Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

A lány izgatottan kapkodta a levegőt, miközben a tűzlétra következő fokáért nyúlt. Érezte, hogy üldözője nem lehet messzebb néhány lépésnél, ám még mindig nem nézett hátra, csak elszántan tört előre. Aztán bekövetkezett az, amitől a leginkább rettegett. Valaki megragadta a lábát, és megpróbálta visszarántani. Abra hirtelen nem is gondolkodott, minden erejét beleadva megpróbált kiszabadulni, majd ahogy csak tudott, üldözője felé rúgott. A nő, az acélbetétes bakancs ösztönzésének köszönhetően nagy csattanással terült el a földön, Abra óriási megkönnyebbülésére, és kábultan nézett ki a fejéből, hátha felfogja, mi is történt. A vadász csak erre várt, elengedte a létrát, majd tompa puffanással földet érve a vámpírhoz sietett.
~ Basszus, nem vagyok elég gyors! A francba! ~
A vámpír felemelte fejét, és lassan kieresztette borotvaéles fogait, ám szemén még mindig látszott, hogy zavartásga korántsem múlt el. Abra guggolásba érkezett mellé, és gondolkodás nélkül cselekedett. Megragadta a nő vállát, és úgy lefejelte, mint Zidane Matarazzi-t. A vámpír a meglepettségtől és a kábulattól tehetetlenül zuhant hátra, minek következtében feje nagyot koppant a betonon. Ám ekkor a lány kezében már ott volt az élesre fent karó, és várakozás nélkül lesújtott. Teljes erejét, és testsúlyát beleadta, hogy átüsse a szegycsontot, amely nagy roppanással végül megadta magát. A vámpír szemei elkerekedtek, ám már többre nem volt képes, a karó teljes mozdulatlanságba dermesztette.
- Huhh, jól megdolgoztattál, hallod-e? - nyögte Abra, miközben kézfejével letörölte a verejtéket homlokáról. Néhány másodpercig még guggolásban maradt, majd nyöszörögve felállt, és megragadta a nő lábait. Lassan a raktárépület mögötti szeméttárolóhoz vonszolta, véres csíkot húzva maga után, ám most nem erre koncentrált. Nagy nehezen betuszkolta az egyik konténerbe, aztán a közelben parkoló terepjárójához sietett. Egy kannányi benzint húzott ki az egyik ülés alól, s arcán ördögi mosoly jelent meg. Nem sokkal később már semmi sem maradt az egykori vámpírból, de egyébként is, ki keresne egy halottat?

V Ifjú farkas

*A telefon hosszan csengett ki és Nicholas egyre feszültebb lett, hogy ügyvédje megvárakoztatja. Általában a harmadik-negyedik csengésnél feladja a próbálkozást, és inkább megvárja, hogy a hívott fél visszahívja. Azonban most fontos volt számára a dolog, nem várhatott arra, hogy barátja hívja vissza. Lábai vadul kezdtek dobolni a földön, mely a türelmetlenség jele volt nála, s az egyre csak ismétlődő csengések egyre inkább idegesítették. Elért ahhoz a ponthoz, hogy a következő csengésnél a földhöz vágja a készüléket, de dühét a vonal másik végén megszólaló férfihang csillapította…*

- Nicholas… Tudod hány óra van?

*A férfi hangja álmos és nyúzott volt, s Nicholas ekkor nézett órájára, s meglepetten állapította meg magában, hogy éjjel tizenegykor hívta ügyvédjét. Ha érdekelte volna a dolog, biztos elnézést kért volna, de azért fizetett neki havonta egy öt számjegyű összeget, hogy még ebben az időben is a rendelkezésére álljon. Nem törődve a férfi nyafogásával, rögtön a tárgyra tért…*

- Kell nekem az egyik ügyfeled telefonszámára!
- Nicholas… Nem várhatott volna ez reggelig?
- Nem! Képzeld el, nem…
- Rendben van, de tudod, hogy ezzel nem lopod be magad a szívembe!

*Barátja viccelődései néha idegesítették Nicholas-t, de voltak pillanatok, amikor tudott mosolyogni rajtuk. Ez azonban nem az a pillanat volt: túl komoly hangulatban volt ahhoz, hogy holmi apró megjegyzéseken mosolyogjon. Egy pillanatig megállt, és csak amikor újra megnyugodott, akkor válaszolt:*

- Nem érdekel… Akkor segítesz vagy nem?
- Természetesen! Ki lenne az illető?
- Vaszilij Podkorov…

*Az ügyvéd teljesen felébredt, amikor meghallotta a nevet: elméje minden sarkából kiűzte a fáradságot, arca teljesen komollyá vált. Agyában megjelent Podkorov alakja, akit Németországban az orosz maffia egyik vezetőjeként tartott számon a rendőrség, nem alaptalanul. Talán egyszer elmondhatta Nicholas-nak, hogy több ügyben is védte Podkorov érdekeit, de nem gondolta, hogy barátja emlékezni fog erre. Feledve az előbb hallatott tréfás hangját, komorabb modorban kérdezett vissza:*

- Biztos vagy ebben?
- Nem kérdezz ostobaságot… Te is tudod és én is, hogy ezt a nevet ritkán lehet összekeverni valaki máséval!
- És mi dolgod lenne vele?
- Nem mindegy az Neked! Csak add meg a számát, a többi én intézem el…
- Természetesen… Felhívsz egy teljesen ismeretlent, bemutatkozol, elmondod a problémádat és ő azonnal megoldással szolgál… Erre gondoltál?

*Az ügyvéd utolsó mondata felébresztette Nicholas-t, aki csak most döbbent arra rá, hogy valószínűleg Németország egyik legveszélyesebb emberének a telefonszámát kérte el. Rendezte gondolatait, majd már valamivel nyugodtabban, higgadtabban válaszolt:*

- Szükségem lenne a szolgálataira…
- Komolyan gondolod Nicholas? Tudod, hogy ki ez az ember? Tényleg tudod, hogy mire képes és milyen hatalma van? Hadd beszéljelek le róla, hogy bármilyen kapcsolatot kialakíts ezzel a…

*De Nicholas már nem figyelt az ügyvéd szavaira. Nem hallotta, milyen szitokszavak hagyták el a száját, milyen példákat hozott fel annak érdekében, hogy eltántorítsa barátját. A férfi már döntött, s nem volt sem Isten, sem ember, aki célja véghezvitelében megakadályozza. Amikor az ügyvéd egy aprócska szünetet tartott, Nicholas újra beleszólt a kagylóba. Hangja – ha lehet – még komorabb volt, mint addig és csendre intette barátját…*

- Nem tudod, hogy mi történt itt Topolyán, és hidd el, nem is akarod tudni. De kell nekem valaki, aki megoldhatná ezt a kétes helyzetet… Ha nem akarsz ebbe belefolyni, akkor megértem, de akkor most mond, hogy nem segítesz és másik megoldás után kutatok…
- Nicholas… Hány éve vagyunk barátok? Tíz, tizenöt éve… Ha neked problémáid vannak, akkor nekem is! Csak tudni akartam, hogy tényleg biztos vagy a dolgodban…
- Igen… Sajnos tényleg biztos vagyok…

*Az utolsó mondat mindkettejüket elnémította, mintha mindketten azt várták volna, hogy a másik megszólaljon. A csend egyre kellemetlenebbé vált, s az ügyvéd talán megérezte, hogy mekkora fájdalom lehet Nicholas-ban, s nyugodt, mély hangon szólt hozzá:*

- Remélem, gyógyírt jelent számodra az, amit Podkorov-tól akarsz kérni…
- Én is remélem, barátom… Én is!
- De a mai éjszakán nem sokat tudok az érdekedben tenni… Holnap délutánra megpróbálok mindent elintézni, de annyit biztosan össze tudok hozni, hogy legalább beszélhess vele… Rendben?
- Természetesen és… Köszönöm!

