Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

-Nézzen a lába elé!
*Motyogja bosszúsan, ahogy nekimegy az arra járó Sentrey-nek. Sami volt a hibás, de nem érdekli. Ma morgolódós, dühöngő kedvében van. Szúrós szemmel végigméri a pasast és azon gondolkodik, vajon milyen válogatott gorombaságokat vágjon a fejéhez. Mivel semmi különös nem jut az eszébe egy újabb lesújtó pillantást követően ráveszi magát, hogy végre rákérdezzen:*
-Hol van a La Plata?
*Hát igen, a kérdés újabb bosszúságot ébreszt benne. Drágalátos nagyszülei - ez esetben egy nagyszülőről van szó, pontosabban a nagymamáról, de Sami még mindig nem barátkozott meg a nagyapa halálval, így hát úgy tesz, mintha még élne és így többesszámban beszél a mamájáról - ebben az évben valahogy különösen viselkednek. Nem jönnek ki a buszmegállóhoz, alig-alig törődnek vele. Pedig előző években egy nyugodt pillanata sem volt, egyfolytában a közeli falu lovardájába jártak, vagy hosszú sétákat tettek a hegyekben - nem csoda hát, ha nem tudja hol van az a híres-neves La Plata étterem, vagy kávézó. Fene tudja.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Falken már közeledett a templom felé,és úgy döntött kegyelmet kér Isten előtt,mert gyilkolt.Unta már a téglákon való lemászsást,,ezért most mást alkalmazott.Az egyik tető be volt szakadva,azon keresztűl ment be az épületbe.Miután bejutott,,lement a lépcsőn,és ki az ajtón.Kijutott az utcára.Elkezdett rohanni,de úgy,hogy a lámpák fénye melett elsiklik.Ment-ment,és elért a templom kapujáig.Egy óriási kapuval találta magát szemben.Vett egy nagy levegőt,és elindult befelé.Benyitott,és és halk lépésekkel el kezdett menni az imátkozó hely felé...

___________________________________________
a sötétség az ember legjobb barátja,mindig segíti őt.

V Ifjú farkas

*Nicholas talán eltévedt Topolyán és azért nem találta meg elsőre a visszautat a szállodába, vagy valami ismeretlen vonzalom támadt benne, ami a Sétáló utcákra húzta őt... Nem tudta, de úgy gondolta, ha már itt van, körbenéz a város ezen környékén. A Mercedes-t a Sétáló utcákhoz közeli parkolóban hagyta, s lassú léptekkel sétált a térkövezett utcán. Gyakran meg-megállt és körülnézett a különböző üzletek kirakataiban, bár tudta, hogy semmiképpen nem menne be egyikbe sem...*

*Az egyik ilyen pihenője alkalmával szeme sarkában meglátott egy padot, mely sejtelmesen hívogatta, s Nicholas engedelmeskedett neki. Zakóját kigombolta, és leült a kissé nyirkos keresztlécekre. Kényelmesen elhelyezkedett, jobb bokáját bal térdére emelte, és zakója belső zsebéből cigarettát vett elő. Amikor a dohányt meggyújtotta, mozdulatai kimértté váltak, a külső szemlélődőnek úgy tűnhetett, mintha valamilyen szertartást vezet le a férfi. Amint a cigaretta már égett a kezében, mélyet szippantott belőle, és lassan, az orrán keresztül engedte ki a füstöt...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Az éjjeli hüvös szellőben a házak csendesn,sötéten meredtek egymásra.
A csillagok is megjelentek az égen.Egyfajta kellemes,rejtéjes világítást adva az utcáknak,növényeknek.Minden csendes,nyugadtlett,nemlehetett hallani az emberek beszélgetését,csak halk hortyogásukat néha.A macskaköves utcán halk csizmakopogásokat lehetett hallani.Egy női alak jelent meg az utcán,fekete szokynát,és bíbor blúztviselt.A blúz engedte látszatni a porcelán vállakat,és a szoknya anokáig ért,dee baloldalon kivoltvágva csípőig.Egy feketecsizma kopogott halkan,a köveken,lassú léptekre utalba.Hosszúszkehajfürtök,és kék szemek.Rendőrjelvény csillantmeg a hóldfényében,ami a nő jobbalodalán volt kitűzve,a szoknya övén.
Karolina ismét az utcákatjárta.Csendesen,és árnyként.Nmszerette,ha ő van a központban mostanság.Elméje kavargott,nemtudott sokhelyen rendettenni benne,de már felfogta a napok történéseit.Ahogy haadt meglepetten nézett egy padra ahol egy férfi űlt csak úgy egyedűl,és nyugodtan cigozett.
~Fura mostanában aligvannak az utcán,de itt nagyonritka éjjelenként egy pihenő.Mindeggy.Azért remélem nem egy zsebes.~ahogy elindúlt a férfi felé szemeivel végigmérte.

