Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Aline kérdése nem érte váratlanul Automne-ot, de a lelke mélyén remélte, elkerülheti a kérdést. Nem így történt. Rágyújt egy újabb cigarettára, és tovább mesél.*
- Azt hiszem a miért most már lényegtelen. Annyi történt, hogy nem a megfelelő emberekkel kerültem kapcsolatba. A pénz, a drogok és a fegyverek világába csöppentem, és élveztem, hogy nem szokványos, unalmas életet élek. Mióta az eszemet tudom, attól rettegek, hogy az én életemben is az lesz a legizgalmasabb esemény, hogy a szobalány nem megfelelően rázta fel a párnát, vagy a szakács elsózza az ételt, és a legfontosabb hír, hogy vajon „de Nagyongazdagakárki” csalja-e a feleségét a szobalánnyal. Így aztán fejest ugrottam egy teljesen másik világba, és nagyon gyorsan beilleszkedtem. Általános állapot lett, hogy legalább a térdig járok a balhékban, egy elég zűrös időszak óta pedig egy pisztoly az állandó hálótársam. A srác, aki az üzenetet írta, Jason, a legjobb barátom. Ő tanított mindenre. Fegyverekkel bánni, balhékból kimászni, és egyáltalán, évek óta együtt keveredünk zűrbe és mászunk ki belőle. A gond ott kezdődött, mikor egy „helyi Al Capone” úgy döntött, én leszek az új szeretője, én viszont rövid úton visszautasítottam az ajánlatát. Kissé berágott rám, és Jasont okolta mindenért. Négy elkapta Jasont, majdnem megölték. Összeverve és megkéselve hagyták a lakásom előtt. Én vittem kórházba. Azt hittem a karjaim közt vérzik el. Ezen egy picit berágtam. Talán kissé túllihegtem a dolgot, de két napra rá meglátogattam a fiúkat. Külön – külön. Nem érdekelt, hogy kik is ők valójában. Máskor nem szoktam ilyen óvatlan lenni, mindig utánanézek, kivel állok le kötekedni. A négyből kettő élte túl, és ez nem az én jóindulatomon múlt… Az a barom meg berágott. Egy kicsit. Másfél hónapig bújócskáztnk Monacoban, aztán meguntam és eljöttem. Jasonnek se mondtam meg, hova megyek, még azt se akartam elmondani, hogy elutazom. Úgysem volt a városban, valahol máshol volt dolga. De az utolsó éjszaka megjelent nálam. Elköszönni jött. Valahogy megtudta, hogy le akarok lépni. De erre már csak a repülőn jöttem rá. Okos fiú, nem kérdezett semmit.
*Automne elgyúrja a sokadik cigarettáját. Egy rövid időre elhallgat. Nem tudhatja mit fog szólni Aline a hallottakhoz.*
- A délutáni alak valószínűleg Phillip egyik embere volt. Úgy tűnik, megtaláltak. Ennyi.
*Befejezettnek tekinti a mesét. Elmélázva nézi a felszálló füstöt, amint rágyújt egy újabb cigarettára. Világosan látszik, nem fog többet mondani, még akkor sem, ha Aline kérdéseket tesz fel.*

A nagy BMV kifele csillogó, átlátszatlan ablakokkal befut a Bonaparte mélygarázsába. Fényszóróját nem kapcsolja le, a kivilágított alagútrendszerben szabad helyet keres magának. A volánt tartó kéz, lehelletfinom mozdulatokkal kezeli a bösztöhő autót: a sofőr másik keze két gyönyörűséges pillangó béklyójában vergődik.
Clarisse keze nyugodtan pihen Alexander tenyerében, másik kezének ujjai a férfi kézfején járnak véget nem érő táncot. Alexander keze lassan átmelegszik, normál emberi hőmérsékletet vesz fel, és Clarisse érezheti, ahogy egy ér lassan szívritmust ver csuklóján. S bár a Hatalom ereje hidegen borzongató, mégis tud melegséget nyújtani. Clarisse érezheti, amint Atyja karjából felé áramló erő hogy hat testére, hogy mozdítja meg a hideg izomcsomót mellkasában, s hogy fókuszálja a vitaét, hogy kényszeríti dobbanásra a holt szervet. S ahogy elindul a cér a lány szervezeténben, úgy lesz hirtelen élettel telt arca, kissé pirospozsgás...
-Lélegezz... ne felejtsd el... -Apró kis bátorító mosoly, a szürkén csillanó szemekből, nem is az utat, a girbegurba felfestett jeleket nézi a garázs padlóján, hanem Clarisse pillantását keresi. Hosszan nyikognak a BMV kerekei, mikor végre parkolót talál - közel s távol egyetlen másik autó sem áll a parkolóban, s ők közvetlen a lift mellett állnak meg.
-Színjáték, mon amie, színjáték, tanuld meg. Minden csak látszat, s te vagy, aki a kirakatot rendezi. S most, légy színész a Világ deszkáin... Ébreszd fel... szükségem van rá ébren... -Int hátra fejével a hátsó ülésen rongybabként heverő test felé.
Csuklóját szája elé emelve sérti fel bőrét, épphogy szivárogjon belőle a vér, s vár... Várja, hogy Leánya tanuljék, hogy cselekedjen... Hoyg tanuljon.

*Először lelke melegszik fel.. a kiakult érzések mintha új színnel telnének meg s nyomukban a fagyott emberi lélek darabjairól leolvadna a jégvirág. A most borzongatóan forró lélekszilánkok ragyogást visznek a nemléttől sápadt arcbőrre, s a kecses kezek könnyű tollpihékként óvják a férfi kézfejét, simítón s ragaszkodón. Lüktetés.. mintha a szív dobbanna.. lélegzés, mely valaha oly természetes volt. A mogyórószín tekintetek ámbrás melegséget sugározva kutatják Alexander vonásait az éjszín tincsek alatt, s a feketére lakkozott körmökben végződő ujjak gondolatban már indulnak, hogy játékos táncukat a férfi hajának hátrasimításával folytassák. Fürkésző tekintetek és a régi korok eleganciáját idéző "szívem egyetlen kincse" megszólítás után ragyogó, porcelánfogakat kivillantó mosoly az önkéntlen jutalom. Féretáncoló tekintet, a pillanat törtrészéig lecsukódó pillák s enyhe elhúzódás... - tán zavar vagy meghatottság szülte?.. - mely önkéntlen természetességgel tárja fel a kecses hófehér nyak csókra hívogató ívét a férfi előtt, hogy az íriszek végül a szürkén csillanó tekinteteke szegeződjenek. Egy lélegzetvétel.. majd még egy, s lassan a holt test megadja magát az élet táncának olyan ütemben, mintha csak Alexander lenne a nem létező zenekar karmestere. Hisz minden egyes lélegzetvétel, minden egyes szívdobanás érte van.. *
~Tested hússzirmú virág,
temető kertjében nyíló.
Lelked szélfútta madártoll,
a halál szűk ösvényén száll.~
*A kérést tett követi.. hirtelenségében is átgondolt, és a nő ülését hátradötve hajol közel a hátul heverő zsákmányhoz. Szelíd ujjak kúsznak a férfi arcára, tudatos ösztönök diktálta melegségtől bizsergve.. becézgetik, cirózgatják az orcát, s kedves szózat indul a férfi fül felé suttogón:*
- Ébesztő.. *ujjak siklanak a férfi hajába kutatón s cirógatón, tettetett odaadással.. hamis-csábítón*
- Kelj fel.. css... *Clarisse közelebb kúszik, s majd ha finom módszerei nem használnak, kisebb pofonokkal kívánja magához téríteni a fekvő alakot. Vér illata.. hívogató, sűrű, potens .. és Atyjáé. A mindennél erősebb szag teljesen elbódítja a nő tudatát.. ~egy-kettő.. kilégzés-belégzés..~ pár másodperc szünet, majd a keltegető mpzdulatok midnennél hevesebbekké válnak. Igen.. szeretne már túlllenni az egész erőpróbán, megmérettetésen.. jól szerepelni a férfi előtt.. érdemesnek bizonyulni s megkapni áhított jutalmát.. *