*Nicholas-nak nehezére esett, hogy kimondja az utolsó szót, de hálája valódi volt és igaz. Általában nem köszönt a telefon-beszélgetések végén, s most is így cselekedett. A mobilt kikapcsolta, hiszen barátjának igaza volt: túl késő volt ahhoz, hogy bármit el tudjon intézni. Pedig még volt egy telefonja… Arnold Boudreaux-t kellett felhívnia… Ő a kapcsolat Shira Volden-hez, ő a kapcsolat bosszúja célpontjához… Nicholas zsebre tette a telefont, majd visszament az irodába és ismét lefeküdt.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha hallja a rikkantást ami azt jelzi,hogy a vadász örül annak a sikerélménynek amit a célzott vámpírba fúródó golyó tudtán érez.
A férfi tudja,hogy a lábát ért lövés lelassítja,de legbelül örül,mert úgy gondolja,hogy riválisa nem őrá özpontosít most a legjobban.
Hallja a lövéseket.Azonnal rájön,hogy nem Karolina lőtt hisz közelről jött a hang...egy pillanatig jeges érzés keríti hatalmába,de amikor hallja,hogy pereg a vakolat és a golyók nem találtak, megnyugszik.
Még abban is bízik,hogy a lövések leadója még mindig nem felé fordul és nem rá figyel.Ezért csendbe kezd felállni.Próbálja teljesen használni azt a csendességet amit vadászatkor szokott és fel is áll.Ránehezedik a lábára, próbálgatva a regenerált testrészt, majd idővel már nem is fáj neki a mozgás.
Gondolkodik azon,hogy mit is csináljon.Miután a tár kifogyott, hallotta a kés elővételének a hangját és tudja,hogy mostmár a fegyverek szempontjából ők vannak előnyben.
Gyorsan terveli ki a mozdulatsort amit véghez akar vinni.Nem halálos sebzést akar csak bénítót.Teljesen a sarokra húzódik és felkészül a kilépésre.
Amilyen gyorsan tud kifordul a rejtekéből és az alig két-három méterre álló vadászt veszi célba.Miután kellő távolságba van, leguggol és szúr előre.Ha sikerül labón, esetleg térdhajlaton,találnia a férfit akkor már előnyben érezheti magát, hisz amennyire ő tudja, a vadászok nem gyógyulnak elég gyorsan,hogy egy ilyen éles helyzetből is kivágják magukat...*

V Ifjú farkas

*Nicholas ismét görcsös fájdalommal ébredt: egész teste tiltakozott az ellen, hogy még egy éjszakát az elhagyatott raktárépületben kelljen töltenie. Pedig a férfi jól tudta, hogy még nem intézett el mindent, s amíg nem dolgozta ki tervének minden részletét, addig marad az egykor szebb napokat megélt iroda vendégeként.*

*A férfi az órájára nézett, mely abban a pillanatban fél nyolcat mutatott, tehát még túl korán volt ahhoz, hogy felhívja az ügyvédet. Pedig az éjszaka során mindent eltervezett a beszélgetéssel kapcsolatban, amikor egy elszáguldó autó neszére ébredt vagy amikor egy eltévedt macska kétségbeesett nyávogásáttól kelt fel. Minden ilyen alkalomkor valamit hozzáadott vagy éppenséggel elvett a mondandójából, bár tudta, az ügyvéd csak egy közvetítő lesz, mégis fontosnak tartotta, hogy a vele való beszélgetés „tökéletes” legyen…*

*A nyújtózkodás most segített, s Nicholas kicsit jobban is érezte magát utána. Azonban a testi fájdalom mellett a lelkében dúló, marcangoló kínnal is szembe kellett néznie, amitől egy egyszerű mozdulattal nem tudott megszabadulni. Érezte, hogy azon bizonyos, Ligetben töltött éjszaka után valami hiányzik bensőjéből, s helyére a vad, pusztító, mindent elsöprő harag költözik. Azonban nem adott esély haragjának, hogy felszínre kerüljön: lesz arra még hely és idő, hogy kitombolja magát…*

*Nicholas újra az órájára nézett, s közönyösen könyvelte el magában, hogy fél óra telt el azóta, hogy ezt utoljára megtette volna. Épp megfelelő volt az idő ahhoz, hogy felhívja Arnold Boudreaux-t, kinek számát a szállódával kapcsolatos papírokról jegyezte fel. Telefonját a kezébe vette, s miközben lefelé haladt a rozsdás lépcsőfokokon, tárcsázott. A telefon csak egyet csengett ki, s amikor felvették, egy bájos női hang jelentkezett a vonal másik végén:*

- Arnold Boudreaux ügyvédi iroda… Miben segíthetek?
- Mr. Boudreaux-val kell beszélnem…
- És kit jelenthetek be?
- Nicholas von Hardestadt…
- Türelmét kell kérjem, azonnal megkérdezem Mr. Boudreaux, hogy tudja-e fogadni a hívását…

*A bájos női hang tulajdonosa szétkapcsolta a beszélgetést, s helyette valamilyen andalító zene szórakoztatta Nicholas-t, amíg várt. Nem ismerte fel a dallamot, de azt tudta, hogy az első hangoktól kezdve utálja. Azonban nem kellett sokáig szenvednie a melódiától, hiszen a bájos hang megmentette a további fájdalmaktól…*

- Mr. Boudreaux fogadni tudja a hívását, azonnal átkapcsolom…
- Köszönöm…

*Nicholas maga is meglepődött, hogy kimondta a „köszönöm” szót, általában nem szokott ilyen figyelmes lenni a telefonban. Pár pillanatig a vonal másik vége néma volt, majd az ügyvéd hangja csendült fel benne…*

- Üdvözlöm Mr. Hardestadt, milyen kellemes meglepetés… Miben lehetek a szolgálatára?

*A férfi hangja találkozásaik emlékeit jutatta Nicholas eszébe, melyek szinte azonnal feldühítették őt. A gondosan felépített beszélgetés terve így azonnal kútba esett…*

- Hagyjuk ezt Arnold… Hozzon össze nekem egy találkozót Ms. Volden-nel! Képes erre?

*Nicholas hangja kedvtelen, már-már unott volt, amikor a szavak elhagyták a száját, de az apró zörejekből, melyek a vonal másik végéről áthallatszottak, tudni lehetett, hogy mégis hatalmas reakciókat váltottak ki. A mondanivaló volt hatással az ügyvédre, s a néhány másodperces szünet erre kiváló bizonyíték volt. Nem szokták őt kora reggel ilyen hangnemben letámadni…*

- Ezt kikérem…
- Nézze Arnold… Nehéz éjszaka van mögöttem, s csak egy egyszerű kérdést tettem fel… Össze tud hozni egy találkozót Ms. Volden-nel vagy nem?
- Nem vagyok a személyi titkára, ezért nem vagyok benne biztos. De meg tudom adni Ms. Volden telefonszámát… Miért nem beszéli meg vele személyesen?

~ Persze, hogy olvasson a gondolataimat, miközben beszélgetünk? Hogy kiderüljön milyen bosszút forralok ellene, aki miatt Aralina-nak meg kellett halnia? ~

- Nem, nem Arnold! Bízok a képességeiben…
- Meglátom mit tehetek az ügyben… És mit mondjak, hol és mikor?
- A helyszín legyen a belvárosi Cafe La Plata, az időpont pedig mához három napra – szombaton – délután négykor…

*Nicholas a helyszínben teljesen biztos volt, csak az időpontban nem… Még nem kapott pozitív választ barátjától, nem tudta, vajon fel tud-e valakit bérelni, hogy a megfelelő pillanatban meghúzza a ravaszt. Abban azonban biztos volt, ha addig nem talál valakit, ő lesz az, aki lesújt és remélhetőleg talál. Gondolatainak Arnold válasza vetett véget…*

- Rendben, felírtam… Tehetek még valami mást is önért?
- Nem, azt hiszem mostanra ennyi…
- Akkor értesítem a fejleményekről… Köszönöm és visszhall!

