Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó

Olaf fokozatosan mondta el terveit, s közben figyelte a partnerét: "Hát persze barátom, rendezhetnénk egy állófogadást a választások előtt közvetlenül. Habár Topolyán nem nagy a divatja, azt hiszem a városon belül is meghonosítható ez a szokás. Nyilvánvalóan az elit is fogékony lesz. Az időpontról szólok természetesen."- mondja mosolyogva Olaf. Majd az órájára néz: "Hűha azt hiszem intézkednem a híveim mozgosításáról, s miegymásról. Plakátok, propaganda-beszéd meg ilyesmik. Öröm volt önt megismerni!"- mondja miközben kezet fognak, majd Olaf lassan elindul a kijárat felé.

Vendég

*Áhim csak kapkodta a fejét, amikor Aline elsuhant és ott hagyta.*~Nem baj úgy is telefonálni akartam~* Azzal elindult a recepció felé mivel telefonja valahol a temetőben maradt. Oda lép a pult hoz és kér egy telefont, és épp tárcsáz, amikor oda lépnek hozzá!*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit még soha nem járt a casinóban, de most úgy érzi megengedheti magának, hogy kipróbálja a szerencsejátékot. Mivel már nem kell kajára költenie, a lakást sem bérli már, így a családi appanázs, amit még mindig kap - otthon nem tudják, hogy meghalt, és vámpírrá változott -, éppen ellegendő, hogy kipróbálja a szerencséjét.
Lassan besétál a szálloda előterébe. Fogalma sincs, hogy lehet-e máshonnan bejutni a casinóban, vagy egyáltalán innen bejuthat-e. Csak meglátta a főbejáratot, és elindult feléje. Gyorsan magára néz, mielőtt a forgó ajtón bemenne a halba. Nem éppen úgy néz ki, mint akinek pénze van, inkább hasonlít egy csóró diáklányhoz - végülis még mindig az, vagy talán most már örökre az is marad. A kopott Shelley-s bakancsához egy bő fekete farmert húzott, és egy fekete szoros, de mégis kényelmes rövidujjú pólót. A szemüvege nem hiányozhat az orra hegyéről, pedig már nem igen van rá szüksége. De a megszokás, az megszokás.... Nem igazán érdekli, hogy nem egy ilyen előkelő környezetbe való, hiszen most ünnepelni jött, és akkor mindent megengedhet magának az ember, vagyis egy vámpír. Most ő így van vele, ezért nem is érdekli a tapintatlan pillantások, amiket rosszallóan vetnek rá a szálloda vendégei.
Lassan halad, de annál gyorsabban méri fel a terepet. Ki, hol van, és mit csinál. Újságíró lévén, illetve talán a vámpírságának is köszönhetően, bár ebben kételkedik, gyorsan fel tudja mérni a helyzetet, és fel is fogja a látottakat.
Amint beér, hirtelen megtorpan, majdnem feldöntve ezzel a mögötte jövőket. Meglátott valakit, és ezért történt mindez. Csodálkozva figyeli a recepciónál álló fiatal férfit.
~Nem hiszem el... ez... Áhim White!~
Legszívesebben felkiáltana, el kezdene ugrálni örömében, de nem teheti, már ahhoz felnőtt. De nem tudja megállni, hogy oda ne menjen, és egy dedikálást ne kérjen tőle.
Odasiet hozzá, és megvárja, míg lerakja a telefont, majd megszólítja.*
- Áhim White? Tényleg Ön az személyesen?

Vendég

*Riadttan teszi le a telefont amikor egy hideg sápadt bőrű kéz megfogja a kezét!
~ mi az? Ja egy rajongó! Hmm na állj mért ilyen hideg és mért ilyen sápadt a bőre? Csak nem..~ -Igen én vagyok miben segíthetek ms….?-*Megfordulva belenéz barna szemeibe majd végig méri a lányt és minden porcikája remeg és emlékezteti hogy nem halandóval áll szembe!
Elkezdenek benne a érsekkel történtek képek formájában beugrani.1Két vámpír egy este na ez már sok!!-*A nőre néz és hátrébb lép egy lépést.*
-Szóval miben segíthetek?-

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

- Ó ne haragudjon, hogy csak így megszólítom, de Ön az egyik kedvenc énekesem, és soha nem hittem volna, hogy valaha is találkozhatom Önnel!
*Nofrit gyorsan elővesz a táskájából egy kis papír fecnit, és egy tollat, amit mindig magával hord. Majd Áhim felé nyújtja.*
- Ne haragudjon M. White, de kérhetnék egy autogrammot, ha ez nem nagy fáradtság önnek. Az összes CD-je megvan, rongyosra hallgattam már őket. Tényleg mit keres Ön itt ebben a kisvárosban? Azt hittem, hogy inkább egy nagyobb városban, mint például Saint Tropezban, Angersban, La Rochelle-ben, vagy éppen a fővárosban, Párizsban tartózkodik, ha itt van Franciaországban. De nagy öröm, hogy láthatom!
*Nofrit már rég volt ennyire felszabadult. Szinte el is felejtette, hogy ő már megváltozott, és most már nem egy átlagos fiatal lány. Most megint egy pillanatra annak érezte magát, aki anno volt...*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne is elmereng egy pillanatra, távolról hallja Aline szavait, fülében hangos zúgássá erősödik a tenger moraja, szájában érzi a sós, párás levegőt, és érzi, ahogy ringatja a jacht. Most döbben rá, hogy mennyire hiányzik neki a tenger. Könnyek szöknek a szemébe az emlékek hatására. Még elköszönni sem maradt ideje, szinte menekült Monacoból. Megrázza magát, mint mikor a madár helyére igazítja tollait, és kiűzi gondolataiból az emlékeket. Érdeklődve fordul a nő felé.*
- Ahogy látom, Neked is a munkád az életed. És amikor egy kicsit pihennél, én még emlékeztetlek is rá, ne haragudj. Mesélj inkább Topolyáról. Mióta vagy itt? Ez az első alkalom, vagy jártál már itt korábban is? Fogalmam sincs róla, mit fogok itt csinálni… Egyáltalán mit lehet itt csinálni? Valami munkát is kellene találnom, mert úgy néz ki, hosszabb időre maradok.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline együtérzően nyújt át Automne-nak egy csomag papírzsebkendőt, de nem szól, nem kérdez semmit. Hagyja, hogy összeszedje magát a lány. Régen ő is sokszor elkeseredett, amikor vissza-visszagondolt a gyerekkorára. A későbbiekben a sok interjú, illetve kötelező beszélgetések megerősítették a szívét, és most már csak egy kis keserűséggel gondol csak azokra az évekre.*
- Semmi baj! Én szeretek a munkámról beszélni, és az az igazsság, hogy már hiányzik is egy kicsikét - gondol arra, hogy semmilyen jó ötlettel nem szolgált az elmúlt hetekben, és ez nagyon tudja bosszantani. - Topolyáról? Pár napja érkeztem az én kicsike kis mazdámmal. Fogalmam sem volt addig róla, hogy Topolya létezik. Jobban mondva már hallottam a nevét a városnak, de ennyi, soha nem jártam még itt, és nem is nagyon érdekelt, hogy milyen lehet. De aztán Nice-ben bepattantam az autómba, és elindultam északnak. Itt kötöttem ki - nevet fel. - Nem bántam meg, tetszik a hely varázsa. Mit lehet itt csinálni? Na ez jó kérdés. Nagyon szép a belvárosa, van egy édes kávézó is ott, de kint a városszélén van egy szép templom is, ha szereted a műemlékeket azt tudom ajánlani. Északai élet az egész zsúfoltnak tűnik, itt éjszaka is ugyanannyi, de még talán több is, ember van az utcán, szórakozó helyeken, mint napközben. A munka találásban nem igazán tudok segíteni, azokkal nem igazán foglalkoztam...
*Néz rá bocsánatkérően.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Elveszi a zsebkendőt, óvatosan a szeméhez illeszti, csak annyira, hogy a sminkje ne sérüljön.* ~ Na, ez szép. Érzelgősködök itt, mint valami nyeretlen kétéves. Egy síró bérgyilkos, ez jó…~ Ettől a gondolattól felvidul, már nem törődik a múlttal. A hirtelen hangulatváltás jellemző rá, meg az is, hogy nem szeret szomorkodni. Hiszen mi lenne, ha minden apróságon kiborulna? Nem, ő nem teheti ezt meg…
- Igen, azt hiszem, ha ilyen munkám lenne, mint neked, én is szívesen beszélnék róla… tényleg, nincs nálad valami rajz, vagy esetleg saját tervezésű ruha… tudod, megőrülök a ruhákért és a cipőkért… - neveti el magát, kacagása betölti a szobát – amúgy a kávézót már láttam, már amennyiben ugyanarról a helyről van szó. Éhes voltam, mikor leszálltam a gépről, három napja ettem utoljára, tudod, ha nagyon lefoglal valami, elfelejtek enni… - mentegetőzik – és csak annyit mondtam a taxisofőrnek, hogy vigyen valahová, ahol vacsorázhatok. Ott pedig egy pincér ajánlotta nekem ezt a hotelt, mikor szállás után érdeklődtem. Nem szeretek előre tervezni. – kacagása apró gyöngyök seregeként gurul szét a szobában… - Ha itt tényleg ilyen pörgős az éjszakai élet, azt hiszem nem lesz gondom a munkával. De az még amúgy is ráér, ha majd fogy a pénzem, akkor is ráérek ezzel foglalkozni… Monacoban a casinokkal is ismerkedtél? Úgy láttam itt is van az épületben… mióta az eszemet tudom, elvarázsol ez a világ… tudod, a nagymamám néha magával vitt, gyerekkoromban, mikor nyaraltunk… egyszerűen imádom… nem lenne kedved majd lejönni velem körülnézni? Amúgy gondolom azért –neked már akad itt ismerősöd is… - Automne- szóáradatát nem túl jól leplezett kíváncsiskodással zárja, és kérdő tekintettel várja a választ, miközben elgyúrja a cigarettát.*

