Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó

* A lépcsőn fölfelé folyton azon gondolkodott, hogy jól döntött-e?
Volt- e értelme átköltözni,hisz nem sokkal keres többet. Viszont itt nem ismer senkit. A titkárnő fürkészően nézett végig rajta.
- Mr Jretet keresem.
- Az állásinterjúra jött?
Alány bólintott.
-Kérem fáradjon utánnam.
Megállt a hatalmas fekete bőrajtó előtt és nagy levegőt vett.
~Ha már itt vagyik nem futhatok el~ és belépett az ajtón, a titkárnő után.

Halandó

Ez a mondatok óriási megdöbbenést váltottak ki Noob-ból. Először el se tudta képzelni miért akarja lemondani az összes programját Edea, már azt hitte, hogy valmi rosszat mondott. De mikor meghallotta az utosó mondatot, azonnal felcsillant a szeme, szíve nagyot dobbant.
- Köszönöm hölgyem, nem is tudom mit mondhatnék a kedvességére Mrs. Lobna. – válaszolta óvatos kis mosolyt az arcára varázsolva.
~ Talán tényleg tetszem neki…..vagy csak egy üzleti megbeszélésre akar hívni? – meregett magában, de a válasz izgatta most legkevésbé. A lényeg az, hogy vele töltheti a napot.
- Ha megengedi hölgyem tudnék ajánlani egy csendes kis helyet.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Nos, ha tud ez esetben kérem vigyen el oda. - az arcán még mindig nem változtatott, de a szemében látni lehetett, hogy boldog. ~Csak a lesifotósok ne kapjanak le. Óvatosan kell majd cselekednem. Egy rossz lépés és nagy lesz a baj. Az újságok tele lesznek vele és a tanács örömmel fogja a nyakamba varrni. De azért megpróbálom élvezni~ Táskáját felkapta az asztalról, az ajtóhoz lépett és kinyitotta.
- Csak ön után, Noob.

Halandó

A férfi mosolygott egyet, felállt a székből és kiindult az ajtón. Edea követte őt, de ügyelt rá, hogy senki ne vegyen észre közöttük lévő vonzalmat. Egymás mellet sétáltak a liftig, érzelemmentes tekintet látszódott mindkettőjükön. Szerencsére épp volt egy szabad lift, beszálltak és rajtuk kívül másik két üzletember épp arra igyekezett, de mikor meglátták Mrs Lobna-t rögtön arrébb sétáltak, mintha nem is idejöttek volna. Noob benyomta az alagsor gombot és utána az expreszt is, amivel megállás nélkül leértek. Út közben egyszer ránézett a nőre és enyhén elmosolyodott, majd a számlálót figyelte, míg leértek.

Lent elsétáltak Noob régi Audijához, udvariasan ajtót nyitott a hölgynek, majd ő is beszállt és beindította a motort.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Edea és Noob beléptek a liftbe. Ketten voltak, magányosan. Egyikük se szólt, mindkettejük hallgatott mint a sír. Az üzletasszony nem tudta mi jár a férfi fejében, de nem is érdekelte. Saját fantáziája beindult, különféle variációk ötlöttek az eszébe, mi is történhetnne most a liftben, ha több lenne közöttük. ~Állj~parancsolt megálj magának gondolatban. Arcán semmi nem látszott~Nem szabad ilyenekre gondolnom, azzal mindent elrontanék~A liftben egy csengő szó hallatszott, megérkeztek az alagsorba. Eszébe jutott az a két férfi, de el is hessegette a gondolatot. ~ Ha baj okoznak, akor majd kapni fognak~ és ezzel le is zárta magában az ügyet.
Kiléptek a liftből és Noob Audijához léptek. A férfi udavriasan ajtót nyitott, amit a nő egy bólintással meg is köszönt. Noob beinditotta a kocsit és már el is indultak. Edea hirtelen megszólalt:
- Nos, hova megyünk?

