Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Cass. Gyönyörű neved van!
*Kóstolgatja a lány valódi énjének a nevét. Nem csak a nevét változtatta meg, hanem a saját énjét is.
Bátorítóan megszorítja a lány kezét, és hallgatja tovább, mit mesél neki az életéről. Először a fájdalom, majd a megértés, a düh jelenik meg Aline arcán, ahogy átérzi a lány érzéseit. *
- Igen, tudom, milyen szörnyűek az újságírók, főleg a paparazzik!
*Elszörnyed, amikor a lesifotósokról mesél neki Árnyék, hiszen pontosan ismeri, milyen érzés is az, amikor mindenhová követik. Ő is volt már hasonló próbatételen, de szerencsére nem ilyen alkalomból.*
- Megvetettek? De miért? Olyan korán elvette tőled azt, akit szerettél! Egyáltalán nem érdemelted meg!
*Dühösen belekortyol az italába. Majd érdeklődően néz a lányra, aki a furcsa előérzetéről mesél neki.*
- Rossz érzésed? Hú, megérzitek mások halálát... Valóban, inkább átok, mint szerencse, de mindenesetre nagy kiváltság.
*Neki soha nem volt semmi ilyen érzése, pedig mennyire szerette volna gyermekkorában, hogy valamivel elüssön a többi kamasztól.*
- Hát a munkám... Végülis szerintem semmiség, és mégis a legfárasztóbb tevékenység, amit csak ismerek. Gyermekkoromtól kezdve jól rajzoltam, volt egy jellegzetes stílusom, amit Pierre fel is fedezett - fintorodik el. - Aztán rajziskolába kellett járnom, mellette megtanulnom varrni, az anyagokat ismerni, a színekkel játszani. Pontosan tudni kell, hogy egy anyagból mit lehet kihozni. Ez a legnehezebb. Van egy elképzelésed, aztán tudd, hogy azt milyen anyagból, vászonból hozhatod létre. Egy könnyű darabot ne próbálj meg farmerből, vagy fordítva, egy súlyos ruhát ne selyemből készíts! Nagyon szeretem a munkám, de Pierre egyre többet követel - megint iszik egy kortyot. - És most már kezdtem túlságosan csak a munkámnak élni. Semmi szabadidőm nem volt, csak az asztalnál ültem, és rajzoltam éjjel nappal. Begolyóztam tőle, ezért jöttem el, és így keveredtem Topolyára. Nagyjából ennyi...
És te milyen munkát végzel, M. White mellett?

Vendég

* Árnyék figyeli Aline reakciót mesélése közben, s meglepődik mikor dühöt lát a nő arcán.*
-Megvetnek. Főleg a vőlegényem rajongói. Szerintük én nem voltam eléggé megfelelő a számára. Szerintük én már a legelején csakis a pénzére hajtottam. Kitartottak... szerintük. Pedig ez nem igaz!*dühösen felszisszen*Én küzdöttem az érzéseim ellen. Mások azért vetnek meg, mert nem végeztem jól a munkám, hisz szerintük az egész banda miattam halt meg.Még most is vannak néha rémálmaim, melyben újraélem az elmúlt két hónap borzalmait.
*Iszik egy kortyot az italából.*
-Mint tudod Mr. White menedzsere vagyok. Hát ez eléggé futkosós munka:beszélni az újságírókkal, akiket megvetek, helyszínkeresés, egyeztetések. Most is Mr. Geruval lenne találkozom, de nem tudom melyik nap keres meg a klippel és a koncerttel kapcsolatban, így állandóan a hotelben kell maradnom. Unalom ellen kivettem húsz klasszikus művet a könyvtárból. Bármennyire is jónak tűnik számodra a halál megérzése,el kell hogy mondjam, igazán fájdalmas. Mindig rettegsz,ha elfog az érzés. Melyik szeretted lesz az? Mivel töltöd szabadságod napjait? Gondolom élvezed az ismeretlenséget.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Téged tartanak hibásnak a baleset miatt! De miért?
*Aline szeme egyre jobban szikrázik a felháborodástól. Gyűlöli, ha igazságtalanul bántanak másokat. Ezt ő túl jól ismeri, őt testileg ütlegelte az apja. Árnyékot igaz, nem fizikailag, de lelkileg nagyon is bántják, legalábbis bántották. És ezt nem nézheti jó szemmel!*
- Nem úgy értettem, hogy jónak tűnik megérezni mások halálát. Csak hát ez nem adatik meg mindenkivel...
*Mentegetőzik a meggondolatlan megjegyzése miatt. Nem akart a lánynak fájdalmat okozni, hiszen tényleg vele érez, mégsem tud lakatot tenni a szájára. Legszívesebben leharapná a nyelvét.
Viszont mikor Árnyék a munkájáról beszél, jót nevet az újságírókon. Pont neki kell nyilatkoznia, annak a személynek, aki a háta közepére kívánja a firkászokat. *
- Milyen könyveket vettél ki? Tudod, én is imádok olvasni. Bár hozzá kell tennem, hogy a klasszikusokkal egy kicsit hadilábon állok. Sokkal inkább egy krimi, vagy egy romantikus, mint egy agyondicsért klasszikus.
*Egy kicsit elpirul, amikor beismeri a gyengeségét.*
- Pihenek, és járkálok a városban. Ma is elmentem a Szentháromság templomába, egy kicsit meditálni, imádkozni. Képzeld, nem autóval mentem, hanem taxival, és visszafelé meg gyalog jöhettem. Naná, hogy eltévedtem!
*Nevet fel a saját ostobaságán.*