*Az ügyvéd gyorsan letette a telefont, hangján hallani lehetett, hogy minél gyorsabban szabadulni akar Nicholas-tól. Kettejük viszonya sosem volt ideálisnak nevezhető, s a mostani beszélgetés méginkább aláásta kettejük viszonyát. De Nicholas nem törődött vele… Nem érdekelte milyen módszerek kellenek ahhoz, hogy Kedvese halálát megbosszúlja azon, aki elindította a kárhozat útján, aki harapásával elvette halandó létét, aki mindezért felelős volt…*

*Nicholas a nap folyamán barátja hívását várta, de helyette egy SMS-t kapott, melyben Arnold Boudreaux értesítette, hogy a találkozó időpontjában ügyfele a megbeszélt helyszínen lesz… A férfi szűkszavú üzenete baljós örömet okozott címzettjének, s Nicholas kezdte elhinni, hogy terve valósággá válik és bosszúja beteljesülhet…*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy közeledne a vadász mögé, egyszer csak golyózáport hall a füle mögött.
~Úristen, ez rám lő!~
Gondolja, és egy gyors mozdulattal előre veti magát. Mégis az egyik golyó a bal karját súrolja, mielőtt a falba ütközne. Felszisszen a fájdalomra, és hirtelen a földön találja magát. Nem a golyó érte sebtől esett össze, hanem, ahogy meglepődött és egy pillanatra a karjához ért a másik kezével.
Dühösen a falranéz, ahol még mindig jól kivehető a golyó, ahogy próbál kapaszkodni, le ne essen. A hasonlaton magában felnevetet, aztán a kezével kezd el foglalkozni, miközben egy kis beugrónál meghúzza magát. Nem nagy seb, de éppen elég ahhoz, hogy pár percig megakadályozza a támadását. Balkezes, és a seb a bal karján nyúlik végig. Dühösen átveszi a botot a jobb kezébe, de rájön, az majdnem annyira gyenge, mint a sebesült bal. Soha nem használta még támadáshoz a jobb kezét, csak a balt.
Amíg vár, Vanchára néz, aki éppen támad. Közben nem hall újabb golyózáport, valószínűleg kifogyott a lőszere a vadászocskának. Nofrit ennek következtében hallkan felsóhajt. Majd ha összeszedte magát, és sikerül Vancha terve, akkor ő is támadásra indul.*

V Ifjú farkas

*Nicholas egy újabb cigarettára gyújtott, amint egy nagyobbacska ládáról lógatva lábait üldögélt a hatalmas csarnok egyik szélén. A dohány kátrányos füstje volt az egyetlen dolog, amivel gyomra napok óta találkozott, s ha az éhség nem lett volna elég, barátja is megvárakoztatta a telefonhívással. Egy vadidegen számára is világos lett volna, hogy a férfi idegei pattanásig feszültek, s az egyre inkább elhúzódó várakozás csak tetézte a dolgot.*

*A cigaretta gyorsan elfogyott a hatalmas szippantásoknak hála, és amikor Nicholas egy hirtelen mozdulattal megszabadult tőle, ő is leugrott a dobozról, s gyors lépteivel elindult a Mercedes felé. Elméjében különböző összeesküvés-elméletek gyártott arról, miért nem telefonál neki az ügyvédje, s az egyre inkább elvaduló gondolatok még inkább fűtötték idegességét…*

*Csak pillanatok választották el az elmebajtól, amikor telefonja megszólalt bal zsebében, s a jól ismert dallam szinte azonnal megnyugtatta. Mohó gyermekként kapott a telefon után, mintha egy karácsonyi ajándékot kellett volna kibontania, s amikor a kijelzőn meglátta a jól ismert címkét, nyugalma csak fokozódott. Torkát egy hatalmas krákogással köszörülte meg és úgy vette fel a telefont:*

- Már vártam a hívásodat… Nos, mit intéztél?
- Nem volt egyszerű, de gratulálhatsz nekem! Sikerül egy telefonszámot és öt percet kicsikarnom Podkorov-ból… Király vagyok vagy király vagyok?

*Nicholas megnyugodott az örömteli hír hallatán, de öröme nem volt felhőtlen… Amikor barátja befejezte mondandóját, épp válaszolt volna neki, de egy furcsa, ismerős hang csapta meg a fülét, melyet akkor hallott, amikor megérkezett a raktárépületbe: a hatalmas vasajtó ősi szörnyre emlékeztető hanggal kiáltott fel, hiszen kívülről valaki megpróbálta kinyitni. Azonban Nicholas nem hiába tette oda a vaspántot, éppen a kíváncsi szemek elől védekezett az egyszerű szerkezettel…*

- Várj egy kicsit!

*Nicholas suttogva mondta a szavakat, s a Mercedes-hez közelítve elbújt annak csomagtartója mögött. Barátja természetesen tudni akarta, hogy mi történik vele, de a férfi minden alkalommal csitítgatta a vonal másik végén aggódó barátot. Az ügyvéd a harmadik kérdés után feladta a meddő próbálkozásokat, és csöndben hallgatta Nicholas egyre szaporább lélegzetvételeit…*

*A vaspánt biztosan tartott és néhány próbálkozás után az ajtó másik oldalán álló abbahagyta a szerkezet feszegetését. Az ódon ajtó fülsüketítő hangját néma csend váltotta fel, s Nicholas bármennyire fülelt, nem hallotta a léptek távolodását, mely a próbálkozó távozását jelentette volna. Ehelyett két férfi hangját hallotta, de hangjuk csendes volt és nem értette, hogy miről beszélgetnek. Észre sem vette, hogy idő közben a telefont letette a földre, így végképp megfosztva barátját, hogy a kérdéseire választ kapjon…*

*Nicholas apró lépésekkel közeledett a kapu felé, de nem hagyta el a Mercedes oltalmat nyújtó biztonságát. S ekkor a két férfi elhallgatott… Nicholas megörült, hiszen hallotta, amint a raktárépület előtt felszórt murván lépések tompa puffanásai távolodnak, majd egy idő után teljesen elhalnak. Becsukta szemeit és próbált nyugalmat erőszakolni magára, majd megfordult és háttal nekidőlt a kocsi hátsó kerekének. Nagyokat fújtatott, s szája sarka mosolyra görbült. Kinyitotta szemeit, s a látvány teljesen letaglózta: egy hatalmas alak görnyedt föléje, s arcán a megvetés grimaszai ültek ki. Amikor szemük összetalálkozott az alak megszólalt:*

- Mit gondolsz, mit csinálsz? Most már a falkához tartozol… Azt hitted nem tudjuk meg, mire készülsz?

*Nicholas próbált felállni, de az alak egy hatalmas ütéssel, melyet a Mercedes hátsó sárvédője bánt, biztosította, hogy a férfi ne kelljen fel. Az ütés olyan hangos volt, hogy az egész csarnok beleremegett, talán még pár ablaküveg is betört hatására. A férfi a vaskapu másik oldalán is hallotta az ütés keltette robajt, s egyetlen lökéssel betörte a szerkezetet, valósággal kettétörve az azt bezárva tartó vaspántot. Gyors léptekkel közelített Nicholas és a másik alak felé, majd kissé ideges hangon mordult rá:*

- Mit csinálsz Awron? Shira azt mondta, ne essen baja…
- Ugyan már Noel! Intézzük el most, nem lenne vele több gond…
- Eszednél vagy? Pontosan tudod, mit mondott Shira! Ne kelljen emlékeztetnem, mit kaptál a múltkori túlkapásod miatt…

*Nicholas csak szemlélője volt a két férfi vitájának, s a beszélgetésből kiderült számára, hogy mindketten farkasok, s a bosszúról szőtt minden terve ismeretes volt a falka számára. Tudta, nem lenne esélye a két férfi ellen, ha meneküléssel próbálkozna vagy esetleg rájuk támadna. Noel-re nézett, s amikor tekintetük találkozott egymással, Shira csatlósa megszólalt:*

- Igen Nicholas tudunk mindenről… És valóban, nem lenne esélyed kettőnkkel szemben, ezért hadd tanácsoljam azt, hogy ne is próbálkozz semmivel!

*Noel hangja a helyzethez mérten nyugodt volt, s amikor szavai elhagyták száját, a másik, akit Awron-nak nevezett az előbb, egy látványos gesztussal legyintett és egy hatalmas sóhaj kíséretében távolodott el a kocsi mellől, folyamatosan bólogatva, nemtetszését kifejezvén. De Noel-t nem hatották meg Awron túlzott mozdulatai, tudta lázadó lelkének megnyilvánulásai ezek, melyek idővel csillapodni fognak. Ekkor újra Nicholas-ra nézett, és egy félre nem érthető mozdulattal jelezte neki, hogy felállhat, aminek ő engedelmeskedett is. Gondolataiban a szökés különböző lehetőségei jártak, de a gondolatoknak Awron vetett véget:*

- Próbáld csak meg… Nagy örömet szereznél nekem!

