Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

A város leghátborzongatóbb része, ahol a sötétség állandósult. Régebben persze egy igen mozgalmas, nyüzsgő helyszín volt. Itt alig lát az ember az orra elé, s szeméthalmok akadályozzák a nomális haladást. Épeszű ember nem szívesen tér ide be, hacsak nem valami konkrét célja van. No meg erős idegzete... néha furcsa zajok hallatszanak, melyet okozhatnak kóbor állatok is... akár...
A repülőtérről és a pályaudvarokról csak a legbátrabbak vágnak neki útjuknak gyalog a város ezen negyedében.

Vendég

×a sikátorok mélyén a csend elhatalmasodik, és földöntúli lesz. Egy sötét alak lépdel elő az egyikből, és néz körbe az utcán. Férfi. Magas. elegáns sötét öltönyt visel, hajszálvékony ezüst csíkokkal. ~Egészen jól áll ez az új viselet~ Néz végig magán. Büszke. Az összképet kissé rontja az ívelt hosszúkard, amit az oldalán himbálózik. Megigazítja a nyakkendőt, aztán tovább indul az utcán. Az emberek önkéntelenül is kitérnek az útjából. Az alak arcán önelégült mosoly. Lassan halad. Kivételesen nem éhes, egészen jól lakott még délután. Lassan halad, nincs is hová sietnie. Talán csak a vadászokat kellene elkerülnie, de valószínúleg nem fog találkozni eggyel sem. Ha pedig mégis - nos, akkor az illető csúfondáros véget fog érni, hacsak nem tökéletesen képzett...lemondó sóhajjal gondol a vadászokra...~Sosem képzik ki őket...sosem...~×

*Mikor bevezeti kézen fogva a lányt a sikátorba, már tettre kész. Egy szemeteskonténer mellett haladnak el, mely eltakarja őket az utcáról irányuló kíváncsi tekintetek elől, mikor a férfi a lány felé fodul, és mélyen a szemébe néz. Nem szól egy szót sem. Tekintetéből sóvárgás olvasható ki, de ez a vágy egészen más jellegű, mint amire a lány gondol, aki elmosolyodik, majd vadul megcsókolja kísérőjét. A férfi erre két kezét partnere csípőjére teszi és lassan toli kezdi a sikátor fala felé, azért hogy bekerüljenek a konténer oltalmazó takarásába. Keze remeg kissé az izgatottságtól, de ösztönei már súgják, mit kell tennie. Határozottan átöleli áldozatát. Ebből az ölelésből már nincs menekvés...
Egy női sikoly hallatszik az egyik sikátorból, majd elhal, és beáll a halálos csend...
Egy fiatal vámpír ma ejtette első áldozatát.*

*Már nagyon ki volt éhezve a vérre. Egy hónap is eltelt már az ölelése óta. A vámpír, aki teremtette megmondta, hogy nem fogja sokáig bírni gyilkolás nélkül, és hogy jobb ha engedelmeskedik az ösztöneinek, de ő nem hallgatott rá, és makacsul ellenállt. A szomj azonban egyre erősödött benne, míg a mai végzetes estén összehozta a sors első áldozatával, aki most már élettelenül hever karjaiban, nyakán két vérvörös sebbel árulja el az avatott szemnek halála okát. Ahogy elemeli ajkait a sebektől lenyelve az utolsó korty vért, melyet ki tudott szívni, rátekint a lány élettelen testére. Vérszomja már elmúlt, elvileg most meg kellene nyugodnia, és energiával feltöltöttnek kéne éreznie magát. Ezeket érzi is, de e mellett egyre jobban erősödik bene egy érzés, mely akkor teljesedik ki elűzve belőle minden nyugalmat, mikor áldozata nyitott üveges szemeire pillant. Úgy éri a felismerés mintha valaki fejbevágná. Elkerekedik a szeme, arca ha lehet még sápadtabb lesz. Karjaiból elszáll az erő, minek következtében a lány halk puffanással ér földet a sikátor fala és a konténer mellé.
Mit tettem
Hangja alig hallható, inkább csak ajkai mozgásából lehet következtetni arra, hogy mit mond.
~Mit tettem. Éppen most öltem meg valakit. Kioltottam egy életet.~
Szörnyülködve nézi művét. Légzése közben egyre szaporább lesz, és visszatér a remegés is. Iszonyodva hátrál a sikátor túlsó faláig, ott megkapaszkodik a falban. Ekkor eszmél rá, hogy az iszonyt nem a szmben heverő lány kelti benne, hanem saját maga. Úgy érzi, kevés a levegő a sikátorban. Futni akar. Futni messze, minnél távolabb a szörnyű tett színhelyétől. Ideges mozdulattal letörli a száján lévő vért, mintha ezzel próbálná kitörölni magából szörnyű tettének nyomait. Nem bírja ott tovább. Elkezd rohanni. Nem is nézi hová, azt sem követik-e, sem, hogy mekkora zajt csap ezzel. *

Vendég

Félénken lép ki a homályból. Óvatosan tekinget körbe, de senkit nem lát a furcsa téren.
~ Hová a fenébe kerültem?

