Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

*Férfit hagyta hogy a nő irányítsa . Leült és amin a nő ölébe ült gyengéden átölelte a nő karcsú derekét és az érdekes anyagból készült ruha hátsó gombjait kezdte kigombolni. Lassú mozdulattal húzta le vékony fehér vállairól, majd lassú simogatással válaszolt a nő gyengéd csókjaira. Érezte hogy a nő egy időzített bomba, de ez még jobban heccelte a férfit. Egy hírtelen mozdulattal hátra dűlt és magára húzta a nőt és egy másik mozdulattal megfordult és a nő volt alul. Így már mind ketten a ravatalozón feküdtek! Felhúzva a nőt mélyen a nő szemeibe nézve egy nagyon érzéki csókkal köszöntötte hívatlan partnerét.*- Nagyon tetszel-*Suttogta a fülébe amint egy pillanatra abba hagyta csókjai záporát de a mondat elhangzása után rögvest folytatta nem hagyva időt lehetőséget a válaszra .*

Vendég

Az árnyak hangtalanul siklottak a földre, láthatóvá téve a nő bronzos bőrét, amely most mégis fehéren világított a sötétségeben. Szoborszerű teste olyan hideg volt, akár a kőlap, melyen a férfi ült, ám Nofertari szíve lassan dobogni kezdett, ezzel felhevítve testét. Lassan végignyúltak a ravatalozón, miközben az ing utolsó gombja is engedett, és a ruhadarab szinte észrevétlenül hullott a földre. A nő kis, rózsaszín nyelvével végigsimított Áhim hófehér fogain, majd miközben a halandó a hátára fordította, Nofertari engedett csókjának. Az övcsat észrevétlenül oldódott ki, akárcsak a nadrágot összetartó gomb. Kezeik összekulcsolódtak fejük felett, testük összeért, és a ravatalon fekve úgy festettek, akárcsak egy mordbid szobor, ábrázolva a bűnbeesést. A férfi a fülébe suttogott, ám a szavaknak itt már nem volt értelme. Oldalra billentve fejét, finoman a halandó fülét harapdálta, majd nyelvével végigsimítva halántékán, csókokkal borította a férfi nyakát. Egyre nehezebben bírt ellenállni a kísértésnek, szemfogai megnyúltak, ám még mindig nem használta őket, húzta az időt, amíg csak lehetett, hiszen egyre jobban élvezte a helyzetet...

Vendég

*A férfi szíve hevesen vert és minden porcikája kívánta nőt!
Amíg a nő a férfi fülét harapdálta a férfi a nő nyakát keze elharapdálni.
Kezei a nő fenekére csúsztatta, és simogatni kezdte.
Amit a nadrág lecsúszott róla valami rendkívüli módon amit nem tudott Áhim megmagyarázni. De igazán nem is érdekelte!
Érezte ahogy hideg kriptában egyre emelkedik a hő fok amint egyre hevesebben fonódik össze testük.*

Vendég

Nofertari újra élőnek érezhette magát, hiszen újra halandó örömök után vágyakozott. Testük egymásba fonódott, és most olyan közel volt a férfihoz, ahogy csak egy nő képes lehetett erre. Egyik lábát a férfi csípője köré kulcsolta, s teste megfeszült, akár a felajzott íj. Kéjesen felnyögött, kezével a férfi hajába túrt, majd magához húzva újra megcsókolta. Éles kis fogai a halandó nyelvébe mélyedtek, ezzel földöntúli élvezetet okozva, és önkívületbe taszítva Áhimot. Érezte a vér fémes ízét, erejét, ám tudata már rég messze járt, csak az ösztöneinek élt... Ajkai a férfi nyakán játszottak, csókjai édesek voltak, ám fogai felsértették Áhim vékony, bársonyos bőrét. Vér csöpögött a kőlapra, majd lassan végigcsorgott a gargoyle vicsorgó ábrázatán. Testük eggyütt hullámzott, akár a végtelen tenger dagály idején. Vér áztatta a földet, és Áhim nemsokára élettelenül feküdt a hideg ravatalon. Az árnyak halotti lepellel vonták be jéghideg testét, és Nofertari még egy utolsó csókot lehelt ajkaira. Az ősi vér lecsorgott a férfi ajkainak szélén, ám jó része új élettel ajándékozta meg a hajdani halandót...

Vendég

~áááh ez valami fantasztikus. Ilyen nővel nem voltam még soha~*Testük együtt ringott Áhim olyat érzet mint még soha. Kéj kéjt követett a nő a férfit egy más világba vezette az aktus alatt de hitel valami erős szúrást érzet a nyakán .Majd csak azt érezte hogy egyre gyengül …*

Vendég

*…Hírtelen riadtan térmagához szemeit kinyitva mély kék szemei majdnem fehéré változtak annyira világos kék színűek lettek! Erőt és hatalmat érzet magában és érezte hogy eddigi éne csak árnyéka volt mostani önmagának. Felnézve látva vért a maga körül és a sajgó nyakán érezte a sebet.
Így nem értette a szitut így egy hatalmas ütésre indítja kezét a nő felé!*

