Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Lara fölált az asztaltól, a könyvet visszatette a helyére. Ráézett órájára, majd sietve kilépett a könyvtárból.~Még odaérek a meghallgatásra. Hova is kell mennem?*Elővett egy cetlit a zsebéből, szemével átfutotta, amjd visszatette és elindult.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

2 órával később a lány visszatér a könyvtárba, és ugyanazt a könyvet kezdi el olvasgatni. Szeretne többet megtudni a Szentháromságról, azonban még mindig el van rajta képedve, hogy ezt a szót a könyekben csak említésképpen látja. ~De hát mi az a szentháromság? Miért nem írják le?~ Tovább keresgél, de nem talál semmi használhatóra. Csalódottan föláll és hazaindul.

Vendég

*Árnyék kifizetve a taxit elindul a könyvtárba.*
*A könyvtár ajtaján belépve elámul a berendezésen, mely igazán impozáns számára, majd odalép a ruhatárhoz, ahol leadja a kabátját.*
~Egyszerűen gyönyörű ez a könyvtár. A festményekhez igazán korhű a berendezés.~ámuldozik.
*Odalép a könyvtároshoz, akit Billy Williamsnek hívnak.*
-Jó napot! Szeretnék bejelentkezni a könyvtárba. Önnél lehet?
-Jó napot! Igen, nálam kell bejelentkeznie.*Azzal elővesz egy olvasójegyet.*Neve?
-Miss Árnyék.
-Kora?
-18 év.
-Tartózkodási helye?
-Topolya, ideiglenesen.
*A férfi miután végez a kitöltéssel, átnyújta az olvasójegyet Árnyéknak.*
-Köszönöm.-mondja a lány.
*Azzal Árnyék elindul az első emeletre, ahol beleszalad a szépirodalomba. Negyed órás könyvgyűjtő akció után húsz szépirodalmi művel indul vissza a hotelbe.*
//folyt. ott//

Halandó Tartózkodási hely: Folyópart

*A könyvtárhoz érve lenyomja a hatalmas kapu kilincsét majd belép. A ruhatárat nem veszi igénybe, sietve pillant körül, ám nem az épületet jött megnézni. Odalép a könyvtárus pultjához, majd egy pillanatig rátámaszkodik az asztalra, s kifújja magát. Láthatóan igen sietett.

-Jónapot, uram! Szeretnék a könyvtárból könyvet kölcsönözni.
-Jónapot! A nevét, korát és lakhelyét szükséges megadni.*Azzal a könyvtáros elővesz egy olvasójegyet, s elkezdi írni az adatokat amit a férfi diktál.*
-Cyrrian Cerresalius, 25 éves vagyok és jelenleg a város szolgál lakhelyemül.
*A könyvtáros átnyújtja neki az olvasójegyet, majd Cyrrian eltűnik a könyvespolcok között.

Kb. egy óra múlva visszatér két régi könyvvel a kezében.*

-Érdekes választás*mondja a könyvtáros.*-A boszorkányság története és a Rúnák titkai. Szabad megtudnom milyen célra kell önnek ez a két könyv?
-ohh. Bizonyára elfelejtettem említeni, hogy történész vagyok, s előadásra készülök a boszorkányságról, s a boszorkányüldözésekről.
-Értem így már világos. Parancsoljon.
-Köszönöm...

*Majd kilép a hatalmas épületből. A két könyvet óvatosan becsúsztatja táskájába, s elindul a bérház felé, ahol lakik.*

Feket árnyként suhanhatott volna végig az utcákon,úgy,hogy közben halandó szempár meg sem láthatná...de mégsem tette,noha hatalmában állt volna.Ehelyett lassú csendes léptekkel halad egyik utcából a másikba.Tudta,hamarosan nemcsakhogy táplálkoznia kell,de hamarosan különös nap lesz a vámpírok életében,ugyanis még alig pár nap,és ősi szokásaik szerint eljő a feketenap,mikor őseik hagyományai szerint köszöntik az ősi vámpíristeneket.Ha másnak nem,de neki mindenképpen fontos volt...noha az ősi vallást képviselte,sok gyermeknek mégcsak fogalma sem volt ilyen régi hagyományokról,csak azt látták,hogy táplálkozzanak...de ez érthető volt,ugyanis újszülöttként őt is csak a vér szaga vonzotta,ám hamarosan nála elszakadt egy szál,s a kegyetlenség helyett helyet kapott valami más,valami ősibb...de ezt csak az értheti meg igazán,aki már átesett azon,amit már egyszer ő is megjárt.
Hamarosan elérte célját...A színház épülete előtt állt,és felnézett az épületre.Alig érzékelhető félmosoly suhant végig ajkain.
Hátrament a hátsó bejárathoz,ahová kulcsa volt,majd bement,s a vasajtó bezárult mögötte.végigsiklott a sötét folyosókon,majd be abba kis szobába,ahol egy időben sok időt töltött el.Kinyílt az ajtó,majd egy egyszerű kézmozdulattal világosságot,halovány fényt keltett a helységben.Sötét íriszei végigpásztázták a helyet,ahol annyi mindent átélt.Leült a kanapéra,s felnézett a festményre,majd keze végigsimitott maga mellett a kanapén.Emlékeztette valakira ez a hely,olyasvalakira,akit már nagyon rég nem látott,akit gyűlölt,de titokban,mélyen elrejtve önmagában még talán mindig szeretett...talán...
Azóta annyi minden történt,annyi minden megváltozott,talán még ő maga is.Még képes volt felidézni az arcot,az illatot,a kéz simogatását,de ekkor a mélyen elbújtatott érzés helyére a gyűlölettel átitatott szeretet költözött,mert elhagyták,s ezt talán sosem lesz képes megbocsájtani...
Mindig is falat emelt maga köré,de azóta ez a fal mégerősebb lett,s talán már sosem fog újra ledőlni...kemény maradt,akárcsak eddig,kivéve éhány fajtársát és még valakit,egy ugyancsak nagyhatalmú személyt,akivel énjének egy része egyesült,akár így,akár úgy,de kis része benne is csörgedezik.
Hátrahajtotta a fejét,s tétován nézte a plafont.sokra volt hivatott,de lehet,hogy ezt csak elméje képzelte,csak érzékicsalódás az egész,noha valamiért mégis kirí társadalmából,de ennek véget kell vetnie.
Lehunyta szemeit,szinte mintha ne is lélegzett volna már.Majd ahogy kinyíltak a szemek,vöröslően izzó szempár meredt a világra...valami történni fog...