Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

- Hmm vacsora önnél nagyon hízelgő de előtte fogyasztjuk el egy italt a bárba! –
*mondata végén a nőre nézet és látta hogy nyitott az ajánlatra így elindul, a bár irányába.
Belépve egy csinos kis asztalhoz vezeti partnerét majd udvariasan kihúzza majd alá tolja széket. Ezután ő is helyet foglal és int a pincérnek.
Ő egy üveg vörösbort kér majd kérdőn néz a nőre hogy ő mit szeretne inni.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline megbántódik, hogy elutasították az ajánlatát, de ezt egy pillanatra sem mutatja Áhim felé. Inkább csak bájosan mosolyog a férfi felé, és egy fejmozdulattal el is fogadja az italmeghívást. Hagyja, hogy Áhim bevezesse a bárba, és udvariasan kihúzva előtte a széket, hellyel kínálja. Leül az asztalhoz, és meg is jelenik a pincér.
~De gyors itt a kiszolgálás.~
Méltatlankodik, mert a pincér türelmetlenül várja, hogy mit parancsolnak a vendégek. Áhim egy üveg bort kér, amitől Aline-nak egy percnyi rossz érzése támad, hiszen eszébe jut a múltkori találkozás, és az, amit Árnyék mesélt a férfiról. Mégsem tesz semmi ellenvetést, inkább kedvesen a pincérhez fordul.*
- Egy mohitót kérnék, köszönöm.
* A leglágyabb koktélnak tartja, amitől felfrissül, de nem száll azonnal a fejébe. Mire Áhimhoz fordulna, a pincér vissza is ér a borral, de bocsánatkérő arccal közli, hogy elfogyott a mentájuk, ezért nem tudnak mohitót készíteni. Aline méregbe gurul, de szinte azonnal lecsillapítja magát, és már ugyanolyan kedvesen a pincérhez fordul.*
- Áfonyalevük van? - ahogy a pincér igennel válaszol, folytatja. - Akkor egy cosmopolitant kérek.
*Most a hangjában egy bizonyos fajta parancsolás csendül fel, amitől a pincérnek elszáll a megmaradt jó kedve is. És rohan be a pult mögé.
Aline amíg várja a koktélt Áhimot figyeli, de nem szólal meg. Megvárja a koktélt, és amint leteszik elé az asztalra, Áhim felé emeli.*
- Ha megengedi, akkor mostantól fogva tegeződhetnénk. Szervusz...
*Ha Áhim belemegy, koccintanak, és egy kortyot iszik a koktélból.*

Vendég

*Az asztalnál ülve megérkezik amit ki is öntenek neki. Bele kortyol de eszébe jut az a kriminális este így inkább vissza küldi és kéri hogy egy hópehely koktélt hozzon neki aminek alkohol tartalma szinte semmi. Majd Alinere néz és válaszol a kérdésére:*- Természetesen tegeződjünk-* Azzal a hozzá közeledő pohár felé emeli koktélját ami időközben megérkezet.*
-Mit kerestél azon a helyen? Nagyon kilógtál abból a társságból túl szép voltál oda! Olyan voltál mint egy felperzselt erdő közepén egy szál liliom. -* mondata után bele ivott a koktélba*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline meglepődve figyeli, ahogy Áhim visszaküldi a bort. Felhúzza a szemöldökét, amikor meghallja, hogy Hópehely koktélt rendel.
~Ez nekem akar imponálni?~
Teszi fel magának a kérdést, de nem kap rá választ, mert ő nem is tett semmiféle megjegyzést. Gondolatolvasó lenne? kérdi magában, és jót mosolyog a gondolaton.
Aztán Áhim jön azzal a gyönyörű bókkal, amitől Aline szinte elolvad. Gyakran kap bókokat, hozzá van szokva, hogy megdicsérik a külsejét, az új ruháját, a bemutatóját, még az okos kis buksiját is. De soha nem hasonlították még liliomhoz, ami az egyik kedvenc virága. Elpirul, a poharába mélyed, és nem mer felnézni, nehogy Áhim olyat lásson a szemében, ami megtévesztő lehet.
Lassan összeszedi magát, és elkezd mesélni az estéről.*
- Hát ezer éve nem voltam diszkóban. Kicsit kiöregedtem már belőle, szó mi szó. Régen, főleg 16 évesen jártam a barátokkal dizsibe, ahogy akkor régen hívtuk, de aztán elkezdtem tanulni a szakmám, és lassan le-lemaradoztam a többiektől.
*Nem árulja el, hogy azért, mert teljesen megszakította a kapcsolatot a régi életével, családjával, barátaival.*
- Nem volt rá időm, túl sokat kellett tanulnom, és Pierre-nek segíteni. Pierre Leglas volt az, aki felfedezett. Ő tanított és tanítatott. Szóval nem sok szabadidőt hagyott nekem, ami arra egyáltalán nem volt elég, hogy diszkóba járjak. De most hogy van egy kis időm, úgy véltem, itt az ideje újra belevetni magam az élet sűrűjébe.
*Nevet fel, majd érdeklődően Áhimra néz.*
- Amúgy te sem odaillő voltál... És ahogy láttam, mintha menekültél volna onnan.

Vendég

Áhim kitágult szemekkel figyeli a nőt, ahogy olvad szavaitól. Majd mikor elkezdi mesélni életét, magára ismer.
- Hát igen a sikerét dolgozni kell!-*Teszi hozzá mikor meghalja hogy azt kérdi ki elől menekül. Hírtelen meg áll az ivással és egy nagyot nyel!*-
-Hát érdekes estém volt de még nem tudok róla beszélni mondhatni más italt ittam mint eddig! Amúgy a családom szeretem volna felhívni de hál isten eltérítettél!
Szerintem éjjel nem biztos örültek volna a hívásomnak. *elgondolkodik*~ bár lehet hogy mégis megenyhült már apám~-4 vagy 5 éve nem beszéltem apámmal azóta hogy támogatott az első cd kiadásában! Hálátlan vagyok tudom! *Lenéz az asztalra és majd végig simítja uj ruháját és folytatja *-.A siker és a csillogás volt mindenem! Képes voltam mindenen és mindenkin végig gázolni ha az érdekem úgy volt jó. Nem ismertem a kegyelmet és most nekem sem kegyelmeztek!-*Hírtelen befogja a száját és a nőre nézz! *~mit csinálok én hűséggel tarozom az érseknek.~-Ne is foglalkozz vele mit beszélek ki vagyok merülve.-

