Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

A külvároson kívül, majdnem mindentől elzárva a Lacrolis kikötő köti össze Topolyát a többi kereskedelmi partnerével. Számtalan teherhajó, turista hajó fordul meg itt nap mint nap. A dokkokban és raktárakban illetve a kihelyezett irodában folyamatos, sietős munka zajlik. Remek hely a szállítmányozás és fuvarozás valamint nagyobb horderejű üzletek lebonyolítására. Néhány tehetősebb topolyai lakosnak a jachtjai ugyanitt, azért egy kicsit különválasztott kikötőben ugyancsak megtalálhatóak

Vendég

*Eliza csak úgy mászkált a város utcáin, és a kikötőhöz tévedt. Már kedett esteledni, de Őt ez egy cseppet sem zavarta. Bement az egyik stégre, és leült. A csomagját maga mellé tette.*
-Hahó! *Kiabálta, de senki nem válaszolt.*
~Úgyláttszik nincs itt senki, de várok egy kicsit, hátha felbukkan valaki.~ *Egy fél óra múlva megunta a várakozást, felállt, és elindult hazfelé.*

Vendég

*Miguell tengerészzsákjával vállán baktatott a kikötő dohos szagú dokkjai között. Zsebében dohány után kutatva nézett szét a számára ismeretlen területen. ~Kissé szebbnek, barátságosabbnak képzeltem~ Igazából ő sem tudta mit keres itt. Csak azt tudta, hogy a városba kellett jönnie. Ezt érezte régóta. A Kháron nevezetű teherhajó, mellyel érkezett, újból a katalán vidék felé szelte a tengert. A gyűrött cigarettásdobozt megtalálva, egy rudacskát vett elő, majd rágyújtott. Feltekintett az égre. ~ Telihold. Ilyenkor mindig történik valami.~ Mohón szívva magába a nikotint botladozva elindult az ismeretlenbe. Érezte, ma valakivel talékozni fog.*

Vendég

* Miguell megérkezése után nem sokkal újból Lacrois kikötőjében barangolt. Most tűnt fel neki igazából, hogy itt tpolyában mennyire kellemetlen szaga van a tengernek. Az ember szinte megundorodott tőle. Kis keresgélés után megtalálta a 18- as dokkot, ahol emberek dolgoztak. Miguell odament hozzájuk és megszólította a személyt, aki a vezetőjüknek tűnt.*
- Jó estét! Ne haragudjon! Holnap éjszaka ide fog befutni a Veronica nevű teherhajó Marokkóból?
- Igen. *Felete kurtán a férfi.*
- És meg lehetne oldani, hogy a Miguell Muerte névre érkező kontínert kiszállítsák a Gerhard és társa cég raktártelepén a 416- os raktárba?
- Persze. Jöjjön be az irodába, ott kitölthetjük az iratokat.
* Az irodában a férfival hamar elintézte a formaságokat. A tranzakció százötven euróba került, de Miguell kétszázat adott, hogy biztos figyeljenek portékájára. ~ Na, ez is meglenne!~ nyugtázta a végén Miguell. Cigarettára gyújtva sétált a mólók és dokkok közt. Telihold volt. Maga sem tudta miért, de minden porcikáján átfutotta a borzongás valami gonosz erő miatt.*

Vendég

* Miguell megérkezése után nem sokkal újból Lacrois kikötőjében barangolt. Most tűnt fel neki igazából, hogy itt tpolyában mennyire kellemetlen szaga van a tengernek. Az ember szinte megundorodott tőle. Kis keresgélés után megtalálta a 18- as dokkot, ahol emberek dolgoztak. Miguell odament hozzájuk és megszólította a személyt, aki a vezetőjüknek tűnt.*
- Jó estét! Ne haragudjon! Holnap éjszaka ide fog befutni a Veronica nevű teherhajó Marokkóból?
- Igen. *Felete kurtán a férfi.*
- És meg lehetne oldani, hogy a Miguell Muerte névre érkező kontínert kiszállítsák a Gerhard és társa cég raktártelepén a 416- os raktárba?
- Persze. Jöjjön be az irodába, ott kitölthetjük az iratokat.
* Az irodában a férfival hamar elintézte a formaságokat. A tranzakció százötven euróba került, de Miguell kétszázat adott, hogy biztos figyeljenek portékájára. ~ Na, ez is meglenne!~ nyugtázta a végén Miguell. Cigarettára gyújtva sétált a mólók és dokkok közt. Telihold volt. Maga sem tudta miért, de minden porcikáján átfutott a borzongás valami gonosz erő miatt.*

