Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- És nem fog hiányozni a mostani mozgalmas élet?
*Kérdezi, miközben a férfi kihúzza alóla a széket, és elindulnak az étterem felé. *
- Családi kastély? Gyermekkoromban mindig arról ábrándoztam, hogy majd Angliába költözök, és megveszem a Lyme Parkot. Egyszer láttam róla egy képet, és valósággal beleszerelmesedtem abba a kastélyba. Tudod, a gyerekek mély olyan kis álmodozóak! Aztán, amikor gazdag lettem, eszembe se jutott, hogy érdeklődjek a kastély, vagy bármely más kastély után. Akkor már rájöttem, nem tudnám leélni az életemet egyedül, elzárva egy hatalmas házban. Az nem is inspirálna annyira, mint a mozgalmasság. Így letettem a gyermekkori álmomról. Igen, szerintem is megérdemelsz egy kis pihenést...
*Néz rá merengő szemekkel Áhimra. *
~Pihenés, igen arra én is nagyon vágyom!~
Azért is van itt, hogy kipihenje magát, legalábbis így tudja Pierre. Aztán majd kiderül, hogy csak pihenni jött, vagy menekülni az eddigi élete elől, ami mégiscsak egy tűndérmese volt a gyerekkorához képest.
Lassan át is érnek az étterembe...*

Miközben Olaf fejtegetését halgatja, s néha néha az ablak felé eső asztal felé vet egy pillantást a Vadászra, hirtelen újabb érzés keríti hatalmába. Első pillanatban el sem hiszi, hogy mi történik, zavartan forgatja fejét, s keresi, honnan is jöhet az érzet, az a furcsa, nyomasztó szorongás a gyomra táján, melyet nem tudott levetkőzni az eltelt közel két évszázad során sem, s mely gyermekkorát juttatja eszébe, mikor valami csínytevés után meghallotta hazatérni vérszerinti apját. Szorongás.
Zavartan pillantott körbe, először hitetlenkedve a Vadász felé pillantva, mintha most fedte volna fel valódi kilétét, de az továbbra is "csak" csábosan szép nőként trónolt érzékei szerint. Pillanása a bejárat felé fordult, s azonnal tudta: fejedelmi ellenfele érkezett.
Az alfa saját erejének biztos tudatában, királynőként lépdelt egy halandó karján. Az, mint valami sallang erőlködött csak mellette, Alexander először figyelemre sem méltatta, annyira lekötötte a nő nagysága. Pillantása egy pillanatra összekapcsolódott a tőle oly különböző lényével, s szája szegletében apró mosoly játszott. Biccentett, mikor az köszönését fejezte ki felé, mint mikor valami ősi párbajban szokás az ellenfelek közt, kik felállnak egymással szemben, s tudják: egyikük ma holtan távozik a pástról.
Ámde ez a nap még hosszú, mindkettejök számára. Hosszabb, mint egy emberöltőltő, mit sem számít számukra egy-egy évszázad... hisz halhatatlanok mindketten, ugyanazon tőről fakadnak, mégis oly különbözőek.
A sors furcsa fintora. Alexander azonnal látta, hogy az életttel telt nő, ki egészségesebb mindennél, s virulóbb, mint akikkel eddig valaha is találkozott, épp amögé a megközelíthetetlenség mögé bástyázza magát, mint környezetében a holt erők tették, ő pedig épp oly álcát visel, mely ugyanolyan halandónak mutatja őt, mint akárki mást.
Mindez egy szemvillantás alatt játszódott le benne. Látóterében az alfa lassan helyet foglalt, szembe vele leült a halandó is, s az ablak melletti asztaltól feléjük pillantott a vadász is. Az idő visszazökkent, teltek a másodpercek, s Alexander már tudta, kivel kell beszélnie. Nem Olaffal, ki vele szemben számára semmitmondó kis terveit kovácsolgatta. Nem a Vadásszal, kit lenyűgözött kisugárzása.
Hanem a Vaddal. Ki méltó hozzá. A látóterében tartózkodó, s néha felé pislantó alfával.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Játszi, hamis mosoly, könnyed és kortalan elegancia és az a bizonyos lefegyverző szempár.. A férfi már rég megszokta, hogy a nők.. illetve egyes nők kiismerhetetlen, és megfejtésre váró talányok, de az éjszín lélektükrökben elmerülve érzi, eleve kudarca van ítélve minden, a nő megiserésére tett próbálkozása, legyen bár akármilyen körmönfont is. Benjamin érzi, amint a nő átható tekintete ezernyi bélyóként köti gúsba szívét és lelkét, mintha Shira minden szava édes méregként hatna rá. Pár másodercig csak féloldalas mosollyal hagyja, hogy elvesszen a tekintetekben.. bár érzi, hogy nem is tehetne mást, de Benjamin nem akarja beismerni, hogy itt és most nem ő irányít. Egyszerűbb "dominanciaharcokhoz" szokott: alkalmi vagy kevésbé alkalmi barátnőit hol előzékenységével, hol vagyonával vette le a lábáról, így a fásult vacsorák, a fktelen partik után hűs tavazsi esőként szomjazza az igazi kihívást. Shira pedig valami nemesebb, nagyszerűbb, tisztább.. Benjamin egészen biztos benne, hogy nem látott még hozzá fogható nőt, így a megismerés és emgfelelés vágya egyre erősödik benne.*
- Nevezzük csupán megérzésnek.. *mosolyodik el* - Ahogy a személyzetet ismerte, amilyen természetes határozottsággal beszélt velük, meg lennék lepve, ha más ízlését dícsérné a márvány és arany ilyen tökéletesen eltalált összhangja *próbál újból azokba a mágikus erejű szemekbe tekinteni, melyek olyan hatássa voltak rá, mint nő még soha. A vámpírral való néma párbeszédből semmit nem érzékel, számára az étteremben jelenlévők egyszerű halandók csupán.. olyan egyszerű halandók, akik mind jelentéktelennek tűnnek Shira mellett.Megvárja, míg az asztalhoz érve a nő leül és finoman betolja alá a széket, majd leül vele szemben. Újabb halovány mosoly, majd egy gyors körülnézés a teremben:*
- Garcon .. *ejti ki hogy a zavaróan kék tekintetek már csak a nőn időzzenek.:*
- Az életem nyitott könyv az Ön számára, Miss Volden .. * villannak futó mosolyra a dacos ívű, telt ajkak* - Nos, fogalmazzunk úgy, hogy alkotói válságba kerültem.. elegem lett a nyüzsgő életből, vagy egyszerűen csak egy kis pihenésre vágytam. A hétköznapokban pszichoterapeutaként dolgozom, bár ez nem tartozik életem fénypontja közé. Tulajdonképpen szeretem a hivatásomat, de mostanában rengeteg kényszerképzetes páron kellett segítenem.. úgyhogy *sóhajt most kissé színpadiasan* .. az itt megélt tapasztalataimat fantasy-scifi-horror művek írásában vezetem le. Most éreztem úgy, hogy egy kis megújulásra van szükségem .. új ihletre, ha így jobban tetszik*mosolyodik el ismét, tekintetét Shirára emelve:*
- És Ön?.. Eltaláltam, mivel foglalkozik?.. *néz most kíváncsi-cinkos mosollyal a nőre, majd mikor a pincér melléjük ér, magabiztosan rendel:*
- Bonsoir. Le proposition de la maison, s'il vous plait *rendeli a ház ajánlatát egy határozott mosollyal, hiszen ennek a nőnek a legjobb jár.. mindenből. A pincér az asztalnál megállva jelentőségteljesen ránéz Shirára, hogy vajon megfelel-e neki a választás.. *