Vendég

Nofertari látta az éledező férfin zavarodottságát, ám már előre tudta, hogy ez fog következni. Megragadta a meggondolatlanul feléje lendülő kezet, majd a másikkal együtt, fejük fölé nyújtva finoman a kőlaphoz szorította.
- Nyugodj meg... -suttogta fülébe, és lágyan csókot lehellt halátnékára - Hát nem látod, nincs veszély?
Tudta, a férfi nem sokat láthat belőle a sötétben, ám nyugtató hangját mindenképp hallania kell. Olyan közel hajolt hozzá, hogy orruk öszeért, símogatva dörgöldzött arcához, nyakához. Kezét továbbra is fogva tartva, dereka köré vonta, majd elengedve, maga is átölelte.
- Látod, nincs semmi gond, nem akarlak bántani...
A teremre újra halotti csend borult, csupán a vér halk csöpögése hallatszott alig észrevehetően. A bíbor cseppek lassan kis tócsába gyűltek a gargoyle torz szobra alatt, mintha csak áldozatának maradványa lenne, ám az árnyak nemsokára azt is takarásba vonták, eltűntetve ezzel az utolsó nyomokat is...

Vendég

*kisé meg nyugodva érezte hogy meg változta a dolgok de nem tudta mi történt!
Erős szimpátiát és ragaszkodást érzett a nő iránt!
Arcán mégis erős gyűlölet és megvetés ült ki. A nőre nézet majd így szólt* - Mit akarsz tőlem? Mért etted ezt velem?
Ki vagy te?-*Kérdések tömegét tette fel a nőnek -Szóval igaz a Szent Háromság legendája?
Vér a vér ellen?
Ezért érzek gyűlöletet a farkasok ellen?
Mos mi lett belőlem?-

Vendég

Elnéző mosoly csillant Nofertari arcán Áhim kérdésáradata hallatán. Karcsú kezévekl kisimította a férfi arcából kósza tincseit, majd csókkal zárta le ajkait.
- Cssss... - suttogta, s ujját a férfi ajkaira helyezte, csendre intve - Minden kérdésedre választ kapsz majd...
Lassan felállt és karjait széttárva megvárta, amíg az árnyak testére kúsznak, újra drága kelmévé összeállva. Haja most nem csavarodott kontyba, hanem lazán hullott alá vállaira. Hosszú volt, és lágyan hullámzó, akár az éjszakai Nílus vize, mely látszólag zavartalan, mégis ősi titkokat rejt. Karjait lenegedve, könnyed mozdulattal megfordult, miközben ruhájának lágy redői egymás után rendeződtek át, a mozdulatnak megfelelően, ám mégis kissé mesterkélten.
- Ghoul vagy, kedvesem, a vérem rabja, s leendő gyermekem... - jelntette ki szárazan, miközben intett a terem árnyainak, mire azok újra mozgásba lendültek. Töretlenül kúsztak előre, Áhim irányába, átfolyva mindenen, mi útjukba került. A bejárat melletti angyalszobrok sűrű feketeségbe burkolództak, ahogy árnyaik útra keltek, morbid grimaszt festve arcukra, akárcsak ha maguk a pokol démonai jöttek volna el köszönteni legifjabb urukat.
- Halhatatlan vagy a halandók között, s több náluk, arra teremttettél, hogy uralkodj felettük! Ezentúl viselkedj is így, ne hozz szégyent rám!
Az árnyak nemsokára éjfekete talárként álltak össze Áhim testén, rangjához méltó külsővel felruházva. Nofertari elégedetten szemlélte a sötétség új hercegét, és tudta, jó munkát végzett.
- Miféle 'Szentháromság'? - kérdezte gúnyos hangon - Itt nincsenek szentek, csupán mi, és a többiek... És a többiek mit sem érnek, az a dolgunk, hogy felhasználva őket, vagy rajtuk tiporva lerántsuk a halandók szeméről a maszkabál hazug leplét, és végre elfoglaljuk illő helyünket az emberiség trónusán!

Vendég

*Hírtelen szemei elkezdetek tisztán látni a kamra sötétjébe. Látta az árnyak halladását. Az árnyak végig siklottak rajta befedve előkelő hosszú talárként fedték be meztelen testét. Végi nézet magán és eléget mosollyal kommentárta hogy, elégedet a látvánnyal.
Nő felé fordul és kisé gúnyos mosollyal reagált a nő szavaira mikor a megszégyenítősről beszélt. -Kedvesem én tudom mi az hogy viselkedés és az uralkodással sem lesz problémám!-Míg ezeket monda közel lépet a nőhöz és szemtelen és heves csókot nyomot a Nofertali szájára*
-És mit jelent hogy én …Ghoul vagyok?
Mit kapok ezzel? Milyen dolgokat kapok ezzel által?
És mit kell adnom érte?
*Azzal oda sétál a kő asztalhoz És két kézzel fogva leszakítja a 200 kilósos tetejét*
~azé ez nem semmi~