Vendég

Áhim cinikusan néz a nőre amikor a recepciós megszólítja*
-Msr White önt keresik telefonon. Ki?* Kérdez vissza?*
-Ms Debóra Shalom- *Áhim arcára döbbenet és félelem jelenik meg. Remegő kézzel veszi át a telefont a recepcióstól.*
-Igen? Szia anya ! –Arca hírtelen szomorúvá változik és szemében könnycseppek jelenek meg.*-Rendben anya azonnal indulok-
*Elkapta a lány kezében lévő papírt és tolat .Alá írva vissza adta neki . majd ügyet sem vetve rá a recepcióshoz fordult és így szólt*-Kérem kijelentkezem a szobámból mert édes apám temetésére utazom azonnal Mexikóba és utána Belfastba megyek a családi birtokra kérném hogy poggyászom Belfastba küldjék utánam .-*Ezután a telefonhoz nyúl és hívja Árnyékot.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Rajzokkal nem szolgálhatok, mert az összeset ott hagytam Pierre-nél, amióta meg itt vagyok, nem vettem ceruzát a kezembe. Valahogy nem éreztem ihletet, olyan sablonos ruhát meg most nem akarok rajzolni, annak nem sok értelme van. Viszont van egy pár saját tervezésű ruhám, ha érdekel megmutatom őket. Hihi, reklámozom saját magam!
*Nevetve húzza magával Automne-t a ruhásszekrényéhez, ahová szépen sorban vannak beakasztva a ruhadarabok. *
Imádok estélyiket tervezni, azok szolgálhatnak a legtöbb eshetősséggel, a legfurcsább megoldásokkal. Nem szeretem a szokványos dolgokat, ez a tulajdonságom nagyon is jól látszik a ruháimon. Még ha a legegyszerűbb vonalú is, akkor is van benne valami, ami engem jelképez. Igaz, ezt nem tudom, hogy a viselőjük is észreveszi, de én biztosan.
*Nevetve előhúz egy fekete, mélykivágású, hasított estélyit, majd egy szimpla szoknyát, felsőket, és még vagy öt darab kisestélyit. Közben meg be nem áll a szája.*
- Igen, Monacóban általános a kaszinóba járás. Emlékszem, legutóbb egy nyolcvan éves nénin nevettem egy jót, aki homokos vödörben hozta az egy eurósokat, és folyamatosan dobálta bele a félkarú jackbe. Azt hiszem, egyszer mintha vissza is jött volna neki mind. Nem hiszem, hogy többet nyert volna,mint amennyit beledobált. Bármikor lemehetünk a kaszinóba, de ha lehetne ne ma este. Már nem igazán szeretnék emberek közé menni, ahhoz túl kényelmes vagyok... Igen, néhány emberrel megismerkedtem már. Például egy újságíróval, egy énekessel, neki a menedzserével...

Vendég

-Árnyék kérlek mondjál le minden forgatást ás koncertet mert azonnal elutazom az édesapám temetésre és utána a családi birtokra Belfastra utazom. Kér bocsánatot Msr Gerutól és utalj neki egy nagyobb kárt térítési összeget majd magadnak is! Sajnálom nem tudlak tovább foglakóztatni mert át veszem a családi üzletet .De ha van kedved látogass meg Belfastba. De mint ÁhimWhite keres mert vissza veszem a családi nevem.
Michael Shalomot keresd. -

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit megdöbbenve figyeli a férfi érzelemváltozásait. Először csak igazi sztárként, cinikusan figyeli, mire a lánynak az az érzése, hogy nem is írja alá majd neki a papírt. Majd jön a telefonhívás, amikor legszívesebben Nofrit megkérdezte volna, hogy mi a baj, segíthet-e, de csak arra eszmélt fel, hogy a kezében már ott van az aláírás. Aztán Áhim elfordul tőle, nem is figyelve, hogy a lány végighallgatja a telefonbeszélgetését. Nofrit meg, mint egy sóbálvány, csak áll ott magába issza a férfi szavait. Visszateszi a lapot, tollat a táskájába. Közben Áhim leteszi a telefont, Nofrit eltűnik, mielőtt visszafordulhatna felé Áhim.
Nem is néz vissza, elindul kifelé a hotelből. Nem ment át most már játszani. Nem is érdekli most már a kaszínó, elhagyja a helyet, amerről jött. Kisétál az ajtón, elmegy a bejárati portás előtt, majd elveszik a sötétségben...*

