Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Az álom lassú, megfontolt kígyóként tekereg Riam gondolatai között. Bűvős, hideg köd, mely az elmét más világokba repíti; olyan helyekre, ahol csodák és borzalmak egyaránt születnek. A lány álma nyugtalan... Vitruvius arcának körvonalai kísértik, s ez az arc... Mintha a pokol összes borzalmas tüze benne égne. Atyjának vonásai kemények, szinte ünnepélyesek. Ez az ünnepélyesség azonban emlékezteti őt valamire, nagyon is emlékezteti. A ravatalon fekvő holtak arca ilyen... S most erről az arcról lassan, gyomorforgatóan lassan lehámlik és összezsugorodik a bőr, a hús kékes-zöldes nyálkás csillogással leválik a csontról, míg csak egy vigyorgó koponya marad... Riam hallani véli, ahogy a csontok iszonyú csattogással összeérnek, és egyre közelebb s közelebb kerülnek hozzá, míg már arca előtt lebegnek az istentelen maradványok. Riam hiába tiltakozik, látnia kell ezt a borzadályt. Ekkor a koponya szélesre nyitja száját, mintha be akarná kebelezni a lányt. Riam egy pillanatra látja azt a mélységes mély űrt, amit egykor Vitruvius szemében pillantott meg Ölelésekor.
A saját sikoltására ébred. Ahogy felkel a fotelből homlokán vércseppek futnak végig, és megállnak fekete szemöldökének vonalán. Lihegve szedi a levegőt, habár nincs szüksége erre. Ránéz az órára, s látja, hogy igencsak elaludt. Most veszi észre, hogy minden tagjában remeg. *~Vajon mi történhetett vele?~*ez az első gondolata, habár tudatalatt érzi, hogy Atyja halott. Igazán, teljesen visszavonhatatlanul! Rémülettel és kétségekkel tölti el... Ekkor eszébe jut egy szövegrészlet, ami éppen akkor futott át agyán, mikor Vitruviust utoljára látta: "Nothing lasts forever..." S most rá kell döbbenie, hogy mennyi fájdalmas és kiábrándító igazság rejtezik e pár szó mögött.
Visszaül helyére, lehunyja szemét, s megpróbál felejteni. Egyedül maradt... *~Ez a nagyhatalmú vámpír, akitől rettegtem, méltó ellenfelére talált... Ha ez igaz, akkor elveszett ember vagyok... Nem ismerem a törvényeket, de bizonyára kemények... Rettentő kemények. Mi lesz, ha ez a másik nem tűr el...?*-gondolja növekvő rémültettel, ugyanakkor daccal. *

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A háza előtzt megálva keresgette a kulcsot táskájában.Nagynehezen meg is találta,de az ajtó kinyitása már nehezebb volt számára.Belépve becsukta kulcsal ajtaját,majd ledobálva csizmáit,és táskáját bement a fürdőszobába és a kádat teleengedve meleg,finom meleg vízzel elkezdte lehámozni magáról a ruháját.A vízbe még iloolajat is öntött,hogy legyen valami jó illat is.Majd ahogy a kád telelett leengedte a redőnyöket a fürdőszobába,és felgyújtva egy lámpát,aminek halványfénye misztikusan világította be a helységet.Ezután lassan beleűlt a vízbe és kelemesen érezte magát,mert a meleg víz körbeölelte testét,és fejét lehajtva a vízbe majdnem elaludt.Megfürödve még a vízben volt.Jólesettneki,hogy ottlehet.Kinyitva szemeit nézte a plafont és elmerengett ismét a mai történteken.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Valami finom,hűvös folyadék ért arcához,mire fel is riadt.Szemeivel körbetekintett és megrázva fejét kicsit elszégyelte magát.
~Fenébe megint elaludtam a kádba.Szerencse,hogy egyedül élek.~gondólta,majd kiszállva a vízből megtörülközött és egy pirosblúzt felvéve gyorsan kifésűlte,majd megszárította a haját.Belépve a szobájába keresett valami jó nacitami egy fekete farmervolt,csípős naci.Kedvelte,hisz jólált rajta.Felhúzta,és keresett mellé egy lila felsőt is,ami úgy kb a melkasalá ért,a hasat szabadonhagyva.Felvette és ahogy a blúz rátapadt testére megnézte,hogy mennyire bír mozogni benne.
~Nagyszerű!Nem reped széjjel,nyúlik és nemfogok belegabajodni.~kifésűlte a haját,és a konyhába belépve egyből csizmáját húőzta fel.Egy fekete,hosszúkabátot vett magráa,oldalára fegyverét tűzte,majd kilépett a lakásból,és elindúlt egy kis estisétára,hátha hjut valami nyomhoz.Bezárba rendesen az ajtót,elrakta a kulcsot zsebébe és halk kopogásokkal indúlt útnak.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Újabb nap már megint mehetek az munkába.Semmi értelme a pénznek igaz akkor nem lenne mivel venni dolgokat és a csere zavaros lenne ugyebár.Újságírónak nem könnyű az élet,újonc vagyok szinte alig van tudásom.
-Hé Karmel!Van egy bűntény oda kéne menni vaalkinek és nincs senki rajtad kívül!-beszól a főnököm-.
-Rendben főnök.Ja és még valami milyen büntény?
-Egy gyilkosság!
~~Na kösz főnök pont ezeket nem szeretem!Az a sok vér de majd hamar megszokom.