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* - Megérzés...- ízlelgette hamiskás mosollyal a nő - Ön ennyire hisz a megérzéseiben? Sosem csalódott még bennük? - Húzta fel kérdőn szemöldökét, miközben pillantása megakadt a vadászon.
~ Igazán szép felvonulás ez a mai...~ gondolta magában, de eme kissé irónikus ízzel átitatott gondolat nem juthatott ki elméjének falai közül. Egy pillanatig figyelte az idegen nőt, és habár nem mozgatta meg jelenléte, mégis nyugtázta magában, hogy erejének kisugárzása, ragyogása, közel sem olyan bizonyosan behatárolható, mint a vadászoké általában. Ahogy a férfi munkájáról kezdett beszélni, Shira őszinte érdeklődéssel fürkészte lehetetlenül kék szemeit, majd halkan felkacagott, mikor a férfi kiejtette száján a könyveinek behatárolt stílusát. Halk hangja édesen lengte körül a Benjamint, és habár szavai váltották ki, mégsem volt bántó, vagy megalázó. Majd még mindig mosollyal az ajkán kérdezte.
- El se hinné milyen jó helyre vetette a sors az ihletgyűjtéshez. Ez a város hemzseg a ilyen történetektől...csak félő, ha mélyebbre hatol bennük, már nem is akarja majd megírni. - pillantásából eltűnt a kacér vidámság, helyébe valami ősi izzás költözött, amelyet egy halandó talán észre sem vehetett. Figyelmét a közeledő pincér vonta el, aki kérdően pillantott Shirára, megerősítést vára a rendelésre.
- Csupán egy száraz Martinit kérek. - mosolygott végtelen kedvességgel a fiatal, látszólag feszengő pincérre, majd újra Benjamin felé fordult.
- Nem mindig a legjobbank tűnő választás a helyes...A csábítónak látszó dolgok olykor túl nagy, és túl kellemetlen meglepetést tartogatnak... - ajka félmosolyra húzódot, szemében emésztő tűz lobbant, majd röpke pillantást vetett a távoli asztalnál ülő vámpír felé, ajka egy pillanatra irónikus mosolyra húzódott.
~ Azt hiszem, ez az este mindenkinek hozhat még hatalmas meglepetést...~*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

- Az ember élete során egyre többet csalódik, ez valahol odafönn .. *néz felfelé most színpadiasan, hamiskás mosollyal* .. így van megírva .. *tekint újból Shira szemeibe* - De a megérzéseink a kor előrehaladtával egyre biztosabbak lesznek, persze azért korántsem tévedhetetlenek. *folytatja most komolyra váltva és állva a nő kortalan tekintetét. Valami belső hang, ösztön azt súgná, hogy álljon ellen, kapja félre tekintetét, de teste nem akar vagy talán nem is képes a sugallatnak megfelelően cselekedni. Az érdeklődéstől csillogó, fénylő, vonzó szempár, melyhez haosnlót Benjamin még sohasem látott és melyeket még oly sokáig szeretne csodálni. A leplezhetetlen érdeklődés és kíváncsiság ösztönös jeleként enyhén félrebiccenti a fejét és így nézi, hallgattja a nőt, ugyanakkor próbálván mutatni Shirának és a világnak, hogy méltó partnere a nőnek. Az édes kacaj angyalinak tetszik Benjamin érzékei számára és talán csak sejtjeiben megmaradt szer vagy a túlvilági kisugárzás miatt, de egyreinkább fehér fénnyel körülvett magasztos angyalnak kezdi látni a nőt. A férfi kiélezett szaglásával még most is enyhén érezhető, feromonként szédítő illat teljesen a nő rabjává teszi.. tenné Benjamint, ő azonban még mindig nem szeretné beismerni, hogy kettejük néma "harca" olyan küzdelem, melyben esélye sem lehet győzelemre.*
- Ehh.. tehát itt is sok őrült rohangál .. *vigyorodik el most Benjamin, majd halkan el is neveti magát, amint felidézi a betegei által elmondott törtneteket:*
- El sem hinné, hogy milyen sokkal volt "szerencsém" személyesen is elbeszélgetni. Ha elfogad egy tanácsot, soha ne legyen pszichológus.. *mondja most mosolyogva, majd rendel. Shira választását halvány, futó mosolyvillanással nyugtázza, ~Tehát ragaszkodik a szokásaihoz és bár megtehetné, a legkevésbé sem luxussznob.. ~próbálja meg analizálni a nő minden egyes mozdulatát, gesztusait, hiszen a megismerés talán út a megfejtéshez. Mielőtt a pincér elmenne a kért italokért, még halkan, de határozottan utánaszól:*
- .. A hölgy természetesen a vendégem .. *néz most újból Shirára a legnagyobb természetességgel, fel sem merül benne, hogy a társaságában lévő hölgy fizessen. A választásról szóló eszmefuttatásban nem sejt semmi rejett mondanivalót, csupán filozófiai vitának tűnnek számára az alfa szavai így ennek megfeleően felel rá:*
- Tehát azt javasolná, hogy válasszuk csupán azért a talán kevésbé csábító és vonzó dolgokat, mondjunk le a nekünk leginkább tetsző lehtőségről, nehogy későb kiderüljön számunkra, hogy mégsem a legjobbat választottuk?.. *emelkednek meg most enyhén a szemöldökök és a gondolkodás jeleként a férfi enyhén elkezdi ráncolni a homlokát. Ültében enyhén megemelkedik, tudattalan jeléül annak, hogy közelebb szeretne kerülni Shirához.. vagy csak a vita keltette fel méginkább figyelmét. *
- Nem az önbecsapás, önámítás módja ez?.. Hiszen a középszerű dolgok is bizonyulhatnak ugyanúgy kellemetlennek, mégis a választásukkal lemondtunk valami tökéletesebbről .. Szerintem ahogy Horatius is mondta, meg kell ragadni a napot és a mának élni. Úgy, mintha ez a nap lenne az utolsó. Hiszen nem tudhatjuk.. *néz most cinkos mosollyal Shirára, figyelvén a nő reakcióit. *

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Shira érdeklődve hallgatta a Benjamin szavait, olykor elfojtva egy mosolyt nyugtázta, ahogy a férfi a pszichológiai tudását használja feltérképezésére. Ahogy a pincér az asztalokhoz lépett, majd enyhén meghajtva hátát letette a kért italokat, Shira újra a távoli asztal felé tekintett. Éjszín pillantása találkozott az idegen hatalom tulajdonosával, majd egy pillanatra, mintha csak elrévedt volna, tartotta a kontaktust. De ahogy a pincér távozott, újra Benjaminra fordította figyelmét, de egy pillanatra sem feledte el a távolabb ülő ellenfélt.
- Mr. Marais...azt gondolja, hogy életünk alakulása, csupán előre megírt forgatókönyv? Hogy Isteneink regényeinek főhősei vagyunk csupán? Megérzéseink nem mások mint, hamis vagy helyes sugallatok, melyek cselekvésre késztetnek minket, csupán az Ő szórakoztatásukra? Nem lennénk mások, mint marionettfigurák, egy előre berendezett színpadon? -kérdései millió további kérdést vetettek fel, de Shira már tudta a keserű válaszokat. Ahogy a férfi kissé felemelkedett a székről, Shira jóval kevesebbet mozdulva nyúlt az ital felé, majd diszkréten belekortyolt, miközben sötét írisze a másikéba fonódott. Az ősi erő, mely minden farkas sajátjává vált hosszú életük során, lassan kezdett kígyózni a férfi felé, alattomosan fonva körbe Őt. Láthatalna ujjai alig érintve borzolták fel a vele szemben ülő érzékeit, mintha csak apró tollpihék puha táncát érezte volna tarkóján. Nem engedte, hogy Benjamin kiszakítsa pilantását az övéből, még ha akarta volna sem lett volna elég erős hozzá.
- És mit szólna, ha azt állítanám, Horatius tévedett? Ha azt mondanám, nincs utolsó nap? Nyitna nekem is egy szépen berendezett, színes kis kartont a többi között? - Egy pilanatra felragyogott az a mosoly, mely minden öreg farkast jellemzett, elkerülhetetlen volt, és talán némileg fölényes is. Míg beszélt, egyre közelebb hajolt a férfihoz, mintha attól tartana más is meghallja mondanivalóját. Halk szavai még egy hosszú pillanatig a levegőbe lógtak, majd végre szabadon engedve a férfi tekintetét, Shira kényelmesen dőlt hátra a széken, visszahívva a férfit borzongatóan megérintő, feltérképező erejét.*

