Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

Habár kétségtelen, hogy a fíktiv nevekkel kell dolgozni, de ezúttal nem fogom ezt megtenni, ugyanis a karim Razor történetét akarom itt leírni. Egyes részeket az Icn-nen is megkívánom valósítani, de a nagyrészét sajnos csak novella formában tudom leírni. Sajnos... De minenesetre félre a sajnálkozással, kellemes olvasását kívánnok mindenkinek!

Vendég

Napjainkban. Topolya - Kertváros Bourbon utca 7 délután 4:00

Razor nem akart álomba merülni a túlórás munka után. Ahogy szemével körbe tekintet az asztalon észrevette az aprócska kis könyvet. Mivel végképp nem tudott pihenni, ezért az asztalhoz sétált, elvette a könyvet és egy tollat, majd leült az ágyra a könyvecskét maga mellé tette és kinyitotta. Rég kapta már ajándékba ezt a naplót, s már gondolkodott rajta, hogy írjon bele valamit, ám eddig nem szánta rá magát. Gondolatai rendkívül kuszák voltak, ám egyik pillanatban a toll alig hallható sercegése nyomán tinta jelent a papíron:
~ 19 évvel ezelőtt születtem Radfortban, apám Greg Moran a vasgyárban dolgozott, de miután azt bezárták a vámpírok besúgója lett főállában. Édesanyám Mary Hackins. Születésemtől fogva Radfortban nevelkedtem és éltem, habár apám nem tudott olyan jó körülményeket biztosítani, mint ahogy azt elképzelte (s ezt kicsit szégyelte is, lévén, hogy előkelő skót nemesektől származunk), ennek ellenére jól megvoltunk mi öten. Testvérem Andrew és Selena Moran. Habár sokszor volt közöttünk vita, ennek ellenére jól meg voltunk. Kicsit furcsa, hogy a régebbi nyomorúságos gyerekéveimet, milyen boldognak is gondolom szemben a mostani életemmel. Nagyon örömteli kor volt, s habár apám szégyelte a foglalkozását és mindent megtett azért, hogy jobb munkahelyet találjon, ennek ellenére büszke voltam rá. Csak értünk tett meg mindent, és ez nagyon kevés szülőtől várható el (lévén, hogy sokan az alkoholizmusba menekülnek bánatukban és végső elkeseredésükben). Ez a helyzet az Inkvizició felbukkanásáig volt így, ha jól emlékszem akkor még olyan 11 éves lehettem. Ahogy teltek és múltak az évek szervezetük egyre jobban erősödött Trevor atya vezetése alatt, és olyan 15 éves lehettem, amikor atyám elhatározta, hogy végleg szakít az állásával, mert már a helyzet egyre veszélyesebbé vált. Ám a vámpírok rávették, még egy utolsó akcióra. Innen a távoli jelenből könnyü bírálni a múltat, ám apámnak nem volt más választása. Ha nemet mond költözhettünk volna el és akkor ezt nem tehettük volna meg anyagilag. ~ Razor ekkor egy pillanatra megállt az írással, tudta most jön írásának nehezebb része, s előtte lement meginni egy pohárka jó fajta rumot, majd visszajött és továbbfolytatta művét.