Vendég

A nő unott arckifejezéssel szemlélte a férfi erőfitogtatásását, majd mélyet sóhajtva, tekintete a megcsonkított ravatal felé siklott. Egyik karját kinyújtotta a kőasztal felé, és valamiféle intő mozdulatot tett. A gargoyle árnyéka lassan megnyúlt, és csápppá formálódva a férfi felé lendült.
- Teszed vissza! - sziszegte az érsek, mire az árnyékcsáp irdatlan erővel kiragadta Áhim kezéből a kőlapot, és újra a helyére illesztette.
- Nem azért kaptál természetfeletti hatalmat, hogy ilyen bolondságokra pazarold! - rótta meg legifjabb választottját, majd karjait immáron felé nyújtva, intett, hogy lépjen közelebb - Ne légy türelmetlen! Mondtam, idővel minden kérdésedre választ kapsz majd, ám most sokkal fontosabb dolgaink is akadnak, s időnk véges. Jöjj, Gyermekem, hadd öleljelek át! Elviszlek egy olyan helyre, ahol majd biztonságban leszel, míg el nem jön a te időd.
Arcán bátorító mosoly jelent meg, leplezve valódi természetét. Közben a plafonról a víz megállás nélkül csöpögött, a maga szabályos monotonságában, mintha csak azt jelezné, igyekezniük kell...

Vendég

*Hírtele a ruha ismét átalakult ,és bogár jelegű csáppá változott ami vissza helyezte a letépet ravatalozó asztal tetejét. Figyelmesen nézte mestere intő szavait, de mindig is önfejű és makacs volt akkor most mért ne lenne*
-Na ácsi én nem megyek semmilyen biztosába. Én egy közismert sztár vagyok és be kell fejeznem amiért ide jöttem!
Mindenem tied de a koncertet és a klipet még lekell forgatnom! Ha meg ölsz sem fogok másként tenni!-
*Azzal vissza ült a ravatalozó tetejére és nézte mint csúszik vissza rá árny ruhája. Ez után elő veszi telefonját a ledobott övtáskából és tárcsáz árnyákot hívja!*
-Árnyék hívd fel Stevent és bocsáss el mindenkit és nincs végkielégítés sőt mindent amit itt költöttek maguknak kell kifizetniük . S hívd fel Gábrielt hogy kapkodjon mert nem érek rá sietős a dolog, -*Szavait míg mondta rendkívüli kegyetlenség és gyűlölet ült ki arcára. Ismét a nőre nézet és gyönyörködött a nő szép hajában és alkatában.*

Vendég

A nő unott arckifejezéssel szemlélte a férfi hisztérikus rohamát. Általában a halandók nem tudták kihozni sodrából, hiszen nem tartotta őket annyira, hogy foglalkozzon is velük. Ugyan örült a férfi akaraterejének és öntudatosságának, ám azt nem szerette, ha ellentmondanak neki. Megvárta, amíg Áhim befejezi menedzserével folytatott bájcsvejét, majd egy árnyékcsáp segítségével kicsavarta kezéből a készüléket, s összeroppantva a falhoz vágta.
- Elég legyen ezekből a gyerekes ostobaságokból! Ráérsz még ezzel foglalkozni, most sokkal fontosabb dolgaink is vannak- sziszegte, miközben közelebb lépve a férfi karjára tette kezét. Arcán újra megszokott hiénamosolya jelent meg, majd színtelen hangon megszólalt.
- És most velem jössz, kedvesem, később majd hálás leszel ezért nekem. Nincs is ellenállhatatlanabb préda az éjszaka teremtményei számára egy gazdátlanul kóborló ghoulnál!
Bőrének bronzos fénye tompa ébenfeketévé vált, akár az őket körülvevő éjszakai sötétség. Sziluettje egyre inkább elmosódott, mígnem teljesen körtülfolyta a férfit, és a sűrű feketeség magával ragadta az éjszakai égbolt felé, ki a kriptából, egyenesen a város számukra legbiztonságosabb pontjára, a topolyai Szépművészeti Múzeum alagsorába...

Vendég

*A férfi ridegtekintettel nézte végi ahogy a falhoz vágja telefonját, nem érdekeltet mert akármikor vehet ötöt is. Némán nézte ahogy a nő lassan árnnyá válik arcán kiülve néhány másodpercre némi döbbenet de hogy mestere ne lássa gyorsan közönyös arckifejezést vet fel!Tekintete mereven a nőre tapadt ahogy Nofertali lassan teljesen belepte. Áhim hagyta, hogy sodródjon az árral így semmit nem tett csak ült és várta az eseményeket.*