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline kitágult szemekkel mered a férfira, amikor az mesélni kezd. Teljesen más ember így józanul, mint akkor, amikor több alkoholt fogyasztott. A háládatlanság szíven ütötte. Lehet, hogy ő is háládatlan az anyjával szemben? Soha nem gondolt még így arra, hogy ott hagyta azon az őszi estén a családját egy hátizsákkal. Neki az volt a menekülés, és neki nem adtak semmit, úgy mint Áhimnak. Neki nem fizették az első évét a sulin, Pierre-nek sem adtak egy petákot sem, inkább Pierre fizette ki az apja tartozásait, csak azért, hogy nehogy visszavegyék tőle azt a kislányt, aki annak idején Aline volt. Bármilyen fiatalon fel kellett nőnie abban a családban, ő még 17 évesen sem volt több, mint egy naiv kislány, aki tágra meredt szemekkel bámul a világra, amit ő nem ismer. Addig az évig az ő osztályrésze csak a fájdalom, a félelem és a düh volt, amit az apja iránt érzett, és a megvetés, amit viszont az anyja iránt. Aztán jött Pierre, és megtanulta, mi az a hála, megbecsülés, segítés. A szeretet Pierre mellett is elkerülte, mert a férfi csak a tehetséget látta a lányban, nem pedig az érző embert. Aline nagyon sokáig nem ismerte, mit jelent szeretni, illetve szeretve lenni, amikor egyszer csak találkozott egy férfival, és az összetörte pár hónapon belül a szívét. Akkor megfogadta, neki nincs is szüksége a szerelemre! Ami nem azt jelenti, hogy elutasítja a testi örömöket.*
- Valóban elég későre jár ahhoz, hogy felhívd a családod. Bár nem tudom, mennyi az idő eltolódás a két ország között.
*Néz a karórájára. És próbálja kiszámolni, mennyi lehet a különbség a két kontinens között, de nem jut előbbre.*
- Ki nem kegyelmezett neked? És miben nem?
*Döbben meg. Nem kerüli el, hogy a férfi milyen gyorsan elhallgatot.*

Vendég

*Áhim nem reagál a kérdésre és bele kérdez személyes életébe!*- ne haragudj de azt olvastam hogy te szegény családban nőtel fel és egyedül a tehetséged az ami felemelt a leg jobbak közé!
Nekem könnyebb volt mint mondtam nekem volt támogatásom és utána mit lavina indult a népszerségem. De kérlek beszélj a gyerekkorodról. Szemében emberi szemmel nem látható rafinál fény gyúlt ki*~ Remélem sikerült el terelnem a szót magamról és az érsekről!~*Ismét belekortyol az italába és érdeklődő szemmel fürkészi partnere arcát!*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-Valóban szegény családnak lehet mondani az enyémet!
*Nevet fel keserűen, majd egy hajtásra kiissza a koktélját.*
- Tudod, elég jól megélhetett volna a család, ha nincs a drága apukám, aki az összes pénzünket elissza, és otthon nem tartja anyámat félelemben. Hiába dolgozott anyu éjjel nappal, ha mindig attól kellett rettegnie, hogy apám elissza a tartalék, dugi pénzünket is, illetve attól, hogy ha a munkából hazaér, akkor nem a sebészeten találja magát. Nem egyszer megfordult ott a 15 év alatt, amíg fel nem nőttem. 15 évesen véletlen folytán találkoztam Pierre Leglas-val, aki meglátta bennem a rajzszeretetét és a tehetséget, amit ő fejlesztett tovább. De még két évig otthon éltem a szüleimmel egy örökös félelemben, mikor kerülök apa keze ügyébe. Mert akkor nem volt ne mulass! Ütött vágott, bármivel, ami a kezébe került. Papuccsal, vagy fakanállal, neki mindegy volt, csak legyen valami a kezében. Dolgozott-e? Ó igen, elég jó munkahelye volt, amíg el nem itta az agyát. Építészmérnök lett volna, de hamar rájöttek, nem ért annyira a feladatához, mint amennyire inni szeret. És inkább a kocsmákat járta, vagy otthon verte a szegény ártatlanokat, minthogy bejárjon dolgozni. Anya meg hiába válalt mindig alkalmi munkákat, eredeti foglalkozását nem folytathatta, mert nem vállalhatott magándiákokat. Művészettörténet tanár volt, főleg felvételikre készített fel tanulókat, amíg apám nem tett be neki.
*Aline szavaiból süt a gyűlölet és a megvetés. Úgy érzi, kiszáradt a torka, a szája, de már megitta a koktélt, ezért gyorsan a pincér felé int, és kér magának még egy cosmot. Majd Áhimhoz fordul.*
- Kérsz még egy koktélt?
*Ha igen, neki is hozat egyet, majd bocsánatkérően néz a partnerére.*
- Ne haragudj, elragadtattam magam. Nem szoktam a múltamról beszélni, mert azt már lezártam. De most valahogy kitört...

Vendég

*Áhim gyorsan lehörpinti maradék koktélját majd igenlően bólogat a következő koktélra.
Igazán most látja meg milyen szerencsés és a nő dühös de könnyes szemébe néz amiben jól látható a fájdalom. Majd meg fogja vállát és lágyan meg simítja és e szavakkal csitítja*- Ok semmi baj mindenki kiborul ha a fájó emlékekről beszél-*Hangja selymes, bársonyosan szelíden dübörgő ahogy vidámító szavakat mondja.*- nem kell félned már nincs itt senki aki bántson! Nyugodj meg!
Az én családom mindenben mellettem álltak csak én nem mellettük ha végeztem a itteni munkával vissza térek északra és a rendezem a vitáimat apámmal és való színű vissza veszem az eredeti nevem .De még az is lehet hogy az éneklést is abba hagyom .-

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline-nak nagyon jól esik Áhim vígasztaló szavai. Már régen nem beszélt a múltjáról, az utóbbi időben csak Christiannak mesélte el, mi is volt, azelőtt meg szinte nem is beszélt a múltjáról, csak Pierre látta, mi a helyzet, csak ő volt tisztában a dolgokkal.
Most hihetetlennek tartja, hogy egy vadidegenben megbízott, és tényleg olyanokat elmesélt neki, amit csak egyetlen egy embernek mondott el.
Nem érti saját magát.
Meglepődik, amikor a férfi a jövőre néző terveit fontolgatja.*
- Északra mész? Azt mondjuk nagyon jól teszed, hogy apukáddal kibékülsz. Csak most jövök rá, hogy milyen fájdalmas is a család hiánya. Eddig mindig azt hittem Pierre olyan a számomra, mintha az apám lenne, de most rá kellett döbbenem, hogy Pierre csak a munkát látta bennem, csak azért volt kedves velem, mert jól dolgoztam, meg volt velem elégedve. Most, hogy keresztbe tettem neki, kezdi megmutatni a fogga fehérjét. Sajnálnám, ha abba hagynád az éneklést...

