Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

A belváros mozgalmas negyedében megtalálható klasszikus társasházak tömbjei, azoknak akik a nyüzsgő élet közelében szeretnék élni mindennapjaikat.

Vendég

*Felöltözött, és kilépett a lakásból. Lement a lépcsőn, és egyenesen ki az ajtón.* ~Ma is egy igen mozgalmas napnak nézünk elébe, mint általában. De jó, hogy ma nem kell bemennem az egyetemre, az a sok előadás lassan kezd az agyamra menni, de sajna nincs mit tenni, ha nem akarok kukásnéni, vagy busz soför, vagy ilyesmi lenni... Végezhettem volna szakközépet, csak idióta voltam, inkább mentem volna szakácsnak, de mindegy... Na nézzük csak, ma hova kell menni.~ *Előhúzott egy naptárat a táskájából, amin ez állt: Vásárlás.* ~Úgylátszik mennem kell bevásárolni, és máshova nem. Akkor majd beülök valahova.~ *Elmélkedett a mai programján Eliza, a nagy emeletes háztömb előtt, és megindult az utcák felé.*

Vendég

*Lassacskán ébredezik, s mintha kicsit elnyúlt volna az alvás, mivel alkonyodik. Maga sem érti miért aludt ennyit, de azt az energiát, amit magában érez, gyorsan feledteti a kíváncsiságot a szokatlan hosszú alvásra. A két-három személyes franciaágyról jobbra gurul, s már lábon is van. Hummer – a kutyája – ezt meghallva lassú nehézkes léptekkel közeledett a fürdőszobából, szájában egy gumikacsával. Knell elmosolyodott, majd térdre ereszkedett, amire a blöki eszeveszett rohamba kezdett. Karmaival a parkettán bizonytalanul lassított Knell lábai előtt, majd tappancsait a férfi térdére rakva állon nyalta. Ő ezt nem igazán kedvelte, s inkább Hummer arcáról a mély ráncokat kisimította. „Öreg harcos” volt legtöbbször a neve, s csak a nyakörvén az írás emlékeztette arra, mi is volt anno a neve.
Knell már a padlón feküdt, s mellkasán a blöki, mikor egy fémes koppanás zavarta meg az idillt, ami két férfias kan között alakult volna ki. Hummer vad csaholással az ajtónak szaladt, s mellső lábaival mintha karmaival akarná eltüntetni az ajtót, vagy csak megpróbálja elérni a kilincset, mint gazdája. Knell az egy szál fekete boxerban - némi késéssel, mint legjobb barátja – talpra áll, de látszólag nem tulajdonít nagyobb ügyet ennek a hangnak. Kedves hangon próbálja csitítani a blökit, ami el is hallgat, mihelyst gazdája a közelébe ér, mintha innentől átadná az ugatás lehetőségét. Elismerő tekintettel nézi Hummer-t, amire a blöki hátrébb húzódik, s már nem is törődik az iménti dologgal. Óvatosan kinéz a „kémlelőn”, de egy stukker, sem egy személy nincs odakinn. Némi vonakodás után keze a kilincsre simul, s kinyitja az ajtót. A folyosón egy lélek sincs. Megnézi a szemközti lakás ajtaját, de csak egy női magazin kelti fel érdeklődését, a postaládából kikandikálva – már az élénk színekről következtetve. A sajátjára nézve semmit nem talál, s gyanúja a földszinti suhancot hibáztatja. Szemöldökét megemelve, s karját a magasba emelve a lépcső felé ordít.*
-Tudom, hogy te voltál rühes kölke!
*S mérgében kijjebb is lép, hogy a hangja még tán mérföldekre elhallatszón, de meglepetésként éri, hogy lába már nem azzal a biztonsággal fogódzkodik a talajon, mint pillanatokkal ezelőtt. Mivel a spárga elég nehezen megy neki, rövid úton a földön találja magát. A nagy hévben egyik karjával a szomszéd ajtaját megütve hangosabb lett a földet érés, mint ahogy azt gondolta.*
~Na most már tényleg elég!
*Gondolja sértődötten magában, s megnézné, mivel tették nevetségessé, hirtelen egy papír alapú szines magazin landol fején, majd ölében. Egyik kezével megtámasztja magát, a másikkal a magazint kezdi el vizslatni. Arcán egyre jobban egy hatalmas röhögő-görcs jelei mutatkoznak, s csak az idő tántorítja meg abban, hogy meg is tegye, ami jelen pillanatban leghőbb vágya lenne. Kezében egy erotikusnak titulálható női magazint tart, amint jó számmal található kigyúrt izomkolosszusok. Még sosem látta ki lakik vele szemben, s ez jócskán felkeltette az érdeklődését. Mikor már fantáziája minden lehetséges dolgon túl jutott, amit ezzel a magazinnal művelnek, szemét másra is tudta irányítani. Lábától nem messze meglátja a saját magazinját, vékony nejlon bevonattal, s csak most átkozza az eget, miért nem valami olyan anyagból van a padló, amin nem csúszik semmi. Mikor havas, vagy éppen vizes lábbal érkezik meg, akkor sincs ez másképp. A vizes cipő előszeretettel csúszkál a padlón, a házinéni legnagyobb örömére, hisz így mindenki megtörli a lábát, ha netán a házba téved.
Felnéz a szomszéd ajtajára, és a rémület bizsergeti át az egész testét. Amit karjaival tett bizonyosan hangosabb volt, mint az ő esetében. Kezében egy női magazinnal, ami nem is az övé, egy fekete boxerben bizonyosan szép képet festhetne, ha valaki észrevenné, ahogy a folyosón szerencsétlenkedik. Még mindig a földön ülve halk cipőkopogásra lesz figyelmes, s néhány pillanatra később már semmit sem hallva, teste felforrósodva, mintha hallucinálna, mert a kilincset forogni látja, de lehet, hogy csak képzelete játszik vele.*

Vendég

*Az éjszaka... nem hagyta el nyomok nélkül a lány arcát. Már sokszor belegondolt, abba kellene hagynia az éjszakázást, hiszen lassacskán kiöregszik abból a korból. Valahogy valami, mégis vonzotta tovább abba a világba, a fiatal suhancok közé, a lányos arcú, ruganyos testű fúk és a színes hajkoronákkal feltűnősködő csitrik közé. Maga már jócskán elmúlt húsz... nem is merné magának sem bevallani mennyivel, de amikor közöttük volt, nos, királynőnek érezte magát. Valahol az is volt... A fiúk megérezték rajta a tapasztalatot, megérezték, hogy míg a többiek riadt kis csirkék voltak, ő a vért ízlelt ragadozó, és ez vonzotta őket. Aloro pedig, kihasználta, hogy arca nem öregszik olyan ütemben, mint a vele egykorúaké, s hogy alig néz ki talán 18-nak.
Csak mostanában ébredt rá, hogy a szép időknek vége... Csak mostanában érzi úgy, hogy az éjjeli "vadászat" már nem elegendő, nem nyújt olyan élvezetet, és csak most kezdett igazán félni attól, hogy egy ránc megjelenik végül az arcán, s elveszti a vonzerejét. A tükör sosem hazudik, pedig szerette volna azt hinni ezen a reggelen, ahogy belenézett. Idegesen kapott elő egy szál cigarettát a táskájából, s remegő kézzel gyújtott rá, pedig nagyon jól tudta, ezzel is csak sűrgeti, amitől annyira fél. Ám ahogy a füst nyugtató hatása végigáramlott testén, szinte kéjesen túrt a hajába, s elnyúlt a pamlagon, fittyet hányva a falat "ékítő" táblára, mely fennhangon figyelmezteti milyen veszélyekkel járhat az ágyban való dohányzás.
"Valamiben meg kell halni..." jutott sokszor az eszébe, aztán "Mind el vagyunk kárhozva" s legvégül... "Valahogy muszáj túlélnem..."
ezek a gondolatok mindig egymást követték a fejében, és sosem hagyták nyugodni. Mindig mikor erre gondolt, eszébe jutottak gyerekkora filmjei és meséi, ahol halhatatlanok éltek, s mindig szépek maradtak. Keserően elmosolyodik, ahogy mindig is, ha ez jut eszébe, hiszen eszével nagyon jól tudja, ez nem lehetséges. Álmodni azért... szabad.

