Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Résztvevő(k): Automne de Jouissance
Helyszín: Vércsepp-liget

Napok óta a várost jártad már a pincérrel, kit lassan megismertél. Nem francia volt, de mégis az: a szülei Svájcban laktak, ő itt tanul a topolyai egyetemen, s csak nyáron, a vizsgák után választotta maágnak a pincérkedést - az otthoni zsebpénzt kiegészítendő.
Bejártátok már vele szitne az egész várost, jártatok a strandon is, kecsegtetted ezzel-azzal, néha nem értél rá, mikor hívott: igazi kacér nőt játszottál neki, igazán magad sem tudva, hogy még játék-e a dolog, vagy már kezd komollyá válni a kapcsolat.
A harmadik estédet töltötted vele épp, a Vércsepp-liget egy kissé bokrosabb részen sétáltatok, mármár majdnem a kezébe csempészte a kezed, mikor azzal a kérdéssel fordultál hozzá, mely idehozott, ebbe a városba.
A különös, természetfeletti mesékről kérdezted, s arról, hogy vajon, a liget tényleg arról kapta-e a nevét, hogy gyilkosság történt itt.
Giskard idegesen rántotta vissza a kezét, mely már a csuklód körül simogatta az érzékeny bőrt, s szúrós pillantással mért végig.
-Tényleg erre vagy kiváncsi? -Kérdezte, elfúló hangon, s csendbe burkolódzott, mintha akkor sem nyitná ki többé a száját, ha épp "nem"-mel válaszolnál. Tapintható lett az idegessége, zárkózott lett - egészen idegen tőled, teljesen kifordult magából.
S épp ekkor, mikor a kérdés elhangzott, s Giskard szembefordult veled, a nap utolsót hunyorított a város felett, s lebukott a Vércsepp-liget fái mögé, átadva helyét a lassan beköszöntő éjszakának.

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

Résztvevő(k): Automne de Jouissance
Helyszín: Vércsepp-liget

*Egy lány és egy fiú sétált egymás mellett a Vércsepp liget fái között estefelé, hallgatásba burkolózva. Automne volt aki elhallgatott pár perce, a gondolataiba mélyedt, a mellette sétáló fiú pedig nem akarta megzavarni. Látszott rajta, hogy gondolatban messze jár. Felidézte magában az elmúlt napokat. Pár napja érkezett a városba. Maga sem tudta pontosan miért ide jött, de azt remélte itt megtalálja azt, amit már szinte megszállottan keres, pedig létezésében sem lehet teljesen biztos... Első napján a városban találkozott Giskard-dal, aki megmutatta neki a várost. A svájci fiú jó társaságnak bizonyult, és mindig ott volt, ha szükség volt rá. Persze Automne tisztában volt azzal, hogyan tarthatja ébren a fiú érdeklődését. Mérnöki pontosságal adagolta a kedvesség és az elérhetetlenség sajátos elegyét... Délután mikor felébredt a szállodai szobájában, Giskard jutott az eszébe, és rá kellett döbbennie, hogy kezd komolyan érdeklődni a fiú iránt. Ekkor határozta el, hogy megkérdezi tőle, amit már olyan nagyon szeretett volna tudni, hogy mennyire lehet hinni a mesékben, amik Topolyáról keringenek. Felsóhajtott, és visszatértek gondolatai a parkba. Nem tudta, mióta hallgat, és azt is csak ekkor vette észre, hogy Giskard ujjai végigsimították a csuklóját. Elrontva ugyan a tökéletes pillanatot, Automne megszólalt.*
- Giskard. Azt beszélik, hogy ebben a városban nem csak egyszerű halandók élnek. Te jól ismered Topolyát, biztos tudsz erről valamit. Már a ennek a helynek a nev is...Vércsepp-liget... a recepciós azt mesélte, megöltek itt valakit, onnan a név. Ez igaz? Mesélj nekem ezekről a dolgokról... kérlek...
*Ahogy ezt Automne kimondta, Giskard hirtelen megdermedt, elhúzta a kezét a lány csuklójától, olyan mozdulattal, mintha az megégette volna. A tekintete egészen megváltozott, és szembefordult a lánnyal*
~Vajon mitől lett ilyen ideges? Nem értem... sosem láttam még ilyennek...~
- Tényleg erre vagy kíváncsi? - kérdezte a fiú ingerülten.
*Automne felpillantott rá, és döbbbenten fedezte fel a fiún végbemenő változásokat. Egészen bezárkkózott előtte, és úgy tűnt, többet nem is szólal meg, bármi is legyen Automne válasza...
A fiú szemében furcsa tűzként tükröződött a lemnő nap utolsó sugara, mely éppen abban a pillanatban lobbant egy utolsót, mikor Giskard feltette kérdését. A hallgatásukat még mélyebbé tette a lassan rájuk boruló éjszaka...*

Résztvevő(k): Automne de Jouissance
Helyszín: Vércsepp-liget

A hallgatás lehet egy beszélgetés közben ellemes is: gondoljuk csak el, milyen jó is az, mikor párunkkal kéz a kézben leülünk egy padon, vagy a folyó partján, s nem történik más, csak az embereket, vagy a vizet bámuljuk, s tenyerünkön érezzük a kedves ottlétét.
Néha azonban kellemetlenné tud válni.
Vársz, várod a választ, felkészülve akár a legrosszabbra is, de nem történik semmi, csak hasznavehetetlen telnek a másodpercek. Úgy érzed, a szíved minden egyes dobbanása kihallatszik, keserű cressendóvá fokozódik, elnyomva a világ összes zaját, tompítva a fészket kereső madarak csivitelését, a nem is oly messze sétáló emberek lépéseinek zaját, halk beszélgetésüket. Ahogy a kellemes andalgásnál, ilyenkor is ketten maradtok: de mint két idegen, mégcsak nem is ember-emberrel szemben, de úgy érezheted, egy világ választ el attól, ki pillantásod fürkészi, s válaszodra vár.
Giskard nem moccan. Nem tudod, mi járhat a fejében, de szeme előbb őrültmód forog, nem állapodik meg egy pillanatra sem, izmai megfeszülnek, orrlyuka kitágul... de szép lassan kezd felengedni.
Nem tér vissza azonban a kedves fiú. Egy idegen áll veled szemben, bizalmatlan pillantásának középpontjában pedig nem más áll: mint te magad.
Meg kellene törni a csendet. Mondani valamit, feloldani a kellemetlen helyzetet - keresed a megfelelő szavakat, melyek lassan formálódnak csak elmédben... De aztán eljő a pilnnat, mikor megszólalsz...