*Awron nem nézett Nicholas-ra, csak a fejét fordította arra. A férfit nemcsak az rémítette meg, amit hallott, hanem a düh és a harag is, amivel a mondandó fűszerezve volt. Noel megrázta fejét és egy kisebb köhintéssel vonta ismét magára Nicholas figyelmét…*

- Idefigyelj… Az nem kérdéses, hogy elviszünk a Barlangba, csak az, hogyan. Létezik egy erőszakmentes, nyugodt módszer és létezik az, melyből Awron mutatott az előbb egy kis ízelítőt. Csak rajtad áll, hogy melyiket választod, de újra felhívom a figyelmed arra, hogy nem lenne semmi esélyed ellenünk…

*Nicholas még mindig a történések teljes hatása alatt volt: a hirtelen előtte tornyosuló Awron, a Mercedes sárvédőjének hangos robaja, a kettétört vaspánt látványa… Nem tudott tisztán gondolkodni, s egy gyenge pillanatában arra gondolt, hogy ellenkezik, és megadja Awron-nak a lehetőséget, hogy egy egyenlőtlen küzdelemben feléje kerekedjen. Azonban bármennyire fortyogott benne a bosszúvágy, nem tudta elnyomni a túlélés ösztönét. Újra Noel-re nézett, aki olvasva gondolataiban már tudta a kérdésre a választ, s egyszerűen válaszolt neki:*

- Akkor kövess…

*S Noel elindult hosszú lépteivel, Nicholas pedig szó nélkül követte. A sort Awron zárta, s a három farkas szinte egyszerre lépdelve indult el a Barlangok felé…*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Figyelt,látta ahogy a golyók sűvítve vágták ketté a levegőt,és az egyik Vancha combjába talált,és az még sikeresen eltudott bújni.Tőltött fegyverében frostár,de mégis nem lő.Nem szándékozik most elpazarólni.Sötétben tapogatózik,hisz nemtudja,hogy mennyi töltény van a vadásznak.Távolvan,így nemtudja eltalálni.Lassan megfeszített izmokkel gugolt egy konténer mögött,és várva az alkalmat négy méter távolságban volt egy másik,nagyobb,terebéjesebb-
~Ha oda eljutok mefogtam isten lábát.Onann könyedén kitudom lőni,hha kihajól.~gondólta,de látva Norf szándékát egyből neki indúlt.Kilőtt mint még soha.Gyorsan kellett mozogni,és nesztelenűl.Ha eléri a menedéket tudja fedezni barátait,és talán kilőhetio a fegyvert.Nagyon nehétz vadászat ez,és nem kis munkájuk lesz benne,bár lehet,hogy valaki nagyon rosszul fog járni így.

IV Vadász

*Bár erősebb mindhárom támadójánál, figyelmét csak nehezen tudja megosztani. Az imént meglőtt vámpír ismét támadásba lenül...elég érdekes módon. Mikor látja, hogy a szőkeség felé ledül egyik lábával hátrébblép, hogy biztosabban álljon, s kését kissé előrébb szegezi. Ekkor a vámpír furcsa dolgot művel;leguggol. Kicsit megütődik ezen a taktikán, de nem morfondírozik sokáig, hanem hátrébb lévő lábával egy pörgő rúgást intéz a most kényelmes magasságban lévő vámpírfej felé. Ez persze azzal jár, hogy kissé elfordul tőle, így mikor a támadást befejezte, nagyjából oldalvást áll a szőke férfinak. Ezzel egy időebn azonban szúrást érez a combján.*
~Az az átkozott. gyorsabb mint gondoltam.~
*Mivel csak egy lábon áll, s ezt találat érte, térde megrogyik, s most szemtől szemben guggol a vámpírral, akinek - ha talál a rúgás - most igencsak csenghet a füle. Thomas ismét csak nem lovallja bele magát semmilyen eszmefuttatásba, hanem gyorsan szúr a vámpír szeme illetve nyaka felé. Többször egymás után kilő keze, s visszatér, hogy újra támadhasson. Közben azonban nem szentel elég figyelmet a másik két vámpírra, akik így akár meg is közelíthetik, arról nem is beszélve, hogy miivel megsérült az egyik lába, most már menekülni sem tud.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha, minden figyelmét, teljesen a mozdulatsornak szenteli.
Nem figyeli,hogy a bot hol van, nem figyel Karolinára sem,mint ha csak ő és a vadász harcolnának.Azzal a kis kivétellel,hogy az imént említett férfi nagyon is jól tudja,hogy három vámpírral áll szemben.
Tehát Vancha természetfeletti öszpontosítását,erejét és reflexeit használja fel,hogy megtámadja a vadászt akit szemmel láthatóan,meglepi,hogy Vancha leguggol,ám nem veszti el hidegvérét és egy pörgő rúgással próbálja leteríteni a szőke férfit.
Ám amaz nem csak a döfés pontosságára öszpontosított hanem az egyes lehetséges védekezésekre illetve ellentámadásokra.
Megállt a támadással egy pillanatra,összehúzta magát és lehajtotta a fejét amennyire tudta...ezért a rúgás nem találta el csak majdnem,ám amíg visszaállt addig elhalasztott egy nagyon jó lehetőséget.Ha nem kellett volna így megállnia akkor a pörgőrúgás egyes mozdulatainál olyan támadást vihetett volna végbe ami végzetes lehet...ám így kicsit későn reagált,de még mindig jobb lett a végkimenetel,mint amire azelőtt számított.
Így a vadásszal földi küzdelembe keveredett és ez nem is lassította ellenfelét.Rögtön szurkálni kezdett Vancha feje felé.
A vámpír most a figyelmét a védekezésre fordította és egy támadást akart végbe vinni.
Ha adódik egy jó alkalom akkor minden gyorsaságát latba veti és ahogy csak tudja,előkapja a másik tőrét és megpróbálja hasba vagy mellkason szúrni az ellenfelét.
Ha ez nem sikerül és van annyi ideje még akkor megválik egyik fegyverétől...nem különösebben az a célja vele,hogy segítsen társainak hanem,hogy legyen egy szabad keze...ám ha ügyes akkor úgy sikerül,hogy Nofrit vagy Karolina felveheti...persze,hogy ha még nem mentették meg Vanchát...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A seb kezd begyógyulni, és már tudja mozgatni a bal kezét. Gyorsan megragadja a bal kezével a botot, és a két férfi felé fordul. Megint a férfiak néznek egymással farkasszemet, amíg a lányok várakozó állásban helyezkednek el.
Nofrit kezdi megunni az egy helyben várakozást, ezért folytatja a közelebb osonást. Látja, hogy a vadász nem sokat foglalkozik vele, és ezzel már-már sikerül teljesmértékben mögé jutnia. A vadász éppen gugol, Vanchával egyetemben. Nofrit már rég megtanulta, mi is a hangtalan lépés, most előnyére tudja fordítani, így bátrabban közeledik a vadász felé. A bot egyik végét tartja maga előtt, mintha puskát fogna. Ahogy a vadász éppen rúg, gyorsan kitér a látószögéből, az egyik lábával hátraugrik, így nem veszi észre a vadász, hogy már milyen közel van. Egy pillanatra megtorpan, amíg azt figyeli, hogy a késével többször Vancha felé szúr. Rájön, hogy gyorsan cselekednie kell, mert szegény Vancha sínyli meg a legjobban ezt a vadászatot. Gyorsan odaugrik a vadász mögé, közben már a karját felemeli a bottal együtt, amivel lendületet vesz, hogy lesújtson a vadászra. Nem elég óvatos, és az ugrásával kicsi zajt csap, amivel könnyedén magafelé fordíthatja a vadászt. Nem tudni, hogy a bot mit ér, a vadászt, vagy csak a levegőt szeli.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Álltam és vártam.Nem tudtam mit mondjak, végül erőt vettem magamon és megszólaltam.*
-Szerinted mi volt? néztem rá és egy kicsit vártam. *Oda mentem az ágyhoz amin feküdt és leültem mellé.
-Ez mi volt? Ezt kérdzted . Te mitgondolsz mi? Én úgy gondolom hogy egy vallomás amivel mindent elmondtam.
*Miközben beszéltem néztem az arcát hogy látok e rajta valamit, valami érzelmet.
-Szeretnél engem? Szeretnéd, hogy szeresselek? Hogy hogy veled legyek?
Kérlek döntsd el, mert ha nem én elmegyek és nem látsz többet.
Felálltam és vártam mit mond. Reménykedtem hogy azt mondja kellek neki, de miután eltelt vagy öt perc néma csendel és zavarral ugy döntöttem jobb ha elmegyek mert semmi esély.
-Akkor én megyek. Örülök hogy megismertelek és ..... és minden jót.
*Elindultam az ajtó felé mikor oda értem még utoljára vissza fordultam és utoljára alaposan szemügyre vettem Falcont.
Zavartan , féloldalasan feküdt az ágyon és a földet nézte.
Kinyitottam az ajtót és ....

