Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

Nofertari hagyta, hogy arcára elgedett mosoly üljön ki, miközben a férfi ajánlatát hallgatta. Őszintén érdekesnek találta Strahd legfőbb kutatási területét, és akarva-akaratlanul is újabb terv formálódott meg fejében, amelynek nem sokkal később hangot is adott.
- Nos, uram, nyugodtan üljön csak le. Nem szokásom ezt felajánlani, de az ön esetében kivételt teszek. - kezdte, majd mintha csak zavarná valami, megköszörülte torkát, és türelmesen megvárta, hogy a férfi helyet foglaljon - Ne higyje, hogy nem értékelem képességeit, sőt, azt hiszem a javunkra is fordíthatnánk...
Szórakozottan morzsolgatta továbbra is tenyerét, hiába nem volt már semmi oka rá, úgy érezte, mintha előbbi sebeinek helye még mindig viszketne. Jót mulatott ezen felfedezésén, tudta, hogy csak a szerencsétlenül járt lány vére dolgozik benne, hiszen ezt a kis apróságot egyébként észre sem venné.
- Nos, röviden felvázolom a helyzetet... A jelenlegi vámpírikus hierarchia elavult, használhatatlan, és csupán a Kamarillát irányító néhány öregnek kedvez. Önhatalmúan bíráskodnak mindenki felett, és arra kényszerítenek minket, hogy férgek módjára bújkáljunk a halandók elől. - arcán újra megszokott hiénamosolya csillant fel, ám szemében valamiféle megszállott izgalom tükröződött - Hallottam már az általad tanulmányozott képességekről, sőt, hajdanán ismertem is egy alkalmazóját... Ő képes volt a legyszebb hajadont is a pokol legocsmányabb, pusztító szörnyetegévé varázsolni, annak ellenére, hogy úgy vélem a lelke mélyén igazi művész volt. Azt kívánom, tisztítsd meg a várost az elrohadt, féregrágta részeitől, a módszert te választhatod meg...

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Mosolyognia kelett a vámpír szavain, ahogy elhaladt mellette, hisz jól tudta a szavak mögötti tartalom közel sem olyan simogató, mint egy jó bor felpezsdítő íze és illata. Tudta, ismét veszélyes játékba kezdett, már-már hangosan felkacagott volna keserűségében, hogy Istenei játéka csupán, kik sorsát folyton a vámpírokhoz fűzik. Ahogy Benjamin mellé ért, Shira mosolyogva karolt ismét belé, majd kiérve a Hotelból a folyó felé vette az irányt. Tiszta, meleg éjszaka volt, a Hold sápadtan ragyogta be leányát, és reménytelin kezdte figyelni a lassan hozzá közeledő, megszületni készülő fiát.
- Ön igen felelőtlen kijelentéseket tesz...enyém ameddig szeretném...és ha én többre vágyom? - szeme kacér kihívással csillant a férfira, ahogy a folyó övezte ligetek felé fordultak.
- Mr. Marais...mi van ha el sem engedem többé? Valóban megéri a kockázatot, mégha a nyeremény igen tündöklő is? Nem fél, hogy önön maga lesz az ár? - kérdezte, miközben ujjai lágyan simították végig a férfi felkarját, amivel egész teste közelebb simult a másikhoz. Szavainak súlya ellenére, pillantása lágyan cirógatta végig a férfi ajkát, mosolya hívogató volt, mégis megtartotta a távolságot.
A folyó teljes szélességében tárult eléjük. Shira beljebb vezette a csendes, kihalt ligetben a férfit, majd megállt. Egy pillanatig elnézte a lassú táncot lejtő holdsugarakat, ahogy önön ragyogásukat csodálták a víz sötét tükrében, majd kinyújtva a karját a szemközti hegyek felé, halkan szólt a férfihez.
- Hát nem csodálatos? Rabul ejtően fenséges, ahogy a város felett őrködik. Ha jól figyel, ön is hallhatja a halk hegedűszót, ahogy a feltámadó szél játszik szomorúan csalogató dallamot a kiugró sziklákon, a fák sűrű lombjai között. - hangja átszellemült volt, hallani lehetett belőle a mélységes tiszteletet, amellyel lakhelyének adózott. Egy pillanatig még elidőzött, szőke hajának tincseit felkapta a szél, majd játékosna megtáncoltatta a levegőbe. A fekete selyem engedelmesen simult testéhez, kiadva alakjának minden ívét. Csillogó szemekkel fordult a férfi felé... ujjai a másik nyakára siklottak, átadván az érzést, a szívfájdító dallamot, az erdő édes illatát, a szabadság mámorító csodáját, melyet csak egy farkas érezhetett igazán...
- Szeretnéd minden éjjel ezt a felszabadult harmóniát érezni...? Ezt a korlátlan szabadságot, a szellő érintését, melyet eddig fel sem fogtál, az erdők vad illatát, amit tán sosem éreztél....- pilantása a férfi íriszébe mélyed, ujjai lágyan cirógatték nyakát, ahogy közelebb lépve teste a másikéhoz simult.