Vendég

-Én voltam a menedzserük, és egyesek szerint sofőrt kellett volna biztosítanom. Egyikük sem ismerte a srácokat igazán. Én már sokszor említettem nekik a sofőrt. A legutolsó alkalommal az egyik bandatag kertjében bedobtak a medencébe, mert megemlítettem ezt előttük. Addig nem engedtek ki a vízből, míg meg nem ígértem, hogy ez többé nem jut az eszembe.*Elneveti magát* Mit tehettem volna, belementem. Hisz a víz jéghideg volt, én pedig percről percre egyre jobban kihűltem.
~ Végre valakivel őszintén, hátratekintgetés, álarc nélkül beszélhetek.~
- Hamlet, Rómeó és Júlia, Candide...Következő alkalommal jöhetnek a krimik, utána pedig a romantikus regények.
*Mikor meghallja, hogy Aline is eltévedt már itt, elneveti magát.*
-Bocs, nem akartalak kinevetni azért mert eltévedtél, de első nap én itt a belvárosban indultam el nézelődni. Végül pedig magassarkúban a város elhagyatott részéről, a Bűnös Vágyak Motelből rendeltem taxit. Eddig mindig azt hittem, hogy csak egyedül vagyok ilyen eltévedős típus.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline Árnyékkal nevet a vizes sztori hallatán. Hát igen, ilyenek a víg kedélyű fiúk, főleg a zenészek. Soha nem volt előítélettel az emberek iránt, mégis, azért van egy két sztereotípia, amit ő is használ.*
- Aranyosak!
*Nevet fel. Majd a könyvek címét hallgatja. Rosszalóan összehúzza a szemöldökét.*
- Hát be kell vallanom, a Hamlet kimaradt az életemből. A Roméo et Juliette-et csak musicalben láttam 2000-ben. Tudod, a mostani feldolgozást, amiben a Les rois du monde is elhangzik. Nagyon tetszett. Pierre - még jobban összehúzza a szemöldökét, de nem tesz semmilyen megjegyzést. - szerezte a premiere-re a belépőt. Olyan szép volt! Tele volt kislánnyal, és mindenkin olyan sapka volt, mint Cécilia viselt az Amour heureux éneklésekor, a bálban.
*Most tér észhez, hogy egy kicsit elkalandozott. Bocsánat kérően megrázza a fejét.*
- Ne haragudj, egy kicsit elkalandoztam az emlékeimben. Tudod, imádok színházba járni, és ez volt az egyik legélvezetesebb előadás, amit valaha láttam. Ó igen, én is eltévedtem! Nem vagy egyedül benne. És tegyük hozzá, én is tűsarkakon jöhettem vissza gyalog a szállodába.
*Nevetve mutat a cipőjére.*
- Amúgy semmi baj! Én is kinevetem magam, ha ostobaságokat csinálok - mosolyog Árnyékra, majd megborzong. - Bűnös Vágyak Motel. Hogyan lehet ilyen nevet adni valaminek? Úúúú...

Vendég

*Mikor Aline a magassarkújára mutat, újra elneveti magát. Rég érezte magát ilyen nyiltnak, ilyen vidámnak. Régóta csak a félelem,a lelkifurdalás, a gyűlölet kísérőtársa, és most egy vadidegen nővel beszélgetnek egymás életéről, élményeiről*
-Nem tudom pontosan, hogy mi a motel elnevezésének alapja, de maga a környék is hátborzongató. Nem szívesen sétáltam egyedül azon a környéken. Elmondok egy furcsa incidenst a főnökömről,ha hallni szeretnéd ,de kérlek ne ad tovább. Ezt nem szabadna, de megbízom benned.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Örül, hogy végre mosoly bujkál a lány szemeiben, még akkor is, ha csak átmeneti. Mosolyog, hogy éppen ezek a semleges női témák hozhatják ennyire közel egymáshoz két vadidegen embert, két idegent, egy idegen városban.
A motelre gondolva végigborsódzik a háta.*ű
- Hát, nem szívesen mennék olyan környékre! Egyszer már volt alkalmam egy hasonló helyen élni, és akkor megfogadtam, soha többé! Inkább maradok a belvárosban, illetve a nyugodt, parkosított városrészekben, ahol megvan a közbíztonság. Tudod, régen lenéztem a gazdagokat, de ahogy belecsöppentem, rájöttem, nem is olyan rossz annak lenni. Most sznobnak hihetsz, de abból a világból kikerülni, ahol addig éltem, megmentette az életem.
*Bocsánatkérően mosolyog, mert nem akart ennyire sznobnak tűnni, de ő is csak őszinte volt a lánnyal.*
- Megbízhatsz bennem, Cass! De csak akkor mondd el, ha tényleg úgy érzed!
*Direkt a nevén szólította a lányt, ezzel is a barátságát akarta kifejezni. Figyelmesen hallgatja a lányt, ha az valóban elmeséli a történetet.*