Halandó

~vallomás hát igen, ez az volt~ Darla ismét az ajtó fele közeledet. ~na most kéne mondani valamit, de gyorsan~ -várj, nehéz kimondanom, de szeretlek. Nem akarom, hogy most elmenj. Azt szeretném, hogy velem maradj, de *felálltam az ágyról, oda mentem Darla-hoz megfogtam a kezét, és a szemébe néztem. Ő rám nézet a szép barna szemeivel.* -mondták már neked, hogy szépek a szemeid? Na ez volt az én vallomásom.
*közel hajoltam hozzá és megcsókoltam.* -remélem, megfelel neked ez a válasz.
~most újfejezet nyílt az életembe remélem most már minden, megváltozik, remélem most már sokkal jobb lesz.~ Úgy éreztem ez a pillanat örökké tart majd, vagy mégsem. Hirtelen megszólalt a telefonom. –halló! Ki az? –én vagyok, emlékszel még rám? Ez a hang nagyon ismerős volt. –Nem, nem emlékszem. –nem hiszem el, hogy nem emlékszel öcsike.
*Hirtelen elejtettem a telefont.*

Halandó

A taxi lassan befordult és megállt. A férfi kiszállt belőle és fizetett. –szép hely ez. Gyorsan keresnem kell ez üres épületet, ahol nem zavar senki. *Carl szép nyugodtan, bement az egyik raktárba, és lepakolt. Bement az egyik szobába kipakolta a fegyvereket, ami a táskájába volt.
Gépfegyverek, AK-47-es, Magnum, Beretta, Desert Eagle. Egy egész hadseregnek is elég lett volna ennyi fegyver, és mindenhez, 5x annyi töltény is tartozott. Bepakolta őket a szekrénybe és bezárta őket kulccsal, és a kulcsot a nyakába tette, utána leült az egyik székre és elő vette a telefonját.*
-halló főnök? Itt vagyok, a helyemen. Várom az embereit, akkor még áll az üzlet?
-helyes, két nap múlva oda küldöm az embereimet. Minden meg van?
-Igen természetesen, ahogy kérte, 10 darab AK-47-es és 20 darab Desert Eagle.
-rendben, és, úgy ahogy kértem, aranybevonattal?
-Igen hát persze, mindegyik aranyozott. Értem köszönöm majd még jelentkezem.
~na ezt elintéztem, most hogy itt vagyok még valamit, elintézek.~
*Carl elő vett egy cetlit, amin egy telefonszám volt.*

-halló, ki az? Szóltak bele a telefonba.
-én vagyok, emlékszel még rám? Kérdezte Carl.
-nem, nem emlékszem.
-nem hiszem el, hogy nem emlékszel öcsike. *Carl hirtelen nagy zajt hallott, majd folytatta*
-Falcon. Így nevezed magadat, csak nem tudom hogy miért.
Na, mi van, most már emlékszel rám, tesó? *Carl nevetve letette a telefont*
~na hát igen persze hogy nem emlékezik rám nem voltunk valami nagyon jó testvérek, na majd megkeresem személyesen.~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Figyelte a történteket és mostmár elő jön a rejtekéből lassan. Érezte , hogy nemsokára barátai megoldják a dolgotl Kezében fegyvere és vár. Ha kell ő is beszáll. Látja Vancha kínlódását és a vadászézt is. Norfit is jól cselekszok de ő még lappang és rejtekből rejtekbe suhant oj halkan ahogy csak tudott.Ahogy elérte a legközelebnbi konténert ami a cetpatéra jó rálátást adott kikukantott és nézte ahogy a két tása Vancha és Norf küzd.
~Jól csinálják.Remélem Norf eltudja találni avadászt mert akkor elájul, könyebb lessz a dolgunk, de ha téveszt akkor könnyen Vanchát találhatja el a botta és akkor a vadász oldalról belévághatja a tőrt. Na de ez 50% eséjel van csak mint az , hogy eltalálja az ellenfelet.~gondolkodott el az eséjeken és magában elmerengve figyelte a harc kimenetelét.
Ha kell leeövi.

IV Vadász

*Elég kuszák számára az előtte guggoló vámpír mozdulatai. Nem teljesen érti, hogy most akkor támad, vagy védekezik, és hogy ha támad, akkor hogy akarja a hasát megsebesíteni, mikor ha mindketten guggolnak, akkor elvileg ott van a vadász térde. De megint csak nincs ideje sokat morfondírozni, mivel valami neszre lesz figyelmes maga mögül. Sosem volt jó abban, hogy megossza a figyelmét, de most mégis erre kényszerül. Ennek persze az a következménye, hogy mindkét célpontra csak felületesen tud figyelni. Hátrasandít, s mikor látja mi okozta a zajt, már kelne is fel, de ez nem olyan könnyű mint gondolta, ugyanis sebesült combja nem engedi mozddogni, arról nem is beszélve, hogy mindkét kezét lefoglalja a szőke vámpír. Így aztán csak annyit tehet, hogy nézi, amint a bot egyre közelebb kerül hozzá(ez nem tart túl sokáig). Tompa fájdalom terjed szét villámgyorsan fejében. Testében zsibbadás hullámzik.Még érzi, a fájó láébát, s a fájdalmat, melyet a földetérés okoz, mikor elterül. Feje halkan koppan a betonon, s onnantól kezdve elsötétül előtte a világ.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha már készülne előkapni a másik őrt amikor rájön,hogy a támadás nem lehetséges.Nem érne sokat azzal,ha a vadász térdét szúrná.
Ez a kis "csalódás" azt eredményeze,hogy nem figyelt eléggé a védekezésre és a férfi erős vágást ejtett az arca jobb oldalán.Ha egy-két centiméterrel arrébb megy a kés akkor akár jóval nagyobb sérülést is jelenthetettt volna.De még így is nagy előny lehet,hisz pillanaokra elterelődik Vancha figyelme,ám ezt az ellenfele nem tudja kihasználni,mert a bot,mely Nofrithoz elért,eltalálja és emiatt a földre kerül,elájul.
Vancha a tőrt,rögtön odaartja,hogy ha megmozdulna még akkor a mellébe vagy a nyakába tudja szúrni,de nincs rá semmi szükség.
Egy pillanatig néma csönd áll be a sikátorba,majd Vanchán elégedet mosoly terül szét.*
-Nos,szerinem intézzük el úgy, ahogy egy vámpírhoz illik.
*Mondja mosolyogva.Bár éppen ölni készül és azon szórakozik,de a megkönnyebbülés jelei még néhány másodpercig megmutatkoznak rajtta.
Kezével kiegyenesíti a vadász lábait,majd a melkasánál megragadja a ruhát és ülőhezetbe húzza fel.
Még egyszer a lányokra néz,majd egy ördögi mosoly közben elővillannak szemfogai.
Közelebb hajol az áldozatához és a nyakába mélyeszti fogait.Szájába ömlik a vér.Ám ennek nem olyan hatása van mint más emberi vérnek.Az első kortyra eláll a sebből a vérzés,utánna még egy-két korty és nyoma sincs a vágásnak.
Vancha érzi,hogy ilyen jól,vér még életébe nem ese neki.
Valahogy megpróbálja megállapítani,hogy hol lehe az a határ ahol még megmarad a vér kéharmada és akkor elszakíja magát a vadászól.
Amikor elveszi a fejét és szemit kinyitja,tudja,hogy oly erőt szívott magába ami lehetővé teszi,hogy kimondja, soha nem volt még ennyire erős.Csak úgy sugárzik belőle az energia.
Alig meri elképzelni,hogy ha vele ezt tette a nála nem sokkal erősebb vadász vére akkor Nofrittal és Karolinával mit fog művelni ez az erő.
Átadja a helyét nofritnak és ő feláll.
Közben Karolina is közelebb jött.
Letörli a vért az arcáról és lenyalja a szája széléről.Nyújtózik egyet és figyeli,amint a társai is isznak.
Idő közben elrakta a tőrét,de eszébe jut,hogy még szükség lesz rá a vadász fejének levágásakor.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