}Kint{

**A kocsimban észrevettem hogy alig van benzin,tehát elfurikáztam a benzinkúthoz.
Amikor odaértem pont akkor láttam hogy kirabolják nem sokáig haboztam vettem a fényképező gépem.
~~Lassan lopóztam a tartájokhoz onnan valami csoda folytán nem vett ésre a bűnöző és a fal mellé mentem.Onnan simán lefényképeztem észrevett,én meg gyorsan egy benzines kannáért és a kocsimhoz.
A bűnöző golyói még elérték a kocsim ablakát de szerencsére még épp bőrrel megúztam.Utána meg mentem az eredeti célpontomhoz.Még csak most hozták ki a hullát úgyhohgy hiába álltam volna itt.
**Oda szaladtam az egyik rendőrhöz és odavágtam:
-Mi történt?
-Valaki az ágyához közel leütötte.
-Kinek van ekkora ereje?
-Még csak mi is kutatjuk kérem várjon ezzel.
~~Csak úgy csalódottan csatlakoztam a többi újságíróhoz faggatni az őrmestert.
**Visszaértem a munka helyemre.

-Főnök megvannak a képek és valamennyicske információ.
-Szép munka Dimon.
-Köszönöm főnök,de útközben még egy másik rablásról is szereztem fényképet!Itt vannak.
-Rendben megkapja ma a fizetést és ezekért a pénzt is.
**Este fárattan és pénzzel tele térek vissza az ágyamba.

Vendég

*Steve befejezte az ügyvédi karrierjét de azért pénze volt mivel a szülei tehetős emberek voltak,de már mind a ketten meghaltak!!!!Mivel a szülei jó gazdagok voltak ezért szép kis örökséget hagytak rá!!!Steve eddig csak bérházban lakott így hát úgy gondolta ideje egy saját lakást vennie!!!Mivel ezen a környéken sok a kiadó társasház ezért vett egyet ami nagyon megteccet neki!!!A 3 szintes lakásból a 3. emeleten lakik.Van erkéje is és ezért nagyon szép onnan a kilátás!!!Sok erre a park és eért méginkább úgy gondolta hogy jó vétel volt.Sok munka volt a lakással így hát mivel nem volt munálya folyton úton volt,különböző kiegészítőkért.(tv,hifi,gép,stb.) Már lassan elkészült a lakás és 1 hét után be is költözött ebbe a 100 négyzetméteres lakásba.Így gondolta megünnepli ezt egy házavatóval.Odahívta a barátjait akiknek naon teccet a ház és örültek,mert ők is általába a közelben laktak.A sarki kis kocsmában pedig a házavató után a haverokkal naon jó volt a hangulat.Annyira hogy csak hajnali 3-kor mentek mindannyian haza.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A nyomasztó álom ott lebeg még körülötte. Nemrég járt a kastélyban, de úgy érzi, hogy ismét el kell mennie..., minél előbb. Biztosan nem tudja mi történt, de sejti, hogy Vitruviusnak vége.*~Ennek a hatalmas vámpírnak!~*gondolja ijedten, ám eszébe jut, hogy az a másik valószínűleg nem találta annyira veszélyesnek. *- De miféle pokoli teremtmény lehet az, aki legyőzte az Atyámat? - *kérdi magától egyre növekvő félelemmel és gyűlölettel. Végül döntésre jut: mennie kell.
Az idő már meleg, így csak egy könnyű fekete felsőt, egy fekete, hosszú trapéznadrágot vesz fel, a western csizmáját gyorsan felhúzza. Lelke nyugtalanul háborog, hiába próbál uralkodni magán, minden tagjában remeg. Az előtérben magára kapja a bőrkabátját, s ezzel a lendülettel leveszi a Landrover slusszkulcsát is. Lefut a garázsba, beugrik a dzsippbe, s türelmetlenül dobolva várja, hogy az autómatikus ajtónyitó felemelje a garázskaput. Csikorgó kerekekkel indul el, az útra túl nagy lendülettel fordul ki, s felfut a patkára, majd egy határozott mozdulattal úttestre rántja a járművet.*

Vendég

Aleks útban van Karmel házához,hogy beszélgessen vele.Megkérdezett pár járókelőt ,esetleg tugyák hogy hol lakik,egyiket meg is kérdezte.
-Elnézést tetszik tudni hol lakik egy Karmel Dimon nevű ember?
-De, a 21esben lakik.
-Köszönöm.
Aleks meg is találta a 21es ház számot,bekopogot... nem nyitott ki senki se ajtót.Furcsa véletlen,pont Karmellal találkozik az utcán.Köszön neki és megkérdezi hogy hol lakik?
-Gyere elvezetlek
El iss vezette a házhoz ahol Karmel lakik.
Nah térjünk a tárgyra,Nincs e kedved egy bandához csatlakozni?
-Hm nem is tom majd szólok ha döntöttem.
-ok,majd telefonon hívj!
Erre Aleks haza ment és pihent egy nagyott,adig míg nem szólalt meg a telefon....