Az idő mintha megállni látszana, ahogy Alexander koncentrál, s azt veszi előre, ami szerinte az érdekeit legjobban szolgálja. Olaf hangja elmélyül, aztán olyan szubmély rezgéstartományba tűnik, melyet halandó sosem érezne meg, ő azonban tisztában van minden szava jelentésével... s az így nyert időben szándékozik az alfát a lehető leghatékonyabban szemügyre venni. A környezetében minden szín kifakul, elveszítik formájukat a tárgyak emberek, s jóformán kilép testéből, egyszerre látva arcát, s hátát, amint lezseren ücsörög székében, néha pillantást vetve az ablak felé, Olafon tartott pillantással, de tudata esszenciájét az így összegörbült térben az alfára koncentrálja.
Az alfával szemben ülő férfi azonban oly közel van a nőhöz, hogy elsőre nem is tudja szétválasztani őket... mikor rájön, nem véletlen a dolog. A nő, hatalmát használja, hogy kordában tartsa a férfit, elméjét oly játszi könnyedséggel tartja fogva, mint hegedűvirtuóz hangszerét egy Paganini darab alatt. Mosolyogni támad kedve, ahogy a nő hatalmának egy szikrája előtte hever, s tudja jól, hogy ez a mosoly, bár sosem születik meg Olaffal szemben ülő testének arcán, a nő pontosan tudja, hogy immáron ő is kiterjesztette hatalmát. Nem is vesztegeti holmi grimaszokra az idő szeletkéit, erős, határozott baritonja betölti az űrt a nő, s saját fejében is.
-Igazán örülök, hogy találkoztunk... -formálódnak a szavak a nőnek is elérhető síkon, ámbátor mindenki más számára elérhetetlenül.
-Nem gondoltam volna, hogy ily hamar célom érem, s a város egyik irányítójába botlok. Mégha épp nem is abba, akit szándékomban állt felkeresni. -Ismét a mosoly képe hullámzik át az ősi energiák nyelvén. Alexander lassan visszavonja erejét, teljesen feleslegesen koncentrálja a nő köré: érzi, a védelmét most semmiképp nem tudná áttörni, nem tudja hatalmába keríteni a nőt, ki legalább oly hatalommal bír, mint ő maga. S hogy a kommunikáció, az információcsere biztosítva legyen, egyáltalán nem szükséges akkora energiákat mozgósítania, mint amekkorát elsőre felhasznált.
Nem nyugtalankodik miatta, hogy a nő felmérte volna azonban erejét. Egyrészt, nem tudhatja, mekkora hatalommal is rendekezik, miféle erőket mozgósíthat.. másrészt ha támadásba lendülne, a Hotelben valószínüleg kő kövön nem maradna, s ez a maszkabál súlyos megsértését jelentené. Biztonságban tudja hát magát, visszavont energiái dacára, csak egy kis szálat tart megfeszítve, melynek rezdülése továbbítja az alfa felé eztán közlendőit.
-Botorság lenne részemről azt remélni, hogy szimpla kérésemnek eleget téve informálna pár dologról, gondolom... De úgy hiszem, mindennek megvan az ára. Kérem, árulja el, mivel tudnám honorálni segítségét? -Hogy ez leereszkedés volna? Cseppet sem. Mert miközben szemmel tartja a nő visszavonulását a férfi elméjéből, ő az, ki hatalmát kiterjeszti rá, s apró változást hoz létre annak vitaé-mintázatban. Éppcsak egy kicsit... épp akkorát, hogy Benjamin szíve egy pillanatra kihagyjon, s szúró féjdalommal tudassa ottlétét mellkasában. Nem fedi el azonban az alfa előtt tettét... Ragadozómosolya világosan tudatja vele, csak apró figyelmeztetés volt ez, melyet folytatni egyenlőre nem kíván, de a lehetőséget, hogy információhoz jusson immáron nem fogja elengedni.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A nő pillantása, határozott, mégsem eszelős őrültségnek tűnő szavai valami megmagyarázhatatlan oknál fogva becsempészik az egyelőre szunnyadó rettegést a férfi zsigereibe. Ösztönei valahogy azt súgják, hogy a nőben van valami természetfeletti, megmagyarázhatatlan és talán veszélyes, de érzékei olyannyira ellentmondanak ennek a képzetnek, hogy Benjamin még mindig azt látja - hogy is láthatna mást- , aminek a nő mutatja magát. Felemeli az asztalról a ház ajánlataként kihozott pohár vörösbort és megvizsgálja színét, majd megforgatja a pohárban a nedűt:*
- Istenek és marionettfigurák.. nos nevezze bár hedonizmusnak, de az élet élvezete jobban éltet, mintsemhogy azon rágódjak, vajon nem egy magasabb erő áll-e tetteim hátterében. Amíg jól érzem magam, nem foglalkoztat, hogy vajon mi késztet arra, hogy a nekem tetsző dolgot cselekedjem, ha pedig nem .. *emeli most orrához a poharat és egy apró szippantás után, miután elégedetten nyugtázta, hogy száraz, telt, kissé fanyar aromára számíthat, élvezettel kortyol a borból* -
- .. nos ha nem érezném jó magam, akkor ezen igyekszek változtatni, például úgy, hogy jó borok társaságában angyalokkal vitatkozom. *mosolyodik kajánul és ismét kortyol a borból, remélvén, hogy Shira elől valamelyest elrejtheti a talán önelégültnek tűnő mosolyt. Királyi többest használt, elvéve így némiképp a bók élét és talán volt benne egy olyan szándék is, hogy nehezebb prédának tűnjék a nő számára, mint amilyen valójában. Finoman simító, hűs-forró tollak, és Benjamin immár valóban nyitott könyv az alfa számára. Az ősi farkasmosoly nem lepi meg, a lelkét rabul ejtő szempárhoz gondolataiban már eddig is ilyen felszabadult, féktelen gesztusokat társított. A felszínen kavargó gondolatokat- .. bizonytalanság, birtoklási vágy, szenvedélyes életigenlés .. – a nő talán csak felmérhetetlen erejének köszönhetően képes ilyen könnyedén félresöpörni, a férfi annyira szívére és nem eszére hallgatva cselekszik. A furcsa kép- és emlékfoszlányokból, a felszínes víziókból Shira immár világosan érezheti, hogy a férfi nem csak hirdeti a gyönyörök hajszolását, de nemigen mulaszt el alkalmat, hogy ne hódoljon éppen aktuális szenvedélyeinek. Benjamin gondolatait azonban most teljes egészében egyetlen, mindennél hatalmasabb szenvedély, Shira Volden tölti ki. Nem puszta vonzalmat, vágyat érez iránta, de teljesen a hatása alá került, bár ezt igyekszik nem kimutatni, hiszen az egyenlő volna a kudarccal, a sebezhetőséggel. *
- Mais non, Mademoiselle Volden .. *hozza elő a siető szabadkozás az anyanyelvét a férfiból:*
- Dehogy tennék ilyet!.*~Ő is művész.. ~* - Inkább.. *~Vajon még milyen titkai lehetnek?.. ~* elgondolkoznék rajta és megkérdezném, .. *~Ha ilyen gyönyörű az arca, vajon.. ~ itt mélyről jövő vágy, kerek, telt keblek és ringó, mezítlen csípő felvillanó képei következnek, majd a férfi gyorsan elhessegeti magától a „tisztátlan” képzeteket* - .. vajon miért mondja ezt. Semmi evilági dolog nem örökös, de könnyen az örökkévalóság jegyévé válhat, ezért írok éhn.. nh.. *itt érzi meg a szíve tájékán a megmagyarázhatatlan szúrást, és a hirtelen fájdalom hatására önkéntlenül is zihál egyet. Ijedtség s halálfélelem kúszik egy pillanatra az előző érzelmek fölébe, elfedve azokat, de néhány pillanattal később nyugalmat erőltetve tagjaira folytatja megkezdett monológját, mit sem érzkelve a nő és Alexander néma párbeszédéből. * .h . is.. *az iménti félelem utórezgései elcsitulnak, lecsendesednek, bár nem tűnnek el teljesen Benjamin elméjéből, de újból Shira iránti rajongása lesz gondolatai meghatározója. Egy újabb korty bor, és a világoskék tekintetek újból a sötét íriszeket keresik kíváncsian, csillogón.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Élvezettel szemezgetett a férfi érzései és gondolatai között. Habár végtelen nyugalmat ültethetett volna lelkébe, a felsejlő gyanakvás helyett, még sem tette meg. Túl egyszerű, és túl unalmas lett volna, egy eszetlen ösztönlénnyé tenni Benjamint. Hallgatva a férfi szavait elgondolkodott a lehetőségeken. Szeme csillogva fürkészte a vele szemben ülőt, mintha csak az ébenszín íriszek mögött apró lángokon táncolva született volna meg az idegen megpecsételt sorsa. Tudta hogy a férfi valóban hedoista…talán pont ez a féktelenség, helytől és időtől független, már-már szertelennek mondható, korlátok nélküli élvezethajhászás volt az a csillogás, ami már a hallban magára vonta a nő figyelmét. Lelkében szunnyadó vad, némán kezdett ébredezni, magának követelve a tömegből kiragyogó prédát, és habár csábító volt a gondolat, egy ilyen, a társadalom rabigáitól mentes, az élettől forrón lángoló vadra vadászni, Shira mégis egyetlen intéssel helyre parancsolta a farkast. De önön magát megtagadni képtelen volt, lelkében fellángolt az elhatározás. Kellett Neki a férfi, bár egészen másként, mint ahogy azt az idegen remélni merte. Nem csupán a testére vágyott, és nem csak pillanatokra. Sokkal többet kínált ennél…de vajon kellett kínálni? Volt döntési lehetősége a vele szemben ülő, mit sem sejtő halandónak? Eltűnődött felsejlő kérdésen, és a választ is azonnal megadta. Ez az este többet hoz majd, és másként, mint ahogy a hasonlóak. Legalábbis ebben reménykedett a nő.
- Hedoizmus…mért van az emberekben negatív él eme szóval kapcsolatban. Hát oly nagy hiba lenne, ha valaki élvezi a lehetőségeket, amik elé tárulnak? Valójában tudom a választ…az emberek félnek élni a pillanat adta lehetőséggel, ezáltal elpocsékolják, rövid életüket, miközben létük utolsó percében csak még egy percről álmodnak, rádöbbenve gyávaságukra. Csak mindig egyel több perc, hogy sietve bepótolhassák életük töredék részét. De ha a sors kegyes, és időt ad, akkor is éppoly sótlanul élik tovább ajándék perceiket. Természetesen van kivétel…de nem is ez a fontos most. Ön vajon szívvel lélekkel mer élni a pillanat adta lehetőségeknek? – tette fel a kérdést már-már gyermekien csábító, ártatlanul huncut mosollyal az ajkán, miközben a férfi agyában felsejlő, formálódó képeket nézegette, akár csak egy fotóalbumot. Akaratlanul is szélesebbre húzódott a mosolya, ahogy Benjamin képzelgéseit figyelte. Talán még a gondolattal is eljátszott volna, ha nem veszi körbe az a jól ismert, szívszorító hideg, mely maga a Halál kísérete volt. Fejében megszólalt az idegen hang. Rá sem tekintve hallgatta végig szavait, majd könnyeden a pohárért nyúlt, és belekortyolva lassan a vámpír felé emelte pillantását, ajkán egy alig észrevehető, mégis Benjamin számára érthetetlen mosoly jelent meg, de túl rövid időre ahhoz, hogy egy halandó felfoghatta volna a végtelen, földöntúli magabiztosságot, az erő tudatát, és mégis a másikkal szembeni tiszteletet, ami belőle áradt.
~ …Isten Hozta…a városunkban. Még a mi hosszú életünkben is hoz meglepetést a sors. ~ szólt a csupán kettőjük számára létrehozott síkon, majd érezte ahogy a férfi rideg ereje körbefonja Benjamint. Látta a vele szemben ülő pillanatnyi fájdalmát, aki nem is sejtette, hogy a város két legerősebb lénye között próbálja érvényre juttatni önmagát. Shira szeme sötéten villant a vámpír felé, majd habár arca külsőleg szoborszerű volt, a vámpír láthatta, ahogy jókedvű mosolyra húzódik.
~ Ugyan Mr. …nincs szükség erre. Túl öregek vagyunk már, holmi kicsinyes fenyegetőzésekhez. Igazán megsértene, ha megfosztana asztaltársaságomtól…és ha jól értelmezem szavait, nem egy sértett nő társaságát kívánja bennem látni. ~ a férfi gondolatai között felcsendülő hang leplezetlenül játékos és vidám volt, mégis jól tudhatta, hogy a szavak mögött mindkettőjük számára veszélyesen perzselő táncot jár hatalmuk, próbálván feltérképezni a másikat. Csupán egy röpke pillanat volt eme elkalandozás, Benjamin alig érzékelhetett belőle valamit. Shira kissé előre hajolva megérintette a férfi kézfejét, mire forró ereje észrevétlen a másikba kezdett áramolni támogatásként, ha a vámpír újra próbálkozna. Ha a férfi farkas lett volna, olyan védelmet kapott volna az alfától, amit egy hétig extázisba fürdött volna. De ezt egy halandó érzékei nem tudták így felfogni, mégis áramütésként érzékelhette a farkas forró érintését, majd az émelyítő bizsergést, mely végigszánkázott a testén. Valószínűleg önön vágyának foghatta fel, hormonok kicsinyes játékának, ahogy a nő pár pillanatig, csupán ujjainak érintésével tartotta a kontaktust, majd újra hátrébb húzódva megszüntette. Nem adott magyarázatot, ösztönből cselekedve védte a férfit a lehetséges támadás ellen, mint ahogy a farkasait is védte volna. Benjamin röpke simításnak foghatta fel, de sokkal több volt ennél. Shira úgy védelmezte mint a falka bármely tagját. Habár csak egy idegen volt, egy halandó, akinek furcsa ragyogása magával ragadta, az érintés ereje lassan hálót szőtt sorsa köré, mely megpecsételődni látszott.*

