Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Résztvevő(k): Alexander Szechenyi; Samantha Kears
Helyszín: Egy kis bár a városban
Időpont: Kb. 2 héttel első találkozásuk után, éjféltájt.

Mivel ügyletei igencsak jól mennek a városban, kisebb társasággal, kik már közelebb kerültek hozzá, egy éjszakai bárban ünneplik a cég megalakulását, és az irodahelység megtalálását. Alexander igazából már magában az irodában szerette volna a kis ünnepséget tartani, de rájött: a csupasz falak közt mégsem lett volna olyan jó a buli, mint itt.
Azonban éjféltájt, erős fejfájásra hivatkozva elbúcsúzott munkatársaitól, s kifele indult a bárból. A pultnál kifizette az aznapi fogyasztást, s hagyott még rá egy korrekt összeget, hátha a többiek mulatoznak még, aztán hívatott egy taxit, és a kijárat felé indult. Mire kiér, meg is fog érkezni az autó...
Az ajtóban megállt egy pillanatra, felfele nézett, hogy a pár lépcsőfokot megtegye, mi kivezetett az utcára - hol már jó ideje a tiszta égről a Hold nézett le a néptelen utcákra.
Lendületet véve nyitotta meg az ajtót, s miközben a lépcsőket rótta, magára kerítette zakóját... mikor megérezte, hogy itt van... itt a pillanat. Nem törte meg azonban mozdulatai ritmusát, úgy tett, mitha nem vette volna észre a lefele érkező nőt, s tán... tán épp a karjaiba szalad az a nő.
Samatha. Megjegyezte jól a nevét.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Résztvevő(k): Alexander Szechenyi; Samantha Kears
Helyszín: Egy kis bár a városban
Időpont: Kb. 2 héttel első találkozásuk után, éjféltájt.

Viszonylag sok fiatal gyűlik össze éjszakánként a szórakozóhelyeken. Még ebben a városban is, amiből az ember nem nézne ki ilyen intenzív éjszakai életet. Nagyot nyújtózkodik, amikor az egyik utcán befordulva már látszódnak az egyik igen közkedvelt bár villódzó fényei. Végignéz magán, majd szórakozottan hajába túr. Egész nap a várost járta, látszólag kikapcsolódást keresve, igazából azonban felderíteni. A tegnapi napot a papírmunka elintézésével töltötte, s e-maileket írogatott. Formális marhaságok, hiszen semmi érdemivel nincsen még tisztában.
Most így, rövid farmernadrágban, s egy egyszerű fekete virágmintás bikini felsőben igyekszik a legközelebbi bárba meginni valamit, mielőtt visszatérne a hotelba. Társaságra vágyik. Napszemüvegét egy könnyed mozdulattal fejet tetejére tolja, s copfját is megigazgatja, mielőtt nekivágna a föld mélye felé vezető lépcsőknek. Pár lépés után, mikor egyre jobban sötétedik a hely, s a lámpák kísérteties homályba vonják a lépcsőt, szalad csak bele a férfiba. Döbbenetet színlel, ám nem igyekszik elhúzódni, hagyja, hogy lapos hasa egy kis ideig a férfinak feszüljön, s hogy érezze a ritmusosan emelkedő-süllyedő kebleket.
-Alexander! Micsoda meglepetés önnel itt összefutni.
Lélegzi be mélyen a férfi illatát, s mosolyodik el szelíden.

Résztvevő(k): Alexander Szechenyi; Samantha Kears
Helyszín: Egy kis bár a városban
Időpont: Kb. 2 héttel első találkozásuk után, éjféltájt.

