Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

A belvárost szélesebb, műkő burkolatú utak hálózzák be, melyet kizárólag a gyalogosoknak tartanak fenn. Két oldalukon kisebb butikokkal, boltokkal, középen facsemetékkel, padokkal. Néhol kisebb szökőkutak segítik elő az emberek közérzetének javulását.

Vendég

~ Végre, itt van valami mozgás. Tulajdonképpen egész kellemes lehet ez a város nappal. Bár, amennyit én nappal ébren vagyok! Már teljesen rááltam arra, hogy éjszaka írok. Nem is emlékszem, mikor üldögéltem utoljára délben egy ebédlő teraszán... Holnap reggel be kell vásárolnom. El tudom képzelni, hogy micsoda kosz lehet a lakásban, ha 6 éve senki sem lakott benne... Remélem, időközben nem költöztek be a hajléktalanok! Egyáltalán milyen lehet itt a közbiztonság? És vannak éjjel is nyitvatartó üzletek? Na, most mindenekelőtt a kávé! ~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Furia befordult az utcára és hirtelen riadtan figyelt fel a fénylő neonreklámokra és a butikok sokaságára. Most először bántotta a szemét a villodzó fény. Csak miután tudatosult benne hogy honnan jön a fényforrás, vette el a kezét a szemétől. Kissé zavartan nézett körül és remélte nem vette észre senki. Körülnézett és csalódottan vette észre hogy itt sem annyi az ember mint amire számított. Kihúzta magát és figyelte az embereket. Mindenhol csak sétáló párokat és csoportba verődött fiatalokat látott. Aztán hirtelen megakadt a szeme egy emberen, aki sietősen és kissé zavartan keresgélt valamilyen üzletet. Mosolyogva elkezdte követni a férfit, kis távolságot tartva, aztán csalódottan látta hogy betér a helyi kávézóba.*
~Na jó, ha már ilyen nehezen rátaláltam, nem adom fel könnyen.~
*Gyorsabbra vette lépteit és belépett a kávézóba.*

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

Jack, mintha egy mütőasztalon, altatás után ébredt volna, az egész világot homályosnak látta, ahogy kinyitotta szemeit. Nyomorultul érezte magát. Nem igazán tudta, hogy mi történt, és miért fekszik azon, amiről egyre inkáb úgy érzi, hogy egy kartondoboz, vagy hogy mi történt a kocsmában miután Tyara otthagyta - azt leszámitva, hogy az egyik sör jött a másik után. Megmozdult, és abban a pillanatban a világ fordult vele egyet, majd a gyomra fordult egyet a világgal ellentétes irányba, és ennek eredményeképp a maradék kis folyadék ami a gyomrában volt rövid úton távozott belőle. Felállt, pontosabban felkúszott a fal mentén és ingujjával megtörölte a szemét.. ahogy sűrű pislogások közepette próbálkozott környezete beazonositásával, hirtelen megérezte, hogy teljesen át van fagyva.. fogalma sem volt, hogy mennyi időt fekhetett ebben a sikátorban, de nagyon hálásnak érezte magát azért, hogy nem fagyott halálra. Tett pár bizonytalan lépést "Ebben a vaksötétben sem.." hirtelen elhasalt valamibe. Szerencséjére egy szemeteszsákra érkezett, de pár pillanat eltelt, mire visszanyerte lélekjelenlétét és ismét lábra tudott állni. Hátát nekitámasztotta a falnak, úgy döntött, hogy vár még egy kicsit a mozgással és a hasonló kockázatos akciókkal. Elgondolkodott, hogy mit is tegyen most, majd megtapogatta zsebeit. Örömmel konstatálta, hogy pénztárcája és kulcsai is nála vannak. "Először is valami folyadék kell, hogy magamhoz térjek.. utána esetleg egy kávé. Az legalábbis biztos... az biztos, hogy igy nem mehetek vissza a kollégiumba.. legalábbis nem kéne.. nem lenne szerencsés.Most.. most akkor először ki az utcára.. A fejem.." gondolta, majd tántorogva, de már valamivel stabilabban elindult a fény felé..
Ahogy kiért, a sétálóutca lepte meg.. szerencsére éjszaka volt, nem túl sok ember választotta ezt a hideget arra ,hogy a városban gyönyörködjün. Jack a fal mellett, néha finoman nekicsapódva haladt mereven maga elé bámulva, néha egy járókelőre vagy egy kirakatra kapta fel a fejét. "Cafe La.. micsoda? Mindeg.. a kávé jót fog tenni.. átmelegszem egy kicsit.. aztán majd meglátjuk" mondta, és belépett az ajtón.