Vendég

//Gerda lakása//
Amikor Gerda hazaért a munkából hulla fáradt volt.Csinált magának egy szendvicset és utána lefeküdt.A szobája sötét volt és magányos.Nem volt bérlőtársa,csak a csend.Így feküdt egészen hajnali kettőig,mert nem tudott elaludni valami nyomasztotta de az,hogy mi azt ő se tudta...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

}Karmel háza,13 óra{

~Émi és Karolina az eddigi leg furcsább nő akivel találkoztam.BÁr nem tudom hogy mért viselkednek így,ez is egy rejtély.Különös hogy mindkettőt csak éjszaka látni.Talán csak szeretik az éjszakát ezért csak hagyom hogy csak este lássam őket.
*Közben a mobil megcsörren és Karmel eszeveszettül vette fel.

-Haló?Kiron te vagy az öreg barátom?
-....
-Mi?Ez is furcsa,bár nem lep meg ebben a városban.
-....
-Máris?Jó azonnal indulok.
*Karmel indult a kocsija felé.
~Jobb lesz ha veszek inkább egy motort ezzel a kocsival sok baj van.Na mindegy irány a reptér.

Vendég

[Acquiel házában]

*Nap, nap után, mindegyik egyforma, ugyan azokkal az érzésekkel, ugyan azokkal a szomorú érzésekkel. Lassan már a táncórák is kezdenek számára ellaposodni, pedig Baltazar eltűnéséig minden olyan jól ment. Táncórák, aztán irány haza, zuhanyzás s irány Topolya. A legtöbb sikátort már kívülről-belülről ismeri, szinte nem volt éjszaka, mikor a férfi nyomait ne kutatta volna. Most is épp erre készül, fehér köpenyében kilép a fürdőszobából, haja most a megszokottal ellentétben, egy hosszú copfban van megkötve. Az órára pillant, ami a nappali hálószoba felöli oldalán ketyegi monoton, tikk-takk ütemeit. Épp belép a hálószobába, hogy felöltözhessen az esti sétára, ám nem sokkal később csengetnek, s szíve valami, számára értetlen dologért hevesebben kezd verni. Gyorsan magára kapja egyik farmernadrágját és egy fekete, női szabású pólót és sietősen az ajtóhoz lépked. Résnyire kinyitja az ajtót, majd kikukucskál az így keletkezett résen. Lélegzete elakad, majd hagyja az ajtó had nyíljon ki teljesen, így szó nélkül befelé invitálva a két férfit. Legelőször Balazart pillantotta meg, majd a mellette álló Gastrolt. Tekintete végül újból kedvesén pihen meg, egy szót sem tud szólni, gondolatai teljesen összekeveredtek, nem tudja, mivel kezdhetné, de még azt sem hiszi el teljesen, hogy most ott áll vele szemben az, akit olyan régóta kutat. ~Istenem!~ Teste megremeg, érzi, ahogy elhagyja az erő, de még idejében megkapaszkodik a falban. Amint a két farkas belép a nappaliba becsukja az ajtót és kezével int a kanapé felé, hogy nyugodtan leülhetnek. Kérdően néz a két váratlan vendégre, közben szemei lassan meggyűlnek könnyekkel, de nem fog sírni, elhatározta, összeszedi magát…*

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

*Résnyire nyílt az ajtó és Acquiel arcának szelete tünt fel mögötte. Gastrol száját szokásához híven mosolyra húzta és úgy figyelte a lány reakcióját megjelenásükre. Amikor a szó nélküli beinvitálás megtörtént, Gas Baltot előre engedve belépett a helységbe. Ezután újból a lányra nézett, aki szó nélkül, kezével egy kanapé felé mutatott, helyel kínálva váratlan vendégeit. Gas szónélkül el is fogadta és kényelmesen beledőlt a kanapéba. Ezután csak figyelte a lányt... a szemébe nézett egész végig. Acquiel gondolatai kuszák voltak... rengeteg érzés keringett most elméjében. Szeme sírásra állt. Ennek ellenére Gas továbbra is mosolygott. Úgyérezte talán ezzel enyhítheti a helyzetet, és egyépként sem volt a mogorvaság híve ha barátokról, vagy leendő barátokról van szó. Gas a kanapén ülve Baltra pillantott, várva, hogy ő is leüljön. Majd tekintetét visszaterelte Acquiel arcára és megszólalt.*
-Gondolom meglepő számodra a megjelenésünk. Gondolom most magyarázatot vársz. De azt mondom, mindent a maga ideében Acquiel. *Miközben beszélt, természetesen szája végig mosolyra állt.*
-Tudod utunk nem volt olyan hosszú, mégis megszomjaztunk közben. *Mondta ezt is mosolyogva. Kicsit talán arcátlan kijelentés volt ez részéről, de úgy érezte, hogy a szándékát így éri el a legkönyebben és közzenő mentesebben. A tárgyra még nem akart rátérni. Az túl embertelen és gyors lett volna. Látta Acquielen, hogy még nem áll arra készen, hogy rögtön ismertesse vele szándékát... a tényeket.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

}Kórházban{

-Kiron felépültél?
-Persze,de még egy fél órát itt kell maradnom még én sem tudom miért.
-Jó,kint várlak

}Kint{

*Karmel rágyújtott egy cigire,és nézegette a járókelőket és a házakat,és észre vette hogy egy ismerős alak ment el előtte.
~Áh,itt van akit először börtönbe dugtam.Csodálom hogy itt...a francba!Ez megszökött!*Karmel vette elő pisztolyát közben egy köpéssel a kukába repítette a cigit(persze eloltva),és közel ment a rablóhoz.
-No lám?Megint találkozunk?
Karmel csodájára a rabló egy UZI-t vett elő.Karmel gyors reflexeinek hála-amik már sajnos tompulnak 32 évesen de még jók-gyorsan vette elő a bilicset és úgy sikerült tobni hogy a bűnöző egyik karjára esett innentől meglepődött a bűnöző,és Karmel könnyen rákapcsolhatta.
-Kösz,a fegyvert még hasznomra jöhet~Persze nem nagyon mert nem kell egy rendőrnek UZI.
A rendőrök megérkeztek s bevitték az embert.
~Na már biztos letelt az a fél óra.