A kellemes mélázásából egy dühös hang, ugatás, csörömpölés, papírcsörgés, és még sok más zsivaly kelti fel, s csak most veszi észre, a cigaretta egészen tövig égett kezében, s a hamu a pamlagra szóródott. Szórakozottan söpri le, azután az ajtóhoz lép kimérten, s lenyomja a kilincset, majd először csak résnyire nyitja az ajtót. Sokat nem fog fel így a kint történtekből, csak annyit, hogy még sosem látott szomszédja terpeszben ül a földön.
Mosoly suhan át arcán, majd lassan kilöki az ajtót, s háttal a félfának támaszkodva, egyik lábát felhúzva néz az idegenre, akinek kezében csak most ismerte fel az újságot, amire nem régen fizetett elő.*
- Az az én újságom.
*mondja nemes egyszerűséggel, majd kilép a folyosóra, ám közel már nem érkezik menni a férfihez, hiszen egy kutya kezd olyan dühösen csaholni amellett, ami megriasztja a nőt. Megtorpan, sosem szerette a kutyákat, pláne nem azokat, amik vicsorogtak rá. Próbálja nyugalmát megőrizni, és idegesen mosolyodik el ismét*
- Megkaphatnám, az újságom?
*a kérdés már korántsem olyan nyugodt, mint az előbbi kijelentés volt, zengéjében ott lapul a menekülés vágya, hogy végre megkaphassa az árulkodó jelet, és visszahúzódhasson a lakásába, ahol legalább nincsenek kutyák.
Kérdőn tekint hát a férfire, s közben alig észrevehetően lép hátra pár lépést.*

Vendég

*Az éjszakában, Eliza barangolt az utcákon. Arca rideg, és nyers volt, és a szél ki is csípte az arcát, ami igen piros lett, de inkább a hidegtől, mintsem a széltől. Épp hazafelé tartott a városjárásból. Sétált a hatalmas házak között, míg oda nem ért, ahol Ő lakott. Benyitott az igen mértese ajtón, ami becsapódott mögötte. A házban megállt, letette a csomagot, amit a jobb kezében cipelt, letekintett az órájára, és továbbment. Megnyomta a lift hízógombját, nem sok idő várakozás múlva, már jött is. Beszállt, megnyomta a hetes gombot, ami felviszi a hetedik emeletre, és utána az ajtó becsukó gombját. Pár pillanat alatt már fennt is volt, ismét lerakta a csomagokat, és egy vastag kulcs csomót húzott elő a táskájából. Belerakta a zárba, szépen lassan elfordította, és kinyitotta a lakás ajtaját. A csomagot nem feledte el, tehát azt is felvette, és elindult befelé a házba. Sziámi macskája ott fogadta az ajtóban.*
-Szia Kloé. *Köszönt éhes macskájának, aki egyből hangos nyávogasba kezdett, ami nála azt jelentette, hogy éhes, legugolt hozzá, és kicsit megsimogatta kedvencét.*
-Gyere, adok enni. *Felállt, felemelte a macskát, és elindult a konyha felé, másik kezében a szanyorral, amiben voltak a vásárolt dolgok. A macskát letette a kocshában, és a földről felszedte a tálját, amit pedig rátett a pultra. A zacskóból kivett egy zacskó "macska tápot", kinyitotta, és beleönötte az etetőtálba, amit lerakott a macska elé. Ő bement a szobába ahol Ő lakott, és bekapcsolta a hifit, amiből szerény metál muzsika hallattszott ki, és leült az ágyra, átnézni a dolgokat az egyetemre.* ~Na nézzünk kicsit utána, mit kell csinálnom holnapra... ma legalább szabad voltam.~ *Gondolta, felmelte a hifi távirányítóját, és átnyomta egy másik zeneszámra, amit már jobban szeretett, mint az előzőt. De nem érdekelte túlságosan a lányt, inkább a tanulással foglalkozott. Felvette a földről a coca colás üveget, éskitöltött egy pohárba belőle. Az üveget visszatette a földre, ő pedig ivott egy kicsit a frissen kitöltött colából, és letette az ágy mellé, ahol annak "helye" van.* ~Csak nehogy egyszer rálépjek, eléggé rossz lenne, takaríthatnám ki a szőnyeget.~ *Ez idő alatt, a Kloé belakmározott, és odajött Elizához, a szobába. Felugrott az ágyra a lány mellé, aki már igen beleméjedt a tanulásba, és így nem tudott túl sokat foglalkozni a macskával, de azért ránézett egy pillantás erejéig. Eliza eközben sorra nyitotta ki a tanuláshoz szükséges füzeteket, és egyéb kis jegyzeteket, amik papírokra voltak felírva, ezeket aligha lehetett elolvasni, mivel igen kis gyűrött cetlikről volt szó, amiket oldaltáskája legkissebb zsebéből kotort éppen elő.* ~Jajj de nincs kedvem most semmihez.~ *Gondolta, majd kicsit megtörölte a szemét, és ásított egyet, mert igen fárasztó napja volt, egész nap megállás nélkül járkált a városban, hogy mindent rendesen eltuddjon intézni, de ebben semmi szórakoztató nem volt.* ~Még a kikötőt is megjártam, és még a mai napon jó pár helyet. Máskor normálisabban kell megrendeznem a napomat, mert így mindig hajnalban fogok hazaérni.~ *Elmélkedett a tanulást megfeledve a mai mozgalmas napján, ami igazi olimpiai számnak felelhetett volna meg.*