Vendég

-Áhim nem reagál Árnyék szavaira egyszerűen leteszi a telefont és lefoglal egy 1 osztályú jegyet Mexikóba induló repülőre. Elindul ki a repülő tére! De kilépve az utcára még egyszer végig sétál majd nagyot sóhajt. ~Ennyit ÁhimWhiteról irány Mexikó~
*Felszállva a repülőre még vissza pillant Tomolyára és nehéz szível bemegy a repülőbe!
Ott leült és meg szem állt Mexikóig!*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

- Nagyon tetszenek a ruhák – Automne szemén látszik az őszinte lelkesedés – ha egyszer lesz kedved, tervezhetnél nekem is egy estélyit… én is rajongok a különleges ruhákért, és ahogy látom te is… - Én magam se a ma estére gondoltam a Casinot illatően, igazság szerint kezdek elálmosodni. Nem haragudnál meg, ha most elmennék aludni, és holnap folytatnánk ezt a beszélgetést?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline jól szokta viselni a bókokat, amiket kap, de ebben a pillanatban fülig vörösödik, és csak a ruhát bámulja, amit a kezében tart. Őszinteséget érez a lány szavaiban, nem úgy, mint az estélyeken, ahol csak illemből dicsérik meg a nő munkáját, vagy teljesen odavannak egy darabjáért, és aztán végül egyszeri felvétel után a szemétben köt ki. Miközben visszahajtogatja a ruhákat, válaszol Automne-nak.*
-Köszönöm! Örülök, hogy tetszenek a ruháim. Bármikor tervezek neked egy estélyit, majd elmondod a kikötéseidet, milyen színű legyen, milyen anyagokat szeretsz, mik a kedvenc formáid, és aztán megrajzolom neked. Esther, az egyik varrónőnk el is készíti neked, ő a legügyesebb estélyik terén.
*Mosolyog a lányra, ahogy távolodnak a szekrénytől.*
- Igen, elég későre jár. Megértelek, hogy pihenni akarsz! Kikísérlek...
*Az ajtóhoz vezeti legújabb barátnőjét, kinyitja előtte az ajtót, és félre lép, hogy kiférjen mellette.*
- A demain!
*Köszön el tőle, ahogy kilépett az ajtón. Még integet utána, és ahogy a lány távolodik tőle, becsukja utána az ajtót, bezárja. Majd elkészül a lefekvéshez, és bebújik az ágyba. Azonnal elalszik...*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne kilép az ajtón, arcán látszik, mennyire fáradt, még visszapillant:
- A demain! – köszön el ő is, és szobája felé indul. Mikor belép az ajtón, akkor érzi csak meg mennyire fáradt. Gyorsan letusol és bebújik a hatalmas ágyba, pár perc elteltével pedig már alszik is, és csak a szemhéjának rándulása jelzi, hogy álmodik.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Melegen süt be a napfény a hatalmas ablakon; éppen Aline arcvonásait világítja meg, ezzel felébresztve a lányt. Nem akaródzik felébrednie, inkább betakarja még a fejét a paplanjával. De már késő, egy pillanatra kinyitotta a szemét, és ez elegendő ahhoz, hogy ne tudjon visszaaludni.
Nagy nehezen, mintha mázsás súlyok nyomnák vissza, feltápászkodik, rápillant az ébresztő órára. Először hunyorog, kipislogja a könnycseppeket a szeméből, amiket a nap fénye keltett, és aztán veszi csak észre, hogy 11 óra is elmúlt.
Automne-mal megbeszélte, hogy ma találkoznak. Felcsússzan az ágyon, egy kicsit magával húzva a takarót, és a szobatelefonért nyúl. A központot hívja.*
- Bonjour! le chambre de Mlle de Jouissance, s'il vous plaît.
*Nem kell neki sokat várnia, hogy hallja kicsörög a telefon Automne szobájában. Majd amikor felveszi a lány, vidáman üdvözli.
- Szia Automne! Remélem, jól aludtál. Én most ébredtem... Mit szólnál, ha találkoznánk lent a recepció előtt, és elautókáznánk abba a kávézóba, amiről meséltem. Megfelelel? Vagy mehetünk egy kicsit vásárolni is... Vagy elnézhetnénk a ligetbe. Melyikhez lenne kedved? Jó, akkor találkozzunk ott, úgy egy félóra múlva?
*Miután megbeszéltek minden részletet, Aline visszahelyezi a kagylót, és bevonul a fürdőbe elkészülni...*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne távolról telefoncsörgést hall, eltelik néhány pillanat, mire eszébe jut, hol is van, és rájön, a telefon az ágya mellett csörög. Lassan nyúl ki a takaró alól, lusta mozdulatokkal emelve füléhez a kagylót.*
- Oui, d’ici Automne de Jouissance. – szól álmos hangon a telefonba, de mindjárt felvidul, mikor meghallja újdonsült barátnője hangját. – Szia Aline! Moi aussi, szintén most ébredtem. C’est un bonne idée! A kávézó jó kezdésnek tűnik, úgyis reggeliznem kellene – miközben a kávéra és a croissanra gondol, követelőzve kordul meg a gyomra, ettől összehúzza magát, és valamivel hangosabban fújja ki orrán a levegőt, mint szerette volna – utána pedig mehetnénk vásárolni, nem hoztam túl sok ruhát magammal, ráadásul kihasználnám az alkalmat, hogy egy igazi szakember irányításával állíthatom össze a ruhatáram. – kacag bele a telefonba – Demi heure á reception? Bien. – helyesel.
*Majd visszateszi a kagylót a helyére és még egy utolsót nyújtózik, lerúgva magáról a takarót, mielőtt felkel az ágyról és készülődni kezd.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline felveszi a táskáját az ágyáról, majd egy utolsó pillantás a tükörbe. Tökéletesnek érzi magát a sötétbarna térd fölé érő szoknyájába, a hozzá kivágott krém színű ujjatlanjában, de azért dísznek egy vékony kendőt a nyakába köt. Igazi francia, meghal a sálakért. A haját lazán feltűzte, a szemét titokzatosan, mégis huncuttul kihúzta, kis természetes színű smink, és a kedvenc kicsike krémszínű táskája, a hasonlóan világos szandálljával. Indulásra kész.
Gyorsan kilibbent az ajtón, a kártyáját végighúzza az ajtó zárján. Leellenőrzi, tényleg sikerült bezárnia az ajtót, majd elindul a lift felé. Nem kell sokat várnia a liftre, egy perc és nyílik ki az ajtó, ő meg már suhanhat lefelé. Lent az előcsarnokban egy kis csoport érkezhetett, mert tele van egyforma színű felsőt hordó emberekkel, akik vagy beszélgetnek, vagy csak bámulnak ki a fejükből.
Aline nem foglalkozott velük, odalibbeg a recepcióshoz, és átnyújtja neki a kulcsot. Majd ha már lent van Automne felé fordul, ha nem akkor megvárja. Amikor megérkezik, barátian üdvözlik egymást.*
- Indulhatunk? - kérdezi majd Aline. - Gyere, kint áll az autóm.
*Ezzel kikíséri a barátnőjét a kis fekete, kétszemélyes mazdájához. Egy gombnyomás, és nyílnak is az ajtók. Majd ha mindketten beszálltak, Aline elindul a kávézó felé.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne egy pillanatig tanácstalanul áll az aprócska ruhakupac előtt. Fintorogva veszi tudomásul, hogy kevés ruhát hozott magával. Nem tudja, mit is vegyen fel. Végül magára húzza hófehér farmer rövidnadrágját, hozzá lezser fekete, rövidujjas selyemfelsőt húz. A finom anyag lágy esése még inkább kiemeli a formás fenekére feszülő nadrágot. Szempilláját éjfekete spirállal emeli ki, ettől még nagyobbnak és kékebbnek tűnnek szemei, szájára pedig leheletnyi szájfényt ken. Csuklójára illeszti egyik kedvenc karkötőjét, egy széles, már látványra is súlyos ezüst karperecet, melyre egy gyönyörű farkasfejet gravíroztak. Szórakozott mozdulattal a nyakához nyúl, majd újabb durcás turkálás következik a ruhakupacban. ~ Mi lenne, ha tényleg lenne nálam elég ruha? Már most se találok semmit… ~ *bosszúsan dobálja szét a ruhákat, mire végre előkerül, amit keres. Egy hófehér selyemkendőt emel fel és a nyakába köti. Mielőtt kilép a szobából, még vet egy gyors pillantást a tükörbe. Arcán elégedett mosoly jelenik meg, mikor megpillantja az eredményt. Amúgy is hosszú combjai szinte már elképzelhetetlenül hosszúnak tűnnek a rövidnadrágban és a hozzá választott tűsarkú papucsban. Napbarnított, öccse szerint tejcsoki-barna bőrét pedig jól kiemeli a színválasztás, és az anyagok különbözősége. Hosszú, sötét haját lazán összefogja a tarkójánál, és kisiet a szobából. Szerencsére nem kell sokat várnia a liftre, nem szeretné megvárakoztatni Aline-t. Kilépve a liftből egy pillantra meglepődik a recepción ácsorgó csoport láttán. Megrázza a fejét ~Túristák~ lenéző pillantással méri végig őket, és a sajátos, hanyag elegenciájával vonul a recepciópult elé. Észre sem veszi, hogy néhányan megbámulják, és nem látja, talán nem is sejti, hogy néhány ember ettől a látványtól ösztönösen kihúzza magát, próbálva így ha nem is többnek, de legalább nem semminek látszani a lány közelében. Aline épp előtte ér a pulthoz, látja ahogy átadja a kulcsát. Odalép, és örömmel üdvözli a lányt, pár csacsogó szót vált vele franciául, miközben leadja a kulcsát. Kisétálnak az épületből és beülnek Aline autójába.*