Látja Leánya szemében a boldog felismerést átfutni, a vitaé hatására kitáguló orrcimpákat, felcsillanó szemeket... a fellobbanó csillanást, melyet a fenevad okoz Clarisse szemében - s hamvába holtát is. Érzi a ritmust, a hexameterek éledésének ritmusát az elmén... smindez jóérzéssel tölti el. Leánya lehetne épp hisztis, engedetlen, vagy épp őrületbe hajló is, ámde meglepően kezelhető... tán majd eztán jön a roham, a szűkölő emberi lélek sikolyai, melyet új élete abroncsai váltanak ki belőle. A fenevad, ahogy marcangolja belülről... jó időbe telik majd, mire megszokja.
Most azonban engedelmeskedik, s előbb szívélyesen, majd kissé erőszakosabban próbálja magához téríteni a férfit. Annak alapos agyrázkódása lehet, mert nem nagyon akar engedni a kérlelésnek, de aztá mégis, halovány életjelek szöknek szárba elméjében. Alexander hátranyúl, s Gyermeke arca előtt elhúzva kezét, a felsebzett csuklót a férfi szájára tapasztja. Hagyja, hadd csuppenjen, szivárogjon vére a halandóba, hadd pecsételje meg záros ideig akaratát, csavarja láncba, kösse gúzsba minden gondolatát, mely a vámpír ellen szólna. Alexander azonban végig nem néz rá, pillantása a kipirult arcon függ, mi mintha sokkal szebb, "élettelibb" lenne, mint azé a lányé, ki nem sokkal ezelőtt szállt be kocsijába.
~Megszépült...~ fut át fején a gondolat, s mosolyt fakaszt az évszázados vonásokon. Nem sok fajtársával találkozott, kiről elmondható ez, mint Clarisse-ról. Pillantása azonban befogja a következő bökkenőt is: a lány ruhája vérmocskos, s sajátjai is hasonlóan nézhet ki... de látta a szálloda biztonsági kameráját, nem fogják kiszúrni, hogy vármocskos ruhában próbálkoznak feljutni a szobába, hát feledi a gondot.
A férfi közben egészen magához tér, Alexander hát visszahúzza kezét. Két savószín, véreres pillantás állapodik meg rajta, bambán, magatehetetlenül merednek előre, a szélvédő felé a ghoullá emelt férfi arcának közepéből.
-Fogjuk középre... -mondja Leányának, s egy mosollyal bátorítja. elméjének erejével utasítja a bábut, miként is viselkedjen, aztán pillantását elszakítja Leányától... ~Várj!~ szól rá, mikor az is kiszállna, mint ő, aztán megkerüli a BMW-t, s nyitja Clarisse-nek az ajtót. Mikor kiszállt, a férfiét is szélesre tárja, s támogatva, tántorogva indulnak meg a lift felé...
Egész úton támogatja Leánya elméjét, míg szobájába érnek. S ott végre elengedi... mikor hátát a csukott ajtónak vetve "otthon" érezheti magát.
Nincs hozzászokva, hogy ennyimindent sajátkezűleg intézzen... de tán épp ideje, hogy visszatérjen a tevékeny élethez - az éj bársonyos sötétje alatt.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline odafigyelve végighallgatja Automne válaszát. Megdöbben, egyáltalán nem ilyennek képzelte el a lány életét. Méghogy, ő... Nem folytatja még gondolatban sem, mert nem akarja kimondani. Teljesen más arcát ismerte meg, mint amit most mutat. Mégsem éri annyira váratlanul, hiszen tökéletesen el tudja képzelni, milyen is lehetett az élete. Neki éppen fordítottan volt hasonló a sorsa. Ha Pierre nem karolja fel, akkor ő marad a mocsokban, ahol egyenes út vezet a droghoz, alkoholhoz, erőszakhoz. Ha jól belegondol Pierre az utolsó pillanatban jelent meg. Ha nem, akkor ő is megvette volna a fegyvert, s az apja fejéhez rakta volna. És akkor egyenes út a börtön felé, mert ő nem olyan, mint Automne, ő nem tudta volna akkoriban megvédeni magát. Most mégsem ül csodálat az arcán, inkább a kételkedés, megdöbbenés.
Nézi, ahogy Automne rágyújt egy másik cigire.*
- Kérhetnék most én is egy szálat?
*Nem dohányzik, de most le kell valamivel kötnie a kezét. Reméli, Automne ad neki egy szálat, amit mélyen letüdőz, s úgy próbálja feldolgozni a lány meséjét. Philip...
Ránéz Automne-ra, de a szeméből nem olvas ki semmit. Az ő szeme sem tükröz a lány felé semmilyen érzelmet. Csak a felszálló füst gomolyagok ködösítik el a tekintetüket.*
- Tudod, hogy ezzel engem is belekevertél?
*Kérdezi, s végre valahára most megnyílik a lány felé. Elkezd nevetni, alig tudja abbahagyni. Az eddigi normálisnak nem mondható, de annál monotonabb életébe szín kerül, ő szereti a színes változásokat...*

Halandó Tartózkodási hely: Automne mami ölében...

*Ott áll a hotel halljában, s mellette egy vadidegen nő, akit soha nem látott. Meg akarja fogni a kezét, de a kislány elrántja előle, s inkább bedugja a hüvelykujját a szájába. Az mégiscsak biztonságosabb, mint hozzáérni ehhez az idegen nénihez. Könnyes tekintettel néz fel a mellette állóra, a tengerkék szeméből csak úgy sugárzik a félelem, a kétségbeesés.*
- Mama?
*kérdezi, miután körbenézett, s a választ a nőtől várja. De a nő képtelen rá felelni, mert akkor tudja, a lány szeméből seperc alatt megindulnának a könnyek, s nem lenne soha vége. *
- Kicsim...
*Most először néz meghatódottan, szomorúan a kislányra. Hogyan lehetne megmondani, hogy mos már nincs se anyukája, se apukája. Egy autóbaleset elvitte őket, csak ő maradt a lány mellett, de már ő sem sokáig...
A nő hirtelen a szívéhez kap, s összeesik. A recepción most egy középkorú férfi van, s végignézi a jelenetet. Tökéletesen tisztában van vele, a nő szívrohamot kapott. Első dolga, hívja a mentőket, majd odarohan a nőhöz a többi szálló vendéggel együtt. Csak egy pillanatra néz a kislányra, de türelmetlenül arrébb tolja. A lány nem sír még, de már remeg a szája széle.
Pár perc alatt kiérnek a mentősök, megvizsgálják a nőt, de már kevés esélyt adnak a felépülésre. Szinte félholt állapotban viszik be a kórházba...
A recepciós ekkor néz csak a kislányra, azt hiszi, a nő leánya. Szomorú tekintetétől kibuggyan a kislány szeméből az első könnycsepp, s nincs megállás. Némán sír, mert az ujjacskáját nem hajlandó kivenni a szájából. *
- Mama...
*Ismételgeti halkan. A férfi letérdel elé, megsimogatja a karját.*
- Hogy hívnak picim?
*A lány szőke haja, mint az arany, vékony termete, mint a nádszál, a szeme, mint a tenger. Gyönyörű gyermek, most mégis sajnálattal néznek rá. Tudják, meghalt a nő, akit ők az anyjának néztek. *
- Alicia... Mama?
*Remény csillog a szemében. Az anyját keresi, mindenkiben őt véli felfedezni, de senki nem viszonozza a felismerést...*