}Később,Karmel háza,fél 12{

-Na milyen volt a kórház koszt?
-Elég jó,de ettem már jobbat is-mondta elmosolyodva.-Karmel kevesebbet kéne dolgoznod.Ott van az éjszakai munka meg az önkéntes reggeli járőrködés.
-Szeretem ezt a munkát mit lehet tenni?
-Semmit-mondta Kiron félig már nevetve.
-Kiron,én most lefekszem majd este találkozunk úgyis.
-Rendben.
~Ma este remélem hogy valami történik annál a folyópartnál mert eddig nagyon unalmas volt.Főleg azért a nőszemély miatt.

Vendég

//Gerda lakása//
Mikor Gerda hazaért a munkájából,már hulla fáradt volt.Csinált magának egy szendvicset és lefeküdt.Magányosan érezte magá,mert nem volt más bérlője,csak a csend.Nagyon fáradt volt mégsem tudott elaludni hajnali kettőig,de,hogy mi tartotta eddig ébren azt ő sem tudta...

VI Újszülött farkas

*David gyenge fejfájássasl ébredt amit a sör okozott neki.Felállt és egy pillanatig egy helyben állva volt,hogy visszanyerje egyensúlyát.
Most gondolt csak arra,hogy mekkora szerencséje van.A múlt éjjel ittasan vezetett és a rendőrök mégsem kapták el.Mázlija volt és mégis bánta,de ami megtörtént az megtörtént.Nem lehet változtatni rajta.Az órára pillantva látta,hogy sietnie kell.
Hamar elkészült,de még így is sokat gondolt arra,hogy elaludta az időt.Ám kész volt hamar és a páciense is késett.Nem sokat,de eleget.
Az aznapi napban nem is a bejelentkezettek száma volt sok hanem a papírmunka meg a munkások akik oda jártak.Nem rég kezdett bele a felújításba és sok fejet megfájdító eszélgetésen kellett átesni.
Ám a beteg sem volt semmi.Folyton ugyan amiatt a problémája miatt jön és csak nagyon lassan halad affelé,hogy megértse,többször is átrágták magukat ezen.Minden egyes alkalomkor egy kicsi változás volt jó irányba,de unalmas is idő után.
Az illetővel elvolt minimum két ótán kersztül.Utánna csak alkalmi emberek jöttek és délután fele megérkezett az első vállalkozó.Összesen hárman jöttek aznap.
Az első az áramos.Csak fázisonként szerelt,hogy legyen áram,de sokszor igen lassan.
A fárasztó részleteket alig fél óra alatt lebeszélték.
Utánna a vizes jött.Sokszor nem volt víz és szivárgott is.Hiába volt sokat ott,nem tudta megtalálni a hibát.Diskurálhattak is volna sokáig,de nem mentek semmire.David látta,hogy a tettek mezejére kell lépni,de kénytelen volt megbeszélni ezeket.Utánna jött a munka amit hogy ha összeszámolunk csaknemöt-hat órát volt ott ebből körülbelül hármat szerelt és a többit beszélgették.
A legutolsó kert rendezéséért felelős vállalkozó volt.Ő vele csak egy órát beszélt.Nádat telepíttetett,egy szomorú füzet és eltávolittatott egy szilvafát aminek a helyét be kellett temetni és füvesíteni.
Utána nagyot sóhajtva tért nyugovóra ismét és várta a másnapot.Általában néhány hetenként tartott szabadidőt magának.Mivel magánválalkozó volt ezért senki nem szabta meg a szabadnapokat számára.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

[Acquiel házában]

*Nyílik az ajtó, s a résen keresztül megpillantja azt a csillogó ártatlan tekintetet, amiért a Pokolba is lemenne. Már nagyon hiányzott neki. Úgy érzi, mikor belép a házba, s az ajtó bezárul mögötte, hogy gondjait a küszöbön hagyta, s bár távozva ismét fel kell őket vennie, addig lophat néhány boldog percet kedvesével. Meggyötröt arcán hosszú idő óta először ismét mosoly jelent meg. Gas ugyan előre engedi, de belépve a házba megvárja, míg vezére a nappaliba megy, s egy kósza pillanatban átöleli a lányt.*
Hiányoztál.
*Suttogja a fülébe, gyorsan megcsókolja, majd így folytatja.*
Nem kell félned.
*Azzal megfogja a lány kezét, s együtt lépnek a nappaliba, ahol ismét elválnak, mikor Balt gas mellett foglal helyet a kanapén. Várja, hogy a vezér irányítsa az eseményeket, s bíztatóan néz Acquielre. Tudja mi vár rá, s megérti, hogy Gastrol miért akarja oldani a hangulatot.*