~Most segíts...~
*Gondolja, miközben a bottal a levegőben a vadász felé suhint. Minden erejét beleadja az ütésbe, öszpontosít, hogy a vadászt találja el. Későn jut az eszébe, hogy ezzel Vanchát is veszélyeztetheti. Egy pillanatra a levegőben megijedt, de nem veszít semmi az erejéből, amivel a vadászt vette célba.
Ahogy üt, behunyja a szemét, csak egy kis résen néz ki a világba, annyira az ütésre koncentrál. Először nem veszi észre, hogy eltalálta a vadászt, és az már a földön fekszik. Csak arra tud gondolni, hogy ez volt az adukártyája, nincs több lehetősége. De nem is kell több, mert az ütés talált, és a vadász a lábai előtt hever.
Az izgalomtól elmosódott látása tisztulni kezd. Szerencse, hogy Vancha a késével a vadászhoz ugrik, mert Nofrit nem tudott volna védekezni, ha esetleg a vadász nem ájult volna el, csak elesett volna.
Most diadalmasan nézi az előtte heverő férfit, kezd megnyugodni, és egy mámorítóan jó érzés lesz úrrá rajta, ahogy a tudata felfogja, legyőzték az ellenséget, és a barátai megmenekülnek, és talán a tettükért jutalmat is kapnak.
Most már mosolyogva figyeli, ahogy Vancha felülteti a szerencsétlent, és belemélyeszti a fogait.*
- Na, te is udvarias vagy!
*Nevet fel, de egy lépést nem tenne azért, hogy a lányokat előre engedje Vancha. Természetesnek gondolja Nofrit is, hogy az első jutalom szívás az a férfié, és nem az övékké. Végülis, Vancha sérült meg a legjobban, ő harcolt igazán. A lányok csak kisegítő személyzet voltak.
Nofrit Karolinára mosolyog, amíg Vancha issza a vért, majd ő is odalép a testhez, és most már ő veszi célba a nyakat.
Bizzsergető érzés, ahogy a vér végigfolyik a torkán, majd az egész fáradt testének új erőt ad. A sajgó karja már teljesen begyógyult, és a vadász vére, csak erősebbé teszi. Alig akar elszakadni a két sebtől, de tudja, Karolinának is hagynia kell. Lassan eltávolodik tőle, és a győzelem fényével a szemében feláll, és a többiekre mosolyog.*
- Ügyesek voltunk!

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Amikor megszólalt remény ébredt bennem.*
~Talán még is van esély.~ *gondoltam és vissza fordultam.
Ő fölállt és odajött hozzám. Én csak álltam és ittam a szavait. Boldog voltam és amikor megcsokólt azt kívántam bárcsak ne lenne vége soha.
De hirtelen megszólalt a telefonja.
Néztem az arcát hátha letudok olvasni belöle valamit de amikor hirtelen megijedt és elejtette a telefont akkor nagyon megijedtem, hogy itt a vége a boldogságnak.*
- Mi ... mi történt? Ki volt az? kérdeztem tőle.
*Láttam rajta hogy most egyedül akar lenni ezért kisétáltam a raktár elé.*

* Elindultam a raktárak között és csak azon járt a fejem hogy mi történhetett. Már vagy 10 perce sétáltam amikor észre vettem, hogy nagyon messzire kerültem igy vissza fele indultam, de nem tudtam merre az a vissza. Elindultam a szerintem gondolt helyes uton .... remélve jo fele megyek.

Halandó

~ez lehetetlen, hogyan talált meg?~ *mire fel vettem a telefont, már letette* ~egész végig előle menekültem és most megtalált. Vajon mit akarhat tőlem. *Gyorsan ki mentem az ajtón, és akkor láttam, hogy egy taxi éppen most megy el az egyik raktár mellet.* ~lehet, hogy itt van valahol, na mindegy majd megkeresem.~ *visszamentem Darla-hoz. De addigra eltűnt*
~hát ez nem igaz, hova tűnt?~ lehet hogy elhagyott? Lehet, hogy azt hitte, hogy valami csaj keresett? Megyek, megkeresem.~ *gyorsan kimentem, körül néztem mindenhol, de nem találtam, nagyon megrémültem. Attól féltem, hogy Carl előbb találja, meg és akkor nem tudom, hogy mit csinál vele. Minden hol kerestem, minden hova benéztem már csak egy helyen nem voltam. A mellettem lévő épületbe. Mikor bementem akkor láttam, egy táskát az ágyon. De zajt hallottam így inkább vissza mentem a „saját, helyemre”*

Amikor átjár titeket a legyőzött Vadász vére, a vitáé, melyet magatokba szívtok, mintha új szintet nyitna a lelketek helyén levő hidekg katlanban. Vérszomj tolul agyatokba, ámde közben érzitek, hogy sokkal erősebben, vasmarokkal vagytok képesek uralkodni a tudatotokban felüvöltő vadállattal.
Izmaitokba új erő költözik, olyan, amit még sosem éreztetek, s van köztetek olyan is, ki szélesebb érzékszerveivel újabb réteget fedez fel magának a környező világból.
Felemeló érzés. Tudni, hogy a hatalom, mi megszállta testetek, erősebb, mint eddig bármikor...
Kínnal telt... hiszen egyben az is erősebben belétek ivódik, szinte belétek ég, hogy emberségetek egyre inkább elmarad mögöttetek. Ki hogy éli meg az érzést, nem tudni még előre. Mindenesetre maradandó élményt nyúlt, hosszan tartó extázist, ahogy a feléledő lehetóségek birtokában új szinten folytathatjátok életetek... vagy épp halálotok.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Előbújik rejtekéből majd nézi ahogy Vancha iszik a vérből. Egy fintor jelent meg arcán. Nem akar maradni. Majd később. Nem a táplálék a fontos nálla hanem a fej.
~Előbb a munka majd aztán a szorakozás.~gondólta majd látva Vancha sebesülését kicsit meglepődött de aztán Norfit is inni kezdett. Ő addig leűlt a földre.
~ Legalább egy darabig életben leszünk. Pár évig biztos vagy csak napig? Nemtudni , hogy mit hoz a holnap. Minden más és más dologtól függ mint mi is.Vajon kinek van a túléléshez elég ereje és ideje?Egyáltalán a vámpírok túlélők, vagy élősködők?~tanakodott el magában ezen a kérédésen. A gyomora összeszükűlt. Tudta, hogy nem lesz szabad sokat innia., Az utolsó cseppek őt is elhúzhatják a halálba ahogy áldozatát. Nem nemszabad sokat csak kicsit. Annyi elég lesz két koryt elég lesz.
~ Igyanak csak. Erősödjenek nyugodtan.~ nézte kézt barátját. Ők harcoltak és megérdemlik. Felállt majd egy lámpa oszlophoz lépett. Körbetekintett nem látja e őket valaki.Ő nem érdemli meg a vért nemis iszik belőlle majd később.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Amíg Nofrit iszik, Vancha átengedi magát annak az erőnek amit a vadász vérének elfogyasztása után érez.És ekkor egy idő után bevillan neki,hogy ezt az érzést már tapasztalta.Tapasztalta mikor Ketrinnel harcolt és oly erőt kapott ami jobb reflekszeket adott neki,gyorsaságot,erőt,érzékei növekedését.És most újra érzi ezt.Csak most tudja,hogy ereje,gyorsasága és minden érzéke olyannyira más már,hogy ha a maximumot nyújtja akkor látszik,hogy nem emberi sem az ereje sem ő.
És amíg Nofrit nem fejezi be az ivást és a vadász képes lenne még a túlélésre addig megtapasztal még egy képességet.
Tisztábban érzi,hogy a földön fekvő férfi, vadász.Érzi amíg Nofrit nem végez vele annyira,hogy szinte esélye se legyen a túlélésre.Tisztán érzi azt is,hogy Nofrit és Karolina vámpírok, mégpedig már az erejük nem mérhető az újszülöttekéhez.
Amikor Nofrit elveszi a fejét a vadásztól, Vancha tekintete Karolinára szegeződik, és várja,hogy odalépjen és befejezze a vadászatot.Ám Kar nem megy oda.Még egy darabig várnak,de aztán a férfi megérti,hogy nem érzi úgy,hogy része legyen az ivásból.*
~Rendben.Akkor az a rész vér megmarad a vadászban~
*Gondolja.Reméli Nofrit nem vágyik arra,hogy a maradék vér is elfogyasztásra kerüljön.
Előhúzza egyik tőrét és közelebb lép a vadászhoz.
Letérdel mellé és elkezd gondolkozni azon,hogy hogyan is kezdjen neki.
Úgy dönt,hogy a nyakában el kéne választani két csigolyát és akkor már egyszerűbb lesz.*
~Ňo,ez véres lesz.~
*Vancha a hasára fordítja a vadászt és kitapintja hol csatlakoznak a csigolyák.Amikor megvan, a kést a hegyével beszúrja és kis erőlködés után, szétválasztja.Miután megvan vele, annak a mentén valahogy levágja a fejét.
Miután végzett, beletörli a férfi ruhájába a kezét és körülnéz.
Meglát egy csatornát és feláll.Felnyalábolja a testet és odalépdel.Felemeli a fedelet.Éppen beleeresztené a testet amikor eszébe jut,hogy a fejet nem vihetik egyszerűen kézbe.Ezért leveszi a pólóját és utánna ereszti bele a halott vadászt.Ráteszin a fedelet a csatornára és visszamegy a lányokhoz.Felveszi a földről a fejet,becsavarja a ruhába és várakozóan megáll.Az ő részéről már indulna vissza Anonhoz...*