V Ifjú farkas

*Nicholas először észre sem vette, hogy valaki más is volt rajta kívül a Sétáló utcán, míg meg nem hallotta a csizmák ritmusos kopogását. Minden lépés visszhangzott a boltok kirakatainak üveglapjain, s amint a kopogások hangosodtak, a férfi ráeszmélt, hogy nincs egyedül.*

*Szemeit kinyitotta és egy újabbat szívott a cigarettából, miközben tekintetével a hangok forrását kereste. Amikor meglátta az utcán közlekedő nőt, alaposan végigmérte, majd akaratlanul is elfüttyentette magát, mint egy építőmunkás, amikor egy dögös csajt lát átvonulni az utcán. Ha Nicholas-t érdekelte volna, hogy más ember mit gondol róla, akkor valószínűleg elvörösödik, vagy legalább elméje legmélyén kicsit elszégyelli magát...*

*De Nicholas nem volt ilyen. Egy része talán még büszke is volt arra, hogy a nő után fütyült, de ennek sem adta semmi jelét. Jobb lábát újra a földre tette, és amikor észrevette, hogy cigarettája lassan leég, egy határozott mozdulattal a közelben lévő szökőkút felé dobta. Az irányzék még jó volt, de dobásában nem volt elég erő, hogy a csikk elrepüljön addig. A cigarettavég leesett a földre, és pillanatok múlva elaludt, majd a szél játékszereként tovaszállt...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

**Karolina meglepődötta füttyön,majd megfordúlt a férfi irányába,és kicsit elmosolyodott.Figyelte a férfit,és kis írígy ség fogta el.hisz nem volt ojan mint ő.Kedvére járkálhatott napal is,emkellett atrtania a naptól,és az áságtőlsem.Megfordúlva egy halk kérdést ett fel a férfinek.
-Uram.Hogy hogy egyedűl az éjjszaka közepén,hol a csillagok a tanuk?-kérdezte majd körbetekitett szemeivel,d elátta,hogy egyedűlvannak.
A cigarette eltünt,majd a amuját a szélkarolta fel.Karolina figyelmesen várta a választ,ami lehetőleg megfelelő lesz neki.Az öltözékről már leszűrte,hogy egy üzletemberlehet,mert a tolvajok,és közemberek nemijen ruhákbajárnak.
-Remélem azértz nemzavarom kérédsemmel.-mota hozzátéve a hallgatás t megszakítva.
/este tudok csak feljönni.Bocsáson meg,de sok a dolgom.Mégegyszer elnézést/

V Ifjú farkas

*Nicholas elkapta tekintetével a lány mosolyát és akaratlanul is visszamosolygott. Ez már önmagában meglepő volt, de a férfi meglepettségét tovább növelte a nő kérdése. Mintha csak egy esszé hosszúságában szeretett volna válaszolni, a messzeségbe révedt tekintete és próbált feleletet találni az előbb elhangzott kérdésre...*

~ Tényleg, miért vagyok itt... ~

*Gondolataiban visszhangzott a költői kérdés, melyre még maga sem tudta a választ, s azt sem tudta, mit fog válaszolni a nőnek. Szemeivel újra megkereste a kihalt utcán egyedül álldogáló nőt, és hosszan a szemébe nézett. A távolság közöttük nagy volt, így nem tudta megfigyelni arcának egyes részleteit, ezért mindkét lábának izmait megfeszítette, és fölállt. Lassú léptekkel elindult kérdezője felé, és még maga sem tudta mit mond, de elkezdett beszélni:*

- Ugyan-ugyan... Hogy is zavarhatna egy ilyen csodálatos hölgy kérdése...

*Nicholas meglepődött önmagán és nem akarta elhinni, amit az imént mondott. De nem volt számára visszaút, amit kimondott, azt már meghallották, s ezen nem változtathatott. Amint a nő mellé ért, csak néhány centiméter választotta el őket, hogy összeütközzenek, de a férfi ügyesen kikerülte a "véletlen" találkozást. Amikor újra megszólalt, már a lány mögött állt, s kezeit nadrágja zsebeibe süllyesztette...*

- S hogy a kérdésére válaszoljak... Két lehetőségem volt: vagy álmatlanul forgolódok a lakosztályomban, vagy keresek magamnak valamilyen elfoglaltságot. Én az utóbbit választottam, s azt hiszem nem döntöttem rosszul...

*A férfi újra végigmérte az előtte álló nő vonalait, és szeme hosszan elidőzött a szoknya magas sliccén, de amikor észrevette magát, tekintete újra szemmagasságba kúszott...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina figyelte a férfi tekintetét,bár nemnagyon látta az arcát,de valami aztsugalta,hogy igencsak különleges,és uriemberes.Nemis csalódott.Ahogy elhaladt mellette,és felelt a kérdésre,és megkapta a választ egy kis halvány mosoly jelent arcán,de ezt a férfi nemlátthatta.
~Emberek.Sajátvilágukban élnek,vagy mégsem,nemtudhadjuk.~gondólta,majd megforsdúlt,és kicsit felvonta szemöldökét kicsitfelvonta,de ahogy ismét szemeibemeredt a férfi kicsit kérdőntekintett.
-Kis kaland?Lakosztály?Egy magafajta úriembernek veszélyeslehet ez a környék.Ha kis kalandot szeretnél,akkor ajánlom a belvárost.Sok jó helyvan,és biztonságosabb,mint ez a hely.-mondta,tanácsként,de viselkedése nyugodt,és ztiszteletteljes volt.