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

Résztvevő(k): Automne de Jouissance
Helyszín: Vércsepp-liget

*A hirtelen beállt csendben Automne kutatva pillantott a fiú szemébe. Gyűlölte ezt az érzést. Úgy érezte sarokba szorították. Ez a csend most nem a romantikus, meghitt csend volt, ami rájuk telepedett. Furcsa, szorongató érzés kúszott végig a gyomrán, mintha egy hideg kéz markolta volna. A másodpercek olyan lassan vánszorogtak, mintha egy-egy újabb óra telne el. És a szakadék egyre szélesebbé vált közöttük. Érezte, hogy meg kell szólalnia, és az idő csak telik. A fiú pillantásának kereszttüzében állva megborzongott, nem tudta elviselni a vádló pillantást. Mély lélegzetet vett, most vette csak észre, hogy eddig visszafojtotta a lélegzetét. Érzi, hogy Giskard felenged, lassan enyhül a vibráló idegessége. De hiába keresi benne Automne az ismerős fiút, egy idegen kérdő pillantását kell elviselnie, és fázósan megborzongott. Nem tudta, mit mondjon, de érezte, hogy meg kell szólalnia. Talán csak időt akart nyerni, maga sem tudta, de tett egy tétova mozdulatot Giskard felé.*
- Igen, tényleg erre vagyok kíváncsi. Válaszolsz nekem? – miközben ezt kérdezte, odalépett a fiúhoz, és a karjára tette a kezét. Érezte benne a feszültséget.
~Nem ez volt a legokosabb mondat, ami életem során kiszaladt a számon, de most már mindegy. Vajon mitől lett ilyen feszült? Biztos tud valamit, csak nekem nem válaszol…~

Résztvevő(k): Automne de Jouissance
Helyszín: Vércsepp-liget

A csendbe úgy robbannak bele a lány szavai, mintha esti, szellőmentes napon a tó közepébe vágnak egy kézigránátot. Bár nem hangos, tán még akadozó is a szó, a fiúban újabb reakciókat indít meg. Giskard idegesen nyitja-csukja tenyerét, mintha bizony valami hiányozna, amit jól megmarkolhatna, s ismét köröz pillantásával.
Egy hirtelen mozdulattal kinyúl, és megmarkolja Automne csuklóját, s maga után húzza: nem sokáig, talán nincs is ideje a lánynak az ellenkeésre. A közeli padhoz húzza, s ha nem engedelmeskedik, erőszakkal nyomja le a padra, pillantásából kiolvasható, ha nem ül nyugton a lány, továbbra is erőszakos marad. Idegesen kezd fel s alá járkálni a pad előtt, erősen gondolkodik, ráncolja a homlokát, eszelős, torz grimaszba rándul arca: egy idegen, sosem látott ember járkál a lány előtt.
-Szóval... tudni akarod... mi? Tudni? -reszelős hang, s görcsösen rángó karok, ahogy megáll Automnevel szemben, pillantását a lányéba mélyeszti...
-Igen... meg... megölték! Nem egyszerűen, hanem... kín... kínok közt hal... halt meg... -Már a beszéd sem megy neki rendesen, dadogva ejti ki a szavakat... szeme fehérje kifordul, s a következő pillanatban elvágódik a pad előtt. Szájából fehér hab tör ki, rángatózva vonaglik a lány lábainál... Hörög, alig kap levegőt.
Tán meg is hal, ha nem kap segítséget.

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne válasza nem lepte meg a fiút. Bár titokban reménykedett benne, hogy a lány meggondolja magát, de nem így történt... A halkan, ám határozottan kimondott mondat mintha szétrobbantotta volna a rájuk telepedett csöndet. Ezen már a kissé bizonytalanul, kissé kérve hozzátett kérdés sem javított. Giskard ingerülten tekintett körbe, egész testében remegett. Majd tekintete egy pillanatra megállapodott valamin. Automne-nak ideje sem maradt megrémülni, a fiú már el is kapta a csuklóját, és maga után húzta. Még mielőtt tiltakozhatott volna, lenyomta egy padra, attól a helytől pár lépésnyire, ahol addig álltak. Automne megpróbált felálni, de a csuklóját szorító kéz erre még határozottabban szorította, félreérthetelenül jelezve, hogy ha kell, erőszakkal tartja ott. Mikor a szemébe nézett, a lány már biztosan tudta, hogy jobb, ha nyugton marad. Giskard pillantása nem sok jót ígért. Dacosan hátravetette a haját, kirántotta a kezét a szorításból és kisöpört egy tincset az arcából. Kérdőn pillantott a srácra, némi sértődöttséggel, ezzel próbálva elhessegetni magától a pillanatokkal korábbi ijedtségét. Giskard látva, hogy Automne nyugton marad, járkálni kezdett előtte fel s alá. Olyan volt, mint a ketrecbe zárt vadállat, aki nem tudja eldönteni, hogy darabokra tépje áldozatát, vagy nem törődve vele elmeneküljön. Egy idegent figyelt már a lány, az elmúlt napok nyomtalanul tűntek a semmibe. És ekkor Giskard törte meg a csendet.*
- Szóval tényleg tudni akarod? Valóban? - hangja rekedtes, akadozó, mintha az indulatoktól a hangja is elment volna. *Megáll a lánnyal szemben, a tekintetét belemélyeszti az övébe, és ismét megszólal.*
- Igen, megölték... megkínozták, szörnyű kínok közt halt meg. - hangja a mondat végére elfúl, zihálva veszi a levegőt, megremeg, fennakadnak a szemei és öszeesik a pad előtt, épp Automne lábainál. Hörög, vonaglik, szájából fehér hab folyik, a lány cipőjét is összekeni. Ijesztő látványt nyújt, úgy tűnik, ha nem kap segítséget bele is halhat a rohamba.
*Automne letérdel mellé, nem tudja hogyan segíthene, csak azt, hogy tennie kell valamit. Próbálja kitapintani a fiú pulzusát. Annyira szaporán ver a szíve mint egy riadt madár. Nem tudja, hogyan segíthetne. Egyre csak a fiú nevét ismétli, miont valami varázsigét, amitől majd elmúlik ez a valami, bármi is okozta. Nem veszi észre, hogy egyre hangosabban szólongatja.*
- Giskard...Giskard...Giskard - kiáltja már a kétségbeesés határán.