- Csak merned kell kívánni...csupán kérned kell, és én megadom Neked... - suttogta vészesen közel a másik ajkaira.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

- Én már akkor elvesztem, mikor megpillantottam Önt .. *villant mosolyt a nő felé, s szemeivel levetkőzteti az oldalán az ismeretlen felé lépkedő királynőt. Kellemes, tiszta éj, ezüst fényárban úszó folyópart és egy minden csillagnál jobban fénylő istennő.. Benjamin tudata mostanra kitiszult a fehér portól, érzékein azonban másfajta kábulat vesz erőt. Szédítő, bódító, szirénként hívogató szőke angyal.. egy gyors pillantás a selyemruha alól elővillanó fedetlen bőrre, majd a nyak ívére, s az alfa minden szava máris mintha végtelen távolságról szólalna meg Benjamin fejében. A táj gyönyörű és minden bizonnyal lenyűgözné a férfi érzékeit, de kit érdekel az Édenkert, ha maga a buja Éva sétál vágyakozón benne? .. Aztán az érzékei számára angyali szózatként ható szavak lassan elnyerik értelmüket, s kacérság korbácsol elsöprő szenvedélyt zsigereiben. A felkarját simító ujjak, az elbűvölő mosoly, a hívogató szavak mind azt súgják számára, hogy ideje a tettek mezejére lépni... Pár pillanatig csak nézi, csodálja az előtte kibontakozó tüneményt .. a rakoncátlan tincseket, .. az egyszerűségében tökéletes ruhát, mely hibátlan alakot ölelhet.. a nyakára fonódó ujjak bizsergető hívásának viszont már nem tud és nem is akar ellenállni. Tenyerei kétoldalt a nő combjaira simulnak könnyeden, kiélvezve mind a tökéletes idomokat, mind a fekete selyem semmivel össze nem téveszthető érintését.. majd felcsúsznak egészen a combok tövéig, hogy ott ujjukkal mintha csak a véletlen játéka lett volna, egy pillanatig lágyan érintsék a lábak találkozását, végül megpihenjek erdeti céljukon és a törékeny derekat öleljék. Lenyűgözöttség és vágy.. Benjamint most az sem érdekelné, ha a környék nem lenne kihalt, számára itt és most csak Shira és persze tulajdon, fékezhetetlen ösztönei léteznek. Egyetlen, mély lélegzetvétellel szívja be a nő illatát.. majd az eddig a karcsú derékon időző kezek lejjeb csúsznak, hogy a kerek fenekeken nyugodjanak, egyelőre könnyeden. A csábító szavak, Shira közelsége, a lényéből áradó szédítő erő.. Benjamin teljesen hatása alá került, így csak nehezen fogja fel az alfa szavainak - szerinte - valós értelmét.*
- Akarom Istennőm.. mindennél és mindenkinél jobban.. minden éjjel *nyel nagyot, majd válaszol pár másodperces szünet után is csak nehezen.. zihálva, ... remegő ajkakkal és meg-megbicsakló hanggal, s az eddig csak lágyan pihenő kezek most hirtelen keményen feszülnek a feszes tomporra, az ujjak elfehéredve markolják meg a kőkemény húst és húzzák közel ágyékához a törékeny testet ellentmondst nem tűrően, s szinte fájdalmasan.. Forró, követelőző csók indul a vérpiros ajkak felé s lüktető férfierő feszül a finom selyemnek.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Forró ujjak indultak útnak bőrén, lágyan vezetve a vágy hatalma által, apró lábakon hozván a kéj édeskés ízét. A fekete szatén megadóan siklott a férfi ujjai között, majd néma sikollyal engedte az egyre követelőbb ujjakat sötét birodalma alá. Shira ajka résnyire nyílt mosollyal pillantott a ködösödő, jégkék szempárba. Farkas volt, ízig vérig. Az érintés, a kéj, a tüzes pillanat, mind elemi része volt létének. Ezért választotta a férfit. Messziről lángolt fölötte az öszötön, amely minden farkas sajátja, a megtagadhatalan vágy, ami csak kielégítésével képes nyugalomra lelni. Nem volt oka megtagadni, vagy ellökni a férfit, habár feje tiszta maradt tudta mit akar, és mit fog tenni. A férfi forró, mégis az Ő bőréhez képest hűvös ujjai birtoklóan húzták magukhoz. Engedelmesen simult a másikhoz, mint ahogy a jámbor gyöngyvirág táncolt a feltámadó szél parancsára, egyé válva szeszélyes kedvével, belesimulván olykor vad, mégis szerető érintésébe. Érezte a férfi kézzel fogható vágyát, vérének hangos robaját, szívének egyre vadabb ritmusát, mintha csak szavakkal követelné a folytatást. A férfi ajkai követelőzően vették birtokba a nőt, nem érdekelvén ellenekzés vagy kétely. Shira édes szenvedéllyel csókolt viszont, ajkuk szédítő keringője követelt és adott. Ujjai a férfi zakója alá futottak, csupán néhány felderítő kört tettek lapos hasán, majd visszatérve a szegcsonthoz, lágyan kibontakozott az egyre követlelőbb ölelésből. Mosolya sejtelmes volt, ahogy ujjai a férfi tenyerébe siklottak, majd kérdés nélkül húzni kezdte a távolabbi móló felé. Pár pillanat volt csupán, lépteik siettségét elnyelte az éji álmot alvó fűszálak tömege. A víz felé nyúló deszkamóló kiszélesedő végén egy kis ház állt. Valószínűleg raktárnak használhatták, de ez most nem számított. Épp elég magas volt ahhoz, hogy aki a móló végén állt, ne látszódhasson a partról. Ahogy beléptek a jótékony építmény mögé, a nő kérés nélkül perdül a férfi felé, ujjai a zakó válla alá csúszva segítették útját a Föld közepe felé..az áldott jó gravitáció...mindig megadta a kellő segítséget. Teste néma sóhajjal simult a férfihoz, ajkai lágy, mégis örjítő érintése felkorbácsolta Benjamin minden érzékét. Ősi ereje forró lávaként kígyózott elő belőle, körbefogva a férfit, bőre alá kúszva borzolván fel minden idegszálát. Földöntúli illat lengte be őket, elbódítván minden élő és holt tudatát. Shira ösztönösen, már-már megszokásból rántotta magukra a Herceg sötét erejének áthatolhatatlan leplét, elfedvén magukat minden kiváncsi tekintet elől. Egy pillanatra érezte Őt...Anont...tudta a városban van. Aznap éjjal óta nem használta a köteléket, a kötelék adta erőt, amely újra és újra megerősítette a hozzá fűződő, eltéphetetlen viszonyt, melyet oly lángoló gyűlölettel imádott. Érezte ahogy a távolban a vámpír felkapja fejét, ahogy ajka keserű, már-már melankólikus mosolyra húzódik...érezte Shira tettét...valaha Ő is részese lehetett ennek a fékezhetetlen forró életnek, mely lángolt a nőben, mely az Ő halott lelkébe és testébe is reményt és lángolást töltött. Shira lehunyta szemét, egy pillanatra maga előtt látta a férfit, de csupán a következő csókig, mi Anon képét szertefoszlatta. Ujjai gyakorlottan futottak végig az ing gombsorán. Nyomában szétnyílt a fekete anyag, felfedvén az aranyszín bőrt. Shira kacér mosollyal pilantott a férfire, majd ajka forrón csókolta végig a férfi nyakát, egyre lejjebb haladva testén. Az ing megadó sóhajjal siklott a zakó bejárt útját követve a móló padlójára. Lassan újra felegyenesedve ujját a férfi ajkára tette...volt benne némi játékos tiltás, de szemében vad tűz lobbant, sötétebb mint maga a folyó, mely némán tanúskodott tettük előtt. Volt benne valami földöntúli lobogás, valami ami megmagyarázhatatlan erőt suggalt. Haja fellebbent a feltámadó szélben, és mint ezer ostor hatalma, a férfi elrabolt testét uralva simította végig csupasz bőrét.