Hagyja, hogy a nő egészen a karjaiba rohanjon, még arra is ügyel, hogy kissé meglökje, mintha nem vette volna észre közeledtét - azonban mikor már majdnem hátratántorodik, Alexander utána nyúl, és a derekánál fogva megtámasztja. Érzi, hogy a forró, lüktető bőr kissé megnyirkosodott a nagy melegben, mely még most, éjszaka is megüli a várost, de azt is érzi, hogy tán nem is olyan rég megfürödhetett a nő - illata bódító tisztasággal lengi körbe. Azonban tudja jól: a tűzzel játszik, mikor a közelében van, szó szerint a tűzzel.
-Úgy nézek tán ki, madmoiselle Kears, mintha sosem járnék ilyen helyekre? -Kérdez vissza, mikor már akár tolakodó is lehetne a közelség, s egy igen aprót ellép a nő mellől.- Bocsásson meg, nem akarom elvonni öntől a levegőt. Befele megy? -Kérdi, s bár mindketten tudják, hogy a nő oda indult,mégis, azzal is tisztában van, hogy a nő ezt le fogja tagadni.
Édes kis játékok... Szereti az ilyent.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Résztvevő(k): Alexander Szechenyi; Samantha Kears
Helyszín: Egy kis bár a városban
Időpont: Kb. 2 héttel első találkozásuk után, éjféltájt.

Szemei megvillannak, s ajkain egy szélesedő mosollyal fut végig a gerince mentén az egyre ritkábban tapasztalt, ám annál kellemesebb bizsergés. Egy örökkévalóságnak tűnik, amíg a kecses ujjak a derekán pihennek, s vissza kell fogja magát, hogy csalódottságát –amikor Alexander elengedi- ne fejezze ki. A férfival a kapcsolata még mindig a finom tapogatózás stádiumában van, s ezzel a tegezéssel is lehet, hogy túl messzire ment. Ám ez betudható a hirtelen jött találkozás zavarának. Nem hibázott olyan nagyot, de…
De hibázott.
S a hibákat ki kell javítani.
-Én csak úgy terveztem, benézek egy frissítőre. Társaságra vágytam, ám nem számítottam önre. Hiszen nézzen csak rám…
Nevet fel zavartságot csempészve hangjába s mosolyába. Hiszen pontosan tudja, hogy így is gyönyörű és kívánatos. Hiszen megvan benne az, ami más nőkben sosem lesz meg. A veleszületett erotikus kisugárzás.
-Egyébként nem úgy néz ki, mint aki nem szokott szórakozni. Inkább úgy, mint aki kifinomultabb szórakozáshoz szokott…
Nyalja meg alig észrevehetően puha, rózsaszín nyelvével ajkait a kétértelmű célzás után, s kissé közelebb helyezkedik a férfihoz, ügyesen, szinte véletlenül úgy fordulva, hogy a kijárat és Alexander között legyen.
-S mik a további tervei erre az estére?

Résztvevő(k): Alexander Szechenyi; Samantha Kears
Helyszín: Egy kis bár a városban
Időpont: Kb. 2 héttel első találkozásuk után, éjféltájt.

Ingerkedik vele... Tisztán érzi, még igazán tudását sem kell használnia, elég a testbeszédet, a metakommunikációs nyelvet értenie hozzá, hogy rájöjjön, a nő igencsak tetteti magát, és ez egy pillanatra elbizonytalanítja. Két okból lehetséges ez: öntudatlanul, zsigerből teszi, mert tetszetős neki, amit lát, vagy... vagy túl közel van a tűzhösz s a nő átlát rajta. ~Csapda!~ Gondolja egy pillanatra, de aztán elhessegeti a boszús, baljós gondolatokat.
Előrefele int, a nő háta mögé.
-Úgy terveztem, teszek egy sétát, a belváros felé, aztán visszatérek a hotelba. -Mondja el egyszerűen, mit is tervezett, s ilyenkor a legjobb, ha nem is próbálkozik mással, mint az igazsággal. Kis energiát kell fordítania rá, hogy ingjének hónaljában apró izzadságfolt jelenjen meg, bemutatandó, hogy ő sem légkondicionálóval született, s homlokán is gyöngyözzön egy kevés belőle... s ennek megfelelően folytathassa mondandóját- ... de úgy hiszem, túl meleg van a sétához, s azonnal a hotelbe térek. Esetleg, ha a bárban inná azt a frissítőt? Kibírja addig?
Mire fel? Miért hívja, invitálja magával ezt az eleven fegyvert, ezt a karót, mi pár másodperc alatt képes lenne átváltozni, s ellene fordítani bármit, ami csak keze ügyébe kerül? Maga sem tudja pontosan a választ, csak ködös érzékletet: a veszély édes ízét, s a leküzdése után érzett mámort. Orrába tolul a lüktető vitáé illata, ahogy Sam helyezkedik előtte, ingerli a benne rejlő vadat, de könnyűszerrel kordában tartja elméje, akarata: akkor, s azt eszik, amikor és amire szüksége van. Erre itt nincs.
Legalábbis, nem úgy.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Résztvevő(k): Alexander Szechenyi; Samantha Kears
Helyszín: Egy kis bár a városban
Időpont: Kb. 2 héttel első találkozásuk után, éjféltájt.

