Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

A Vércsepp liget üde színfolt a városka beton- és épületrengetegében: Fák és bokrok mindenütt, kusza összevisszaségban, ahol egymásra találhatnak a helyi szerelmesek. Beszélik, hogy régebben törént itt egy gyilkosság is, de ez mára jórészt feledésbe merült. A ligetben található néhány pad, melyen megpihenhetnek azok, kik "elfáradtak"...

Vendég

*A liget mint mindig, ma éjszaka is teljesen kihalt. Csak néhány tücsök ciripel a fűben és béka brekeg az aprócska tóban, a liget szivében... Kellemes kis hely lehet nappal, de az éjszaka miztikus légkört teremtett neki... A kitaposott ösvényt néhány kellemes pad szegényezi, egyik kicsit beljebb a fákközt, másik láthatóbb helyen.*
-Gyeremár!
*Szól maga mögé Xandria játékosan, majd lelasít és megvárja a férfit, hogy újból átkarolhasa*
-Íme ez a mis kis ligetünk! Ha látz egy szimpasikus helyet megállhatunk, leülhetünk...
*Molyog a férfi felé*
-Olyan furcsa, hogy nem tudlak hogy szólítani, ez kicsit feszélyez...
*Probál tapogatózni újbol társa neve után... Közben a vállárra hajtja fejét*

Vendég

×gondolatban megrántja a vállát, és egy röpke pillanatig gondolkozik azon, hogy mit is tegyen, aztán dönt×
Na jó. Legyen. Ha másképp nem megy...
×majdnem hozzáteszi, hogy "halandó", de aztán lenyeli a szót×
A nevem Vitruvius.
×leülnek egy padra, aztán a nő a vállára hajtja a fejét×
Te minden, az utcán szembejövő féfivel ezt teszed? Nem lehet benned sok erkölcs...
×mondja ki a nyíltan a sértést, s várja, hogy a nő reagáljon rá. Közben megigazítja a bal oldalán a kardot, hogy kényelmesebben essen az ülés. Jólesően tapintja az oldalán a kardot, hű társát az évszázadok alatt×

Vendég

*Arcán kisebb diadalmas mosoly fut végig, majd bájosan pillant a vámpír felé*
-Hivhatlak Vitrunak?
*Elégedten néz körbe a ötét parkon, de áramütéként érik a férfi eztán következő szavai, melyekre felháborodottan válaszol, felkapva a fejét a férfi válláról, jobb kezével társa arca felé suhint erőteljesen*
-Mit képzelsz?!
*Szisszen fel*
-Nem szokásom ilyet tenni! Te vagy az első, akit így leszólítottam, de látom kár volt...
*Kicsit nyugodtabban folytaja*
-Mikor megláttalak, valami különö érzés fogott el, úgy éreztem muszály megszólítanom téged... Erkölcs... több az erkölcs bennem mint a legtöbb velem egykorú lánynak... De te ezt nem értheted...

Vendég

Talán maradjunk a Vitruviusnál..
×mondja higgadtan. Nem varázsolják el a kislányos játszadozások, mint ahogy a kedves szavak sem. Eltűri a pofont, egyelőre. Szmében vad láng lobban, mait csak eléje tart kordában×
Hoogy mit képzelek? Csak azt látom, hogy leszólítottál az utcán. Csak levontam egy igencsak helytállónak tűnő következtetést...
×hangja nem ideges, nem indulatos, sőt, kisé tanító..×
Persze hogy nem érthetem. akkor magyarázd el, kérlek..
×mondja gúnyosan×

Vendég

-Nem érdekes!
*Áll fel hirtelen a padról*
-Kár volt mind ezt tennem, kár volt hallgatnom az ösztöneimre, kár volt megszólitanom!
*Fordul el indulatosan... Érzései kavarognak, nem tudja felfedje-e kilétét vagy csak egyszerüen távozzon... VÉgül mosolyt eröltet az arcára a férfi felé fordul*
-Elnézést hogy az idejét raboltam!

Vendég

×lemondóan legyint×
Ahogy gondolod, ahogy gondolod...
×mondja mosolyogva.×
Ha így látod jónak, menj haza a szobádba, és nézd a falakat egyedül, mintha a börtönöd falai lennének, nem?
×mondja komolyan×
Az én időm miatt ne aggódj. Az én időm - rengeteg.
×még mindig mosolyog, és szinte árad belőle az önbizalom, mint egy megáradt patak...s tudatában is van ennek. Érdeklődve nézi a nőt, még a fejét is félrebillenti, kíváncsi a szavai eredményére×