//Nofrit,Kar: Ha valami beleszólásotok van a reagba, valamit másképp szeretnétek,vagy közbeszólnátok, akkor nyugodtan írjátok le,hogy közbeszóltatok vagy csináltatok vaamit Wink

//

Halandó

*Mikor visszamentem az épületbe nagyon zavart voltam. Nem tudtam, mit csináljak. Tudtam, hogy Carl itt van a szomszédos épületben, ezért nem mertem kimenni. De tudtam azt is, hogy Darla még mindig kint van valahol.* ~na jó ez így nem mehet tovább~
*Tudtam, hogy Darla nagy veszélyben van, így hát ismét kimentem és megkerestem őt. Fél óra keresgélés után végre megtaláltam őt. Szerintem el volt tévedve és nem tudta hogy merre kell vissza jönni. Oda mentem hozzá.*
-minden rendben van? Hova tűntél el? Kérdeztem tőle.
Bocsi hogy így aggódom miattad, de úgy érzem, hogy veszélyben vagyok és lehet, hogy te is. Mikor megszólalt a telefonom akkor a testvérem keresett, de nem tudom, mit akarhat, most hosszú lenne elmagyarázni, ezért megpróbálom röviden.
*A szemébe néztem, hogy lássa azt hogy igazat mondok, majd fojtattam az apró kis történetet..*

„-Régen nagyon jobban voltam vele szinte elválaszthatatlanok voltunk, mint két igazi testvér. De mikor nagyobbak lettünk akkor volt egy lány és mind a ketten beleszerettünk de a lány nem engem választott, hanem őt. Azért mert mondott rólam valamit a lánynak és ezért ez az érzés, amit a testvérem iránt éreztem megváltozott. Nem tudom miért de, én nem akartam többet róla hallani és ezért olyan volt mintha, nem is lett volna testvérem. Teljesen megváltozott a lány hatására, mindig kereste a bajt és mindig életveszélyes helyzetbe került. Egyszer majdnem engem öltek meg helyette.”

-Most meg itt van a városban, nem tudom, mit akar de, nem is érdekel. Régen mindig én védtem meg mindentől és szinte mindig bajba került. Szerintem az óta nem változott meg. De nem akarom megtudni, ezért kérlek, hogy gyere vissza velem a raktárba, de gyorsan, kérlek. Bocsi, hogy ha megijesztettelek de, előre szólok hogy nem akartam.
~remélem Carl nincs itt a közelben. Nem tudom, mit akar tőlem de, biztos nem, azt hogy bocsássak meg neki mindenért~ ezzel a gondolattal vártam Darla reakcióját.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Hirtelen kétségbe estem hogy nem találok vissza és nem találom meg Falcont. Nagyon megbántam hogy elkoricáltam de nem tudtam mit csinálni most már.
Amikor megfordultam észre vettem Falcont. Hirtelen nagyon megkönnyebültem, gyorsan megöleltem. Utánna csak hallgattam amit mond, mert csak ugy jöttek belöle a szavak.
Amikor a történet végére ért én csak megfogtam a kezét és vissza indultam vele a raktárhoz.
Egész utón a testvére történetét emésztgettem.
Amikor megérkeztünk adtam neki egy csókot és elmentem aludni mert nagyon fáradt voltam. De eszembe jutott valami.
- Falcon! Holnap veszek egy újságot hogy keressünk valami rendes szállást mert ez igy kényelmetlen. Jó éjt!
Bementem a másik helységbe ahol volt egy kanapé és lefeküdtem aludni. Szinte rögtön elnyomott az állom.

Halandó

*Mikor Carl befejezte a telefonálást lefeküdt aludni. De hirtelen zajra lett figyelmes.* ~Patkányok, nem szeretem a patkányokat.~ *aztán hirtelen kinyílt az ajtó. Carl meg, gyorsan az ágy alá bújt és az egyik pisztolyt magához vette és csodálkozva nézet ki az ágy alól.* ~Falcon? Mit keres itt? Na ez már engem is érdekel.~
*mikor kiment Falcon az épületből, Carl gyorsan, de észrevétlenül utána ment, és elbújt a közeli kukák közé és onnan hallgatta, hogy Falcon kivel beszélget.*
~hát persze, mindig én voltam a rosszabbik testvér, de ez engem nem zavart, csak, az hogy mindig segíteni akart rajtam. Nem kérek többet Falcon segítségéből.~ *mérgelődött magában Carl. Mikor hirtelen megint megszólalt a telefonja, de szerencsére nem vették észre.*

-haló? Ki az?
-változott a terv. Ma este kellenek a fegyverek. Pár óra és ott vagyok, készülj fel.
-Értettem főnök. Meglesz és ígérem nem fog bennem csalódni. Akkor várom.
*letette a telefont, és csöndesen visszavonult a helyére.*
~ez nem lehet igaz. Ma este? Ezek már sohasem pihennek. Jézusom csak minden rendben legyen, de egyedül nem bírom megcsinálni~

*Hosszú gondolkozás után Carl úgy döntött, hogy mégis csak segítséget kér, ezért felhívta Falcon-t.
-Falcon kérlek, segíts! Nagy bajban vagyok.
-Hogy mi? Bajban? Milyen bajban? Kérdezte Falcon
-hosszú lenne elmesélni, csak gyere át a szomszéd raktárba, tudod, voltál már itt egyszer.
Na jó most leteszem. *

Pár perc múlva Falcon oda ért,
-Na, szia most nincs idő gondolkozni, mondta Carl.
Itt vannak ezek a fegyverek és össze kéne őket gyűjteni csak ennyi! Ígérem gyors munka lesz. Ja és Falcon kérlek, bocsáss meg mindenért.