Résztvevő(k): Automne de Jouissance
Helyszín: Vércsepp-liget

A helyzet tán több is, mint ijesztő. Hirtelen, ahogy a fiú hangja odavész, felerősödnek az eljövő éjszaka neszei. Apró madarak utolsó szárnycsapásai a bokrokban, békák messze hangzó kórusa valami közeli vízparton, s rájuk felelő vonyító kutya, valahonnan messziről.
A lebukó nap vörös fénye hamar múlik, helyét átveszi a hold sápadtezüst higanya, végigömlik a tájon, s a fekvő, kissé még rángatózó Giskardot is bevonja. Ahogy a lány lehajol hozzá, mintha megnyugodna: abbamarad a remegés, a fehér habban azonban nyugtalanítóan észrevehető a vörös szín: vér...
Az egyre hangosabban mondot... majd lassan sikított hang elűzi a környezet tolakodó hangjait, mintha le-lecsapó keselyűket zavarna a dög mellől. Automne érezheti, hogy a pulzus tán lassan helyreáll, ám,, ha csitul hangja, fülébe juthat az is, kiáltásai... s tán sikítása? Sikoltott-e egyáltalán? ...fülekbe juthattak.
Sietősen dobogó léptek, futás zaja jut el hozzá, s nem telik bele pár szívdobbanásnyi idő, a bokrok mögötti kanyarból két alak válik ki, feléjük rohanva. Nő s férfi...

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne riadtan hallgat el, a saját kiálltása térítette magához. Még közelebb húzódik Giskard előtte heverő testéhez. Nem tudja mit tegyen. A fiú pulzusa ugyan már szinte normálisnak mondható, de a Hold ezüstös fényében ekkor észrevesz valami nyugtalanítót. A fiú szájából vér szivárog. A vérnek éjjel még ilyesztőbb, mélyebb a színe, mint nappal. Nem olyan, mint a filmekben, nem világítóan piros: ilyesztően valódi. Giskard vére... Automne lassan kinyújtja kezét, és megérinti a fiú szájáról lecseppeni készülő vért . Ekkor fucsa zajokra lesz figyelmes.*
~Jön valaki. Biztos hallották a kiabálásomat. Most mit tegyek?~ nem igazán tudta volna megmagyarázni miért, de úgy érzi, nem szabad, hogy Giskardot ilyen állapotban találják. *Automne felnéz, és két alakot lát kibontakozni a fák és bokrok összefonódó árnyai közül. Szíve a torkában dobog, kétségbeesetten néz körül, kiutat keres.*
~Még talán elég messze vannak, minket nem világít meg úgy a hold, talán nem vettek észre...~ *Egy utolsó kétségbeesett pillantást vet a háta mögött elterülő bozótra a pad mögött... és dönt. Megpróbálja elvonszolni odáig a fiút, lesz ami lesz. Miközben átöleli a fiú testét, csendben a fülébe suttog, most már kínosan ügyelve arra, hogy senki más ne hallja meg szavait.*
- Giskard, kérlek, térj magadhoz... segíts nekem... kérlek...
*És miközben suttog, elkezdi óvatosan a bokrok felé húzni a még mindig öntudatlan fiút. Közben fél szemét a közeledő alakokon tartja, egyre csökken köztük a távolság, már kivehető egy nő és egy férfi alakja. Automne minden erejét megfeszítve próbálja a lehető legnagyobb csendben elbújtatni Giskardot. Hátrapillant, már majdnem elérték a bokrot, még vet egy utolsó pillantást a közeledő alakokra. Úgy tűnik, nem látják őket, sikerül eltűnniük még időben, ám ekkor megreccsen egy száraz faág Automne lába alatt, olyan erővel törve meg a csendet, mint egy robbanás...*

Résztvevő(k): Automne de Jouissance; Annamarie Cuture
Helyszín: Vércsepp-liget

Ahogy múlnak a másodpercek, úgy lesz egyre nagyobb a pánik Automneban, de talán a két alak érkezése, vagy valami más? Nem tudni, kirángatja az apátiából. Mit sem törődve azzal, hogy összekeni magát, Giskard hóna alá nyúl s húzni kezdi a bokrok felé...
...mindeközben a futva érkezők közül, a nő közeledik gyorsabban. Szeme alatt karikák, mintha nem aludta volna ki magát, s tán... sírás nyoma is látszik: nem csoda ez, ha tudjuk, hogy a férfi, ki mögötte lohol, levegőt kapkodva, a barátja... VOLT. Eddig az estig, s épp most, épp ebben a percben mondta ki neki szakításukat, egy egész dálutános sírás után. Hogy miért is kellett ezt megtennie? a magyarázat egyenlőre elmaradt, hiszen a bokrok túloldaláról, hol ők sétáltak, női sikolyokat vitt feléjük az esti szellő... Azonnal futásnak eredtek, ámde valahogy, hogynem, a nő játszi könnyedséggel megelőzte a férfit.
Annamarie, merthogy ő futott elől, pillantását a koraesti sötétségbe fúrta. Máskor tán nem úgy látta volna, érezte volna a helyzetet, mint most, azonban furcsa, megmagyarázhatatlan módon most mégis tisztán ÉREZTE, mi is történt itt. Nem kellett sokat vizsgálódnia, hogy lássa, friss vonszolásnyom a padtól a bokrok felé... hidegrázás futott végig hátán, s megtorpanva ex-barátja felé fordult, kinek lihegése elnyomta az ág reccsenését - legalábbis a férfi fülében. Nem úgy a nőében...
-Itt nincsen... -Mondta hadarva Alainnak, elzárva előle a kilátást a vonszolásnyomhoz.- Te keresd arra... -int kezével a bokrok egy távolabbi része felé- .. én erre indulok... Kiálts, ha megvan! -Küldi el a fiút, ki már lódul is.
...Automne tisztán hallja a bokor aljában a hangokat. Megretten talán? Megijed? Otthagyja a magatehetetlent? Ilyen, és hasonló gondolatok cikázhatnak a fejében, mikor halkan felnyög Giskard. Épp akkor, mikor a férfi a pad elől elviharzik, a nő pedig lassú léptekkel megindul szálegyenesen feléje.