Halandó

- Ismerek egy aranyos kis cukrászdát a külvárosban. Gyönyörű onnan a kilátás és ugyanakkor csendes hely is. Szeretek ott lenni, nem zavar meg senki, és ez valahogy egy kis nyugalmat áraszt. – válaszolta szelíd hangon, lassan elindította a kocsit és kihajtott a cég parkolójából.
- Én tisztelem önt hölgyem…..biztos nehéz lehet egy ekkora vállalatot irányítani pláne akkor, ha az ember mögött nincs olyan, aki támogatást nyújthatna a bajban.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Jól hangzik. Szeretem a csöndes helyeket. Az embernek végre jut egy kis nyugalom. - és egy kicsit elmosolyodott.
- Hát igen, ez így igen nehéz. Az meber senkiben nem bízhat - nem nézett a férfira, inkább oldalt kibámult az ablakon. nem akarta, hogy lássa az arcán lévő szomorúságot. - Néha tényleg örülnék valakinek. Akiben megbízhatok és elmondhatok bármit. Sokszor árultak el az életben, ezért nem nagyon bízom meg a férfiakban... Azok a mocskok a tanácsban... Legszívesebben az összeset fel akasztatnám. Mindegyik egy primitív bunkó... Elnézést. Azt hiszem túl sokat beszéltem. - és csendben tovább nézte a messzetűnő "városi tájat."

Halandó

- Azért fel a fejjel, egyszer biztos sikerül megtalálni az igazit. – Válaszolta Noob, enyhe mosolyt eresztve a szájára. Ezzel a mondattal persze titkon magára célzott, de nem tett erről említést. Az út többi része csendesen telt el, mindketten hallgattak, mint a sír. Egyikük sem akart a magánéleti problémáiról beszélni, és ezzel a másikat terhelni. Inkább csak azt várták, hogy mikor érkeznek meg a Noob által említett helyre. Lassan kiértek a belvárosból, a kikötő felé vették az irányt.

// Folytatás a Lacrois kikötőben. //

Vendég

St. Helena kórház

A mentő villogva szállította be a sérült Razort, aki csak most kezdett magához térni a sokkból.
"Fehér férfi, pokolgépes merénylet áldozata lett, súlyos vérveszteség, egyik ujja leszakadt. Azonali műtétre van szüksége. Az állapota válságos."- hallatszott egy női hang.
"Készítsék elő a hármas műtőt."- hallatszott egy férfi hang. Majd Razor ismét eszméletét veszítette. Néhány óra múlva tért ismét magához, a testét a fejétől eltekintve nem érezte. Iszonyatos fejfájása volt, alig hallott valamit, csak tompa zörejeket és beszédfoszlányokat érzékelt: "Ez a kétnap lesz a döntő... ha kíbirja nyert... ha nem..."- hallatszodott valahonnan egy hang. Razor bele se mert gondolni a hallotakba. Fejében, mintha egy gépkalapács kezdett volna lüktetni, úgy törtek fela különböző emlékek, majd hirtelen el kezdett vele forogni a világ, s újra visszazuhant a sötétségbe...

Vendég

A St. Helena kórház melletti sikátorban

"A francba! Hogy lehetsz ennyire béna? Még egy bombával se tudsz elintézni valakit?! Bele se gondolok mi lett volna, ha pisztolyt adok a kezedbe. Saját magad lövöd le, amilyen szerencsétlen vagy!"- mondta dühösen, de nem kiabálva egy fekete bőrkabátba öltözött középmagas szemüveges férfi.
"De Lee. Kérlek, a bomba nem volt jól beállítva, a technikusok szúrták el..."- mentegetőzött a másik.
"Tűnj el innen. Látni se akarlak."- ordította immár teljes hangerővel a ismételten Lee. A másik férfi látva dühét gyorsan eltűnt. Amaz dühösen várakozni kezdett, óráját bámulta folyamatosan, míg végül egy kórházi egyenruhába öltözött kínai férfi bukkant fel.
"Jó hogy itt vagy! Azt hittem már el se jössz."- mondta még kissé mérgesen Lee.
"Itt vagyok, nyugalom."- közölte tárgyilagosan a másik.
"Még szép kedves Huan. Az lett volna a csalódás, ha nem jössz el. Na és mi a terv az alfa egyes célpont kiktatására?"- kérdezte kissé türelmetlenül a férfi.
"Tehát ha bombával nem is, de ezzel biztosan menni fog."- mondta miközben egy zacskót húzott elő, melyben átlátszó folyadék volt - "Cián-kálidos infúzió"- mondta miközben arca meg sem rezzent.
"Nagyszerű. Remek ötlet, ha végzett jöjjön a reptérre legkésőbb este 10-ig. De nehogy késen!"- majd ezzel egy újabb cigarettára gyújtott rá, s elindult az autója felé.
"Nagyszerű. Akkor még ma este meg járja az utolsó táncát Mr. Razor"- mondta, majd elindult a kórház bejárata felé.