Nap telik nap után, éj éjt követ, s a férfi, ki annak idején a fekete BMW-vel érkezett, mindennepos vendég, jól ismert arc lett a Szállóban, s környékén. Napról napra, hajnalhasadtával távozott az épületből, s csak éjjel tért vissza, azonban láthatták a belvárosban számtalan helyen: a közigazgatás mélygarázsába fordult a bösztöhő autó, majd néhény vállalkozással kapcsolatos irodaház előtt parkolt naphosszat, s nem egyszer ácsorgott csinosan kivilágított bárok, lokálok előtt is, pár helyen már vezetéknevén szólították e helyek közül, akárcsak a hotelban.
Egyszer vendéget is fogadott, a szálloda loggiaján töltött vele egy éjszakába nyúló beszélgetős estét, furcsa, kifacsart nyelven beszélgettek, néha komolyság ült arcukon, néha pedig folytott nevetésben vigyorogtak egymásra. A férfi aznap a szálloda vendége is maradt: iratai szerint magyar volt ő is, akárcsak Alexander, ráadásul diplomata. Ha valaki jártas volt diplomáciai berkekben, hamar utánajárhatott, hogy a konzulátus vezetőjének a személyi titkárát üdvözölhette benne, magas, elegáns férfi, választékos francia szóval bírt, mikor kijelentkezéskor arany AMEX kártyájával fizetett.
Női társaságban azonban sosem mutatkozott Alexander, de még mielőtt pletyka kapott volna szájra kedvteléseit ragozandó, kijelenthetjük azt is, hogy férfiakkal sem volt barátságosabb. Távolságtartó, mégis, valamimód nyitott, egy bizonyos szintig. Mindenki, kivel közvetlen kapcsolatba került, mosolyogva várta közeledtét, mikor meglátta, s igazán, tán senkinek nem tűnt fel, hogy Alexander mindig, kivétel nélkül a naptól védett helyen sétált...
Az éjszakai túrák, mint az első napi, rendre elmaradtak, egy hét is eltelt, mikor Alexander ismét "sétára" indult, ugyanolyan gondossággal válogatva meg az időpontot, s ugyanazzal a figyelemmel végrehajtva az egészet, mint első alkalommal. A furgon ugyanúgy várta, mint egy hete, s ugyanazomód elhajtott, mikor Alexander kilépett belőle.
S eztán ugyanúgy folytatódott minden, mint előtte: Alexander ismerkedett, s hamarosan kiderült az is, milyen ügyben jár: kezében egy paksaméta papírral belépve, mosolyogva közölte a szálloda recepciósával, hogy immár a francia törvényeknek megfelelő cég alapítójaként, cégtulajdonosként lakik náluk. Irodája ugyan még nincs, de hamarosan az is megondódik... s hogy hamarosan, remélhetőleg ismét vendéget fog fogadni.

Vendég

-Az ideérkezésem estéjén történt. Szendvicset akartam készíteni, így elkezdtem kotorászni a táskámban, és elvágtam a kezem a késsel. Tudom, most az a szegény antik kínai váza jár az eszedben.Mivel nem volt nálam tapasz, így bekopogtam a szomszédos szobába, hogy kérjek egyet. És ki állt ott? Nem más mint a leendő főnököm. Elmondtam miért jöttem, és ő beküldött a fürdőszobába,azzal, hogy talán lesz is ott. Volt is, nem panaszkodhatom, de mikor kijöttem onnan az ágyon feküdt, kezei a feje alatt, és önelégülten elmosolyodott. Mikor ki akartam menni, hát nem bezárva találtam az ajtót?! Erre megfenyegettem, hogy felébresztem ezt az egész nyavalyás hotelt. Erre ő mint egy megszeppent kisfiú, ha rosszat csinál, átadta a kulcsot.Később persze megbántam, hogy úgy viselkedtem vele, ezért meghívtam egy baráti vacsorára. Az étteremben meg egy nő felismerte, és csak az én segítségemmel tudott megmenekülni az őrült rajongóktól. Úgy kellett kivonszolnom onnan. Visszaérve a hotelbe meg nagyon kínos szitu volt. Habogott valamit arról, hogy nem tudja miért, meg úgyis megbánja, de nem lehet köztünk semmi. Elfelejtette, hogy ez csak baráti vacsora volt. Jelentkeztem hát az álláshirdetésére, hisz kellett a munka. Mikor másnap itt az étteremben meglátott, felugrott az asztaltól,és eléggé idétlenül gesztikulált. Hát így ismertem meg a főnököm és így szereztem munkát. Ezért mondtam neked a beszélgetésünk elején, hogy az életem itt is felfordult.
*Befejezve a történetet rendel egy fagylaltkelyhet.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline hahotázik Árnyék történetén. Már a hasát fogja nevetében. Nagyon tetszik a mese, el tudja képzelni Áhimot a szituáció kellős közepén. Hiszen ő is megtapasztalhatta, amikor leült vele egy asztalhoz. Ha ilyen szimpatikus menedzsere van, még akkor is, ha ilyen különlegesen vette is fel, ő maga is más fénybe kerül a lány szemében. Nem akarta ő a múltkor megbántani, ahogy olyan hirtelen ott hagyta, de úgy véli, jobban tette. Nem az ő világa volt az akkori este.*
- Egy banán kelyhet kérnék!
*Fordul a pincér felé, amikor Árnyék egy fagylalt kelyhet kér. Ő is megengedheti magának, a sok munka egy kissé lefogyasztotta az utóbbi időben. a 170 cm-hez az 50 kiló igen kevésnek bizonyult, pedig nem beteg, csak a sok munkától nem volt ideje rendszeresen táplálkozni. *
- Valóban teljesen felfordulhatott az életed! Hű, ilyen találkozásról sem hallottam még! Ne haragudj, hogy nevettem, de....
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert ahogy eszébe jutnak a lány szavai ismét nevethetnékje támad. Tudja, illetlenség, amit művel, mégis nem tudja megállni.*