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

Résztvevő(k): Automne de Jouissance; Annamarie Cuture
Helyszín: Vércsepp-liget

*Legszivesebben felrobanna, mikor a fülébe jut az első sikoly... onnantól azonban "lendületbe jön", szinte ösztönszerűleg cselekszik. Kitépi kezét Alen kezéből, s a bokrok takarása felé fut, hogy megtalálja, honnan is jött a hang. Észre sem veszi, hogy máskor, bátortalanul elfutott volna, most viszont szarvaskönnyedséggel fut, hogy a "tett" színhelyére érjen.
Már majdnem ottvan, mikor eszmél, mi is történik vele. Keserű rosszkedv lesz rajta úrrá, hát elküldi maga mellől valami csinált indokkal Alent... azonban arra képtelen, hogy a felfedezett dolognak ne járjon utána. Mikor a fiú elfordul, s elszalad, a bokrok felé veszi az irányt.
Tisztán látja az esti sötétben a bokor alatt fekvőt, és a fölötte guggolót... Lassan közelít, s mikor már közel van, halk hangon szól feléjük.*
-Minden rendben? *Kérdi, hangja rekedtes... furcsa gombóc a torkában.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

- SSSzzzz. *Automne halkan felszisszen a reccsenésre, majd egy utolsó lendülettel a bokor alá rántja a fiú testét. Szorosan hozzásimul, és figyeli az eseményeket. A két alak közül a nő ér előbb a padhoz. Automne látja az arcán, hogy észrevette a nyomaikat, és abban is biztos, hogy meghallotta a reccsenést. Minden izma megfeszül, ugrásra kész,akár egy macska, mielőtt lecsap a zsákmányra. Egy pillanatig kusza gondolatok keringenek agyában, még az is megfordul a fejében, hogy otthagyja Giskardot, ám ezt el is hessegeti magától. Nem teheti meg. És nem is akarja magára hagyni a földön fekvő fiút. Ránéz a fiú arcára ahogy ott fekszik mellette, és rajta felejti egy pillantra a szemét. Eszébe jutnak a pár perccel ezelőtti események, a kérdése Giskardhoz, és a fiú kirohanása, majd ahogy összeesett, és most itt bujkál vele két idegen elől. Ismét felpillant, a lány egyenesen az őket rejtő bokor felé közeledik. Automne gyomra összeszorul, tudja, hogy a lány hozzájuk igyekszik. Tudja, hogy ott vannak.*
~Mit tegyek? Nem engedem Giskard közelébe. De bántani sem szeretném, ha nem feltétlen szükséges... Kérlek ne gyere közelebb~ *ekkora már Automne elhatározta magát. Lassan feltűrte a nadrágja szárát, és finom ujjait ráfonta a lábszárára szíjazott kés markolatára. Szemében elszántság égett, izmai megfeszültek, már csak egy lépést kell tennie az ismeretlen lánynak és Automne is lépni fog. Ám ekkor Giskard halkan felnyög mellette, és alig észrevehetően megmozdul. Automne szorítása enyhül a késén, a fiú arcát fürkészi. Megfeledkezik a lányról is, aki talán már a bokor mellé is ért, megfeledkezik mindenről. Giskard arcát figyeli egyre, kutatóan. A fiú lassan kinyitja szemeit, ránéz Automne-ra, és a lányt ekkor éri a következő meglepetés. A fiú szeme teljesen megváltozott. Olyan érzése támad, mintha nem is emberi szempár nézne rá vissza.*
~Biztosan csak a hold játszik velem, ez nem lehet... mi történik Giskarddal? És miért néz rám ilyen hidegen? Mintha nem is látna. Valahol már láttam ezt a pillantást, de nem tudom hol...~
*Szabad kezével megérint a fiú karját, halkan suttogva szólongatni kezdi, mintha ettől remélne változást.*
- Giskard... Automne vagyok... Giskard...
*A fiú továbbra is kifejezéstelen arccal mered rá, tekintete semmit nem árul el, a lány érzi, ahogy a hideg végigfut a gerincén, egészen a tarkójáig. Már nem is érzi, ahogy szorítása egyre erősebb lesz a késen, addig szorítja, amíg az ujjai elfehérednek.*

Résztvevő(k): Automne de Jouissance; Annamarie Cuture
Helyszín: Vércsepp-liget

A másodpercek ismét megsűrűsödnek, ahogy Annamarie közeledik a bokorhoz. Mozgása úgy lassul, ahogy közeledik, s egy szempillantás alatt szoborrá merevedik, mikor a hold ezüst fénye megcsillan a fémen... a kés élén, mit Automne tart kezében. Annamarie a levegőbe szagolva érezheti a vér nehéz illatát, de közel nem annyira, ami azt jelentené, hogy a férfi fölött guggoló né már használta volna. Nem, semmi esetre nincs sebesülés még, legalábbis nem késsel okozott.
Giskard állapota azonban rohamos javulásnak indul. Hirtelen, mintha rugók löknék, ül fel Automne mellett, s bár szeme furcs, bevérzett, mégis hitetlenkedő pillantást vet a lányra. SZájából a véres hab állán keresztül mellkasára csordul, összekenve kéksesszürkében játszó pólóját. Kezével arcéhoz nyúl, s letörli... azaz elmaszálja rajta a nyál nyomait.
-Mi... mi töhtént? -Kérdi aztán, tisztán hallhatóan, értelmesen, bár érezhetően lassan forgó nyelvel: nem is csoda, hiszen az epilepsziás roham, mi rátört, szabadon szaladt át rajta, senki nem segített neki, s alaposan elharapta nyelvét. Értetlenül fordítja fejét hol Automnéra, hol a hold sápadt fényében fürdő Annemarie-ra, mielőtt újból megszólalna...
-Mi ah ihten töhténh ihh? -Indulat keveredik szavába, s lassan, félősen eltolja magát Automnétól...

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Döbbent csönd áll be a furcsa társaságban. Automne lassan tudatára ébred a történteknek. Hitetlenkedve bámul maga elé néhány röpke pillanatig.* ~Epilepsziás roham? Ez megmagyarázza a látottakat, de valami mégsem stimmel… Mindegy, ezen még ráérek rágódni. De vajon ki ez a lány? Tisztán láttam, hogy mielőtt mellénk lépett, „beleszimatolt a levegőbe”. Úgy tűnik, nem csak nekem vannak titkaim. De sajnos ma már nem jutok közelebb a keresett válaszokhoz.~ *Automne ekkor veszi észre, hogy kezében tartja a kését… Lassú, óvatos mozdulattal csúsztatja vissza a speciális, külön az ő számára készített, ezüstözött pengéjű kést a tokjába. Reméli, hogy az idegen lány és Giskard nem vettek észre semmit.* ~Lehet, hogy túl gyorsan nyúltam a késemhez? Gyanakvó? Én? Ugyan…~ *A fiú még mindig a földön ül, és tekintetét egyik lányról a másikra veti. Szemében a kábulatot először harag, majd kétely váltja fel. Nem érti, mi történt, és csodálkozásának hangot is ad. A hangja zökkenti ki Automne- t a gondolataiból. Belenéz a fiú zöld szemeibe, és megborzong attól, amit lát. Giskard tekintetében félelmet lát, és érzi, tudja, hogy a fiú tőle fél. Elhúzódik a lánytól. Automne nagyot sóhajtva felegyenesedik. Ekkor veszi csak jobban szemügyre a mellettük álló idegent. Arca szomorúnak tűnik, de szemeiben már kíváncsiságot és kalandvágyat vél felfedezni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve szembefordul a lánnyal, és kezet nyújt neki, miközben bemutatkozik.*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

