Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

I Vadászok vezetője Tartózkodási hely: Topolya

Talán nem épp a legmegfelelőbb helyen van, de az is lehet, hogy szánt szándékkal nyitották meg a város eme részén a motelt. Ha figyelmen kívül hagyjuk a környéket, számos ok szól mellette. Közel van a pályaudvarokhoz, a kikötőhöz, ahonnan a frissen érkezett emberek már becsukott szemekkel is eltalálnak idáig, hiszen az óriási neonreklám úgy csalogatja pihenni kiválókat, mint lámpafény az éjszakai pillangókat. A közelben ez az egyetlen szállószerű hely üzemel, a következőt már a szórakozó negyedben kell keresni. Így ilyen szempontból igazán jó ötlet volt ez a helyszín. Még akkor is, ha a motelt már szinte havi rendszerességgel látogatják a különböző bűnbandák, hogy a bevételből ők is kaphassanak. Ennek ellenére, a tulajoknak eszük ágában sincs odébb költöztetni a motelt, még így is profitál.
Az egész kóceráj nem túl nagy, nyolc darab aprócska szoba-ház helyezkedik el egymás hegyén-hátán, mindegyikben ugyan olyan bútorzat, két-három fő részére. Egy-egy blokk csak egy kis szobából, és egy aprócska fürdőből áll. Érdekesség, és talán szokatlan az ilyen színvonalú helyekkel ellentétben, itt minden szoba hangszigetelt, így a vendégek csak akkor találkozhatnak egymás hangjával, ha egy légtérben helyezkednek el.
A portás-karbantartó egy bizonyos Gerarde Lux, érdekes ember. Középmagas, szürke tekintetű negyvenes éveiben járó özvegy úr, néha már túl kedves a vendégekhez, soha nem kérdez többet a kelleténél. Mégis valahogy az ember legszívesebben még rémálmaiban se látná viszont. Ketten viszik a motelt tizenöt év körüli lányával, Francois-sal. A tulajok nem sokat foglalkoznak a motellel, hetente kétszer jelennek meg, hogy elvigyék a bevételt, és mindent ellenőrizzenek.
S hogy miért éppen bűnös vágyak? Erről igazán csak találgatások folynak, s ha valaki a gondnokot vagy lányát kérdezi, ők csak sejtelmesen mosolyognak egy szó nélkül. Jogosan kérdezheti mindenki magában, talán van más oka is, hogy itt nyitottak meg?

A taxi elindult vele,zötykölődött egy darabig a hátsó ülésen,ám amint kinézett az üvegen át a nem túl rózsás időben egy táblán akadt meg a szeme.
~Bűnös vágyak...és motel~ismételte magában halkan a szót,majd még mielőtt túl messzire haladtak volna leintette a taxist.
-Kérem,álljon meg,ez a motel tökéletes lesz.-felelte egyszerűen,mintha a motel neve és a környék nemis azt sugallná,amit sugall egy érkező felé.
A taxis kicsit szokatlanul nézett rá a visszapillantó tükörben.
-De hölgyem,ettől sokkal jobb környéken is meg tudna szállni ennyi összegért,és mégcsak be sem értünk a belvárosba.-nézett rá kissé összehúzott szemöldökkel a sofőr.
-Köszönöm,hálás vagyok,hogy már idáig is elhozott,köszönöm,de itt tökéletese lesz.-s a barna szemekben titokzatos láng bújkált,melynek nem sok hiányzott,hogy szikrát kapjon és fellobbanjon.
-Rendben hölgyem,ahogy óhajtja,én csak egy taxis vagyok.-vonta meg a vállát,majd visszahajtott a motel elé,ahol kipakolta a nő holmiját,s cserébe megkapta a pénzét.A kocsi elhajtott.Felnézett a táblára,mely édesen csábította beljebb.Valószínűleg kisebb feltűnést fog okozni,de ehhez szakmája révén már volt ideje hozzászoknia,és olykor még a botrányokat is szívesen megkörnyékezte.Ám ez a hely most valahogy mégis földöntúlian vonzotta magához.
Szemei csillogtak ahogy belépett,s ahogy sejtette meg is nézték.
-Jó napot,egy szobát legyen szíves.-mondta határozott hangon,cseppet sem törődve a rá szegeződö szempárokkal.
-Ahogy óhajtja...a 8-as a harmadikon már üres egy ideje.-morogta a pult mögötti alak,és lekotorászta a kulcsot a falról.Fizetett,majd csomagjaival felküszködte magát a harmadikra.
Kinyitotta az ajtót,majd magára zárta,ledobta a holmiját,és lehuppant a legközelebbi székbe.
-Ez a hely tökéletes lesz...nagyon is...-suttogta maga elé,s ajkain vadmacskára emlékeztető mosoly suhant végig.