*A sikátorok homályában egy sötét sziluett vehető ki annak, aki éppen arra jár. Ám a sikátor üres, a már említette egyént leszámítva. Léptei halkak, nem keltenek zajt, legalábbis olyat nem, amit egy halandó meghallhatna. Lassan hald, nincs célja, ahová tarthatna, egyet kivéve: minnél távolabb kerülni a halandóktól, akik jelenlétükkel, boldogságukkal s a maguk egyszerűségével múltjára emlékeztetik.*
~Pedig hányan hiszik azt, hogy az ő életük bonyorult, és a problémák melyekkel szembetalálkoznak a megoldhatatlanság határán vannak. Talán a legtöbbjüket ez a tudat löki a passzív létbe. Csak léteznek, úsznak az árral, mint egy darab fa. Nem törödnek semmivel és senkivel. Nem is sejtik, hogy gondjaik lényegtelenek, és semmiségeknek tűnnek, ha a végtelenbe helyezzük őket, ahogy azt sem, hogy egy kis szemléletváltással könnyedén áthidalhatnák őket. Igaz, nekem ez a kis szemléletváltás az ölelés volt. S most hogy kikerültem a kispolgáriságból, úgy érzem jobb volt nekem mikor még benne voltm. De hát, ezt már nem lehet visszafordítani. Kénytelen leszek elfogadni. Hasztalan menekülök előlük. Ez egyrészt felesleges, másrészt hiábavaló, mivel mindenhol ott vannak.~
*Azzal sóhajt egy nagyot, megfordul, s sietve elhagyja a sikátort, csak a homályt hagyva maga után*

Vendég

*Gyanus alakok állnak egy sikátorban.3 kopasz alak, akik feltehetően testőrök, a negyedik társuk mögött álnak aki feltehetően a főnökük.
Éppen ő beszél:-Nem adtad meg a pénzt McBride.Aztán leütötted Ricot.Miért?!Meg akarsz halni kölyök??-
-Megmondtam már, kiszáltam, és ha alkudozni akarsz, ne egy ilyen patkányt küldj, hanaem gyere személyesen!!-feleli Philip.
-Na elég volt.Fiúk!Intézzétek el!-azzal elindult kifelé a sikátorból.
Mire a sikátor előtt parkoló autójához ért, McBride már egy szemeteskonténerben hevert, kissé kábultan.
Mr Fióre visszanézett a sikátorba, majd beült az autójába és elhajtott.*

Vendég

Sötét este van.Sétál az utcán nagyon fura érzése van mintha az érzékei felerősödnének.Tudatalat tudja hogy most mi fog történni.És már kezdődik is.A csontjai mintha szét akarnának robbani.Egyre nagyobnak érzi magát .Hírtelen nagyon szomjas vérre szét tudna tépni akármit.

Vendég

*Líz kétség be esetten kereste a kicsit.Egyszercsak belépett a sötétség világába.nemlátott semit.Szemi halványan láttak.Nemszokta meg a helyet.Ekkor csetintett és egy kis tűz gyulladt a markában.Ahogy beljebb merészkedett egyszercsak egy hatalmas szeméthalmott látott meg ahol egy plüsmaci feküdt.Megismerte a játékot és kiabálva indúlt tovább amikor egy lyukba lépett bele és lezuhant a csatornákba.

Vendég

-Ó nagyon köszönöm uram ön nagyon bátor.-mondta és amint a férfi elindúlt szorosan utánna ment.Amint jól behaladtak a sikátorba és senkisem látta és hallotta őket Líz megállt és a férfit erősen a falnak lökte.
-Bocsásonmeg de enyhén éhesvagyok uram.nemfogfájni csak egy kicsit.-mondta és rálehelt a férfira altató gázt.amitől elernyed a teste de nem alszik el.Szemei vörösen villogtak.

Vendég

-Oh tudom é... -kezdi, de a nő beléfojtja a szót.
Érzi, ahogy teste elernyed, és rémület keríti hatalmába, ahogy azokba az ördögi szemekbe néz. Szívverése felgyorsul, és legszívesebben elszaladna, messze maga mögött hagyná a sikátort, de moccani sem bír...