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Csendes este szállt le a városra.A sétálóutcán alig mászkáltak,de a boltok nyitvatartottak.Ketrin lépegetett kezében a szatyrával.Éppen bevásárolt.Elégedetten majszólt egy pizzaszeletet. Fehér nadrágjába néha belefújt a szél,kabátja,viszont bátran védelmezte testét a hideg elől.Ahogy ment nem figyelt,és nekiment valakinek.Nemlett volna baj,ha ijedtében nem ejtette volna ki kezéből a szatyrot,és a benne lévő tojások össze nem törtek volna.Ketrin kicsit szomorkásan nézett a toásmradványra.
-Elnézést felelte a férfinak,és legugolt,hogy az épen maradt holmikat összeszedje.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Andrej a szokásos öltözékét viselte. fekete bőrkabát, farmer és issé magas talpú bakancs, amely a drog csempészésére szolgált. ujjai közt egy piros Multit tartott, melybe időnként beleszívott. már nem volt olyan jó a kedve.
discmanjén ósdi rockot hallgatott, és nem nagon figyelt a külvilágra, ezért véletlenül nekiment egy szatyrait cipelő nőnek.*
-elnézést-* mondta*- segítsek?

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Ketrin idegesen szedegette össze a tojás héjjakat,amikor a férfi megszólalt.Feltekintettrá mosolyogva.
-Nem kell köszönöm.-és felszedve a szemetet eldobta egy közeli kukába.
-Remélem nem lett nagyon tojásos az öltözéke.-mondta,és végigfuutatta a szemét a férfi öltözetén.
~hála égnek nem lett ojan.~gondólta,és lehajólt,hogy felvegye a szatyrát, ami bitonságban állt a kövön.

Vendég

*Eliza elindult az utcán a bolt felé. Bement az ajtón, gyorsan összekapkodta ami kell neki. A pultnál fizetett, és távozott az üzletből.* ~Ez is megvolt, most hazakéne vinni, de majd valamikor máskor hazaviszem, most túl nem érek rá... vagyis épp, hogy ráérek, de szabadnapos vagyok, így most még nem viszem haza. Elkéne menni valami jó helyre...~ *Elindult az utcán egy fehér zacskóval a kezében. Néha végigfutott két szép szemével az utcán, hogy mi a hejzet, de különben előre nézett, nehogy belemenjen valakibe az utcán.* ~Még csak az hiányozna, hogy valakibe belemenjek, és összetörjem magam. Mondjuk nem törném össze magam, csak kiborulna minden amit vettem, és annak én nem örülnék. Ma egész jó kedvem van, ennek igen örülök, kevés az ilyen alkalom, mikor jó kedvem van...~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina megvárta Selenát,amíg végez,és elindúltak lassan a sétáló utcához.Már régen ott batyogtak,amikor Selena megkérdezte tőlle,hova is fog menni a vásárlás utánn.
-A raktárépületnél lesz egy kis találkám egy feletesemmel,és most megmondom,hogy nem megyek el sehova inenn.-felete önbizalomntól telten.Mosolya szélesedett Selena jókedvén.
-Tudod jó ebben a városba lenni.-mondta és megálltak egy bolt előtt,ahol kenyeret,és sokminden ételt lehetett venni.
-Na ide megyünk be hamarabb,itt megis tudom venni amit akarok.-belépve az ajtón elkezdtek válogatni az áróközött.Sokmindent vett Karolina,míg Selena pár dolgot.A pénztárnál hosszú sor állt.Lassan haladtak,pedig négy pénztár is nyitva vólt.
~Na ez nem lesz ez így jól.~töprengett,és szerencséjükre az ötödik pénztár akkor lett beiktatva.Odaszaladtak.Az eladó éppen számolta össze,hogy mennyit fizesen az árúért amikor megkérdezte.
-És te merre fogsz menni tovább?Mármint ha elváltunk?-és közben a pénztárcáját elővette és fizetett.Selena hamarabb végzett,hisz egy kis bombont és idítőt vett.Kilépve a sétálóutcára Karolina elindúlt a raktárfelé.
-Szia menem kell még találkozunk remélem.-és elváltak egymástól.