Résztvevő(k): Automne de Jouissance; Annamarie Cuture
Helyszín: Vércsepp-liget

*~Kés!~ Megtorpan ahogy felfigyel a lány kezében csillonó pengére. Egy pillanatra mindent elfelejt, s igézetten bámulja a veszélyes szerszámot. Arról ugyan fogalma sincs, hogy ezüstözött pengével találkozott, de a kés, mint látvány magában is óvatosságra intő tényező. A lány szemeiben elszántságot olvas, ami tovább bizonytalanítja. Nem feltünően, csak, mintha ember lenne sóhajnak álvázva szívja magába a levegőt, hogy annak illatösszetételét vizsgálhassa. A meleg nyári liget illatai közé a vér jellegzetes íze is keveredik, de nem oly' dominánsan, hogy bizonyíték legyen a lány ellen. Kérdőn néz hát a kést tartogató felé, indenre felkészülve, de semmi fenyeető gesztus nem téve, hisz ki tudja hogy milyen erősek a teremtés idegei, hogy feszülség alatt hogyan fog reagálni.
A fiú állapota szemmel láthatóan javul, kissé meg is lepve ezzel Annát, megtörve a két lány közötti feszült pillanatot, minek eredményeképp a másik elteszi a kést, majd fel is áll a fiú mellől.*
-Had segítsek! *Lép oda a fiúhoz, bár amint kimondta a szavakat megbánta az egész mozdulatot, hiszen ki tudja milyen nagy a srác macsós önézete. Azért még áll a segítő kéz a fiú számára, s ha nem fogadja el, Anna nem veszi magára.
A késes lány újból meglepetéssel szolgál számára, ugyan is kezet nyújt neki, s bemutatkozik. Anna szemöldöke egy lehheletnit megemelkedik, neki túl gyors a váltás, az előbb még késsel villogot, most pedig kezet ajánl neki. ~Egye fene!~ S elfogadja a gesztust. Aztán rögtön a fiú felé fordul, s kissé aggodalmasan, de halkan szól felé*
-Nem tudom mi történt... Mikor ide érkeztem, már a földön feküdtél, rajtad Automne... *Visszafordul a lányhoz* -Tényleg mi történt?

Résztvevő(k): Automne de Jouissance; Annamarie Cuture
Helyszín: Vércsepp-liget

A helyzet olyan törékeny, mintha kínai porcelánból építettek volna embermagas tornyot, s az alapjának kocsonyát választottak volna. Automne kezd kissé magára találni, a kést is eldugja, Giskard továbbra is furcsa szemekkel méregeti a két lányt, tagjaiba már remegést költöztetett a félelem. Emlékei szerint valahol a sétányon álltak Automne-val, mikor a roham jött, legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy egy bokor alatt fog magához térni, miközben épp kést szegeznek rá.
A másik lány, az idegen, ki hamarosan bemutatkozik, úgy tűnik, igen elutasító Automnéval szemben, s Giskad, önkéntelenül is bizalommal fordul felé.
-Hohamom vohth... -Mondja neki, azaz próbálja mondani, nyelve iszonyatosan fáj... félrefordul, s nagy nehezen kiköp egy halom véres nyálat, lehetőleg úgy, hogy a lányoknak ne essen a látómezejébe, majd kissé tisztább hangon folytatja, bár elég nagy fájdakommal jár neki minden szót kiejteni.
-Epihepsziha...-mondja. s be is fejezi egy időre. Inkább nem szól, háta mögött támaszkodik kezeivel, s lapos pillantásokat vet Automne felé. Azt azonban nem bírja megállni, hogy ne kérdezzen rá...- ... miéht van néhad kéhs?

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

Résztvevő(k): Automne de Jouissance; Annamarie Cuture
Helyszín: Vércsepp-liget

*Automn olyan arckifejezéssel áll a kérdő pillantások kereszttüzében, mintha ő lenne a legártatlanabb látogatója a ligetnek. Közben őrült tempóban kergetik egymást gondolatai. Már épp nyitja száját, hogy feleljen Annamrie hozzá intézett kérdésére, de Giskard megelőzi. Közli velük, hogy epilepsziás rohama volt. Ez talán egy időre elhessegeti az új ismerős gyanakvását, villan át Automne agyán. Egy pillanatig úgy érzi, időt nyert, ám rá kell döbbennie, ez csak pár másodpercre szólt. Giskard szemébe nézve ismerős kételkedést fedez fel, gyanakvás bujkál a fiú tekintetében, miközben őt méregeti. * ~Remélem legalább a kést sikerült időben eltennem~ fut át Automne agyán a gondolat, ám a következő pillanatban Giskard hozzá intézett kérdése, hogy miért van nála kés, néhány kínosan hosszú másodpercre sarokba szorítja. ~A féligazság még nem hazugság,... azt hiszem... de legalábbis életet menthet... az övékét, ha nem tudják meg a teljes igazságot...~*lassan mély lélegzetet vesz, a fiúra emeli tekintetét, majd a mellettük álló lányra, és nagy nehezen megszólal*
- Erről nem szívesen beszélek. Legyen elég annyi, hogy korábban sokat forogtam az éjszakában, és megtanultam, hogy meg kell védenem magam, mert más úgysem teszi. - miközben ezeket a szavakat suttogja, hangja erőtlenné válik, és szemét mintha könnyek lepnék el. *Elfordul, hátraveti a haját és a semmibe bámul. Közben jeges kéz markolássza a gyomrát, a szíve őrülten zakatol, és minden idegszálával koncentrál, hogy az előadása hihető legyen, és elaltassa a hallgatósága gyanakvását. Nem fél tőlük, tudja, hogy bár csupán ez a kés van nála - a pisztolyát a szállodai szobájában hagyta - végezni tudna mindkettőjükkel. De nem akarja megtenni. Ma nem ölni jött ide...*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