Hamarosan teljesen beköltözött a kis szobába,kipakolt mindent,és a lehető legotthonosabbá tette,néhány apró dologgal.Felsóhajtott,hiszen a hely kicsit emlékeztette az óceánon túli nyüzsgő nagyvárosokra,ahol már kisebb lebujokban és bárokban is megfordult.Ez már történt egy ideje.
Maga mögött hagyta az olasz tengerparti kisvárost,csakhogy álmait megvalósítsa,hogy híres legyen,akár színésznőként,akár modellként,de mindenképp meg akarta mászni ő is azt a bizonyos szamárlétrát.Az elején viszonylag jól indult minden,sokakkal ellentétben ő szerencsésnek mondhatta magát,hiszen egy kis koktélbárban felfigyeltek különös olasz vonásaira.Nos így került a fotós szakmába,ahol eleinte mint modell pózolt,majd egyre inkább megszerette maga is a fotózást,s olykor már nemcsak a fényképekről mosolygott vissza,hanem megfordult a gépek másik oldalán is.Ez persze nem ment olyan simán mint a pózolás,de idővel beletanult.Majd egy kiállítás alkalmával egy különös férfinak mutatták be.Már akkor azt súgták a női megérzései,hogy a férfivel valami nem stimmel.Külsőre sármos volt,sőt,még vonzónak is lehetne mondani,s ami őt is megfogta,az ugyancsak olasz akcentus és temperamentum,a férfi is olasz volt.Fekete haj,tüzes szempár,még most is beleborzong,ahogy visszagondolt arra a tekintetre.Aztán a bemutatást követően szép lassan sűrűsödni kezdtek a találkák,s azon kapta magát,hogy úgymond egy párt alkottak Juannal.Eleinte minden szép és jó volt,mindenhová meghívottak voltak,galériákra,bemutatókra jártak,s a legnagyobb események forgatagába csöppent bele.Ám egy éjszaka,mikor egy kis bárba mentek,különös alakokkal találkozott a férfi.Őt magára hagyta,s egy külön szobába félrevonult a 4 férfi.Figyelték,s ezt tudta,így egy mondvacsinált indokkal kibújt a figyelő tekintetek vonzásköréből,s ahhoz a bizonyos szobához lopakodott.Hallgatózni kezdett.Nem értett mindent tisztán,csak szavakat kapott el...pénz...anyag...hamisítás...fegyverek...találkozó...gyilkosság...s riadtan vonult vissza,mintha mi se történt volna.Ezekután figyelni kezdet a férfit,s néha kutatott is a holmijai és iratai között.sok találkozójára elkísérte,s egyre jobban belefolyt a piszkos ügyekbe,belebújva a gengszter barátnőjének szerepébe.Így vált szép lassan"üzletasszonnyá",az alvilág üzletasszonyává.Ám egy nap minden a visszájára fordult,Juan elkapta,amint a papírjai között kutatott.Azt még megúszta,de innen kezdve folyton szemmel tartották.Meghallotta,amint ő került volna terítékre,méghozzá az ördög terítékére,de ő ezt nem várta meg.Maga mögött hagyta a hírnevet,pénz,sikert,csillogást,és titokban elszökött,így mentve meg saját életét...nevet változtatott,és eltűnt a süllyesztőben.S most itt van,egy városban,ahol valószínűleg senki nem ismeri.Erős,és mégis gyenge.Viszont előtte a feladat,felépíteni az új kártyavárat...lerombolhatatlanná...erősebbé...erősebbé,mint valaha...

Gondolataiból egy tompa puffanás rázta fel,majd látta,hogy leverte az egyik bőröndjét,melynek félig kipakolt tartalma a földre huppant.Elhúzta a száját,hiszen nem volt mindig ilyen ügyetlen,sőt,ha azon múlt volna,akkor talán már nem is itt lenne.
Lahajolt,és elkezdte felszedegetni a szétszóródott ruhákat.Egy ismerős darab akadt a kezébe.Egy fekete selyemből készült kis koktélruha,kis fodros aljjal,ujjatlan felsőrésszel és egy fekete rózsadísszel.Halványan elmosolyodott,ezt az egy ruhát tartotta meg a Juan-os korszakából.Ez kiemelte alakját,szőke haját,és barna szemeit.Tudta jól,hogy ebben a ruhában vonzó volt,s ezt ki is használta,ám már jó ideje nem vette fel ezt a darabot.Pár pillanatig habozott.
~Miért is ne?!~gondolta,majd belebújt,haját összefogta,majd úgy döntött,nekivág az éjszakai életnek,nosztalgiázik egy kicsit.Egy pillanatig meg is feledkezett arról,hogy őt még kerestethetik,de ez most nem érdekelte.Úgy gondolta,egy éjszakát megengedhet magának,mint hamupipőke,és legfeljebb éjfélkor vagy hajnalban ő is eltűnik,és visszaváltozik kis szürke egérkévé.Ám azonban most többre vágyott,vissza a régi emlékekhez.
Felvette hozzá a fekete kiskabátot,bezárta az ajtót,és nekiindult az éjszakának.amint leért a lépcsőn nem foglalkozott az ottaniakkal,a legtermészetesebb módon kisétált,hiszen egyenlőre ez lesz az otthona.

Halandó

*A taxi pillanatokon elérte a motelt. Max kiszállt a kocsiból, kifizette a taxist. ~Hát itt lennénk. Már a neve is jól hangott, a külseje alapján igényes kis motel lehet.~ gondolta Max. Ügyesen kihalászta a bőröndjét a várakozó taxiból, majd becsapta a kocsi ajtaját. Max megkereste egyetlen doboz cigarettáját a bőröndjében, majd elővett egy szálat. ~Áhh, végre rágyújthatok, már nem szívtam el egy szálat sem legalább 36 órája~. A cigit lassan szívta, hogy minden pillanatát kiélvezhesse. Amikor már majdnem a füstszűrőt szívta, a csikket a földre dobta, és eltaposta. Belépett a motel ajtaján. Lassan körbenézett, de semmi extrát nem látott. A recepciós pulthoz lépett, majd megnyomta a kis csengőt. Pillanatokon bellül egy középkorú férfi érkezett*
-Jóestét, miben segíthetek?
-Egy szobát kérnék estére.
*A férfi végignézett a kulcstartón, és leakasztott egyet a fent lévő 3 kulcs közül, majd átadta Maxnek*
-Köszönöm, mivel tartozom?
-Egy éjszaka ára 10euró. Most kíván fizetni, vagy inkább majd reggel?
-Inkább most fizetnék, köszönöm.
*Max a zsebébe nyúlt, előszedett egy 10€-t. A portás elvette a pénzt, ez után Max felkapta a bőröndjét és megindult a szobája felé, ám pár lépés múlva aportás utána kiáltott*
-Uram, a 2. emeleten az 5. szoba.
-Oké, köszönöm
*Max felment a szobába. Magára zárta az ajtót. Nem kapcsolt villanyt, hanem a sötétben megkereste az ágyát, és bedőlt, hogy kialudhassa az utazás fáradalmait.*

Vendég

*Benyit a motel recepciójára, kissé meglepődik, hogy egy ilyen, nem túlságosan színvonalas kócerájból előre fizetett taxit küldtek elé.
~hmm bizonyára szeretnének jó benyomát kelteni a vendégben, ha a külcsínnel nem is, de készséggel..~
*Krisztof benyit a bejárati ajtón, kezében hozva csomagját. A recepciós pulthoz lép, köszön és bemuatkozik.*
-Jónapot Krisztof Magnoux vagyok, én telefonáltam az előbb.
-Jó napot monsiuer Magnoux, a 4-es lakást kapja, ha megfelel.
*A recepciós ezzel egy kulcsot ad át Krisztofnak.
-Moonsiuer Magnoux, hány napra óhajta a szobát?
-Hmm tudja, igazából néhány napra gondoltam, előre kifizetnék egy hetet, ha ez lehetséges, a többit meg majd meglátom, rendben lesz így?
-Természetesen uram.
*Krisztof ezzel kiállít egy csekket akkora összeggel, amit a recepciós megnevez. Magában meg is jegyzi, hogy kissé borsosak az árak.
Ezután fogja cókmókját és megkeresi szobáját. Kinyitja az ajtót, belép, felkapcsolja a villanyt. Bőröndjét a szoba sarkába teszi, majd észreveszi, hogy nem csukta be az ajtót. Ezt pótolja, sőt be is zárja. Ezután levetkőzik, lezuhanyzik, majd lefekszik az ágyba, bekapcsoja a tv-t és azt nézi, míg el nem alszik.*