- Ha velem tartasz, nincs visszaút...soha többé... - suttogta, miközben ujjai egyre lejjebb siklottak a férfi hasfalán, aki a legértékesebb tulajdonával hazárdírozott. Az életével...és vesztésre állt*.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Forró bőr és szenvedéllyel teli női gyengédség: erre várt minden procikájával, ezt akarta mindennél jobban érezni és ha csak órákra is, de birtokolni egészen. Bőre a nő ujjainak táncára összerezzen.. a várakozás szülte képzelgések megsokszorozzák a nő érintésében lakozó sugárzó érzékiséget, s mi tavaszi zápor lenne, orkánként tomboló kéjt ébreszt.. mely később egy pillanatra mintha elülne, hogy új játékra csábítson. Egy pillanatra Benjamin ledermed.. s enyhén, meglehetősen szelíden húzná vissza magához a közelségéből gyakorlott macskaként kibújő nőt, de Shira ellenállhatatlan kérlelését csakhamar megérti, s immár gyors léptekkel, kéz a kézben siet a nővel a móló jótékony takarásába, hogy ott szelíd, mégis követelőző csókban forrjanak össze ajkaik. Az ujjak felsiklanak a mezítlen hátra, kitapintva a tökéletes bőrt.. és a hosszanti sebet is, mely a hotelben még rejtve maradt a férfi szeme elől.. A cirógatás nem torpan meg, nem lanhyul egy ilyen kis jelentéktelen tökéletlenség miatt, de a körkörös mozdulatok most mintázatot váltanak s ezernyi apró pókként kúsznak végig a gerinc ívét követve a derékig s lejjebb, majd visszafordulva egészen a nyakig, s fel a tarkón. Ujjak markolnak bele a csodálatos, a ruha anyagánál is finomabb hajzuhatagba, gyengéden, mégis ellentmondást nem tűrően húzva közel a nő ajkait, s az eddiginél forrób, szenvedélyes csók indul útjára, hogy sok apró harapásban fejezze be útját az ajkakon, majd a nyak vonalát követve egészen a tarkóig haladjon - remélhetőleg valóban szertefoszlatva Anon képzetét. Viharos gorsasággal szabadul meg a szenvedélyét kordában tartó ruhadaraboktól s ő sem tétlen cselekedni: ujjai a vékony spagettipántokra húzódnak, s hogy Shira ne ellenkezhessen, csók által kísérve útjukon húzza le őket a vállakra. Elrévedő, vágytól izzó kék szempár találkozik pillanatokra az ősi tűz hevítette íriszekkel.. bágyadt, mégsem fáradó mosoly játszik az ajkakon, s az istennő elindul csókjaival lefelé.. Benjamin gátlástalanul továbbpörgeti fejében az eseményeket, remélve, hogy a nő nem áll meg a nadrágszíj jelezte határmezsgyén, .. ujjai a porcelán arcot keresik simítón, s néha-néha beletúrva a szőke tincsekbe is.. Gondolatban már jóval előrébb tart, mikor a valóság, hogy a kényeztető érintések alábbhagytak, felébreszti révületéből. A férfi ajkán ragadozómosoly lesz úrrá és elszántság szít új tüzet tekintetében. Meg sem hallja a nő szavainak értelmét, számára nem tűnnek többnek gesztusoknál, melyek az előjáték részét képezik.. Gondolataiban most egészen más kap szerepet: megszerezni és boldoggá tenni az előtte álló, izzó testű tűnékeny csodát. Előrébblép, s közel simul Shirához.. :*
- Veled tartanék a pokol legmélyére is Istennnőm ... *szakad fel egyetlen nehéz sóhajként mondanivalója lelke legmélyéről, s a pár pillantnyi beszéd idejéig elfojtott vágy utat tör magának, hogy követelőzőn húzza magához a nőt úgy fordítva közben gyengéden, hogy Shira háta a raktárépület falához érjen, Ben pedig hamarosan dereka körül érezhesse a karcsú lábak ölelését.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* A Hold cinkosan ölelte körbe leányát, majd pironkodva kapott maga elé egy apró felhőt, szemérmesen takarván el csillogó szemeit. De csalfa volt, és galád...sosem bújt el igazán. Kiváncsisága felül kerekedett szemérmén, olykor alig észrevehetően kukkantott ki bárány takarója mögül, majd mikor a nő lassan változni kezdő borostyán írisze felé csillant, tudván hogy lebukott, nagyont nyújtózkodva merészkedett ki a fehér pamacsok mögül, mintha véletlenül kerültek volna elé. Ezüst ujjai félénk szenvedéllyel simították végig a férfi hátát, melyen a nő érintése nyomán lágy táncot jártak az izmok. A lehulló selyem néma sikolya az égig tört utat magának, mitha csak a férfi megpecsételt sorsát vitte volna hírül a Holdnak, hogy hamarosan új gyermeke születik a sötétben szikrázó ég alatt. Shira alabástromszín bőre forrón simult a férfi broznzos felsőtestéhez, ajka apró lángként perzselte végig nyakát. A férfi sűrű aranyszín hajába túrva húzta közelebb, csókja egy pillanatra feledtette a nővél tettének eljövetelét. Teste engedelmesen simult az érezhetően értő