Vendég

*A út szótlanul telik el. Majd valóban néhány percnyi utazás után már látható a temetőt körülvevő ódon kőfal. Még újabb néhány perc, azután Geru lassít, az autó pedig megáll a temető hatalmas fekete kovácsoltvas kapuja előtt. A férfi kiszáll, kinyitja a kocsi ajtaját a nő számára, majd nagyot szippant az éji levegőben, és megszólal.*
- Nos Ms Árnyék, első pillantásra úgy tűnik, tényleg jó választás volt Mr Áhim részéről az ön alkalmazása. Legalábbis a helyszín, amit választott tényleg ígéretesnek tűnik. De talán menyünk beljebb, és közben el is kezdhet mesélni, hogy pontosan mire is gondolt. És még egy kérdés, miért pont a fantasy, és annak sötétebb oldala az ami megfogta önt.- *Amikor ezt mondja, Geru arcán egy huncut mosoly jelenik meg arcán, amit a sápadt hold fénye csak még erőteljesebbé tesz. Közben elindul a temető kapuja felé, majd a kovácsoltvas kaput lassan kinyitja, ami panaszos nyikorgással enged, és szélesre tárul. Majd mikor Árnyék mellé lép lassan elindulnak befelé a temetői ösvényen. A sötétben a faragott sírok, fejfák, szobrok, pedig mint megannyi apró, és kevésbé apró, figyelő lény meredtek rájuk.*

Vendég

*Miután Gabriell kinyitja az ajtót Árnyék kiszáll a kocsiból, és mesélés közben elindulnak a temető belseje felé.
-Miért fogott meg a fantasy sötét oldala? Hát erre nem tudnék pontos választ adni. Talán a képességem miatt. A családom nőtagjai megérzik, hogy mikor jön el a halál a szeretteikért.*Egy pillanatra elkomorodik. Egyre beljebb mennek a sírok között.*Még a gyakorlatom során láttam az Underworld kettőt, s ez adta az ötletet némi változtatással. Biztosan Ön is ismeri. A filmben volt egy nem mindennapi testvérpár. Egy vámpír és egy vérfarkas. Jelen esetben a vámpír nő lenne, míg a farkas férfi, és Mr. Áhimért küzdenek meg egymással. A klip elején még emberek lennének. Most jön a forgatás neheze. A nőnek még tudok szerezni hosszú műanyag szemfogakat, de a férfit egy farkassal kellene helyettesíteni. Persze csak idomítottal*elmosolyodik*A klip végén még nem tudom, hogy melyikük győz, és teríti le a főnököm. Mit szól hozzá? Remélem nem találja gyerekesnek.

Vendég

* Geru elmosolyodik, a halottakon, de az a mosoly, most inkább kedves, mint sem gúnyos, vagy rosszindulatú.* ~ Underworld, sosem hallottam róla, bár a címe alapján valami Drakulához hasonló bárgyú agyszülemény lehet.~
- Nem Ms Árnyék, abszolút nem tartom gyerekes ötletnek, az elképzelését, sőt valóban van benne fantázia. Szerintem pedig a választás jogát, hogy ki fog győzni, hagyjuk Mr Áhimnak. Ennyi beleszólása legyen neki is - * Az utolsó mondatnál, egy cinkos mosoly jelenik meg az arcán.*
- Viszont, érdekel ez a képesség, amit említett a családjával kapcsolatban, ha nem vagyok tapintatlan-* Közben Gabriell megáll, és egy nagyobb méretű márvány fejfának dől, a nő felé fordul, úgy helyezkedve, hogy ha a nő akar, szintén oda tudjon támaszkodni.*
-Illetve még egy kérdés, de ez már csak az én hóbortom miatt talán. Ha már ennyire érdeklik az ilyesfajta fantázia történetek, talán hisz is bennük? Hiszen Toplyába számos érdekes legendáról hallani. - *Hangja mélyen és megnyugtatóan búgó, szinte már olyan mintha hipnotizálni akarná a nőt.*

Vendég

*Árnyék örömmel hallja, hogy a férfi nem találja gyerekesnek az ötletét. Ő is nekidől a fejfának.*
-Hát van egy régi családi legenda, melyet elvileg csak a családom nőtagjai hallhatnak, de most kivételt teszek Önnel. A történet szerint a középkorban élt egy Cassandra Northon nevezetű javasasszony, aki az én ősöm. Cassandra még Magyarországon élt. Sajnos én is csak felületesen tudom a legendát, hisz a tényleges beavatásom előtt jöttem el otthonról. A lényege, hogy Cassandra és az akkori herceg egymásba szeretett,de a lánynak férjhez kellett mennie valakihez, aki persze nem lehetett a herceg, hisz várt rá egy ara, akit sosem látott. Így hát Cassandra nem tehetett mást, mint hogy férjhez ment gyerekkori barátjához. A házasság után is folytatódott a románc, de már a herceg is megnősült. Egy napon volt mindkettőjük esküvője. A románc gyümölcse egy gyermek lett, aki az Éva nevet kapta. Az ősöm megérezte szerelme halálát, és figyelmeztette őt. A beszélgetést az udvari kamarás kihallgatta, és mivel a herceg leesett a lóról vadászat közben, ahogy Cassandra mondta, így a boldogtalan anyát máglyán megégették. Az egész orság boszorkánynak titulálta. Az özvegyen maradt férj a csecsemővel Franciaországba menekült, ahol kitalált egy történetet, hogy mentse a gyermek életét. Az Árnyék nevet ideutazásom előtt vettem fel, az eredeti nevem...Cassandra Northon.Én vagyok az első utód, aki felvette a Cassandra nevet, a Northon minden nő vezetékneve.
*Elővesz egy zsebkendőt, hisz a legenda mesélése közben mindig könnyes lesz a szeme.* A kérdésére válaszolva nem hiszek vakon az említett lények létezésében, de elfogadom, hogy létezhetnek. Ön hisz bennük?*Kérdőn néz Gerura.*