Vendég

*Geru Árnyékra néz, majd biccent, mint egy jelezve, egyetért a nő ötleteivel. Majd Árnyék belekortyol a pezsgőbe és Gabriell elmélyülve szemléli a nőt.* ~ Szép, és fiatal. Tele ambíciókkal, álmokkal, vágyakkal, és olyannak tűnik, aki képes is ezekért harcolni. Emellett említette hogy ő, vagy családja, megfelelő vagyonnal rendelkezik. Ebből következően számos kapcsolat is kell, hogy legyen. Ő lesz a megfelelő.~ * Mire Árnyék lerakta a poharát, Geruban megérett az elhatározás. A nőre mosolygott, majd mély, de kedves hangon megszólalt.*
- Nos Ms Árnyék, megvallom őszintén, felkeltette az érdeklődésemet az ötleteivel. És mivel ön bizalmat szavazott nekem, én is hasonlóképen teszek. Viszont szeretném, ha többet mesélne a klippel kapcsolatos ötleteiről. Mert ha jól értettem önnek már konkrét elképzelései vannak, ezzel kapcsolatban. - *Majd egy pillanatnyi csend. De még mielőtt a nő szólni tudott volna Geru újra megszólalt.*
- És tudja, Ms Árnyék sokkal jobban szeretném, ha ezt a beszélgetést, nem itt folytatnánk, hanem a klip helyszínén! Az autóm itt áll a szálloda előtt, néhány perc alatt oda jutunk, és utána természetesen haza viszem önt. Ha a helyszínen leszünk valószínű jobban el tudom képzelni, azt, amit ön elképzeléseit a klippel kapcsolatban .-