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

A kávézóból kilépve, nem hagyta el egyből a környéket. A kávézó közvetelen közelében lévő fának támaszkodott, úgy hogy a helységből kilépve ne vegyék észre, ő viszont láthassa az eseményeket. Mgnyugodva látta, hogy egy rövidke szóváltás után Owan egyben, és ami nagyon fontos egyedül lépett ki a kávézóból, és megfontoltan egy taxiba szállva elhagyta a körnéyket.
Nem sokáig, de azért figyelte Furiát, aki egy ismerős alak társaságában volt már. Ahogy végigmérte vonásait, már felismerte. Az a vadász volt, aki amikor még először járt a Kollégiumban, akkor beszélgetett a vezetőjükkel.
~Akkor nem lehet gond, hogyha mind Nathan, mind ez a vadász kapcsolatban van ezzel a zöldhajú vámpír szerzettel. Lehet, hogy egy informátor, esetleg olyat tud, amire nagy szükségünk lehet. Mindenesetre ezt szeretném megtudni...mihamarabb~
Mikor már meggyőződött arról, hogy itt minden úgy ahogy rendben van sarkon fordult, és mostmár megállíthatatlanul hazafelé vette az irányt. Már pirkadt mire végre hazaért. Csak annyira volt energiája, hogy ledobja ruháit, és fáradtan bedőlt ágyába.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina nem várta meg, míg válaszol a kérdésre, amit feltett, egyből elrohant a raktár felé.*
-Szia. *Mondta kicsit elharapva a szó végét, és ő is továbbállt, de még Ő maga sem tudta, hogy hova megy... A kissé őszies idő, nem túl volt látványos, de a kissé fújó szél mégis igen csípte az ember arcát.*
~Hű, hideg van. Mondjuk eleve fázós fajta vagyok.~ *Gondolkozott, és léptei tovább hangoztak az utcán. Megcsörrent a mobilja, amit gyorsan elővett a táskájából.*
-Igen?
-Halló, a kocsmában hagyta a határidőnaplóját, jó lenne ha idejönne érte.*Mondta a telefonban egy idegen, hang.*
-Otthagytam? Rendben, máris megyek. Viszlát. *És letette a telefont, megfordult, és a kocsma felé haladt tovább az utcákon, igen sietős léptekkel haladt, nehogy esetleg bezárjanak véletlen, és ne kapja vissza a határidőnaplót, amit otthagyott.* ~Megtaláltam a hivatásomat... elhagyás. Úgyláttszik elfelejtettem eltenni, amikor Karolina betoppant a kocsmába, de legalább van miért szidkozódnom, és idegesnek lennem.~ *Gondolta magában Selena, miközben már majdnem a kocsmánál volt, néha eltekintgetett jobbra-balra, de sok ideje nem volt rá.* ~Siess, siess, siess, siess.~ *Mondta magában saját magának, nehogy valami épp közbejöjjön neki, eléggé zsúfolt kezd lenni a napja.* ~Megjelenik Karolina, elhagyom a naptáramat, egyre jobb.~ *Lassacskán arcán is láttszódott, hogy ideges, de megpróbálta kissebb-nagyobb sikerrel visszafogni az indulatait, nehogy valakiben a végén kárt tegyen, de csak azért volt igen mérges, mert kimerték nyitni a magánügyeit tartalmazó személyes dokumentumait. Odaért a kocsma elé, igen sietősen kinyitotta az ajtót, és egyből a pult felé sietett.*

Vendég

*A szőke vámpír hosszú távollét után visszatér Topolyába. Norvégiában járt, ahol kicsit lenyugtatta magát és kipihente a vámpírlét fáradalamit és a természetet járta éjjelenként. Azonban úgy érzi, nem hagyhatja csak úgy el azt a várost, ami megajándékozta az örökléttel. Közönbös arkifejezéssel járja az utcákat és közben elgondolkodik, vajon mennyi minden történhetett ezalatt az egy hónap alatt.*
~Mi lehet a régi jó Vértestvérekkel? Valyon hogyan tengetik napjaikat... Carlos lehet hogy már kirúgott a melóhelyről, vagy már kihűlt az egymás iránt érzett vonzalmunk, esetleg mindkettő. Vagy egyik sem? Végülis csúnyán eltűntem, nem is szóltam senkinek.~ *A kirakatokba be-benéz és máris kiszúr magának pár szemrevaló ruházatot.* ~Beszélnem kell Carlossal, meg a többiekkel is.~ *Hirtelen azt sem tudja hova menjen, rég járt már Topolyához hasonló nyüzsgő városban, megszokta a természetet és megértette hogy Kaozina miért él inkább ott. ~Régen imándtam a város nyüzsgését, mostmár ez inkább irritál.~ *Mivel továbbra sem tudja merre vigye a lába, hagyja hogy a tömeg sodorja magával...*

Vendég

~ Na, ne! Leejtős sétálóutca? Ez vicc?~
*Jenny elkeseredetten nézte az utca lejtését, majd a könyvtár és közte elhúzódó távolságot. Ezután Gordon kényelmes lapos cipőjét nézte, majd saját magas sarkújára siklott a tekintete. Eddig megúszta a jégen való repülést, és az utána következő esést, de az előtte elterülő terepviszonyok kemény diónak bizonyultak. Mély levegőt vett, majd eresztől ereszig, kapualjtól kapualjig csúszkálva elindult a könyvtár felé.*
~ Soha a büdös életben nem fogok korcsolyázni!~
*Gordon persze felfogta néhány esési kísérletét, de ennek ellenére Jenny-t a szívroham és az agyvérzés egy furcsa keveréke kerülgette. Többszörösen hálát adott az égnek, amikor végre beléphetett a könyvtár ajtaján.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina jelent meg az utcákon.Már otthon is volt.Lerakta a vásárolt cucokat,és megfürdött. A rendőrségen is volt, és jelentkezett.Most vizsgálják a lapjait,és az életrajzát is,amit gyorsan megszerkeztett.A szél belekapott szoknyájába,és zászlóként fújta majdnem.De szerencsére a kabátja lefogta a csintalan kettévágott szoknyát,így csak maximum a csizmája látszott ki neki.Kezein most egy kis kesztyű,mert úgy érezte,hogy rögtön lefagynak az ujjai.A sétáló utcán eléggé sokan voltak.Az üzletek kivilágított kirakatai szép árukat,vagy éppen süteményeket mutattak meg.Ő inkább a Valentín-napon töprengett,hisz Vancha elfelejtette e neves napot.Bár tényleg rosszul esett neki,hogy elfelejtette az ünepett szerelme,de mégis repesett az örömtől,hogy vele lehetett egy kicsit.A fák csupasz lombjába belefújt a szél,és kicsit zörögtette az ágakat is eléggé.A padok legtöbbjén ültek szerelmes párok,és a szerelem napjának emlékére mind együtt voltak.Igaz sok biztonsági is járőrözött,mert a betörők igencsak toppon lehettek.Ment tovább,és ahogy haladt a szökőkutas nagy térre az emberek egyre kevesebben kezdtek lenni.Egy kicsit furcsálotta,de nem nagyon zavarta.Egy kis magány nem árt.Főleg,ha a kellemes emlékek is előjönnek.
~Ej ej ej.De rég is volt az,amikor Egyiptomban bementem azokba a gyönyörű piramisokba.Igaz ott a legnagyobb kincs a víz.Bár ha megvalljuk az igazat a víz és a levegő a fénnyel egyetemben a föld kincse,amit sokan nem hisznek el,és szennyezik ezeket.~erre a gondolatra elszomorodott.