Halandó

"Egyetértek"- bólíntott helyeslően Olaf - "bár van ebben a nőben valami különös is." -jegyezte meg, majd tovább hallgatva igen érdekesnek találta a férfi származását, s némi mosolyt varázsolt az arcára az oly jellemző magyar út kifejezés: ~ Hát igen. A japánok már sikerrel elsajították ~ gondolta magában, majd ő is koccintásra emelte a poharát: "Igyunk a közös jövőre barátom!"
"Az én terveim kissé eltérőek, bár a cél közös: Topolya felvirágoztatása. Én ezt elsősorban az infrastruktúra bővítésével, a környezetvédelmi lehetőségek fejlesztésével képzelem el. Topolyán ugyanis mint, ahogy azt olvashatta sok ellentét és úgymond érdekesség van pl. rejtett munkanélkülisség. Ezt viszont szélesebb körü anyagi és politikai támogatással képzelném el. A politikai talán meg is lenne, mert most lesz hamarosan a polgármester választás, s én is indulok, de azt anyagit, honnan szerezzük be az még kétséges volt iddáig. Remélhetőleg tud majd nekünk segíteni a városfejlesztésben..."- fejeztte be mondatát Olaf, s kérdően várt a válaszra.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ujjai türelmes ütemet koppintanak a zenefoszlányokra, melyek a taxi hangszórójából szűrődnek ki. Fülledt, nyári meleg uralkodik a kocsin kívül, ám benn kellemes a hőmérséklet. A kocsi gurul még pár métert a hotel előtt, s mikor a kövér taxis lefékez, elhallgat a rádióban a zene is. Sam ujja egy utolsót koppint, majd az előre kikészített pénzt kinyújtja a férfinak. A puffadt ujjak mohón kapnak a pénz után, s a busás borravalóra tekintettel a férfi, termetéhez képest fürgén pattan ki az autóból kinyitni az ajtót a nőnek. Ám látszik, hogy neveltetése semmivel sem jobb, mint ami egy hegyi paraszthoz illik, nem várja meg, míg az utas kiszáll, hanem elindul kiszedni a nő csomagjait.
Óvatosan megcsóválja a fejét, s egyik lábát kitéve az autóból száll ki maga is, s becsukja az ajtót. Ajkain csak egy kedves mosoly játszik, amikor megköszöni a férfinak -akcentus nélküli franciával- az utat, s elbúcsúzik.
Kihúzza a fogót bőröndjén, s magassarkújában apró léptekkel indul meg a bejárat felé. Nem néz hátra. Tudja, érzi, hogy a férfi a fenekét, s ringó csípőjét bámulja. Este, mikor majd bebújik felesége mellé az ágyba -hiszen házas, ujjain ott csillogott a giccses, ízléstelen gyűrű- majd rá fog gondolni. Emlékezni fog illatára, hosszú, izmos combjaira, melyeket kiemel a fekete miniszoknya, telt kebleire, melyek közt bőrláncon egy hegyikristály függ, mi odavonzza a tekinteteket... Azonban másnap, mikor felébred, emlékei homályosak lesznek. Nem fog emlékezni pontosan a nő arcára, hetek múltán pedig feledésbe fog merülni az egész kis találka.
Megáll a recepciónál, bőröndjét maga mellett támasztva.
- Egy lakosztályt kérnék. Hogy meddig, az még bizonytalan. Előreláthatóan sokáig.
`Túl sokáig...´
Egészíti ki magát gondolatban, majd egy mosollyal köszöni meg a felé nyújtott tollat. Álnéven jelentkezik be, s a hamis személyi papírokat, s útiokmányokat adja oda a recepciósnak. Nem lepődik meg, amikor mindent rendben találnak, egy elmormolt köszönöm után elindul a hordár után, ki csomagját egy kocsira rakva tolja a lift felé.
Megérkezett... S ki tudja meddig kell itt rostokolnia.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

[Lakosztály, majd a szálloda étterme]

A nap lassan alábukik a horizonton, s az égbolton hamarosan megjelennek az első csillagok. Percre pontosan ébred, mint minden este. Hozzászokott már, hogy éjjel ébren van, nappal pedig alszik. Elvégre, ha jól akarja végezni hivatását, mire életét tette fel, alkalmazkodnia kell a prédához. Ő nem olyan, mint sok társa, ki nappal rohangálnak pisztollyal, és karóval a kézben, s a mocskos szájuk, s lehengerlően ocsmány stílusuk miatt hihetetlenül nagy vadásznak hiszik magukat. Ifjoncok, kik nem ismerik még igazán az éjszakát. Könnyű fürdőt vesz, majd a szekrényt kinyitva választja ki azt a ruhát, ami a mai estére tökéletes lesz.

Órákkal később egy vörös ruhában sétál végig a folyosón, hogy a lifthez érve az étkezőszintre menjen. Fekete szandáljának hosszú pántjai felszaladnak egészen térde alá, ott vannak csupán megkötve, s ruhája is pont azon a határon van, hogyha egy kicsivel rövidebb lenne, az már szemérmetlennek lenne mondható. Tekintete elidőzik a lift tükrén, majd nyelvét óvatosan kidugva mosolyog a tükörképére. Egyenesre szárított, állig érő haja alól kilátszik a hosszú, fekete kövekkel ékített fülbevaló, lejjebb tekintve pedig végigkúszik pillantása a mellei közötti kivágáson.
Elégedetten lép ki a liftből, s indul el az asztalok között. Nem tudja még, hogy hová fog leülni. Talán az ablak mellé, hogy lássa a csillagokat, s a tájat. Ám az is meglehet, hogy egy stratégiailag jobb helyet választ, valahol középen, ahonnan belátja az egész éttermet. Kellemes moraj hallatszik az asztalok között, s az étkezés minden mással össze nem téveszthető hangjai. Pillantása egy szerelmespárra kúszik, s szinte érzi, ahogyan a férfi keze az asztalterítő alatt felkúszik a nő combjain, finoman simítva a bársonyos bőrt... Mélyet lélegzik, mikor elhalad mellettük, s értően kacsint a férfira, mintegy jelezve ezzel neki, hogy tudja, mit csinál, de nagyon is kedvére van, s a világért se hagyja abba. Akkor viszont megtorpan, mikor az a hely, aminek rá kéne várnia, foglaltnak bizonyul. Szemöldöke a magasba szalad. Pedig pont eldöntötte, hogy a csillagok helyett a társaságot részesíti előnyben...
Az apró bosszúságot egy mosollyal kendőzvén indul tovább, nem változtatva az irányon, pillantásával a helyét "bitorló" férfi pillantását keresve...

Mint mindig, ha idegen emberrel van dolga, érzékszerveit beszélgetőpartnerére összpontosítja. Most nem játszik: a tét számára jóval nagyobb, mintsem Olaf tán gondolná. Egy pillanatra felsejlik előtte a két csillogó szempár, miket oly nagyon szeretett, s néha mindennél jobban gyűlölt, a szempár, melyek tulajdonosát párszáz éve úgy szólítja: "Apám". A ragadozóvigyor, ahogy magyaráz neki... Pont neki!
Mikor helyből átlátta az összes intrikát, mi a szavak mögött húzodott: "Halatmas lehetőség ez számodra Fiam. S hatalmas lehetőség Családunknak is. A hírek szerint könnyedén elbánsz az ottaniakkal... s terjeszkedésünknek semmi nem állhat határt."
Hogyne. Könnyedén... Információt, és hasonlókat viszont nem kapott, éppcsak morzsányit, nem is tépelődött hát sokat, hogyan kezdjen neki: mivel senkiben nem bízhat igazán, saját magának kell utánajárni.
S most itt van, itt ül az emberrel szemben, ki számára a kulcs lehet a topolyai élet átlátásához. Elégedetten bólint, mikor Olaf felfedi előtte kártyáit: megszokta már, hogy neki mindenki nyíltan beszél, vágyairól, álmairól... s ő sokuknak segít is. Néha életük végéig...
-Igen nagyratörő tervei vannak, Barátom. -Szólítja immáron ő is bizalmaskodva Olafot- ... de belátom, kockázat nélkül nincs siker. Ugyan cégem nem az a mindenben dúskáló aranybánya, de ha megfelelő biztosítékot látok a játszma kimenetelének sikerességére, természetesen nem riadok vissza semmiféle támogatástól. Gondolom, az üzleti része kölcsönös ezek szerint: én segítem Önt, Ön pedig engem; mindketten lehetőségeinkhez mérten. -Biccent, hangja körülfonja a férfit, elcsendesíti a környező zajokat, pillantása szinte a veséjéig hatol. Mintha belelátna - bár egyáltalán nem lehet kellemetlen az érzés, hiszen mindezt barátságos, közvetlen modorban teszi.
Ám egy pillanatra majd kizökken a koncentrációból.
Valaki érkezik... valaki, aki erős, veszélyes... Önkéntelen szakítja el pillantását Olafról, s emeli a szemből érkező nőre. Egyenes járás, éppcsak annyira mozdul a csípő, hogy kiemelje formás fenekét. A dekoltázs még akkor sem lehetne joban kiszámított, ha egy egész divatház dolgozott volna rajta... az aura pedig nem lehetne veszélyesebb, mintha maga Anon állna vele szemben. Szempillantás ideig megdermed, aztán kiterjezstett érzékievel rájön: ha ő meg is ismerte a Vadászt a nőben, az nem érzi benne a Prédát.
Egy mosolyt ajándékoz neki, s egy bicentést, éppcsak észrevenni, máris ismét Olafot veszi tekintetével célba.
-Ne legyen szívbajos, csak kérem, mindig időben szóljon. Tudja, míg nincs meg a helyi támaszpontom, elég bonyolult Magyarországról a javakhoz hozzáférni. Nyavajás negyven év! -Bár szavai keserűek lehetnének, mégis inkább olyasvalaki beszéde ez, ki túltette már magát a megrázkódtatáson. S hogyne tette volna túl... Számára akkor is szinte korlátlanok voltak a lehetőségek, mikor a szovjet hatalom kézben tartotta hazája politikusait...
Mégsem koncentrálja azonban minden érzékét Olafra. Egy kis része, szemének sarka a nőn marad, hisz ki tudja, miben sántikálhat... Mosolyogva várja Olaf reakcióját, kezével pohara után nyúl, hogy megnedvesíthesse száját a nehéz, testes itallal.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