Vendég

~Dicséretes a lány ragaszkodása a családjához, és az még inkább, hogy első nőként felvette a Cassandra nevet, ami semmiképpen nem jó ómen a családjában.~ *Mikor meglátja a nő szemében a könnyeket,Gerut elégedettség tölti el.* ~ Megfelelőnek tűnik, bánom, hogy nem ismerhettem meg hamarabb, van ebben a Cassandrában valami, ami titokzatossá, és izgalmassá teszi, és ez tetszik.~
- Ne sírjon Cassandra- *Lép közelebb Gabriell, és egy szövet zsebkendőt nyújt a nőnek* - Ön egy erős nő, aki mint látható mélyen tiszteli a családját, és az őseit. Az, hogy én hiszek-e a természetfelettiben? * Közben egy halvány mosoly jelenik meg arcán, ami, most talán a hold fénye, talán a fák árnyéka miatt most még markánsabbá, teszi az arcvonásait. Az összhatás pedig meglepő, mintha fehér márványból faragta volna egy mester szobrász Geru arcát.*
- Nos igen, hiszek a természetfelettiben, igaz, az én hitem egészen más tőről fakad, mint az öné, de ezt majd később. Mivel meg vagyok elégedve az ötletével, a koncerttel kapcsolatba, ezért hajlandó vagyok támogatni Mr. Áhim fellépését.
Ami viszont már nem Mr. Áhimra tartozik. A holnapi éjjel elutazom Topojából. Szeretném, ha ön is velem tartana, illetve ha nekem dolgozna. A fizetése, bármennyi is volt meg ötszörözöm. Bár sejtem, ha igent mond nem ez lesz a fő motiváló ok. Belfastba fogok repülni, új kapcsolatok, üzletek, lehetőségek reményében. Amennyiben velem tart, ön lenne a jobb kezem. Nem asszisztensre van szükségem. Egy olyan emberre, aki tud önállóan dönteni, és megvan benne a kellő elhivatottság, és akarat. -
* Aztán közelebb lép, és az utolsó néhány szót szinte már suttogja*
- És természetesen, nyitott az új dolgok megismerésére. Olyan dolgokat ismerhet meg velem, amikről soha, még csak nem is álmodott. -
*Mire az utolsó szavakat kiejti, arca, már szinte Cassandráéhoz ér < persze, csak ha a lány nem hátrál>, kék szemei pedig, szinte világítanak a hold fényében.*

Vendég

*Árnyék elfogadja a zsebkendőt, mellyel letörli könnyeit. Meglepi a férfi ajánlata, hisz csak egy órája ismeri, de határozott hangon szólal meg.*
-Elfogadom az ajánlatát. Azzal az egy feltétellel, ha Belfastban foglalkozhatok a koncerttel. Persze csak a szabadidőmben. Nem szeretném cserben hagyni a főnökömet. Mikor indul a gép? Csak azért kérdezem, hogy legyen elég időm összecsomagolni.
*Cassandra arca szinte a féri arcához ér, de nem hátrál. Még a férfi szinte világító szemei sem késztetik arra, hogy betartsa a megfelelő távolságot.*
-Mik lennének azok a dolgok, amelyekről még nem is álmodtam?*sejtelmesen elmosolyodik*

Vendég

*Hirtelen megszólal Árnyék mobilja.*~Ki hívhat ilyen későn? Talán otthon van valamilyen gond?~*Előveszi a mobilját, s látja, hogy a főnöke keresi őt. Mivel halaszthatatlannak gondolja, felveszi.*

Vendég

-Igenis mr. Áhim.Én is indulok Belfastba. Ellenvetést nem fogadok el.
*Árnyék teljesíti az üzenetet, és taxit rendelve a temetőtől kiviteti magát a
buszpályaudvarra, ahol felszáll a Belfastva tartó buszra, és örökre elhagyja a várost.

Halandó

*A taxi megállt a temetőnél, de nem pont előtte, hanem pár utcával arrébb
-Elnézést uram hogy megkérdezem, de miért jött ide ilyenkor csak nem meghalt valakije?
-Nem, illetve igen, de most nem ezért vagyok itt egy kis nyugalomra, vágyom és remélem, hogy itt senki nem zavar. Válaszoltam és kiszálltam a taxiból.
-Köszönöm hogy elhozott további szép napot.
–Önnek is. Remélem, még találkozunk. Válaszolta a sofőr és elhajtott.
Bementem a temetőbe, és leült egy közeli padra. És elkezdtem gondolkozni.*
~Vajon mit akarhat még Carl? Áhh, most valahogy minden összejött, nem tudom, hogy kell-e még neki segítenem vagy nem. Eddig nem akartam látni, de most már nem vagyok benne biztos, lehet hogy megváltozott.~

