége, az egész ország megtudhatja, hogy itt van Topolyában, és akkor Pierre is, és elveszti azt a hetet is, amit kikönyörgött magának. Viszont ha nem okos, akkor csak maximum a helyi újságnak adja le, azt meg Pierre úgysem olvassa. Ha ő maga szerencsétlen, akkor viszont Topolyában van valaki, aki ismeri a nevét, és ismeri Pierre-t is. De akkor az arcát is felismerheti, ha találkoznak. De így több ember tudhat róla. Az összes lehetőség végigpörög a fejében, mielőtt édesen az íróra mosolyogna. Valószínű, hogy nem vele fog foglalkozni, hiszen akárhogy is Áhim nevét mégis csak többen ismerik, mint az övét. Inkább csak a ruháit hordják, de azokat is csak a felsőbb osztálybeliek. Akárhogy is nézi a férfit, nem hinné, hogy abba a társadalmi körbe tartozna.

Vendég

*Geru eddig a pillanatig tudta magát türtőztetni. Mikor a magát Árnyéknak nevező nő körülbelül harminc perc leforgása alatt már sokadszorra indul el a szobájába, majd tér vissza. Közben az Áhimnak nevezett férfi, már lassan a tudatát veszti a sok bortól, az egész kezd egy régi fekte-fehér Cheplin komédiára emlékeztetni. Ekkor Geruból őszinte kacaj tör fel. Nem bántó, mégis éles, és tisztán hallható.*

Vendég

-Ok Árnyék akkor feküdj le-*Majd a riporterhez fordul*
-Igen én kerestem de nem gondoltam hogy éjszaka fog zaklatni!-*Flegmán és felürül beszélt a férfivel mivel alapvető sértésnek érezte hogy nem ismeri a nevét*
-Egy interjút szeretnék. Továbbá egy giga koncertet itt Tompolyán .És harmadsorban egy videó klipet forgatnék na de bár kidobtak a templomból így új helyet keresek.*Bele kortyolt a borba és a szép Alinere nézet Arcán feszültséget és zavart látott nem tudta mi az de nem kérdezet rá pláne nem egy riporter előtt,*~mi történt mért lett ilyen feszült ?
Tanán mert nem mutattam be ?
De mi van ha épp elrejtőzni jött ide a nagy város elől? Nem mindenki olyan munka mániás mint én!
Á nem mutatom be majd ha elmegy a riporter akkor rákérdezek!~
*Majd ismét a riporter felé fordult és várta válaszát, reakcióját*

Halandó

~ Hmm.. árnyék érdekes név ~ gondolta magában, majd mikor meglátta az Áhim mellett ülő nőt rögtön felfigyelt rá: "Aline Béhart?"- kérdezte, majd arca rögtön mosolyra fakadt: "Üdvözlöm itt Topolyán! Remélem jól érzi itt magát a városunkban. Tudom jól, hogy el akar menekülni egy ideig a világ elől, úgyhogy nem is zavarom. További kellemes estét!"- mondta, majd egy apró kézcsókot adott a hölgynek és Áhim felé fordult. Ahogy halotta egyre jobban ideges lett a férfira, 12 éves pályafutása alatt egyszer sem beszélt vele senki ilyen stílusban. Pláne, hogy nem is ismerte az illetőt, keze ökölbe szorult, ám végül az eszére hallgatva, fokozatosan figyelt tovább, s ahogy hallgatta, egyre jobban elmosolyodott.
~ Alapvető dolgokat nem tud. Tisztára mint valami terrorista, olyan szinten követel. Már csak a bomba hiányzik. ~ gondolta magában, majd tovább figyelve válaszolt a kérdéseire: "Sajnálom, hogy most zaklattom, de mostanában volt EU-os csúcsértekezlet a városunkban, így nem volt időm semmire. Az interjú rendben. A giga koncert engedélyét a városvezetéstől kérje, hasonlóan a videoklipp helyszínéhez. Én maximum, csak reklámozni tudom és esetleg az érdekében közrejárni. Csodát ne várjon!"- mondta hidegen némi megvetéssel a válaszokat, majd megkérdezte: "Most akarja az interjút, vagy esetleg később?"