[Étterem]

Lassan emeli fel fejét, s pillantása összekapcsolódik a férfiéval. Látja, ahogyan megdermed, majd egy kellemes mosolyt küld felé. Kifejezetten jól szituáltnak ítéli meg, s szimpatikusnak tartja.
`Amikor majd közelebbi kapcsolatba kerülünk, nem felejtem el megemlíteni neki a kis bosszúságomat...´
Szándékosan "amikor"-t használ, a "ha" helyett. Feltételes módban azok terveznek, akik nem bíznak magukban eléggé. S aki nem elég öntudatos, annak a birkák között van a helye. Persze ennek az életfilozófiának is van buktatója. Nagyobb önbizalommal nagyobbat bukik az ember. De pont ettől az apró kis bökkenőtől lesz izgalmas az élet.
Pillantása a férfiét béklyózza.
Elképzeli az éjt, melyen testük szerelmes ölelésben forr össze, s mely után a férfi bevezeti a társaságba, bemutatva mindenkinek, akinek csak kell, megkímélve Samet ezzel a felesleges kutatómunkától, s tortúrától, amit a társadalmi rétegződés elemzésével kellene töltenie. Továbbá a felesleges bájcsevejek, s barátságkötések alól is feloldozást nyer. Ajkain a ragadozóvigyor mutatja, hogy már kedvére való a helyzet, s hátha nem lesz olyan unalmas ez a városka, mint amilyennek elsőre tűnt. Ó hogyan küzdött ellene, hogy ideküldjék, s az isten háta mögött kelljen harcolnia a rangért. De talán ez a férfi az ígérete annak, hogy gyorsan elszabaduljon innen, s ittléte édesebb legyen, mint az várható volt. Amikor elhalad amellett a bizonyos asztal mellett, érzi csak igazán a férfi auráját. A határozottságot, s kiforrott jellemet, melyet a mosoly mögött rejteget. Asztaltársára is vet egy pillantást. Ambíciózusnak tűnik, s törtetőnek. Az ilyen emberek aurája intenzívebb, könnyebben megérezhető. Ennél jobban már csak a vámpírokról, s a farkasfattyakról ordít, hogy mik is valójában. Persze ez csak annak válik egyértelművé, aki maga is kiemelkedett az egyszerű emberek közül.
Mint például Samantha.
Duzzadt ajkait kissé beharapja, s megajándékozza a férfit még egy sokat sejtető mosollyal, s egy alig észrevehető kacsintással. Szépen lassan egy, az ablak mellett elhelyezkedő, kétszemélyes asztalhoz sétál, s leül az egyik puha székre. A kristályvázában egy vörös rózsa árválkodik, uralva az asztalt. Természetesen olyan asztalt választott, hogy, bár kicsit messzebbről, de pont szemben helyezkedjen el a rejtélyes idegennel. Nem akar ő megakadályozni egyetlen pillantást sem, amit majdan vetni fognak rá. Semmi jónak sem elrontója...

Miközben Olafra figyel, szeme sarkából a még mindig közeledő nőt látja, s természetesen minden cselekedetével tisztában van. Érzi a finom parfümillatot, ami összhangban van a nő természetével - épphogycsak érezhető, mégis igéző, lehengerlő. Látja a kis kacér kacsintást...
S mindezt elraktározza elméjében. Nem szól, nem töri meg a beszélgetés menetét, melyben Olaffal van, mégis, tökéletesen tisztában van a nő metakommunikációjával; akkor is, mikor az helyet foglal, s szinte teljesen neki szemben helyezkedik el.
Őrületes számítás lakozhat benne! Alexander tudja, hogy veszélyes a nő, s tudja: halandó nem tudna ellenállni neki, pillantása Olafot méregeti: vajon utána fog fordulni? Vajon megemlíti? Ő bármibe lefogadná, hogy meg fogja tenni, s neki is úgy kell hát viselkednie, mintha hatással lenne rá a nő ereje, hát kicsit fészkelődik ültében, lábait keresztezi egymáson, ahogy hátradől a széken, s így kissé kifordul az asztal mögül: épp szembe a nővel. Halk sóhaj hagyja el ajkát; a pohár palástján apró lehellet csapódik le, mielőtt belekortyolna... S ha Olaf megemlíti a nőt, ő sem lesz rest viszonozni.

Halandó

Miközben hallgatja a férfit, elégedetten nyugtázza magában a sikert: "Kétségtelenül nagy terveim vannak, de gondoljon bele, a város szinte semmit se fejlődött az elmúlt tíz év alatt. A mostani polgármester jobban hasonlít egy tehetetlen öregemberre, mint egy életképes, erős fiatalra. A városnak több kell" - mondja miközben egy aprócska korty bort iszik a hosszúra nyúlt monológja után, ám ekkor hirtelen valami megzavarja a lelkét, egy nő sétál el mellettük, érzi erejét, látja egy pillanatra csábos testét, gyönyörű lábait, ám nem mutat ki semmi érzelmet. Tizenkét év alatt az ember könnyedén el tudja rejteni az érzelmeit, egy ilyen szakmában, mint az újságírói. Meg különben is volt valaki már az életében, aki megbabonázta, s most őt nem adja fel emiatt - "Ezért volna szükségem a pénzére Mr. Alex, de természetesen megértem, ha nem tudna azonnal mindenben segítséget nyújtani a nehéz hozzáférés miatt"- fejezi be gondolatát, majd hátradőlve figyelte partnere reakcióját.