Vendég

-Nevess csak nyugodtan.*mondja mosolyogva*A mai este a felhőtlen nevetésé. Mondtam, hogy eléggé furcsa történet. Be kell hogy valljak valamit. Hazudtam, mikor találkoztunk. Nem azért törtem össze a vázát, mert nem tettszett, hanem dühös voltam. Dühös, mivel egyszerűen a főnököm észre se vette, hogy ott vagyok. Feldühített, pedig azért jöttem ebbe a városba, igaz eredetileg csak nyaralni, hogy nyugodtan élvezhessem az ismeretlenséget. Bocs, hogy úgy viselkedtem. Nem tudom mi üthetett belém.
*Eszi a fagylaltját.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline mosolyogva hallgatja Árnyék magyarázkodását, miközben a pincér lerakja elé is a fagylaltot. Nem akarja félbeszakítani a lányt, ezért csak a szemével, és egy fejbiccentéssel köszöni meg a kiszolgálást. Majd lassan felemeli a kanalat, elkezdi picit forgatni, és csak aztán meríti el a banán fagyi belsejébe. Kedvenc fagyi kelyhe, ami még a gyermekkorából maradt meg. Talán ez az egyetlen olyan dolog, amire örömmel emlékszik vissza. A többi emlék csak fájdalmat okoz, egyre mélyebbre fúrja a tüskéket a szívében. *
- Semmi baj, megértem, hogy nem mondtál igazat.
*Együttérzően pillant fel a lányra, két harapás között.*
- Ez csak természetes, hogy egy vadidegennek nem mondjuk el mindjárt a legbelsőbb dolgainkat. Főleg egy olyan helyzetben, mint amilyen akkor volt.
*Huncuttul mosolyog a lányra. Egy kicsit tejszínhabos lett a szája széle, amit a szalvétával letöröl, és folytatja a fagyi majszolását.*
- Én se lehettem neked nagyon szimpatikus, ahogy a főnököddel szemben iszogatom a pezsgőt, amit tőle kaptam. Viszont örülök, hogy most valójában megismerhettelek!

Vendég

*A beszélgetés kellős közepén megszólal a lány mobilja.*
-Bocsáss meg, de most el kell mennem. A főnököm hív. A vacsora költségét írasd a számlámra. Én fizetek.További jó mulatást és jó éjszakát!
*Azzal feláll az asztaltól, s elindul a szobájába. Felveszi a mobilját, melyben a dühös főnöke hangját hallja, aki azt parancsolja, hogy küldje el az embereket, a forgatás leáll, és még ők is fizessék a költségeket. Sürgősen hívja fel még Mr. Stephent. A lány erre csak igennel tud válaszolni, és megteszi hálátlan feladatát.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*A beszélgetés kellős közepén élesen felcsipog Árnyék telefonja, és a dühös Áhim hangját lehet kihallani belőle. Ajjaj, a lányt ilyen késői órában hívja a főnöke dolgozni. A szegény... *
- Szia, Cass!
*Mosolyogva integet utána, ahogy a lány sietve, de kecsesen elhagyja az éttermet. Aline egyedül marad, de már nincs olyan rossz kedve, mint amikor lejött. A vacsora jót tett a testének, a beszélgetés pedig a lelkének.
Örül, hogy megismerhette ezt a lányt,akiről akarva-akaratlanul is a vadóc jelző jut eszébe. Fiatal még, és már ennyi mindent át kellett élnie! Aline sem volt öregebb, amikor Pierre felfedezte, és megmentette abból a pokolból, amiben addig élt. És mégis másképp látja tizen valahány évvel, mint akkor. Talán Árnyék sem szenvedett többet, mint akkor ő, csak az már tényleg a múlt, ő túl tudta tenni rajta magát, Árnyéknál meg még a jelen. És ez a legrosszabb. Majd egyszer nála is a múlt lesz, mint Aline-nál, de addig egy örökké valóság fog elmúlni.
Aline elhúzza a száját a lány sorsán való elmélekedésén, és inkább megint beleveti magát a fagyi élvezetébe...*

Vendég

A szobájában.
*Árnyék felhívja Stevenst, akinél csak az üzenetrögzítő jelentkezik, így arra mondja a szöveget.
-Jó estét, Mr. Stevens!Miss Árnyék vagyok, Mr. White menedzsere. Mr. White a dolgozók azonnali kirúgását követeli végkielégítés nélkül, valamint az eddigi költségek megtérítésével.
*Leteszi a kagylót, mivel a szobai telefonon beszélt. Megpróbálja elérni Mr. Gerut is, de nem sikerül neki.*
~Biztosan nincs otthon.~
*Elvonul fürödni.*

Vendég

*Kilépve a kádból magára csavarja a törölközőjét, és lassan kisétál onnan. Az esti beszélgetés jár a fejében, hisz teljesen megnyilt egy vadidegen nő előtt. Minden titkát elmondta. Leül az ágyra, s telefonon a recepciót tárcsázza.*
-Jó estét, Miss Árnyék vagyok! Ha bárki keresne az este folyamán kérem, szóljon fel a szobámba, mielőtt felküldi. Előre is köszönöm.
-Igenis, hölgyem.
*Azzal leteszi a kagylót, és törölközőben elterül az ágyon.*

Vacsorája végeztével szobájába távozott, hol legnagyobb meglepetésére, máris várta egy üzenet számítógépén a városi újságtól, ráadásul jó hírekkel. Azonnal válaszolt rá, s még az este újabb megerősítést kapott, a másnapi teendőit tehát kibővítette egy új sorral: este vacsora az újság munkatársával.
Az éj innentől kezdve eseménytelenül telt számára, mindössze egy rövid telefonhívás volt, mit elintézett, s legközelebb csak a reggeli órákban költözött élet a bérelt szobába. Kiöltözve, mint minden nap, elegánsan távozott szobájából, kulcsát leadta a szálloda recepcióján, majd a fekete kocsiba pattanva elhajtott a belváros irányába. Csak estefelé tért vissza, arcáról néminemű fáradtság volt leolvassható, mikor a szobájába indult, azonban ez mintha eltűnt volna róla, mire felfrissülve az estebédhez készülve megjelent az Étterem szintjén.
Sötét öltönynadrágot, s haloványsárga, magában mintás inget viselt, hozzá igencsak illő barnás nyakkendővel, cipője bőrtalpának neszét elnyelte a vastag szőnyeg.
Az étterembe érve már nem is fogott kezébe étlapot: nagyon is tisztában volt tartalmával, azonban tagadólag rázta meg fejét, mikoron rendelése felől érdeklődött a készséges felszolgáló. Ismerték már, hát kissé meglepő volt, hogy nem választott vacsorát, azonban igen hamar feltárta kitérése okát is:
-Vendéget várok. Kérem, addig egy pohár fehérbort, ha hozna nekem... -mondta a pincérnek, ki dolgára sietett, jókedvűen teljesíteni a vendég kérését, s utána bezsebelni az érte járó anyagi elismerést. Hamarosan hát Alexander előtt volt a kért ital, s a felszolgálónak még arra is volt gondja, hogy a Le Monde aznapi száma mellé a helyi újság legfrissebb kiadását is asztalára, keze ügyébe készítse.
Alexander elégedetten kezdte forgatni a lapokat, miközben apró kortyokkal fogyasztotta italát, s várta, hogy az ígérkezett újságíró befusson.

