Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

Topolya határán, a várost körülölelő hegységgel szemben található a város személyszállítását bonyolító repülőtér, buszpályaudvar és a vasútállomás. Hála a város vezetőségének, a belvárosból autóval maximum húsz perc alatt megközelíthető, és sűrű buszjáratok is segítik a közlekedési dugók elkerülését. A város légi forgalma nem nagy, naponta legfeljebb 4-5 személyszállító repülőgép landol, illetve készül a felszállásra. A repülőtéren inkább a teherszállítmányozás folyik, míg a lakosok, turisták, átutazók szállítását a buszok és a vasút intézi.

Vendég

Megérkeztem. Semmit sem tudok erről a városról. Távoli rokonok hagytak rám itt egy lakást, ami most kapóra jött. Menekülni akartam a múlt elől... Ki tudja, talán pont itt köszön rám a szerencse?! Egy biztos: annál, ahonnan jövök, csak jobb lehet!

Vendég

Egy kis, magán repülö érkezik a reptér egyik eldugot kifutójára.Egy sötét ablakos kocsi már várt a gépre.A repülögép lépcsöjén nagyot szippantva a levegöbe Alexej örül, hogy újra szilárd talaj van a lába alatt.~Hiába az a sok meló, a repülés soha nem sokom meg...De ha egyszer a vér kötelez akkor meló van...Még szerencse,hogy elhoztam Moszkvából a kedvenc vodkám...~Így merengve szállt be a kocsiba ami rég nem látott rokonaihoz viszi,hogy "karrierjét" egyengesse a családján belül.

Vendég

Befutott a vonat végre a pályaudvarra, hosszú út áll mögöttem. *Odarendeltem egy hordárt* Rengeteg a bőröndöm. A gyönyörű ruháim, szépítőszereim, sminkkészletem, ékszereim nem hagyhattam ott. Míg odaért eltöprengtem mennyi teendőm is lesz.
~Holnap bemegyek a bankba, remélem minden rendben lesz és itt az új banknál is olyan kedvesek lesznek velem mint a réginél. Pontosabban szólva a pénzemhez lesznek olyan kedvesek. Ennyiért kell is...~ A hordár szakított félbe.
"Parancsol, hölgyem?" - kérdezte kicsit túl nyájasan.
"Kérem vigye őket egy taxihoz és vigyázzon rájuk, óvatosan!" - kértem a lehető legudvariasabban és átadtam egy kis pénzt, hogy bőröndjeimre elég figyelmet szenteljen.
Elkezdte lerakodni sorjában a hordár-kocsira. Mikor végzett leszálltam a vonatról és elindultam a taxik fele a hordár után. Miközben rakodta a bőröndjeim a csomagtartóba és a hátsó ülésre folytattam megszakított gondolatmenetem.
~ A bank után körülnézek a városban, kellene egy új autó is, jobban szeretek a saját autómmal járkálni. Majd körülnézek a luxusautó szalonokban. Még jó, hogy lakásra nincs gondom, megboldogult férjem vette, amikor kicsit egyedül akart lenni eljött ide. Be van rendezve, bár egy kicsit biztos át kell alakítanom a saját ízlésemre, de ez ráér ha megszoktam új lakóhelyem és elrendeztem a bankot és a kocsit persze. Van időm, nem kell sietni és nem tudom, hogyan fogok tudni együtt élni abban a házban férjem emlékével, na meg egy új városban~
"Készen vagyok" . A hordár visszaránott gondolataimból. Adtam még egy kis pénzt neki, ha már ennyit dolgozott a sok csomaggal, majd beültem a taxisofőr mellé. Előkotortam a címét a háznak a retikülömből és odaadtam a taxisnak.
"Erre a címre legyen szíves"
"Igen kisasszony"
Kigördültem a pályaudvar elől új otthonom fele. A cím ha jól láttam a kertvárosban van. Remélem nyugodt hely.

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*A felhők közül egy Boeing szállitórepülő bontakozik ki.Lassan a leszállópálya felé közeledik ,majd kiereszti a futóműveket.Pár perc mulva fékcsigorgás közepette landol a behemót teherszállitó.Begurul az egyik hatalmas hangárba, ahol a kipakolást végzik, és ahol ellenőrzik a rakományt.*
-na végre, hogy megérkeztünk...
*morogta egy hang az egyik ládából, amit a Topolyai Szinháznak cimeztek.*
~ha még tovább tartott volna az ut ,felmentem volna pilótafülkébe, pihentetni elgémberedett végtagjaimat...~
*gonosz mosoly ült ki az arcára, mikor elképzelte a pilóták arcát, ahogyan hirtelen mellettük termett.*
~hehh, még a végén géprablásnak hitték volna...~
*közben megkezdték a kirakodást.A Szinháznak cimzett holmikat, egy kamionra rakták, mely a targonca kezelő férfi jelzésére várt.Mikor megkapta a jelet, hogy végeztek a berakodással, elindult a belváros felé, hogy célba érjen a rakománnyal...*

Vendég

*A tunisi gép nemrég landolt, Topolyában. A vámvizsgálatnál idősebb, lengyel férfi várta, hogy végre beléphessen Franciaország ezen balsejtelmes városába. Volovska professzor a világhírű régész, a középkori történelem egyik szaktekintélye nemrég figyelt fel az északfrancia város legendáira, babonáira, azokat szerette volna volna tanulmányozni, valamint személyes okok is közrejátszottak érkezésében. A repülőterminál előtt csomagjait izgatva, taxira várt. Az éjszaka félhomályából ki is bontakozott egy jármű. A professzor beszállt, és kurtán csak ennyit mondott:*
- A belvárosba!

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Már messziről hallotta a sugárhajtású gépek turbináinak zaját. Az ember áradat megsokszorozódott, s a lány láthatóan idegesítette. Ide-oda kapkodta a fejét, s megpróbált minél hamarabb az egyik taxihoz somfordálni. Még viszonylag korán volt, ezért a reptér környékén rengetegen álldogáltak csomagjaikkal.
Riam végignézett magán, és meg kellett állapítania, hogy nagyon alul van öltözve, de más választása nem volt, valahogy el kellett jutnia a kertvárosig. A repülőtér bejárata fölött rápillantott az órára, még alig múlt hét.*~Keresnem kell egy bankautomatát... Azt hiszem, meg kéne néznem a lakáshirdetéseket is, mert motelekben mégsem aludhatok...~*gondolta, majd gyorsan belépett a reptér várójába. Azonnal kiszúrta az automatát, azonban hosszú sor kígyózott előtte. *- A francba! - *mondta, de mivel más választása nem volt, ezért kénytelen a várakozók közé beállni.
Kb félóra után sikerült eljutnia a gépig, ekkor azonban megszólalt mellette egy hang:* - Bocsánat, személyit legyen szíves - * Riam dühösen felhördült, mikor pillantása a "Security" feliratra esett. Leplezetlen haraggal visszafordult az automatához, és csak félvállról vetette oda a biztonságinak:*- Csak kiveszem a pénzem! -*Riam érezte, ahogy a vállát megszorítja a mögötte álló férfi, és lassan maga felé fordítja. Az érintéstől kiverte a víz, a benne lakozó, új szörnyeteg lassan, nagyon lassan életre kelt.*- Szálljon le rólam! -*de ezt már nem Riam mondta, hanem az őrült gyűlölet. Emberi énje hiába próbálta visszaszorítani a feltörő dühöt, képtelen volt rá. Az utolsó csepp a pohárban a férfi arcán megjelenő undorító mosoly volt. * - Ne érj hozzám, te szemét! - *ordította a lány. Ökle hirtelen felemelkedett, és pont orrba vágta. A férfi a meglepetéstől hátrált néhány lépést, majd eldőlt. Riamnak mindez úgy tűnt, mintha órák alatt történne, aztán észbekapott, s míg a körülötte lévők megrökönyödve bámulták, kitépte a kártyáját a gépből, és szélvész gyorsasággal kiviharzott az épületből. Teljesen elvesztette a józan ítélőképességét, s mikor meglátott egy taxit, amelybe éppen beszállni készült egy középkorú nő. Ész nélkül odarohant, a nőt kicibálta a ruhájánál fogva, és beült a hátsó ülésre.* - Indítson! - *nyögte a taxisnak. Az tétovázni látszott, s Riam, hogy kérését nyomatékosítsa előhúzta kését.* - Mi lesz már?! - *üvöltött rá a vezetőre. Az kikerekedett szemekkel megtette, amire a nő kérte, és beletaposott a gázba.*