- Tetszik az autód! – mondja elismerően Automne, miközben elindulnak a kávézó felé.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A csábítóan hívogató mosoly, az ártatlanság és a kortalan nőiesség ilyen rafinált keveréke feltüzelte a férfi zsigereit, olyannyira, hogy az eddig tudata hátuljában játszó, szunnyadó - talán a természetfelettitől való ösztönös megérzés szülte - félelmet teljesen elnyomták kavargó érzései. Az alfa figyelmének elkalandozása, a két hatalmas erő harca nem tűnik fel sarokba szorított ösztöneinek és Shira gyors, futó érintése is inkább az érzékek vitustáncának, egy meggondolatlan, reményei szerint mohó gesztusnak tűnt számára. A forró bőr, a vibráló, lüktető energia.. valami ilyesmit várt, valami ilyesmit nézett ki ebből a nőtől. Ha farkas lenne, hetekig extázisban fürdene az alfa érintésétől, de így halandóként sem felejti el talán soha. A puha ujjakból áradó mérhetetlen erő, mely a halandó számára valóba csupán hormonok játékának tűnt, újabb képzeteket szült fejében és egyre erősödött abbéli érzése, hogy neki ez a kivételes nő kell, .. mindent meg kell tennie, el kell érnie, hogy Shira érdeklődjön iránta és a mostani italmeghívást még továbbiak kövessék. Nem húzódott el a nőtől, a fájdalom múló foszlányai helyet inkább Shira gesztusaiba – az általa a kölcsönös vágy jelének titulált mozdulatokba – kapaszkodott.*
- Pillanat adta lehetőségek?.. *csillannak fel a valószínűtlenül kék szemek kajánul, majd egy újabb korty a nemes borból* - .. Nos.. *hajol kissé közelebb a nőhöz, s mintha a vámpírherceg által okozott fájdalom szintén csak patanásig feszült idegeinek játszi tánca lett volna, figyelme, tudata, egyre csak a nőt nézi:* - .. egyet kell hogy értsek Önnel, Miss Volden *teszi vissza a poharat halk koppanással az asztalra*, az emberek valóban gyávák. Nem mernek .. *az ujjak körkörös ösztöntáncba kezdenek a pohár szélén, Benjamin szája pedig féloldalas, kihívó-pimasz mosolyra húzódik* - .. úgy élni, ami jó lenne nekik.. mindannyiuknak. Az illem és az erkölcs bizony néha kegyetlen béklyók és bevallom, sokszor engem is csak a .. tisztesség .. tart vissza egy-egy talán tisztességtelen, ámde mindenképpen örömteli ajánlattól .. *mosolyodik el ismét. Egyetlen, mély lélegzetvétel, és Shira földöntúli illata a vibráló energia szinte beivódik Benjamin pórusaiba .. Vágy, érzékenység, érzékiség furcsa keveréke tör a felszínre egyre megrészegülve a nő vonzerejétől, majd valami megmagyarázhatatlan higgadtság szorítja sarokba egy időre az ösztönöket, hogy a férfi folytathassa a megkezdett beszélgetést:*
- Az előbb marionettbábukat említett.. nos azt hiszem, a kártya talán találóbb hasonlat lenne. *mosolyodik el látszólag higgadtan, de az ujjak tánca és a folyamatosan bevillanó képzelgések, felszínes gondolatok könnyen árulói lehetnek a nő előtt. * - A végzet abba nyilvánul meg, hogy milyen lapokat osztanak nekünk… a szabad akarat pedig az erő, amellyel kijátsszuk azokat. He beletörődő emberek vagyunk, akkor csak passzívan szemléljük a körülöttük zajló eseményeket, ha pedig van elég bátorságunk, akkor kezünkbe vesszük a sorsunkat és elérjük, amit szeretnénk. Nos.. én általában véve tevékeny ember vagyok, egy-egy remek helyzetben nem szoktam tétovázni, hogy a legjobb lapjaim játsszam-e ki. A mai nap kétségtelenül jolly jokert ér .. *villan újabb, ezúttal a kifogástalan, porcelánfehér fogsort is megvillantó ragadozómosoly az ajkakon, majd az ujjak egy időre abbahagyják táncukat, hogy a vágy szülte képzeletek okozta szomjúságot újabb pár korty bor enyhítse.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Mosolya, melyet a vámpír felé sugárzott gyermekien kedves maradt, mégis egyenrangú erőt képviselt a férfival szemben. Benjaminra való megjegyzésén halkan felkacagott, hangja betöltötte a férfi tudatát.
~ Olykor a fénytelen kacatokkal teli polcon is talál az ember porlepte értéket…~ sugallta, miközben rezzenéstelen arccal hallgatta a férfi mondandóját. Érzései, gondolatai, még szívének dobbanása is éjszín takaró mögé bújt. Majd hirtelen Őt látta. Oly valósnak, oly élethűnek… ragyogó sötétség szőtte körül testét...talán két hónap is eltelt mióta utoljára látta…egy pillanat töredéke alatt 40 év emlékei torlódtak fel benne, teli fájdalommal, gyötrődéssel, mely közé a vér lángoló ereje kovácsolt szenvedélyt és szerelmet. Elérhette volna a vér által. Megtalálhatta volna…mégsem tette. Tudta, aznap éjjel a férfi lelkében virágzó rózsa hófehér szirmairól lassan csordult alá a vér, beszennyezve makulátlanságát…talán meg lehetett volna menteni, de a férfi tőből tépte ki. Csupán gyökerének szövevényes szálai maradtak lelkébe ágyazva, mely még a nőhöz kötötte…
Mégis rezzenéstelen pókerarccal pillantott a vámpír hűvös szemeibe, ajka most először húzódott fölényes mosolyra. Pillanatok alatt az érzelmek széles skálája vonult végig szívén, majd a nosztalgikus képek helyét düh, és csalódottság foglalta el. Lillith képe villant elé, a veszély mely fenyegette, a távolság mely lelkét darabokra tépte...mindez miatta...mindaz a fájdalom, amit a halványodni nem akaró kötelék okozott...hirtelen a remény szikrája csillant meg a borús gondolatok között.
~ Ahogy a jóllakott oroszlán távozik, megjelennek a hiénák... ~ hangja tényszerűvé vált, mosolya kihívóan villan a férfira, majd figyelme az étterem vezetőjére fordította, ismét kizárva az idegent.
~ Antoan…a ház legjobb borát a vámpírnak… ~ majd még pár szó instrukcióval ellátva a férfit, újra Benjaminra fordította figyelmét. Mosolya édesen ragyogott fel, miközben gondolatai fénysebességgel cikáztak a fejében. Sok minden múlhatott a mai estén, és Neki jól kellett döntenie.
- Mr. Marais…szavai igen nagy bátorságra vallanak…de vajon akkor is ily bátor, mikor a sors által osztott lapot saját kézbe véve felfedi? - szemöldöke játékosan emelkedett meg, majd kissé előre dőlve cinkosan a férfira pillantott.
- Mit szólna egy kevésbé nyüzsgő helyszínhez...? Esetleg megmutatom önnek a város igazi csodáját…ami a legtöbb szem előtt rejtve marad mindörökké, de akik bepillantást nyernek, sosem feledhetik többé. Akik belekóstolnak a való életbe, vérük mindig ide csábítja majd Őket…meri vállalni ezt a kockázatot, hogy a város nyers szépsége magával ragadja? - kétértelmű szavai, melyben a valós jövőt fogalmazta meg, borzongatóan simították végig bőrét, pillantása, melyben olthatatlan sötét tűz táncolt, lassan elnyelni készültek Benjamint.
Időközben a vámpír asztalához lépett a középkorú pincér. Csupán egy átlag halandó volt, nem Antoan maga. Shira áldotta a pillanatot, mikor a középvezetői posztok többségére is farkasokat ültetett. Ahogy újra hátra dőlt a székben Benjamin válaszára várva, pillantása a távoli asztal felé siklott, ahol a pincér épp egy palack 40 éves Chateau Langoiran-t tartott a férfi elé.
- Uram, Miss Volden ajándéka. – hajtott fejet a pincér, majd egy apró borítékot helyezve az asztalra, a palack címkéjének bemutatása után kóstolót töltött a férfinak a feketeribizli színű nemes nedűből.