-Hát, igyekezni fogok nem kiszáradni addig, de nem ígérhetek semmit…
Kacsint egyet a férfira, majd megfordul a lépcsőn, s csípőjét lágyan ringatva indul el Alexander előtt újra ki a felszínre. A nyári langymeleg szellő kellemesen végigsimít arcán, ahogyan megáll egy kicsit a bejáratban. Hirtelen torpan meg, hátha a férfi „beleütközik” hátulról. Egyszerű trükkök egyenlőre, tipikus női praktikák, ám korántsem olyan átlátszóak, ha az ember lánya érzéssel, szívből alkalmazza őket, s stílust visz bele.
-Oh, elnézést. A hold, s az éjszakai égbolt mindig képes lenyűgözni. S ilyenkor szinte ösztönösen torpanok meg.
Fordítja hátra fejét, s arca holdfényben fürdik, mikor a bocsánatkérő mosoly a férfira villan. Nem fordítja el a fejét, de nem is mozdul el Alexander elől. Fenekét óvatosan mozdítja meg, így törleszkedik egy rövid ideig, akár egy macska. Nem szólal meg, a holdról kifejtett kis monológja az előbb éppen elég volt, hogy elüsse a dolog élét. Úgy is pontosan tudják mind a ketten, hogy semmi köze nem volt ahhoz, hogy megállt. Pillantása összefonódik a férfi szemivel, s egész lényéből vágy sugárzik. Vonzza a férfi. Szexuálisan, s emberileg egyaránt. Különösen az, hogy olyan kellemes a közelében lenni, s érezni határozott jellemét. Megnyugtató a jelenléte, s egyúttal izgató is. Valamint igen hasznos forrás lehet a jövőben, s értékes kapcsolat. Ám ez a tény most elhanyagolható. Hiszen oly közel van hozzá, hogy a bőréhez érjen, esetleg átölelje…
-Úgy érzem, nem kell annyira sietnünk. Ha jobban belegondolok, ismerek jobb szomjoltót is, mint az ital…

Résztvevő(k): Alexander Szechenyi; Samantha Kears
Helyszín: Egy kis bár a városban
Időpont: Kb. 2 héttel első találkozásuk után, éjféltájt.