V Ifjú farkas

*Nicholas figyelte, amint a lány beszél hozzá, s amikor meghallotta a "veszély" szót, ő is felhúzta szemöldökét, majd elmosolyogta magát. Kezei még mindig a zsebében voltak, és úgy válaszolt a felvetésre:*

- Azt hiszem minden veszéllyel szembe tudok nézni és le tudom győzni, amit ez a város tartogathat nekem... S ha már erről van szó, Ön miért sétálgat egyedül ezen a "veszélyes környéken"?

*Hangja kicsit szarkasztikussá lett, amikor a két utolsó szó elhagyta száját, s közben kezei elhagyták a zsebek védelmet nyújtó biztonságát. Ujjaival időzőjeleket mutatva, még jobban kihangsúlyozta, hogy nem ért egyet a lány kijelentésével.*

*Újra belső zsebe felé nyúlt, és egy újabb cigarettát vett ki onnan, öngyújtója társaságában. A rituálisnak tűnő mozdulatokkal meggyújtotta, és mélyet szippantott belőle. Lassan abba az irányba fordult, amerre a kocsiját parkolta le, és tekintetével enyhén sugalmazta a lánynak, hogy kövesse...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina szemeivel figyelte az ujjakat,és a mozdulatokat.Majd a pilantást.
-Nekem a veszéj kis semmiség.Rendőrvagyok,nyomozó.letem a veszély.-felte majd a férfifelélépkedett lassan.Majd ahogy az elindúlt ment utánna.A csendes utcában csak a cipők kopogása hangzott.Karolina figyelte a férfi mozgását,és vislkedését.Sokminden jutott eszébe,régi életéről.
~Hát igen.Olyrég,mégis mintha tegnap lett volna.Én is így sétálgattam az utcán,megsefordúlva a fejemben,hogy veszéjes is lehet,nemgondólva a sötéség lényeivel.~gondólta majd a elérték a kocsit.Szép,tiszta ápoltnak nézett ki a jármű.A parkoló is szonte üresvolt,talán még ennyire sohasem volt elhanyagólva.A csilagokat és a hódat a felhők kezdték elrejteni.mintha védeni akartákvolna,de mégsem.Enyhe titogzqtosságot csempészett bele az éjj közepébe.
-Hova is készül uram?-kérdezte kíváncsian.
Majd megállt a kocsi előtt.

V Ifjú farkas

*Nicholas kissé meg volt lepve, amikor a lány követni kezdte. Néhány lépés múlva hallgatta, amint a foglalkozását megemlíti, majd hirtelen elhallgat és gondolataiba merül. A férfi léptei gyakran lelassultak, s szeretett volna néha kicsit megállni, de a lány nem vette észre ezen akaratát. Gondolatai talán túlon-túl lefoglalták, ezért Nicholas beszélgetést sem kezdeményezett vele...*

*Nicholasnak úgy tűnt, mintha a nő tudná, hogy hol parkolt le, s ezért halad olyan célirányosan a parkoló felé. Amikor megérkeztek a Mercedes mellé, a lány lelassított, s kérdésével gondolkodóba ejtette Nicholas-t...*

~ Tényleg, hova is készülök? ~

*Tette fel magának a kérdést, s pillanatok múlva jött rá, hogy nem tud válaszolni. Zsebéből előhalászta a jármű kulcsát, és miután megnyomta a riasztó gombját, az hangok és fényjelzések kíséretében kikapcsolt. Vár néhány pillanatot, majd a lányra nézett...*

- Nem is tudom... Talán ajánlhatna valamit!

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina figyeltea kocsit majd a kérdő tekintete.
-Szerintem mehetünk úszni is,vagy éppen sétálhatunk máshol is,például a ligetben is.Szép,békés hely.ahol senkisem tudja zavarni a másikat.-mondta az ajánlát,és egy mosoly jelenik arcán.
~Fura,mindíg visszatérek a heyre ahol megtörtént.Nagyon furcs.Ragaszkodom ahhoz a helyhez.~ahogy ezt végigondólta meglepődött magn,de máa akkor beűltek a kocsiba.
-Megtudhatom a nevét?-kérdezte kíváncsian.

V Ifjú farkas

*Nicholas figyelte, amint a lány beszállt az autóba, s kezdte úgy érezni, csak történnek vele az események, s nem irányítója a folyamatnak. Nem volt hozzászokva, hogy valaki más - főleg egy nő - mondja vagy éppen mutassa meg neki, hogy mit tegyen. Amint a nő elhelyezkedett a kocsiban, Nicholas is beült, és feléje fordult...*

*Hallgatta, amint az úszásról beszél és fejében furcsa gondolatok ébredtek...*

~ Egy éjszakai fürdő, s nincs nálam fürdőruha... ~

*Talán meg sem hallotta, hogy a lány a ligetet is említi, annyira megragadt elméjében az éjjeli fürdőzés gondolata. Gyorsan az órájára pillantott, és szinte unottan jegyezte meg magának, hogy hajnali négy órát mutat a karján hordott szerkezet. Újra a lány felé fordult, aki ismét gondolataiba merült, majd bársonyosan búgó hangján megszólította:*

- Nicholas... Nicholas von Hardestadt. S kegyed?

