Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

A teli korsóhoz kocsma Topolya egyik leglátogatottabb kocsmája. Hatalmas beltérrel, és egy terasszal rendelkezik ,ahova nyáron ülhetnek ki a kedves vendégek. Belül padok és asztalok vannak vegyesen, s egy hoszú pult, ami mögött általában két csinos, fiatal hölgy serénykedik. A tulajdonos hátul van, a konyhában, ő a szakács, ő készíti a környék legjobb pizzáit és melegszendvicseit. Két-három törzsvendég mindig tartókodik itt, általában ők rendezik a kisebb-nagyobb nézeteltéréseket is a vendégek között...

Vendég

Besétál a kocsmába, és végigméri a terepet. A pultos nem úgy néz ki, mint aki pont rá tudna veszéjt jelenteni. Átsétál a kocsma másik oldalára, és leül egy asztlahoz. Ellenőrzi, hogy megvan-e a mind a két pisztoly a bőrkabát alatt, és boldogan nyugtázza, hogy igen.
-Csapos! -kiált fel - Egy korsó sört... - Majd egy kis fintorra nyílik a szája. Hiába nem szereti, meg kell innia.
Majd vár

Vendég

Amikor belép, rögtön észreveszi a fajtársat Nem sokat törődik a többi emberrel, elindul felé, határozott léptekkel, benyúl a kabátja alá, és megnyugszik, amikor megtapíntja a vadászkést, és a G-18ast.
Amikor odaér megáll, és komoly tekintettel szól az idegenhez.
- Nagyon nagyon régen nem láttlak te. És hiányoztás
*Ezek után felpattan a másik és átöleli.*
-Jó látni Kanis. Régen volt már...

Vendég

- Jó, hogy hívtál testvér. Kiváncsi voltam erre a helyre, ahol ennyi jó szórakozási lehetőség van.
És rácsap a másik vállára.
-Hidd el megéri. Szól a Gabriel, és Elmeséli, hogy a város mely része érdekesek, és hol kell vigyázni.
-Köszönöm. Kérsz valamit? Érdeklődik az újonnan érkezett...

Vendég

-Köszönöm nem. Nekem most el ekll mennem. De este gyere le mondjuk a tópartra olyan 10re. Ott majd ütközünk.
*-Megragadja a kezét és búcsúzni kezd.*
-Nekem vigyázz magadra. És nekem ma még ne csinálj semmi őrültséget.
Isten veled.
*Majd elindul kifelé*
-Gabriel! *Szól utána a barátja.* -Istennek ehez semmi köze. * Majd végignézi, ahogy kisétál a barátja

Vendég

*Amikor belép a kocsmába, megcsapja a füst, és az alkohol keverékének fura szaga. Szerette ezt a szagot...
Besétál, és leül a pulthoz.*
-Egy kávét

Vendég

-Néha jól esik visszaemlékezni az Angol vérre
*Szól a csaposhoz, és elereszt egy mosolyt

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

*A kocsma ablaka nyitva van,melyen át éktelen zaj jön be,megérkezik buster a mocival.kaporr egy üzenetet,hogy itt várják.jól tudja,hogy nem egy vadásszerető hely ez,de csak bemerészkedik,hoszen ezen áll a vadászbecsülete.Szolgálni atársadalmat.
odabent találja gabrielt,leül melléje és beszélgetésbe kezdenek egy rövid időre,mert hamarosan továbbáll,csak benézett,mertúgy tudja,hogy itt talán találkozhat Xan-nal és szemtől szembe elmondhatja,hogy elemegy egy pár napra.*

Vendég

-Szevasz kölyök. Nem kell félned. Xan hamarosan megérkezik. És csak nem fognak neked esni. Mit mondok Xannak, hogy mi történt...
*Majd hangosan felnevet