Tényleg gyorsan összerakták a fegyvereket. Olyanok voltak, mint két igazi testvér, akik mindig összetartanak. De aztán Falcomnak el kellet mennie. Carl utána szólt
–köszönöm hogy ismét segítettél, ja és többet kéne találkoznunk.
*Falcon kiment az ajtón. Carl meg összepakolta a fegyvereket és pont mire befejezte már jött is egy kicsi kiszállt két nagydarab öltönyös férfi és átadott Carlnak egy borítékot és elvitték a fegyvereket. Carl meg kinyitotta a borítékot. ~500. 000 Dollár, ez rengeteg pénz, ennyit még nem kaptam, Falcon! Elviszem neki a részét~
fogott egy papírt meg egy ceruzát „Falcon köszi a segítséget. Itt van érte a jutalmad, és ha nem akarod, akkor nem foglak zavarni többet. „ fogta a borítékot és a pénz, felét kivette a másikfelét meg benne, hagyta és a papírt is beletette. Gyorsan kirohant és a szomszédos raktár épület ajtaja elé tette. És utána visszament és végleg lefeküdt aludni.*

Halandó

*mikor Darla-val visszamentünk a raktárba addigra már megnyugodtam.*
Darla azt mondta, hogy holnap, keres valami jobb szállást. ~hát igen, ez jó ötlet lenne de miből.~ *aztán hirtelen megszólalt a telefonom, gyorsan kimentem nehogy Darla felébredjen*.
–halló, már megint te vagy?
-Nyugi nem akarok balhét, de segítened kellene bajban, vagyok.
-Hogy mi? Bajban? Milyen bajban?
-hosszú lenne elmesélni, csak gyere át a szomszéd raktárba, tudod, voltál már itt egyszer.
~na jó most az egyszer átmegyek.~ *gyorsan átmentem a szomszéd épületbe és csodálkozva látom, hogy minden tele van fegyverekkel.*
~hát igen gondolom ezeket kell nekem össze szedni~
és ekkor Carl kimondta amit gondoltam. -Gyors munka lesz? ~Na jó~.

*miközben gyűjtöttük össze a fegyvereket Carl bocsánatot kért minden eddigi dolga miatt. ~Hogy mi? Többet találkozni, nekem megfelel.~*
-Bocsi de fáradt lettem és most el kéne mennem, remélem nem haragszol sok sikert, bár nem tudom, mihez kellenek a fegyverek de, nem is nagyon érdekel, vigyázz magadra.

*kimentem az ajtón és visszamentem az épületbe és elaludtam egy kis ágyon* másnap reggel mikor felkeltem egy borítékot találtam a bejárati ajtó előtt kinyitottam és meglepetésemre egy köteg pénzt találtam benne, és egy papírt „Falcon köszi a segítséget. Itt van érte a jutalmad, és ha nem akarod, akkor nem foglak zavarni többet”. És közben bementem leöltem egy székre és elgondolkoztam.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Amikor felkeltem kimentem és észre vettem Falcont a székben . Aludt de olyan mélyen hogy amikor megcsokoltam akkor se ébredt fel.
Ugy döntöttem elmegyek és veszek egy újságot, hátha találok valami olcsó lakást és munkát szerzek.
Miközben sétáltam ki a raktárak közül azon járt a fejem hogy azóta beszélt e a testvérével Falcon.
Nem tudtam mire vélni ezt a dolgot.
Hirtelen megláttam a sarkon egy újság árust és odamentem hozzá.Nézelődtem és végül választottam. A szerzeménnyel a hónom alatt vissza indultam ... amikor velem szembe jött valaki. Nagyon ismerős volt hasónlitott Falconra.*
~Ez ... ez lehet hogy a testvére? Gyorsan megyek és szólok neki.~
*Futásnak eredtem de mikor vissza értem láttam hogy Falcon még alszik igy nem ébresztettem fel inkább elkezdtem lapozgatni az újságot.
Elöször állást kezdtem keresgélni. Rosszabnál rosszabakat találtam már épp feladtam volna amikor a gazdasági rovatban találtam egy érdekes kis kirdetmény. Két egymásután következő lap alján volt található egy kis családi képpel. a szöveg az volt hogy "Eleged van az unalmas fekete-fehér munkából?" Ez megtetszett ... végig olvastam a cikket és egyre érdekesebbnek találtam. SzSoft ... és egy telefonszám. Elővettem a telefonomat és elmentettem a számot.
+49589564782
Elmosolyodtam és tovább olvasgattam az újságot. *

Halandó

~Nagyon álmost voltam és nem tudom, hogy miközben gondolkozom, elalszom valamit, éreztem, mintha valaki megcsókolt volna de, nem tudtam semmit csinálni a tegnap éjszaka nagyon kikésztett.~ *Az ébresztés nem volt valami kellemes. Mivel nyitva volt az ablak berepült egy légy, és bele mászott a fülembe. És én erre felelltem és annyira megijedtem, hogy hátra borultam a székkel. Darla éppen valami újságot olvasott, oda mentem hozzá és oda adtam neki a borítékot* -talán ennyi elég lesz egy jobb szállásra. Most megyek, keresek valamit enni. Te is kérsz valamit?

*De nem vártam meg a válaszát, adtam neki egy puszit és utána kimentem az utcára. Éppen mikor kiértem körül néztem, hogy van-e a közelben valami bolt vagy pékség, ahol lehet valami reggelit kapni. Nem is kellet sokáig nézelődnöm, mert találtam egy újságost és mellet, pár boltot. Bementem az egyik boltba elég kicsinek tűnt, de sok dolog volt itt. Kenyér, kifli, zsemle, meg még minden, ami kell. Mivel nem tudtam hogy Darla mit kért ezért mindenből vettem egy kicsit.
Magamnak vettem pár ananász és kukorica konzervet és egy konzerv nyitott. Utána a pult mellé álltam és fizettem. Mikor ki értem a boltból, utána oda jött egy idegen ember. Egy 45 év körüli kalapos férfi volt.
-kedves uram, látom, hogy maga nagyon végtelen talán tudok segíteni. Hirtelen a kabátja alól elő vett pár bicskát, volt minden féle bicska, rugós bicska svájci bicska és még pár pillangó kés is
–köszönöm de nem kell. De a férfi nagyon meggyőző volt, ezért vettem tőle egy kis pillangó kést. ~na hát mik vannak az embert, csak úgy letámadják, hogy vegyen egy bicskát. hehe~ Mikor visszamentem Darla-hoz még mindig az újságot olvasta és elmeséltem neki.*

-szia visszajöttem, mit olvasol annyira? Képzeld egy férfi azt akarta, hogy vegyek tőle bicskát és én meg vettem de, nem tudom, hogy minek, ha akarod, akkor neked adom. Amúgy vettem még pár dolgot szolgáld ki magad.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Amikor Falcon vissza jön én leteszem az újságot és hallgatom amit mond.*
-Muti had nézzem meg. mondom és elveszem töle a kést.
-Szép darab szeretem a pillangó késeket.
Találtam egy érdekes hírdetést az újságban egy munkáról.. Mahd érdeklődök felölle, jo?
*Nem vártam választ hanem kinyitottam az újságot és megmutattam neki. Míg ő olvasta addig elmentem és keresgélni kezdtem egy olyan helységet ahol van víz, hogy egy kicsit megmosakodjak.
Az egyik helységben találtam is egy kis iroda szerüséget és abban egy csapot. Gyorsan megmosakodtam és vissza mentem Falconhoz.
Ő még mindig az újságot olvasta igy én leültem a kanapéra és elővettem a mobilomat.
Elkezdtem egy smst irni ennek a SzSoftnak.
"Szeretnék munka ügyben érdeklődni önöknél. Milyen munkáról lenne szó?" Mi után megirtam és elküldtem arra a telefonszámra vártam hogy Falcon mit mond.
De ő csak olvasott.
A mobilomat az asztalra tettem és ledöltem a kanapéra.

Halandó

*Miközben olvastam az újságot, amit Darla mutatott. Rájöttem, arra hogy valamit elfelejtettem. Letettem az újságot, és megkerestem Darla-t
-bocsi de megint el kell mennem, nem tudom, mikor jövök vissza, sietek.
Megcsókoltam, és az kijárat felé indultam, mikor oda értem vissza fordultam
-Szeretlek! És sok sikert az álláshoz. Mosolyogtam és kimentem az ajtón.*

*Mikor kimentem az ajtón már szinte minden világosabb volt nem úgy, mint pár órával ez előtt. Akkor még csak félig volt fent a nap. Éppen az út szélén állt egy taxi. Odamentem és beszálltam és szóltam a taxisnak.*.

-Végső Állomás Városi Temetőbe kérem.
-ohh máris, de ilyenkor nem jó ott mászkálni. Úgy tűnt, hogy a taxis félt a temetőbe menni.
-ne aggódjon, ha akar, akkor jó lesz a temető előtt meg állni, nem kell pont oda menni, ha nem akarja. *Elővettem egy kis pénzt és oda nyújtottam a sofőrnek.*
-hát rendben, ahogy akarja uram de, én figyelmeztettem. Elvette a pénzt és a taxi elindult.
Folytatás: Végső Állomás Városi Temető.