*A férfi közben elindította a motort, s figyelve a jelzésekre, elindult az uszoda irányába...*

// Folyt. köv. uszoda...//

*A sétáló utcákon így tavasz környékén még este is sokan járnak kelnek. A macskakövek lomhán lehelik a napközben hullott csapadék maradékát maguk fölé jóleső teltséget adva a levegőnek, és azt a ritka érzést, mintha a Föld maga lélegezne. Az emberek persze nem törődnek ezzel. Sosem látják meg a lényges dolgokat. De hát ők már csak ilyenek, meg kell ezt nekik bocsátani.
Köztük jár azonban valaki, aki nagyon is meglátja a jelen szépségeit. hogy is tehetne másként, hisz neki nincs se múlt se jövő. Neki csak a jelen jutott, s így nem pazarolja figyelmét sem egyikre sem másikra, így azt amit egyes emelkedett elmék a pillanat varázsának hívnak, ő teljes potenciáljában éli meg. Sokan talán irigyelnék őt emiatt, de feleslegsen tennék. Azzal, hogy megfosztották a jövőtől, és a múlttól, elvettek tőle sok olyan dolgot is, ami a halandóknak erőt szokott adni, hogy megbirkózzanak a jelennel. ha nincs jövő, nincs remény, nincs hit. ha nincs múlt, nincsenek kellemes emlékek. Talán éppen ez az, ami megfosztja a vámpírt az érzelmektől. Nem tudja hinni, hogy a következő pillanatban nem marad magára. Nem kötik a kedves emlékek, mert ugyan elméjéből nem röppennek ki soha, szíve örökre üres marad. Néha az emlékekből gyúrhat magának egy álmot, de ebből is fel kell ébrednie, mert a jelen sürgető hangja minduntalan túlharsogja Maab királyné andalító dalát. Így lehet az, hogy több száz év suhan el úgy hogy meg sem érinti a lelkét, s aztán egy pillanat alatt ugyanez a lélek lángbaborul. De a következő pillanatban az a tűz már a múlté, aminek ő nem részese, s melyből soem építhet magának jövőt.
Így lehet az, hogy bár ott virágzik a rózsa még mindig teljes pompájában, az jelenleg múlt. Nem meríthet belőle reményt, nem nyújt számára hitet. néha vissza-visszagondolhat a pillanatra, mikor virágba szükkent, de ezek lopott pillanatok csupán. Utána vissza kell térnie a jelen zord feketeségébe. Igen ott cirágzik benne a rózsa, talán olyan teljességgel mint még soha. S mikor virágot bontott, valóbb volt a valónál, akkor nem volt üres. Akkor ő volt maga az élet, s ennek az életnek a lehetőségét immár örökre magában hordozza. Ám míg a nap nem sugárzik a földre, addig éjszaka van. S bár jszak zord hidege nem árthat az élet fehér rózsájának, mégis olyan leplet vethet rá, mely tozabbá teszi még az Éj gyermekeinél is pusztán féltékenységből, mert nem bírhatja szépségét.
egy kisebb térszerűséghez ér, melynek éke egy csinos faragású szökőkút. A víz vidáman spriccel szerteszét játékosan táncolva a levegőben. Egy percre megáll, s gyönyörködik szépségében, majd tovább indul. most nem süt a nap. most az éjszaka az úr. s az éjszaka áldozatokat követel, és ő lesz az aki elveszi őket. Továbbhalad a nyüzsgő esti utcán nyugodtan,hidegen,üresen...*

Halandó Tartózkodási hely: Ahol kellek.

*Nestor csak bolyong az utcákon nem tudja mit gondoljon az elmult északán történtek után.Jólérezte magát és egy kissebb futó kalandra is szert tett.Most ujra eszébe jutott,hogy nem lehet nyugodt még mindig követik bár ide szerencsére nem tudták követni.Szerencsére volt elég tapasztalata a szökésben.~Fáj a fejem.Innom kéne egy kávét.~Lassan derengenikezdett neki annak ahelynek a címe amit elsőnek meglátogatott.Eldöntötte hogy megkeresi és el is indult a kis kocsma felé.*

Halandó

steve látta hogy ott megy elötte egy férfi odament hozzá és kért egy doboz cigit.Hidegvan nem azt hittem reggel hoy melegebb lesz ezért vettem fel sortot de úgylátszik estére minusz fokok is vannak mondta.Aztán gondolta a férit megkérdezi hogy hová megy mert úgy sincs semmi dolga ,hogy netán vele tarthat e?