Halandó

Hazafelé menet, eszébe jut egy apróság. Meg kéne nézni, hogy vajon Karoline Mendez szolgálatban van-e. Emiatt az egyetlenegy biztos forrás Delacroix ezredes háza felé veszi az irányt. A kocsi megáll, az ajtó kinyílik Olaf, amilyen gyorsan csak tud kiszáll belőle és bekopogtat az ajtón, az ezredes nyitja ki: "Igen tessék. Miben segíthetek?"
"Olaf Silberthron vagyok, újságíró. És egyik kollegájáról szeretnék megtudni némi információt."-válaszolta vissza.
"Jaj ne megint egy firkász... Tűnjön el. "- és ezzel be is zárná az ajtó, ám Olaf oda teszi a lábát, így akadályozva meg a kis hadműveletet: "Nézze, ezért az akcióért valakinek felelni pár kérdésre, megtehetem, hogy ön lesz az interjúalany, de akkor nagyon megfogja bánni. Nekem csupán egy kérdésem van, szolgálatban van Karolin és ha igen hol?"
Az ezredes kissé ideges, némi gondolkodás rávágta: "Nincs ma már szolgálatban. De ha jól tudom ilyenkor a ligetben szokott tartozkodni."
"Köszönöm"- válaszolta vissza Olaf, majd visszaszállva kocsiba, elindult a Liget irányába.

Vendég

Előzmény: kertvárosi utcák

*Peter Smith belépett a saját házába, ahol még sohasem járt.

A ház tágas volt, és barátságos. A bútorok egyszerűek, de ízlésesek. A házhoz tartozik egy nagy garázs, ami szerelőműhely is egyben. Smith sorra járta a szobákat, és a műhelyt, ahol a jövőjét képzelte el a feleségével. Az asszony francia volt és Magyarországon ismerkedtek meg. Elhatározták, hogy Topolyában telepednek le és ott kezdenek közös életet. Ez már nem sikerülhetett egy szörnyű autóbaleset miatt. Smith úgy gondolta, csak ebben a városban tudja folytatni életét, ahol feleségét eltemették.

Vendég

Estefelé járt az idő, Razor csöndesen pakolászott be a bőröndjeibe, kiment az erkélyre rágyújtott egy cigarettára, csillagos volt az ég. A csillagok, mint ezer lámpás világítottak át, az este bakacsinszínű fátylán. Miután elszívta, bement a telefonhoz nyúlt, tárcsázott, majd egy női hang szólt bele a vonalba: „Hallo! Topolyai reptér, miben segíthetek?”
„Jó napot! Egy jegyet szeretnék a legközelebbi charter járatra Isztambulba.”- válaszolta vissza Razor.
„Rendben. Return jegyet szeretne?”
„Nem csak egy oda jegyet. Első osztályra. Moran névre szeretném, lefoglaltatni.”
„Rendben megvolnánk, a járat holnap délben indul.”- válaszolta vissza a nő.
„Köszönöm. Viszlát!”- mondta Razor, majd lerakta a kagylót.
~ Elegem van ebből a városból, de nemsokára mindennek vége. ~ gondolta magában, majd egy gonosz kis mosolyt eresztett meg arcán. Ám nem sejtette, hogy valaki figyeli a sötétben…

Vendég

„Kész vagyok mindennel”- állapította meg Razor, a bőröndök ismét útra készen várakoztak az ágy mellett. Hirtelen szomjas lett, le akart menni egy pohár jófajta burgundiért, ám inkább úgy döntött, hogy felhozassa, azt egyik testőrével. Ekkor hirtelen két tompa puffanás hallatszott a földszintről, s hirtelen a lámpák kialudtak a házban. Ekkor azonnal a szekrényhez nyúlt előszedte a fegyverét, valamint a zseblámpáját, felgyújtotta, amely némi világosságot vitt a végtelen sötétbe. Hirtelen újabb hang ordított fel: „Riadó!”. Charles volt az, lerohant a földszintre, ám előtte esett össze ájultan. Ekkor a sötétből, egy férfi alakja tűnt fel, Razor remegve ráfogta a pisztolyt: „Mit akar tőlem?”
A férfi alakja a lámpa fényében teljes egészében kibontakozott, magas, hosszú fekete hajú, ruhája egy farmerból, egy látszatra márkásnak tűnő cipőből, valamint egy fekete felsőből állt. Arca némileg mosolyra fakadt, ám az a jellegzetes sunyi mosoly volt: „Hova, hova ilyen sietősen Mr. Razor? Talán csak nem azt hitted, hogy a falka elfelejt téged? Én nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy közöljem veled, hogy ismét méltónak találtattál a falkához, való csatlakozáshoz.”