A halhatatlanság igazi ereje abban rejlik, hogy élvezni merjük az életet

Egészségére!

Üdvözlettel: Shira Volden

Shira ajka lágy mosolyra húzódott, majd kézbe véve saját poharát, csupán, csak a vámpír számára látható mozdulattal, ünnepélyesen felé emelte. A férfi jól tudta, hogy a gesztus nem csupán a további esetleges együttműködés reményét hordozza, hanem a kihívást is.
Mindez csupán egy észrevétlen elkalandozás volt Benjamin halandó érzékeinek, csupán azt érzékelhette, hogy a nő kérdésére nem vár igazi választ, hisz már úgyis tisztába van vele, hogy a férfi nem fog nemet mondani. Légies mozdulattal felállva, hívogatóan Benjaminra pillantott, majd egyenesen a vámpír felé indult. Mintha csak repült volna, mozgása oly összehangolt és gördülékeny volt. Finom lépéseit a selyem halk sóhaja kísérte. Obszidián pillantása a vámpírra szegeződött, mintha csak egyenesen hozzá indulna. Ajkain valós, mindenki számára látható magabiztos mosoly ült. Elhaladva a férfi asztala mellett, érzékeit megtöltötte a vámpír hűvös ereje, mely apró lábakon lejtett önkényes táncot a bőrén. Az utolsó pillanatig állta a férfi pillantását, majd elhaladva széke mögött, egy utolsó gondolatot küldött felé.
~ Holnap éjjel a kikötőben…~ meg sem állva a kijárat felé tartott, és tudta a következő órák, napok, nem csak Benjamin számára tartogatnak meglepetést.*