Vendég

-Börtön?!
*mosolyodik el ujból, majd megfordul*
-Börtönbe csak az zárkózik, aki fél... Én nem félek, azt teszem amit akarok, amire feltettem az életem, és ha ez börtön, hát legyen de én választottam... Nem teher, ha az lenne már rég nem itt lennék...
*Fintorodik magában el a férfi szavait hallva ujból...*
-Persze neked van időd... nem kétlem...
*Majd hirtelen hangnemet vált*
-Csak annyi a kérdés meddig!
*Majd újból elmosolydik várva hogy a férfiben milyen kérdések és gondolatok fogannak meg...*

Vendég

×kissé meglepődik : nem egészen ezt várta a nőtől, de mindig tanul valamit a halandók gondolkozásáról. Főleg azt, hogy néha kénytelenek az ésszerűtől eltérően cselekedni. De most megtanulta, hogy némi filozófia is szorult beléjük...A nő utolsó mondatára felvonja a szmeöldökét.Újabb látványosat sóhajt, és lassan a két térdére teszi a kezeit, majd nyögdécselve feláll a padról, és a nő fölé magasodik×
No és mit gondolsz, te tudod, hogy meddig van nekem időm? Kinek kézeled magad, holmi kósza istennek?
×kacag fel. Megigazítja a kardját, aztán összefonja maga előtt a karjait.×

Vendég

*Megijed kissé a férfi hirtlen mozdulatától, de számított rá, mégis meglepve érzékeli annak hatalmát, de riadalmát palástolva magabiztoan válaszol*
-Isten?! Dehogy...
*Nevetgél*
-Hogy hihetsz ilyesmiben kárhozott?
*csillan fel a szeme... próbál fenyegetőnek tűnni, bár önbizalmának pengevékony élén táncol*

Vendég

×csak áll a nő előtt, szint kőszoborként. mit egy jókedvű kőfaragó hagyott ott egy szép nyári estén .Azonban ez a kőszobor megszólal×
Kárhozott? Szóval mégis a legroszabb sejtésem vált valóra. Nos, választhatsz, halandó, mit is teszel. Hazamégy a kicsiny szobádba, ahol talán nem ér utol hamar a végzet, vgay pedig itt maradsz, de azzal a haragomat vívod ki...
×hangja még mindig tárgyilagos. De miért is ne lenne az? Hisz csak a lehetőségeket vázolta fel...most már lehullott a bizonytalanság jótékony álcája a nőről, és kiderült: ő egy vadász. Csak a vadászok szólítják kárhozottaknak Ropi fajtáját. De talán jobb is így. Mgismert egyet, és már tudja őket hova tenni...legközelebb egyből felismeri őket×

[A JÁTÉK FAGYASZTVA]

Vendég

*A lány önbizalma hirtelen visszatér, ahogy az előtte álló, döbbenedtől szoborrá vált alakot figyeli. Arcának izmai mosolyra rádultak volna, de lélekjelenléte megakadályozta azt... Majd egy lépésebb közelít a férfihez, így a távolság köztük veszélyesen lecsökken.*
-Megleptelek volna?
*Hangából csekély diadalmas érzés érződik, de ahogy ellensége folytatja a beszélgetést komorrá válik tekintete, majd mérlegeli a helyezet*
~Kár lenne ezt az estét elrontani, egyikünk sincs a harcnak megfelelő formában, nem állhat szándékában megölni...~ *legalább is nagyon reménykedik benne Xandria, majd arcáról bizonytalanság olvasható le... ~nem rég érkezett a városba nem akarhat rögtön galibát, ezt az is bizonyítja, hogy választás elé állított... Ha jobban belegondolok, nem lenne túl sok esélyem ellene, fegyvertelen vagyok~ *Hidegzuhanyként éri a felismerés, ma este teljesen elfeledkezett az (ön)védelemről, nincs nála semmi fegyvernek nevezhető. Majd kissé zavarban szol ujból*
-Formás kard... Igen jó izlésre vall... Honnan való?
*Próbálja magát valahogy kivágni a szorult helyzetből*

Vendég

Meglepni? Ugyan már..ezt te sem gondolhatod komolyan..
×horkan egyet. Őt meglepni? Azért van még mindig "életben", mert mindig tudott előre gondolkodni...×
A kard? Egy régi, nagy tudású kovács készítette. A kard idősebb, mint amennyire te vissza tudod vezetni a caládodat...
×közben jólesően simít végig a kardon, ami sok szorult helyzetből vágta már ki magát, ahol már nem segített a hatalma, csak az ereje..tesz egy lépést a nő felé×
Tán nem félsz,vadász?
×kérdezi gúnyosan×