Halandó

Olaf taxija lassan begurult a Bonaparte Casino és Bár parkolójába. Miután fizetett, az autó távozott, Olafon most kivételesen egy modern, ám lezser öltöny volt, melyet jól kiégészített fekete bőrcipője. Az ajtónálló készségesen kinyitotta neki a vastag tölgyfa ajtót, mely egyfajta rusztikus jeleget kölcsönzött a bárnak. Hamar az éttermi részben találta magát, egy pincérhez intézet gyors kérdés után meg is találta Alexander Szechenyi-t. Lassan odalépett az asztalhoz: "Alexander Szechenyi?" -kérdezte tőle, ámhogy ő is eleget tegyen az etikettnek gyorsan bemutatkozott: "Olaf Silberthron főszerkesztő vagyok. Örömömre szolgál, hogy megismerhettem." - mondta miközben a kezét nyújtotta a férfi felé.

Jópár órát az étteremben töltött, magányában, még akkor is, mikor másokkal kellett megsoztania a légteret: vendégek jöttek-mentek, ő igazán nem szólt egyikhez sem, előbb az újságokba temetkezett, aztán pedig az ablakon keresztül nézelődött kifele, a városra. Szemét résnyire húzva, a sötéttett ablakon keresztül még a nap felé is vetett pillantást.
Mármár feladta a várakozást, mikor felfigyelt a pincérrel dikuráló elegáns férfire, s nem is csalódott megérzésében, mikor a felszolgáló felé irányította aztán. Alaposan végigmérte a felé közeledő alakot, bár ennek nem sok jelét adta, éppcsak négyrét hajtott újságját tette le az asztal szélére, mikor Olaf mellé ért, s bemutatkozott.
Felkelt ültéből, s igen emberes szorítéssal rázta meg a férfi felé nyújtott kezét.
-Örvendek a szerencsének, Monsignore Silberthron. Kérem, foglaljon helyet. -Mutatott az előbb elfoglalt helyével szemközti székre Alexander, majd mikor a másik helyet foglalt, ő is visszaült előbbi helyére. Kicsit engedte, hadd mélyüljön a csend kettejök közt, miközben kényelmesen elhelyezkedett: amennyire csak lehetett hátradőlt az éttermi széken, majd keresztezte egymáson lábait. Pillantását mélyen a másikéba fúrta, száját kellemes kis mosolyra görbítette, s mielőtt kellemetlenné válhatott volna a várakozásteljes csend, szólalt meg imsét.
-Lekötelez, uram. Álmomban sem gondoltam volna, hogy épp az újság főszerkesztője lesz, ki remélhetőleg a segedelmemre lesz. -Mondta, kicsit biccentett is megtiszteltetésének helyt adva.
-Mivel érdemeltem ki, hogy ennyire segítőkészen álltak kérdésemhez? -Tette fel aztán a kérdést, mindeddig hibátlan franciasággal fűzve a szavakat, nem kételkedve benne, hogy egy francia újság főszerkezstője ugyanolyan tökéletesen beszéli a nyelvet, mégha épp nem francia neve is van.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*A pincér kihozza a számlát, és lerakja Aline elé az asztalra. A lány egy kicsit hátrafordul a táskájáért, amit a székére akasztott, de közben azért körbepillant. Éppen akkor sétál be az ajtón a múltkori újságíró, és egy másik asztalnál foglal helyett. Aline gyorsan előrefordult, nehogy észrevegye, és elkezd kotorászni a táskájában a fekete pénztárcája után. Ideges lett, és nem tudja, miért. Nagy nehezen előhalássza a tárcát, és kiveszi belőle a megfelelő összeget. Nem gondolkozik, és automatikusan ad 10 eurót borravalónak. Megteheti...
Ahogy a pénzt becsúsztatja a számlatartóba, rámosolyog a pincérre.*
- Merci beaucoup! Tout était délicieux!
*Majd szép komótosan feláll a székről. Felveszi a bal vállára a táskáját, és lassan betolja a székét. Kifelé menet muszáj elhaladnia az újságíró és partnerének asztalánál, amihez nem sok kedve van.
~Újságíró... Mi van, ha tőle tudta meg Pierre a címét...~
gondolja, és elindul kifelé. A legnőiesebb mozgását veszi előre, ami kihangsúlyozza vékony derekát, csinos csípőjét. Ahogy a férfiak asztalához ér, odabiccent feléjük.*
- Bonsoir, messieurs...
*Mosolyog rájuk a legbájosabb mosolyával. Közben végigméri a másik férfit is, de egy pillanatra sem áll meg, halad tovább. A mosolyában mégis van valami gonoszság, amit Olaf felé intéz. Megvan győződve róla, hogy az újságíró szólt Pierre-nek, hogy itt van Topolyán. Ki más lett volna? Más nem is ismerte fel... Esetleg Áhim, de ő is ismeri, milyen is híres emberként élni...
Felvont állal kivonul a teremből, és felsétál a szobájába, hogy végre lepihenhessen.*[/quote]