karokba, majd mint aki ellentmondani sem tudna, hagyta hogy a férfi a falig tolva, gyengéden ejtse rabságba csókjainak perzselően édes érintésével. Ajka egy pillanatig elidőzött Benjamin nyakán löktető ér fölött, nyelve jétákosan simította újra és újra az élet dallamát doboló kék vénát...eljött az idő...itt volt a remek lehetőség. Felesleges volt tovább késleltetni a pillanatot. Játékosan, és gyengéden szítva vágyát a másiknak harapta meg nyakának makulátlan bőrét, mintha csak bejelölné a tökéletes pontot...de ajka mégis tovább siklott...még nem akarta megszakítani a pillanatot, a tüzet mely benne is életre kelt a férfi által, akiben már most élt a farkasok lángoló mivolta. Ahogy ajka kényeztetően siklott végig nyakának ívén, Shira halkan felsőhajtott, porcelánszín körmei lágyan karcolták végig a férfi lapockáját, tovább korbácsolva testének emésztő szenvedélyét. Shira ujjai játékosan kísérték végig köldökének ívét, majd lejjebb siklottak a csípő kiálló csontjára. Olykor elkapta a férfi kéjtől izzó pillantását, de az már olyannyira ködös volt, hogy talán észre sem vette a nő szemében fellobbanó borostyán izzást. Ujjai követvén a vágy akaratos útját, lágyan siklottak végig a farmer derékvonalán, majd könnyeden csatolták ki az öv által képzett határvonalat. A farmer gombjai mintha csak varázsütésre adtak volna zöld utat az apró kéz önfejű mozdulatának, szétnyíltak, majd megadóan hagyták, hogy a nő ujjai lassan anyaguk alá futva kerüljön egyre közelebb...Benjamin testén apró remegés futott végig, izmai egy pillanatra megfeszültek, majd ismét elernyedtek, ahogy a nő keze odább siklott, újra csípőjének csontját érintve. Ajka követte a férfi hasának ívét, felperzselt utat építve bőrének receptorain, majd felpilantva számító mosollyal az ajkán csókjai egyre lejjebb kalandoztak. A szél körbe táncolta őket, irigyelvén lángoló vágyukat egyre erősebben támadva próbálta tudomásukra juttatni zavaró jelenlétét. De próbálkozása meddő volt, csupán az erdő vad illatát hozta magával, mely Shirában végleg tudatára ébresztette a benne lakozó ösztönlényt. Egyik lába a férfi derekára kulcsolódott, de másikkal még mindig érintve a földet tartotta önamgát egy ideig... Csípője hívogatóan simult a másikhoz, ajka, pillantása a soha véget nem érő szabad gyönyört ígérte. Egy felszabadult sóhaj volt csupán, ahogy szabad utat adva a férfinak tudta, ma igazi farkas születik...kéjben és tűzben kovácsolva, a Hold sápadtan ragyogó fénye alatt...nem tétovázott, nem gondolkodott. Teste remegve adta meg azt amit ösztöne, és a férfi követelt, belesumulva minden mozdulatba...farkasok vonyítása üdvözölte a lassan megszülető testvérüket...és Shira tudta....már csak pár pilanat és a megfelelő idő elérkezik...ajka szorosan fonódott a férfi nyakára, apró sürgető harapásai csak szították a tüzet...fogai pillanatok alatt élesedtek pengévé két émejítő mozdulatot kísérő csók között...halk sóhaj simította végig a férfi bőrét, remegés járta át testét, magával rántva a másikat...egy apró éles fájdalom, mely édes takaróba bújt...tán fel sem fogható...a vér sós íze mely lassan alágördült a férfi ziháló mellkasán...a fájdalmas kéjtől megfeszülő izmok utolsó rándulás....a szív vad ritmusának végső taktusai...
Csend lett...a tücskök húzták éjjeli zenéjüket csupán, ünnepelve a természet újjabb örzőjét, ki remegve simult immáron alfája karjaiba...Benjamint, a farkast*

Folyópart...Kellemes, nyugodt hely, vagy veszélyek melegágya. Kinek mi.
Phaedra számára mindkettő esélyes, hiszen sokszor járt itt a barátaival..
Barátok...Most már a világ minden kincséért sem nevezné őket annak.
Inkább egyedül maradt, pedig érezte, hogy szüksége van valakire...Valakire aki néha oldalba böki és figyelmezteti, de nem irányitja. Nem, arról szó sem lehet, hogy valaki újra bábként kezelje.
Megállt a parton és bámult..Vörös haját néha-néha meglibbentette egy szellőcske.
Gondolatai közé újra befurakodott a lány, akit feldöntött a temetőnél. Fogalma sem volt, hogy juthatott eszébe, mert legutoljára fogcsikorgatva esküdözött magának, hogy soha nem szül gyereket, mert még a végén abból is ilyen figyelmetlen, nagyszájú, ön és közveszélyes cirkáló válna.
Nem, nem ismeri a lányt...Sem a házból ahol lakik, a kávézóból se...
Egyetlen hely sem ugrik be ahol látta volna akár egy percre is..
Mégis arcátlanul helyet követelt magának a gondolataiban.
Előkotorta a cigarettáját, az öngyújtót és rágyújtott.