Halandó

A taxi gyorsan robbogott be a szerkesztőség udvarába. Olaf villámgyorsan rohant be az épületbe, még köszönni is elfelejtett olyanannyira dühös és ideges volt. Bent már állta bál, az emberek még a szokásos tempónál is gyorsabban rohangáltak az irodában, bent egy ideges női hang ordítozott valakivel. Egy perc múlva egy kézbesítő jött hullafehér arccal, melyre színtisztán rá volt írva, hogy ki van rúgva. Szerencsére nem az ő csapatából való volt, így nem is érdekelte.Végül lélegzetét visszafojtva belépett Elisabeth irodájába: "Jó reggelt!"- köszönt Olaf.
Elisabeth arcán a színtiszta gyűlölet rajzólodott ki: "NEKED IS SZÉP JÓ REGGELT OLAF! HOL A FRANCBA VOLTÁL IDÁIG?! AZ EGÉSZ VÁROS MEGBOLYDULT, TE MEG CSAK MOST TESZED BE A SEGED AZ AJTÓMON?"
Olaf visszafogta haragját: "Igen ugyanis rámlőttek tegnap este. Mi csináltál amúgy a riportereimmel?"
Elisabeth hangja hátracsuklott, haragja percek alatt szétfoszlott: "Igen? Bocsánat nem tudtam. Megbolondult mindenki a városban, a tömeg őrjöng, a városháza előtt tüntetések zajlannak. Jó néhányan a halálodat kívánják, amiért elfedett előlük az állítólagos igazságot. Úgyhogy gyorsan írjál egy szkeptikus cikket, amiben cáfolsz mindent, de siess, mert az események kezdennek elfajulni."
"Rendben. Akkor már értem. Nem az IRA, hanem a helyi lakosok közül lőttek rám."- válaszolta Olaf.
Ekkor egy riporter szaladt be az ajtón: "Olaf, olaf szörnyü dolog történt. A házadat a tömeg felgyújtotta. A halálodat kívánják! Azonnal írj egy javító cikket, vagy különben véged".
Olaf azonnal berohant az irodájába és munkához látott.

Halandó

Kész volt a cikk, gyorsan felrakta netre, majd bemondatta a rádióba,ám ez már hatástalan volt. A tömeg a szerkesztőség elé gyűlt és követelte Olaf Silberthron felelőségre vonását. Ám miután felolvasták nekik a cikket, a tömeg elégedetlenül, de oszladozni kezdett. Olaf gyorsan lesurrant a hátsó ajtón és egyenesen a rendőrség felé hajtott. Ott már várták, hihetetlen, de nem köpték le. Sőt szívélyesen fogadták és egyenesen a holtest felé vitték. Olaf hosszasan szemlélte a holtestet, tudta jól van valami különös ebben az ügyben: ~ Sehol sem volt egy csepp vér, mégis nincs benne szinte semmi folyadék. Szabályos pontok. Hihetetlen ~ tudta jól magában erre nincs racionális magyarázat, ám mégis elő kell állnia valamivel. Eszébe jutott a szokásos magyarázat a sátánista szekták. Tudta jól ez lehet az egyetlenegy hihető magyarázat. Gyorsan vissza száguldott a szerkesztőségbe.