Vendég

*Hangzavarra ébred, álában valószínüleg véletlenül megnyomhatta a távkapcsoló gombját, mert az egyébként nézett filmcsatornáról, a zeneire váltott a készülék. Éppen valami vacak rap zene megy. Krisztof ezreszer is kijelenti, hogy elutazik Finnországba, hogy egy hónapon át, csak metált halgasson.. De ezt majd máskor. Most pihenni jött ide, nem tombolni. Úgy véli ideje feltápászkodni, ezért nagy nehezen kikcemereg az ágyból. Levetkőzik, majd elmegy zuhanyozni. Hamar letusol, meg foga is mos. Elfelejtett törülközőt vinni, ezért csurom vizesen tocsog végig a szobán a sarokba tett vőröndig. Felkapja és az ágyhoz visz. Kidobál belőle pár cuccot, többek közt egy törlüközőt. Végigdörgöli magát, majd felöltözik. Boxer alsó, fekete zokni. a tegnapi farmer, fekete poló, kis kék márkajelzéssel a vállakon. Bőrcipőjét is felveszi, majd a bőröndből előkerül egy hátizsák is. Ebben vannak az iratai egy úszónadrág, meg pár apróbb kacat. Zsebkés, pénztárca, csekknyöv, karamellás cukor, notesz, pár ceuza és toll, egy gyűrött rejtvényújság, félig üres, narancslés üditő palack.. A zsákot felveszi a hátára, majd kimegy a lakásból, bezárja maga mögött az ajtót. A kulcsot leadja Lux úrnak, és megkérdi, hogy merre van a környéken egy uszoda. Miután megkapta az útbaigazítást elindul az utcán, gyalogosan az uszoda felé.*

Vendég

* Már majdnem feladta, hogy hazatalál, mikor hirtelen...szinte a semmiből előtűnik egy motel-Bűnös Vágyak.
~Mennyire illik rá a név.ˇ~
*Bemegy az ajtón, s a portást megkérve hív egy taxit magának. Beszáll a taxiba, s hazahajtat a hotelbe.*
//folyt.ott//

Hamarosan megérkezett a városba,és bár még csak pirkadt,akik már ilyenkor fent voltak,és az utcát járták,kicsi furcsán néztek rá.Volt is miért,hiszen bár fekete kis koktélruhája még így is izgatóan nézett ki alakján,haja leengedve omlott vállaira,mely kicsit kócos volt,és itt ott néhány falevél és ág akadt bele,valamint a fénypont,hogy mezitláb volt,és őt ez látszólag nem zavarta.Hamarosan elérte a külvárost,és megpillantotta a díszes táblát:Bűnös vágyak.Elmosolyodott,majd belépett.A portás kicsit fucsán nézett rá,de azért még így is megismerte.
-Miss Moore,hát magával mi történt?-kérdezte kíváncsi szemekkel fürkészve őt.
-Csodálatos éjszakám volt...-mondta egy sejtelmes mosollyal,majd átvéve szobájának kulcsát elindult a harmadikra,de már nem láthatta,hogy a portás csak megrázza a fejét:~nők...~ennyit mormogott az orra alatt.
Felért a 8-as szobába,majd kinyitotta az ajtót,bezárta,és egy pillanatig háttal dőlt az ajtónak.Végignézett a szobán,mely részben oly idegennek és sivárnak tűnt az öregerdőhöz képest.Felsóhajtott,majd a fürdőbe ment.Belenézett a tükörbe és elhúzta a száját,majd egy levelet halászott ki a szőke fürtjei közül.levette a ruhát,majd beállt a zuhany alá,és élvezte a víz miként siklik végig a testén,szinte kényeztetően simogatva a bőrét.

II Ősi Lycon

* Megadta a benne tomboló erőnek azt, amit követelt. Habár közel sem volt annyira észbontóan izgató, mint amit a nő adhatott volna, azért megtette. Elégedett léptekkel indult vissza a barlangokhoz, de már az erdő szélén hallotta a rohanó lépteket. Nem kellett hozzá földöntúli, ősi erő, hogy tudja ki közeleg. Jellegzetes illatát messziről repítette a szél, és nem volt olyan nem újszülött farkas, aki ilyen robajjal járt volna az erdőben. Hagyta, hogy elhaladjon mellette, habár hatalmas kísértés volt, hogy ne érjen hozzá, ne ijesszen rá. Egészen a motelig követte, hallotta fáradtan csilingelő hangját, ahogy a beesett arcú portással beszélt. Hagyta, hogy a nő felmenjen a szobába, és csak akkor követte, mikor már hallotta a víz monoton zubogását. Könnyedén mászott fel a falakon, majd besurrant a nyitott ablakon. Pillantása körbesiklott a kopár tapétán, majd megállapodott fürdőszoba ajtaján. Hosszú pillanatokig nézte a csukott birodalmat, majd lassan behunyta és kinyitotta a szemét. Sötét zakóját egyetlen mozdulattal gombolta ki, és a fürdő ajtaja mögött lévő fotelba ereszkedett. Tudta jól, a nő nem fogja észrevenni, mikor kilép az ajtón. A víz csobogása hamarosan elhalt, hallotta puha törölköző halk neszelését, a készülődést a kilépésre. A férfi kezének csontjai némán nyúltak meg, körmei borotvaélesek lettek. Megfeszült izmokkal várta az ajtó nyílását, hogy a nő kilépve elhaladjon mellette, majd nesztelenül felé ugorva átfogta a torkát, körmei egyetlen mozdulattal rabul ejtették Marissa gégéjét. Christer hátulról a füléhez hajolt, a nő érezhette forró leheletét saját bőrén. Hangja hideg volt, mégis tanító, okító.
- Soha ne feltételezd azt, hogy egyedül vagy. Még akkor sem, ha körbe nézel, és nem látsz senkit. Egy ilyen hiba a halálodba kerül. És én nem tanítok halálraítélteket! Inkább én magam öllek meg következőleg… - hangján érezni lehetett, ahogy ajka ördögi mosolyra húzódik. Nem engedte el a nőt, ujjai a makulátlan bőrre fonódtak, majd vigyázva hogy ne sértse meg enyhén megszorították. Marissa érezhette, hogy a férfinak egyetlen mozdulatába telne összeroppantani a csigolyáit, de Christernek nem voltak ilyen szándékai. Mélyen belélegezte a nő friss illatát, időt hagyván neki, hogy valami módon kivágja magát szorult helyzetéből.*