Halandó

"Én örülök a találkozásnak. "- mondja Olaf miközben helyet foglal a székben-"Az ön elődje rendkívül sokat tett a hazámért. Ugyanis én svéd-magyar állampolgár vagyok. Páratlan tetteket vitt a végbe a reformkorban. Lánchíd, MTA, lóversenyek bevezetése és még sorolhatnám. És hogy miért én jelentem meg személyesen? Ennek több oka is van az egyik az, hogy a tudosító részleg kisebbfajta sztrájkba kezdett. A másik az, hogy én személyesen vagyok a VT, vagyis a Városi Tanács tagja, így relatíve elég nagy hangsúlya van a szavamnak. Igaz az ottani bürokraták... - jegyzi meg kissé felsóhajtva - Harmadrészt pedig személyesen szeretem volna találkozni a nagy Szechenyi unokájával. Tényleg mi történt a családdal a nagy előd után? Kissé kiváncsivá tesz a család eddigi történette, hogy-hogy jutott iddáig?" - kérdezte Olaf, s miközben várta hátradőlve a székben szólt a pincérnek: "Garson, egy üveg vörös bor lesz. Van egri bikavérjük?"
"Persze uram."- válaszolta, mire Olaf rendelt egyet - "Gondolom szívesen megkóstolna egy kis óhazait." - jegyezte meg kissé mosolyogva, ám ekkor feltűnt az a bizonyos Aline Béhart. Egy kis imponálás után egy egészen kis mosolyt intézett feléjük, ám az Olaf felé intézett mosolyban volt valami rejtett gonoszság.
~ Hmm... nők ki érti őket? ~ gondolta magában Olaf, majd visszanézett Alexanderre aki szintén kissé meglepődött az előbbi jeleneten.

Odaadó figyelemmel hallgatja a férfi beszámolóját származásáról, s kihúzza magát ültében, büszke pillantásokat vet asztaltársára, láthatóan jól érzi magát. Kis szerényes mosoly játszik ajka szegletében, mikor felmenői tetteit sorolja Olaf, de láthatólag egyáltalán nem jön zavarba - oly sokat felemlegették már neki, hogy igazán megszokta ezeket a köröket, mégha olykor nem is annyira udvariasságból történnek.
A kérdésre, melyet neki szánt Olaf, nemigen tudna röviden válaszolni, s mire összeszedné gondolatait, kis intermezzo szakítja meg a társalgást, mikoris egy számára ismeretlen hölgy igen kedves mosolyt vetve rá - és igen szikrázót asztaltársára - elvonulva mellettük. Egy fél pillanatig a nő után néz, majd cinkos mosollyal arcán Olafhoz fordul...
-Ugyan vitathatatlanul a legszebb nők Magyarországon születnek, meg kell hagyni, hogy Franciaország sem áll nagyon mögöttünk, nemde? -Kicsit még kuncog is a szellemességen, mely persze korántsem bír számára oly nagy igazságtartalommal, inkább csak egyfajta cinkosság a magyar származásúak közt, aztán visszatér gondolata a feltett kérdésre, miután a felszolgáló felé biccent egy igent.
-Nos, a családom a Nagy Széchenyi után sem vonult épp vissza, Ödön szépapám igen méltányos tevékenyésge folytán Törökország elismert alakja lett, míg Béla bátyja híres utazóként tetszelgett. Jómagam Ödön szárnyáról származom, sok török vér is keveredett a család ezen ágába, de úgy hiszem, hogy méltók lehetünk a nevünkre: sosem tagadtuk meg felmenőink szellemiségét, s mindig is a haladás útját jártuk.
-Jómagam - folytatja, kissé előredőlve, hogy a pincér által hozott italt kitölthesse Olaf számára- természetesen már a modern társadalomhoz, gazdasághoz illeszkedő ténykedést folytatok, s ezügyben is járok Topolyán. Mindig is szívemen viseltem a vidék fejlesztését, ezért nem Párizsban szeretném megalapítani cégem franciaországi telephelyét. Ugyan nem foglalkoztatunk számos embert, mégis, az oly jellemző "magyar utat" járjuk -mondja, s mutatóujjával megböködi fejét, miközben elmosolyodik- a szürkeállomány útját. Terveim közt szerepel a cégem ezirányú bővítése, francia lokalizációjú szoftverek fejlesztése, s integrálódás a világháló adta lehetőségek felé.
-De hagyjuk most ezt... -emeli fel poharát, melyet szintén megtöltött, beszéd közben.- Igyunk unkább a közös hazára, Svédországra, Franciaországra, és az egyre egységesebb Európára, barátom!
-Egészségére! -emeli tisztelgésre poharát, s miután köszöntötte Olafot, meg is húzza kissé a jóféle, telt vörös nedűt.

Vendég

*Árnyék elterülve az ágyon elalszik. Egy óra alvás után hirtelen felriad, és elkezd öltözni. Halványkék egyberészes szoknyát húz ugyanolyan cipővel, a haját feltűzi, és elkészíti a ruhához illő sminkjét.Miután végzett felhívja a recepciót.*
-Jó estét! Miss Árnyék vagyok. Arra szeretném kérni, ha valaki keresne a koktélbárba vezesse.Ott tartózkodom az este folyamán.
*Leteszi a kagylót, és levonul a bárba.*

*A bárba belépve elég kevés embert lát az időponthoz képest. Mikor leül az egyik asztalhoz, megjelenik egy pincér.
-Jó estét, hölgyem! Mit hozhatok?
-Egy pohár jóminőségű pezsgőt kérnék.
-Valami mással szolgálhatok még?
-Igen. Ha keresne egy Gábriel Mc Leen nevezetű férfi, kérem, vezesse hozzám. Köszönöm.
*Azzal a pincér elvonul, és alig három perc múlva hoz is a bár legjobb pezsgőjéből.*