Vendég

*Képzelete nem csal, legnagyobb bánatára, mivel elég kényes az ilyesfajta égésekre. Fiatal korábban mindig megjátszotta a mókás gyereket, de egy idő után világossá vált számára nem a legjobb ötlet, ha magából hülyét csinál. Az ajtó résnyire nyílik, de már nincs hova menekülni, nincs mit kitalálni, vagy csak egy ruhát felvenni. Kicsit könnyít helyzetét, s gyorsan felpattan a földről, kezében a magazinnal, mint aki megtalálta, és vissza akarná adni. Teljesen az ajtó felé fordul, gyorsan igazít egyet a boxerén, így most már többet látszat a medencecsontjából, hisz ha kínos is a helyzet legyen csak szexi. Az ajtó nyílik, s Knell már túllépve a kínos helyzet aggodalmain, a nő egy teljesen nyugodt emberrel találja össze magát, aki természetesnek veszi, ha valaki félmeztelenül a szomszéd magazinját csórja. A nő mosolygós arcára, egy mosollyal viszonozza, s karjait már tenné össze, mintha misem történt volna, ha nem böki meg a hasát a magazin helyes sarka. Kicsit furcsállja a helyzetet, mivel jó ideje nem volt nő előtt meztelenül, akár félmeztelenül sem, és most rátörtek a régi szép emlékek, érzelmek. Nem lenne helyes, ha mint egy nyomulós nagymenő bepróbálkozna ebben a kiszolgáltatott helyzetben – az ő részéről. Akaratlanul is a karjára néz, de az órát nem találja rajta, látszik rajta a zavarodottság. Egy pillanatig nem is fogta fel a kérlelést, a menekülés járt a fejében, de egyik fele maradásra sarkalta. Tudatosan nem is fogta fel mit mondott a nő, de mivel a magazin őt illeti jobb lesz minél előbb odaadni. A szexuális túlfűtöttségtől perzselő levegő idilljét, Hummer vad csaholása szakított félbe. Ezzel még nem is lett volna baj, de láthatóan a nő tart a blökitől, mert hátrálni kezdett a blöki akciójától. Ha most gyorsan odamenne és átadná a magazint, akkor talán lőnének a jó szomszédi bemutatkozásnak. Ennek ellenére próbálja lenyugtatni Hummer-t, s valami beszélgetést kialakítani majd a nővel. Kedvesen a nőre néz, s közben térdre ereszkedik a blöki elé, s a magazint elé teszi. A fekete hatalmas szemeket fürkészi (Hummer), s mintha azt sugallná, miközben keze a blöki fején van, hogy semmi baj. Négykézlábra ereszkedve elnyúl a saját magazinjához, s a lakás egy távoli zugát célozva elhajítja. A blöki a parkettát felszántva kapartat, hogy megnézze mi is az a különös tárgy, amivel a gazdi játszik. Az elrobogó „versenyautó” után becsukja az ajtót, majd a földről felveszi a nő magazinját. Néhány lépés után, már a nő ajtajában áll, s a magazint alig 30 cm-rel tartja előre a testétől. A mosolygós tekintet, s hogy megszabadította a nőt egy vérengző fenevadtól, azt engedi sejtetni, hogy talán nem harapja le a fejét a nő.
Közelebb érve végig futnak a fekete szemek a nő szépnek mondható testén, bár nem az a plázacica típus, akire kapásból minden férfi tekintete rátapad. Inkább egy arisztokrata hölgyemény, akit furcsáll is ebben a bérházban, mert tudta szerint nemigen alacsonyodnak le ide a felsőbb rétegek, bár tévedhet meglátásával.
Bízva abban, hogy elveszi a nő tőle a magazint, minthogy pofon vágja, amire fel is készült lelkileg. Ha már megszabadult attól, ami nem az övé, akkor sem mozdul, s nem szól semmit, csak kedves mosolya, amit néha-néha megváltoztat, finomít rajta. Szemei a nő szemét fürkészi, s próbál következtetni belőle, hogy mit érezhet most a nő. Gondolja, illene bemutatkozni, de nem éppen ez lenne a legjobb pillanat, s inkább bármi szót hanyagol, míg nem tudja mi fog következni ebből a kis incidensből.*

Vendég

*A boxer hanyag állása, a kihívó tekintet, a mozdulatok és a tartás... látta már valahol ezeket, hiszen majdnem minden "fiú", akivel egy-egy ilyen este után "felment egy italra" így viselkedett vele. Talán így születnek, vagy csak az akciófilmek programozzák beléjük ezt a viselkedést, már sokszor találgatta, melyik lehet a helyes felvetés, de eddig még nem jött rá teljesen. Talán vele van a hiba, talán ez is csak arra utal, hogy kiöregedett már a korból. Erre a gondolatra idegesen rándul meg egy izom a szája sarkában, s érzi, nem lesz elég az az egy szál cigaretta, még egyre vágyik, sűrgetően.

Most és azonnal!

A szomszéd úgy látszik szeret a hős képében tetszelegni, legalábbis erre utal az, ahogy a kutyától megszabadítva őt, hősként - még mindig egy szál boxeralsóban, de hát a hős abban is hős... - sétál elé, kezében az újsággal, melyet olyan aranyosan nyújt előre, hogy a nőt már majdnem nevetésre ingerli ezzel. Ilyen összehangolt képsorozatot nem látott nagyon régen, és amikor legutóbb látta, még teljesen elolvadt ettől. Most viszont ha arra gondol, mit kellene éreznie, valami tompa ürességet fedez fel, melynek a legmélyéből kiáltozik még valami olyasmi, amit régen úgy nevezett volna: szexuális izgalom.

Ettől persze a játék még játék, és talán élvezetes is lehet egyszer.

Ettől a gondolattól mág kicsit jobb kedvre derül, s arcán a mosoly veszi át az előbbi ideges arckifejezést. Közelebb lép, bevetve az eddig oly jól bevált nőiességet és tapasztalatot, csipőjét minden lépésnél "szexisen" kilendítve, akár a modellek, és kezét nyújtja az újságért.*
- Köszönöm. Igazán kedves.
*az udvariasság mindig nemes eszköz, akármelyik fél is használja azt. Bármi amit udvariassággal kezdenek, utána nem ritkán vad orgiává fajul.

Komolyan ezt akarod?

A hang olyan tiszta, és olyan kiábrándító a fejében, a nő arcán mégsem látszik változás. Most kell a vasat ütni, amíg még forrónak mondható, és ahogy végigmér a másikon, nos, igen annak mondható.*
- Most költöztem ide.
*kezdi olyan természetes hangon, amelyen csak lehetséges*
- Még nem találkoztunk. A nevem Aloro DiConret. Mielőtt megkérdezi, igen, francia származású vagyok. Félig.
*már maga sem érti miért, de a mosoly most olyan csábító lesz ismét, mint éjjel, mint tegnap éjjel, mint sok éjjel. A vadászat megindult, pedig nem akarta.

Úgy látszik, ez már veled fog meghalni... nem tudsz leszokni róla...

Utálja, de ennek a "hangnak" ismét igaza van.
Az újságot csak megfogta, de még nem engedte el. Hiszen nincs jobb ürügy közel maradni a férfihez, és tovább csavarni a helyzetet. Várja, hogy a másik megvillantsa a tudását, megvillantsa férfi kisugárzását, azt, amiért őt tették meg a teremtés királyának, amivel egy nőt le tud venni a lábáról. Egy illat, egy mozdulat, egy szó, bármi megteszi, csak érezze, és benne maradjon a több tízezer éves játékban*

Vendég

*A tanulás mellett elaludva reggel felébredt. Eliza az ágyában nem foglalkozott nagyon semmi konkrét dologgal, hanem inkább merengett régi emlékein, amik mintha kitépték volna a szívét, hatott rá. Eliza fejét a föld felé fordította, és csak bámult, mint aki nem tudja, hol van. Gyorsan felriadt mikor egy madár repült neki az ablaknak, felállt, kinézett az ablakon, de a madarat sehol sem látta. Visszament, és az asztalról felemelt egy cigarettás dobozt, kihúzott belőle egy szálat, felemelt egy ezüst színű öngyújtót, meggyújtotta, és a kék színű lánggal meg gyújtotta a cigit. Igen nagyokat szívott bele, miközben kiment az erkélyre, ahonnan rálehetett látni az egész városra. Rákönyökölt a párkányra egyik kezével, másikban a cigarettát tartotta. Szemével körültekintett a tájon, ahol a bérházak emelkedtek a magasba. A bámészkodást megszakítva visszatért a lakásba. Felöltözött, ruháját egy térdig érő, fodros végű szoknya, necc harisnya, és egy fekete hálósujjú fekete felső alkodta. Odahúzta magához a fekete Steel bakancsát, elkeztde szépen lassan befűzni. Mikor végzett elindult az ajtó felé, de előtte még gyorsan felvette földig érő bőrkabátját, és elindult kifelé. A folyosón a léptei igen hangosan dobbantak, ami közben ment a lift felé. Odaért a lifthez, megnyomta a hívógombot. Egy perc múlva ott is volt, beszélt és megnyomta az "F" feliratú gombot, ami a földszinten jelezte.*
-Hajj... *Sóhajtott Eliza, hogy kiengedje " a gőzt ". Leért a lifttel, kiszállt, megnézte a postaládát, amiben nem volt levél. Visszacsukta, és elindult a kijárat felé. Az ajtón kilépve az utcára lépett, ami még ilyen reggel szinte teljesen kihaltnak minősíthető volt. Elindult a kocsma felé a kihalt utakon. Az enyhe reggeli szél, néhánként fellebbentette a térdig érő fekete szoknyáját. Ahhoz képest, hogy fújt a szél nem volt túl hideg a levegő számára.* ~Kocsma, és aztán megláttjuk mi jön.~ *Gondolta el Eliza, miközben a kocsma felé tartott.*