Halandó

Olaf gyorsan beérkezett a szerkesztőségbe, a tömeg már szétoszlott, egyedül csak néhány eldobott transzparens emlékeztett a tüntésre, rajtuk a következő felirattal: "Olaf te áruló gyilkos, felakasztunk, ha a kezünk közé kerülsz!" "Halott vagy Olaf!" "Vámpírok besúgója" "A tudomány kétszínű csalója" - és még hasonló plakátok emlékeztetek az eseményekre. Gyorsan felsurrant az irodájába, és hozzákezdett a cikk megírásához, magában már tudta jól új lakás után kell néznie.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy az este telt Karolina belépett a rendőrség épületébe.A hely üresvlt,mint az épület.Azt ékjjeli őrjáratok elmaradtak,mindenki a raktánál volt,és vizsgálódtak.Elméjében sok léc céltottb egy pontot.De ahogy merengett valami eszébejutott.A második fézishoz egy jelentést írt,és ha azz hiteles lesz akkor a harmadikat átpaszolhatja egy másik szeméjnek.Nemakarta,hogy az írkáészok lefotozzák.Nemlátszani képen,és kamerában sem.Az megijesztené az embereket.Ahogy belépett az irodájába leűlt gépe elé és elkezdte írni a jelentsét.Hosszú oidőn át írta,talán két óra telt el mire megírta.De a főmag:Az elhagyott raktárépületben nyolc csukjás sátánista vért áldozott fel.....egy oltárt találtam ami maximálisan e célt szolgja.-ahogy írogatta biztos vóltz benne,hogy a főnök berezelt,de fel kell korbácsólnija a hamis információ igaziságára.Reménykedett,hogy sikerűl.Megbízták evvel a feladattal,és nemakarja,hogy csalódjanak benne,nemakar egy karóval a szívében lógni a falon várva a halálos megvilágosodást.Ha rágondólt beleborzongott.Ahogy befejezte kinyomtatta és összefűzte ket és elővett egy kis könyvet és mindent lejegyzett benne.Majd felált és felment a főnök irodájába és kinyitva az ajtótt,ami nem volt csukba lerakta az asztalra a jelentést.
~Remélem tényleg hiteles azt az oltár vagy mi.Mert ha nem abbólvan amiből látszik ellesz bukva az egész .~gondólta.Majd kilépett az iroából,és elindúlt,hogy körbenézzen a városban.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Lara egy hatalmas épület előtt ált. Belépett az ajtón, elindult a lift felé. A liftben állva még megvárt egy idős urat, aki a lifthez sietett.
-Hanyadikra megy? - kérdezte
-A 4.-re, legyen szives - válaszolt mosolyogva az úr
*Benyomta a 4-es és a 8-as gombot.
8. emelet...Lara kiszállt a liftből, elindult balra és megpillantott egy titkárnőt. Bejelentkezett nála, 10 perc várakozás után a titkárnő oda szólt neki:
-Kérem kövessen.
-Rendben.
És belépett egy irodába

Halandó

"Jó reggelt!"- mondta egy hang. Olaf felevickélt az álomból, s a hang irányába tekintett. Elisabeth volt az, s kedvesen kávéval kínálta.
"Jó sokáig aludtál, több mint egy napon keresztül, ez aztán elismerésre méltó teljesítmény."- jegyezte Elisabeth.
"Mi? Egy nap, de hisz az lehetetlen, annyi minden a dolgom. Új ház, a Skeptical Journal szerkesztősége...". - pánikolt be Olaf. Ám ekkor Elisabeth rászólt: "Ülj le! Van egy fontos feladatom számodra, s talán nagyot is lendítene a holtponton lévő "népszerűségeden"."
"Rendben. És mégis mi lenne az a munka?"- kérdezte érdeklődve Olaf.
"A feladat az enne, hogy holnap a városunkba látogatnak az EU gazdasági miniszterei. Minimum kettővel interjú és természetesen az elemzés a konferenciáról."- mondta Elisabeth.
"Jól hangzik. És már tudom kivel is lesz az interjúm."- mondta Olaf - "De előbb egy gyors hír" - jegyezte meg Olaf, majd miután minden ekkor szokásos hivatalos információt megtudott telefonon, hozzálátott a munkához.

Halandó

Miután elkészítette a gyors cikket, taxit hívott, s úgy döntött, hogy a reptérre megy az interjúk elkészítéséhez. Tudta jól kevés ideje van, a gép bármelyik pillanatban leszállhat. Így a gyorsítás érdekében némi extrát adott a sofőrnek, így az belehúzott a hátralévő útszakaszon.