Vendég

*A szőke lány, igen magabiztosan lépdelt Topolya sétálóutcáian, amik behálózták a bérházakat. Ő is itt lakott, ezek egyikében. Fehér miniszoknyában, és fehér, mellig érő topban plusz egy fehér szőrmekabátban járta az utcákat. Kissé hullámos szőke haját fújta a lágy, enyhe szél. Lassan odaért végre a házhoz, még mindig örülve annak, hogy talált munkát magának. Az egyik magas bérházhoz érve odament a csengőhöz, beírta a kódot, és az ajtó kinyílt. Betolta, majd ment a lifthez, ami a lépcső mellett volt. Csizmája léptei hallattszottak a földszint folyósóin. Odament a lift elé, ami már jött is. Két idegen, idős házaspár szállt ki belőle, akik mikor meglátták furcsán néztek rá, mint egy olyanra akinek szarvai nőttek. Erica kikerülte Őket, úgy téve, mintha nem foglalkozna egyáltalán velük. Elindította a liftet, nekitámaszkodott az egyik falának, és elgondolkozott rajta, miért nézett az a két idős ember olyan furcsán rá.* ~Vajon miért? Ugyanolyan vagyok, mint a többi, közönséges huszonegy éves lány manapság. Vagy talán elkenődött a sminek, és azt nézték ennyire?~ *Kérdezte magából, és a kis fehér tásákájából elővett egy tükröt, megnézve, van-e valami hiba rajta, de semmit nem talált, amiért úgy lehetett volna nézni rá, mint ahogy ránéztek.* ~Nincs rajtam semmi különös, nem tudom, mi a fene bajuk volt Velem. Lehet, hogy ismerős voltam nekik? De az öregeknek igen kihagy az agyuk.~ *Gondolta, majd megszólalt a lift csengője. Kilépett a lift ajtaján, ami bezárult mögötte. Elővette a lakáskulcsot, odament ahhoz a lakáshoz, amiben Ő lakott, benyitott, majd a cipős szekrény tetejére letette a táskáját, csizmájának cibzárát lehúzta és levette a lábáról, és szintén ezt csinálta a másikkal is. Leült a kanapéra, ami a tv előtt volt, bekapcsolta a tv-t, és elkezdte nézni a műsorújságot, hogy mi megy ma, de túl érdekesebbet nem talált.* ~Jajj, semmi értelmes nem lesz, és Én csak itt unatkozom, de ma már elképzeléseim szerint nem fogok sehova menni.~ *Gondolta, majd eszébe jutott, hogy éhes.* ~Rendelek valami ehető kaját.~ *Felvette a vezeték nélküli telefont a földről, és felhívott egy ilyen "ételszállítót." Elmondta, mit akar rendelni, és fél óra múlva csengettek, hogy itt van. Felhozták, fizetett, majd kiment a konyhába enni. Megette az ételt amit rendelt, majd a hulladékot kidobta a szemetesbe. Visszament a nappaliba, és ismét leült a televízió képernyője elé, közben dalszövegeket mondott magában, hogy valamivel elfoglalja magát, ezen az eleve sikeresen megtörtént napon. Felemelte a távirányítót, és átváltott egy másik adóra, ahol talán értelmesebb műsor megy, de nem járt sikerrel.* ~Jajj... Itt sincs semmi!~ *Gondolta majd lerakta a távirányítót maga mellé, és bevett egy rágógumit unaloműzőként, de nem hatott rá, még az sem. Elővett egy füzetet, és elkezdett verset írni. Eddigi versei többsége inkább szerelmesnek, vagy romantikusnakl minősíthető volt. Eddig nem volt konkrét kapcsolata, mert az egyéjszakás kalandokhoz volt hozzászokva, ami nem túl sokat lendített a társasági életén.* ~Belefogok őrülni, hogy nincs egy olyan férfi se az életemben, aki igazán szeret.~ *Gondolta.*
-Hajj.... *Sóhajtott fel Erica, akire ráfért volna egy kis törődés. A reggeli smink, némi igazításokkal még mindig az arcán volt, amit pár leeső könnycsepp kissé elmosott, majd még Ő is kicsit belekent, mikor megtörölte síró szemeit. Igen keserves arcán megcsillantak a könnycseppek, majd továbbzúdultak. Erőtvett magán, és abbahagyta a sírást. Kihúzott egy zsebkendőt a tartóbol, letörölte a könnycseppeit, majd kifújta az orrát.* ~Vegyek erőt magamon, nem szabad ilyen érzékenynek lennem, nem túl jó szokásom az ilyesmi.~ *Elmélkedett.*