Vendég

* Miguell céltalanul bolyongott a kikötőben. Nem volt kedve bemenni a szórakozónegyedbe. A tegnapi ivászat után nem vágyott alkoholra, és ahoz se nagyon volt kedve, hogy asszisztáljon O'men és a kis barátnője románcához. Eleinte még átfutott az agyán, hátha a kis táncoslánynak van vaklami barátnője, de Miguellnek most legkevésbé a kalandok hiányoztak. Alexej se nagyon jelentkezett azóta, hogy elváltak, és Vendettit sem találta soha a bárjában. Kissé ideges is volt emiatt. Holnap jön az áru, és még senki sincs akinek el lehetne passzolni, illetve aki segítene a tranzakcióban. ~ Azt hiszem hazamegyek. Ha jobban belegondolok, akkor gyakorlatilag, mióta megjöttem nem is aludtam ~ Ezek után elindult, hogy valahogy visszajusson a bérházak közt leledző otthonába. A kikötőben, hazafelé menet végig úgy érezte valaki, vagy valami követi, és furcsa, kutyára emlékeztető szűkölő morgást hallot. Nem tudta beazonosítani, ilyen kutyát még sosem hallott. a dögöt, viszont sehol nem látta.*

Vendég

* Ismételten Lacrois kikötőjében volt. A tegnap megtalált dokknál állt és várta a Veronicát. Bár cigarettát szívott a nikotinfüstön keresztül is érezte a tenger orrfacsaró bűzét. Gondolataiból hajókürt ébresztette fel, és a kikötő bejáratánál egy nagy fekete alakott vett észre siklani a vízen. Az árnyék orrán , ahogy közeledett jól kivehetően ott állt a VERONICA felirat.
A hajó lassan kikötött, majd lassan elkezdődött az áruk kirakodása is. A munkálatokat az az ember vezette, akinek Miguell tegnap a pénzt adta.*
- Megmondtam uram hogy lel lesz szállítva az áru. Csak tán nem attól fél, hogy átverjük? *Kérdezte a férfi*
- Nem. Csak arra voltam kíváncsi, hogy nem esett- e baja a cuccaimnak szállítás során.
* Lassan előkerült Miguell konténere is. Ahogy a daru a földretette, arra várva, hogy megjöjjön érte a kamion Miguell kérésére kinyitották. A rakodómunkások úgy gyűltek köré, mintha Ali Baba nyitná ki a kincses barlangot, de csalódottan el is mentek, mikor meglátták a sok szúette bútort. A Muerte ház őörökségét Miguell felé. Persze a bútoroknak semmi értékük nem volt, leszámítva az érzelmi kötődést, melyet Miguell érzett irántuk. Ám Miguell sem azért nyittatta ki a tárolódobozt, hogy a bútorok állapotát ellenőrizze. A konténerbe lépve Egy nagy méretű régi utazóládához ment, és a nála lévő kulccsal kinyitotta a lakatot. A fedél felnyitása után érintetlenül sorakoztak az ezüstötvözetből készült középkori fegyverek, fóliánsok zsugorított fejek és hasonló a babona által mágikus hatalommal felruházott tárgyak és ékszerek, kisebb oltárok. A ládában rejtőztek Hispánia mór megszállása alatti, és a megszállt területeken kialakult középkori eretnek, és sátánista mozgalmak, szekták ereklyéi, melyeket Miguell csak el tudott lopni nagyobb spanyol múzeumok, könyvtárak, és székesegyházak raktárainak porlepte zugaiból.*

Vendég

*Káprázat? Talán. De egy biztos, hogy egy fehér, könnyüléptű angyal sétál a város ezen veszélyes, sikátorszerű utcáin. A fehér térdig érő kabátból csak két tűsarkú csizma látszik ki, felül pedig egy kislányos arc. Kezeit zsebretéve lépked végig egyik utcáról a másikra. Mitnha nem is tudná hol jár, gondolataiba méllyed. ~Nem hiszem el, hogy tűnhetett el minden ilyen gyorsan. Még Ő is!~ Kabátzsebéből egy zsebbkendőt vesz elő, s letörli arcát. ~Tessék! Kellett ez neked?! Szerelem! Persze!~ Mikor újból körülpillant, már a kikötőben találja magát. ~Affenébe! Biztos nem volt ennyire kinn az a csatornanyílás!~ De biztos, ami biztos, további kényelmes léptekkel végigjárja a kikötőt... ~Talán csak rosszul emlékszem!~ Valami furcsa zajt hall. Különös, távoli búgást... Nem, nem is, ez valahol itt van!*
-Baltazar!!!
*A hang irányába indul, lépteit gyorsítva. Az egyik dokkhoz érve egy hajót lát kikötni.*

Vendég

* Miguell gyorsan összerázkódik, és lecsapja a láda fedelét. Kívülről női kiálltást hallott. Bereteszeli a konténer ajtaját és elindul a hang irányába.
A dokkok orrfacsdaró bűze között szinte egy nem is odavaló jelenést lát. Egy kislányos arcú nő, hosszú fehér kabátban. Mintha keresne valamit. ~Ez a lány nem olyan, mint a többi topolyai. bem látom rajta a rettegést. valahogy olyan megnyugtató. Az első normálisnak tűnő helyi.~*
- Segíthetek kisasszony. Esetleg eltévedt?