Vendég

*az Egyik Sétáló utcán ballag, kíváncsian fürkászi a butikokat plakátokat. Az átlagnál valamivel alacsonyabb, sportos alkat, hosszú, barna haját lófarokban hordja, bájos arcát, olykor egy-egy kiszabadult tincs "takarja", zöld szemeiben határozottság, elszántság, s kissé gyermeteg pajkosság tükröződik. Ruházata kicsit furcsa, egy ujjatlan piros és sárga top, fekete sztreccses nadrág, hozzá hosszú szárú csizma, karjain fekete bőr karvédők.*

V Ifjú farkas

*A kobaltkék Mercedes gyorsan rótta a Belváros szűk utcáit, s Nicholas hatalmas önbizalommal uralta az autót. A kanyaroknál gyakran farolt ki a kocsi, de a férfi minden alkalommal meg tudta fogni, és vissza tudta terelni a helyes irányba. Sietett...*

*Minél közelebb ért Aralina lakásához, annál inkább hatalmasodott el rajta az érzés, mely egyre inkább fűtötte a lány utáni vágyát. Már napok óta elhanyagolta Aralina-t, de az elmúlt hét eseményei túlzottan felforgatták életét, s tiszta fejjel, tiszta érzelmekkel akart Vele találkozni. Amint Nicholas leparkolt egy parkolóban, gyalogosan folytatta útját. Közben gondolatai farkassá válása körül forogtak...*

~ Elmondjam Neki? Elmondhatom Neki? ~

*Shira erről nem beszélt azon a bizonyos éjszakán, vagy ha igen, akkor Nicholas figyelmét kerülte el e fontos részlet. A két kérdés folyamatosan dübörgött elméjében, de egyikre sem tudott választ találni a kavargó gondolatok között...*

*A séta hosszabbra nyúlott, mint azt a férfi tervezte, így egy cigarettára is volt ideje, amit lassan, minden szippantást kiélvezve fogyasztott el, de mire a csikket eldobta, már a lány lakása előtt volt. Gondolatban felidézte második találkozásukat, mely a közeli boltban - Aralina munkahelyén - volt, ránézett órájára, mely délután kettőt mutatott...*

~ Biztosan még dolgozik... ~

*Gondolta magában a férfi, s gyors léptekkel a bolt felé közeledett. Egy pillanatra megállt a kirakat előtt, s bekukkantott az üvegen, szemeivel a lányt keresve. Amikor meglátta, Aralina éppen a kassza mellett állt, s az asztalon lévő papírra írt valamit, így nem vehette észre Nicholas-t. A férfi elmosolyodott, s ezzel a mosollyal az arcán indult el a bejárat felé, majd miután kinyitotta az ajtót, belépett. Az ajtó felett csilingelő csengő figyelmeztette a lányt, hogy vevő érkezett a boltba, így felnézett az asztalon heverő papírokból, s egyenesen Nicholas-ra nézett. A férfi arcán a mosoly szélesebbre nyílt, majd mélyen búgó baritonján megszólalt...*

- Hiányoztál, Kedves...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Egy hét telt el azóta az este óta. Az első napokban a csalódottság keserű íze járta át egész testét, ha a férfira gondolt. Majd az érzés lassan haraggá változott, a becsapottság érzésének köszönhetően. Nem állt szándékában magyarázatot kérni, nem érdekelték az üres szavak. Azt hitte tudta mit lát, és ehhez nem volt szükség semmilyen magyarázatra. Napról napra kevesebbet gondolt a férfira, és remélte mihamarabb elhagyja a város. De ha olykor eszébe jutott, csalódottságtól dühösen roskadt magába. A heti könyvelésben bogarászta az adatokat, mikor vevőt remélve mosolyogva felpillantott. De a kedves mosoly egyetlen pillanat alatt vált semmivé. Ahogy végig nézett a férfin, mérhetetlen düh férkőzött a szívébe, mégis ahogy meghallotta a hangját, minden porcikájában megborzongott. Egy pillanatra elfeledte az esti képet, ami elméjébe égett, főként azért mert egy újabb ember hazudott neki. Maga sem tudta az okát, de ajka kedves mosolyra húzódott. A férfi a pillanatnyi villanást a szemében, csupán a viszontlátás meglepetésének, vagy örömének tudhatta be. Lendületesen lépett ki a pult mögül, tökéletes álkedves mosolya gyengéden ragyogta be a férfit. Közelebb lépve ujjai a férfi arcához értek, majd gyengéden végigsimították.
- Te is hiányoztál…merre jártál egész héten? – kérdezte gyengédséggel teli hanggal, ahogy vékony alakja a férfihoz simult. Karjai a zakó alá siklottak, ölelve Nicholast. Ahogy arca a férfi mellkasához simult, Aralina arcára keserű kifejezés költözött.
~ Mindent mag kapsz…csakhogy tudd majd értékelni azt amit elveszítettél aznap éjjel…~ gondolta keserűen, és nem akarta bevallani, hogy mindenek ellenére mennyire élvezi a férfi ölelését. Kibontakozva jókedvet tettetve nézett rá.
- 10 perc és zárok. Farkas éhes vagyok…- mondta és újra a pulthoz lépve összerakta a papírokat, és befűzte a dossziéba. Ahogy fél szemmel figyelte a férfit, olykor majdnem kibukott belőle a harag, és a csalódottság de visszafogta magát. Talán csak azért hogy még egy kicsit húzza a pillanatot, mielőtt minden véget ér majd.*

V Ifjú farkas

*Nicholas fülében baljósan csengett a "farkas" szó, s egy pillanatra lefagyott arcáról a mosoly. A gondolatot, mely szerint a lány tudhat valami az átalakulásáról, szinte azonnal elhessegette, és az olykor felbukkanó paranoiájának tudta be. Amikor újra a lányra nézett, száján újra mosoly görbült, majd megszólalt:*

- Semmi érdekes nem történt... Csak az üzleti ügyek... De minden sikeresen zárult...