Figyelmesen hallgatja a főszerkesztő mondandóját, s mint egy halandó terveit, megfelelően veretesnak is tartja őket - ámde hol érnek azok fel az övéihez, melyeknek tán épp kulcsa tartózkodik a teremben?
Meg nem hazudtolva önmagát néz néha az ablak melletti asztalnál ücsörgő vadász felé, s néha az alfa is kap tekintetéből, de mégis, leginkább Olaf van fókuszában. Megfelelően fogja tudni kezelni a problémát, s egyáltalán nem lesz azért rosz az az estély - bárhogy is alkuljon. S mikor Olaf indulni készül, s felkel az asztaltól, ő is felemelkedik.
-Igazán bámulatosak a tervei, barátom. Legmélyebb tiszteletem az öné, s kérem, ha bármiben a segítségére lehetek, ne hezitáljon, tudja hol talál meg... -Közben a karját nyújtja a férfi felé, s ha az is viszonozza, jól megszorongatja, mintha épp egy szívbéli barátságot pecsételne meg vele.
-A fogadással ne legyen túl sok gondja egyenlőre, azt hiszem, ráér... talán majd a beiktató-ceremóniával egybekötve? -Kérdi, miközben cinkosan kacsint is mellé egyet.
-Örülök, hogy megismerhettem, Olaf. -Búcsúzik aztán a férfitől, s le sem ül, míg az ki nem lép a teremből. Onnan nem kell sokat moccantania fejét, hogy Sira pillantását elkapja, s immáron kissé felengedve csüccsen vissza székébe. Eltolja magától az előtte levő dolgokat - újságot, s az italt, mit Olaffal osztott meg, s hátradőlve székében, kellemesen ellazul. Figyelme azonban osztatlan immár: az alfa tölti ki.
A kacatos-polchoz lett volna hozzáfűznivalója, de visszatartotta. Ő sosem turkál a szemétben, ha valami oly értékes, felszínre fog magától is vetődni, s akkor mocsoktalanul juthat hozzá. Igaz, ez a szemlélet nem pont vámpírságából, nem halhatatlanságából adódik, még mielőtt megszületett volna is, valami hasonlót vallott magáénak. ~Emberi gyengeség...~ futnak át fején a kósza gondolatok, s hagyja, hadd jussanak ki Shira felé is, csak mély, elszánt összpontosítását zárja el a nő elől. Amikor azonban az Anon-féle kérdére érkezik felé válasz, a nő érzelmi telítettsége révén először, aztán szarkasztikus megjegyzés formájáan másodszor, tudja: valami nincs rendjén. Oroszlán, s hiénák? S miért épp távozott? Nyugtatlanság költözik belé, szélesebb spekrtumban nyitna a nő felé, mikor megzavarják koncentrációját. A pincérre emeli pillantását, honnan az elszántságot olvashat ki az acélos szempárból - olyant, mi eleddgi nem volt igazán jellemző a férfire. Az elszántság ugyanis jelen pillanatban hideg, rideg számítással vegyül. Kissé tán meg is remeg a keze, mikor az italt kitölti Alexander számára, azonban a vámpír arcán felragyogó mosoly száműzi a képzelgését, miszerint a vendégnek rossz kedve lenne.
-Miss Volden, nohát... - Mondja csodálkozva Alexander, s pillantásával, s kézfejének egy intésével Shira felé mutat.- ...csak nem?
A pincér biccent igenlése jeléül, s miközben Alexander kibontja a borítékot, s elolvassa a rá vetett sorokat, majd kézbe veszi a poharat, hogy megízlelje a már illatából is nemesnek mondható nedűt, ott ácsorog asztala felett.
Alexander a sietség minden jele nélkül szaglássza meg a bort. Igazából el sem olvasta cimkéjét, elég volt egy pillantást vetnie a cimke kompozíciójára, hogy tudja: régi darabbal került szembe. S a régi darabok a legritkább esetben finomak - a szó legszorosabb értelmében. A bor azonban illatra tiszta, nem érződik benne az állottságnak legcsekélyebb jele sem, s mikor szájába véve ízleli sem érzi nyomát.
Helyette inkább testes, a feketeribizli bársonyos csillogásával egyáltalán nem harmonizáló, erőteljes ízkompozíció jelenik meg elméjében, s még akkor is ott érzi a telt ízt, miután legyelte a bort, s bólintott a felszolgáló felé, ki aztán az asztalra helyzete a palackot, s elsietett.
Ő azonban nem sieti el válaszát a farkas felé. Kezében forgatva a poharat, benne a rubint nedűvel, kivárja, hogy egészen mellé érjen a nő, s félhangosan, mintha épp nem is felé intézné a szavakat, csak úgy magában mormolna, szólal meg.
-A bor nemes zamata nem jönne létre a szőlőfürt halála nélkül. Igaz, nem marad meg gömbölyded teste, s szemnek oly bájos külleme, de esszenciája erőt ad, s testet épít elménk által... a borban. -pillantása a nő mellett lépdelő Benjaminra tapad, rezzenetlen pillantással mélyed el lélektükrében, ha az épp reá pillantana, de nem fogja meg, nem akarja rabul ejteni a férfit. Hagyja, hadd rebbenjen pillantása róla, azonban utánanyúl, s az esetleg elméjében lenyomódó képet, mi róla alakulna a férfi fejében, kis simítással homályossá teszi. S bár szavai megmaradnak a férfiben, kapcsolni azokat valószínű sosem tudja majd kihez.
Alexander érzi a nőben a vibrálást, a visszafolytott várakozást, s sejti, mire készül. Ellenkezni azonban esze ágában nincs. Nem jött még el a cselekvés órája számára...
Halvány segédfogalma nincs róla, merre is van a kikötő, s mifée csapdák várhatják ott, nem kérdez, nem kutakodik tovább. Van, mit megtudott, bár kérdés több marad most benne a nő távoztával, mint előtte volt. Ismét hátradől székében, s miközben a távozók után vet egy pillantást, mielőtt megszakadna a vékony kapcsolat, egy "Rendben"-t küld a farkas felé.
Tekintete az ablak előtt ülő vadászon állapodik meg. Vajh, tudatában lehet, miféle harc vette kezdetét a jelenlétében?

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A gesztusok, a szavak, a mosoly, mely örök életre elméjébe ivódott, mind felejthetetlen éjszakát ígér.. Féloldalas, magabiztosnak ható mosoly jelenik meg a férfi arcán, tekintete egy pillanatra elkalandozik, s miközben a nő beszél hozzá, Shira ajkait fürkészi, majd a jégkék szempár a sötét íriszekbe mered és Benjamin érzi, elveszett. Nem puszta vágyat vagy szerelmet érez az alfa iránt, még csak nem is egyszerű csodálatot, de a ragaszkodás és a vonzalom olyan erős és oly vegytiszta keverékét, amilyenhez hasonlót eddigi élete során még nem tapasztalt. Heves ifjú volt, de a most rátörő érzelmi viharok még saját magát is meglepik… a gyanakvás talán felébredne a zsigerekben, de a sötét íriszek és a friss zápor után éledő természethez hasonló illat elaltatja azt. *
- Ha a tét méltó rá, minden kockázatot megér, hogy nyerjünk .. *mosolyodik el, ő is kissé közelebb hajolva. Egy pillanatra, kósza ötletként megjelenik gondolatai közt hogy most.. ez a megfelelő pillanat, hogy megcsókolja Shirát.. a vágy hullámai mindennél erősebben törnek rá az arcához most oly közel lévő porcelánarc, a dacos ívű ajkak, a kétértelmű szavak mindennél erősebben hívogatják. A férfi torkában gombóc jelenik meg, puppillái kitágulnak, szíve hevesen ver és kissé még közelebb hajol, azonban valami megérzés a következő pillanatban szinte kényszeríti, hogy ne most, ne itt, ne így.. ez a nő stílust érdemel kifinomultságot mindenekfelett. Az alfa szavait csak most fogja fel igazán, bár kétségkívül nem úgy értelmezi, mint ahogy szánták őket. *
- Bár a város igazi csodáját már volt szerencsém megtekinteni .. *néz végig egy mosollyal Shirán* - . de nem hiszem, hogy egy ilyen kedves invitálást képes volnék visszautasítani .. *mondja hangjában talán csak az alfa számára érzékelhető, enyhe remegéssel, miközben sietősen ugrik fel, hogy a felállni készülő nő alól kisegítse a széket. A fizetéssel nem szeretne bajlódni, a világért sem kívánja kivételes társaságát megvárakoztatni, így a rendeléshez képest hatalmasnak számító összeget tesz le az asztalra. Egyrészt a pénz nem számít neki, ha a szórakozásról van szó.. másrészt pedig mivel a nő a hotel tulajdonosa, ezért jó ómen lehet, ha nagylelkű az alkalmazottakkal. Futó intés a pincér felé, majd figyelmét immár csak Shirának szenteli – esze ágában sincs az étteremben lévő többi, számára jelentéktelennek tűnő emberrel foglalkozni, amikor mellette ragyog az általa valaha látott legfényesebb csillag. Karját újból felkínálja, remélve, hogy Shira ezúttal is elfogadja.. az ajtóban pedig természetesen előreengedi a nőt:*
- Hová szeretné, hogy menjünk?.. *kérdezi egy felvillanó mosoly kíséretében, mely azonban oly várakozó és oly őszinte, hogy engedi kivillanni a férfi szabályos, porcelánfehér fogait is. * - Öné az egész estém.. napom, .. ameddig csak szeretné .. *villant újabb mosolyt a sötét íriszek felé, mely ezúttal, hogy rajongásáról árulkodó szavai hatását enyhítsék, valahogy gyermekinek hatnak az ártatlan arckifejezéssel együtt. Shira persze érezheti Benjamin valódi érzéseit.. a kétségbeesett reménykedést, a gombócot a torkában, a vágyat a nő érintésére és a mindennél erősebb vágyat arra, hogy vágyai beteljesülhessenek és a tudatot, hogy most ő a legszerencsésebb férfi. A felszín azonban a halandó érzékek számára nyugodt: talán csak a szaporább lélegzetvétel, a mai korban szokatlan készségesség lehet árulója gondolatainak..*