*Az eszményi férfi csuklója.. s a mindennél erőteljesebb, hívogató vér illata. Clarisse nagyot nyelne, a lelkébe bezárt fenevad felmordul, s a hosszú szemfogak önkéntlen nőnek meg s húzzák mindennél erősebben ajkait a feketén vöröslő, sötét-sűrű vitae-cseppek felé. Már szinte szájában érzi a fanyar, testes ízt.. már épp hozzáérne a holtában is oly vonzó bőrhöz, valami felsőbb erő azonban meghátrálásra kényszeríti és csak nézi a vágy vöröslő fátylán keresztül ahogy a semmivel össze nem téveszthető, imádott nedű egy egyszerű halandó szájába csöppen. A fogak csak nagy nehezen húzódnak vissza helyükre, s a vágy keltette ösztönös apró remegés a dacos ívű ajkak találkozásában lassan csendesül... Nem, most nem ő ízlelhette meg Atyja vitaeját, nem kerülhetett közleb hozzá szentésgtelenségében gyönyörű úrvacsorában, nem vehete magához testének egy részét.. de ami késik, nem múlik, legalábbis nem a reménnyel telt női lélek szerint. Mosoly fakad az imádott arcon, mely rögtön párját hoza létre Clarisse arcán is, virágba borítva egy pillanatra az amúgy halottsápadt arcot.. majd a mosoly alábbhagy. Érzi ő s, amit most már a férfi is észrevett: a szakadozott, vértől szennyezett, ruhákban s bőrén az út porával nem az a királynő, akinek szeretné, ha Alexander látná... de mindennek eljön egyszer az ideje. Új ruhák, új ékszerek, új szokások kellenek.. új személység kel nyíljon a halott élet nyomain, megtartva mindent, ami jó volt a régiből, de elszakadva minden feleslegestől. A nő már tudja, a tökéletesedés mely útját fogja választani: kortalan, fesztelen, mégis fennkölt elegancia.. .. a kárhozott-lét élvezete .. Alexandert követve annak tükörképévé akar válni, legalább egy kicsit hasonlítani rá.. a hogyan azonban már más kérdés lesz. Az álmok megintcsak nem vezettek el idáig, nem súgták meg, vajon a Herceg, ha rátalál, elgedett lesz-e a fehér liliomszállal, vagy inkább egy életigenlő, bódító-ellenállhatatlan lótuszvirágot szeretne-e a helyén látni. A kecses csukló újból arca előtt húzódik el, s most már ő is visszahelyezi testsúlyát ülésébe. Szeme sarkából ugan figyeli a ghoult, de most leginkább saját gondolatai kötik le, melyek egyre csak Alexander körül forognak. ~Várj!~ visszahgzik elméjében az érzékei számára ekdves kérésnek ható parancs, s ő vár. Mikor kiszáll a kocsiból egy hálás, ragyogó mosollyal köszöni meg a geszutst, majd a kérsnek eleget téve vállára emeli a bábut, mely bár nehéz a törékeny testnek, de a büszkeség erősebb mindennél.. A hatalmas megtehelést csak a néha-néha megbicsakló boka és a halovány grimaszba rándult mosoly jelzi, de indennek igyekszik nem jelét adni. Érzi a lekét simogató láthatatlan kezeket, érzi Atyját maga körül s ez a nyugalom és az elégedettség érzésével tölti el.. Éveknek tűnik, mire végre beérnek s a hívogató franciaágy láttán fojtogató csomó kezd el kibonttakozni a nő torka táján. A tökéletes szoba, a tökéletes férfi, hogy letépje teste virágát.. és aki most visszábbhúzódik, hogy újra saját érzései színesíthessék az asztrálfelszínt. Boldogság és vágy.. a helyzet szülte.. és düh.. gyűlölet, bosszúság, amiért a tökéletes pillanatot egy anyira ide nem illő kacat, egy vadidegen halandó tölti ki. Clarisse segít lerakni a halandót Atyjának - ha rajta múlik az előtérbe vagy a gardróbba.. bárhová, ahol nincs útban - majd hercegére néz ellenállhatatlan mosollyal és csillogó szemekkel.*
- Köszönöm szépen.. kimondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy itt lehetek ... Ez életem legszebb éjszakája.. *az érzések őszinték, ahog a szavak is, de valam bújkál még mögöttük. Ha Alexander a nő lelkének mélyére ás, akkor a mindent felülíró szerelem és vágy, a megvalósult álmok képzete alatt láthatja a zavartságot is. Vér, mocsok, kegyetlenség.. eddig egyikük sem fertőzte meg Clarisse lelkét, most pedig miden mintha egyesült támadást indítana ellene. Lelkiismeretfurdalás, melyet a vágy küld visza az érzések fakó tudattalanjába és átveszi a helyet a mindennél erősebb,.. belül ragaszkodó és szenvedélyre vágyó, de a felszínen nem birtokló sem kisajátító, lemondással teli, elengedő igaz szerelem. *
*Futó pillantás a fürdő felé.. majd csillogó tekintetek és zavart mosoly*
- Használhatom?.. Ugye nem bánod, ha lefürdök?.. *emelkedik meg enyhén az egyik kecses, vékony fekete szemöldök, s a felszínen kavargó érzések közé fura képzetek fészkelik be magukat, egytől-egyig vágy által szülve. Zuhanyzás. hátmosás.. masszázs.. fürdőköpeny és hasonló látszólag összefüggéstelen, gyönyört hajszoló vágyálom-képek váltogatják egymást szinte követhetetlen sebességgel, miközben Alexander szemeivel csak az ámbrás-meleg mogyorószín tekintetek csillogását láthatja.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Mikor Aline megszólal, Automne csak akkor pillant rá. Időt akart adni neki, hogy legalább bizonyos fokig feldolgozza a hallottakat. Felé nyújtja a cigisdobozt, de nem szól semmit, még akkor sem, mikor tüzet ad a lánynak. Az öngyújtó apró lángja kifejezéstelen szemekben járja táncát. Neki teljesen mindegy, hogy balszerencse által összebilincselt ellenségek vagy véletlenek játékának kitett, „egymást bajból kihúzó” barátok születnek épp lángja mellett. A cigaretta papírja sercegve engedelmeskedik, és újabb füstfelhő burkolja be a kis asztalnál ülőket. Úgy egymás, mint a világ elől, időt hagyva nekik, hogy eldönthessék, hogyan is tovább, vagy legalább megtalálják a hangjukat.*

*Automne Aline arcát figyeli. Különböző érzések váltakoznak rajta, döbbenet, talán egy pillanatnyi iszonyat, majd hirtelen kételkedés… és ismét visszatér a döbbenet Aline arcára. Aztán megszólal, és egy mondatával olyan mély lelkiismeret-furdalást ébreszt Automne -ban, amilyet már régen érzett. Kék szemeiben csodálkozás ébred, miközben Aline -ra emeli tekintetét, arckifejezése pedig egy pillanatig olyan, mint a kisgyereknek, akitől elvették kedvenc játékát. Már épp belekezdene valami bocsánatkérés félébe, mikor Aline felnevet… Automne arcán is lassan megjelenik a mosoly, és letörölhetetlenül ott is marad arcán, miközben új barátnőjére néz. Már épp megszólalna, mikor a szeme sarkából valami szokatlan mozgolódásra lesz figyelmes…*

*Kíváncsian fordul az összecsődült emberek felé. Mentősök, mintha egy nőt vinnének ki… Automne –ot nem is érdekelné tovább a dolog, ha nem pillantaná meg a csöpp kislányt, ahogy ujjacskáját szopogatva áll a tanácstalan recepciós mellett. Aline nem láthatja a jelenetet, épp háttal ül nekik. Automne gondolkodás nélkül teszi le a cigarettát, elkapja Aline csuklóját, és maga után húzza a meglepett lányt, egyenesen a recepció felé.*

*Átfurakszanak az embereken, és megállnak a kislány előtt.*
- Mi történt, segíthetünk valamiben? – fordul Automne a recepcióshoz.
- Az anyjának szívrohama volt – int a kislány felé a férfi – most jöttek, nem tudni, kik lehetnek, és nem tudom, mit csinálhatnék a kislánnyal, amíg kiderül, mi lesz az anyjával…
- Értem, bízza csak ránk, majd mi vigyázunk rá – Aline –ra pillant, mint egy megerősítést várva tőle, közben pedig lehajol a csöppséghez.
- Hogy hívnak kicsim? – kérdi a kislánytól, miközben felemeli a szőke csöppséget. A mozdulat könnyed és természetes, látszik, hogy nem először fog gyereket a kezében. A kislány nem is tiltakozik ellene, és ujjacskáját kivéve a szájából válaszol Automne –nak.
- Alicia…
- Alicia – ismétli meg Automne bizonytalanul csengő hangon, mintha magát akarná meggyőzni, nem csinál butaságot… - Kicsim, én Automne vagyok, ő pedig Aline – mutat barátnőjére – velünk maradsz pár napig, jó?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline beleszív még egyet a cigijébe, s azonnal köhögő rohamot kap. Rosszul szívja le a füstöt, hiszen nem szokott dohányozni, ez csak egy precedens eset, szinte nem is látták még őt cigarettázni. Telítődik a tüdeje a füsttel, s köhögve tudja csak kiengedni a szervezetéből a nem kívánt anyagot. Majd ahogy köhög, egy kevés füst mégis csak az orrán távozik, ami iritálja, s tüsszentenie kell. Gyorsan elővesz a táskájából egy papírzsebkendőt, de még mindig csavargatja az orrát, amikor furcsa hangokat hall a hallból, s csak azt veszi észre, hogy Automne húzza is kifelé. Menetközben az arcát beletemeti a zsebkendőbe, s még egy-párat tüsszent. Nem néz fel, inkább megpróbálja beletuszkolni a kendőt a táskájába, de véletlenül becsípte a táskájának a belső anyagát a cipzár, s nem tudja se ki-, se behúzni. Nagy nehezen sikerül neki, s akkor már csodálkozva néz fel a tömegre. A tömeg közepén néhány mentős emeli fel a félholt asszonyt a földról egy kocsira, s tolják kifelé az autó felé. A tömeg csodálkozva, izgatottan, kétségbeesve figyeli a jelenetet, s halk duruzsolással beszélik meg, mi is történhetett az asszonnyal.
Aline rápillant Automne-ra, aki egy kicsit elfordulva figyel valamit, vagy valakit. Aline is követi a tekintetét, s akkor veszi észre a kislányt, aki könnyes szemmel néz fel az emberekre, s nem érti, mi is történt. Automne megelőzve Aline-t, odarohan a kicsihez, felemeli. Aline is követi barátnőjét, odasétál a kislányhoz.
- Persze, hogy vigyázzunk rá! - mosolyog a kislányra, és megsimogatja a karját. Alicia a két nőt nézi, egyikről a másikra pillantva, s csak az ujjacskáját szopogatja.
- Mama? - kérdezi, először Automne-ra pillantva, majd Aline-ra - Mamam...
S a kedves szó után sírva fakad. Aline nem igazán tudja, hogyan is kell gyerekekkel bánni, inkább Automne-ra bízza a vígasztalást, de ő sem távolodik el, simogatja a kislány karját, hátát, s becéző szavakat suttog a kicsinek...*