Vendég

*Abra úgy vette észre, ebben a városban igazán csak esténként van élet. Az utcák hemzsegtek a helyi fiatalság színe-javától, a kirakatokban fények gyúltak, felvillantak a színes fényreklámok. Szerette ezt a várost, ideje jó részét az utcákon töltötte, gyűlölte otthona fojtogató magányát. Néhány fiatal egyetemista lépett ki a kávézó ajtaján, és a kislányt körüllengte a helyről kiszökő meleg és a frissen őrölt kávé illata.*
~Ha tényleg olyan íze lenne, mint amilyen az aromája, komolyan, még szeretném is...~
*Az ajtóhoz sietett, és megfogta, még mielőtt becsukódna, majd előre engedte Karolinát, és ő is követte a hívogató melegbe.*

VI Újszülött farkas

*David a kertvárosi házának ajtaján kilépve gyorsan indult el a belváros utcáinak irányába.Mostanában eléggé nehéz dolga van.Sok a páciens és néhányuk nem a legkönnyebb eset.Bár ezzel keresi meg a kenyerét és szereti is szóval sok baja nincsen.Már szép kis pénzösszegre tett szert mióta itt van.Az első pár hét még csendesen telt,de amint megnyitotta a helyet sokan jöttek hozzá.*
~Bizonyára kevés olyan hely van ahova elmehetnek kibeszélni a lelküket.Én szivesen várom őket és többnyire a közelből érkeznek hozzám.~
*Davidnek már nagyon kellett valami féle pihenés ami nyugtató és csendes.Nem kellett sokáig töprengenie azon,hogy hová menjen.A Café la Plata egy igényes,csendes és jó kávézó volt.Nyilvánvaló tehát,hogy a kellő kikapcsolódást ott megtalálja.Egész sokan voltak az utcákon.A hó még mindig jelentős mennyiségű volt,de már ha minden igaz akkor nem sokáig tart ez a fehér időszak.A kávézó,melyet célba vett eléggé bennt volt a városba és ezzel is nyerte el a sokszor eléggé jó forgalmát.Ha valaki be szeretett volna térni valahova akkor oda ment.Ha a belvárosból hazafelé indult a munkahelyéről,akkor is megfelelő helynek bizonyult.Valamint ha valaki jobban ismerte a várost akkor tudta,hogy oda mehet akkor ha nincs kedve sem a kocsma hangulatához,sem a striptízbárban lévő élethez,sem pedig a disco pezsgéséhez.*
*David léptei alatt a hó halkan roppant,de ezt elnyomta a kocsi zaja és az emberek nyüzsgése.Végre megérkezett a helyhez ahová elindult.Felnézett a kiírásra és belépett a meleg helyiségbe.*

Vendég

*Miután kifújta magát, már nyugodt lépteket hallatott bakancsának talpa. Elővette a discmanjét az oldaltáskájából, ami bal oldalán fityegett. Bekapcsolta, és az utcára halkan kiszűrődött a zene. "There's a windshield in my heart, we are bugs so smeared and scarred, and could you stop the meat from thinking, before I swallow all of it, could you please?" hallattszódott Marilyn Manson egyik száma az utcán, amit Eliza igen kedvelt.* ~Put me in the motorcade, put me in the death parade, dress me up and take me, dress me up and make me.~ *Mondta magában a szám szövegét, miközben félúton volt lakása felé. Vállig érő haját hátrafújta az enyhe szél, ami hallkan rezegtette a fák leveleit.* ~Hát mindjárt ittvagyok.~ *Gondolta zenehallgatás közben, és befordult az egyik utca sarkon, ahol már emelkedtek a tíz emeletes bérházak. Eliza sétálgatott a bérházak között, amik előtt tonnányi autó parkolt. Szinte minden hely bevolt telve, de Elizának nem volt autója, így csak nézte a többi ott parkoló autót. Meglátott egy cirmos macskát az egyik autó tetején ülni, és eszébe jutott, hogy Kloé, még nem kapott enni.* ~Jajj, nehogy éhenhalljon, vagy tán feltöri a hűtőt?~ *Gondolkodott igen lehetetlen dolgokon út közben. Eközben váltott a discman egy másik számra. "We are the nobodies, we wanna be somebodies, when we're dead, they'll know just who we are..." -hallattszott a lejátszóból. Eliza végre odaért ahhoz a bérházhoz, amiben Ő lakott. Odament a csengőhöz, beirta a kódot, és az ajtó kinyílt. Normál ütemű léptekkel haladt be a házba, és a postaládák felé vette az irányt.*