Vendég

*Líz megfogta a férfit mert az majdnem összesett és egy kézzel felemelte a levegőbe és egy szilárd helyre ültette és a nyakirész felfedve fogait beleméjesztette a férfi nyakába és inni kezdte annak a vérét de csak pár kortyot.A fogainak behatolása nemfájt egy szemetsem.De,hogy a férfi neféljen átölelte.majd amint befejezte az étkezést a nyálával behegesztette a sebet majd megvágta a férfi újbegyeit és a sajátját.
-Mostantól megismerheted a világomat.-mondta és a fekete kendőt mejet kettéhasított foga ledobta a porba és a sebeket egymásra ilesztve megvérezte a férfit.Átadta a vérét neki.
-Nefélj tőllem.Nemöllek meg.Nem vagyok gyilkos.

Vendég

Csak szemei forognak riadtan, testét meg sem tudja mozdítani. Mi ez? Ki ez? Mi történik vele? Ez egy őrült... Biztos valami szekta.... Igen. Ez lessz a megoldás. Majd újabb félelem hullám tölti el. Egy acélkesztyűbe bújtatott jéghideg kéz szorítja össze szívét. Őrjítő fájdalom járja át, és valami sötét függöny ereszkedik a szeme elé.

Vendég

*Líz látja,hogy a férfi elveszti az eszméletét.
-Halld hangomat.Ébredj fel!-mondta parancsolóan de lágyan.
nem szekta sem más ördögi teremtmény nemvagyok.Én vagyok Líz egy vámpír.És jólfigyelj rám.Nem öllek meg.Ne félj tőllem.Nemlesz ezután semmi baj.Figyelj a hangomra.-mondta.
~nem aludhat el most.~gondolta.

Vendég

Fülébe ot cseng a nő hangja, és szeme riadtan rebben annak arcára.
~Vám... Vámpír? Megőrültem.... Én megőrültem... Pedig minden jórafordult... Erre bedilizek... Ilyen nincs~
Megpróbál megszólalni, de gyenge hozzá...

Vendég

-Hallom gondolataidat.Véredett vettem.
-Nyugodj meg.Nem diliztélbe.És bocsás meg,hogy megijesztettelek téged.És nemakartam elrontani a napodat sem.-mondta és felálította a férfit és átkarólta,úgy,hogy elbírja vonszolni.
-Gyere tudok egy biztonságos helyet ahol alhatsz és testvérek között lehetsz.-mondta gondoskodó hangal.

Vendég

Halk hörgésféle tör elő a torkából, majd valami suttogásféléve áll össze.
-Miről beszél? Ki maga? És hova visz?
Rémülten próbál szabadulni, de még mindig gyenge. A fegyvere után tapogatózik a kabátszebében.

Vendég

-Engem Líznek hívnak és elviszlek egy nyugodt és biztonságo helyre a kastélyba.Ott lepihnhetsz nyugodtan.És ne próbálkozz lelőnni mert avval csak fárasztanád magadatt.-mondta és odaértek a kapuhoz.
Líz benyitott és felvitte a gyenge férfita lakosztályába.

Vendég

*fellt nagynehezen.Nagyon megütötte a bal lábát.Körbetekintett.
~Mijen sötét van itt!~csodékozott és tapogatózva indúlt tovább.Lassan haladt.Nemsokára kijutott a szűk járatból de egy nagy körbezárt tére jutott.Ijedten nézegett körben
-Holvagyok?-kérdezte rémülten.

Vendég

*A tr kihalt volt és sivár.Csak a szél fújdogált rajta.A csillagok ezüstös fénybe burkolták a kövezetet.Andrea kicsit félve indúlt tovább.Ekkor egy nagy reccsenés és eltűnt a láthatárról.A főldön egy fapadló volt.A főldet ott nemtudták betemetni mert a csatorna ott kezdődött.

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

A farkas berohant a sikátorba és elbújt egy szemetes konténer mögé.
A fejében kavarogtak a gondolatok.Aztán minden világos lett előtte ész szörnyűlködve gondolt vissza a történtekre.
Az erdőben történt.Egy 30 körüli vadász épp a szarvasnyomokat követte mikor Meglátta a szalonnát majszoló vérfarkast.
A vérfarkasnak abban a pillanatban elborult az agya és nem tudott másra gondolni csak a vér ízére.A vadász kétszer is belelőtt a farkasba de az épphogy megtántorodott.Rettentő ordítással a vadászra vetette magát.
A vadász próbált ellenállni de hiába.
Egy kiáltás aztán néma csend.
~Úristen mit tettem.

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

A farkas még beljebb futott a sikátorba.
Legszivesebben maga elől is elfutott volna.
~nem akarom hogy így lássanak.