Minden csendes, kihalt a szállodában, igazából pont tökéletes az időzítés, amivel a koloncot magukkal hozva feltűnésmentesen az épület magasabb régióiba érjenek. Alexander kifigyelte már a földszinten dolgozók közt azt a pár farkast, kiket illik elkerülnie - tudja azonban jól, hogy Leánya itt veszélyben van. Gyenge, könnyen hervadó liliomszál, kire többet kell figyelnie, mint bárki másra - nem elég vizet adni neki, arra is ügyelni kell, nehogy sokat kapjon. A szoba rejtekén a ghoult egyetlen paranccsal a gardróbba száműzi, s az engedelmes kutyaként, ámde holt némasággal engedelmeskedik neki.
Clarisse kérésére apró mosoly születik arcán: ha nem kérte volna önmaga, Alexander javasolta volna számára a fürdőt. S míg a Leány a forró vízsugarak alatt ismeri tán lassan változó testét, s lelkét egyengeti, addig az Atya a valóság ridegségében intézkedik.
-Örülnék, ha megtisztelnél vele... -bólint hát Clarisse kérésére, s elnézi, amint az a fürdő felé lépdel: mit lépdel, szinte lebben. Látja lelkében a semmihez nem fogható mosolyt, s ismeri a miérteket, amik az ilyen lélektükrök kialakulásához vezettek... azonban csöppet sem aggódik a dolog kimenetele miatt. Hisz oly hosszú idő áll még előtte... van ideje a dolgok megoldásain rágódni. Hamar egy tiszta inget húz magára, a véreset szinte cafatokban tépi le magáról, ahogy a nadrágot is kicseréli: mezítláb, félig kigombolt inggel indul meg dolgát intézni - egy kis simítás Clarisse elméjén, hogy elég ideig élvezze a fürdő apró tűszúrásait...
Kilépve a szobából, a földszint felé veszi az irányt, ott is a recepcióhoz. Pillantássa szinte felnyársalja egy pillanatra Antoant, de aztán a mindig arcán ülő jovális mosollyal lép elé...
-Almer! ... örülök, hogy látom! -~Minő ostoba képmutatás!~- ... egy hölgyvendégem bajba került, s megszorult... segítene nekem egy öltözet ruhát szerezni számára? Megvárnám. -Kinézete pillanatyni kétséget nem hagy affelől, hogy miféle "baj" is érhette a nőismerős ruháját - mintha éppcsak az ágyból kelt volna ki egy átmulatott éjszaka után. A farkas még talán hálás is lehet, hogy nem hullazsákot rendel egy csontszárazra szívott tetem számára. Minden bizonnyal hamar kerít neki ruhát...
Míg Almer a dolog után néz (belül tán csikorgatja azokat a nem is annyira emberi, és igencsak veszélyes fogait), ő maga a közelebbi bár egyik kényelmes fotelébe telepedve, keresztbevetett lábakkal lapozgat egy magazint. Már rájött az este folyamán, hogy jóformán majdhogynem egy farkasfalka közepére tanyázott be, de még közel nem tudja, kik az emberbőrbe bújt ragadozók, s kik csak egyszerű megtévesztett nyájtagok... hát, más dolga nem lévén figyel. Tökéletes biztonságban érzi magát a helyszín, s a helyzet ellenére. Leányát félti csak... reméli, a személyzet azon tagjai, kik farkas létükre az emeleteket járják, nem fedezik fel Clarisse-t.
Jó negyedóra elteltével Almer egy hosszúkás zsákkal takart akasztós-fogast hordozva tűnik fel.
-Monsignore... Remélem, talál benne használhatót. -A zippzár hangos surranással enged bepillantást a zsák tartalmába: jónéhány hölgyek számráa készített ruhadarab található benne: emitt épp egy fekete csipke alsónemű egy darabja kandikál ki...
-Almer... hálám örökké üldözni fogja! -Ragadozómosollyal válik el a farkastól, s liftezik szobájához. Az ajtón belépve a ruhászsákot az ágyra üríti, s pár mozdulattal feltúrja a tartalmát. Elégedett a látottakkal, bár lövése nincs, Almer honnan gondolta, hogy a hölgy, ki megszorult, alacsony, és kövér is lehetne - hiszen egy ilyen alkatra illő öltözetet is lát... de a logtöbb mégis többé-kevésbé illeni fog Clarisse alakjára.
A szobában található egyik karosszéket a fürdő bejáratával szembe állítja, s helyet foglal benne. Tudja, Clarisse hamarosan végez a fürdéssel.
Türelmesen várakozik.

Halandó Tartózkodási hely: Automne mami ölében...

*A mamáját akarja, akit már napok óta nem látott. A papájához akar menni, aki a mamával együtt van. A nénihez akar bújni, aki napok óta a gondját viseli. A mackóját akarja, ami az autóban maradt, amivel jöttek.
Sír. Már nem csak könnyes szemmel néz a világra, hanem ténylegesen záporoznak súlyos könnyei. Fél, egyedül érzi magát. Minden, amit szeret, nincs vele.
- Mamam...
S nem mond mást, nem akar mást mondani. Nem akar mást, csak az anyukáját. Megretten az emberektől, akik körül állnak, s mindenhol az anyukáját keresi. Egyszer megjelenik egy nő a férfi mellett, s felemeli.
- Mamam?
A szemét nagyra nyitja, átkarolja a nőt, aki felvette, s már nem félelemmel, inkább egy kis szégyenlősséggel válaszol.
- Alicia...
Ránéz, majd Aline-ra pillant, akire Automne az előbb mutatott. Vissza Automne-ra, s megint el kezd sírni. Még mindig az anyját keresi, az anyját akarja. Automne átöleli, magához szorítja, s ő csak hagyja, a fejét a lány vállára hajtja. Álomba sírja magát...*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne óvatosan lépked ki az emberek közül a még mindig síró kislánnyal, aki úgy tűnik, mindjárt elalszik a karjában. Aline mellettük sétál és egy pillanatra sem hagyja abba a csöppség cirógatását. Már majdnem elérik a liftet, mikor Automne halkan megszólal.*

- Nos, úgy tűnik, Alicia egy ideig velünk marad… Jó lenne tudni, ki is lehet ő. Holnap reggel ezzel kellene kezdeni a napot. Viszont úgy látom, most le kellene fektetni. – kinyílik a liftajtó, és ők belépnek.

*A lift gyorsan viszi őket fel, de Alicia ebből már semmit sem érzékelhet, hiszen közben elaludt. A két nő kilép a liftből és szobáik felé indulnak.*

- Hol fektessük le? Az én szobám jó lesz? – épp a szoba előtt állnak, így Automne már húzza is elő a kártyát zsebéből és kinyitja az ajtót. A szobába lépve villanyt kapcsol, és reménykedik benne, hogy a kislány nem ébred fel a fényre. Aline és ő nem szólnak semmit, talán csak nem akarják felébreszteni az alvó Aliciát, talán – és ez a valószínűbb – mindketten a másnapra gondolnak, és, hogy mit kezdenek majd a csöppséggel.

*Automne besétál a hálószobába, az ágyhoz lép, szabad kezével felemeli a takarót, és óvatosan lefekteti féltett terhét. A szőke haj szétterül a párnán, a kislány egészen olyan, mint egy kis angyal… Betekargatja, és mielőtt ellépne mellőle, még egyszer megigazítja a takarót. Miután meggyőződött róla, hogy itt már mást úgysem tehet, kisétál a hálóból és behajtja az ajtót maga után. Hellyel kínálja Aline –t és maga is lehuppan az egyik fotelba. Automatikusan a cigarettájáért nyúl, és ekkor jut eszébe, hogy az lent maradt az asztalon. Feláll és előkeres egy másik dobozzal, miközben kibontja, Aline -hoz fordul.*

- Nem mondom, mozgalmas napunk van… - és megcsóválja a fejét – úgy tűnik, valaki nagyon nem akarja, hogy mi ketten unatkozzunk, ha már ilyen jól egymásra találtunk.