*Hangja magabiztos és nyugodt volt, jelét sem mutatta annak, hogy hazugságot bújtatott ezen szavak mögé. Története addig igaz volt, hogy üzleti ügyeben találkozott Shira Volden-nel, de az utána következő történésekről mélyen hallgatott. Nem volt biztos abban, hogy Aralina megértené-e azt az átalakulást, amin az elmúlt héten ment keresztül, hiszen még talán maga sem hitte el, ami vele történt...*

*Aralina visszatért az kasszához, és még pár percig foglalatoskodott az asztalon heverő papírokkal. Nicholas körbenézett a boltban, de igazán nem érdekelte semmi, csak el akarta ütni az időt, amíg a lány végez... Csak percekkel később vette észre a néma csendet, hiszen nagyon belemerült a nézelődésbe és nem figyelt arra, hogy Aralina idő közben végzett. A lány kissé szúrós tekintettel figyelte a férfit, aki erre elmosolyodott, s fejét vakargatva kifelé indult az üzletből...*

*Az utcán vártakozott és figyelte, hogy Aralina hogyan zárja be az egyes zárakat egymás után, majd amikor végzett a férfira nézett, s Nicholas felemelte kezét, hogy a lány belékarolhasson. Aralina némán engedelmeskedett a szótlan felkérésre, s amikor belekarolt a férfi hatalmas kezébe, egy kicsit hozzá is bújt. A férfi a lányra nézett, s vidám hangon válaszolt neki:*

- Egyet se félj Kedves... Megküzdünk azzal az éhséggel!

*Arcán hatalmas mosoly jelent meg, mintha az évszázad viccét sütötte volna el pillanatokkal ezelőtt, s amikor észrevette, hogy Aralina elindult, igazodott lépéseihez, s lassan a parkoló Mercedes felé vezette. Az út annak ellenére, hogy rövid volt, időben mégis hosszadalmasra nyúlott, hiszen a sétálóutca szinte minden kirakatát megnézték, s Nicholas-nak be kellett vallania, ez a séta neki is meghozta az étvágyát...*

*Amikor a kocsihoz értek, elővette úriember modorát, s ajtót nyitott a lánynak, majd hatalmas lépteivel a vezető oldalon termett. Hirtelen mozdulattal nyitotta ki az ajtót, s ugyanazzal a lendülettel be is csukta. A Mercedes motorja felbőgött, majd Nicholas elindult, s célpontként egy közeli vendéglőt szemelt ki, melyben az elmúlt hetekben néhányszor megfodult...*

//Folyt. a Cafe La Plata & Restaurant-ban//

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

/Milan háza/
*Lassqn ébredeznikezdett a meleg szobájában.Nagyot nyújtózott,és felűlt ágyában.Jólesően dörzsőlgette a szemeit.Sebheje kezdett múlni.A finom megelt szerette,de kitekintve a hideg,sötét városra megborzongott egy picit.Felálva a fésüért nyúlt és kifésűlve dús haját lerakta az asztalra,ahonann egy pohár vizet vett fel és megitta egyből.Fürdőköpenyét megkeresve bement a fürdőszobába,és teéeengedte a káddat finom kelemes meleg vízzel amibe valami illatos bőrtápláló olajat rakott,és beleűlve ellazúlt.Jólesett a finom,simagótó víz,és a finom illat.Érezte,hogy a fáradság,ésa megmarad álmosság elszállt,helyette kis bódulat vette át a helyet,de nemtartott sokáig.Mandula szemeit becsukta és elgondolkodott pár dolgon,de hamar felállt,hisz kis fürdőzésről volt szó nem órákhoszantiról.Megtörűlközve felvette hálóköntösét,és kilépve a szobába,keeresgélnikezdett valami ruhát.
Ahogy kinyitotta a szekrényt megtalálta kedvenc ingját ami négyszer lehtett nagyobb nálla.Imádta a nagy dolgokatAhogy felvette lógottrajta,az újját könyékig hajttta fel,és egy szép nacit vett fel fel hozzá.Szép kék szoknyát.Majd leűlve egy zoknitkeresett elő.Felőltözve kiment a konyhába és reggelit kezdett készíteni.

Halandó Tartózkodási hely: Ahol kellek.

*Ahogy kilépett az utcára a szél finoman megbórzólta az arcát.Most éjszakás lesz talán addig is felfedezhetné a várost.Most talált egy lakást be is kőltözött.Gondolta elmegy az uszodába kicsit atmozgatni ízmait.*
~Végre van munkám,lakásom.És talán itt meg is állapodhatok.~
-Taxi!
*A taxi hírtelen lelassított és megált mellette.ő beszált a hátsóülésre és a söfőrhöz szólt.*
-Az uszodához kérem.
*Az ató kicsit zötyögve indult az uszoda felé.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Egy szőke hajú,sportos tesalkatú fiatal férfi lép be Topolya belvárosi részébe.Evra Von.Rossz élete volt régi lakóhelyén,ezért idejött,hátha megtalálja azt az életformát,amelyre ő mindig is vágyott.
Evra nagyon szerette az állatokat,főleg a farkasokat.Nagyon sok ideig tanulmányozta őket.
Sokszor járta az erdőt,a természetet.Ez az egyik kedvenc elfoglaltsága.
A másik nagy szenvedélye az olvasás,majd a sportolás.