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline mosolyogva fogadja a kézcsókot, majd szép lassan feláll a székről.*
- Elnézésüket kell kérnem Uraim, de el kell köszönöm! További jó estét Önöknek!
*Aline mosolyogva ott hagyja a két férfit, és magában jót nevet magán. Csak megrázza a fejét, miközben a szobája felé halad.*
~Na Aline, inkább most rögtön térj vissza a munkádhoz, vagy tudom is én, mit csinálj, de ha még egyszer egy ilyen estét csinálsz magadnak, csak azért, hogy megmutasd, ellen tudsz állni Pierre-nek, akkor te nem vagy normális!~
Felnevet a gondolatra, hiszen ő soha nem volt normális. Jó-jó, ma este tényleg kitett magáért. Odaülni egy részeg ember mellé, akinek igen különös asszisztense van, csak azért, mert nem jut eszébe, hogy egy énekes. Aztán meg jött az a firkász! Na, persze, csak tudja, hogy ő most menekül. Hihetetlen! Kész téboly! Érzi, hogy gyorsan össze kell szednie magát, mert különben elveszett. Mégis be kell ismernie, régen szórakozott már ilyen jól! Mindig a megszokott, protokoli mosoly, most meg mintha egy képtelen vígjátékba csöppent volna.
Lassan a szobájához ér, kinyitja a kártyájával az ajtót, és ruhástól az ágyra veti magát. Végre valahára ténylegesen mosolyog, és nem csak rutinszrűen húzza széjjel az ajkait. Lassan a gondolatok kisettenkednek a fejéből, és mély álomba zuhan.

Vendég

*A hangos nevetésre felkapja a fejét és mondana valami cifrát de ebben a pilantban a nő feláll és elsétál ő is udvariasan fel akar kelni de a sok bortól nem annyira megy neki hát csak bicent!
Majd a firkász felé fordul *
- Normál helyzetben kiugatnám de elégé be vagyok állva és ez nem vette ne jó fényt rám!
Szóval igen eltalálta mit akarok egy interjút és egy nagy szabású reklámot de, akkorát hogy az egész város ettől zengjen!-*érzi lassan felfordul gyomra*
-Egy pillanatra magára hagyom míg elmegyek a toalettre*azzal kisiet a wcre!*

Vendég

*Árnyék felérve a szobájába felvette szolid, fehérszínű selyem háóingét.
Kicserélte a kezén a véres kötést, majd előkeresett két darab fájdalomcsillapítót.
~Még hégy én nem bírom az italt. Egy pohár koktéltól sose vagyok rosszul.Bármilyen is.~*Harsányan felkacagott.*
*Leült a kényelmes, fehér selyemmel borított franciaágyra, s egy pohár vízzel bevette a gyógyszert, hogy enyhüljön keze fájdalma. Lefeküdt aludni.

Vendég

A nőt a lehető legkevésbé sem izgatta a halandók folyamatos huzavonája. Tekintetével végig az ismeretlen vámpírt fürkészte, bár most már próbált inkább észrevétlen maradni. Lassan kortyolgatta italát, közben nyelvébe harapva, hogy vérével keveredve meg tudja emészteni ezt a halandóknak való kotyvalékot.
~ Ehh, hogy mindig adni kell a látszattra... ~ bosszankodott magában, ám mikor a pohár végre kiürült, kedves mosollyal arcán nyújtotta vissza a pultosnak, majd fizetett.
- Köszönöm.
Lassan, és kimérten felállt, majd kisétált a bárból, át a játéktermek felé. Az ajtóban még egy pillanatra megállt, és a vámpír felé pislantott, keresve a férfi tekintetét. Némán jelezte, hogy kövesse, majd kilépett a helyésgből. Egy pillantara megtorpant az egyik rulettasztalnál, felmérte a helyzetet, és egyértelműen megállapította magában, hogy csalás az egész, majd mintha mi sem történt volna, kisétált az egyik erkélyre...