Vendég

*Geru kimért lassú léptekkel sétált a belvárosi utcán. Ruházata most is mint mindig kifogástalan, sötét kék öltönye fel-fel villant a belé vart ezüst szálaktól. Körülötte a fényesen világító, és villogó neon reklámok ezernyi szint ontva kápráztatták el. A városi forgalom mit sem vesztett lendületéből, és lüktetéséből, e kései órán. Miközben a járdán a nyáj tagjait vizsgálgatta az elmúlt idők, és a jövő járt a fejében. Néhány hónapja hagyta el a várost, mikor már üzleti céljai megvalósulni látszottak, viszont más területeken nem hogy sikert nem könyvelhetett el sokkal inkább volt kudarc élménye. Azóta „sok” idő telt el. Megtalálta azt a néhány halandót, aki egykor fontos volt neki, és most új erőt merítve vágott neki terveinek. Megállt és körbe pillantott. Bár csak átutazóba érkezett, még is az alatt a néhány óra alatt is, amit eddig itt töltött érezte, hogy valami megváltozott. Most már csak azt kell megtudnia, hogy ez a változás mennyiben érinti az ő érdekeltségeit.*

Vendég

Huan lassan sétált végig a kórház folyosóin. Arca rezzenéstelen volt, s rövid sétája után megérkezett ahhoz a részleghez, ahhol Razort ápolták.
~ Jól van, már csak a nővérke figyelmét kell elterelni a pultnál ~ gondolta magában, majd odasétált. Észrevette a kezén gyűrűt, majd gondolatait összeszedve megszólalt:
"Elnézést hölgyem. Egy úr keresi önt a kórház bejáratánál, azt mondja, hogy a férje"
"Jaj, tényleg ma este kellett volna mennünk vacsorázni..."- mondta a nő és futva rohant a lift felé. Eközben a férfi sem tétlenkedett, az ajtót kinyitva besétált Razor szobájába, előszedte a "méreginfúziót" és egy tűt. Kiszivatott belőle egy jó adagot, majd elégedetten maga elé nézett: "Sajonara Mr. Razor!" - mondta miközben a tűvel Razor teste felé közelített.

Vendég

*Oda érve a iroda negyedbe megpillantva az egyik magas felhőkarcoló épületén egy táblát Topolya újság. Besietve az épületbe a recepción ülő biztonsági őr meg pillantva azonnal egy autógaramott kért~de utálom ezt~*gondolta. Majd közölte vele hogy már mindenki haza ment és senki sincs az épületben rajta kívül. Így kijött a az épületből és vissza szállt a taxiba és vissza ment a hotelbe.*
//folytatás ott//

Halandó

Olaf lassan gurult vissza a szerkesztőségbe, nagyon fáradt volt, s szeme majdnem leragadt, mikor megérkeztek a végcéljukhoz. Kiszállt a kocsiból, kinyújtoztatta végtagjait, majd belépve az épületbe az irodája felé sétált, ám ekkor egy kis segédszerkesztő állta útját: "Elnézést Mr. Olaf egy bizonyos Áhim White járt itt az épületbe délelőtt és önt kereste."
"És ki az az Áhim White?"
"Valami énekes-féleség."
"Hmm.. nahát már a pop-kultúra képviselői is keresnek engem"- mosolyodott el magában, majd úgy döntött még ezzel a munkával végezz - "És hol van most az az Áhim White?"
"Hát szerintem a város szórakozó-negyedében van."- válaszolta a férfi, majd lassan eltűnt az épület végtelenjében. Olaf taxit hívott, majd elindult a város eme részébe.

Halandó

Olaf miközben a szórakozónegyedből tartott a szerkesztőség felé, megkönnyebülten sóhajtott fel: "Minden megvan az interjú és a fotó is."- majd a kabátja belsőzsebébe nézett és előhúzta azt a bizonyos memóriát: ~ Keresztapám papparazzi volt, s mindig azt mondta: "Fiam mindig legyen nálad egy üres filmtekercs" Most már értem, mire célzott. ~ gondolta magában. Majd a szerkesztőségbe belépve elrakta a kis drágaságot, majd magában elgondolta: ~ Azt hiszem egy valakinek jó lesz ~ gondolta magában, majd szeme démonian megcsillant. Ezutánn bement az irodájába és hozzálátott az interjú feldolgozásához.