*Megviselt arccal lép be a kocsmába. Gyorsan felméri a terepet, majd a pulthoz megy. *
Egy abszintot kérek
*Mikor megkapja az italt, fizet, majd egy csendes üres magányos asztalhoz lép, és leül. A kanálba teszi a cukrot, belemártja az alkoholba, majd kiveszi és megygújtja. Mikor megolvad ami a kanálban van, beleteszi az abszintba, majd elkeveri. Ezután kiveszi a kanalat, majd egy húzással lehajtja a szeszt. Arca elfintorodik, mivel soha nem szerette az alkoholt, most azonban szüksége van rá. Miután végzett italával, maga elé nézve gondolkodik*
~MIt tettem? Egy szörnyeteg vagyok. Egy gyilkos. Senkinek nincs joga elvenni egy életet. ~
*Majd az égre emeli a tekintetét*
~Istenem! Miért engeded, hogy ilyenek történjenek? Vagy ebben más keze van? Most már a gonoszhoz vagyok láncolva? Jobb ha ezt elfogadom? Csak legalább tudnám, van-e esélyem a helyes úton továbbmenni, amit azelőtt jártam, hogy vámpír lettem, vagy nincs, és jobb ha bele is törődöm, hogy egy gyilkos vagyok, akármit teszek is~

Vendég

*Belép a kocsmába. Körbe tekint, zőld [zöld] szemei csilognak [csillognak], egy átlagos nőnek tűnik. Majd leűl [leül] egy üres asztalhoz,
rendel egy kis bort a pincértől mej [mely] azonnal ki is adja neki. Poharat is adva neki. Kibontja a palankot önt egy keveset a pohárba. Kesztyűjét nem húzza le.

Vendég

*Líz meglátja a megviselt arcú férfit és feláll.A púlthoz [pulthoz] megy és kér még egy poharat, és lépéseit a férfi asztalához irányítja. Odaérve lerakja a bort az asztalra.*
-Szép estét jó úr! Csatlakozhatok a társaságához, mint barát?
*kérdezte mosolyogva és a másik poharat rakta le.*

*Gondolataiból egy hölgy billenti ki. Felpillant rá, majd gynakodva végigméri. Érzi rajta hogy fajtárs, de ez mégnem jelent semmit. Csalódott ő már fajtársban. Voltaképpen ezért van itt ebben a városban. De úgy gondolja, jobb ha nincs egyedül, mert legalább addig sem tud túl mélyre merülni a gondolataiba, ezért egy mosolyt erőltet arcára, és így szól*
Természetesen csatlakozhat.
*Majd kissé felemelkedik a székről, és bemutatkozik*
A nevem Anon.
*Visszaül a helyére, és várja az érkező reakcióját*

Vendég

-Üdvözellek Anon. A nevem Líz. Látom valami nagy leki baj gyötör téged.
*Mondta és leűlt a székre. Majd öntött a férfinek egy kis bort és odanyújtotta neki.*
Jó évjárat izleni fog... Ha tudok valamiben segíteni, csak szólj. Ha kell eligazítás a városban vagy ilyesmi, állok a szolgálatodra.
*majd körbe tekintett a bentiken, és visszanézett a férfira.*

*Bizalmatlanul összeszűkül a szeme.*
~Milyen közvetlen. Ez gyanús. Nem szolgáltatom ki magam~
*Így csak ennyit mond*
Köszönöm az ajánlatot, de nem komoly. Majd megoldom egyedül. Viszont azt jól látja, hogy új vagyok errefelé, csak most érkeztem. Nemigazán tudom még hogy hol fogok reggel megszállni. Tudna ajánlani egy jó helyet?
*Közben a bort ízlelgeti. Igazat mondott beszélgetőpartnere, tényleg jó évjárat, az íze pedig messze felülmúlja az abszintét.*
~Furcsa ez a város. Életem során egy vámpírral találkoztam, aki megölelt, s mióta elváltunk folyamatosan vándoroltam ,de nem találkoztam fajtárssal. MOst meg pár órája vagyok itt, és íme~
Sok vámpír él itt, ebben a városban?
*Kérdezi érdeklődve, de a gyanakvás, nem tűnik el az arcáról*

Vendég

-Élnek itt vámpírok vérfarkasok és vadászok.
Majd iszik a borból és fojtatja.
-Tudok egy helyet.Kain vára a lakosztályok nagyon kényelmesek.És nagyon tágasak is.Minden nap fris vért kapunk a korházból.-mondta és kiengedett feketehaját balról a füle mögé helyezte így látni lehetett a tetoválást az arcán.
-Nemnagyon bízol bennem.-mondta és belenézett anon szemeibe és mintha a lekében olvasna majd megvonta a vállát.
-Nemsokan bíznak a másikban.Mesterem is mondta ezt,de nemngyon hittem.