Vendég

*Higgadt önuralmat próbál magára parancsolni, ugyan lábai megremegtek, ahogy a férfi közelített felé, de ezt hosszú ruhája alól lehetetlenség lett volna látni. Nyelt egyet és folytatta*
-Igazán igényes darab... Értékelni tudom, végre nem pancser alakkal akad dolgom, aki azt hiszi, hogy egy giccses, agyoncicomázott minél feltünőbb kard az oldalán félelmet kelthet egy olyan vadászban, mint jómagam... Az igazán jó harcos ereje nem a fegyverében rejlik...
*Majd egy villámmosolyt enged meg magának, miközben adrenalin szintje már majdnem a plafonon van. Szive vadul, de egyenletesen kalimpál mellkasában...*
-Félni? Talán igen... De csak attól hogy mi lesz a jóhíreddel a kárkozottak közt.
*Gúnyosan mosolyog*
-Ha most itt megölnél, gyorsan elterjedne a tény: Vitruvius megölte Xandriát a vadász mestert, de a küzdelem egyenlőtlen volt, a gyáva egy kardcsapással végzett a fegyvertelen lánnyal!
*Próbálkozik hátrányát eséllyé kovácsolni, a férfi önbecsülését és büszkeségét kijátszva ellene*

Vendég

×felkacag. Először az első kijelentésen, aztán meg a másodikon. Nem is gondolja a nő, hogy milyen művészi ez a kard. Giccs? Ezt a szót még nem is ismeri. Ám a hangsúlyból következtet a jelentésre, és az nem jelent túl jót...×
Ugyan mit tudhatsz te a kardokról, aki még alig pár telet értél meg, halandó?!
×dörögnek a szavai×
Én olyan korokban éltem, amiről te csak könyvekben olvasgathatsz...vagy azokban sem...
×horkan fel×
A jóhírem pedig...×közelebb hajol, és megmutatja szemfogait×...a lényeg, hogy megölném a vadászmestert, és végre az ifjabbak is nyugodtan élhetnének. Szerintem ez határozottan jót tenne a hírnevemnek. Hogy fegyvertelen vagy? MAgadra vess!
×vakkantja oda×

Vendég

*Megdöbben, hogy próbálkozásai sorjában sikertelen kísérletekké válnak, igyekszik ügyes kifogásokat találni, de ezeket a férfi könnyű szerrel lépi át...*
-Átkozott!
*Fakad ki hirtelen indulattal, melynek köszönhetően aztán rémisztő nyugalom fogja el egész valóját. Holtpont... Túljutott a fordulóponton... Szivverése lassan normalizálódik, légzésszáma az átlagoshoz kezd visszatérni. Tekintetében rémisztő nyugalomra lel az, aki szembe néz vele. Lábremegése már a múlté... Ott áll fegyver vagy bármiféle védelem hiányában ősi ellensége előtt, egyetlen veleszületett ösztöne, mely az idő múlásával csak egyre fokozódott, hogy elpusztítsa ellenfelét és káthozott fajtáját. Sötétbarna szemeiből elszántság és kiszámíthatatlan nyugalom sugárzik, majd közömbösen megszólal*
-Akkor hát tedd, amit akarsz...
*Izami megfeszülnek, mindenre felkészül*

Vendég

×a vámpír elvigyorodik, aztán lassan újra kiegyenesedik, és látványosan sóhajt egyet×
Nem pusztítlak el. De emlékezz erre a pillanatra. Örökre...
×reméli, hogy ez jó lecke volt a nőnek, és nem akasztja össze a bajszát egyetlen vámpírral sem a jövőben. Talán elvonul, messze a várostól, hogy békében élje le rövidke életét. Ha nem, nos, akkor előbb-utóbb újra találkozni fognak, és az már talán nem elsz ennyire "baráti", mint a mai találkozás.×
Menj haza, kicsiny szobádba, és sírd ki magadat, halandó..
×mondja gúnyosan×

Vendég

*Szótlanul fordul sarkon, tudja büszkeségét rendesen megtépázták, s önbecsülése sem a régi már. Magábafordulva hagyja el a parkot hangtalanul.*
~Hogy felejthettem el a fegyverem?! Megszégyenültem, nem vagyok méltó vadászmesternek, de még vadásznak sem...~
*Rágódik magábban, ahogy eltűnik az éjszakában... A kihalt utcákon szállása felé veszi útját..*

Vendég

Halk lépkedést lehetett hallani a parton.Líz jár itt a partnál.Körbetekintett és leűlt a partra és a vízbe nézett.Már jobbanérezte magát.Kesztyűs kezével belenyúlt a vízbe és kicsit ide oda húzta a vízben.Törökülésbe űlt és elkezdett koncetrálni.Meditálni kezdett.Kesztyűjén és csizmáján egy rózsa volt ábrázólva.

Vendég

Amikor besétált a ligetbe rögtön megérezte, hogy itt van.
~Liz~
Nem voltak sokan itt a ligetben. Sőt. Talán csak ők ketten. Elindult a part felé, és észrevette, hogy épp meditál. "Soha nem szabad megzavarni egy ősvámpírt meditáció közben." Ez megtanulta. Egy ideig csak nézte, és csodálta a szépségét, majd a város felé vette az irányt.