Résztvevő(k): Automne de Jouissance; Annamarie Cuture
Helyszín: Vércsepp-liget

*Végül megint Giskad felé fordul, tőle kap először választ. Szükés szemei kissé elkerekednek ugyan, ahogy a fiút jobban végigméri elhiszi a rohamot. Még sosem látott ilyet, sőt sohasem találkozott epilepsziás emberrel, igazából fogalma se lett volna, mit kell olyankor csinálni. ~Talán a csaj sem találkozott még ilyennel... De ez akkor sem magyarázza, mit keresett nála a kés, és hogy miért vonszolta a bokor alá...~ Önkéntelenül is Automne felé fordul gyanakvó tekintettel, egészen addig, míg a fiú kérdésére választ nem ad.
Kissé meglepi a mese, talán gesztusaiban is leolvasható, egyik szemöldökét egy lehelletnyit felfebb vonja, tekintete kisfokú szkepikusságról árulkodik. Kezeit dereka körül átfonja elméjében továbbra is a lány szavait izlelgeti. ~Hajjhajj...~ Sóhajt magában.*
-Lehet hogy olyan dolgokba keverted magad, ami veszélyes, mégis lehet kicsit tulspanolod magad... Majdnem nekem estél! *A srácra néz.* -És ahogy ezen a fiún feküdtél kezdben azzal a késsel, nem épp a legjobb módszer... Ugyan lehet, hogy túléled, ha egy ember csak ugy pusztán rád támad, de ha valaki olyan lát meg, aki előbb kombinál és felhivja a rendőrséget, szerintem szép kis kalamajkába keverheted magad!
*Valahogy sántít neki a csaj mondókája... ~Ha a csaj igazad mond, tuti hogy az idegei már lassan végkimerülésben szenvednek!~*

Résztvevő(k): Automne de Jouissance; Annamarie Cuture
Helyszín: Vércsepp-liget

Giskard egyáltalán nem lesz boldogabb, mikor meghallja Automne magyarázatát, s amilyen lelkiállapotban épp van, ez világosan leolvasható arcáról. Ijedtség, s bizalmatlanság vetül rá, s rángatva forgatja fejét Automne és Annamarie közt, mikor épp melyik beszél. Elsápad, mikor szóba kerül, hogy Automne rajta feküdt, de a következő pillanatba égővörösre vált arca: a benne dúló érzelemvihar kiül rá.
Vágyakozás, szégyen, félelem... viharszerű váltakozásban, ahogy le sem emeli most pillantását a lányról, kit épp kedvesének tartott.
-Mi... mi... rajtam... feküdtél? -Hebegi, s gondolataiban megjelenik a kivont kés képe. Riadtan hátrál, s eszelős hangon kezd sipárogni.
-De én nem... téged nem akartalak... Téged, szeretlek, Automne, nem akartalak bántani, az csak más volt, az régebben, te más vagy, téged... -Számolatlan ömlik szájáról a szó, s Automne minden bizonnyal egy szót se ért belőle. Azonban Annamarie fejében hamarosan világosság gyúlhat.
Automne napokkal ezelőtt érkezett a városba, s mióta itt-tartózkodik, nem sokat foglalkozott a napilapok híreivel, főleg nem azokkal melyeket azelőtt adtak ki, hogy ő a városba ért volna. Annamarie azonban jócskán emlékezhet rá, hogy mekkora felháborodást váltott ki a Vércsepp ligetben garázdálkodó szatír híre.
A hiradások szerint a fiatalember számtalan alkalommal ijesztgetett fiatal nőket, anyaszült meztelenre vetkőzve, egy szál ballonkabátba öltözve járva a liget elhagyatottabb, bokros részein. Soha nem nyúlt egy ujjal sem egyetlen nőhöz sem, azonban mindegyiket az őrületbe kergette: néhányukat egészen a liget széléig üldözött. S most, hogy itt van előtte az ifjú, Annamarie könynedén azonosíthatja a híradásokban leírt fiatalemberrel, ki teljes rendszertelenséggel bukkant fel az elmúlt két év során a ligetben.
Giskard tovább hátrál, túrja maga alatt az avart, s pillantását le nem véve Automne-ról, szűkölve fejezi be szavai áradatát, lassan eldől, s összekuporodik az összetört avarban, épp akkor kezdve nyüszíteni, mikor Alen, kit Annamarie elküldött a "lány keresésére" visszatér.
-Hát ezek meg kicsodák? -Tör fel Alen-ből az egyáltalán nem értelmiségi kérdés, mikor meglátja Automnét, és a szűkölő Giskardot.

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

Résztvevő(k): Automne de Jouissance; Annamarie Cuture
Helyszín: Vércsepp-liget

*Automne hatásszünetet tart, miután befejezi előadását. Á arra álmában sem gondolt volna, ami ezután következik. A másik kettő kételyét szinte kézzel foghatóan érzi a levegőben. Körüllengi őt, mint valami fullasztó parfüm. Ekkor azonban Giskard hirtelen tiltakozni kezd. Automne megfordul, rápillant a fiúra, aki szűkölve, nyüszítve fetreng az avaron és valami ellen tiltakozik. Mintha még bocsánatot is kérne. A lány nem tudhatja, hogy a városba érkezése előtt tele voltak a lapok egy a Vércsepp-ligetben lányokat ijesztgető, szatírról szóló történetekkel. Anna azonban felismeri a fiúban, a leírások alapján, a szatírt. Automne mindezekről mit sem sejt.*
~Mi a… ennek a kis hülyének meg mi baja? Egy szavát sem értem. De úgy látom, Anna tudja, miről beszél. Vajon mit tett? Bár ez egyelőre nem sokat számít. A lényeg, hogy úgy látom, Anna figyelmét teljesen leköti. Ha szerencsém van, megfeledkeznek az én sztorimról… vagyis, nem, ne! Ha már csinálok valamit, csináljam rendesen… ~ *Automne szája a másodperc törtrészére észrevétlenül mosolyra húzódik. Mire megszólal, a gúnyos kis mosolynak nyoma sincs, arcáról süt a döbbenet, és mintha még egy kis ijedtség is játszana szemeiben.*
- Giskard… te? – hangja sem árulja el, épp olyan döbbent, mint arckifejezése – Én is hallottam róla mi történt, ezért volt nálam a kés. De nem hittem volna, hogy éppen te… *Hangja elfúl, szeme sarkából Annát fürkészi. Próbálja leolvasni arcáról, hogy elhitte- e a mesét. És miközben erre koncentrál, mintha jeges szél futna végig gerince mentén. Eddig észre sem vette, hogy milyen különös tűz ég Anna szemeiben. Automne egy pillanatra el is feledkezik a földön kuporgóról. Hirtelen lépések zajára lesz figyelmes. A melléjük érő fiú unottan pillant végig Automne-on és Giskardon, miközben Annától érdeklődik kilétük felől.*
~ Ha tudtam volna, hogy itt ekkora buli lesz, jobban kiöltözöm…~ *Automne durcás grimaszt vág, miközben végignéz az egyre nagyobb „közönségen”, és eszébe jutnak a hotelszobában hagyott játékszerei. Az ágy alatt pihenő amerikai Derringer, egy Browning Hi-Power, egy lefűrészelt csövű vadászpuska, és a legújabb szerzeménye, egy megbuherált félautomata. Meg persze még egy pár ezüstözött kés. Kezdi sajnálni, hogy csak egy kést hozott magával. Ha így folytatódik ez a kis éjszakai kiruccanás, sosem találja meg a vámpírmestert, akit keres. Már tudja, hogy Giskarddal mellényúlt, máshogy kell megtudnia, hol kezdje a nagyhatalmú vámpír keresését.*
~ Mon chardonneret, hogy talállak így meg? Segíts nekem!~
*Olyan erővel támad fel benne a régi emlék, hogy majdnem hangosan szólal meg. Felsóhajt és kérdőn Annára néz. ~Vajon mit felel a srácnak, és egyáltalán ki ez?~