Vérfarkasok?
*Hülledezik*
Eddig azt hitem, hogy vérfarkasok nem léteznek. Bár, mielőtt vámpír lettem, ugyanezt gondoltam róluk is.
*Itt megereszt egy enyhe mosolyt*
Vadászok? Úgy értei, akik ránk vadásznak? Szóval mégsem mi vagyunk itt a tápláléklánc csúcsán?
*Ettől kicsit megkönnyebbül, hisz a tudat, hogy az emberek nem teljesen kiszolgáltatottak a vámpíroknak, valamiféle fairséget ad nemsokkal korábbi tettének, mármint a tudat, hogy az emberek képesek visszavágni. De ez az érzés hamar elillan*
~Igen ám, de én védtelent öltem, előre megfontolt szándékkal. Ilyen többet nem fordul elő. Főleg ha igaz, amit a vérről mod~
És mennyit kell fizetni, hogy ott megszálljak? És a vér bizosan tiszta? Nem fertőzött vagy ilyesmi?

Vendég

-Nemkell fizetni a szállásért.A vér tiszta.Én is azt szoktam inni és élek.A vadászok erősek.Én tisztelem őket.De ha rádtámadnak akkor ne becsűld alá őket.-tanácsolta és ivott a borból.
-És tudd meg,hogy az embere mindíg fenmaradnak és együt fognak élni a mifajtánkal.-tette hozzá.
-És honann érkeztél?

Persze, hoyg fennmaradnak. Ez a természet rendje. A ragadozó és a préda sorsa összefonódik, mégha ezt sokanmáshogy is gondolják. Csak tudja...
*Mjad előrukkol azzal ami bántja, de egyenlőre kicsit burkoltan*
a természetben az élőlények nem szoktak szintetlépni a táplálékláncban. Még soha enm forult elő, hogy egy rovar, aki addig növényevő volt, hirtelen a rovartársait kezdje enni...Érti?
*Majd sietve másra tereli a szót*
Nos ha ingyen van, és vért is adnak, akkor beköltözöm.
~Csakhogy semmi sincs ingyen a világon~
Ha nem kell érte fizetni, akkor milyen szolgáltatást vár a ház ura a lakóktól?
Hogy honnan jöttem? Délről, egy kisvárosból. Elég messze van innen. És Ön? Itt született? Vagy itt ölelték meg? vagy azután tévedt erre?
*Észbe kap, hogyesteleg túl bizlamas kérdéseket tesz fel, miközben ő alig árul el magáról valamji. Kicsit zavarba jön, és alig láthatóan elpirul*

Vendég

-Én egy régi városból jötte, ide.Ott találkoztam meesteremmel akik gyermek koromban vérzettmeg.Azóta vagyok vámpír és nem haltam meg.Idejöttem amikor a mesteremet megölték a vadászok.Én csak úgy tudtam megmenekűlni,hogy a mesterem egyik ismerőse egy boszorkány magához vett mert ha nem akkor már meghaltam volna.
Majd szemeiben valami kis fjdalom jelent meg.
-Nem semmit sem kér cserében.Csak egyet,hogy a bútorokat és a beredezést takarítsd.-ennyi.-mondta és a férfi zavarán egyet mosolyogott.

~Boszorkányok?~
*Gondolja magában, de ezen már meg sem lepődik. A vérfarkasok után... Az viszont meglepi hogy beszélgetőpartnere ilyen közlékeny a múltjáról. Mikor a régi város kifejezést hallja, eltűnődik. Csak most szembesül vele, hogy rajta nem fog az idő, s ha nem találkozik az előbb említett vadászokkal, akkor talán nagyon hosszú ideig is élhet. Ez a lehetőség kicsit megszédíti. Persze az is lehet, hogy a bor keze van a dologban. Vegyes érzésekkel gondol az örök életre. Egyfelől a halandók reakciója a határtalan lehetőségeknek szóló öröm, másfelől keserűség*
~ha egy örökkévalóságonkeresztül kell elviselnem és kiállnom, amit ma kiálltam, lehet, hogy jobb, ha önként jelentkezem a vadászoknál~
Furcsa ez a háziúr. Csupán hobbiból fenntart egy kastélyt vámpíroknak? És a vadászok? Kérem meséljen róluk. Minden útjukba akadó vámprt megölnek, vagy szelektálnak valami módon?