Csak lassan sétálgat,nézi a boltok kirakatát.Közben azon gondolkodik,hol fog lakni,miből fog megélni.Eldöntötte,hogy munkát fog keresni.
Egy lapra felírt egy hirdetést,elment egy újságszerkesztőhöz,és beadta neki a lapot.
-Ezt a hirdetést szeretném feladni!-mondta Evra a nőnek.
-Rendben!-mondta a nő.
Falken kilépett az ajtón,és megindult a sétálóutcák felé.
Az ég besötétedett,éjszaka volt.
Falken ház után nézett.A sétálóutcák mellett talált egy olyan régi,elhagyott épületet,amiben meghúzhatja magát.
Odament az ajtó elé. Nem tudta kinyitni,ezért más módszert alkalmazott.
Nagynehezen bemászott egy alsó ablakon,majd a lépcsőkön fel a legfelső emeletre.
Berúgta az egyik szoba ajtaját,és bement.
Odabent egy poros kanapé,egy régi,poros tévé,és egy rossz hűtőszekrény.
-Itt szerintem jól megleszek!-mondta,majd letörölte a port a kanapéról,lefeküdt,magáraterítette a kabátját,és egy perc múlva már aludt is...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Másnap reggel Evra virradó napra ébredt.Felállt,és megnézte,működik-e a tévé.Nem ment.
Már eléggé éhes volt,ezért azt gondolta,keres egy közeli boltot.*
~Először megnézem azt a hűtőt!~*gondolta,és odament a gépezet elé.Kinyitotta ajtaját,és megnézte mi található benne.Semmi.
Evra a hagyományok embere volt.Fegyverből nem használt olyat,hogy pisztoly,puska.Ő csak Tőrt,és shurikent használt,de azt is csak olyat,amit ő maga készített el.
Odament a kanapéhoz,elővette a kőből készült élezőjét,és elkezdte élezni a tőrét.
Miután ezzel megvolt,körülnézett a többi szobában is .Mindegyiknek be volt zárva az ajtaja,de ő mindegyiket berugta.Egyikben sem talált semmit.
Miután ezzel készenvolt,elővett a zsebéből egy kis pénzt,és elindult lefele a lépcsőn mindig egy emelettel lejjebb jutva az épületben.Végül kijutott a sétáló utcára.
Végül arra a döntésre jutott,hogy nem boltba megy,hanem a kocsmába.
Sétált,lassan,alig hallható léptekkel a kocsma felé,közben aranyszőke haja csak úgy káprázott a nap virító sugaraiban.
Úgy becsülte,hogy már nem lehet messze a kocsma...

Vendég

- Biztos nem lett volna jobb, ha szabót hivatunk? - kérdezte fejét vakarva Meriamon, miközben a taxiból kimászó Nofertarira várt. Neki még egy kicsit meredeknek tűnt ez a bevásárlókörút. Még halandó korában sem csinált ilyesmit, a királyi család tagjainak sosem volt rá szüksége.
- Ugyan, ne aggodalmaskodj már annyit, drágám. Minek létezünk, ha nem használunk ki mindent, amit az élet nyújt számunkra? Én tudni akarom, hogy milyen érzés, és ami jóra csak lehetőségem van, meg akarom ismerni. Szeretek veled céltalanul kóborolni a város utcáin. Látod, ez volt régen a baj, hogy nem élveztem az életem...
Nofertari kijelentése őszinte és határozott volt. Születése óta uralkodásra nevelték, hogy hogyan éljen úgy, ahogy mások elvárják tőle. Ám mostanság egyre többet gondolkodott azon, mi értelme is van ennek.
~ Semmi... ~
Szeretett volan végre egy kicsit önmagáért is élni, hiszen népe már nincs többé, nincs akire vigyázzon. Csak örökké hű leánya maradt neki, ám őt nem is tévesztette szem előle egy pillanatra sem. Tudta, a Hercegnek most egy kis magányra van szüksége, hogy az övéivel lehessen, hiszen 'élete' Nofertari felbukkanásával teljesen megváltozott, le kellett zárnia a múltat. És a nő világért se lett volna láb alatt, nem kívánta megismerni társa haragját, nem is akarta, hogy egyáltalán ez a helyzet előforduljon, így időlegesen inkább háttérbe húzódott.
~ Mindennek tökéletesnek kell lennie...~
Arcán elégedett mosoly csillant, megfogta Meriamon törékeny kezét, majd maga után húzta egy felkapott ruhaboltba...