*Fáradtan felnevet. Jobban belegondolva, a nap, amit maguk mögött tudnak, mióta találkoztak, tényleg nem épp szokványos… és ehhez kell a humorérzék, ami szerencsére egyikükből sem hiányzik. Leteszi a cigarettásdobozt és az öngyújtót az asztalra, és lehajol, feltűri a nadrágja szárát és lecsatolja a késeket a lábáról. Nem teszi messzire, a fotel mellett jó helyen lesznek, karnyújtásnyira, hogy elérje, ha netalán tán szükség lenne rá…*

*Egy hálás mosolyvillanás kíséretében lép e a fürdőbe, becsukva maga mögött az ajtót. Nem zárja kulcsra... egyrészt tudja, hogy Atyjának úgysem jelentene akadályt kinyitni az egyszerű zárat pusztán akaratával, másrészt pedig eszébe sem jut a mozdulat. Nem lehtnek titkai hercege előtt.. hogy is lehetnének?.. Simogató érintés lelkén, ...melengető,... majd a vérmocskos ruhák a fürdőszoba egy szegletében lehullanak a földről, hogy a holtában is élő test végre beállhasson a zuhany alá. Gondosan csukja be a kabin ajtaját, majd a szokásoknak megfelelően jéghideg vízzel fürdeti le bőrét.. Az amúgy is fagyos érintésű bőr a hűs vísugár hatására metszően hideg lesz, Clarisse ezért gondol egyet és most valószínűtlenül forró vízzel mos le magáról mindent.. a port, a vért, az emlékeket. Nem tudja, meddig állht a zuhany alatt, mikor azonban kijön, úgy érzi lélekben is újjászületett. A kirakott törülközők közül elvesz egy tisztát, majd haját is megtörli vele. Pár pillanat a hatalmas tükör előtt állva mezítlen, majd a törülköző visszakerül a fogasra, hogy a testet a szálloda puha fürdőköpenye ölelje óvón.*
*Nyílik az ajtó és gyöngyvirágillatú gőz kiséretében Clarisse lép ki rajta. A hófehér frottírköpeny szinte beleveszik tejfehér bőrébe, hátközépig érő, máskor oly egyenes haja most szelíd, vizes hullámokban omlik vállára. Megtorpan.. meglepett mosoly a karosszékben ülő atyjára, hisz nem számított rá, hogy várni fogják .. majd egy gyors körülnézés. A ghoul sehol.. ellenben az ágyon női ruhák sorakoznak hívogatón. A barna szemek hálás fénnyel csillannak Alexander felé, a most smink nélkül természetes teltségüket mutató ajkak halovány mosolyra húzódnak. Az arc így határozottan más.. sehol a drámai fekete kontúr, a mélybíborszín ajkak... Clarisse így határozottan törékenyebbnek és sebezhetőbnek tűnik. *
- Köszönöm a fürdőt.. .. és .. a figyelmességet.. *néz most a ruhákra kissé tétova mosollyal, majd hallgat közben végig a szürkén fénylő íriszeket keresve, s csak az arcán játszó mosoly árulkodik izgatottsággal teli váraozásról mindennél erőteljesebben.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline felkíséri Automne-ot és Aliciát az emeletre. Egy pillanatra sem engedi el a kislányt, simogatja, kicsit becézgeti, amíg el nem alszik. Továbbra is simogatja, még akkor is, amikor a másik kezével benyomja a lift hívó gombját. Nem szól Automne-hoz, csak a kislányt figyeli. Majd felérve, halkan válaszol Automne kérdésére, nehogy felébredjen a pici:*
- Vigyük a tiédbe, az közelebb van...
*Automne már nyitja is ki a szobája ajtaját, s Aline-nal belép a hűvös helyiségbe. Lefektetik a kislányt, betakarják, mert azért már későre jár, s a levegő lehűlt egy csöppet. Nem tudja levenni róla a szemét, valami megmozdul benne, magával ragadja a kisangyal bája, védtelensége. Csak lassan tudja ott hagyni a lányt, nem szívesen hagyja magára, bármikor felébredhet. Viszont meg kell beszélniük Automne-mal a holnapot, s ezt nem lehet a kislány szobájában. Felébresztenék...
Kimennek, s Automne hellyel kínálja Aline-t, aki szó nélkül elfogadja azt. Csak akkor szólal meg, amikor Automne rágyújt. *
- Hát eléggé mozgalmas... Mit csinálunk holnap? Mivel fogjuk kezdeni? - az arca a nevető és a gondterhelt között ingadozik. - S mi van akkor, ha az anyukája meghalt? Alicia csak őt akarja.
*Sóhajt egyet, majd felhúzott szemöldökkel figyeli a késeket.*
- Nem mondom, neked aztán van tárházad...

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

- Remélem nem halt meg… bár… majd holnap kiderül. Valahogy jó lenne megtudni a vezetéknevét. Remélem azt is tudja. Mert nem hinném, hogy itt bárki ismeri… A kórházban biztos tudnak valamit az anyjáról. Reggel meglátogatjuk!

*Felpillant, mikor meglátja barátnője meglepett arckifejezését, és elneveti magát a mondat hallatán. Kezébe veszi az egyik kést, kihúzza a tokból, és ujjával szórakozottan simítja végig a hideg pengét.*

- Ezüstötvözet. Ajándékba kaptam, külön nekem készültek. Van még belőlük több is. Meg egy-két lőfegyver. Az utazó-készletem. A sporttáskámban vannak. Engem kifejezetten megnyugtatnak. Kérsz valamit inni? Én rendelek magamnak kávét. Neked mit rendelhetek?

*Visszateszi a kést a földre, odasétál a telefonhoz. Tárcsáz, és miközben kávét rendel, kérdőn pillant Aline felé, ő mit kér.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Remélem is, hogy életben van...
*Mereng el a kislány sorsán. Ahogy a kis arany fürtjeire, kicsike kis kezeire, kék csodálkozó szemére gondol, összeszorul a gyomra. Soha nem volt jóbban a gyerekekkel, még akkor sem, ha voltak testvérei. *

- Automne, van egy rossz előérzetem...
*Nem folytatja, mert meglátja a késeket, majd jót nevet Automne magyarázkodásán. ~Kivel hozott össze a sors?~ gondolta, s mosolyogva figyelte csak a szúró eszközöket. *

- Lőfegyver? - csillan a szeme. - Egyszer igazán elmehetnénk valahová, ahol lehet gyakorolni, s megtaníthatnál egy-két alapvető dologra... Mindig is érdekeltek, de soha nem volt hozzá bátorságom.

*Majd azon gondolkozik, hogy mit is kérhetne. Kávét? Teát? Marad a tea, ami kicsit megnyugtatja a háborgó lelkét.*
- Teát, ha nem nagy gond...
*Fordul Automne felé, s megvárja, hogy visszatérjen mellé, s csak akkor kezdi el ecsetelni a kételyeit.*

- Automne, mi van akkor, ha a kislánynak meghalt az anyukája? Van egy ilyen érzésem... Nem tudom megmagyarázni, de...

*Nem tudja folytatni, amikor a szobából kis nyűszítés szerű síró hang szűrödik ki. Aline Automne-ra néz, majd feláll, s berohan a szobába, ahol a kislány alszik. Sötét van, nem igazán tudja kivenni a dolgokat, csak a kis fekvő test körvonalait láthatja, ahogy az ujjacskáját szopogatja. Automne-ra pillant, s előre engedi a kicsihez, ő mégis csak könnyebben meg tudja nyugtatni. Aline csak messziről figyeli őket...*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne kávét és teát rendel, meg a számlát, mert az étteremből is fizetés nélkül távoztak, mikor Alicia felbukkant. Leteszi a telefont és visszasétál Aline mellé, ismét lehuppan a fotelbe.*

- Szívesen megtanítalak lőni, semmi akadálya. Majd keresünk egy erre alkalmas helyet.

*Automne fejében is megfordult már, hogy a kislány anyukája meghalt, de próbálja elhessegetni magától a gondolatot. Elképzelése sincs, mit fognak akkor tenni. Épp megszólalna, hogy megnyugtassa az aggódó Aline –t, mikor a szobából sírás szűrődik ki. Aline felugrik, és már szalad is befelé, Automne –mal a nyomában. A szobába lérve a két nő egy pillanatra megtorpan, várva, hogy szemük megszokja a sötétséget. Mikor már ki tudták venni az ágyban fekvő kislány alakját, Aline egy kicsit arrébb húzódik, előre engedi Automne –ot. Ellép mellette és az ágyhoz siet. Leül a kislány mellé és magához öleli.

- Pourquoi pleure tu, ma petite? Mi a baj, Prücsök? Mondd el nekem, kérlek! – suttogja a ksilány hajába, miközben magához öleli a zokogó csöppséget.