Vendég

*Egy utasszállító repülő érkezik a pályaudvarra,rajta az utasok és azok csomagjai. Egy idegen is ül ott. A neve Greyback.*
~Sok ideje vártam már erre az utazásra,arra hogy szülővárosomat elhagyva egy sokkal érdekfeszítőbb területre érkezzek. Sokszor keserítik meg az életem maffia családok,gengszterek,és a többi. Egyenlőre saját válalkozást nyitok.~
-Elnézést uram
-Igen?
-Kér mogyorót?-kérdezi a büfékocsis nő
-köszönöm nem
*Mondja majd jobb keével int,hogy távozzon. Enyhe mosoly, feláll és átmegy az 1.osztályra ,és körül néz.*
~Egyenlőre be kell érnem a turista osztállyal,de még pár nagyobb balhé és én is itt utazhatok majd.~
*Egy zökkenés hallatszik,amint a gép a pályaudvarra érkezik. Greyback az első aki leszáll a gépről és elindul a belváros felé. Közben nem is sejti,hogy nem ő az egyetlen különleges ebben a városban. Csak halad előre,majd elnyelik az árnyak.*

Vendég

Lassan befordult a fekete Ford a reptérre, azonban a biztonsági személyzet megállította a kapuban:
"Jó napot uram! Egy nevet és egy útirányt kérek!"- mondta az őr a maga hivatalos stílusában.
"Mr. Razor vagyok és Hans Günther már vár engem"- válaszolta Razor.
Az őr rákérdezett rádiójában, s miután választ kapott kinyitotta a kaput, s a Ford elindult a magánjárat felé. Hans és egy kisebb személyzet már várta őt. Legtöbbje hordár és ott van a pilóta s a másodpilóta is köztük. Miután megállt és kiszállt, a hordárok azonnal pakolni kezdték a cuccait s ő, pedig üdvözölte Hansot:
"Bocsánat Hans a késésért, de közbe jött valami, egy kis balesetem volt. Képzeld az egyik kanyarban belém jött egy kisebb kocsi, egy Corolla vagy valami ilyesmi. De szerencsére csak kisebb horpadást okozott. Nekem kutyabajom sincs."- mondta Razor, ám érezte, hogy legbelül kínozza valami, mintha egy belső hang szólalt volna meg benne: ~ Hazudsz! ~. Furcsán érezte magát, mióta a farkas létet választotta a halandó helyett egyre többet hazudott, s úgy, hogy észre se vette. Valahogy belül érezte, hogy mintha egy újabb lépést tett volna meg a szakadék felé.
"Semmi baj. Ez itt a pilóta Reginard Oswald és a másodpilóta Per Olaf. Mindketten kiválóan kiválóan beszélnek magyarul és angolul és németül."- mondta Hans, miközben Razor kezet fogott velük - Az instrukciókat már megkapták. Neked nincs más dolgod, mint hátradőlni.
"Akkor ha nem bánná uram ellenőriznénk mindent elindulás előtt és beinditanánk a járgányt"- mondta Olaf.
"Remek! Persze menjenek csak! Láttod Razor, milyen kiváló munkaerő. Mindig csak a munka. Hiába ne ők az embereim"- mondta miközben a két férfi távolodótt, s ekkor Hans félrehuzta Razort, s már titokban, suttogva, kérdezte tőle: "Van valami újabb hír a maffia ügyről?"
"Egyenlőre semmi. Nem semmi új a nap alatt."- válaszolta Razor.
"Na mindegy. Mire visszajössz elsimitok mindent. Nyugi. Némi pénz csodákra képes, még több pedig egész világokat mozgat meg"- mondta Hans a maga kis bankári humorában. Razor egy erőltetett mosolyt fakasztott az arcára, ám a levegőben érezhető volt az elválás és a búcsú miatti fájdalom.
"Köszönöm segítséget Hans. Nélküled nem tudom hol volnék"- ám magában már előre sajnált őt Razor, mert egy hazugság után fog nyomozni ismét. Érezte, hogy belül a lelkiismerete ismét kínozza őt. Ám úgy döntött elindul a gép felé, közben a hordárok is befejezték a bepakolást, s a gép megkapta a felszállási engedélyt. A gép ajtajából még utoljára rátekintett a topolyai tájra, gyönyörü volt még mindig. Szívére a fájdalom nehéz ólomként nehezedett rá, hogy mindettől meg kell válnia. Ám tudta jól meg kell tennie. Majd Hansra nézett, ő még utoljára integetett neki, Razor utoljára elbúcsúzott tőle, majd nehezen behúzta maga után az ajtót, s leült az egyik székre. Ekkor a gép beindította a motorjait, s elindult a kifutópályán. Érezte a felemelkedéskor jellemző kis rázást, majd hirtelen a levegőben is voltak. A gép behúzta a futóműveit , s ő még utoljára rátekintett a tájra, s szomorúan megjegyezte: "Viszlát Topolya!".