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

Résztvevő(k): Automne de Jouissance; Annamarie Cuture
Helyszín: Vércsepp-liget

*A srác hangja zökkenti ki gyanakvásából, értetlenül tekint felé, és ez lassan csak fokozódik. Homlokát ráncolja. ~Vajon mi történt ezzel a pasival, kétlem, hogy a roham miatt ennyire megzuhant volna! Ha valóban epilepsziás, akkor ehhez kénytelen volt… hm, hozzászokni…~ Méregeti tetőtől-talpig aztán vissza. Olyannyira meglepi ez az egész, hogy el is feledkezik előbbi gyanakvásáról, melynek céltüzében Automne állt. ~Mostanság egyre bizalmatlan vagyok mindenkivel szemben… Gyanakvó??? Én???~ Hirtelen már magát is furcsa szemmel méregetné, mikor lassan tudatáig hatolnak a férfi szavai. Ugyan ő sem rég érkezett a városba, egy helyi újság munkaajánlatára, egyre erősebben tódulnak agyába az akkori nagy port kavart cikkek, a vércsepp ligettel kapcsolatban. ~Neeem, az nem lehet! Ugyan már! Egy epilepsziás szatír, aki rendes útra tér??? Mekkora cikk lenne ebből!~ Arcán apró, alig látható izomrándulás utal, egy diadalmas mosolyra, mely majd akkor lesz arcán, ha a szenzációs cikkért megjutalmazza a főszerkesztő. ~Ez lenne már az előre lépés! Huhh!~
Ám mielőtt elszállhatna hitetetlen szerencséjét meglovagolva, Automne hangja siklik füleibe, próbálva tovább nyugtatni fenevadként örjöngő gyanakvását. Nem sokat figyel most a lányra, egy gyors, semmitmondó pillantás, ennyi volt az egész, inkább Giskard felé lép egyet. ~Rád majd később aranyom, előbb ezzel az emberrel van dolgom, amilyen állapotban van idegileg, nem biztos, hogy kibírna egy hosszabb beszélgetést.*
-Giskard, nyugalom, nincs semmi baj! *Szól a fiúnak halkan, megnyugtató hangon, lassan felé közeledve.* -Nem fogunk bántani, ígérem!
*S mint mindig, Alen újból a legrosszabbkor ér vissza, Anna nagyot sóhajt, és kelletlen fintorral fordul a fiú felé. ~Nem tudom, mit csinálok vele, ha miatta képtelen leszek több információt kifacsarni Giskardból!~ Indulatosan ráförmed a semmiről sem tudóra.*
-Alen, nem megmondtam, hogy… Áhhh! *Indulatosan, de nem fenyegetően felemeli kezeit, majd legyintve egyiket csípőjére támasztja, a másikkal pedig megdörzsöli szemöldökét, mintha ideges lenne, s így nyugtatná magát, és gondolkozna el, mi tévő legyen. Végül beletörődően mutat eddig csípőre tett kezével előbb a lányra* -Ez itt Automne, *majd az összekuporodottra* -Giskard *Majd Alenre* -Alen…
*Újból Alen felé fordul, s közönyösen annak tekintete mellett elsuhanva szól hozzá. Végül is ha már itt van, tehet neki egy szivességet, és addig sincs láb alatt számára.* -Alen, kérlek nyugtasd meg Automnet, a barátjának épp az imént volt egy kisebb rohama. *Magában elmosolyodik… ~Meg egy epilepsziás is…~ Újból Giskard felé fordul, és lassú, türlemes gesztusokkal, próbál nyugtatóan hatni rá, s így bizalmába férkőzni…*

Résztvevő(k): Automne de Jouissance; Annamarie Cuture
Helyszín: Vércsepp-liget

Giskard továbbra is a figyelem középpontjában marad, szitne összeroppan alatta. Lebukott ezzel tisztában van, s eszébe sem jut menteni a menthetőt, beteg elméje feladja a küzdelmet, s egészséges énje tovatűnik. Szeme néha kifordul, kísérteties halott fehérséggel mered hol erre, hol arra: kétséget nem hagyva róla, hogy őrülttel van dolga, ki belé botlik. Fejét Automne felé fordítja, akadozva beszél.
-Ne... ne har...haragudjál rám. Ne... nem akartalak bá... bántani, te oly... olyan re... rendes lá.. lány vagy... lánynak tűnsz... -hebegi, mikor feltűnik a Alen, s fenyegetően magasodik a kis társaság fölé. Valószínű, hogy épp ez: atletikus termete, széles vállai, kidolgozott izomzata az, mi megragadhatta régebben Annamarie figyelmét, most azonban félelmet kelt Giskardban. Ismét nyüszögni kezd, s abba sem hagyja, míg Annamarie le nem guggol hozzá. Ő bizony nem látja a lány szemében az erőt, azt a földöntúli erőt, mi a farkasok sajátja...
-Ne.... nem? -Bizonytalan, látszik rajta, hogy eszelősen fél, Annamarie orrát megcsaphatja egy jellegzetes szag, s ha arra fordítja figyelmét, láthatja, hogy Giskard maga alá vizelet. Giskard kezét az épp Automne felé forduló Alenre emeli, renegő ujja a fiú mellkasa felé mutat.- Ő... ő sem?
Alen pillantása eközben megakad Automnén. Keserű marcangoló belső félelme, hogy barátnő nélkül marad, ha Annamarie lelépteti, s haveri körében kigúnyolják, táptalaj nélkül marad, ahogy a fiatal szépségre villan pillantása.
-Csak nem te sikítottál? -Kérdi a lánytól, közelebb lép hozzá, majd mintha szakértően kezdené vizsgálni, féltő hangsúllyal kérdi.- Nem sebesültél meg sehol? -Pillantása azonban inkább tolakodó, mármár vetkőzteti a lányt vele...