A víz kellemesen csobogott végig testén,arcán,s úgy érezte újjászületett,noha nem tévedett nagyot.Majd elzárta a zuhanyt,kilépett,és egy puha törölközőt csavart maga köré,mely alól hosszú lábai kikandikáltak,viszont nedves haja még vizesen omlott vállaira.Kilépett a fürdőből,majd mielött bármit is tehetett volna valaki megragadta hátulról,és a torkához szegezett valami éleset.Először hirtelen azt sem tudta,hogyan reagáljon,majd megérezte az ismerős illatot,és felcsengett a jól ismert bariton.Némán hallgatta az intő szavakat,s bár megborzongott a férfi közelségétől,mégis leplezett mindent.Szemöldöke kíváncsian szaladt fel,noha a férfi borotvaéles karmai a nyakának szegeződtek.-Lám,híres szaglásod visszacsalogatott?!-mondta közönyösan a férfinek,majd lassan beszívta a levegőt,s a férfi érezhette,hogyan emelkedik meg kissé a mellkasa.Bár a szive vadul kalapált,részben a félelemtől,részben valami megmagyarázhatatlan okból,félelmét mégis igyekezett jól palástolni.Majd egy pillanatig megfordult a fejében,hogy akár kihasználhatná helyzetét,hiszen egy szál törölközőben van csupán,ám mégsem tette,hiszen annál sokkal többre tartotta magát,minthogy ilyen eszközökhöz nyúljon.Elég volt neki a múltjában megszenvedni azért,hogy felhasználták,mint egy olcsó játékszert,amit aztán könnyen eldobhatnak,ha ár nem lelik benne örömük,de volt tartása,büszkesége,sőt mi több a gyűlölet lángjai is ott pislákoltak benne...
Majd megfogta a férfi kezét,és méginkább a nyakához szorította a karmokat.-Halálraítélt,tessék,akkor tedd meg...nem félek szembenézni a halállal...-mondta határozott hangon,majd mivel még ő is rászorított a karmokon,azok kicsit belemélyedtek a nyakába,s felserkent a vére,nem nagyon,csak épphogy felkarcolta bőrét,s bár fájdalmat okozott önmagának,nem érdekelte,csendben tűrte helyzetét.
-Azt hiszed kedved szerint játszhadozhatsz velem...nagyon tévedsz...soha többé nem leszek senkinek a játékszere...-s hangja most szokatlanul dühösen csengett,majd amint ajkait elhagyták utolsó szavaikönyökét már lendítette is teljes erejéből a férfi oldalába.Meglehet,hogy nem megy sokra vele,hisz valószínűleg a férfi jóval edzettebb,mint azt gondolná,viszont pillanatok alatt olyan harcias lett,mint egy kakas.Ő maga sem tudta,mi volt az oka ennek,talán a fáradtság,talán most kezdi átjárni új énjének szelleme,nem tudni,de erősen érződik harcias olaszsága...Ha az ütéssel nem ment sokra,hát akkor beleharap a férfi kezébe,talán gyerekes módszer,de olykor hatásos,és legalább levezeti a hirtelen támadt dühét.

II Ősi Lycon

* Ahogy a nő víztől fénylő teste hozzásimult, akaratlanul is nyelt egyet. Majd ahogy a nő ridegen beszélni kezdett, újra felül kerekedett benne a mester, a tanító, a farkas. Érezte ahogy körmei felsértik a nő makulátlan bőrét, érezte vérének izgató illatát, miközben mosolyogva hallgatta végig gondolatait. Egyetlen mozdulattal megakadályozhatta volna, hogy a nő könyöke ne találjon utat az oldalába, mégsem tette. Hagyta hogy kidühöngje magát, hisz valójában meg sem érezte a halandó erejét. De a harapási tervet már nem várta ki, csak könnyedén maga felé fordítva Marissat, a falhoz lökte, karjait csuklójánál feje fölé húzva egyetlen kézzel fogta le, mintha csak vaspántok szorítanák. Annyira közel állt a nőhöz, hogy tudta, ha akarna sem tudna lendületet venni a rúgáshoz, majd fölényes mosollyal beszélni kezdett.
- Ezért választottalak aznap éjjel…ez a tűz, ez a temperamentum…részegítő már csak a gondolat is, ahogy az életedért küzdenél. – szemében hirtelen furcsa kifejezés költözött, a mindent elsöprő vágy, amely a kéj megmagyarázhatatlan vibrálásával vegyült, de nem a nő teste iránt…a farka nézett szembe Marissával, az a farkas, akinek hónapok óta csak ígérték a prédát, és végül elvették tőle.
- Szolgám van elég…ahányat csak akarok…Ha Te is azzá válsz, nem fogom vissza magam…szívesen megöllek. És higgy nekem…jobb ha rettegsz attól a haláltól amit én adhatok. Ha nem félsz, hát bolond vagy…és a bolondoknak sem érdemes élniük! – hangja fenyegetéstől mentes volt, lágyan simogatta a nő bőrét, manipulálva érzékeit, libabőrt csalva testére. De a pillantása mindent elárult. Christer vérbeli gyilkos volt, nem ismert kegyelmet vagy törvényt, csupán a saját akaratát…és még egyet, akiért az életével tartozott. Még mindig nem engedvén a nőt, pillantása kecses nyakára futott, ahol apró patakokban csordult le a vér. Hosszú pillanatig elnézte a vörös folyamot, újra és újra lepergett a szeme előtt a „csók”, mivel örökre magához kötötte Őt, nyakának illata, vérének íze, mely megrészegítette, majd önuralmat parancsolva magára a nő szemébe nézett ismét.
- Pakolj össze…semmi keresnivalód ebben a porfészekben. Már van otthonod, ott a helyed! – hangja nem volt követelőző, de kérlelő sem. Tényszerű közlés volt, miközben sötét pillantása a nő íriszébe fúródott. Ujjainak szorítása lágyult a nő csuklóján, de még mindig nem engedte szabadon. Mellkasán érezte a nő szívének ritmusát, fülében hallotta vérének részegítő dallamát. Ajka akaratlanul is mosolyra húzódott, ahogy beszívta a nő friss illatát, mely vérének sós szagával keveredett. Ördögi elegy volt Christer érzékeire…nem tudott elszakadni, és pillanatnyilag nem is akart.*