*Míg a hölgy válaszát várja, elgondolkodik.*
~Ez kétségtelenül nagy határkő az életemben. Oly hosszú idő után találkozom egy másik vmpírral, aki nem Drana. Találok magamnak szállást a hosszú vándorlás után. És...~
*Még rágondolnia is nehéz*
~és ma ontottam először vért. Olyan ez a nap, mint valamiféle második ébredés. Az első alkalmával a testem alakult át, a másodikkal peidg az életmódom. Eddig próbáltam görcsösen ragaszkodni régi énem szokásihoz, de ennek most vége. A harmadik ébredés pedig akkor lesz, amikor a szemléletem is megváltozik a világról. De ez még a jövő zenéje. Most ennek kell átadnom magam~
*Még egy olyan gondolatot is megkockáztat, hogy lehet, hogy jó, hogy csak a gyilkosság után szerzett tudomást arról, hogy voltaképpen nincs rászorulva az ölésre, hiszen a szálláson kap vért a kórházból, de ez a gondolat nagyon halovány múlandó és korai. Ami mosterősebb, az az, hogy átkozza magát, amiért nem először idejött vagy a kastélyba. Akkor még mindig élne a lány...*
~Ezen már nem tudok segíteni~
*Azzal összerezzen,mint akit hideg szellő érintett meg, és visszatér a gondolatok világából oda ahol van. Érdeklődve várja Liz válaszát.*

Vendég

-A vadászok a vérfarkasokat és a vámpírokat ölik.De nem mindegyik.Én már beszéltem egyel és kedves volt a maga módján.És igen a vámpírokat ölik.A vérfarkasok nagyon erősek.Három vámpír is kevés lenne ellene.
Mondta és az üres borosüveget nézte.
-Még bort!-mondta és köhintett egyet.
~Szegény teljesen egyedülvan.Nemkészült fel a vámpírságra.~gondolta és a megérkező bort kibontota.

És hol találom azt a kastély? Csak arra az esetre kérdezem, ha esetleg korábban elválnának útjaink, minthogy odaindulnék.
*Nézi, ahogy kihozzák az újabb üveg bort, majd tölt mindkettejüknek. Belekortyol a vérvörös nedűbe, majd elgondolkodva így szól.*
Furcsa, hogy egy vadász kedves volt egy vámpírral, ha igaz, hogy az a dolga, hogy a fajtánkat ölje. Bár jobban meggondolva vannak közös vonások a vadászok és a vámpírok közt. Egyik sem tagja a társadalomnak, mindkettő egyfajta kirekesztést tapasztalhat az átlagemberek részéről. Hiszen egy idő után mindenki megváltozik, ha egész életét harccal tölti. Sőt egy vadásznak még nehezebb is lehet, mert mi legalább elmondhatjuk, hogy nem vagyunk többé emberek.
*Megdöbbenést keltenek benne saját szavai. Komoran felsóhajt.*
~Igen, nem vagyok többé ember. Ezt jó lesz elfogadni. Kegyetlen játéka a sorsnak a vámpír. Hiszen külsőre hasonlít egy emberre, valaha az is volt, ámm mégsem az. Akarja vagy nem, felülkell emelkednie emberi mivoltán. remélem egyszer nekem is sikerül...~
Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de Önt szabad akaratából ölelték meg? Tudta mire vállalkozik?
*Látszik rajta, hogy úgy érzi, most már tényleg túl messzire ment. De meg lehet neki ezt bocsátani, hisz a mesterén kívül még nem találkozott vámpírral. Vele meg ilyesmiről nyilván nem lehetett beszélni.*

Vendég

-Én szánt akaratomból lettem vámpír.Csládomat védtem avval meg.Régen mesterem sok embert őltmeg.Én kiálltam a családom mellett.Így kötöttem egy egyességet a vámpírral.Ha vápírinasa leszek akkor megkiméli a szüleim életét.És azóta vagyok vámpír.-felete.
M?ajd a kiöntött bort megköszönte és meg is itta egyből.
-A kastélyt az utcán egyenes vonalban lehet megközelíteni.