Vendég

*Árnyék figyelmesen hallgatja a férfit,majd mosolyogva csak ennyit mond*:-Felőlem rendben. Mehetünk.
*Feláll az asztaltól, és ott hagy az asztalon egy nagyobb összeget, mely az italok árán túl hatalmas borravalót is tartalmaz. Elindul a férfivel kifelé a bárból a kocsihoz, mely a hotel előtt parkol.*

Vendég

*Geru egy elégedett fejbólintással nyugtázza a nő szavait, majd mikor nő feláll, ő is hasonlóképen tesz. Igaz ő csak int a pincérnek fizetés helyett. Majd baljára állva kisétálnak a bárból. Az épület előtt a csak int a kint ácsorgó fiúnak, és a fekete Jaguár szinte azonnal begördül. Egy újabb intés a fiúnak, hogy maradjon, majd Geru kinyitja az ajtót Árnyéknak. Miután a nő beszáll, Gabriell még dob némi aprót a fiúnak, majd ő is beül az autóba, ezután gázt ad, és az autó néma eleganciával tovasuhan az éjben.*// folytatás a temetőben//

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Az étterem szinte tele van, Aline nem is lát sehol sem üres asztalt. Ránéz Áhimra, hátha ő lát valahol egy asztalt, de az arcán csak a keresgélés nyomait fedezi fel.
Több ismerőst, legalábbis futó ismerőst lát, akivel már egyszer-kétszer beszélt, ha nem is többször. Észreveszi, hogy Áhim azon tanakodhat, hogy kihez is ülhetnének le. Viszont Aline-nak nem sok kedve van most, ilyen késői órán bárkivel is bájcsevegni, inkább visszavonulót fújna. Főleg így, hogy nem teljesen úgy alakult az estéje, ahogy tervezte. Persze, ennek csak örült, mert most rájöhetett arrra, milyen jó dolog is a munka nélküli semmit tevés, amikor nem kell betábláznia az idejét.
Rápillant megint Áhimra, majd egy kicsit lábujjhegyre áll, és odahajol a füléhez. Egy kicsit megrágcsálja a fülcimpáját, de annyira csak, hogy a férfi ne szólhasson érte, vagy ne gondoljon többre a kelleténél.*
- Áhim, nagyon megharagudnál, hogy ha én most visszavonulnék a szobámba. Egy kicsit elfáradtam, és rájöttem, nem vagyok éhes. Majd holnap beszélünk...
*Ezzel egy névjegykártyát csúsztat a férfi zsebébe, hogy bármikor elérhesse. Majd egy cuppanós puszit nyom az arcára, még egyszer hozzásímul a testével, és elköszön tőle:*
- Jó éjszakát! Aludj jól, és álmodj szépeket!
*Bugja a fülébe. Majd sarkon fordul, és kisétál az étteremből, egyenesen a recepcióshoz.*
-Jó estét, a szobám kulcsát kérném!
*A recepciós egy perc keresgélés után meg is találja a kért kulcsot, és átnyújtja. Aline megköszönve veszi át, és elindul a lift felé. A lift fenn van, ezért benyomja a hívógombot, és féllábra nehezedve várakozik, míg leér a lift.

Az idő... Még ifjúkorában, mikor szíve nem akarattal verte a ritmust, mikor a nap melege is benne fodrozódott vérében, s kimondott élvezetet lelt abban, hogy a szél belekapva hajába szanaszét szórja azt, még abban az időben félte folyását. Félt, remegett, mikor látta nagyapját a halálos ágyán, mikor sok ismerőse múlandóságával kellett szembenéznie, mikor rájött, hogy az élet csak szalmaszál, mit a tűz lángja úgy lobbant el, hogy csak szürke pernye marad utána, melyet a szél pillanatok alatt szétcibál.
Igazán nem is az időt félte, bár nem volt tisztában vele. Hanem az elmúlást, azt, hogy FOLYIK, hogy nemtudja megállítani, hogy ami, aki fontos volt számára, mind lassan elúszott mellette, s a múlt ködébe veszett.
Mikor öntudatra ébredt, s ereit, testét átjárta a viteé éltető energiája, őrülten ébredt tudatára, hogy megváltozott helyzetben környezete méginkább ki van szolgáltatva neki. Kínlódott, megtagadta magától az energiát, elutasította szüleje minden segítségét. Semmi nem volt benne, csak gyűlölet iránta, a világ iránt, a helyzet iránt... s mikor már nem tudta megzabolázni a belsejében élő vadat, s az kitörve belőle indokolatlan pusztításba kezdett maga körül, akkor önmagát is.
Az idő... Világosan emlékszik minden egyes pillanatára annak a beszélgetésnek, melyet akkor régen folytatott le. Emlékszik az állán lefolyó forró, sűrű vérre, hogy még akkor, miután jóllakott sem volt képes megállni, hogy ujjával törölje le a mellkasán csordogáló életenergiát, s szomjasan szopogassa azt be. És emlékszik, milyen rezzenetlen arccal ült előtte az, akit abban a pillanatben egyszerre gyűlölt tiszta szívéből, s a legnagyobb szeretetet érezte iránta ugyanabban a minutában. Gyűlölte, mert átlátott rajta, mert ismerte minden gondolatát, vágyát, s élvezetet lelt benne, hgy elnézze szenvedését. Szerette, mert... akkor még nem tudta, hogy a szeretete nem belülről fakad, hogy azt is neki köszönheti, s annak, hogy félt tőle, s kordában tartotta erejével. De mégis, akkor, azon a beszélgetésen jött rá, hogy mekkora lehetőséget kapott a sorstól, s akarattal csendesítette, simította el elméjét, minden egyes idegszálával a mondanivalóra koncentrálva.
Az idő... arról szóltak a szavak. A lehetőségről, hogy igába hajtsa az időt, hogy ne ő legyen annak kénye kedvére, örök nyomasztó folyásának kitéve, de bizony kordában tartsa, s ha kell úgy alakítsa, ahogy kedvére telik. Sokat hagyott elfolyni azóta maga mellett... most azonban megragadta üstökét, s visszafogta, mint vágtató lovat a lovas, hisz erre volt szüksége.
Az étterem mindenestől szoborrá dermedve állt körötte. Csak egyetlen energiát látott a lefékezet idő közepén moccanni, az viszon éppoly élő, vibráló volt, mintha hozzá sem nyúlt volna az örökké folyó folyamhoz. Energiáját pedig hasztalan dologra fecsérelve, sziporkázó varázst öntött asztaltársába.
Mosolyognia kellett a tetten, mely árulóan sok információt hordozott számára, ahogy az is, amiket az alfa feléje sugárzott. Az apró kis energiaszál megtelt Shira vibráló energiájával, jótékonyan bizsergette Alexander lényét. Micsoda nő! Micsoda erő! Lenyűgözve vizsgálta a mintázatot, s szorongva gondolt rá, hogy valószinüleg erősebb partnerba ütközött, mintsem számított rá. Keserű gondolatait palástolta mosolya, mind az összeset, azt is, ahogy haragja fellobbant az "otthoniak" iránt: ~Csak egy vámpírhercegecske Anon, ugye? Végülis, ez itt, nem vámpír...~
-Féreérti szándékom, hölgyem. -indítja útjára a rezgéseket a vibráló nő felé, a képben, mint sugall, derékból meghajolva kér bocsánatot félreérthető tette miatt, azonban belsejében elraktározza azt a mintát, mely a nő féltő-óvó érintéséből olvasható ki. Tán még hasznos lesz...- Semmi dongom az asztaltársával, igazán figyelemreméltó partnert választott magának... -Apró gúnyos mosoly, s lenéző pillantás a bizsergő Benjamin felé.- .. .bár úgy hiszem többet érdemelne. Remélem, kapcsolatunk gyümölcsöző lesz, s ismeretségünk világra szóló, azonban fel kell hívjam figyelmét valamire.... Köztünk állnak. -Szó nem suhan többé Shira felé, azonban meglepő módon egy kép. Anon, teljes életnagyságban, majd mintha ügyes filmtrükk következne, arca minden vonásával látható nagyszerű portréja.
S egy betű.
-Ő!
Alexander elengedi a kommunikációra fenntartott energiaszálat, s védelembe vonul, bezárkózik. Halvány fogalma nincs, hogy milyen lehet a helyzet a városban, most úgy érzi, feleannyira sem sima, mint azt neki mondták, indulása előtt. Az erős alfa ittléte azt bizonyítja számára, hogy a Hercegnek is erősnek kellett lennie, hogy ellenálljon ennek a lüktető energiának. Ő azonban egészen másféle képet kapott Anonról, s ez, bár többféle mód magyarázható, egyik sem megnyugtató Alexander számára.
Várja hát, kiváncsian figyeli miféle reakciót vált ki mondandója a nőből - további teendőit teljesen annak rendeli alá.