Ő bizony nem játsza meg a megközelíthetetlent. Miért is tenné? Az még a végén felhívná magára a figyelmet - sokkal jobb úgy tenni, mintha ugyanazon elvek szerint élne, mint egy halandó, s ugyanazok az ösztönök vezérelnék.
Ugyan tekkintete jobbára Olafon függ, de időről időre a nőre vet egy nyílt pillantást.
-Nos, az én támogatásom elnyerte, Olaf - ha szabad így szólítanom. -mondja, s ismét belekortyol a borba, majd előredől mégis ültében, leteszi a poharat, karjait pedig maga előtt az asztalra támasztja. Így aztán közelebb kerül a főszerkezstőhöz, s kissé össze is húzza szemeit, cinkosan szól hozzá - bár a téma egyáltalán nem törvénytelen, vagy bármi, mégis, úgy tesz, mintha simlisség lenne benne.
-Hamarosan elkészülnek a papírok, s remélem, megfelelő helyet is találok az irodámnak. Ha minden rendben lesz, SOKKAl gördülékenyebben fognak folyni az események. Persze... nem ártanak, ha megismerhetném azokat, akikkel együtt támogatom Önt. -Kis szünetet tart itt, majd ábrándosra fordítva arckifejezését teszi meg javaslatát.
-Mennyire szokásosak a bálok, itt, Topolyán? Teljesen ismeretlen vagyok e téren, ámbár úgy hiszem, ha otthon működik a dolog, itt sem lenne hátrány. Szóval, ha rendeznék egyet, tudna nekem segíteni benne, hogy a megfelelő emberek meghívásban részesüljenek? Megfelelő helyszín lenne ez arra is, hogy az ön terveit esetleg a nyilvánosság elé tárjutk, mit gondol erről?
Ez igy igazán nagyszerű lenne. Egy csapásra ismert lehetne a várost vezető elit előtt, de mégsem kellene sokat kilincselnie. S ha már ismerik nevét - kissé háttérbe is vonulhat, s azt teheti, amihez mindig is nagyon értett, sőt szerette is csinálni:
Irányíthatja a dolgok folyását.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

[A hotel előtt, az utcán]

*Az éjszaka viszonylagos csendjét motorzúgás és az autórádióból üvöltő smootjazz zajai törik meg, amint egy '78-as hófehér Ford Mustang cabrio száguld át Topolya utcáin. A sofőr autóversenyzőket megszégyenítő rutinnal farol ki és "parkol le" keresztben az úttest kellős közepén, majd a 35 év körüli átlagos magasságú férfi támolyogva száll ki a kocsiból. Öltözékében semmi különleges nincs - leszámítva az éjjel viselt foncsorozott napszemüveget- , egyszerű Versace farmert visel fekete bőrcipővel és fehér inggel, felette pedig a meglehetősen jó nyári idő dacára fekete bőrzekét. Az anyósülésről alulöltözött fekete szépség száll ki és szitne lehetetlenül magas tűsarkúján egyensúlyozva kezd el üvöltözni a férfival:*
- Ezt mégis hogy gondolod?.. Arról nem vot szó, hogy 150 kilóméterrel arrébb teszel ki!.. ! Mit gondoltál, talán majd hazamegyek busszal?...
*Benjamin arcán cinikus-játszi félmosoly jelenik meg és hogy a vitát itt, ezen a ponton lezárja, zakója zsebébe nyúl és elővesz egy 200 eurós bankjegyet:*
- Nyugi kislány.. *simogatja meg a még mindig dühös nő arcát ellenllhatatlanul lágyan, közben másik kezével a szépség melltartójába csúsztatja a pénzt:* - .. a harag csak eltorzítja ezt a gyönyörű arcot.. *simulnak az ujjak most a nyakra, hogy a hosszú hajzuhatagba túrjanak, majd erősebben belemarkolva hátrahúzzák a fejet. Egy futó, forró csók és a pillangó remélhetőleg Benjaminnal tölti az éj hátralevő részét, ha pedig mégsem.. A férfi tekitnete most a hátső ülésre vándorol. Barátnője, a hosszú vörös hajú plázacica kiütve kuporog a Mustang hátuljában, mezítlen karján tűszúrásnyomok, orrából ömlik a vér . ~Bianca mára teljesen kiütötte magát.. ~nyugtázza magában Ben, s számára villámgyorsnak tetsző modulattal állítja le a motort és húzza ki a kulcsot. Elindul.. határozottan, a pillangó derekát kulcsolva kezével s nem állja meg, hogy ne nyúljon be a kis miniszoknya alá. Tenyerébe veszi a formás popsit, cirógatón vizsgálja, majd egy határozott csippentéssel adja a nő tudtára, hogy tetszik neki az eredmény. Széles vigyorral sétál a recepcióhoz és veszi elő iratait. Először személyijét, majd Visa Master Gold hitelkártyáját teszi le az asztalra és a papírok tetejére kocsikulcsát helyezi:*
- Benjamin Marais névre szeretnék kivenni egy lakosztályt.. *mondja nyugalmat erőltetve magára, bár már érzi, hogy ne sokáig bírja ki egy helyben állva.* - .. bizonytalan ideig maradok. Óh és kérem.. *vesz elő egy 100 eurós bankjegyet zsebéből és csúsztatja a pulton a recepciósnak:* - legyen gondja a kocsiban fekvő hölgyre. *súgja most oda bizalmasan, majd még egy százast csúsztat át a pulton.* - Ezt pedig a diszkréciójáért.. *vigyorodik most el és várja, hogy megkapja szobája kulcsát.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* A fekete szatén szolid redőkben hullott alá a nő keresztbe tett lábán, erős kontrasztot adva márványszín bőrének. Tejfölszőke haja apró csigákba tekerve könnyed labirintust alkottak, melyből néhány tincs eltépve a hajtűk rabláncát, kiszabadulva lebegtek a mesterséges, hűvös légmozgás következtében. Kislányos, porcelánbabaszerű arca nem sejtette korát, talán csak obszidián szemei mutatták a több emberöltőt, ami a háta mögött volt. Unottan lapozgatott az akták között, majd elgondolkodva nézni kezdte a vendégek seregét. A hotel igazán jó befektetésnek bizonyult, nem volt oka panaszra, mindig tudta mibe érdemes belevágni. A pincér minden udvariassági készségét összeszedve széles mosollyal lépett Shira mellé, majd a még mindig gőzölgő, érintetlen kávéscsészére pillantott.
- Miss Volden, hozhatok még valamit? – kérdezte halkan, mintha félne, hogy megzavarja a nőt. Shira nemet intett, de figyelmét már más kötötte le. A recepciós pultnál álló férfira szegeződött a pillantása, nem véve tudomást a mellette álló nő jelenlétéről. Figyelte mozdulatait, majd erejének láthatatlan ujjait a férfi felé küldte, könnyedén szelve át gondolatait. Akaratlanul is elmosolyodott az éppen domináns érzéstől, mely az idegent foglalkoztatta, és spontán ötlettől vezérelve pillantását le sem véve a jövevényről, a fiatal recepciós mögött álló öltönyös férfi felé irányította gondolatait.
~ Almer… - a férfi azonnal felé fordult – A kártya lopott! ~ küldet az utasítást, mire a farkas mosolyogva alig láthatóan pislantott, és a mit sem sejtő recepciós mellé lépve, elvette a kártyát, majd lehúzva leolvasón, jó színészi teljesítményt nyújtva, fejét sajnálkozóan csóválva a férfi felé fordult.
- Mr. Marais, sajnálom de van egy kis probléma a kártyával. Le van tiltva, a terminál lopott kártyakánt tartja nyilván…sajnálom, de értesítenem kell a hatóságokat. – mondta kimérten. Shira ajka egy pillanatra mosolyra húzódott Almer alakításán, de nem mozdult. Csak figyelte a férfi minden rezdülését, maga sem tudta mért. Talán volt az idegenben valami figyelemfelkeltő kisugárzás, talán csak unatkozott…*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*~Lopott?!. Az hogy lehet?.. ~ ül ki az önkétlen megdöbbenés a férfi arcára és önkétlenül is elakad a szava. Leveszi a tekintetét elrejt szemüveget és egyenesen Almer felé fordult.*
- Az lehetetlen.. *szegeződnek most a farkasra a kissé beesett és valószínűtlenül kék szemek. *
- Évek óta használom ezt a kártyát és még soha nem adódott vele probléma. Próbálja meg újból.. kérem.. *húzódnak most halovány, erőltetett mosolyra a telt ajkak, de a szemek sarkában az idegesség jeleként enyhe tikelés kezd el játszani. Benjamin tekintete közben idegesen körülpásztázza az előteret, nézelődésében azonban megzavarja az öleléséből elhúzódó nő. *
- Először elvisz a világ végére, majd kierül, hogy még a szobát sem képes kifizetni. ondhatom, remek! Azt hiszem, mára elég volt a meglepetésekből, Mr. Marais.. *ejti ki dühösen a nevet a pillangó, majd tűsarkain elviharzik. ~Azt hiszem ez nem az én napom.. ~ nyugtázza magában Benjamin és önkétlenül is jobb tenyerébe temeti homlokát, majd egy gyors sóhaj után újból a recepciós felé fordul:*
- Nézzék.. igazat mondok, a kártya eredeti. Biztosíthatom önöket arról.. hogy.. *kezd el egyre idegesebben beszélni és lába halkan dobolni kezdenek az előtér padlóján. Szavai itt elakadnak, hiszen azzal azért tisztában van, hogyha mai akciója a rendőrség tudomására jutna, az talán karrierje végét is jelentené. Apró hatászünet, majd egy újabb sóhaj után stílusváltás következik:*
- .. hogy felesleges a rendőrséget ilyen kis apróságért értesíteni. .. A családom.. nos elég komoly befolyással rendelkezik Nantes-ban és környékén. Nem oldhatnánk meg másképp a problémát?.. *próbál meg most más hangnemet megütve egyezségre jutni, s a kényszeredett magyarázkodást újabb ideges körülnézés követi. Pazarul berenezett, igényes terem.. megnyerő díszítések.. és. A férfi szemei épp áthaladnának Shirán, de a pazar környezetből is gyémánként kiragyogó nőn muszáj legalább pár pillanatig elidőznie. Egy fanyar mosoly, majd a tekintet fájón szakad el az obszidián szemektől és továbbvándorol, vissza Almerre és a recepciósra. *