Vendég

*Befejeuze a maditációt és felált.Majd a távozó útán nézett .
-Mijen furcsa ennyi vámpír lett.-mondta mosolyogva és elindúlt.Valami kis vadászat és egy kis beszélgetésre vágyott.De még visszanézett a tóra és ugyanojan komoran nézett mint reggel és egy suhanással eltűnt.

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

*Ideérve berobogott és kitámasztotta a mocit,aztán kült a fűbe és kavicsokat dobált a tóba.törte a fejét,megpróbált egy kicsit kivonulni a mostani világból,mentálisan már elrugaszkodott a földtől,elért a súlytalanság szintre,mostmár semmit nem érzett,meditálgatott egy nagy fűzba a alatt*

Vendég

* úgy érzi, mintha a liget körülölelné valamilyen láthatatlan karokkal. gondolataiba mélyedve hallgatja a szél suttogását, ami olyan szépeket mesél.lassan egyre beljebb sétál a liget fövenyén, mígnem egy padot pillant meg, ahová le is ül. egy darabig még hallgatja a csendet, majd előveszi az aznapi újságot és elfekszik a padon. kinyitja a legfrissebb híreknél, és nosztalgiázva olvasgatni kezd.
Nemsokára álom kúszik a szemeire, az újság kifordul a kezéből, és Shar mélyen elalszik.*

Vendég

Egy alak jelenik meg a fák közöt ,és a lányt nézi távolról.
*Vajon ki lehet az aki ilyenkor itt pihen le?Nem hajléktalan annyi biztos,ahhoz túl ápolt és fiatal,de akkor ki az és mi történt vele?Talán segítségre szorul,csak ez nem tűník fel senki másnak?*
A férfi megigazítja öltönyét,lesöpör egy apró fa levelet a válláról,és elindúl a pad felé.

Vendég

*Belép a ligetbe egy látszólag tizenkilenc éves lány.Szemében a tudásvágy és az életjkedv csillog.Mögötte egy kiskutya botladozott.A lányfejét egy piros bézbólsapka takarta.Ruházata mint a tinédzsereké.
Megállt a sötétkék tó előtt és nézte a csillagos eget.Szép és valami régi vágyt ébresztett benne fel.Majd leűlve a fűbe a kiskutya felakart kecmeregni a combjára de nemsikerűlt.Így Líz felvette és simogatni kezdte a kutyuskát mej ezért hálából megnyalta a lány kezét.
-Legyen a neved... Tibat.-mondta és a kutyus vakkantott egyett.
Líz elmosolyodtt és sóhajtott egyet.

Vendég

*A ligetben enyhe kis szzellő haladt át.A kiskutya nagyban hancúrozott egy gallyal mejjet Líz adott neki.Líz közben figyelte,hogy hogyan ügeskedik a kutyuska.Az mindenhogy megfogta a mancsaival de csak nem sikerűlt felemelnie.Ekkor egyszer megbökte a mancsát mire felvonyított és nyalogatni kezdte.Barna kis tapancsai egyikét.Fehér kis bundájában pár helyen zőld fűszőlak.Líz ezt észrevette és felemelte a kis ügyetlent és megnézte a mncsát.
-Ó!Ez egy szálka.Mindjárt kiveszem.Ne mezogj.Avval két körmével felhasította a kutyus tapancsát és óvatosan kivertte a csúnya szálkát.

Vendég

*A kiskutya látva,hogy a fájdalom forássa elment a mancsából felvakkantott és kérdően tekintett a lány oldalán csűngő kis táskára.
Líz felnyitotta a táska száját és abból négy kis üveggömb és egy üveg vörös italt vett elő.Majd a kutyusnak mutatta.
-Látod ezeket a gömböket?Akkorák mint egy tojás de nagyon értékesek.Mesteremtől kaptam.De nemmondta meg,hogy mire valók.-mosolygott majd hanyatt dőlt a fűvön és a csillagos eget kémlelte.

Vendég

Mielőtt elnézne a városba, tesz egy apró kitérőt, és betér a ligetbe.
~Liz!
Ismeri fel a vámpírt aki a kutyával játszik.
- Szerintem egy ilyen gyönyörű nőnek akadna jobb falat is mint az a jószág.
És lassan odalépdel hozzá.

Vendég

*Líz a férfitekintett és felált.A kutyus a karjaiban csóválta a kis barnás farkincáját.
-Üdvözöllek.Szerintem van jogom az állatok simogatására.-mondta és a
piros bézbólsapkát megigazította a fején és hozzátette.
-Mijáratban ezen a nyugodt helyen?

Vendég

-Persze, hogy van jodog. Eszem ágában sincs megszabni neked, mit tegyél úrnő.
* Majd meghajol
- Remélem nem zavartalak meg. Ha kívánod elmegyek. Csak egy kis társaságra vágytam.