Vendég

A férfi szavai átfutottal az agyán, ám fokozatosan hátrálni kezdett. Nagyon rossz emlékek törtek fel belőle. Az ajtóra nézett hirtelen, majd a férfira, a feszültség szinte tapintható volt. Mos mindent a gyorsaság kérdése, dönt el, hirtelen megfordult, majd az ajtó felé futni kezdet, ám a férfi egy ugrással előtte termett, arca kissé megdöbbent volt: „Miért menekülsz?”
„Nem akarok többé farkas lenni. Elegem lett az egészből. Mindenből kiábrándultam. Mind az emberi, mind ebből a kárhozott létből. És most kérlek, hagyj el mennem.” – válaszolta vissza neki.
„Nézd kedves Razor. Tudom jól, hogy min mentél keresztül, de ismét a falkában szeretnénk látni.”- „S, ha mind az emberi, mind ebből a létből kiábrándultál, akkor hova fogsz menni?”
~ Jó kérdés. Még én magam se tudom. ~ futott át az agyán. „El innen jó messzire. Lényeg az, hogy innen, minél távolabb.”
„És örökké menekülni fogsz? Mégis meddig tart, majd futásod? Tartoznod kell valakikhez…”- válaszolta vissza neki a férfi.
Razor kezdett egyre idegesebb lenni. Tudta jól, hogy igaza van az idegennek, és ami a legrosszabb nem tud hatásos ellenérvet találni. Valahogy üres volt az agya, mint valahogy az élete is. Nem talált kiutat a sötétből. Ezt, mintha megérezte volna a férfi: „Legalább engedj, hogy bebizonyítsam, a falka élet nem olyan rossz, mint ahogy azt elképzeled. Számos előnye is van.”
„És mik azok?”- kérdezte közönyösen Razor.
„Azt ami úgy hiányzik az életedből, amire úgy vágytál, azt amit úgy nevezzünk, hogy család. De tudod mit, engedlek, menekülj, ha akarsz. Holnap, majd ismét felkereslek.”

Vendég

Ezzel a férfi eltűnt a sötétben, mikor a testőrei felébredtek, dühösen elzavarta őket, azt hazudva, hogy ő neki kellett elzavarnia támadót. Másnap 1-et ütött az óra, Razor még mindig ott ült a székében. A tegnapi látogató ismét feltűnt, elégedetten mosolygott: „Bíztam döntésedben…”, s ezzel hirtelen Razorra ugrott, leterítette a földre, tudta, hogy gyorsan kell, cselekednie, a lehető legkevesebb fájdalmat akarta neki. Fogait belemélyesztette Razor torkába, aki hatalmasat ordított, majd néhány perc múlva a látszólag élettelen test elterült a földön. „Ismét a család tagja vagy. A munkám itt véget ért”- jegyezte meg a férfi, s ezzel kimenve a házból, eltűnt a város forgatagában.

Vendég

[Acquiel háza]

*A házba ugyan Balt lép be először, de hamar előre engedi Gastrolt, aki a tőle eddig megszokott kedves mosollyal próbálja nyugatgatni őt. Kérdően pillant kedvese felé, vajon minek köszönheti ezt a látogatást, éppen most, mert ugye jóideje nem látták egymást. Őszintén szolva még azt sem tudja igazán együtt vannak-e még. De minden kétsége effelől elszáll, mikor újból Baltazar karjaiban érzi magát, sőt, minha a férfi érezte volna bizonytalanságát, még nyilvánvalóbban tudtára adja, hogy ő még mindig szereti. Az ajkak találkoznak, a lány körül hirtelen megfordul a világ, ahogy tudatosodik benne: Kedvese újból itt van neki. Öröm fogja el, testében szétárad a boldog szerelem, amit már jó ideje nem érzett. Teljes szívéből karolja át Baltazart, arcán a letörölhetetlen boldogság halvány pírrózsáji nyilnak, többet mond ez bármi szónál... Pár pillanatig a zöld szempárba méllyed, és őszintén reméli, soha többé nem hagyja el Balt.
A kanapé felé sétálnak, kéz a kézben, Ahol Gastrol már kényelembe helyezte magát, s mostmár a másik farkas is csatlakozik hozzá. Ekkor villan fejébe a gyanu, vajon mi okból is jöhetett hozzá Gastrol. Az előbbi mosoly lassan lepereg a bájos arcról, újból kérdő pillantásokat felvéve néz a vendégek felé.*
-Jajj igen, elnzést... Csak... *Szólal meg kedves hangján, amin érződik a zavar, hogy elfeledkezett a házigazda szerepéről.* Kértek valamit inni? Tea, ásványvíz, tej? *Kérdése közben csak kedvesét figyeli, ugyan már elhiszi, hogy újból itt van vele, de olyan sok napot kell bepótolnia, hiányzott neki, s ha most ugyan csak rövid időre, de ki kellene mennie a konyhába retteg, hogy mire visszér már hűlt helyüket találja...*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

[Acquiel háza]

*Ahogy leül, vezérére tekint, s várja, hogy Gastrol elmondja érkezésük okát. A falkavezér azonban úgy tűnik nem kapkodja el a dolgot. egyrészt megérti, hogy nem akar ajtóstul rontani a házba, hisz azzal lehet többet ártana mint használna, másrészt viszont ezzel csak tovább növeli Acquielben a feszültséget, hisz a lány egyből kitalálhatta, hogy nem könnyed baráti cseejre jöttek. Mikor a lány eflajánlja, az italokat, hirtelen jött ötlettől vezérelve ismét felpattan, majd így szól*
Segítek behozni.
*Azzal választ sem várva ismét kézen fogja kedvesét, s kivezeti a konyhába. Mihelyst beértek a helységbe, szembefordul vele, ismét átöleli, s nyugtatóan így szól.*
Nem kell félned.
*Ajkaik ismét egy csókban forrnak ösze, ám ez most nem olyan mint az előző. Ez a csók elmondja két szerelmes szenvedését, mert elválasztotta őket a sors, az új élet nehéz kezdetét, melyen Balt esett át, s a határtalan boldogságot, mely akkor érte őket, mikor ismét találkoztak.*