Vendég

*Zavartan pillant az őt megszólító felé. Mitnha csak álomból ébredne, kicsit megingatja fejét, amitől majdnem fenékig érő barna haja lágyan hullámzani kezd.*
-Ooo, köszönöm, csak azt hittem...
*Újból körbenéz a helyen, s csak most érzi meg az orrfacsaró szagot, de nem tudja behatárolni. Bal kezét arca elé emeli és befogja az orrát. Összeráncolt szemöldökkel pillant most először a férfira, kicsit talán szemrehányóan (persze nem neki szánva) kérdez tőle*
-Szent isten mi ez a szag?! Itt mindig ilyen van? pfuj!
*Aztán észreveszi magát, leemeli kezét Halvány mosolykával arcán néz a férfi szemeibe*
-Elnézést kérek, néha kicsit elfeledkezek magamról...
*Végignéz az alakon.*
-Nem jártam még túl sűrűn erre felé. Mármint ennyire a kikötőben...

Vendég

- Kisasszony köszöntöm a topolyai Riviérán, ahol a tenger felől fújó szél mindig ezt hozza a város felé. * mondja Miguell tréfásan a lánynak.
- Miguell Mortimer Muerte vagyok Spanyolországból. Nemrég értekeztem Topolyába. Persze hajóm, mert szeretem ha illatárban érkezek meg valahova. *Miguell magán is meglepődött. Nem volt soha olyan mókázós fickó ~ a csaj biztos hülyének néz engem. Nem tudom mit bohóckodom neki. Bár meg kell vallani vele szemben nincs az a szorongás, mint a többi topolyainál.~*
- Ha ennyire zavarja a szag felajánlhatom, hogy kissé civilizáltanbb környezetbe vigyem? Amúgy mit keres itt egy magányos lány? Nem ez a legszebb része a városnak.

Vendég

-Riviérán?! *Ujból mosoly jelenik meg arcán.* -Hát akkor ide sem jövök majd nyaralni azt hiszem! *Rákacsint a fickóra.*
-Hát ha ilyen illatárral érkezik minden hova az igen hatásos belépőnek bizonyul, kedves uram! Örvendek, Acquiel Lander. *Kezetnyújt a férfinak* -Őslakos...
-Ohh már épp kezdem megszokni, szóval nem ragaszkodok hozzá...
*Tekintete újból kitér ezúttal a sikátorok felé.*
-Hogy mit keresek itt? Ooo az hosszú történet... De higyje el jó okom van rá! *Gondterhelten sóhajt* -Sajnos elég jó okom...
*Azzal kifelé kordul a kikötőből, majd visszafillamnt a férfire.*
-Nos kedves Miguell, akkor megyünk arra a civilizáltabb környezetbe?
*Újból végignézi a férfit, valahogy nem tudja behatárolni, hogy vajon milyen ember is lehet. ~Furcsa.~ Kicsit oldalra biccenti fejét. ~Vagy nem találkoztam még tengerjáróval?!~*

Vendég

- Hát igen, szeretem a hatásos belépőket. * Mosolyog Miguell*
- Bár még friss vagyok vagyok itt Topolyában, de bizton állíthatom, hogy a szórakozó, és vendéglátóhelyek nagyrészét már ismerem. Ön melyikbe szeret járni? ~ Lehet nem is szeret ilyen helyekre járni. Most azt fogja hinni, fel akarom szedni. Mondjuk helyes lány, de nem is ismerem.~
- Ám ha gondolja mehetünk könyvtárba is. Ismertem egy papot. mindig azt mondta "Miguell az a te bajod, hogy nem rendes helyeken ismerkedsz a lányokkal. Ott van a könyvtár!" * mondta el Miguell ezt a sületlen anektodát, hogy mentse , ami menthető. Nem tudta miért viselkedik így. Valószínűleg nem a nemiség miatt. Spanyolként mindig jól értett a nők nyelvén.*

Vendég

-Hm szórakozóhelyek? Lássuk csak... Az elíziumot szeretem, oda szoktam néha-nhéa lenézni a lányokkal, ha pedig vendéglátásról van szó akkor a La Plata amit kedvelek. Bár tudom elég sznob hely, de ott van ismerősöm, és akkor miért ne? *Kedvesen moslyog a férfira, viszont mikor meghallja a következő ötletet kissé el is neveti magát.* Bocsánat, de ezt nem gondolhatja komolyan! *Komolyabbra veszi a hangot.* A könyvtár ilyenkor már zárva van! *Újból kacagni kezd, kedves csilingelő hangján. Közben elindulnak, utjukont néhány sikátoros utcán. A lány arca lassan viszont elkomorodik. Fürkészően pillant be (mintha keresne valamit) egy-egy árnyékos helyre, ahova nem ér be a gyér közvilágítás.*
-És én ezen az úton képes voltam egyedül végigjönni?
*Megborzong, kissé közelebb lép Miguellhez.*