Tombolt,mint egy dühös vadmacska,holott csak egy kiscica volt,legalábbis a férfi szemében.Tudta,hogy nem sokat ér el sajátos viselkedésével,de nem hagyta magát soha,és eztán sem fogja,legyen a férfi akárki,és foglaljon is el magasabb helyet a szívében...Töretlen maradt,hiszen már megtanulta,milyen az,ha el van nyomva,mikor nem nézik semmibe,s csupán egy tárgyként kezelik,akit oda taszigálhatnak,ahová akarnak.Viszont megnyugodott kissé,látszólag.Ám a férfi egy gyors és hirtelen mozdulattal megfordította,majd kezei azonnal fogságba kerültek,mintha csak keresztre lenne feszítve,s ezzel lenne éreztetva a helyzet fontossága,súlya.Bármivel próbálkozott volna,ilyen alárendelt helyzetben úgyis hasztalan maradt volna,így inkább csak dacosan állta Christer fölényes és ragadozó pillantását,noha lelke legmélyén igenis félt ettől a vadtól,a farkastól,aki benne szunnyadt,ám ezt mégsem mutatta,legalábbis igyekezett jól palástolni,amennyire csak tőle telt.Nyakán lassan csepegett a vér,de nem volt vészes,noha feltűnően vonzotta a férfi érzékeit.ez nem kerülte el a figyelmét,majd kissé ördögies félmosoly ült ki ajkaira és tekintetében,ám mégsem szólt egy árva szót sem.Aztán a férfi folytatta a beszédét.S ennek hatására újra felcsillant benne a dühös vágy,hogy legszivesebben kitörne,és jól megmutatná a férfinek,a heves temperamentum átka kiütközni látszott...
-Élveznéd a helyzetet,hogy valaki könyörögne az életéért,de ezt tőlem ugyan leshetnéd...akkor inkább a büszkeség,mint a megalázkodás...-mondta dacosan,kisé felszegve a fejét,s közben egy szőke tincs hullot az arcába.
-Szolga?Már egyszer belekóstoltam,és köszönöm,de nem kérek belőle újra...és nem is fogok...mert te nem ezt szánod nekem,és én sem...-és valami eddig még sosem látott ősi tűz lobbant fel tengerzöld íriszeiben,mintha most először tükröződött volna benne a farkas,s ami még lehet belőle,ám ez csak egy pillanatig volt látható.
A férfi hangja felborzolta érzékeit,és libabőrös lett a bőre.Noha ilyenkor legszivesebben gyűlölni tudta volna a férfit,mégis valami perverz érzés hajthatatlanul egyre közelebb sodorta ehhez a "vadállathoz".Ahogy a kezek kissé engedtek,egy sóhaj tört fel a mellkasából,és szinte újra elveszett azokban a gyönyörű íriszekben.
Majd ismét a mély hang volt az,mely visszazökkentette a valóságba.-Pakoljak?!-kérdezett vissza,mintha nem hallotta volna,mit is mondott a férfi,holott nagyon is értette.-Bár állítólag már máshová tartozom,ezzel együtt minden mást is magam mögött kell hagyjak?!-kérdezte.~Túl sok jelentős dolog nincs,amit nem sajnálok,viszont az életem...a szüleim...talán eljött a végső búcsú...mindentől...~halk sóhaj~viszont ezzel együtt meghal a régi énem,és helyette egy új Marissa Mooret kap meg a világ...~gondolta elszántan,újra azzal az ott pislákoló szokatlan fénnyel a szemében,mintha ezzel együtt valami új,valami más lenne születőben,melyről tán még senki nem is sejti,mi lesz végső formájában,mikor véglegesen kiteljesedik...
Majd pár pillanatig nézte a férfi arcát,aki látszólag egy pillanatra a "rabjává vált",és élvezte a hirtelen jött minden bizonnyal átmeneti fordulatot.
-Esetleg elengedsz,vagy még bámulsz egy darabig farkasom...-mondta pimaszul Christernek egy gúnyos mosollyal kísérve szavait.Egy futó pillanatig nyeregben érezte magát,noha tudta,ez nem fog sokáig tartani,tovaillan,mint az eső utáni halovány ködfátyol...

II Ősi Lycon

* Akaratlanul is némileg talán kaján vigyorra húzódott az ajka, ahogy a nő kiejtette a „farkasom” szót. Nem lépet azonnal hátra, de fölényét a mosollyal, és a rákövetkező pillantással vissza is nyerte. Habár már szinte lehetetlen volt, mégis közelebb lépett a nőhöz, kinek teste így akaratlanul is végigsimult testén. Szabad kezének ujjai végig siklottak a nő arcán, majd mintha nem is lenne más cél az elkószált, rakoncátlan szőke tincset a kihajtotta az arcából. Közben pillantása Marissa lelkébe fúródott, átjárva azt, vonzva, magához láncolva egy pillanatra. Majd lassan a nő füléhez hajolt és halk hangon súgta Neki.
- Útálom a könyörgést…150 évem volt hogy megunjam az állandó nyávogást a hasztalan életükért. - hangja megvető és lemondó volt, majd hirtelen felélénkült, remény költözött bele. - A tűz…igen a lobogó tűz az ami érdekel…a büszkeség, amelyet sosem lehet betörni… - ahogy beszélt ajka súrolt a nő bőrét, de csupán egy pillanatig időzött majd váratlanul hátrébb lépett, tisztes távolságot tartva a nőtől.
- Ez a hely nem biztonságos…egy valamire való vámpír vagy vadász messziről érzi, hogy egy gyenge farkas van a közelben…és Te nem fogod érezni Őket. Hozd amihez ragaszkodsz, a többit majd beszerezzük ízlésed szerint. Egyenlőre megkapod az én lakosztályom, hamarosan intézkedem, hogy legyen sajátod a barlangokon belül. – miközben beszélt, visszaült a fotelba, és kezébe vette a szoba tartozékát, a vaskos Bibliát, majd szórakozottan elkezdte forgatni, mutatván, hogy megvárja, míg elkészül a nő. Majd fel sem tekintve a könyvből, hanga még egyszer a nő felé szállt.
- Marissa – szólította talán először a nevén – a halhatatlanság lemondással jár…ahogy múlik az idő, a halandók meghalnak…Te szerencsés esetben nem fogsz… - emelte szúrós tekintetét a nőre, jelezvén, az eddigi élete véget ért. Valami új kezdődött, de a régi kapuk örökre bezáródtak.*