Vendég

*Geru arcán átszellemült mosoly jelent meg, mikor meglátta az Áhimnak nevezett férfit, dülöngélve a mellékhelyiség felé távozni. Ezért szerette ezeket a helyeket, itt oly könnyen érezhette azt , amit már jó néhány évszázada nem. Az illúzió, néhány pillanatra, amikor embernek hihette magát. Aztán természetesen most is mint mindig, volt aki vissza rántotta a realitások világába. A vértestvér elfogyasztotta italát a pultnál, fizetett, majd távozott a játékterem felé. Geru tekintetével követte, mikor az megállt az ajtóból, és visszapillantott, már tudta, mit kell tenni. Intett a pincérnek, aki rögvest odasietett, majd Gerunak csak egy halk kérdés hagyta el ajkait.* - Ha jól sejtem még, mindig Maximilian vendégszeretetét élvezem? *Hangja semleges volt, és szenvtelen. A pincér láthatóan meglepődött, és csak annyit tudott kinyögni,* - Természetesen uram. - * Geru biccentett, majd lassú komolysággal felállt, és játékterem felé vette az útját, figyelve arra, hogy a szomszéd asztalt útjába ejtse. Már csak az újságíró ült ott egyedül, egyenlőre elég tanácstalanul. Mikor az asztalhoz ért, Geru a zakója belső zsebéből egy névjegy kártyát vett elő, és mint ha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga letett az asztalra. Majd megszólalt, hangja ellenvetést nem tűrő, mélységgel zengett.*
- A nevem Gabriell Mc Leen. Bocsásson meg, hogy zavarom, de az előbb akarva, akaratlanul, fültanúja lettem a beszélgetésüknek. Úgy hiszem, én segíthetek megoldani az önök problémáját. Amennyiben szükségét érzik a segítségnek, keressenek, és meg tudjuk beszélni a részleteket. -
*Majd mikor befejezve monológját, választ sem várva, sarkon fordult, és most már tényleg a játékterem felé indult.
Mikor oda ért látta, hogy a nő már a erkélyen áll, tekintetével a éji sötétet kémlelve.
Halk léptekkel közeledett felé, bár ennek inkább udvariassági okai voltak, nem pedig az, hogy megpróbálta volna meglepni a nőt.* ~Valószínű úgy sem sikerülni~ *Gondolta magában.
Mikor oda ért, a nő mellé állva belepillantott az éjbe. Majd néhány másodpercnyi csend után, halk és reszelős hangon megszólalt.*
-A misztikus éjszaka - *arcán egy tovaszálló mosoly jelent meg, mikor ezt mondta*
- Ha emlékeim nem csalnak, mi még nem ismerjük egymást- * fordul a nőhöz* - A nevem Gabriell Mc Leen. - * Majd mintha még valamit mondani akarna, de aztán csak a nőre pillant.

Vendég

Nofertari elmélyülten tanulmányozta Ízisz ragyogó tekintetét, kitartóan fürkészve az ég csillagait. Az idő múlásával lassan minden megváltozott körülötte, ám már ő sem volt olyan, mint régen. Hallotta a férfi mély hangját maga mellől, ám eleinte mégsem fordult felé, hanem tekintetét továbbra is a város szmogos egének látképén tartotta.
- Valóban, nem ismerjük egymást... - jegyezte meg határozott hangon Nofertari, majd végre a férfi felé fordult, és kezet nyújtott neki - Üdvözlöm, kedves Gabriell, remélem szólíthatom így? Az én nevem Nofertari Merenmut, a Király Menyasszonya, Nagy Királyi Hitves és Két Ország Asszonya.
A nő arca fesztelen volt, mitha csak amit mondott, teljesen hétköznapi dolog lenne. Kíváncsi volt a férfi rekciójára, és remélte, nem kell csalódnia benne...

Vendég

*Geru a hirtelen jött meglepetést, épp hogy palástolni tudta. Sok mindenre számított, erre nem, és pillanatnyilag még abban a helyzetben sem volt, hogy meg kérdőjelezhetné a nő szavait, bár érezte, egyébként is értelmetlen lenne. Hangja változatlanul mély, és erőteljes volt mikor megszólalt.*
- Természetesen királynő, szólíthat. II. Ramszesz feleségének ez a minimum, amit megtehet. -
*Miközben ezeket szavak hagyják el száját, udvariasan kezet csókol a nőnek. Érezni lehet, hogy ez részéről, most valóban nem csak formalitás, hanem valós tisztelet.* - Természetesen, ha bármiben segítségére lehetek, kérem szóljon, meg tisztel vele.-