Vendég

*A mára-már tökéletes finomságot felöltött mosoly, amely sugározza a magabiztosságot, egy pillanatra megrendül. Nem erre számított, hogy Aloro nem csapja be, vagy lábára az ajtót. „Ego tojása” növekedni kezd, jó tudni, hogy ennyi idő után még mindig látszatra kapó husi marad belőle.
Örömmel fogadja, hogy a nő ily módon reagálja le az esetett. Vágyakozása a meleg szobába egy csapásra a semmibe vész, s már kedvel veti bele magát a traccspartiba, ami könnyen mással is végződhet. Könnyen félreérthető a helyzet, ami egy rosszul „elsült” éjszaka után elutasításnak látszhat, ámbár még sehol sem tartanak.
Kezét még mindig a magazinon tartja, s állát simogatva hallgatja végig a nőt. Furcsállja, hogy nem tépte ki a kezéből a magazint, holott néhány pillanattal ezelőtt még kellemetlen kérleléseket hallatott. Egyszer Aloro kezét nézte, máskor a szemét, miközben beszél. Nemrégen még Knell átkozva a sírba kívánta, azt aki megmerte zavarni pajkos játékukat Hummer-rel, s most hasonló esetben Aloro kedvesen bemutatkozik.*
-Valóban, s én is.
*Arcára egy huncut mosoly ült ki, mikor az érthetetlennek tűnő mondatot kimondta, bár ha jól kombinálja a nő Knell és a saját mondatait, talán megtalálhatja a párhuzamot.*
-Knell Farbane szolgálatára. – kicsit formaiasra sikerült a bemutatkozás, de talán származásától fogva ezt megszokta a nő – Egy suhanc próbálta eltulajdonítani ezt a magazint, látszott rajta, hogy hajlamai nem egyenesen ívelnek a normális felé, hisz én nem vittem volna el ezt a pasikkal felhalmozott… - torkát megköszörüli, s idegesen a magazinra néz, majd rámutat a főoldalon az egyik kisebb képre – Na látja pont ilyen vállra dagasztok, s gyúrok, de már alakul.
*Diszkréten vállát kicsit a nő irányába mozdítja, majd ránéz. Mintha meglepődött volna, s egy darabig ez az idióta nézéssel nézte mit lép a nő, majd újra elmosolyodott. Talán kényelmetlen lehet a helyzet, s inkább visszahúzódik az eredeti felállásba, de keze még mindig a magazinon. Na igen… a magazin mely összeköti az embereket, mint egy jegygyűrű.
Nem tudja mit gondoljon, ezért inkább nem is feszegeti az amúgy is kínos helyzetet, bár minden más lenne ha Aloro-n sem lenne ruha. A szerencse ritkán találja meg Knell-t, s ez ma sem változott eddig, bár a remény még él, csak nem a szeme előtt. Lassan elengedi a magazint, és egy lépést hátrál, de nem megy tovább, így kényelmesen be lehet csukni az ajtót, ha Aloro így döntene. Valahogy nem tud megmozdulni anélkül, hogy mondjon valamit, vagy éppen tegyen.*
-Tapasztalatom, hogy az ilyenekben néhol elcsúszik a pasik keze, s látni engedi azt amit nem néznék meg magával.
*Finom, mégis talán sértő megjegyzés lehetett a nő irányába, hogy játszhat a magával ha úgy kívánja, Knell nem áll még az útjában. Magában, mélyen, amin éppen gondolkodik nincs benne, hogy Aloro egymaga játszana, de valahogy saját magát is beletette a képbe. Talán fura betegsége, vagy csak vágy… ki tudja? Most sem, s nem is volt az a fajta, aki nyíltan kimondja, mit akar a nőkkel, bár éreztette. A boxeres látvány nem volt direkt, de lassan látszik már a vágy, amit csak fokozni szeretne.*

Vendég

*A szomszéd fiú... már amennyire még fiúnak mondható, hiszen ahogy telik az idő, úgy növi ki lassan magát ő is, már láthatóak a jelek. Kihúzza magát, szellemesek mond, és alig akaródzik távoznia. Aloro régen megtanult már ezekből a jelekből olvasni, hiszen szinte ebből él az utóbbi időben. Meg kellett tanulnia minden jelet elolvasni, értelmezni, és meg kellett tanulnia, hogy ne csábuljon el az első pillanatban, hiszen ha elveszti a fejét a rossz pillanatban, akkor vége a játéknak.
Elmosolyodik, majd tekintete óvatosan a magazinra és az azon pihenő kézre, majd fel a fiú szemeibe villan. Már nem is csodálkozik magán, hogy szinte ösztönösen kezdi alkalmazni a női praktikák kicsiny kis tárházát: enyhén megnedvesíti ajkait, s előretolja őket, hogy teltebbnek tűnjenek, majd résnyire nyitja őket, mint aki szomjazik valamire. Szemeit tágabbra nyitja, hogy nagyobbaknak látszódjanak, s úgy fényeskedjenek, mint a vágyakozás megtestesítői. A magazint átveszi, mikor a fiú pár lépést hátrál, és jobban is megnézi az izomkolosszust, aki az elején ácsorog. Talán csak most esik le neki, ahogy hallja a nem különben félreérthető szavakat, hogy a másik azt gondolja, enélkül úgymond "nem aludna jól esténként". Holott korántsem erről van szó. Az ilyen újság a magafajtának, mint amilyen ő is szinte tananyag. A mosoly szélesebbre húzódik, ahogy nézi a visszataszító izmokat, amiktől már biztosan teljesen impotens lett a modell, aki a címlapon van, hiszen férfiassága helyett is izom nőtt már.
Lassan ismét a "szomszédra" emeli tekintetét, majd ugynolyan hangnemben, csábítástól telített hangon szólal meg*
- Nem az esetem. Remélem nem akarja maga sem ekkorára növeszteni. Olykor ez más képességek rovására megy.
*Talán betalált a célzás, talán nem, de egyet már tud a nő: a mai játéknak még nincs vége, és mostantól irányítja azt, mivel irányítani akarja.

...És ha valami nem lehet a tied, amit megkívánsz, akkor ott vér folyik, nem igaz?

A hang a fejében most gúnyos, de csak újabb mosolyra készteti őt. Nem törődik vele, sem azzal, hogy igaza van, vagy sem. Egyszerűen csak akar, vágyakozón, és ha így van, ugyan miért kellene ellenállni, ugyan miért kellene megtagadni minden gyümölcsöt, amit terem az Édenkert?

Elvégre már nem kaphatod meg sokáig...

Apró rezdülés fut át az arcán a gondolatra, hogy bármikor elvesztheti vonzerejét, hogy bármikor megkaphatja a hasonló fiúktól, hogy öreg, és már nem kívánatos. Hát most kell kihasználnia minden percet, teste minden szépségét, amíg még őrzi ezt.*
- Micsoda hőstett.
*válaszolja arra a mondatra, mely szerint a másik elzavart néhány kölyköt, akik az újságját lopták*
- Mivel hálálhatnám meg?
*félig hátat fordít, és mint egy tehetségesebb táncos, húzza fel lábát az ajtó félfa mentén, majd elindul befelé pár lépést, s lassan visszanéz*
- Ugye nem szeretnénk, ha az egész folyosó tanúja lenne az italmeghívásomnak?
*a fiúra kacsint, és még bentebb sétál, ezúttal eltűnik az egyik szobában, pontosan látja a másik, melyikben, hiszen a nő nagyn is ügyelt erre a részletre, akárcsak arra, hogy az ajtót nyitva hagyja. Mostantól maga dönt majd az ifjú, maga dönt, és biztosan jól dönt majd, így van ez rendjén*