*miközben gondolkoztam, láttam, hogy pár fiatal fiú egy sírnál volt és éppen ásnak.
~hehe, ezek meg mit akarhatnak? Csak nehogy lebukjanak.~ tovább nézelődtem, és akkor megláttam egy kis szerszámos házat vagy mit. Olyan volt, mint egy kis kunyhó. Kicsit rozsdás, barna volt és alig volt nagyobb egy garázsnál.*
~na megyek, megnézem, hátha találok valami érdekes dolgot.~

*Elindultam a házikó felé de közben az utamat keresztezte az a pár, szám szerint 3 fiú, akik a sírt ásták ki. És az egyik felém nézett.
-mi van, mit akarsz? Mit nézel? Kérdezte agresszívan.
-semmit, további jó szórakozást és sietve elrohantam a házhoz.
Mikor oda értem láttam, hogy zárva van és egy lakat is, van rajta. Gyorsan kerestem valamit, amivel kinyithatom de nem találtam semmit.
~a fiúk! Talán tudnak segíteni.~ így hát visszamentem hozzájuk.
-Bocsi hogy megint zavarok, de kölcsön kérhetném az egyik lapátot, tudjátok a lakat kulcsát a házban, hagytam, és nem bírom kinyitni. ~ez talán bejön~
Az egyik fiú odajött hozzám és ezt mondta:
-szívesen átadom a lapátot, hogyha megmondod, hogy mire kell.
-De hát az előbb mondtam! A fiú a szemembe nézett. -Hazudsz! Nem erre kell neked.
~huh, mást kell kitalálnom.~
-jó igazad van. Be akarok törni, és a lapáttal le akarom verni, a lakatott. Baj?
-na látod így mindjárt jobb, tessék itt van. Átadta a lapátot. Gyorsan visszamentem a házhoz, leverem, a lakatott, és kinyitottam az ajtót. De akkor hirtelen lépteket hallottam a hátam mögött.
-ugyan fiúk, mi van már megint. Kérdeztem meglepően.
Megfordultam és meglepetésemre nem a fiúk voltak, hanem egy lány volt mögöttem.*

~nocsak ki lehet ez a lány, remélem, nem itt lakik, habár nem úgy néz ki. Vajon hogy szólítsam meg, mit mondjak neki. Talán jobb lesz, ha inkább elmegyek~
Az ismeretlen lány, egész végig csak engem nézett. És mintha azt várta volna, hogy magyarázzam meg neki, hogy mit keresek itt, de én csak ennyit tudtam mondani,
-Szia, te ki vagy? Remélem nem vagy rendőr. Kérdeztem a lánytól

Halandó Tartózkodási hely: Temető

- Nem, nem vagyok rendőr. Még csak az kéne.
*Unott hangon beszéltem vele, sőt, lehet, hogy egy kicsit lekezelően. ~Sosem találkoztam még ilyen közvetlen betörővel~ *Némán néztem tovább a férfit.

Ásók zaját hallottam balfelől. Odanéztem és láttam, hogy már megint az a három srác szórakozik, akikkel a múltkor is balhé volt.* A fiúk teli torokból nevettek, miközben sietve lapátolták a földet. Felénk sem néztek. ~Már megint ezek? Úgy látszik ezeknek semmi sem elég.~
- Hé, ti ott! Sürgősen fejezzétek be és menjetek, amíg szépen mondom, ha nem akartok megint balhét!
Rámnéztek.Úgy tűnt elgondolkodnak a dolgon. Aztán földhöz vágták az ásót és elindultak ki a temetőből. Az egyik még utánam szólt.
- Ne hidd, hogy félünk tőled kislány! Még találkozunk!

*Sóhajtottam*~Ezt nem hiszem el! Miért mindig én szívom meg ezekkel?~
*Visszafordultam a férfi felé. Aztán egy szó nélkül kivettem az ásót a kezéből és elhajítottam. majd belenyúltam a nadrágom zsebébe és kivettem belőle a lakat kulcsát*
- Segíthetek? Jöjjön be, aztán megbeszéljük, hogy mégis mit akart itt.
*Megfogtam a lakatot és kinyitottam a nálam lévő kulccsal.*

Az ajtó nyikorogva kinyílt. *Beléptem a kunyhóba és felkapcsoltam a világítást. Hátranéztem az idegenre.*
- Mi az? Nem jön be?