Sajna a cigaretta sem vitte közelebb a megoldáshoz, igy csak merengve szivhatta a "koporsószöget" várva a csodát, ami felnyitja szemét, megvilágositja elméjét..*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Az eszményi nő Benjamin minden érzékére hat: a ruha alól előbukkanó hibátlan test szemeit, a forró bőr érzékeit, halk zihálása hallását, a mindennél erőtejesebb, semmivel össze nem téveszthető illat szaglását teszik próbára, s táncoltatják vágyait könnyed tollpiheként az őrület határán. Meg kell kóstolnia, bele kell harapnia a teremtés ily tökéletes almájába. de ő nem csak egy falatot akar a nőből, hanem rögtön az egészet.. Gyengéd erőszak, kínzóan édes érintések, melyeket mintha a Hold fénye nyújtana végtelennek tűnő percekre, hogy aztán egy gyengéd-vad, bensőséges csók közepette elfojtott nyögés szakadjon fel Benjamin mellkasából, szabadjára engedve ösztöneit. Nem csak a kerek keblek, a formás fenék és az érzékek vad tánca ez a férfi számára, de mintha tudatalattijának egy szelete is közel hívná az őt alfát szólító természethez, a nő lényéhez, lényegéhez. A borostyán íriszek, melyeket a kéj ködfátylán át ragyogásként érzékel, számára a kéjben és szenvedélyben való újjászületés üzenetét hordozzák, ösztöneit pedig a megnyugvás ígéretével hívogatják a beteljesülés felé - bár nem is sejti, megérzései mennyire igazak. A számító csókok, a gátlástalanul vágyakozó tekintet és a nő álhatatos arca érzéki munkája közben végérvényesen belerója magát emlékei közé.. elrévült szemek követik felhős mosollyal Shira minden mozdulatát.. Benjamin jobbjának ujjaival játékosan simítja ki az arcból a szőke tincseket, s az ujjbegyek lágy játékként időznek el a tarkón és a tincsek tövében. Az arcon átszellemültség tükröződik, s a felhős-boldog tekintet egyre csak a porcelánarcot fürkészi. A lágy, andalító tánc a nő orcáin folytatódik, hogy az ujjak újabb ívet leírva most erőteljesen szoruljanak a tarkóra, éreztetve Shirával minden egyes önkéntlen rándulásukkal a férfire rátörő gyönyörhullámokat. Érzéki angyal, porcelánba zárt démon, aki megérdemel minden kéjt, mit csak egy férfi adni tud.. A forró bőr alatti felszínt a halandó tekintetek nem veszik észre, a férfi számára most csak az alfa és saját gyönyöre létezik, ezért tovább szítja a tüzet a combok rejtekébe lekúszó ujjak először gyengéd, majd egyre követelőzőbb játékával. Számtalan csók, harapás a tökélybe álmodott test minden porcikájára, ujjak tánca, majd mély, vágyó sóhaj, ahogy a két gyengéd, mégis soha nem tapasztalt erőt birtokló láb megadja magát természetének és a két test immár visszavonhatatlanul összeér, hogy közös táncba kezdjenek. Mély, szenvedélyes csók, a torokból feltörő mély, morgásszerű hörgés és számtalan játékos rohamot követve egy határozott, ellentmondást nem tűrő akarat éri el célját egy lökéssel, melyet aztán számtalan további követ. Az ujjak a karcsú csípő köré fonódnak, hogy az egyre vadabb iramú tánc ritmusát minél könnyedebben átadhassák az ajkak pedig a hófehér nyak mindennél szeb ívét keresik, hogy a hófehéren izzó bőrt forró csókukkal enyhítsék. Vágytól fűtött, elfúló, elragadtatott szavak.. csókok mindenhol és az ujjak újraéledt tánca, melyek jelzik Shirának, hogy birtokolni akarnak, .. erre az éjszakára mindenképp.. teljesen.. .. egészen .. ...testestől-lelkestől .. majd a nő sürgető mozdulatai tudatják Benjaminnal, hogy eljött az idő. Mozdulatai egyre gyorsabbak lesznek, karjain minden izom megfeszül, ahogy segíti egyre nagyobb iramban Shirát a közös beteljesülés felé.. és igen... végre eljön a jól ismert eufória is.. Érzi a Shira testén véggifutó gyönyörhullámokat, az ütemes finom rázkódást, a megremegő akaratot, mely magával rántja őt magát is.. katarzis, majd.. egy mindennél erősebb harapás, melyet a gyönyör szőtte önfeledt-kába bódulat tompít metsző emlékké.. s a forró vérpatak szenvelenül szel utat magának a mellkasán. Pár pillanatig érzékei anyira el vannak foglalva az átélt kavargó gyönyörrel, hogy fel sem fogják, mi történt.. A szokásosnál hevesebb volt a nő reakciója?.. Vagy?.. Mi törthetett?.. A számtalan feltörni igyekvő kérdés helyét aztán zsibbadt révület veszi át.. Még egy gyors, futó csók következne, megköszönve az előzőeket.. de ehelyett af érfinek már csak arra marad ereje, hogy a derekát eddig fogságban tartó lábakat gyengéden visszaengedje a földre, majd az alabástrom bőrhöz simuljon. Csend. Nem tud, nem képes rosszat feltételezni lelkének fogvatartójáról, s a méreg hatására arcára fagyott gyönyörfelhős tekintettel és átszellemült mosollyal tekint az alfára, akit most még szebbnek, még tökéletesebbnek.. és .. hatalmasnak, erősnek érez. Remegve simul a gyengéd, mégis most a felsőbbrendűség üzenetét hirdető karokba, csak tekintetével kérdezve némán a nőt, mi történt.. mi ez az egész.. .. miért az ólomként elnehezedő tagk s pillák.. s bár ha felidézné Shira szavait, talán magától is rájöhetne, hogy valami természetfelettinek vált most részesévé, így azonban csak a nyitva hagyott kérdések és a mindennél erősebb ragszkodás marad. Ösztönei megnyugodtak, s nyomukban egy újabb kezd el sarjadzani.. Erőtlen mosoly halandó élete gyilkosára s halhatalansága anyjára, reszketeg, gyengülő test s tudat, mely azonban mindennél erősebben kapaszkodik Shira derengő, egyre homályosabb alakjába. Bár a test már megadta magát, a jégkék szemek nem akarnak lecsukódni, míg egy ilyen csodát őrizhetnek, s az alfa most már mindennél erősebben érezheti az eszéleténél lévő tudat felszínén lassan szárba szökkenő érzést: boldogság. *

*A várt megvilágosodás nem jött el...Lassan végére ért cigarettájának, s keserű mosollyal nyomta el.