Vendég

*Áldja az eget, s kedvenc idézete alapjaiban megremeg, de azért mégis csak megmarad kedvencnek. Teste az „izomkolosszustól” jelzőtől kicsit távol áll, mely csupán nem több mint a 70kb-jára finoman rádolgozott izmok. Testén a bőr enyhén megkeményedett, s csak most kezdi észrevenni, hogy a folyosón nem úgy fűtenek, mint a szobában, mely mégis csak kényelmesebb lenne egy lenge öltözetű ficsúrnak.
Kapva az alakalmon, de mégis kicsit vonakodva tette meg az első lépést. Majd mikor Aloro eltűnt az egyik szobában már gyorsabban mentek a léptek, s megállt az ajtó mögött. A nő nem látta, hogy ennyire bemerészkedett a lakásba, s még lett volna lehetőség megfutamodni, minden kínos dologtól mentesen. Magára nézve elmosolyodott, s olyat vett észre, ami a blökivel nem igazán történt volna meg, miközben játszanak. A felfedezés erőt adott neki, hogy mégis csak férfi, s hogy láthatóan kívánja a dolgot, az italt. A mosolygás mellet egy kicsit kényelmetlenség is lappangót, s karjait a tarkójára emelve a zavarodottsága leplezésére. Könyökével belökte az ajtós, innentől már nem állt szándékán meggondolnia magát.
Minden bizonnyal valami itallal fog visszatérni Aloro, de Knell már egy piros lenge hálóinget is hozzáképzel, mint álmaiban, vagy éppen kedvenc filmjeiben. Bár nem az a nagy piás gyerek, de most szívesen elfogadna a nőtől valami vágykeltőt.*
-Szivesen elfogadom a meghívásod!
*S immár tegezi a nőt, hisz valami több van most már egy magazin átadásánál. Hirtelen egy fintor jelenik meg arcán, s egy gondolat suhan át fején. Hummer-ra gondol, aki már javában játszik az új Cinema újsággal. Szomorún tudatosul benne, hogy holnap egy újságossal van „randevúja”. Lassan lépked az ajtó felé, ahol eltűnt Aloro, s közben fekete szemeivel fürkészi a lakást. Egész pofásnak gondolja első látásra, ami igen csak örvendetes, mivel saját szobája enyhén szólva luxuskörülményeket nyújt, s ehhez is van szokva. Megtalálva a hálószobát kedve támadt elidőzni tekintetével. A bíráló tekintet itt sem talál semmi kifogásolni valót, és örömmel fogadja, hogy pózok sokaságának van itt hely. Gondolataiba merülve, már nincs tudatában, mennyire kész is lenne a pózok kipróbálásához, bár partner hiányában felejtős.
Közben kis hiányérzete támadt, hisz nem látta már egy ideje a házigazdát, ki elárassza feltehetőleg valami édes, bizsergő, érzéki nedűvel. Egy mély sóhajtás kíséretében körbenéz, de még késsel a háta mögött sem találja Aloro-t.*
-Hova tehetem le magam?
*Kérdi, s közben akaratlanul is az ágyra nézet, bár tudta, hogy ez valószínűleg szép álom marad, de mindenképpen hívogató. Kis elszántság van benne, hogy bevetődjön, de ez hamar a semmibe vész, s inkább megvárja míg engedélyt kap.*

Vendég

*
~ha egyszer belemész, már nincs kiút, nem igaz, kislány? Persze kérdéses, egyáltalán akaord-e, hogy legyen.~

A gondolatok idegesítőn cikáztak fejében, s ő lassan olyanná kezdett váálni mozdulataiban, mint egy őrült: utánakapott a szálaknak, mint egy őrjítő kis légy után szokás, aki bosszantóan sokat merészel megtenni.
Most már döntött. Most már megteszi, akkor is, ha tudja, hogy odakinn az a suhanc jó pár évvel fiatalabb nála.

~Ez nem számít megrontásnak... még jobban akarja mint én. Ha tehetné, rám vetné magát most, csak a kora tartja vissza~

Igen, így van. De ugyanez fordítva is igaz. Minden önvádja ellenére érzi, ahogy az izgalom apró bizsergéssé csomósodik tarkóján, s hideg kéz gyanánt simít végig gerince mentén, majd vissza. Megremeg enyhén, s lehunyja szemeit, a kéjtól akaratlanul is hátrahajlik feje, majd egy sóhajjal visszatér a jelenbe, amely kezd magára színeket ölteni. Arca, mely a mosolyok tárházának ezer válfaját hordta már magán, most választ magának egyet, mely leginkább kifejezi a nő érzéseit: a gyönyörűség küszöbén álló éhségét. Ezzel áll neki az ital keverésének, hiszen választott, mi legyen majd az: Azúr éjszaka. Igen, egy kellemes, édeskés, izgalmas ital, melyet már sokszor kevert, de csak azoknak, akiket el akart bűvölni. Egy pillanatra a hűtőbe teszi azt poharastul, s et választja ki az időpontnak, mikor elrendezheti haját, és ruháját. Majdnem megtestesíti a fiú vágyálmait, csupán annyi a különbség, hogy a kis ruhácska, mely alig takar, mégis inkább csak sejtet, s mely csak az igazán makuláltan alakon mutat, nem egyszerűen vörös, hanem a vér és a vágyakozás színének olyan egyvelegében pompázik, melytől a bika megvadul, s mely a férfiak vadászösztönét azonnal egy vadra összpontosítja: arra, ki hordja e ruhát.

A lehűtött italokkal együtt tér vissza a szobába, s egyet a másik felé nyújt*
- Azúr Éjszaka. Nagyon kellemes ital.
*leül a kanapéra, mely igen kényelmes, félig felhúzva lábait, majd maga mellett a fiúnak is helyet mutat*
- Itt. Itt leülhetsz, Knell. Ugye jól ejtem ki?
*közben apró mosoly fut át arcán, s ujját az italba mártja, éppen csak annyira, hogy egy csepp az ujjához tapadjon, majd azt ajkaihoz érinti, lenyalja nyelvével róla a nedüt. Az egész jelenet filmbe illő... tán éppen onnan is vette, mégis így a valóságban látva sokkal többet ad, vért, húst és valós érzelmeket ígérő.*

Vendég

*Az ágy idilli képét, csak elsuhanó árny szakította félbe, ahogy Aloro előtűnt az egyik szobából. A nő látványa megerősítette lélekben, s testben is, hogy benne van a dologban… jót fog tenni az ital. Kicsit vonakodva kezdte el követni a nőt – olyan volt, mint amikor valakit csapdába csalnak, körül hálózzák – majd közben érte a meghívás a kanapéra, ami igen csak egyértelmű volt már. Lehuppant, s a támlán kezét Aloro mögé csúsztatta. Eddig még nem nézte meg jól a nőt, kicsit tolakodónak tűnt volna, ami lehet, hogy nem hatásos taktika. Átveszi az italt, de még nem iszik bele.*
-Jaja… igen, jól ejted. Hisz egyszer már mondtam.
*Kicsit felszabadulva, elszakadt a fekete szempártól, s kicsit jobban szemügyre vette a nőt, és pompás ruháját. Rossz szó lenne, ha azt mondanánk, anyukájára hasonlít, de előbbi barátnőire biztosan, s mintha még tovább is szárnyalná valamennyit. Majd szeme végigsiklott, mintha csak a bokaláncot kereste volna, ami elég hihtően hangzik.*
-Az…Úr Éjszakája… mily érdekes név.
*Valami visszatartja, hogy a további szóvicceit elmondja, ami kicsit idiótán hangzat.* ~Enyém? *Elmosolyodik, s el is kalandozik egy pillanatra. A hideg ital érintése, jutatja eszébe mit is kéne tenni, hisz már, amit a nő művel, szinte az is enyhíti szomját, vágyát. Végig a nőt figyelve, - hisz semmi érdekes nincs még itt –belekortyol az italba, de arcán semmi jelét nem adja annak, hogy nem bírja az italt.*
-Ohh… ez nagyon finom.
*Jobb szó nem jut eszébe, s ez is idiótán hangzik, amire kicsit elvörösödik. Valami frappánsat kéne mondania, de semmi nem jut eszébe, s inkább a tettek mezejére lép. Érzi a nő bőrének kellemes bizsergését, s Aloro is láthatja Knell-en milyen is az a bizsergető érzés. Hirtelen ötlettől vezérelve, ha lehet még közelebb csúszott a nőhöz, majd játékosan a kezét a nő térdére tette, s szépen lassan két újával végigjárta combja minden porcikáját. Talán menne más irányokba is, ha Aloro kellőképpen jó gesztusokat tesz Knell irányába a folytatás érdekében.*