Vendég

[Acquiel háza]

-Ööö...
*Pislog még utoljára Gastrolra egy gyors félmosollyal arcán, ahogy Balt bevezeti kézenfogva a konyhába. Beérve a helységbe testük újból találkozik egy ölelés formájában, amit még élvezne is, ha nem hallaná újból az előbbi mondatot a fiú szájából. ~Mitől nem kell félnem?!~ De mielőtt megkérdezhetné ezt, egy újabb szenvedélyes csokkal ajándékozza meg a lány rózsás ajkait, mely olyan sokáig nélkülözte kedveséit. Percekig csak öleli a fiút, ujjaival annak tarkóját cirógatja. Felemeli tekintetét, belenéz a zöld szemekbe, melyeket olyan sokáig keresett.*
-Nagyon hiányoztál! Tudod hogy aggódtam? Már kezdtem a legrosszabbra gondolni!
*Újból magához húzza Baltot...*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

Te is hiányoztál nekem.
*Suttogja kedvesének, miközben oltalmazón ismét átöleli.*
Tudod, helyre kellett tennem pár dolgot az életemmel. Elég durva változások történtek mostanában.
~A Falka, a Kölyök...istenem bárcsak érthetnéd.~
*Az igazság az, hogy még nem siekerült helyretenni teljesen a dolgokat a lelkében, de a falka elérkezettnek látta az időt, hogy acquiel a tagja legyen. Ugyan Baltnak is legalább akkora trauma lesz, mint a lánynak, de hosszú távon talán hasznukra válik. A Falka legalábbis így gondolja. Baltazar úgy dönt, ideje előhozakodni látogatásuk igazi céljával, ezért így folytatja.*
De soha többé nem kell elválnunk.

Vendég

[Acquiel háza]

*Megértően bólint, nem is szemre hányásként mondta, inkább az eddigi aggodalmának adott hangot, ami végigkisérte minden napján, amit a fiú keresésével töltött. Balt arca felé emeli egyik kezét, majd gyengéden végigsimít rajta, ujjai hegyével lehelletfinoman megérinti kedvese ajkait, végül karjával újból átöleli. Világos barna szeeivel feltekint a fiu arcába, majd halkan elsuttogja azokat az utolsó szavakat, amiket tiszta szivéből el akar hinni*
-Soha többé nem válunk el...
*Felemeli arcát, hogy ajkaik egy szinte kerülhessenek.*
-Szeretlek...
*Suttog alig hallhatóan, mielőtt a csók beteljesedhetne. Hevesen magához húzza Baltazart, a két test amennyire csak tud egymásnak feszül.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

Én is szeretlek.
*Mondja, mielőtt ajakaik újabb szenvedélyes csókban forrnának össze. Ezúttal azonban elnehezül a szíve.*
~Olyan ártatlan. nem tehetjük ezt vele.~
*Eltolja magától a lányt, s tekintetük találkozik. Csak tovább nehezíti dolgát az ártatlanul és szerelmesen csillogó világosbarna szempár. Úgy érzi, mintha ólóm nehezedne lelkére, melyet a mellkasából felszakadó sóhaj sem enyhít. végül aztán megszólal.*
El kell mondanom valamit. Mi azért vagyunk itt...azért jöttünk...tudod...tényleg nem válunk el soha többé. Gastrol és én azért vagyunk itt, hogy...hogy Te is a falka tagja légy. A vezetők így határoztak.
*lesüti tekintetét. Ez nem sokszor fordult elő eddig életében. nem bír a lány szemeibe nézni. Acquiel szerelmét látja visszatérni, ő meg a kárhozottak sorsát hozza neki tálcán. Tudja, hogy neki most lelki támaszt kellene nyújtania a lánynak, de képtelen ezt megtenni, ha nem ért egyet a döntéssel, ami a lány sorsát befolyásolja. örül ugyan, hogy mostantól majd mindig együtt lehetnek, s többé nem él majd a kettősség, melyet acquiel és a falka képez, de milyen áron jön el ez az állapot? Ez túl nagy ár. Ennyit nem ér.*

Vendég

[Acquiel háza]