Halandó

A főnök pont úgy nézett ki mint ahogyan elképzelte. Tiszteletet parancsoló öregúr volt, akin látszott hogy nem szereti ha nemet mondanak neki. A hangja viszont nem illet hozzá túl lágy volt a határozott kinézethez.
-Jónapot! - És már nyújtotta is a kezét felém.
A kézfogása határozott és erős volt.
A lány viszonzását meg sem várva belevágott a közepébe.
-Úgy gondolom nem véletlenül jelentkezett hozzánk?
-Nem nem véletlenül úgy hallottam önöké a legnagyobb iroda itt a környéken. Én csak a legjobbakkal szeretek együtt dolgozni.
-Miből gondolja hogy alkalmazni is fogom önt?
Qvest elmosolyodott és a táskájából egy papírt húzott elő és átnyújtotta.
A főnök kérdőn nézett rá, aztán a papirra . Az arca hirtelen rózsaszínbről fehérre váltott. Csak három szót tudott kinyögni :
-Fel van véve.

Halandó

Olaf miközben fáradtan nézett a monitorra, arcán néhány verejték csepp jelent meg. Fáradt volt, a napi robot kíkészíti, s úgy döntött kávé után néz. A kávé automata közvetlenül egy hatalmas nagy üvegablak mellett volt, így téve lehetővé csodálatos kilátást Topolyára. Hirtelen egy autó fordult be az udvarba, s két lövés dördült, miközben egy női sikoly halattszott,az autó villámgyorsan el is hajtott, s ekkor Olaf kirohant az épületből, s az emberek körbe álltak egy földön fekvő alakot. Elisabeth volt az.
"Meghalt!"-jelentette ki az egyik szerkesztő, Henrik, aki egyben orvosi végzetséggel is rendelkezett. Olaf rosszul lett, bement az épületbe, a távolból szirénák hangja hallatszott, s ő maga leült a székre, s mereven maga elé nézett...

Halandó

Közvetlenül két nappal a merénylet után a Szerkesztőség főfejsei képtelenek voltak új megfelelő útod után nézni, ezért egy rendkívüli gyűlést hívtak össze, ahol két megfelelő jelölt neve tűnt az egyik Olaf Silberthron a másik pedig Edmund Genevaj. A vita lassan-lassan már felemésztő méretű lett, s úgy nézett ki a rend helyét az anarchia, s káosz veszi át, mikor szavazásra bocsátották a dolgot, az urnákból egyenként húzták elő a jelöltek nevét tartalmazó papírkat: "Olaf Silberthron" - volt az első szavazat, ekkor Marades Loui a kritikai részleg vezetője elégedetten mosolygott, hogy így tudatassa vele mellette áll.
"Olaf Silberthron"- volt a második szavazat, amint kimondtak, ekkor Jack Martiger a külföldi szsaktudósító biccentett Olaf felé.
"Edmund Ganavej" - hallatszott a harmadik szavazat, ekkor Sebastien mosolygott Stevere ő volt a tudósításokért felelős részleg vezetője.
"Olaf Silberthron" - hallatszott fel a negyedik szavazat, ekkor Samuel Corell a főpénztárnok köhögött egyet.
"Olaf Silberthron"- hallatszott fel az ötödik immáron végleges szavazat Guilleume Cristophetól, aki a hírekért volt felelős, ő volt tulajdonképpen a mindenes az újság életében.
"Uraim azt hiszem eldőlt a szavazás ügye. Olaf Silberthron mától fogva az újság főszerkesztője, s ilyen értelemben a városi tanács teljes jogú tagja"- jelentette ki a sötétben álló alak, ekkor Olaf valósággal felsírt az örömtől: ~ Annyi munka, nem hiába! ~ gondolta magában, majd miután kezet Ganavéjel, lassan kivonult a teremből, s leült az egyik székre, hogy levegőt kaphasson az izgalomtól.