Meg kellett állapitania, hogy még mindig meg van az a képessége, hogy a rossz utat válassza.
~Talán nem is létezik jó út számomra...Csak egy falevél vagyok akit a szél ide-oda fúj..~*újabb öncsúfoló megállapitás.
Mióta elhagyta a régi barátait, s vele együtt a züllést, egyre csak csepegteti magának a vitriolt. Önpusztitás ez, mi lenne más?
Nem vagdossa magát, nem drogozik, pusztán a szavaival ássa el önmagát.
Persze a külvilágnak, a családnak nem szabad ezt látni...Ők csak a maszkot láthatják, amit Phaedra visel, a nevetős a "semmit sem veszünk komolyan"-lányt..
A valóságot senki sem láthatja...Az pedig már külön öröm, hogy nincsenek gondolatolvasó ismerősei..
Akkor bizony bajban lenne, mert kiderülne, hogy mindenkinek egy hazug, kitalált önmagát mutatja...*
-Ideje menni...-*morogta az orra alatt, majd elindult...*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Remegő teste szorosan tartotta a nő törékenynek tűnő testét, az utolsó pillanatig mindent elvéve és mindent megadva, amit csak eme röpke, ösztönök által vezérelt pillanat megadhatott.Nem kellettek szavak, nem volt szükség érzelemmel átfűtött szerelmes gondolatokra. Egyikük sem hiányolta a szentimentalizmus eme csodásan émelyítő, rózsaszín varázsát. Itt minden pillantás másról szólt, másról árulkodott. Shira vértöl vöröslően csillogó ajkai elválltak a férfi nyakáról, ujjai ösztönös nyugtatással túrtak bele az ébenszín, gyűrűző tincsekbe, miközben pillantása a jeges tekintetbe mélyedt, melyre homályos fátylat szőtt az édes fájdalom kéjtől vezérelt ujja. A férfi tenyere forrón simítva siklott le combjára, majd gyorsan gyengülő erejéből még futva, földre tette a nőt. Szemeiben réveteg kérdés rajzolódott ki, teste részben a még mindig a levegőben lógó, pézsma illatú katarzistól, részben a szervezetét bejáró méregtől remegve simult Shira ölelő karjaiba. A nő ujjai gyengéden a férfi hátára csúsztak, támasztva gerincét, miközben másik tenyere tarkóját tartotta. Mosolya kötődéssel teli, igazi farkasmosoly volt, mely erőt, és nyugalmat sugárzott. Tudta jól, Benjamin hamarosan összeesik, és ha nem is veszti el az eszméletét, órákon át képtelen lesz járni. Érezte ahogy a férfi teste elnehezül, de Shira stabilan tartotta, óvva az összeeséstől, majd lassan, mintha csupán egy játékbabát mozgatni, a móló padlójára fektetve, saját ölébe húzta a férfi fejét. Ujjai ösztönösen anyáskodó mozdulattal simították ki szeméből a rakoncátlan, göndör tincseket, miközben egész lényéből forró erő áradt, mely óvóan fogta körbe az újszülőtt farkast, betakarva, védve, simogatva egyre elgyötörtebb testét. Ajkai kedves mosolyra húzódva könnyedén végigfutott a férfi ajkán, miközben szavai a férfi elméjébe csengtek.
~ Megadtam amit kértél...az örök szabadságot, az élet korlátlan élvezetét...hozzánk tartozol mostmár...örökre hozzám kötődsz majd, egy elszakíthatatlan kötelékben...~ szólalt meg a férfi gondolataiban a nő hangja, oly tisztán, és félreérthetetlenül, mintha csak ajka alkotná a lágy hangokat. A szél halkan énekelte halhatatlan dalát, a férfi fülébe kúszva suttogta az igazságot. Az igazságot, mely döbbenetet szült, a valóságot melyet álomvilág övezett. Farkasok kórusa kísérte a halk dallamot, melyet a férfi immár nem csupán füleivel hallott, hanem egész lelkével.