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne a vállára vetett sporttáskával sétál a lift felé. Léptei ruganyosak, mintha a táska csupán néhány ruhát rejtene. Öltözéke elüt a hely hangulatától, de nem zavarja. Nemrég érkezett a városba, még nem volt ideje átöltözni. Hja, a farmer és a trikó tényleg nem megy a hely elegáns hangulatához, még akkor sem, ha Dolce… A lift mellé érve megáll a várakozó lány mellett. Az álom már kiszállt a szeméből, nem akar aludni, kíváncsi lenne a városra is, de nem ismer itt senkit. Hirtelen ötlettől vezérelve szembefordul a mellette állóval. Első ránézésre szimpatikus neki a lány, és bár általában nem az a ”boruljunk egymás nyakába” barátkozós típus, azért tesz egy próbát.*
- Szia! Te is itt laksz a szállodában?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline várakozás közben azon morfondírozik, mit is kéne még az est folyamán csinálnia. Igaz, hogy ott hagyta Áhimot, de még nem álmos, elemében érzi magát, akármilyen későre is jár. Hozzá van szokva a szervezete, hogy későn fekszik, későn kell. És még korai időpontnak látszik a mostani...
Ekkor áll meg mellette egy fiatal lány, aki megszólította. Aline hirtelen nem fogja fel, hogy hozzászólnak. Először csak egy futópillantással méri fel a mellette álló lányt, majd ahogy a lány továbbra is kérdőn tekint rá, ráeszmél, illene válaszolnia.*
- Igen, egy pár napig, vagy hónapig. Szia!
*Mosolyog a lányra. Nem olyan régen jöhetett a lány, vagy éppen most toppant be a szállodába, gondolja a táskáját észrevéve.*
- Aline Béhart! Most érkeztél a városba?
*Mutatkozik be, majd kézfogásra nyújtja a jobbját. *
- A táskádból gondolom... Jé, Dolce?
*Bök a lány ruhájára, majd szélesen elmosolyodik, ahogy felismerte a márkát!*
- Imádom a Dolce termékeket! Az egyik legjobb. Ó, bocsánat! Tudod, ha meglátok egy kedvenc ruhadarabot, elvesztem. Szakmai ártalom!
*Pirul el, majd bocsánatkérően mosolyog a másikra.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

- Automne de Jouissance, feleli mosolyogva az újonnan érkezett, és kezet fog a lánnyal.
*Megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy errefelé barátságosabbak és kevésbé merevek az emberek, mint amihez ő szokott. Bár a neveltetése neki sem azt diktálja, amit az imént tett, de ez van, és átfut egy mosoly az arcán, ahogy eszébe jut, hogy a sznob rokonsága mennyire kiborulna, ha látnák.*
- Rokonlélek? - kérdi kacagva - Én is szeretm Dolce-t, bár ez az összeállítás azt hiszem nem épp ide illő... Tényleg most érkeztem, még nem volt időm átöltözni. - Szakmai ártalom? Mivel foglalkozol? - jaj, bocsánat ha túl kíváncsi voltam. - mentegetőzik.
*Ekkor nyílik ki a lift ajtaja.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline visszamosolyog a lányra, aki ugyanolyan szimpatikusnak bizonyul, mint első látásra. Úgy érzi, ez a találkozás lehet a koronája a mai napnak. Jól érzi magát, teljesen elfelejtette a múlt emlékeit.
Az ismerkedés mindig is a vérében volt, ez miatt találkozott anno Pierre-rel, és ez miatt tudta simán átvészelni a minden esti partikat. Most is könnyen megy egy idegen lánnyal a beszélgetés.*
- Ezek szerint, igen!
*Nevet fel a rokonlélek szó hallatán, szívből jövő a kacaja.*
- Semmi baj az összeállítással! Ez egy hétköznapi szálloda, és itt a sportos ruha is tökéletes, főleg ha ennyire igényes! Én is csak azért vagyok így kicsípve, mert diszkóban voltam.
*Nevet fel, ahogy eszébe jut, 30 évesen diszkóba jár. Nem az ő korosztálya, de mégis jól esett bemenni a fiatalok közé.*
- A divatszakmában dolgozom, Pierre Leglas mellett. Divattervező vagyok.
*Közben kinyílt a lift.*
- Nincs meginni egy teát a lakosztályomban? Tudom, elég késő van, és gondolom át is szeretnél öltözni...
*Mentegetőzik, a kérdése után, de figyelmesen várja a választ.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

- Nagyon szívesen! - feleli örömmel Automne
*Közben belép a liftbe. A táskáját lazán maga mellé ejti. Fintorog, mikor meghallja a jellegzetes hangot, ahogy a fém összekoccan. Halk hang volt ugyan, de önkéntelenül összerezzen tőle. Majd visszafordul új ismerőse felé.*
- Igazából tényleg hálás vagyok a meghívásért, tudod teljesen új vagyok még itt. De ha nem gond, előbb gyorsan átöltöznék...
*Automne-on ismét úrrá lesz a kíváncsiság, és mint egy rossz gyerek, továbbfaggatja Aline-t.*
- Szóval divattervező vagy. Az klassz. Akkor már értem Dolce-t. - Diszkóban voltál? Érdemes oda... hmm... ellátogatni? Tudod nem szeretek unatkozni. - kacag fel zavartan.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline belép a liftbe, majd megfordul. Halja, hogy Automne táskája koppan egyet, mire Aline felnevet.*
- Hú, mit hordasz te abban a táskában?
*Kérdezi, de nem is vár rá választ.*
- Természetesen, hanyadik emeleten laksz? Én az utolsó előttin...
*Kérdezi, mielőtt benyomja a lift gombját. Az ajtó rögtön bezárul, és elég gyors tempóval emelkedni kezd felfelé.*
- Csak kényelmesebb ez a lift, mint az Eiffel-toronyé. Az szágoldott felfelé, de tömegnyomor volt. Jaj, bocsánat! Mindig elkalandozok!
*Talán a fáradtság teszi, talán a kellemes nap, de most Aline kivételesen csacsogóssá vált. Ő maga is meglepődik a viselkedésén, de tetszik neki. Felszabadultnak érzi magát.*
- Nem szoktam ennyit fecsegni. Csak éppen néhány hete másztam meg Párizs jelképét, és ahhoz képest, hogy tőzsgyökeres francia vagyok, nagy hatással volt rám.
*Mentegetőzik, majd válaszol Automne kérdésére.*
- Diszkóba? Aki szereti, az itt nagyon jól fogja érezni magát! Viszont én már egy kicsit kiöregedtem belőle, már évek óta nem voltam diszkóban. Mindig is... Na ezt majd nálam.
*Nem tudja befejezni a mondatát, mert közben megérkeznek a megfelelő emeletre.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