Vendég

Az út eseménytelenül telt, s kb. olyan 3 óra múlva a gép leszállt Tibet egyik jellegzetes föld-pályáján, amelyik rendesen megrázta a gépet. A motor lassan leállt, s Razor kiszállva, maga előtt látta a csodálatos tájat, mely gyermekkorábban maradt fent benne. A végtelen hegyek vonulatát, melyet megcsipkéz a fehér hó, a völgyek sokaságát, melyek valósággal bemélyednek a gigászi hegyek közé, s a ritkán előforduló fennsíkok, melyek még fantasztikusabbá tették ezt az összhatást. A levegő valósággal jótékony hatással volt, s igyekezett minden egyes lélegzetvételel nagyobbat és nagyobbat venni. Olyan volt mintegy gyerek, ki maga se hiszi el, hogy eljutott a céljához. A kolostorba vezető út, vidáman telt el a sherpák társaságában, akik kicsit furcsálták, hogy Razor is csomagot cipel. Mindenki örült a viszontlátásnak, végül rövid félórás séta után megérkeztek a kolostor bejáratához. Benyitott, az udvaron fiatal gyerekek tanulták a harcművészet alapjait, s akik kicsit megilletődtek az új vendég látán. Razor az egyikükhöz odasétált, s megkérdezte tőle: "Chen mester hol van?".
"A szobájában, éppen meditál"- válaszolta a gyerek.
"Köszönöm"- mondta Razor, s ezzel elindult Chen szobája felé, bekopogtatott, majd benyitott. Chen éppen befejezte a meditációját, hátal állt neki, s ekkor megszólalt: "Tudtam jól, hogy mégegyszer vissza fogsz jönni hozzánk Razor, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar."
"Mi? Honnan tudtad, hogy én vagyok az?"- kérdezte meghökkenve Razor
"A válasz nagyon egyszerű, innen az ablakon keresztül rá lehet látni az udvarra."- mondta, miközben egy apró mosolyra fakadt, majd az hirtelen nevetésbe csappot át, s Razor is röhögni kezdett: "Mit gondoltál? Azt hitted, hogy nekem hátul is van szemem? Ilyen sokat, azért nem feltételez rólam. Isten hozott barátom!"- mondta, majd egymásba nyakába borultak, ami kicsit meglepő volt egy tibeti embertől. Ám Razor arca hirtelen komorrá vált: Chen valamit mondannom kell, az az igazság, hogy én nem jókedvemből jöttem ide."
"Sejtettem. Éreztem, amint beléptél, azt a sok negatív energiát, amit sugároztál. De most feküdj le egy kicsit, nagyon fáradt lehetsz, egy ilyen hosszú út után. Addig én előkészítek néhány dolgot. A szobád szokott helyen vár."-mondta Chen.
"Tényleg igaz. Kissé fáradt vagyok. Már napok szinte semmit se aludtam."- s ezzel elindult a szobája felé. A szoba a ház déli oldalán feküdt, hatalmas napfényes hely, külön meditációs szobával és tisztálkodó hellyel. Eközben a sherpák már rég lepakolták a szobába a dolgait, s ő maga is lerakta kis bőröndjét, melyben legszemélyesebb dolgai voltak . Miután megmosakodott, s átöltözött a kolostor jellegzetes ruhájába, úgy döntött lefekszik kicsit aludni. Ám miután lefeküdt aludni, félálomban látta, hogy néhány segéd Chen mester vezetésével pár füstölöt hozz be. Ezekbe valamilyen port raknak, melyet meggyújtanak, eközben hallotta Chen hangját: "Erre most szüksége lesz, hogy jól tudjon aludni..."- majd kimentek a szobából. S valóban napok óta először jól tudott, álmában tömjén és jázmin keverékét érezte, melyek megnyugtaták vad lelkét. Jó pár órás alvás uán sokkal jobban érezte magát, s kiment az udvarra, ahol Chen már várta őt: "Jó reggelt! Azt hiszem itt az ideje a reggeli edzésnek és imának illetve meditációnak"- mondta nagy örömmel, s Razor sem ellenkezett a tervvel, habár még félálomban volt. Kisssé meglepte őt, hogy mennyit aludt. A reggeli közös imádkozást követően, egy gyors edzést tartottak, amelyet egy bemelegítőnek szánt Chen. Ám a mediációt érdekes mód, nem a többiekkel közösen, hanem külön tartották, megy fánál, amire egy furcsa felirat volt vésve tibetiül.
"A megnyugvás fája"- mondta Chen, mintha előre érezte volna Razor kérdését - "Mostantól fogva itt tartjuk a meditációkat. A célom az, hogy kialakuljon az összhang a lelked, s a természet között, s hogy így lelj megnyugvást önmagadban."
Ki lehet irtani..."- kérdezte volna razor, ám ekkor Chen félbeszakította -
"Nem, nem lehet kiirtani belőled ezeket az érzéseket. Oly mélyen beléd ivódtak, hogy egyszerűen nem tudom. Viszont kontrolálni és elnyomni, el lehet."- mondta, s ezzel közösen meditálni kezdtek, Razor érezte magában, ezt a megnyugtató érzést, amit a fa s a körülötte lévő világ sugárzott. Lelke tisztulni kezdett. A meditációt követően sokkal jókedvübb volt. A nap további része harci edzésekkel, s az ősi tekercsek tanulmányozásával telt. Hetek teltek el így, s eközben észrevett egy nap magán egy apróságot a tükörben, miközben borotválkozott, a harapás okozta seb eltűnt, hirtelen hatalmas nagyot kiáltott fel örömében, ismét halandó, csak egy "átlagos" fickó, semi több. Néhány nap múlva az egyik tekercs tanulmányozása során egy furcsa dolgot fedezett fel, egy ősi mítoszról szólt, melyben egy halandó át akart változni egy démonná, s a démont kérdez meg mivel jár ez: "Jól meggondoltad a választásod halandó? Kétségtelen, hogy a démoni lét számos előnnyel jár együtt, nagy leszel és erős, világokat dönthetsz meg puszta erőddel, s halhatatlan leszel. De ha még is megsemmisülnél, a pokol legrondább mélye vár rád, s evilági életedben is szenvedsz, méghozzá az emberi részed miatt, mely mindig el fog ítélni cselekedeid miatt, s mindig ott fog járni a nyomodban. A tiéd a döntés választhatsz."- Razor ekkor döbbent rá, hogy ő is mily ostoba volt, mikor a kárhozatot, akarta választani a halandó lét helyett. Ekkor úgy döntött ha kell élete végéig itt marad a kolostorban, ha ezen múlik az élete, ám a sors ismét közbeszólt a maga módján. Egy nap ugyanis Razor, egy érdekes dolgot fedezet fel Chen szobájában, mikor rá várakozott. Az asztalon egy papír hever, s kinyitotta azt, egy levél volt, melynek tartalma a következő volt: Kedves Chen! Hogy haladsz az újoncok kiképzésével? Egyre inkább sürgetőbb volna újakat felvenni. Habár kapunk segítséget Indiából, ám ez nem elég. Meg kell dupláznunk erőfeszítéseinket. Ne feledd a szabad Tibet álma rajtunk múlik!" A feladó Sua mester volt,aki egy másik tibeti tartomány főpapja volt. Ezek szerint Chen titokbana szabad Tibetért harcol. Razor ekkor érzett valamilyen hatalmas megbecsülést a tanítója iránt. Ám ekkor hirtelen lépteket hallott , emiatt gyorsan elbújt az egyik szekrényben melynek félig nyitott ajtaján jól láthatta az eseményeket. Az egyik tanítvány volt az Laon. Ekkor az asztalon lévő levélhez nyúlt, s miután elolvasta, ezt mondta magában: "Megvagy Chen!"- s ezzel elrakta a levelet, s eltűnt. Razor ekkor kibújt a szekrényből, s követni kezdte Laont.
~ Mindig is gyanús volt számomra, ez a fickó. Valahogy sosem tetszett az arca ~ gondolta magában Razor, s Laon szobájához érce a következőket hallotta: "Igen megvan a végső bizonyitték! Küldhetik az erősítést!- majd valamiféle válaszszerű hallatszódott, majd ismét Laon bszélt ismét: "Igen végrehajtom, ha ezt óhajtják. Szóval ma éjfélfele jönnek, nagyszerű. Akkor úgyis mindenki alszik. Viszhall!"- s ekkor elkezdett az ajtó fele menni, Razor elbújt az egyik oszlop mögött. A férfi ekkor kijött, s elentétes irányba, fütyürészve jókedvűen elindult. Razor a szobába lépve megtalálta a rádiót, valamint a levelet. A levelet gyorsan el is vette, s eközben ezt gondolta magában: ~ A mai este közös vacsorán leleplezlek te kis féreg! ~ s ezzel elindult edzeni. A nap további része eseménytelenül telt, s a közös vacsora ideje hamar eljött. Mikor asztalhoz ültek, s étkezni kezdtek, Razor felállt az asztal melől, s a következőket mondta: "Testvéreim! Azt hiszem áruló van köztünk, aki a vesztünket akarja. Chen mester ugyanis a szabad Tibetért harcol, de valaki elárulta őt. Laon volt az, ő az aki ellopta Chen mester levelét, s erősítést kért a kínaiaktól. habár most nincs köztünk, de érzem, hogy valamiben most is mesterkedik."- ekkor a hallgatóság nagyrésze ledöbbent, volt aki számára a Szabad Tibet fogalom is új volt, de a nagyrészük az áruláson dühitette fel. Chen ekkor belekortyolt italába idegeségében, majd hirtelen a torkához kapott, felállt, megtett még pár lépést, majd összesett. Razor ekkor felordított: "Az ital mérgezett senki ne igyon belőle!"- ekkor minenkin észrevehető volt egy aprócska félelem s pánik. Ám ekkor teherautók zaja hallatszott föl, Razor ekkor meggyújtotta levelet, amely gyorsan elégett, a tanítványok egy része, ekkor Chen szobájába rohant be egyik szekrényéből, a megmaradt iratokat is elégette gyorsan. Néhány percre rá kínai katonák rohantak be Laon vezetésével, ekkor Laon ezt üvöltötte: "Mindenkit kivégezni! Igaz az öreget már nem kell, azzal én végeztem!"- s mindenkit egy sarokba szorítottak a katonák, Laon pedig a bizonyítékért rohant, ám néhány perc múva hullasápadtan jött vissza. A vezető ekkor ráordított Laonra: "Hol van a bizonyíték?".
"Ööö.. Izé az nincs meg"- mondta dadogva Laon.
"Mi az hogy nincs meg?! Maga hülye... Kivégezni!" - mondta hidegen a szakaszvezető.
"Mi?? Én nem csináltam semmit... Kegyelem! Istenem! Ne!!"- ordította a spicli, ám ekkor elvonszolták.
"Elnézést a zavarásért és részvéttem a mesterük halálért!"- mondta a férfi és néhány perc múlva egy dörrenés hallatszott a távolban. Mindenki ledöbbent az eseményken, s az általános szótlanság uralta a légkört. Másnap Chent eltemették, s Razor ekkor úgy érezte, hogy ismét a semmibe szakadt. Nincs már senkije és semmije, ismét gépre szállt, s Oddüsszeuzhoz hasonlóan ismét egy hosszú bolyongásba kezdett.