Vendég

* Napom teltek el, mióta megérkezett Topolyába. Ahogy gondolta, a lakás rémes állapotban volt. Mindent vastagon borított a por, és az egérürülék. Reggeltől estig takarított, rendezkedett, tologatta a nehéz bútorokat, és megpróbálta lakhatóvá tenni az új otthonát. Arra még nem volt ideje, hogy elkezdejn írni. Elintézte a hivatalos dolgokat, átiratta a nevére a telefont, és a postát. Szomszédokkal egyelőre nem találkozott, de nem is bánta. Topolya lakói nem votlak számára túl szimpatikusak. Meglepődött azon, hogy éjszaka jóval többen vannak az utcákon, mint nappal. Úgy tűnt, nem csak ő részesíti előnyben az éjszakai életet... Felfedezte a környéket, bevásárolt a legközelebbi üzletben, és pihent. Odatolt egy régi fotelt a harmadik emeleti ablakhoz, és legszívesebben onnan bámulta az utcát. Minden nap eszébe jutott Dzsamila mondata, amit megérkezése estéjén hallott. Azóta sem talákozott a lánnyal, így nem tudta megkérdezni, miért kellene anniyra óvatosnak lennie az utcán. Leste az emberek arcát. Furák a topolyaiak. Egyesek egyenesen őrültnek tűnnek, mások mintha rettegve közlekednének az utcán. Lassan eljön az ideje, hogy felderítse a terepet... MOst azonban az a legfontosabb, hogy sokat pihenhessen.*

Vendég

*Hosszas tárgyalás után sikerült kikölcsönöznöm egy piszkos kis lakást az egyik kevésbé lepukkant helyen*
~Nem éppen egy palota, de megteszi * gondolom, miközben újra körbenézek a lakásban. Az öregúr, akitől bérbe vettem se lehetett sokkal jobb anyagi helyzetben mint én. Azt a néhány eurót, amit előre kifizettem úgy vágta zsebre, mintha félne, hogy köddé válik.*
-Azért nem ártana rendbeszedni a lakást.
*Rögtön neki is látottam takarítani- a konyhában talált seprűvel felfegyverkezve szépen kisöprögettem a szobákat.Már esteledett, mire végeztem, de a lakás immár jóval otthonosabb volt. A hűtő meglepően jól fel volt szerelve, és volt meleg víz valamint áram is a lakásban. Az utcához képest egy igazi álom. Gyorsan megvacsoráztam, megfürödtem, majd jóval jobb közérzettel, mint pár héttel korábban, kiléptem az utcára. Azért lehet, hogy majd nem ártana beszerezni egy szobatársat. Egyenlőre még ez a kicsinyke lakbér is sok. Szórakozottan sétálni indulok, nem is figyelem, hogy merre visz a lábam*

Vendég

Egy rövid séta után megérkeztem újdonsült otthonomhoz. Fütyörészve caplattam fel a lépcsön, majd lakásomba beérve gondosan visszazártam az ajtót. Gyorsan megvacsoráztam, letusoltam, majd miután belebújtam pizsamámat alkotó egy szál melegítőnadrágomba, bezuhantam az ágyba, és szinte rögtön el is aludtam.

Vendég

Frissen és kipihenten ébredtem. Szép lassan átballagtam a konyhába, majd eszembe jutott az állásajánlat, aminek még nem sikerült a végére járnom. Villámgyorsan lezuhanyoztam és megreggeliztem. Közben eszembe jutott Miguell, akinek még mindíg nincs szállása. Küldtem neki üzenetet a mobilomról, a lakás címével, és az alábbi infóval:
-Kulcs a lábtörlő alatt!
Kirohantam az ajtón, a kettes számú kulcsot gondosan bedugtam a lábtörlő alá, majd visszazártam az ajtót. Rögtön a sztriptízbárba siettem, hátha el tudom csípni Vendettit.

Vendég

* A kulcs tényleg a lábtörlő alatt volt, és valóban nyitotta is a zárat. Miguell az ajtón belépve egy igazi vasbeton panellakásban találta magát. A konyha a vártnál nagyobb volt, és aránylag egészen jól felszerelt. a folyosóról két kisebb szoba nyílott. Az egyikben holmikat látott. ~Tehát ez az O1men szobája. Akkor én a másikat lakom be.~ Majd cuccaival bement a sajátjának vélt szobába. Újonnan vett ruháit, és eszközeit gondosan elosztotta a szekrényekben. Pénzének egy részét és walter típusú pisztolyát az éjjeli szekrénybe az alsónadrágok alá helyezte. A lakás összképében elég lehangoló volt, de Miguell dekkolt már rosszabb helyeken is. Az ablakhoz lépett és kinézett az utcára. A látvány hatására megfogadta, ha ezentúl nem lesz megeláégedve a lakással, megismétli ugyanezt, és az utca képe után kastélynak érzi majd szobáját. kissé fáradtnak érezte magát. Bekapcsolta a tévét és a fotelból bambán váltogatta a csatornákat. O'mennek híre sem volt.*

Vendég

* Miguell rájött, itt topolyában sem az igazi a TV műsor. Az egész dögunalom. Kezdték kiakasztani a Talk showk., így úgy döntött lemegy a sztiptízbárba, hátha összefut Vendettivel.*

Vendég

* Miguell hazaérve érezte csak, hogy milyen fáradt is valójában. Lezuhanyzott majd, megágyazott magának. Fegyverét csőre töltötte, majd visszabiztosította, és a párnája alá tette. Átfutotta a Topolyai Hírmondó bűnügyi rovatát. Örömmel nyugtázta, hogy a helyi rendőri szerveket a sorozatos eltűnések foglalkoztatják, és ezek eleéggé le is terhelik őket. Kiment az erkélyre elszívni még egy cigarettát. Így éjszaka, csak a fényeket látva a kilátás is elviselhető volt, csak a illat melyet a szél hodott magával volt ismeretlen miguell számára. Ő valamilyen topolya mellett őshonos fenyőfélére gondolt. A cigarettát elpöccintve visszafeküdt az ágyába, és negyed órán belül békésen hortyogott is.*

Vendég

* A sötétítőn keresztül beszűrődő fény ébresztette fel, bár nem volt biztos benne, hogy tényleg reggel van-e. Amilyen állapotban tegnap lefeküdt, lehet akár dél, akár délután is. ~ Ez az alvás már nagyon hiányzott. Olyan, mintha újjászületten volna~. Az ágyból kikelve a mosdóba ment, hogy könnyítsen magán. Ezután a konyhába menet csalódottan taoasztalta, hogy bár O'men sokmindent előkészített érkezésére, figyelme nem terjedt ki a hűtő feltöltésére. Bár Miguellnek be kellett látnia azt is, lakótársa valóban munkanélküli, és valószínűleg nem is volt igazán pénze beszerezni élelmiszereket. Szimpatikus volt Miguellnak O'men. Hajdanvolt önmagát látta benne. ~ Lehet ennek a srácnak sikerül, majd normálisan talpra állnia. Nem kell mindig vagy a hatóság, vagy az üzletfelek elől menekülnie. Bár nem is lesz soha annyi lóvé az éjjeliszekrényében, mint nekem.~ Mosolyosodott el Miguell gondolatmenete végére. A szobába visszamenve beágyazott, gondosan elrejtette pisztolyát, majd a konyhában nekilátott hajdanvolt bűvészmutatványához, majdnem semmiből reggelit varázsolni.*