- Én is ezen a szinten lakom úgy látom. *Automne felemeli a táskáját és kilép a liftből.*
- Párizs nagy élmény tud lenni, bár én az Öreg-hölgy megmászásáért nem vagyok annyira oda. Talán a lift miatt. Nekem sem tetszett az a sok ember. - mondja fintorogva - bár azt meg kell hagyni, a látvány mesés! Csak kár, hogy ott van az a háló... Még gyerekkoromban sokszor jártam Párizs látnivalói között, majd később volt alkalmam alaposan tanulmányozni a várost. Nem messze Párizstól laktunk akkoriban a családommal.
*Automne felnevet, mikor rájön, hogy nem csak Aline vanma este fecsegős hangulatban.*
- Úgy tűnik, ma nekem több a mondanivalóm, mint általában - ismét mentegetőzve pillant fel - Gyorsan átöltözöm és jövök. Melyik is a lakosztályod?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- A rezidenciám Nice-ben van, főleg ott időzöm, illetve a közeli üdülővárosokban. Mindig is déli gyerek voltam. Igaz, hogy Párizs a divat fővárosa, de elég kevés bemutatót rendezek ott, így két évente, ha eljutok a fővárosba. Inkább Saint-Tropez, Marsailles, Monaco, és még az olasz Riviéra. Nekem a lételemem a tenger, itt Topolyán is csak a morajlását hiányolom.
*Nevet fel az emlékein, majd megmondja a lakosztálya számát.*
-Akkor várlak, ha átöltöztél.
*Nevetve elköszön, majd odasétál az ajtajához. A kártyával kinyitja, és belép a hűvös szobába. Az ajtót csak becsukja maga után, nem zárja be, ha Automne jön, akkor be tudjon majd jönni.
Neki is jól esne egy kényelmesebb ruha. A picike táskáját csak ledobja a földre, és a hálóban a szekrényéhez sétál. Kivesz belőle egy farmert, és egy könnyű, félhosszú ujjú felsőt. Mielőtt bevonulna a fürdőbe, hogy átcserélje a ruháját, a telefonhoz lép, és felhívja a szobapincért.*
- Jó estét! Szeretnék a szobámba rendelni két személyre egy kis teát...
*És még felsorolt néhány innivalót, illetve rágcsálni valót, ami csak az eszébe jut, mert elfelejtette megkérdezni Automne-t, hogy mit is szeretne. Magának zöld teát kért, egy kis angol süteménnyel. Jót fog tenni a sok koktél után.
A rendelés végeztével bevonul a fürdőbe, átvedleni...*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne első útja útja a szobába lépve a fürdőszobába vezet. Vágyakozó pillantást vet a hatalmas sarokkádra, de végül úgy dönt, jobb ha nem enged a csábításnak, mert sosem érne át Aline szobájába, akármilyen közel is van. Kisétál, ledobja magáról a ruháit, és beletúr a sporttáskába. Kiveszi belőle a magával hozott néhány ruhadarabot, és az ágyra dobja. A táskát - a tartalmával együtt - az ágy alá rejti. Gyorsan felöltözik. Egy selyem bézs sortra és egy fekete-szürke csipkés fűzőre esik a választása, belebúlyik swarovski kristályokkal kirakott Manolo Blahnik szandáljába és lazán a vállára dobja bézsszínű kendőjét.*
~Sokkal jobb. Azt hiszem a belémnevelt rongyrázást nem fogom kinőni, bármilyen életet is élek~ *csilingelő hangon felkacag, kihúzza levetett farmerja zsebéből a cigarettatáját és átsiet Aline-hez. Jókedvűen lép be a szobába.*
- Na, így már sokkal jobban érzem magam. Látom közben te is átöltöztél. Hja, nők... - mondja hamiskás mosollyal arcán, és újra felkacag. Jó kedve van, már olyan hosszú ideje először... - Hol is tartottunk?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline már kijött a fürdőből, mire Automne megérkezik. A pincér éppen a kis étkező asztalra pakolja le, amit a nő felkéretett a szobába.
Aline nyit ajtót Automne-nak, mosolyog, majd beinvitálja.*ű
- Elfelejtettem megkérdezni, mit szeretnél, ezért rendeltem pár dolgot. Gyere, foglalj helyet!
*Mutat először a megrakott asztalra, majd egy kényelmes karosszékre. Ő maga is leül az egyik hasonló székre, majd önt magának egy teát a pici porcelán kannából, majd hátradől a székben. Egy kis fújás, majd egy kis csürcsölés, és a végén elégedett hümmögés.*
- Bocsánat, illetlenség szürcsölni, de egy kicsit türelmetlen vagyok. Megszoktam, hogy semmire sincs időm. Pierre állandóan a sarkamra néz, és ha éppen nem rajzolok, akkor kapok a fejemre.
*Mosolyodik el, és már illően kortyol bele a teájába. *
- És milyen volt Párizsban felnőni?
*Kérdezi, de utána legszívesebben visszaszívná a kérdését, mert ezzel elindít a lelkében egy lavinát, és automatikusan a saját gyermekkorát idézi fel. Arra meg nem igazán szeret emlékezni. Inkább beszél Pierre-ről, a munkájáról, mint a gyermekkoráról.*
- Amúgy te mivel foglalkozol? Vagy tanulsz még?
*Tereli el a szót, egy biztonságosabb mederbe.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne leül a karosszékbe, kényelmesen elhelyezkedik, egy röpke pillanatra jobban hasonlít egy kiscicára, mint egy nemesi származásokkal büszkélkedő hölgyre, de ez csak egy pillanatig tart. Elégedetten fedezi fel, hogy gondos vendéglátója kávét is rendelt, és boldog mosollyal nyugtázza, hogy nem kellett csalódnia, a kávé itt is éppolyan bársonyos, mint amilyenhez szokott. Mikor Aline a gyerekkoráról kérdezi, egy pillanatra összeszorul a gyomra, vegyes érzelmek kavarognak benne. Megkönnyebbül, mikor a következő kérdés már egész másra vonatkozik. Azért egy mondat erejéig reagál az először feltett kérdésre.*
- Nem pontosan Párizsban nőttem fel, csak nem messze onnan, és így sokat jártam oda. A szüleim a neveltetésem részének tartották, hogy ismerjem Párizst, legalábbis ami a műveltségi részét illeti - teszi hozzá kaján mosollyal arcán - amúgy a Loire - menti kastélyok egyikében nőttem fel. - Mielőtt a következő kérdésre választ ad, gyorsan végiggondolja, mit mondjon. - Nemrég végeztem a tanulmányaimmal, hivatalosan marketing manager vagyok. Bár még nem dolgoztam a szakmámban... De már évek óta magamat tartom el. Monacoban laktam az utóbbi években, arrafelé jól fizető és nem túl megerőltető állás pultosnak és táncosnőnek lenni. Mióta az eszemet tudom az éjszakában érzem magam igazán otthon, bár a családom hogyismondjam, nem volt túl boldog az életvitelemtől... Én vagyok a közmondásbeli fekete bárány... - mondja nem túl vidám mosollyal, de a következő pillanatban már ismét felvidul - Amúgy te mi járatban vagy erre? Pihenés, munka? Ne haragudj, te dohányzol? Nagyon nagy gond lenne, ha rágyújtanék?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Nem dohányzom. De te nyugodtan!
*Engedélyezi a cigarettázást, és egy különleges, a szálló hamutartójának egyikét közelebb teszi Automne-hoz, hogy valóban rágyújtson, annak ellenére, hogy ő nem szív. Soha nem zavarta a füst, már gyermekkorában hozzászokott, mert az anyja is láncdohányos volt. Nem is csodálta soha, mert az apját nehéz lehetett másképp elviselni. *
- Ó, azok gyönyörű kastélyok, némelyik megfogott, és egy-két estélyi ruhámon látni is a stílusukat. Főleg Chenanceau. Ahogy átível a vízen.
*Egy pillanatra elmereng, de nem folytatja a témát, mintha a lány kielégítette volna a kíváncsiságát. Már régen megtanult udvariasan kíváncsiskodni, de úgy, hogy az ne sértse a másik magánszféráját. Ő nem újságíró, hogy mindenben csak kutakodjon! Neki elég a felszínt látnia, s abból megítélni a belsőt.*
-Szép pályát választottál, de meglep, hogy nem dolgozol benne. Biztosan megfelelő állásokat találtál volna. Bár megértem, hogy Monacot választottad életed helyszínéül, gyönyörű egy állam! Én is szeretek ott időzni. Gyakran a barátokkal kiveszünk egy jachtot, és Monaco határában töltjük az éjszakákat, a város fényei csodálatosak!
*A lány fekete bárány hasonlatára felnevet, miközben leteszi a csészéjét, és visszadől.*
- Nálunk inkább azt mondanám, én vagyok a fehér bárány, a fekete családban. Igen, pihenés céljából jöttem ide. Egy idegösszeroppanás kerülgetett, és elmenekültem Nice-ből. Ezért most hallgathatom Pierre zaklatásait. Tudod, neki csak az a fontos, hogy minél több ruhát tervezzek a cégének. Minél több pénze lehessen, és ezért nem is foglalkozik úgymond az emberei érzéseivel, idegállapotaival...