Egy pillanatra a férfi arcára kúszó kaján vigyor elégtétel volt a számára,de ezt nem tette szóvá,inkább csak érezte,de biztos volt benne,hogy ez a röpke pillanat hamar tovaillan,hiszen még teljesen nem is,de ennyit már megismert a férfiből,hogy igenis szereti nyeregben érezni magát,viszont ő meg ismerte annyira magát,hogy ő meg szivesen töltötte azzal az idejét,hogy az ilyen alakokat kiüsse ebből a biztos pontről,mégha csak rövid időre is...vagy akár hosszabbra.Olykor talán a tűzzel játszik,mint ahogy Christer esetében is,viszont ez az,ami olyannyira vonzotta...nehéáz lett volna megmagyarázni,hogy miért is,de így volt mindig,és valószínűleg eztán is így fog maradni.
Érezte a hozzásimuló erős férfitestet,s érezte,hogy a férfi ismét visszakerült a biztos helyére,s most ő volt az,aki ki volt szolgáltatva neki...mind testileg,mind érzelmileg...noha lénye még küzdött ezen ismeretlen ellen...
Christer ekkor kisimitotta a kósza tincset,s ő hatalmas ártatlan bociszemeket meresztett a férfire,majd ajka enyhén megremegett.
És ekkor újra az a szempár,mely mindig oly bódítóan hat rá,s ez most sem volt másképp,szerett volna ellenállni,de nem tudott,vagy talán mégsem akart annyira?!
A halk hang szinte egész lényét átjárta,felborzolva érzékeit.Érezte,hogy az a bizonyos tűz ő maga lenne,de erre nem tudott mit válaszolni,tudta,hogy mindig is heves természet volt,s megvolt a saját csavaraos észjárása,ám majd minden kiderül idővel,talán már nem is kell olyan sokat várni erre...noha az idő már talán nem is fog számára oly sokat jelenteni...
Ekkor a férfi hátrébblépett,majd leült a fotelba.Egy pillanatig még ott állt a fal mellett,és nézte a farkast.Majd átment a kisebb hálóba,és kinyitotta a szekrényt.Egy mélykék térdig érő szoknyát és egy fekete muszlinfelsőt vett fel,haját kiengedve hagyta,ritka volt,de most ezzel nem akart bíbelődni.Pár homiját összeszedte,de nem túl sokat,volt amit nem akart magával vinni.Majd leült a kis tükrös éjjeliszekrény elé,és belenézett a tükörbe.Önmagát látta,de mintha már mégsem önmaga lenne,különös fény villant fel olykor a szemeiben,melyet nem tudott mire vélni.Felemelte a kezét,majd a tükörhöz nyúlt,s végigsimitott a tükörarcon.Közben meghallotta Christer szavait.~hallhatatlanság...lemondás...~gondolta,és különös módon mégsem érzett ürességet magában.Határozott volt,noha akadtak kétségei,de mégis döntött.S újra felcsillant a tűz a szemében,amiről talán a férfi is beszélt.Felállt a tükör elől,majd kilépett egyetlen bőrönddel a kezében,mely nem volt valami nagy,s letette,megállt,és ismét a férfire meresztette a szemeit.-Kész vagyok...mindenre...-tette hozzá határozottan,és valóban,egész lényéből áradt a határozottság,a magabiztosság.-Mától Marisa Moore vagyok,a farkas...-suttogta alig hallható hangon.

II Ősi Lycon

* Unottan lapozgatva hallgatta a nő halk neszezését, miközben gondolataiban szemezgetett. Olykor elégedetten nyugtázta amit lát, miközben sajátos reménnyel telt meg. Oly rég látott már tanítványt ilyen ígéretesnek. Ez a tűz, ez a határtalan lángolás…néma, elrévedő mosolyra húzódott az ajka. Chralottára gondolt. Charlotta, kiben hasonló tűz lobogott a kezdetektől. Kit ugyanilyen gondossággal választott, ki a legjobb tanítványa volt. Mégis valami fontos elem hiányzott a vörös démonból, amit Marissában ott látott ragyogni, fényesebben mint az Alexandria kikötőjének fényei. Charlotta zabolátlan volt, nem voltak erkölcsei, értékrendjének csúcsán Christer állt. Az egyetlen volt, akire hallgatott, akinek a szava a törvényt jelentette. Nem…nem félt tőle. Tisztelte, imádta, akárcsak saját magát. Charlotte tökéletes ösztönlény volt. Semmi és senki nem érdekelte, csak önmaga vágyainak kielégítése. Ezt imádta benne Christer, mégis hiányzott valami. Valami, amivel tökéletes lenne…amit ott látott ragyogni ebben a szőke csodában, aki szívfájdítóan gyönyörűen lépett újra a férfi elé, szavaival ébresztve a férfit révedéséből. Christer diszkréten mérte végig, majd könnyed mozdulattal felállva tett felé egy lépést, miközben elégedetten bólintott.
- Helyes…aki mindre készen áll, azt nem érik meglepetések. Indulhatunk? – kérdezte, majd kivette a nő kezéből a táskát, egyértelművé téve, hogy akármilyen is, ez számára természetes. Ahogy elvette, keze lágyan végigsimította a nő márványos bőrét, de egy pillanattal sem időzött tovább, mint azt kellett volna, hanem nemes egyszerűséggel az ajtó felé indult, majd mielőtt kilépett volna, hátra sem fordulva, tényszerűen közölte.
- A volt szeretőd napok óta a nyomodban van. Ha nem akarnál is, velem kell maradnod…persze csak ha életben akarsz maradni… - hátrapillantva, szemébe játékos gúny csillant, hisz jól tudta, ha nem a nő élete függne tőle, akkor is lelke mélyén Vele akarna maradni.*

