Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

Csak úgy jött, gondoltam leírom... kritizálni lehet, csak kicsit harapdálok érte torkokat... Wink

A lány beül az autójába, és mielőtt elfordítaná a kulcsot, rágyújt egy cigarettára, miközben a távolodó taxira pillant. Mikor kiléptek a ház elé, még kavarogtak benne az érzések. Most teljesen üresnek érzi magát. Elindul, nem tudja hová tart, céltalanul autózik a városban.
Eszébe jutnak az előző nap történtek. Délután a srác beugrott valamiért a munkahelyükre, és a szokásos flörtölős játékukat játszották. Már egy ideje tart közöttük ez a furcsa játék. Néha van, hogy nem is beszélnek egymással, aztán a flörtjeik vége egy-egy együtt töltött éjszaka, amiről másnap nem beszélnek. A tegnapi találkozás is ilyen ígéretekkel kecsegtetett. Fájdalmas játék ez, bár a fiú nem sejtheti, hogy ő tényleg szereti, nem csak a vágy űzi a karjaiba. Este üzenetet küldött a fiúnak, ám az nem válaszolt. Ettől kissé elkedvetlenedett, és szomorúan feküdt le aludni. Éjjel fél háromkor telefonjának csörgésére riadt fel. Ahogy rápillantott a kijelzőn megjelenő telefonszámra, már tudta ki hívja. Álmosan szólt a kis készülékbe, de azonnal elszállt szeméből az álom, mikor meghallotta a vonal túlsó végén az Ő nevetését. Végig sem gondolta mit tesz, mikor azt mondta a fiúnak, hogy jöjjön nyugodtan. Miután letette a telefont, visszafeküdt. Nem gondolta, hogy a srác komolyan beszél. De nem jött álom a szemére. És alig negyed óra múlva ismét megszólalt a mobiltelefonja. Megint Ő volt, közölte, hogy mindjárt ott van nála. Gyorsan magára kapta a ruháját és lement a ház elé. Épp akkor ért oda a srác is. Felsétáltak a lakásba, betett egy filmet a lejátszóba, lekapcsolták a villany, leheveredtek az ágyra. Rágyújtottak egy cigire és beszélgettek. Munkáról, a filmről, ami igazán egyiküket sem érdekelte, jelentéktelen semmiségekről. Elfordult, hogy letegye maga mellé a hamutartót. Ekkor a srác hátulról átkarolta, finom csókot lehelt a hátára és magához szorította, arcát a lány kibomló hajába temette, beszívta illatát. Lassan maga felé fordította, és szenvedélyesen csókolózni kezdtek. Már nem volt megállás. Kihámozták egymást a ruháikból. Kis idő múlva két csók között a fiú a szemébe nézett és elfúló hangon csak annyit mondott, „küldj haza, mondd, hogy menjek el.” „Ott az ajtó, menj… vagy maradj, maradj reggelig.” Elveszett. De ez most más volt, mint ezelőtt bármikor. Boldognak kellett volna lennie, de ehelyett, mikor a fiú szemébe nézett, fényévekre érezte magát tőle. Pedig a lehető legközelebb volt hozzá. A srác csodálatos szerető, azon az éjszakán sem volt ez másként. Mielőtt a fiú elaludt, még gyengéden megcsókolta, szép álmokat kívánt neki, és megfogta a kezét. Így aludt el. Ő pedig csak nézte, ahogy alszik. Nem jött álom a szemére, sírás fojtogatta. Érezte, hogy ez a búcsújuk. Később, egy rövid időre a lány is elaludt, de a nyitott ablakon bekúszó hajnali hideg ismét felébresztette. Kihúzta kezét a fiúéból, megkereste a takarókat, betakarta a srácot és magát is bevackolta, mintha a lelkét fájó szívét próbálná elrejteni a világ elől. Nagy nehezen elaludt, mám az álom sem hozott megnyugvást. Riadtan ébredt fel. Ránézett az órára. Pár óra és mennie kell dolgozni. Még feküdt ott pár percig, nézte a mellette alvót, úgy nézte, mintha a látványt örökre az emlékezetébe szeretné égetni. Majd felkelt, főzött magának egy kávét, amíg megitta elszívott egy cigit, és kétségbeesetten fedezte fel, hogy iszonyú lassan telik az idő. Lassan öltözködni kezdett. Halkan készülődött, nehogy felébressze az ágyában alvó fiút. Indulás előtt nem sokkal keltette fel. Lesétáltak a ház elé. Felajánlotta, hogy munkába menet hazaviszi, de a srác hívott taxit magának. A lelke mélyén hálás volt érte. Megvárta vele a taxit, közben beszélgettek semmitmondó dolgokról. Szomorúan vette tudomásul, hogy nincs mondanivalója a srácnak. Kutatott még a gondolataiban, az érzései között, de nem találta a „szerelmes, rózsaszín ködös” érzéseket. Helyükre fájdalom, mardosó keserűség telepedett szívébe. Szinte megkönnyebbült, mikor meglátta a taxit befordulni a parkolóba. Egyszerre indultak el. A fiú, kibe tegnapig őrülten szerelmes volt, a taxihoz, a lány pedig az autójához. A fiú még utána szólt – „jó legyél, szia!” – de a lány már nem nézett vissza, még hátraszólt, de már csak egy erőtlen sziát, és beszállt a kocsiba.
Mielőtt elfordította a kulcsot, rágyújtott egy cigarettára, miközben a távolodó taxira pillantott. Üresnek érezte magát. Elbúcsúzott. Erre csak most döbben rá a városban autózva, miközben gondolatban újra átéli az éjszaka minden pillanatát. Felsóhajt, és a munkahelye felé veszi az irányt…