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne ideges mozdulattal vett elő egy szál cigarettát, meggyújtotta, és elmeregve nézett a füstbe egy pillanatig, majd hálás mosolyt küldött Aline felé, amiért nem tiltakozott a cigaretta ellen.*
- Tudod, az éjszakai élet hátránya, de egyszerűen képtelen vagyok lemondani a kávéról és a cigarettáról. Ölni tudnék érte. - mentegetőzve felkacag. - Chenanceau tényleg gyönyörű! - Lelkendezik Automne - és az a környék maga meseszép! A legszebb része a gyerekkoromnak az volt, amíg ott laktunk. Monacot nem én választottam, hanem a szüleim. Én szívem szerint Párizsba költöztem volna, vagy maradtam volna a kastélyban, de azt kinevezték nyaralónak, és vitának nem volt helye... - durcás grimasz fut végig arcán - tudod, Monacoban nagyon megváltozott az életem. A Casinok, a csillogás, magával rántott a gépszíj. Gyorsan kiderült, hogy tulajdonképpen a vártnál jobban megállom a helyem az új életemben is, persze ettől a család nem volt feldobva. Nem udom, hogy te ismered-e a nevemet, tudod elég régi, arisztokrata család... Sejtheted, mit váltott ki belőlük, mikor kiderült, hogy a tökéletes nevelésben részesített, jó tanuló, okos, művelt kislányból a monacoi éjszakai élet népszerű szereplője lett... - hagjából az irónia mögött vidámság csendül ki - jaj, ne haragudj, nem akarlak untatni a családi anekdotáimmal - néz mentegetőzve Aline-ra.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Ó igen, a jó öreg fekete!
*Sóhajt fel Aline.*
- Na, az az egy rossz szokásom van. Tudod, az éjjelekig tartó munka. Ha megszáll az ihlet, akkor jobb, ha nem szólnak hozzám, csak leraknak mellém egy jó nagy adag kávét. Akkor tényleg gyorsabban haladok, és nem eszem meg az illetőt ebédre, vagy éppen vacsorára.
*Nevet fel, s mókásan Automne-ra kacsint.*
- Amúgy most azért iszom a teát, hogy pótoljam a hiányzó koffein adagom, de a kávé már ilyen későn túl erős lenne...
*Monaco hallatán csak mosolyogva morzsolgatta a kezeit.*
- Én jobban szeretem Monacot, mint Párizst. Valószínűleg a tenger miatt, a meleg miatt. Párizsban rengeteget esik, olyankor én mindig szomorkás vagyok. Monacóban inkább a napsütés jellemző, bár egy párszor ott is elkapott egy-egy nyári zápor. Emlékszem, zuhogó esőben fürödtünk a tengerben, mert annyira jó idő volt. Persze, mire kiértünk a vízből, már lehült, mi meg egy szál fürdőruhában vacogtunk.
*A mosoly nem tűnik el az arcáról, csak még vidámabbá festi. Majd elgondolkodva néz Automne-ra.*
- Jouissance? Egyszer már találkoztam a neveddel, de már nem emlékszem, hol. Ezek szerint valószínűleg Monacoban... Igen, el tudom képzelni, mit szóltak a foglalkozásodhoz. Szó, mi szó, én se örültem volna anyukád helyében, hogy az éjszakai életet választod. De én nem szólhatok semmit, mert én teljes mértékben hátat fordítottam a családomnak, és ezért bűntudatomnak kéne, hogy legyen, de nincs...
*Bocsánatkérően néz Automne-ra, de a szemében vad elszántságot lehet látni...*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

- A tengert én is szeretem. Csak Párizs más… nem is tudom, egyszerűen egy szerelem… - elneveti magát – Monaco -ban én is szeretem a tengert, meg persze a napsütést, mindig a jachtunkon aludtam ki magam munka után, meg a vizsgáimra is ott tanultam. Az az egy hiányzik nekem is, a tenger. Nem is a puszta látványa, az illata is, ahogy magadba tudod szívni, és szinte a részeddé válik… *Automne Aline szemébe néz, meglepetten tapasztalja, hogy tényleg szimpatikus neki, és szívesen beszélget vele. Ez most nem a jól begyakorolt, udvarias társalgás. Talán csupán az az oka, hogy idegenek, maga sem tudja, de jól eső nyugalom tölti el, miközben rágyújt egy újabb cigarettára.*
- Nem hinném, hogy bűntudatod kellene hogy legyen, persze az okaidat nem ismerem, de felnőtt nő vagy, jogod van a saját életedhez… hidd el, én már csak tudom. És úgy látom, ezzel te magad is egyetértesz. *Nem akar tolakodó lenni, de meghagyja a lehetőséget Aline-nak, hogy meséljen magáról, ha szeretne. Ha nem, úgyis jó, úgyis ezernyi kérdés motoszkál benne új lakhelyével kapcsolatban…*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Előredől, és egy kivesz egy teasüteményt a kis tálkából, ami ott hever a teacsészéje mellett. Majd elmélázva az ablak felé fordul, mintha nem Topolyán lennének, hanem egy tengerparti kisvárosban, és az ablak alatt lenne a part.*
- A sós levegő, a morajlás, a homok, vagy éppen a kis kavicsok a talpam alatt... Hát igen, hiányoznak, már most, pedig csak néhány napja jöttem el Nice-ből. Nem mintha most gyorsan beülnék a mazdámba, és visszahajtanék! Á, dehogy! Ameddig csak bírok, itt maradok, itt békében lehetek, főleg saját magammal - rámosolyog Automne-ra. - Te is a jachton aludtál? Én egy időben csak úgy tudtam elaludni, a hajó ringatózott a tengeren, a partról halk zene az egyik bárból, emberi zsivalyok. A régi szép idők, de aztán be kellett költöznöm a városba, mert Pierre elvárta tőlem. Még mindig nem értem, mi értelme volt, de biztosan megvolt a maga hátsó gondolata.
*Egy nagyobb darabot harap a süteményből, majd elkezdi összerágni, és miután lenyelte a falatot, folytatja.*
- Gyerekkoromban mindig a család, főleg anyám volt a fontos az életemben. De apám mindent tönkretett, és ezért az anyámmal is megromlott a viszonyom. Soha nem tudtam megbocsájtani neki, hogy engedi, hogy bántson minket. Na mindegy, ez már a múlt... Elmúlt...
*Összerezzen a saját szavai hallatán. Soha nem beszélt a múltról, ha nem volt szükséges, de most valahogy kijött belőle. Már napok óta nyomasztja, és nem tudja, miért.*