Vendég

*Geru érdeklődő tekintettel lép a koktél bárba. Egy gyors pillantással végi méri a bent ülőket*
~Nem jött el, mint ahogy azt sejtettem. Micsoda pimaszság. Még én teszek neki szívességet, és arra sem képes, hogy eljöjjön, és ne egy emberét küldje.~ *Azután megpillantotta a nőt, aki legutóbb is itt volt, mikor legelőszőr találkozott a ficsúrral. Arcán egy mosoly futott át. Közben egy pincér lépett oda, és szólította meg.* - Jó estét uram. - * Talán folytatta volna, de itt Gabriell a szavába vágott.* - Köszönöm, már látom a hölgyet- *Ezzel határozott léptekkel elindult a nő asztala felé. Még hallotta, hogy a pincér mondta, hogy~ a hölgy már várja~ de ennek már nem tulajdonított akkora jelentőséget, hogy reagáljon rá. Ameddig oda ért, volt ideje egy rövid koncentrációra. Így mire az asztalhoz ért arca pirosabb volt, mint számára természetes, és bőre is már majdhogynem melegnek mondható volt. Megállt és enyhe fejbiccentéssel köszöntötte a nőt. Majd kezét nyújtotta, és bemutatkozott*
- Jó estét hölgyem, a nevem Gabriell Mc Leen.
*Majd helyet foglalt az asztalnál, a kiérkező pincérnek csak annyit mondott, hogy a szokásosat, majd a nőhöz fordult. Hideg kék szemeivel a nő tekintetétében kutatott, bár ez alig volt több néhány szemvillanásnál. Majd, megszólalt.*
- Nos mint azt bizonyára tudja, én lennék a fő támogatója Mr. Áhim itt tartandó koncertjének. Bár megvallom, nem nagyon vonz a műfaj, amit képvisel, mégis úgy érzem a város javát szolgáljuk azzal, ha ő itt fellép, ezért gondoltam segítek neki. Viszont most ön segítsen, pontosan mire lenne szükségük? * Hangja végig mély és száraz maradt, már-már rekedtes. A hangszíne viszont valódi érdeklődésre utalt.*

Vendég

*Árnyék fogadja a férfi biccentését és kezetfog vele.*
-Jó estét! Miss Árnyék vagyok, Mr. White menedzsere. Örülök, hogy eljött ilyen késői időpontban.
*Miközben a férfi leül, Árnyék finoman végigméri, majd válaszol a kérdésre.
-Biztosan olvasta a topolyai újságot, melyben említést tesznek az itt tartandó klipforgatásról és a gigakoncertről. A főnököm és én csupán néhány napja tartózkodunk a városukban, így helyismeretünk eléggé gyér. Ha fogalmazhatok így. A kliphez keresünk helyszínt, melynek címe Vér a vér ellen. Talán tudna megfelelő helyszínt ajánlani, és megfelelő szereplőket is, ha szükséges. Sajnos a klip tartalmáról nem informáltak, így kétséges a szereplők kérdése. Sajnálatos módon a klipnél dolgozó embereket Mr. White ma elküldte, így némi segítségre is szükségünk lenne a felszerelés szállításánál és a felvételnél. A gigakoncert időpontját és helyszínét is meg kellene beszélnem Önnel. Melyik időpont felelne meg Önnek?
*Kortyol egyet a pezsgőből.*

Vendég

*Geru miközben a nő szavait hallgatja szemöldökét, és homlokát kezdett egyre jobban ráncolni, tekintete egyre borúsabbá vált, látszott, hogy nem erre számított. A pincér közben kihozott egy üveg vörös bort, Gabriell biccentett, mikor a poros üvegre pillantott, a pincér gyorsan töltött, majd távozott. Gabriell megvárta, ameddig Árnyék befejezi mondandóját, majd bele kortyolt a borba, ízlelgette egy rövid ideig, majd megszólalt. Hangja most sokkal mélyebb és erőteljesebb volt, mint az előbb szinte már az-az érzése lehetett a nőnek, hogy a szavakat az egész terem hallja. Ami természetesen nem volt így.*
- Nos Ms. Árnyék ha jól értem, akkor nincs stábuk, nincs elképzelésük sem a klipre, sem a helyszínre, sőt még a koncertre sem. Ugye nem azt akarja mondani, hogy ezért raboljuk egymás idejét? Az, hogy mikor lesz a koncert nekem mindegy, nekem van időm. Legalább azt árulja el, hány embert várnak, körül belül, illetve miről, is akar szólni a klip? A cím sokat sejtet de szeretném, ha nem egymás mellett beszélnénk el, hanem kész tényekről tudnánk tárgyalni .-

Vendég

*Árnyék nyel egy nagyot Geru szavai hallatán, majd a tárgyra tér.*
-A koncertre az egész várost várjuk, hisz a főnököm világhírű énekes. Tarthatnánk most szombaton, július 22-én kilenc órától a gigakoncertet, mikorra az emberek a napi rohangálás után pihenve jöhetnének, mely fontos a helyszín megtöltéséhez. A helyszín lehetne talán a Vércsepp liget, mely a nevében igazán illene a klip címéhez is. A klipforgatás a temetőben lesz, este. Lehetne most pénteken, július 21-én a koncert előtt.
A stáb legyen olcsó vagy ingyenes, mely magabán foglalja az operatőrtől a sminkesen át a világítástechnikusig mindenkit és mindent.Ha megoldható, amit nagyon is remélünk, nem kell fizetnünk a koncerthelyszínért és a klip helyszínéért sem. Mit szól hozzá?
~Remélem most nem akarja leharapni a fejem. Ha mégegyszer olyan hangnemben szól hozzám, mint az előbb...még fejbe találom vágni azzal az üveg borral.~
*Rendel a pincértől egy egész üveg pezsgőt, mert érzi, hogy ez a férfi nehéz eset.*