Vendég

- Látja nagy szerencséje volt! Mifelénk van egy mondás. Ha hívogatod az ördögöt az meg is jelenik. Maga ezzel az esti sétával igen csak hívogatta. Bár nem akarom megsérteni, hisz ön "őslakos", De néha olyan érzésem van mintha az el diablo, elnézést ördög, itt lakna Topolyában.
~ Remélem nem sértettem meg, végtére is nemrég lakom még itt, hogy véleményt alkossak, ő meg itt született.~
- Akkor kisasszony menjünk a La Platába! Remélem a ruhánk nem itta be a hűs rengeri szél szagát. *Kacsint, és nevet.* Különben a La Platában nem szolgálnak ki két bűzös borzot, még ha az egyik olyan bájos is, mint ön.
* Azzal Miguell és a lány lassan kisétáltak a kikötőből, és nem sokkal már a kávézónál jártak.*

Vendég

Egy luxushalyó fut be a ködös estén a kikötőbe elegáns ficsúrok seregét hozva a városba.Már minden vendég elhagyta a halyót mikor egy furcsamód sötétzölden villanó szélsebes árnyék zirkálva a ládák között egyszercsak a halyóról a partra ugrott.A rakodómunkások nem vehették észre.Túlságosan lekötötte őket a munka.Potyautasunk észrevétlenül eljutott hát a váróteremig azonban belátta a termen nem juthat át anélkül hogy felfedezzék.Egy magasabb ládára felkapaszkodva egy könnyed rövid ugrással sikerült elkapnia az ereszt és azon feljutva a tetőn folytatta útját a városba.Sötétzöld csukjás köpönyege mindenét eltakarta a kíváncsi szemek elől.Lehetetlen volt arcát kikémlelni.Végre átjutott a kikötőn és nyugodt szívvel beleveszett az utcák sűrűjébe.Csukjáját lehajtva előtűnt éjfekete haja és szintén fekete szeme.Már már nem is emberi képet mutatott a modern időkben.Olyanvolt mintha valami képregényhős lenne.Hátán furcsa hosszúkás csomag oldalán bőr övtáska.Ismerték szerte a világban.Mint tolvajt, régészt, kalandort.És legfőképpen a természetfelettiről írt könyveiről.Jelenleg is körözik.Gyilkossággal vádolják amit nem ő követett el.
A rendőrség elmebetegnek tartja mert azt állította egy halhatatlan lény ölte meg a feleségét viszont minden gyanu rá terelődött.
Rassel volt a neve.Rassel Newheart.Az író a régész és az elkeseredett démonvadász.Szüntelenül a természetfeletti lények után kutat.Innen ered gúnyneve is.Nem tuudta mi végzett a feleségével de emlékszik még ahogy kardja mélyen átjárta a gyilkos testét ám az mégis elmenekült.Mintha csak észre sem vette volna.Ezen az egy alkalmon kívül nem látott hasonló jelenséget de ez elég volt hogy életét erre tegye fel.Topolya városából sok legenda és történet indult.Úgygondolta itt választ kaphat néhány kérdésére.Elindult hát egyenlőre csak ételt és italt keresve.Feltett szándéka volt beszélni az itt létrejött új vallás megalkotójával,vagy legalább egyik követőlyével.Ez volt az első lépés ami talán közelebb viheti céljához.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

~hmm. halandó ember nem tenne ilyet. ha az lenne rögtön kihivta volna a rendőrséget, akik el is intéznének. különös ember, valószinüleg hozzám hasonló lehet, de nem hinném, hogy farkas. de hát akkor mi?~*efféle, nagyrészt megválaszolhatatlan kérdések piszkálták hősünk agyát. érezte, nem akarhat rosszat a másik, ezért követte őt a kikötő elhagyott rakodóterületére, ahol benzineshordók álltak. Andrej jó messzire tőlük letette az alélt férfi testét, majd visszament a fura fickónak segíteni a hordócipelésben. kicsavarta a tetején lévő kifolyásgátlót, majd társával együtt leöntötték a "halálraitéltet". zsebéből előkotort egy skatulya gyufát, meggyújtott egy szálat, és a férfi testére dobta. amaz azonnal lángolni kezdett, hőseink még időben biztonságba helyezték magukat. vártak egy ideig, amig szépen el nem égett a férfi teste. a furcsa férfi belelökte a vizbe, Andrej pedig elcsórt egy seprűt az őr bódéjától, és lesöpörte vele a hamut, bele a vizbe. a takaritószerszámot elhajította, majd a társához fordult:*
-ki és mi vagy, és miért segítesz nekem?