- Farkas vagy...érezd hát...éld át a világ láthatatlan csodáját, a fák halk suttogását, a hegyek óvó tekintetének simogatását...a Hold ragyogását, melynek valós gyermeke lettél...- suttogta a férfi füléhez hajolva, miközben ujjaiból édes energia áradt a Benjamin testébe. Végtelennek tűnő, mégis oly tűnékeny órák teltek el. Shira anyaként ölelte újszülött gyermekét, miközben ajka halk gyermekdalt dúdult, mely kígyózva kúszott a férfi bőre alá, elméjét lágy nyugalomba ringatva. Otthon volt a nő ölelő karjaiban, biztonságban és békében. De ez is csak tűnékeny csoda volt, akár az elmúlt kéjjel ittas percek..és mint minden angyal mögött, ott vártak a démonok, hogy romlásba döntsék csillogó művüket.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Ragaszkodás. alabástrom karok szeílíd ölelése és olyan kötődés, mely felülmúlja minden eddigi érzékeit. Testét még gyötrik az elmúlt percek izó gyönyörrel teli képei s az utána következő fásultság. Bőrének midnene egyes receptora kiélezve, érzékenyen szomjazza az érintést, mely most egyszerre simogat és egyszerre fáj. Gyengül.. egyre gyengül, valami különös, megmagyarázhatatlanul furcsa oknál fogva és változik az őt körülvevő világ is. Az el-elrévedő, látszólag a semmit kutató íriszek egyre csak Shirát látják, érzik jelenlétét maguk körül... néha fel-felakadnak, s a test olyankor görcsös rángásba kezd akaratlan adva meg magát az átalakulás hatalmának. Változás. Benjamin leginkább a nő érintésében érzi, mely most nem puszta kéjt, de az otthon nyugalmát szüli.. ő a hajó a viharos tengeren, s Shira a kikötő, ahová hazaérhet. ~Mi történhetett?...~ kérdezi utolsó, páni félelmet tükröző kiáltásként a tudat, melyet elaltat az alfából áradó lüktető erő.. s aztán bár az elme éber marad, az egész testen átfutó reszketeg hidegrázás elűzi a gondolatokat. Nem akar gyengének tűnni.. nem tudja mi ez, de érzi, erősnek kell maradnia, hogy méltó legyen a figyelemre.. hogy életben maradjon. Habzó száj s fel-felakadó szemek .. és lágy szellőként, mintha csak a természet súgná fülébe, érkeznek alfája szavai, melyek még nem képesek teljes értelmet ölteni a megyötört tudatban. Érzi, hogy a nő igazat mond, mégis.. minden olyan hihetelen, felfoghatatlan.. Újból félelem gyűrűzik be a ragaszkodás mellé a tudat egy kicsiny, telejsen épen maradt szegletében, melyet nem kötnek le a test gyötrelmei. És kétely.. Nem érti, mi történik vele, miért épp vele.. Érzi Shira felfoghatatlan hatalmát, de nem képes megérteni, miért épp ő kellett a nőnek, hogy mi ez a kötelék, amit érez.. ami mostantól kezdve működik kettejük között. Szenvedélyes éjszakákat akart élete végéig.. felkavarót, ... mindent amit az élet élvezete, .. a nő jelent,.. de álmaiban sem gondolta volna, hogy ennek az ára kárhozatteljes gyötrelem. ~Farkas vagy.. ~ visszahsngzik elméjében vonyító kórussal kísérve és a formálódó farkaslélek érti a Holdra kiáltott öröméneket. A meggyötört tekintetek felnyílnak, hogy láthassák a nőt, aki beszél hozzá.. Imbolgyó, fényes szellemalak csak Shira, akit könnybelábadt, elgyötört tekintetek kutatnak, majd a pillák ismét lecsukódnak megadva magukat a nő körbefonó ölelésének, a semmivel össze nem téveszthető hangnak és érintésnek. A reszketés nem enyhül, a test már teljesen tehetetlen, a tudat azonban kétségbeesetten kapaszkodik a jelenbe s szomjazza az alfa közelségét. Tudni akar mindent, átélni mindent, ami most rá vár, ... Shira közelében maradni és megérteni a sorsát, mely tudja, most már a nőével közös. Újabb félelem ébredne, a halandó ösztönök szülte, de a becézgető ujjak és a testét álomba rignató dal lelkét is végtelen nyugalommmal lengi körbe. Természet.. eddig nem jelentett neki többet néhány, a szokásonál izgalmasabb légyott remek helyszínénél, ihlető tájaknál, s most mégis mintha érezné alfája szavaiból hogy ezentúl minden másképp lesz. Igen.. érezni akarta, amit Shira suttogott neki, de csak a kínzó mérget, a test kínjait és az azt enyhítő lüktető energiát volt képes érzékelni. A nő bőréből áradó illat, az eső után ébredő természet semmivel össze nem téveszthető bódító feromonja most még intenzívebb orra számára s gyötrelmei közepette is reszketeg gyönyört szülve táncoltatja érzékeit, .. vonyítana.. védelmezni akarná a alfáját, de a nőből áradó rayogó erő olyan intenzív, hogy fogalma sincs miként oltalmazhatná ő, a magatehetetlen, gyenge kis porszem a most lelkével tökéletes ékkőnek érzékelt nőt. Megadóan adja át magát a kötelék erejének.. a forró bőrnek, a lüktető energiának, s Shira jelenléte nyomán a reszketeg test alatt a lélek boldog mosolyra húzódik, elfogadva bármit, ami vár rá.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* A férfi oly erőssen kapaszkodott a valaha legendának hitt valóságba, Shira forró erejének már-már kézzel fogható vibrálásába, hogy a nő akaratlanul is elmosolyodott. Mint egy anya, ki örömtől és büszkeségtől csillogó szemmel nézi született gyermekét, köszönve önön sorsának a fel nem fogható ajándék ártatlan mivoltát, úgy futottak végig hosszú ujjai a férfi homlokát simítva.