Jó darabig ott ül még az éttermen az alfa bódítóan nemes illata, Alexander hiába is próbája elűzni a bor aromájával - nem sikerül neki. Sóhajtva teszi le a poharat, s inti magához a pincért, majd a számlát kérve (tudja jól, hogy szobájához írják, de a borravalóról nem feledkezik meg) várakozik még egy keveset.
Baljós érzések kerítik hatalmába, az alfa talán túl fölényes volta miatt, vagy egyszerűen csak kiszolgáltatottsága okán? Végülis... bármekkora erő is áll mögötte, azzal tisztában van, hogy bukását jóformán senki nem fogja megsiratni, sőt, tán ünnepelni fogják, az egy Évát kivéve. Minő fintora a sorsnak, hogy épp egy halandó siratná el őt.
Gondokba burkolózba firkantja nevét a papírcetlire, mit a felszolgáló elé tart, oda sem figyelve az némi pénzt, aztán felkel, s merengve indul meg, lassú sétával. Mire eszmél, szobája előtt áll; hát belép, de előre tudja, csak pár percig marad. Így is van, zakóját veszi magához, s kocsija kulcsát - bármi eshetőségre. Hamarosan az utcán dorombol alatta nemes paripaként a 7-es BMW - még nem tudja, de akaratlan is a kikötő felé formányzott kerekekkel.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*A kis sportkocsi telezsúfolva áll meg a szálloda parkolójában. A lányok hűen önmagukhoz, kitettek magukért, szinte már nincs egy szabad hely se az autóba.
A lányok nevetve szállnak ki az autóból, Aline úgy érzi, teljesítve vagyon a mai nap. Bevásároltak, igaz, főleg Automne, de Aline sem tért haza üres kézzel... Vett magának egy hosszú blézert, néhány elegánsabb szoknyát, és egy nadrágot. Na meg két könnyű felsőt, ami egyszerre szexi és elegáns.
Ez a mennyiség semmiség ahhoz, amit Automne vett. Persze, neki nem voltak ruhái, Aline hozott magával, amikor megérkezett Topolyába.
Kinyitja a csomagtartót, és elkezdi kiszedni a csomagokat.*
- Segítek felvinni a dolgokat... - Fordul Automne felé. - Nem tudom, hogy neked hogy esne jól, de én most legszívesebben beállnék egy forró zuhany alá, hogy lemossam a mai nap porát. Mit szólnál ahhoz, hogy átöltözünk, felvesszük valamelyik új ruhánkat, aztán találkoznánk, s lenéznénk a kaszinóba?
*Amint sikerül kiüríteni az autót, benyomja a központi zár gombját, majd elindulnak befelé. Az egyik hordár siet feléjük, és elvesz egy jó adag szatyrot a lányoktól, s együtt viszik most már fel hárman. Automne ajtaja előtt Aline átadja a csomagokat, és ő is siet a szobájába, lezuhanyozni, majd átöltözni, egy jó kis pénzköltésre, vagy éppen pénznyerésre...