*Valami történik, valami bajvan, Balnt eltolja magától. Értetlenül, kérdőn pillant a fiú felé. Újból odalép hozzá, épp megkérdezné, mikor kevese egy sóhaj után nekikezd magától.
Hirtelen nem érti, nem akarja felfogni a szavakat. Finoman összeráncolja szemöldökeit, tekintetéből is kitűnik zavarodottsága. Hátrább lép, egészen a pultig hátrál, kezeivel megtámaszkodik rajta, mert ha most nem tesz valamit kifut lábából az erő. Az orrát lógató Baltra pillant. Alig láthatóan oldalra dönti fejét. Vonásai újból meglágyulnak, ahogy szive is. Feláll, és mint oltalmazó, megbocsáltó anya úgy öleli át kedvesét szeretetével. Szeretne valamit mondani, de képtelen megszólalni. Szeretne vigaszt nyújtani, hiszen érzi, Balt tudja, hogyan viszonyul a farkasokhoz, s hogy attól, amitől legszivesebben távoltartaná magát, azzá kellene válnia neki is. Ő sodorta a fiút ebbe az egészbe, és most eljön az ő ideje is. Nem tudja, igazán fogalma sincs arról, mi lesz vele, mi vár rá a jövőben. Talán választania kell majd. ~Egyáltalán választhatok?!~ Merül fel benne a kérdés. Felemeli arcát, Balt szememibe pillant, kezeivel végigsimít a fiú haján és arcán. Odahajol hozzá, ajkait csókjával nyugatja. ~Képtelen lennék túltenni magam azon, ha újból elvesziteném!~ Kezeit lassan lecsúsztatja kedvese mellkasán, s most ő sóhajt...*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Mikor a lány hátralép, csak még nehezebb lesz szíve. A reménytelenség kezdi felütni feét lelkében.*
~A sors örökre elválaszt minket. és ha mégsem...Nincs választása, de hogyan éljünk tovább azzal a tudattal, hogy miattam kellett vállalnia a kárhozottak sorsát?~
*Ekkor azonban Acquiel odalép hozzá, s átöleli. Mint mikor egy szikla meghasad...olyan érzés keríti hatalmába. Látogatása következtében a lány is egy lesz a Hold gyermekei közül, egy a kárhozottak közül. Olyan sorsot hoz neki, amit méltatlannak talál a lányhoz. Hisz oly tiszta és ártatlan...nem érde,li meg, hogy vérengző fenevaddá váljon idővel. és mindezek ellenére Acquiel látszólag megbocsát neki. Elfogadja a sorsát, és miatta képes lenne még a farkasok útjára is rálépni. átöleli a lányt. Másra képtelen most. Egy hosszú percig csak állnak egymást átölelve a konyhában. Balot most olyan érzés keríti hatalmába, amihez hasonlót akkor érzett, mikor az egyik vezér ellátta sebeit. Mikor megérintette, nem csupán testét érintette meg, hanem lelkét is. Most is ezt érzi. Ők immár elválaszthatatlanok, nincs szükségük a Falka kötelékeire sem. Ismét találkozik tekintetük, s halkan csak ennyit kérdez.*
Tényleg megtennéd?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Egy ébresztő fülsüketítő hangja. Egy mozgolódó alak az ágyban. Keze kinyúl a takró alól és a vekkerre csap egy nagyot. Az ütés sikertelen, az ébresztő óra tovább sikolt a maga hangján. Az ágyban felvő alak újból rácsap, egy nagyobbat és a tárgy elnémül. Megpróbál vissza aludni, de valami közbe szól. Az első napsugarak az arcára sütnek.
- Jól van, jól van, jól van! - szól haragosan a nő - Ébren vagyok, na.
Ez Edea Lobna. Reggel mutatja csak meg valódi arcát. Ilyenkor érzi azt, hogy olyan mint régen. Egy átlagos lány, átlagos gondokkal, átlagos élettel. Kicsit magányos, de kitünő tanuló. És minden reggel már-már ösztönből érzi anyja kakaójának illatát. De amikor ráeszmél, hogy ő már nem az a fiatal lány, akkor felhúzza szíve köré azt a bizonyos burkot. Elzárja magát az érzelmektől, csak arra koncentrál, ami fontos.
Edea kikel az ágyból és szépen összehajtogatja az ágynemüit. Ilyenkor még nem teljes az a burok, akárhányszor ránéz az ágyára. Egy fájdalmas érzés hasít bele a szívébe. Tudja mi ez az érzés: a magány. Ugyan egy cég feje és emberekkel van körül véve, de mégis egyedül érzi magát. Nincs társa, nincs kire támaszkodnia. Minden reggel hideg az ágya a magánytól. Edea vesz egy mély levegőt, megrázza szőke hajkoronával ékesített fejét és befejezi az ágyneműk hajtogatását, majd szépen elrendezi az ágyon. Belelép papucsaiba és a kopnyha felé veszi az irányt. A kávéfőzőben egy még az előző napi kávé áll. Kiveszi a kis tálszerüséget, amiben a kávé van, beleönit kedvenc poharába és a poharat a mikroóba rakja. Becsukja a mikro ajtaját és beállítja 2 percre. A fürdőszoba felé tart. A türkörbe néz. Csak bámulja magát megkövülten, mint aki most látná először az arcát. Egy hangos csöngszó. A mikró lejárt, de Edea lelkének mélyén ez egy lélekharang volt. Jelezte, hogy most már itt az ideje bezárni a burkot. Meg is tette. Határozottan a konyhába ment, kivette a kávét a mikróbol és megitta a fekete löttyöt. Visszament a szobájába és kiválsztotta az aznapi öltözéket. Ezuttal egy halványkék kösztüm mellett döntött. Újra meglátogatta a fürdőszobát és a tükröt. Elkészítette szokásos napi sminkjét és a haját felkontyolta. Vetett egy határozott pillantást magára a tükörben és a nappaliba lépett. Ott már várta hófehér aktatáskája és karórája. Az órát a karjára csatolta és ránézett.~ Fél nyolc. Chuknak itt kellene...~autó motorjának a hangaj hallatszik. A nő elmosolyodik~...lennie. Jó ötelt volt ezt a férfit felvenni.~ Azzal kilépett az ajtón és bezárta.
- Chuck, a szokásos helyre.
- Igenis hölgyem - ajtót nyitott a nőnek, a kormány elé ült és elhajtott a Lobna Corps közpntjába.