Vendég

Nathan lassan bandukolt Topolya utcáin, melyre az éjszaka vékony hóréteg hullt. Nézte a kirakatokat, a vásárló embereket, amint sietősen, vagy esetleg nyugodt, ráérős tempóban mászkáltak, és élték önfeledt, normális életüket. Nem tudták, és nem is tudhatják,hogy van még egy másik világ a sajátjukon kívül, mely körbeöleli, és áthatja az övékét.
~Így van ez jól, amíg nem tudják, hogy vannak, hogy vagyunk, addig talán több eséllyel nézünk szembe velük...talán nem! Ki tudja??~gondolkodott, mikor elhaladva az egyik fa mellett, mely az utca közepén volt, egy kis körbekerített részbe ültetve, a túloldalon meglátta Ketrint.
~De régen láttam Őt! Vajon mi lehet vele?~és már ment is felé. Odaérvén hozzá megszólította.
-Szia Ketrin! Ezer éve nem láttalak! Mi van veled?

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*A szépen kivilágított utcán,ahol az emberek melegen bújnak egymáshoz,és a vásárlást is könnyedén eltudják intézni,mert nem jár itt forgalom,és csendesebb is e hely,mint a többi utca,ahol az autók hangos dudálása,és fék csikorgatása hallatszik.Ketrin figyelte a sötétebb részekete,de minden nyugisnak nézett ki.A hó is elkezdett hullani.Az utca kezdett fehérré válni,és a csúszós helyekre is,mint a jégre is hullott kis hó,evvel elrejtve a szemek előll,és az óvatlan vásárlók előll.Ketrin kicsit még álldogált,és elindúlt volna tovább,de ekkor egy régen hallott hangot hallot meg.Megfordúlva vöröses haja kicsit szemébe ment,de a kis szellő kifújta onann.
-Szia Ntah.Régen találkoztunk.-és kezetfogtak.
-Hát sokminden.Harcoltam ,meg minden.De most a sétáló utcára felügyelek,mert tudod félő,hogy felbukanak hivatlan vendégek.-mondta halkan,hogy ne hallja meg senki rajtuk kívül.-És veled mi a hejzet?

Vendég

Nat elmosolyodott.
-Jóláll a vörös, tényleg, Ketrin. Harcoltál? Kivel? -halkította le ő is a hangját-Mármint mikor? Megsebesültél? Jól vagy?-kezdte kérdezgetni a nőt halkan, és kicsit aggódva.
-Felügyelsz? Remek ötlet, de csak óvatosan. Ha látsz egyet ezek közül a szörnyetegek közül, ne próbálj meg feltétlenül egyedül utána menni, rendben? Minden vadászra szükségünk van-tette hozzá még mosolyogva. Majd körbetekintett, aztán rágyújtott egy cigarettára.
-Beülünk valahová kicsit beszélgetni, vagy most nem érsz rá?-kérdezte Ketrint, majd kissé összébb húzta magán szövetkabátját.
~Azért nincs annyira meleg még~gondolta, de örült is neki valamilyen szinten. Ha meleg, forró nyári kánikula lenne, lehet még ennyi szabadideje sem maradna...

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Ketrin mosolyogva nézett Nathra.
-Nem sérűltem meg nagyon.Egyszer vertem be a fejemet,meg pár karcolás,vagy kis kékes foltok,de elmúltak szerencsére.
-Egy Vancha nevűvel szoktam összecsapni.Sajnos egyforma majdnem az erőnk,de eddig legyőztem párszor.-mondta kis jókedvel,majd körbetekintett.
-Rendben mehatünk a kávézóna is.Ott tudunk rendel egy újfajta italt is.Valamilyen szöllőital,de nem bor.-mondta töprengve.
-És te harcoltál?-kérdezte,mert Nathan nagyon kedves és aggódó tipus is volt.Bízott benne,és tudta,hogy sok a dolga,de most beszélhetnek.

//folyt. kávézó//

Vendég

×valahonnan az iparnegyed felől tűnik fel, már ha valaki egyáltalán figyeli a magas, fiatalos férfit, ahogy keresztülszeli az utcákan, határozottan tartva valamiféle cél felé. Néhol meg-megáll, körbenézni egy pillanatra, hátha érez valami furcsát, de szerencsére - vagy talán mások szerencséjére - nem tapasztal semmit, így mindig folytatja útját. ~Na jó. Ideje talán nyugovóra térni, és eltűnni, mielőtt feltűnök valamelyik gyermekemnek~ Az egyik kisebb keresztutca felé indul, kezét mélyen a zsebébe süllyesztve, beburkolózva kabátjába. Eltűnik a kíváncsi szemek elől, mintha ott se lett volna, s tovább folytatja az útját hazafelé..×