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shira elgondolkodva simítja végig szőke szemöldökét, csupán hogy leplezze mosolyát. Alapvetően jó szórakozott a férfi egyre jobban feszülté váló viselkedésén. Egy pillanatra találkozott tekintetük, és habár a nő fejében megfordult, hogy akarattal rabul ejti a férfi pillantását, végül mégsem folyamodott a galád eszközhöz.
- Sajnálom Uram, az én feladatom az ilyen esetekben teljesen egyértelmű. Ez egy jó hírű szálló. Nem tehetek kivételeket az adott esetben…- mondta kimérten, majd a telefon felé nyúlt. Shira lassan felállt, és lesimítva ruháján a nem létező ráncokat a pult felé indult. Cipője halk, diszkrét koppanással jelezte jöttét. Az idegen mellé lépett, majd mézédes mosollyal bólintva felé Almerhez fordult. Mozdulatából az eső áztatta erdő, és a fák jótékony árnya alatt meghúzódó gyöngyvirágok szédítő illatának elegye szállt fel, alattomosan lengve körbe a férfit. Hangja halk volt, mégis olyan magabiztosság rajlett benne, hogy már-már megdöbbentő volt.
- Valami probléma van Almer? – a férfi gyorsan vázolta az esetet, mire Shira bólintva az idegen felé fordult, miközben még mindig Almerhez beszélt.
- Bizonyára van megoldás…hívja elsőnek a bankot. Hátha náluk omlott a nyilvántartás. Nem kell azonnal a hatóságokat riasztani.
- Ahogy parancsolja Miss Volden – bólintott a férfi majd serényen telefonálást imitált. Végre egy hosszabb pillanatra is elkapta a férfi furcsán zavart pillantását, majd nyugtató mosollyal nyújtott kezet.
- Shira Volden… - időközben hallani lehetett Almer telefonbeszélgetését a háttérben, a probléma a banknál volt, igazolták a férfit. – Elnézést a kellemetlenségért. Igazán sajnálom. Mivel kárpótolhatnám a kellemetlen incidens miatt? – hangjában játékosság vegyült, a kérdés mégis komolynak hatott.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Még egy utolsó segélykérő tekintet a recepciós felé, majd belenyugvó sóhaj, mely után finom léptek zaja közeledik. Benjamin mosoly-nyelven viszonozza Shira köszönését, fejet hajtva a nő felé. A gleccserszín szemek gyorsan végigszkennelik a csodás ruha alat felsejlő szobortestet, majd a férfi mély lélegzetet vesz. Az alfát körüllengő bódító-mágikus illat ezernyi béklyóként ejti rabul a férfi tudatát és a nő természetfeletti kisugárzása a férfi tudatában még mindig játszó anyagtól még talán a valósnál is sokkalta lenyűgözőbbnek tűnik. Pár pillanatig csak áll, letaglózva és lenyűgözve, majd gesztusain úrrá lesz az illem és persze a még mindig ereiben lüktető vágy. Hallgatja, ahogy a nő beszél, figyeli gesztusait és próbál valamiféle jellemrajzot összeállítani a látottak alapján, valamit, ami segítségére lehet, ha ezt a fekete szaténba csomagolt csodát még látni akarja ebben az életben. És Benjamin nagyon is akarja, ennek teljes tudatában van, ugyanakkor kétségbeesett próbálkozást tesz arra, hogy ezen igyekezetét elrejtse Shira elől.*
- Köszönöm.. *mondja halkan egy halovány félmosolly kíséretében, mikor nyilvánvalóvá válik, hogy a gyönyörű idegen talán mentőangyalául jött.*
- Benjamin Marais .. Örömömre szolgál, hogy megismerhetem *veszi finoman tenyerébe a kinyújtott kezet, és ha a nő nem tiltakozik, akkor kézfogás helyett leheletfinom kézcsókkal köszönti, épphogy csak érintve a hibátlan bőrt ajkaival. A gleccserszín szemek állják Shira tekintetét és az alfa most tisztán láthatja, hogy a férfi színes kontaktlencsét visel, talán ez teremt furcsa összhangot a fekete hajjal és a kissé kreolos bőr keretezte arccal. Benjamin határozott élű, szikár vonásai ellágyulnak a nő mosolyától és a férfi teljesen a nő kisugárzásának hatása alá kerül. *
- .. Szóra sem érdemes, nem történt semmi. *mondja talán kisfiúsnak tetsző, pimasz-zavart mosollyal, majd tekintetében hamis csillogás jelenik meg.*
- Az, hogy Önt megismerhettem, kárpótol mindenért. Esetleg.. volna kedve meginni velem egy italt?.. Persze csak ha nem tartom fel Önt *mosolyodik el ismét és napszemüvegét lazán zakója zsebébe csúsztatja.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* A farkasok sajátjaként magáénak tudott forró bőre a férfi hűvösebb tenyerébe siklott, majd lágy mosollyal az ajkán hagyta, hogy egy jeges pillantást nyugtázva a férfi ajka futólag érintse alabástrom bőrét. Ahogy kezét tartotta, gyakorlott szemek talán észrevették volna, hogy vérébe van ivódva az etikett, hogy minden mozdulatából sugárzik valami régies előkelőség, amely a mai világból kiveszett. Shira, mint a halhatatlanok többsége, lelke mélyén a dekadencia rabja volt. Ahogy a férfi újra a szemébe nézett, Shira egyik szemöldöke egy pillanatra feljebb szaladt, majd apró mosollyal nyugtázta a természetellenes szemek mivoltát, és magában megállapította, hogy valójában amilyen figyelemfelkeltő, pont oly zavaró is. A férfi bókoló szavaira csupán egy bájos, de tartózkodó mosollyal reagált, majd Almerre nézett, aki már egy ideje nyújtotta a két kártyát. Egyet a lakosztály ajtajához, egyet meg a férfi tulajdonaként. Shira elvette, majd a férfi felé nyújtotta.
