Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

Buster gyerekkori visszaemlékezései,történetek a családról-tól Wink

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Topolya

Bágyadtan sütött le a Nap a Földre, pontosabban egyik részére biztosan, ahol Lace törökülésben ül egy gyümölcsös közepén. A lenge szél körbepásztázza és néha-néha belekap hajába. Szeme csukva van, talán meditál, esetleg vár valamire-valakire, arca merev. A pajkos szél a körülötte levő barackfákba is bele-belekap, barackvirágot, szirmokat sodor magával. Ijesztő csend uralkodik.
Lace lassan kinyitja szemét és szertenéz . A madarak már etetnek, ami azt jelzi,hogy dél jócskán elmúlt már, sőt a Nap már átlépett a nyugati féltekébe. Lace felnéz a Napra, ám az ebben a pillanatban sötét felhőkbe burkolódzik és körülbelül úgy néz ki, mind egy szilva,melynek csodálatosan világító magja van. A sötét felhőket hírtelen szélvihar követi. A szél most már nem csak a virágokat lebegteti, hanem vadul tépi az egyébként zöld faleveleket , sőt, Lace haját is ám ez fittyet sem hány az időjárásra, ül törökülésben kőmerev arccal, kezeit a combján pihenteti ám magában tudja,hogy ennek fele sem tréfa.. Közben a vihar próbára teszi a madarakat is,elkap egyet és belefújja a közeli folyóba, a madár meg hangos placcsanással feladja életét, nem azért,mert nem tudna még kievickélni,hanem azért,mert hús nem maradna rajta. A placcsanás odavonzza a pirannyákat és ők meg széttépik a szerencsétlenül járt áldozatot. Szemeit már nem csukja be Lace, csak hunyorít, a szél ingereire könnycsepp a válasz. Átkozottul figyel, szemével kémleli 180 fokos látószögben a tájat, füleivel meg próbál a háta mögül zajokat felfogni, pótolni a látást ...ám ez kevés.
Hírtelen mindha lebbenésre lenne figyelmes és még éppen időben bukfencezik jobbra, mert most a levegőből hosszú, ősz hajú, vörösen izzó szemű sápadt lény érkezik szédítő sebességgel a földre. Az alak hosszú földig érő fekete köpenyt visel, kezében kb. 2,5 m hosszú fém botot tart, melynek alja kihegyezve, tetején félhold alakú 90 fokkal elfordítva, mindha mosolyogna. Lace ijedten eszmél rá, hogy a kihegyezett vég egyenesen átfúrta volna, ha nem távozik sietősen… egy pillanaton múlt az élete. Majdnem hírtelen érte a váratlan csapás de a helyszín előre adva volt, csak a személy és annak érkezési módja nem. Itt kiderült,hogy eszében sem volt Lace-nek meditálni, inkább csendesen várta az oly hírtelen betoppant látogatót. Még mindig abban a testhelyzetben, ahogy a bukfenc után megfordult, gugolva, védekezésre- esetleg támadásra készen áll. Fegyvere mindössze az övébe csúsztatott két boxertőrből állt, amit hihetetlen gyorsasággal képes használatba ejteni, ha a szükség úgy hozza. Jócskán kiéleződik esetleges támadójával szembeni hátránya, mivel a közelébe kell férkőzzön, hogy megsebesítse vagy megfékezze, míg az szimplán használhatja jóval hosszabb fegyverét…feltéve, ha gyorsabb, mind Lace. Ezek a gondolatok futottak végig a pózoló fiatal harcos agyán. A támadó nem vette észre félelem jelét ellenfelén ezért megszólalt:
- Talán nem számítottál érkezésemre? -hörgi-… add vissza ,ami nekem jár máskülönben végzek veled és családod tagjait rettentő kínok érik!-
Lace nem tudta,hogy pontosan kivel áll szemben, csak annyit tud, hogy azért a medálért harcol, amit a kriptákban egy falmélyedésbe illesztve talált. Azóta,hogy viseli állandó metamorfózisban van, éjjelenként aludni nem képes mégsem álmos, mellkasán éktelenkedik egy fura seb,amit a medál égetett bele első alkalommal,mikor a nyakába vette és azóta is ott hordja. Észrevette,hogy kifinomodtak érzékszervei és izmai is mindig munkára készek. Hősünk bízik a saját-és a medál közös erejében ezért eszében sincs visszaadni. Majd elveszi ellenfele erővel, ha tudja,…odáig jut,hogy egy esetleges támadásra is készen áll. Csendes, komor fickóként felmérő pillantást mér környezetére, ahol még mindig tombol a szélvihar, ám ez őt még mindig nem tudja érinteni. Inkább villámgyorsan az egyik megtépázott barackfa felé fut, a törzsén dobbant egy nagyot és a levegőben előkapja boxertőrjeit, karmokként tartja maga előtt és nyílegyenesen a sötét alak mellkasát célozza meg, a fémbotos meg kihegyezett botját kihúzza a földből, könnyedén hárítja a támadást, csupán félreüti a támadó „karmait”, vele együtt meg az egész támadót, aki pár méterrel arrébb nyekkenéssel landol a földön.