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*miután kijöttek a könyvtárból a könyvekkel, Jennynek csörgött a telefonja.A Discoból hivták, ma este be kellett ugrania valaki helyett.Pedig az estét eggyütt tervezték...*
-annyira sajnálom, de ha menned kell, akkor nincs választásunk...
*majd magához huzta, és megcsókolta.Ajak ajakhoz ért, miközben arcuk ragyogott, egymás csillogó szemében...*
-itt nem szólnak érte...*nevetett a lányra*
-nem is értem mi baja volt a néninek, hiszen csak átöleltél,
nem történt semmi...
*majd vékony hangon megpróbálta utánozni a könyvtárban lévő öregasszonyt*
- ,,Nahát, fiatalok, ezt nem itt kéne...''
*Jenny is nevetett, miközben egymás szemében játszott a tekintetük*
-imádlak!!!Tudod? *szolt halkan Gordon ,majd ujra megcsókolta*
*nem sokkal később már a szórakozónagyed felé vették az irány ,ahová a discot is épitették.Egymásba karolva, szorosan összebujva lépdeltek az utcán...*

Vendég

*A kislány lógó orral kullogott az utcán, ez a nap sem volt valami felhőtlen számára. Az iskolában nemcsak hogy nem szólt hozzá senki, de a legtöbben még csúnyán is néztek rá. Utálta ezt a helyzetet, sosem szeretett kirekesztett lenni, pedig a sors élete eddigi szakaszábra ezt tűzte ki számára. Viszont ennek ellenére nem bánta meg, amit Mia-val tett. Állítólag nemsokára újra járni fog iskolába, meg pszichológushoz, hogy feldolgozhassa az őt ért sérelmeket. Abra ezért is csak álszent képmutatónak tartotta, úgy érezte, ő többet vesztett.*
~Nem baj, ha még egyszer akár csak csúnyán is mer nézni rám, megint laposra verem...~
*Az ezzel kapcsolatos elszántság erőt öntött belé, lépteit sietősebbre fogta, és meg sem állt a kollégiumig.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina sétált az utcákon egymagában.Kissé fáaradtnak érzte magát.Lassú léptekkel ment az utcán.Haja kissé kócos volt mivel a jeges szél igencsaak megtépázta.Didergett is,mivel a ruházata,még a kabátja is vékony nak bizonyúlt a széllel.Kezeit összedörzsőlte,és belefújta meleg lehelletét tenyerébe.A sétáló utcán sokan voltak,hisz a nap kezdett lemenni az égről,és a dolgos emberek ilyenkor kezdenek bevásárólni meg más munkájuk is akadhatott.Karolina figyelte őket,mert pár tolvaj is felbukkant a környéken.Azokat tartotta szemmel.
~Fenébe nemgondóltam,hogy ennyire hideg van.~