Pár néma pillanat telt el,míg ott álldogált a szoba közepén,és elmerengett az előtte ülő férfin.Christer felállt,majd elvette a táskáját,s amint keze lágyan súrolta végig a bőrét,akaratlanul is kicsit összerezzent az érintésre.Már-már annyira ösztönösen fogta el ez az érzés,hogy kezdett ijesztően gyönyörűvé válni,noha egyenlőre még fogalma sem volt,mi ez,bár lehet,hogy talán a lelke egy eldugott pontján már éne egy része sejtette,de nem akarta elismerni,sőt talán félt is attól,ami talán ott megbújik...
Csendesen hallgatta a férfi szavait,hogy ha felkészült lesz,akkor nem éri majd meglepetés,és bár elszánt volt,még közel sem járt a valódi felkészültséghez,de talán erre már nem kell olyan sokat várni.Most már farkas volt,közéjük tartozott,ehhez kell alkalmazkodnia ha aakrja hanem,hiszen ő maga választotta ezt az utat,tartogasson is mostmár bármit a közeljövőben,végig kell mennie ezen a földöntúli úton,legyen az akármilyen rögös vagy nehéz,és tudta,hogy nem fogja feladni...előbb-utóbb,de célba fog érni,és végre megnyugodhat a lelke.
már indultak volna, a férfi ment előtte,majd amint visszaszólt még,utolsó mondata után földbegyökerezett a lába,s barna íriszei hatalmasra tágultak,úgy állt meg nem messze az ajtótól,mint egy sóbálvány,egész testében megdermedt.
-Megtalált...-mondta alig hallhatóan,és ajkai enyhén megremegtek.Forróság és hideg egyszerre cikázott át minden porcikáján,s keze először remegni kezdett,majd lehunyta szemeit.Újraélte az eddig érzett mérhetetlen félelmet és rettegést,hogy nehogy újra megtalálja Juan,ám nem tudja mennyi idő telhetett el így,de lehunyt pillái mögött mintha hirtelen elszakadt volna a film,keze ösztönösen ökölbe szorult,s eltűnt a remegés.Fejét kicsit előrebillentette,majd hirtelen kipattant a szeme,és a félelem helyét valami más vette át,a védtelennek tűnő nő helyett egy éledező ragadozó kezdett kibontakozni,mely mintha csak arra várna,hogy végre igazán bosszút állhasson,hogy végre kitombolja magát kiadva magából az összes őt ért sérelmet,hogy végre megtoroljon...
Ám ez a pillanat is csak pár percig tarthatott,majd mintha vissztért volna újra a földre,újra hatalmas bociszemeket meresztett Christerre.Ökölbeszorult kezét felemelte,furcsán nézett rá,majd újra kiengedte összeszorult ujjait.Mintha váltakozna benne két személyiség,mintha ez a kettő még nem tudna igazán egymásról,mintha még nem lennének összhangban,s ez így is volt.
-Ezek szerint Juan itt van a városban...rendben...ám most változnak a játékszabályok,elég volt a menekülésből,most én leszek az,aki a szabályokat írja,nem futok tovább...-s azzal felemelte a fejét,és jelentőségteljesen nézett ki az ablakon.-A játszma lassan a végéhez közeledik,de még bármi lehet az utolsó lépés...-fordult vissza Christer felé,majd azzal pár lépéssel felzárkózott mögé,hogy elhagyja a hotelszobát.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*~Micsoda este!~ Mosolyog a tükörből magára, macska szemeivel, ahogy izzóvörös rúzsát újból telt ajkaira keni. Még kétszer megfordul a tükör előtt, meztelen, ahogy a kegyes természet alkotta meg. A zuhany ugyan felfrissítette, de az éjszaka még nem oly' öreg, hogy új élvezet után ne keressen. Visszasétál a szobába, majd összeszedi a szenvedély hevében szétdobált ruhadarabjait. Magára kényszeríti halványzöld ruhját, melynek csak szine konszolditált, majd a hozzá passzoló apró kis táska tartalmát ellenőrzi, végül márkás tűsarkú topánjába is belelép. Halkan (amennyire csak lehet) kisétál a szobából, s épp olyan csendben magára hagyja a végsőkig kimerült alkalmi szeretőt. Arcán csak most szélesedik ki a jóllkott ragadozó vigyora, s rögtön azt találgatja, melyik szórakozóhely felé veheti útját. Végigsétál a folyosón, hogy a recepcióst taxirendelésre kérje.*

Halandó

*Fülében még mindig ott kattog a személyvonat monoton ritmusa. Takk-takk....takk-takkk. Mintha minden egyes kattanás egy elsuhanó részlet lenne eddigi életéből. Takk-takk...a taknyos kis suttyó, aki az utcán múlatja az idejét valahol Dél-Itália koszos sikátoraiban, és nem érti, miért van az, hogy néhány ember márkás autóval jár és a legszebb lányok társaságát élvezi, míg egy csomó ember munka nélkül azt sem tudja, hogy a holnapot, hogyan fogja megélni...takk-takk...találkozás a "jóságos" Giorgio papával, aki nagy lehetőségeket lát benne, s aki első megbízatásait adta, s aki ezzel magához láncolta egy életre. Szite még mindig érzi, a marijuhána szagát, de annál is jobban a bilincset, ahogy egyre szorosabbra zárul...takk-takk...egyre magasabbra kerül a ranglérán...takk-takk...Giogrgio papa jóságos arca, ha ránéz, s az atyai kérdés; "Ugye hű emberem vagy?", s az elmaradhatatlan válasz...takk-takk...az ellenséges család látogatása....takk-takk...egyre szaporodó zavargások, növekvő feszültség....takk-takk...Giorgio papa aggodalmas arca, s a végső elhatározás, menekülniük kell....
Kissé fáradtan lép be a motel előcsarnokába. Nincs nála más, csak egy könnyű kézipoggyász. Világos színű öltönyt, s hozzá illő kalapot visel. Ruházata szolíd eleganciát árul el vilseőjéről. ideális ruhák az arctalansághoz. napbarnított arcát finoman metszett orr, s érzelemmentes szemek teszik emberivé. A pulthoz lép, hogy kivegyen egy szobát az éjszakára. Aztán hogy holnap mi lesz....*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-Egy taxit rendelnék!
*Szól oda szórakozottan a pultnál állóhoz, majd kezeivel kissé rátámaszkodik, egyik lábát kissé a másik mögé helyezi, így vádliai megfeszülnek, lábai optikailag még hosszabbá válnak, s ezzel pár centivel magasabbnak hat az egész teremtmény. Mellkasával kissé nekidől az előbb említett bútornak, s így pedig formás keblei még kellemesebb formát mutatnak: a két igen domború idomon feszül egymáshoz nyálcsorgató árnyékot hagyva közöttük, s az apró paszellszín ruha dekoltázsa szinte azt óhatja hogy anyagát lefeszítsék, vagy épp letépjék visleőjéről, megszabadítva a fullasztó feszüléstől. Természetes mozdulattal megrázza fejét, s így hosszú, hullámos tincsei rugalmasan mégis megannyi féktelen titkot sejtetve lengik körbe lényét. S hogy lehet titok a féktelen? Ebben rejlik elsődleges, valódi vonzereje, mi beindítja mindazt, mit a férfiben lehet...
A férfi belép az előtérbe, s ő csak akkor veszi jobban szemügyre, mikor találkozik vele a pultnál. sárgászöld párducszemeivel felméri a világos öltönyú férfit, annak arcvonásait, s tekintetét, melynek valósága izgalombahozza, s már tudja is m lesz további szórakozása.
Egyik kezét vörös ajkához emeli, de nem ér hozzá, majd lassan továbbsiklatja arcán, álkapcsának végződésénél a is árkon, biccentőizmának "élén", majd a kulcscsonjtán, s megállapodik dekoltázsán. Lágyan búgó hangon szól a férfi felé.*
-Úgy látom, most érkezett... Segítségére lehetek? Higyje el, értek hozzá! *Lágyan leejti kezét mellkasa előtt, vissza természetes helyzetébe.* -Átvezethetem minden gyönyörűségen... Mi ennek a városnak sajátja.