*Automne tovább suttog a kislánynak, próbálva megnyugtatni, már épp intene Aline –nak is, hogy megkérje, segítsen neki, mikor kopogás hallatszik. Megérkezett a szobapincér az italokkal. Automne feláll, karjában Alicia –val és elindul kifelé, ám kiérve előre engedi barátnőjét, hogy ő nyisson ajtót. Ő pedig tovább csitítgatja a csöppséget. Aláírja a számlát, és megvárja, amíg a pincér kimegy a szobából. A minibárhoz sétál, abban a reményben, hogy talál benne gyümölcslét. Nem csalódik. Kivesz egy kis üveg baracklét, hátha Alicia szomjas. Némi keresgélés után még szívószálat is talál. Visszaül a fotelba és kibontja az italt.*

- Holnap hosszú napunk lesz, lassan nekünk is le kellene feküdnünk – fordul barátnőjéhez – bár nem tudom, hogy fogok tudni elaludni… Mikor induljunk reggel?

Halandó Tartózkodási hely: Automne mami ölében...

*Felébred, s egy sötét szobában találja magát. Nem tudja, hogyan került ide, s hol is van. Emlékszik, hogy két néni felkapta, s magukhoz szorítják. Ő meg lassan elszenderül.
S most itt fekszik, s a mamáját hívja. Bekapja az ujjacskáját, s megpróbálja abbahagyni a sírást. A mami mindig azt mondta, hogy nem szabad sírni egy ilyen ügyes lánynak, mint amilyen ő. S Alicia mindig megpróbált szót fogadni a mamának. *
- mamiiiiii.....
*Nem tudja visszatartani a könnyeit, s így találja meg a két nő, akik a sírásra beszaladtak. Aline nem lép oda a kicsihez, inkább csak távolról figyeli, de Automne rögtön odaszalad hozzá, s felveszi.
A hátát simogatja, nyugtató szavakat durozsol a fülébe, s a kicsi kezdi egyenletesen venni a levegőt.*
- Mamam, je veux mamam... - suttogja. - Hol a mami?
*S megint elerednek a könnyei. Közben csengetnek, s Automne kiviszi a szobából. Egy percre nem teszi le a csöpséget, s úgy írja alá a számlát. A kicsi a nyakába csimpaszkodik, mint egy kis majom, s akkor is nehezen engedi el Automne nyakát, amikor az leül vele, s a kezébe adja a baracklevet. Hálásan bekapja a szívószálat, s szürcsölni kezdi...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Nézi a kislányt, ahogy hagyja, hogy felvegye Automne, s hozzábújik. Ellágyul tőlük a szíve, de nem tudja, hogy ő valaha is ilyen közel tud-e kerülni egy gyermekhez is. ~Egyáltalán szeretem a gyerekeket?~ gondolja keserűen, s a felfedezés nem okoz neki örömet. Biztosan, mert Aliciával is megbarátkozott, sőt még gyengéd érzelmeket is táplált a gyermek iránt. Nem akarta azonnal lecsapni, ahogy általában tenni szokta.
Csengetnek, s Automne-mal kimegy a hálóból. Odamegy az ajtóhoz, s beengedi a szobapincért. Automne aláírja a számlát, addig ő az ajtóban vár, s a kicsit figyeli, aki kezd megnyugodni Automne vállán. Nem megy oda, hogy elvegye, tudja jól, ez nem az ő reszortja. Ő csak megfigyelőnek érzi magát, s nem egy kislány megmentőjének.
Kiengedi a pincért, majd kitölti Automne-nak a kávét, s magának a teát. Belekortyol a teába, s egy nagyot ásít.*
- Igen, elég későre jár - iszik a teájából, s leteszi az asztalra. - Itt is hagylak titeket... El leszel egyedül Aliciával? Nem kell még segíteni valamit, mielőtt elmegyek? Reggel, ha felébredtettek, akkor csörögj rám, s jövök. Szerintem hagyjuk, hogy Alicia kialudja magát, s akkor majd eldől, hogy mikor indulunk reggel... Jó éjszakát!
*Felállva megsimogatja még Aliciát, s Automne-ra mosolyog. Ha nem kell segítenie, akkor otthagyja őket, s visszavonul a saját lakosztályába, hogy kipihenje magát, amire képtelen. Mindig csak a nap eseményei peregnek a szeme előtt...*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne végig sem gondolja, mit tesz, vagy mit tegyen. Szinte ösztönösen babusgatja Alicia –t. Ahogy a kislány befejezi az ivást elveszi tőle az üveget és az asztalra teszi. Hozzábújik, magához öleli a csöpp gyereket és onnan néz Aline –re, figyelmesen hallgatva őt. Egyet kell, hogy értsen vele, jobb, ha nem ébresztik fel reggel korán a kicsit.*

- Nem kell, köszönjük, azt hiszem, minden rendben lesz. – belepuszil a kislány hajába, bár talán észre sem veszi az ösztönös mozdulatot, talán egy pillanatra meg is feledkezik róla, hogy nem imádott unokahugát tartja a karjaiban – Menj nyugodtan aludni, rád is rád fér a pihenés. Mi is lefekszünk. Igazad van, ne keltsük fel feleslegesen korán Alicia –t, amint felébredt hívlak, így lesz a legjobb.

*Maga felé fordítja a kislányt, hogy fel tudjon állni, az apróság, mint valami játék, engedi, hogy Automne ismét magához ölelje. Könnyedén áll fel, a kis test súlyát szinte meg sem érzi. Az ajtóhoz sétálnak, hogy kiengedje Aline –t.

- Jó éjszakát! – köszön, és bezárja a távozó barátnője után az ajtót.

*Visszasétál a hálószobába, leülteti a kislányt az ágyra, és a ruhák közt keresgél, hátha talál valami megfelelő hálóruhát. Közben folyamatosan beszél, ezzel próbálva megnyugtatni aggodalmasan kiabáló lelkét és Alicia –t.*

- Keresünk neked másik ruhát, jó? Valamit, amiben alhatsz. – pár felsőt tesz az ágyra, kiválasztja a legkisebbeket azok közül, melyek anyaga megfelelhet hálóruhának – szeretnél választani közülük? – ekkor akad meg a szeme egy pólón, a kabalája, mindenhova magával viszi, csak eddig erről megfeledkezett. Még kislánykorában kapta Disneyland -ben, egy hatalmas Füles csacsi díszeleg a valamikor pink színű, mára már halvány rózsaszínné fakult póló elején. Méretre talán ez lesz a legmegfelelőbb, hiszen neki már elég szűkös, és úgy a hasáig ér. Alicia –nak épp jó lesz hálóingnek. Azonnal eldönti, hogy amint végeztek a kórházban, új ruhákat kell venniük Alicia –nak. – nézd, Prücsök – emeli fel a pólót – ez hogy tetszik?

*Szinte választ sem vár, átöltözteti az egyre álmosabb gyereket, és befekteti az ágyba.*

- Én is itt alszok veled, ma petite, jó? Én is átöltözök és visszajövök hozzád.

*Megigazítja a takarót, megpuszilja a szőke fejecskét, és kimegy a szobából. Besiet a fürdőszobába, gyorsan átöltözik, jobb híján egy trikót és egy apró bugyit nevez ki hálóruhának, mivel azt nem vett. Nem számított rá délután, hogy meg fogja osztani valakivel az ágyát. Pár perc múlva már vissza is megy, úgy tűnik, Alicia még ébren van. Lekapcsolja a villanyt, és ő is bebújik a takaró alá a hatalmas ágyba. Magához szorítja a kislányt, és halkan énekel egy régi francia altatódalt, amit még neki énekelt a nagymamája gyerekkorában.*

Halandó Tartózkodási hely: Automne mami ölében...