*Nem tartott sokáig, míg kiért a sikátorok labirintusából, s egy forgalmasabb városrész felé vette az irányt. Lépései hangtalanok, hosszú fekete meg meglibbenő bőrkabátjával, hosszú hajával, hófehér, távoli múltat idéző arcával olyan benyomást kelt, mintha valakinek egy kószí emléke megunta volna azt, hogy mindig az illető feébe legyen zárva, és most útnak indul, hogy felfedezze a világot magának. Mikor az első halandóval összefut, alaposan végigméri. Egy középkorú asszony, aki éppen hazafelé igyekszik.*
~Szürke hétköznapok, szürke élet, szürke halál.~
*Ez az első gondolata, mikor megpillantja a barna ormótlan cipőt, jellegtelen öltözetet, s végül megállapodik a nő szürkéskék szemein. Tekintetük egy pillanatra találkozik, s ekkor furcsa dolgot tapasztal. Egy röpke pillanatra mintha érezné a munkába belesavanyodott és megfáradt nő lelkének sivárságát. Szinte látja maga előtt, amint fénylő irányítótoronyként izzik előtte az otthon egyszerű bája, ahol végre pár óráig önmaga lehet a maga egyszerű és unalmas módján.*
~Befordul a következő sarkon, és már otthon is van....~
*Gondolja, s meglepetten villannak fel szemei. Ez nem csak általánosítás volt.*
~Ez hogy lehet? Hozzá nem köt a vér.~
*Megtorpan, majd megfordulva követi a halandó útját, s mikor az a következő sarkon eltűnik, megdöbbenve fordul meg újra, s folytatja útját.*
~Ezek szerint vér nélkül is működik.~
*Mintha nyakon öntenék egy vödör vízzel, úgy érik a hirtelen rászakadt léehetőségek. Mintha egy hatalmas kapu nyílna meg előte. Egy kapu, mely a halandók gondolataihoz vezet. Folytatja útját, s ahogy a szembejövő emberek száma egyre nő, lassan úgy érzi, megtelik a gondolataikkal. Egyszerre zavaros lesz minden. Mintha ezernyi kis hang beszélne a fejében egyszerre. Megtorpan, lehunyja szemeit, mély levegőt vesz.*
~Ez így nem lesz jó. Átfolynak rajtam a halandók gondolatai. Legjobb lesz, ha csak egyre koncentrálok.~
*Eszébe jut shira, és az, hogy a lánynak sikerült blokkolnia a köztük lévő kapcsolatot.*
~Ha egy olyan erős köteléket is ki lehet védeni, mint a vér köteléke, akkor a pusztán gondolatai láncokat is el lehet vágni, ha kellemetlenné válnak.~
*Azzal keres egy sötétebb, félreesőbb részt az utcán, betér oda, nekidől a falnak, majd lehunyja szemeit, és mélyeket lélegezve koncentrálni próbál. megpróbálja elképzelni, amint az emberek lelkei felé áramlanak. mikor ez sikerült, megpróbál egy falat vizualizálni maga köré, melyen csupán egyetlen lélekfonálnak van egy kis lyuk. majd fél órát tölt el így az árnyékban, mire végre kitisztulnak gondolatai. Újra üresnek érzi magát, újra a réginek. vesz egy utolsó mély levegőt, majd visszatér az utcára.*
~na, akkor munkára fel.~
*Egy lelket sem enged közel magához. Ahogy járja az utcákat, egyre csak az arra méltó halandó után kutat,kinek lelkét beengedi a kapun. hosszas mászkálás után meg is pillant valakit, aki látszólag megfelelő lehet. egy lányt lát, aki falnak támaszkodva dohányzik. Szemei felcsillannak, s a lányra öszpontosít, hagyja, hogy gondolatai eljussanak hozzá.*
~Ő jó lesz.~
*Gondolja pár pillanat után. Azzal odalép hozzá, s így szól.*
Volna egy szálad számomra is?
*Hangja nyugodt, és érzelemmentes. Átható tekintettel néz a lányra, mint aki nem is a halandót, hanem a lelket látja. Közben megpróbál minél mélyebbre hatolni, minél többet megismerni.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Egy idegen férfi közeledett felé, és Ő is kért egy szál cigarettát.*
-Szia neked is. *Mondta, majd ismét elővette a cigarettás dobozt a zsebéből, majd kihúzott egy szálat, és átnyújtotta a fiúnak aki odajött hozzá.*
-Tessék. *Nyújtotta oda neki a szálat, majd még hozzátette:*
-Tüzed van? Úgy értem öngyújtód, vagy valami olyasmi. *Kérdezte az előzőkhöz hozzátéve, majd várta, mit lép az ismeretlen személy. Felállt normálisan a faltól, majd egy lépéssel előrébb ment. Kékes zöld szemeivel a férfire pillantott.* ~Nem tudok róla semmit... De nagyon ismerősnek tűnik. Vajon honnan?~ *Kérdezte magától. Haját kiemelte a szeméből, és a füle mögé akasztotta. Beleszívott egy igen nagyot a kezében lévő szál cigarettába, majd fejét oldalra fordítva kifújta maga mellé a füstöt. Arcát mosolyra húzta, és úgy nézte tovább a férfit, mintha semmi nem nyomná a lelkét, és egy teljesen jókedvű, vidám lány lenne, ami teljesen nem volt igaz.* ~Mért van nekem ilyen nagyon rossz sorsom? Pont velem történik minden…~ *Gondolta a férfit elfeledve, de gyorsan összeszedte magát, és visszanézett a srácra, akinek most már kitudta venni az arcát, és mégsem volt neki ismerős.* ~Biztos csak keverem valakivel... Kezdek teljesen megőrülni.~ *Gondolta, majd arca kissé összerezzent.*

*Elveszi a cigit a a lánytól, közben egy pillanatra hozzáér kezéhez. Érzi a lányból áradó életet, a fiatalságát, az erejét.*
~Mint egy fa apró virága. Ő az élet, de a kései fagy egy lehellete elsorvasztja.~
*Eszébe jut mit érzett Shirában. A tűzet, amit semmi el nem pusztít de ő mindent felemészt, ha elszabadul. de ez csak egy múló pillanatig tart, utána ismét a lányra öszpontosít. Továbbra sem veszi le tekintetét a lányról. Lelke nem nagyon védekezik, ezért viszonylag könnyen halad előre. Érzi pillanatnyi zavarát, s halvány mosoly kúszik arcára, majd válaszol a kérdésre.*
Nem, nincs tüzem. De reméltem, hogy azzal is tudsz majd szolgálni.
*Mondja sokat sejtetően. Ha a lány kisegíti, mikor nyújtja felé a lángot, ismét hozzáér a kezéhez. Egy pillanatra mintha újabb távlatokat nyitna meg ez a gesztus. Mélyebbre jut. Bánatot érez, de csak nyomokban. nem tudja kivenni mi is lehetett az ok. Ez felkelti kíváncsiágát, s miután befejezte a hunyorgást, mivel bántotta a szemét az éles fény, és elszívta az első slukkokat a cigiből így szól.*
És hogyhogy csak így egyedül?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nagyban járta az utcákat,még mindíg a hidegtől kissé reszketve.De teste már kezdte át venni a kinti hideget.rendőruházata tiszta,és vasalt.Rendben tartja ruházatát,és fegyvereit.Cipője alatt halkan ropogott a hó,hisz nem régen hullott alá az égből.Karolina eltöprengett,miveltársoságra vágyott,més egy kis barázságra.De mivelé egyedül volt,és az után csak idegenek mozogtak nem állt le velük beszélni.Néha megszólallt telefonja,és felvéve pár friss hírt mondtak neki.Nemsokára ismét süketen zúgott a feketemobilja.Sóhajtott,és öntudatosan ment tovább a mozgalmas utcán vadászva rosszfiúkra.Bár találkozott pár kollégájával,de azok is már kezdték befejeznia műszakot.