-Én megmondtam, hogy add vissza, ami az enyém, de ha szép szóval nem megy, majd visszaveszem.-
Lace férfiasan felpattan és védi magát, mire a válasz az lesz,hogy a sötét alak újra leszúrja botját egy méterrel maga előtt és nagy lendületet merítve belőle két lábát rugásra emeli, miközben kihúzza a hegyet a földből és a hold alakú résszel fejen sújtja ellenfelét miközben lábai a szegycsontig érnek, tehát szegény Lace-nek kétszeres kombót kellett túlvészelni.
Megint nagyot puffan, mostmár ő is beismeri, hogy nem akárkivel áll szemben, ám nem oylan fából faragták,aki könnyen lépre megy, ezért a „legjobb védekezés a támadás” elvén újra felugrik és villámsebesen egy jól célzott rugással gyomorszájon teremti ellenfelét, aki nem várt a pillanatnyi támadásra. Most feltápászkodik és szemét összehúzva vad támadásba kezd:kihasználja előnyét,hogy messzebb üthet ,mind Lace. Keményen magmarkolja közepén a „vigyorgó fegyvert” és sűrün osztogatja vele az ütéseket a medált pillanatnyilag birtokló felé, az meg csak védekezni tud,néha beejt egy-egy cifra rugást, mit ellenfele könnyűszerrel hárít. Most jön egy tengelyforgás a sötét lovag felől, majd miután védve volt Lace is próbálkozik egy tengelyrugással, ami állkapcson találja az ősz lovagot. Goroth nagyúr állkapcsát súrolgatva Lace felé fordulva villogó szemmel és igen haragos tekintettel mondja:
-Hrrrr…senki nem dacolhat velemmmm.-
Ezzel elugrik a földről és Holdját támadásra szegezve célba veszi Lace nyakát. Semmi kedve per pillanat embert ölni, neki csupán az Imp medalion kell, hogy hatalmát még nagyobbra növelje. Talán ezért is csak testi erejét vette vele a küzdelembe. Lace ideje lejáróban volna,ha pontosan a nyakába állna bele Hold ám az csak nyakon csípi és nekiszegezi a háta mögött levő barackfának,amiről egy elöregedett búbosbankaodú pottyan a fejére, megterítve ezt guanóval. Mindez egy pillanat alatt.
-Ahahahaha-
Dor Goroth közelebb lépik és hátranyomja Lace fejét,aki rugkapál és semiképpen sem adná oda a medált a sötét lovagnak.
-Megölhetnélek, eltaposhatnálak, mind egy gyáva férget de annál azért többet értsz. Ne gondold, hogy a sötét oldal harcosai nem lovagiasak, nekem csak az Imp medalion kell,add hát szépen ide! Nem sok halandó bírta volna hordozni, most viseld a következményeit!-
Éppen ebben a pillanatban arra sétált Lace fia, tudván, hogy apját a gyümölcsösben találja. Fogalma nem volt,hogy mit csinálhat egyedül a viharban,kint a gyümölcsösben. Meghökkent a látványon és valamiféleképpen segíteni próbált apjának, legalább megzavarni akarta a sötét lordot, hogy közben apja cselekedhessen de mindössze csak egy szó csúszott ki a száján:-Apa!!!- Nem kellett több Lace-nek, még Goroth előtt letépte a medált nyakából és odadobta a fiának. Ez volt a legokosabb, amit tehetett.
-Fogd és fuss szélsebesen!-mondta de csak eztuán gondolt bele,hogy butaságot csinált és a családját is veszélybe sodorta, a gyere meg mit tehetett volna, hajlott az apai parancsra, bár tétovázott egy pillanatot. Végül könnybe lábadt szemmel elrohant. A medált megkötötte és nyakába dobta és csak rohant amilyen gyorsan csak tudott. Hírtelen égető érzés hasított bele, szívéhez kapott de mindha új erő lépett volna izmaiba, szélsebesen elinalt.
-Ez nem volt szép tőled Lace Rader, ezért nem kegyelmezek sem neked sem fiadnak,Busternek!-
Ezzel kihúzta a fából a Holdat és kiélezett felével kettéhasította Lace-t. Ő abban a pillanatban meghalt, mindez önfejüségének volt köszönhető. A nagyúr a fiú után eredt, most azonban sürgette az idő és szokásos módszerét választotta, ahogy erre a szomorú helyre érkezett. Lace-nek méltó temetése volt, a barackos közepébe temették. A nép azóta is mesél arról a személyről,aki szembe mert szállni Dor Goroth nagyútrral.