- Azt hiszem erre még szüksége lesz, főként így hogy nem lopott. – várta, míg a férfi átveszi a kártyákat, majd folytatta. - Ital…rendben. Ez a minimum, amivel kárpótolhatom. Egy itallal. – mosolygott, majd légies mozdulattal fordult a folyosó felé, mely az éttermek kávézó és bár részéhez vezetett. Egy pillanatig deja vu érzése volt ahogy a bordó bársonnyal bevont boxokra gondolt. Végzetes kezdet volt az minden férfinek, akit eddig oda invitált. Csupán egy pillanatig járta át lelkét a sorsszerű érzés, majd újra elkapva a férfi pillantását, hívogatóan elmosolyodott.
- Mr. Marais…öné az estém. – bólintott kegyes színpadiassággal, majd jelezte, hogy indulhatnak.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Arcán az előző mosoly egy szelídebb párjával veszi el a két kártyát.*
- Köszönöm, valóigaz .. *csúsztatja zakója zsebébe a két kicsiny plakettet. A nő lényéből áradó elegancia, megmagyarázhatatlan felsőbbrendűség Benjamint szinte fizikailag kényszeríti rá, hogy megpróbáljon.. hogy kísérletet tegyen a nő mellé való felemelkedésre. Persze mindez szinte lehetetlen feladat elé állítja őt, de a régi filmeken látott, ma már talán pozőrnek ható stílus, a családi vacsorák során mutatott imidzs talán megfelelő lesz, hogy ideig-óráig elhitesse partnerével, hogy Benjamin megismerésre érdemes. A légies mozdulatok, a nő könnyed, mégis lefegyverző kiugárzása egyaránt elbűvölik a férfit, de arcán csak a szája szegletében játszó halovány mosoly és a csillogó tekintetek adják jelét annak, mennyire Shira hatása alá került. Egy átlagos halandó nő számára a kis játék valószínűleg sikeres lenne, de arra már Benjamin is rájött, hogy partnere a legkevésbé sem átlagos.*
- Lekötelez.. *mondja halkan, miközben egy jelentőségteljes pillantás kíséretébenkínálja fel jobbját. Ha a nő kívánja, beékarolhat, ha nem, akkor Ben mintegy a helyzetet mentendő azzal mutatja majd az utat. Shira érezheti, hogy a férfi hozzáállása megváltozott irányába. Már nem csupán a "prédát", a kalandot látja az alfában, hanem az eszményi, a tiszta nőt, akinek minden társaságában töltött perc ajándék. Miután Shira csatlakozott hozzá, elindul az étteem irányába, az addig megtett pár méteren keresztül is próbálván szórakoztatni a Nőt.*
- Bevallom, meglepett, hogy egy ilyen pazar hely tulaja egy olyan hölgy, aki nem csak intelligens és talpraesett, de szívfájdítóan gyönyörű is.. *mondja, miközben az étterem felé indulnak, de amint elhagyja száját a mondat, máris érzi, hogy hatalmasat vétett. Egy pillanatra a lába is megbicsaklik, mikor rájön hibájára: ügyelnie kell, nem az általa oly kedvelt kocsmák egyikében van, hogy ilyen szavakkal dobálózzon.. tulaja egy lebujnak van. Ezért aztán röpke csendbe burkolózik, még ha ezzel vszjósló, üres csend is telepedik a társalgásra. Hogy mentse a menthetőt, mikor belépnek az étterembe előresiet, és a legjobbnak tűnő asztal mellett kihúz egy széket a nő számára: *
- Megfelel?.. *kérdezi halkan, tekintetét Shirára emelve és közben mindennél jobban bízva abban, hogy választásával sikerült eltalálnia a nő ízlését.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Gyors mozdulattal lép ki a lány a taxiból a szálloda bájarata előtt. Fáradt, és az elfogyasztott vacsora, meg az út nyomasztóan kezdtek rátelepedni érzékeire. Alig észrevehetően megrázza magát, mint mikor a madár helyére illeszti a tollait, ettől kissé magához tér. Pénzt ad a sofőrnek, nem kevés borravalóval, vállára dobja a sporttáskát, melyben az a pár ruha és fontos holmi van, amit feltétlen magával kellett hoznia. Belép a szállodába és a recepció felé veszi az irányt. Közben elégedetten nyugtázza, hogy itt sem kell nélkülöznie a Monte Carlo- ban megszokott színvonalat. Lassan sétál a pulthoz, dacos fejtartással. Bár farmert, tornacipőt és egy kényelmes topot visel, mégis van benne valami felsőbbrendű. Hja, erre születni kell. És persze a hozzáértő észreveheti, hogy ruházatának minden egyes darabja méregdrága dizájner-cucc. Az egyszerű, sportos turista-lány külső ennél sokkal többet sejtet, és még többet ígér, elég csupán dacos, és mégis kacér arckifejezésére pillantani. Tisztában van vele, hogy feltűnő jelenség. Megáll a recepciós pultnál, és szabad szoba után érdeklődik. Mikor a recepciós a nevét kérdezi, hanyagul ledobja a papírjait elé. Nincs kedve fölöslegesen beszélni. Az elkerekedő szemekből azonnal rájön, hogy a recepciós előtt nem ismeretlen a családneve. Persze ez gyakran előfordul vele Franciaországban, már meg sem lepődik. Alig észrevehetően biccent, jelezve, igen, jól sejti, ő tényleg egy "de Jouissance", nem csupán a neve az. Majd átveszi a felé nyújtott kulcsot és a lift felé indul. Már alig várja, hogy végre egy kicsit egyedül lehessen, és pihenhessen. Bár már amikor beszáll a liftbe, tudja, hogy az első útja a casino-ba vezet, amint felébred. Már ha egyáltalán el tud aludni. A fejében egymást követik a kusza gondolatok, az álom pedig lassan de biztosan kezd kiszállni a szemeiből.*