- Erős vagy... - hangjában halk elismerés csengett. Örült, hogy a férfi nem veszítette el eszméletét, ami igen ritka jelenség volt a első órákban. Hangja dallamosan kezdett mesélni a kezdetekről, ahogy a testvérek hirtelen ellenséggé lettek, megszülvén az örök háborút, tövestül tépve ki lelkükben összefonódott testvéri szeretetet. Hosszan beszélt a meddő gyűlöletről, mely a halandók orra előtt folyik nap mint nap, a bosszú vérbűzös leheletével árasztva el múlandóan ragyogó világukat. Beszélt a falkáról, a szokásokról, az alapvető törvényekről, miközben kissé előre dőlve ujjai észrevétlen gombolták össze a férfi hiányos öltözékét. Minden egyes érintéséből erő sugárzott, melyet Benjamin elgyötört teste szomjazó szivacsként ivott magába, egyre többet követelve. Szemeiből kérdések milliói szikráztak Shira felé, de a nő csak mesélt, tudván, lassan választ ad mindenre. Volt ideje, senki nem láthatta őket a Herceg áthatolhatatlan fátyla mögött. Hosszan beszélt testének lassú változásáról, alakulásáról, a fájdalomról, mely majd darabokra tépi a lelkét, ahogy elszabadul az immár benne lakozó fenevad, átvéve az uralmat minden felett, mit most még sajátjának hisz. De a létük szépségeit sem felejtette el. A falka nyújtotta végtelen biztonságról, az érzésről, mely családot és békét ad. Az otthonukról, mely immár a férfi otthona is. Órák teltek el, mire a nő hangja talán kissé váratlanul elhalt. Óvatosan tette földre a férfi fejét, ahogy felállva márványszín teste, újra a fekete szatén simogatóan óvó kezei bújt. Majd egy hirtelen támadt fuvallat elsöpörte a Herceg hideg hatalmát, mintha sosem lett volna. A nyári szellő melegen sonfordálta körbe a fekvő férfit, de Shira tekintete már a távolba kalandozott. Várt...szótlanul, percekig. A móló deszkapadlója a puha léptek alatt kényesen felnyögött. Az érekző férfi mélyen hajtott fejet a nő előtt, majd Shira viszonzása utn pillantása végig siklott a fekvő alakon. Az alfa újra Benjaminhoz lépett. A szatén halk sóhajával kísérve térdelt a férfi mellé.
- Ő Noel...Vele kell hogy menj. Ő majd hazavisz. Gyenge vagy még, túl könnyen megölnének ebben az állapotban. Bízz benne, ahogy bennem bízol. - pillantása tőrként merült el a férfi szemében, szavainak teljes bizonyságát éreztetvén. Ujjai utoljára végig siklottak a férfi kicserepesedett ajkán, majd felállva Noel felé fordult.
- Köszönöm Noel... - tenyere az öreg farkas mellkasára siklott, aki mosolyogva fogadta alfájának meleg háláját. Ahogy megfordulva beleveszett a sötétségbe, egy gondolatfoszlány kapott szárnyra, és a fel-feltámadó szél hátán lovagolva siklott Benjamin felé.
~ Még találkozunk...~ a szavak percek múlva is édes nyugalommal táplálták, a hirtelen kitágult világot szemlélő újszülőtt farkast.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Hallgatta a megnyugtató szózatot, s a gyönyörtől és méregtől meggyötört test alatt a lélek zokogott volna. A lelkét simogató erő, az érzékeit lágyan cirógató, andalító zenének tetsző hang és a tagadás dacolt egymással. Nem lehet, hogy az élet ennyire más, ennyire kegyetlen legyen, mint amilyennek 34 éven keresztül hitte.. Nem lehet!.. Tagadta volna, elutasította volna, de érezte, hogy a Hold legfényesebb leánya igazat mond s szavai mind a keserű valóságot tárják fel előtte, egyúttal édes, mégis lemondásokkal teli öröklétet ígérve. Végtelen sok nap és éjszaka, végtelen szenvedély és gyönyör, .. végtelen sok nap, .. hogy tökéletesítse regényeit.. .. hogy kiélvezze az életet.. .. és mindenekleőtt hogy módot találjon rá, hogy védelmezze alfáját. Nem akart erőtlen, gyenge kacatnak tűnni, akit egy harapás legyőz.. Kétségbeesetten igyekezett megmozdulni, felülni, vagy legalább mosolyt erőltetni a hideg veríték álal pettyezett, elkínzott arcra, szótlan tűrni a fájdalmat, de az ősi méreg minden eddig ismert gyötrelemnél jobban sanyargatta testét. Tudata azonban éber maradt.. A kín szülte könnyektől fátylas tekintet egyre csak kereste Shirát, itta szavait, s szorgalmasan jegyzetelt. Falka.. Értelmet nyert az elméjében vonyító farkasórus, az ázott virágok illata, mely olyan szédítően áradt Shirából, a forró bőr, a lüktető energia.. S egyszer csak mindennek vége szakadt.. feje nyugtalan koppant a fa padlózaton, s a tekintetek hiába keresték az éjszín íriszeket, csak egy holdsugár által ezüst keretbe foglalt tűnékeny sziluettet találtak helyükön. Lelkébe üresség költözött, s a test gyötrelmei most még inkább elviselhetetlennek hatottak.*
*Hát ennyi volt.. a nő, aki örök életre ítélte a halálban, most útjára küldi egy soha nem látott férfivel és ő nem tud ellenkezni, képtelen rá. A test gyenge... a lélek pedig érzi a Noelből áradó tekintélyt és valami fura, megmagyarázhatatlan sejtelem súgja a tudatnak, hogy Noel és ő összetartoznak, hogy a férfi felette áll, uganúgy, mint ahogy Shira is. És az Istennő letérdepel mellé.. most még szebbnek, még vonzóbbnak és magabiztosabbnak tűnik, mint mikor vágytól kipirosult arcát látta maga előtt alig pár órája s az ajkát simító ujjak is új értelmet nyernek. Egy hosszú pislogás a válasz, s végtelen út veszi kezdetét. A test gyenge.. a szemek alig mozognak, csak szótlan nyugtázzák, miként suhannak a végtelen éjben.. a természetben. Furcsa.. mintha valami kötődés kezdene kialakulni, láthatatlan erő lácolná a fák szelleméhez, a Hold sápadt fényéhez, a folyóhoz, a dombokhoz és völgyekhez.. és mintha valami azt súgná neki, hogy az épített környezet, eddigi otthona melege soha nem lesz képes boldoggá tenni. Reszketeg test, láz és kábultság.. a tagok már nem mozognak, jéghideg, mégis égető fájdalmat szülő bénultság lett úrrá rajtuk. A tudat azonban ép és nagyon is úgy érzi, hogy elszakítoták Napjától.. Benjamin fejében egyre csak az alfa üzenete visszahngzik, mely az újbóli találkozás ígéretével kecsegtet s reményt önt most nyugtalan tengerként háborgó lelkébe.*