Vendég

*Gabriell mosolyogva hallgatta a lány szavait* ~Helyes, kisé óvatos, hiszen tapasztalatlan, de ha akar, tud harcolni. Remek, úgy látszik mégis előny, hogy nem Áhim jött el. Most azt kell már csak kideríteni, hogy Árnyék megfelel-e?~ * Mikor Árnyék befejezte mondandóját, Geru elismerően biccentet, majd már enyhén mosolyogva megszólal. Hangja, most is mély, határozott, viszont most sokkal inkább búgó, és már-már érzéki, mint néhány perccel ezelőtt.*
- Nos rendben Ms. Árnyék, ezt már jobban szeretem, ha az embereknek vannak elképzeléseik arról, hogy mit is szeretnének. Tehát, a stáb természetesen nem probléma, megkapják a megfelelő személyzeti, és technikai hátteret a klip forgatásához, illetve a koncerthez. Természetesen nem lehetetlen, hogy a temetőt, és a Ligetet használjuk fel ezek lebonyolítására. Az első feltételem csak annyi, mivel a temető fontos számomra, hogy előre megírt forgatókönyv szerint fog minden történni. Amit természetesen, ön, Mr Áhim, és a stáb előre leegyeztet. Nem szeretném, ha bármi előre nem látható dologra készülne a főnöke. Ha mégis, az egész klip, koncert, és egyéb lefújva. -* Geru itt abba hagyja a beszédet, bele iszik a borba, aminek rubin színű fénye meglepő árnyakat rajzol a férfi arcára, majd folytatja.*
- Az én részesedésem harminc százalék, ami kellően baráti ár, hiszen a stábot is én fizetem. Ez vonatkozik a koncertre, illetve a klipből befolyó bármilyen jövedelemre. A koncert területén csak az én engedélyemmel lehet bármilyen kereskedelmi tevékenységet folytatni. Bár gondolom ezt nem is kellene mondanom, azért még végül annyi, hogy természetesen az én cégem biztosít védelmet a klip forgatás során, ugyan úgy mint a koncerten. - * Az utolsó néhány szóval egy időben Gabriell leteszi a már üres poharat, majd érdeklődő pillantással néz Árnyékra, miközben hátradől a széken.*

Vendég

*Árnyék gondolatban gyorsan felbecsüli a költségeket, és végül megállapítja magában, hogy ilyen összeg mellett a százalék aránya korrekt. Miután Gabriell leteszi a poharat, azonnal belevág mondandójába.*
-Akkor az időpontok megbeszélve, ha jól értem. A védelmet természetesen biztosíthatja az Ön cége, amit előre meg is köszönnék. A százalékarány és a koncert alatti kereskedelmi ügyletekbe való beleszólási joga korrekt a költségek figyelembevételével. A főnökömnek lehet hogy nem fog ez tetszeni, de az én feladatom az ő karrierjének egyengetése, így vállalom a kockázatot. Ha ő nem kívánna fizetni a befolyó összegből, akkor én biztosítom, hogy az örökségemből állom az összeget. Ne féljen, futja rá.*elmosolyodik* A temetőbeli forgatókönyv előre egyeztetve lesz, de ezt sajnos még nem volt alkalmam megbeszélni a főnökömmel, bár van egy ötletem, mely a fantasyra épül. Még a gyakorlatom idején találtam ki.
*Tölt magának a pezsgőből.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline meglepődik, amikor a férfi kifelé kezdi húzni a diszkóból. Mielőtt elhagynák a termet, ő szívesen megivott volna egy finom italt. Most csodálkozva követi kifelé a férfit az utcára, ahol egy utcai telefonhoz sétál Áhim, hogy hívjon egy taxit. Aline automatikusan a táskájához ér, ahol ott a mobil telefonja, de nem veszi elő, hagyja, hogy a férfi a saját döntése után cselekedjen. Amíg várnak a taxira, Aline közelebb lép Áhimhoz, de néma marad, csak sejtelmesen mosolyog.
Az autó megérkezik, és a két utas beül a hátsó ülésre. Aline kényelmesen hátradől az ülésben, és előreszól a sofőrnek.*
- A l'Hôtel Bonaparte, s'il vous plait!
*Majd Áhimra mosolyog, de nem szól hozzá semmit. Az autó elég gyorsan megérkezik a hotelhez. Aline megvárja, amíg Áhim rendezi a számlát, majd kinyitja előtte az ajtót, ha nem, akkor egy pár perccel később ő maga nyitja ki az ajtót, és száll ki az autóból. Becsapódik a jármű ajtaja, de Aline még egy pillanatra nem mozdul. Előre néz a bejáratra, majd Áhimra, és belekarol. Ha felé nyújtja a férfi a kezét, akkor könnyedén csúszik bele a keze, ha nem, akkor ösztönszerűen cselekszik, és nem figyel a férfi óhajára. Lassan bemennek a hallba, és Aline egy pillanatra tanakodni kezd. A bár felé pillant, majd a recepciós felé, illetve legvégül Áhimra. *
- Mit szólna, ha a szobámban megvacsoráznánk? Semmi kedvem most beülni az étteremben, de farkas éhes vagyok.
* A pillantása talán, de a hangja egyáltalán nem utal semmi másra, mint arra, hogy együtt vacsorázzanak. Természetesen, a diszkóban még Aline-ban sem merült fel, hogy itt lenne az ideje a vacsorának, de ahogy a fényes hallba léptek, megkordult a gyomra.*