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha annak reményében,hogy ott talál valami eszközt ami segítségével eltűnteti a hullát a kikötő felé vette útját.A másik férfi követte őt és cipelte a halálra ítélt embert.A vámpír talált néhány hordót amiben olaj volt.Vitt egy adagot az áldozathoz.Kicsit öntött a szájába is aminek hatására az lecsorgott a torkán és szétáradt a testében.Teleöntötte és a másik férfi egy gyufával lángralobbantotta a betört fejű embert.Egy-két szál nem gyulladt meg vagy egy lenge szellő elfújta,de végül sikerült meggyújtani.Arrébvnultak és hagyták,hogy az összekötözött ember lángra kapjon.Villám gyorsan tűz gyúlt körülöte.Lévén,hogy eldugott részen voltak nem látták meg őket.Ha tüzet láttak akkor pedig akár azt is gondolhatták,hogy a csövesek begyújtottak valamit melegedés érdekébe.Szóval védve voltak mindentől.A férfi testében is olaj volt így belülről is égett.Ehhez még a benne keringő szesezes ital is hozzásegített amit az utóbbi huszonnégy órában ivott a szerencsétlen.Szép lassan szinte hamuvá égett és nagyjából eloltódott.Vancháék közelebb sétáltak.A vámpír egy rugással belesegítette a vízbe a hullát a farkas pedig egy seprűvel elseperte maradék hamut.Ezután elindultak.Igyekeztek elmenni a helyszínről.*
-Én egy vámpír vagyok.Azért segítek neked,mert láttam rajtad,hogy erőd még fiatal benned és lehet,hogy nem rejtetted volna el rendesen.Jól jegyezd meg,hogy a hullákat mindig tűntesd el.Ha meglátják a jobbik eset,hogy nyomozni kezdenek.A rosszabbik,hogy gyanút fognak.Ilyen sérüléseket nem sokan tudnak okozni,mint amilyeneket mi.És hidd el,ki tudják vizsgálni azt,hogy a fejtörését egy ütéssel és kézzel csináltad.És most te beszélj magadról.
~Ha szeretne tanulni akkor ebből kiszűrhet jó tanulságokat.Ez jó lap a tanulásainak.Bár pont egy farkasnak beszélek így arról,hogy mit tegyen.Nem baj.Úgy érzem,hogy ő már tud valamit a farkasokról ami nekem hasznos lehet.És belőlle nem lesz nehéz kiszedni azt.~
*Vancha zsebéből egy szál cigarettát halászott elő és meggyújtotta.Szívott belőlle egyet és a füstöt kifújta.Látszott a másikon,hogy ő sem mellőzi ezeket a dolgokat.Ő ihat,narkózhat és cigizhet is.Ha rájön,hogy mindezek nem ártanak neki akkor örülni fog.De erre jöjjön rá aga.Bár ki tudja.Lehet,hogy valamikor szóba kerül.*
~Úgy érzem ez a beszélgetés jó lesz.Megbízhatok benne.És akiben én megbízom az mindig számíthat rám ha bajban van.Márpedig ő még lesz bajban elég sokat.Ezt az embert sem direkt ölte meg.~

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*micsoda? hogy mi? vámpir? mondanom sem kell, hogy hősünk meglepődött új ismerőse kijelentésén. ezelőtt mondjuk a vérfarkasok létezésében is kételkedett, de a harapás fájdalma és az alagutakben látottak elhitették vele, hogy rosszul gondolkodott.*
~mennyi minden történt velem az utóbbi időben.~*csóválta a fejét*~először, itt a nyugodt helynek hitt Topolyában Omar felbukkan. közvetlenül utána Anders is. kiderült, hogy ő mesélt neki a szökésemről. aztán az a férfi itt pár nappal ezelőtt. sok tapasztalatot szereztem a méregkeverésben, de ilyen hatásuval még nem találkoztam. szinte szénné égeti a testet belülről. végül kiderül róla hogy vérfarkas. aztán az is, hogy itt párhuzamosan a halandókkal szervezett társadalomban élnek~*ugy érezte, mintha egy fazék lenne a feje, és éppen kifutnának a benne lévő ilyen-olyan herkentyük. közben szinte észre se vette, hogy a vámpir a válaszára vár.*
-hogy honnan kerültem ide? az elég hosszú történet, és különösen veszélyes most elmondanom, mert az ellenségeim a közelben tanyáznak.-* fejezte be mondandóját.
~nem tudom mennyire bízhatok vámpirokban. nem szabad fontos dolgokat elárulnom. ha mégis, akkor sem tudom hogy mi vár rám~