Halandó

~jézusom teljesen zavarba jöttem, nem tudtam, hogy itt lakik valaki, még most sem hiszem el, hogy itt lakik a temető mellet.~
Úgy éreztem, hogy semmi keresni valóm nincs itt.
*követtem a lányt a házba. És mikor beértem körül néztem. Szép tágas ház volt, nem úgy, mint első látásra. Szépen össze volt rakva, minden a helyén volt.*
-szép kis házikó. Tettem egy udvarias megjegyzést.
Nos, hogy mit kerestem itt azt már magam, sem tudom, de nem tudtam, hogy itt lakik valaki. Azt hittem, hogy már üres és romos ez a ház. Meg engedi, hogy leüljek valahova.
*Kerestem egy kis széket és leültem és fojtattam a beszélgetést*

~nem akarok udvariatlan lenni így nem tegezem, majd ha meg engedi.~
-Talán azért jöttem ide, mert egy kis magányra vágytam és láttam itt ezt a házat és akkor eszembe jutott, hogy ha bejövök ide, akkor itt senki nem zavar. De ha nem akarja, és hogy ha zavarok, akkor már el is tűnök. Csak még valami. Ne haragudjon, hogy meg kérdezem, de egy ilyen lány, mint ön mit keres itt a temető mellet? *néztem rá a lányra érdeklődve*

*Hát itt van.. megérkezett.. A temető kapujának látványa már elhozza lelkének azt az imserős, semmivel össze nem téveszthető megnyugvást, mit egyre csak vágyott, s a sarokkövek érintése olyan, mintha selyemmel simogatnák bőrét. Koromsötét csenddel hívogató éji magány, .. Clarisse szinte kivetkőzik önmagából, ahogy belép a nehéz kapun. A tűsarkak tétován koppannak a temetőbe érve, hogy aztán szokásos táncukat megtéve érkezzenek el végállomásukra. A mogyorószín szemek reménnyel csillognak, kitágulnak, mint oly sokszor.. de a rózsa helyett ezúttal is csak hideg kő és enyhülést adó magány fogadja. A herceg ma sem jött el élőhalott lován s nem viszi el karjaiban a fátylon túlra - s talán nem is jön el soha. A nő a rá mert évek alatt az önámítás mesterévé képezte magát, s ugyan ki tagadhatá meg az éjszaka angyalától, hogy elnyelje a sötét?. Cirógató ujjak játéka a sírkövön, játszón, hívogatón, mitha a hatalmas kőkereszt szeretője lenne, majd a finom kezek gazdájuk nyakán siklanak végig egészen az ajkak szegletéig. Légies mozdulat talán álomvilág nézőinek, és az ujjbegyek most a combokat simítják, megemelve enyhén a szoknyát. Kacér, nagyon is élő mosoly, egy játszi sértett pillantás a rózsa hűlt helyére, s a külvilágban oly elfojtott fantázia itt életre kel. Ihlet.. A tökélybe álmodott test a sír kövére simulva nagyon is élni kezd, a forró húst lehűti a szürke gránittömb csontig hatoló hidege, mely azonban nincs hatással az érzékekre.. Vágy, inspiráció, nyugalom. Az ujjak édes játékba kezdenek, miközben a mogyorószín szemek a nyugodt, rezzenetlen tájat és az aláhulló esőcseppek játékát figyelik. Körkörös, cirógató mozdulatok a hideg kövön, majd párjuk a nő testén gyűrűzik tova, egyre csak haladva a köldöktől a keblek felé.. Nyugodt táj, álmodozásra hívó. *

*Komor fák csókolják egymást a sötétben, távoli, elérhetetlen égi táj. Halovány mosoly fakad a bíbor ajkakon, s mintha önnyed, női lélekből szőtt asztrálkezek húznák át álmai birodalmába a nőt. Csillagok.. ezernyi kis nap, melyek fénye mégis oly parányinak tűnik a mienkéhez képest. Ujjak simítják az évszázados halott követ, tekintet sikli végig a nyirkos grániton. ~Vajon mit láthattak fent a csillagok, mielőtt fényük ide elért.. ?.. Vajon élnek még most, vagy fényüket követte haláluk, melyet majd ezredévek múltán érzékelhet csak szemünk?.. Vajon mit mesélne ez a kő, ha hallgatnánk rá?.. ~. Ezernyi ilyen és ehhez hasonló kérdés merül fel a nőben, s miképp a gondolatok kitartóan kutatják a valóság fátylán megjelenő repedéseket, úgy folytatják a puha ujjak a forró bőrön táncukat. Nincs félelem, nincsenek gátlások, csak magány és megnyugvás. Cikázó szempár, csapongó gondolatok, egyre ziháló mellkas és a hószín bőr természetes pirosságot ölt.. Ihletettség és inspiráció,talán ma új sírvers születik a konok kis fejben. ~Szép alkony csendjét szomjazza a hajnal.. nyughatatlan~.. aprócska fintor, majd halk sóhaj kél az ajkakon, .. visszatartott lélegzet, de a külvilág még mindig sehol. Halovány mosoly, s a puha ujjak folytatják megkezdett táncukat, s forróság, vágy és megnyugvás szegődik nyomukba. ~Szép hajnaloknak s alkonyoknak csendjét, lelkemben illatozza még az emlék, .. ~a fej átszellemült mosollyal hanyatlik hátra, de a tánc folytatódik egyre könyörtelenebb iramot diktálva. ~ .. sírtam, nevettem és szerettem nemrég, e drága födön nyughatatlan vendég. De rég volt, szent ég! ..~*