Vendég

Rengeteg országot bejárt vándorlása alatt. Eljutott Rómába és Marakesbe, azonban Razor számára a tudás volt a legfontosabb, ezért bejárt a cordobai egyetemre is, majd beiratkozott az osloi egyetem levelező szakára archelogóiai képzésre. Több gyakorlati óra étele után előre lerakta az ez évi vizsgáit. Ám Razor úgy érezte, hogy ez az állandó bizonytalanság és vándorlás tönkreteszi. Igaz, hogy már nem akart többé farkas lenni, ám valahogy valamiféle furcsa baljóslatú érzése volt ezzel kapcsolatban. Tudta jól, aki az ördöggel cimborál elvész. Végül egy nap hívást kapott. Hans hirtelen pénzügyi zavarba került és már nem tudta a költségeket állni. Ezért visszautazott Topolyába. Tudta jól valami elkezdődött, amint a gépe leszállt a kifutópályán. Kivételesen Hans nem fogatta őt, viszont a fekete Fordja még mindig ott várta. Egy kis csomagot talált az első ülésen egy levél kíséretében: "Kedves Razor! Kérlek fogadd el ezt az amuletet. Chenné volt és mindig rád akarta hagyni. A helyzet szerencsére megoldott és a kolostor élete visszatérta normál kerékvágásba. Üdvözlettel Hao mester.". Az amulett rendkívűl érdekes volt egy aranysárkány volt, közepén egy színtiszta rubinnal, rajta egy felirattal: "Az isten szeme". Felvéve, valahogy furcsa érzések sokasága áramlott át rajta, ám ezek az érzsek egyszerre voltak örömteliek és fájdalmasak. Elinditotta a kocsit, majd kihajtott a reptérről.

Vendég

*Hideg, párás hajnal volt. Tücskök, és egyéb bogarak ezrei oltották szomjukat a hajadozó fűszálakon lévő apró vízcseppekkel a szinte végeláthatatlan legelőkön. A rétek mögött már ki lehetett venni a hóval csipkézett magas hegycsúcsok elmosódott körvonalait, melyek mintha a ködbe burkolózva próbáltak volna meg elbújni az ember szeme elől. Mesébe illő volt a táj. A sötétszürke vonat mély robogással haladt előre, erőszakosan áttörve a ködbe írt csendet, s lerombolván minden illúziót, mit egy arra járó maga elé képzelhetett volna. Rengeteg fajta embert vitt magával a szerelvény, többek között Shelly Sinclair-t is. A lány egyedül feküdt egy kabinban s bőröndjei társaságában az igazak álmát aludta. Fülében fülhallgató volt, melynek másik vége egy ezüstszínú CD-lejátszóhoz csatlakozott, mely tele volt firkákkal. A fülhallgatóból üvöltött a zene, ám Shelly álmát nem volt képes megzavarni. A CD-ről már csak az utolsó szám volt hátra, ami még nem lett lejátszva, s mikor már az is véget ért, Shelly kis idő múltán felébredt a csendtől. Mikor kinyitotta szemeit, kicsit elhelyezkedett, s körülnézett.*~Még nem lopták el semmimet szerencsére...~*Gondolta magában a lány, majd karórájára pillantott*~Jesszus... Fél öt múlt hét perccel...Jó korán van~*Shelly felállt a kabin üléséről, s megigazgatta gyűrött, fekete szoknyáját, majd visszaült. Eltette discmanjét a szegecsekkel, láncokkal, kitűzőkkel illetve biztosítótűkkel díszített hátitáskájába, s kitekintett a párás ablakon. Lassan felemelte jobb kezét, s ujjával felírta a nyílászáróra: Jövök, Topolya! Majd ismét elterült a fotel szerű ülésen, s álomba merült, melyből nem is ébredt fel a Topolya városi pályaudvarra való megérkezéséig, s nem is gondolt arra, mik fognak vele történni rokonaitól örökölt házában.*