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*A lágy,éha-néha felerősödő tavaszi szél bele-bele kap a hajukba,melyből egy-egy rakoncátlan tincs kiválva belelóg Vancha hajába aki egy egyszerű kézmozdulattal visszaigazítja.Ezen a kihalt részen,melyet a kikötő tudhatott magáénak,két magyos alak sétált.Cipőik halka koppantak a betonon,de ezt senki nem hallhatta csak ők.Bár ebben a világban sosem lehet tudni,hogy mikor figyelnek és mikor vagy teljesen egyedül.Aki fel tudja ismerni őket az talán kicsit meghökkenne.Egy szőke hajú vámpír és egy fekete hajú erős testalkatú fiatal farkas.Úgy mennek egymás mellett,mint két éjszakra kimaradt barát.Legalábbis a külső szemlélő így láthatja őket.A vámpír higgadt önuralommal beszél olyan dolgokról amit egy ember bizonyíték nélkül megkérdőjelezne,de a farkas inkább úgy fogadja,mint egy nagyon megdöbbentő hírt.Vancha észre is veszi,de ebből is csak az jön le,hogy a melette sétáló Andrej még fiatalnak számít a falkában.Vancha nagyot szippant a szájában füstölgő cigarettából,mely vörösen felizzik,majd újra kialszik és a férfi ajkai közül füst szivárog,majd tör elő.Végig nézi amint a levegőbe száll fel és szétfoszlik két-három méterrel a fejük fölött.Vámpírként sokkal tovább tudja szemével követni az éjszakában szerteoszló anyagot.Hosszú másodpercek telnek el amíg Andrej megemészti magában a halottakat és az aktuális kérdésre kezd koncentrálni.Ám ekor sem ad kielégítő választ,inkább elodázza a pillanatot.*
-Rendben.Tudok a közelben egy jó kocsmát ahol elég nagy a nyüzsgés ahhoz,hogy nyugodtan közölhesd velem a történeted.
*A farkason látszik,hogy azon vitázik magában,hogy menyire bízhat meg Vanchában,tehát egy vámpírban.A férfi ezt nyugtázza és megérti,de tudja,hogy egyszer úgy is előkerül a válasz Andrejből.Elindulnak a kocsma felé,de út közben...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-nem... én már nem megyek sehova.-*mondta Andrej, és összeesett. az utolsó csepp ereje is elment, az agyát mintha szó szerint kimosták volna Persillel. nem látott mást, csak feketeséget, illetve semmit.(még maga se tudta eldönteni, főleg hogy gondolkoznia is bajos volt.) mindez pár perc mulva enyhült, de még mindig nem látott-hallott. legalábbis süket és vak volt a külvilágra. lázálmok gyötörték. először Omar nevető arcát látta, majd sorban mindenféle zagyvaságot. majd megjelent előtte a farkasisten (legalább is ő annak vélte), és meghagyta neki, hogy térjen vissza falkájának vezéréhez, és tőle kérjen segítséget. ha szerencséje lesz meggyógyítja. ha nem..... áááá nem is folytatom. tudjátok ti azt. a jó öreg őskori módszer... csönd... hősünk lassan kinyitotta a szemét. a vaksötét éjszaka valósággal elvakította, habár ismeretlen farkaskórság támadta meg, és kiölte belőle a természetfeletti képességeket. de már tudta mi a dolga. vissza a város alatti világba. oda kell mennie. lassan megpróbált felállni. mondanom sem kell sikertelen volt. végül a vámpír segítségével talpra ugrott.*
-sajnos el kell mennem. meg kell keresnem a falkám vezérét. ő majd gyógyírt talál a betegségemre. örülök, hogy összehozott bennünket a sors. még találkozunk. ég veled- azzal elvánszorgott az egyik sikátorba, keresni egy alkalmas csatornafedelet, amely mögött eltűnhet (reméljük nem örökre) a felső világból.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Miután elmondta a kocsm,áról szóló véleményét és ezzel invitálta is a farkast oda az furcsán szólalt meg.Azt mondta,hogy nem megy sehova és alig egy-két másodperccel később az is megmagyarázódott,hogy miért nem.Lábai nem tartották tovább a férft.Összecsuklottak alatta és ő elterült a földön.Nem sokáig feküdt ott,de látszott rajta,hogy gyorsan pergő rémálmok legalábbis nagyon zavarosak játszódnk le a fejében.Forgolódott és izzadtságcseppek jelentek meg az arcán.Aztán kipattantak szemei.Nem tudott felállni ezért Vancha a kezét nyújtotta.Amaz belekapaszkodott és segítséggel felállt.Utánna már meg tudott állni,de egyszer-egyszer még megrogyott.A kezében nem volt nagy erő és a lábai pillanatnyi gyengesége is zavaró volt.A vámpír azt hitte,hogy egy farkas el tud viselni nagyobb dolgokat is.Amit mondott az viszont nagy kétkedést váltott ki Vanchából.*
-Rendben.Viszlát.
~Én is örülök,hogy találkoztunk~
*Gondolta a vámpír miközben végignézte ahogy Andrej eltűnik egy közeli csatornafedél alatt.Ezután nagy gondolkodásba esett.*
~Valyon miért gyengült el.Az ereje is mintha csökkent volna.A keze szorítása...nekem kellett rendesen megfognom és ő nem túlságosan nagy erőt fejtett ki.Mint egy...mint egy...halandó.De hát az nem lehet.Biztos,hogy farkas.Amit mondott az kétség kívül farkasi és az ereje... Különös.VAléyon csak ő gyengült le?Jó lenne ha fényt derítenék erre.Bár nem tudom,hoigy lehetne.Akkor viszont ideális alkalom lenne,hogy szétcsaphassunk közöttük.Ha meggyengültek akkor könnyebben lehet őket lealázni.Ha igaz amit gondolok akkor Atyámnak mindenképpen tudnia kell rólla.~
*Ilyen gondolatokkal olvadt bele a kikötő sötétjébe.Elindult a Külvároson keresztül a kastéály felé.Bár nem volt benne biztos.Hagyta hogy a lába vigye.Egyenlőre csak kisebb-nagyobb köröket írva szelte az éjszaka csendes,néha hideg levegőjét.*