Vendég

*Áhim csak hallgatta és nézte a gyönyörű nőt .Igazán csak akkor kapcsolt mikor az éneklés kerül a szó!*- Igen lehet hogy abba hagyom az éneklést! Szinte mindent elértem és új életem lesz! És ebbe nem nagyon fér bele a hírnév és a csillogás!-*Áhim itt meg állt a mondatban és nagyot sóhajtott. Majd fojtatta mondatát. *- Tudod, kezdek kiöregedni a szakmából nekem már nem megy ez a dübörgő zene amit egy számítógéppel minden hangszer nélkül csinálnak
Meg sok minden megváltozott!-~Főleg én!~
-Na de eleget depreszióztun ! nem szaladunk át az éterembe enni valamit?-
*E mondata után kíváncsian várta a nő válaszát!*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Te kiöregedtél? Ha szabad tudnom, hány éves vagy?
*Nevet fel Aline. Ő nem mer arra gondolni, hogy egy hónapja már betöltötte a harmadik x-et, és ezzel vészesen közeledik az emberélet feléhez, ahogy azt Dante mondaná. Ez a fiú még 25 sem lehet, ahogy ránéz, és tanulmányozza kisfiús vonásait. Neki már jó ideje szemránckrémet kell kennegetni magára, hogy fiatalosan üde maradjon a bőre. Most már érzi, nem szépül, hanem egyre csúnyább lesz az idők során. Megjelentek az első ráncok is, bár azokat lehet, hogy csak odaképzeli azzal a mindentlátó szemeivel. *
-Új élet? Mégis mik a terveid az új életeddel?
*Mióta ábrándozik ő is új életről, de ez már túl nagy kérésnek bizonyul. Talán Topolya egy új élet lehetőségét tárja fel majd neki, de addig is Pierre-t le kell valahogy szerelnie. Túlságosan ránőtt már, még akkor is, ha valóban mindent neki köszönhet az életében. Ha nem találkozik akkor Pierre-rel... Jobb nem belegondolni, mi lett volna akkor. *
- Éhes vagy?
*Néz rá az órájára, és gyorsan nyugtázza, ténylegesen elmúlt az az óra, amikortól már nem ehet. Nem szokott diétázni, de este 9 után már nem fogyaszt kalóriadús ételeket. Azaz szinte semmit sem eszik 9 után. Mégis most megenged magának egy Cézár salátát, finom fehér húsdarabokkal.*
-Átmehetünk, és bekaphatunk valamit...
*Megvárja, hogy kihúzzák alóla a széket, majd Áhim társaságában átsétál az étterem részbe.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* A hófehér karja teljes természetességgel siklott Benjamin felkínált karjába, ujjai nyugodtan pihentek meg a zakó anyagán. Maga sem tudta miért érdekelte pont ez a halandó a sok közül, de nem s gondolkodott túl sokat a kérdésen. Volt valami, ami felkeltette figyelmét, és ez éppen elég volt ahhoz, hogy úgy cselekedjen, ahogy tette. A férfi szavaira kérdően siklott feljebb szemöldöke, miközben ajkán hamis mosoly játszott, mely részben a férfi zavart gondolatainak volt köszönhető.
- Ugyan miből gondolja, hogy eme pazar hely tulajdonosával sétál karonfogva? – fúródott a sötét szempár a férfi tekintetébe, majd egy pillanatra rabul ejtette, de valóban csak egy alig érzékelhető töredék másodperc volt, hisz az étterembe lépve bőre alá kúszott a Halál hideg érintése, erős kezekkel markolva a gyomrába. Óh hogy ismerte ezt az érzést…mennyire imádta és gyűlölte egyben azt a szívfájdító hideget. Szemében reményteli fény izzott fel, ahogy nem csupán tekintetével, de minden érzékével a férfit kereste a hatalmas terem végelláthatatlan asztalsorai között. Már akkor tudta, érezte minden porcikájával, hogy nem Ő az, mégis szokatlan naivitással reménykedett addig a pillanatig, amíg meg nem látta a férfit, aki valószínűleg ugyanúgy érezte jelenlétét. Pillantásuk jelentőségteljesen összefonódott, és nem kellett öreg farkasnak lenni, hogy Shira érezze, nem kisebb hatalommal áll szembe mint Anon.
~ Hamar elterjedt távozásodnak híre Hercegem ~ tűnődött, miközben gondolatainak utolsó szabadon repkedő foszlányait is erős falak sötét börtönébe zárta a vámpír előtt, majd egyetlen apró, talán a halandók számára láthatatlan mozdulattal a férfi felé biccentett, ajkán alig észrevehető, mégis magabiztos mosollyal üdvözölvén régen volt testvérét. Majd a röpke elkalandozás után újra Benjamin felé fordult, aki időközben egy asztalhoz sietett, majd gálánsan kihúzott egy széket. Shira elmosolyodott a férfi buzgóságán, de a mosoly csupán kedves volt, nem sértő. Ha az idegen vámpír nem tartózkodott volna a terembe, akkor inkább a közeli elszeparált boxokhoz vezeti a férfit, de nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy bujkál, így bólintott, Benjamin felé indult. Hátat fordítván hosszú ruháját csupán megszokásból lesimítva, kimért mozdulattal foglalt helyet. A férfi ha figyelt, észrevehette a hátán mélyen kivágott, csupán néhány vékony szaténpánt által összefogott ruha alól halványan felsejlő vékony, hosszú forradást, mely a nő lapockájától indulva végigfutott az amúgy márványszerű bőrön, és észrevétlenül bújt újra a ruha derekának jótékony takarásába. Ahogy a férfi vele szemben foglalt helyet, Shira egy apró mosollyal nyugtázta a helyválasztásának tökéletes tökéletlenségét, hisz pontosan a jóval távolabb ülő vámpírral kissé ferdén szembe foglalt helyet, majd mintha ez elhanyagolható tény lenne, könnyeden kezdett beszélgetni a férfival.
- Mr. Marais, mi jártban van a mi kis városunkban? Persze csak ha nem vagyok indiszkrét… - szabadkozott, egy pillanatig, miközben sötét szemei diszkréten, mégis zavarba ejtően kezdték fürkészni a másikat.*

Vendég

- Ne úgy érsd a kiöregedés mint korban mert még csak 24 vagyok, de túl rég vagyok a pályán. És ezeket az új zenei stílusokat már nem tudom követni.
Új élet igen otthon a családi kastélyban a régi családnevemmel.
Úgy hogy ÁhimWhitet elfogom temetni . Nem tervezek a szemelőt lenni nem kívánom tovább játszadozni és színpadról színpadra vándorolni./ évig voltam a szakmában, és nem is akár hol a csúcson így megérdemlek egy kispihenést . ~ ha tudnád hogy nem egy hallandóval beszélgetsz…nyugodt élet ugyan kitudja mit tervez velem az érsek elképzelésem sincs semmiről. Hmmm… na majd kiderül de addig is szolgálóm őt.~ *Felállt és kihúzta a széket a nő alól és átsétált vele az éterembe.*