Vendég

*Az öreg vonat berobogott a végállomásra. A pályaudvar tele volt nyüzsgő emberekkel, akik vagy mennei készültek, vagy ismerőseiket várták. A szerelvény lassan siklott a vágányra, majd hirtelen megállt. Most ez a megállás ébresztette fel Shelly-t. A lány amint felnyitotta világoskék szemeit, kinézett az ablakon. Felirata már rég eltűnt a párával együtt, ám őt nem is ez izgatta. Mikor kitekintett, nem legelőket, havas hegycsúcsokat, vagy fátyolszerű ködöt látott, hanem csomagoktól roskadozó embereket, büféket, újságárusokat és vonatokat.*~A francba, megérkeztünk...~*Gondolta Shelly, majd olyan gyorsan pattant fel az ülésről, hogy ő maga is beleszédült.*~Uhh, azt hittem, hosszabb lesz az út... Hány óra lehet?~*A lány az órájára pillantott.*~Fél tizenegy... Fél tizenegy???! Anyu azt mondta tegnap, hogy fél tizenegyre jön értem az a hapsi a pályaudvarra! Jó lesz sietni!~*Shelly gyorsan belebújt bőrkabátjába, felkapta csomagjait, és rohant a vonat kijáratához.* - Elnézést, bocsánat, sietek! - *Ismételgette, miközben úthengerként lökte fel maga előtt az embereket, akik úgyszintén szerettek volna leszállni. Egy páran utánakiabáltak, szitkozódtak, ám Shellynek semmi kedve nem volt figyelni rájuk. Mikor nagy-nehezen elvergődött az ajtóig, kiugrott az álló szerelvényből, és rohant a kijárat felé.*~Úgy nézek ki, mint egy két lábon járó, feketére mázolt karácsonyfa...~*Futott át Shelly agyán, miközben próbált inkább arra koncentrálni, hogy ne essen el a saját lábában. Mikor futóversenyzőhöz illő gyorsasággal a kijáratnál termett, nem látta sehol a piros autót, aminek Shelly anyja szerint már ott kellett volna lennie. A lány lihegve kilépett a kapun, és leült egyik óriási bőröndjére.*~Hát ezért kellett így rohanni?... Pfú, mindjárt kiköpöm a belem... Na kíváncsi vagyok arra a birtokra. Mondjuk mindegy, mert úgyse tartom meg, végülis ki az az őrült, aki beköltözik egy házba, ahol megölték a nagyszüleit? Hát én... Hogy mondhattam azt, hogy kipróbálok egy hetet abban a házban? Még Marilyn Monroe házát sem tudják a mai napig eladni, úgyhogy nem szabad elmondani a vevőknek, hogy ott gyilkosság történt... Hát, nincs sok esélyem.~*Shelly még hosszú ideig elmélkedett volna a nagyszüleitől örökölt házán, hogyha nem áll elő a piros autó.*~Na végre... Kíváncsi vagyok erre a Topolyára, még életemben nem hallottam róla...~*Shelly feltápászkodott, összegyűjtötte csomagjait, majd megindult a piros autó felé. Először csomagjait dobta be a hátsó ülésre, majd őmaga is beült melléjuk. Az ajtó hangosat csattant, ahogy becsukta, majd a kis piros autó meg is indult a Sinclair-birtok felé...*

Halandó

A DC-300-as ferroplán lassan repült be be Topolya légterébe. Átlagos kis repülő mely még régi hőskorszakra emlékeztet a gázturbináival, belül azonban meglepően kényelmesen volt. Olaf el is aludt volna, szemei már a félálom állapotában voltak, mikor a hangszóróból a kapitány hangja hallatszott: "Kedves utasaink! Hamarosan megérkezünk Topolyába. Néhány perc múlva megkezdjük a leszállást, s az esetleges rázkódás miatt kérjük, hogy kapcsolják be az öveiket. A személyzet nevében is további szép napot kívánok önöknek!" A repülőgép fokozatosan elkezdett ereszkedni, s Olaf is bekapcsolta az övét és a gép néhány perc múlva a kifutópályán volt, motorjai csendesen leálltak és a légikísérők mindenkit kisegítettek a gépből. Olaf is nem sokára a terminálban találta magát, mobilját előszedte, melyet bekapcsolt, egy taxit rendelt magának. Csomagjait kézbe vette, s elindult az épület kijárata felé, ám ekkor a mobil halk csengéssel jelezte, hogy keresik.
A kijelzőn a főnök száma villant meg Heredal Torgarson-né.
"Jó napot Heredal úr! Miben segíthetek önnek?"- kérdezte finoman Olaf.
"Jó napot Olaf. Hogy van? Remélhetőleg már megérkezett Toplyába, mert lenne itt egy kis probléma"- kezdte mondanivalóját Mr. Heredal.
"Köszönöm jól vagyok. De mégis mi lenne az a "kis probléma"? - kérdezte kissé idegesen Olaf, de legbelül tudta jól az a probléma nem lesz olyan kicsi.
"Sajnos a minneapolisi irodánk csődbe jutott. Így magának itt kell berendezkednie."- közölte tárgyilagosan Torgarson.
"De mégis, hogy történhetet ez meg? Nem is tudok erről a városról semmit. A bankszámla is minneapolisoban van..."- mondta egyre idegesebben Olaf.
"Nyugalom a bankszámla át van utalva a helyi bankba. Verenal fedőnév alatt , a kód pedig: Jelloh -nyugtatgatta a férfit, ám Silberthron nem igazán csillapodott le: " De hisz itt nincs is bázisa a Skeptical Journalnak..."
"Majd lesz... Legyen kreativ. Szerezzen munkatársakat, rendezzen be egy irodát..."- válaszolta vissza a főnök.
"Hát jól van. Majd megnézem mit tehetek. Ha sikerült eredményt elérnem azonnal hívom önt. A viszonthallásra Heredal úr"- mondta szárazon Olaf.
"Remek. Na ez a beszéd. Sok sikert! A viszonthallásra!"- válaszolta Heredal, majd lerakta a telefont.
Olaf is így tett, miközben elgondolkodott a képtelen ötleten: ~ Itt irodát nyitni? Egy magazinnak? Ráadásul egy tudományos-szkeptikusnak? Ugyan kit érdekelne... Na mindegy vágjunk bele. De előbb szerzek szállást ~.
A taxi pár perc múlva meg is érkezett, bepakolta a csomagjait, majd elindult a bérházak felé.