*A Hold ezüstös képének fodrozódása fogja meg tekintetét, ahogy elhagyja a nemrég kikötött hajót. Nehéz volt olyat találni, ami éjjel indul és éjjel érkezik. Fajának gyengeségei eléggé limitálták az úticéllehetőségeit. De neki mindegy volt, csak el a korábbi helyről, ahol élt. Ha Topolya, hát akkor Topolya. Nem számít neki, csak minél messzebb legyen. halk léptekkel elhagyja a pallót, s a mólón indul meg. Akárhova...*

****

*A Halál elől menekül. Ő nem megy visza. tudja, hogy ez hiú ábránd csupán, de ha csak egy másodperccel is tovább marad ebben a világban, ahol Ő is van, már megérte menekülni. Tudja, hogy üldözőjét nem győzheti le. Egyetlen lehetősége, ha elrejtőzik. Ha megkapaszkodik, az elmúlás nem tudja elragadni.*
~Egy test. Ez kell most.~
*Kiterjeszti érzékeit, hogy megtalálja a legalkalmasabbt. Nem igazán tudja, pontosan mit keres, csak azt tudja, hogy menedékre kell lelnie, amilyen gyorsan csak lehet. víz csobbanása üti meg fülét, s ezzel egy időben megérez valami közvetlen maga előtt.*
~Egy vámpír. Ideális.~
*Nem teketóriázik sokat. Bár még sosem csinált ilyet, ösztönösen tudja, mit kell tennie...*

*****

*Egy pillanatra megtorpan, hogy körbenézzen. Nagyot szippant a párás levegőből. egyszerre hidegség járja át. Felkúszik a hátán, és körülöleli a hideg. Ezzel egy időben belülről lángolni kezd. Mintha csak a lelkét akarnák kitépni. Feljajdul, s kínok közepett térdre rogy. A világ elhomáyosult vízióvá korcsol szeme előtt a fájdalomtól. Nem tudja mie ellen kűzd, csak abban biztos, hogy ezt a harcot nem veszítheti el....*

****

*Pár másodpercig tart csupán. Akit megtámadott gyenge. Lányegesen gyengébb, mint ő. A préda lelke kisvártatva egybeolvad az övével.*
~Sajnálom cimbora, de én nem megyek vissza.~
*Nem érez különösebb lelkiismeretfurdalást tette miatt. Ugyazezt tette, mikor emberek vérét szívta. Nem több ez sem. Egy egyszerű étkezés. Lassan ismét látni kezd. Úgy látja a világot, ahogy korábban. Még zihál a korábbi kűzdelemtől, de érzi, hogy megmenekült.Lassan feltápászkodik, s körülnéz, látta-e a jelenete valaki. Szerencsére nem. A vámpír fajához méltóan kerülte a felhajtást, s partotérés után rögtön egy eldugottabb hely felé vette az utját. Most kilép az árnyékból az utcai lámpák tompa fényébe. Mélyet szippant a levegőből, s elégedetten sóhajt.*
~Akkor lássunk munkához.~
*Azzal nesztelenül megindul a járdán egyenlőre céltalanul.*

Halandó

Egy Audi robogott a partmentén. Edea Lobna és Noob Saibot ült benne. Út közben gyönyörű házak és jahtok mellett haladtak el. A férfi most kicsit rosszul érezte magát. Edea gazdag, ő pedig szegény családból való. Amit eddig sikerült elérnie azt saját erejéből tette, senki nem segített ebben. Ez a gondolat óvatosságra intette a nővel szemben.