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

- Akkor majd gyere át, ha elkészültél – szól még Automne Aline után, majd mindkét lány eltűnik szobáikban.
*Automne leteszi a táskákat a földre, és körbepillant. Elégedetten állapítja meg, hogy most már nincs oka panaszra, egyelőre elég ruhával rendelkezik. Leveszi a súlyos karperecet, leteszi a kis asztalra az ágy mellett, és vetkőzni kezd. Kibújik a ruháiból, mire a fürdőbe ér, már csak fehérneműben van. Megengedi a vizet, és habfürdőt önt a kádba. Elégedetten hallgatja a víz csobogását, miközben kibontja a haját. A tükör elé lép és néhány gyors mozdulattal kifésüli hosszú, fényes fekete haját, majd megszabadul maradék ruháitól, belép a kád vízbe és egy elégedett sóhajjal elnyújtózik. Gondolatai ekkor térnek vissza a délután történtekhez. Most már érti, miért akart Jason vele tartani. Az üzenetből azt világosan látta, hogy a fiú tudta, hogy el fog menni, azt azonban csak sejti, vagy reméli, hogy uticélja titok maradt előtte. Hiszen a lány is csak a repülőtéren döntötte el, hova is utazzon. Ezek szerint a délutáni férfi már ott is figyelte… vagy valaki más, ez már nem számít. Most egy a fontos, hogy ezt is túlélje. Sőt, túléljék, hiszen akaratlanul, de belerángatta Aline-t is. Lassan végez a fürdéssel, kilép a kádból és belebújik egy puha köntösbe, ami már oda van készítve a fürdőszobai polcra. Hajából kicsavarja a vizet és átsétál a szobába. Leül az ágyra és amíg a köntös felszívja bőréről a vízcseppeket, a ruhák közt turkál. Végül a fehér fűző mellett dönt, amit választott az első butikban, és a fehér hímzett nadrágon, melyet Aline talált hozzá. Mielőtt belebújna a nadrágba, mindkét lábszárára felcsatol egy – egy kést, melyeket az ágy alatt heverő táskájából vesz ki. Pár pillanatig elgondolkodva nézi a többi fegyvert, kiveszi a Browningot, a tenyerébe fekteti, végül megrázza a fejét és a pisztolyt visszateszi a táskába a többi fegyver mellé.
- Ez azért túlzás lenne.
*Szólal meg hangosan, annak ellenére, hogy egyedül van a szobában. Többet nem lép ki a szobából fegyver nélkül, ezt azonban már biztosan tudja. Szíve szerint az alkarjára is csatolna egy – egy kést, de nem akar hosszúujjast venni, a fűzőhöz pedig nem biztos, hogy az a megfelelő kiegészítő. Mosoly suhan át az arcán, ahogy elképzeli az emberek arckifejezését, ha meglátnák talpig fegyverben besétálni a kaszinóba. Talán még fel is kuncog, majd visszateszi a táskát az ágy alá, gyorsan felöltözik, haját nem szárítja meg, még nedvesen befonja. A fonat majdnem a háta közepéig ér. Arca körüli néhány kósza tincset kisöpri a szeméből, és gyorsan kisminkeli magát. Épp végez a művelettel és a tükör előtt szemügyre veszi a művet, mikor kopognak az ajtón.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline magára hagyja Automne-ot, s visszasétál a szobájába most már csak az ő kincseivel, amiket aznap szerzett. Előhalássza a táskájából a kártyáját, s kinyitja az ajtót. A ruhákat zacskóstól csak ledobja az ágyra, majd besétál a fürdőszobába. Nem vetkőzik le azonnal, nem lép a zuhanyhoz, kádhoz, előbb csak belenéz a tükörbe, ami a kézmosó fölött helyezkedik el. Fáradt volt, és mégis kipihent . Fizikailag elfáradt a rengeteg mászkálásban, de mégis felszabadultnak érzi magát, mint akinek hosszú-hosszú ideje erre volt szüksége. És valóban erre volt, erre az önfeledt napra, hogy elfelejtse a múltját, s ne foglalkozzon a jövővel. Már letelt az az egy hét, amit Pierre adományozott neki, és még mindig itt van Topolyán. Pierre már napok óta nem kereste, nem kellett neki magyarázkodnia,hogy nem akar hazamenni. Nem akar dolgozni, nem tud, nincs ihletje. Hagyják őt békén!
Végre valahára el tud szakadni a tükörtől, és megnyitja a csapot a kádban. Nem zuhanyzik, inkább fürdik, sokkal több szüksége van a lazításra, mint gondolta volna. Amíg csobog a víz a kádba, visszamegy a hálóba, s levetkőzik. Behúzza a függönyt, hogy nyugodtan lehessen meztelen, ne kelljen bújkálnia a leskelődők elől. Visszamegy a kádhoz, a kezével megnézi a víz hőfokát, amit tökéletesnek talál - nem túl forró, de nem is hideg -, belecsobban a kádba. Érzi, ahogy minden izma ellazul, a bőre felfrissül. Nem tudja, mennyi időt tölt a vízben, nem siet ki, tudja, Automne-nak is szüksége lehet a felfrissülésre, egy ilyen nap után. Majd egy rózsaszín plüss törölközőbe burkolja magát, s visszasétál az ágyához. Az egyik szoknya mellett dönt, egy világos, alma zöld mellett, ami nem ér a térdéig sem. Hozzá egy inget választ, egy világos csíkos narancsot, s a kedvenc tűsarkú szandálját. Tesz magára némi sminket, amivel eltakarja az arcának tökéletlenségeit, kiemeli szemeit, majd egy kis fényt a szájára, hogy az se vesszen el a semmiben.
Úgy érzi, mos már készen áll, mehet Automne-ért. Kisétál a szobájából, gondosan bezárja, még ellenőrzi is, mintha attól félne, hogy valaki be akar hozzá törni. Végül bekopog Automne szobájának ajtaján...*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Még egy utolsó, gyors ellenőrző-pillantás a tükörbe, majd Automne felkapja az asztalkára tett karperecet és miközben csuklójára illeszti, szélesre tárja az ajtót.*
- Szuper, én is most készültem el – és már ki is lép a szobából.
*A két lány beszáll a liftbe és miközben lefelé tartanak, vidáman beszélik meg, hogy mindent egybevetve jó napjuk volt.*
*Ám a liftből kilépve Automne elkomorodik. Körülnéz, mielőtt kilépne, mintha keresne valamit… vagy valakit… A lábára szíjazott kések megnyugtatóan feszülnek bőrének minden egyes lépésnél.*
- Aline! Mi lenne, ha előbb leülnénk kicsit az étteremben és rendelnénk valami italt? Mondjuk vörösbort – teszi hozzá szórakozottan, és már el is indul, remélve barátnője követi.
*Most nem tűnik fel neki a férfiak kíváncsi pillantása, pedig a két nő - szokás szerint - feltűnő jelenség. Meglepő módon azonnal találnak szabad asztalt, így még várniuk sem kell. A pincér azonnal odalép melléjük, és felveszi a rendelést. Automne szinte még le sem ült, de már rá is gyújt. Mozdulatai és gondterhelt arckifejezése elárulják, mennyire feszült a lány. Felpillant Aline-re a füstön keresztül, és mielőtt a lány bármilyen kérdést intézhetne hozzá, mesélni kezd.*
- Délután az a férfi… közben rájöttem ki is lehet. – arca gondterhelt, hangja bizonytalan, mintha keresné a szavakat – Aline először is szeretnék bocsánatot kérni. Tudnod kell, én nem akartalak belerángatni semmibe. De azt hiszem az a férfi a butik előtt engem követ, valószínűleg egy bérgyilkos… Amit tegnap magamról mondtam, mármint a foglalkozásomról, csak részben volt igaz. Előfordult, hogy ezeknél durvább dolgokba is belementem, nem is annyira a pénz, mint inkább a kaland miatt, amit kínált. És úgy tűnik, most ismét nyakig ülök a saját magam kutyult balhéban, csak az a baj, hogy most téged is belerántottalak… Van egy barátom Monacoban, ő az egyetlen ismerősöm, aki tudja, hogy mit is művelek, ő volt a tanárom, és hagyott egy üzenetet a táskámban. Már csak a repülőn vettem észre, mikor úton voltam Topolya felé.
*Előveszi a kis cetlit és Aline elé ejti az asztalra*

„Vigyázz magadra kislány, valakinek nagyon belegázoltál az egojába! Üdv: Jason”

- Ez miatt gondolom, hogy bajban vagyunk – biccent a papírcetli felé – és ennyi volna a történet gyorsan vázolva.
*Elhallgat és a lányra pillant, miközben elgyúrja a cigarettát. Már messze nem olyan feszült, mint mikor leültek, de komolysága megmaradt. Szemében ott bujkál a kérdés, vajon újdonsült barátnője mit fog szólni a hallottakhoz?*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline bekopog Automne ajtaján, s pár pillanat múlva már nyílik is ki az ajtó. Automne is elkészült, nem kellett rá várni. Aline felnevetett, szinte egyszerre lettek kész. Ezt is csak két nő tudja összehozni. Indulás a liftbe. Aline észreveszi, hogy valami nyugtalanítja a barátnőjét, mintha feszültebb lenne a kelletténél. Miért is kell feszültnek lenniük egy ilyen szép nap után? Nem tesz fel semmilyen kérdést, csak figyeli a barátnőjét. Inkább a nap eseményeit tárgyalják meg, mintha semmi igazán figyelem keltő nem történt volna aznap. Egyikük sem tudja kiverni azt a férfit, aki őket figyelte. Mindketten tudják, itt többről van szó, mint fatális véletlenről.*
- Semmi baj? - kérdezi Aline, miután kiléptek a liftből, és Automne körbepillant.
- Vörösbort? - ismétli meg a lány, de belemegy.
*Aline csak bólint, s követi a barátnőjét a szabad asztalhoz. Jön is a pincér, felveszi a rendelést. Aline még egy cézár salátát is kér a vörösbor mellé. Tudja, ha nem eszik, akkor a bortól hamar becsiccsentene, és azt nem szeretné. Tisztán szeretné látni aznap este a világot...
Aline hozzá van szokva a kíváncsi tekintetekhez, egy-egy félmosoly, s már tovább is surran a tekintete. Nem érdekli, hogy megbámulják, azt le tudja a hírnévnek, pedig semmi köze sincs hozzá.
Aline csodálkozva figyeli Automne idegességét. Ennek tudja be, hogy azonnal rágyújt. Még egyszer fel szeretné tenni a hallban feltett kérdését, de a barátnője nem hagy neki rá időt. Mesélni kezd. Aline először érdeklődve, majd kíváncsian, végül összeszorult szívvel hallgatja Automne-ot. *
- Bocsánatot kérni? Miért? - teszi fel halkan a kérdést, s nem sokára meg is kapja a választ.
- Milyen durvább dolgok? - húzza fel a szemöldökét, de semmilyen rosszallást nem lehet rajta látni.
*Elolvassa a cetlit, Automne-ra tekintve kicsit bővebb magyarázatot kér. Félti a barátnőjét, s tudja, ennek fele sem tréfa. Visszaadja a papírt.*
- Kit sértettél meg? - kérdi, hangjában egy kis vidámság bujkálva, mintha fel akarná oldani a kényes, veszélyes dolgokat...