*Az utolsó kortyokat már-már kiszürcsöli az üvegből. Élvezettel figyeli, milyen hangokat is ad ki a szívószál, a levegő és az utolsó csepp baracklé együttvéve. Majd visszanyújtja az üres üveget Automne-nak. Nem szól semmit, csak belefúrja magát a lány ölébe, s a hajával kezd el játszani. Olyan érzése van, mintha biztonságban lenne, s csak a mama ölében volt ilyen biztonságban, ahogy a mama átölelte, hasonlóképpen Automne-hoz. Hiányzik neki a mama, az érintése, az illata, a kedves hangja. A papa is, bár ő sokkal kevesebbet volt a kislánnyal, mindig úton volt, alig látták egymást. De amikor hazajött, mindig hozott neki valami kis ajándékot. A mama csak most hagyta egyedül először, s a kislány nem érti, miért. Fél, meg van rettenve, de a rossz érzés nem hagyja nyugodni. Hol a mami?
Nem néz Aline-ra, ahogy a nő távozik a helyiségből, nem veszi el a fejét Automne válláról, inkább még jobban belebújik a hajkoronájába. Hasonló illata van, mint a mamának, de mégsem teljesen.
Hagyja, hogy Automne úgy fordítsa, ahogy az kényelmes neki, még segít is neki, átkarolja ő is, így könnyebbnek tűnik.
Csak akkor engedi el, amikor leülteti Automne az ágyra. Felnéz a nőre, de csendben marad. Nem helyesel a kérdésére, nem is ellenkezik. Némán figyeli, ahogy amaz keresgél neki valami hálóruhát. Otthon mindig a rózsaszín pizsamájában aludt, amit mindig a mama húzott rá, de most nem sír utána, mintha beletörődött volna, hogy a mama nincs itt. Minden gondolata az anyja körül forog, de már nem keresi, nem hívja. Inkább némán néz a világba. Tetszik neki a Füles, de nem említie meg, csak kinyújtja a két kezét, minél könnyebben adhassa rá a nő. Puha az anyaga, kellemesen simul a kicsike kis testéhez.
Csak bólint, hogy örül annak, nem kell egyedül aludnia. Hagyja, hogy a nő kimenjen átöltözni, ő addig magához szorítja a takaróját, s a másik kicsike kis kezének hüvelykujját bekapja. ~Maman...~ Nem hunyja be a szemét, csak maga elé bámul, de szinte nem is fogja fel, mi van előtte. Csak a mama kedves mosolya lebeg a szemei előtt. Hagyja, hogy Automne átölelje, ő is hozzáér a kezecskéjével, s végre ahogy elkezd a nő énekelni, lehunyja a szemét. A mama képét látja, s a mamával is alszik el, majd vele is álmodik...*

A várt kép kerül szeme elé, mikor a nő a fürdőből kilép.
Minő furcsa fintora is a sorsnak, hogy halálkövető angyalai mind hószín tisztán élik éltük, míg a farkasok, kik az élet tisztaságából nyerik erejük esszenciáját, földözelben, sárban élnek! Tán ez is azt jelzi: az élet koszos, a halál a megváltó tisztaság.
Apró mosoly kél hát arcán, mely ugyan elsődlegesen Clarisse-nek szól, de azért van benne jócskán az elgondoltakból is. kezének mozdulata, bár apróságnak tűnik, mégis oly önnyen olvasható lehet a nő számára: semmiség, de a tisztelet, hogy adhatta mélyen gyökerezik. De ha mégsem értené Leánya, kifejezi szóban is az intéssel egyidőben.
-Ugyan, Clarisse. Bár léteznek a világon más elveket vallók is, én mindig is gondoskodni szoktam azokról, kik közel állnak hozzám. -Lábát, melyek eddig átvetve pihentek egymáson, egymás ellé helyezi a padlóra, s felegyenesedik.
-Gondolkodtam a dolgokról, mon cheri. A szálloda nem elég biztonsáos számodra, de vissza sem mehetsz régi szállásodra. -Csend, csak a két lépés apró zaja, ahogy közel lép Clarissehez, s kezét annak vállára helyezve, szembefordítja magával. Pillantása a nőét keresi, ajka szélén a biztató mosoly.- Sok veszly leselkedik egy oly virágszálra, mint te vagy. Nem venném a lelkemre, ha bármi bajod esne gondoskodásom hiányában. Jer, öltözz fel, s addig elmondom, mit, és hogyan is fogunk tenni. De elsőre elmondom, mi is az oka annak, hogy it tnem maradhatsz.
Alexander hosszan beszél a régmúltról Clarisse-nek, először hátat fordítva neki: tudván, hogy ez emberi cselekedetek, reflexek nem kopnak ki egyik pillanatról a másikra a maszületett vámpírban, s a szemérem még oly erős lehet a nőben, hogy előtte nem vetkőzne tán meztenre.
Beszél, előbb háttal, a vámpírok létéről, a farkasokról, s a vadászokról. Arról, hogy lassan üldözött lesz mindahány, ki a tökéletes útra lépett, ki a szépség esszenciáját keresve fogadta el az áldást, mely oly nagy átokkal jár együtt. Mikor tudja már, hogy a ő felöltözött, fordul vele szembe, lépve közel hozzá.
-Clarisse, Leányom... Ez a hely hemzseg a farkasoktól. Biztonságosabb lakhatás kell neked... s idő, hogy erősödj. Gondoskodom rólad, ahogy tőlem telik, de neked is igyekezned kell. Itt, ebben a városban én idegen vagyok... s így idegen vagy te is. Figyelj, s fogadd meg szavam! -Bátorító, biztató szavak ezek, s bátorító az is, ahogy ott áll előtte, kezével megemeli arcát, állánál fogva, s pillantásával is bátorítva ösztönzi leányát.

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*A napfény lágyan simítja végig az alvó nőt, és karjában az ébredező kislányt. Automne sem alszik már mélyen, az első apró mozdulatra felébred és megsimogatja Alicia –t.*

- Jó reggelt, Csöppem – súgja a fülébe. Szíve szerint maradna még a takaró alatt, de tudja, hogy fel kell kelniük. Dolguk van.

*Nagyot sóhajt és kicsusszan az ágyból a takarót megigazítja, még odasúgja a kislánynak, hogy maradjon még kicsit az ágyban, azzal kisiet a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyozik, hogy magához térjen, belebújik a puha frottír- köntösbe, és vizet enged a kádba, sok-sok habfürdővel. Úgy dönt, Alicia –nak is jót fog tenni az ébresztő fürdő. Visszamegy a hálóba, kiemeli a kislányt az ágyból, leteszi a földre és kézenfogva elindul vele a fürdőbe.*

- Hogy aludtál Csöppem? – próbálja szóra bírni a hallgatag kislányt – engedtem vizet a kádba neked, megfürdesz gyorsan, jó? Tettem sok-sok habfürdőt a vízbe.

*A fürdőbe lépve leveszi a kislányról a pólót és beemeli a kádba. Szerencsére a hatalmas sarokkád szélén kényelmesen le tud ülni, míg megfürdeti Alicia –t. Mikor végez, beburkolja egy törölközőbe és kiviszi a szobába. Odalép a telefonhoz, és a recepció számát tárcsázza.*

- Bonjour! Le chambre de Mlle Béhart, s'il vous plaît.

*Halk kattanás, majd ismét kicsöng a telefon, és Aline veszi fel.*

- Bonjour, Aline! Ca va? Nemrég ébredtünk, még fel kell öltöznünk, és indulásra készen állunk. Ha gondolod, gyere át, amint elkészültél. Mit szólnál ahhoz, ha reggelivel kezdenénk? Én még csak-csak kibírnám egy ideig, tudod, - kuncog bele a telefonba Automne – de Alicia –nak ennie kellene… Akkor nálam találkozunk.

*Leteszi a telefont, és gyorsan felöltözteti a kislányt. Visszaadja rá a ruhákat, amik este rajta voltak. Sajnos gyerekruha végképp nincs nála. Fegyver, cigaretta, méregdrága női ruhák és cipők, különleges ékszerek igen, na de gyerekruha… nem, ilyesmit eddig véletlenül sem tartott magánál. Miért van olyan érzése, hogy ezután ez másképp lesz…? Megrázza a fejét, inkább gyorsan nekiáll felöltözni. Fekete farmer caprinadrág, fenekén hímzett Versace felirat, hozzá fehér trikó, elején szintén Versace –hímzéssel. Csuklójára ismét a farkasfejes karperec kerül. Bemegy a fürdőbe, gyorsan végighúzza haján a fésűt és egy fehér kendővel összeköti a tarkójánál. Gyors smink, csak a szokásos szempillafestés, és színtelen szájfény. Vet egy gyors pillantást a cipőire, végül egy egyszerű, Swarovski kristály-pántos, fekete Manolo Blahnik papucs mellett dönt. Majdnem elkészül, mikor kopognak az ajtón.*

Halandó Tartózkodási hely: Automne mami ölében...