Persze, hogy tudja, hogy mi következik, s most már tiszta szívvel játszhatja el, hogy csupán "véletlen" megy neki az előtte megtorpanó alaknak, feszes fenekéhez nyomva derekát, combját... az hogy ismét meglökve előre, elkaphassa, az már csak hab a tortán. Az előbb a fenék felett érintette a finom bőrt, most a hasra simul egy pillanatra tenyere, mely már szintúgy nyirkos az izzadtságtól, mintha valóban melege lenne. Még az az apró sóhaj is valódinak hat, ami Samantha füle mellett oszlik fel az éjszakai szellőben.
Hanem a szavak valahogy elevenébe találnak. Szája előtt ott díszlik a nyak, szinte felkínálja magát, s a vadállat láncait szaggatja Alexander belsejében. Félő, ha ez így marad, oly jelet fog adni a nőnek, mely leleplezheti előtte... hát inkább leszakítja azt, mire a másik vágyik, s saját vágyait is másfele terelgeti, mint ami a legszimpatikusabb volna neki.
Finoman csókol bele a felkínált nyakba, s kezeivel mindkettővel a derékra fog, s előrébb tolja picivel a nőt, hogy kiléphessen ő is a holdfényre.
-Ugye, maga nem francia? -Kérdi, miközben ugyanolyan szorosan a nő mögött áll, mint az imént, csak kissé kiljebb, ellépve a bár bejáratából. Meg sem várva a választ, folytatja tovább...
-Ha az lenne, tudná, hogy errefelé igen bőszen vigyáznak az erkölcsökre, a rendőrség osztagai ilyenkor róják az utcákat, s paráználkodókra lesnek. Súlyos büntetést von maga után, ha valakit rajtakapnak, úgy bizony. Jómagam is csak a minap tudtam meg ezt a dolgot. -Duruzsolja a fülekbe, miközben orrát megcirógatják a barna hajtincsek.
-Akár egy teljes napra is bebörtönözhetik, s ezer eurós bírságot is kiszabhatnak, egyetlen rossz helyen, s rosszkor elkövetett csókért.- Folytatja még, kezei kétoldalt a csípőről a hasra csúsznak, majd egy gyors mozdulattal maga felé fordíta a nőt, hogy pillantását elmélyeszthesse a mogyoróbarna, édes masszában.
-Ha adok előleget, bírja futva a szobámig? -teszi fel előbbi kérdését, kissé módosítva, hangja szinte babonáz, ahogy minap este az éttermben Olaf körül, őgy von védőhálót a nő köré, hogy ne vonja el semmi a figyelmét, csak ő maradjon a közepén. Szája ott van, talán csak egy ujjnyi rés választja el a nő csábítóan duzzadt, csókra váró ajkaitól, de ő em teszi meg ezt a kis utat már.
Bár megtehetné. Büntetlenül. Érzi, tudja, legbelül...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Résztvevő(k): Alexander Szechenyi; Samantha Kears
Helyszín: Egy kis bár a városban
Időpont: Kb. 2 héttel első találkozásuk után, éjféltájt.

Felkacag, mikor Alexander a származását firtatja, ám nem siet a válasszal. A férfi, mint az egy másodperccel bebizonyosodik, úgy is tudja már, hogy valóban nem tősgyökeres francia, s nem is töltött annyi időt itt, hogy a szokásokat elsajátíthassa. S mégis, hangján, szavain nem érződik, hogy akcentusa lenne, vagy törné a nyelvet.
-Csupán anyám volt francia. De Angliában nőttem fel. Így lehet, hogy mindkét nyelvet tökéletesen beszélem, ám tudomásom sem volt erről a sajnálatos tényről…
Nem igyekszik megindokolni, mit keres itt. Nem ütne el a mondatától, ha hozzáfűzné óvatosan jövetele okát, hiszen meglehetősen furcsának hathat egy angol nevelésben részesült nő errefelé, s így eloszlatna minden kételyt jövetele, s hosszas maradása kapcsán, hiszen arra a férfi már bizonyára rájött, hogy nem turista, de… Nem tartja fontosnak ezt most közölni. Sokkal inkább a nedves bőrén végigszaladó kezeket részesíti nagyobb figyelemben, s jutalmazza egy rövid nyögéssel.
-…ám úgy gondolom Alexander, vannak olyan pillanatok, amikor érdemes kockáztatni. S ez a mostani is olyan.
Szalad végig ujja a férfi nyakán, s tesz egy kört, megemelve kissé az állát. Nyelve óvatosan simítja végig a férfi fülét, úgy suttogja elfúló hangon.
-Nem gondolja, kedvesem?
Húzza végig orrát a karakteres arcélen, teljesen szembe helyezkedve újfent Alexanderrel. Pontosan tudja, -vagy legalábbis tudni véli- s meggyőződéssel hiszi, hogy amit kivált belőle a férfi, az teljesen kölcsönös, s ugyanolyan vonzalom. Nem irányítja Alexander kezeit, hisz nem egy tapasztalatlan tacskóval van dolga. Karjait a férfi nyaka köré fonja, s gyengéden harapdálni kezdi a férfi ajkait, majd nyelve puhán fonódik össze a férfiéval. Az óvatos csók hamarost szomjassá, követelővé válik, s egyik lábát -önkéntelen tán- felhúzza.
-Remélem gyorsan fut.