Vendég

A méreginjekciót lassan, de biztosan pumpálta bele Razor testébe, szinte hallotta a férfi utolsó szívdobbanásait, s látta, ahogy a teste fokozatosan görcsbe rándul, majd végül elernyedve véglegesen a halál karmai közé zuhan. Huan elégedetten mosolygott magában, majd miután végzett, lassan eltávozott az épületből.
~ Reggelig még van időm eltűnni ebből a koszfészekből ~ gondolta magában, s ezzel a reptérre sietett, hogy még a hajnali gépre megváltva a jegyét eltűnhessen a világ szemei elől jó időre.

Halandó

Szinte alig eszmélt fel az izgalomból a széken ülve, amikor egy segédszerkesztő futott oda hozzá: "Uram gratulálok a kinevezéséhez! Egy úr szeretne önnel találkozni!"
"De hisz én már csinálok kiszálásokat!"- hözöngött Olaf.
"De azt hiszem uram, most megérné. Alexander Szecheny keresi önt"- válaszolta vissza neki, mire Olaf arcán az öröm aprócska jele jelent meg: "Szecheny? Azonnal indulok! És hol is található ő?"
"A Bonapate Casinoban. Egy kisebb összeget is utalt át nekünk" - válaszolta a férfi, majd elindult a nyomdarészleg felé.
Eközben Olaf is taxit kerített magának, majd elindult a Casino felé.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

[ Az European Structural Engineering irodaházában, majd az utcákon hazafelé menet... ]

*Az épületet kívülről szemügyre vevő csupán elszórtan láthat fényeket, jobbára az épület felügyeletével megbízott vagyonőrök hagyják a fontosabb helyiségekben égve a lámpákat, eleget téve a biztonsági protokollnak. Egy irodában azonban egészen más okokból ég a villany. Megannyi hengerré hajtott papírrúd az asztalon, vagy az mellett. Ő az egyetlen talán, aki még most is munkájával foglalkozik. E ténnyel mindazonáltal nem törődik, hisz ő maga választotta ezt az utat, pontosan tisztában volt azzal, mit vállal, mikor rálépett az ösvényre, min elindult hajdan apja is. Vállalta az összes ezzel járó terhet és megpróbáltatást... Nevezték már sokan sok mindennek, melyen megállapítások egy része igaz, másik részük természetesen túlzás. Hitelt azonban csak azon kevesek szavainak ad, kik már bizonyítottak valamely módon számára. Halk, monoton dallam a tollvég kopogása, ahogy újra és újra az asztal lapjához verődik. Tudomásul veszi, hogy teljesítőképessége végéhez ért, e nagyobb adag munkával semmiképp nem boldogul... ma éjszaka egész biztosan nem. Leteszi a tollat, majd hátradől a székben. Tekintete a plafonra szegeződik, s ott is hagyja megpihenni azt. Olybá tűnik a falakon túlra akar látni, ám ezúttal nem láthatja senki, így azt a mosolyt sem, mi ajkain dereng fel. Kisvártatva áll fel a székből, s veszi magához zakóját, mit fel is vesz. Aktatáskája az utolsó személyes tárgy, amit kezébe vesz, mielőtt kilépne az irodából. Eggyel kevesebb fénypont mindazoknak, kik idejüket a megfigyeléssel és ehhez hasonló dolgokkal töltik. A lifthez sétál, mely a napközbeni átmenő forgalomnak köszönhetően állandó mozgásban van... ám ezúttal egyetlen ember kívánja csak használatba venni. Percek múltán lép ki a földszinten, hogy elinduljon a parkolók felé. Átlépvén az ajtón búcsúképp biccent a bódéban ülő őrnek, ajkai néma szavakat formálnak.*
-Jó éjt Theodore.
*Az Audi riasztójának halk pittyegése más esetben elveszne a szokásos hangzavar közepette, most viszont egy teremtett lélek sincs, így az élesebben csendül, mint normális esetben. Felizzanak a lámpák, a motor duruzsolása újabb egyszólamú dallam az éjszakában. Miután kitolat a parkolóházból, ráfordul a főútra, hogy az irányt lakása felé vegye... ráfér a kiadós alvás.*