Vendég

*Árnyék középiskolai barátnőjével érkezett Topolyába. Megbeszélték, hogy második este elmennek a híres topolyai discoba, ezért aznap délután elmentek a Belváros Sétáló utcájába.A kirakatokat nézegették.*
-Menjünk be ebbe az üzletbe.-ajánlatta Árnyék.
*Barátnőjével bementek az üzletbe.*

Vendég

*Az üzletben sokáig nézegetnek.Végül vesz magának egy vajszínű minit és egy fehér felsőt.Hirtelen megszólal a barátnője mobilja.*
-Haza kell jönnöd. A bátyád leesett a fáról. Kórházban van.-szól a mobilban.
-Árnyék, haza kell mennem. Baleset érte a tesómat.
-Menj csak én még itt maradok, bejárom helyetted is a várost.
~Kár hogy itt hagy~gondolta Árnyék.
*Kilépnek az üzletből. A barátnő felszáll az első buszra. Árnyék a szállásra megy.

Vendég

- Nahát, Meriamon, szerinted ez micsoda, öv? - kérdezte arcán őszinte kíváncsisággal Nofertari, miközben egy vajszínű ruhadarabot mustrálgatott.
- Hmm, nem hinném, az van ráírva a címkéjére, hogy szoknya... - csóválta fejét a lány, majd kivette anyja kezéből a ruhadarabot, és visszaakasztotta a helyére. - Ennyire azért ne modernizálódjunk, arra szebb holmikat is láttam.
Miközben Nofertariék a harmincas éveiket túllépő hölgyek kedvencei közül válogattak, két fiatal lány lépett az üzletbe. Útjuk egyenesen előző tartózkodási helyük felé vezetett, és pontosan ugyanazon a szoknyán akadt meg tekintetük.
- Nah, azt hiszem ez el is dőlt, nem lesz új öved. - mosolygott Meriamon, majd egy térd alá érő elegáns szoknyát nyújtott át Nofertarinak felpróbálás céljából. - Ha jól látom, a próbafülkék arra vannak!
Nem sokkal később három nadrágkosztümmel, néhány inggel és elegáns szoknyával távozott a helyről, jelentősen megnövelve ezzel az üzlet éves bevételét...

Vendég

~ Egy-kettő-három... ~ számolt magában a kislány, aztán elrugaszkodott a tűzlétrától.
Nem sokon múlott, hogy ne úgy terüljön el a földön, mint a vajaskenyér, de végül sikerült megúsznia a dolgot, és guggolva érkezett az aszfaltra. Nagy nyögdécselve felegyenesedett, majd összedörgölve tenyreit, elindult választott célja irányába. Vagyis egyelőre csak a buszmegállóba. Amikor elsétált a kapujuk előtt, épphogy csak el tudta kerülni a szomszéd nénit, aki elhízott kis tacskóját vitte sétáltatni. Szíve majdnem megállt, olyan közel volt a lebukás veszélye, abban szinte biztos volt, ha Madame Lacroix meglátja, rögtön beárulja a szüleinek. Ám a banya szódásüveg szemüvege mégsem bizonyult elég megfelelőnek ahhoz, hogy a vastag festékréteg alatt felismerje a szomszéd kislányt. Lexi amilyen gyorsan csak tudott, elosont mellette, majd a sarkon befordulva futásnak eredt, és meg sem állt a buszmegállóig...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline még mindig csodálkozik magán, mi is üthetett bele előző este. Főleg azon, hogy úgy aludt el, hogy még le sem vetkőzött. A tegnapi nap teljes mértékben eltért a megszokottól. Egész napot selyempizsamában töltötte el, aztán este lement a bárba, ahol egy részeg alakhoz csatlakozzott. Mi ütött belé? Pont ő ült le a férfihoz, aki gyűlöli az alkoholistákat, és ha a férfi nem is volt az, de az este igazán felöntöttt a garatra. Rossz emlékei voltak vele kapcsolatban, az apját jutatta az eszébe, aki hiába járt elvonókra, egész életében alkoholista maradt, aki azzal kedvezett magának, hogy verte a családjában a gyengébbeket. Aline sokáig annak számított, amíg egyszer még fiatalon nem találkozott Pierre-rel, és magához nem vette, el nem kezdte tanítatni. A későbbiekben is a családjával élt, de rájött, többet ér, mint a részeges apja, és ezt meg is mondta neki, be is bizonyította.
És tegnap mégis vonzódott ahhoz a férfihoz, hogy képes volt félretenni az előitéleteit, és leült vele szembe.
~Áhim a nagy énekes.~
A gondolatra hangosan felnevetett. Soha nem érdekelte a zene világa, és most mégis egy énekessel, egy kapatos énekessel töltötte el az estéjét, csak mert nem tudta, hová tenni az arcát.
Most itt sétál a belvárosban, mint bármely tehetősebb fiatalasszony. Ezer éve nem járta így végig a boltokat, mint most, mindig a legelőkellőbb helyeken vásárolt, na persze, szerette a saját ruháit is. Nem kellett kicsi butikokba járkálnia. Most viszont nagyon is élvezi, ahogy a kirakatokat figyeli, fel-felpróbál egy-egy ruhát, majd a kártyájával kifizeti.
Többet kéne ezt tennie, a boldogság hormonjait megnöveli.*