Résztvevő(k): Alexander Szechenyi; Samantha Kears
Helyszín: Egy kis bár a városban
Időpont: Kb. 2 héttel első találkozásuk után, éjféltájt.

Ismét felcsilingelnek elméjében a csengők, mikor Samantha a szátmazását firtató kérdésre világos szavakkal válaszol, ámde hamar elcsitulnak. A nő aurája világosan elárulta számára, hogy nem akármilyen erőknek tud parancsolni, ha épp olyan helyzetbe kerül, ámde most a legapróbb jelét sem érzékeli annak, hogy kötelességét, hogy szent megbízatását végezné. Sokkal meggyzőbb az a sóhaj, ami ajkáról feltör, az, hogy szíve úgy kaimpál, hogy a vér szinte magától átpaszírozódik a bőrön.
Érzi, amint fülét, arcát, ajkát kényezteti, de nem azért, hogy neki örömet szerezzen, sokkal inkább saját örömét leli benne. Érzi, hogy teljesen átadja magát az érzeteknek, hogy odaadja amije csak van, feledve hivatását, s hitvallását... s ez megnyugvással tölti el.
Fikarcnyi lelkiiismeretfurdalás nincs amiatt, hogy Éva, kit "kedvesének" titulál, ha épp olyanra terelődik a szó, most mintegy háromezer kilométerrel arrébb nélkülözi őt - már párszor elgondolkodott rajta, hogy ideje lenne örök nyugalmat adni számára; életében oly sok izgalmat megélt már, tán jobb a csúcson abbahagyni, arról nem is beszélve, hogy a nő néha már furcsán méregeti az ő testét szeretkezés után, az öregedés jeleit keresve rajta, de persze, nem találva, míg sajátja rohamosan adja fel a küzdelmet az idővel..
... nem úgy Samatha teste. Izmosan, keményen feszül dereka Alexander tenyere alatt, nyelve követelőzően nyomul be szájába, hol éppcsak észrevehetően nagyobbak szemfogai, mint egy átlagos embernek; indifferens különbség - így nevezik ezt, már gyermekkorában, mikor még halandóként élt, akkor is megkülönböztető volt ez a jegy nála.
Élvezettel csókolja vissza a nőt, s csak annyit válaszol, mielőtt elkapná csuklóját, s a hotel felé húzná:
-Most megdönteném százon a világrekordot, édes...
Izzad, s csuklóján heves szívverést érezhet a nő, amint sebesen keresztülszeli az utat, a szemközti sávban parkoló taxihoz. Feltépi ajtaját, a előre engedi Samanthát, majd maga is utána száll.
-A Bonapartéba! -Mondja a sofőrnek, majd szája már a nő ajkait keresi.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Résztvevő(k): Alexander Szechenyi; Samantha Kears
Helyszín: Egy kis bár a városban
Időpont: Kb. 2 héttel első találkozásuk után, éjféltájt.

Ujjai a férfi hajába túrnak, s így húzza magához Alexander fejét. Amit az előbb a helyi lakosok erkölcsösségéről hallott, láthatólag nem hatja meg túlzottan. Szeme sarkából figyeli csupán a taxist, kinek szinte minden második pillantása a visszapillantóra vetül, pedig ezen a kései órán semmi nem indokolja. Szája résnyire nyitva van, s nehezebben veszi a levegőt is, ahogyan két keze a kormányt markolja, s beletapos a gázba. A kocsi nekilódul, s Samantha, élvezve, hogy nézőjük akadt, Alexander ölébe mászik. Szembe helyezkedik a férfival, ágyékát az övéjének feszítve, lábait térdben felhúzva maga mellett támasztva. Nem kell hátra néznie, hogy tudja, mit érez az elöl ülő. Ajkain gonosz vigyor körvonalazódik, s csípőjét megmozdítva, halkan nyög fel. Csókja kihívó, s élvezi, hogy a tekintetek kereszttüzébe került. Ám a taxis jelentéktelenné válik, sokkal inkább figyel mostmár Alexanderre. Fejét elhúzva játszik, s várja, hogy a másik utána hajoljon, ajkaival ajkait keresve, de mindig éppen annyira húzódik el, hogy a férfi ne tudja megcsókolni. Apró kacajjal hagyja abba a játékot, s nyelve a férfit kényezteti. Amikor a taxis belelép a fékbe a hotel előtt, egy utolsó, szenvedélyes csókot ad a férfinak, majd kimászik az autóból, s ellejt a kocsi előtt.
Nem megy még be a hotelba, megáll előtte, s megvárja, míg a férfi is utána jön.
-S most a szoba hűvös, intim magánya következik, drágám?
Vonja fel kérdőn szemöldökét hátát a falnak támasztva dönti hátra a fejét. Kezei végigcsúsznak mellei között, s ujjait megmozdítva int a férfinak.
-Nem vonz a néptelen utcák izgalma?