II Ősi Lycon

A nagy nyüzsgésben melyet egy hatalmas utasszállító repülőgép érkezésének köszönhettek az alkalmazottak egy jóképű elegáns férfi sétálgatott békésen a kijárat felé.Mozdulataiból az ember azonnal észrevette magabiztosságát ami talán már némi egoizmussal is vegyült.Nyílegyenesen haladt a kijárat felé kényszerítve a halandókat a kitérésre.Arca kifejezéstelenül tekintett körbe-körbe minta valami ismerőset keresne környezetében.Miután leellenőrizték papírjait és kevéske csomagját mejet egy stílusos bőröndben hordozott azonnal indult is az utcára.Haja engedelmesen libegett utánna ahogy akadálytalanul haladt célja felé.Sok emberre ránézve belémart a felismerés de tudta egyenlőre itt nincs joga bármit is kezdeményezni.Még nem ismeri teljesen a városi erőviszonyokat és a különböző kultúrák,fajok egymáshoz való viszonyát.Akárhányszor felismert valamit vagy valakit egy halvány mosollyal nyugtázta a dolgot és ment tovább.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Gépek szálltak fel,és le a reptéren.A benti helységben is sokan várakoztak,vagy érkeztek.Nemsokára egy kissé barnásabb bőrű nő lépett be.Szép kék szokny,minek felsőrésze,ami a blúz akart lenni az és kék volt.Szép hosszú szőke haj,és napszemüveg a szem előtt.Kar érkezett vissza Topolyába.Végre vége lett az új betevtésnek,és elindúlhatott hazafelé.KLábán kivtelesen egy szép kékes szandál volt,míg vállárók kis táskája lógott le.A nyaralásnak indúlt,de igazi jó kis buliban végzpődött tavasza szuper volt.Nemsokára megtalálta bőröndjét,és az utcára kilépve egy kis mellényt vett fel,mert itt nem volt annyira meleg,mint a Tahitin.Egy Taxit elkapott és beűlt a kocsiba.
-Hova hlgyem?-kérdezte a söfőr.
-A lakónegyedbe.-felete.
A kocsi elindúlt és eltünt.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A lány kilépett az ajtón. Körül szeretett volna nézni, de a gondolatai nem engedték, hogy felfogja a látványt. Most érkezett a repülője Topolyára, és még idegen volt itt. Nem is sejtette, hogy itt fog kikötni. Csak pár napra érkezett Párizsba, meglátogatta a barátnőjét, de ott történt valami. Nem szeretett visszaemlékezni rá, de az emlékképek néha előtörtek. Amikor haza kellett volna mennie, a repülőjegyét lecserélte, és most itt vn, Topolyán. Minek? Mi okból? Azt nem tudta, nem is gondolkozott rajta, csak érezte, ide kell jönnie. Hátra hagyott mindent s mindenkit, amit, akit valaha is szeretett, és most egy új dologba fogott.
Egy taxi áll meg előtte, a sofőr a lehúzott ablakon pillant ki rá. Napszemüveget visel, de azt az orra hegyére letolta, s felette tekint a vöröskére.
- Nem kell egy taxi? - kiáltja ki a középkorú soffőr. - Bevihettem a városba...
A lány csak most figyel fel rá. Amint meglátja a férfi vastag nyakát, elmosolyodik: - Örülnék neki, ha bevinne a városba.
A hátizsákját bedobja a hátsó ülésre, ő maga meg beszáll a taxis mellé.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy kiszálltam az autómból átkellett mennem a fém ellenörzőn,de mielőtt rá léptem volna felmutattam a jelvényemet. és átengettek.
~Na ennek a jelvénynek is megvannak az előnyei.De haggyuk irány Kiron,az öreg barátom.
}Hangos bemondó:{

-Az ötös gép most szállt le a kettes kapunál.

-Ez lesz az övé.
*Kiron kilépett.
-Kiron öreg barátom!
-Karmel!De rég láttalak téged.Mi újság feléd?
-Semmi különös csak legfeljebb az,hogy rendőr vagyok.
-Az jó hír-mondja elmosolyodva.
-Mi célból jöttél Topolyába?
-Annyi hogy áthelyeztek.
-Nincs mázlid különös kis városka ez.
-Hallottam.
-Állj be rendőrnek javaslom.
-Be is fogok~Mi másért jöttem volna?-gondolja magában.
-Na ideje hajlékba menni az éjszakára maradj nálam.Most úgysem tudnál házat keresni magadnak.

}Karmel háza,20 óra{

-Ó,nekem mennem kell a munkába majd reggel 6 kor találkozunk!
-Rendben.

Vendég

~Ez a vonat kirázta a beleimet is majdnem, ezt útálom legjobban, legközzelebb kocsival kell jönni~A pályaudvar eléggé kihalt volt, délután három óra felé járhatott az idő. *Archibald vállára tette a táskályát, majdelindult a kijárat felé, arcán a fáradtság jelei erősen kiütköztek*
Discmanjének fülhallgatóját feltette s a zenétől megkönnyebbülve kilépett az utcára...

Halandó Tartózkodási hely: Ahol kellek.

*Egy elég magas bőrkabátos férfi szál le a gépről.Haja rövidre nyílt kinézete ápolt.Kicsit megviselte az út ezért elsőnek is összeszedte magát a "friss" levegőn.*~Egy ujjab város.Azt se tudom mért jöttem ide itt talán majd több szerencsével járok.NEM sok munkalehetőség adódik egy kiszuperált katonának.~*Miközben ezen gondolkozik szép lassan elér az érkezési oldalra.A három taxi közül egy megál*
-Jónapot!
-Jónapot!Hová!*Na mindegy a taxisok legalább ugyanojanok*
-A belvárosba kérném.*Ezzel a taxi a benne ülő Nestor Ozáriusszal elindult*

Hamarosan leszállt az egyik Boeing-6-os charterjárat.Ebből az utasok csak annyit éreztek,hogy kissé megrázkódott a hatalmas gép,ám az előzőleg kötelezően bacsatolt övek kissé tompították a rázkódást.Majd a gép lassan gurult előre a hosszú kifutón,míg végül megállt.Aztán megszólalt a mély bariton,mely még a hangszórókon keresztül is érdekesnek csengett.Legalábbis Marissa számára.Majd lassan az utasok elkezdtek leszállingózni a gépről.Ő viszonylag hátul maradt.Amint kiért a lépcsőhőz,megállt,és szétnézett.Egy mogorva férfi szólelt meg mögötte.
-Hölgyem lenne oly szíves elindulni,még odalent is lesz ideje bőven bámészkodni.-morgott,és szinte már tolakodott előre.Mérgesen állt félre,majd elindult ő is.Most kifejezetten uralkodott magán,nem akart vitatkozni egy idegennel,pláne nem most,mikor egy 7 órás légiúton volt túl.Talán ez is közrejátszhatott abban,hogy csendben lenyelte mondandóját.Ugyanis híres volt heves vérmérsékletéről és a nagy szájáról,nemhiába anyai ágon csörgedezett benne némi olasz vérmérséklet.De idővel megszokták,hogy ő ilyen,de mivel felnőtt nő,azért a legtöbbször igyekszik ehhez méltóan is viselkedni.
Lassan elbaktatott a csomagjaiért,és a vállára tette a sportáskáját és a kerekes bőröndjét húzta maga mögött.Nem volt sok holmija,de azért akadt mit cipelnie.Kiért a reptér épülete elé,majd tanácstalanul körbenézett.Ugyan már járt itt korábban egy-két fotózás alkalmával,de azért nagyon nem ismerte ki magát a környéken.Végül leintett egy taxit,majd a sofőr segítőkészen berakodta a cuccait.Egy kedves mosollyal jutalmazta a segítséget.
-Egyenlőre egy szállodába legyen szives a belvárosba.-mondta határozottan.
-Ahogy kívánja hölgyem.-felelte a középkorú sofőr,s azzal már el is hajtottak,maguk mögött hagyva a repteret.
A legközelebbi állomása nagy valószínűséggel egy szálloda lesz,ahol végre kipakolhat,és megpihenhet egy kicsit.Rá fog férni egy zuhany és egy kiadós alvás.