Vendég

Miután lehajtotta az utolsó kortyot is a poharából Razor továbbfolytatta az írást: ~ Már nem emlékszem az utolsó akció részleteire, amely a családomat a pusztulásba döntötte. De valamiféle raktárt kellett volna kirámolniuk a vámpíroknak, ám hit őrei ismét éberebbnek bizonyultak és meglepték őket, a tűzharc során egyik társuk meghalt, másik kettő megsérült. Amint megtudtuk a hírt azonnal pakolni kezdtünk, tudtuk, hogy el mennük a városból. Ám a vámpírok, sokkal gyorsabban bizonyultak és másnap este eljött a bosszú ideje. Mintha egy jól megtervezett vadászat részletei lettek volna lerohanásunk valamennyi pillanata. Csak arra emlékszem, hogy egyszer az éjszaka közepén ablakcsörrenést hallotam. Amint kikukucskáltam az ajtón láttam, hogy apámat az egyik vérszívó a nyakánál fogva a falhoz szögezte, anyám eközben kirohant az ajtón. Apámnak a vámpírok vezetője (ha jól emlékszem a neve Taurus volt) a következőket mondta:
"Csak sajnálni tudlak, de megszánni nem..."- és ezzel széttörte a nyelőcsövét és ő holtan terült el. A padlón végigfolyt a vére...
Anyámat eközben elkapták a folyóson és visszahozták a szobába. Taurus ekkor ráordított: "Hol vannak a kölykeid te ribanc?"- és ekkor elkezdte neki is szorítani a torkát. Anyám erre ezt mondta:
"Akkor se árulom el, ha megölsz"- s ezzel továbbfolytatódott szenvedése. Taurus röhögött magában: "Tudod mit, ne is kell megmondanod. Ray nézzd meg azt a szobát. Téged pedig nem pusztítalak el. Áá.... annál sokkal roszabb sorsot szánok neked."- és ezzel megharapta a torkát, majd a földre dobta, s ezt mondta neki utoljára: "Átváltoztatlak azzá amivé én lettem, de azzal a különbséggel, hogy téged kitagadunk a klánból."- s ezzel egy utolsót röhögött magában, eközben Ray elindult a szobánk felé. A nővérem Selena ekkor ránk szólt: "Azonnal bújattok el"- erre Andrew bebújt az ágy alá. Ekkor azt kérdeztem tőle: "Veled mi lesz?".
S azt válaszolta: "Azzal ne tőrödj"- és ezzel a szekrénybe bújtatott ő pedig kinyitotta az ablakot, s fegyelmeztten várta a végzetét. Nem sejtettem ekkor, hogy halandó életemben utoljára fogom látni őt. Ray benyitott, ám csak őt Selenát találta bent, ez kissé meglepte őt: "Hol vannak a fivéreid?"- kérdezte indulatosan.
"Már elkéstél. Elmenekültek"- s ezzel az ablakra mutatott.
"A francba. Na mindegy te is jó leszel. "- s ezzel kivitte őt a nagyszobába.
Habár a szekrényben voltam, ennek ellenére jól hallotam mindent.
"Szép jó estét Selena! Ha nem bánnod, kicsit benéztünk hozzád. Egész otthonos kis kuckó.- mondta démonian röhögve- "És ami egyébként téged illet csatlakozzol hozzánk."
"Soha! Akkor inkább a halál!"- mondta dühösen Selena.
"Az esetben megkeressük és megöljük a fivéreidet. Válasz vagy most velünk jössz és kapsz egy új életet vagy pedig meghalsz a öcsikéiddel együtt. Nos mi a válaszod?"- mondta Taurus. Ám Selena nem válaszolt. Ekkor a vérszívó újra megkérdezte: "Nos?".
Végül Selena bólíntott, ekkor Taurus őt is megharapta, elernyedő testét, pedig néhány társa magával vitte. Szétnézett, majd aztán ő is távozott. Ekkor bújtam ki a szekrényből. Szóltam az öcsémnek, hogy már kibújhat az ágy alól, majd beléptem a nagyszobába. Egy ideig moccani se bírtam, a látvány, még a legvadabb rémálmaimat is felülmúlta. Az öcsém mellettem állt, ám csak szótlanul néztük a mészárlás helyét. Minden ami eddig volt mgszűnt, mindaz ami a családot, az otthont és a lelki békét jelentette megsemmisült, minden a múlt enyészetévé lett. Néhány perc múlva szomszédunk benyitott, a látványtól ő is megdöbbent, majd végül megkérdezte: "Itt meg mi történt?".
A testvérem, csak annyit tudott mondanni: "A vámpírok voltak..." s ezzel megpecsételödött a sorsunk. A szomszédunk kirohant és ránk zárta az ajtót. Ekkor még nem tudtuk, mi vár ránk. Egy jó félóra múlva négy addig ismertelen alak lépett be a szomszédunk vezetésével. Ő ránk mutatott: "Ők azok"- és ezzel kiment a szobából. Ekkor az egyik papi ruhába öltözött alak odament az anyámhoz, s megvizsgálta, azután ezt mondta: "Fertözött. Azonnal vigyétek eljárásra. A két fiú is velünk jön."- s ezzel néhány perc múlva egy nagy fekete autóban találtunk magunkat, amely az inkvizició főépületébe vitt minket. ~ Razor ekkor letette a tollat, a szemei fájtak és álmosság jött rá. Morgott egyet magában, lezuhanyzott és úgy döntött, hogy majd másnap folytatja az írást. Ám a felkavart emlékek nem hagyták, hogy a fizika fáradtság elnyomja őt. Ekkor felkapcsolta a villanyt és úgy döntött hogy befejezzi, amit elkezdett...