Lassan megérkeztek a cukrászdához, egy kis parkolóba hajtottak be, nem messze a helytől. A kilátás innen gyönyörű volt, a víz hullámzását is hallani lehetett. Orrukat megcsapta a párás tengeri levegő illata.
- Itt is vagyunk. – mondta a férfi, kiszállt a kocsiból és udvariasan a másik oldalra sietett és kinyitotta az ajtót Edeank.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Köszönöm - szólt Noobnak, mikor segített neki kiszállni a kocsiból. Legszívesebben mélyen magábaszívta volna a friss tengeri levegőt, de nem tette. Úgy érezte, hogy ez nem illik egy olyan nőhöz mint amilyen ő. Így csupán körülnézett és indult a cukrászda felé. Hallotta a víz hullámzását. Alig bírta visszafogni magát. Legszívesebben beleugrott volna a tengerbe és úszott volna egy jót. Feszültségét inkább azzal leplezte, hogy beszélt:
- Hogy találta meg ezt a helyet? Én nem is hallottam erről a cikrászdáról.

Halandó

- Ezt a helyet, még apám mutatta meg, amikor kisfiú voltam. Többször vitorláztunk együtt és utána mindig betértünk ide is. Igen, azóta is gyakran meglátogatom ezt a helyet. – válaszolta Noob és a cukrászda bejáratához sétáltak. Beléptek az ajtón és egy aranyos, szerény hely fogadta őket. Érezni lehetett a frissen sülő sütemények illatát a levegőben. Az egyik hátsóbb asztalhoz sétáltak és közvetlenül az ablak mellé leültek. A kilátás innen is gyönyörű volt, mert a tengerre nézett. Még mielőtt a pincérnő ide ért volna, tudtak beszélgetni néhány mondatot.
- Mrs. Lobna, gondolom, hogy ön nem jár ilyen helyekre, remélem nem bántottam meg?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Némán hallgatta Noob meslését. Közben megérkeztek a cukrászdába. Mikor beléptek halk csilingelést hallottak a fejük felett. Hirtelen megcsapta orrát a friss, cukrozott péksütemények és cukrász sütemények. Egyből meg is kívánt valamit. Az egyik hátsó asztalhoz sétáltak, ami ablak közelben helyezkedett el. leültek és Edea rögtön kinézett az üvegen. Teljesen elbűvölte a tenger. Valósággal megbabonázta. Sok minden kavargott a fejében, jók is, rosszak is. Mélabújából Noob zökkentette ki.
- Mrs. Lobna, gondolom, hogy ön nem jár ilyen helyekre, remélem nem bántottam meg?
A nő a férfihez fordult. Most először mosolygott rá, de ez egyben a szívéből is szólt.
- Egyáltalán nem, nagyon szép kis hely ez. Minden csendes és nyugott. . újból az ablak felé fordult és folytatta - Jól esik néha kiszabadul a város örült forgatagából. Nem árt egy kis pihenő, nem igaz?

Halandó

- De, tökéletesen igaza van. Szeretek itt üldögélni és nézni a tengert, persze ha időm úgy engedi, akkor szívesen kivitorlázok barátaim jahctján. De ők most külföldön vannak és ugyan rám bízták a felügyeletet, de egyedül semmi kedvem kihajózni. – mondta a férfi, ezzel esetleg enyhe célzást tenni Edea számára.
Körülbelül ekkor ért oda a pincérnő, rájuk mosolygott és kevesen szólt:
- Mivel szolgálhatok? – kérdezte.
Noob kérdően nézett a pincérnőre, majd Edea-ra, várta, hogy ő mondjon valamit elősször.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Edea vette a célzást, de még mindig csak az ablakon nézett ki. Így a férfi nem láthatta amint, egy halovány mosolyt elereszt. Ekkor azonban megérkezett a pincérnő aki a rendelést hivatott felvenni. Edea visszafordult és rendelt:
- Akkor kérnék egy francia krémest és egy fekete kávét, tejszínnel és cukorral. És én fizetem az úr számlálját. - Noobhoz fordult - És nincs ellenkezés. Utána meg ha akarja, kihajózhatunk.

Halandó

Elmosolyodott ezen a férfi, majd a pincérnőhöz fordult:
- Én is egy franciakrémest kérek és egy kapucsínót. – válaszolta és megvárta, míg a pincérnő felveszi a rendelést és elmegy.
Újra Edea felé fordult:
- Hogyan is tudnék ellenkezni. – mosolygott közben – Amúgy a jacht nincs messze, alig pár sarokra van. – bámult ki a tájon, próbált valami közös témát kitalálni, amiről beszélgethetnek, de egyelőre nem sikerült.