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Az elmúlt pár naphoz képest ez az este hűvösebb éjt ígért. Az idő száraz, egy eltévedt felhő sem árnyékolja az ezer, apró szentjánosbogárként ragyogó csillagokat, a semmivel teletöltött égen. Csak a viharos szél volt az egyetlen, ami rontotta az éjszaka idilljét. Mintha ő is csak a megfelelő áldozatot cserkészné, elillan, megtévesztve ezzel az utcákon járókat, hogy a legváratlanabb pillanatban heves lökéssel lepje meg őket. Nem válogat, legyen az ember bármilyen vagy bárki, a szél játékát nem válthatja ki.
Ám ezúttal nem csak az idő fog csúf játékot űzni a halandókkal. Egy sokkal finnyásabb teremtmény is járja a várost, ugyan az ő módszerei koránt sem ilyen ártatlanok és a végeredmény sem lesz oly’ mulattató, csak számára.
Testet öltött árnyként, a halál tüneményes szolgája közelít a pályaudvar felé. Nem vizsgálódik, terve már pár nappal ezelőtt megfogant elméjében. Ma este nem csak vérszomját fogja oltani az értetlen emberi vér. Egy másfajta vágyát is csillapítani óhajtja, mely kegyetlenségével pillanatnyi célt adott időtlen létének. Porcelánfehér arcából mélysötét szemei élénken csillognak, ahogy egyre közelebb és közelebb kerül a terv beteljesítéséhez. ~Minden pillanatát élvezni fogom!~ A vékony, majdnem testhalvány ajkakon vészjósló mosoly formálódik, ahogy megpillantja a vonatot, melyre az áldozatok jegye szól. Végigsétál az állomás épülete mellett, menedéket keres, ahonnan szinte mindent beláthat. ~Most már nincs más feladatom, mit várakozni.~ Kezeivel végigsimít hosszú, brokátselyem ruháján, melynek szabása egy régebbi kor divatját vegyíti a friss irányokkal.*

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Elméjével a fiatalasszonyt keresi, s nem telik bele sok időbe, hogy megtalálja. Kényelmesen gyors mozdulatokkal indul el az állomás épületének kijárata felé. Amint eléri az ajtót, s bepillant a váróterembe, és már látja is a szőke nőt és a két kisgyermeket.
Megnyalja ajkait, arcára emberi mosolyt varázsol, melytől a sápadt vonások szelídebbé válnak. Újból simít egyet a zöld ruha szoknyáján, léptei nyomán a nemes anyag redői kecsesen ringnak teste körül. Szemeiben álszeretettel néz a két szőke gyermekre, majd mikor anyjukkal találkozik pillantása, barátian biccent felé. A nő kedvesen üdvözli, hiszen két nappal ezelőtt a „véletlen” folytán már találkoztak. Hellyel kínálják, melyet el is fogad. Kedvesen érdeklődik hogylétük felől, könnyed beszélgetést kezdeményezve. Nem esik nehezére a dolog, hiszen olyan korba született, hol az ilyen apróságoknak igen nagy jelentőséget tulajdonítottak, s ennek a tudásnak vámpír élete folyamán is számtalanszor vette már hasznát.
Csevegésüket nem egyszer szakítja félbe a kisfiú élénk figyelmével, mellyel az őt körbevevő világot térképezte fel. Ilyenkor anyja szerető mozdulattal végigsimított Pietr tejfölszőke haján, majd igent bólintott felé, így további nézelődésre buzdítva a legénykét. ~Élénk gyerek, z annyi szent, bezzeg a nővére!~ Mosolygott minduntalan a mozdulat után anyjára és fiára. Mégis figyelmét inkább a visszahúzódó kislány ragadta meg, s választása pont Emily miatt esett rájuk. Nem beszélt feleslegesen, Sarah talán csak két szót hallott tőle eddig összesen. Kék szemeivel szüntelen méregetette a világot, de nem árasztotta el gondolataival, kérdéseivel a világot.*
-Ideje mennünk, mindjárt indul a vonatunk. Örülök, hogy megismerhettem Sarah!
*Szólalt meg az anya, miközben táskáját megigazította vállán.*
-Had segítsek! *Választolta kellemes mélyen búgó hangon. De mire az anya bármit is válaszolhatott volna, a vámpírnő már indul a gyerekek felé, hogy feladja rájuk kabátjukat…*

Halandó

*Végre begurult a vonat, kicsit később, mint éjfél. Egy viszonlag magas ember szállt le csak a vonatról. Az állomás telljesen üres volt, csak egy-két ember lézengett. Hirtelen egy taxi érkezett az állomásra.*
-Maga biztosan Max Anderson. Szálljon be kérem, a bőröndjét tegye a hátsó ülésre.
-Örülök hogy a taxi időben érkezett.
*Max bepakolta a holmiját a hátső ülésre, ami mindössze egy bőröndből állt, majd beszállt a sofőr mellé*
-Tudna egy olcsó szálláshelyet itt a közelben?
-A legközelebbi amit ismerek, itt van, allig pár száz méterre. Az a neve hogy "Bánös Vágyak".
-Csábító neve van... Kérem hajtson oda!
*A taxis engedelmesen bepöccentette a kocsi motorját, majd rátaposott a gázpedálra...*

Vendég

*Csikorogva fékez le a vonat Topolya határában, hogy a hátralévő kis távolságot lassú menetben tegye meg. Krisztof a robajra ébred fel, a hasán nyugtatott magazint, mely az elmúlt órákat mozdulatlanul vészelte át, menthetetlenül a földre ejti. Lassan kinyújtóztatja tagjait, közben megmasszírozza tarkóját, hogy legalább egy kevés életet vigyen a teljesen elgémberedett nyakába. Mikor a vonat teljesen megáll, kényelmesen feltápászkodik, felhúzza kissé lecsúszott, kék színű farmerjét, és kisimitja enyhén gyűrött fekete-vörös pólóját, majd az ülés alól előhúzza bőröndjét. Ezután sietve leszáll a vonatról, nehogy fennmaradjon. Mikor márkás, bőr félcipőjével a peronre lép, néhány, a felszállásra váró fiatal lány megy el a közelében. Krisztof rájuik mosolyog és kihúzza magát teljes 183 centijével, és reméli hogy széles vállai, valamint enyhén borostás arca elnyeri a kívánt hatást. A lányoktól csak egy futó mosolyt kap, mire rákacsinthatna az egyikre, azok már fel is szállnak a vonatra. Megvonja vállát és az állomás épülete felé indul, bent pedig egy telefonkészüléket keres, hogy az ott remélhetőleg megtalálható telefonykönyvből kikeressen egy helyi szállodát. Mivel talál egy megfelelőnek látszó hotelt tárcsázni kezdi a számot, szerencsére van nála annyi apró, hogy ne kelljen aggódnia a szétkapcsolás miatt. A vonal túlfelén csak egyet cseng a készülék, máris beleszól egy férfihang.*
-Jónapot kívánok, ön a Bűnös Vágyak motelt hívta, miben állhatok rendelkezésére?
-Jónapot, Krisztof Magnoux vagyok, szobát szeretnék foglalni. Tudja már korábban is fel akartam hívni egy helyi szállodát, de az interneten nem találtam, tudja nem értek hozzá. Most érkeztem a városba, épp a pályaudvaron vagyok. Megoldható lenne, hogy kapjak egy szobát?
-Temrészetesen monsiuer Magnoux, kívánja, hogy ön elé küldjönk egy taxit?
-Lekötelezne.
-Miről ismeri fel önt a sófőr?
-Fekete-piros felső van rajtam, és egy bőrönddel állok a pályaudvar kijáratánál.
-Értem, azonnal küldjök a taxit!
-Köszönöm, viszhall.
*Ezek után, leteszi a telefont, majd bőröndjével a kezében kimegy a pályaudvar elé. A taxi meglepően hamar megérkezik, a középkorú fickó, taxishoz mérten segítőkész. Elveszi Krisztof csomagját, majd beteszi a csomagtartóba, azután ajtót nyit Krisztofnak. Mikor elindulnak, a sofőr megjegyzi, hogy a fuvart előre kifizették. Krisztof nem szól semmit, inkább a város utcáit szemléli. Hamar megérkeznek a motelhez, ami tényleg közel van a pályaudvarhoz. Krisztof kiszáll a kocsiból, és kiveszi csomagját a csomagtartóból, majd kevés aprót ad a sofőrnek. Ezután a taxissal kölcsönösen további minden jót köszönnek egymásnak.
Krisztof csomagjával a kezében most ott áll a Bűnös Vágyak motel bejárata előtt.*

Halandó

A reptérre vezető úton többször is megállították őket ellenőrzésre, szerencsére az újságírói igazolvány és egy kedves mosoly sok mindenre képes. Pláne a női ellenőrök körében. A reptér környéke teljes egészében le volt zárva, s innentől kezdve Olafnak gyalogolnia kellett a reptéri sajtószobáig ahol közel félórás várakozás után meg is érkezett a két miniszter egy-egy rövid interjú elejéig. Olaf felállt, s egy rövid üdvözlőszöveg, s kézfogás után hozzá is látott a munkához...