~Micsoda önfeláldozás! Néhány emberéletért vállalja az örökkévalóságot, ami esetleg az örök kínt is jelentheti. Ez olyan, mint amikor Prometheusz a tüzet adta az embereknek, és ezért kikötötték egy sziklára, ahol mindennap megette egy sas a máját. Ez a hölgy is ezt tette. A családtagjainak adta élete lángját, cserébe az... igen az örök kínért. Mert nem hiszem, hogy a világ túl sok örömet rejteget, ha ilyen átkozott életet élek~
*A lánynak azonban csak ennyit mond*
Biztosan nagyon közel állhattak Önhöz.
*Majd inkább témát vált*
Szóval azt mondja egyenesen? Köszönöm. Szerencsére nincs sok poggyászom, ami van, azt meg viselem.
*Utal arra, hogy a ruháján és a tárcáján kívül nincs más tulajdona. *
Hát igen a nagybevásárlás még várat magára.
*Mondja, majd halványan elmosolyodik.*

Vendég

-Az édesanyámat és a nagymamát védtem és kisöcsémet.Igaz az öcsikém amikor útoljára láttam tíz hónapos lehetett.Azóta eltelt pár tizes éve.Gondolkodott majd a férfi kijelentésén nevetett egyet.
-Ha szeretnéd megmutatok egy üzletett ahol vásárólhatsz ruhákat magadnak és cipőket.Majd a pohárára nézett.
~Hoszú évek és mégis jólmegvoltam a családomat már el is felejtettem.Derég is volt már.~gondolta majd megkérdezte.
-Segíthetek még valamiban?

*A hölyg szavait hallva nem bírja ki, hogy meg ne kérdezze*
És megérte feláldozni magát?
*Majd az újabb segítőkész ajánlatára reagál.*
Már így is sokat segített.
*Tényleg sokat köszönhet neki. Nem engedte, hogy túl mélyre süllyedjen a melankólia és önmarcangolás mocsarában, szállást ajánlott neki, ami magában rejti azt a lehetőséget is, hogy nem kell többé ölnie, ha vért akar inni. *
~A ruhákon kívül mire lenne még szükségem?~
*Rögtön jött is a válasz*
~Hát amivel megvédhetem magam. Nem lenne túl kellemes összefutni egy vadásszal fegyvertelenül~
*Majd keserűen sóhajtott saját gondolatain*
~Ugyan már miket beszélek? Egyenesen kellemes lenne. Legalább nem tartana sokáig, és nem kínoznának ezek a szörnyű gondolatok... De miket gondolok itt össze-vissza? Nem hagyhatom el magam. Csak mert vámpír lettem az élet megy tovább. Persze gondolni könnyű~
*Azért megkérdezi*
A ruhákon kívül szükségem lenne még valamire, amivel megvédhetem magam, ha összefutok valami sötét sikátorban egy vadásszal.
*Ezt nem úgy mondta, int aki félve számolezzel a lehetőséggel, hanem mint aki szükségszerűnek érzi, hogy ne fegyvertelenül lófráljon az utcán*

Vendég

-Megérte.Mert legalább a szeretteim megmenekűltek.És nembánom,hogy vámpír lettem.Vannak ojan dolgok és titkok mejeket ember nemláthat és nemérhet.Így megérthetem és megláthatom.
-Hát egy kard vagy valami fegyver.
*Majd a kesztyűt igazgatta.
-Ha akarod elkisérlek a kastéig és segítek szobát keresni.-mondta és felált.Kifizette a bort és még ivott egy pohárnyit.
-És lehet,hogy találok neked egy új öltönyt vagy valami jobb kényelmesebb ruhát is a szekrényben.-mondta és elmosolyodtt.

*Mikor a titkokat említi felcsillan a szeme. Mióta vámpír lett ő is észrevette, hogy az addig megszokott átlagos, mondhatni szürke dolgokat máshogy érzékeli, mint annakelőtte. Arra gondol, hogy lehet, hogy ezeket a titkokat mindenkinek magának kell felfedeznie, de azért megkérdezi.*
Például milyen titkokat?
Igen, de ezekért a titkokért fizetnünk kell. Nem hiányzik néha, hoyg leüljön egy nyári hajnalon egy harmatos rétre és végignézze a napfelkeltét? Vagy egy tavaszi délután sétálni egy ligetben közben érezni azt, hoyg végetért a tél, és éled a természet? Vagy családot alapítanni, és békében megöregedni?
*Szíve összeszorul, mert neki igenis hiányoznak az ilyen dolgok. Agyában már vagy ezerszer visszapörgette utolsó naplementéjének minden pillanatát, mint az utolsó pillanatot, amikor még volt reménye az általa modott dolgokra.*
Kard? Aza nagyon feltűnő. Megelégszem egy késsel is. Nem akarok harcolni, de azt sem akarom, hogy fegyvertelenül leljenek rám a vadászok.
*Azzal feláll az asztaltól*
Ha gondolja indulhatunk.