*A mamával van egy hatalmas zöld réten. Mezítláb szaladoznak, érzi a meleg füvet a talpa alatt, ahogy csiklandozza. A messzeségben a papa figyeli őket, s kattintgatja a gépét. Alicia nem figyel oda rá, megszokta már, a papa állandóan dolgozik. Inkább fogócskázik a mamával, s hagyja, hogy elkapja, mert akkor felemeli, és a magasban megpörgeti. Alicia csak kacag és kacag, ahogy a mama kezét fogja. Majd megint leteszi, és most kézen fogva szaladnak a papa felé. Mielőtt elérnék a papát, a mama elengedi a kezét, és magaelé fordítja. Mosolyog, de egyre távolabb van tőle...
"Szeretlek, chérie..." hozza még a szél a mama hangját, de már az arca elmosódik.*

*Alicia felébred, s rá kell döbbenie, hogy nem a réten van a papával és mamával, hanem egy szobában fekszik egy idegen nő mellett. Megdermed egy pillanatra, de ahogy a nő fölé hajol, s ébreszgeti, elenged kicsi teste. Ránéz tengerkék szemével, ami homályos az álom hatása miatt. Nem szól semmit, de szót fogad, nem kell fel az ágyból, inkább a takaró csücskét magához szorítja, mintha az lenne Oursy, a plüssmedvéje. ~Mami...~ már-már a sírás határán áll, de mégsem, amikor visszajön érte Automne, és felállítja. Szó nélkül megfogja a kezét, hagyja, hogy betegye a fürdőkádba. Most először láthatja Automne mosolyogni a kislányt, ahogy a fürdőhabos kezét felemeli, és egy kicsikét játszik a habbal. Tetszik neki, de nem azt az örömteljes gyermeki játékot látja Automne, amit ilyenkor kellene. Sokkal inkább egy magába forduló kicsi ismerkedését. Amikor mindketten úgy érzik, ideje kiszállni a vízből, Alicia feláll, s várja, hagyja, hogy Automne beburkolja egy fehér törülközőbe. Belekapaszkodik a vállába, de nem annyira szorosan, mint az este, inkább csak egy könnyed mozdulattal. Végighallgatja a telefonbeszélgetést, de nem figyel oda. Inkább az éjjeli szekrényen álló dolgokat veszi szemügyre. Ránéz Automne-ra, ahogy hozza a ruháit. Tegnap ilyenkor a mami öltöztette fel...
Belebújik kis rózsaszín ruhácskájába, felhúzza a kis halványrózsaszínű cipőcskéjét, és az ágyra ülve várja, hogy Automne is elkészüljön. Maga elé néz, a kisujjacskáját bekapja, mintha abban keresne valami biztonságfélét. Felfigyel a kopogtatásra, s ő is Automne mögött odamegy az ajtóhoz, de amint meglátja Aline-t, lekonyul a kis ajkacskája...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline ahhoz képest korán ébred, szinte a hajnallal kel. Nem tudja, hogy Alicia, mikor fog felébredni, de gondolja, hogy nem túl soká, hiszen a kicsik szervezete a korai ébredéshez vannak hozzászokva. Gyorsan beáll a zuhany alá, s felfrissül alatta. Biztos benne, hogy a mai nap szükség is lesz a frissességére, előre fél, mit hozhat a nap. Gyorsan felöltözik, belebújik egy szürke zsebes szoknyába, hozzá felvesz egy mintás Hallhuber pólót s egy hasított bőr motoroscsizmát, amiben nem kelt még nyáron sem visszakeltést.
Majd felhívja a szobapincért, hogy hozzon neki egy csésze kávét a napilappal együtt. Nem kell sokat várnia ahhoz, hogy kopogtassanak az ajtaján, s a pincér tolja is be a kiskocsit. Amint elmegy a pincér, kiönti magának a kávéját, s hozzáfog az újság olvasásához. Az újság közepe tájékán megtalálja Nofrit cikkét a fotóriporter haláláról. A szája elé kapja a kezét, halkan felsikolt, de nincs ideje semmit sem tenni, mert megcsörren a telefon.*
- Oui? - meghallja Automne hangját. -Comme ci, comme ca... A reggeli kitűnő ötlet, egy perc, s ott vagyok.
*Leteszi a kagylót, felkapja az újságot, összehajtva úgy, hogy ránézve is Nofrit írását lehessen látni, s szalad át a szomszéd szobába. Bekopog, nem kell sokat várnia, nyílik is az ajtó. Először Automne-ot veszi észre, majd mögötte a kislányt. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a kicsi elszomorodik, amikor meglátja, de nem tesz rá semmi megjegyzést. Inkább felmutatja az újságot, úgy, hogy Automne könnyedén elolvashassa. Majd átadja neki, időt hagyva az egész szöveg elolvasására, ő maga pedig legugol a kicsi elé, rá mosolyodik.*
- Hogy aludt ez a virágszál?

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne az ajtóhoz lép, nyomában Alicia –val. Kinyitja az ajtót, és örömmel konstatálja, hogy Aline jött át. De míg ő mosolyog, a kislány szája ismét sírásra görbül.*

- Szia A… - ekkor pillantja meg az újságcikket, amit Aline mutat neki - …line – leheli erőlködve az utolsó szótagot.

*Elveszi az újságot, és arrébb lép, hogy barátnője be tudjon jönni a szobába. Fél füllel hallja, hogy a nő a kislányhoz beszél, de figyelmét teljeseb leköti az újságcikk. Olvasás közben kinyújtja a kezét, hogy becsukja az ajtót, de szemét nem veszi le az írásról. Nem mozdul, pár pillanatig szinte megdermed az olvasott cikk hatására. Leengedi az újságot, megfordul és a falnak dől. Alicia –t nézi. Szinte retteg, nehogy ő legyen a kislány, akiről említést tesznek a cikkben. Aline komoly arckifejezéséből ítélve ő is erre gondol. Szinte erőlködnie kell, hogy megtalálja a hangját. Erőfeszítései ellenére is sokkal komolyabban, szomorúbban cseng, mint szeretné.*

-Gondolod hogy… - nem fejezi be a mondatot, nem akar erről Alicia előtt beszélni – mindjárt kész vagyok én is. Szerintem reggelizzünk itt a szállodában. Üres hassal nem tudok gondolkodni – próbálja ügyetlenül felvidítani barátnőjét, miközben odasétál hozzájuk, és leguggol a csöppséghez. – Prücsök, megmutatod Aline –nek, milyen hálóinget kaptál? Addig én gyorsan befejezem az öltözést. Mit szólsz? – játékosan megcsiklandozza a kislányt, próbálva mosolyt csalni az arcocskájára, majd feláll, még megsimogatja a haját és besiet a hálóba. Onnan kiabál ki, miközben előhúzza táskáját az ágy alól.
- Aline, megfésülnéd Alicia –t? Ott van a fésű a tükör előtt, a fürdőben.

*Nem szeretné, hogy Alicia lássa, mikor felveszi a pisztolytartót. A trikó és a bőrszíjak nem a legjobb párosítás, épphogy belebújt, máris dörzsölik finom bőrét, de vagy kényelem, vagy biztonság. Ő pedig egyértelműen az utóbbira szavaz. A késekről így is le kell mondania. A lábára a nadrág miatt nem csatolhat, a karjára pedig azért, mert számít rá, hogy vinnie kell Alicia –t. nem akarja, hogy a kislány észrevegye a fegyvereket. Így marad a Browning. Felkapja az újonnan szerzett, rövid, fekete bőrdzsekit. Bár jó idő van, úgy dönt, legyen inkább melege, de nem indul el fegyver nélkül. A tegnap délután megtette a hatását. A dzseki szabása tökéletes, úgy tűnik, megfelel a célnak. Elrejteni a fegyvereit. A többiekhez sétál, mosolyogva nézi, ahogy Aline a kislányt fésüli. Eszébe jut a saját gyerekkora, és egy futó mosoly jelenik meg az arcán. Nem igazán akaródzik neki megtörni a tökéletes pillanatot, de sajnos indulniuk kell. Ráadásul gyomra is figyelmeztetően megkordul*

- Én elkészültem. Hogy milyen csodaszép lett valaki! – csapja össze kezét Alicia felé fordulva – indulhatunk, hölgyeim? – kérdezi vidáman, és meghajol előttük. – kérem, fáradjanak utánam, vár ránk a reggeli – felkacag és elindul, szélesre tárja előttük a szobaajtót.

Halandó Tartózkodási hely: Automne mami ölében...

*Ahogy Aline odalép mellé, összébb húzza magát, bekapja a hüvelykujjacskáját. A kérdésre nem válaszol, de már nem is annyira elutasító, inkább hallgatja, ahogy Aline durozsol neki. Hasonlóan az ő hangjától is kezd megnyugodni, de nem annyira, mint Automne-étól. Szopogatja az ujját, de tágra meresztett szemekkel Aline-t figyeli. Automne-ra néz, s kiveszi a kezecskéjét a szájából, elmosolyodik, s egy kicsit feljebb emeli a karocskáját, hogy Automne vegye fel. A nő nem veszi fel, inkább leguggol hozzá, s megcsiklandozza. Alicia most először szívből felnevet, de harcol a csiklandozás ellen.*
- Csiki...

*Nem mutatja meg a hálóinget, inkább hagyja, hogy Aline megfésülhesse. A mosoly megint lehullik arcáról, s a szája sírásra görbül. Aline a székhez vezeti, s szófogadóan leül, várja, hog egy idegen nő fésülje meg. Megint a mama jut az eszébe, hiszen ő szokta fésülni, a kedvenc keféjével, de most se a mama, se a kefe nincs itt. Csak akkor változik meg az arca, amikor Automne kijön a szobából, s meghajol előttük. Egy bátortalan mosolllyal fejezi ki tetszését, s felállva, megfogja a nő kezét, hogy úgy hagyja el a szobát, biztonságban...*