*Gyönyör, mi álomba vált, s a hosszú ébrenlét gyötrelmes percei után Clarisse szinte elájul, öntudatlan mély pihenésbe tér. Napok telhetnek el anélkül, hogy pihentető álmot hozzon szemére az éj, s a tudattalan illúziófoszlányok ily lelkes kutatójának valóságos csapás, hogy csak ritkán lehet része az utazásban, s még értékesebb kincs a nap, mely üzenetet is hoz. Talán bizarr helyszín a sírkert egy kis pihenésre, de az itt nyugvókat legalább nem zavarja a külvilág.. Fagyott virág a hideg kövön, csendes, nyugodt álmot lát.
~Kicsiny, gondozott kert, szinte mint egy földöntúli táj, s a közepében mltóságteljes, terebélyes fa áll. Mégis furcsa valahogy az egész - a tölgy egyik fele mintha halott volna, a másik viszont él. Csodálkozna, mikor megérzi, figyelik.. Senki sincs a közelben, mégis páni félelelm lesz úrrá rajta, csontig hatoló, s a zsigerekben dolgozó adrenalin kétségbeeset, reményvesztett menekülésre kényszeríti el, innen minél inkább távol.. Ziháló, rettegéstől fűtött futás.. majd zuhanás.. és egy koppanás jelzi az út végét.~
Clarisse egész testében összerezzen, s az elpilledt szemek újra kinyílnak, rácsodálkozván a valóságra. Örömteli, büszke mosoly, s az imáént látott kép rögtön bekerül a kis fekete könyvbe, minden részlet gondosan lejegyezve. Megtörtént, amirt idejött, ideje hát hazamenni.. A tűsarkak méltóságteljes koppanással hagyják el a sírkertet, elbúcsúzva gondolatban annak minden kövétől, virágától, majd az éjszínbe burkolt kecses sziluettet elnyeli a kapun kívüli világ.*

*Ahogy felbámult a temető kapujára kirázta a hideg.
Sosem szerette ezt a helyet, de a nagyszüleinek tartozik annyival, hogy néha kijön ide és rendbeszedi a sirt, virágot hoz...Aztán pár perc csenddel adózik halott rokonai emlékének.
Próbálta elhessegetni a rémképeket, amelyek mások lüke meséi alapján keltek életre fantáziájában és elindult befelé.
Csukott szemmel is tudta az irányt, nem nézegette a többi sirt, kitartóan haladt célja felé.
Befordult a megfelelő helyen és miután átsétált pár sir közt meglelte a fehér márványon cirádás, szinte giccses betűkkel ékitett nagyszülői nyughelyet.*
"Abigail-Morrow-Sillon
Terence Sillon"
Igy egymás alatt állt a két név, évszám sehol, csak azok a furcsa indák és virágok...Fenemód érdekes izlése volt a szüleinek.
Terence csak két hónapig birta imádott felesége nélkül s követte őt a sirba.
Phaedra megtartotta magának a morbid megjegyzést miszerint "igy a legjobb, legalább nem kellett sokáig hallgatni a papa sirámait."
Most meg itt áll a közös nyughely előtt.
Fura módon nem voltak száraz virágok. Talán nagyon rég volt mikor valaki utoljára itt járt.
Letette hát a csokrot a hideg márványra, végigsimitott rakoncátlan tincsein és megeresztett egy mosolyt.*
-Szia Papa, szia Nagyi! Remélem ti jobban vagytok mint én...-*enyhén groteszk üdvözlés volt, de Phaedra most tényleg jobban irigyelte az öregeket..Nekik már nem kellett munka után futkosni, azon tűnődni hogy fizetik ki a számlákat.
Ennyi talán elég is volt a beszédből, Phaedra nem szólt többet csak állt a sirnál, mint egy szobor, szemeit a két névre szegezve.*

Halandó Tartózkodási hely: Temető

-Magányra? Akkor jó helyre jött.
Feleltem az idegennek. ~Egész otthon érzi magát, már széket is talált magának~*Én fogtam egy másik széket és odatettem elé. Fordítva ültem rá, úgy, hogyaz állam a támlának támasztottam.*
- Én is ezért vagyok itt. Már egy ideje birtokba vettem ezt a kunyhót. Cserébe segítek távoltartani az olyan embereket, mint azok, akiktól az ásót kapta.

~Nagyon meg lehet szeppenve ez a srác. Egyébként szimpatikusnak tűnik, megpróbálok egy kicsit közelebb kerülni hozzá.~ *Alig ültem le, már fel is pattantam, hogy megkínáljam valami innivalóval a vendégemet. Míg sertepertéltem, addig beszéltem hozzá*

- Egyébként nem zavar. Sőt, ha meggondolom, még örülök is a társaságnak. Amúgy szimpatikusnak tűnik és szívesen beszélgetnék magával. És bár, tudom, hogy nem tartozik rám, de ha akarja nekem nyugodtan kiöntheti a szívét.
~Lehet, hogy túl szókimondó voltam? Nem akarom, hogy tolakodásnak érezze a közvetlenségemet.~
* Végre találtam az egyik szekrényben egy doboz almalevet. Öntöttem belőle két pohárba. Mikor ez megvolt, odalépkedtem a vendégemhez és odanyújtottam felé a poharat.*

- A nevem Tina és szeretném, ha tegeznél.