Vendég

* Miguell jóllakottan ült a konyhaasztal felett. Mégis sikerült improvizálnia valamit. nemhiába szeretett annyira főzni. Bár az órára pillantvalátta, hogy "reggelije" elmegy egy korai vacsorának is. O'men még mindig nem jött haza, vagy már lehet eli ment vakahova. Lényeg, hogy nem volt otthon. ~ Hálás lakótárs. Nem zavarja nagyon köreimet.~ Mosolyodott el Miguell. ~ Viszont jó lenne ma tenni valamit.~ Megnézte mobiltelefonját, de sajnos az állásjelentkezésére még nem válaszoltak. ~ Azt hiszem akkor érdemes lesz kimennem a kikötőbe. Úgyis ma fut be a Veronica az áruval. Uratlan jószág ebek prédája. jobb tehát, ha kimegyek szemmel tartani a rakodást, és a szállítást.~ Miguell lezuhanyzott, majd felöltözött. A kávét és az első szál cigarettát a nap folyamán az erkélyen töltötte el, mélyen magába szívva az ismeretlen fenyőillatot. ~ Na csapjun a lovak közé.~ Írt egy cetlit O'mennek " Találkozom valakivel, majd jövökˇ. Miguell", aztán vette bőrkabátját és kilépett a lakásból, hívta a liftet és perceken belül már az utcán kopogtak csizmasarkai.*

Vendég

*Faarccal szállt ki a taxiból. Nem, ez már nem faarc ez fapofa.
Egy nemtörődöm, nekem mindenmindegy-szerű groteszk arckifejezés.
Miután a taxi elhúzott és ő ott maradt kezében óriási fekete táskájával, kedve lett volna a fejét a házfalba verni.
Ezért? Ezért teszi meg azt a nyamvadt utat? Hogy ledorongolják? Hogy litániát hallgasson arról, mennyivel másabb a húga Talisa...
Ja igen...más...egy uncsi feleség három hónapos gyerekkel...Alice köszöni de nem kér belőle....*
-Menjetek mind a.....-*sziszegte de a mondat végét sikeresen visszafojtotta.
Mégsem átkozhatja tulajdon családját....Csak tűrhet, vagy szép lassan leszokik a látogatásokról.
Előszedte neonzöld dzsekije zsebéből a kulcsot, már nyitotta is a kaput.
Ha minden jól megy alhat délig.....*

Vendég

*Késői ebédje után szánta rá magát, hogy szétnézzen kicsit a városban.
Többek közt munkát is kell keresni, különben.....Na ezt inkább nem gondolja végig.
Ahogy a kapu csapódik utána máris rágyújt.
Fekete műbőr dzsekije alatt bordó pulóver lapul, amin névrokonának Jim Morrisonnak képe diszeleg. Hülye ajándék egy hülye havertól.
Ehhez jön még a kopottas, rávarrt cimkékkel diszitett farmer és a lapossarkú csizma.
Már a tükörben megállapitotta, kellőképp groteszk a kinézete ahhoz, hogy csak valami elmebeteg alkalmazza éhbérért...Vagy lehet, hogy még vannak csodák.
Megigazitja fekete válltáskáját és elindul....Rábizza magát a sorsra, melynek útjai mint tudjuk kifürkészhetetlenek...*

Vendég

*Lassan kikászálódott az ágyból, majd kivánszorgott a fürdőszobába mosakodni. Az elmúlt pár napban megpróbálta valahogy elérni Vendettit, de a keresés eddigi eredménye sajnos igencsak közel állt a nullához. Úgy döntött, hogy nem vár tovább, inkább utánanéz egy másik állásnak. Szépen elmajszolt egy szendvicset, majd vette a kabátját, és elindult, hogy vegyen egy újságot. Ott majd utánanéz valami állásnak*

Vendég

A kocsi lassan gurolt be a Fürj utcába. Razornak eszébe jutott még hogy el kéne látogatnia Steve-hez. Bekopogtatott az ajtón, Steve álmosan és lassan nyitotta ki:
"Igen? Ja te vagy Razor? Mi szél hozott ide? Bevallom elég fáradt vagyok. Szóval gyorsan mond mit akarsz".
"Az az igazság hogy lenne egy kis kérésem. Bejöhetek?"- kérdezte Razor.
"Hát... Na jól van. Gyere be. De figyelmeztetlek hogy bent nagy a rendetlenség. S mégis mi lenne az a kis kérés?". Razor belépett s a számítógéphez ment Steve utána jött:
"Az lenne a kérésem. Hogy meg kéne figyelned egy személyt. A neve Andrej".- kezdete mondanivalóját Razor.
"Rendben. Van róla fénykép vagy image fálj?"- kérdezte Steve.
"Hát ép ez a gond nincs. Van olyan programod amivel lehetne egy fantomképet készíteni rólad?"- kérdezte Razor.
"Van. Rendben, ülj le. És hozz nekem egy kávét."- mondta Steve s negyed óra múlva kész is lettek.
"S hol kezdjem a megfigyelést?"- kérdezte Steve.
"A külvárosi részeken"- mondta Razor.
"Rendben ráállok."- mondta s valamennyi kamerája egy területre összpontosult.
"Köszönöm a segítséget Steve. Én lassan megyek. Holnap még találkozunk."- mondta Razor s ezzel kinyitotta a bejárati ajtót.
"Nincs mit. Cserébe hozzál nekem egy üveg brandyt."- válaszolta Steve.
"Meglesz"- mondta Razor, kiment, majd bezárta az ajtót, lement a kocsihoz és elindult hazafelé.

Vendég

*A pillanatot kiélvezve, minden érzékén Aloro-ra hangolja. Minden pillanat hosszan érződik, s alaposan emlékeibe vésődik, melyet sok-sok megpróbáltatás után is boldogan fog feleleveníteni, nosztalgiás pillanataiban.*

[Tűzjelző hangja]

*Riadtan pattan fel a díványról, de tovább hirtelen nem jut. Mintha földbe gyökerezett volna a lába, s szemei is elkerekedtek. Bizonytalan léptekkel indul meg a kijárat felé, Aloro-val nem törődve.*
- Hű a… csak nem?
*Füleinek köszönhetően egyre biztosabb benne, egyre növekszik a feszültség, melyet a fülsértő hang okoz. Az utolsó néhány lépést, már gyorsabban teszi meg, s szinte feltépi az ajtó. Válla szobája ajtajának csapódik, de nem mozdul. Hallja, hogy Hummer ugat, nyüszít, s a két hang között egy ropogó duruzsolás teszi még inkább feszülté Knell-t.*
- Segítsenek! Segítsenek!
*Kiálltja újból, és újból. Elkeseredett dörömbölés, s apró jajveszékelés nyomja el a tűzjelző hangját. Vállával a tétlenségtől felizzva újból nekifeszül az ajtónak. Újból, és újból nekimegy, de nem mozdul. A kutya ugatása, s az egyre erősödő ropogás, pattogás hangja az elkeseredést tovább fokozva könnyeket csalnak szemeibe. Fejét az ajtónak nyomja, majd kezét ökölbe szorítva püfölni kezdi.*
- Nem! Nem!
*Eltávolodva az ajtótól a szemközti falnak simulva megtámaszkodik, s minden erejét a dühből, és a kétségbeeséstől merítve újra vállal próbálkozik. Egy halk reccsenés, melyet a hús, és bőr tompítja valamelyest. Szeme lecsukódik, szája csukva marad. Egyre lejjebb csúszva, az ajtónak dőlve leül, s nem mozdul. Karja nagyjából normális állapotban pihen teste mellett. Még egy utolsó kép szeretett élettársáról, majd eszméletét veszti. Feladta…
Néhány pillanat múlva, s több emberrel - kik rossz értelembe véve cserbenhagyták Knell-t, s Hummer-t – megérkezik egy férfi kulcsokkal csörömpölve. Eszméletlenül hiába pofozgatják, szólítják nevén, nem reagál. A férfi Knell-t oldalára fordítja, majd ajtót nyit. A lángok a plafonon cikáznak, s szinte 1 m felett mindent füst borít. A füst kiszökik a szobából, majd csökkeni kezd a helységbe bezsúfolt gázmennyiség. Hummer ijedten rohan ki a szobából Knell-hez bújva, nyüszítve. „Gyertek” mondja a férfi, s vonszolni kezdi az eszméletlen testet.*