Vendég

*A hóld vörös fénye bevilágította a sikátorok szűk járatait.Andrea mint a7 árny úgy suhant.Gyorsan futott.
~Szüksége van valakire.Meg kell vígasztalnom.~gondolta és egy mellék utra fordúlva a farkas elé vágott.Elérve a farkast elkerekedett szemekkel nézett rá.Rossz álapotban volt és zihált is eléggé.Arca megenyhűlt és átölelte a farkast aki megállt.
-Mi a baj?

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

A farkas megtörölte véres arcát és elfordült a lánytól.
-Nincs semmi bajom.
-de nem akarom hogy ijen állapotban láss.
-most inkább csak egyedül akarok lenni.
-És ha velem vagy veszéjben vagy.
Egy lépést lépett hátra ésfelnézett az égre.
~vörös hold. Vajon van valami köze ahhoz hogy elvesztettem a fejem?
Behunyta a szemét a fejét lehajtotta.
-Elmegyek az én fajtámhoz.Ott nyugodtabban élhetek.

Vendég

-A vöröshood a baj.Ha nemér a fénye akkor jobblesz.-mondta.
-A vöröshood alatt sok farkas vérfarkassá változik.Megbolondul.És engem ne félcs nem vagyok egy kis muja.~Bér egy vámpírral nem brnék el.~gondolta és megsólalt.
-Köszönöm a nyakéket.-mondta és a farkasra tekintett.
-Elkésirhetlek?Nagyon féltelek.-mondta pirúlva.

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

-Köszönöm a kedvességed.
A farkas hangja egészen ellágyult.
-Ha akarod velem jöhetsz.De ha velem tartasz talán nem a csatornába kéne menni.
~Egy ilyen kedves teremtést nem vihetek oda.
-Mit szólnál ha meghívnálak egy italra ?

Vendég

-Rendben.De emberi alakban kellene menni.-mondta.
Ekkor a kereszt ismét fényleni kezdett.
-Nemtudom,hogy mi a baja ennek a keresztnek.-sóhajtotta.Majd megfogta a farkas karját.
-Megyünk?-kérdezte kislányos hangon. Smile

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

A farkas felvette emberi alakját és kivezette a lányt az utcára.

Vendég

-Erre rovidebb
*Szolt a lány, majd a férfi karját rángatva egy közeli sikátorba vonszolta a gyanútlant*
-Jó, jó... És merre tovább?
*Mosolyog jókedvűen a férfi gyanútanul. Valószinüleg kedvére van, a lány erélyes viselkedése, ahogy minden erőfeszítésével próbálja gyorsabb mozgásra kényszeríteni őt*
-Itt jó lesz...
*Szól Xandria épp hallhatóan magának. hirtelen megtorpan, s lassan megfordul a férfi felé*
-Mi történt? Minden oké?
*Kérdi még mindig gyanútlanul, ártatlan arckifejezéssel*
-Igen minden rendben
*Ravaszul elmosolyodik, majd átöleli a férfit, testük teljesen összesímul. Xandria áldozata vállára hajtja fejét. A férfi meglepetten ugyan de végül visszaölel, arcán diadalittasság és jókedély uralkodik. Majd lehajtja faját s lágyan megcsókolja a lány szépen ívelt nyakát.*
-Milyen hideg vagy! Fázol?
*Szolal meg meglepetten a férfi, s közben leveszi magáról a zakót hogy a nőre teríthesse*
-Tessék!
-Köszönöm...
*Szól halkan, majd újból átkarolja a pasast, ám most csak egyik kezével. A másikkal áldozata tarkóját kezdi cirógatni, közben szemeivel igyekszik minél inkább megigézi. Végül lassan odahajol a férfi nyakához, majd érzékien megcsókolja.*
-Ahhh...
*Nyög fel a férfi mikor Xandria helyes fogaival felsérti annak nyakát. A férfi megszoritja a lány karját, próbálva jelezni, hogy ez nem a legkellemesebb*
-Bízz bennem, jó lesz!
*Azzal szájon csókolja a férfit, majd újból a nyaki erekfelé veszi ajkainak útját...*

Vendég

×jókora távolságra a nőtől, azonban még éppen látótávolságban egy üzletember kinézetű férfi szeli át az utcát, és vet egy pillantást a sikátroba, ahol a nő épp ölelkezik egy idegennel. Elmosolyodik. ~Bvégeztetett. A vadász feladta~ kuncog magában, aztán ballag tovább. Sötét öltönyt visel, sötét inget, szürke nyakkendőt. Kardja már nincs nála, az új idők őt is megváltoztatták. A legelső sikátroba befordul, majd pár könnyed mozzdulatal a tetőn terem, és halkan, nehogy a nő észrevegye, közeleb lopakodik a párocskához, hogy lássa, hogyan oltja szomját Xandria×