Résztvevő(k): Alexander Szechenyi; Samantha Kears
Helyszín: Bonaparte Hotel előtt
Időpont: Kb. 2 héttel első találkozásuk után, éjféltájt.

Nagyon jól tudja, hova vezet ez a helyzet, s elméjében máris millió felkiáltójel ég. A nő Vadász, kétsége nincs felőle, s abban is biztos, hogy most, per pillanat elvakította a vágy, a kielégületlenség. Mit csinálhatott előtte? Mi az oka, hogy egy ilyen test ennyire lázba tud jönni? Tisztában van satát képességeivel is, azonban ezt... ezt nem ő, nem EGYEDÜL ő okozza.
Mindeközben a szilárd, megingathatatlan gondolatok felett játszi könnyedséggel feledkezik bele az emberek, a halandók kisded játékába. Számpűolatlan adja, kapja az ingereket, nem csak száját, kezét, de lassan egész felhevült bőrét, egész testét bevonja a játékba, melyet a nő irányít. Hagyja, hiszen érzi, mennyire az érzékiség hajtja most, elfeledkezve mindenréűől, mi más van életében.
Nem ölheti meg... nem ehet belőle kedvére, bár érzi, megfelelő alany lenne számára, nemcsak Vadász volta miatt, de származása révén is. Érzi vérének lüktető erejét, a feszülő vitáét, mely csak kiválasztottak sajátja lehet, tudja, mennyi erőt, energiát meríthetne belőle, nem egyszerű fogás lenne... Ám a nő, valahonnan jött, valaki küldte. Célja van, lehet, nem is kicsi, s lehet, hozzá is köze van, vigyáznia kell vele... s nem ölheti meg... Hiányozna valahol, valakinek.
A taxi döccenve áll meg, s Samantha kecses modulatokkal száll ki belőle, kihívóan hátat fordítva neki mindaddig, míg a láthatólag irigykedve vizslató sofőrt ki nem fizeti. Nem ad neki nagy borravalót: azt megkapta már út közben, hogy a feszes, izmis popsit bámulhatta, jóformán alig pár centiről. Megvárja, míg az ismét gyújtást ad, majd kissé csikorgó kerekekkel elszánt valamerre, majd még mindig háttal a nőnek, kivárja, míg megszólal. Aztán pár lépés: TUDJA, hogy a falhoz sétált, TUDJA, hogy hátát nekivetette, s pillantása most az ő hátát méregeti, TUDJA, mi jár a fejében. lassan fordul hát szembe vele, elnézi a kecses ujjat. ~Erős, pontos~ s lelki szemei előtt látja, ahogy mellkasába hatolva mindenféle segédeszköz nélkül, egyszerűen dühből, erőből megmarkolja szívét, s kitépi helyéről. Képes lenne rá...
Apró mosolyra húzódik szája széle.
-Mindig is szerettem egyedül kóricálni... -mondja, s egy lépést tesz a nő felé. Érzi benne a felkorbácsolt vágyat, tudja, hogy most ott sem hagyhatja - beláthatatlan következményei lehetnének.
-... bár úgy hiszem, ma nem bánnám, ha lenne társam. -Éri be a nőt, s támasztja egyik kezét feje mellett a falhoz. Nem ér hozzá a nőhöz, csak fölé magasodik, onnan néz a szemébe.
Jól csőbe húzta magát... Most aztán kénytelen folytatni a játékot. Igaz, cseppet sincs ellenére...