Vendég

Razor visszaült az íróasztalhoz. Szemét bántotta a lámpafény, ám továbbfolytatta az írást ~ Radfort inkviziciós főépülete. Egyszerre lenyügöző, hatalmas és félelmetes. Úgy tervezték meg, hogy az emberben egyszerre félelmet és tiszteletet éreztesen az anyaszentegyház iránt. Görögös felépítése és oszlopokkal díszitett tympanonos bejárata van. A tympanon tetején egy hatalmas nagy kereszt található, a széles lépcsősor mellett két szélén egy-egy szobor. Mindkettő az inkvizició alapító atyaáit ábrázolja harci cselekvés közben. A feliratot akkor első alkalommal (ami a tympanonba volt belevésve), még nem sikerült elolvasnom. Az első teremben meglepő egyszerűség és tisztaság fogadott. A falakon az akkoriban még újdonságnak számító LCD képernyők voltak találhatóak. Mindegyiken Theran atya arca beszélt, jellegzetes propaganda szöveget. pl "Adjanak nekünk két évet és felszámoljuk az összes Lycan és Vámpír telepet". Meg még hasonló hülyeségeket mondott a többi kijelzőn is. Itt várakoztunk még néhány percig, aztán bevezettek minket a tárgyaló termekbe. Engem és az öccsémet külön választottak. Külön folyt a tárgyalás, nyilvánvalóan ez is a megfélemlítés része volt. A tárgyalás gyors volt, mondhatni szörnyen gyors. A szokásos adatok felvétele után, így hangzott a "bíró-pap" első kérdése: "Tisztában vagyok-e vele, hogy amit apám elkövetett, az a mesterség az bűn és ennek szellemében, mivel hallgattam róla, cinkostárs vagyok, vagyis bűnös."
Erre azt válaszoltam naivan: "Nem hiszem, hogy a munka bűn volna."
A bíró röhögni kezdett és azt mondta: "Azt, hogy mi a bűn, mi határozzuk meg, nem pedig te. És ha azt hiszed, hogy nem vagy bűnös, hát tévedsz. Már is az vagy. Mi határozzuk meg az élet minden mozzanatát, mi! Ha továbbra is makacskodni fogsz, akkor megtapasztalhattod az Inkvizició sötétebb oldalát."- ám beszédét egy hivatalnok szakította félbe, valamit a fülébe súgott és átadott neki egy papírt- "Ha! És íme a bölcs belátásra egy példa. A testvéred mindent bevallott. És mi az együttmükődésért cserébe szabadon engedtük és még azt is engedélyeztük, hogy beálljon hozzánk. Nagyon okos a te testvéred és ennek megfelelően tehetséges. Te is az vagy? Nemde? Kár lenne egy ilyen tehetséget, mint téged feláldozni az értelmetlenség oltárán. Valld be bűnödet és megtisztulsz az anyaszentegyház által. Tehát mi a válaszod. Elismered, hogy bűnös vagy és megtisztulsz? Vagy nem is mered be és tovább bűnhödsz?"- kérdezte a bíró
"Apám se volt bűnös és én sem vagyok az. Isten határozza meg, hogy ki a bűnös, nem pedig maguk."- válaszoltam öntudatosan. Erre a bíró ideges lett lejött a katedráról és leadott nekem egy pofont, miközben ezt ordította: "Akkor pusztulj el! Majd könyörögni fogsz te még a halálért! Szenvedni fogsz! De még hogy! Őrök vigyétek le az alsóbb szintekre!"- mondta a bíró, majd lenyugodott. Ekkor még nem tudtam mi vár még rám. Az alsóbb szintekre érve félmeztelenre kellett öltöznöm, ekkor egy ütést éreztem a tarkómon és elájultam ~ Razor ekkor megfogta a tarkóját még ekkor is, ily távol is érezte az ütés erejét. Miután megdörzsölte az ütés helyét és megivott egy pohárka rumot, továbbfolytatta az írást.