I Vadászok vezetője Tartózkodási hely: Topolya

*Ritkán mozdul ki általában, csak ha kötelességének kell eleget tennie, s ez is ilyen alkalom. Ugyan őrjáratra egy ideje már kettesével engedi csak csoportjának tagjait, de rá ez csak néha vonatkozik. Így ma egyedül indult esti sétájára. Hasított bőr kabátja alatt (ami ugyan furcsának hathat nyár lévén) ikerpengéinek egyik tagja lapul, mellyel egykoron legjobb barátnője vérét vette, de ez hosszú és fájó történet. Útja most az ipar negyedbe vezet, sikátorokat pásztáz, kárhozottakat keresve, viszont kevés eredménnyel. Ugyan ideális helynek számit egy-egy épületek közti járat, a szeméthalmok óvó árnyéka egy-egy vadászat beteljesítésére, de olyan egyértelmű is ez, hogy így a gyakorlatot nézve kevesebb a siker. Halandó kevés jár erre önszántából, főleg egyedül, s a vadászok is jobban ellenőrzik még így is a város ezen részét.
Sikátorról-sikátorra jár, s egyre közelebb ér a pályaudvarok felé, ahol már több az élet, és értelem szerint lehet, a veszély is… S nem csalódik, ösztöne távolabbról ugyan, de jelzi: kárhozott keres eledelt eme helyen. Lépteit gyorsítja, mintha csak egy járatra sietne, s ahogy ér egyre közelebb tisztul a kép…*

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Gyönyörű gyerekek! *Mosolyog az anya felé, ahogy ráadja Emilyre az apró, rózsaszín mintákkal hímzett farmerkabátot. Felegyenesedik, majd közösen elindulnak a vágányok felé, mikor egy jellegzetes érzés lesz úrrá testén. Megdermed, s egy pillanatig csak pislog, aztán elönti a düh. Ha ma megúszta volna vadászok nélkül az estét, mennyivel könnyebb lett volna minden… S ahogy közeledik –mert furcsa mód, ez egyedül van- az átkozott, erősödik benne az ösztön, már sejti, ugrott a gondosan formált terv, s helyette a menekülés mezejére kell lépnie. Emily, a kislány, ki eddig kezét fogta kérdően pillant fel rá, majd nem sokkal később az Anya és fia is visszahordul.*
-Mi történt Sarah? *Lép hozzá oda a nő, előbb a vámpírra, majd lányára nézve*
-Öhm… Belém nyilallt a felismerés… Gondatlan voltam… *Arcára sajnálkozó tekintetet varázsol* -Bocsássatok meg, de haza kell sietnem, nem kísérhetlek ki titeket! Örülök, hogy találkoztunk, vigyázz magatokra, csodaszép gyermekeid vannak! *Elmosolyodik, majd rövid búcsú után sietősen indul a váróterem kijárata felé…*

I Vadászok vezetője Tartózkodási hely: Topolya

*Lába földbe gyökerezik, s nem tudja higgyen-e annak, mit saját szemével lát. ~Csak olcsó illúzió!~ Próbálja elméjéből kiűzni az álcát, mely egykori barátnőjének képét vette fel. Újból, friss szemmel és tisztább tudattal pillant a nő felé, s nem érti az egészet. ~Hisz ő halott! Xandria meghalt! Megöltem!~ Még mindig nem hisz annak, mit maga előtt lát. A vámpír, kit keresett, oly’ hasonló sőt vele egyező. Vajon tényleg a város volt vadász vezetőjét látja maga előtt? Talán azon az éjszakán mégsem halt volna meg? Csupán színjáték lett volna az egész? ~Én öltem meg, láttam, ahogy a teste elporlad! Lehetetlen, hogy ő az!~ Dermedten áll, tanácstalanul, s vajon hihet annak, amit lát? Vagy hallgasson ösztönére, hisz bárki is volt a nő előtte már csak egy vámpír. ~Vagy szellem? Hisz meghalt!~ Szüntelen csak a nőt nézi, nem érti mi ez, s ha nem halott barátnője, lehetséges-e ily’ hasonlóság. ~Ikernővére nem lehet, Xan egyke volt!~*

Halandó

Este a repölőtéren leszállt egy kis repülőgép. Három ember volt rajta. A pilóta, a másod pilóta és egy ismeretlen férfi. A férfi kezében egy táska volt. ~megjöttem, végre kíváncsi vagyok, hogy mit fog majd szólni hozzám, ha meglát.~ -köszönöm. *Szólt a férfi és a zsebébe nyúlt elővett egy köteg papírpénzt* -ez a maguké, ahogy megígértem, ja és nem ismerjük egymást. *A férfi elindult a kijárat felé, de az egyik biztonsági őr megállította*. –állj! Mi van a táskában? Tegye fel az asztalra és nyissa ki! –Rendben, nem kell úgy ordibálni, nem vagyok süket, még.

*Felteszi a férfi a táskát és kinyitja* -ruhák meg cipők, na mi van, azt hiszi, hogy fegyver hoztam magammal, a személyimet és a jogosítványomat ne mutassam meg? –elnézést uram, olyan gyanús volt nekem, sajnálom, azt hittem, hogy bűnöző. -Semmi baj, már megszoktam.

~hehe, pancser a ruhák alatt vannak a fegyverek, ugyanis fegyverkereskedő vagyok, de ezt nem kérdezted, amúgy meg mi van, ha fegyvert hozok magammal, elkapsz és megbüntetsz.~
-áhh, majdnem elfelejtettem, át kellene öltöznöm. Hol lehet átöltözni? Kérdezte a férfi. Ott van jobbra egy kis szoba, majd ott átöltözhet. Válaszolt az őr.
*A férfi gyorsan bement, a szobába elő vette a legjobb ruháját.* ~áhh ez jó lesz. Sima póló, farmerdzseki, farmernadrág, napszemüveg, csak lazán este van, de ez midig jól áll rajtam.~

*Mikor kész volt kiment a főbejárathoz és két táblát látott.* ~ Elhagyatott raktárépületek, vagy Végső Állomás Városi Temető, vajon merre lehet? Na megyek, megkeresem. Remélem örülni fog nekem amúgy sem tetszik nekem ez a hely koszos és régi egy repülőtérhez képest. A falak is koszosak voltak a szobában, pedig szép fehérnek kellene lennie nem szürkének*~ -hé taxi, vigyen el erre a helyre, kérem. –rendben, elviszem. *A férfi beszállt a taxiba de a táskáját, magával vitte nem adta oda a sofőrnek.* a taxi elindult és befordult a sarkon és eltűnt. Folytatás Elhagyatott raktárépületek