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

~Ezt nevezem előírásszerű bemutatásnak – fintorog Automne – tanítani kellene.~
*Viszont megnyugodva veszi tudomásul, hogy Annát már nem érdekli a sztorija, sőt szemmel láthatóan le akarja rázni őt és a felbukkant srácot. Giskard viszont, úgy tűnik, még mindig tőle vár feloldozást. Ám legyen.*
- Ne félj, senki nem fog bántani téged, segíteni akarunk – hangja megnyugtatóan cseng, miközben Giskardhoz beszél.
- Próbáld meg nem teljesen kiborítani – suttogja Anna felé, és ezzel meg is feledkezik róluk. Bármit is szeretne megtudni Anna, övé a lehetőség.
*Felpillant a mellette álló srácra, akinek, úgy tűnik, nincs ellenére Anna kérése, hogy őt nyugtassa meg. Megadóan felsóhajt, és épp készül ismét előadni a bepánikolt kislányt, ám a fiú pillantása meglepetésként éri ebben a szituációban. Alen közelebb lép hozzá, miközben esetleges sérülésekről kérdezi.*
~Mi van? Ez melyik részét nem értette annak, hogy Giskardnak volt rohama? És minek jön közelebb?~ *De nem lép hátra, nem akar közelebb kerülni a földön sutyorgókhoz. Nem értékeli túlságosan Alen tolakodó pillantását. Úgy méregeti, mintha mintha tudná, milyen meztelenül. A srác külseje és fellépése alapján hozzászokhatott, hogy a lányok a karjaiba omlanak, ám most nagyon mellényúlt. Automne nála sokkal nagyobb vadra vadászik, az ilyen kis ficsúrok sosem érdekelték. Ismét előbújik belőle az arrogáns arisztokrata, lenéző pillantással viszonozza a fiú vizslatását.*
- Nem, ne aggódj, senki sem sérült meg – feleli megsemmisítő hangsúllyal, és hidegen, lenézően méri végig a srácot.
~Ha így fojtatod, jó esélyed van rá, hogy megütlek~
*Semmi kedve bájologni az izompacsirtával, reméli ez nyilvánvaló is számára. Ezt megerősítve arréb sétál pár lépésnyire, elővesz egy doboz cigit, és mielőtt magának kivenne belőle – inkább megszokásból mintsem gesztusként – a srác felé nyújtja, hátha ő is rágyújtana. Majd miközben elszívja a cigit, Automne az órájára pillant. Döbbenten veszi észre, hogy már legalább egy órája tart ez az ostoba előadás. Ismét körüljártatja szemét a kis csoporton és megpróbálja kitalálni, kinek milyen titka lehet. Merthogy titka mindegyiküknek van, az egészen nyilvánvaló.
~Anna nem véletlenül faggatja azt a szerencsétlent, mintha határozott céllal kíváncsiskodna, nem pusztán segítőkészségből. Giskard sem véletlenül borult így ki, én… nos nekem is megvan a magam piszkos kis titka, és Alen – mikor ideér a gondolatmenetben végigméri a kisportolt testű isten-ajándékát – nos Alen, hát ő nem úgy fest, mint akinek túl bonyolult gondolatok szoktak megfordulni a fejében.~
*Automne a gondolatra majdnem hangosan felnevet, elfordul, nehogy valaki észrevegye az arcán megjelenő mosolyt. Mikor ismét elkomolyodik visszafordul, és ismét Annához intézi szavait.*
- Anna, én úgy látom, te jobban boldogulsz Giskarddal, úgysem tudok segíteni nektek, szerintem jobb lenne, ha elmennék.
*Reméli, hogy Anna egyetért vele, ő pedig végre leléphet, mert már nem csupán untatja, de egyre jobban idegesíti is ez a helyzet. És hogy nyomatékot adjon szavainak, pár lépésnyit távolodik tőlük, testtartása azt tükrözi, mindegy, milyen választ kap, ő már eldöntötte, hogy távozik, és ebben nem akadályozhatja meg senki a jelenlévők közül.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Résztvevő(k): Aline Béhart
Helyszín: Vércsepp liget

*Most először jár itt, ebben a ligetben. Amikor a szállodából elindult, nem ide indult. A Szentháromság templomjába szeretett volna menni, egy kis lelki békéért. Szüksége lenne rá, mert az elmúlt éjszakákon fel-feltámadt rémálmai nem hagyják még fényes nappal sem, nemhogy ilyenkor. Bepattant a kis Mazdájába, s irány ki a város szívéből, a templomba. Kicsit imádkozott volna, beszívta volna a templom tömjén illatát, majd a lelke lenyugodott volna. Nem ott kötött ki, hanem itt a ligetben, a természet lágy ölén. Útközben észrevette, hogy zöld terület helyezkedik el itt. Azonnal megállt, valami késztetés idehúzta, nem érdekelve, hogy nem ide akart jönni.
Nem bánta meg, hogy mégiscsak meggondolta magát, most a lelkét a hatalmas fák, a talpa alatt a növényzet, a fű illata is elringatta, s nem gondolt most már azokra a kellemetlen álomképekre, amik az elmúlt órákban kísértették. Eltorzult arc, ütésre emelt kéz, félelmetesen, dühösen villanló szempár, egy bot, egy öv, s a menekülés. Nem menekülhetett, tudta jól, csapdában volt, ahonnan nem volt menekülés. Elérte az az undorító kéz, azokkal a hosszú karomszerű, sárgás körmökkel, amik belevájtak a puha bőrébe.
Megrázza a fejét, inkább a friss levegőre öszpontosít, nagyokat szippant belőle, élvezi, ahogy a szellő simogatja az arcát.
Nem messze tőle hangokat hall. Eddig alig találkozott emberekkel, főleg a liget bejárata felé jöttek vele szembe, s nem számított arra, hogy rajta kívűl mások is sétálnak erre. Arra pillant, amerről a hangok jöttek, s megtorpan. Egy kis csapatot lát, két nőt, s egy férfit, akik egy a földön szűköllő férfit figyelnek. Aline nem is figyelne fel rájuk, ha az egyik nő nem hasonlítana a barátnőjére, Automne-ra. Közelebb lépked hozzájuk, s amikor már hallótávolságon belül van, megkérdi:*
- Automne?
*Ahogy a lány feléfordul, rájön, nem tévedett, tényleg a barátnője az...*