Halandó

*Belépve azt tapasztalja, hogy a pultnál már állnak. Ez persze egy cseppetsem zavarja, hisz évek óta nem kell már semmire várnia. Mióta tudják kinek a párfogoltja, mindig mindent soron kívül megkap. Ezzel a természetességgel, na meg a déli rámenősségével lép oda a pulthoz, s olasz akcentussal így szól.*
Egy szobát.
*Hangja kellemes barriton, amit nem rontott meg sem a túlzásba vitt szivarozás sem a túl sok pálinka, bár mindegyik hatással volt rá. Csak ekkor pillant oldalra, hogy megnézze ki is áll mellette. Vonásainak fonom rezdüléséből észreveheti a figyelmes szemlélő, hogy tetszik neki a látvány. valóban beindul minden benne, ami egy féárfiben beindulhat. Ponotsabban majdnem minden. Egy férfi képes szeretni. Ő nem. Életének nagy részét egy hierarchia határozta meg. Mindig ügyelt arra, hogy legyen valaki, akire kapaszkodhat, akitől védelmet remélhet. Ezzel egy időben a többi embert a mesterember kritikus szemével méregette;ki az, akit jól lehet használni, akár így akár úgy...nem más ő, mint egy láncszem a sorban erősen kapaszkodva a felette lévőbe, s készen arra, hogy új szemek csatlakozzanak hozzá....
Tekintete követi a lány ujjának útvonalát, s szemöldökének apró rándulása elárulja, hogy gondolatai már jóval továbbmentek. A portásnak csak annyi figyelmet szentel, amennyi ahhoz elé, hogy egy épkézláb szobával rendelkezzen, mikor válaszol a lány felhívására.*
Mindig is nagy rajongója voltam a francia vendégszeretetnek...ha gondolja, kezdhetnénk mindjárt azzal, hogy megosztja velem a páratlan kilátást, amit a szobám nyújt.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Szemei élesen villannak, ahogy a jelekből olvasva megérzi, hogy prédája bizony hagyja magát. Tekintete egy pillanat alatt még démonibbá lesz, s igér többet, többet, temérdeket. Ha valamibe nekifog, tegye azt rendesen, amennyire csak tőle telik, s most is eme bölcselete szerint cselekszik, s ezt várja el mindazoktól is, kiknek figyelmét áldozza. Már apró kora óta -hisz egyetlen gyerek- hozzászokott, hogy mindenki lába elé borul, s kívánságait legjobb tudásuk szerint teljesítik, s cserébe ugyanezt a maximumot várták tőle is (ha ugyan kértek tőle valamit), s ezért busásan meg is jutalmazták. Ezen bevált módszert végül minden területen, ahol tudta alkalmazta is. S most, hogy újabb játékszer akad karmai közelébe, tudja ismét csak jól szórakozhat.
Mosolya kiszélesedik, elővillan épp olyan tökéletes fogsora, mint egész fizikai lénye. Alig állja meg, hogy hangosabban is elkuncogja magát, az igérkező jövőképen eljátszadozva. Bár az ajánlat igen csábító, nem lenne ajánlatos, ha újból itt, az egyik szobában kötne ki, hisz előbbi kedvenckéje még az egyik ágyban szunyókál.*
-Miért ne néznénk meg azt a kilátást test (ezt a szót épp érezhetően megnyomja) közelből? Az ablakból, talán szolidabb világot látna, de ha rám hallgat, megismerheti a város igazi arcát! Ne itéljen egy szolid távolkép alapján!
*Közben szeme sarkából látja, megérkezik a taxi*
-Pakoljon le, én a taxiban várom!

Halandó

*Annak, akinek bizonytalan a holnapja, édes a jelen. Ez most nagyon is igaz Leonra. Bár egy átlagos ember megrettenne egy ilyen ajánlattól, ő nem fél. miért tenné? Egyrészt nincs vesztenivalója, másrészt sosem félt egy nőtől sem. Az érzelmek viharában sosem hajózott, az ármánykodást pedig testi erejével legyűrte. Egy magabiztos félmosoly kíséretében így szól.*
Ahogy gondolja, Signore.
*Azzal egy londíner kezébe nyomja táskáját, majd beszáll a liftbe, s elfoglalja a szobáját, mely nagyjából annyit tesz, hogy kikapja a cipekedő fiú kezéből kézitáskáját, majd némi apróval útjára bocsátja. Ezután a fürdőszobába lépmegmossa arcá. Ahogy előrehajol a csap felé, elővillannak a bordái felé erősített pisztolyok. nemsokkal a határ átlépése után szerezte őket. nemhiába, a család keze messzire elér. Egy pillanatig eltűnődik azon, hogy itt kéne hagynia őket.*
~Beh...még mit nem. még feljön valami pincér, és megtalálja nekem. meg aztán...jobb az óvatosság. Bellini emberei már biztosan keresnek. nem hiányzik, hogy épp egy cafka mellett találjanak meg.~
*Azzal megtörli arcát, lesiet a hallba, s csatlakozik a lányhoz a taxiban, ami rögtön indít, mihelyt beszáll a szépség által már előre közölt célpont felé.*