Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Topolya - Belváros

* A nő leszállt a gépről.* ~ Hát itt vagyok~ *gondolta és elidult a reptér kijárata felé. A taxi amit előre megrendelt már várt rá. Beült és csak ennyit mondott:* -A belvárosba. *A taxis nem erőltette a beszélgetés ezért egész úton volt ideje gondolkodni. A múlton. Hogy miért hagyta ott a családját és mindenét és menekült el. Hogy miért lett elege a munkájából és a régi életéből. Ahogy ezeken törte a fejét, megint hatalmába kerítette a rosszkedv.* ~Pedig most örülnöm kellene. Ez a város szép és itt nem ismer senki. Végre új életet kezdhetek.~*gondolta.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Hideg, zimankós éjjel. Vagy lehet nem is az, csak a sápadt képű fiatalember érezte úgy a reptér huzatos pályáját. Egy kis géppel érkezett éppen az imént. Nem sok kedve volt idejönni, de a kényszer nagy úr. Élni kell valamiből és a rajzolás az egyetlen számára elfogadható pénzkereseti lehetőség. Bohém élet.. akár a jelmondata is lehetne. Könnyen pénzt szerezni, majd könnyen elkölteni.. ital, dohány, nők. Mi más is lehetne egy hozzáhasonló életművész célja? Semmi.. hiszen nem halmozni akar, hanem az életét jól élni.
Persze ehhez ide kellett jönnie. Örül neki? Nem, most még nem.. hiszen sötét van, éjszaka és kegyetlenül fázik. Nemhiába melegebb éghajlatról jött. A meleg kontinenst hagyta ott ezért a lehetőségért. Hogy az előző pár hónapban felélt vagyonkáját visszaszerezze.
Turistaparadicsom.. igen az kell neki. Kiülni a városka főutcájára, majd kegyetlenül lehúzni az idióta átutazót, egy rajzért, mely becsesebbik felét ábrázolja. Istenadta tehetség minden amivel papírra lehet vetni egy életérzést, egy kifejezést. Vagy szobor formáját megalkotni, versbe rímet csempészni. Nem tudná elképzeli életét művészet nélkül, bár aki rápillant ritkán gondol a festészet szecessziós korszakára.. vagy akármelyikre.
A fekete hajú, vékonydongájú férfi, a szemébe lógó tincseivel, mint egy ágrólszakadt kisfiú, úgy néz ki. Sápadt bőrét egyedül szemének kék ragyogása töri meg. Akár uriasnak is látszódhatna a fekete és kék kontrasztja, de a sors egyetlen még létező uralkodócsalád sarjai közé nem engedte születni. Sőt, talán maga sem tudja kicsoda.
Csak egy lump alak, aki rajzolgat, majd a cserébe kapott pénzt olcsó nőkre és léha örömökre szórja szét.
Lelépked a kis gép lépcsőjén, összes motyóját egyetlen katonai málhazsák rejti, mely most komótosan csügg a vállán. Hóna alatt hatalmas mappa, melyben kedvenc rajzait rejtegeti. Talán egyszer még valahová felvarrja őket magára, vagy egy, a számára közeli valakire. Talán egy nőre, aki képes érzelmet lopni a megkeseredett szívbe.
Leér a reptér földjére és a vasalt sarkú, hegyes orrú csizma megcsikordul az aszfalton. Nem foglalkozik vele, csak halad kifelé, hogy mihamarabb rendes ágyba fekhessen és végre kialhassa magát. Utál repülni.
Távolodik a géptől és a fekete ruhába bujtatott alakja elveszik a sötétben. Megáll az épület mellett, lassan, sietősnek egyáltalán nem nevezhető mozdulatokkal vesz elő egy doboz cigit a mellénye zsebéből. Egy szálat tol a szája közé, majd a fellobbanó láng felé hajol. Egy slukk. Egyetlen átkozott slukk és máris kitágul tüdeje, hogy a kesernyés füst utat találjon léghólyagjaihoz. Fanyar mosoly ül ki arcára. Egy cigitől mindig jobb és derüsebb lesz a látkép. Talán nem is lesz itt annyira unalmas.. hiszen a város nem kicsi, és szórakozásra bőven találhat alkalmat.
Eszébe jutnak a mappa által rejtett rajzai. A kínai pagoda, az egyszarú hófehér paripa, a sötét felhök közül lecsapó villám, a harapásra váró denevér. Számtalan kép van a fejében, amiket csak azért nem rajzolt le addig, mert vagy nem volt ideje rá, vagy mert egyszerűen hiányzott valami amitől színesebb lesz a kép. *
-Nah.. remélem a helybeliek még tudnak valami újat mesélni… *morog kicsit maga elé, mert ismeri az ilyen városokat. Senki sem érdekel semmi, csak hogy meglegyen a napi betevője. Pedig a régi városok mindig rejtegetnek legendákat. Egy hősről, egy csatáról, vagy egyszerűen csak egy csodaszép nőről.. többet nem feltételez, de talán ennyi is elég hogy újabb és újabb rajzok készüljenek. Persze ha tudná… de nem tudja.*
-Akkor menjük aludni.. *vigyorodik el, mert a legkevésbé sem vágyik most városnézésre.. megkerüli a reptér épületét és leint egy arra ténfergő taxist.*
-Helló Testvérem!! *köszön vidáman, majd kezet ráz a sofőrrel mint egy régi cimbora. Persze nem foglalkozik a másik meglepett tekintetével. A hátsó ülésre dobja cuccait, és beül a kocsiba.*
-Vigyél engem valami jó helyre.. megfizetem a jó infot is..*mondja magabiztosan, majd hátraveti fejét az üléstámlára. A kocsi elindul és szinte bóbiskol az út alatt. Nem figyel, lesz még ideje nézelődni. Akárhová is viszi, ott már csak annyi ereje marad, bevonszolja magát, szobát rendeljen, majd ágynak esve bekómázzon.. *