[Eszméletlenül]

*Meredten áll az ajtóban. A lángok ide-oda cikáznak, de füst nincs. Egy sötét köpenyes alak homálya rajzolódik ki a hullámzó lángnyelvek közül. Mintha őt nem támadnák a pokol perzselő lángjai, mintha irányítaná a tüzet. Feje lehajtva, s csuklyája alatt hosszú fekete haja rajzolódik ki. Kezei kinyúlnak, s hívogatóan Knell-nek intettek.*
- Gyere.
*Sejtelmes hangon szólal, s szép lassan tekintete megcsillan a tűzben. Szemeiben izzanak a lángok, táncolnak, játszanak. Komoly, mégis örömmel fűszerezve kántálni kezd néhány mondatot. A lángok már nem látszanak mozdulni, mintha minden megállt volna, de nem. Alig észrevehetően az alak közeledik, majd újra, és újra mondogatni kezdi.*
- Enyém vagy!
*Knell-t a félelem tölti el, érzi a mélyen eltemetett gonoszságot, és a halált. Testét nem látja, s mozdulni sem tud. Menne, menekülne de képtelen. Az alak megbabonázta, megbénította.
Az alak egyre csak közeledik, ördögi mosolya immár tisztán kivehető. Néhány méterre Knell-től karjait felemeli, minden előzmény nélkül, s sötétséget hozva magával. Kép megszűnik…*

[Mentő autóban]

*Sötétségből világosság lesz egy pillanatra, majd újra visszazuhan. Néhány percig ismét a gondtalan életbe zuhan, de ismét vissza. Itt a helye… Hangokat hall, de nem érez. Néha lát, de nem adják azt az érzést, mit egy tapasztalt francia nő látványa tud adni. A mentő tova szál, sérültjével, kinek több baja van, mint egy válltörés. Talán túl sok is…*

Vendég

*Arra az utcára egy kocsi hozta Vegito cuccait az állomásról. Kivette a fontosabb dolgokat, majd pakolni kezdett. A zsebéből egy listát vett elő, hogy megnézze, mi van és mi nincs meg.*
~Bútorok: Megvannak. Ruhák: megvannak...........A festmények hiányoznak.~
*Kiment a kocsihoz és azokat is bevitte újy otthonába. Minden volt a házban, qami neki kellett: Nappali, hálószoba (franciaágy, a biztonság kedvéért), dolgozó szoba, ahol a számítógép, meg minden, számára fontos cucc volt, na és a konyha, amire nem nagyon volt szüksége, mivel nem volt erőssége a főzés. Berendezett mindent és rögtön kilépett az utcára, hogy állást szerezzen. Házának utcájából kilépve járkált az utcán, ahol már a tömeg eltűnt, mintha elnyelte volna a föld. Egy-két eemberen kívül nem nagyon voltak az utcán, Vegiton kívül.*
~Amúgy, ha egyedül vagyok, az se kellemes, de ha meg 20000-en vannak, akkor még annál is rosszabb.~
* Vett egy újságot az egyik árusnál és elkezdte olvasni az állásajámlatokat. Volt mindenféle ( takarító egy iskolában, utcaseprő...). De ő igazából mindig is rendőr szeretett volna lenni, de viszont olyan ajánlat nem volt.*
~Na, majd legközelebb~
*Gondolta csalódottan Vegito és egyre csak sétált....*

Halandó

A taxi nagyon hamar beért a bérházak sűrűje közé, s meg is állt az egyik előtt. Egy aprócska utcatábla volt olvasható: ~ Dennor utca 10. Milyen különös név... ~ gondolta magában Olaf, ám elmélkedését hirtelen a taxis rikácsoló hangja szakította félbe: "2000 forint lesz". A férfit kedvetelenül kifizette, kiszállt, kivette a csomagjait, majd bement az épületbe. A recepciós jellegzetes poziciójába volt elmélyülve, aludt. Olaf halkan rászólt: "Uram!"- ám az meg sem mozdította a füle botját. Ekkor rácsapott a pultra, mire az kis híján hátraesett: "Mi van?"- hördült fel - "Ja egy vendég... Miben segíthetek?"- kérdezte az immáron nyájas hangúvá vált férfi.
"Egy szobát szeretnék, külön fürdőszobával a másodikon"- válaszolt Olaf.
"Hmm... Pont van egy szabadon. 3000 Ft/nap a bérleti díja."- közölte a recepciós.
"Rendben 1 hónapra kiveszem." -mondta neki Silberthron és kifizette az összeget, majd felvitte a csomagját, kinyitotta a szoba ajtaját, ám meglepetésére, nem a szokásos lepukkant városi szobák egyike várta, hanem egy viszonylag korszerűen berendezett, felújított szoba. 3 szoba volt benne egy nappali, egy hálószoba és egy fürdőszoba, valamint egy kisebb lomos. Elégedett volt a választásával, lepakolt, kicsit berendezkedett, majd úgy döntött taxit hív és elmegy a bankba kivenni a pénz egy részét. A taxigyorsan megérkezett Olaf beüllt a járgányba, majd elindultak a pénzintézetbe.

Halandó

Olaf már a kocsiban hozzáállt a pénz számolásához, fel sem bírta fogni hirtelen, hogy mennyi pénz jutott a kezébe ilyen rövid idő alatt. Ennyi és ekkora összegű pénzátutalást még nem kapott egy megbízatáshoz. Miután kifizette a taxist, gyorsan kiszállt és felment a szobájába, s a kis széfjébe rakta az összeget. A recepción még gyorsan felhozatott magának egy szaknévsort, s az irodabérlés címszó alatt meg is akadt a szeme.
~ Irodabérlés gyorsan, könnyen, kedvező árral. Tel: 06-56-579-789. Jól hangzik...~ gondolta magában, s már tárcsázta is a számot. Rövid kicsöngés után egy férfi hang szólt a vonal végéről: "Hallo! Miben segíthetek?"
"Hallo! Jó napot kívánok! Olaf Silberthron vagyok és kiadó iroda után szeretnék érdeklődni. Meg van még úgye az iroda?"- kérdezte Olaf.
"Persze megvan. Az irodanegyedben található a "Rotterdam úton", hatalmas nagy, több mint 150 négyzetméter alapterületű, külön főnöki szobával, s a bérleti díja is viszonylag kedvező. Mindössze 35000 Ft-ba kerül a havi összeg."- közölte a férfi.
"Rendben tetszik az ajánlat. Holnap megnézem az irodát, mondjuk legyen délelőtt 10 óra. Megfelel az önnek?"- kérdezte Silberthron.
"Hát persze... Várom önt. Akkor holnap 10-re várom önt. A viszontlátásra!"- mondta örömtelien a férfi.
"Nagyszerű. A viszontlátásra!"- mondta Olaf, s lerakta a kagylót, majd úgy döntött lefekszik aludni. Elég hosszú napot tudhatott magának, s rövid zuhanyzás után, már várta a kényelmes ágya. Szemével még a sötét éjszakába tekintet, majd néhány perc múlva az álmok birodalmába zuhant.